Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:52:19
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:52:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//valahol a sötétben//
*A sötétben áll rendületlen, s a nőt figyeli merev tekintettel. Látta-e már? Álom ez, vagy valóság, vagy a mibenlét határa, melyen egyensúlyozik? Nem számít már. Semmi sem számít már.*
- Lábnyomok. Melybe mások beletaposnak.*Jelenti ki egyszerűen, s bólint, figyelve a lángnyelveket, melyek immár zöld indaként kapaszkodnak bele a sötét fokaiba, hogy azon kússzanak egyre feljebb. Kissé úgy tűnik, mintha magát a sötétet akarnák keblükre szorítani tüzes ölelésükkel.*
- Boszorka. *Suttogja reszelősen, s egy rég tovatűnő emlék tolul elő elméje rejtett zugából, melyet elrejtett már, megemésztett már. Az emlék megrágott, s kiköpött, talán soha nem is volt, csak álmai tünékeny szikrái közül az egyik, mi azóta elreppent.*
- Siettem. Hozzád jöttem. Siettem. *Mondja hirtelen válaszul, bár nem érezte, hogy lába kényszerűen vitte volna előre célirányosan, mégis azt gondolja, hogy ezt kell mondania. Mielőtt leül, kissé megvonja vállát, arcára nem ül ki érzelem, vöröslő tekintete a nőére figyel, majd helyet foglal mellé.*
- Az vagyok, aki vagyok. *Ejti ki tagoltan a sötétnek tűnő mély szavakat, talán nincs mögöttes tartalom, de ezúttal, ahogyan sokszor máskor a magyarázat ismét elmarad. A lány alakja törékeny és lenge, mintha egy apró, parázs gyors kipattanása által keltett szellő elég volna, hogy felkapja, s légies jelenésként repüljön tova, parányi pillangóként. Jól tudja, hogy szobornak tűnik mellette, bár faja kis termetű, a lányhoz képest mégis robusztus lehet. A lány gondolatát továbbfolytatva, apró, halvány mosolyránc jelenik meg szája egyik szegletében. Nem cinikus, nem ironikus, nem vidám, csak egyszerű, egyszerű mint Ortas, de legalább annyira bonyolult is.*
- Álomvilágban élünk. Igen, abban. *Mondja magához képest halkan, s merengőn. Jobbjával végigsimítja bajszát, miközben a lány magát festi meg, így lénye Ortaséhoz kezd hasonlatos lenni. Van valami művészi a mozdulatokban, valami festői, ez esetben testét használva vászonként, hogy az éjszaka lelkét fesse magára. Tekintete ösztönösen követi a lány mozdulatait, azt is, ahogy sorra veszi a csillagképeket.*
- A nap? Mindig ott van. Bizony, mindig. Kell nekünk. Az árnyékot adja. Árnyékban járók vagyunk. *Feleli, s arca sötétbe borul, miközben kissé hátradől, s a csillagokat kezdi fürkészni. Arcán egyetlen pillanatra a sötétséget a múlt árnyai váltják fel, melyek feketébbek a legősibb éjszakánál.*
- Én mindig éhezem, emberek lánya. De csak ritkán eszem. *Nem kérdezi meg miért tudja a nevét. A lányét sem kérdezi, a nevek ebben a pillanatban nem számítanak, ahogy az sem, hogy itt van, vagy máshol, élő, vagy holt. Itt kell lennie. Puszta kezével markol a kevésbé parazsas tűztérbe, s jóval durvábban arcát mázolja szét, hogy a faszén porhanyós szerkezete erezetet vágjon bőrébe, fekete mázzal telítve pórusait.*
- A sötét jó, boszorka. A sötét jó. Nappal is. Éjszaka is. Legyen hát, minek lennie kell, bármi is az. Ortas vagyok. Ortas, a Düh. Nem mindig volt így. Nem bizony. Nem mindig. *Nem változik arca, bár lehet csak a szén rejti el érzelmeit. Mély orgánuma talán nem is hat durván, nem annyira, mint emléke csapdáinak kattanása.*
//valahol a sötétben//
*A sötétben áll rendületlen, s a nőt figyeli merev tekintettel. Látta-e már? Álom ez, vagy valóság, vagy a mibenlét határa, melyen egyensúlyozik? Nem számít már. Semmi sem számít már.*
- Lábnyomok. Melybe mások beletaposnak.*Jelenti ki egyszerűen, s bólint, figyelve a lángnyelveket, melyek immár zöld indaként kapaszkodnak bele a sötét fokaiba, hogy azon kússzanak egyre feljebb. Kissé úgy tűnik, mintha magát a sötétet akarnák keblükre szorítani tüzes ölelésükkel.*
- Boszorka. *Suttogja reszelősen, s egy rég tovatűnő emlék tolul elő elméje rejtett zugából, melyet elrejtett már, megemésztett már. Az emlék megrágott, s kiköpött, talán soha nem is volt, csak álmai tünékeny szikrái közül az egyik, mi azóta elreppent.*
- Siettem. Hozzád jöttem. Siettem. *Mondja hirtelen válaszul, bár nem érezte, hogy lába kényszerűen vitte volna előre célirányosan, mégis azt gondolja, hogy ezt kell mondania. Mielőtt leül, kissé megvonja vállát, arcára nem ül ki érzelem, vöröslő tekintete a nőére figyel, majd helyet foglal mellé.*
- Az vagyok, aki vagyok. *Ejti ki tagoltan a sötétnek tűnő mély szavakat, talán nincs mögöttes tartalom, de ezúttal, ahogyan sokszor máskor a magyarázat ismét elmarad. A lány alakja törékeny és lenge, mintha egy apró, parázs gyors kipattanása által keltett szellő elég volna, hogy felkapja, s légies jelenésként repüljön tova, parányi pillangóként. Jól tudja, hogy szobornak tűnik mellette, bár faja kis termetű, a lányhoz képest mégis robusztus lehet. A lány gondolatát továbbfolytatva, apró, halvány mosolyránc jelenik meg szája egyik szegletében. Nem cinikus, nem ironikus, nem vidám, csak egyszerű, egyszerű mint Ortas, de legalább annyira bonyolult is.*
- Álomvilágban élünk. Igen, abban. *Mondja magához képest halkan, s merengőn. Jobbjával végigsimítja bajszát, miközben a lány magát festi meg, így lénye Ortaséhoz kezd hasonlatos lenni. Van valami művészi a mozdulatokban, valami festői, ez esetben testét használva vászonként, hogy az éjszaka lelkét fesse magára. Tekintete ösztönösen követi a lány mozdulatait, azt is, ahogy sorra veszi a csillagképeket.*
- A nap? Mindig ott van. Bizony, mindig. Kell nekünk. Az árnyékot adja. Árnyékban járók vagyunk. *Feleli, s arca sötétbe borul, miközben kissé hátradől, s a csillagokat kezdi fürkészni. Arcán egyetlen pillanatra a sötétséget a múlt árnyai váltják fel, melyek feketébbek a legősibb éjszakánál.*
- Én mindig éhezem, emberek lánya. De csak ritkán eszem. *Nem kérdezi meg miért tudja a nevét. A lányét sem kérdezi, a nevek ebben a pillanatban nem számítanak, ahogy az sem, hogy itt van, vagy máshol, élő, vagy holt. Itt kell lennie. Puszta kezével markol a kevésbé parazsas tűztérbe, s jóval durvábban arcát mázolja szét, hogy a faszén porhanyós szerkezete erezetet vágjon bőrébe, fekete mázzal telítve pórusait.*
- A sötét jó, boszorka. A sötét jó. Nappal is. Éjszaka is. Legyen hát, minek lennie kell, bármi is az. Ortas vagyok. Ortas, a Düh. Nem mindig volt így. Nem bizony. Nem mindig. *Nem változik arca, bár lehet csak a szén rejti el érzelmeit. Mély orgánuma talán nem is hat durván, nem annyira, mint emléke csapdáinak kattanása.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:20:11
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy erős széllöket majd leszedi a kalapját. Az utolsó pillanatban még utána kap. Nem csoda, hogy ilyen szelek vannak. Nincs mi felfogja a tenger felől érkező csapásokat, illetve ha már egyszer a szél városának nevezik Artheniort, akkor legyen hű nevéhez. A fű általában bokáig ér, de nem ritkán felér térd tájba is. Csendes a környék. Nem igazán látni egy lelket sem a lankák és dombok miatt. Igazából bármelyik pillanatban feltűnhet egy alak vagy egy bestia. Ahogy gondolkozik ezeken Yowl, mozgolódást hall az egyik nagyobb rengetegben. Megtorpan, de nem rezzen meg. Oldalra fordított fejjel várja, hátha történik valami. Semmi. Lassan félre húzza zubbonya derékrészét és markát a szerényen díszített tőrére helyezi. Bármi történjék is, senki nem mondhatja el, hogy felkészületlenül érte. Nyújtogatja a nyakát hátha jobban belelát a sűrűbe. Mozgolódás ismét. Megveti lábát erősen, netán ha ugrani kellene, akkor gyors legyen. Pár másodperc elteltével megnyílik a fű és előugrik egy Maihhin. Nagy ritkaságnak számít erre felé. Yowl megnyugszik, amint felismeri a kecses állatot. Kisebb, mint az átlag, de még mindig eléri a két és fél métert. Az orvos leveszi kezét a markolatról és megigazítja zubbonyát.*
- Hát te meg, hogy kerülsz ide? Messziről jöhettél.
*Egy ideig még szemeznek egymással majd a vad sarkon fordul és vissza ugrik a sűrűbe. Yowl ismét magára marad. Mozdulat nélkül nézi végig, ahogy távozik az állat. Elmosolyodik a maszkja alatt és halkan felnevet. Szétnéz, maga körül utoljára majd folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Yowl Grehmat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.26 22:25:32
- Hát te meg, hogy kerülsz ide? Messziről jöhettél.
*Egy ideig még szemeznek egymással majd a vad sarkon fordul és vissza ugrik a sűrűbe. Yowl ismét magára marad. Mozdulat nélkül nézi végig, ahogy távozik az állat. Elmosolyodik a maszkja alatt és halkan felnevet. Szétnéz, maga körül utoljára majd folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Yowl Grehmat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.26 22:25:32
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-26 09:29:43
Üzenet elküldve: 2018-07-26 09:29:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//valahol a sötétben//
- Nem út az, csak lábnyomok mögöttünk. Elkopott lelkek pora. *A jóscsontok szütyőjébe nyúl és az aljáról az ujjai közé csippenti a finom szemcséket. A tűzbe szórja. Zöldre festik a lángokat, ám a lidércfény színe nem enyészik el. Megmarad ilyennek, míg a tűz majd kialszik. Különös por ez. Mindig van belőle a kis bőrtasak alján, akárhányszor önti ki. Régen azt gondolta, a jóscsontokról mállik, de azok a holmik simák és kemények, mint a togori márvány. Viszont csak részben e világiak. Ahogy összeérnek, ahogy egymás közelébe fordulnak, valóságok ezrei csúsznak, gördülnek egymáson, akár egy kaleidoszkóp elképzelhetetlen tömegű szemcséi. Ellenállásukból súrlódnak ezek a szemcsék, a törvényekből, melyeken a mindenség nyugszik.
Bárki is van a közelében, a jóscsontok kívánják, hogy szólhassanak. De Vogari nélkül... Mint a kutya, amelyik elé tűkkel átszurkált szalonnát vetettek. Nincs hangjuk, csak a kín vinnyog, körülöttük néma szűköléssel. De ha tudna is jósolni, a kevesek egyike áll most előtte, akinek nem lenne mit mondania.*
- Már vártalak *mondja* - Ortas. *Most, hogy itt van, az a név könnyedén odatalál a gazdájához. Ismeri ezt a nevet. Régi név. Nagyon-nagyon régi. Sok-sok minden előtti és talán minden utáni: egy matt, fekete pont az összes történet legvégén.
