Nincs játékban - Taverna a Három Baráthoz
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Taverna a Három Baráthoz | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-03-03 12:55:33
Üzenet elküldve: 2021-03-03 12:55:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
*A páncélos nem mindennapi modora egyáltalán nem zavarja. Neki most zsoldosra van szüksége, aki feleselés nélkül megdolgozik a pénzéért. A bő fizetség meghozza a férfi kedvét, hogy csatlakozzon asztalához. Nem kerüli el figyelmét, hogy a másik meglepődik az összegen. Ez szinte bármilyen munkáért csábító ajánlat lehet. Az ételt asztaltársa átkéreti, hogy evés közben meghallgathassa az ajánlatot. Ganer egy elégedett vigyorral fogadja a helyzetet. A lehetőségeket tekintve látszólag tényleg nincs sok, de ez nem hozza zavarba a gnómot, erre nem is reflektál semmit. A szőke lányt ért megjegyzésre összehúzza szemöldökét. Gaelein is tesz egy jelentőségteljes pillantást a gnómra, aki egy megnyugtató kacsintással válaszol neki, majd a hegynyi zsoldos felé fordul.*
- A lányt hagyd ki. Komoly zsoldosokra van szükségem, mert ez nem nőknek való feladat. *Ebből remélhetőleg érti majd a férfi, hogy a lány semmilyen formában nem fog ebbe a kalandba belekeveredni. A folytatást egész komoly arckifejezéssel teszi meg.*
- Nem tréfáltam, és nem beszéltem mellé. Hétszáz aranyat adok, ha sikerül… *Közel hajol a férfihoz, hogy ezt csak ketten hallják.*
- Ha sikerül egy griffet befognunk. *Ezzel a mondattal talán világossá válik a küldetés teljes jellege, ennek ellenére néhány részletet is elárul.*
- Hegyes ösvények felé vezet az utunk. Minden szükséges felszerelést beszereztem, ami kellhet. A zsoldért cserébe feltétlen engedelmességet várok el. A csapatot én vezetem majd, a döntéseket én hozom. Javaslatokat szívesen fogadok, ha útközben lesznek. Mit szól a feltételekhez? *Lényegre törően és határozottan jelent ki minden feltételt. Érezhető, hogy nem viccel, nem beszél a levegőbe, hanem e mögött komoly cél húzódik, ami a szeméből is kiolvasható. Kíváncsian várja, hogy a páncélos mit fog reagálni a részletekre, s reméli, hogy az eddig csendes elf is csatlakozik az asztalukhoz.*
*A páncélos nem mindennapi modora egyáltalán nem zavarja. Neki most zsoldosra van szüksége, aki feleselés nélkül megdolgozik a pénzéért. A bő fizetség meghozza a férfi kedvét, hogy csatlakozzon asztalához. Nem kerüli el figyelmét, hogy a másik meglepődik az összegen. Ez szinte bármilyen munkáért csábító ajánlat lehet. Az ételt asztaltársa átkéreti, hogy evés közben meghallgathassa az ajánlatot. Ganer egy elégedett vigyorral fogadja a helyzetet. A lehetőségeket tekintve látszólag tényleg nincs sok, de ez nem hozza zavarba a gnómot, erre nem is reflektál semmit. A szőke lányt ért megjegyzésre összehúzza szemöldökét. Gaelein is tesz egy jelentőségteljes pillantást a gnómra, aki egy megnyugtató kacsintással válaszol neki, majd a hegynyi zsoldos felé fordul.*
- A lányt hagyd ki. Komoly zsoldosokra van szükségem, mert ez nem nőknek való feladat. *Ebből remélhetőleg érti majd a férfi, hogy a lány semmilyen formában nem fog ebbe a kalandba belekeveredni. A folytatást egész komoly arckifejezéssel teszi meg.*
- Nem tréfáltam, és nem beszéltem mellé. Hétszáz aranyat adok, ha sikerül… *Közel hajol a férfihoz, hogy ezt csak ketten hallják.*
- Ha sikerül egy griffet befognunk. *Ezzel a mondattal talán világossá válik a küldetés teljes jellege, ennek ellenére néhány részletet is elárul.*
- Hegyes ösvények felé vezet az utunk. Minden szükséges felszerelést beszereztem, ami kellhet. A zsoldért cserébe feltétlen engedelmességet várok el. A csapatot én vezetem majd, a döntéseket én hozom. Javaslatokat szívesen fogadok, ha útközben lesznek. Mit szól a feltételekhez? *Lényegre törően és határozottan jelent ki minden feltételt. Érezhető, hogy nem viccel, nem beszél a levegőbe, hanem e mögött komoly cél húzódik, ami a szeméből is kiolvasható. Kíváncsian várja, hogy a páncélos mit fog reagálni a részletekre, s reméli, hogy az eddig csendes elf is csatlakozik az asztalukhoz.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-03-02 22:35:46
Üzenet elküldve: 2021-03-02 22:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Gaelein//
//részben Gabrael Äron Yn'Char, meg egy kicsit mindenki más//
*A kavicsos megjegyzésen az elffel együtt nevet, ám tovább nem cifrázná sütési tudományának vélt, vagy valós hiányosságait. Az ajánlatra ezzel ellentétben szinte átgondolás nélkül ráharap.*
- Rendben, szívesen segédkeznék! *Csillannak fel zöldjei lelkesen, mikből látszik, hogy tolakodásnak még csak a halvány jelenlétét sem érzi. Sőt, igazából meglepően jól esik neki ez a váratlan kedvesség.
A kalács kedvencként való megjelölésére egyetértően bólint, s, ha nem éppen az ízletes raguval lenne lefoglalva szája, összefutna a nyál benne.*
- Egészen pompás reggelinek hangzik! *Vigyorodik a fennkölt jelzőn, mit az étek jellemzésére választott, s mit még saját maga is furcsáll önnön szájából hallani. Ettől függetlenül valóban úgy gondolja, ahogy mondja, ezt talán még a játékos hanglejtés mellett is kiérezheti Gaelein.
A könyvekre térve át, félszegen bár, de csak kiböki a kérést, mit egy ideje már fogalmaz magában, s mit igazán nem is kellett volna ennyire körülményesen előadnia. Legalábbis a fogadtatásból ezt állapítja meg, hiszen a vörös elf készségesen adná kölcsön neki bármelyiket, sőt, még ajánlatot is tesz.*
- Az nagyon jól hangzik, köszönöm! *Bólint mosolyogva, ahogy elfogadja a felkínált kötetet.
Ám sokkal tovább nem élvezheti a váratlanul kellemes társaságot, a zöld ajtó fájdalmasan nyikordul fel újra és újra, ahogy egymás után érkeznek a betérők. A munka elszólítja vacsorapartnerét, Ewica pedig magára marad ragujával, na meg egy ígérettel, miszerint nemsokára visszatér.
Csendes elfoglaltságként majszolgatva figyeli a felgyülemlett betérőket. Úgy tűnik, hogy szinte mindannyian egy délceg, magasabbféle gnóm köré gyűlnek lassan, ahogy némi szóváltást követően magára vonja a bentiek figyelmét. Tekintete a páncélos hegyomláson állapodik meg, ki már korábban is bizonyította, hogy nem az illem nagymestere, s ezt egyetlen további megnyilvánulásával sem cáfolja. Pont tőle igyekszik vissza Gaelein, mikor felé kanyarodva súgja oda ismételt ígéretét. A kedves mosolyt egy hasonlóval viszonozza, a szavakat pedig egy biccentéssel nyugtázza. Eztán hamar visszatér megmaradt étke csipegetéséhez.
Nem olyan nagy ez a fogadó, hogy ne lehessen hallani beszélgetéseket, főleg, ami a medvetermetű férfi dörmögő orgánumán hangzik. Így, bár nem szándéka, akaratlanul is figyelemmel kíséri a diskurzust, tekintetét pedig rögvest oda is kapja, ahogy az egyértelműen rá célzó megjegyzés elhangzik. Korábbi, ijedős viselkedéséhez mérten talán meglepő lehet, zöldjei most mégis haragot tükröznek tartózkodás helyett, s nem is kell sok, hogy száját valami csípős kis replika hagyja el, ezt, egy falat cipóval egyetemben, feltehetően bölcsen, visszanyeli. Ha minden jól megy, többet talán nem is kell törődnie a melákkal, pillantása helyette a vörös elf útját követi, ahogy hozzá indul vissza.*
//részben Gabrael Äron Yn'Char, meg egy kicsit mindenki más//
*A kavicsos megjegyzésen az elffel együtt nevet, ám tovább nem cifrázná sütési tudományának vélt, vagy valós hiányosságait. Az ajánlatra ezzel ellentétben szinte átgondolás nélkül ráharap.*
- Rendben, szívesen segédkeznék! *Csillannak fel zöldjei lelkesen, mikből látszik, hogy tolakodásnak még csak a halvány jelenlétét sem érzi. Sőt, igazából meglepően jól esik neki ez a váratlan kedvesség.
A kalács kedvencként való megjelölésére egyetértően bólint, s, ha nem éppen az ízletes raguval lenne lefoglalva szája, összefutna a nyál benne.*
- Egészen pompás reggelinek hangzik! *Vigyorodik a fennkölt jelzőn, mit az étek jellemzésére választott, s mit még saját maga is furcsáll önnön szájából hallani. Ettől függetlenül valóban úgy gondolja, ahogy mondja, ezt talán még a játékos hanglejtés mellett is kiérezheti Gaelein.
A könyvekre térve át, félszegen bár, de csak kiböki a kérést, mit egy ideje már fogalmaz magában, s mit igazán nem is kellett volna ennyire körülményesen előadnia. Legalábbis a fogadtatásból ezt állapítja meg, hiszen a vörös elf készségesen adná kölcsön neki bármelyiket, sőt, még ajánlatot is tesz.*
- Az nagyon jól hangzik, köszönöm! *Bólint mosolyogva, ahogy elfogadja a felkínált kötetet.
Ám sokkal tovább nem élvezheti a váratlanul kellemes társaságot, a zöld ajtó fájdalmasan nyikordul fel újra és újra, ahogy egymás után érkeznek a betérők. A munka elszólítja vacsorapartnerét, Ewica pedig magára marad ragujával, na meg egy ígérettel, miszerint nemsokára visszatér.
