Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-23 18:06:37
Üzenet elküldve: 2012-03-23 18:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan kezd arra a következtetésre jutni, hogy félig-meddig tévesen ítélte meg férfi útitársait. Mordach, a javíthatatlan nőcsábász, úgy tűnik, most már egyetlen nő felé fordul, és végül Eton lesz az, aki a kaland végén ripityára tört szíveket hagy maga mögött. Úgy tűnik, Syerranában és Hyalorában máris sikerült bizalmat ébresztenie. Mielőtt azonban kétségbe vonná saját képességeit, Eris emlékezteti magát, hogy a vöröst látta már így viselkedni más hölgy társaságában is, Eton lelkét pedig még mindig alig tudta feltérképezni - az viszont biztos, hogy tud bánni a szavakkal.
Eris szemügyre veszi az eget, hogy megtudja, nagyjából mennyi az idő, majd a táborhely környékét figyeli egy ideig, a törpöt keresve. Sehol sem látja, és sajátos lelki mintázatát sem érzékeli.*
Fogalmam sincs, hol késlekedhet *feleli Etonnak.* Nem örülnék, ha baja esne, már kezdtem megkedvelni.
Szórakozottan búcsút int az aludni induló Syerranának. Úgy fest, neki Hyalorával kell majd osztoznia, akár megfelel kényes ízlésének, akár nem. Annyival mindenesetre elégedett lehet, hogy nem férfit kap hálótársul.*
Eris szemügyre veszi az eget, hogy megtudja, nagyjából mennyi az idő, majd a táborhely környékét figyeli egy ideig, a törpöt keresve. Sehol sem látja, és sajátos lelki mintázatát sem érzékeli.*
Fogalmam sincs, hol késlekedhet *feleli Etonnak.* Nem örülnék, ha baja esne, már kezdtem megkedvelni.
Szórakozottan búcsút int az aludni induló Syerranának. Úgy fest, neki Hyalorával kell majd osztoznia, akár megfelel kényes ízlésének, akár nem. Annyival mindenesetre elégedett lehet, hogy nem férfit kap hálótársul.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-23 17:09:06
Üzenet elküldve: 2012-03-23 17:09:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Hyalora kellemesen érzi magát a társaságban, élvezi a beszélgetést, s mosolyogva néz a frissen érkezett lányra, aki új csapattagként ül le közéjük. A hűvös alkohol jobban felfrissíti mint gondolja, s kissé meg is ijed, hogy a fejébe fog szállni, s megered tőle a nyelve.
Miután mindenki bemutatkozik, ős is mond magáról pár szót, persze nem túl sokat.
-Igazán kellemes volt az út, s nagyon kalandos is!-*válaszol Eton kérdésére.*-A társaság remek, ezt bizony elmondhatom. És úgy érzem egyáltalán nem fáradtam el, sőt kimondottan felfrissültem!-*mondta nevetve a lány.*-És hogy bevettetek a kis csoportba, még nagyon meg kell hálálnom, főleg neked!
*Mosolyogva beleszív egy utolsót a pipába, s visszaadja Etonnak.*
Miután mindenki bemutatkozik, ős is mond magáról pár szót, persze nem túl sokat.
-Igazán kellemes volt az út, s nagyon kalandos is!-*válaszol Eton kérdésére.*-A társaság remek, ezt bizony elmondhatom. És úgy érzem egyáltalán nem fáradtam el, sőt kimondottan felfrissültem!-*mondta nevetve a lány.*-És hogy bevettetek a kis csoportba, még nagyon meg kell hálálnom, főleg neked!
*Mosolyogva beleszív egy utolsót a pipába, s visszaadja Etonnak.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-23 02:21:08
Üzenet elküldve: 2012-03-23 02:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Füves Pusztán//
- Nevem Syerrana. Én egyébként innen jöttem csak a városból. *Fordul az érdeklődő felé. Nem örül neki, hogy az, aki a legjobban érdekli, az elment valami nőcskével. Persze még hosszú az idő.*
- Apám egy jelentős személyiség, nem szívesen nevezném meg őt, ha nem gond. A lényeg, hogy elég unalmas napjaim, éveim voltak. Ezért döntöttem úgy, hogy útra kelek és kalandot látok. Úgy két hete lehetek itt, ebben a városban, ahova a nevelőm... pontosabban a komornyikom hozott el.
*Csak folynak belőle a szavak. Annyira megbízhatónak tűnik ez a férfi, hogy nem is gondol arra, hogy ezzel bajba sodorhatja magát.*
- Volt pár kalandom a városban, de szinte mind felbosszantott. Elsőnek ott volt egy kis könyök, kis hazug mihaszna senki. Majd... mindegy mindegy, a lényeg, hogy feldühödtem és úgy döntöttem, kijövök ide és keresek egy csapatot, aki befogad és akár világot is láthatok.
*Egy kicsit elhallgat, majd csöndesen hozzá teszi.*
- Most már magam is rájöttem, hogy nem épp a legbiztonságosabb módját találtam a kaland keresésnek. Nem is érdekel igazán. Egyébként ti mit kerestek itt, mi a célotok, mi a kaland, amiben részt vesztek?
*Reméli, hogy elmondja az illető neki ezeket. Akár nem akár igen, feláll és kiválaszt egy sátrat és elindul felé.*
- Elfáradtam, engedelmetekkel én lefekszem. Amennyiben valaki csatlakozna hozzám, az lehetőleg nőnemű legyen. *Még az ajtóból visszaszól.*
- Remélem, hasznos tagja lehetek a csapatnak... jó éjt.
*Majd betér a sátorba, megszabadul a felsőjétől, természetesen az alsóruha és ilyenek rajta maradnak, csak azért vette le blúzát is, hogy legyen mivel takaróznia. Majd elalszik, szeretne felkelni még jóval az indulás előtt, mert beszélni akar kicsit Mordach-kal.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.23 23:08:10, a következő indokkal:
Nem korhű kifejezés javítása, nyelvhelyesség.
- Nevem Syerrana. Én egyébként innen jöttem csak a városból. *Fordul az érdeklődő felé. Nem örül neki, hogy az, aki a legjobban érdekli, az elment valami nőcskével. Persze még hosszú az idő.*
- Apám egy jelentős személyiség, nem szívesen nevezném meg őt, ha nem gond. A lényeg, hogy elég unalmas napjaim, éveim voltak. Ezért döntöttem úgy, hogy útra kelek és kalandot látok. Úgy két hete lehetek itt, ebben a városban, ahova a nevelőm... pontosabban a komornyikom hozott el.
*Csak folynak belőle a szavak. Annyira megbízhatónak tűnik ez a férfi, hogy nem is gondol arra, hogy ezzel bajba sodorhatja magát.*
- Volt pár kalandom a városban, de szinte mind felbosszantott. Elsőnek ott volt egy kis könyök, kis hazug mihaszna senki. Majd... mindegy mindegy, a lényeg, hogy feldühödtem és úgy döntöttem, kijövök ide és keresek egy csapatot, aki befogad és akár világot is láthatok.
*Egy kicsit elhallgat, majd csöndesen hozzá teszi.*
- Most már magam is rájöttem, hogy nem épp a legbiztonságosabb módját találtam a kaland keresésnek. Nem is érdekel igazán. Egyébként ti mit kerestek itt, mi a célotok, mi a kaland, amiben részt vesztek?
*Reméli, hogy elmondja az illető neki ezeket. Akár nem akár igen, feláll és kiválaszt egy sátrat és elindul felé.*
- Elfáradtam, engedelmetekkel én lefekszem. Amennyiben valaki csatlakozna hozzám, az lehetőleg nőnemű legyen. *Még az ajtóból visszaszól.*
- Remélem, hasznos tagja lehetek a csapatnak... jó éjt.
*Majd betér a sátorba, megszabadul a felsőjétől, természetesen az alsóruha és ilyenek rajta maradnak, csak azért vette le blúzát is, hogy legyen mivel takaróznia. Majd elalszik, szeretne felkelni még jóval az indulás előtt, mert beszélni akar kicsit Mordach-kal.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.23 23:08:10, a következő indokkal:
Nem korhű kifejezés javítása, nyelvhelyesség.
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-22 21:33:05
Üzenet elküldve: 2012-03-22 21:33:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Minden egyes pillanatban, mikor megérinti a hölgyeményt, olyan érzése van, mintha egy eddig érintetlen drágakőhöz érne, s ezt a kiváltságot bizony el kell nyerni, s a vörös bizony jó úton halad. Számára most ez a hölgy valóban olyan, mint egy kincs, melyet mindentől kell védelmezni, legfőképp attól a szennytől, mely egykoron befeketítette.
A férfi mozdulataiban nincs semmi kapkodó, hanem nyugodt, kimért, s próbál arra figyelni, hogy még véletlenül se tegyen vagy mondjon olyat, mely miatt a hercegnő túlságosan zavarba jöhetne. Ezért is fontos az, hogy időt hagy neki mindenre, s nem támadja le azonnal. Mordach lehet, hogy nőcsábász, viszont egyben úriember is, s általában tudja, hogy hogyan kell bánni az olyan hölgyekkel, mint e tündér.
Kezét lassan hátára simítja, fejét óvatosan megdönti, miközben ajkai, melyek szinte kiáltanak a másik vonzó ajkaiért, közelednek hozzá. Először csak arcára lehel egy finom csókot, miközben ujjaival lágyan cirógatja a hölgy hátát. Keze lassan siklik fel a hercegnő hátán, mely megállapodik a nyakánál. Mordach számára ez nagyon érzékeny pont, szerinte egy hölgyben elsőként ez az a pont, melynek látványa felhozza azokat a bizonyos gondolatokat, érzéseket.
