Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-09 23:20:24
Üzenet elküldve: 2020-03-09 23:20:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Strat szinte semmit sem érzékel a külvilágból, sőt, biztosan nem érzékel semmit sem. Neki most csak a feketeség van, és a küzdelem, hogy a méreg ne vigye el. Ki tudja, hogy milyen hatása lehet? Hogy mennyire ellenálló a kis tündér? Talán csak az istenek a tudói. Ő saját magában harcol, a többiek pedig odakint, bár ők már győznek is, ahogy a helyzet áll. Csak remélni tudja, hogy a hátasa megmarad, ha már ilyen hűséges és bátor társa, talán csak az ő nevét nyöszögi ki ájultában, ahogy vergődik és harcol a teste a méreg ellen. Ha elviszik vissza a táborba, reméli, hogy hajnalban már fel tud kelni, és hasznos tagja lehet a vadászatnak, legalább egy kicsit is hozzátehet. Ha most megkérdeznék, biztos azt mondaná, hogy neki kell egy ilyen dög, legalább a bundája, vagy bármije, emléknek, hogy majdnem itt hagyta a fogát, de persze nem juthat most szóhoz.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Strat szinte semmit sem érzékel a külvilágból, sőt, biztosan nem érzékel semmit sem. Neki most csak a feketeség van, és a küzdelem, hogy a méreg ne vigye el. Ki tudja, hogy milyen hatása lehet? Hogy mennyire ellenálló a kis tündér? Talán csak az istenek a tudói. Ő saját magában harcol, a többiek pedig odakint, bár ők már győznek is, ahogy a helyzet áll. Csak remélni tudja, hogy a hátasa megmarad, ha már ilyen hűséges és bátor társa, talán csak az ő nevét nyöszögi ki ájultában, ahogy vergődik és harcol a teste a méreg ellen. Ha elviszik vissza a táborba, reméli, hogy hajnalban már fel tud kelni, és hasznos tagja lehet a vadászatnak, legalább egy kicsit is hozzátehet. Ha most megkérdeznék, biztos azt mondaná, hogy neki kell egy ilyen dög, legalább a bundája, vagy bármije, emléknek, hogy majdnem itt hagyta a fogát, de persze nem juthat most szóhoz.*
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:49:09
Üzenet elküldve: 2020-03-09 14:49:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A férfi megszabadul a kendőjétől, így láthatóvá válik az átokbélyeg az arcán. Ha az ork nem kedveli, hogy valakinek el van takarva az arca, akkor nem igazán akar a vendéglátójuk számára kellemetlenséget okozni. Graril is megfigyeli a különböző mesterien kovácsolt munkákat. Talán ha lenne pénze ő maga is venne. Meg is pillantják az orkot, aki rögtön a tárgyra is tér. Graril hagyja, hogy Arja beszéljen, ő csak akkor szándékozik megszólalni, ha az ork erre utasítja. Csak a fegyvereket nézegeti, de nem közelről, hanem tisztes távolságból, hozzájuk nyúlni pedig nem is akar.*
*A férfi megszabadul a kendőjétől, így láthatóvá válik az átokbélyeg az arcán. Ha az ork nem kedveli, hogy valakinek el van takarva az arca, akkor nem igazán akar a vendéglátójuk számára kellemetlenséget okozni. Graril is megfigyeli a különböző mesterien kovácsolt munkákat. Talán ha lenne pénze ő maga is venne. Meg is pillantják az orkot, aki rögtön a tárgyra is tér. Graril hagyja, hogy Arja beszéljen, ő csak akkor szándékozik megszólalni, ha az ork erre utasítja. Csak a fegyvereket nézegeti, de nem közelről, hanem tisztes távolságból, hozzájuk nyúlni pedig nem is akar.*
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-08 16:28:46
Üzenet elküldve: 2020-03-08 16:28:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vlendor csak annyit tud ezeknek a bestiáknak a harapásáról, hogy lebénítja az áldozatot, aki aztán nem tud védekezni és élve lesz felfalva. Szörnyű halálnem. Hogy ez a méreg mennyi idő múlva megy ki valakiből, azt már nem tudja a nomád. Saját ellenfele kinyúlik. Meg is kapja az imát a szellemekhez. A pusztai gondolkodása szerint az a macska nem egy gyűlölt ellenfél és nem is csak egy éhes állat. Inkább egy tanárhoz hasonló. A kapott leckéért pedig hálás neki. Mikor biztosítják, hogy biztonságos akkor felveszi a varázsitalos üvegcsét és megy megkeresni a szerinte halott kutyát akit hagyott volna, hogy elfogyasszon a nagymacska hisz kiérdemelte. Viszont meglepő kép tárul elé. Egy döglött macska és a súlyosan vérző nagy kutya. Le is térdel mellé és megpróbálja elszorítani a sebet.*
-Nyugodj meg. Barát vagyok. Jól küzdöttél. Nagy harcos vagy. Hűség és bátorság. Köszönöm, hogy ismerhetlek.
*Az1 db Világoszöld varázsital kupakját a szájával ki is bontja és megpróbálja az állat szájába önteni. Ha kell a fejét is úgy mozdítja. Reméli, hogy a nagy harcos(Mesélő (Nyíl)) nyelni azért még tud.
És hogy megmarad. Ha a seb begyógyult akkor megpróbál az állat alá nyúlni és megemelni. Vagy legalább felsegíteni. Ezek után a többik közé vezetni vagy vinni. Ha ez sikerült akkor előbb az ájult jószágra mutat.*
-Meg kell adni neki a végtisztességet. A becsület ezt kívánja.
*Fejsérülésből könnyen lehet olyat kapni ami után csak szenvedés az élet és ami lehetetlenné teszi a túlélést a pusztában. Bár egy magányos Djh'Ibou-nak amúgy is kevés esélye van. Aztán a saját áldozatára mutat.*
-Érte és a kutya zsákmányáért pedig visszajöhetnénk. Kár lenne a prémért.
*A húsról nem tud mit mondani, de a prém mindig jól jön. Ha nem sikerült meg se mozdítani a kutyát akkor egyedül tér vissza.*
-Kell segítség. A kutya még él. Nagy harcos. Vissza kell vinni a táborba.
*A zsákmány dolgára csak utána tér ki.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vlendor csak annyit tud ezeknek a bestiáknak a harapásáról, hogy lebénítja az áldozatot, aki aztán nem tud védekezni és élve lesz felfalva. Szörnyű halálnem. Hogy ez a méreg mennyi idő múlva megy ki valakiből, azt már nem tudja a nomád. Saját ellenfele kinyúlik. Meg is kapja az imát a szellemekhez. A pusztai gondolkodása szerint az a macska nem egy gyűlölt ellenfél és nem is csak egy éhes állat. Inkább egy tanárhoz hasonló. A kapott leckéért pedig hálás neki. Mikor biztosítják, hogy biztonságos akkor felveszi a varázsitalos üvegcsét és megy megkeresni a szerinte halott kutyát akit hagyott volna, hogy elfogyasszon a nagymacska hisz kiérdemelte. Viszont meglepő kép tárul elé. Egy döglött macska és a súlyosan vérző nagy kutya. Le is térdel mellé és megpróbálja elszorítani a sebet.*
-Nyugodj meg. Barát vagyok. Jól küzdöttél. Nagy harcos vagy. Hűség és bátorság. Köszönöm, hogy ismerhetlek.
*Az1 db Világoszöld varázsital kupakját a szájával ki is bontja és megpróbálja az állat szájába önteni. Ha kell a fejét is úgy mozdítja. Reméli, hogy a nagy harcos(Mesélő (Nyíl)) nyelni azért még tud.
És hogy megmarad. Ha a seb begyógyult akkor megpróbál az állat alá nyúlni és megemelni. Vagy legalább felsegíteni. Ezek után a többik közé vezetni vagy vinni. Ha ez sikerült akkor előbb az ájult jószágra mutat.*-Meg kell adni neki a végtisztességet. A becsület ezt kívánja.
*Fejsérülésből könnyen lehet olyat kapni ami után csak szenvedés az élet és ami lehetetlenné teszi a túlélést a pusztában. Bár egy magányos Djh'Ibou-nak amúgy is kevés esélye van. Aztán a saját áldozatára mutat.*
-Érte és a kutya zsákmányáért pedig visszajöhetnénk. Kár lenne a prémért.
*A húsról nem tud mit mondani, de a prém mindig jól jön. Ha nem sikerült meg se mozdítani a kutyát akkor egyedül tér vissza.*
-Kell segítség. A kutya még él. Nagy harcos. Vissza kell vinni a táborba.
