Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-10 20:20:43
Üzenet elküldve: 2012-04-10 20:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Fűves pusztán//
*Eton sem rest és ha már készült megfelelő öltözékkel a rendezvényre fel is ölti azt. Egy fehér ing, egy 4 gombos fekete mellény és mindennek a tetéjébe egy szinte földig érő kabát. Valamint egy jó minőségű álszakált is felragaszt az állára, amitől tényleg hasonlít a nagy urak kecskeszakállas tanácsadóihoz... Látja, hogy társai jót mulatnak új megjelenésén, de ő nem veszti el a komolyságát és kimérten megpödri a szakállát.*-Na de hölgyek, urak mi a móka tárgya? *Magában persze ő is jót mulat a helyzeten és már most élvezi új szerepét. Szívéről nagy kő esik le, amikor fennakadás nélkül kerülnek a falon belülre. De még most sem biztos benne, hogy a valódi Caliel úrnő nincs a hatalmas forgatagban.* " Eris fejében ezernyi gondolat, apró terv születik a sok különböző lény láttán legalábbis én ezt látom. Azt hiszem, Hyalora még fel sem fogta hova került és nem tudja mitévő legyen a nagy forgatagban." * Ezért Hyalorához csatlakozik.* -Kishölgy minden rendben? Mihez volna kedve? Azt javaslom csatlakozzunk Calielhez, ő itt biztosan ismeri a járást, bár én is elboldogulok ebben a sajátos játékszabályok szerint működő vadonban. Csak maradj mellettem majd megmutatom, hogyan mennek itt a dolgok. Először alaposan körülnézünk, hogy tudjuk mi merre van, és utána kicsit lazábbra vesszük a figurát. *Majd Erishez megy és igen közel hajol hozzá.* -Úrnő, van valami terv, merre tart kis kompániánk, milyen játékban tesszük próbára a szerencsénket? Azt hiszem itt nagy tétek sőt életek, sorsok is cserélnek gazdát. *Mutat egy mellettük elhaladó láncravert törpre, aki már lehorgasztott fejjel tudomásul vette sorsát.* -Úgy néz ki Hyalora és Syerrana egy darabig biztosan velünk tart a forgatagban. Bár ilyen tömegben nehéz együttmaradnia egy társaságnak. Kéne egy biztos találkozópont, ha azt akarjuk hogy meg tudjuk találni egymást.
*Eton sem rest és ha már készült megfelelő öltözékkel a rendezvényre fel is ölti azt. Egy fehér ing, egy 4 gombos fekete mellény és mindennek a tetéjébe egy szinte földig érő kabát. Valamint egy jó minőségű álszakált is felragaszt az állára, amitől tényleg hasonlít a nagy urak kecskeszakállas tanácsadóihoz... Látja, hogy társai jót mulatnak új megjelenésén, de ő nem veszti el a komolyságát és kimérten megpödri a szakállát.*-Na de hölgyek, urak mi a móka tárgya? *Magában persze ő is jót mulat a helyzeten és már most élvezi új szerepét. Szívéről nagy kő esik le, amikor fennakadás nélkül kerülnek a falon belülre. De még most sem biztos benne, hogy a valódi Caliel úrnő nincs a hatalmas forgatagban.* " Eris fejében ezernyi gondolat, apró terv születik a sok különböző lény láttán legalábbis én ezt látom. Azt hiszem, Hyalora még fel sem fogta hova került és nem tudja mitévő legyen a nagy forgatagban." * Ezért Hyalorához csatlakozik.* -Kishölgy minden rendben? Mihez volna kedve? Azt javaslom csatlakozzunk Calielhez, ő itt biztosan ismeri a járást, bár én is elboldogulok ebben a sajátos játékszabályok szerint működő vadonban. Csak maradj mellettem majd megmutatom, hogyan mennek itt a dolgok. Először alaposan körülnézünk, hogy tudjuk mi merre van, és utána kicsit lazábbra vesszük a figurát. *Majd Erishez megy és igen közel hajol hozzá.* -Úrnő, van valami terv, merre tart kis kompániánk, milyen játékban tesszük próbára a szerencsénket? Azt hiszem itt nagy tétek sőt életek, sorsok is cserélnek gazdát. *Mutat egy mellettük elhaladó láncravert törpre, aki már lehorgasztott fejjel tudomásul vette sorsát.* -Úgy néz ki Hyalora és Syerrana egy darabig biztosan velünk tart a forgatagban. Bár ilyen tömegben nehéz együttmaradnia egy társaságnak. Kéne egy biztos találkozópont, ha azt akarjuk hogy meg tudjuk találni egymást.
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 20:58:05
Üzenet elküldve: 2012-04-09 20:58:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A pásztor ezidáig bátornak mutatta magát, csakhogy most már, a rá szegezett íj és az erősen vicsorító eb láttán, inába száll a bátorsága. Néhány bizonytalan lépést hátrál, miközben kezeit védekezőn maga elé emeli.*
- Jól van, értem! Tudjátok mit? Ott az a vézna jószág, én már hasznát nem veszem, vigyétek azt is! Húsnak azért még jó lehet. *mondja remegő hangon. Ezek után összeszedi holmiját, majd a többi gyapjast odébb hajtja. A két birka ott marad Nerkonnal és a szőkeséggel.
Zomath továbbra sem tágít a lány mellől. Azt a parancsot kapta, hogy senkit ne engedjen gazdája közelébe és így is tesz, ha tud. Tekintetét az elfre szegezi, miközben helyet vált. Most már a két személy között van.*
- Jó kutya... *mondja neki Alewie. Gyanakvóan figyeli eddig úgynevezett társát. Most már cseppet sem bízik benne. A tény, hogy a másik mert vele kapcsolatban kockáztatni, pontosabban kész lett volna egy átverés témájává tenni, merőben megváltoztatta az eddig kialakított véleményét.
Feláll, köpenyét magára ölti, majd figyel. Csak némán áll, a másikra meredve. Tudja, hogy most már biztonságban van. Elvégre valódi társa mellette van és védelmezi, amikor szüksége van rá. Egyre inkább örül annak, hogy akkor, régen, befogadta a kis kutyakölyköt az utcáról és felnevelte. Így, hogy kitanította, nagy hasznát veszi. Nem mellesleg kiváló társként szolgált eddig és vélhetően ezután is.*
*A pásztor ezidáig bátornak mutatta magát, csakhogy most már, a rá szegezett íj és az erősen vicsorító eb láttán, inába száll a bátorsága. Néhány bizonytalan lépést hátrál, miközben kezeit védekezőn maga elé emeli.*
- Jól van, értem! Tudjátok mit? Ott az a vézna jószág, én már hasznát nem veszem, vigyétek azt is! Húsnak azért még jó lehet. *mondja remegő hangon. Ezek után összeszedi holmiját, majd a többi gyapjast odébb hajtja. A két birka ott marad Nerkonnal és a szőkeséggel.
Zomath továbbra sem tágít a lány mellől. Azt a parancsot kapta, hogy senkit ne engedjen gazdája közelébe és így is tesz, ha tud. Tekintetét az elfre szegezi, miközben helyet vált. Most már a két személy között van.*
- Jó kutya... *mondja neki Alewie. Gyanakvóan figyeli eddig úgynevezett társát. Most már cseppet sem bízik benne. A tény, hogy a másik mert vele kapcsolatban kockáztatni, pontosabban kész lett volna egy átverés témájává tenni, merőben megváltoztatta az eddig kialakított véleményét.
Feláll, köpenyét magára ölti, majd figyel. Csak némán áll, a másikra meredve. Tudja, hogy most már biztonságban van. Elvégre valódi társa mellette van és védelmezi, amikor szüksége van rá. Egyre inkább örül annak, hogy akkor, régen, befogadta a kis kutyakölyköt az utcáról és felnevelte. Így, hogy kitanította, nagy hasznát veszi. Nem mellesleg kiváló társként szolgált eddig és vélhetően ezután is.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 20:43:34
Üzenet elküldve: 2012-04-09 20:43:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
"Azt a kutya fáját!" *Káromkodik magában a legerősebb kifejezést használva, amit csak ismer. Édesanyja mindig odafigyelt rá, hogy az ő drága pici fia a lehető legjobb neveltetést kapja, még akkor is, ha egy kocsmában élt lényegében. Terve nem jött be. De ne legyen Nerkon Kellos a neve, ha nem vágja ki magát az ilyen helyzetekből.*
-Nos uram, ami azt illeti. *Jegyzi meg, míg a még kezében tartott íjat felajza.* -Igaza van. A nő itt tulajdon, de mivel nem az enyém, hanem önmagáé, így ÉN el sem adhatom. De lássa be, egy próbált megért. *Vonja meg a vállát, de arcáról már hiányzik a jól megszokott mosoly.*
-Kérem engedje... *A kutya hirtelen előugrik a semmiből és belekap az alakba. Az hátra tántorodik.* -Köszönöm. Szóval. Épp ott tartottam, hogy azt a lányt viheti, amelyik az enyém, de mivel egyik sem az enyém, így egyiket sem adhatom önnek nem igaz? Na már most. Azt mondta, ha viheti a lányt, akkor miénk a kecske. De mivel a lány nem adja magát, ezért feltételezem, hogy a kecske sem a miénk. Kivéve persze, ha ön odaadja nekünk PÉNZért, vagy felebaráti szeretetből. Tud követni? *Meg sem várja a választ, inkább folytatja az eszmefuttatást.*
-Na már most. Mi abszolúte jó szándékkal jöttünk önhöz, amit maga sajnálatos módon módfelett ki akart használni. Ez nem volt szép dolog. Egyetért? Hát persze, hogy egyet, hiszen tényleg nem volt az. *Ismét belevág a férfi szavába, ha az meg akarna szólalni.*
-Mi sem voltunk tisztességesek magához, és ön sem volt hozzánk, így most öntsünk tiszta vizet a pohárba. Maga nekünk adja ezt a bájos jószágot, én pedig cserébe nem engedem el az íjam húrját, mi több, bájos útitársam sem fogja önre uszítani drága, szőrös, és kifejezettem hegyes fogú barátját. Érthetően beszéltem? *Maga is megijed attól, hogy mit csinál. Még soha az életében nem fenyegetett meg senkit, mi több, még csak nem is lopott. Kecskét legalábbis soha. Most pedig mindkét vétséget egyszerre követte el. Ajjajj. Mégis, a kurafi viselkedése annyira felháborította őt, hogy érzései nem ülnek ki bájos, világosbarna arcára -amit a nap fogott meg az utóbbi hétben.*
-Szóval. Áll az új alku?