Ajkai végül lassan csúsznak le Loya bársonyos bőréről édes ajkaira, melyek olyanok, akár a legédesebb isteni nedű a világon. Lágyan csókolja meg a hölgyet, melybe minden iránta érzett szépet belevegyít. Az ő légzése is akaratlanul felgyorsul, hiszen egy ilyen hölgy közelségében egy férfi aligha tudna nyugodt maradni.
Egyik kezével felkönyököl, azonban az ajkak nem szakadnak el egymástól, hanem az eddig a hercegnő finom nyakán pihengető keze lejjebb vándorol csípőjére, újabb érzékeny pontokat keresve... *
*Minden egyes pillanatban, mikor megérinti a hölgyeményt, olyan érzése van, mintha egy eddig érintetlen drágakőhöz érne, s ezt a kiváltságot bizony el kell nyerni, s a vörös bizony jó úton halad. Számára most ez a hölgy valóban olyan, mint egy kincs, melyet mindentől kell védelmezni, legfőképp attól a szennytől, mely egykoron befeketítette.
A férfi mozdulataiban nincs semmi kapkodó, hanem nyugodt, kimért, s próbál arra figyelni, hogy még véletlenül se tegyen vagy mondjon olyat, mely miatt a hercegnő túlságosan zavarba jöhetne. Ezért is fontos az, hogy időt hagy neki mindenre, s nem támadja le azonnal. Mordach lehet, hogy nőcsábász, viszont egyben úriember is, s általában tudja, hogy hogyan kell bánni az olyan hölgyekkel, mint e tündér.
Kezét lassan hátára simítja, fejét óvatosan megdönti, miközben ajkai, melyek szinte kiáltanak a másik vonzó ajkaiért, közelednek hozzá. Először csak arcára lehel egy finom csókot, miközben ujjaival lágyan cirógatja a hölgy hátát. Keze lassan siklik fel a hercegnő hátán, mely megállapodik a nyakánál. Mordach számára ez nagyon érzékeny pont, szerinte egy hölgyben elsőként ez az a pont, melynek látványa felhozza azokat a bizonyos gondolatokat, érzéseket.
Ajkai végül lassan csúsznak le Loya bársonyos bőréről édes ajkaira, melyek olyanok, akár a legédesebb isteni nedű a világon. Lágyan csókolja meg a hölgyet, melybe minden iránta érzett szépet belevegyít. Az ő légzése is akaratlanul felgyorsul, hiszen egy ilyen hölgy közelségében egy férfi aligha tudna nyugodt maradni.
Egyik kezével felkönyököl, azonban az ajkak nem szakadnak el egymástól, hanem az eddig a hercegnő finom nyakán pihengető keze lejjebb vándorol csípőjére, újabb érzékeny pontokat keresve... *
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-22 21:07:08
Üzenet elküldve: 2012-03-22 21:07:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*A férfi keze lángoló ösvényt húz maga után, mígnem megpihen az oldalán. Loya légzése felgyorsul, készségesen hozzásimul. Kezét erőtlenül megtámasztja Mordach mellkasán.
Pár pillanatig nyugalom honol körülöttük, hallgatja kettőjük csituló légzését, szívdobbanásaik ütemes egymásutánját. Hihetetlenül kellemes a takaró alatt, kettesben, mindazonáltal nem tudja elfelejteni, hogy alig két napja ismeri. Tegnapelőtt találkoztak először. Mégis mennyi minden történt, mióta Mordach leült mellé a Pegazusban. Nem csak az élete, ő is gyökeresen megváltozott. Két napja szinte nem is élt, csak létezett, most újra vannak céljai, álmai. Értelmet nyert a bosszú.
Annyira elmerül gondolatai, emlékei elemzésében, hogy szinte nem is hallja a férfi szavait, csak a közeledési szándékára lesz figyelmes. Engedelmesen lehunyja a szemét, és izgatottan várja a csókot.*
A hozzászólás írója (Loya Ingrion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.22 21:09:03
*A férfi keze lángoló ösvényt húz maga után, mígnem megpihen az oldalán. Loya légzése felgyorsul, készségesen hozzásimul. Kezét erőtlenül megtámasztja Mordach mellkasán.
Pár pillanatig nyugalom honol körülöttük, hallgatja kettőjük csituló légzését, szívdobbanásaik ütemes egymásutánját. Hihetetlenül kellemes a takaró alatt, kettesben, mindazonáltal nem tudja elfelejteni, hogy alig két napja ismeri. Tegnapelőtt találkoztak először. Mégis mennyi minden történt, mióta Mordach leült mellé a Pegazusban. Nem csak az élete, ő is gyökeresen megváltozott. Két napja szinte nem is élt, csak létezett, most újra vannak céljai, álmai. Értelmet nyert a bosszú.
Annyira elmerül gondolatai, emlékei elemzésében, hogy szinte nem is hallja a férfi szavait, csak a közeledési szándékára lesz figyelmes. Engedelmesen lehunyja a szemét, és izgatottan várja a csókot.*
A hozzászólás írója (Loya Ingrion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.22 21:09:03
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-22 20:00:15
Üzenet elküldve: 2012-03-22 20:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
- Hát, kis hölgy, azt kell mondjam, hogy valóban megleptél. Úgy érzem, kezdesz szépen feloldódni mellettem! Ez pedig sokat fog ám számítani a jövőben!
*Biztatja lelkesen a hercegnőt, majd óvatosan leemeli kezét a válláról, s hátáról oldalára fordul Loya felé. Ujjait lassan végigcsúsztatja hasán, végül keze megpihen a hölgyemény oldalán, állát pedig nekitámasztja homlokának.
A tündér leányzó felvetésén még nem is gondolkozott el, fel sem merült benne egy pillanatra, hogy akár saját magának is baja eshet, végig azzal volt elfoglalva, hogy Loyát fogja védelmezni. Úgy látszik, ez a testőr szerep nagyon is közel áll hozzá, elvégre egy ilyennek épp az a feladata, hogy a védelmezett személyt akár az élete árán védje. Mordach is így gondolkodott, azonban nem éppen arról, akit valójában kellene, hanem erről a szépséges hercegnőről.*
- Csak nyugalom, kedvesem, velem nem fog semmi történni... Itt te leszel a kulcsfontosságú, nem én. Nem fogsz elveszíteni...
*Kicsit meglepi Mordachot, hogy ennyire fontos lett a hölgyeménynek, azonban ez csak kellemes érzéssel tölti el, hiszen a gondoskodása, úgy látszik viszonzásra is talált. Ha netán egy időre szemének világát is elveszti, azt se bánná, hiszen egy ilyen szépségre bízhatja magát!*
- Hát, az engem is kíváncsivá tesz... Viszont azt kell mondjam, hogy pár nap múlva, mikor újra itt fogunk feküdni, majd megpecsételjük valamivel a sikereinket...
*Mondja sejtelmesen, majd lehunyja szemeit, s ajkait a hercegnő felé közelíteni, már csak az a kérdés, hogy a hölgyemény arcának melyik felét 'engedi' a vörösnek...*
- Hát, kis hölgy, azt kell mondjam, hogy valóban megleptél. Úgy érzem, kezdesz szépen feloldódni mellettem! Ez pedig sokat fog ám számítani a jövőben!
*Biztatja lelkesen a hercegnőt, majd óvatosan leemeli kezét a válláról, s hátáról oldalára fordul Loya felé. Ujjait lassan végigcsúsztatja hasán, végül keze megpihen a hölgyemény oldalán, állát pedig nekitámasztja homlokának.
A tündér leányzó felvetésén még nem is gondolkozott el, fel sem merült benne egy pillanatra, hogy akár saját magának is baja eshet, végig azzal volt elfoglalva, hogy Loyát fogja védelmezni. Úgy látszik, ez a testőr szerep nagyon is közel áll hozzá, elvégre egy ilyennek épp az a feladata, hogy a védelmezett személyt akár az élete árán védje. Mordach is így gondolkodott, azonban nem éppen arról, akit valójában kellene, hanem erről a szépséges hercegnőről.*
- Csak nyugalom, kedvesem, velem nem fog semmi történni... Itt te leszel a kulcsfontosságú, nem én. Nem fogsz elveszíteni...
*Kicsit meglepi Mordachot, hogy ennyire fontos lett a hölgyeménynek, azonban ez csak kellemes érzéssel tölti el, hiszen a gondoskodása, úgy látszik viszonzásra is talált. Ha netán egy időre szemének világát is elveszti, azt se bánná, hiszen egy ilyen szépségre bízhatja magát!*
- Hát, az engem is kíváncsivá tesz... Viszont azt kell mondjam, hogy pár nap múlva, mikor újra itt fogunk feküdni, majd megpecsételjük valamivel a sikereinket...
*Mondja sejtelmesen, majd lehunyja szemeit, s ajkait a hercegnő felé közelíteni, már csak az a kérdés, hogy a hölgyemény arcának melyik felét 'engedi' a vörösnek...*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-22 19:28:39
Üzenet elküldve: 2012-03-22 19:28:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a füves pusztán//
*Meglátja Mordach arcán az elbizonytalanodás jeleit és ennek szép csöndben örül is egy sort. "Működik a régi csel, nézz úgy ki mint egy csaló és hitesd el hogy nem vagy az. Hadd higgyék hogy a látszat csal. A nehezen kialakuló bizalom általában erősebb, az első szimpátiánál. És különben is a látszat sokszor csal, mondjuk a csaló még többször..." Meghallgatja Eris bemutatkozását, és elégedett a mondandójával. Érzi ez alkalommal ügyes játszótársa akadt.