Balja apró mozdulatával kínálja hellyel a férfit a tűz mellett. Jó darabig hallgat. Furcsa találkozás ez. Nem lehetne megmondani, melyikük hívta a másikat, vagy hogy egyáltalán hívták-e. Véletlennek is lehetne nevezni, de nem volna igaz. Ami idehozta őket, a vonzások egyike, ami csak megtörténik. Időről időre. Nem lehetne, de kikerülhetetlen. Napfogyatkozás, melyben a nap saját árnyéka kerül fényének útjába.*
- Nem vagyunk ébren, azt hiszem *mondja. Kihúz a tűz aljáról egy botot, leveri róla a parazsat az egyik kövön és az ujjához dörzsöli a szenes végét. A korommal megfesti a homlokát, a járomcsontjait és az állát, aztán a bottal az égre mutat.* - Nézd. A Kút, a Fekete Borzoi, az Elveszett Hajó *veszi sorra a csillagképeket.* - Mind fordítva áll. *Mintha a tükörképüket látnák az ég túloldaláról.* - És fent van a nap.
*És valóban. A hátuk mögött bizony ott van a koromfekete égen a nap is, de a fénye nem bántóbb a szemnek, mint a csillagoké. A sötétet se kezdi ki.*
- Éhes vagy? *kérdi.* - Mert ha éhes vagy, az nagy baj. *Itt minden a valóság furcsa lenyomata. Dolgai kívül esnek az anyagi világon. Az éhség pedig... De Ortas mindig éhes.*
//valahol a sötétben//
- Nem út az, csak lábnyomok mögöttünk. Elkopott lelkek pora. *A jóscsontok szütyőjébe nyúl és az aljáról az ujjai közé csippenti a finom szemcséket. A tűzbe szórja. Zöldre festik a lángokat, ám a lidércfény színe nem enyészik el. Megmarad ilyennek, míg a tűz majd kialszik. Különös por ez. Mindig van belőle a kis bőrtasak alján, akárhányszor önti ki. Régen azt gondolta, a jóscsontokról mállik, de azok a holmik simák és kemények, mint a togori márvány. Viszont csak részben e világiak. Ahogy összeérnek, ahogy egymás közelébe fordulnak, valóságok ezrei csúsznak, gördülnek egymáson, akár egy kaleidoszkóp elképzelhetetlen tömegű szemcséi. Ellenállásukból súrlódnak ezek a szemcsék, a törvényekből, melyeken a mindenség nyugszik.
Bárki is van a közelében, a jóscsontok kívánják, hogy szólhassanak. De Vogari nélkül... Mint a kutya, amelyik elé tűkkel átszurkált szalonnát vetettek. Nincs hangjuk, csak a kín vinnyog, körülöttük néma szűköléssel. De ha tudna is jósolni, a kevesek egyike áll most előtte, akinek nem lenne mit mondania.*
- Már vártalak *mondja* - Ortas. *Most, hogy itt van, az a név könnyedén odatalál a gazdájához. Ismeri ezt a nevet. Régi név. Nagyon-nagyon régi. Sok-sok minden előtti és talán minden utáni: egy matt, fekete pont az összes történet legvégén.
Balja apró mozdulatával kínálja hellyel a férfit a tűz mellett. Jó darabig hallgat. Furcsa találkozás ez. Nem lehetne megmondani, melyikük hívta a másikat, vagy hogy egyáltalán hívták-e. Véletlennek is lehetne nevezni, de nem volna igaz. Ami idehozta őket, a vonzások egyike, ami csak megtörténik. Időről időre. Nem lehetne, de kikerülhetetlen. Napfogyatkozás, melyben a nap saját árnyéka kerül fényének útjába.*
- Nem vagyunk ébren, azt hiszem *mondja. Kihúz a tűz aljáról egy botot, leveri róla a parazsat az egyik kövön és az ujjához dörzsöli a szenes végét. A korommal megfesti a homlokát, a járomcsontjait és az állát, aztán a bottal az égre mutat.* - Nézd. A Kút, a Fekete Borzoi, az Elveszett Hajó *veszi sorra a csillagképeket.* - Mind fordítva áll. *Mintha a tükörképüket látnák az ég túloldaláról.* - És fent van a nap.
*És valóban. A hátuk mögött bizony ott van a koromfekete égen a nap is, de a fénye nem bántóbb a szemnek, mint a csillagoké. A sötétet se kezdi ki.*
- Éhes vagy? *kérdi.* - Mert ha éhes vagy, az nagy baj. *Itt minden a valóság furcsa lenyomata. Dolgai kívül esnek az anyagi világon. Az éhség pedig... De Ortas mindig éhes.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-25 21:30:10
Üzenet elküldve: 2018-07-25 21:30:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//valahol a sötétben//
*A puszta csendes, mindig csendes. Csak a szél hangja, amint a fűrengeteg szálai között átbújik, s olykor Ortas haját zilálja szét. A sötét, koromként kúszik át lába között, hogy aztán testét ölelje körbe. Szemei hozzászoktak ugyan már, de mégis azt érzi, hogy bele tudna kapaszkodni az éjszaka szélébe, mely fekete bársonyként terül a tájon. Némán halad előre, s hagyja, hogy a fűtenger olykor megakassza léptét, nem siet, s nem türelmetlen, ez nem jellemzi természetét. Hosszú idő telt el, mióta legutóbb erre járt, s immár talán céljára is rálelt, hogy haragvó lelkében tajtékzó hullámok csendes tótükörré szelídüljenek. De az emlékek, az emlékek elevenen élnek benne, s olykor húsába vájnak. Megszokta már. Nem tudja mennyi ideje járja zarándoklatát, néha még mindig elege van a világból, s elvonult magánya öblében fürdőzik. A fűrengeteg hullámzik, s e természet adta, vad tenger sötét homályában világítótoronyként csillan fel a fény a távolban. Megigazítja magán felszerelését, mint mindig, mikor kissé kényelmetlenül kezdi magát érezni. Jobb kezével bajszát simítja végig, majd rövid töprengés után a fény forrása felé indul. Gyengén pislákol, mint hunyorgó gyermek a naplementében csak épp annyi fényt engedve át pilláin, mely nem bántja még ártatlan tekintetét, de követhető jelet ad a férfinak. Vöröslő szemei a pusztát pásztázzák rá leselkedő veszély után. A férfi nem lopakodik, nem szokása, persze keze ügyében van minden, mire szüksége lehet, de az egyre közeledő fény baljós jeleket nem sugároz, viszont egy alak lágyan táncoló árnyékát veti maga mögé. A csendes szavak halkan kúsznak az éjben, egészen Ortas füléig, arca ugyan szenvtelen és kifejezéstelen mégis, legbelül kíváncsiságot érez. Ha a tűznél ülő lány akarja észreveheti, mert meg sem próbál csendesebben lépdelni, sőt, mikor közelebb ér, mély dallam hagyja el torkát, mi súlyával ráülhet az éjre:*
- S, mit látnak a fájdalom, a vér útja, s a haragé, az égbe köpött parázs dühe. Nem maradt már semmi. Csak az enyészet, gyújts hát rá az utolsóra velem. A magány megvár. Meg bizony.
*Jelenlegi útja végére ért, s ha a lány is úgy akarja, most megpihen, vöröslő szemeit rajta nyugtatja, de helyet nem foglal még. Nem. Karba font kézzel, s tűz világította arccal tekint előre, kissé elgondolkodva, merengőn.*
//valahol a sötétben//
*A puszta csendes, mindig csendes. Csak a szél hangja, amint a fűrengeteg szálai között átbújik, s olykor Ortas haját zilálja szét. A sötét, koromként kúszik át lába között, hogy aztán testét ölelje körbe. Szemei hozzászoktak ugyan már, de mégis azt érzi, hogy bele tudna kapaszkodni az éjszaka szélébe, mely fekete bársonyként terül a tájon. Némán halad előre, s hagyja, hogy a fűtenger olykor megakassza léptét, nem siet, s nem türelmetlen, ez nem jellemzi természetét. Hosszú idő telt el, mióta legutóbb erre járt, s immár talán céljára is rálelt, hogy haragvó lelkében tajtékzó hullámok csendes tótükörré szelídüljenek. De az emlékek, az emlékek elevenen élnek benne, s olykor húsába vájnak. Megszokta már. Nem tudja mennyi ideje járja zarándoklatát, néha még mindig elege van a világból, s elvonult magánya öblében fürdőzik. A fűrengeteg hullámzik, s e természet adta, vad tenger sötét homályában világítótoronyként csillan fel a fény a távolban. Megigazítja magán felszerelését, mint mindig, mikor kissé kényelmetlenül kezdi magát érezni. Jobb kezével bajszát simítja végig, majd rövid töprengés után a fény forrása felé indul. Gyengén pislákol, mint hunyorgó gyermek a naplementében csak épp annyi fényt engedve át pilláin, mely nem bántja még ártatlan tekintetét, de követhető jelet ad a férfinak. Vöröslő szemei a pusztát pásztázzák rá leselkedő veszély után. A férfi nem lopakodik, nem szokása, persze keze ügyében van minden, mire szüksége lehet, de az egyre közeledő fény baljós jeleket nem sugároz, viszont egy alak lágyan táncoló árnyékát veti maga mögé. A csendes szavak halkan kúsznak az éjben, egészen Ortas füléig, arca ugyan szenvtelen és kifejezéstelen mégis, legbelül kíváncsiságot érez. Ha a tűznél ülő lány akarja észreveheti, mert meg sem próbál csendesebben lépdelni, sőt, mikor közelebb ér, mély dallam hagyja el torkát, mi súlyával ráülhet az éjre:*
- S, mit látnak a fájdalom, a vér útja, s a haragé, az égbe köpött parázs dühe. Nem maradt már semmi. Csak az enyészet, gyújts hát rá az utolsóra velem. A magány megvár. Meg bizony.
*Jelenlegi útja végére ért, s ha a lány is úgy akarja, most megpihen, vöröslő szemeit rajta nyugtatja, de helyet nem foglal még. Nem. Karba font kézzel, s tűz világította arccal tekint előre, kissé elgondolkodva, merengőn.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-24 23:13:25
Üzenet elküldve: 2018-07-24 23:13:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//valahol a sötétben//
*A semmi haragosan csapkod odalent a mélyben, ahogy a szikláknak rohan. Újra és újra. Nedves feketeség csúszik le a kövekről, hogy újabb lendületet vegyen. De amott, az öbölnél jóval csendesebb. Csak egy lámpás fénye imbolyog a part felé. Különös színe van. Mellőz mindent, ami a fényt azzá teszi, ami. Csak az ének a biztos. Az dünnyög tovább. Nem tudja, mióta hallja, azt se, volt-e egyáltalán kezdete. Mintha mindig is szólt volna ez az egykedvű dal, csak néha jobban hallja, néha kevésbé. Azt viszont határozottan megérezte, amikor partra szállt. Nem tudja, ki hozta, de az a dal lábakat és nyelvet meg szájat szerzett magának. Még így, álmában is egyértelmű. Pedig a foga hegyén van a neve. Már nyitja a száját, hogy kimondja, de név egy hang nélkül bucskázik át az ajkán, a földre esik és a meredélyről a vízbe pottyanva csobban. Zavarja, hogy elveszett. Most mintha a dal is elült volna. Talán csak a szél meg a hullámok moraja gyűrte maga alá. Az a név viszont... Tudnia kéne. A széles öv alól előkerül a kis bőrtasak, de mielőtt a tenyerébe boríthatná belőle őket, a jóscsontok hangosat csörrennek. Átcikáz rajta az érzés: a Dal hús-vér figyelme egy pillanatra mintha épp rá tekintene.