Csendes elfoglaltságként majszolgatva figyeli a felgyülemlett betérőket. Úgy tűnik, hogy szinte mindannyian egy délceg, magasabbféle gnóm köré gyűlnek lassan, ahogy némi szóváltást követően magára vonja a bentiek figyelmét. Tekintete a páncélos hegyomláson állapodik meg, ki már korábban is bizonyította, hogy nem az illem nagymestere, s ezt egyetlen további megnyilvánulásával sem cáfolja. Pont tőle igyekszik vissza Gaelein, mikor felé kanyarodva súgja oda ismételt ígéretét. A kedves mosolyt egy hasonlóval viszonozza, a szavakat pedig egy biccentéssel nyugtázza. Eztán hamar visszatér megmaradt étke csipegetéséhez.
Nem olyan nagy ez a fogadó, hogy ne lehessen hallani beszélgetéseket, főleg, ami a medvetermetű férfi dörmögő orgánumán hangzik. Így, bár nem szándéka, akaratlanul is figyelemmel kíséri a diskurzust, tekintetét pedig rögvest oda is kapja, ahogy az egyértelműen rá célzó megjegyzés elhangzik. Korábbi, ijedős viselkedéséhez mérten talán meglepő lehet, zöldjei most mégis haragot tükröznek tartózkodás helyett, s nem is kell sok, hogy száját valami csípős kis replika hagyja el, ezt, egy falat cipóval egyetemben, feltehetően bölcsen, visszanyeli. Ha minden jól megy, többet talán nem is kell törődnie a melákkal, pillantása helyette a vörös elf útját követi, ahogy hozzá indul vissza.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-03-02 11:52:16
Üzenet elküldve: 2021-03-02 11:52:16
ÚJ
![>Gaelein Warlin [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11649_1573229392_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Kalandra fel//
//Ewica Delis, Gabrael Äron Yn'Char, Ganer, Csendes//
- Ha nem sütsz bele kavicsokat, akkor nem fog senki foga beletörni. *Nevet Ewica szavain a sütést illetően.*
- Ha szeretnéd, majd süthetünk együtt holnap reggel. *Ajánlja fel a lehetőséget a lánynak. Nem szeretné, ha tolakodásnak venné, hisz tényleg csak jó szándékból invitálja egy hajnali kenyérsütésre. Úgyis mindig egyedül csinálja.
A kedvenc kérdésén elgondolkodik kicsit, de hamar jön a válasz.*
- Kalács. A kalács a kedvencem. És szerintem jól is készítem. *Mosolyog a válasz közben.*
- Mézzel vagy fahéjjal szoktam ízesíteni. Nagyon finom egy kis tejjel. *Teszi hozzá.
Aztán visszatérnek a könyvekhez és Ewica kissé zavartan teszi fel a kérdést, hogy kölcsönkérheti-e az egyiket.*
- Persze, szívesen odaadom bármelyiket. *Válaszol Gaelein kedvesen.*
- Van egy, amelyikben szép versek vannak az erdőről, nyárról, fákról és virágokról. Elfek írták. *Ajánlja az egyiket, ami személyes kedvence. Bár mindet szereti.
Aztán jönnek a vendégek és a vörös elfnek munkája akad, így magára hagyja a lányt, megígérve, hogy visszatér.
A páncélt viselő férfi barátságtalannak tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy az elfnek is annak kell lennie vele. Nem megszokott az ilyen viselkedés errefelé, de ettől még Gaelein nem tér ki a hitéből. Türelmesebb ő annál.
A megjegyzésre csak bólint mosolyt erőltetve az arcára, majd indul, hogy elkészítse az ételt és kitöltse az italt. Nem siet, ez nem a város, itt van idő. Közben Gabrael Ganerékkal keveredik szóba.*
- Mindjárt jövök. *Súgja oda Ewicának, ahogy elmegy az asztala mellett és mellé kedvesen mosolyog. Sajnálja, hogy megzavarták a kellemes beszélgetésüket, de ha munka van, akkor dolgozni kell.
Olyan jól elbeszélgettek a képzelt és közeledő tavaszról. Örült, hogy végre van beszélgetőtársa, akinek épp azt mondta korábban, hogy ilyenkor gyérebb a vendégség. Erre tessék.
Aztán újabb vendég, azaz nem is vendég érkezik, hanem egy ismerős, Csendes Chiqerqaq, akit Gaelein barátságos mosollyal köszönt és szolgál ki a pultnál.
A páncélos férfi végül Ganer asztalához kéri a rendelését, amit az elf fel is szolgál neki.*
- Jó étvágyat, uram. *Mondja, ahogy leteszi a vadragut és az italt. De amikor a fickó Ewica felé sandít azzal a kérdéssel, pillantása Ganerre vetül. Tekintetéből a gnóm kiolvashatja a: "Mit akarsz ezzel a bunkóval?" kérdést. Majd sóhajtva visszaindul a lány asztalához, ha senki sem tartja fel. Közben úgy lép, hogy Ewicára ne lehessen rálátni. Legalább ezzel tudja óvni a lányt, ha mással nem is.*
//Kalandra fel//
//Ewica Delis, Gabrael Äron Yn'Char, Ganer, Csendes//
- Ha nem sütsz bele kavicsokat, akkor nem fog senki foga beletörni. *Nevet Ewica szavain a sütést illetően.*
- Ha szeretnéd, majd süthetünk együtt holnap reggel. *Ajánlja fel a lehetőséget a lánynak. Nem szeretné, ha tolakodásnak venné, hisz tényleg csak jó szándékból invitálja egy hajnali kenyérsütésre. Úgyis mindig egyedül csinálja.
A kedvenc kérdésén elgondolkodik kicsit, de hamar jön a válasz.*
- Kalács. A kalács a kedvencem. És szerintem jól is készítem. *Mosolyog a válasz közben.*
- Mézzel vagy fahéjjal szoktam ízesíteni. Nagyon finom egy kis tejjel. *Teszi hozzá.
Aztán visszatérnek a könyvekhez és Ewica kissé zavartan teszi fel a kérdést, hogy kölcsönkérheti-e az egyiket.*
- Persze, szívesen odaadom bármelyiket. *Válaszol Gaelein kedvesen.*
- Van egy, amelyikben szép versek vannak az erdőről, nyárról, fákról és virágokról. Elfek írták. *Ajánlja az egyiket, ami személyes kedvence. Bár mindet szereti.
Aztán jönnek a vendégek és a vörös elfnek munkája akad, így magára hagyja a lányt, megígérve, hogy visszatér.
A páncélt viselő férfi barátságtalannak tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy az elfnek is annak kell lennie vele. Nem megszokott az ilyen viselkedés errefelé, de ettől még Gaelein nem tér ki a hitéből. Türelmesebb ő annál.
A megjegyzésre csak bólint mosolyt erőltetve az arcára, majd indul, hogy elkészítse az ételt és kitöltse az italt. Nem siet, ez nem a város, itt van idő. Közben Gabrael Ganerékkal keveredik szóba.*
- Mindjárt jövök. *Súgja oda Ewicának, ahogy elmegy az asztala mellett és mellé kedvesen mosolyog. Sajnálja, hogy megzavarták a kellemes beszélgetésüket, de ha munka van, akkor dolgozni kell.
Olyan jól elbeszélgettek a képzelt és közeledő tavaszról. Örült, hogy végre van beszélgetőtársa, akinek épp azt mondta korábban, hogy ilyenkor gyérebb a vendégség. Erre tessék.
Aztán újabb vendég, azaz nem is vendég érkezik, hanem egy ismerős, Csendes Chiqerqaq, akit Gaelein barátságos mosollyal köszönt és szolgál ki a pultnál.
A páncélos férfi végül Ganer asztalához kéri a rendelését, amit az elf fel is szolgál neki.*
- Jó étvágyat, uram. *Mondja, ahogy leteszi a vadragut és az italt. De amikor a fickó Ewica felé sandít azzal a kérdéssel, pillantása Ganerre vetül. Tekintetéből a gnóm kiolvashatja a: "Mit akarsz ezzel a bunkóval?" kérdést. Majd sóhajtva visszaindul a lány asztalához, ha senki sem tartja fel. Közben úgy lép, hogy Ewicára ne lehessen rálátni. Legalább ezzel tudja óvni a lányt, ha mással nem is.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-03-02 10:51:51
Üzenet elküldve: 2021-03-02 10:51:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//részben Ewica Delis//
*Valójában nem hiszi kezdetben, hogy a gnóm bármi érdemlegessel is tud szolgálni. Azt sem hiszi, hogy bármi olyan jöhet, ami miatt elhalasztaná a lihanechig tartó utat.
Az asztalnál megállva, hüvelykujját a fegyverövébe akasztva várja kissé unott arckifejezéssel a folytatást. Ahogy korábban is gondolta, ha nem kap megfelelő választ, akkor le sem ül.
Annyira nem ura vonásainak, hogy ne látszódjon rajta a meglepetés, amikor meghallja a számot. Persze nem képed el, nem esik le az álla, csak nem gondolta, hogy egy ilyen világ háta mögötti kis porfészekben ilyen dolgok hangzanak el. Egy szemöldökrándulás, egy meglepetten lebiggyedő szájszél, ennyi csak, de ez ékesen beszélhet a gnóm számára, hogy sikerült felébresztenie a páncélos érdeklődését.
Két dolog jut az eszébe először. Az első, hogy a gnóm nagyot akart mondani és majd közben korrigál. A második pedig, hogy talán olyan dologra keresnek embert, amiben ő maga sem hisz és akkor akkora számot mond, amilyet akar. Enyhén félrefordított fejjel fürkészi rövid ideig a fickót, talán, hogy eldöntse, melyik az igaz, majd végül a pult felé int a vöröskének, hogy az ételét a gnóm asztalához szervírozza.*
- "Kiválasztott"? *Kérdez enyhe derűs felhanggal.*
- Nem dúskálsz a lehetőségekben és a kis haver se túl beszédes? *Int az ajtóban álló erdei figura felé hüvelyujjával, aki azóta is csak kukán áll.