"Nem hazudni, de nem engedni meglátni a lényeget. Ez a kendőzés művészete, de nem hiszem, hogy ezt a praktikát csak Eris és jómagam űzöm a társaságból. Bár szerintem időnként miért ne lehetne hazudni is egy kicsit." Közelebb ül Hyalorához és ha egyik lány se fog bele a bemutatkozásba, könnyed beszélgetést kezdeményez.*
-Kedves Hyalora milyen volt az utad? Milyen érzés ilyen messzire eltávolodni a várostól, melynek kapuját sem lépted át korábban sosem? Elfáradtál az úton vagy még az éledező kalandvágy és ez az ismeretlen pusztaság fenntartja éberséged és fiatal mindenre nyitott elméd kíváncsiságát?
*közben ha a másik két nő is feléjük fordul hozzájuk is intéz néhány kérdést.*
-Kedves Syrena, vagy Syerana? Először is hogy hívhatunk, és hogy utaztál, honnan jöttél és merre tartasz? * Ehhez a lehető legbiztatóbb ábrázatot ölti magára és a lehető legnyugodtabb hangon de normál beszédtempóban teszi fel kérdéseit. Eléggé belefeledkezik a beszélgetésbe és kissé elveszti időérzékét. úgyhogy Erishez fordul és megkérdi:*
-Merre lehet Keat és mennyi ideje lehet távol? Remélem nem pattant meg az alkoholkészletünkkel... *teszi hozzá viccesen.*
*Meglátja Mordach arcán az elbizonytalanodás jeleit és ennek szép csöndben örül is egy sort. "Működik a régi csel, nézz úgy ki mint egy csaló és hitesd el hogy nem vagy az. Hadd higgyék hogy a látszat csal. A nehezen kialakuló bizalom általában erősebb, az első szimpátiánál. És különben is a látszat sokszor csal, mondjuk a csaló még többször..." Meghallgatja Eris bemutatkozását, és elégedett a mondandójával. Érzi ez alkalommal ügyes játszótársa akadt.
"Nem hazudni, de nem engedni meglátni a lényeget. Ez a kendőzés művészete, de nem hiszem, hogy ezt a praktikát csak Eris és jómagam űzöm a társaságból. Bár szerintem időnként miért ne lehetne hazudni is egy kicsit." Közelebb ül Hyalorához és ha egyik lány se fog bele a bemutatkozásba, könnyed beszélgetést kezdeményez.*
-Kedves Hyalora milyen volt az utad? Milyen érzés ilyen messzire eltávolodni a várostól, melynek kapuját sem lépted át korábban sosem? Elfáradtál az úton vagy még az éledező kalandvágy és ez az ismeretlen pusztaság fenntartja éberséged és fiatal mindenre nyitott elméd kíváncsiságát?
*közben ha a másik két nő is feléjük fordul hozzájuk is intéz néhány kérdést.*
-Kedves Syrena, vagy Syerana? Először is hogy hívhatunk, és hogy utaztál, honnan jöttél és merre tartasz? * Ehhez a lehető legbiztatóbb ábrázatot ölti magára és a lehető legnyugodtabb hangon de normál beszédtempóban teszi fel kérdéseit. Eléggé belefeledkezik a beszélgetésbe és kissé elveszti időérzékét. úgyhogy Erishez fordul és megkérdi:*
-Merre lehet Keat és mennyi ideje lehet távol? Remélem nem pattant meg az alkoholkészletünkkel... *teszi hozzá viccesen.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-22 15:28:32
Üzenet elküldve: 2012-03-22 15:28:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
- Tényleg vártad, hogy felajánljam? Pedig abban reménykedtem, hogy sikerül meglepnelek* nevetgél zavartan, és jólesően megborzong, mikor a férfi bemászik mellé. Cseppet sincs ellenére a helyzet, sőt! Zavarának oka a szituáció szokatlansága. Nem túl gyakran kerül ilyen közel férfiakhoz, sem szellemileg, sem fizikailag. Valójában Erdan volt az első és az egyetlen az életében.
A férfi próbálja megnyugtatni, de ez csak félig-meddig sikerül.*
- És ha veled történik valami?*veti ellen.* Azt hiszed, az közömbös lenne számomra? Nem csak magamat, téged is féltelek. Nem akarlak elveszíteni!*suttogja hevesen, szinte már normál hangerővel.
A férfi története nagyon felkavarja. Nem érti, Erdan indokait. Bár kétli, hogy bármiféle oka is volt erre a tettre, vagy bármelyik másikra.*
- Ha baj lesz, majd én vezetlek*ajánlkozik és bátortalanul a férfiéi közé fűzi ujjait.
- Engem leginkább a mese vége érdekelne.
- Tényleg vártad, hogy felajánljam? Pedig abban reménykedtem, hogy sikerül meglepnelek* nevetgél zavartan, és jólesően megborzong, mikor a férfi bemászik mellé. Cseppet sincs ellenére a helyzet, sőt! Zavarának oka a szituáció szokatlansága. Nem túl gyakran kerül ilyen közel férfiakhoz, sem szellemileg, sem fizikailag. Valójában Erdan volt az első és az egyetlen az életében.
A férfi próbálja megnyugtatni, de ez csak félig-meddig sikerül.*
- És ha veled történik valami?*veti ellen.* Azt hiszed, az közömbös lenne számomra? Nem csak magamat, téged is féltelek. Nem akarlak elveszíteni!*suttogja hevesen, szinte már normál hangerővel.
A férfi története nagyon felkavarja. Nem érti, Erdan indokait. Bár kétli, hogy bármiféle oka is volt erre a tettre, vagy bármelyik másikra.*
- Ha baj lesz, majd én vezetlek*ajánlkozik és bátortalanul a férfiéi közé fűzi ujjait.
- Engem leginkább a mese vége érdekelne.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-22 11:30:17
Üzenet elküldve: 2012-03-22 11:30:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*A kis ajánlatot bolond lenne kihagyni; egyrészt valóban fázik, másrészt pedig a hercegnő közelsége kellemesen hat rá. Lebeg köztük valami furcsa aura, amit a férfi sem tud megmagyarázni. Talán a hölgyeményben mélyen megbújó bosszúvágy változtatja át ezt a szende légkört körülötte, mely annyira vonzza Mordachot.*
- Már vártam, mikor ajánlod fel!
*Kacag halkan, majd lábával óvatosan odatolja magát Loya mellé a takaró alá, egyik kezét pedig áthelyezi vállán.*
- Hát, ha nincs jelentősége, akkor rendben. Viszont ha egyszer talán el akarnád mondani, én kíváncsian várom.
*Suttogja felé, azonban a hölgy következő mondata kissé aggasztja. Egész úton érzett rajta valami feszültséget a vörös, azonban csak azt gondolta, hogy ez enyhe izgatottság, elvégre életének nagy elrontójával lesz újra találkozása. Azt azonban nem gondolta volna, hogy valójában ennyire félti tőle életét.*
- Végig mellettem leszel, én pedig egy pillanatra sem mozdulok mellőled. S bár aggaszt, amit hallok, azt kell mondjam, hogy örülök, hogy rájöttél erre. Elvégre egy ilyen hölgyért kár lenne... Ami pedig a boldogságodat illeti, majd én segítek, hogy az életed jobbra forduljon, s végre el tudd feledni a múltat.
*Óvatosan ráhajtja fejét a hercegnőjére, s közelebb húzódik hozzá.*
- Hát, én elvileg így születtem. Az átok - ha egyáltalán volt - az anyámat érintette, s ez közvetetten rám hatott ki - legalábbis ahogy hallottam. Az a lötty pedig, amit ellopott Erdan, az azért lett volna fontos, mert ha körülnézel a világban, nem igazán látsz olyat, akinek ennyire vörös a haja és az írisze. Ez valójában egy betegség, s régebben együtt dolgoztam kutatókkal, mert úgy nézett ki, hogy megvakulok. No, az ellenszer meg is volt, ez a félkegyelmű pedig valahogy megszerezte, s szépen meglógott vele. Egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem szemem világát, de szerencsére meg tudták csinálni újra azt a löttyöt. Ezzel évente egyszer kell kezelnem a szemem... Ennek az ideje pedig hamarosan eljön, mert már kezdek homályosan látni olykor.
*Sziszeg kissé magában, mert már előre undorodik attól a szertől. Teljesen kimarja bőrét a szeme körül, s emiatt pár napig valóban nem lát.*
- Hát, ezt sajnálattal hallom. Pedig kíváncsi lennék, hol nőtt fel a hercegnő, milyen mesebeli helyen. Viszont, a mi kis történetünket is mesébe lehetne önteni... A tündér és a vörös...
*Halkan felkacag, majd magához húzza a hölgyeményt.*
*A kis ajánlatot bolond lenne kihagyni; egyrészt valóban fázik, másrészt pedig a hercegnő közelsége kellemesen hat rá. Lebeg köztük valami furcsa aura, amit a férfi sem tud megmagyarázni. Talán a hölgyeményben mélyen megbújó bosszúvágy változtatja át ezt a szende légkört körülötte, mely annyira vonzza Mordachot.*
- Már vártam, mikor ajánlod fel!
*Kacag halkan, majd lábával óvatosan odatolja magát Loya mellé a takaró alá, egyik kezét pedig áthelyezi vállán.*
- Hát, ha nincs jelentősége, akkor rendben. Viszont ha egyszer talán el akarnád mondani, én kíváncsian várom.
