//Mesélő 7-nek//
*Meglepődik, hogy milyen könnyen ment a dolog. Hangosan szuszogva fékez le Alewie mellett. Kisöpri a lány haját az arcából, majd végigsimít rajta.*
-Mikor azt mondtam, hogy egyedül maradtál, csak képletesen értettem. Egek, nők! Mégis mit hittél? Hogy egyedül meg tudsz velük birkózni? Miattam ne zavartasd magadat, de a barátaid biztosan hiányolnának. Na jó, bevallom én is, de úgy vettem észre, neked teljesen mindegy, hogy én miről épp miként vélekedek. Na gyere! *Próbálja felhúzni a lányt álló helyzetbe.*
-Igen, látom, hogy rossz bőrben vagy, és igen, elhiszem, hogy fáj, de ezek bármikor visszajöhetnek, mert sajnálatos módon nem maradtak itt, mint ez a szerencsétlen. Nem! Ne nézz oda. Várj egy pillanatra! *Odasiet az elhullott banditához, és leeszkábálja róla a kabátot, a nyilat pedig kihúzza a testéből. Megtörölgeti a már amúgy is véres ingben, majd visszadugja a tegezbe.*
-Na gyere. Erre, és nem érdekel, hogyha megsérült a büszkeséged. Inkább ne is mondj semmit. Mielőtt leüvöltöd a fejemet, lásd be, az előbb sem volt semmi haszna. *Ha a lány nem tudna magától jönni, az elf amennyire tudja a hátára veszi őt, s így viszi magával abba az irányba, amerre korábban is ment. Tekintete össze-vissza jár, mozgást keres. Hamarosan meg is jelenik előttük valami alacsony és mozgó, de mielőtt az elf mozdulattal reagálhatna rá, észreveszi, hogy az bizony az otthagyott kecske.*
-Te is megijedtél, igaz? Ne félj, nincs semmi baj. *Nem kérdezi meg a lánytól, hogy hogy van, pillanatnyilag úgysem érne rá ilyesmivel foglalkozni. Majd. Hogyha távolabb kerülnek a banditáktól. Ahogy a másik a földön feküdt, úgy vette észre, nincs komoly külső sérülése, és mivel a belső sérüléssel amúgy sem tudna mit kezdeni, fölösleges időpazarlás lenne a további vizsgálgatás.*
A hozzászólás írója (Nerkon Kellos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.21 19:07:04