Megfordítja a széket, amit a gnóm odalökött neki, majd lovaglóülésben rátelepedik.*
- A kis szöszi nem csatlakozik? *Kérdi széles vigyorral a pult melletti asztalnál eszegető fiatal lány felé intve fejével.*
- Halljam az ajánlatod. *Dörmögi aztán szürke tekintetét a gnóméba fúrva.*
//részben Ewica Delis//
*Valójában nem hiszi kezdetben, hogy a gnóm bármi érdemlegessel is tud szolgálni. Azt sem hiszi, hogy bármi olyan jöhet, ami miatt elhalasztaná a lihanechig tartó utat.
Az asztalnál megállva, hüvelykujját a fegyverövébe akasztva várja kissé unott arckifejezéssel a folytatást. Ahogy korábban is gondolta, ha nem kap megfelelő választ, akkor le sem ül.
Annyira nem ura vonásainak, hogy ne látszódjon rajta a meglepetés, amikor meghallja a számot. Persze nem képed el, nem esik le az álla, csak nem gondolta, hogy egy ilyen világ háta mögötti kis porfészekben ilyen dolgok hangzanak el. Egy szemöldökrándulás, egy meglepetten lebiggyedő szájszél, ennyi csak, de ez ékesen beszélhet a gnóm számára, hogy sikerült felébresztenie a páncélos érdeklődését.
Két dolog jut az eszébe először. Az első, hogy a gnóm nagyot akart mondani és majd közben korrigál. A második pedig, hogy talán olyan dologra keresnek embert, amiben ő maga sem hisz és akkor akkora számot mond, amilyet akar. Enyhén félrefordított fejjel fürkészi rövid ideig a fickót, talán, hogy eldöntse, melyik az igaz, majd végül a pult felé int a vöröskének, hogy az ételét a gnóm asztalához szervírozza.*
- "Kiválasztott"? *Kérdez enyhe derűs felhanggal.*
- Nem dúskálsz a lehetőségekben és a kis haver se túl beszédes? *Int az ajtóban álló erdei figura felé hüvelyujjával, aki azóta is csak kukán áll.
Megfordítja a széket, amit a gnóm odalökött neki, majd lovaglóülésben rátelepedik.*
- A kis szöszi nem csatlakozik? *Kérdi széles vigyorral a pult melletti asztalnál eszegető fiatal lány felé intve fejével.*
- Halljam az ajánlatod. *Dörmögi aztán szürke tekintetét a gnóméba fúrva.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-27 09:36:59
Üzenet elküldve: 2021-02-27 09:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
*Sikerül pillanatnyi figyelmét a páncélosnak felkeltenie, aki kisebb sóhaj után feláll és Ganer asztala mellett áll meg. A férfi röviden a lényegre tér. Nehéz lenne ezt összefoglalni egy mondatban, így a lényegre tér a gnóm is.*
- Olyan kalandról van szó, amiért hétszáz aranyat fizetek a kiválasztott résztvevőknek. Ha a részletek is érdeklik nyugodtan kérje a rendelést ide. Ha nem zavarja, hogy evés közben beszélnek önhöz, akkor röviden felvázolom miért fizetek egy kisebb vagyont. *Ha sikerül felkelteni a páncélos érdeklődését, akkor lábával kitol neki egy széket és meginvitálja az asztalához. Ennyi pénzt ritkán ajánlanak, akármilyen kalandért vagy feladatért. A férfi sejtheti, hogy komoly munkáról lehet szó, amit busásan fog jutalmazni a gnóm. Tekintete egy pillanatra oldalra siklik, ahol Csermelyt pillantja meg. Ha az elf lány elkapja tekintetét, akkor egy mosoly és biccentés párossal köszönti a tavernában. Harkron nincs vele, de annak örül, hogy épségben kikerültek legutóbbi kalandjukról. Figyelme most visszatér a páncélosra, és várja, hogy él e a lehetőséggel.*
*Sikerül pillanatnyi figyelmét a páncélosnak felkeltenie, aki kisebb sóhaj után feláll és Ganer asztala mellett áll meg. A férfi röviden a lényegre tér. Nehéz lenne ezt összefoglalni egy mondatban, így a lényegre tér a gnóm is.*
- Olyan kalandról van szó, amiért hétszáz aranyat fizetek a kiválasztott résztvevőknek. Ha a részletek is érdeklik nyugodtan kérje a rendelést ide. Ha nem zavarja, hogy evés közben beszélnek önhöz, akkor röviden felvázolom miért fizetek egy kisebb vagyont. *Ha sikerül felkelteni a páncélos érdeklődését, akkor lábával kitol neki egy széket és meginvitálja az asztalához. Ennyi pénzt ritkán ajánlanak, akármilyen kalandért vagy feladatért. A férfi sejtheti, hogy komoly munkáról lehet szó, amit busásan fog jutalmazni a gnóm. Tekintete egy pillanatra oldalra siklik, ahol Csermelyt pillantja meg. Ha az elf lány elkapja tekintetét, akkor egy mosoly és biccentés párossal köszönti a tavernában. Harkron nincs vele, de annak örül, hogy épségben kikerültek legutóbbi kalandjukról. Figyelme most visszatér a páncélosra, és várja, hogy él e a lehetőséggel.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-26 14:53:47
Üzenet elküldve: 2021-02-26 14:53:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*A leány szomját oltja a hűs nedűből. Fürge csak épp pár kortyot lefetyel, majd vastag bundáját megrázva gyorsan elvégzi dolgát. Miután végzett testnedvei ürítésével, mint a szőlővenyige, kúszva tekeredik fel a Csermely derekán, majd állapodik meg annak csuklyájának menedékében.
Nyoma sincs már a vénasszonyok nyarának, lassan a természet is nyugalmi állapotba vonul vissza és tavaszig alussza édes álmát. A fenyvesek kivételével nem pompáznak már a fák, az egykoron dús lombozatuk aláhullva, vastag avartakaróvá alakulva borítja a földet.
~Óh, mily csodás is a természet.~
Nagyot sóhajt, majd gyönyörködik a változó tájban. A tél akár az elmúlás, a tavasz pedig az újjáéledés, megújulás reményét hozza. A falevelek az enyészeté lesznek, de halálukból új élet fejlődik. Az életnek eme körforgása mindig is ámulatba ejtette és elmélkedésre késztette.
Gondolataiból kesernyés füst szaga riasztja fel. A távolban lassan kirajzolódik a taverna körvonala. Hűvösen rideg szél cserzi cseresznyepirosra orcáját. A fogadó hívogató fényei csalogatják, akár éji lepkét a lámpás fénye. Nyoma sincs már a zöldülő buja szőlőlugasnak sem, amit avatott kezek nyestek vissza lófarknyira.
Benyit hát az ajtón majd a söntéshez megy és rendel magának némi sült húst, hozzá zöldséget, majd valamilyen táj jellegű fehér borocskát.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 14:55:27
*A leány szomját oltja a hűs nedűből. Fürge csak épp pár kortyot lefetyel, majd vastag bundáját megrázva gyorsan elvégzi dolgát. Miután végzett testnedvei ürítésével, mint a szőlővenyige, kúszva tekeredik fel a Csermely derekán, majd állapodik meg annak csuklyájának menedékében.
Nyoma sincs már a vénasszonyok nyarának, lassan a természet is nyugalmi állapotba vonul vissza és tavaszig alussza édes álmát. A fenyvesek kivételével nem pompáznak már a fák, az egykoron dús lombozatuk aláhullva, vastag avartakaróvá alakulva borítja a földet.
~Óh, mily csodás is a természet.~
Nagyot sóhajt, majd gyönyörködik a változó tájban. A tél akár az elmúlás, a tavasz pedig az újjáéledés, megújulás reményét hozza. A falevelek az enyészeté lesznek, de halálukból új élet fejlődik. Az életnek eme körforgása mindig is ámulatba ejtette és elmélkedésre késztette.
Gondolataiból kesernyés füst szaga riasztja fel. A távolban lassan kirajzolódik a taverna körvonala. Hűvösen rideg szél cserzi cseresznyepirosra orcáját. A fogadó hívogató fényei csalogatják, akár éji lepkét a lámpás fénye. Nyoma sincs már a zöldülő buja szőlőlugasnak sem, amit avatott kezek nyestek vissza lófarknyira.
Benyit hát az ajtón majd a söntéshez megy és rendel magának némi sült húst, hozzá zöldséget, majd valamilyen táj jellegű fehér borocskát.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 14:55:27
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:49:56
Üzenet elküldve: 2021-02-25 11:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
*A nagydarab páncélos valóban háttal ül a gnómnak a saját lócáján, lovaglóülésben, így csak a félrefordított fejet láthatja. Az invitálást egy halk sóhajjal fogadja, egy amolyan, "most ültem le"-félével, majd újra megnyikordul a fa, ahogy a talpig vértbe öltözött férfi felkel ültéből, átemeli lábát a lócán és megindul a gnóm asztala felé.
Ahogy mozdul, újra nyílik az ajtó és egy másik fura alak lép be, köpenyes-csuklyás figura. Mint kiderül, ő is a felhívásra érkezett. Elgondolkodtató, hogy miféle kalandra gyűjthet egy gnóm egy erdei tavernában jelentkezőket.
A gnóm asztalához érve megáll, hüvelyujját a fegyverövébe akasztva egy pillanatra méri fel az ott ülő fickót.*
- Miről van szó? *Kérdi dörmögő hangján. Egyelőre mellőzi a bemutatkozást és az egyéb sallangokat, szeretné tudni, hogy miféle kalandról van szó. Ha valami érdektelen mutyi dolog, akkor inkább le sem ülne, hanem visszamenne megenni az ételt, amit rendelt és utána megtervezni az utat Lihanechig.*
*A nagydarab páncélos valóban háttal ül a gnómnak a saját lócáján, lovaglóülésben, így csak a félrefordított fejet láthatja. Az invitálást egy halk sóhajjal fogadja, egy amolyan, "most ültem le"-félével, majd újra megnyikordul a fa, ahogy a talpig vértbe öltözött férfi felkel ültéből, átemeli lábát a lócán és megindul a gnóm asztala felé.
Ahogy mozdul, újra nyílik az ajtó és egy másik fura alak lép be, köpenyes-csuklyás figura. Mint kiderül, ő is a felhívásra érkezett. Elgondolkodtató, hogy miféle kalandra gyűjthet egy gnóm egy erdei tavernában jelentkezőket.