Erre riad fel. A sötétben még dereng előtte az a pillantás. A szél sós illatot sodor. Messze van innen a tenger. Biztos csak megcsalták az érzékei.
Nehéz visszaaludni, de az a komor bájjal dünnyögő dalocska lassacskán visszaédesgeti.
Nem tudná megmondani, mennyi idő telt el, mióta itt van. Sok-sok éjszaka múlt már el. Vagy talán... Feljött már a nap egyáltalán, mióta megállt itt?
A félig földbe ásott kunyhó alig látszik ki a fűtengerből. Apró gallyakból rakott tüzecske pattog előtte. Jó itt. Csendes. Itt átjárja a zsigereit Vogai hiánya. Minél jobban fáj, annál közelebb érzi. Márpedig kell. Kell nekik! A jóscsontok majd' megrepednek, úgy szűkölnek némán az egyért, ami a részük volt, de most csak a hiánya van: Vogari, a Béke, amit elvett tőle az a...*
- Miből gyújtasz pipát nekem, a sírok alján, ami megterem. Úgy illik, hogy megkínálj, ha csak enyészet van, hát azzal. Jó ez, igen. Az utolsók a semmire néznek hátra *dünnyögi egykedvűen, míg újabb gallyacskákat dob a tűzre.*
//valahol a sötétben//
*A semmi haragosan csapkod odalent a mélyben, ahogy a szikláknak rohan. Újra és újra. Nedves feketeség csúszik le a kövekről, hogy újabb lendületet vegyen. De amott, az öbölnél jóval csendesebb. Csak egy lámpás fénye imbolyog a part felé. Különös színe van. Mellőz mindent, ami a fényt azzá teszi, ami. Csak az ének a biztos. Az dünnyög tovább. Nem tudja, mióta hallja, azt se, volt-e egyáltalán kezdete. Mintha mindig is szólt volna ez az egykedvű dal, csak néha jobban hallja, néha kevésbé. Azt viszont határozottan megérezte, amikor partra szállt. Nem tudja, ki hozta, de az a dal lábakat és nyelvet meg szájat szerzett magának. Még így, álmában is egyértelmű. Pedig a foga hegyén van a neve. Már nyitja a száját, hogy kimondja, de név egy hang nélkül bucskázik át az ajkán, a földre esik és a meredélyről a vízbe pottyanva csobban. Zavarja, hogy elveszett. Most mintha a dal is elült volna. Talán csak a szél meg a hullámok moraja gyűrte maga alá. Az a név viszont... Tudnia kéne. A széles öv alól előkerül a kis bőrtasak, de mielőtt a tenyerébe boríthatná belőle őket, a jóscsontok hangosat csörrennek. Átcikáz rajta az érzés: a Dal hús-vér figyelme egy pillanatra mintha épp rá tekintene.
Erre riad fel. A sötétben még dereng előtte az a pillantás. A szél sós illatot sodor. Messze van innen a tenger. Biztos csak megcsalták az érzékei.
Nehéz visszaaludni, de az a komor bájjal dünnyögő dalocska lassacskán visszaédesgeti.
Nem tudná megmondani, mennyi idő telt el, mióta itt van. Sok-sok éjszaka múlt már el. Vagy talán... Feljött már a nap egyáltalán, mióta megállt itt?
A félig földbe ásott kunyhó alig látszik ki a fűtengerből. Apró gallyakból rakott tüzecske pattog előtte. Jó itt. Csendes. Itt átjárja a zsigereit Vogai hiánya. Minél jobban fáj, annál közelebb érzi. Márpedig kell. Kell nekik! A jóscsontok majd' megrepednek, úgy szűkölnek némán az egyért, ami a részük volt, de most csak a hiánya van: Vogari, a Béke, amit elvett tőle az a...*
- Miből gyújtasz pipát nekem, a sírok alján, ami megterem. Úgy illik, hogy megkínálj, ha csak enyészet van, hát azzal. Jó ez, igen. Az utolsók a semmire néznek hátra *dünnyögi egykedvűen, míg újabb gallyacskákat dob a tűzre.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-24 21:31:53
Üzenet elküldve: 2018-07-24 21:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
//Még este, aztán másnap reggel//
*Igazából a többiek előtt semmi fontosat nem mond érkezésének okáról, az bőven elegendő neki, hogy Nairada felismerte a helyzetet, a fonnyadt fickó visszavett arcoskodásából, így aztán úgy dönt, majd holnapra halasztja, hogy privátabban is beszélni tudjon a Kisasszonnyal. Akkor majd megbeszélhetnek mindent, de legalábbis minden olyat, ami csak a lányra vonatkozik.
Ahogy rájuk telepszik az éjjel, csatlakozik Nairada testőreihez, hogy együtt töltsék el az éjszakát, hivatásból, hovatartozásból, meg csak úgy a mihez tartás végett.*
*Reggel a nap első sugaraival ébred, és habár nem is aludt túl sokat, kipihentnek érzi magát, egy új nap reményével kel fel. Mivel nagyon határozottan szerette volna Nairadát szemmel tartani, igyekezett ezt be is tartani, de mégiscsak volt néhány óra, amikor ezt nem tudta megtenni, ébrenlétben meg csak annyi tűnik fel neki, hogy a nyikhaj közeléből érkezik a testőrökhöz beszélgetni. Hümmög egyet, és Nairada épp akkor ér oda, mikor lovát igyekszik újra felnyergelni, hogy ha indulnának, készen álljon ilyenekre is.*
- Kisasszony.
*Fordul Nairada felé egy apró meghajlással, mikor a lány odaköszön, aztán közelebb lép hozzá.*
- Ha nem bánja, beszélnünk kellene.
*Szokásos hivatalos, nyugodt hangját veszi elő, mert ítélkezni nem tisztje, ráadásul Aleimord részletesebb üzenetét is át akarja adni neki. Ha pedig beleegyezik a lány is, akkor elmeséli neki, hogy egyébként Lihanechbe indult utána, hogy szerencse, hogy megtalálta és megtudta, hogy Synmirára igyekszik, és hasonlók. Persze átadja Aleimord üzenetét is, az artheniori lázadásos helyzeteket, és hogy Aleimord és a többiek Amon Ruadh városába indultak meg.*
- Továbbá, ha úrnőm sem bánja, akkor önökkel tartanék a továbbiakban. Nem szívesen hagynám egyedül kószálni ismeretlenekkel.
*Elvégre azt sem tudja, hogy Nairada mennyire ismeri a többieket, csak azt, hogy Rasatiel eléggé nem tudja, hogy kik ezek/kik voltak ezek az emberek velük. Valójában a lánynak nem sok választása van, akár egyetért, akár nem, akkor is velük fog tartani, legföljebb komoly tiltakozás övezi majd társaságát. Azt meg kibírja.*
//Még este, aztán másnap reggel//
*Igazából a többiek előtt semmi fontosat nem mond érkezésének okáról, az bőven elegendő neki, hogy Nairada felismerte a helyzetet, a fonnyadt fickó visszavett arcoskodásából, így aztán úgy dönt, majd holnapra halasztja, hogy privátabban is beszélni tudjon a Kisasszonnyal. Akkor majd megbeszélhetnek mindent, de legalábbis minden olyat, ami csak a lányra vonatkozik.
Ahogy rájuk telepszik az éjjel, csatlakozik Nairada testőreihez, hogy együtt töltsék el az éjszakát, hivatásból, hovatartozásból, meg csak úgy a mihez tartás végett.*
*Reggel a nap első sugaraival ébred, és habár nem is aludt túl sokat, kipihentnek érzi magát, egy új nap reményével kel fel. Mivel nagyon határozottan szerette volna Nairadát szemmel tartani, igyekezett ezt be is tartani, de mégiscsak volt néhány óra, amikor ezt nem tudta megtenni, ébrenlétben meg csak annyi tűnik fel neki, hogy a nyikhaj közeléből érkezik a testőrökhöz beszélgetni. Hümmög egyet, és Nairada épp akkor ér oda, mikor lovát igyekszik újra felnyergelni, hogy ha indulnának, készen álljon ilyenekre is.*
- Kisasszony.
*Fordul Nairada felé egy apró meghajlással, mikor a lány odaköszön, aztán közelebb lép hozzá.*
- Ha nem bánja, beszélnünk kellene.
*Szokásos hivatalos, nyugodt hangját veszi elő, mert ítélkezni nem tisztje, ráadásul Aleimord részletesebb üzenetét is át akarja adni neki. Ha pedig beleegyezik a lány is, akkor elmeséli neki, hogy egyébként Lihanechbe indult utána, hogy szerencse, hogy megtalálta és megtudta, hogy Synmirára igyekszik, és hasonlók. Persze átadja Aleimord üzenetét is, az artheniori lázadásos helyzeteket, és hogy Aleimord és a többiek Amon Ruadh városába indultak meg.*
- Továbbá, ha úrnőm sem bánja, akkor önökkel tartanék a továbbiakban. Nem szívesen hagynám egyedül kószálni ismeretlenekkel.
*Elvégre azt sem tudja, hogy Nairada mennyire ismeri a többieket, csak azt, hogy Rasatiel eléggé nem tudja, hogy kik ezek/kik voltak ezek az emberek velük. Valójában a lánynak nem sok választása van, akár egyetért, akár nem, akkor is velük fog tartani, legföljebb komoly tiltakozás övezi majd társaságát. Azt meg kibírja.*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-24 21:12:15
Üzenet elküldve: 2018-07-24 21:12:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap reggel//
* A pakolászás gyorsan megvolt, elvégre nem sok holmit használtak az alváshoz, és egyébként is a legjobb szabad ég alatt úgy aludni, hogy kényelmetlen, bár Prexi ennek ellenére később ébredt mint Learon. Különös módon a háta sem fájt, pedig már második napja alszik a keménynek mondható talajon.
Ásítva csipkedi magát és lesi Learon utasításait, és természetesen már alig várja, hogy a mágustoronyhoz érjenek, mert az utazás eddig nem volt valami izgalmas és a mágiatanulásból sem sokat látott. Mondjuk Kirion tüzes kezei rendkívül látványosak voltak, de sajnos semmire sem használta őket. Azért valamit felgyújthatott volna, csak, hogy Prexi láthassa, hogyan működik. Mondjuk a girhesből ilyen sok kedvességet azért nem néz ki. *
- Remélem is! - * vigyorodik el, képzeletben pedig már a mágustorony legtetején ücsörög és az alatta elterülő tájat kémleli ellenséget keresve, akit ropogósra süthetne tüzes kezeivel. * - Amúgy te sok időt töltöttél a toronyban, míg a varázslataidat megtanultad? - * mintha a földmágia ágat említette volna, és a fanövesztés is ahhoz kell, hogy tartozzon. * - És most mit tanultál Kiriontól? * - a sovány paraszt neve valami ilyesmi lehetett, így bátran használja Learon előtt. Prexi szemei, mint mindig, amikor számára érdekes téma kerül elő, csillognak az érdeklődéstől, és alig várja, hogy Learon valamit mutasson, már ha szeretne, mert nem fogja csak úgy letámadni vele. Meg egyébként is fárasztó lehet. *
* A pakolászás gyorsan megvolt, elvégre nem sok holmit használtak az alváshoz, és egyébként is a legjobb szabad ég alatt úgy aludni, hogy kényelmetlen, bár Prexi ennek ellenére később ébredt mint Learon. Különös módon a háta sem fájt, pedig már második napja alszik a keménynek mondható talajon.
