Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-11 13:53:35
Üzenet elküldve: 2015-08-11 13:53:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vér nem válik vízzé//
*Ahogy kiérnek a pusztába, lova prüszköl egyet, habár egészen más okokból, mint amiért Quiri szinte szűköl egyet. Nagyon kevés ideje van még a felszínen, talán ha fél év eltelt, mióta elhagyta a mélységet, így szeme szinte egyáltalán nem szokta még meg a kíméletlen, vakító világosságot. Olyan reflexszerűen húzza arcába a csuklyát, mintha világ életében csak takargatni akarta volna magát, vagy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb cselekedete. Ezt követően követi Idhreniel példáját, s ül fel saját pej kancájára, mely megrázza fejét, s várakozón legyezgeti saját farát.*
~Sötételfeknél nem szokatlan, hogy megölje anyját... de kiirtani családját? És miért kék szem?... Mondta, az előbb mondta.~
*Igyekszik felidézni, azonban kissé zavaros a kép. A nőstény, ki kék szemű, gyilkol, aztán vörössé válik? Talán elsiklott egy rész felett, mely megválaszolná neki ezt az ostobaságnak tűnő dolgot, azonban szeretne minden részlettel tisztában lenni. A gyűrűt is jól megbámulva, magába szívva a látványt. Egy hatalmas skorpió, egy Nassiky az, mely a gyűrűről mered a szemlélőre, hátborzongató pontossággal, vérvörös mezőben.*
~Egy családi jelkép.~
*Saját családjának egykori szimbólumát már nem képes felidézni, talán olyan kevésszer látta, hogy akkor sem tudná megmondani, hogy az családjáé, ha egyszer előtte virítana. Aztán elkövetkezik Idhreniel kérdése, melyre nyilvánvalóan választ vár, s Quirinek van is valamiféle válasza.*
- Magad mellé fogadtál, tanítványodnak... Utat mutattál a felszíni mocsokban, s most célodat célommá kívánod emelni. Nem is jutna eszembe nemet mondani...
*Búgja szokásos halk, gyenge hangján, mely a végtelen csendre való tekintettel ezúttal még valamelyest erősnek is tűnik.*
- Csak mondd az irányt, s követlek, míg másképp nem döntesz.
*Talán sötételfekhez nem is illő ez a viselkedés, ez a már-már hűségnek nevezhető jelenség, azonban bizonyos szempontból a gyenge és megtört Nedquirinek a nőstény a védangyala. Ha elindulnak, s a másiknak nincsenek további kérdései, akkor felteszi a sajátját, megtörve a pillanatnyilag beállt csendet.*
- Miért lett vörös a szeme? A nősténynek...
*Ahogy kiérnek a pusztába, lova prüszköl egyet, habár egészen más okokból, mint amiért Quiri szinte szűköl egyet. Nagyon kevés ideje van még a felszínen, talán ha fél év eltelt, mióta elhagyta a mélységet, így szeme szinte egyáltalán nem szokta még meg a kíméletlen, vakító világosságot. Olyan reflexszerűen húzza arcába a csuklyát, mintha világ életében csak takargatni akarta volna magát, vagy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb cselekedete. Ezt követően követi Idhreniel példáját, s ül fel saját pej kancájára, mely megrázza fejét, s várakozón legyezgeti saját farát.*
~Sötételfeknél nem szokatlan, hogy megölje anyját... de kiirtani családját? És miért kék szem?... Mondta, az előbb mondta.~
*Igyekszik felidézni, azonban kissé zavaros a kép. A nőstény, ki kék szemű, gyilkol, aztán vörössé válik? Talán elsiklott egy rész felett, mely megválaszolná neki ezt az ostobaságnak tűnő dolgot, azonban szeretne minden részlettel tisztában lenni. A gyűrűt is jól megbámulva, magába szívva a látványt. Egy hatalmas skorpió, egy Nassiky az, mely a gyűrűről mered a szemlélőre, hátborzongató pontossággal, vérvörös mezőben.*
~Egy családi jelkép.~
*Saját családjának egykori szimbólumát már nem képes felidézni, talán olyan kevésszer látta, hogy akkor sem tudná megmondani, hogy az családjáé, ha egyszer előtte virítana. Aztán elkövetkezik Idhreniel kérdése, melyre nyilvánvalóan választ vár, s Quirinek van is valamiféle válasza.*
- Magad mellé fogadtál, tanítványodnak... Utat mutattál a felszíni mocsokban, s most célodat célommá kívánod emelni. Nem is jutna eszembe nemet mondani...
*Búgja szokásos halk, gyenge hangján, mely a végtelen csendre való tekintettel ezúttal még valamelyest erősnek is tűnik.*
- Csak mondd az irányt, s követlek, míg másképp nem döntesz.
*Talán sötételfekhez nem is illő ez a viselkedés, ez a már-már hűségnek nevezhető jelenség, azonban bizonyos szempontból a gyenge és megtört Nedquirinek a nőstény a védangyala. Ha elindulnak, s a másiknak nincsenek további kérdései, akkor felteszi a sajátját, megtörve a pillanatnyilag beállt csendet.*
- Miért lett vörös a szeme? A nősténynek...
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-11 12:30:54
Üzenet elküldve: 2015-08-11 12:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vér nem válik vízzé//
* Tisztulni kezd az ég, s az eső is eláll. Pirkad, vörösen izzik az ég alja, ahogy a nap a horizont felé kúszik. Bántó világosság, fejére hajtja csuklyáját, s mélyen húzza arcába. Újabb kopár pusztaság, mely elterül előttük, bár korántsem, olyan vészjósló, mint azt, amit a hátuk mögött hagytak. Megáll, majd felül lovára, eddig csak azért nem tette, mert félt, hogy a sáros talajon a végeláthatatlan sötétben, a lovak megbotlanak, s csúszós talajon.
Bólint minden szóra, ahogy visszahallja saját szavait Quirit ajkairól. *
- Álmaimban megmutatta magát.
* Nagyot sóhajt, s bár a másik nem láthatja, de behunyja szemeit, hogy felidézze magában az arcot. Mely a hónapok alatt részletről részletre vésett emlékeibe. Száz közül megismerné, s valahogy az idő folyamán fura kötődést is felépített hozzá. Holott más gyűlölné, amiért kiirtotta családját. *
- Sosem találkoztam vele, de bármikor felismerném. Sose beszéltem vele, mégis mindent tudok róla. Ismerem a múltját.
* Tart néhány percnyi szünetet. *
- Tudod, sose ismertem anyám, se apám. Még csecsen ülő voltam, mikor elhoztak a házból a Nővérek. Köztük a nevem is más volt. Nekem ők voltak a családom. Mégis emlékszem néhány képre, helyre, ódon falakra, illatokra, de arcokra egyre sem. Kutattam az emlékek között, melyek mélyen ülnek bennem. Emlékszem egy jelre, mely dicsőn hirdette a Matróna Házának hírét. Hamar megtudtam, honnan ered a kék szemű démon. S megtudtam a történetét is. Módszeresen irtotta ki a családot. Ölte meg előbb fivérét, majd apját s végül anyját. Ám, később ezt kaptam… az egyik nővértől.
* Húz, elő egy gyűrűt mely egy apró ezüstláncon lóg a nyakában. *
- Ezt a jelet láttam álmomban is és erre emlékeztem. Akit keresünk a nővérem.