"Azt a kutya fáját!" *Káromkodik magában a legerősebb kifejezést használva, amit csak ismer. Édesanyja mindig odafigyelt rá, hogy az ő drága pici fia a lehető legjobb neveltetést kapja, még akkor is, ha egy kocsmában élt lényegében. Terve nem jött be. De ne legyen Nerkon Kellos a neve, ha nem vágja ki magát az ilyen helyzetekből.*
-Nos uram, ami azt illeti. *Jegyzi meg, míg a még kezében tartott íjat felajza.* -Igaza van. A nő itt tulajdon, de mivel nem az enyém, hanem önmagáé, így ÉN el sem adhatom. De lássa be, egy próbált megért. *Vonja meg a vállát, de arcáról már hiányzik a jól megszokott mosoly.*
-Kérem engedje... *A kutya hirtelen előugrik a semmiből és belekap az alakba. Az hátra tántorodik.* -Köszönöm. Szóval. Épp ott tartottam, hogy azt a lányt viheti, amelyik az enyém, de mivel egyik sem az enyém, így egyiket sem adhatom önnek nem igaz? Na már most. Azt mondta, ha viheti a lányt, akkor miénk a kecske. De mivel a lány nem adja magát, ezért feltételezem, hogy a kecske sem a miénk. Kivéve persze, ha ön odaadja nekünk PÉNZért, vagy felebaráti szeretetből. Tud követni? *Meg sem várja a választ, inkább folytatja az eszmefuttatást.*
-Na már most. Mi abszolúte jó szándékkal jöttünk önhöz, amit maga sajnálatos módon módfelett ki akart használni. Ez nem volt szép dolog. Egyetért? Hát persze, hogy egyet, hiszen tényleg nem volt az. *Ismét belevág a férfi szavába, ha az meg akarna szólalni.*
-Mi sem voltunk tisztességesek magához, és ön sem volt hozzánk, így most öntsünk tiszta vizet a pohárba. Maga nekünk adja ezt a bájos jószágot, én pedig cserébe nem engedem el az íjam húrját, mi több, bájos útitársam sem fogja önre uszítani drága, szőrös, és kifejezettem hegyes fogú barátját. Érthetően beszéltem? *Maga is megijed attól, hogy mit csinál. Még soha az életében nem fenyegetett meg senkit, mi több, még csak nem is lopott. Kecskét legalábbis soha. Most pedig mindkét vétséget egyszerre követte el. Ajjajj. Mégis, a kurafi viselkedése annyira felháborította őt, hogy érzései nem ülnek ki bájos, világosbarna arcára -amit a nap fogott meg az utóbbi hétben.*
-Szóval. Áll az új alku?
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 20:20:20
Üzenet elküldve: 2012-04-09 20:20:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*Az alak elvigyorodik, mikor Nerkon beleegyezik a cserébe. Szemöldökét mégis kérdőn felvonja, már csak a kuncogás miatt is. Figyelmesen végighallgatja az elf mondandóját, ahogyan Alewie is.
A lány kétkedve figyeli úgymond társát. Nem hiszi el, hogy a másik képes lenne elcserélni őt egy kecskéért. Bánatosan sóhajt, majd dühösen feltekint. Nem gondolja, hogy bárki tulajdona lenne. Főleg nem egy fiúé, csak rövid ideje 'ismerik' egymást. A hallottakon meglepődik. Most már kezd összeállni benne a kép, hogy mit is akar Nerkon. Dühe csillapodni látszik és már lábai sem húzzák annyira az ellenkező irányba.*
- Nos, a csere él. Az állításodról pedig majd meggyőződünk magunk. Láttam már néhány nőt... Aki ilyen öltözetben járkál, az nem hiszem, hogy kutyabőrt hordana a ruha alatt. *mondja kajánul vigyorogva. Ekkor a lány mellé lép és megragadja kezét.*
- Te most már az enyém vagy! Fiam, vidd azt a kecskét amelyiket csak akarod!
- Hé, eresszen el! Nem hiszem el, hogy ezt tetted! Nem vagyok senki tulajdona!
- Tévedsz és ne ellenkezz! Itt a nő tulajdon, majd megszokod... *vágja rá azonnal az alak. Továbbra sem ereszti a lányt, sőt, egyre jobban szorítja a szőkeség karját. A következő pillanatban Zomath ugrik elő. Alewie köpenye a szájában van, azt nem hagyta a fűben. Leteszi azt a közelben, majd rögtön rátámad a pásztorra és bokáját kezdi harapni.
Ekkor a férfi elereszti a táncost. A lány hátrál azonnal néhány lépést, majd maga mellé hívja hűséges védelmezőjét. Kezét szorítja. Szeme könnyes, úgy tűnik nagyon fáj neki.*
- Zomath, ne engedj ide senkit!
*Az alak elvigyorodik, mikor Nerkon beleegyezik a cserébe. Szemöldökét mégis kérdőn felvonja, már csak a kuncogás miatt is. Figyelmesen végighallgatja az elf mondandóját, ahogyan Alewie is.
A lány kétkedve figyeli úgymond társát. Nem hiszi el, hogy a másik képes lenne elcserélni őt egy kecskéért. Bánatosan sóhajt, majd dühösen feltekint. Nem gondolja, hogy bárki tulajdona lenne. Főleg nem egy fiúé, csak rövid ideje 'ismerik' egymást. A hallottakon meglepődik. Most már kezd összeállni benne a kép, hogy mit is akar Nerkon. Dühe csillapodni látszik és már lábai sem húzzák annyira az ellenkező irányba.*
- Nos, a csere él. Az állításodról pedig majd meggyőződünk magunk. Láttam már néhány nőt... Aki ilyen öltözetben járkál, az nem hiszem, hogy kutyabőrt hordana a ruha alatt. *mondja kajánul vigyorogva. Ekkor a lány mellé lép és megragadja kezét.*
- Te most már az enyém vagy! Fiam, vidd azt a kecskét amelyiket csak akarod!
- Hé, eresszen el! Nem hiszem el, hogy ezt tetted! Nem vagyok senki tulajdona!
- Tévedsz és ne ellenkezz! Itt a nő tulajdon, majd megszokod... *vágja rá azonnal az alak. Továbbra sem ereszti a lányt, sőt, egyre jobban szorítja a szőkeség karját. A következő pillanatban Zomath ugrik elő. Alewie köpenye a szájában van, azt nem hagyta a fűben. Leteszi azt a közelben, majd rögtön rátámad a pásztorra és bokáját kezdi harapni.
Ekkor a férfi elereszti a táncost. A lány hátrál azonnal néhány lépést, majd maga mellé hívja hűséges védelmezőjét. Kezét szorítja. Szeme könnyes, úgy tűnik nagyon fáj neki.*
- Zomath, ne engedj ide senkit!
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 19:50:38
Üzenet elküldve: 2012-04-09 19:50:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Elvörösödik a sértés hallatán. Legszívesebben belenyomná a férfi arcát abba a halom bogyóba, ami épp az egyik fiatal bak hátsó feléből hullik alá, mint a koszos jégeső, de sikerül türtőztetnie magát. Az agytekervényei csak úgy csavarognak a fejében, valami megoldás után kutatva. Körbenéz és megakad tekintete egy kasztrált jószágon. Arcán ismét megjelenik legmegnyerőbb mosolya, és megszólal.*
-Rendben uram, vigye csak a khm... *kuncog fel hangosan* -...lányt. *Közelebb lép az alakhoz, és minden meggyőzőképességét bevetve fülébe súgja olyan hangosan, hogy Ale épp csak meghallhassa.* -Csak aztán ne lepődjön meg nagyon, amit -hehe- odalent talál. Tudja az eunuchok sok mindre jók. Hűségesek és kedvesek, de feltételezem, maga nem ilyen szolgálatokat várna el tőle. Mindenesetre arra vigyázzon, hogy mikor leszedi a felső ruházatát, ne essen le a kutyabőr-párna, mert elég nehéz ilyen tökéletesen visszailleszteni a helyére, meg amúgy is, DrenaK elég érzékeny ezzel a témával kapcsolatban. *Hátra lép, és elégedett mosollyal dörzsöli össze kezeit.*
-Akkor hát, megegyeztünk ugyebár? A khm... lányért... egy anyakecske. Legyen mondjuk... Ő. *Mutat rá az egyik közepes termetűre. Nem akar terhes jószágot elvinni. Két kecskét leölni egy nap, bizony nem bírna el a gyomra. Reménykedik benne, hogy a kecskeőr bevette, amit mondott, de ha nem, még mindig futhatnak.*
*Elvörösödik a sértés hallatán. Legszívesebben belenyomná a férfi arcát abba a halom bogyóba, ami épp az egyik fiatal bak hátsó feléből hullik alá, mint a koszos jégeső, de sikerül türtőztetnie magát. Az agytekervényei csak úgy csavarognak a fejében, valami megoldás után kutatva. Körbenéz és megakad tekintete egy kasztrált jószágon. Arcán ismét megjelenik legmegnyerőbb mosolya, és megszólal.*
-Rendben uram, vigye csak a khm... *kuncog fel hangosan* -...lányt. *Közelebb lép az alakhoz, és minden meggyőzőképességét bevetve fülébe súgja olyan hangosan, hogy Ale épp csak meghallhassa.* -Csak aztán ne lepődjön meg nagyon, amit -hehe- odalent talál. Tudja az eunuchok sok mindre jók. Hűségesek és kedvesek, de feltételezem, maga nem ilyen szolgálatokat várna el tőle. Mindenesetre arra vigyázzon, hogy mikor leszedi a felső ruházatát, ne essen le a kutyabőr-párna, mert elég nehéz ilyen tökéletesen visszailleszteni a helyére, meg amúgy is, DrenaK elég érzékeny ezzel a témával kapcsolatban. *Hátra lép, és elégedett mosollyal dörzsöli össze kezeit.*
-Akkor hát, megegyeztünk ugyebár? A khm... lányért... egy anyakecske. Legyen mondjuk... Ő. *Mutat rá az egyik közepes termetűre. Nem akar terhes jószágot elvinni. Két kecskét leölni egy nap, bizony nem bírna el a gyomra. Reménykedik benne, hogy a kecskeőr bevette, amit mondott, de ha nem, még mindig futhatnak.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 19:35:07
Üzenet elküldve: 2012-04-09 19:35:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*Alewie megpillantja a kecskéket és tulajdonosukat. Az elf szavai kissé elszomorítják, de egyet kell, hogy értsen.*
- Nekem sajnos nincs túl sok pénzem... *kezd bele, mikor feláll, elfogadva a másik segítségét. A bók hallatán ismét kicsit elpirul. Jól tudja, hogy hogyan fest és hogy a legtöbb férfi hogyan reagál megjelenésére, csakhogy úgy, ahogy ez az elf mondogatja, még senki nem közölte vele.