Ásítva csipkedi magát és lesi Learon utasításait, és természetesen már alig várja, hogy a mágustoronyhoz érjenek, mert az utazás eddig nem volt valami izgalmas és a mágiatanulásból sem sokat látott. Mondjuk Kirion tüzes kezei rendkívül látványosak voltak, de sajnos semmire sem használta őket. Azért valamit felgyújthatott volna, csak, hogy Prexi láthassa, hogyan működik. Mondjuk a girhesből ilyen sok kedvességet azért nem néz ki. *
- Remélem is! - * vigyorodik el, képzeletben pedig már a mágustorony legtetején ücsörög és az alatta elterülő tájat kémleli ellenséget keresve, akit ropogósra süthetne tüzes kezeivel. * - Amúgy te sok időt töltöttél a toronyban, míg a varázslataidat megtanultad? - * mintha a földmágia ágat említette volna, és a fanövesztés is ahhoz kell, hogy tartozzon. * - És most mit tanultál Kiriontól? * - a sovány paraszt neve valami ilyesmi lehetett, így bátran használja Learon előtt. Prexi szemei, mint mindig, amikor számára érdekes téma kerül elő, csillognak az érdeklődéstől, és alig várja, hogy Learon valamit mutasson, már ha szeretne, mert nem fogja csak úgy letámadni vele. Meg egyébként is fárasztó lehet. *
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:35:36
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:35:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
*Learon bízik Prexi józan ítélőképességében, hogy majd észreveszi magát, és a fene nagy sértődöttsége is elmúlik. A Sajt-mester elég békés fickó, és a megbocsátás embere is. Nem haragszik senkire egy fél napnál tovább, kivéve akkor ha az illető egy mélységi. Egyéb esetben még annak is elnézi a botlását, aki meg akarja ölni. Volt már ilyesmire is példa.*
//Másnap reggel//
*Mint általában, Prexi kel fel később, ami nem is baj, hiszen a gyermekeknek aludni kell sokat, hiszen csak úgy tudnak nagyra nőni. Márpedig, ha valaki nagyobb, akkor könnyebben bírja a munkát. Apja mindig ezt mondta, azonban Learon hiába aludt minden nap mikor leszállott a szürkület, mégsem lett valami égimeszelő. Most, hogy Learon is ismeri ezeket a mágiákat, mint amiket Kriyon, majd alkalmazni is fogja, és akkor talán felteheti neki a maga kérdéseit a fiú. Lesz rá elég lehetősége. Azután, hogy mindenkitől elköszöntek, el is indulnak rögtön.*
-Annyira már nem, de így is bele fog tartani egy kis időbe! Ne aggódj, a hely minden várakozásod felülmúlja majd! *Vigyorog a fiúra, mert úgy látszik az kezdi egy kicsit unni az utazásukat. Szó mi szó, a Sajt-mester is inkább lenne már ottan, mint itt a puszta közepén.*
*Learon bízik Prexi józan ítélőképességében, hogy majd észreveszi magát, és a fene nagy sértődöttsége is elmúlik. A Sajt-mester elég békés fickó, és a megbocsátás embere is. Nem haragszik senkire egy fél napnál tovább, kivéve akkor ha az illető egy mélységi. Egyéb esetben még annak is elnézi a botlását, aki meg akarja ölni. Volt már ilyesmire is példa.*
//Másnap reggel//
*Mint általában, Prexi kel fel később, ami nem is baj, hiszen a gyermekeknek aludni kell sokat, hiszen csak úgy tudnak nagyra nőni. Márpedig, ha valaki nagyobb, akkor könnyebben bírja a munkát. Apja mindig ezt mondta, azonban Learon hiába aludt minden nap mikor leszállott a szürkület, mégsem lett valami égimeszelő. Most, hogy Learon is ismeri ezeket a mágiákat, mint amiket Kriyon, majd alkalmazni is fogja, és akkor talán felteheti neki a maga kérdéseit a fiú. Lesz rá elég lehetősége. Azután, hogy mindenkitől elköszöntek, el is indulnak rögtön.*
-Annyira már nem, de így is bele fog tartani egy kis időbe! Ne aggódj, a hely minden várakozásod felülmúlja majd! *Vigyorog a fiúra, mert úgy látszik az kezdi egy kicsit unni az utazásukat. Szó mi szó, a Sajt-mester is inkább lenne már ottan, mint itt a puszta közepén.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-24 18:34:20
Üzenet elküldve: 2018-07-24 18:34:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
//Másnap reggel//
*Végül rendeződik minden, végül nyugodtan térnek nyugovóra. Laput hamar nyomja el az álom, nem is csoda, tekintve milyen komoly megpróbáltatásokon van túl, például első ökölharcán.
Álma mély, nem rezzen fel neszekre, zajokra még a reggel rájuk nem köszönt. Akkor mutatva némi önállóságot szedelőzködik össze, és rendbe, mélyeket, nagyokat ásítva, szótlanul adva át egy fonnyadt almát Kriyonnak, szótlan emelkedve nyeregbe, szótlan mélázgatva, ásítozva át az utat hazáig. Különösebben senkivel sem törődik, de nem is távolodik el Kriyon közeléből pár méternél távolabb.*
//Másnap reggel//
*Végül rendeződik minden, végül nyugodtan térnek nyugovóra. Laput hamar nyomja el az álom, nem is csoda, tekintve milyen komoly megpróbáltatásokon van túl, például első ökölharcán.
Álma mély, nem rezzen fel neszekre, zajokra még a reggel rájuk nem köszönt. Akkor mutatva némi önállóságot szedelőzködik össze, és rendbe, mélyeket, nagyokat ásítva, szótlanul adva át egy fonnyadt almát Kriyonnak, szótlan emelkedve nyeregbe, szótlan mélázgatva, ásítozva át az utat hazáig. Különösebben senkivel sem törődik, de nem is távolodik el Kriyon közeléből pár méternél távolabb.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-21 14:52:13
Üzenet elküldve: 2018-07-21 14:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
//Másnap reggel//
- Köszönöm!
*Mondja halkan, most már megenyhült arckifejezéssel. Nem biztosíték ez arra, hogy valóban nem fog napvilágot látni ez a kis titok, de legalább egy kicsit megnyugtatja a gondolat, hogy bízhat Kriyonban. Legalábbis nagyon el akarja hinni, hogy tényleg komolyan gondolta, amit mondott.
Azt sem nehéz észrevennie, hogy megbántotta, nem is kicsit. Már tegnap is feltűnt neki, hogy teljesen odáig van érte a férfi, lesi minden kívánságát, óhaját, sóhaját. Ebből ő pedig, még ha nem is tudatosan, de hasznot húzott saját javára, mintha csak egy potenciális ügyféllel lett volna dolga.
Ő is felkászálódik a földről, ruháját megigazítja, leporolja. Nem megy vissza a többiekhez még, előbb szeretne megmosakodni, kicsit rendbe tenni magát.*
- Kriyon...! *fordul meg, még mielőtt a mágus is távozna.* Sajnálom... Ne haragudj rám!
*A választ meg sem várva elindul egy kicsit lejjebb a pusztán a patakhoz. Letérdel a partra, hogy megmossa az arcát, hátha attól kevésbé fog kinézni másnaposnak, vagy legalább ő kevésbé fogja magát annak érezni.*
~Ha úgy nézzük, még nem vagyunk házasok... Még csak jegyesek sem hivatalosan. Így nem is számít megcsalásnak, nem igaz...?~
*Bár ilyen egyszerű lenne! Mindenesetre ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, hogy minél inkább meggyőzze magát, ez az egész teljesen rendben van.
Miután egészen jól összeszedte magát a külsejét illetően, ő is visszaindul az útitársaihoz, és leül egy szabad helyre valamelyik testőre mellé.*
- Jó reggelt!
*Teljesen természetesen viselkedik, mintha mi sem történt volna, de közben azon töpreng, mit fog mondani, ha valamelyik őr rákérdez, merre volt az éjszaka.*
//Másnap reggel//
- Köszönöm!
*Mondja halkan, most már megenyhült arckifejezéssel. Nem biztosíték ez arra, hogy valóban nem fog napvilágot látni ez a kis titok, de legalább egy kicsit megnyugtatja a gondolat, hogy bízhat Kriyonban. Legalábbis nagyon el akarja hinni, hogy tényleg komolyan gondolta, amit mondott.
Azt sem nehéz észrevennie, hogy megbántotta, nem is kicsit. Már tegnap is feltűnt neki, hogy teljesen odáig van érte a férfi, lesi minden kívánságát, óhaját, sóhaját. Ebből ő pedig, még ha nem is tudatosan, de hasznot húzott saját javára, mintha csak egy potenciális ügyféllel lett volna dolga.
Ő is felkászálódik a földről, ruháját megigazítja, leporolja. Nem megy vissza a többiekhez még, előbb szeretne megmosakodni, kicsit rendbe tenni magát.*
- Kriyon...! *fordul meg, még mielőtt a mágus is távozna.* Sajnálom... Ne haragudj rám!
*A választ meg sem várva elindul egy kicsit lejjebb a pusztán a patakhoz. Letérdel a partra, hogy megmossa az arcát, hátha attól kevésbé fog kinézni másnaposnak, vagy legalább ő kevésbé fogja magát annak érezni.*
~Ha úgy nézzük, még nem vagyunk házasok... Még csak jegyesek sem hivatalosan. Így nem is számít megcsalásnak, nem igaz...?~
*Bár ilyen egyszerű lenne! Mindenesetre ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, hogy minél inkább meggyőzze magát, ez az egész teljesen rendben van.
Miután egészen jól összeszedte magát a külsejét illetően, ő is visszaindul az útitársaihoz, és leül egy szabad helyre valamelyik testőre mellé.*
- Jó reggelt!
*Teljesen természetesen viselkedik, mintha mi sem történt volna, de közben azon töpreng, mit fog mondani, ha valamelyik őr rákérdez, merre volt az éjszaka.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-21 12:59:15
Üzenet elküldve: 2018-07-21 12:59:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
//Másnap reggel - főleg Nairada, majd Learonék, végül Lapu//
*Persze, hogy nem vicces.*
- Úgy nézek ki, mint aki röhög? *kérdez vissza kicsit ingerülten, amire egynél sokkal több oka is van.*
- Nyugodj meg. *fordítja el békapillantását a lányról valamerre nyugat felé.*
- Meg sem történt. *az ígéretre való rábírásra ismét ingerülten rántja meg a vállát, de biccent.*
- Ígérem. De csak a magam nevében beszélhetek. A pasid által küldött smasszer más tészta. *rossz kedve lett, pedig olyan boldogan ébredt, mint már régóta soha.*
- Van lejjebb egy patak. *mutatja meg Nairadának, de továbbra sem néz a lányra.*
*Odébb kúszik pár méter és úgy áll fel, mintha mi sem történt volna. Integet a távozó Learonnak, a kétértelmű dumájára figyelemmel főleg a középső ujját használva. Visszabattyog a tűz maradványaihoz, zsémbesen morog valami "jó reggelt" félét, majd megkeresi Laput és mellé ül.*
- Szia. Van valami reggeli?