A gnóm asztalához érve megáll, hüvelyujját a fegyverövébe akasztva egy pillanatra méri fel az ott ülő fickót.*
- Miről van szó? *Kérdi dörmögő hangján. Egyelőre mellőzi a bemutatkozást és az egyéb sallangokat, szeretné tudni, hogy miféle kalandról van szó. Ha valami érdektelen mutyi dolog, akkor inkább le sem ülne, hanem visszamenne megenni az ételt, amit rendelt és utána megtervezni az utat Lihanechig.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-24 08:11:27
Üzenet elküldve: 2021-02-24 08:11:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
*Örömmel veszi Gaelein kedves fogadtatását, s azt is, hogy készségesen segítségére van az eligazításban. Hálásan biccent az elf-nek, amikor a kiszolgálásukról tesz említést. A törpe még kint maradhat valamiért, mert egyelőre nem követi a taverna bejáratánál. Ellenben egy magas, testes férfi, aki páncélt is visel, megszólítja. A kalandfelhívás szó kelthette fel az érdeklődését, amit mély, dörmögő hangjával meg is kérdez. A férfi háttal lehet nekik, ezért megpróbálja meginvitálni.*
- Kérlek, csatlakozz asztalunkhoz, és elmondom, amire kíváncsi vagy. *Barátságosan meginvitálja, hogy üljön át hozzá a harcos, ha kíváncsi a részletekre, hiszen így könnyebb lesz megbeszélni. A törpe helyett egy csuklyát viselő elf érkezik a bejáratnál. A magas termetű félvér hamar a tárgyra tér, s köszönés után azonnal a kalandfelhívásra kérdez rá. Odafordul a férfi felé, hogy jelezzen neki.*
- A kalandfelhívás ügyében csatlakozz hozzánk. *Kezével intve meghívja az asztalukhoz a fél-elfet, hogy ne kelljen kétszer a részletekbe mennie, ha már egyszer ketten vannak. Türelmesen megvárja, ha a két meginvitált fél csatlakozik az asztalához.*
*Örömmel veszi Gaelein kedves fogadtatását, s azt is, hogy készségesen segítségére van az eligazításban. Hálásan biccent az elf-nek, amikor a kiszolgálásukról tesz említést. A törpe még kint maradhat valamiért, mert egyelőre nem követi a taverna bejáratánál. Ellenben egy magas, testes férfi, aki páncélt is visel, megszólítja. A kalandfelhívás szó kelthette fel az érdeklődését, amit mély, dörmögő hangjával meg is kérdez. A férfi háttal lehet nekik, ezért megpróbálja meginvitálni.*
- Kérlek, csatlakozz asztalunkhoz, és elmondom, amire kíváncsi vagy. *Barátságosan meginvitálja, hogy üljön át hozzá a harcos, ha kíváncsi a részletekre, hiszen így könnyebb lesz megbeszélni. A törpe helyett egy csuklyát viselő elf érkezik a bejáratnál. A magas termetű félvér hamar a tárgyra tér, s köszönés után azonnal a kalandfelhívásra kérdez rá. Odafordul a férfi felé, hogy jelezzen neki.*
- A kalandfelhívás ügyében csatlakozz hozzánk. *Kezével intve meghívja az asztalukhoz a fél-elfet, hogy ne kelljen kétszer a részletekbe mennie, ha már egyszer ketten vannak. Türelmesen megvárja, ha a két meginvitált fél csatlakozik az asztalához.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-23 12:48:03
Üzenet elküldve: 2021-02-23 12:48:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
*Csuklyás félelf érkezik a fogadóba. Benyit az ajtón és köszön.* - Szép napot! Egy felhívásra jöttem. Kalandort keresnek. Egy gnóm, ha jól tudom. *A pultosnak mondja, aki egy elf. Egy gnóm van bent, de az nem biztos, hogy akit keres. A fogadós biztos tudja. Vár a söntésnél, hogy választ kapjon a kérdésére. Lehet enne, de aranya most erre nincsen. Azért jön a felhívásra, hogy keressen egy kis aranyat. Nem sok a munka mostanság. Így a télen még kevesebb, mint elég lenne. A beígért arany elég lenne, hogy kiteleljen belőle. Talán lesz belőle valami, talán nem.*
*Csuklyás félelf érkezik a fogadóba. Benyit az ajtón és köszön.* - Szép napot! Egy felhívásra jöttem. Kalandort keresnek. Egy gnóm, ha jól tudom. *A pultosnak mondja, aki egy elf. Egy gnóm van bent, de az nem biztos, hogy akit keres. A fogadós biztos tudja. Vár a söntésnél, hogy választ kapjon a kérdésére. Lehet enne, de aranya most erre nincsen. Azért jön a felhívásra, hogy keressen egy kis aranyat. Nem sok a munka mostanság. Így a télen még kevesebb, mint elég lenne. A beígért arany elég lenne, hogy kiteleljen belőle. Talán lesz belőle valami, talán nem.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 22:56:08
Üzenet elküldve: 2021-02-22 22:56:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Gaelein//
*Gaelein beszédét kifejezetten kellemes hallgatni. Könnyen jönnek szájára a szavak, hangjából pedig valami egészen megnyugtató érződik ki a szőke ifjonc számára. Különösen, mikor a zöldülő erdő fejtegetésébe kezd. Tekintete a párás ablaküveg bámulását lassacskán felcseréli az elf arcának megfigyelésére. Leplezetlenül, magáról teljesen megfeledkezve figyeli, ahogy az elhangzottak teljes átélése jelenik meg vonásain, még az evésben is megáll közben. Ajkára halvány mosoly költözik, ahogy arra gondol, hogy bizony látszik a másik olvasottsága, balladák iránti szeretete. Véleménye szerint legalábbis sokat számíthat ez abban, hogy ilyen szépen fejezi ki magát.*
- Hát ez... *Tétovázik pillanatra, hátha talál megfelelőbb szót, de jobb híján csak megismétli azt, mit az elf felütésnek használt.* Hát ez tényleg gyönyörűnek hangzik! *Ahogy Gaeleinen, úgy rajta is látszik, mennyire beleélte magát a lefestett képbe, zöldjei csillogásán rajtakapható ámulata.
A sütés dolga is egészen érdekes témakörnek bizonyul, a megelőlegezett dicséretre pedig csak szerényen kuncog egyet.*
- Áhh, legfeljebb abban, hogy hány fog törik bele. *Jegyzi meg mókázva, ahogy hárítani igyekszik a kedveskedő szavakat. Nincs hozzászokva az ilyesféle gesztusokhoz, talán kicsit meg is illetődik jólesőségében.*
- És mi a kedvenced? Mármint, amit a legszívesebben készítesz. Vagy a legfinomabbra. *Kérdi igazi érdeklődéssel. Bár nem egy konyhatündér, kedve mindig is lett volna ilyen foglalatosságokhoz, csupán a lehetőség maradt el mellőle.
Ha korábban úgy tűnhetett Ewi számára, hogy vacsorapartnere el kívánja terelni a figyelmet olvasmányairól, úgy most egyre kevésbé érzi ezt. Talán ettől felbátorodva hozakodik elő korábbi gondolatával, mit egy ideje fogalmaz már magában.*
- Esetleg... *Köszörüli meg torkát, miután egy darabka cipót öblít le egy kanál raguval.* Kölcsön kérhetném az egyiket, öhm... *Jobb kezének mutatóujjával vakar egyet orrának hegyén.* ...majd elalváshoz? *Hirtelen egészen úgy érzi magát, mintha valami esetlen kisgyermek kérlelné játszópajtását a kedvenc játékszeréért. Na mindegy, ha egyszer már kibökte, nincs mit tenni, csupán a válaszra várni.
Közben felmerül annak gondolata is, hogy kivárhatná a korábban oly átélhetően lefestett tavasz beköszöntét tovább indulásával. Először csak mókás megjegyzésnek szánta a dolgot, ám az, hogy megerősítést kap rá, bogarat elültet a fülébe. Míg ezen agyal, fecsegése hamar tereli furán kellemetlen mederbe a beszélgetést, Sa'Tereth-et festve a falra feleslegesen. Jól látja rajta a szemben ülő, egészen és mélységesen zavarba jött baklövésétől, ezen pedig mérsékelten segítenek csak a felelősséget felvállaló szavak.
A nyikorgásra, mi a zöld ajtó nyílását jelzi, fejét a betérő irányába kapja, majd szinte rögvest vissza, a vörös tekintetét keresve. A szabadkozásra halványan bólint.*
- Nem fogok. *Viszonozza a kedves mosolyt. Jól esik neki, hogy így hagyja magára az elf, így visszatért kedvvel figyelgeti az időközben megszaporodó vendégeket, miközben tovább fogyasztja az előtte heverő étket.*
//Gaelein//
*Gaelein beszédét kifejezetten kellemes hallgatni. Könnyen jönnek szájára a szavak, hangjából pedig valami egészen megnyugtató érződik ki a szőke ifjonc számára. Különösen, mikor a zöldülő erdő fejtegetésébe kezd. Tekintete a párás ablaküveg bámulását lassacskán felcseréli az elf arcának megfigyelésére. Leplezetlenül, magáról teljesen megfeledkezve figyeli, ahogy az elhangzottak teljes átélése jelenik meg vonásain, még az evésben is megáll közben. Ajkára halvány mosoly költözik, ahogy arra gondol, hogy bizony látszik a másik olvasottsága, balladák iránti szeretete. Véleménye szerint legalábbis sokat számíthat ez abban, hogy ilyen szépen fejezi ki magát.*
- Hát ez... *Tétovázik pillanatra, hátha talál megfelelőbb szót, de jobb híján csak megismétli azt, mit az elf felütésnek használt.* Hát ez tényleg gyönyörűnek hangzik! *Ahogy Gaeleinen, úgy rajta is látszik, mennyire beleélte magát a lefestett képbe, zöldjei csillogásán rajtakapható ámulata.
A sütés dolga is egészen érdekes témakörnek bizonyul, a megelőlegezett dicséretre pedig csak szerényen kuncog egyet.*
- Áhh, legfeljebb abban, hogy hány fog törik bele. *Jegyzi meg mókázva, ahogy hárítani igyekszik a kedveskedő szavakat. Nincs hozzászokva az ilyesféle gesztusokhoz, talán kicsit meg is illetődik jólesőségében.*
- És mi a kedvenced? Mármint, amit a legszívesebben készítesz. Vagy a legfinomabbra. *Kérdi igazi érdeklődéssel. Bár nem egy konyhatündér, kedve mindig is lett volna ilyen foglalatosságokhoz, csupán a lehetőség maradt el mellőle.