* Süllyeszti vissza a láncot ruhája rejtekébe. *
- Nem, én nem ítélkezem, ahogy az Anyja sem. Rajta fog múlni, fel tudja-e építeni, mely már a fejében motoszkál. Meg találja-e a barátot, s mer bízni azokban, akik körülötte van. Mer-e neki vágni és később erős kézzel megszilárdítani hatalmat. Én mellette leszek, hogy segítsem. Kérdés, te segíteni fogod-e?
A hozzászólás írója (Idhreniel Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 12:31:33
* Tisztulni kezd az ég, s az eső is eláll. Pirkad, vörösen izzik az ég alja, ahogy a nap a horizont felé kúszik. Bántó világosság, fejére hajtja csuklyáját, s mélyen húzza arcába. Újabb kopár pusztaság, mely elterül előttük, bár korántsem, olyan vészjósló, mint azt, amit a hátuk mögött hagytak. Megáll, majd felül lovára, eddig csak azért nem tette, mert félt, hogy a sáros talajon a végeláthatatlan sötétben, a lovak megbotlanak, s csúszós talajon.
Bólint minden szóra, ahogy visszahallja saját szavait Quirit ajkairól. *
- Álmaimban megmutatta magát.
* Nagyot sóhajt, s bár a másik nem láthatja, de behunyja szemeit, hogy felidézze magában az arcot. Mely a hónapok alatt részletről részletre vésett emlékeibe. Száz közül megismerné, s valahogy az idő folyamán fura kötődést is felépített hozzá. Holott más gyűlölné, amiért kiirtotta családját. *
- Sosem találkoztam vele, de bármikor felismerném. Sose beszéltem vele, mégis mindent tudok róla. Ismerem a múltját.
* Tart néhány percnyi szünetet. *
- Tudod, sose ismertem anyám, se apám. Még csecsen ülő voltam, mikor elhoztak a házból a Nővérek. Köztük a nevem is más volt. Nekem ők voltak a családom. Mégis emlékszem néhány képre, helyre, ódon falakra, illatokra, de arcokra egyre sem. Kutattam az emlékek között, melyek mélyen ülnek bennem. Emlékszem egy jelre, mely dicsőn hirdette a Matróna Házának hírét. Hamar megtudtam, honnan ered a kék szemű démon. S megtudtam a történetét is. Módszeresen irtotta ki a családot. Ölte meg előbb fivérét, majd apját s végül anyját. Ám, később ezt kaptam… az egyik nővértől.
* Húz, elő egy gyűrűt mely egy apró ezüstláncon lóg a nyakában. *
- Ezt a jelet láttam álmomban is és erre emlékeztem. Akit keresünk a nővérem.
* Süllyeszti vissza a láncot ruhája rejtekébe. *
- Nem, én nem ítélkezem, ahogy az Anyja sem. Rajta fog múlni, fel tudja-e építeni, mely már a fejében motoszkál. Meg találja-e a barátot, s mer bízni azokban, akik körülötte van. Mer-e neki vágni és később erős kézzel megszilárdítani hatalmat. Én mellette leszek, hogy segítsem. Kérdés, te segíteni fogod-e?
A hozzászólás írója (Idhreniel Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.11 12:31:33
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-09 17:19:19
Üzenet elküldve: 2015-08-09 17:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Volt szerencséje, vagy csak a magasságbéliek tudják miként is rangsorolható az esemény, de sikeresen verődött, ezúttal nem össze, csak egy négy szekérből álló, utazócsapathoz. Naná, hogy egy ifjú, szépséges leány sincs köztük, de ez a legkevesebb. Már ha hinni lehet a marcona, kétes céllal utazgató csapatnak, akkor a következő fogadóban ledér hölgyek várják őket készségesen. Addig is Jaz marad a kevés szavú, serény kis legényke álcájánál, ki szó nélkül pattan ellátni a szekérvonókat, kondért sikálni, első őrséget bevállalni, és még veszít is rendre az esti kockázások közben, helyet sem kér egyetlen kocsin sem, csak bandukol mellettük némán, pusztán némi ivóvizet, élelmet remélve cserébe.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-07 15:21:16
Üzenet elküldve: 2015-08-07 15:21:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú séta van már mögötte, s egyre szárazabb a szája, legszívesebben köpne egyet, hogy megszabaduljon száján lerakodott portól, de már nyála sincs annyi.
Körülnéz merre is, tovább, a távolban talán házakat lát, hát megindul arrafelé, lassan esteledik, legalább akkor nem lesz ilyen dög meleg, ha az éhsége meg a szomja nem is csillapul.
Tempót erőltetve lépéseibe, indul tovább, a távolba egy lovast lát eliramodni, kicsit elfilózik, milyen jó lenne neki is egy ló, aztán rájön, hogy lovagolni sem tud, soha nem volt még lehetősége rá, hogy kipróbálja, de most már szabad, majd kerít rá sort.*
Körülnéz merre is, tovább, a távolban talán házakat lát, hát megindul arrafelé, lassan esteledik, legalább akkor nem lesz ilyen dög meleg, ha az éhsége meg a szomja nem is csillapul.
Tempót erőltetve lépéseibe, indul tovább, a távolba egy lovast lát eliramodni, kicsit elfilózik, milyen jó lenne neki is egy ló, aztán rájön, hogy lovagolni sem tud, soha nem volt még lehetősége rá, hogy kipróbálja, de most már szabad, majd kerít rá sort.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:20:45
Üzenet elküldve: 2015-08-06 18:20:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Közel s távol semmi sincs, Valiel áldja az eget, mikor néza egy-egy érhez ér, ahol friss víz csordogál. Az éhséget egész jól bírja, de a szomjúságot még a leghozzászokottabbak is nehezen viselik. Nem is beszélve a hőségről. A lány viszont elég kreatív, így a mocskos pólójából szaggat le egy nagy darabot. Azt először próbálja a lehető legjobban kimosni a patakban, majd belemártja a vízbe és úgy indul útnak újra. Ha megszomjazik, a szájába csavar néhány cseppet az anyagról. Így képes egész jól kibírni a pusztában. Az éhséget amúgy is megszokta, s ha akarna is enyhíteni rajta, nem lenne rá lehetősége, hiszen semmi ehető sincs a közelben. Néha lát egy-két bokrok, de azok is inkább csak szúrnak. *
*Közel s távol semmi sincs, Valiel áldja az eget, mikor néza egy-egy érhez ér, ahol friss víz csordogál. Az éhséget egész jól bírja, de a szomjúságot még a leghozzászokottabbak is nehezen viselik. Nem is beszélve a hőségről. A lány viszont elég kreatív, így a mocskos pólójából szaggat le egy nagy darabot. Azt először próbálja a lehető legjobban kimosni a patakban, majd belemártja a vízbe és úgy indul útnak újra. Ha megszomjazik, a szájába csavar néhány cseppet az anyagról. Így képes egész jól kibírni a pusztában. Az éhséget amúgy is megszokta, s ha akarna is enyhíteni rajta, nem lenne rá lehetősége, hiszen semmi ehető sincs a közelben. Néha lát egy-két bokrok, de azok is inkább csak szúrnak. *
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-31 19:03:27
Üzenet elküldve: 2015-07-31 19:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Újfent egy karavánhoz csapódva szeli át a vidéket. A fiatalos önbizalma bőven megvan még, de ez nem jelenti azt, hogy hülye is lenne. Egyedül, egy íjjal és egy rövid karddal felszerelkezve jó eséllyel nem élné túl az utazást. De legalábbis a hátára festhetne egy hatalmas céltáblát is, az se lenne sokkal kisebb jelzés értékű. Így viszont egy szekér hátulján ücsörögve kényelmesen teheti meg a kívánt távot. És mindössze annyi a dolga, hogy nyitva tartja a szemét, és belelő egy-egy vesszőt a gyanús elemekbe. Na jó, kifejezetten azokba, akik meg akarják támadni szerény kis kompániájukat. És ezért még egy kis fizetést is kap.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-25 17:42:59
Üzenet elküldve: 2015-07-25 17:42:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás//
//Keselyűk köröznek...//
* Hosszú az út. Nagyon hosszú. Ráadásul azt sem tudja hova mennek. Csak mennek előre és előre. A fiú kezd kimerülni. Nem az a fajta, aki sokáig bírná az utat, így nagy meglepődés volt, mikor a tél elmúlásával is élt még. Ő maga sem értette hogyan, de mintha teste nem vett volna tudomást arról, hogy milyen nagy a hideg és milyen gyenge a fiú. Ez bizony az istenek műve kellett, hogy legyen, hiszen még a felnőttek közül is páran élték csak túl.