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.21 12:59:48
//Másnap reggel - főleg Nairada, majd Learonék, végül Lapu//
*Persze, hogy nem vicces.*
- Úgy nézek ki, mint aki röhög? *kérdez vissza kicsit ingerülten, amire egynél sokkal több oka is van.*
- Nyugodj meg. *fordítja el békapillantását a lányról valamerre nyugat felé.*
- Meg sem történt. *az ígéretre való rábírásra ismét ingerülten rántja meg a vállát, de biccent.*
- Ígérem. De csak a magam nevében beszélhetek. A pasid által küldött smasszer más tészta. *rossz kedve lett, pedig olyan boldogan ébredt, mint már régóta soha.*
- Van lejjebb egy patak. *mutatja meg Nairadának, de továbbra sem néz a lányra.*
*Odébb kúszik pár méter és úgy áll fel, mintha mi sem történt volna. Integet a távozó Learonnak, a kétértelmű dumájára figyelemmel főleg a középső ujját használva. Visszabattyog a tűz maradványaihoz, zsémbesen morog valami "jó reggelt" félét, majd megkeresi Laput és mellé ül.*
- Szia. Van valami reggeli?
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.21 12:59:48
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-19 23:02:18
Üzenet elküldve: 2018-07-19 23:02:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
Talán nem kellett volna Learonra olyan morcos képet vágnia, de hát nem rá haragudott, hanem a helyzetre, de ezen már kár agyalni, majd bocsánatot kér, ha nem lesz senki a közelben. Nyilvánvaló, hogy a girhes paraszt előtt az ilyesmi még nagyobb kárörvendést váltana ki, meg még a pisis jelző is előkerülhetne, vagy valami sokkal rosszabb, így a pásztormágus kiengesztelése várat magára.
Haramia vagy sem, Prexi ég a vágytól, hogy valakit égve lásson, ámbátor a gondolat bizarrsága egyből rossz érzést szül benne, így már nem is annyira kívánja a sülő banditák látványát, de hát ha megtámadnák a tüzeskezűt, akkor azért csak meg kellene védenie magát, ami ropogósra sült útonállókat jelentene. Természetesen meg is érdemelnék. A fiú persze már abban a pillanatban kissé csalódottá vált, amikor a haramia női hangon szólalt meg, elvégre az asszonyok helye a tűz mellett van, nem a banditák sora között, így meglehet mégsem haramia, csak egy egyszerű utazó. Mellesleg ez amúgy is csak kósza elmélkedés részéről, hiszen megbabonázva lesi a tüzet Kirion kezein, és várja, hogy tűzcsóva csapjon ki, hiszen a mágus azt mondta, és még vigyorgott is. ~ Lehet, hogy nem is olyan paraszt, mint ahogy viselkedett, és amúgy is ég a keze! ~ Prexit a cukorkával kevésbé lehet megnyerni, mint egy lángoló ököllel, így a talán Kirionnak nevezett mágusnak megbocsájtja a karamelles fiaskót. Talán. Még ezen rágódnia kell. Azért persze vigyorog, mint a rohadt tök, egészen addig, amíg a lángok el nem alusznak. ~ Fenébe. ~ Csalódott képpel figyeli a történéseket, majd Learonra tekint, ahogy az a sovány mágusnak magyaráz, közben megint előkerülnek a hideg éjszakák és a fiú csak pislog, hogy mi a nyavalya van már megint a hideggel, amikor pont, hogy melegszik az idő, de nem kérdez, mert lassan, nagyon lassan kezd neki derengeni, hogy ezek ketten miről is beszélnek. Hamar elhessegeti a kezdődő gondolatot, elvégre újabb jó hírt kap. A mágus sokaság társaságában fognak éjszakázni.
Úgy tervezte, hogy egy halom kérdést fog feltenni, és azután még egy csomót, végül azonban ebből annyi lett, hogy amint elkészítették a fekhelyüket, elgondolkodva hátradőlt és néhány pillanat múlva már aludt is, halk hortyogás közepette.
//Másnap reggel//
Csipás szemekkel ébred, szájából vékony nyálcsík folydogál lefelé, majd egy rászálló bogár arra készteti, hogy pofán csapja saját magát félálomban. *
- Au - * nyög fel halkan, majd ásítva felül, és Learonra tekint, aki a pakolással foglalatoskodik. Rögtön talpon terem, hogy a saját holmiját a szekérre tegye, aztán eszébe jut, hogy vagy négy mágus van itt, és egyetlen kérdést sem intézett hozzájuk. Bár Learon szinte mindenre válaszolt már korábban, amit kigondolt, de lehet, hogy kapott volna egyéb választ is, például arról, hogy a tüzes kéz nem fáj-e vagy érzi-e a meleget, vagy meglehet-e vele főzni egy tojást, ha a kezében tartja. Mennyi elszalasztott lehetőség. Azért annyira nem kesereg, elvégre a mágustorony felé igyekeznek. Biztosan ott is kaphat válaszokat a felettébb fontos kérdéseire. *
- Megyek! - * válaszol az intésre szóban, aztán megindul Learon felé, majd köszön azoknak, akiket lát. * - Sziasztok, vigyázzatok magatokra! - * kedvesen mosolyog a lányokra, a testőrökre inkább rá sem néz, a vékony mágusra meg vet egy kósza pillantást és azon gondolkozik, hogy vajon a tűz milyen messzire csapott volna ki a kezéből, ha tényleg haramia a nő meg a lova. Ezt nem lenne illendő megkérdezni nyilván, meg amúgy is indulniuk kell. Mindegy, előbb-utóbb megtudja. *
- Tényleg messze van még? - * kérdi Learontól, elvégre Nairada ezt állította, amikor éjszakára meghívta őket közéjük.
Talán nem kellett volna Learonra olyan morcos képet vágnia, de hát nem rá haragudott, hanem a helyzetre, de ezen már kár agyalni, majd bocsánatot kér, ha nem lesz senki a közelben. Nyilvánvaló, hogy a girhes paraszt előtt az ilyesmi még nagyobb kárörvendést váltana ki, meg még a pisis jelző is előkerülhetne, vagy valami sokkal rosszabb, így a pásztormágus kiengesztelése várat magára.
Haramia vagy sem, Prexi ég a vágytól, hogy valakit égve lásson, ámbátor a gondolat bizarrsága egyből rossz érzést szül benne, így már nem is annyira kívánja a sülő banditák látványát, de hát ha megtámadnák a tüzeskezűt, akkor azért csak meg kellene védenie magát, ami ropogósra sült útonállókat jelentene. Természetesen meg is érdemelnék. A fiú persze már abban a pillanatban kissé csalódottá vált, amikor a haramia női hangon szólalt meg, elvégre az asszonyok helye a tűz mellett van, nem a banditák sora között, így meglehet mégsem haramia, csak egy egyszerű utazó. Mellesleg ez amúgy is csak kósza elmélkedés részéről, hiszen megbabonázva lesi a tüzet Kirion kezein, és várja, hogy tűzcsóva csapjon ki, hiszen a mágus azt mondta, és még vigyorgott is. ~ Lehet, hogy nem is olyan paraszt, mint ahogy viselkedett, és amúgy is ég a keze! ~ Prexit a cukorkával kevésbé lehet megnyerni, mint egy lángoló ököllel, így a talán Kirionnak nevezett mágusnak megbocsájtja a karamelles fiaskót. Talán. Még ezen rágódnia kell. Azért persze vigyorog, mint a rohadt tök, egészen addig, amíg a lángok el nem alusznak. ~ Fenébe. ~ Csalódott képpel figyeli a történéseket, majd Learonra tekint, ahogy az a sovány mágusnak magyaráz, közben megint előkerülnek a hideg éjszakák és a fiú csak pislog, hogy mi a nyavalya van már megint a hideggel, amikor pont, hogy melegszik az idő, de nem kérdez, mert lassan, nagyon lassan kezd neki derengeni, hogy ezek ketten miről is beszélnek. Hamar elhessegeti a kezdődő gondolatot, elvégre újabb jó hírt kap. A mágus sokaság társaságában fognak éjszakázni.
Úgy tervezte, hogy egy halom kérdést fog feltenni, és azután még egy csomót, végül azonban ebből annyi lett, hogy amint elkészítették a fekhelyüket, elgondolkodva hátradőlt és néhány pillanat múlva már aludt is, halk hortyogás közepette.
//Másnap reggel//
Csipás szemekkel ébred, szájából vékony nyálcsík folydogál lefelé, majd egy rászálló bogár arra készteti, hogy pofán csapja saját magát félálomban. *
- Au - * nyög fel halkan, majd ásítva felül, és Learonra tekint, aki a pakolással foglalatoskodik. Rögtön talpon terem, hogy a saját holmiját a szekérre tegye, aztán eszébe jut, hogy vagy négy mágus van itt, és egyetlen kérdést sem intézett hozzájuk. Bár Learon szinte mindenre válaszolt már korábban, amit kigondolt, de lehet, hogy kapott volna egyéb választ is, például arról, hogy a tüzes kéz nem fáj-e vagy érzi-e a meleget, vagy meglehet-e vele főzni egy tojást, ha a kezében tartja. Mennyi elszalasztott lehetőség. Azért annyira nem kesereg, elvégre a mágustorony felé igyekeznek. Biztosan ott is kaphat válaszokat a felettébb fontos kérdéseire. *
- Megyek! - * válaszol az intésre szóban, aztán megindul Learon felé, majd köszön azoknak, akiket lát. * - Sziasztok, vigyázzatok magatokra! - * kedvesen mosolyog a lányokra, a testőrökre inkább rá sem néz, a vékony mágusra meg vet egy kósza pillantást és azon gondolkozik, hogy vajon a tűz milyen messzire csapott volna ki a kezéből, ha tényleg haramia a nő meg a lova. Ezt nem lenne illendő megkérdezni nyilván, meg amúgy is indulniuk kell. Mindegy, előbb-utóbb megtudja. *
- Tényleg messze van még? - * kérdi Learontól, elvégre Nairada ezt állította, amikor éjszakára meghívta őket közéjük.