Lassan megindul a másik mellett és csendben végighallgatja a mesét. Közben próbál minél ártatlanabb és éhesebb képet vágni. Ez nem is olyan nehéz számára. Ha ez nem lenne elég, hasa fel is mordul, jelezvén, hogy bizony ételért áhítozik. Hasához kap, szégyenlősen lehajtja fejét, majd felfigyel a kecskék tulajdonosára. Tekintete egy pillanatra találkozik az övével. A férfi alaposan végigméri a jövevényeket, de jórészt a köpeny nélküli lányt szemléli.*
- Mi lenne, ha a kis hölgy itt maradna velem kecskéket őrizni? Akkor ingyen megkapod azt a nőstényt, fiam! A kisasszony pedig úgyszintén kap enni. Feltéve, ha hasznát veszem. *ajánlja fel az alak, miközben feláll. Alewiehez lépdel, majd megkerüli. Továbbra is méregeti, a lánynak viszont kezd belőle elege lenni. Sértőnek találja ezt a viselkedést.*
- Uram, kérem! Mint azt társam is mondta... fizetnénk a kecskéért. *mondja halkan, remegő hanggal.*
- Mégis mit érnék én az arannyal, a semmi közepén. A nőstény kecske ad tejet és kicsiket hoz világra. Hatalmas hasznom van rajta. A pénz itt viszont semmit nem ér. Elfogadod az ajánlatom, vagy távoztok? *kérdi végül Nerkont.*
*Alewie megpillantja a kecskéket és tulajdonosukat. Az elf szavai kissé elszomorítják, de egyet kell, hogy értsen.*
- Nekem sajnos nincs túl sok pénzem... *kezd bele, mikor feláll, elfogadva a másik segítségét. A bók hallatán ismét kicsit elpirul. Jól tudja, hogy hogyan fest és hogy a legtöbb férfi hogyan reagál megjelenésére, csakhogy úgy, ahogy ez az elf mondogatja, még senki nem közölte vele.
Lassan megindul a másik mellett és csendben végighallgatja a mesét. Közben próbál minél ártatlanabb és éhesebb képet vágni. Ez nem is olyan nehéz számára. Ha ez nem lenne elég, hasa fel is mordul, jelezvén, hogy bizony ételért áhítozik. Hasához kap, szégyenlősen lehajtja fejét, majd felfigyel a kecskék tulajdonosára. Tekintete egy pillanatra találkozik az övével. A férfi alaposan végigméri a jövevényeket, de jórészt a köpeny nélküli lányt szemléli.*
- Mi lenne, ha a kis hölgy itt maradna velem kecskéket őrizni? Akkor ingyen megkapod azt a nőstényt, fiam! A kisasszony pedig úgyszintén kap enni. Feltéve, ha hasznát veszem. *ajánlja fel az alak, miközben feláll. Alewiehez lépdel, majd megkerüli. Továbbra is méregeti, a lánynak viszont kezd belőle elege lenni. Sértőnek találja ezt a viselkedést.*
- Uram, kérem! Mint azt társam is mondta... fizetnénk a kecskéért. *mondja halkan, remegő hanggal.*
- Mégis mit érnék én az arannyal, a semmi közepén. A nőstény kecske ad tejet és kicsiket hoz világra. Hatalmas hasznom van rajta. A pénz itt viszont semmit nem ér. Elfogadod az ajánlatom, vagy távoztok? *kérdi végül Nerkont.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 19:13:30
Üzenet elküldve: 2012-04-09 19:13:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*A domb túloldalán láthatóvá válik vagy húsz kecske, s egy kecskepásztor. Az elf állát egy fűszál csiklandozza. Csalódottság és jókedv egyszerre önti el ifjonti lelkét.*
-Más állatára nem vadászunk. *Ül fel Ale mellett, és arcán pajkos mosoly ül.* -Ellenben megvehetjük az állatait, már ha hajlandó eladni nekünk őket. Különben is. Veszélyes ez a környék kecsketereléshez.*
-Figyelj! Te szerintem ne gyere közelebb, mert a végén még szétszaladnak ezek a jószágok, és mindet kifizethetem. Szerintem nincs is nálam fele annyi sem, mint amennyit érnek. *Feláll és felsegíti útitársnőjét.*
-Gyere te is! Egy szép hölgy jelenléte mindig meglágyítja a férfiak szívét. *Bókol, bár tudja, hogy igazat mond. Az ember férfi az ötvenes évei körül járhat. Az elf eddigi tapasztalatai alapján ezek különösen kedvelik az ifjú hölgyek társaságát. Kihasználás lenne? Talán. Viszont mindenki jól jár vele, így...*
-Jó napot kívánok! Üdvözlöm drága uram! El sem tudja képzelni, mennyire örülök a találkozásnak. Tudja... *Halkítja le hangját, hiszen már majdnem odaérnek mellé.* -Útitársnőm Drena és jómagam épp az éhhalál szélén állunk. Túl sok pénzünk nincs ugyan, de ami van, azt szívesen odaadnánk egy nőstény kecskéért. Nincs is rosszabb dolog az éhezésnél, higgye el nekem. Már vagy két napja nem ettünk, mióta egy csapat bandita kirabolt minket és elvette minden élelmünket, s a pénzünk nagy részét is. Kérem szépen szánjon meg minket! Megháláljuk, amivel csak tudjuk. *Hazudni ugyan csúnya dolog, ezt Nerkon édesanyja is elmondta már párszor fiának, de a szükség nagy úr. Ha enni akarnak, akkor bizony üzletelni kell, és az elfnek esze ágában sincs teljes vagyonát egy darab kecskére költeni. Akkor már inkább éhes lesz még egy darabig, viszont úgy néz ki a táncoslány már így is elég sovány, nem tartja valószínűnek, hogyha még sokáig nem jut ételhez, megérheti a reggelt. Ám ki tudja? A látszat gyakran csal, ezzel már egy jó ideje tisztában van.*
-Szóval drága jó uram? Hajlandó lenne megválni egyik kecskéjétől?
*A domb túloldalán láthatóvá válik vagy húsz kecske, s egy kecskepásztor. Az elf állát egy fűszál csiklandozza. Csalódottság és jókedv egyszerre önti el ifjonti lelkét.*
-Más állatára nem vadászunk. *Ül fel Ale mellett, és arcán pajkos mosoly ül.* -Ellenben megvehetjük az állatait, már ha hajlandó eladni nekünk őket. Különben is. Veszélyes ez a környék kecsketereléshez.*
-Figyelj! Te szerintem ne gyere közelebb, mert a végén még szétszaladnak ezek a jószágok, és mindet kifizethetem. Szerintem nincs is nálam fele annyi sem, mint amennyit érnek. *Feláll és felsegíti útitársnőjét.*
-Gyere te is! Egy szép hölgy jelenléte mindig meglágyítja a férfiak szívét. *Bókol, bár tudja, hogy igazat mond. Az ember férfi az ötvenes évei körül járhat. Az elf eddigi tapasztalatai alapján ezek különösen kedvelik az ifjú hölgyek társaságát. Kihasználás lenne? Talán. Viszont mindenki jól jár vele, így...*
-Jó napot kívánok! Üdvözlöm drága uram! El sem tudja képzelni, mennyire örülök a találkozásnak. Tudja... *Halkítja le hangját, hiszen már majdnem odaérnek mellé.* -Útitársnőm Drena és jómagam épp az éhhalál szélén állunk. Túl sok pénzünk nincs ugyan, de ami van, azt szívesen odaadnánk egy nőstény kecskéért. Nincs is rosszabb dolog az éhezésnél, higgye el nekem. Már vagy két napja nem ettünk, mióta egy csapat bandita kirabolt minket és elvette minden élelmünket, s a pénzünk nagy részét is. Kérem szépen szánjon meg minket! Megháláljuk, amivel csak tudjuk. *Hazudni ugyan csúnya dolog, ezt Nerkon édesanyja is elmondta már párszor fiának, de a szükség nagy úr. Ha enni akarnak, akkor bizony üzletelni kell, és az elfnek esze ágában sincs teljes vagyonát egy darab kecskére költeni. Akkor már inkább éhes lesz még egy darabig, viszont úgy néz ki a táncoslány már így is elég sovány, nem tartja valószínűnek, hogyha még sokáig nem jut ételhez, megérheti a reggelt. Ám ki tudja? A látszat gyakran csal, ezzel már egy jó ideje tisztában van.*
-Szóval drága jó uram? Hajlandó lenne megválni egyik kecskéjétől?
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 18:54:37
Üzenet elküldve: 2012-04-09 18:54:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A lány nagyon megörül annak, hogy Nerkon hajlandó őt tanítani. Szemeiben csillog az öröm, mosolya széles. Egy idő után azonban rájön, hogy nem szokott így viselkedni és finomít kicsit cselekedetein. Egyszerűen csak örül annak, hogy talált valakit, aki hajlandó őt elkísérni és akihez lehet beszélni. Nameg persze aki elbeszéli az idő nagy részét helyette is. Így a másikhoz mérten szófukarsága, nem lehet annyira feltűnő. Legalábbis reméli.
Lágyan lépked az elf mellett, mígnem az megállásra készteti. Erősen figyel, de ő nem hall semmit. Kutyája azonban igen. Leguggol hozzá és megállásra készteti Zomathot. Nem akarja, hogy az esetleges ételt elijessze.*
- Nyugalom... maradj itt szépen, csendben! *utasítja halkan. Nerkonnak csak int, hogy menjen nyugodtan. Ő maga is lent marad, nem megy fel az emelkedőn. Guggolva marad ebe mellett. Közben kíváncsian figyeli a vadászokat. A nagy lény egész jól alkalmazkodik a körülményekhez. Látszik rajta, hogy van benne ehhez kellő örökség.
Alewiet azonban jobban érdekli a páros másik tagja. Érdekesnek találja, hogy a cseppet sem szófukar elf, most milyen csendben tud haladni. Neszét sem hallja, s ezen csodálkozik, még akkor is, ha csupán emberi érzékekkel rendelkezik és ezt nagyon is jól tudja.
Kis idő elteltével azonban megunja a várakozást. Köpenyét leveszi, hogy azzal ne keltsen zajt, majd óvatos és néma léptekkel közeledik a másikhoz. A tánc tanulása közben megtanulta hogyan kell halkan és puhán mozogni. Ha nincs rajta lábbelije remekül érzi a talajt, bár azon keresztül is, hála a vékony talpnak. Óvatosan Nerkon mellé hasal és figyeli, hogy mi a célpont, ha egyáltalán van valami az emelkedő túloldalán.*
*A lány nagyon megörül annak, hogy Nerkon hajlandó őt tanítani. Szemeiben csillog az öröm, mosolya széles. Egy idő után azonban rájön, hogy nem szokott így viselkedni és finomít kicsit cselekedetein. Egyszerűen csak örül annak, hogy talált valakit, aki hajlandó őt elkísérni és akihez lehet beszélni. Nameg persze aki elbeszéli az idő nagy részét helyette is. Így a másikhoz mérten szófukarsága, nem lehet annyira feltűnő. Legalábbis reméli.
Lágyan lépked az elf mellett, mígnem az megállásra készteti. Erősen figyel, de ő nem hall semmit. Kutyája azonban igen. Leguggol hozzá és megállásra készteti Zomathot. Nem akarja, hogy az esetleges ételt elijessze.*
- Nyugalom... maradj itt szépen, csendben! *utasítja halkan. Nerkonnak csak int, hogy menjen nyugodtan. Ő maga is lent marad, nem megy fel az emelkedőn. Guggolva marad ebe mellett. Közben kíváncsian figyeli a vadászokat. A nagy lény egész jól alkalmazkodik a körülményekhez. Látszik rajta, hogy van benne ehhez kellő örökség.