*A zsákmány dolgára csak utána tér ki.*
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-08 11:53:13
Üzenet elküldve: 2020-03-08 11:53:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*~Tehát igaz. A mese igaz, amit a kislány mondott. Megtaláltuk őt! Az ork herceget.~ jön izgalomba a lány, és még azt is gondolja, hogy egyvalamiről hallgatott a mese. Arról, hogy a herceg messze a legnagyobb hatalmú varázsló, akiről hallott valaha. A gondolatmenet vége pedig még ennél is rosszabb: ha a nő _az a_ nő, a kislány meg _az a_ gyermek, akkor a nő hatalmába Arja inkább bele sem gondol.
De nem is ezért van itt, úgyhogy gyorsan félre teszi ezeket a rémítő gondolatokat, és nagyon igyekszik a jelenre koncentrálni.
Cirmi, amennyire vehemensen és sértetten követelte a szószos husiját, nagy szerencséjükre olyannyira hamar beletörődik, hogy a látogatók nem tudnak számára ezzel szolgálni, és beéri a Graril által újból felkínált húsdarabokkal. Sőt újabb jó tanácsokat is kapnak, útbaigazításul.
Arja csak idegesen bólint, nagyot nyelve, és Grarilra pillant, hogy tartsa a száját, és igazán ne hősködjön, legyen észnél! A lány tisztában van vele, hogy egyetlen rosszul megfogalmazott szó, és ők akkor itt maradnak örökre, és szerencséjük lesz, ha csupán besorozódnak a csíkos bundás csapatba, és nem szószos husiként végzik.
És aztán, ahogy kíváncsian (hogy bátran-e, azt azért Arja esetében túlzás lenne állítani, de hogy kíváncsian, az egészen biztos) átlépik a következő helyiség küszöbét: végre megtalálják őt.
Vagyis hát egy zöldbőrű, reszelős hangú, szőrös hátú, agyaras orkot.
Arja újra csak épphogy el nem tátja a száját, ahogy a korábbi helyiségbe leérve, a művészi kidolgozású fegyverek, kardok, lándzsák láttán, bár szemével ösztönösen íjak után kutat, és picit csalódottan konstatálja, hogy olyanokat nem lát.
A másik, ami zavarja, az ork recsegő hangja. ~Ő lenne az?~ sajdul belé a kétely, a hitetlenség: az a szívhez szóló, delejező mély bariton nem, nem, nem származhat ettől a hústoronytól! ~Vagy mégis? Ott rejtőzik valóban a herceg ebben a testben??~ borzad el az átokra gondolva, de kételkedik.
Mindeközben agyában lázasan kergetőznek a gondolatok: mit válaszoljon! Hivatkozzon Artheniorra, sőt Wegtorenre, a Kereskedőházra? ~Biztosan nem véletlen, hogy az orkherceg itt él a puszta legmélyén. Talán hivalkodásnak venné, sőt az is lehet, hogy gyűlöli a városokat. Jaj, hogyan találjam meg a szót?~*
- Artheniorba, sőt a barbár thargokhoz is elért a híred, nagytudású kovács! *kezdi hát, igyekezve a hízelgés és az őszinte elismerés keskeny mezsgyéjén egyensúlyozni bevezetésképpen, de valamiért egyre azt várja, hogy egyszer csak előbukkan mégis! mégis! maga a herceg!*
- Démonokat ölő fegyverre lenne szükségünk *folytatja cseppet meghajtva magát, alázatosan*
- egy íjra, ami a végein pengeként sebez.
- És a belőle kilőtt vessző, ha biztos szem és kéz vezeti, halált hoz arra, akit e világ elveszejtésére küldtek.
- Tudnál nekünk ilyen nagy hatalmú fegyvert készíteni? *teszi fel a kérdést, felemelve a tekintetét, igyekezve elnyomni hangja remegését.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.08 12:34:52
*~Tehát igaz. A mese igaz, amit a kislány mondott. Megtaláltuk őt! Az ork herceget.~ jön izgalomba a lány, és még azt is gondolja, hogy egyvalamiről hallgatott a mese. Arról, hogy a herceg messze a legnagyobb hatalmú varázsló, akiről hallott valaha. A gondolatmenet vége pedig még ennél is rosszabb: ha a nő _az a_ nő, a kislány meg _az a_ gyermek, akkor a nő hatalmába Arja inkább bele sem gondol.
De nem is ezért van itt, úgyhogy gyorsan félre teszi ezeket a rémítő gondolatokat, és nagyon igyekszik a jelenre koncentrálni.
Cirmi, amennyire vehemensen és sértetten követelte a szószos husiját, nagy szerencséjükre olyannyira hamar beletörődik, hogy a látogatók nem tudnak számára ezzel szolgálni, és beéri a Graril által újból felkínált húsdarabokkal. Sőt újabb jó tanácsokat is kapnak, útbaigazításul.
Arja csak idegesen bólint, nagyot nyelve, és Grarilra pillant, hogy tartsa a száját, és igazán ne hősködjön, legyen észnél! A lány tisztában van vele, hogy egyetlen rosszul megfogalmazott szó, és ők akkor itt maradnak örökre, és szerencséjük lesz, ha csupán besorozódnak a csíkos bundás csapatba, és nem szószos husiként végzik.
És aztán, ahogy kíváncsian (hogy bátran-e, azt azért Arja esetében túlzás lenne állítani, de hogy kíváncsian, az egészen biztos) átlépik a következő helyiség küszöbét: végre megtalálják őt.
Vagyis hát egy zöldbőrű, reszelős hangú, szőrös hátú, agyaras orkot.
Arja újra csak épphogy el nem tátja a száját, ahogy a korábbi helyiségbe leérve, a művészi kidolgozású fegyverek, kardok, lándzsák láttán, bár szemével ösztönösen íjak után kutat, és picit csalódottan konstatálja, hogy olyanokat nem lát.
A másik, ami zavarja, az ork recsegő hangja. ~Ő lenne az?~ sajdul belé a kétely, a hitetlenség: az a szívhez szóló, delejező mély bariton nem, nem, nem származhat ettől a hústoronytól! ~Vagy mégis? Ott rejtőzik valóban a herceg ebben a testben??~ borzad el az átokra gondolva, de kételkedik.
Mindeközben agyában lázasan kergetőznek a gondolatok: mit válaszoljon! Hivatkozzon Artheniorra, sőt Wegtorenre, a Kereskedőházra? ~Biztosan nem véletlen, hogy az orkherceg itt él a puszta legmélyén. Talán hivalkodásnak venné, sőt az is lehet, hogy gyűlöli a városokat. Jaj, hogyan találjam meg a szót?~*
- Artheniorba, sőt a barbár thargokhoz is elért a híred, nagytudású kovács! *kezdi hát, igyekezve a hízelgés és az őszinte elismerés keskeny mezsgyéjén egyensúlyozni bevezetésképpen, de valamiért egyre azt várja, hogy egyszer csak előbukkan mégis! mégis! maga a herceg!*
- Démonokat ölő fegyverre lenne szükségünk *folytatja cseppet meghajtva magát, alázatosan*
- egy íjra, ami a végein pengeként sebez.
- És a belőle kilőtt vessző, ha biztos szem és kéz vezeti, halált hoz arra, akit e világ elveszejtésére küldtek.
- Tudnál nekünk ilyen nagy hatalmú fegyvert készíteni? *teszi fel a kérdést, felemelve a tekintetét, igyekezve elnyomni hangja remegését.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.08 12:34:52
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:32:34
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:32:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A macska felhagy a hátsójának tisztogatásával, csíkra húzódott pupillával néz először a lányra, aztán a férfira. Jobb mellső mancsát felemelve kivillantja karmait, azokat kezdi tisztogatni.*
- A herceget keresitek.
*Pillant Arjára, majd újra Grarilra.*
- Nem erősséged a türelem, igaz?
*Félrefordított fejjel nézi a férfit, majd macskaszeme újra Arjára vetül, mert macska úgy gondolja, hogy a két ember közül a lány a főnök.*
- A herceg itt van. De vannak szabályok. Nem szabad bámulni. Se siettetni. Megjegyzéseket tenni. Szóval értitek, nem otthon vagytok. Könnyen ideges lesz és ork nagyot üt. Vedd le azt a rongyot, nem szereti ha nem látja a másik arcát. Arra...
*Felhagy karmai tisztogatásával és megmutatja egy intéssel az irányt. Gesztusai egészen emberiek, mimikája is. Azonban nem moccan a mutatott irányba, hanem újra a mosakodásra összpontosít, később majd megeszi a többi ételt is, amit kapott a párostól.*
- Máskor szószosat hozzatok!
*Szól még utánuk. A másik helyiségben valóban megtalálni a kovácsot, aki valóban ork. Elég nagyra nőtt, zöld a bőre, szőrös a háta. Izzadt is, mert éppen dolgozik valamin. A műhelyben körben a munkái vannak kirakva, művészi megmunkálású fegyverek: kardok, lándzsák.*
- Mit akar?!