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-19 21:42:33
Üzenet elküldve: 2018-07-19 21:42:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
*Miután rendbe tette a fiút, és felsegítette, nem is érti annak morcosságát. Ő nagy jószándékkal odament, erre mit kap? Egy bosszús pillantást.* ~Na szépen vagyunk! Így legyen kedves az ember fia!~ *Ezután jön egy alak, akit nem ismer, sosem látott eddig, és Kriyon szerint még haramia is! Nem kell több Learonnak, hogy odalépjen a többiek elé, és látva, hogy mágustársa varázsolni kezd, ő előveszi láncos buzogányát. Vagyis, legalábbis ráteszi kezét a nyelére, de elő nem húzza amíg a másik semmi rossz mozdulatot nem tesz. Ő megadja mindenkinek a lehetőséget, hogy tisztázza magát. Szerencsére ez meg is történik, nem kell sokat várni rá, és kiderül a turpisság, hogy nem is ellenről van szó, hanem csak egy félreértésről. Ezután fordul oda Kriyonhoz, hogy válaszoljon neki.*
-Nem kukáztam, hanem a társam. Nekem dolgozik. Ő egy földműves fia! *ennek a magyarázatnak jobb helyen elégnek kéne lennie ahhoz, hogy továbbiakban megbecsülés övezze a gyermeket, de a Sajt-mester megérzése szerint ez nem lesz ilyen egyszerű a keményfejű férfinál.*
-Amúgy meg sosem volt hideg estém, ne aggódj efelől! *Szebbnél szebb lányokkal hozza össze mindig a sors. Valamiért ebben szerencsés volt életében, ha másban nem is annyira.* ~Hmmm, tulajdonképpen miben nem vagyok szerencsés?~ *Hirtelen el is mosolyodik ezen a gondolaton.*
-Persze, maradunk, és akkor reggel folytatjuk az utat. ez így egyszerűbb lesz. Már most elég tevékenyre sikerült ez a nap, szóval élünk a lehetőséggel! *Egyezik bele, és ezzel le is pakolja dolgait a szekérről, hogy kényelmesebben alhassanak. Persze ő nem fog sokat, hiszen figyelni kell az állatokra, de eddig is így volt.*
//Másnap reggel//
*Ha mindenki megvan, akkor Learon összepakol, és még egyszer meghajtja a fejét a lányok előtt, majd készül az indulásra.*
-Köszöntem a segítséget és az érdekes eszmecserét. Kriyon, vigyázz a lányokra a továbbiakban is! *Vigyorog rá a férfira, majd int Prexinek, hogy induljanak.*
*Miután rendbe tette a fiút, és felsegítette, nem is érti annak morcosságát. Ő nagy jószándékkal odament, erre mit kap? Egy bosszús pillantást.* ~Na szépen vagyunk! Így legyen kedves az ember fia!~ *Ezután jön egy alak, akit nem ismer, sosem látott eddig, és Kriyon szerint még haramia is! Nem kell több Learonnak, hogy odalépjen a többiek elé, és látva, hogy mágustársa varázsolni kezd, ő előveszi láncos buzogányát. Vagyis, legalábbis ráteszi kezét a nyelére, de elő nem húzza amíg a másik semmi rossz mozdulatot nem tesz. Ő megadja mindenkinek a lehetőséget, hogy tisztázza magát. Szerencsére ez meg is történik, nem kell sokat várni rá, és kiderül a turpisság, hogy nem is ellenről van szó, hanem csak egy félreértésről. Ezután fordul oda Kriyonhoz, hogy válaszoljon neki.*
-Nem kukáztam, hanem a társam. Nekem dolgozik. Ő egy földműves fia! *ennek a magyarázatnak jobb helyen elégnek kéne lennie ahhoz, hogy továbbiakban megbecsülés övezze a gyermeket, de a Sajt-mester megérzése szerint ez nem lesz ilyen egyszerű a keményfejű férfinál.*
-Amúgy meg sosem volt hideg estém, ne aggódj efelől! *Szebbnél szebb lányokkal hozza össze mindig a sors. Valamiért ebben szerencsés volt életében, ha másban nem is annyira.* ~Hmmm, tulajdonképpen miben nem vagyok szerencsés?~ *Hirtelen el is mosolyodik ezen a gondolaton.*
-Persze, maradunk, és akkor reggel folytatjuk az utat. ez így egyszerűbb lesz. Már most elég tevékenyre sikerült ez a nap, szóval élünk a lehetőséggel! *Egyezik bele, és ezzel le is pakolja dolgait a szekérről, hogy kényelmesebben alhassanak. Persze ő nem fog sokat, hiszen figyelni kell az állatokra, de eddig is így volt.*
//Másnap reggel//
*Ha mindenki megvan, akkor Learon összepakol, és még egyszer meghajtja a fejét a lányok előtt, majd készül az indulásra.*
-Köszöntem a segítséget és az érdekes eszmecserét. Kriyon, vigyázz a lányokra a továbbiakban is! *Vigyorog rá a férfira, majd int Prexinek, hogy induljanak.*
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-19 20:14:10
Üzenet elküldve: 2018-07-19 20:14:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé - Másnap reggel//
//Kriyon//
- Kriyon, ez nem vicces!
*A legkevésbé a férfi megjegyzései hiányoznak neki, ő is tisztában van vele, hogy mi a helyzet. Illetve azzal is, hogy igaza van, és csendesebben kellene sajnálkoznia, de majd szétveti az ideg.*
~Ha ezt valaki megtudja...~
*Gyorsan felül, és négykézláb Kriyonhoz mászik, mivel az émelygéstől és szédüléstől kétli, hogy két lábra tudna állni.*
- Erről soha senki nem szerezhet tudomást. *Az előbbi tanácsot megfogadva most már suttog, de ennyire határozottnak talán még nem is lehetett látni az elmúlt két napban.* Senki. Ígérd meg nekem, hogy nem fogsz róla beszélni!
*Amellett, hogy Aleimord minden valószínűség szerint elhagyná - amin nem is lenne meglepődve -, minden megbecsülését és tekintélyét is elveszítené a nemesek között. Hiába nyílt titok, hogy még a legnevesebbek is összefekszenek fűvel-fával, ha úgy tartja kedvük, ha valaki másról derül ki ugyanez... Ember legyen a talpán, aki azok után újra méltósággal tud megállni előttük. És a legnagyobb baj ez. Aleimord - még ha csúnyán is hangzik - pótolható. A jó hírnév nem.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.19 20:14:38
//Kriyon//
- Kriyon, ez nem vicces!
*A legkevésbé a férfi megjegyzései hiányoznak neki, ő is tisztában van vele, hogy mi a helyzet. Illetve azzal is, hogy igaza van, és csendesebben kellene sajnálkoznia, de majd szétveti az ideg.*
~Ha ezt valaki megtudja...~
*Gyorsan felül, és négykézláb Kriyonhoz mászik, mivel az émelygéstől és szédüléstől kétli, hogy két lábra tudna állni.*
- Erről soha senki nem szerezhet tudomást. *Az előbbi tanácsot megfogadva most már suttog, de ennyire határozottnak talán még nem is lehetett látni az elmúlt két napban.* Senki. Ígérd meg nekem, hogy nem fogsz róla beszélni!
*Amellett, hogy Aleimord minden valószínűség szerint elhagyná - amin nem is lenne meglepődve -, minden megbecsülését és tekintélyét is elveszítené a nemesek között. Hiába nyílt titok, hogy még a legnevesebbek is összefekszenek fűvel-fával, ha úgy tartja kedvük, ha valaki másról derül ki ugyanez... Ember legyen a talpán, aki azok után újra méltósággal tud megállni előttük. És a legnagyobb baj ez. Aleimord - még ha csúnyán is hangzik - pótolható. A jó hírnév nem.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.19 20:14:38
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-17 09:57:30
Üzenet elküldve: 2018-07-17 09:57:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*Néhány rövid pillanatig ő maga is a világ legnagyobb tűzmágusának érzi magát, de legalábbis a környék legnagyobb tűzmágusának (ami jelen helyzetüket nézve minden bizonnyal igaz is), de hamar rájön, hogy némi föld vagy vízmágia igencsak jól jön, amikor az ember egy szikkadt, száraz fűvel borított pusztán tűzmágus.*
- Meh? *a kis Prexi és Lapu szinte az egyetlenek, akik kellően értékelik, és ez valahol szomorú.*
- Naná! *vigyorog rá a kiskölyökre, aki máris szimpatikusabb, mint potenciális rajongó.*
*Sajnos a rájuk törő útonálló nem ijed meg, ettől viszont Kriyon igen. El is határozza, hogy alaposan odapörköl neki is, meg a lovának is, amikor csúnya mondatok hangzanak el.*
~ Hogy... meh? ~ *a csélcsap elf nunahuszár a nője után szalajtotta az egyik sameszát. Remek. Nairada meg egyből pattan, pedig Kriyon és a két testőr annyira epikus látványt nyújtottak, hogy igazán elalélhatott volna a gyönyörűségtől. Persze nem.*
~ Naná. ~ *lohad le teljesen - mármint a láng az ökleiről - aztán savanyú képpel biccent az újabb testőrnek.*
~ De legalább hozzám ért. De finom bőre van! ~ *az elfurakodás emlékét tutujgatva (és a későbbi bokorbéli matyizásra tartogatva) lép hátrébb, Lapuva együtt.*
- Nincs veszély, húgi. Betojtak a rablók, hehe. *oda sem pillant Nairadára, mikor az a tűzhöz megy, mert minek pillogna, nem igaz? Inkább a testőrre sunyít párszor, hogy felmérje, mekkora nyaklevest tud adni adni neki, mármint Kriyonnak.*
~ Há' jó nagyot. Fenébe. ~ *de a feneke is biztos izmos a lovaglástól, viszont most már azt nem tudja kellően megnézni, és a bokorbéli történetekhez elraktározni.*
- Na szabad foglalkozás. *csapja a hóna alá a füstölőkészletét meg egy kulacs vizet és némi pálinkát, majd vigyorogva kacsint egyet Lapura.*
- Megyek meditálni. *azzal el is tűnik a bokrok alatt.*
//Másnap reggel - főleg Nairada//
*Mocorog, de még nem igazán ébred fel, csak kissé elmosolyodik, ahogy érzi a mellette fekvőt magához bújni. Aztán az események meglódulnak, őt pedig kiragadják abból a remek álomból, mikor is egy gyönyörű fél-elf lánnyal ejtőzöt egy tengeri szigeten, mindenféle fura fákkal, meg füstölnivalóval.*
- Möööh? *valami motoszkál körülötte és keres valamit.*
~ Mmmm... egy mosómedve? Vagy egy... hörcsög? Vagy... kígyó???!!! ~ *derékból ül fel, haja bizonyos őrült tudósok minden vágyát kielégítené. Bávatag, durván másnapos pillantását véreres, duzzadt, vörös szemek közvetítik Nairada felé, aki épp azon van, hogy a tegnapi testmozgásuk eredményeképpen megduzzadt ujjacskájára próbálja felfeszegetni a jegyesség zálogát.*
~ Mondjuk van, amije jobban megduzzadt. ~ *ébredezik benne a kajánkodás, de még nincs kellően képben.*
- Ööö. Oké. Nem igaz. *körbepillant, de még igen korán van.*
- Legalábbis... letagadható. Kivéve ha ennyire zajos vagy. *persze nincsenek tévképzetei. Ő tudta, hogy vissza kellett volna menniük valahogy.*
*Néhány rövid pillanatig ő maga is a világ legnagyobb tűzmágusának érzi magát, de legalábbis a környék legnagyobb tűzmágusának (ami jelen helyzetüket nézve minden bizonnyal igaz is), de hamar rájön, hogy némi föld vagy vízmágia igencsak jól jön, amikor az ember egy szikkadt, száraz fűvel borított pusztán tűzmágus.*
- Meh? *a kis Prexi és Lapu szinte az egyetlenek, akik kellően értékelik, és ez valahol szomorú.*
- Naná! *vigyorog rá a kiskölyökre, aki máris szimpatikusabb, mint potenciális rajongó.*
*Sajnos a rájuk törő útonálló nem ijed meg, ettől viszont Kriyon igen. El is határozza, hogy alaposan odapörköl neki is, meg a lovának is, amikor csúnya mondatok hangzanak el.*