Ha korábban úgy tűnhetett Ewi számára, hogy vacsorapartnere el kívánja terelni a figyelmet olvasmányairól, úgy most egyre kevésbé érzi ezt. Talán ettől felbátorodva hozakodik elő korábbi gondolatával, mit egy ideje fogalmaz már magában.*
- Esetleg... *Köszörüli meg torkát, miután egy darabka cipót öblít le egy kanál raguval.* Kölcsön kérhetném az egyiket, öhm... *Jobb kezének mutatóujjával vakar egyet orrának hegyén.* ...majd elalváshoz? *Hirtelen egészen úgy érzi magát, mintha valami esetlen kisgyermek kérlelné játszópajtását a kedvenc játékszeréért. Na mindegy, ha egyszer már kibökte, nincs mit tenni, csupán a válaszra várni.
Közben felmerül annak gondolata is, hogy kivárhatná a korábban oly átélhetően lefestett tavasz beköszöntét tovább indulásával. Először csak mókás megjegyzésnek szánta a dolgot, ám az, hogy megerősítést kap rá, bogarat elültet a fülébe. Míg ezen agyal, fecsegése hamar tereli furán kellemetlen mederbe a beszélgetést, Sa'Tereth-et festve a falra feleslegesen. Jól látja rajta a szemben ülő, egészen és mélységesen zavarba jött baklövésétől, ezen pedig mérsékelten segítenek csak a felelősséget felvállaló szavak.
A nyikorgásra, mi a zöld ajtó nyílását jelzi, fejét a betérő irányába kapja, majd szinte rögvest vissza, a vörös tekintetét keresve. A szabadkozásra halványan bólint.*
- Nem fogok. *Viszonozza a kedves mosolyt. Jól esik neki, hogy így hagyja magára az elf, így visszatért kedvvel figyelgeti az időközben megszaporodó vendégeket, miközben tovább fogyasztja az előtte heverő étket.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:18:07
Üzenet elküldve: 2021-02-22 19:18:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//Kiszolgálás//
- Neked is, fiam. *Válaszol rezignáltan a megjelenő vörös hegyesfülű köszöntésére és egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy az elf akár kétszer annyi idős is lehet, mint maga.
Rendel magának egy Erdei gombás vadragut, amiért ki is csengeti a 15 aranyat azonnal.
Nem szeret tartozni. Közben a kint látott gnóm és a törpe belépnek a fogadóba, a páncélos csak fél szemmel pillant feléjük.*
- Az se baj, ha jó, csak sok legyen. *Mondja morogva a vörös elf felé. Hogy tréfálkozik vagy komolyan mondja, nem tudni, mert az arcán nem látszódik semmiféle gesztus, ami bármelyikre is következtethetne.
Italnak rendel még egy Őrült papot, valamiért tetszik neki a neve. Ezért is kiszórja az asztalra a 18 aranyat. Reméli, nem valami lötty, hanem rendes ital.
Eddig ez a terv, de a gnóm hangja felkelti az érdeklődését.*
- Milyen kalandfelhívásra? *Száll mély, dörmögő hangja a plafonra aggatott száraz kórók között a gnóm és asztaltársa felé. Nem fordul oda, lovaglóülésben pont háttal ül a másik asztal társaságának és mellvértben nem könnyű csak úgy forogni. De a kérdés egyértelműen a másiknak szól, hisz éppen most beszélt a pultossal az említett dologról. Még a végén beesik valami, amivel eltöltheti az idejét. Mert valójában semmi kedve ebben a farkasordító hidegben ellovagolnia Lihanechig.
A gnóm egy széles vállú, termetes férfi hátát láthatja onnan, ahol ül, olajban sötétre edzett páncélban és szürke, katonásan rövidre nyírt hajjal. A hangja kissé barátságtalan, de ez a hideg miatt is lehet és még nem kapta meg a rendelését. Lehet, hogy tele hassal kedélyesebb és kedvesebb, bár az oldalán lógó, három láncú buzogány különös goblinfejei mást sejtetnek.*
//Kiszolgálás//
- Neked is, fiam. *Válaszol rezignáltan a megjelenő vörös hegyesfülű köszöntésére és egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy az elf akár kétszer annyi idős is lehet, mint maga.
Rendel magának egy Erdei gombás vadragut, amiért ki is csengeti a 15 aranyat azonnal.
Nem szeret tartozni. Közben a kint látott gnóm és a törpe belépnek a fogadóba, a páncélos csak fél szemmel pillant feléjük.*- Az se baj, ha jó, csak sok legyen. *Mondja morogva a vörös elf felé. Hogy tréfálkozik vagy komolyan mondja, nem tudni, mert az arcán nem látszódik semmiféle gesztus, ami bármelyikre is következtethetne.
Italnak rendel még egy Őrült papot, valamiért tetszik neki a neve. Ezért is kiszórja az asztalra a 18 aranyat.
Reméli, nem valami lötty, hanem rendes ital.Eddig ez a terv, de a gnóm hangja felkelti az érdeklődését.*
- Milyen kalandfelhívásra? *Száll mély, dörmögő hangja a plafonra aggatott száraz kórók között a gnóm és asztaltársa felé. Nem fordul oda, lovaglóülésben pont háttal ül a másik asztal társaságának és mellvértben nem könnyű csak úgy forogni. De a kérdés egyértelműen a másiknak szól, hisz éppen most beszélt a pultossal az említett dologról. Még a végén beesik valami, amivel eltöltheti az idejét. Mert valójában semmi kedve ebben a farkasordító hidegben ellovagolnia Lihanechig.
A gnóm egy széles vállú, termetes férfi hátát láthatja onnan, ahol ül, olajban sötétre edzett páncélban és szürke, katonásan rövidre nyírt hajjal. A hangja kissé barátságtalan, de ez a hideg miatt is lehet és még nem kapta meg a rendelését. Lehet, hogy tele hassal kedélyesebb és kedvesebb, bár az oldalán lógó, három láncú buzogány különös goblinfejei mást sejtetnek.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:11:59
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:11:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Kalandra fel//
//Ewica Delis, Gabrael Äron Yn'Char, Ganer, Glumlin//
*Az erdőben nem könnyű az élet télen, de nem is élhetetlen. Ha az volna, most nem ülnének itt a kellemesen pattogó kemence mellett a melegben. Ésszel kell élni ezen a tájon, de szerencsére az elfeknek és az erdőben élőknek generációkon átívelő tapasztalataik vannak már, így csak követni kell elődeik tetteit és semmiféle gond nem lehet.*
- Igyekszek. *Nevet azon, ahogy Ewica arról beszél, hogy a díszítésnek használt szárított fűszerek eltűnnek, ha felhasználják őket eredeti céljaikra.*
- Gyönyörű. Nincs szebb nála. *Mondja nosztalgikus mosollyal a tavaszi erdő említésére. Ő látja maga előtt a virágoktól illatos erdőt, még az illatukat is érzi.*
- Akkor virágba borul ez az épület is. A moha olyan zöld, mint a smaragd, körbeveszik a virágok és a szőlőlugas alatt kellemes hűvös van. A méhek szárnyának zizegése pedig édes dallamot játszik. *Meséli mosolyogva a lánynak tavaszi-nyári emlékeit nagy beleéléssel.
Aztán a sütésre terelődik a szó és arra, hogy Gaelein mennyi mindent kipróbál, ha ideje engedi.*
- Ha te is magadnak sütnél, akkor egy idő után belejönnél. Lehet, hogy még engem is túlszárnyalnál. *Mondja válaszként.*
- Szívesen kipróbálok dolgokat, de a legtöbb dolgot már előttem is megcsinálta valaki, én csak azzal kísérletezek, nekem sikerül-e. *Nevet saját magán. A kenyérsütést ő maga is az anyjától tanulta, az apjától hús sütni, a többit meg idővel magára szedte.*
- Bizony mindet, ilyenkor jó sok szabadidőm van. *Nevet fel a tényen, hogy már minden könyvét fújja. Nincs sok könyve, de előszeretettel tér vissza azokhoz, amiket már kiolvasott. Ha szegényes a könyvtár, mást nem nagyon tud tenni.*
- Ha szeretnél, maradhatsz. Nincs sok hátra már a télből. *Válaszolja mosolyogva. Érzi, hogy Ewica szavai nem teljesen komolyak, de talán még ő is örülne, ha nem kellene olyan sokat egyedül lennie.
A különös bestiákról közben kiderül, hogy már több éve esett meg az eset, így az elf is megnyugszik és a lány is biztosítja róla, hogy nincs oka aggodalomra.*
- Persze, biztosan. De akkor örülök, hogy nem fenyeget veszély. *Sóhajt mosolyogva. Nem szeretné, ha Ewica magát okolná a hangulat változása miatt.*
- Semmi baj, én értettelek félre. Az én hibám. *Vállalja magára a felelősséget, hisz láthatóan zavarba jött a lány az elhangzottaktól.
Közben új vendég érkezik, Gaelein az nyitódó ajtó felé pillant. Összevont szemekkel méri végig a belépő termetes páncélost.*
- Bocsáss meg, mindjárt jövök. *Mondja halkan Ewicának.*
- Egyél csak míg meleg. Ne menj sehová. *Teszi hozzá kedves mosollyal és elindul a közben integetni kezdő férfi, barátságtalan külsejű férfi felé.*
- Szép napot, uram. *Köszönti.*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi készségesen. Nem úgy viselkedik bele, mint Ewicával, de ez érthető is. A marcona alak nem tűnik olyan kedvesnek, mint a lány. Bár lehet, hogy téved.