Alewiet azonban jobban érdekli a páros másik tagja. Érdekesnek találja, hogy a cseppet sem szófukar elf, most milyen csendben tud haladni. Neszét sem hallja, s ezen csodálkozik, még akkor is, ha csupán emberi érzékekkel rendelkezik és ezt nagyon is jól tudja.
Kis idő elteltével azonban megunja a várakozást. Köpenyét leveszi, hogy azzal ne keltsen zajt, majd óvatos és néma léptekkel közeledik a másikhoz. A tánc tanulása közben megtanulta hogyan kell halkan és puhán mozogni. Ha nincs rajta lábbelije remekül érzi a talajt, bár azon keresztül is, hála a vékony talpnak. Óvatosan Nerkon mellé hasal és figyeli, hogy mi a célpont, ha egyáltalán van valami az emelkedő túloldalán.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-09 18:37:07
Üzenet elküldve: 2012-04-09 18:37:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
-A tánc olyan, mintha repülnél? *A 'nemes', elf táncok, amiket eddig járt ugyan könnyednek hatottak, de mindig odafigyelést igényeltek, nehogy elromoljon a tökéletes összhang. Egyet előre, kettőt hátra, összekapaszkodás... Nerkon már a gondolattól is rosszul van, hiszen amilyen csélcsap volt mindig, valamit biztosan elrontott, amiért a többiek haragudtak rá. Pedig mennyivel élvezetesebb lett volna egyszerűen csak szökdécselni a rét közepén körbe-körbe. Viszont ahogy a lány a táncról mesél egészen más színben világítja meg ezt a mozgásfajtát.* "Majd meglátom mit tud, és ha tetszik, lehet, hogy én is kipróbálom." *Dönti el, majd szökken kettőt, és újra lépdelni kezd.
A beszámolóra ismét fürkészni kezdi a lányt. Talán kicsit aggódik is. A lovasok mindig fokozott veszélyt jelentenek, hiszen mozgásuk gyors, rohamuk pedig elsöprő, főleg ha olyan fegyverzettel bírnak az áldozataik, mint ők: két íj, jó pár nyílvessző és egy tőr. Elszontyolodva veszi újra tudomásul, hogy tőre beletört a nagy rikka szőrébe az arénában, így kénytelen csupán távolsági fegyvereire hagyatkozni, bár... A bicskaszerű kése is jó szolgálatot tehet végszükség esetén, viszont azzal még a kenyérhéjat is alig lehet leválasztani a puha belső részről.*
-Végülis akár taníthatlak is, de azt tudd, hogy én sem vagyok túl nagy fegyverforgató. Ha tehetem lövök, de leginkább kibeszélem magamat a kínos helyzetekből. Ha másért nem is, azért mindenképpen futni hagynak, mert megfájdul a fejük a sok történetemtől. *Kaján vigyor terül szét az arcán, és ismét szökken kettőt. Jó kedve van. Napok óta most először van igazi társasága, akihez beszélhet, és ő válaszol is. A sok, ki nem mondott szó, bizony egy idő után felgyülemlik és elemi erővel tör ki az ifjú elfből. Most azonban elhallgat. A rikka úgy néz ki visszatér hozzájuk, de nem tűnik különösebben feldúltnak. Inkább izgatott, mint mikor...*
-Figyelj csak Alewie! *Súgja és szája elé emeli mutatóujját.* -Azt hiszem kis barátom talált valami finomat, amit hamarosan nyársra tűzhetünk *szól, és lekanyarítja íját a hátáról, majd a tegezből egy nyilat húz elő. Óvatosan lépdel előre, s az előttük húzódó emelkedőn már szinte kúszva mászik fel, és les ki mögüle. Saját vérének dübörgésén kívül nem sokat hall.*
-A tánc olyan, mintha repülnél? *A 'nemes', elf táncok, amiket eddig járt ugyan könnyednek hatottak, de mindig odafigyelést igényeltek, nehogy elromoljon a tökéletes összhang. Egyet előre, kettőt hátra, összekapaszkodás... Nerkon már a gondolattól is rosszul van, hiszen amilyen csélcsap volt mindig, valamit biztosan elrontott, amiért a többiek haragudtak rá. Pedig mennyivel élvezetesebb lett volna egyszerűen csak szökdécselni a rét közepén körbe-körbe. Viszont ahogy a lány a táncról mesél egészen más színben világítja meg ezt a mozgásfajtát.* "Majd meglátom mit tud, és ha tetszik, lehet, hogy én is kipróbálom." *Dönti el, majd szökken kettőt, és újra lépdelni kezd.
A beszámolóra ismét fürkészni kezdi a lányt. Talán kicsit aggódik is. A lovasok mindig fokozott veszélyt jelentenek, hiszen mozgásuk gyors, rohamuk pedig elsöprő, főleg ha olyan fegyverzettel bírnak az áldozataik, mint ők: két íj, jó pár nyílvessző és egy tőr. Elszontyolodva veszi újra tudomásul, hogy tőre beletört a nagy rikka szőrébe az arénában, így kénytelen csupán távolsági fegyvereire hagyatkozni, bár... A bicskaszerű kése is jó szolgálatot tehet végszükség esetén, viszont azzal még a kenyérhéjat is alig lehet leválasztani a puha belső részről.*
-Végülis akár taníthatlak is, de azt tudd, hogy én sem vagyok túl nagy fegyverforgató. Ha tehetem lövök, de leginkább kibeszélem magamat a kínos helyzetekből. Ha másért nem is, azért mindenképpen futni hagynak, mert megfájdul a fejük a sok történetemtől. *Kaján vigyor terül szét az arcán, és ismét szökken kettőt. Jó kedve van. Napok óta most először van igazi társasága, akihez beszélhet, és ő válaszol is. A sok, ki nem mondott szó, bizony egy idő után felgyülemlik és elemi erővel tör ki az ifjú elfből. Most azonban elhallgat. A rikka úgy néz ki visszatér hozzájuk, de nem tűnik különösebben feldúltnak. Inkább izgatott, mint mikor...*
-Figyelj csak Alewie! *Súgja és szája elé emeli mutatóujját.* -Azt hiszem kis barátom talált valami finomat, amit hamarosan nyársra tűzhetünk *szól, és lekanyarítja íját a hátáról, majd a tegezből egy nyilat húz elő. Óvatosan lépdel előre, s az előttük húzódó emelkedőn már szinte kúszva mászik fel, és les ki mögüle. Saját vérének dübörgésén kívül nem sokat hall.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 23:21:25
Üzenet elküldve: 2012-04-08 23:21:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
- Ő... igen, persze! Ahogy gondolod! Felőlem annyiszor dobálhatsz csontokat az úton, amennyiszer csak szeretnél, csak találjuk meg őket! Nos... Ez esetben, örülök, hogy velünk tartotok! *mosolyogja. Holmija nincs, azt nem volt ideje magával hozni. Csupán köpenyének belső zsebében van pénzes erszénye, melyben csak néhány arany lapul és tőre oldalán. "Még jó, hogy nem feküdtem le mikor eredetileg kellett volna..." elmélkedik.*
- Vágytam-e arra, hogy repüljek? Igen... csakhogy szerintem a tánc, sokszor olyan érzés. Olyan, mintha szárnyalnék. Talán ezért is szeretem annyira, nem tudom. Nem mintha repültem volna már és tudnám hogy az tényleg milyen, de... Szerintem akkor is hasonló lehet. *magyarázza.
Tovább sétál, miközben figyeli és jót szórakozik a kis közjátékon. Igen érdekesnek találja a másik kettő kapcsolatát. A következő kérdések elszomorítják. Emlékeiben turkál, de nehezen talál képeket és hangokat.*
- Igazából fogalmam sincs, hogy hányan lehettek. Mi vagyunk tízen... szerintem nálunk biztosan többen. Sötét volt, nem láttam őket pontosan. Lovak... igen, voltak lovaik. De nem hiszem, hogy mindnek. Igen, van nálam egy tőr... *mondja végül. Kissé zavarba jön a következő kérdéstől. Egyik kezével hajába túr, majd zavartan mosolyogni kezd.*
- Hát... Ő... nemigazán. Eddig nem volt rá szükség, elvégre... voltak mellettünk férfiak, akik értettek az ilyesmihez. Most viszont... talán mégis meg kellett volna tanulnom néhány harci fogást. *Sóhajt egyet, majd Nerkonra pillant.*
- Te esetleg meg tudnál tanítani néhány dologra? Kérlek! Nem okoznék utána akkora gondot, mint most, jól gondold meg! *kérleli a másikat, kissé gyerekesen. Közben hatalmas szemekkel néz az elfre.*
- Ő... igen, persze! Ahogy gondolod! Felőlem annyiszor dobálhatsz csontokat az úton, amennyiszer csak szeretnél, csak találjuk meg őket! Nos... Ez esetben, örülök, hogy velünk tartotok! *mosolyogja. Holmija nincs, azt nem volt ideje magával hozni. Csupán köpenyének belső zsebében van pénzes erszénye, melyben csak néhány arany lapul és tőre oldalán. "Még jó, hogy nem feküdtem le mikor eredetileg kellett volna..." elmélkedik.*
- Vágytam-e arra, hogy repüljek? Igen... csakhogy szerintem a tánc, sokszor olyan érzés. Olyan, mintha szárnyalnék. Talán ezért is szeretem annyira, nem tudom. Nem mintha repültem volna már és tudnám hogy az tényleg milyen, de... Szerintem akkor is hasonló lehet. *magyarázza.
Tovább sétál, miközben figyeli és jót szórakozik a kis közjátékon. Igen érdekesnek találja a másik kettő kapcsolatát. A következő kérdések elszomorítják. Emlékeiben turkál, de nehezen talál képeket és hangokat.*
- Igazából fogalmam sincs, hogy hányan lehettek. Mi vagyunk tízen... szerintem nálunk biztosan többen. Sötét volt, nem láttam őket pontosan. Lovak... igen, voltak lovaik. De nem hiszem, hogy mindnek. Igen, van nálam egy tőr... *mondja végül. Kissé zavarba jön a következő kérdéstől. Egyik kezével hajába túr, majd zavartan mosolyogni kezd.*
- Hát... Ő... nemigazán. Eddig nem volt rá szükség, elvégre... voltak mellettünk férfiak, akik értettek az ilyesmihez. Most viszont... talán mégis meg kellett volna tanulnom néhány harci fogást. *Sóhajt egyet, majd Nerkonra pillant.*
- Te esetleg meg tudnál tanítani néhány dologra? Kérlek! Nem okoznék utána akkora gondot, mint most, jól gondold meg! *kérleli a másikat, kissé gyerekesen. Közben hatalmas szemekkel néz az elfre.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 23:05:58
Üzenet elküldve: 2012-04-08 23:05:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
-Semmi. Semmiért, csak... Elkalandoztam. *Húzza vigyorra száját esetlenül.