*Suttogja felé, azonban a hölgy következő mondata kissé aggasztja. Egész úton érzett rajta valami feszültséget a vörös, azonban csak azt gondolta, hogy ez enyhe izgatottság, elvégre életének nagy elrontójával lesz újra találkozása. Azt azonban nem gondolta volna, hogy valójában ennyire félti tőle életét.*
- Végig mellettem leszel, én pedig egy pillanatra sem mozdulok mellőled. S bár aggaszt, amit hallok, azt kell mondjam, hogy örülök, hogy rájöttél erre. Elvégre egy ilyen hölgyért kár lenne... Ami pedig a boldogságodat illeti, majd én segítek, hogy az életed jobbra forduljon, s végre el tudd feledni a múltat.
*Óvatosan ráhajtja fejét a hercegnőjére, s közelebb húzódik hozzá.*
- Hát, én elvileg így születtem. Az átok - ha egyáltalán volt - az anyámat érintette, s ez közvetetten rám hatott ki - legalábbis ahogy hallottam. Az a lötty pedig, amit ellopott Erdan, az azért lett volna fontos, mert ha körülnézel a világban, nem igazán látsz olyat, akinek ennyire vörös a haja és az írisze. Ez valójában egy betegség, s régebben együtt dolgoztam kutatókkal, mert úgy nézett ki, hogy megvakulok. No, az ellenszer meg is volt, ez a félkegyelmű pedig valahogy megszerezte, s szépen meglógott vele. Egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem szemem világát, de szerencsére meg tudták csinálni újra azt a löttyöt. Ezzel évente egyszer kell kezelnem a szemem... Ennek az ideje pedig hamarosan eljön, mert már kezdek homályosan látni olykor.
*Sziszeg kissé magában, mert már előre undorodik attól a szertől. Teljesen kimarja bőrét a szeme körül, s emiatt pár napig valóban nem lát.*
- Hát, ezt sajnálattal hallom. Pedig kíváncsi lennék, hol nőtt fel a hercegnő, milyen mesebeli helyen. Viszont, a mi kis történetünket is mesébe lehetne önteni... A tündér és a vörös...
*Halkan felkacag, majd magához húzza a hölgyeményt.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-21 20:28:56
Üzenet elküldve: 2012-03-21 20:28:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*Látja, hogy Mordach felveszi az ingét, majd gondosan bezárja a sátor bejáratát.*
- Ha fázol, nyugodtan bebújhatsz ide mellém* ajánlja 'ártatlanul' és készségesen megemeli a kabát sarkát.
Elfordítja arcát a feltételezés hallatán. A férfi jól kiismerte rövid idő alatt. Vagy lehet, hogy rajta látszik meg ennyire minden.*
- Tényleg nincs jelentősége* ismétli zavartan. Elhatározta, hogy nem fogja elmondani senkinek, és nem tágít ettől.*
- Őszintén szólva nagyon is félek. Azt hittem... Azt próbáltam elhitetni magammal, hogy ha már nincs semmi veszítenivalóm, könnyű lesz a halállal játszani. Hatalmasat tévedtem. Nem akarok meghalni. Élni akarok és újra boldog lenni.
*A férfi simogató keze alatt közelebb húzódik.*
- Ezen igazából nincs mit csodálkozni. Talán én vagyok a világ egyetlen féltündérje. Ezért vagyok magasabb, mint a többiek, és ezért nem mozog a szárnyam.
*A vörös szemekbe tekintve egy kérdés fogalmazódik meg benne.*
- Milyen színű volt a szemed az átok előtt?
*Hihetetlen, hogy valaha viszolygást keltett benne, most pedig ő áll a legközelebb hozzá. Ő az egyetlen lény a világon, aki törődik vele.*
- Van egy-két tisztán tündér település, de nem sok, többnyire szétszórtan élünk. Ezért merült feledésbe nyelvünk, meséink és szokásaink nagy része. Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik a fajtársaik között nőhettek fel.
"Kár, hogy ők nem tartottak annak."
*Látja, hogy Mordach felveszi az ingét, majd gondosan bezárja a sátor bejáratát.*
- Ha fázol, nyugodtan bebújhatsz ide mellém* ajánlja 'ártatlanul' és készségesen megemeli a kabát sarkát.
Elfordítja arcát a feltételezés hallatán. A férfi jól kiismerte rövid idő alatt. Vagy lehet, hogy rajta látszik meg ennyire minden.*
- Tényleg nincs jelentősége* ismétli zavartan. Elhatározta, hogy nem fogja elmondani senkinek, és nem tágít ettől.*
- Őszintén szólva nagyon is félek. Azt hittem... Azt próbáltam elhitetni magammal, hogy ha már nincs semmi veszítenivalóm, könnyű lesz a halállal játszani. Hatalmasat tévedtem. Nem akarok meghalni. Élni akarok és újra boldog lenni.
*A férfi simogató keze alatt közelebb húzódik.*
- Ezen igazából nincs mit csodálkozni. Talán én vagyok a világ egyetlen féltündérje. Ezért vagyok magasabb, mint a többiek, és ezért nem mozog a szárnyam.
*A vörös szemekbe tekintve egy kérdés fogalmazódik meg benne.*
- Milyen színű volt a szemed az átok előtt?
*Hihetetlen, hogy valaha viszolygást keltett benne, most pedig ő áll a legközelebb hozzá. Ő az egyetlen lény a világon, aki törődik vele.*
- Van egy-két tisztán tündér település, de nem sok, többnyire szétszórtan élünk. Ezért merült feledésbe nyelvünk, meséink és szokásaink nagy része. Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik a fajtársaik között nőhettek fel.
"Kár, hogy ők nem tartottak annak."
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-21 18:33:04
Üzenet elküldve: 2012-03-21 18:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Mordach ugyan szeret száguldani lovával, viszont most olyannyira kényelmes neki ez a hely, hogy elég sokáig meg sem mozdul. Tény, hogy az éj hideget hordoz magával, melyet főleg akkor kezd érezni a vörös, mikor elálmosodik. Elő is kap egy fekete inget táskájából, melyet ugyan a testőr szerephez szánt, viszont semmi baja nem lesz, ha egy éjszakát magán hordja. A hűvös szellő is kissé befúj a sátor bejáratán, ezért Mordach megcsinálja azt úgy, hogy egy apró rés se legyen rajta, majd visszafekszik a hercegnő mellé szorosan, oldalára.*
- Szóval egy rossz álom... Általában, amikor így eltűnsz pillanatokon belül, annak oka is van.
*Kacsint rá a félhomályban, melyet a hold lágy sugarai adnak, amik átszűrődnek a sátor szövetén.*
- No és szabad tudni, mi volt az a rossz álom? *kérdi érdeklődve, kíváncsian* Remélem, nem félsz az elkövetkezendő napoktól...
*Suttogja felé, s keze akaratlanul is megindul a hölgyemény válla felé, majd hátát a takaró alatt gondoskodóan megsimogatja. Azonban ekkor jut eszébe, hogy a hercegnő valójában egy csodás tündér leányzó, aki bizony szép szárnyakkal is rendelkezik. Viszont mintha a fogadóban megejtette volna a férfinek, hogy nem tud velük repülni.*
- A szárnyaid... Mi baj velük? Említetted, hogy nem töltik be eredeti funkciójukat.
*Kérdi újra érdeklődve, majd vörös szemeit megállítja a hölgy érdekes lélektükreiben, melyeket csak körvonalakban lát a félhomály miatt.*
- Ritkán találkozok tündérekkel. Életem során talán te vagy az ötödik, hatodik. A világon ti mindnyájan elszórtan éltek, vagy esetleg vannak kolóniáitok?
*Remélhetőleg nem untatja a hölgyeményt, s talán sikerül kicsit elfeledtetnie vele azt a ronda álmot. Bár az elfeledtetésre más módszere is van, szegényt nem akarja letámadni az első percben. "Ezt a kis hölgyikét bizony meg kell becsülni!" Gondolja magában, kezével pedig újra megsimogatja az arcát. Egyszerűen nem tudja megállni, hogy hozzá ne érjen.*
*Mordach ugyan szeret száguldani lovával, viszont most olyannyira kényelmes neki ez a hely, hogy elég sokáig meg sem mozdul. Tény, hogy az éj hideget hordoz magával, melyet főleg akkor kezd érezni a vörös, mikor elálmosodik. Elő is kap egy fekete inget táskájából, melyet ugyan a testőr szerephez szánt, viszont semmi baja nem lesz, ha egy éjszakát magán hordja. A hűvös szellő is kissé befúj a sátor bejáratán, ezért Mordach megcsinálja azt úgy, hogy egy apró rés se legyen rajta, majd visszafekszik a hercegnő mellé szorosan, oldalára.*
- Szóval egy rossz álom... Általában, amikor így eltűnsz pillanatokon belül, annak oka is van.
*Kacsint rá a félhomályban, melyet a hold lágy sugarai adnak, amik átszűrődnek a sátor szövetén.*
- No és szabad tudni, mi volt az a rossz álom? *kérdi érdeklődve, kíváncsian* Remélem, nem félsz az elkövetkezendő napoktól...
*Suttogja felé, s keze akaratlanul is megindul a hölgyemény válla felé, majd hátát a takaró alatt gondoskodóan megsimogatja. Azonban ekkor jut eszébe, hogy a hercegnő valójában egy csodás tündér leányzó, aki bizony szép szárnyakkal is rendelkezik. Viszont mintha a fogadóban megejtette volna a férfinek, hogy nem tud velük repülni.*
- A szárnyaid... Mi baj velük? Említetted, hogy nem töltik be eredeti funkciójukat.
*Kérdi újra érdeklődve, majd vörös szemeit megállítja a hölgy érdekes lélektükreiben, melyeket csak körvonalakban lát a félhomály miatt.*
- Ritkán találkozok tündérekkel. Életem során talán te vagy az ötödik, hatodik. A világon ti mindnyájan elszórtan éltek, vagy esetleg vannak kolóniáitok?