Aztán újra nyílik az ajtó és Ganer lép be, akit talán egy törpe is követ. A vörös elf barátságosan int nekik, a gnómot nem kell útbaigazítania, talál magának asztalt, hisz megszokott vendége a tavernának.*
- Rendben, úgy lesz. *Válaszol Ganer szavaira a kalandfelhívást illetően.*
- Mindjárt megyek és kiszolgállak benneteket. *Teszi hozzá és visszafordul a páncélos felé.*
A hozzászólás írója (Gaelein Warlin [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.22 13:15:29
//Kalandra fel//
//Ewica Delis, Gabrael Äron Yn'Char, Ganer, Glumlin//
*Az erdőben nem könnyű az élet télen, de nem is élhetetlen. Ha az volna, most nem ülnének itt a kellemesen pattogó kemence mellett a melegben. Ésszel kell élni ezen a tájon, de szerencsére az elfeknek és az erdőben élőknek generációkon átívelő tapasztalataik vannak már, így csak követni kell elődeik tetteit és semmiféle gond nem lehet.*
- Igyekszek. *Nevet azon, ahogy Ewica arról beszél, hogy a díszítésnek használt szárított fűszerek eltűnnek, ha felhasználják őket eredeti céljaikra.*
- Gyönyörű. Nincs szebb nála. *Mondja nosztalgikus mosollyal a tavaszi erdő említésére. Ő látja maga előtt a virágoktól illatos erdőt, még az illatukat is érzi.*
- Akkor virágba borul ez az épület is. A moha olyan zöld, mint a smaragd, körbeveszik a virágok és a szőlőlugas alatt kellemes hűvös van. A méhek szárnyának zizegése pedig édes dallamot játszik. *Meséli mosolyogva a lánynak tavaszi-nyári emlékeit nagy beleéléssel.
Aztán a sütésre terelődik a szó és arra, hogy Gaelein mennyi mindent kipróbál, ha ideje engedi.*
- Ha te is magadnak sütnél, akkor egy idő után belejönnél. Lehet, hogy még engem is túlszárnyalnál. *Mondja válaszként.*
- Szívesen kipróbálok dolgokat, de a legtöbb dolgot már előttem is megcsinálta valaki, én csak azzal kísérletezek, nekem sikerül-e. *Nevet saját magán. A kenyérsütést ő maga is az anyjától tanulta, az apjától hús sütni, a többit meg idővel magára szedte.*
- Bizony mindet, ilyenkor jó sok szabadidőm van. *Nevet fel a tényen, hogy már minden könyvét fújja. Nincs sok könyve, de előszeretettel tér vissza azokhoz, amiket már kiolvasott. Ha szegényes a könyvtár, mást nem nagyon tud tenni.*
- Ha szeretnél, maradhatsz. Nincs sok hátra már a télből. *Válaszolja mosolyogva. Érzi, hogy Ewica szavai nem teljesen komolyak, de talán még ő is örülne, ha nem kellene olyan sokat egyedül lennie.
A különös bestiákról közben kiderül, hogy már több éve esett meg az eset, így az elf is megnyugszik és a lány is biztosítja róla, hogy nincs oka aggodalomra.*
- Persze, biztosan. De akkor örülök, hogy nem fenyeget veszély. *Sóhajt mosolyogva. Nem szeretné, ha Ewica magát okolná a hangulat változása miatt.*
- Semmi baj, én értettelek félre. Az én hibám. *Vállalja magára a felelősséget, hisz láthatóan zavarba jött a lány az elhangzottaktól.
Közben új vendég érkezik, Gaelein az nyitódó ajtó felé pillant. Összevont szemekkel méri végig a belépő termetes páncélost.*
- Bocsáss meg, mindjárt jövök. *Mondja halkan Ewicának.*
- Egyél csak míg meleg. Ne menj sehová. *Teszi hozzá kedves mosollyal és elindul a közben integetni kezdő férfi, barátságtalan külsejű férfi felé.*
- Szép napot, uram. *Köszönti.*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi készségesen. Nem úgy viselkedik bele, mint Ewicával, de ez érthető is. A marcona alak nem tűnik olyan kedvesnek, mint a lány. Bár lehet, hogy téved.
Aztán újra nyílik az ajtó és Ganer lép be, akit talán egy törpe is követ. A vörös elf barátságosan int nekik, a gnómot nem kell útbaigazítania, talál magának asztalt, hisz megszokott vendége a tavernának.*
- Rendben, úgy lesz. *Válaszol Ganer szavaira a kalandfelhívást illetően.*
- Mindjárt megyek és kiszolgállak benneteket. *Teszi hozzá és visszafordul a páncélos felé.*
A hozzászólás írója (Gaelein Warlin [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.22 13:15:29
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:07:46
Üzenet elküldve: 2021-02-22 13:07:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
//Glumlin, Gabrael//
*A harcos kinézetű törpe mérgesen szól vissza, arra utalva, hogy álmából ébresztették fel. Sajnálkozva tekint a másik felé.*
- Kérem, ne haragudjon, Grandarlig úr. *Elnézést kér a törpétől, miután megtudja annak nevét is. Bemutatkozásul enyhén meghatja magát.*
- Én Ganer Worcryn vagyok, a közeli MilOchass közösség tagja. Üdvözöllek a Három Barát Taverna fogadónál! *Ha a törpe úr esetleg nem ismerné a helyet, ahová tévedt, akkor röviden megemlíti neki, kihez tartozik ez a terület. Beszélgetésükből kiderül, hogy fegyvert szeretne vásárolni Glumlin. Ezen elgondolkodik, bár túl sokáig nem várat válasszal.*
- Azt hiszem, hogy errefelé nincsen más fegyverkovács, csak a városban, Artheniorban és a Thargok földjén. *Jobb ötlete sajnos nincs, mert abban teljesen biztos, hogy MilOchass kapuin belül nincsen fegyverkovács. Biccent a közben érkező tündérnek és egy medve termetű, magas férfinek, aki vendégként érkezhetnek a tavernához.*
- Talán menjünk be egy kicsit. Van minden jó, ami szem, szájnak ingere. *Barátságos mosollyal invitálja be a törpét, s jó házigazdaként előre megy.*
- Kérem, foglaljon helyet nyugodtan. *hellyel kínálja a törpét, amíg két szólt vált Gaelein-el.*
- Gaelein, ha valaki a kalandfelhívásomra jelentkezne, azt kérlek, irányítsad majd hozzám! Köszönöm! *Jól érthetően kiabál a pult mögött lévő elf-nek, persze nem túlzott hangerővel, csak hogy biztosan hallja több asztal távolságból is. Ezután leül a törpe asztalához, már ha az elfogadja a meghívását.*
//Glumlin, Gabrael//
*A harcos kinézetű törpe mérgesen szól vissza, arra utalva, hogy álmából ébresztették fel. Sajnálkozva tekint a másik felé.*
- Kérem, ne haragudjon, Grandarlig úr. *Elnézést kér a törpétől, miután megtudja annak nevét is. Bemutatkozásul enyhén meghatja magát.*
- Én Ganer Worcryn vagyok, a közeli MilOchass közösség tagja. Üdvözöllek a Három Barát Taverna fogadónál! *Ha a törpe úr esetleg nem ismerné a helyet, ahová tévedt, akkor röviden megemlíti neki, kihez tartozik ez a terület. Beszélgetésükből kiderül, hogy fegyvert szeretne vásárolni Glumlin. Ezen elgondolkodik, bár túl sokáig nem várat válasszal.*
- Azt hiszem, hogy errefelé nincsen más fegyverkovács, csak a városban, Artheniorban és a Thargok földjén. *Jobb ötlete sajnos nincs, mert abban teljesen biztos, hogy MilOchass kapuin belül nincsen fegyverkovács. Biccent a közben érkező tündérnek és egy medve termetű, magas férfinek, aki vendégként érkezhetnek a tavernához.*
- Talán menjünk be egy kicsit. Van minden jó, ami szem, szájnak ingere. *Barátságos mosollyal invitálja be a törpét, s jó házigazdaként előre megy.*
- Kérem, foglaljon helyet nyugodtan. *hellyel kínálja a törpét, amíg két szólt vált Gaelein-el.*
- Gaelein, ha valaki a kalandfelhívásomra jelentkezne, azt kérlek, irányítsad majd hozzám! Köszönöm! *Jól érthetően kiabál a pult mögött lévő elf-nek, persze nem túlzott hangerővel, csak hogy biztosan hallja több asztal távolságból is. Ezután leül a törpe asztalához, már ha az elfogadja a meghívását.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-22 12:37:12
Üzenet elküldve: 2021-02-22 12:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//részben Glumlin, Ganer//
*Csak sikerül megtalálni az ösvényt, aminek a végén az a fogadó vagy taverna áll. Barátságos, szelíd kis épület, ha nem tudná, hogy ez itt egy fogadó, nem is gondolná. Inkább valami erdei remete lakának nézné.
Még mielőtt odaérne, lelendül a nyeregből és kantáron vezeti Balthazard-t az épület mellett álló istállóba. Odakint ketten társalognak, de csak egy kifejezéstelen pillantást vet feléjük. Utazók lehetnek vagy hasonlók, nem tűnnek helyinek.
Miután kikötötte a csatamént, szája elé köti az abrakot és elindul a fogadóba. A zöld ajtón belépve talán kicsit le is kell hajtsa a fejét, nem ilyen termetű emberekre mérhették bizonyosan. Odabent aztán behúzza az ajtót, nem szeretné, hogy a kinti hideg utat találjon a kellemesen fűtött beltérbe.
Kedves, álmos kis helyiség, felfűzött paprikák, miegymás. Nem szokta az ilyen erdei idillt, úgyhogy pár pillanat múlva indul csak egy az első szabad asztal felé és félretolja a túlságosan alacsonyra lógó mindenfélét, majd leakassza válláról a prémes köpenyt és lehúzza csatakesztyűit. A pajzs és a pallos Balthazardon maradt, így csak a goblinfejes láncos buzogányt kell úgy rendeznie, hogy kényelmes ülés essen. Lócák. Ki képes kényelmesen ülni az ilyesmin? A pad talán felnyikorog páncélos súlya alatt, ahogy leül, oldalt, lovaglóülésben.
Ha eddig nem érkezett volna ki hozzá senki, akkor unottan a pult felé int, hogy valaki felfigyeljen rá. Bár talán a kiszolgálás is másképp zajlik itt, mint egy rendes fogadóban. Azért reméli, nem neki kell megfőzni azt, amit meg akar enni.*
- Hé, csapos!
*Csak sikerül megtalálni az ösvényt, aminek a végén az a fogadó vagy taverna áll. Barátságos, szelíd kis épület, ha nem tudná, hogy ez itt egy fogadó, nem is gondolná. Inkább valami erdei remete lakának nézné.