Most viszont úgy néz ki elejtették azok az isteni kezek, melyek úgy óvták eddig. Szája kiapadt, torka kopár sziklafalként várja a vizet, mely ezúttal elmarad. Lehet, hogy van víz még valakinél, de Deerno szólni sem tud. Hirtelen az eddig csak belülről erejét elszívó szárazság miatt volt rosszul, most viszont fájdalom hasít lábába és elesik. Egy nagyobb kiálló kavics csak rásegít az esésre - lábszárának közepe hangos koppanással érinti a szürke követ, így az reccsen egyet. Ezután csend következik. Próbálja visszatartani üvöltését, így szeméből könny gördül le. Fogait úgy szorítja egymáshoz, hogy szinte kitörnek már, míg kezével ösztönösen lábához nyúl, ahol a törött csont van. Végül a fájdalmat nem bírja tovább, így szemhéjai lefedik szemgolyóit és amennyiben nem kap rendes ápolást, úgy bizonyára percek - legfeljebb órák - kérdése, míg kileheli lelkét és a keselyűknek ad már csak biztos élelemforrást, hacsak el nem temetik / el nem égetik. *
//Keselyűk köröznek...//
* Hosszú az út. Nagyon hosszú. Ráadásul azt sem tudja hova mennek. Csak mennek előre és előre. A fiú kezd kimerülni. Nem az a fajta, aki sokáig bírná az utat, így nagy meglepődés volt, mikor a tél elmúlásával is élt még. Ő maga sem értette hogyan, de mintha teste nem vett volna tudomást arról, hogy milyen nagy a hideg és milyen gyenge a fiú. Ez bizony az istenek műve kellett, hogy legyen, hiszen még a felnőttek közül is páran élték csak túl.
Most viszont úgy néz ki elejtették azok az isteni kezek, melyek úgy óvták eddig. Szája kiapadt, torka kopár sziklafalként várja a vizet, mely ezúttal elmarad. Lehet, hogy van víz még valakinél, de Deerno szólni sem tud. Hirtelen az eddig csak belülről erejét elszívó szárazság miatt volt rosszul, most viszont fájdalom hasít lábába és elesik. Egy nagyobb kiálló kavics csak rásegít az esésre - lábszárának közepe hangos koppanással érinti a szürke követ, így az reccsen egyet. Ezután csend következik. Próbálja visszatartani üvöltését, így szeméből könny gördül le. Fogait úgy szorítja egymáshoz, hogy szinte kitörnek már, míg kezével ösztönösen lábához nyúl, ahol a törött csont van. Végül a fájdalmat nem bírja tovább, így szemhéjai lefedik szemgolyóit és amennyiben nem kap rendes ápolást, úgy bizonyára percek - legfeljebb órák - kérdése, míg kileheli lelkét és a keselyűknek ad már csak biztos élelemforrást, hacsak el nem temetik / el nem égetik. *
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:52:10
Üzenet elküldve: 2015-07-14 10:52:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis köpcös valamit elszámított, mégpedig a súlyát. Hiába a jó ló, ha a súly visszaveti a teljesítményt. Igaz, Seld sem valami ügyes lovas, hiszen lent más hátasok vannak és másképp kell velük bánni, de egyensúlya nagyszerű, és még mindig képzettebb, mint a célpontja. Egy fertályóra, vagy még annyi sem, és beéri a férfit, akit nemes egyszerűséggel szúr torkon visszakézből, a férfi lába pedig beakad a kengyelbe, a lova pedig egy darabig még húzza a vércsíkot a porban. Seld megállítja a lovakat és két csapással levágja a férfi fejét. Az első kissé félre megy, így nem szakad le a törzsről, de a másodikra már jobban odafigyel. A fejet egy rongyba csavarja és a nyeregtáskába teszi, majd visszaindul a megbízó felé. Még ma le kell adnia, akkor kap pár plusz aranyat ezért a senkiért. Igaz, egy másik senkitől, de ez már nem az ő dolga. A kardját még megtörli a hullában, és ügetésre biztatja hátasát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:46:59, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; múlt helyett jelen idő; helyesírás.
*A kis köpcös valamit elszámított, mégpedig a súlyát. Hiába a jó ló, ha a súly visszaveti a teljesítményt. Igaz, Seld sem valami ügyes lovas, hiszen lent más hátasok vannak és másképp kell velük bánni, de egyensúlya nagyszerű, és még mindig képzettebb, mint a célpontja. Egy fertályóra, vagy még annyi sem, és beéri a férfit, akit nemes egyszerűséggel szúr torkon visszakézből, a férfi lába pedig beakad a kengyelbe, a lova pedig egy darabig még húzza a vércsíkot a porban. Seld megállítja a lovakat és két csapással levágja a férfi fejét. Az első kissé félre megy, így nem szakad le a törzsről, de a másodikra már jobban odafigyel. A fejet egy rongyba csavarja és a nyeregtáskába teszi, majd visszaindul a megbízó felé. Még ma le kell adnia, akkor kap pár plusz aranyat ezért a senkiért. Igaz, egy másik senkitől, de ez már nem az ő dolga. A kardját még megtörli a hullában, és ügetésre biztatja hátasát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.14 21:46:59, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; múlt helyett jelen idő; helyesírás.
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-10 10:45:22
Üzenet elküldve: 2015-07-10 10:45:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Elmegy a karavánpihenőhöz, reméli, ott talál valami hasznosat, valamit, amivel megbánhatja bűneit. Valami jót, ami kirángatja fájdalmából.*
~Ez egy lehetőség.~ *A gyülekező orkokra gondol. Valami készül itt, érzi. Nem, nem csak érzi, tudja. Leül egy kőre, közben fajtársait figyeli. ~Mindenki a pihenőhöz megy.~ Ő is elindul, kalandozik a többiekkel. Útnak indult a fajához, az otthonához.*
~Ez egy lehetőség.~ *A gyülekező orkokra gondol. Valami készül itt, érzi. Nem, nem csak érzi, tudja. Leül egy kőre, közben fajtársait figyeli. ~Mindenki a pihenőhöz megy.~ Ő is elindul, kalandozik a többiekkel. Útnak indult a fajához, az otthonához.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:48:42
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Néhány nappal később//
//Haanee és Ra//
~Mintha tudna bántani az a korcs. ~
*Itt áll a nővel szemben. Lássuk be, ha harcra kerülne a sor, nem kérdés ki nyerne. Ra eleresztené a nyílvesszőt, mielőtt a dög egyet ugatna. És lásuk be, Crunan fegyver nélkül is megölné a nőt. Mint tizenéves korában azt a... nem számít. *
-Megijeszteni? Ugyan mivel?