Ahogy feláll, hogy elinduljon a mutatott irányba, a nyakába ugranak. Szemei majd kiugranak a helyükről döbbenetében. A Pegazus fogadóban az ilyen megnyilvánulások a szobalányoktól egyértelmű felhívások voltak bizonyos 'keringőkre', de nem biztos benne, hogy ez a lány, akin ránézésre szinte minden ártatlannak tűnik, ilyesmit akarjon tőle. Így hát inkább megpaskolja a másik hátát és eltolja magától. Ha arca nem is, fülei csak úgy lángolnak a fejére kötött kendő alatt.*
-Igen. Igen arra. *Szólal meg rövid hallgatás után, és el is indul a kijelölt irányba. Remélem azért nem változtatnak túl sokat irányt a barátaid, de azért időnként még dobunk párszor. Csak, hogy biztosra menjünk, rendben? A mágia egy elég agyafúrt dolog. Csínján kell vele bánni, s amikor csak lehet, ellenőrizni kell.
Az én célom, mint már mondtam a szabadba vezet. Ezen belül, szinte bárhova szívesen megyek. Persze a nagy álmom az, hogy megüljek egy sárkányt, de a kontinensnek ezen a felén sajnos nincsenek olyanok. De majd egyszer átmegyek a nagy helyeken túlra, és... *Széttárja karjait, mintha hasítana a levegőben egy sárkány hátán.*
-Fantasztikus érzés lehet repülni. Mit repülni? Száguldani a széllel, egy hatalmas, fantasztikus, pikkelyes lény hátán, amiről eddig csak a mesékben hallottam. El tudod ezt képzelni? Vagy te sosem vágytál ilyesmire? *Kérdezi lelkesen csillogó szemekkel.*
-Héka! Menj előre és nézz körül kicsit, nincsenek-e a közelben a hölgy ellen támadó haramiák! Két menekülés az életemért egy napon belül kicsit túlzás lenne. *Szól oda a rikkának, aki a füle botját sem hajlandó mozdítani. Nerkon vár egy picit, majd hangosan felkuncog.* -Légy szíves? *A lény erre már hajlandó megmozdulni. Nem siet, épp csak pár száz méterrel hagyja le a gyaloglókat.*
-Hányan voltak, akik rátok támadtak? Van ugyan íjam, de ha sokan vannak, és főleg, ha lóval, abból még baj is lehet. Ugye jól láttam nálad a fegyvert? A tőrt. Nagyon helyes, hogy mindig magadnál tartod. *Rövid szünet után megkérdezi.* -Használtad már? Úgy értem, harcban.
-Semmi. Semmiért, csak... Elkalandoztam. *Húzza vigyorra száját esetlenül.
Ahogy feláll, hogy elinduljon a mutatott irányba, a nyakába ugranak. Szemei majd kiugranak a helyükről döbbenetében. A Pegazus fogadóban az ilyen megnyilvánulások a szobalányoktól egyértelmű felhívások voltak bizonyos 'keringőkre', de nem biztos benne, hogy ez a lány, akin ránézésre szinte minden ártatlannak tűnik, ilyesmit akarjon tőle. Így hát inkább megpaskolja a másik hátát és eltolja magától. Ha arca nem is, fülei csak úgy lángolnak a fejére kötött kendő alatt.*
-Igen. Igen arra. *Szólal meg rövid hallgatás után, és el is indul a kijelölt irányba. Remélem azért nem változtatnak túl sokat irányt a barátaid, de azért időnként még dobunk párszor. Csak, hogy biztosra menjünk, rendben? A mágia egy elég agyafúrt dolog. Csínján kell vele bánni, s amikor csak lehet, ellenőrizni kell.
Az én célom, mint már mondtam a szabadba vezet. Ezen belül, szinte bárhova szívesen megyek. Persze a nagy álmom az, hogy megüljek egy sárkányt, de a kontinensnek ezen a felén sajnos nincsenek olyanok. De majd egyszer átmegyek a nagy helyeken túlra, és... *Széttárja karjait, mintha hasítana a levegőben egy sárkány hátán.*
-Fantasztikus érzés lehet repülni. Mit repülni? Száguldani a széllel, egy hatalmas, fantasztikus, pikkelyes lény hátán, amiről eddig csak a mesékben hallottam. El tudod ezt képzelni? Vagy te sosem vágytál ilyesmire? *Kérdezi lelkesen csillogó szemekkel.*
-Héka! Menj előre és nézz körül kicsit, nincsenek-e a közelben a hölgy ellen támadó haramiák! Két menekülés az életemért egy napon belül kicsit túlzás lenne. *Szól oda a rikkának, aki a füle botját sem hajlandó mozdítani. Nerkon vár egy picit, majd hangosan felkuncog.* -Légy szíves? *A lény erre már hajlandó megmozdulni. Nem siet, épp csak pár száz méterrel hagyja le a gyaloglókat.*
-Hányan voltak, akik rátok támadtak? Van ugyan íjam, de ha sokan vannak, és főleg, ha lóval, abból még baj is lehet. Ugye jól láttam nálad a fegyvert? A tőrt. Nagyon helyes, hogy mindig magadnál tartod. *Rövid szünet után megkérdezi.* -Használtad már? Úgy értem, harcban.
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 22:42:59
Üzenet elküldve: 2012-04-08 22:42:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A két állatot szemlélve csak mosolyog.*
- Úgy tűnik a kedvencednek még önérzete is van. Nem is kicsi, ahogy látom. *neveti.*
- Zomath! Gyere ide! *szól ebének, ki már ment volna a nagydarab lény után. Még véletlenül sem szeretné, ha baja esne saját kedvencének. Észre sem veszi, hogy Nerkon őt bámulja. Pontosabban végigméri. Épp ezért, a hadarásnak sem tudja okát. Eddig is hadart a fiú, de most... Egyszerűen nem tudja kivenni, hogy mit is akar mondani.*
- Hogy? Miért kellene megbocsátanom? *kérdi zavartan. Lehajol köpenyéért, majd vállára teríti. Kellemesen meleg az idő, de nemigen szokott a lepel nélkül járkálni, a kéretlen pillantások elkerülése végett. Az anyagot összehúzza magán, hogy eltakarja mindenét, fejét kivéve.
A jóslást figyelmesen végigköveti. Közben amennyire csak tud, csendben marad és erre inti ebét is. Idegei pattanásig feszülnek, miközben hallgatja az elf beszédét. Az irányt már tudják, mi nagyszerű hír. Örömében amint Nerkon feláll, nyakába ugrik, hatalmas köszönetáradat közepette.*
- Szóval akkor... arra. *fordul a mutatott irányba, mikor abbahagyja a másik ölelgetését. Kissé zavarban van iménti cselekedete miatt. Nem szokott ilyesmit csinálni, de... Nerkon rendesnek látszik és szimpatikusnak. Mindemellett tényleg sokat segít, ha jó az irány. Nagyban megkönnyíti a keresést. Mindemellett Alewie kicsit aggódik is társai miatt. Fogalma sincs, hogy mik rejtőzhetnek ezekben az erdőkben. Csak remélni tudja és bízni az istenekben, hogy társainak nem esett baja.*
- Már... így is rengeteget segítettél. Ha más célod volt, miattam nem kell megváltoztatnod. Ha nem tartanál velem... megértem és köszönöm az eddigi segítséget. Most legalább tudom, hogy merre keressem őket. Örülnék a társaságnak, de... nem akarom, hogy miattam... *Nem tudja befejezni a mondatot. Egyre nagyobb zavarban érzi magát, minden egyes szó kimondásával. "Remélem érti, hogy mit akarok mondani..." gondolja, szinte már kérlelve a felsőbb, mindent irányító hatalmakat.*
*A két állatot szemlélve csak mosolyog.*
- Úgy tűnik a kedvencednek még önérzete is van. Nem is kicsi, ahogy látom. *neveti.*
- Zomath! Gyere ide! *szól ebének, ki már ment volna a nagydarab lény után. Még véletlenül sem szeretné, ha baja esne saját kedvencének. Észre sem veszi, hogy Nerkon őt bámulja. Pontosabban végigméri. Épp ezért, a hadarásnak sem tudja okát. Eddig is hadart a fiú, de most... Egyszerűen nem tudja kivenni, hogy mit is akar mondani.*
- Hogy? Miért kellene megbocsátanom? *kérdi zavartan. Lehajol köpenyéért, majd vállára teríti. Kellemesen meleg az idő, de nemigen szokott a lepel nélkül járkálni, a kéretlen pillantások elkerülése végett. Az anyagot összehúzza magán, hogy eltakarja mindenét, fejét kivéve.