*Szegezi nekik a kérdést, kivillantva agyarait, a kalapácsot megállítva az üllőre csapás előtti mozdulatban. Hangja mély, recsegős, biztosan nem hozzá tartozott a bariton, amely megmentette őket a nagymacskáktól.*
*A macska felhagy a hátsójának tisztogatásával, csíkra húzódott pupillával néz először a lányra, aztán a férfira. Jobb mellső mancsát felemelve kivillantja karmait, azokat kezdi tisztogatni.*
- A herceget keresitek.
*Pillant Arjára, majd újra Grarilra.*
- Nem erősséged a türelem, igaz?
*Félrefordított fejjel nézi a férfit, majd macskaszeme újra Arjára vetül, mert macska úgy gondolja, hogy a két ember közül a lány a főnök.*
- A herceg itt van. De vannak szabályok. Nem szabad bámulni. Se siettetni. Megjegyzéseket tenni. Szóval értitek, nem otthon vagytok. Könnyen ideges lesz és ork nagyot üt. Vedd le azt a rongyot, nem szereti ha nem látja a másik arcát. Arra...
*Felhagy karmai tisztogatásával és megmutatja egy intéssel az irányt. Gesztusai egészen emberiek, mimikája is. Azonban nem moccan a mutatott irányba, hanem újra a mosakodásra összpontosít, később majd megeszi a többi ételt is, amit kapott a párostól.*
- Máskor szószosat hozzatok!
*Szól még utánuk. A másik helyiségben valóban megtalálni a kovácsot, aki valóban ork. Elég nagyra nőtt, zöld a bőre, szőrös a háta. Izzadt is, mert éppen dolgozik valamin. A műhelyben körben a munkái vannak kirakva, művészi megmunkálású fegyverek: kardok, lándzsák.*
- Mit akar?!
*Szegezi nekik a kérdést, kivillantva agyarait, a kalapácsot megállítva az üllőre csapás előtti mozdulatban. Hangja mély, recsegős, biztosan nem hozzá tartozott a bariton, amely megmentette őket a nagymacskáktól.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:42:24
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:42:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A puszta csendbe burkolózik, s méltón hallgat meg lassan szenvedő sebesültjeikről. Strat felett Vlendor őrködik, s, ha figyel, látja, hogy a férfi mellkasa, ha lassan is, de folyamatosan mozog le és föl. Strat él, bár a méreg jelentősen megfogyasztotta erejét, s ájultan fekszik. Nem tudni, hogy mikor és hogyan ébred fel, remélhetőleg a hajnali hajsza során már legalább fél lángon ragyogni fog.
Nixomia sikeres találatát követően megáll a lény felett, mely nem küzd tovább. Hörgő hang hallatszik, majd, mintha ló poroszkálna, de csak a nagymacska sóhajt. Több sérülése van, bár foga elvesztése talán nem olyan nagy fájdalom, mint a pofáját ért ütés. Nem tudni, mi lesz vele. A fog ott hever mellette a porban, a lány könnyedén megtalálja, jelentős méretű, így elteheti emlékbe, bizonyára nem sokak rendelkeznek hasonlóval.
Vlendor nagymacskája hirtelen halk nyüszítést hallat, s lassan kiszenved, lélegzése lelassul, majd végleg megszűnik, így onnan veszély már nem várható. Társa hátasa után indulhat, a korábban hallott hangok alapján nem kell olyan messzire mennie, hiszen a vadállat pillanatokon belül beérte a farába maró jószágot. Mindkettőt megtalálja. A nagymacska torkát átharapva, s felszakítva, így fegyverét lassan elteheti, mert ha körbenéz, további mozgolódást nem lát, úgy néz ki elmúlt a baj. A hátas lélegzik, de borzasztó állapotban van. Vélhetően egyszerre haraphattak egymásba, s neki annyi szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a két metszőfogból kapott csak, viszont, az mélyen oldalába szaladt, s a lyukakból vér bugyog a puszta földjére. Csak olykor-olykor mozdul, akkor is nehézkesen. Kétséges, hogy megéri a hajnalt.
Bathrak Strathoz lép, s igyekszik jelezni Nixomiának. A férfit a táborhelyre kell vinni, pihennie kell.
Ha a négyes körbenéz a pusztában, csupán csak a sás zizegését, s a maihhinek ordas röffenéseit, búgását hallják. Még mindig itt vannak, s az előkészületekkel is végeztek. Egy utolsó ellenőrzés, s hajnalban, amennyi erejük még megmaradt, kezdődhet a vadászat, amennyiben céljuk töretlen. A pihenésre néhány órájuk maradt csupán.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A puszta csendbe burkolózik, s méltón hallgat meg lassan szenvedő sebesültjeikről. Strat felett Vlendor őrködik, s, ha figyel, látja, hogy a férfi mellkasa, ha lassan is, de folyamatosan mozog le és föl. Strat él, bár a méreg jelentősen megfogyasztotta erejét, s ájultan fekszik. Nem tudni, hogy mikor és hogyan ébred fel, remélhetőleg a hajnali hajsza során már legalább fél lángon ragyogni fog.
Nixomia sikeres találatát követően megáll a lény felett, mely nem küzd tovább. Hörgő hang hallatszik, majd, mintha ló poroszkálna, de csak a nagymacska sóhajt. Több sérülése van, bár foga elvesztése talán nem olyan nagy fájdalom, mint a pofáját ért ütés. Nem tudni, mi lesz vele. A fog ott hever mellette a porban, a lány könnyedén megtalálja, jelentős méretű, így elteheti emlékbe, bizonyára nem sokak rendelkeznek hasonlóval.
Vlendor nagymacskája hirtelen halk nyüszítést hallat, s lassan kiszenved, lélegzése lelassul, majd végleg megszűnik, így onnan veszély már nem várható. Társa hátasa után indulhat, a korábban hallott hangok alapján nem kell olyan messzire mennie, hiszen a vadállat pillanatokon belül beérte a farába maró jószágot. Mindkettőt megtalálja. A nagymacska torkát átharapva, s felszakítva, így fegyverét lassan elteheti, mert ha körbenéz, további mozgolódást nem lát, úgy néz ki elmúlt a baj. A hátas lélegzik, de borzasztó állapotban van. Vélhetően egyszerre haraphattak egymásba, s neki annyi szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy a két metszőfogból kapott csak, viszont, az mélyen oldalába szaladt, s a lyukakból vér bugyog a puszta földjére. Csak olykor-olykor mozdul, akkor is nehézkesen. Kétséges, hogy megéri a hajnalt.
Bathrak Strathoz lép, s igyekszik jelezni Nixomiának. A férfit a táborhelyre kell vinni, pihennie kell.