*Felvonja a szemöldökét, szeme a nő és kutyája között jár. Végighallgatja a nő beszédét. Ez majd segít neki a jobb döntés meghozatalában. *
-Hallgass Ra!
*Mondja szigorúan a nő megjegyzésére. Lehet, hogy az életét részben az ő kezébe helyezte, de akkor is nő. A férfiaknak pedig nagyobb hatalmuk van a törzsben. Igazság szerint, Ra most meg sem szólalhatott volna. De, mivel a törzse elpusztult, kénytelen lesz a nők közül tanácsadókat választani.
Nem mintha nem értene egyet a nővel. Az lenne a legjobb, ha megölné mind a kettőt, a hullájukat pedig itt hagyná, jelezvén a törzsének. De mi van, ha igazat mond, és nincs törzse? Ha tényleg csak vizet keresnek? Nem ölheti meg.
És ha hazudik? Ha jelez a törzsének, hogy milyen védtelenek?
De nem. Leereszti kardját. *
-Menj! Keress vizet magadnak és kutyádnak!
*Félreáll, és utat nyit a nőnek. Mire megfordul, már felkészült Ra megvető tekintetére. *
-Meg kellett volna ölnöm?
*Kérdi felderítőjét és felkapaszkodik a lovára. Elrakja fegyverét és megfordítja lovát. Megcélozza a többieket és galoppozni kezd. *
-Arra megy amerről mi jöttünk. Vizet majd talál, és, ha tényleg üldöznek minket, akkor vele fognak találkozni először. Talán ők nem lesznek ilyen kegyesek. És addig talán visszanyerhetjük az időd, amit elfecséreltünk.
//Többiek//
*Mikor megérkeznek a többiekhez, leszáll lováról, és visszaköti az állatot a csúszkák elé, ahonnan elvette. *
-Vaklárma. Ártalmatlan nőszemély. Elengedtem.
*Mondja a többieknek, olyan tömören, amilyen tömören csak tudja. Nem is figyel oda a tekintetekre, amelyek őt követik. *
-Indulunk.
*Máskor talán megdicsérte volna Opeiát a munkájáért, de most hátra sem pillant. Folytatja útját. Kétség sem fér hozzá, az, hogy elengedte a nőt, nagy felháborodást fog kiváltani az embereiből. De nem véletlenül lett ő a törzs vezére. Csak megy, gyorsabban mint az előbb, és igyekszik nem odafigyelni a hangokra a fejében. *
//Haanee és Ra//
~Mintha tudna bántani az a korcs. ~
*Itt áll a nővel szemben. Lássuk be, ha harcra kerülne a sor, nem kérdés ki nyerne. Ra eleresztené a nyílvesszőt, mielőtt a dög egyet ugatna. És lásuk be, Crunan fegyver nélkül is megölné a nőt. Mint tizenéves korában azt a... nem számít. *
-Megijeszteni? Ugyan mivel?
*Felvonja a szemöldökét, szeme a nő és kutyája között jár. Végighallgatja a nő beszédét. Ez majd segít neki a jobb döntés meghozatalában. *
-Hallgass Ra!
*Mondja szigorúan a nő megjegyzésére. Lehet, hogy az életét részben az ő kezébe helyezte, de akkor is nő. A férfiaknak pedig nagyobb hatalmuk van a törzsben. Igazság szerint, Ra most meg sem szólalhatott volna. De, mivel a törzse elpusztult, kénytelen lesz a nők közül tanácsadókat választani.
Nem mintha nem értene egyet a nővel. Az lenne a legjobb, ha megölné mind a kettőt, a hullájukat pedig itt hagyná, jelezvén a törzsének. De mi van, ha igazat mond, és nincs törzse? Ha tényleg csak vizet keresnek? Nem ölheti meg.
És ha hazudik? Ha jelez a törzsének, hogy milyen védtelenek?
De nem. Leereszti kardját. *
-Menj! Keress vizet magadnak és kutyádnak!
*Félreáll, és utat nyit a nőnek. Mire megfordul, már felkészült Ra megvető tekintetére. *
-Meg kellett volna ölnöm?
*Kérdi felderítőjét és felkapaszkodik a lovára. Elrakja fegyverét és megfordítja lovát. Megcélozza a többieket és galoppozni kezd. *
-Arra megy amerről mi jöttünk. Vizet majd talál, és, ha tényleg üldöznek minket, akkor vele fognak találkozni először. Talán ők nem lesznek ilyen kegyesek. És addig talán visszanyerhetjük az időd, amit elfecséreltünk.
//Többiek//
*Mikor megérkeznek a többiekhez, leszáll lováról, és visszaköti az állatot a csúszkák elé, ahonnan elvette. *
-Vaklárma. Ártalmatlan nőszemély. Elengedtem.
*Mondja a többieknek, olyan tömören, amilyen tömören csak tudja. Nem is figyel oda a tekintetekre, amelyek őt követik. *
-Indulunk.
*Máskor talán megdicsérte volna Opeiát a munkájáért, de most hátra sem pillant. Folytatja útját. Kétség sem fér hozzá, az, hogy elengedte a nőt, nagy felháborodást fog kiváltani az embereiből. De nem véletlenül lett ő a törzs vezére. Csak megy, gyorsabban mint az előbb, és igyekszik nem odafigyelni a hangokra a fejében. *
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-07-06 13:44:34
Üzenet elküldve: 2015-07-06 13:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy egyre távolodott a karavánpihenőtől, úgy vette át a táj uralmát egy füves puszta. A teljesen sík hely hatalmas korongként terül el, bármerre is néz. Néha a távolban megpillant egy-egy buckát, de nem olyan bolond, hogy ezekhez közel is menjen. Ha nem tudná pontosan, hogy milyen irányba tart, feltehetően teljesen elveszne, és rövid úton meghalna. Túl sok élelme és vize most sem maradt, de a fogadóban teleette magát, így talán kihúzza majd ezt a 4-5 napot minimális étellel, amíg elér a kikötőbe.*
//Néhány nappal később//
*Ahogy telnek a napok, Dorovundr úgy lesz egyre morcosabb, már ha ez még lehetséges. Étele már majdnem teljesen elfogyott, és a vízkészlete is kezd kiapadni. Nappal aludt, éjszaka pedig a lehető leggyorsabban vándorolt, így kikerülte, hogy a hajnali szél elvigye sátrát, ami nincs, valamint azt is, hogy éjszaka vadállatok támadjanak rá. Szerencsére már látja maga előtt a szántót, így feltehetően közel jár céljához.*
//Néhány nappal később//
*Ahogy telnek a napok, Dorovundr úgy lesz egyre morcosabb, már ha ez még lehetséges. Étele már majdnem teljesen elfogyott, és a vízkészlete is kezd kiapadni. Nappal aludt, éjszaka pedig a lehető leggyorsabban vándorolt, így kikerülte, hogy a hajnali szél elvigye sátrát, ami nincs, valamint azt is, hogy éjszaka vadállatok támadjanak rá. Szerencsére már látja maga előtt a szántót, így feltehetően közel jár céljához.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-30 15:13:05
Üzenet elküldve: 2015-06-30 15:13:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Belehajlik az idő a délutánba, mikor megindulnak. A nap fényes korongja fejük felett tűz, ontja magából hőjét.