A jóslást figyelmesen végigköveti. Közben amennyire csak tud, csendben marad és erre inti ebét is. Idegei pattanásig feszülnek, miközben hallgatja az elf beszédét. Az irányt már tudják, mi nagyszerű hír. Örömében amint Nerkon feláll, nyakába ugrik, hatalmas köszönetáradat közepette.*
- Szóval akkor... arra. *fordul a mutatott irányba, mikor abbahagyja a másik ölelgetését. Kissé zavarban van iménti cselekedete miatt. Nem szokott ilyesmit csinálni, de... Nerkon rendesnek látszik és szimpatikusnak. Mindemellett tényleg sokat segít, ha jó az irány. Nagyban megkönnyíti a keresést. Mindemellett Alewie kicsit aggódik is társai miatt. Fogalma sincs, hogy mik rejtőzhetnek ezekben az erdőkben. Csak remélni tudja és bízni az istenekben, hogy társainak nem esett baja.*
- Már... így is rengeteget segítettél. Ha más célod volt, miattam nem kell megváltoztatnod. Ha nem tartanál velem... megértem és köszönöm az eddigi segítséget. Most legalább tudom, hogy merre keressem őket. Örülnék a társaságnak, de... nem akarom, hogy miattam... *Nem tudja befejezni a mondatot. Egyre nagyobb zavarban érzi magát, minden egyes szó kimondásával. "Remélem érti, hogy mit akarok mondani..." gondolja, szinte már kérlelve a felsőbb, mindent irányító hatalmakat.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 22:24:42
Üzenet elküldve: 2012-04-08 22:24:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*A rikka felszökken és morogni kezd a kutya közeledtére. Farkas kastélyában rendszeresen kapott kutyahúst a gnómhús mellé, de valamiért érzi, hogy talán ezt az egy egyedet nem kellene megebédelnie. Felhúzza az orrát és arrébb baktat mutatván: az eb nem méltó az Ő társaságához.*
-Ne legyél már mamlasz, te áruló! *Ölt nyelvet barátja irányába, mert azért elkapja Alewie fél mondatát.* -Csak fáradt, azt nem mutat több lelkesedést. *Megfordul, hogy ismét a lány szemébe nézzen, de valahogy félresiklik tekintete. Elkerekedő szemmel veszi tudomásul, hogy igaza volt, bizony az aranyszínű köpeny alatt igazi varázslat rejtőzik. A szüzességét nem is oly régen elvesztő fiatalelf még belepirul efféle látványba. Tekintete először a kecses nyakat, majd a formás idomokat pásztázza végig. Lentébb is nézelődne, de a rikka, jó szokásához híven fejbe billenti farkával.*
-Hé! *Méltatlankodik, de egy ártatlan szempár néz vele szembe.*
-Bocsássmeg,hogyilletlenvoltam. *Kap észbe a fonott tincsű ifjú és jobbjával megvakarja tarkóját.* -Deelkellismerned,elégkihívónöltözködsz. *Olyan mértékben hadar -mint mindig, amikor zavarban van egy lány előtt-, hogy a szavai szinte kivehetetlenül összemosódnak. Behunyja szemét és mélyeket lélegzik, hogy összeszedje magát.*
-Szóval- bocsáss -meg. *Foglalja össze röviden, és tagolja a szavakat, amennyire csak tudja. Talán túlontúl is.*
-Csontok nélkül? Nem, úgy nem tudok, de az irány mutatásához általában a csontok is elég jók. Na várj! *Lekapja hátáról a hátizsákot és könyékig eltűnik benne. Darabokként kerülnek elő az apró, helyenként elágazó csontok és a különböző formájú kődarabok. Ismét csukottak szemei, és egy 'varázsigét' mond el magában. Erősen koncentrál és dob. A csontok és kavicsok három tenyérnyi átmérőn belül állnak meg. Az elf elgondolkodva kezdi el őket tanulmányozni.*
-Sok minden van itt, de nekünk ugyebár most csak az irány kell. Nézd csak! *Mutat rá egy csontra, ami valaha egy nagyobb madár egyik ujjcsontjaként funkcionálhatott. Talán saséként.* -Ez abba az irányba mutat. *Int most délnyugat felé. Nem közvetlenül Arthenior irányába, inkább tőle nyugatabbra, az erdő felé.* -Lehet, hogy bemenekültek a rengetegbe menedékért. *Találgat. Ha a lánynak nincs több kérdése ezzel kapcsolatban, összeszedi a csontocskákat, s hamarosan indulásra készen áll.*
*A rikka felszökken és morogni kezd a kutya közeledtére. Farkas kastélyában rendszeresen kapott kutyahúst a gnómhús mellé, de valamiért érzi, hogy talán ezt az egy egyedet nem kellene megebédelnie. Felhúzza az orrát és arrébb baktat mutatván: az eb nem méltó az Ő társaságához.*
-Ne legyél már mamlasz, te áruló! *Ölt nyelvet barátja irányába, mert azért elkapja Alewie fél mondatát.* -Csak fáradt, azt nem mutat több lelkesedést. *Megfordul, hogy ismét a lány szemébe nézzen, de valahogy félresiklik tekintete. Elkerekedő szemmel veszi tudomásul, hogy igaza volt, bizony az aranyszínű köpeny alatt igazi varázslat rejtőzik. A szüzességét nem is oly régen elvesztő fiatalelf még belepirul efféle látványba. Tekintete először a kecses nyakat, majd a formás idomokat pásztázza végig. Lentébb is nézelődne, de a rikka, jó szokásához híven fejbe billenti farkával.*
-Hé! *Méltatlankodik, de egy ártatlan szempár néz vele szembe.*
-Bocsássmeg,hogyilletlenvoltam. *Kap észbe a fonott tincsű ifjú és jobbjával megvakarja tarkóját.* -Deelkellismerned,elégkihívónöltözködsz. *Olyan mértékben hadar -mint mindig, amikor zavarban van egy lány előtt-, hogy a szavai szinte kivehetetlenül összemosódnak. Behunyja szemét és mélyeket lélegzik, hogy összeszedje magát.*
-Szóval- bocsáss -meg. *Foglalja össze röviden, és tagolja a szavakat, amennyire csak tudja. Talán túlontúl is.*
-Csontok nélkül? Nem, úgy nem tudok, de az irány mutatásához általában a csontok is elég jók. Na várj! *Lekapja hátáról a hátizsákot és könyékig eltűnik benne. Darabokként kerülnek elő az apró, helyenként elágazó csontok és a különböző formájú kődarabok. Ismét csukottak szemei, és egy 'varázsigét' mond el magában. Erősen koncentrál és dob. A csontok és kavicsok három tenyérnyi átmérőn belül állnak meg. Az elf elgondolkodva kezdi el őket tanulmányozni.*
-Sok minden van itt, de nekünk ugyebár most csak az irány kell. Nézd csak! *Mutat rá egy csontra, ami valaha egy nagyobb madár egyik ujjcsontjaként funkcionálhatott. Talán saséként.* -Ez abba az irányba mutat. *Int most délnyugat felé. Nem közvetlenül Arthenior irányába, inkább tőle nyugatabbra, az erdő felé.* -Lehet, hogy bemenekültek a rengetegbe menedékért. *Találgat. Ha a lánynak nincs több kérdése ezzel kapcsolatban, összeszedi a csontocskákat, s hamarosan indulásra készen áll.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 20:15:48
Üzenet elküldve: 2012-04-08 20:15:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
- Köszönöm! *mosolyodik el halványan. Mélykék tekintetével az elf szemeibe néz. Hosszan elidőzik rajtuk, majd a másik segítségével feláll. Zomath eközben már a rikka felé ballag. Alig egy méterre megáll a hatalmas lénytől és kíváncsian figyeli. Fejét oldalra is billenti, miközben vakkant neki egyet barátságosan. Mellső lábaira hasal, s farkát csóválja. Úgy tűnik játszani szeretne.
Alewie válláról leesik a köpeny, miközben feláll. Világos, krémszínű ruhája a szemek elé tárul. Felsőrésze alig takar valamit a kebleken kívül. Széle apró virágokkal díszített, középütt egy nagy kő szolgál dekorációként. Félkör alakban húzódik két csücsökszerű képződmény oldalai felé. Alul nadrágot hord. Elég laza, egyik szára hosszan felhasított. Lábán, csupán lábfejét takaró, vékony talpú cipő. Oldalán egyetlen díszes markolatú tőr.*
- Félre értesz... Azt mondtam néhány éve vagyok a társulatnál. Táncolni... gyerekkorom óta táncolok. És hidd el, így is elég izgalmas. Soha nem lépek fel ugyanazzal a tánccal. Mellesleg... a kis kedvenced inkább tűnik unottnak, mint izgatottnak. Ennek ellenére... ha szeretnéd, persze. Egyszer táncolhatok is. *mosolyogja.*
- Mond csak, csontok nélkül is tudsz jósolni? Mert akkor megjósolhatnád, hogy merre vannak a többiek. *mondja, ismét kicsit szomorkásabb hangon. Halványan mégis elmosolyodik. Eszébe jut, hogy talán már megint sokat fecseg, legalábbis az ő mércéjével mérve. Az a tudat viszont nyugtatja, hogy a másik még többet. Persze ez nem zavarja, mert addig is el tudja terelni gondolatait, a nagy valószínűséggel felesleges aggodalomtól.*
- Na és, akkor merre is induljunk?
- Köszönöm! *mosolyodik el halványan. Mélykék tekintetével az elf szemeibe néz. Hosszan elidőzik rajtuk, majd a másik segítségével feláll. Zomath eközben már a rikka felé ballag. Alig egy méterre megáll a hatalmas lénytől és kíváncsian figyeli. Fejét oldalra is billenti, miközben vakkant neki egyet barátságosan. Mellső lábaira hasal, s farkát csóválja. Úgy tűnik játszani szeretne.
Alewie válláról leesik a köpeny, miközben feláll. Világos, krémszínű ruhája a szemek elé tárul. Felsőrésze alig takar valamit a kebleken kívül. Széle apró virágokkal díszített, középütt egy nagy kő szolgál dekorációként. Félkör alakban húzódik két csücsökszerű képződmény oldalai felé. Alul nadrágot hord. Elég laza, egyik szára hosszan felhasított. Lábán, csupán lábfejét takaró, vékony talpú cipő. Oldalán egyetlen díszes markolatú tőr.*
- Félre értesz... Azt mondtam néhány éve vagyok a társulatnál. Táncolni... gyerekkorom óta táncolok. És hidd el, így is elég izgalmas. Soha nem lépek fel ugyanazzal a tánccal. Mellesleg... a kis kedvenced inkább tűnik unottnak, mint izgatottnak. Ennek ellenére... ha szeretnéd, persze. Egyszer táncolhatok is. *mosolyogja.*
- Mond csak, csontok nélkül is tudsz jósolni? Mert akkor megjósolhatnád, hogy merre vannak a többiek. *mondja, ismét kicsit szomorkásabb hangon. Halványan mégis elmosolyodik. Eszébe jut, hogy talán már megint sokat fecseg, legalábbis az ő mércéjével mérve. Az a tudat viszont nyugtatja, hogy a másik még többet. Persze ez nem zavarja, mert addig is el tudja terelni gondolatait, a nagy valószínűséggel felesleges aggodalomtól.*
- Na és, akkor merre is induljunk?