Ha a négyes körbenéz a pusztában, csupán csak a sás zizegését, s a maihhinek ordas röffenéseit, búgását hallják. Még mindig itt vannak, s az előkészületekkel is végeztek. Egy utolsó ellenőrzés, s hajnalban, amennyi erejük még megmaradt, kezdődhet a vadászat, amennyiben céljuk töretlen. A pihenésre néhány órájuk maradt csupán.*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:40:15
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Graril kedvesen szól a macskaszerű lényhez.*
- Sajnos szószos husink az nincs, kedves Cirmi, de adhatok még a szárított húsból, ha szeretnél.*-szól a férfi és elővesz egy nagyobb darabot.*
- Viszont a kováccsal sürgősen beszélnünk kell, szükségünk van arra az íjra.*-szól a férfi és Cirmi elé helyezi a húst.*
- Remélem ez is megfelel.*-mondja mosolyogva Graril. Nem szeretne sokáig ezen a helyen tartózkodni, ezért reméli, hogy gyorsan végeznek, és visszatérhetnek a városba, vagy az elfek lakhelyére. Aztán egy jót pihenhetnek, legalábbis reméli.*
*Graril kedvesen szól a macskaszerű lényhez.*
- Sajnos szószos husink az nincs, kedves Cirmi, de adhatok még a szárított húsból, ha szeretnél.*-szól a férfi és elővesz egy nagyobb darabot.*
- Viszont a kováccsal sürgősen beszélnünk kell, szükségünk van arra az íjra.*-szól a férfi és Cirmi elé helyezi a húst.*
- Remélem ez is megfelel.*-mondja mosolyogva Graril. Nem szeretne sokáig ezen a helyen tartózkodni, ezért reméli, hogy gyorsan végeznek, és visszatérhetnek a városba, vagy az elfek lakhelyére. Aztán egy jót pihenhetnek, legalábbis reméli.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-04 15:01:07
Üzenet elküldve: 2020-03-04 15:01:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Nixomia nem cicázik tovább. Megragadja azt a buzogányt és már futtában meglendíti azt a buzogányt. A fegyver hatalmas lendülettel csapódik bele az állat képébe. Még szerencse, hogy nem szedte össze magát az állat teljesen. Úgy tűnik, hogy ezzel el dőlt a harc. Az eddig őt védő Bathraknak biccent Strat felé. Innen már boldogul. Odalép a szörnyeteghez, hogy megnézze. Még nem halt meg. Látszik, hogy még lélegzik. Nixomia magasra emeli a fegyverét, hogy befejezze ezt a harcot. Sokáig csak tartja a buzogányát a levegőben, de végén aztán leereszti a fegyvert. ~ Magatehetetlen. Nem ölhetek meg egy ilyen kiszolgáltatott teremtményt. Nem lenne méltó egy lovaghoz. Pedig remek trófea lenne belőle. ~ Letérdel mellé és végig simít az állat szőrén. Közben azért élénken figyeli, nehogy meglepje. Végül oda hajol a füléhez és belesuttog.*
- Szerencséd van. Jól harcoltál. Sunyi módon, de jól. Most könyörületet mutatok feléd és megkímélem az életed. Jegyezd meg a nevemet egy életre. Nixoma. Nixomia győzőt le téged. Talán még látjuk egymást.* Azzal feláll és megkeresi a letört fogat. Gondosan elrakja. Talán érdemesebb lett volna megölnie azt a fenevadat, mert lehet így szerzet egy ellenséget. természetesen a többieknek sem fogja engedni, hogy legyilkolják a vadat, csak ha szükséges. Most, hogy ez is megvan Stratott veszi szemügyre, de nem igazán tudna vele, mit kezdeni. Inkább csak biztosítja a terepet, amíg Bathrak megvizsgálja. Azt már eldöntötte, hogy ha itt végeznek, akkor az egyik halott macska fejét magával viszi. ~ Jól fog kinézni, majd a falamon. ~ *
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* Nixomia nem cicázik tovább. Megragadja azt a buzogányt és már futtában meglendíti azt a buzogányt. A fegyver hatalmas lendülettel csapódik bele az állat képébe. Még szerencse, hogy nem szedte össze magát az állat teljesen. Úgy tűnik, hogy ezzel el dőlt a harc. Az eddig őt védő Bathraknak biccent Strat felé. Innen már boldogul. Odalép a szörnyeteghez, hogy megnézze. Még nem halt meg. Látszik, hogy még lélegzik. Nixomia magasra emeli a fegyverét, hogy befejezze ezt a harcot. Sokáig csak tartja a buzogányát a levegőben, de végén aztán leereszti a fegyvert. ~ Magatehetetlen. Nem ölhetek meg egy ilyen kiszolgáltatott teremtményt. Nem lenne méltó egy lovaghoz. Pedig remek trófea lenne belőle. ~ Letérdel mellé és végig simít az állat szőrén. Közben azért élénken figyeli, nehogy meglepje. Végül oda hajol a füléhez és belesuttog.*
- Szerencséd van. Jól harcoltál. Sunyi módon, de jól. Most könyörületet mutatok feléd és megkímélem az életed. Jegyezd meg a nevemet egy életre. Nixoma. Nixomia győzőt le téged. Talán még látjuk egymást.* Azzal feláll és megkeresi a letört fogat. Gondosan elrakja. Talán érdemesebb lett volna megölnie azt a fenevadat, mert lehet így szerzet egy ellenséget. természetesen a többieknek sem fogja engedni, hogy legyilkolják a vadat, csak ha szükséges. Most, hogy ez is megvan Stratott veszi szemügyre, de nem igazán tudna vele, mit kezdeni. Inkább csak biztosítja a terepet, amíg Bathrak megvizsgálja. Azt már eldöntötte, hogy ha itt végeznek, akkor az egyik halott macska fejét magával viszi. ~ Jól fog kinézni, majd a falamon. ~ *
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-04 13:16:33
Üzenet elküldve: 2020-03-04 13:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor a szántók helyét lassan átveszi a hatalmas fűrengeteg, amely most csak lágyan ringatózik az akadálytalanul érkező szél útjából el és vissza, érzi, hogy már elég volt a talpalásból. Leül egy sziklára, amit hosszas keresés eredményeképpen lel meg, kicsit letakarít, majd alkalmasnak vél egy kis pihenőre. Megmasszírozgatja a talpait, majd behúzódik egy bokrosabb területre, ahol szépen összehúzza magát és meglepetten nézegeti a szájából előtáncoló fehéres leheletfelhők táncát. ~Ez nem kellemes, legalább egy kulacs forró teát hozhattam volna magammal. ~ Nem igazán alszik az éjszaka folyamán, inkább a felsejlő csillagok által rajzolt képeket figyeli, amik véleménye szerint bármelyik pillanatban arrébb rendeződhetnek. De azok egész éjszaka mozdulatlan némaságukban csillognak, míg a fényük el nem halványodik az újabb nap kezdetét jelezve ezzel. Feláll, hogy megmozgassa átfázott végtagjait, majd nagy léptekkel meginduljon ismét a térképen jelölt irányba.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-02 17:51:37
Üzenet elküldve: 2020-03-02 17:51:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A csíkos bundás hálásan fogadja a felkínált falatokat, és hozzájuk dörgölődzik, de aztán hamar el is tűnik, hogy aztán odalenn újra találkozzanak vele.
Arjának most már szemernyi kétsége sincs afelől, hogy az őket kergető nagymacskák ennek a különös helynek az őrzői, ahol valójában egyszerű cirmos bundás macskaként élnek.
A szószos husi követelést elengedi a füle mellett: hiszen az előbb már megetették odafenn az állatot, szószos husijuk pedig amúgy sincsen.
Sajnos a kérdésre, Arja puhatoló tudakozódására csak annyival kell beérniük, hogy a bundáját tisztogató macskát szólíthatják Cirminek, ha úgy tetszik, pedig Arja igazándiból arra lenne izgatottan kíváncsi: kiféle, miféle jószág, micsoda mágikus állat valójában, és miért él itt?
~Vagy inkább kiért!?~ gondolja Arja, igazán hálásan a tanácsért az ork szót illetően.
Kezd nagyon kíváncsi lenni: vajon ki van odaát, a szomszéd helyiségben?
Ám a kérdésre illik válaszolniuk:*
- Egy olyan kovácsot keresünk, aki nagytudású. Aki el tud készíteni egy démonölő íjat. Thargföldön mondták az ottani kovácssegédek, két törpe, hogy a Füves pusztában él egy ilyen kovács. Két napja indultunk neki a pusztának. Azért, hogy felkutassuk. És most itt vagyunk.
*A csíkos bundás hálásan fogadja a felkínált falatokat, és hozzájuk dörgölődzik, de aztán hamar el is tűnik, hogy aztán odalenn újra találkozzanak vele.
Arjának most már szemernyi kétsége sincs afelől, hogy az őket kergető nagymacskák ennek a különös helynek az őrzői, ahol valójában egyszerű cirmos bundás macskaként élnek.
A szószos husi követelést elengedi a füle mellett: hiszen az előbb már megetették odafenn az állatot, szószos husijuk pedig amúgy sincsen.
Sajnos a kérdésre, Arja puhatoló tudakozódására csak annyival kell beérniük, hogy a bundáját tisztogató macskát szólíthatják Cirminek, ha úgy tetszik, pedig Arja igazándiból arra lenne izgatottan kíváncsi: kiféle, miféle jószág, micsoda mágikus állat valójában, és miért él itt?
~Vagy inkább kiért!?~ gondolja Arja, igazán hálásan a tanácsért az ork szót illetően.
Kezd nagyon kíváncsi lenni: vajon ki van odaát, a szomszéd helyiségben?
Ám a kérdésre illik válaszolniuk:*
- Egy olyan kovácsot keresünk, aki nagytudású. Aki el tud készíteni egy démonölő íjat. Thargföldön mondták az ottani kovácssegédek, két törpe, hogy a Füves pusztában él egy ilyen kovács. Két napja indultunk neki a pusztának. Azért, hogy felkutassuk. És most itt vagyunk.