Még mielőtt odaérne, lelendül a nyeregből és kantáron vezeti Balthazard-t az épület mellett álló istállóba. Odakint ketten társalognak, de csak egy kifejezéstelen pillantást vet feléjük. Utazók lehetnek vagy hasonlók, nem tűnnek helyinek.
Miután kikötötte a csatamént, szája elé köti az abrakot és elindul a fogadóba. A zöld ajtón belépve talán kicsit le is kell hajtsa a fejét, nem ilyen termetű emberekre mérhették bizonyosan. Odabent aztán behúzza az ajtót, nem szeretné, hogy a kinti hideg utat találjon a kellemesen fűtött beltérbe.
Kedves, álmos kis helyiség, felfűzött paprikák, miegymás. Nem szokta az ilyen erdei idillt, úgyhogy pár pillanat múlva indul csak egy az első szabad asztal felé és félretolja a túlságosan alacsonyra lógó mindenfélét, majd leakassza válláról a prémes köpenyt és lehúzza csatakesztyűit. A pajzs és a pallos Balthazardon maradt, így csak a goblinfejes láncos buzogányt kell úgy rendeznie, hogy kényelmes ülés essen. Lócák. Ki képes kényelmesen ülni az ilyesmin? A pad talán felnyikorog páncélos súlya alatt, ahogy leül, oldalt, lovaglóülésben.
Ha eddig nem érkezett volna ki hozzá senki, akkor unottan a pult felé int, hogy valaki felfigyeljen rá. Bár talán a kiszolgálás is másképp zajlik itt, mint egy rendes fogadóban. Azért reméli, nem neki kell megfőzni azt, amit meg akar enni.*
- Hé, csapos!
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-20 17:03:29
Üzenet elküldve: 2021-02-20 17:03:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kiszolgálás//
//Gaelein//
*Halványan bólogat az elhangzott szavakra, melyek az erdő adományit, s azok elraktározását ismertetik. Bizony, ha nem óvatos az ember, vagy az elf gyermeke, könnyen felkopik az álla a tél beálltával. Ám úgy tűnik, ez a vörös fiú érti a dolgát még akkor is, ha nem csupán az ő érdeme az a sok minden, mit felsorol, s mik a kamra polcait nyomják.*
- Ha ilyen finom ételekbe teszitek őket, akkor tűnjenek csak! *Nevet vissza mókázva. Bár nem az a finnyás fajta, szinte bármit megeszik, ha úgy adódik, ennek a ragunak már csak az illatából is érzi, hogy bizony ínycsiklandó falatok felett ücsörög.*
- Biztos nagyon szép lehet olyankor a környék. *Követi az ablakon kitekintő pillantást, még a sóhajban is osztozik, ahogy tudtán kívül a gondolatban is, mi a tavaszt várja. Talán kivárhatta volna otthon is, a fenekén maradva, megkímélve magát a fagyos időben való csatangolástól. Bár akkor most nem költené vacsoráját ilyen kellemes társaságban. Aki még kísérletező kedvének is adózik a konyhában, mint azt a következő részletekből megtudhatja.*
- Húú! Te aztán igazán szeretheted a sütést! *Mosolyodik, ezúttal is elismerően.* Nem is tudtam, hogy tésztába ilyeneket is lehet keverni. *Ebből kisejlik, hogy nem az a konyhatündér, anya pici lánya. Éppen ezért is tartja érdekesnek a vele szemben falatozót. Ami azt illeti, egyre érdekesebbnek, ahogy a kedvenc köteteire terelődik a szó. Nem igazán ismert még ilyen érdeklődéssel megáldott férfit. Ilyen szelídet, kedveset, nyugodtat. Legalábbis ezek azok a jelzők, amikkel eddigi tapasztalása alapján illeti magában Gaeleint.*
- Mindet? *Vigyorodik kissé meglepetten.* Akkor tényleg jó sokat bújhatod őket. *Állapítja meg a talán már eddig is egyértelműt, mielőtt újra kanalazna. Hogy ilyenkor nem mennek a városba, megérti, neki sincs túl sok kedve a holnapi felkerekedéshez. Ami azt illeti, nem is igazán tudja, mennyit kell majd kutyagolnia.*
- Talán nekem is meg kéne várnom a tavaszt a tovább indulással. *Vigyorodik, miből gyanús lehet a másiknak, hogy nem olyan komoly ez a gondolat.
A szó eztán hamar rá terelődik, s a kedves megjegyzést nem állhatja mosoly nélkül. Fecsegése viszont egészen ijesztő irányokat vesz, a reakciókból pedig egyre inkább úgy érzi, hogy fogalmazhatott volna pontosabban.*
- Jajj, nem, ez már több éve volt. *Rázza meg finoman fejét.* Ha azóta is járnának erre, akkor biztosan hallottál volna ilyenekről. Nem? *Állítása végén azért valamelyest elbizonytalanodik. Igazán nem akart felesleges pánikot kelteni az elfben. El is szégyenli magát, ahogy az a további evésre szólítja fel.*
- Bocsánat. *Motyogja nemlétező bajsza alatt, s néma kanalazásba kezd, fülei pedig egyre csak vörösödnek zavarában.*
//Gaelein//
*Halványan bólogat az elhangzott szavakra, melyek az erdő adományit, s azok elraktározását ismertetik. Bizony, ha nem óvatos az ember, vagy az elf gyermeke, könnyen felkopik az álla a tél beálltával. Ám úgy tűnik, ez a vörös fiú érti a dolgát még akkor is, ha nem csupán az ő érdeme az a sok minden, mit felsorol, s mik a kamra polcait nyomják.*
- Ha ilyen finom ételekbe teszitek őket, akkor tűnjenek csak! *Nevet vissza mókázva. Bár nem az a finnyás fajta, szinte bármit megeszik, ha úgy adódik, ennek a ragunak már csak az illatából is érzi, hogy bizony ínycsiklandó falatok felett ücsörög.*
- Biztos nagyon szép lehet olyankor a környék. *Követi az ablakon kitekintő pillantást, még a sóhajban is osztozik, ahogy tudtán kívül a gondolatban is, mi a tavaszt várja. Talán kivárhatta volna otthon is, a fenekén maradva, megkímélve magát a fagyos időben való csatangolástól. Bár akkor most nem költené vacsoráját ilyen kellemes társaságban. Aki még kísérletező kedvének is adózik a konyhában, mint azt a következő részletekből megtudhatja.*
- Húú! Te aztán igazán szeretheted a sütést! *Mosolyodik, ezúttal is elismerően.* Nem is tudtam, hogy tésztába ilyeneket is lehet keverni. *Ebből kisejlik, hogy nem az a konyhatündér, anya pici lánya. Éppen ezért is tartja érdekesnek a vele szemben falatozót. Ami azt illeti, egyre érdekesebbnek, ahogy a kedvenc köteteire terelődik a szó. Nem igazán ismert még ilyen érdeklődéssel megáldott férfit. Ilyen szelídet, kedveset, nyugodtat. Legalábbis ezek azok a jelzők, amikkel eddigi tapasztalása alapján illeti magában Gaeleint.*
- Mindet? *Vigyorodik kissé meglepetten.* Akkor tényleg jó sokat bújhatod őket. *Állapítja meg a talán már eddig is egyértelműt, mielőtt újra kanalazna. Hogy ilyenkor nem mennek a városba, megérti, neki sincs túl sok kedve a holnapi felkerekedéshez. Ami azt illeti, nem is igazán tudja, mennyit kell majd kutyagolnia.*
- Talán nekem is meg kéne várnom a tavaszt a tovább indulással. *Vigyorodik, miből gyanús lehet a másiknak, hogy nem olyan komoly ez a gondolat.
A szó eztán hamar rá terelődik, s a kedves megjegyzést nem állhatja mosoly nélkül. Fecsegése viszont egészen ijesztő irányokat vesz, a reakciókból pedig egyre inkább úgy érzi, hogy fogalmazhatott volna pontosabban.*
- Jajj, nem, ez már több éve volt. *Rázza meg finoman fejét.* Ha azóta is járnának erre, akkor biztosan hallottál volna ilyenekről. Nem? *Állítása végén azért valamelyest elbizonytalanodik. Igazán nem akart felesleges pánikot kelteni az elfben. El is szégyenli magát, ahogy az a további evésre szólítja fel.*
- Bocsánat. *Motyogja nemlétező bajsza alatt, s néma kanalazásba kezd, fülei pedig egyre csak vörösödnek zavarában.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 14:17:07
Üzenet elküldve: 2021-02-19 14:17:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Be'rnaath megérezve a hús illatát berohan az üzletbe.
LI'orya már megszokta, az állatok nyugodtabbak, ha tesznek, amit ösztöneik diktálnak, ezért ráhagyja.
Nem rohan utána, ahhoz át kéne mennie az előtte beszélgető társaságon.
Egy darabig nézi őket, bólint egyet köszönésként a jelenlévőknek, majd megkerüli őket és bemegy a fogadóba.
Be'rnaath már addigra rágcsál valamit, valami húsféle lehet.
LI'oryánál nem igazán van pénz, de fizetés nélkül sem menne csak úgy el.
-Kinézi magának az itallapról a 2 aranyba kerülő Forrásvíz-et és leteszi érte a pénzt.
De nem fogyasztja el, leteszi a pénzt, amolyan hálából amiért a kutya bemehetett és nem zavarták el. Majd bólint a jelenlévőknek, és távozni készül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.02.20 10:21:10, a következő indokkal:
Nem megfelelő igeidő. Ne csak vesszővel különítsd el a tagmondatokat, de használj kötőszavakat is, hogy értelmük is legyen. Továbbra is világidegen a kutya neve.
LI'orya már megszokta, az állatok nyugodtabbak, ha tesznek, amit ösztöneik diktálnak, ezért ráhagyja.
Nem rohan utána, ahhoz át kéne mennie az előtte beszélgető társaságon.
Egy darabig nézi őket, bólint egyet köszönésként a jelenlévőknek, majd megkerüli őket és bemegy a fogadóba.
Be'rnaath már addigra rágcsál valamit, valami húsféle lehet.
LI'oryánál nem igazán van pénz, de fizetés nélkül sem menne csak úgy el.
-Kinézi magának az itallapról a 2 aranyba kerülő Forrásvíz-et és leteszi érte a pénzt.