*Remélhetőleg nem untatja a hölgyeményt, s talán sikerül kicsit elfeledtetnie vele azt a ronda álmot. Bár az elfeledtetésre más módszere is van, szegényt nem akarja letámadni az első percben. "Ezt a kis hölgyikét bizony meg kell becsülni!" Gondolja magában, kezével pedig újra megsimogatja az arcát. Egyszerűen nem tudja megállni, hogy hozzá ne érjen.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-21 16:37:26
Üzenet elküldve: 2012-03-21 16:37:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
/Kaland a Füves Pusztán/
*Merengve fekszik a földön. Csend van, a tücskök odakint vígan zengik éjkék dalukat, a sátor résein is átszivárog az est-szag. Loyát rendkívül bosszantja ez a nyugalom, mely éles ellentétben áll feldúltságával. Bűntudat gyötri, mert róla álmodott, és mert álmában nem gyűlölte eléggé.
Gondolatait Mordach szakítja félbe, akiből csak a sátorlapok közt bedugott fejét látja.*
- Persze, gyere csak be* feleli. A férfi eleget tesz az invitálásnak és bebújik mellé a sátorba.
Tűnődve, mozdulatlanul figyeli Mordach tevékenységét. Elfészkelődik a rögtönzött takaró alatti melegben.*
- Köszönöm.
*Odébbhengeredik, hogy a férfi is le tudjon feküdni, de a sátor méreteit tekintve nem sok helye van erre, így továbbra is nagyon közel vannak egymáshoz.*
- Persze, jól vagyok, csak... rosszat álmodtam. Nem fontos.* lazán megvonja vállát, jelezve, hogy nem érzi különösebben jelentőségteljesnek az ügyet.
*Merengve fekszik a földön. Csend van, a tücskök odakint vígan zengik éjkék dalukat, a sátor résein is átszivárog az est-szag. Loyát rendkívül bosszantja ez a nyugalom, mely éles ellentétben áll feldúltságával. Bűntudat gyötri, mert róla álmodott, és mert álmában nem gyűlölte eléggé.
Gondolatait Mordach szakítja félbe, akiből csak a sátorlapok közt bedugott fejét látja.*
- Persze, gyere csak be* feleli. A férfi eleget tesz az invitálásnak és bebújik mellé a sátorba.
Tűnődve, mozdulatlanul figyeli Mordach tevékenységét. Elfészkelődik a rögtönzött takaró alatti melegben.*
- Köszönöm.
*Odébbhengeredik, hogy a férfi is le tudjon feküdni, de a sátor méreteit tekintve nem sok helye van erre, így továbbra is nagyon közel vannak egymáshoz.*
- Persze, jól vagyok, csak... rosszat álmodtam. Nem fontos.* lazán megvonja vállát, jelezve, hogy nem érzi különösebben jelentőségteljesnek az ügyet.
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-21 13:40:53
Üzenet elküldve: 2012-03-21 13:40:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Syerrana látványosan nem szereti az erősebb alkoholt, melynek hangot is ad, mire Mordach elkezd kacagni rajta. Viszont az egyértelműen lejön róla, hogy nem éppen egy olyan hölgyemény, aki véka alá rejti véleményét, sőt! Csípős egy nyelve van a kisasszonynak!*
- Á, akkor jól emlékeztem. Sokszor megfordulok a negyed azon részén. Láttalak már párszor... Például az ottani fogadóban esténként.
*Bólint felé kacsintva, majd ismét egy korty következik az italából, mely után az üveget végleg el is rakja. Nem éppen az a célja, hogy az éjjelt azzal töltse, hogy fájlalja a gyomrát a sok alkohol miatt.
Kíváncsisággal hallgatja Eton kis beszámolóját, melyen a vörös el is gondolkozik. A férfi első pillantásra nem éppen kalandornak tűnik, sokkal inkább egy aljas tolvaj képét sugározza az arca. Viszont stílusa, s a megismert jelleme pedig ennek az ellenkezőjét takarja. Érdekes egy alak, az tény, s úgy látszik, szorosan kötődik Calielhez is. Valóban csak barátilag? A hölgy mondandójában viszont nincs semmi érdekes, egy távolról idecsöppent hölgyemény, semmi több, legalábbis Mordach számára. Az ő arca inkább tükrözné a szende kis királylányka képét, mint bármi más gonoszt, ezért hát a vörös róla sem képzel másokat. Viszont csábítani azt tud!
Eközben hangok szűrődnek át a sötétségen, melyre a törpe azonnal is ugrik. Ha valami nagyobb gond van, majd Keat szól nekik, addig Mordach marad a helyén.*
- Nos, mint azt tudjátok, a nevem Mordach. Egész életemet, legalábbis azt a részét, amire emlékszek, kalandozással, vándorlással töltöttem. Bejártam a világ legeldugottabb zugait, a legcsodálatosabb s legveszélyesebb helyeket is. Gyermekkoromra nem emlékszem, ugyanis egy zsoldosmunka közepette egy nagyobb ütést mértek a fejemre, mely következtében elvesztettem az emlékezetem. Alapvető dolgokra ugyan emlékeztem, mint például a nevem, vagy a képességek, melyeknek birtokában vagyok, ennyi. Ez már hosszú évekkel ezelőtt történt, s nem is kívánok róla többet beszélni.
*Ezzel be is fejezi mondandóját, majd Hyalorára mereszti tekintetét. A félénk leányzó remélhetőleg megoszt a társasággal pár információt, azon kívül is persze, hogy jól bánik az íjjal. Ez nyilvánvaló volt a kis csetepaté során. Végül tekintete a hercegnőn állapodik meg, aki úgy látszik, hogy elbóbiskolt. Épp nyúlna felé óvatosan a vörös, hogy felébressze, azonban ekkor ugrik egy nagyot, s mintha kissé zaklatott állapotban lenne, elköszön a társaságtól, s eltűnik az egyik sátorban. Mordach pár percig csak nézi a lángnyelveket, majd összecsapja tenyereit, s feláll a földről.*
- Nos, azt hiszem, nem árt, ha a holnapi napra én is kipihenem magam. További szép estét! Ja, és Syerrana, neked sem kellene a szabad ég alatt töltened az éjszakát! Van itt pár sátor, húzd meg magad ott, ahol szeretnéd!
*Megereszt egy kedves mosolyt felé, azzal megindul Loya hercegnő sátra felé, óvatosan bedugja fejét, s halkan szól neki.*
- Ébren vagy?
*Majd ő is bemászik a sátorba, táskájából előhúz egy nagyobb, azonban vékonyabb kabátféleséget, melyet könnyű volt behajtani. Ezt ráteríti óvatosan a hölgyre, majd a táskából párnát formál, s ráfekszik.*
- Minden rendben? Miért rohantál el így? *suttogja, miközben megsimogatja a hölgy vállát*
*Syerrana látványosan nem szereti az erősebb alkoholt, melynek hangot is ad, mire Mordach elkezd kacagni rajta. Viszont az egyértelműen lejön róla, hogy nem éppen egy olyan hölgyemény, aki véka alá rejti véleményét, sőt! Csípős egy nyelve van a kisasszonynak!*
- Á, akkor jól emlékeztem. Sokszor megfordulok a negyed azon részén. Láttalak már párszor... Például az ottani fogadóban esténként.
*Bólint felé kacsintva, majd ismét egy korty következik az italából, mely után az üveget végleg el is rakja. Nem éppen az a célja, hogy az éjjelt azzal töltse, hogy fájlalja a gyomrát a sok alkohol miatt.
Kíváncsisággal hallgatja Eton kis beszámolóját, melyen a vörös el is gondolkozik. A férfi első pillantásra nem éppen kalandornak tűnik, sokkal inkább egy aljas tolvaj képét sugározza az arca. Viszont stílusa, s a megismert jelleme pedig ennek az ellenkezőjét takarja. Érdekes egy alak, az tény, s úgy látszik, szorosan kötődik Calielhez is. Valóban csak barátilag? A hölgy mondandójában viszont nincs semmi érdekes, egy távolról idecsöppent hölgyemény, semmi több, legalábbis Mordach számára. Az ő arca inkább tükrözné a szende kis királylányka képét, mint bármi más gonoszt, ezért hát a vörös róla sem képzel másokat. Viszont csábítani azt tud!
Eközben hangok szűrődnek át a sötétségen, melyre a törpe azonnal is ugrik. Ha valami nagyobb gond van, majd Keat szól nekik, addig Mordach marad a helyén.*
- Nos, mint azt tudjátok, a nevem Mordach. Egész életemet, legalábbis azt a részét, amire emlékszek, kalandozással, vándorlással töltöttem. Bejártam a világ legeldugottabb zugait, a legcsodálatosabb s legveszélyesebb helyeket is. Gyermekkoromra nem emlékszem, ugyanis egy zsoldosmunka közepette egy nagyobb ütést mértek a fejemre, mely következtében elvesztettem az emlékezetem. Alapvető dolgokra ugyan emlékeztem, mint például a nevem, vagy a képességek, melyeknek birtokában vagyok, ennyi. Ez már hosszú évekkel ezelőtt történt, s nem is kívánok róla többet beszélni.