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-02 15:43:42
Üzenet elküldve: 2020-03-02 15:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Úgy tűnik ellenfele nem mozdul. Bár még él, de súlyosan megsérült és el is fáradt. Ha képes lábra állnia és fel is épül akkor ez a mai talán élete legszerencsésebb napja. Ha nem és társai átveszik Vlendor helyét a tündérre való figyelésben akkor a nomád majd gyors halállal ajándékozza meg a leckéért amit tőle kapott és egy imával, hogy a szellemek vezessék maguk közé. Persze a veszély még nem hárult el. Vlendor áll a tündér mellett és figyeli a környezetét. A kutyának bár nem látja, de jó eséllyel már vége. Nixomia és Bathrak vállt, vállnak vetve küzdenek úgy, hogy lehetőség szerint ne támadhassák őket hátba. Nagyon úgy néz ki, hogy ennek vége. A lába mellé guruló üvegcsét és a tündér erőtlen szavait érti és szótlan bólintással felel rájuk. Mikor a lány és a másik vezér elintézik a maradék lényt Vlendor a fejével int nekik, hogy vegyék át a helyét. Ha ez megtörtént akkor megy és igyekszik végezni ellenfelével. Úgy mint az előbb. Megközelíteni arról az oldalról ahol védtelenebb és egy határozott csapással véget vetni a szenvedéseinek.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Úgy tűnik ellenfele nem mozdul. Bár még él, de súlyosan megsérült és el is fáradt. Ha képes lábra állnia és fel is épül akkor ez a mai talán élete legszerencsésebb napja. Ha nem és társai átveszik Vlendor helyét a tündérre való figyelésben akkor a nomád majd gyors halállal ajándékozza meg a leckéért amit tőle kapott és egy imával, hogy a szellemek vezessék maguk közé. Persze a veszély még nem hárult el. Vlendor áll a tündér mellett és figyeli a környezetét. A kutyának bár nem látja, de jó eséllyel már vége. Nixomia és Bathrak vállt, vállnak vetve küzdenek úgy, hogy lehetőség szerint ne támadhassák őket hátba. Nagyon úgy néz ki, hogy ennek vége. A lába mellé guruló üvegcsét és a tündér erőtlen szavait érti és szótlan bólintással felel rájuk. Mikor a lány és a másik vezér elintézik a maradék lényt Vlendor a fejével int nekik, hogy vegyék át a helyét. Ha ez megtörtént akkor megy és igyekszik végezni ellenfelével. Úgy mint az előbb. Megközelíteni arról az oldalról ahol védtelenebb és egy határozott csapással véget vetni a szenvedéseinek.*
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-03-01 19:42:45
Üzenet elküldve: 2020-03-01 19:42:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vlendort további támadás nem éri. A nagymacska hangosan zihál a sötétben, de láthatóan nem mozdul és nem is igyekszik lábra állni. Az oldalán fekszik, hasa gyorsan felemelkedik, majd vissza, olykor hörög. Elfáradt, hisz nem hosszú harcokra termett, elsősorban lopakodásból szerzi be zsákmányát.
Strat folyamatosan gyengül, kínok között fetreng, bár jó részét nem is érzi, ahogy a méreg lesz úrrá gondolatain is, jótékony homály közeledik. Nyakán szivárog a vér, s keze is megviselt, Vlendor ebben az állapotban találhat rá. Strat utolsó erejével még elő tud halászni egy gyógyitalt, melyet Vlendor felé tart, s az kigurul kezéből, egyenesen a férfi lába elé. Sziszegő szavai gyengék, de a barbár hallhatja azokat, mielőtt Strat elájul. A távolban még mindig marakodás, olykor fájdalmas nyikkanás, olykor pedig mélyről jövő morgás, majd halk üvöltés. Nem lehet tudni ki áll nyerésre, bár a nagymacskának egyértelműen több esély van. Aztán hirtelen csend lesz.
Bathrak csak határozottat biccent, majd az állatra mutat a lány előtt, siettetve őt. Két kézzel ragadja meg szablyáját, s ha teheti, a lehető legközelebb áll meg a lánynak háttal, hogy védje azt lehetőség szerint a másik három irányból. Vlendor is biztosítja Stratot, a két szempár így belátja a környéket, azonban újabb nagymacska feltűnésétől nem kell egyelőre tartani.
Nixomia lábát megveti, a száraz pusztai földben, majd nekilódul, s vélhetően már futtában lendíti buzogányát a nagymacska felé, ki még nem teljesen szedte össze magát. Pofájába oldalról kapja a találatot, mely a lendület következtében egyébként is irtózatos erejű. Korábban letört egyik szemfoga, mellette a porban, s most feje hanyatlik el jobbra, majd a földön nyekken. Szinte fel sem morran, csupán úgy marad, akár egy kidobott rongycsomó. Lélegzik még, de ájult, s nem mozdul tovább. A pusztára hirtelen csend telepszik, s csak a távolban olykor felbődülő maihhinek motozása hallik. A csorda még itt van.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vlendort további támadás nem éri. A nagymacska hangosan zihál a sötétben, de láthatóan nem mozdul és nem is igyekszik lábra állni. Az oldalán fekszik, hasa gyorsan felemelkedik, majd vissza, olykor hörög. Elfáradt, hisz nem hosszú harcokra termett, elsősorban lopakodásból szerzi be zsákmányát.
Strat folyamatosan gyengül, kínok között fetreng, bár jó részét nem is érzi, ahogy a méreg lesz úrrá gondolatain is, jótékony homály közeledik. Nyakán szivárog a vér, s keze is megviselt, Vlendor ebben az állapotban találhat rá. Strat utolsó erejével még elő tud halászni egy gyógyitalt, melyet Vlendor felé tart, s az kigurul kezéből, egyenesen a férfi lába elé. Sziszegő szavai gyengék, de a barbár hallhatja azokat, mielőtt Strat elájul. A távolban még mindig marakodás, olykor fájdalmas nyikkanás, olykor pedig mélyről jövő morgás, majd halk üvöltés. Nem lehet tudni ki áll nyerésre, bár a nagymacskának egyértelműen több esély van. Aztán hirtelen csend lesz.
Bathrak csak határozottat biccent, majd az állatra mutat a lány előtt, siettetve őt. Két kézzel ragadja meg szablyáját, s ha teheti, a lehető legközelebb áll meg a lánynak háttal, hogy védje azt lehetőség szerint a másik három irányból. Vlendor is biztosítja Stratot, a két szempár így belátja a környéket, azonban újabb nagymacska feltűnésétől nem kell egyelőre tartani.
Nixomia lábát megveti, a száraz pusztai földben, majd nekilódul, s vélhetően már futtában lendíti buzogányát a nagymacska felé, ki még nem teljesen szedte össze magát. Pofájába oldalról kapja a találatot, mely a lendület következtében egyébként is irtózatos erejű. Korábban letört egyik szemfoga, mellette a porban, s most feje hanyatlik el jobbra, majd a földön nyekken. Szinte fel sem morran, csupán úgy marad, akár egy kidobott rongycsomó. Lélegzik még, de ájult, s nem mozdul tovább. A pusztára hirtelen csend telepszik, s csak a távolban olykor felbődülő maihhinek motozása hallik. A csorda még itt van.*
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:11:43
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:11:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* A külvilágot nem igazán érzékeli most Nixomia. A saját vadmacskájára koncentrál. Figyelme ha elkalandozna az végzetes is lehetne. Már az is csak a szerencsének tudható be, hogy épp bőrrel úszta meg azt, hogy rávetődött az a valami. És ez a szerencse továbbra is kitart, mert sikerül jól képen csergetnie ellenfelét. Igyekezne felállni a földről, amilyen gyorsan csak lehetséges ez. Ekkor pillantja meg az elsüvítő kutyát. Épp csak egy pillantást vett rá. Aztán Bathrak is érkezik, aki felsegíti a földről.*
- Kösz!* Mondja, miközben egy adag homokot köp ki. Most akad pár pillanat, hogy jobban szétnézzen. Vlendor rendben van és úgy látja, hogy a tündér szörnye is eltűnt a színről egyelőre. Nomád Start felé igyekszik, szóval nyugodtan koncentrálhat a lovagnő a saját célpontjára. Bathrak pedig elvileg védelmezi a hátát. Így hát Nixomia úgy dönt, hogy lerohanja a Djh'Ibout. Tanulva a korábbiakból, most kellő óvatossággal közelíti meg. Készen áll rá, hogy ha kell kitérjen egy felé irányuló ugrás elől. Az állatra meg a közelébe kerül, akkor egyszerűen lesújt erőből oda ahová csak tud.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
* A külvilágot nem igazán érzékeli most Nixomia. A saját vadmacskájára koncentrál. Figyelme ha elkalandozna az végzetes is lehetne. Már az is csak a szerencsének tudható be, hogy épp bőrrel úszta meg azt, hogy rávetődött az a valami. És ez a szerencse továbbra is kitart, mert sikerül jól képen csergetnie ellenfelét. Igyekezne felállni a földről, amilyen gyorsan csak lehetséges ez. Ekkor pillantja meg az elsüvítő kutyát. Épp csak egy pillantást vett rá. Aztán Bathrak is érkezik, aki felsegíti a földről.*
- Kösz!* Mondja, miközben egy adag homokot köp ki. Most akad pár pillanat, hogy jobban szétnézzen. Vlendor rendben van és úgy látja, hogy a tündér szörnye is eltűnt a színről egyelőre. Nomád Start felé igyekszik, szóval nyugodtan koncentrálhat a lovagnő a saját célpontjára. Bathrak pedig elvileg védelmezi a hátát. Így hát Nixomia úgy dönt, hogy lerohanja a Djh'Ibout. Tanulva a korábbiakból, most kellő óvatossággal közelíti meg. Készen áll rá, hogy ha kell kitérjen egy felé irányuló ugrás elől. Az állatra meg a közelébe kerül, akkor egyszerűen lesújt erőből oda ahová csak tud.*
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:44:10
Üzenet elküldve: 2020-02-28 19:44:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Talán a sors keze, talán a szerencséjé, talán elméje utolsó kis morzsájájé, de mindenesetre úgy látszik, hogy terve beválni látszik, s hűséges társa, Astor a segítségére siet. ~Ó, te.. ~ Szinte megszeretgetné, ha lenne rá ereje, és ideje, na meg nem lenne elfoglalva azzal, hogy haláltusát vívjon a puszta kegyetlen vadászával. Talán még életben marad, talán odavész a harcban, persze Strat annak örülne, ha előbbi következne be. Látja, hogy társai sincsenek könnyebb helyzetben, bár talán egy fokkal azért jobban állnak, mint hátasa, vagy a kis tündér maga, hisz a méreg hatni kezd, s ő amúgy sem túl sok erejéből. Nem nagyon tud mit tenni, örül, ha nem ájul el, bár érzi, hogy ez következik. Utolsó cselekedetével még megpróbálna valamit, hátha lesz haszna. Odagurít 1 Világoszöld varázsitalt Vlendor Hughs-nak. *
-Ha kellene! Ha másnak nem add a kutyámnak, kérlek!