De nem fogyasztja el, leteszi a pénzt, amolyan hálából amiért a kutya bemehetett és nem zavarták el. Majd bólint a jelenlévőknek, és távozni készül.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.02.20 10:21:10, a következő indokkal:
Nem megfelelő igeidő. Ne csak vesszővel különítsd el a tagmondatokat, de használj kötőszavakat is, hogy értelmük is legyen. Továbbra is világidegen a kutya neve.
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 11:48:49
Üzenet elküldve: 2021-02-19 11:48:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erdő barátja//
//Ganer Worcryn (#11712)//
*Szunyókálás alatt megszólítják. Felnéz és egy gnómot lát maga előtt.* - Teysus szakállára! Megijesztett. *Nem várta, hogy meglepik. Felhorkantva kel fel.* - Erre sétáltam. Fegyvert vásárolni megyek a városba. Megpihentem itt a kövön. Az utam hosszú volt. *Nem tudja ki ez a gnóm, aki rászólt.*- Glumlin Grandarlig a becses nevem. Kit tisztelhetek benned? *Fiatalnak látja a gnómot. Letegezi.* - Lehet kétélű csatabárdot venni a környéken? *Ha nem muszáj, akkor nem menne messzire a fegyverért. A gnóm még segíthet neki. Úgy néz ki, mint aki itt lakik a környéken.*
//Ganer Worcryn (#11712)//
*Szunyókálás alatt megszólítják. Felnéz és egy gnómot lát maga előtt.* - Teysus szakállára! Megijesztett. *Nem várta, hogy meglepik. Felhorkantva kel fel.* - Erre sétáltam. Fegyvert vásárolni megyek a városba. Megpihentem itt a kövön. Az utam hosszú volt. *Nem tudja ki ez a gnóm, aki rászólt.*- Glumlin Grandarlig a becses nevem. Kit tisztelhetek benned? *Fiatalnak látja a gnómot. Letegezi.* - Lehet kétélű csatabárdot venni a környéken? *Ha nem muszáj, akkor nem menne messzire a fegyverért. A gnóm még segíthet neki. Úgy néz ki, mint aki itt lakik a környéken.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:45:41
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:45:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Erdő barátja//
//Glumlin//
*Két lovával lassan elér a Három Baráthoz, ami már szinte a második otthona. Idejét nem tudja, hogy Arra papa lombházában mikor volt utoljára, de annyi esemény történt azóta, hogy egyszerűen nem volt ideje hazajönni. Most sem tér be a tavernába, csupán azért áll meg, hogy a kis istállóban elhelyezhesse Éjtépőt, a fekete telivért. Leszáll utazó lováról és Éjtépőt bevezeti az istállóba. Friss vizet és abrakot tesz elé, hogy jól lakjon és pihenhessen egy kicsit. Kifelé jövet az istállóból egy szokatlan dologra lesz figyelmes. Egy testesebb, vörös szakállú törpe üldögél egy kövön, a taverna közvetlen közelében. Egy darabig csak nézi a másikat, s azt veszi észre, hogy alszik, vagy legalább is bóbiskol. Megköszörüli a torkát, mert nem szeretne rákiáltani, hogy úgy ébredjen fel. Harcos öltözete van, s a fegyverzete alapján nem egy átlagos utazó lehet.*
- Elnézést törpe uram! Megkérdezhetem, hogy mi járatban erre? *Barátságosan hangnemben szól a törpéhez, mivel ismeri heves természetüket, ezért nem szeretné már az első pillanatban felbosszantani. Ha sikerül felébresztenie a másikat, akkor talán többet is megtudhat arról, hogy miért érkezett.*
//Glumlin//
*Két lovával lassan elér a Három Baráthoz, ami már szinte a második otthona. Idejét nem tudja, hogy Arra papa lombházában mikor volt utoljára, de annyi esemény történt azóta, hogy egyszerűen nem volt ideje hazajönni. Most sem tér be a tavernába, csupán azért áll meg, hogy a kis istállóban elhelyezhesse Éjtépőt, a fekete telivért. Leszáll utazó lováról és Éjtépőt bevezeti az istállóba. Friss vizet és abrakot tesz elé, hogy jól lakjon és pihenhessen egy kicsit. Kifelé jövet az istállóból egy szokatlan dologra lesz figyelmes. Egy testesebb, vörös szakállú törpe üldögél egy kövön, a taverna közvetlen közelében. Egy darabig csak nézi a másikat, s azt veszi észre, hogy alszik, vagy legalább is bóbiskol. Megköszörüli a torkát, mert nem szeretne rákiáltani, hogy úgy ébredjen fel. Harcos öltözete van, s a fegyverzete alapján nem egy átlagos utazó lehet.*
- Elnézést törpe uram! Megkérdezhetem, hogy mi járatban erre? *Barátságosan hangnemben szól a törpéhez, mivel ismeri heves természetüket, ezért nem szeretné már az első pillanatban felbosszantani. Ha sikerül felébresztenie a másikat, akkor talán többet is megtudhat arról, hogy miért érkezett.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:01:42
Üzenet elküldve: 2021-02-19 10:01:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdő barátja a törpe, aki most bújik elő a bozótos erdőségből. Egy kis házacskát lát maga előtt, aminek kéményéből füst száll fel.* - Ki gondolná, hogy ilyen pofás fogadó van az erdő közepén. *Megpihen kint egy kődarabon. Szeretne magának egy jó fejszét venni. Egy kétélű lenne a legjobb. A fogadóban nem árulnak ilyet, de a városba talán igen. Elmélázik, hogy mit is keres ennyire a kinti határokon. Talán még be is horkant. A madarak csicseregnek. Nincs hideg nagyon. Elnyomja a fáradtság. Hosszú utat tett meg az erdőben. Pihennie kell.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Taverna a Három Baráthoz
Üzenet elküldve: 2021-02-14 17:46:20
Üzenet elküldve: 2021-02-14 17:46:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és jég - zárás//
*Yeza csak mosolyog, hogy mennyire esélytelen a gazemberség vádja a havashegyivel szemben. Lepereg róla, mint hibátlan üvegről a festék egy forró nyári napon. Pedig még csak nem is gondolta komolyan, de ha úgy is lenne, egyáltalán nem haragudna érte.
Nem is nagyon tudja hová tenni ezt a különös északit. Annyira más, mint bárki, akivel eddig találkozott. Ezt támasztja alá az is, amikor távozása előtt a férfi bőséges étkezésre inti őt. Yeza sok mindenre számított, de a meglepetés hirtelen őszinte nevetést csal ki belőle. Nagyanyók, idősebb fivérek szájából hallani ilyesfajta szavakat. Yezának sosem volt senkije, aki így engedte volna útjára. Az ajtófélfához simulva követi pillantása a távozó Nodric-ot. Gondolatai közt még ott visszhangzanak az idegen dallamú mondatok, melyek jelentése, ha nem is titok maradt, de fel nem fedték a vörös előtt. Bárhogy is, túl soká nem ácsoroghat az ajtóban. Meztelen talpacskáit hamarosan elkezdi harapdálni a hideg. Amúgy sem ártana, ha ő is összekapná magát és elindulna visszafelé. Remélhetőleg sikerül visszaszerezni a ruháit. Nem érdekli, ha nem illatosak, ha nem pihe-puhák, csak legyenek szárazak és ne ropogjanak a sártól.
Ő igazán azzal a szándékkal készült, hogy hamar indulóra fogja, de alkalmi hálótársa ismét csak meglepetéssel akasztja meg ebben. Az ilyesmit pedig nagy modortalanság lenne veszendőbe hagyni.
~Fürdő és reggeli. Az ég áldja a lábad nyomát, havashegyi Nodric!~
Mostanság aligha hordozta így bárki a tenyerén. El is szokott tőle. Szóval most úgy dönt, hogy megenged magának egy kis kényelmet és kényeztetést. Kiélvezi az ajándékot és hagy magának időt az indulásra. Nem ezen a néhány órácskán fog múlni.
A nap már egész magasra kapaszkodik az égen, mire elköszön a fogadóstól és maga mögött hagyja a Taverna vendégszeretetét. Irány a város!*
*Yeza csak mosolyog, hogy mennyire esélytelen a gazemberség vádja a havashegyivel szemben. Lepereg róla, mint hibátlan üvegről a festék egy forró nyári napon. Pedig még csak nem is gondolta komolyan, de ha úgy is lenne, egyáltalán nem haragudna érte.
Nem is nagyon tudja hová tenni ezt a különös északit. Annyira más, mint bárki, akivel eddig találkozott. Ezt támasztja alá az is, amikor távozása előtt a férfi bőséges étkezésre inti őt. Yeza sok mindenre számított, de a meglepetés hirtelen őszinte nevetést csal ki belőle. Nagyanyók, idősebb fivérek szájából hallani ilyesfajta szavakat. Yezának sosem volt senkije, aki így engedte volna útjára. Az ajtófélfához simulva követi pillantása a távozó Nodric-ot. Gondolatai közt még ott visszhangzanak az idegen dallamú mondatok, melyek jelentése, ha nem is titok maradt, de fel nem fedték a vörös előtt. Bárhogy is, túl soká nem ácsoroghat az ajtóban. Meztelen talpacskáit hamarosan elkezdi harapdálni a hideg. Amúgy sem ártana, ha ő is összekapná magát és elindulna visszafelé. Remélhetőleg sikerül visszaszerezni a ruháit. Nem érdekli, ha nem illatosak, ha nem pihe-puhák, csak legyenek szárazak és ne ropogjanak a sártól.
Ő igazán azzal a szándékkal készült, hogy hamar indulóra fogja, de alkalmi hálótársa ismét csak meglepetéssel akasztja meg ebben. Az ilyesmit pedig nagy modortalanság lenne veszendőbe hagyni.
~Fürdő és reggeli. Az ég áldja a lábad nyomát, havashegyi Nodric!~
Mostanság aligha hordozta így bárki a tenyerén. El is szokott tőle. Szóval most úgy dönt, hogy megenged magának egy kis kényelmet és kényeztetést. Kiélvezi az ajándékot és hagy magának időt az indulásra. Nem ezen a néhány órácskán fog múlni.
A nap már egész magasra kapaszkodik az égen, mire elköszön a fogadóstól és maga mögött hagyja a Taverna vendégszeretetét. Irány a város!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 732-751