*Ezzel be is fejezi mondandóját, majd Hyalorára mereszti tekintetét. A félénk leányzó remélhetőleg megoszt a társasággal pár információt, azon kívül is persze, hogy jól bánik az íjjal. Ez nyilvánvaló volt a kis csetepaté során. Végül tekintete a hercegnőn állapodik meg, aki úgy látszik, hogy elbóbiskolt. Épp nyúlna felé óvatosan a vörös, hogy felébressze, azonban ekkor ugrik egy nagyot, s mintha kissé zaklatott állapotban lenne, elköszön a társaságtól, s eltűnik az egyik sátorban. Mordach pár percig csak nézi a lángnyelveket, majd összecsapja tenyereit, s feláll a földről.*
- Nos, azt hiszem, nem árt, ha a holnapi napra én is kipihenem magam. További szép estét! Ja, és Syerrana, neked sem kellene a szabad ég alatt töltened az éjszakát! Van itt pár sátor, húzd meg magad ott, ahol szeretnéd!
*Megereszt egy kedves mosolyt felé, azzal megindul Loya hercegnő sátra felé, óvatosan bedugja fejét, s halkan szól neki.*
- Ébren vagy?
*Majd ő is bemászik a sátorba, táskájából előhúz egy nagyobb, azonban vékonyabb kabátféleséget, melyet könnyű volt behajtani. Ezt ráteríti óvatosan a hölgyre, majd a táskából párnát formál, s ráfekszik.*
- Minden rendben? Miért rohantál el így? *suttogja, miközben megsimogatja a hölgy vállát*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-20 18:08:24
Üzenet elküldve: 2012-03-20 18:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Először Eton, majd Eris fog bele meséjébe. Loya átöleli felhúzott lábait, a térdére támasztja fejét és belebámul a tűzbe. A hangok lassan összemosódnak, eltompulnak, szeme elnehezül a melegtől. A tűz fénye vörösre festi szemhéját, táncoló mintákat rajzolva annak belsejére. A nehéz bódító álom lepelként telepszik rá, nem tud és nem is akar küzdeni ellene.
Elsötétül a világ. Csend van. Nem olyan, mint az átlagos álmokban, most mintha várna valamire, tudja, hogy jönni fog valami. De ami következik, arra egyáltalán nem számított.
Erdant látja. A férfi talán még jóképűbb, mint annak idején. Fekete haja ugyanolyan laza eleganciával öleli körül arcát, akárcsak régen. Jobb oldalt, mint mindig, most is kissé kusza, talán épp az előbb túrt bele gondterhelten, megakadva érthetetlen számításaiban. Fekete szeme áthatóan tekint ki a sápadt, szabályos arcból. Mennyit gondolkozott korábban azon, hogy varázslatnak köszönhette-e a férfi arcának szépségét. Vicces. Nevetséges.
Csak bámulják egymást szótlanul. Erdan nem mosolyog, de a szeme tele van bíztatással. Szoborszerű mozdulatlanságba burkolózik, mintha nem is élne. Loya nem akar odamenni. Fél ettől a jól ismert idegentől, irtózik tőle. De hiába a józanész, valami ragaszkodás arra készteti, hogy engedelmeskedjen a kimondatlan hívásnak és közelebb lépjen. Lába először lassan mozog, majd egyre gyorsabban és gyorsabban, hiába, a varázsló egyre távolabb kerül tőle. Végül elnyeli a messzeség, ő pedig egyedül marad. Mielőtt észbe kaphatna, zuhanni kezd...
...és hirtelen felriad. Kábán néz körül, tudatosítja magában, hol is van. Régóta kísértik rémálmok, de ez most más volt, sokkal valóságosabb.
"Áh, badarság" vitatkozik magával. "Fárasztó napod volt, az éjjel is keveset aludtál, ez elég ok a furcsa álmokra. Jobban tennéd, ha kialudnád magad."
Feláll a tűztől, és a társasághoz fordul.*
- Azt hiszem, most nyugovóra térek. Hosszú volt ez a nap. Jó éjszakát mindenkinek!
*Bemászik a legközelebbi sátorba, leheveredik a földre, és hallgatja az éjszaka neszeit.*
Elsötétül a világ. Csend van. Nem olyan, mint az átlagos álmokban, most mintha várna valamire, tudja, hogy jönni fog valami. De ami következik, arra egyáltalán nem számított.
Erdant látja. A férfi talán még jóképűbb, mint annak idején. Fekete haja ugyanolyan laza eleganciával öleli körül arcát, akárcsak régen. Jobb oldalt, mint mindig, most is kissé kusza, talán épp az előbb túrt bele gondterhelten, megakadva érthetetlen számításaiban. Fekete szeme áthatóan tekint ki a sápadt, szabályos arcból. Mennyit gondolkozott korábban azon, hogy varázslatnak köszönhette-e a férfi arcának szépségét. Vicces. Nevetséges.
Csak bámulják egymást szótlanul. Erdan nem mosolyog, de a szeme tele van bíztatással. Szoborszerű mozdulatlanságba burkolózik, mintha nem is élne. Loya nem akar odamenni. Fél ettől a jól ismert idegentől, irtózik tőle. De hiába a józanész, valami ragaszkodás arra készteti, hogy engedelmeskedjen a kimondatlan hívásnak és közelebb lépjen. Lába először lassan mozog, majd egyre gyorsabban és gyorsabban, hiába, a varázsló egyre távolabb kerül tőle. Végül elnyeli a messzeség, ő pedig egyedül marad. Mielőtt észbe kaphatna, zuhanni kezd...
...és hirtelen felriad. Kábán néz körül, tudatosítja magában, hol is van. Régóta kísértik rémálmok, de ez most más volt, sokkal valóságosabb.
"Áh, badarság" vitatkozik magával. "Fárasztó napod volt, az éjjel is keveset aludtál, ez elég ok a furcsa álmokra. Jobban tennéd, ha kialudnád magad."
Feláll a tűztől, és a társasághoz fordul.*
- Azt hiszem, most nyugovóra térek. Hosszú volt ez a nap. Jó éjszakát mindenkinek!
*Bemászik a legközelebbi sátorba, leheveredik a földre, és hallgatja az éjszaka neszeit.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-20 10:11:04
Üzenet elküldve: 2012-03-20 10:11:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//A pusztai kaland//
*A távolból egy ló patkódobogásának hangjai hallatszanak, beszűrődnek a tűz kellemes pattogó hangjai közé. Keatina, aki eddig zárkózottan hallgatott, most mogorva pillantásokat vet a társaság tagjai, főleg az újonnan érkezett lány felé. Tekintetéből lerí, hogy nem bízik benne különösebben.*
- Te lány, követett valaki?
*Kicsit elhallgat, de a látszat ellenére nem igazán vár választ. Készülődni kezd, az éppcsak pihenni eltett holmiját újra összeszedi.*
- Nem tudom, ki lehet az, de nem sejtek jót. Elkergetem vagy elcsalom. Ti maradjatok.
*Lassan pónija hátára pattan, s elindul a hang irányába.*
Loya Ingrion
*A többiek beszélgetése közben olyan érzése támad, mintha egy kis időre hirtelen elnyomná az álom, elbóbiskolna.
Furcsa álmot lát, egészen pontosan a varázslót, az nem szól semmit, arca is kifejezéstelen. A fiatal lányban mégis azt az érzést kelti, mintha mosolyogna és hívná őt.
A 'látomás' nem tart tovább néhány másodpercnél, olyan hirtelen ér véget, ahogy elkezdődött.*
*A távolból egy ló patkódobogásának hangjai hallatszanak, beszűrődnek a tűz kellemes pattogó hangjai közé. Keatina, aki eddig zárkózottan hallgatott, most mogorva pillantásokat vet a társaság tagjai, főleg az újonnan érkezett lány felé. Tekintetéből lerí, hogy nem bízik benne különösebben.*
- Te lány, követett valaki?
*Kicsit elhallgat, de a látszat ellenére nem igazán vár választ. Készülődni kezd, az éppcsak pihenni eltett holmiját újra összeszedi.*
- Nem tudom, ki lehet az, de nem sejtek jót. Elkergetem vagy elcsalom. Ti maradjatok.
*Lassan pónija hátára pattan, s elindul a hang irányába.*
Loya Ingrion
*A többiek beszélgetése közben olyan érzése támad, mintha egy kis időre hirtelen elnyomná az álom, elbóbiskolna.
Furcsa álmot lát, egészen pontosan a varázslót, az nem szól semmit, arca is kifejezéstelen. A fiatal lányban mégis azt az érzést kelti, mintha mosolyogna és hívná őt.
A 'látomás' nem tart tovább néhány másodpercnél, olyan hirtelen ér véget, ahogy elkezdődött.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-19 23:06:56
Üzenet elküldve: 2012-03-19 23:06:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Felkacag Syerrana reakcióján. Úgy tűnhet, csak azon nevet, hogy a lány nem bírja az erős italt, valójában azonban az is hozzátesz vidámságához, hogy ilyen esetlen kalandor-palántát már hosszú-hosszú ideje nem látott. Az, hogy valaki ennyire látványosan képtelen felvenni egy új szerepet, több, mint vicces a folyton színészkedő eredar számára. Reméli, a lányka továbbra is velük marad, és tovább javítja a mulatságot.
Miután kinevette magát, Eton felvetésére is válaszol, most is jóval halkabban, mint amikor az egész társasághoz beszélt.*
Mordach már talált magának hálótársat, ha nem is jelentette be. Neki nincsenek olyan ügyesen felépített falai, mint neked. Egyébként sem szívesen tölteném vele az éjszakája alvós részét, inkább kitalálok valami mást.
*Végighallgatja 'titkára' regényes önéletrajzát, majd elmosolyodik, és így szól, ismét nevetős árnyalattal a hangjában:*
Ne hozz zavarba, Eton... most kénytelen leszek én is mesélni, hogy teljes legyen a kép. *Rövid időre töprengve elhallgat és eszik egy falatot.* Egy távoli országból keveredtem ide, aminek, úgy tűnik, errefelé a nevét is csak a legtanultabbak ismerik. Nem nagyon emlékszem, hogyan kerültem ide, ilyen távol a családomtól. Mivel egyedül maradtam, abból kellett élnem, amihez értettem - márpedig én semmihez sem értettem, csak a játékokhoz. Emiatt találkoztam Etonnal is, és kis híján ráfáztam a találkozásra, mert majdnem megvert sakkban. Aztán persze mégis jól sült el a dolog, és megnyertem magamnak a legmegbízhatóbb titkárt.