Crunan engedélyt ad Opeiának, hogy hátvédként, önjelölt nyomeltakarító váljon belőle. Apró biccentéssel veszi a bizalom megadását, s mivel holmija nincs sok, nagy részét lovánál hagyja. Csak fegyvereit aggatja magára. Megvárja, míg a menet elindul, s ő maga lemaradva tízegynéhány métert, követi a csapatot. Olykor el-eltűnik egy domb, vagy bokrosabb rész mögött. Kezében fura eszköz, különös söprű.
A nyom eltüntetése nem egyszerű feladat. A lovak patája felkapja a talajt, kitépi a fűcsomót, szétszórja a földet. A csúszkák szárai mély árkot vájnak, s a gyalogosok csizmái lenyomják a fűszálakat, vagy ott hagyják rajzolatukat a földön. Mindezt elrendezni, hogy ne látszódjon, nem könnyű.
A seprű jó szolgálatot tesz, ahogy maga után húzva elsöpri vele a lábnyomokat. Nehezebb dolga van a paták által feltépett talajjal, és a csúszka-szárak vájta mélyedéssel. De ezt is megoldja, hiszen sokszor csinált hasonlót régi törzsében.
Igaz, nem haladhat túl gyorsan, de mivel a nyomok vezetik, el sem téved. Közben figyelni tud a mögöttük hagyott tájra is. Érzékeivel fürkészi a maguk mögött hagyott területet, nehogy valaki meglephesse új törzsét hátulról.
Így tulajdonképpen lemarad arról, miért is nyargal előre Crunan és Ra, csak a megtorpant csapatot éri utol. Jiához lép.*
-Történt valami?
*Egyértelmű a számára, hogy igen, csak arra kíváncsi, hogy mi történt. Tekintete a távolba réved, a többieket keresve, fürkészve.*
*Belehajlik az idő a délutánba, mikor megindulnak. A nap fényes korongja fejük felett tűz, ontja magából hőjét.
Crunan engedélyt ad Opeiának, hogy hátvédként, önjelölt nyomeltakarító váljon belőle. Apró biccentéssel veszi a bizalom megadását, s mivel holmija nincs sok, nagy részét lovánál hagyja. Csak fegyvereit aggatja magára. Megvárja, míg a menet elindul, s ő maga lemaradva tízegynéhány métert, követi a csapatot. Olykor el-eltűnik egy domb, vagy bokrosabb rész mögött. Kezében fura eszköz, különös söprű.
A nyom eltüntetése nem egyszerű feladat. A lovak patája felkapja a talajt, kitépi a fűcsomót, szétszórja a földet. A csúszkák szárai mély árkot vájnak, s a gyalogosok csizmái lenyomják a fűszálakat, vagy ott hagyják rajzolatukat a földön. Mindezt elrendezni, hogy ne látszódjon, nem könnyű.
A seprű jó szolgálatot tesz, ahogy maga után húzva elsöpri vele a lábnyomokat. Nehezebb dolga van a paták által feltépett talajjal, és a csúszka-szárak vájta mélyedéssel. De ezt is megoldja, hiszen sokszor csinált hasonlót régi törzsében.
Igaz, nem haladhat túl gyorsan, de mivel a nyomok vezetik, el sem téved. Közben figyelni tud a mögöttük hagyott tájra is. Érzékeivel fürkészi a maguk mögött hagyott területet, nehogy valaki meglephesse új törzsét hátulról.
Így tulajdonképpen lemarad arról, miért is nyargal előre Crunan és Ra, csak a megtorpant csapatot éri utol. Jiához lép.*
-Történt valami?
*Egyértelmű a számára, hogy igen, csak arra kíváncsi, hogy mi történt. Tekintete a távolba réved, a többieket keresve, fürkészve.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:03:18
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:03:18
ÚJ
![>Rätest Terold [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3371_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 50
Játékstílus: Vakmerő
* A szél erősen süvít, de se Teroldot, se Villámot nem zavarja túlzottan, így bár előbbi ruháját igencsak meglobogtatják a hideg fuvallatok, sőt arcába is kap jó néhány rovart és még több jeges széllökést, de tovább megy is megy. Nem akar megállni, mert akkor csak nehezebb lenne elindulni. Na meg már csak azért sem, mert rengeteg történetet hallott már a különféle banditákról, haramiákról, kik az óvatlan utazókra támadnak. Ha nem is igazán hisz az ilyenekben, vigyázni mindig jobb, mint meglepődni azon, hogy igazak a történetek. Útja a csonttemető felé viszi. *
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:39:24
Üzenet elküldve: 2015-06-26 18:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Igen hosszú, több napos út vége felé közeledik a karavánpihenő felé menet. Ruházata is eléggé leharcolt, hátizsákja lényegesen könnyebb mint induláskor volt hisz tartalékainak nagy részét fel kellett élnie. Fáradt, meglehetősen fáradt, bár nem először utazik, sőt kifejezetten sok időt is eltöltött már a vadonban, amerről most jön oda legszívesebben soha többé nem teszi a lábát. A karavánpihenőben majd végre pihen egy-két napot, feltölti útitáskáját, aztán majd onnan is indul tovább. De még odáig is el kell előbb érnie, marad hát a menetelés, de legalább egyre kényelmesebb terepen.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:48:08
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldek irányából érkező vándornak legalább annyi esze volt hogy elsődleges célnak az artheniori folyó partját tűzze ki. Esze ágában sincs a puszta mélyébe keveredni, inkább halad nehezebb terepen a vízpart közelében. A nedvességnek hála itt még növényzet is akad, másnap majd ha feljött a nap ennek nagy lesz a jelentősége. Csak kénytelen végigmasírozni az egész éjszakát, a partvonalat követve legalább az északi irányban mindig biztos lehet. Bár a vadállatok is valószínűleg ide járnak a környékről ivóvízért, szerencsére egynek sincs kedve belőle vacsorázni. Néha hall gyanús neszeket a környékről, ilyenkor elő is húzza kardjait a legrosszabbra felkészülve, de mindig elmarad a támadás. Szerencsére előbb-utóbb felkel a nap, amíg nem túl vészes a meleg addig tovább halad észak felé, de idővel kénytelen árnyékot keresni és tábort verni. Hátát egy árva fának veti, táskáját lábai közé veszi, kardtartó övét lecsatolja és maga mellé teszi. A kardokat viszont nem hagyja hüvelyükben, előhúzza őket és a markolatokat nem eresztve próbál meg aludni egy kicsit. Többször is felébred ilyen-olyan hangokra, de ha elméje emiatt annyira nem is, legalább izmai pihennek. Az idő is gyorsabban telik félig bóbiskolva, legalább azt megvárja hogy ne a déli nap süssön majd útját folytatván a fejére. Igazán megbánta már hogy ilyen kitérőt tervezett, legközelebb marad az egyszerűbb útnál, vagy legalábbis az erdőnél, ha már van választása. Végül szerencsésen telik az idő, eszik is egy keveset, iszik persze, aztán dél után pár órával folytatja útját észak felé.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:30:43
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:30:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
//Curnan és Ra//
*Lumer morgása egyre erősebb és a távolban lassan felfedezi ő is az árnyékfoltokat. Kiválik két árnyékfolt a többi közül és sebesen feléjük közelít. Világos, hogy észrevették őket. Talán jó lenne futásnak eredni, de ha lóval vannak, akkor esélye sem lenne a nyílt terepen menekülésre. Egyetlen dolog marad, szembe nézni azzal ami jön, ahogyan eddig is tette. Nincs már olyan sok, amit elveszítsen legfeljebb az élete az meg mostanra igen csak leértékelődött. Nem sokkal ez előtt még törzse megbecsült tagjaként, leendő termékeny és erős asszonyként még sokat ért, de eltaszítottan bolyongva a pusztában már nem. Ha visszatért volna akkor is elűzik, mert rossz szellemnek fogják fel, aki visszatért hallottaiból. Mindent egybevetve, úgy látja nincsen sok vesztenivalója, így nem is rohan el, bevárja bármi is közelít felé. Reméli az Istenek nem azért mentették meg a láztól és kímélték meg az életét, hogy most ilyen könnyen elvesszen. Talán volt céljuk vele, hogy elvették a családját és törzsétől elűzve magányra ítélték és lehet védik még, hogy beteljesíthesse általuk kijelölt végzetét. Kezdeti nyugalma, azért hamar meginog, ahogy a termetes, izmos férfi felé vágtató képe egyre jobban kirajzolódik előtte. A másik alak is ugyanolyan vadnak néz ki. Igaz nő, de ábrázata elsőre egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Egyenesen felé vágtatnak és keze ösztönösen az oldalán lévő fegyverre vándorol, hogy védekezzen. Végül is harc nélkül csak nem adhatja a bőrét. Mellette Lumer feszülten figyeli a közeledő lovakat és morgása fokozatosan vicsorgássá válik, kivillantva hegyes fogait. Tudja a kutya készen áll támadni, egyedül a jól belé idomított fékek tartják még vissza ösztöneit. Anélkül senki nem akadályozhatná meg, hogy a lovak felé ugorva máris kezdje őket szétcincálni. Mikor már csak néhány méter választja el a lovas férfitól nem gondolkodik tovább. Esélytelen lenne a harcban, meg kell próbálnia szót érteni velük, aligha lesz más esélye a túlélésre. Kezeit felemelve jelzi a megadást és azt, hogy nincs nála fegyver. Lumer vészjóslóan vicsorog, hozzá jellegzetes mélyen szóló hangján morog. Kezd aggódni, hogy a kutya esetleg parancs nélkül is nekiugorhat valamelyik lónak. A nő távolságot tart, de a megtermett férfi közel jön. Késlekedés nélkül kiált rá a kutyára, nehogy baja essen, mert hamar íj szegeződik rájuk.*
-Vissza! Hallod Lumer, vissza! Nem bántsd!