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 19:46:34
Üzenet elküldve: 2012-04-08 19:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
-Én mindent és mindenkit szívesen látok! *Vágja rá rögtön.* -A kocsmánkban például volt egy jó nagy pók. Cirkának hívtam, mert teljesen ráillett. Jó nagy volt a potroha, és mindig rávetette magát azokra a rovarokra, amiket a hálójába dobtam. De rajtam kívül őt senki nem látta szívesen. Persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy olyan vagy, mint egy pók, csak azt, hogy én szívesen látlak. *Mélyen beszívja a levegőt, hogy a következő mondatokhoz megfelelő mennyiségű levegővel rendelkezzen. Abszolút időpocsékolásnak érzi a beszéd közbeni levegővételt, így általában hadar is, hogy még épp kiférjen, aminek ki kell férnie. De mivel a tüdejének kapacitása sem végtelen, mégis kénytelen áldozni az oxigénbevitelre valamennyit.*
-Ó, akkor te még csak egy kezdő vagy igaz? Akkor az külön jó, mert ilyenkor még nagyon izgalmas, hogy minden tánclépést jól csinálj. Ugye majd megmutatod nekem, hogy mit tudsz? Annyira kíváncsi vagyok rá. Meg Rikka is, ugye? *A lény arcán mérhetetlen unalom tükröződik. Legszívesebben futkározna össze-vissza de mivel nem akarja Nerkont magára hagyni így inkább elfekszik mögötte a földön, hogy ott lustálkodjon.*
-Látod? Ő is alig várja. Persze a mágus is biztosan érdekes, majd őt is megnézem, ha összefutunk velük. Nem tudod véletlenül? Tud jósolni? Vagy csak a trükkökhöz ért? Én tudok jósolni csontokból, és nagyon izgalmas. Állítólag az is mágia, de én nem rángattam hozzá manaszálakat, viszont Eron, a gnóm szerint az a varázslás. *Bólogat lelkesen.*
-Fecsegni? Nem is tudod, mi az a fecsegés. Tudod van egy ismerősöm, és képzeld, egyszerűen képtelen befogni. Mindig csak beszél megállás nélkül. Komolyan mondom, hogy az ember agyára megy a szövegelésével. Én mondom neked, hogy te alig nyitottad szóra a szádat. Szóval nyugodtan beszélhetsz többet is, engem igazán nem zavarna. *A hirtelen hangulatváltozás azonban kizökkenti. Lehervad arcáról a mosoly és odalépdel a szőkeséghez.*
-Ugyan már! Megtaláljuk őket. A kutyusodnak biztosan jó a szaglása, és a barátomnak sem utolsó a szimata. *Megsimogatja a lány vállát és saját arca felé fordítja a másik fejét, míg ujjai közt annak állát tartja.* -Rendben? Nem kell szomorkodni. Ugyan itt a pusztán nincs sok állat, de ami van, az többnyire ehető. Meg víz is van, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember. *Belenéz a szemekbe, és elmosolyodik.* -Bízol bennem? *Ha tudja, megfogja a lány kezét.* -Akkor gyere! *Próbálja állásba húzni őt.*
-Én mindent és mindenkit szívesen látok! *Vágja rá rögtön.* -A kocsmánkban például volt egy jó nagy pók. Cirkának hívtam, mert teljesen ráillett. Jó nagy volt a potroha, és mindig rávetette magát azokra a rovarokra, amiket a hálójába dobtam. De rajtam kívül őt senki nem látta szívesen. Persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy olyan vagy, mint egy pók, csak azt, hogy én szívesen látlak. *Mélyen beszívja a levegőt, hogy a következő mondatokhoz megfelelő mennyiségű levegővel rendelkezzen. Abszolút időpocsékolásnak érzi a beszéd közbeni levegővételt, így általában hadar is, hogy még épp kiférjen, aminek ki kell férnie. De mivel a tüdejének kapacitása sem végtelen, mégis kénytelen áldozni az oxigénbevitelre valamennyit.*
-Ó, akkor te még csak egy kezdő vagy igaz? Akkor az külön jó, mert ilyenkor még nagyon izgalmas, hogy minden tánclépést jól csinálj. Ugye majd megmutatod nekem, hogy mit tudsz? Annyira kíváncsi vagyok rá. Meg Rikka is, ugye? *A lény arcán mérhetetlen unalom tükröződik. Legszívesebben futkározna össze-vissza de mivel nem akarja Nerkont magára hagyni így inkább elfekszik mögötte a földön, hogy ott lustálkodjon.*
-Látod? Ő is alig várja. Persze a mágus is biztosan érdekes, majd őt is megnézem, ha összefutunk velük. Nem tudod véletlenül? Tud jósolni? Vagy csak a trükkökhöz ért? Én tudok jósolni csontokból, és nagyon izgalmas. Állítólag az is mágia, de én nem rángattam hozzá manaszálakat, viszont Eron, a gnóm szerint az a varázslás. *Bólogat lelkesen.*
-Fecsegni? Nem is tudod, mi az a fecsegés. Tudod van egy ismerősöm, és képzeld, egyszerűen képtelen befogni. Mindig csak beszél megállás nélkül. Komolyan mondom, hogy az ember agyára megy a szövegelésével. Én mondom neked, hogy te alig nyitottad szóra a szádat. Szóval nyugodtan beszélhetsz többet is, engem igazán nem zavarna. *A hirtelen hangulatváltozás azonban kizökkenti. Lehervad arcáról a mosoly és odalépdel a szőkeséghez.*
-Ugyan már! Megtaláljuk őket. A kutyusodnak biztosan jó a szaglása, és a barátomnak sem utolsó a szimata. *Megsimogatja a lány vállát és saját arca felé fordítja a másik fejét, míg ujjai közt annak állát tartja.* -Rendben? Nem kell szomorkodni. Ugyan itt a pusztán nincs sok állat, de ami van, az többnyire ehető. Meg víz is van, csak tudni kell, hogy hol keresse az ember. *Belenéz a szemekbe, és elmosolyodik.* -Bízol bennem? *Ha tudja, megfogja a lány kezét.* -Akkor gyere! *Próbálja állásba húzni őt.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 19:25:46
Üzenet elküldve: 2012-04-08 19:25:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A lány megfordul és megáll. Ebe szintén megálljt parancsol lábainak, majd visszaaraszol gazdája elé. Alewie megsimogatja a kutya fejét, majd elmosolyodik.*
- Nem bántottál meg, ne aggódj. Csak tudod... ahol nem látnak szívesen, ott nem maradok.*
- Hogy? Nem, nem hiszem, hogy találkoztunk már... Tudod... csak néhány éve csatlakoztam a társulathoz. És ha már a varázslót emlegetted, van köztünk az is. Észveszejtő trükköket tud. Na meg vannak énekesek és még sok más. *magyarázza. Ismételten elhallgat és elvörösödik.*
- Elnézést, néha kicsit sokat fecsegek... Egyébként ne butáskodj, miért támadnának rád? De tudod... nem vagyok benne biztos, hogy már a városban vannak. *mondja elszomorodva. Egyszer csak leül a földre. Zomath fejét a lány ölébe hajtja és szomorúan figyeli gazdáját.*
- Attól tartok, hogy esetleg... Lehet, hogy most engem keresnek valahol. Igazából fogalmam sincs, hogy most merre kellene mennem. Egyszerűen nem tudom, hogy merre lehetnek. Ráadásul nincs se vizem, se élelmem. Először azt kellene valahol szereznem, különben mindegy, hogy merre bolyongok.
*A lány megfordul és megáll. Ebe szintén megálljt parancsol lábainak, majd visszaaraszol gazdája elé. Alewie megsimogatja a kutya fejét, majd elmosolyodik.*
- Nem bántottál meg, ne aggódj. Csak tudod... ahol nem látnak szívesen, ott nem maradok.*
- Hogy? Nem, nem hiszem, hogy találkoztunk már... Tudod... csak néhány éve csatlakoztam a társulathoz. És ha már a varázslót emlegetted, van köztünk az is. Észveszejtő trükköket tud. Na meg vannak énekesek és még sok más. *magyarázza. Ismételten elhallgat és elvörösödik.*
- Elnézést, néha kicsit sokat fecsegek... Egyébként ne butáskodj, miért támadnának rád? De tudod... nem vagyok benne biztos, hogy már a városban vannak. *mondja elszomorodva. Egyszer csak leül a földre. Zomath fejét a lány ölébe hajtja és szomorúan figyeli gazdáját.*
- Attól tartok, hogy esetleg... Lehet, hogy most engem keresnek valahol. Igazából fogalmam sincs, hogy most merre kellene mennem. Egyszerűen nem tudom, hogy merre lehetnek. Ráadásul nincs se vizem, se élelmem. Először azt kellene valahol szereznem, különben mindegy, hogy merre bolyongok.
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 19:01:43
Üzenet elküldve: 2012-04-08 19:01:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
-Jajj, nem! Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak... Na, érted, sosem lehet elég óvatos az elf. Oly sok rosszal találkoztam az elmúlt hetekben, hogy már a legártatlanabb dologban is rémeket látok. Hát nem borzalmas? Vedd le nyugodtan a csuklyát. Zavar, hogy nem látom a szemedet. Különben is, édesanyám mindig azt mondta, hogy 'A szem a lélek tükre'. Az én anyukám pedig sohasem téved. *Jelenti ki.*
-Nem vagy varázsló? Dehát túl szép is vagy, ahhoz, hogy ez ne illúzió legyen, meg az arany köpenyed is inkább mágusosnak tűnik. Szerintem csak meg akarsz engem tréfálni, és ugyan én szeretem a tréfákat, de azt már kevésbé, hogyha meg akarnak ölni közben. Említettem már, hogy néhány nappal ezelőtt egy gonosz varázsló meg akart minket ölni? Pedig mi semmi rosszat nem csináltunk, csak betörtünk a kastélyába, és hosszabb távra kölcsön akartuk venni a kis házi kedvencének a szarvát. Hát az már csak nem olyan gonosz dolog. Igaz? *Épp csak levegőt vesz és folytatja.*
-Táncos? Azt a mindenit! Nagyon régen láttam utoljára táncost. Mikor még otthon voltam édesanyám kocsmájában. Időnként jöttek hozzánk is társaulatok. Egy kisebb faluban laktunk északra. Nem jártatok arra még régebben? Mert akkor lehet, hogy mi már találkoztunk, csak nem emlékszel rá. Te emlékszel rám? *Érdeklődik és alaposan megnézi a másik arcát, hogy felfedez e ismerős vonásokat rajta. A rikkára tett kijelentésnél hátra fordul. Valóban: ő semmi kivetnivalót nem talál a lény kinézetében. Gyönyörűnek találja a két méter magas, három és fél méter hosszú izmos, vörös szőrrel borított testet, épp úgy, mint a két hatalmas csavart szarvat a lény feje búbján, és a többszintes fogsort, nomeg a hatalmas, elmaradhatatlan sárgás szemeket. Igazán kedves látvány az elf szívének.*
-Ha megígéred, hogy nem támadtok rám a társulatoddal vagy a banditatáborotokkal, akár el is kísérhetünk benneteket, hogyha szeretnétek. Végülis ráérünk. Csak olyan jó érzés volt egy kicsit a szabadban kószálni, meg aztán a kis rikkát sem fogadnák tárt karokkal a városokban sajnos. *Lebiggyeszti ajkait és végigsimít a szőrös orron.* -De ő nekem így tökéletes. *Nyom egy puszit a szőrtől vöröslő állra, amit éppen felér.*
-Hogy akarod őket megtalálni? Gondolod, hogy Artheniorba mentek? *Kérdezi és a lány háta mögé mutat.* -Csak mert az arra van.
-Jajj, nem! Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csak... Na, érted, sosem lehet elég óvatos az elf. Oly sok rosszal találkoztam az elmúlt hetekben, hogy már a legártatlanabb dologban is rémeket látok. Hát nem borzalmas? Vedd le nyugodtan a csuklyát. Zavar, hogy nem látom a szemedet. Különben is, édesanyám mindig azt mondta, hogy 'A szem a lélek tükre'. Az én anyukám pedig sohasem téved. *Jelenti ki.*
-Nem vagy varázsló? Dehát túl szép is vagy, ahhoz, hogy ez ne illúzió legyen, meg az arany köpenyed is inkább mágusosnak tűnik. Szerintem csak meg akarsz engem tréfálni, és ugyan én szeretem a tréfákat, de azt már kevésbé, hogyha meg akarnak ölni közben. Említettem már, hogy néhány nappal ezelőtt egy gonosz varázsló meg akart minket ölni? Pedig mi semmi rosszat nem csináltunk, csak betörtünk a kastélyába, és hosszabb távra kölcsön akartuk venni a kis házi kedvencének a szarvát. Hát az már csak nem olyan gonosz dolog. Igaz? *Épp csak levegőt vesz és folytatja.*
-Táncos? Azt a mindenit! Nagyon régen láttam utoljára táncost. Mikor még otthon voltam édesanyám kocsmájában. Időnként jöttek hozzánk is társaulatok. Egy kisebb faluban laktunk északra. Nem jártatok arra még régebben? Mert akkor lehet, hogy mi már találkoztunk, csak nem emlékszel rá. Te emlékszel rám? *Érdeklődik és alaposan megnézi a másik arcát, hogy felfedez e ismerős vonásokat rajta. A rikkára tett kijelentésnél hátra fordul. Valóban: ő semmi kivetnivalót nem talál a lény kinézetében. Gyönyörűnek találja a két méter magas, három és fél méter hosszú izmos, vörös szőrrel borított testet, épp úgy, mint a két hatalmas csavart szarvat a lény feje búbján, és a többszintes fogsort, nomeg a hatalmas, elmaradhatatlan sárgás szemeket. Igazán kedves látvány az elf szívének.*
-Ha megígéred, hogy nem támadtok rám a társulatoddal vagy a banditatáborotokkal, akár el is kísérhetünk benneteket, hogyha szeretnétek. Végülis ráérünk. Csak olyan jó érzés volt egy kicsit a szabadban kószálni, meg aztán a kis rikkát sem fogadnák tárt karokkal a városokban sajnos. *Lebiggyeszti ajkait és végigsimít a szőrös orron.* -De ő nekem így tökéletes. *Nyom egy puszit a szőrtől vöröslő állra, amit éppen felér.*
-Hogy akarod őket megtalálni? Gondolod, hogy Artheniorba mentek? *Kérdezi és a lány háta mögé mutat.* -Csak mert az arra van.