*Megint büszke lehet magára: sikerült hazugság nélkül elhallgatnia mindent, ami veszélyeztetheti a terveit.*
Miután kinevette magát, Eton felvetésére is válaszol, most is jóval halkabban, mint amikor az egész társasághoz beszélt.*
Mordach már talált magának hálótársat, ha nem is jelentette be. Neki nincsenek olyan ügyesen felépített falai, mint neked. Egyébként sem szívesen tölteném vele az éjszakája alvós részét, inkább kitalálok valami mást.
*Végighallgatja 'titkára' regényes önéletrajzát, majd elmosolyodik, és így szól, ismét nevetős árnyalattal a hangjában:*
Ne hozz zavarba, Eton... most kénytelen leszek én is mesélni, hogy teljes legyen a kép. *Rövid időre töprengve elhallgat és eszik egy falatot.* Egy távoli országból keveredtem ide, aminek, úgy tűnik, errefelé a nevét is csak a legtanultabbak ismerik. Nem nagyon emlékszem, hogyan kerültem ide, ilyen távol a családomtól. Mivel egyedül maradtam, abból kellett élnem, amihez értettem - márpedig én semmihez sem értettem, csak a játékokhoz. Emiatt találkoztam Etonnal is, és kis híján ráfáztam a találkozásra, mert majdnem megvert sakkban. Aztán persze mégis jól sült el a dolog, és megnyertem magamnak a legmegbízhatóbb titkárt.
*Megint büszke lehet magára: sikerült hazugság nélkül elhallgatnia mindent, ami veszélyeztetheti a terveit.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-19 12:50:57
Üzenet elküldve: 2012-03-19 12:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Erishez fordul és a amíg a többiek az új lányt hallgatják néhány mondatot súg Erisnek.* - Érdemes lenned Mordach közelébe és bizalmába férkőzni. Ő sokat tud a csapattagokról és befolyásolni is tudja őket. És mint testőr, rávehetjük, hogy estére maradjon melletted. Sok lehetőség rejlik ebben az éjszakában, és csak rajtad múlik melyiket használod ki. *Eközben visszaér hozzá a pálinkás üveg és látja hogy még valamennyi maradt az alján. Belekortyol és visszasüllyeszti a zsebébe. Majd megint Erishez fordul,és szinte hang nélkül súgja:*
-Azt teszem amit mondasz, a tied vagyok. Ne aggódj a többi csak bolondozás.
*És egy kacsintással nyomatékosítja mondandóját. Mordach bemutatkozásra sarkalja a csapatot, de senki nem mozdul erre a felszólításra, így egy időre csend lesz. Ekkor Hyalorához fordul, aki épp a pipáját tartja a szájában. Eton látja, hogy a tömés már a végét járja és kinyújtja kezét a pipa felé. Közben megszólítja.*
-Ideadnád, hogy kipucoljam és újra megtömjem. Amúgy nem kell ilyen félénknek lenni nyugodtan ismerkedj össze a többiekkel, kezeskedem egyikük sem fog megharapni. *Eközben mosolyog a szeme és a szája is. Ha megkapja, akkor pipával a kezében feláll és egy mozdulattal a tűzbe repíti a tartalmát. Ekkor többen ránéznek, mintha azt várnák, hogy mondani fog valamit. Eleget tesz ennek a képzelt vagy valós elvárásnak.* Bár felénk úgy illendő, hogy az újonnan érkező nyíljon meg először. *Syerranára néz és ha nem szól semmit folytatja.* -Mivel egy fiatal lányról van szó, ez alkalommal kivételt tehetünk. Hát kezdem én. Én Eton vagyok mint már említettem. Caliel úrnő titkára, és az utazás szervezője és intézője. *Miközben beszél ha nála van, megtömi a pipáját friss pipafűvel. Majd kivesz egy égő gallyat a tűzből és azzal rágyújt.* -...Mielőtt az úrnő szolgálatába álltam volna, igazi kalandor életem volt. Tele veszéllyel és kalandokkal. Sokat tudnék mesélni, de egyelőre rövidre fogom. Nemesi vér csörgedez az ereimben, de sem földet sem házat, nem örököltem az őseimtől. A nevem, a gyors észjárásom, egy lyukas pénzérme és ez a pipa a családi örökségem. Minden mást, amim csak van magamnak köszönhetem, és mindenért külön meg is küzdöttem. Sokáig űztem a kalandozók egyszer lent egyszer fent életét. Ezekből az évekből nem sok arany maradt meg, de annál több érdekes történetet. Voltam lovászfiú, remek barát, ünnepelt párbajsegéd és összetört szívű szerető is. *Nagyot szív a pipából és egy nagy karikát fúj az édeskés füstjéből.* -Caliel igazán remek munkaadó, azóta nincs gondom az aranyakra, és az élet most is tele van kalandokkal. Ő nekem most már nem csak a munkaadóm, hanem a barátom is. Köszönök mindent. *Kicsit elérzékenyül és hátat fordít a tűznek. Majd lép egy párat és a pipát odanyújtja Hyalorának. Biccent a fejével és visszaül a két gyönyörű nő közé.*
-Azt teszem amit mondasz, a tied vagyok. Ne aggódj a többi csak bolondozás.
*És egy kacsintással nyomatékosítja mondandóját. Mordach bemutatkozásra sarkalja a csapatot, de senki nem mozdul erre a felszólításra, így egy időre csend lesz. Ekkor Hyalorához fordul, aki épp a pipáját tartja a szájában. Eton látja, hogy a tömés már a végét járja és kinyújtja kezét a pipa felé. Közben megszólítja.*
-Ideadnád, hogy kipucoljam és újra megtömjem. Amúgy nem kell ilyen félénknek lenni nyugodtan ismerkedj össze a többiekkel, kezeskedem egyikük sem fog megharapni. *Eközben mosolyog a szeme és a szája is. Ha megkapja, akkor pipával a kezében feláll és egy mozdulattal a tűzbe repíti a tartalmát. Ekkor többen ránéznek, mintha azt várnák, hogy mondani fog valamit. Eleget tesz ennek a képzelt vagy valós elvárásnak.* Bár felénk úgy illendő, hogy az újonnan érkező nyíljon meg először. *Syerranára néz és ha nem szól semmit folytatja.* -Mivel egy fiatal lányról van szó, ez alkalommal kivételt tehetünk. Hát kezdem én. Én Eton vagyok mint már említettem. Caliel úrnő titkára, és az utazás szervezője és intézője. *Miközben beszél ha nála van, megtömi a pipáját friss pipafűvel. Majd kivesz egy égő gallyat a tűzből és azzal rágyújt.* -...Mielőtt az úrnő szolgálatába álltam volna, igazi kalandor életem volt. Tele veszéllyel és kalandokkal. Sokat tudnék mesélni, de egyelőre rövidre fogom. Nemesi vér csörgedez az ereimben, de sem földet sem házat, nem örököltem az őseimtől. A nevem, a gyors észjárásom, egy lyukas pénzérme és ez a pipa a családi örökségem. Minden mást, amim csak van magamnak köszönhetem, és mindenért külön meg is küzdöttem. Sokáig űztem a kalandozók egyszer lent egyszer fent életét. Ezekből az évekből nem sok arany maradt meg, de annál több érdekes történetet. Voltam lovászfiú, remek barát, ünnepelt párbajsegéd és összetört szívű szerető is. *Nagyot szív a pipából és egy nagy karikát fúj az édeskés füstjéből.* -Caliel igazán remek munkaadó, azóta nincs gondom az aranyakra, és az élet most is tele van kalandokkal. Ő nekem most már nem csak a munkaadóm, hanem a barátom is. Köszönök mindent. *Kicsit elérzékenyül és hátat fordít a tűznek. Majd lép egy párat és a pipát odanyújtja Hyalorának. Biccent a fejével és visszaül a két gyönyörű nő közé.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-18 21:35:41
Üzenet elküldve: 2012-03-18 21:35:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Kaland a Füves Pusztán //
*Nagyon meglepi a társaság. Jobb mint amire számított. Kicsit fel oldódik.*
'A fenébe, tényleg, valahonnan ismerős volt nekem ez az ember!'
*Hüledezik magában. Kérdésére nem tudja hirtelen mit válaszoljon.*
- Íííígen én vagyok az a lány. Valahonnan ismerős is voltál nekem.
*Elfogadja az italt anélkül, hogy tudná, hogy mi is van benne. Majd meghúzza.*
- Ááá... *Nyögi, majd kiköpi az egészet.* ...ez meg mi volt, lóhúgy?
*Majd feláll és kezeivel legyezgeti magát. Tiszta vörös lesz a feje.*
- Hát ez erős volt...tessék
*Majd oda adja Mordachnak az üveget.*
- Hogy visszatérjek...*nyel egy nagyot*...igen a gazdagnegyedben lakom, pontosabban nem én, hanem apámnak van ott egy háza...*Mikor kimondja rájön micsoda mennyire ostoba volt, pont ezt nem akarta elmondani. Kicsit elpirul és zavartan körbe néz.*
- Kaja van? Nagyon éhes vagyok, rég ettem. Ó köszönöm.
*Nem tudja mit eszik, csak azt nagyon finom. Csendben falatozik közben figyeli a többieket.*
- Egyébként mit csináltok itt? Mi a célotok?
