//A csorda szelleme //
//E. Sz. 6887. Perzselő homok, Borquos, dele//
*Talán érdemes lenne vezetőt választani, mert így csak egy helyben toporognak. Még mindig nem tudni, hogy Vlendor és Nixomia mit akar, jóllehet, az már kiderül, hogy Strat menne, emiatt kész, akár hátasára pattanni, s a maihhin csorda után vágtázni. A barna kupac ugyanúgy mozdulatlan északon, s Nixomia, már-már kissé homályosan ugyan, de még mindig látja a messzeségben terjengő, pálmafás ligettel körbevett oázist, víz csobogását hallva. Szerencsére a többiek meggyőzik arról, hogy mindez csupán képzelgés, legalábbis elképzelésük szerint. Túl sok a talán és túl sok az elképzelés. Itt aszalódnak a napon, de más, sajnos nem hozhatja meg a döntést, s nem mondhatja, hogy megtették, amit valójában nem tettek meg. Talán és furcsaság, míg a nap dele szívja a bőrt, s égeti az arcot, porlasztja a gyomrot, s égő leheletet enged ki a tüdőből. A szél olykor porba kap, s a "hármas elágazásnál" veszteglő társaságot fújja körbe. Nos, mi legyen? Menni, vagy maradni? Maihhin, kupac, vagy délibáb? Sem isteni sugallat, sem egyéb segítség nem hangzik el. Ott vannak a nyomok, melyek észak-nyugatra vezetnek, ott van a bődülés szintén, melyet Vlendor, ugyan hall, de nem vesz észre, tudja, de nem sejti. Ott a barna kupac északon, mi hívogató furcsaság, egyedüli léte önmagában is megkérdőjelezhető. Aztán ott van Nixomia oázisa, mint annyiszor elmondtuk már, rajta hát, uccu neki, ne a kaland irányítson, irányítsák a kalandozók a kalandot! Akkor? Észak-nyugat? Mehet? Ó, töprengő daliák!*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.26 19:04:29