*Nyöszörgi ki száján utolsó értelmes szavakat, majd elájul a sötét éjszakában társaira bízva magát.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Talán a sors keze, talán a szerencséjé, talán elméje utolsó kis morzsájájé, de mindenesetre úgy látszik, hogy terve beválni látszik, s hűséges társa, Astor a segítségére siet. ~Ó, te.. ~ Szinte megszeretgetné, ha lenne rá ereje, és ideje, na meg nem lenne elfoglalva azzal, hogy haláltusát vívjon a puszta kegyetlen vadászával. Talán még életben marad, talán odavész a harcban, persze Strat annak örülne, ha előbbi következne be. Látja, hogy társai sincsenek könnyebb helyzetben, bár talán egy fokkal azért jobban állnak, mint hátasa, vagy a kis tündér maga, hisz a méreg hatni kezd, s ő amúgy sem túl sok erejéből. Nem nagyon tud mit tenni, örül, ha nem ájul el, bár érzi, hogy ez következik. Utolsó cselekedetével még megpróbálna valamit, hátha lesz haszna. Odagurít 1 Világoszöld varázsitalt Vlendor Hughs-nak.
*-Ha kellene! Ha másnak nem add a kutyámnak, kérlek!
*Nyöszörgi ki száján utolsó értelmes szavakat, majd elájul a sötét éjszakában társaira bízva magát.*
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-23 18:42:49
Üzenet elküldve: 2020-02-23 18:42:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*A macska hálás minden falatért, háláját hangos kerregéssel és dörgölőzéssel fejezi ki, de aztán hamar eltűnik, még bőven azelőtt, hogy Arja és Graril elindulnának lefelé. Megeshet, hogy a férfi szavaira hallgat és elment megkeresni a mamáját? Talán épp lemegy? Megeshet, hiszen mikor legközelebb feltűnik, akkor odalenn van az utazókkal együtt.*
- Ők teljesen olyanok, mint én...
*Szinte hallani a sértettséget az állat hangjából.*
- Éhesek. A szószos húst szeretem a legjobban. Lenyalogatni a szószt a húsról. Aztán újabb szószos husikát követelni. Adjatok szószos husit!
*Ordítva, nyávogó hangon követeli a szószos húst.*
- Nevezhettek Cirminek. Cirmi, tudjátok, mint minden cirmos macska. És nem vagyok kölyök.
*Sárga pillantása lustán kúszik Grarilra.*
- Ork herceget, azt mondod. Én a helyedben nem emlegetnék orkokat a jelenlétében.
*A macska gesztusai egészen emberiek, állával a másik helyiség felé bök.*
- Aztán hogy jutott eszetekbe az, hogy pont itt keressetek egy kovácsot?
*A macska hálás minden falatért, háláját hangos kerregéssel és dörgölőzéssel fejezi ki, de aztán hamar eltűnik, még bőven azelőtt, hogy Arja és Graril elindulnának lefelé. Megeshet, hogy a férfi szavaira hallgat és elment megkeresni a mamáját? Talán épp lemegy? Megeshet, hiszen mikor legközelebb feltűnik, akkor odalenn van az utazókkal együtt.*
- Ők teljesen olyanok, mint én...
*Szinte hallani a sértettséget az állat hangjából.*
- Éhesek. A szószos húst szeretem a legjobban. Lenyalogatni a szószt a húsról. Aztán újabb szószos husikát követelni. Adjatok szószos husit!
*Ordítva, nyávogó hangon követeli a szószos húst.*
- Nevezhettek Cirminek. Cirmi, tudjátok, mint minden cirmos macska. És nem vagyok kölyök.
*Sárga pillantása lustán kúszik Grarilra.*
- Ork herceget, azt mondod. Én a helyedben nem emlegetnék orkokat a jelenlétében.
*A macska gesztusai egészen emberiek, állával a másik helyiség felé bök.*
- Aztán hogy jutott eszetekbe az, hogy pont itt keressetek egy kovácsot?
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-20 12:06:41
Üzenet elküldve: 2020-02-20 12:06:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A teremtés előszobája//
*Hossz hosszú bosszús időszak után ismét úgy érzi, hogy aktívan kell részt vennie a világ folyamatainak alakításában. Gondolatai kitisztultak és elég erősnek érzi magát, hogy hűvös terveit folytathassa. Nem éppen az élet nagy kérdései mozgatják a jelen pillanatban, hiszen az előtte heverő kódex üres lapjai még mindig csak csalódottsággal és dühhel töltik el, de mégis érez magában annyi ösztönzést, hogy felkerekedjen és valamit kezdjen a következő időszakkal.
Feltápászkodik kis barlangjában található székéről és öreg csontjait átmozgatva a csüggedést is kinyújtóztatja csontos végtagjaiból.
Amint összeszedte magát, körbe tekint az apró helységben és első mozdulataival megragadja az átvágott torkú nyúl tetemét, hogy kihajítsa az ajtó elé. Megragadja a bundáját és a bejárathoz sétál vele. Már épp lendítené a karját amikor megálljt parancsol számára az elméje.
Visszasétál az oltárhoz és leteszi rá a tetemet. Bal kezét az állára helyezi és gondolkodni kezd. Pár pillanatig töpreng végül maga elé emeli a kódexet és egy új sort ír bele. Maga sem tudja, hogy mi lesz az új kísérlet eredménye, de úgy érzi meg kell próbálnia.
Elmormol egy bonyolultabb igét, majd a tetemre helyezi a kezét. Még csak sejteni sem sejti, hogy vajon találkozhat e majd valamivel, amely közelebb viheti élet és halál mezsgyéjének megismeréséhez, de bízik benne, hogy az állat elárulja a számára mi is az amelyre oly mohón vágyik a lelke.
Most azonban vár, hogy a varázslat kifejtse hatását.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
*Hossz hosszú bosszús időszak után ismét úgy érzi, hogy aktívan kell részt vennie a világ folyamatainak alakításában. Gondolatai kitisztultak és elég erősnek érzi magát, hogy hűvös terveit folytathassa. Nem éppen az élet nagy kérdései mozgatják a jelen pillanatban, hiszen az előtte heverő kódex üres lapjai még mindig csak csalódottsággal és dühhel töltik el, de mégis érez magában annyi ösztönzést, hogy felkerekedjen és valamit kezdjen a következő időszakkal.
Feltápászkodik kis barlangjában található székéről és öreg csontjait átmozgatva a csüggedést is kinyújtóztatja csontos végtagjaiból.
Amint összeszedte magát, körbe tekint az apró helységben és első mozdulataival megragadja az átvágott torkú nyúl tetemét, hogy kihajítsa az ajtó elé. Megragadja a bundáját és a bejárathoz sétál vele. Már épp lendítené a karját amikor megálljt parancsol számára az elméje.
Visszasétál az oltárhoz és leteszi rá a tetemet. Bal kezét az állára helyezi és gondolkodni kezd. Pár pillanatig töpreng végül maga elé emeli a kódexet és egy új sort ír bele. Maga sem tudja, hogy mi lesz az új kísérlet eredménye, de úgy érzi meg kell próbálnia.
Elmormol egy bonyolultabb igét, majd a tetemre helyezi a kezét. Még csak sejteni sem sejti, hogy vajon találkozhat e majd valamivel, amely közelebb viheti élet és halál mezsgyéjének megismeréséhez, de bízik benne, hogy az állat elárulja a számára mi is az amelyre oly mohón vágyik a lelke.