*Kérdi majd hallgat.*
A hozzászólás írója (Syerrana Riquill) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.18 21:38:13
*Nagyon meglepi a társaság. Jobb mint amire számított. Kicsit fel oldódik.*
'A fenébe, tényleg, valahonnan ismerős volt nekem ez az ember!'
*Hüledezik magában. Kérdésére nem tudja hirtelen mit válaszoljon.*
- Íííígen én vagyok az a lány. Valahonnan ismerős is voltál nekem.
*Elfogadja az italt anélkül, hogy tudná, hogy mi is van benne. Majd meghúzza.*
- Ááá... *Nyögi, majd kiköpi az egészet.* ...ez meg mi volt, lóhúgy?
*Majd feláll és kezeivel legyezgeti magát. Tiszta vörös lesz a feje.*
- Hát ez erős volt...tessék
*Majd oda adja Mordachnak az üveget.*
- Hogy visszatérjek...*nyel egy nagyot*...igen a gazdagnegyedben lakom, pontosabban nem én, hanem apámnak van ott egy háza...*Mikor kimondja rájön micsoda mennyire ostoba volt, pont ezt nem akarta elmondani. Kicsit elpirul és zavartan körbe néz.*
- Kaja van? Nagyon éhes vagyok, rég ettem. Ó köszönöm.
*Nem tudja mit eszik, csak azt nagyon finom. Csendben falatozik közben figyeli a többieket.*
- Egyébként mit csináltok itt? Mi a célotok?
*Kérdi majd hallgat.*
A hozzászólás írója (Syerrana Riquill) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.18 21:38:13
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-18 18:04:32
Üzenet elküldve: 2012-03-18 18:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Az étel lassan megmelegedik a tűz lágy lángnyelveitől, s végre Mordach is nekilát a vacsorának. Gyomra már kívánt valami szilárdat is a folyékonyon kívül, ami egy szelet húsban és kenyérben ki is merül egyelőre. Közben hol a vízből, hol az alkoholos italából kortyint egyet, mellyel a falatokat öblíti le. Miután végzett, megízleli az Etontól származó szeszes italt, no meg az ízletes pipadohányt is, s ezzel párhuzamosan szentségeli is magát, amiért ezt ő elfelejtette, mert bizony a szálláson sok fajta dohány pihenget!*
- Természetesen vállalom a másik felét. Mikor a nap első sugarai megjelennek, mindenkit fel fogok ébreszteni, akkor kell majd elindulnunk, hogy időben oda is érjünk. Talán a délutáni órákban érhetjük el a rendezvényt, előtte persze meg kell állnunk, hogy mindenki felvehesse a szerepét. Legalábbis egy testőrhöz nem éppen ilyen ruha illik, mint ami most van rajtam, no meg egy rendezvény keretei közt is egy elegánsabb öltözék kell.
*Ezúttal, végső befejezésnek kikap az ételes zsákból egy nagyobb zsemlét, amit sec-perc alatt el is pusztít. Épp az utolsó falatot nyelné le, mikor megjelenik köztük, szinte a semmiből egy bájos hölgyemény. Mivel mindenki arcán a meglepettséget véli felfedezni a vörös, ezért jobban kinyitja szemeit, nehogy véletlenül egy hölgy helyett valami bandita csürhe üssön rá megint a társaságra.*
- Üdvözletem, kedves Syerrana! *felpattan helyéről, odalép a hölgyeményhez, s egy lágy csókot hint a kezére, majd jobban szemügyre veszi arcát* Ön nem véletlenül a gazdagnegyed északi csücskében él? Mintha egyszer láttam volna felpofozni egy mihaszna kölköt, aztán a gazdagnegyed irányába indult meg. Pontosabban többször láttam arra, de szóljon, ha tévednék, akár össze is keverhetem valakivel!
*Mosolyra húzza ajkait, majd ő is ösztönzi a hölgyet, hogy foglaljon helyet mellettük. Természetesen a kérdését ő is feltette neki, így a társaság jól le is bombázta szegényt. Nem meglepő, hiszen egy idegennel van dolguk, az éjszaka kellős közepén.*
- Ha netán megéhezne, vagy szomjazna, bátran vegyen Ön is!
*Szól az újonnan érkezettnek, majd Loya felé fordul.*
- Te se kíméld ám a gyomrodat! *neveti, majd végül nagy hangon a társasághoz fordul* Ha már így összeverődtünk, mit szólnátok, ha mindenki mesélne magáról valamit? Régi történetek, kalandok, akár egy kész jellemrajz is jöhet! *kacag fel hangosan, majd meghúzza alkoholos italát*
*Az étel lassan megmelegedik a tűz lágy lángnyelveitől, s végre Mordach is nekilát a vacsorának. Gyomra már kívánt valami szilárdat is a folyékonyon kívül, ami egy szelet húsban és kenyérben ki is merül egyelőre. Közben hol a vízből, hol az alkoholos italából kortyint egyet, mellyel a falatokat öblíti le. Miután végzett, megízleli az Etontól származó szeszes italt, no meg az ízletes pipadohányt is, s ezzel párhuzamosan szentségeli is magát, amiért ezt ő elfelejtette, mert bizony a szálláson sok fajta dohány pihenget!*
- Természetesen vállalom a másik felét. Mikor a nap első sugarai megjelennek, mindenkit fel fogok ébreszteni, akkor kell majd elindulnunk, hogy időben oda is érjünk. Talán a délutáni órákban érhetjük el a rendezvényt, előtte persze meg kell állnunk, hogy mindenki felvehesse a szerepét. Legalábbis egy testőrhöz nem éppen ilyen ruha illik, mint ami most van rajtam, no meg egy rendezvény keretei közt is egy elegánsabb öltözék kell.
*Ezúttal, végső befejezésnek kikap az ételes zsákból egy nagyobb zsemlét, amit sec-perc alatt el is pusztít. Épp az utolsó falatot nyelné le, mikor megjelenik köztük, szinte a semmiből egy bájos hölgyemény. Mivel mindenki arcán a meglepettséget véli felfedezni a vörös, ezért jobban kinyitja szemeit, nehogy véletlenül egy hölgy helyett valami bandita csürhe üssön rá megint a társaságra.*
- Üdvözletem, kedves Syerrana! *felpattan helyéről, odalép a hölgyeményhez, s egy lágy csókot hint a kezére, majd jobban szemügyre veszi arcát* Ön nem véletlenül a gazdagnegyed északi csücskében él? Mintha egyszer láttam volna felpofozni egy mihaszna kölköt, aztán a gazdagnegyed irányába indult meg. Pontosabban többször láttam arra, de szóljon, ha tévednék, akár össze is keverhetem valakivel!
*Mosolyra húzza ajkait, majd ő is ösztönzi a hölgyet, hogy foglaljon helyet mellettük. Természetesen a kérdését ő is feltette neki, így a társaság jól le is bombázta szegényt. Nem meglepő, hiszen egy idegennel van dolguk, az éjszaka kellős közepén.*
- Ha netán megéhezne, vagy szomjazna, bátran vegyen Ön is!
*Szól az újonnan érkezettnek, majd Loya felé fordul.*
- Te se kíméld ám a gyomrodat! *neveti, majd végül nagy hangon a társasághoz fordul* Ha már így összeverődtünk, mit szólnátok, ha mindenki mesélne magáról valamit? Régi történetek, kalandok, akár egy kész jellemrajz is jöhet! *kacag fel hangosan, majd meghúzza alkoholos italát*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-18 16:45:45
Üzenet elküldve: 2012-03-18 16:45:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Kacérkodási kísérlete kissé sutára sikeredett, meg is bánja, mikor Mordachot habozni látja. Kis híjján a frász töri ki, mikor a férfi felkapja és megpörgeti, de ezzel együtt meg is könnyebbül. Elég kellemetlen lett volna, ha elutasítja, de fő, hogy nem ez történt.*
- Köszönöm, egyelőre még megvagyok* feleli Mordachnak. Nagyon jól esik neki, hogy gondoskodnak róla, mivel rég nem volt már hasonlóban része.
Letelepedik az egyik farönkre Mordach és Hyalora közé. Kivesz egy zsemlét a felé kínált zsákból, azt majszolgatja beszélgetés közben.
Hamarosan újabb taggal bővül a társaság. A lány Syerrana Riquill néven mutatkozik be. Furcsa név. Na persze, az emberek nevei mindig olyan idegen hangzásúak. Nem igazán érti, minek kell ennyire kihangsúlyozni az apja alacsony származását, az ember általában nem kérkedik ilyesmivel, de egyszerűen csak furcsának könyveli el a lányt.
Miután Eton bemutatja, mosollyal és biccentéssel üdvözli a lányt, nem mutatva ki gyanakvását.*
- Köszönöm, egyelőre még megvagyok* feleli Mordachnak. Nagyon jól esik neki, hogy gondoskodnak róla, mivel rég nem volt már hasonlóban része.
Letelepedik az egyik farönkre Mordach és Hyalora közé. Kivesz egy zsemlét a felé kínált zsákból, azt majszolgatja beszélgetés közben.
Hamarosan újabb taggal bővül a társaság. A lány Syerrana Riquill néven mutatkozik be. Furcsa név. Na persze, az emberek nevei mindig olyan idegen hangzásúak. Nem igazán érti, minek kell ennyire kihangsúlyozni az apja alacsony származását, az ember általában nem kérkedik ilyesmivel, de egyszerűen csak furcsának könyveli el a lányt.
Miután Eton bemutatja, mosollyal és biccentéssel üdvözli a lányt, nem mutatva ki gyanakvását.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936