*A kutya értetlen képpel fordul felé és lesunyt füllel hallgatja a parancsot, mintha nem hinne a füleinek, hogy tényleg nem támadásra kapott utasítást a gazditól. A vicsorgása abba marad és szorosan mellé sorolva ül le, de továbbra is morgó hanggal jelzi, hogy nem elégedett gazdája utasításával. A férfi közben kérdez és ahogy végre a hangját is hallja, még ha az a hang nem is biztató, vagy barátságos, a lelkéből a félelem hirtelen elillan és a helyébe valami szilárd akarat költözik. Élni akar és ha szóba állnak vele lehet esélye. Makacsul állja a kemény tekintetet és amikor a férfi leszáll a lóról egyik felemelt kezét leereszti lassan, hogy maga mellett Lumer grabancát fogva jelezze az állatnak nem kell őt most védenie. Jobb, ha a férfi is látja visszafogja és nem kell tartania tőle, bár az a megérzése nem igazán fél a kutyától. Az állat érezhetően feszült és morgása nem marad abba egy pillanatra sem. Barna, gyűrűs szemei végig a fegyvert tartóra szegeződnek mereven kísérve a mozdulatait, aki immár veszélyes közelségbe kerül hozzá. Egy pillanatra átsuhan az agyán, ha Lumernek parancsot adna most, a fegyver ellenére leteperné az állat ezt a férfit, de egész biztosan megsérülne és még ha sikerülne is a tőrét belemártania a földön fekvőbe, ott van a nő is és az ő nyilát nem kerülhetné el. A kósza, pánik szülte gondolat már el is illan ahogy jött. Nem akarja, hogy egyetlen társának baja essen, így marad a megadás és a reménykedés, hogy nem teljesen vad és elmaradott törzs tagjaival találkozott, bár a vad nő kijelentése nem erre enged következtetni.*
-Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ennyire rátok ijesztek. *Néz a kardra, ami elég közel van ahhoz, hogy feszélyezze.*
-A nevem Haanee Uria. Nem tartozom sehová, azért jöttünk erre, hogy vizet találjunk.
*Válaszol végül a kérdésekre, aztán vékony csíkká préselődik ajka az indulattól, ahogy a nő felé fordul.*
-Nem támad, amíg nem mondom neki! Jól idomított állat, nem kell tőle tartanod.
*A következő javaslatra, amit a nő tesz, hogy szeretett kutyáját egyék meg, legszívesebben előrántaná a tőrét és azzal szeletelné fel a nőt kutyaeledelnek. Jobban sérti a fülét, mint az, hogy őt meg akarja ölni, azt a kijelentést talán még el is tudná nézni neki.*
~Ostoba barbár némber! Az eszed a gyomrodig terjed!~
*Gondolatai indulattal vannak telítve, mint mindig amikor a szeretteit fenyegeti veszély. Ez régen sem volt másként csak az a lényegi különbség, hogy egyetlen szerette maradt és az a kutyája. Ennek ellenére nem felejtette el apja szavait, amiket a szívébe vésett már régen. " Minél nagyobb az indulat, annál kevesebb a bölcsesség. " Mindig azt mondta, amikor a legnagyobb dühöt érzi, akkor beszéljen a legnyugodtabban, mert így viheti sikerre az ügyeit. Vesz egy mély levegőt, hogy aprító hangulata alább hagyjon, aztán felszegett fejjel dacosan néz a nőre.*
-Látom nem értesz túlzottan az állatokhoz. Ez a kutya idomított jószág és ritka fajta. Jó kereső, kilométerekről kiszagolja a vizet, jelzi a veszélyt és komoly fegyver. Azon kívül jó ideje úton vagyunk és kevesebbet evett, mint én és amint látod cseppet sem veszített az erejéből. Rendkívül szívós jószág. Ha a hasznosságát nézem, vagy a tiédet, akkor inkább téged kellene megpirítani és felfalni, ő több hasznot hajt. Neki még ló sem kell!
*Igyekszik indulatai között, amennyire lehet nyugodtan beszélni, de legbelül legszívesebben már neki ugrott volna a nőnek. Még szerencse, hogy Lumer grabancát szorongatva kicsit fékezni tudja magát és nem csinál meggondolatlanságot. A férfira néz, hátha értelmesebb, mint ez a vad nő, akitől nem remél sokat ezek után.*
-Láthatod nem ártunk nektek és azt hiszem, ha belegondolsz a halálunk sem sok hasznot hoz. Talán az életünk többet. Lumer a zsákmány állatot sem falja fel egyből, elhozza nekem, ha arra utasítom. Igaz csak nekem fogad szót, annak nem akit nem ismer.