~ Hogy... meh? ~ *a csélcsap elf nunahuszár a nője után szalajtotta az egyik sameszát. Remek. Nairada meg egyből pattan, pedig Kriyon és a két testőr annyira epikus látványt nyújtottak, hogy igazán elalélhatott volna a gyönyörűségtől. Persze nem.*
~ Naná. ~ *lohad le teljesen - mármint a láng az ökleiről - aztán savanyú képpel biccent az újabb testőrnek.*
~ De legalább hozzám ért. De finom bőre van! ~ *az elfurakodás emlékét tutujgatva (és a későbbi bokorbéli matyizásra tartogatva) lép hátrébb, Lapuva együtt.*
- Nincs veszély, húgi. Betojtak a rablók, hehe. *oda sem pillant Nairadára, mikor az a tűzhöz megy, mert minek pillogna, nem igaz? Inkább a testőrre sunyít párszor, hogy felmérje, mekkora nyaklevest tud adni adni neki, mármint Kriyonnak.*
~ Há' jó nagyot. Fenébe. ~ *de a feneke is biztos izmos a lovaglástól, viszont most már azt nem tudja kellően megnézni, és a bokorbéli történetekhez elraktározni.*
- Na szabad foglalkozás. *csapja a hóna alá a füstölőkészletét meg egy kulacs vizet és némi pálinkát, majd vigyorogva kacsint egyet Lapura.*
- Megyek meditálni. *azzal el is tűnik a bokrok alatt.*
//Másnap reggel - főleg Nairada//
*Mocorog, de még nem igazán ébred fel, csak kissé elmosolyodik, ahogy érzi a mellette fekvőt magához bújni. Aztán az események meglódulnak, őt pedig kiragadják abból a remek álomból, mikor is egy gyönyörű fél-elf lánnyal ejtőzöt egy tengeri szigeten, mindenféle fura fákkal, meg füstölnivalóval.*
- Möööh? *valami motoszkál körülötte és keres valamit.*
~ Mmmm... egy mosómedve? Vagy egy... hörcsög? Vagy... kígyó???!!! ~ *derékból ül fel, haja bizonyos őrült tudósok minden vágyát kielégítené. Bávatag, durván másnapos pillantását véreres, duzzadt, vörös szemek közvetítik Nairada felé, aki épp azon van, hogy a tegnapi testmozgásuk eredményeképpen megduzzadt ujjacskájára próbálja felfeszegetni a jegyesség zálogát.*
~ Mondjuk van, amije jobban megduzzadt. ~ *ébredezik benne a kajánkodás, de még nincs kellően képben.*
- Ööö. Oké. Nem igaz. *körbepillant, de még igen korán van.*
- Legalábbis... letagadható. Kivéve ha ennyire zajos vagy. *persze nincsenek tévképzetei. Ő tudta, hogy vissza kellett volna menniük valahogy.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-17 02:25:49
Üzenet elküldve: 2018-07-17 02:25:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
*Látszólag nem érti Kriyon, mi baja a lánynak, sőt, még folytatja is további megjegyzésekkel. Erre már Nairada a szemforgatáson kívül nem is tud mást reagálni. Inkább el is fordul, és homlokát dörzsölgetve hallgatja a további beszélgetést. Idegesíti, amikor valaki ilyen tapintatlan, csak hát azt felejti el mindig, hogy nem mindenki származik olyan körökből, mint ő. Ha úgy tetszik, van, akiknél ez általánosan elfogadott, vagy ha nem is, nem számít olyan nagy dolognak, mint a nemeseknél.*
*A lángokat bámulva teljesen elmered saját gondolataiban, nem is kapcsol egyből, mikor Kriyon felkiált. Felkapja a fejét, egy lépést hátrál, de addigra két testőre már ugrik is a lányt nem túl finomán hátrébb lökve, hogy a mágus két oldalára állva egyfajta falat képezzenek úrnőjük előtt. Kardjukat az idegen felé szegezik, de egyelőre nem támadnak. Egészen más helyzet ez, mint mikor Learonék érkeztek. Ők szekéren jöttek, és ismerték egymást Kriyonnal. Nehéz lett volna elképzelni, hogy bármit is értani akartak volna nekik. Ellenben a nő felfegyverkezve, páncélban áll előttük. Ismerhetné őt Nairada, de mégis honnan emlékezne rá? Aleimord családjának a kúriájában aligha járt kettőnél többször. Kedvese nevét hallva azonban szíve nagyot dobban, és egyből világossá válik neki az egész helyzet.*
- Tessék? Azt mondta, Alemord küldte?
*Előrébb furakodik az egyik testőr és Kriyon között, majd bólint fegyvereseinek, hogy tegyék le a kardokat. Azok engedelmeskednek a lány parancsának, de készenlétben állva figyelik az idegen minden mozdulatát.*
- Hála Eeyrnek, végre hallok felőle! Jól van, ugye?
*Mintha mázsás súly esne le a szívéről. Még ha nem is tudja, azóta mi történhetett vele, mióta a nő eljött tőle, legalább azt tudja, akkor még életben volt.*
- Miért küldte?
*Végighallgatja a nőt, majd beleegyező bólintással konstatálja, amit mond.*
- Synmirára tartok, ott most a legbiztonságosabb. Mihelyst felkel a nap, már indulunk is tovább.
*Learonra a kicsi fiúra pillant.*
- Csatlakoznak éjszakára? Eléggé messze van még a torony, a környék pedig napnyugta után nem a legbiztonságosabb.
*A feleletüktől függetlenül a tűzhöz sétál és visszaül a pokrócra. Rasa érkezése nem csak könnyített a lelkén, de legalább ugyanannyira fel is zaklatta, a kusza gondolatok csak úgy cikáznak a fejében...*
//Másnap reggel - főleg Kriyon//
*Mocorgásra ébred. Még mielőtt kinyitná szemeit, ösztönösen közelebb húzza magához a mellette fekvő férfit, mint amikor Aleimordot akarja marasztalni, hogy ne siessen annyira az ügyfelekhez, inkább maradjon még egy kicsikét vele. Furcsa érzés kerülgeti, mintha valami mégsem lenne egészen kerek. Mikor pedig a szőke elf helyett azt a férfit látja maga mellett feküdni, akiről gyakorlatilag alig tud valamit hirtelen fel is ugrik. Feje azonnal sajogni kezd, ő pedig megdöbbenve bámul Kriyonra. Nem tudja hová tenni a dolgot.*
- Mi a...
*Aztán persze lassacskán kezdenek derengeni a homályos emlékképek a tegnap éjszakát illetően. Ó, bár ne emlékezne! Az ajkát harapdálja, közben pedig ujjait kezdi tördelni.*
- A gyűrűm!
*A felismerés, hogy hiányzik az ujjáról élesebben hasít belé, mint az előbb az imént a fejébe a fájdalom. Azonnal a földet kezdi tapogatni, kétségbeesetten keresi a fűben az ékszert.*
~Ó, istenem...~
*Nem mondhatni, hogy nagyon megkönnyebbülne, amikor megtalálja és gyorsan vissza is húzza az ujjára. Addigra már teljesen világossá válik számára mi is történt. Arcára minden érzelem kiül, nagyrészt az elkeseredettség és a tanácstalanság. Nagyot sóhajtva dől hátra, arcát kezeivel takarja el.*
- Nem hiszem el! Kriyon, kérlek mondd, hogy ez nem igaz! Kérlek!
*Látszólag nem érti Kriyon, mi baja a lánynak, sőt, még folytatja is további megjegyzésekkel. Erre már Nairada a szemforgatáson kívül nem is tud mást reagálni. Inkább el is fordul, és homlokát dörzsölgetve hallgatja a további beszélgetést. Idegesíti, amikor valaki ilyen tapintatlan, csak hát azt felejti el mindig, hogy nem mindenki származik olyan körökből, mint ő. Ha úgy tetszik, van, akiknél ez általánosan elfogadott, vagy ha nem is, nem számít olyan nagy dolognak, mint a nemeseknél.*
*A lángokat bámulva teljesen elmered saját gondolataiban, nem is kapcsol egyből, mikor Kriyon felkiált. Felkapja a fejét, egy lépést hátrál, de addigra két testőre már ugrik is a lányt nem túl finomán hátrébb lökve, hogy a mágus két oldalára állva egyfajta falat képezzenek úrnőjük előtt. Kardjukat az idegen felé szegezik, de egyelőre nem támadnak. Egészen más helyzet ez, mint mikor Learonék érkeztek. Ők szekéren jöttek, és ismerték egymást Kriyonnal. Nehéz lett volna elképzelni, hogy bármit is értani akartak volna nekik. Ellenben a nő felfegyverkezve, páncélban áll előttük. Ismerhetné őt Nairada, de mégis honnan emlékezne rá? Aleimord családjának a kúriájában aligha járt kettőnél többször. Kedvese nevét hallva azonban szíve nagyot dobban, és egyből világossá válik neki az egész helyzet.*
- Tessék? Azt mondta, Alemord küldte?
*Előrébb furakodik az egyik testőr és Kriyon között, majd bólint fegyvereseinek, hogy tegyék le a kardokat. Azok engedelmeskednek a lány parancsának, de készenlétben állva figyelik az idegen minden mozdulatát.*
- Hála Eeyrnek, végre hallok felőle! Jól van, ugye?
*Mintha mázsás súly esne le a szívéről. Még ha nem is tudja, azóta mi történhetett vele, mióta a nő eljött tőle, legalább azt tudja, akkor még életben volt.*
- Miért küldte?
*Végighallgatja a nőt, majd beleegyező bólintással konstatálja, amit mond.*
- Synmirára tartok, ott most a legbiztonságosabb. Mihelyst felkel a nap, már indulunk is tovább.
*Learonra a kicsi fiúra pillant.*
- Csatlakoznak éjszakára? Eléggé messze van még a torony, a környék pedig napnyugta után nem a legbiztonságosabb.
*A feleletüktől függetlenül a tűzhöz sétál és visszaül a pokrócra. Rasa érkezése nem csak könnyített a lelkén, de legalább ugyanannyira fel is zaklatta, a kusza gondolatok csak úgy cikáznak a fejében...*
//Másnap reggel - főleg Kriyon//
*Mocorgásra ébred. Még mielőtt kinyitná szemeit, ösztönösen közelebb húzza magához a mellette fekvő férfit, mint amikor Aleimordot akarja marasztalni, hogy ne siessen annyira az ügyfelekhez, inkább maradjon még egy kicsikét vele. Furcsa érzés kerülgeti, mintha valami mégsem lenne egészen kerek. Mikor pedig a szőke elf helyett azt a férfit látja maga mellett feküdni, akiről gyakorlatilag alig tud valamit hirtelen fel is ugrik. Feje azonnal sajogni kezd, ő pedig megdöbbenve bámul Kriyonra. Nem tudja hová tenni a dolgot.*
- Mi a...
*Aztán persze lassacskán kezdenek derengeni a homályos emlékképek a tegnap éjszakát illetően. Ó, bár ne emlékezne! Az ajkát harapdálja, közben pedig ujjait kezdi tördelni.*
- A gyűrűm!
*A felismerés, hogy hiányzik az ujjáról élesebben hasít belé, mint az előbb az imént a fejébe a fájdalom. Azonnal a földet kezdi tapogatni, kétségbeesetten keresi a fűben az ékszert.*
~Ó, istenem...~
*Nem mondhatni, hogy nagyon megkönnyebbülne, amikor megtalálja és gyorsan vissza is húzza az ujjára. Addigra már teljesen világossá válik számára mi is történt. Arcára minden érzelem kiül, nagyrészt az elkeseredettség és a tanácstalanság. Nagyot sóhajtva dől hátra, arcát kezeivel takarja el.*
- Nem hiszem el! Kriyon, kérlek mondd, hogy ez nem igaz! Kérlek!
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-16 23:03:07
Üzenet elküldve: 2018-07-16 23:03:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*A haramiák felkiáltásra ugyan felvonja szemöldökét, de nem szívbajos, nem hátrál meg a lángra lobbanó ököltől sem. Habár ilyen varázslatot még nem, másféléket látott már, ráadásul feladata van, a feladat pedig valamivel a gebe mögött található.
A fiúcska megszólalására majdnem felnevet, ám a helyzet komolysága azért megköveteli, hogy ne álljon neki egy kölyök beszédén kacarászni.*
- Nyugalom, nyugalom.