Most azonban vár, hogy a varázslat kifejtse hatását.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-19 20:24:33
Üzenet elküldve: 2020-02-19 20:24:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
* A férfi örül annak, hogy útitárs jól van. Kis kalandjuk akár sokkos állapotba is hozhatta volna, de Arja erős lány, bírja a strapát. Éppen újra szólna valamit, amikor megérzi, hogy valami a lábához simul. Amikor látja, hogy mi az kicsit meghökken, de végül elmosolyodik. Leül a földre és megvakargatja a cirmos füle tövét.*
- Elcsatangoltál? Na tessék, egyél egy kis húst.*-mondja és elővesz egy kevés szárított húst. A kölyök valószínűleg a friss falatokhoz szokott, ezért megrágja neki azt a pár falatot és úgy adja a cirmos szájába.*
- Na, most már keresd meg a mamádat, és mondd meg neki, hogy ne bántson minket, ha hazafelé tartunk.*-mondja és otthagyja a kölyköt. Követi Arját a föld gyomrába. Ő is hallja a fémes csengést, valamint ő is megpillantja a macskaszerű lényt.*
- Az én nevem Graril Dhassorn, békével jöttünk! Valóban úgy van, ahogy Arja mondja.*-szól a férfi.*
* A férfi örül annak, hogy útitárs jól van. Kis kalandjuk akár sokkos állapotba is hozhatta volna, de Arja erős lány, bírja a strapát. Éppen újra szólna valamit, amikor megérzi, hogy valami a lábához simul. Amikor látja, hogy mi az kicsit meghökken, de végül elmosolyodik. Leül a földre és megvakargatja a cirmos füle tövét.*
- Elcsatangoltál? Na tessék, egyél egy kis húst.*-mondja és elővesz egy kevés szárított húst. A kölyök valószínűleg a friss falatokhoz szokott, ezért megrágja neki azt a pár falatot és úgy adja a cirmos szájába.*
- Na, most már keresd meg a mamádat, és mondd meg neki, hogy ne bántson minket, ha hazafelé tartunk.*-mondja és otthagyja a kölyköt. Követi Arját a föld gyomrába. Ő is hallja a fémes csengést, valamint ő is megpillantja a macskaszerű lényt.*
- Az én nevem Graril Dhassorn, békével jöttünk! Valóban úgy van, ahogy Arja mondja.*-szól a férfi.*
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-19 08:12:58
Üzenet elküldve: 2020-02-19 08:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
- Jól vagyok, igen! *hebegi a lány a férfi kérdésére, ahogy döbbenten figyeli a Grarilhoz dörgölődző cirmost: a pofácskája, a bundája annyira, de annyira hasonlít arra, amelyik olyan félelmetesnek látszott, ahogyan kibukkant a ködből nemrégen, és amelyiknek a társai halálos űzésben kergették őket!*
- Teljesen olyan, mint... tudod... azok... *súgja, mintha csak tartana attól, hogy a kandúr meghallja.*
- Adjunk neki valamit, ugye? *súgja, és ha Grarilnak már esetleg nem lenne, ő maga halászik elő a Mik csomagolta készlet maradványaiból egy kis darabka szalonnavéget, mert a cirmos igazán hízelkedő és elegánsan szép kis jószág, bár a hasonlóság miatt Arjának van valami igazán furcsa érzése.
Aztán ahogy elindul lefelé, a minden fogódzó nélküli durván kivájt lépcsőkön, és odalentről megcsapja a felszálló meleg, az agya hátsó zugában végigfut rajta, hogy a föld alá ereszkedik éppen, és hogy akár be is zárulhat felettük valami ajtó: jó ötlet ez?? De a hirtelen megmenekülés megkönnyebbült eufóriájának pillanata, és igen, a kíváncsiság erősebbeknek bizonyulnak a futó rossz érzésnél, a lány egyelőre minden idegszálával az elé táruló látványra koncentrál: az érintése alatt egyre simábbá és kidolgozottabbá váló lépcsőkre és falakra, majd odalent az oszlopos márványteremre, és a finommívű berendezésre, a falakat borító bundákra. Lenyűgözi az egész! Nem mer gondolni semmire, egyelőre elhessegeti a fejében kergetőző vadabbnál vadabb feltevéseket, és egyszerűen csak átadja magát a hely varázsának. És fülel. De hiába, a csáberejű, delejes énekszót nem hallja, helyette csak egy állandóan ismétlődő fémes, csilingelő zaj hallatszik valahonnan.*
- Csak kíváncsiak. És hálásak! *válaszol a lány az első ijedség után, és teszi hozzá a második mondatot is gyorsan, ahogy visszanyeri a lélekjelenlétét a hangra, ami elsőre nem is tudja, honnan érkezik. De aztán rá kell jöjjön, hogy a forrása a bundáját tisztogató cirmos kell legyen!*
- Te ki vagy? És hol vagyunk? *kérdezi nagyon igyekezve, hogy ne bátortalanodjon el egészen egy kedve szerint nagymacskává változni tudó, emberi hangon beszélő, csíkos bundás őrző láttán-hallatán, és legalább az elemi udvariasság követelményeinek eleget tudjon tenni vendégként.*
- Én Arja vagyok, Szürke Arja. A Levegő városából jöttünk. Köszönjük, hogy itt lehetünk. Az énekszót követtük. *igyekszik kimutatni a háláját a megmenekülésükért, és egyelőre nagyon igyekszik elkerülni bármlyen utalást az őket üldöző lényekre. Igazából egyelőre bele sem akar gondolni a dologba! És ha sikerül eddig eljutnia egyáltalán a beszélgetésben (ami igazán figyelemre méltó teljesítmény lenne, tekintve hogy a kalandor lány beszélgetőtársa vélhetően egy csíkos bundás kandúr), még félénken, de reménykedve megemlíti:*
- Egy ork *köszörüli meg a torkát* - egy ork herceget keresünk. Egy nagytudású kovácsot.
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.19 08:24:11
- Jól vagyok, igen! *hebegi a lány a férfi kérdésére, ahogy döbbenten figyeli a Grarilhoz dörgölődző cirmost: a pofácskája, a bundája annyira, de annyira hasonlít arra, amelyik olyan félelmetesnek látszott, ahogyan kibukkant a ködből nemrégen, és amelyiknek a társai halálos űzésben kergették őket!*
- Teljesen olyan, mint... tudod... azok... *súgja, mintha csak tartana attól, hogy a kandúr meghallja.*
- Adjunk neki valamit, ugye? *súgja, és ha Grarilnak már esetleg nem lenne, ő maga halászik elő a Mik csomagolta készlet maradványaiból egy kis darabka szalonnavéget, mert a cirmos igazán hízelkedő és elegánsan szép kis jószág, bár a hasonlóság miatt Arjának van valami igazán furcsa érzése.
Aztán ahogy elindul lefelé, a minden fogódzó nélküli durván kivájt lépcsőkön, és odalentről megcsapja a felszálló meleg, az agya hátsó zugában végigfut rajta, hogy a föld alá ereszkedik éppen, és hogy akár be is zárulhat felettük valami ajtó: jó ötlet ez?? De a hirtelen megmenekülés megkönnyebbült eufóriájának pillanata, és igen, a kíváncsiság erősebbeknek bizonyulnak a futó rossz érzésnél, a lány egyelőre minden idegszálával az elé táruló látványra koncentrál: az érintése alatt egyre simábbá és kidolgozottabbá váló lépcsőkre és falakra, majd odalent az oszlopos márványteremre, és a finommívű berendezésre, a falakat borító bundákra. Lenyűgözi az egész! Nem mer gondolni semmire, egyelőre elhessegeti a fejében kergetőző vadabbnál vadabb feltevéseket, és egyszerűen csak átadja magát a hely varázsának. És fülel. De hiába, a csáberejű, delejes énekszót nem hallja, helyette csak egy állandóan ismétlődő fémes, csilingelő zaj hallatszik valahonnan.*
- Csak kíváncsiak. És hálásak! *válaszol a lány az első ijedség után, és teszi hozzá a második mondatot is gyorsan, ahogy visszanyeri a lélekjelenlétét a hangra, ami elsőre nem is tudja, honnan érkezik. De aztán rá kell jöjjön, hogy a forrása a bundáját tisztogató cirmos kell legyen!*
- Te ki vagy? És hol vagyunk? *kérdezi nagyon igyekezve, hogy ne bátortalanodjon el egészen egy kedve szerint nagymacskává változni tudó, emberi hangon beszélő, csíkos bundás őrző láttán-hallatán, és legalább az elemi udvariasság követelményeinek eleget tudjon tenni vendégként.*
- Én Arja vagyok, Szürke Arja. A Levegő városából jöttünk. Köszönjük, hogy itt lehetünk. Az énekszót követtük. *igyekszik kimutatni a háláját a megmenekülésükért, és egyelőre nagyon igyekszik elkerülni bármlyen utalást az őket üldöző lényekre. Igazából egyelőre bele sem akar gondolni a dologba! És ha sikerül eddig eljutnia egyáltalán a beszélgetésben (ami igazán figyelemre méltó teljesítmény lenne, tekintve hogy a kalandor lány beszélgetőtársa vélhetően egy csíkos bundás kandúr), még félénken, de reménykedve megemlíti:*
- Egy ork *köszörüli meg a torkát* - egy ork herceget keresünk. Egy nagytudású kovácsot.