*Reménykedik, hogy ez elég ahhoz, hogy belássa a férfi nem kell őket megölnie. A többi lehetőségbe most bele sem gondol, ahogy a jövőbe sem. Ha itt a vég, hát legyen, akkor őseihez távozik, könyörögni nem fog. Felszegett állal, makacs tekintettel várja a sorsát.*
//Curnan és Ra//
*Lumer morgása egyre erősebb és a távolban lassan felfedezi ő is az árnyékfoltokat. Kiválik két árnyékfolt a többi közül és sebesen feléjük közelít. Világos, hogy észrevették őket. Talán jó lenne futásnak eredni, de ha lóval vannak, akkor esélye sem lenne a nyílt terepen menekülésre. Egyetlen dolog marad, szembe nézni azzal ami jön, ahogyan eddig is tette. Nincs már olyan sok, amit elveszítsen legfeljebb az élete az meg mostanra igen csak leértékelődött. Nem sokkal ez előtt még törzse megbecsült tagjaként, leendő termékeny és erős asszonyként még sokat ért, de eltaszítottan bolyongva a pusztában már nem. Ha visszatért volna akkor is elűzik, mert rossz szellemnek fogják fel, aki visszatért hallottaiból. Mindent egybevetve, úgy látja nincsen sok vesztenivalója, így nem is rohan el, bevárja bármi is közelít felé. Reméli az Istenek nem azért mentették meg a láztól és kímélték meg az életét, hogy most ilyen könnyen elvesszen. Talán volt céljuk vele, hogy elvették a családját és törzsétől elűzve magányra ítélték és lehet védik még, hogy beteljesíthesse általuk kijelölt végzetét. Kezdeti nyugalma, azért hamar meginog, ahogy a termetes, izmos férfi felé vágtató képe egyre jobban kirajzolódik előtte. A másik alak is ugyanolyan vadnak néz ki. Igaz nő, de ábrázata elsőre egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Egyenesen felé vágtatnak és keze ösztönösen az oldalán lévő fegyverre vándorol, hogy védekezzen. Végül is harc nélkül csak nem adhatja a bőrét. Mellette Lumer feszülten figyeli a közeledő lovakat és morgása fokozatosan vicsorgássá válik, kivillantva hegyes fogait. Tudja a kutya készen áll támadni, egyedül a jól belé idomított fékek tartják még vissza ösztöneit. Anélkül senki nem akadályozhatná meg, hogy a lovak felé ugorva máris kezdje őket szétcincálni. Mikor már csak néhány méter választja el a lovas férfitól nem gondolkodik tovább. Esélytelen lenne a harcban, meg kell próbálnia szót érteni velük, aligha lesz más esélye a túlélésre. Kezeit felemelve jelzi a megadást és azt, hogy nincs nála fegyver. Lumer vészjóslóan vicsorog, hozzá jellegzetes mélyen szóló hangján morog. Kezd aggódni, hogy a kutya esetleg parancs nélkül is nekiugorhat valamelyik lónak. A nő távolságot tart, de a megtermett férfi közel jön. Késlekedés nélkül kiált rá a kutyára, nehogy baja essen, mert hamar íj szegeződik rájuk.*
-Vissza! Hallod Lumer, vissza! Nem bántsd!
*A kutya értetlen képpel fordul felé és lesunyt füllel hallgatja a parancsot, mintha nem hinne a füleinek, hogy tényleg nem támadásra kapott utasítást a gazditól. A vicsorgása abba marad és szorosan mellé sorolva ül le, de továbbra is morgó hanggal jelzi, hogy nem elégedett gazdája utasításával. A férfi közben kérdez és ahogy végre a hangját is hallja, még ha az a hang nem is biztató, vagy barátságos, a lelkéből a félelem hirtelen elillan és a helyébe valami szilárd akarat költözik. Élni akar és ha szóba állnak vele lehet esélye. Makacsul állja a kemény tekintetet és amikor a férfi leszáll a lóról egyik felemelt kezét leereszti lassan, hogy maga mellett Lumer grabancát fogva jelezze az állatnak nem kell őt most védenie. Jobb, ha a férfi is látja visszafogja és nem kell tartania tőle, bár az a megérzése nem igazán fél a kutyától. Az állat érezhetően feszült és morgása nem marad abba egy pillanatra sem. Barna, gyűrűs szemei végig a fegyvert tartóra szegeződnek mereven kísérve a mozdulatait, aki immár veszélyes közelségbe kerül hozzá. Egy pillanatra átsuhan az agyán, ha Lumernek parancsot adna most, a fegyver ellenére leteperné az állat ezt a férfit, de egész biztosan megsérülne és még ha sikerülne is a tőrét belemártania a földön fekvőbe, ott van a nő is és az ő nyilát nem kerülhetné el. A kósza, pánik szülte gondolat már el is illan ahogy jött. Nem akarja, hogy egyetlen társának baja essen, így marad a megadás és a reménykedés, hogy nem teljesen vad és elmaradott törzs tagjaival találkozott, bár a vad nő kijelentése nem erre enged következtetni.*
-Bocsánat. Nem gondoltam, hogy ennyire rátok ijesztek. *Néz a kardra, ami elég közel van ahhoz, hogy feszélyezze.*
-A nevem Haanee Uria. Nem tartozom sehová, azért jöttünk erre, hogy vizet találjunk.
*Válaszol végül a kérdésekre, aztán vékony csíkká préselődik ajka az indulattól, ahogy a nő felé fordul.*
-Nem támad, amíg nem mondom neki! Jól idomított állat, nem kell tőle tartanod.
*A következő javaslatra, amit a nő tesz, hogy szeretett kutyáját egyék meg, legszívesebben előrántaná a tőrét és azzal szeletelné fel a nőt kutyaeledelnek. Jobban sérti a fülét, mint az, hogy őt meg akarja ölni, azt a kijelentést talán még el is tudná nézni neki.*
~Ostoba barbár némber! Az eszed a gyomrodig terjed!~
*Gondolatai indulattal vannak telítve, mint mindig amikor a szeretteit fenyegeti veszély. Ez régen sem volt másként csak az a lényegi különbség, hogy egyetlen szerette maradt és az a kutyája. Ennek ellenére nem felejtette el apja szavait, amiket a szívébe vésett már régen. " Minél nagyobb az indulat, annál kevesebb a bölcsesség. " Mindig azt mondta, amikor a legnagyobb dühöt érzi, akkor beszéljen a legnyugodtabban, mert így viheti sikerre az ügyeit. Vesz egy mély levegőt, hogy aprító hangulata alább hagyjon, aztán felszegett fejjel dacosan néz a nőre.*
-Látom nem értesz túlzottan az állatokhoz. Ez a kutya idomított jószág és ritka fajta. Jó kereső, kilométerekről kiszagolja a vizet, jelzi a veszélyt és komoly fegyver. Azon kívül jó ideje úton vagyunk és kevesebbet evett, mint én és amint látod cseppet sem veszített az erejéből. Rendkívül szívós jószág. Ha a hasznosságát nézem, vagy a tiédet, akkor inkább téged kellene megpirítani és felfalni, ő több hasznot hajt. Neki még ló sem kell!
*Igyekszik indulatai között, amennyire lehet nyugodtan beszélni, de legbelül legszívesebben már neki ugrott volna a nőnek. Még szerencse, hogy Lumer grabancát szorongatva kicsit fékezni tudja magát és nem csinál meggondolatlanságot. A férfira néz, hátha értelmesebb, mint ez a vad nő, akitől nem remél sokat ezek után.*
-Láthatod nem ártunk nektek és azt hiszem, ha belegondolsz a halálunk sem sok hasznot hoz. Talán az életünk többet. Lumer a zsákmány állatot sem falja fel egyből, elhozza nekem, ha arra utasítom. Igaz csak nekem fogad szót, annak nem akit nem ismer.