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 18:43:30
Üzenet elküldve: 2012-04-08 18:43:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*Mikor meghallja a dicséretet, mely szinte biztos benne, hogy csak véletlenül hangzott el, enyhén elpirul. Az utána következő mondatokat hallva viszont sóhajt egyet.*
- Nos, eszem ágában sincs elcsábítani... De ha úgy jobb, akkor tessék! Most már nem látsz belőlem semmit, csak a köpenyt. *mondja, miután magára húzta csuklyáját. Hangjában nem hallani, hogy megsértődött volna. Inkább mintha jól szórakozna. Egy lépéssel közelebb lép, majd ismét megáll.*
- Hogy én varázslónő? Ugyan már! *neveti.*
- Én csak egy egyszerű táncos vagyok. Egy társulattal tartottam Artheniorba, de megtámadtak minket és elszakadtam a többiektől. *mondja kissé szomorkás hangon. Mikor rájön, hogy túl sokat mond, megköszörüli a torkát és hátat fordít. Fejét a másik páros felé fordítja és megszemléli a rikkát.*
- Nem tudom miért ártanának neki... Elvégre igen aranyos kis jószág... Ha a kicsit méterekben mérjük. *mondja. Hangján hallani, hogy mosolyog. Ezek után fogja magát és lép egyet az ellenkező irányba.*
- Gyere Zomath, itt nem valószínű, hogy útitársakat keresnek. Majd valahogy eljutunk a városba. *mondja kutyájának.*
- Azért örültem a találkozásnak, Nerkon és kis rikka!
*Mikor meghallja a dicséretet, mely szinte biztos benne, hogy csak véletlenül hangzott el, enyhén elpirul. Az utána következő mondatokat hallva viszont sóhajt egyet.*
- Nos, eszem ágában sincs elcsábítani... De ha úgy jobb, akkor tessék! Most már nem látsz belőlem semmit, csak a köpenyt. *mondja, miután magára húzta csuklyáját. Hangjában nem hallani, hogy megsértődött volna. Inkább mintha jól szórakozna. Egy lépéssel közelebb lép, majd ismét megáll.*
- Hogy én varázslónő? Ugyan már! *neveti.*
- Én csak egy egyszerű táncos vagyok. Egy társulattal tartottam Artheniorba, de megtámadtak minket és elszakadtam a többiektől. *mondja kissé szomorkás hangon. Mikor rájön, hogy túl sokat mond, megköszörüli a torkát és hátat fordít. Fejét a másik páros felé fordítja és megszemléli a rikkát.*
- Nem tudom miért ártanának neki... Elvégre igen aranyos kis jószág... Ha a kicsit méterekben mérjük. *mondja. Hangján hallani, hogy mosolyog. Ezek után fogja magát és lép egyet az ellenkező irányba.*
- Gyere Zomath, itt nem valószínű, hogy útitársakat keresnek. Majd valahogy eljutunk a városba. *mondja kutyájának.*
- Azért örültem a találkozásnak, Nerkon és kis rikka!
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 18:33:59
Üzenet elküldve: 2012-04-08 18:33:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Minél közelebb ér a másik páros, egyre több részlet derül ki róluk.* "Ez egy lány!" *Csodálkozik el az elf. Megköszörüli a torkát, de nem engedi le az íjat. Pár órával ezelőtt épp csak sikerült egérutat nyerniük egy csapat bandita elől, és most megint egy idegen próbál a bizalmukba férkőzni.*
-Hát, ami azt illet épp azt terveztem, hogy rátok támadok. Tudod nem szerencsés dolog errefelé egyedül mászkálni, főként nem egy ilyen csinos nőnek. *Elvörösödik, mikor rájön, hogy kimondta amit gondol, de nem helyesbít, mert valóban ez a véleménye a dologról.* -Hogy bízhatnék én benned? Honnan tudhatnám, hogy nem lapulnak fegyveresek az egyik bucka mögött, csak arra várva, hogy előugorjanak, amint elcsavartad a fejemet? *Nem érti a dolgot, mégis a lányból annyi ártatlanság sugárzik, hogy lentébb engedi az íjat. Az élő fa egyik hajtása végigsimít a kezén.*
-Amúgy pedig nem ijedtünk meg, csak gyanakszunk. A vak is leszűrné a kinézetedből, hogy varázslónő vagy! *Zárja le a témát és nyelvet ölt. Hátra lép egyet, hogy feje az alig két méter magas rikka orrához érjen.* -Szegénykémtől mindenki fél. Pedig nem bánt ő senkit... ha csak nincs étel illata, ugye? *A hátulról érkező érintés magabiztossá teszi.*
-Én amúgy Nerkon vagyok, ő pedig a barátom a kis rikka. A nagy meghalt napokkal ezelőtt, de meg akart minket enni, szóval önvédelem volt. *Ez az apró célzás arra, hogy mi történt a nagyobb lénnyel elszomorítja az elfet, és ismét rá nomeg Ötösékre gondol, az ártatlan gnóm áldozatokra, kiket maga alá temetett az összeomló építmény.*
*Minél közelebb ér a másik páros, egyre több részlet derül ki róluk.* "Ez egy lány!" *Csodálkozik el az elf. Megköszörüli a torkát, de nem engedi le az íjat. Pár órával ezelőtt épp csak sikerült egérutat nyerniük egy csapat bandita elől, és most megint egy idegen próbál a bizalmukba férkőzni.*
-Hát, ami azt illet épp azt terveztem, hogy rátok támadok. Tudod nem szerencsés dolog errefelé egyedül mászkálni, főként nem egy ilyen csinos nőnek. *Elvörösödik, mikor rájön, hogy kimondta amit gondol, de nem helyesbít, mert valóban ez a véleménye a dologról.* -Hogy bízhatnék én benned? Honnan tudhatnám, hogy nem lapulnak fegyveresek az egyik bucka mögött, csak arra várva, hogy előugorjanak, amint elcsavartad a fejemet? *Nem érti a dolgot, mégis a lányból annyi ártatlanság sugárzik, hogy lentébb engedi az íjat. Az élő fa egyik hajtása végigsimít a kezén.*
-Amúgy pedig nem ijedtünk meg, csak gyanakszunk. A vak is leszűrné a kinézetedből, hogy varázslónő vagy! *Zárja le a témát és nyelvet ölt. Hátra lép egyet, hogy feje az alig két méter magas rikka orrához érjen.* -Szegénykémtől mindenki fél. Pedig nem bánt ő senkit... ha csak nincs étel illata, ugye? *A hátulról érkező érintés magabiztossá teszi.*
-Én amúgy Nerkon vagyok, ő pedig a barátom a kis rikka. A nagy meghalt napokkal ezelőtt, de meg akart minket enni, szóval önvédelem volt. *Ez az apró célzás arra, hogy mi történt a nagyobb lénnyel elszomorítja az elfet, és ismét rá nomeg Ötösékre gondol, az ártatlan gnóm áldozatokra, kiket maga alá temetett az összeomló építmény.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 18:13:35
Üzenet elküldve: 2012-04-08 18:13:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A lány csodálkozva figyeli a rájuk szegezett íjat. Kutyáját nyakánál fogja, erősen átkarolva azt.* Zomath, csillapodj! Megtennéd, hogy leereszted az íjad? Eléggé idegesíti szegényt, azt hiszi, hogy rám akarsz támadni. *magyarázza az elfnek. A nagytestű, szinte teljesen fekete eb, mintha már nem lenne olyan agresszív, bár ez csak a jó megfigyelőknek és gazdájának tűnhet fel. Fehér mancsaival erősen kaparja a talajt, ugrásra készen.*
- Zomath! Ül! *parancsol rá a jövevény, s most hallgat is a határozott szóra. Az eb letelepszik mellé, fejét bűnbánóan ölébe hajtja, tekintete viszont folyamatosan a másik pároson tartja.*
- Jól van, csak nyugodtan! *mosolyogja gazdája. A lány leveszi csuklyáját. Szőke tincsei és finom vonásai előbújnak a lepel takarásából. Mosolya szelíd és ártatlan. Haján apró kövekkel kirakott lánc díszeleg, mely homlokán jól látható. Néhány tincs helyezkedik csak azon kívül.*
- Kérlek ne haragudj! Nagyon... megijesztett? Miért mondtad azt a kis barátodnak, hogy megvéded tőlünk? * kérdi értetlenül. Feláll, mire társa is lábra pattan.*
- Egyébként... A nevem Alewie, ő pedig Zomath, a kutyám. Téged... titeket hogyan szólíthatlak?
*A lány csodálkozva figyeli a rájuk szegezett íjat. Kutyáját nyakánál fogja, erősen átkarolva azt.* Zomath, csillapodj! Megtennéd, hogy leereszted az íjad? Eléggé idegesíti szegényt, azt hiszi, hogy rám akarsz támadni. *magyarázza az elfnek. A nagytestű, szinte teljesen fekete eb, mintha már nem lenne olyan agresszív, bár ez csak a jó megfigyelőknek és gazdájának tűnhet fel. Fehér mancsaival erősen kaparja a talajt, ugrásra készen.*
- Zomath! Ül! *parancsol rá a jövevény, s most hallgat is a határozott szóra. Az eb letelepszik mellé, fejét bűnbánóan ölébe hajtja, tekintete viszont folyamatosan a másik pároson tartja.*
- Jól van, csak nyugodtan! *mosolyogja gazdája. A lány leveszi csuklyáját. Szőke tincsei és finom vonásai előbújnak a lepel takarásából. Mosolya szelíd és ártatlan. Haján apró kövekkel kirakott lánc díszeleg, mely homlokán jól látható. Néhány tincs helyezkedik csak azon kívül.*
- Kérlek ne haragudj! Nagyon... megijesztett? Miért mondtad azt a kis barátodnak, hogy megvéded tőlünk? * kérdi értetlenül. Feláll, mire társa is lábra pattan.*
- Egyébként... A nevem Alewie, ő pedig Zomath, a kutyám. Téged... titeket hogyan szólíthatlak?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936