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.19 08:24:11
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:07:32
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A csorda szelleme//
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Néma csöndben vad küzdelem. Pár pillanattal ezelőtt még a holdat szemlélte a nomád és gondolatai a békén jártak. Most szinte nem is gondolkozik. Elemzi a helyzetet és teszi amit tennie kell. A lába felé suhanó karom elől húzza az adott végtagot majd lesújt a csatabárdjával. Nem élete mozdulata ez, de nem önti el agyát a büszkeség mint régen. Látja, hogy annak a küzdelemnek egyelőre vége. Ellenfele meghunyászkodott. Ha egyedül lenne akkor végezne vele ne szenvedjen, de ezt most nem teheti meg. Ha nem éri sunyi támadás akkor a tündér közelébe siet. A környezetéről egy percre se veszi le a szemét. Ha pedig oda ért akkor csak figyel és várja a támadást. "A fiatalok belemerülnek a harcba. Az öregeknek ezért kell helyettük is gondolkozni." Emlékszik vissza a törzsfő szavaira aki annak idején megcsonkítva bár győztesen került ki a küzdelmükből. Jó vezér volt. Ha bárhonnan támadást érzékel akkor csatabárdjával odacsap. Nem enged senkit a társa közelébe.*
//E.Sz.6887. Perzselő homok, Borquos éjjel//
*Néma csöndben vad küzdelem. Pár pillanattal ezelőtt még a holdat szemlélte a nomád és gondolatai a békén jártak. Most szinte nem is gondolkozik. Elemzi a helyzetet és teszi amit tennie kell. A lába felé suhanó karom elől húzza az adott végtagot majd lesújt a csatabárdjával. Nem élete mozdulata ez, de nem önti el agyát a büszkeség mint régen. Látja, hogy annak a küzdelemnek egyelőre vége. Ellenfele meghunyászkodott. Ha egyedül lenne akkor végezne vele ne szenvedjen, de ezt most nem teheti meg. Ha nem éri sunyi támadás akkor a tündér közelébe siet. A környezetéről egy percre se veszi le a szemét. Ha pedig oda ért akkor csak figyel és várja a támadást. "A fiatalok belemerülnek a harcba. Az öregeknek ezért kell helyettük is gondolkozni." Emlékszik vissza a törzsfő szavaira aki annak idején megcsonkítva bár győztesen került ki a küzdelmükből. Jó vezér volt. Ha bárhonnan támadást érzékel akkor csatabárdjával odacsap. Nem enged senkit a társa közelébe.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2020-02-17 08:21:52
Üzenet elküldve: 2020-02-17 08:21:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Arja (meg Gralil) és a démonölő íj //
*Az utazóknak szerencséje van, látszólag mindenképpen, hiszen megmenekültek az őket üldöző vadállatoktól. Arja lova megsérült az üldözés során, de a nő orvosolja ezt a problémát: az állat pár nyalintással felhörpinti tenyeréből az üvegcse tartalmát, a karmolásnyomok pedig behegednek. A visszanövő szőr viszont pár árnyalattal világosabb marad az egykori karomnyomok helyén. A patást megszállja valami határtalan nyugalom, sután lépeget, laposakat pislog.
Graril érezheti, hogy valami a lábához ér. Csíkos bundájú, nagyra nőtt kandúr dörgölőzik hozzá. Éppen olyan, mint az őket az imént még üldözők, azzal a különbséggel, hogy házi macska méretű. Ha a férfi figyelt arra, hogy honnét került ide, akkor láthatta, hogy a ködfalon át érkezett... Hangosan dorombolva követel valamit, mivel macska ezért valószínűleg egy kis halat, vagy tejet, ha pedig nem kap semmi nasit, akkor farok-felvágva, sértődötten távozik.
Arja bátran indul a lépcső felé, bele sem gondolva abba, hogy tán nem az volt a legrosszabb lehetőség, hogy nagyra nőtt cirmosok zabálják fel őket.
A lépcsőt durva szerszámmal rótták a földbe, meredeken indul a mélybe és Arjának talán túlságosan nagyok is a fokok, de Graril egészen könnyen boldogulhat. Kapaszkodó nincsen, csak a fal göcsörtjei. Lefelé haladva egyre melegebb lesz.
Az énekszót egy ideje már nem hallják, helyette ütemes, fémes csilingelés hallatszik. Ahogy haladnak egyre lejjebb úgy a falak és a lépcsőfokok is egyre simábbá válnak, készítőjük egyértelműen több gondot fordított ezek megformálására, mint a felszínhez közeliekére.
A lépcsősor alján hatalmas terem, melyet mértani pontossággal építettek, a plafont egymástól szabályos távolságra elhelyezett, vaskos, hatszög alapú oszlopok tartják. A vándorok tán döngölt földpadlót vártak, de ez márványból van, ahogyan a falak és az oszlopok is. A falakon állatok bőrei, főként csíkos macskabundák. Olyan érzésük lehet, hogy ez egy palota, és ezt az érzést felerősítik a "kiegészítők" is: finom szobrok, ezüst tányér a drága fából készült asztalon, mellette drágakövekkel kirakott aranyserleg.*
- Bátrak vagytok.
*A megjegyzés az odafönt látott kandúrtól származik. Bár ezt talán a vándorok nem is gondolják, mert az állat egy robusztus, faragott szék széles karfáján ülve tisztogatja a bundáját és csak a fülét fordítja feléjük. A fémes zaj egy másik helyiségből hallatható.*
*Az utazóknak szerencséje van, látszólag mindenképpen, hiszen megmenekültek az őket üldöző vadállatoktól. Arja lova megsérült az üldözés során, de a nő orvosolja ezt a problémát: az állat pár nyalintással felhörpinti tenyeréből az üvegcse tartalmát, a karmolásnyomok pedig behegednek. A visszanövő szőr viszont pár árnyalattal világosabb marad az egykori karomnyomok helyén. A patást megszállja valami határtalan nyugalom, sután lépeget, laposakat pislog.
Graril érezheti, hogy valami a lábához ér. Csíkos bundájú, nagyra nőtt kandúr dörgölőzik hozzá. Éppen olyan, mint az őket az imént még üldözők, azzal a különbséggel, hogy házi macska méretű. Ha a férfi figyelt arra, hogy honnét került ide, akkor láthatta, hogy a ködfalon át érkezett... Hangosan dorombolva követel valamit, mivel macska ezért valószínűleg egy kis halat, vagy tejet, ha pedig nem kap semmi nasit, akkor farok-felvágva, sértődötten távozik.
Arja bátran indul a lépcső felé, bele sem gondolva abba, hogy tán nem az volt a legrosszabb lehetőség, hogy nagyra nőtt cirmosok zabálják fel őket.
A lépcsőt durva szerszámmal rótták a földbe, meredeken indul a mélybe és Arjának talán túlságosan nagyok is a fokok, de Graril egészen könnyen boldogulhat. Kapaszkodó nincsen, csak a fal göcsörtjei. Lefelé haladva egyre melegebb lesz.
Az énekszót egy ideje már nem hallják, helyette ütemes, fémes csilingelés hallatszik. Ahogy haladnak egyre lejjebb úgy a falak és a lépcsőfokok is egyre simábbá válnak, készítőjük egyértelműen több gondot fordított ezek megformálására, mint a felszínhez közeliekére.
A lépcsősor alján hatalmas terem, melyet mértani pontossággal építettek, a plafont egymástól szabályos távolságra elhelyezett, vaskos, hatszög alapú oszlopok tartják. A vándorok tán döngölt földpadlót vártak, de ez márványból van, ahogyan a falak és az oszlopok is. A falakon állatok bőrei, főként csíkos macskabundák. Olyan érzésük lehet, hogy ez egy palota, és ezt az érzést felerősítik a "kiegészítők" is: finom szobrok, ezüst tányér a drága fából készült asztalon, mellette drágakövekkel kirakott aranyserleg.*
- Bátrak vagytok.
*A megjegyzés az odafönt látott kandúrtól származik. Bár ezt talán a vándorok nem is gondolják, mert az állat egy robusztus, faragott szék széles karfáján ülve tisztogatja a bundáját és csak a fülét fordítja feléjük. A fémes zaj egy másik helyiségből hallatható.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936