*Elengedi lovának szárát, így mindkét kezét feltartja, jelezvén továbbra is békés szándékait. Habár tekintetét szinte le sem veszi Kriyonról, azért igyekszik szemmel verni Nairadát, hogy ugyan vegye már észre az ismerős nőszemélyt, és vessen véget ennek az értelmetlen haramiázásnak.*
- Nem vagyunk haramiák. Sem én, sem a lovam. Aleimord Sayqueves megbízásából keresem Nairada Cray'ra kisasszonyt.
*Hangja, testbeszéde és arca továbbra is nyugodt, szinte szoborszerű, de reméli Aleimord nevének említése, és az, hogy a kisasszony miatt van itt, talán megkongat néhány harangot a fejekben, hogy vége legyen ennek az értelmetlenkedésnek.*
*A haramiák felkiáltásra ugyan felvonja szemöldökét, de nem szívbajos, nem hátrál meg a lángra lobbanó ököltől sem. Habár ilyen varázslatot még nem, másféléket látott már, ráadásul feladata van, a feladat pedig valamivel a gebe mögött található.
A fiúcska megszólalására majdnem felnevet, ám a helyzet komolysága azért megköveteli, hogy ne álljon neki egy kölyök beszédén kacarászni.*
- Nyugalom, nyugalom.
*Elengedi lovának szárát, így mindkét kezét feltartja, jelezvén továbbra is békés szándékait. Habár tekintetét szinte le sem veszi Kriyonról, azért igyekszik szemmel verni Nairadát, hogy ugyan vegye már észre az ismerős nőszemélyt, és vessen véget ennek az értelmetlen haramiázásnak.*
- Nem vagyunk haramiák. Sem én, sem a lovam. Aleimord Sayqueves megbízásából keresem Nairada Cray'ra kisasszonyt.
*Hangja, testbeszéde és arca továbbra is nyugodt, szinte szoborszerű, de reméli Aleimord nevének említése, és az, hogy a kisasszony miatt van itt, talán megkongat néhány harangot a fejekben, hogy vége legyen ennek az értelmetlenkedésnek.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-16 17:57:34
Üzenet elküldve: 2018-07-16 17:57:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hála az isteneknek - nem meglepő módon -, Kriyont sem kell sokáig győzködnie, hogy legalább az éjszaka maradék részét töltse vele, még ha nem is úgy és olyan heves körülmények között, mint eddig. A legkevésbé sem lenne kedve visszaállni a normális kerékvágásba, na meg nem is nagyon valószínű, hogy menne neki, amíg a fű hatása alatt van.
Bágyadtan dől Kriyon vállára, kezét pedig a férfi mellkasán nyugtatja. Olyan idillinek érzi most ezt a helyzetet, ha tehetné megállítaná az időt. Nyugodt és kellemes, ő pedig azt akarja, hogy ez mindig is így maradjon.*
- Jó éjt!
*Suttogja, szemei pedig maguktól lecsukódnak. Mintha ólomsúly húzná le szemhéjait, ha akarná sem tudná tovább ébren maradni.
Kriyon simogatása ringatja álomba rövidke idő alatt. Nem is sejti még akkor reggel, mikor majd felébred mekkora meglepetésben lesz része...*
*Hála az isteneknek - nem meglepő módon -, Kriyont sem kell sokáig győzködnie, hogy legalább az éjszaka maradék részét töltse vele, még ha nem is úgy és olyan heves körülmények között, mint eddig. A legkevésbé sem lenne kedve visszaállni a normális kerékvágásba, na meg nem is nagyon valószínű, hogy menne neki, amíg a fű hatása alatt van.
Bágyadtan dől Kriyon vállára, kezét pedig a férfi mellkasán nyugtatja. Olyan idillinek érzi most ezt a helyzetet, ha tehetné megállítaná az időt. Nyugodt és kellemes, ő pedig azt akarja, hogy ez mindig is így maradjon.*
- Jó éjt!
*Suttogja, szemei pedig maguktól lecsukódnak. Mintha ólomsúly húzná le szemhéjait, ha akarná sem tudná tovább ébren maradni.
Kriyon simogatása ringatja álomba rövidke idő alatt. Nem is sejti még akkor reggel, mikor majd felébred mekkora meglepetésben lesz része...*
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-15 20:06:10
Üzenet elküldve: 2018-07-15 20:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
* Prexi esése nem sikerül látványosra és fájdalmasra sem, persze egyik sem volt célja, épp csak megcsúszott. Mindegy, elkönyvelik szerencsétlen idiótának és ennyi. Túl lehet élni. Vöröslő arccal bukkan elő ismét, amikor Learon felsegíti. Szerencsére baja nem esett, csak egy kicsit megütötte az ülepét, de az ilyen sérüléseket úgysem szokás nagydobra verni. Így is elég probléma számára, hogy mindenki, aki figyelte megtapasztalhatta mennyire béna. *
- Jól vagyok - * közli morcos arccal Learon segítségnyújtására. Amúgy magától is fel tudott volna állni, csak nem akarta elsietni. Természetesen hallotta esése körüli időben a girhes kárörvendő rötyögését, de a mutogatásról sajnos lemaradt, pedig akkor még lejjebb csúszhatna Kirion a kedvelési listán. *
- Nem kukázott - * válaszol makacsul Learont megelőzve. * - És amúgy sincs közöd hozzá! - * egyébként sem érti miről beszél, hiszen épphogy melegszenek azok az éjjelek a hideg hónapok elmúltával.
A sovány alak kiáltására összerezzen, és egyből a banditák hadát keresi, de nem sokat lát, talán csak egyet, viszont egyébként is tökéletesen megfeledkezik mindenről, amikor Kirion öklei lángra lobbannak. Felőle akár egy egész barbár horda is jöhetne, hiszen ilyet még életében nem látott. Ingyen bemutató valami tüzes varázslatból. Baromi jó. Arca felvidul, a korábbi esésének még emléke is elhagyja elméjét és örömteli arccal bambul, közben néhány lépést tesz a tüzelő férfi felé. *
- Azta, tudsz lőni tüzet is vele? - * kérdezi hangosan fittyet hányva a haramiára, aki amúgy elég udvariasan köszönt nekik bandita létére. Valahogy Prexi úgy képzelte korábban az útonállókat, hogy váratlanul ütnek rajtuk, és a pénzt vagy életet szlogennel nyitnak, nem üdvözléssel. Persze még sokat kell tanulnia a füves puszta kegyetlen, vad hordáiról. *
* Prexi esése nem sikerül látványosra és fájdalmasra sem, persze egyik sem volt célja, épp csak megcsúszott. Mindegy, elkönyvelik szerencsétlen idiótának és ennyi. Túl lehet élni. Vöröslő arccal bukkan elő ismét, amikor Learon felsegíti. Szerencsére baja nem esett, csak egy kicsit megütötte az ülepét, de az ilyen sérüléseket úgysem szokás nagydobra verni. Így is elég probléma számára, hogy mindenki, aki figyelte megtapasztalhatta mennyire béna. *
- Jól vagyok - * közli morcos arccal Learon segítségnyújtására. Amúgy magától is fel tudott volna állni, csak nem akarta elsietni. Természetesen hallotta esése körüli időben a girhes kárörvendő rötyögését, de a mutogatásról sajnos lemaradt, pedig akkor még lejjebb csúszhatna Kirion a kedvelési listán. *
- Nem kukázott - * válaszol makacsul Learont megelőzve. * - És amúgy sincs közöd hozzá! - * egyébként sem érti miről beszél, hiszen épphogy melegszenek azok az éjjelek a hideg hónapok elmúltával.
A sovány alak kiáltására összerezzen, és egyből a banditák hadát keresi, de nem sokat lát, talán csak egyet, viszont egyébként is tökéletesen megfeledkezik mindenről, amikor Kirion öklei lángra lobbannak. Felőle akár egy egész barbár horda is jöhetne, hiszen ilyet még életében nem látott. Ingyen bemutató valami tüzes varázslatból. Baromi jó. Arca felvidul, a korábbi esésének még emléke is elhagyja elméjét és örömteli arccal bambul, közben néhány lépést tesz a tüzelő férfi felé. *
- Azta, tudsz lőni tüzet is vele? - * kérdezi hangosan fittyet hányva a haramiára, aki amúgy elég udvariasan köszönt nekik bandita létére. Valahogy Prexi úgy képzelte korábban az útonállókat, hogy váratlanul ütnek rajtuk, és a pénzt vagy életet szlogennel nyitnak, nem üdvözléssel. Persze még sokat kell tanulnia a füves puszta kegyetlen, vad hordáiról. *
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-07-15 19:17:27
Üzenet elküldve: 2018-07-15 19:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*Igyekszik a háttérbe vonulni, tér vissza a tűz mellé, pokrócára. Ha vet is érdeklődő, kíváncsi pillantást bárkire azt igen lopva teszi.
Maga nem lepődik meg Kriyon bőséges szakmai tudásán, elvégre ő a legnagyobb tűzmágus az egész világon, és Mester is. Rajongva csodáló pillantása viszont épp úgy félénk, rejtett mint bármi más egyéb esetében.
Élénken csak akkor mozdul, mikor a kisfiú leeseik a szekérről. Pattan fel, tesz is egy bátortalan lépést, majd toppan meg, mielőtt segítségére sietne. Tudja, hogy van olyan mágiája, mellyel enyhíthet a fájdalmakon, nem tudja azonban, hogy képes lenne-e használatára. Toporog határozatlanul, még a kicsi lábra nem áll. Szerencsére!
Az érkező idegen ismét a kétségbeesést hozza magával, pislog Nairada testőreire, Kriyon hátára, majd miután utóbbi ad előbb utasítást, s amúgy is ő a jelenlévők közül a legnagyobb erőt birtokló reá hallgatva sorol be háta mögé igen fürgén.
Mondjuk ezzel vagy öt lépéssel közelebb került az idegenhez, de nem bánja. Önként, automatikusan is bátyja hátára tapadva érzi magát a legnagyobb biztonságban. Ujjait szorítja ökölbe, hagyja, hogy testét átjárja a mágia bizsergető érzése, mit ha kell (vagy ha nagyon ráijesztenek, feldühítik) majd meggondolatlanul enged szabadjára.*
*Igyekszik a háttérbe vonulni, tér vissza a tűz mellé, pokrócára. Ha vet is érdeklődő, kíváncsi pillantást bárkire azt igen lopva teszi.
Maga nem lepődik meg Kriyon bőséges szakmai tudásán, elvégre ő a legnagyobb tűzmágus az egész világon, és Mester is. Rajongva csodáló pillantása viszont épp úgy félénk, rejtett mint bármi más egyéb esetében.
Élénken csak akkor mozdul, mikor a kisfiú leeseik a szekérről. Pattan fel, tesz is egy bátortalan lépést, majd toppan meg, mielőtt segítségére sietne. Tudja, hogy van olyan mágiája, mellyel enyhíthet a fájdalmakon, nem tudja azonban, hogy képes lenne-e használatára. Toporog határozatlanul, még a kicsi lábra nem áll. Szerencsére!
Az érkező idegen ismét a kétségbeesést hozza magával, pislog Nairada testőreire, Kriyon hátára, majd miután utóbbi ad előbb utasítást, s amúgy is ő a jelenlévők közül a legnagyobb erőt birtokló reá hallgatva sorol be háta mögé igen fürgén.
Mondjuk ezzel vagy öt lépéssel közelebb került az idegenhez, de nem bánja. Önként, automatikusan is bátyja hátára tapadva érzi magát a legnagyobb biztonságban. Ujjait szorítja ökölbe, hagyja, hogy testét átjárja a mágia bizsergető érzése, mit ha kell (vagy ha nagyon ráijesztenek, feldühítik) majd meggondolatlanul enged szabadjára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936