*Reménykedik, hogy ez elég ahhoz, hogy belássa a férfi nem kell őket megölnie. A többi lehetőségbe most bele sem gondol, ahogy a jövőbe sem. Ha itt a vég, hát legyen, akkor őseihez távozik, könyörögni nem fog. Felszegett állal, makacs tekintettel várja a sorsát.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:12:33
Üzenet elküldve: 2015-06-17 11:12:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Jia jóslata egyre határozottabbá válik és mintha a felismerés csillogását vélné felfedezni testvére szemében. Mélyen eszébe vési a hallottakat és örül is az eredménynek, hisz a jövőképük messze nem olyan sötét mint arra számítani lehetne.* -A semminél akkor is több. *Egy darabig még mélázna a csontok felett, különösen a bizalmas kelti fel érdeklődését. Eddig úgy volt vele, hogy Jiawale az egyetlen akiben maradéktalanul megbízhat, még apjával szemben is elég távolságtartó, de vajon lehet e ő a saját jóslatának a szereplője? Vagy van valahol még egy személy aki segítségére lehet? Ám a látottaknál még fontosabbnak tartja mindazt amit húga nem látott, a pusztulás jelei amiktől mindennél jobban félt. Így már a hátralévő út is könnyebb mert tudja elérik a végét.
Még mélázna egy darabig a csontok felett, de apja ekkor elrendeli az indulást. Ra előre megy Opeia hátra marad. Ha van olyan pillanat amikor a lány próbára tétetik akkor az ez. A hátvéd az egyik legnagyobb bizalmat igénylő szerep. Szerepe talán még az elővédnél is fontosabb, így vagy úgy ma gyanakszik a lányra utoljára. Fogja a lovakat, a vizet, az élelmet és szépen megindul Crunan és Ra után. Az idő most kellemesebb mint tegnap. A dél heve elmúlt és a pusztát ismét a rideg szelek uralják. A lovak is kevesebb terhet kell magukkal cipelniük, vizük is több van mint tegnap, így talán gyorsabban haladhatnak előre. Azonban a távolban egy ne várt meglepetés is feltűnik egy homályos alak képében, és mire egyet szót is szólhatna a törzs vezére és egyik legjobb harcosa el is tűnik a közelükből.* ~És még én vagyok a forrófejű.~ *Idegen táj, gyanús körülmények, ellenséges terep, és a törzs feje megint ingó szikla alatt lovagol. És már megint a régi nóta. Vagy előre megy segíteni apjának, vagy a húgára vigyáz. A kettő valahogy nem megy egyszerre.* -Bújj el. *Suttogja testvérének. Majd eltávolodik a lovaktól és eltűnik a tűtengerben. A lovakat és a felszerelést középen hagyja, mintegy csaléteknek és felkészül, rá hogy hamarosan saját táborukon kell rajtaütnie, amennyiben jön valaki aki megtámadja azt. Csak tudná mi a pokol van ott előttük, mert egy vaklármáért igazán nem kéne ekkora felhajtást csapniuk.*
*Jia jóslata egyre határozottabbá válik és mintha a felismerés csillogását vélné felfedezni testvére szemében. Mélyen eszébe vési a hallottakat és örül is az eredménynek, hisz a jövőképük messze nem olyan sötét mint arra számítani lehetne.* -A semminél akkor is több. *Egy darabig még mélázna a csontok felett, különösen a bizalmas kelti fel érdeklődését. Eddig úgy volt vele, hogy Jiawale az egyetlen akiben maradéktalanul megbízhat, még apjával szemben is elég távolságtartó, de vajon lehet e ő a saját jóslatának a szereplője? Vagy van valahol még egy személy aki segítségére lehet? Ám a látottaknál még fontosabbnak tartja mindazt amit húga nem látott, a pusztulás jelei amiktől mindennél jobban félt. Így már a hátralévő út is könnyebb mert tudja elérik a végét.
Még mélázna egy darabig a csontok felett, de apja ekkor elrendeli az indulást. Ra előre megy Opeia hátra marad. Ha van olyan pillanat amikor a lány próbára tétetik akkor az ez. A hátvéd az egyik legnagyobb bizalmat igénylő szerep. Szerepe talán még az elővédnél is fontosabb, így vagy úgy ma gyanakszik a lányra utoljára. Fogja a lovakat, a vizet, az élelmet és szépen megindul Crunan és Ra után. Az idő most kellemesebb mint tegnap. A dél heve elmúlt és a pusztát ismét a rideg szelek uralják. A lovak is kevesebb terhet kell magukkal cipelniük, vizük is több van mint tegnap, így talán gyorsabban haladhatnak előre. Azonban a távolban egy ne várt meglepetés is feltűnik egy homályos alak képében, és mire egyet szót is szólhatna a törzs vezére és egyik legjobb harcosa el is tűnik a közelükből.* ~És még én vagyok a forrófejű.~ *Idegen táj, gyanús körülmények, ellenséges terep, és a törzs feje megint ingó szikla alatt lovagol. És már megint a régi nóta. Vagy előre megy segíteni apjának, vagy a húgára vigyáz. A kettő valahogy nem megy egyszerre.* -Bújj el. *Suttogja testvérének. Majd eltávolodik a lovaktól és eltűnik a tűtengerben. A lovakat és a felszerelést középen hagyja, mintegy csaléteknek és felkészül, rá hogy hamarosan saját táborukon kell rajtaütnie, amennyiben jön valaki aki megtámadja azt. Csak tudná mi a pokol van ott előttük, mert egy vaklármáért igazán nem kéne ekkora felhajtást csapniuk.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:55:13
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:55:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
*Biccent Crunan köszönetére, majd át is veszi azonnal a vezetést. Nem tud és nem is akar mást tenni, ha már kétszázból egy maréknyian maradtak, akkor nem hagyja azt a kevés embert. Opei még mindég szúrja a szemét, ő nem olyan bizalmas, mint a többiek, na meg nem is látja szinte egész nap és sosem váltott vele szót, de ha Crunan azt hiszi, hogy bölcs dolog bevenni a bandába, akkor legyen. Mindenesetre ő felajzott íjjal áll készen.
Pár órát menetelnek a nap alatt, a nagy sárga korong elkezdte szokásos menetét a föld széle felé és kezd halványodni a fénye. A következő órákban, mind jobban tűnik el és egyre kevesebb fényt ad majd.
Aztán megállnak. Nem kell sokat nézelődnie miért. Árnyat lát a távolban, elég elmosódott, de azt látja, hogy nem egy fatuskó állja az útjukat.*
-Talán egy ember. *Válaszol a férfi kérdésére, azért emeli ki a „talán” szót, mert akár elf, vagy ork is lehet, vagy egyéb kevert létforma. Az orkot el tudná képzelni ezen a tájon. Szívós dögök azok, még a jég hátán is megélnek.
A vezér mindenkit megálljra int, amíg ketten megnézik a jövevényt. Felpattan barnára és vágtába kezd, hogy az idegen elé vágjanak. Amint közelebb érnek már megpillantja az alakot és egy nagydarab kutyát.*
-Az apád szerelmére! *Üvölti a vágtázó férfinek, hogy megállásra késztesse, ha az a kutya megbolondul –Ra nem hibáztatná- és megkapná az egyik lovat, akkor abból már csak vacsora lehet, hátas állat nem. De a férfi nem lassít, sőt körözni a betolakodók körül. Megrázza a fejét, de követi őt, íját levéve a válláról, kicsit azért hagy távolságot. *
-Fogd rövid pórázon a dögödet, némber! *Kiált oda, majd amikor megállnak Crunan előtte, Ra mögötte állapodik meg. Nem száll re a lováról, amíg a vezér a nőt méregeti, Ra egy nyilat fog a kutyára, hogyha az magánakcióba kezdene, akkor lyukat üthessen annak koponyáján.*
-Így is kevesen vagyunk, vezér, kevés az étel! Azt javaslom, öljük meg őt és a kutyáját pirítsuk meg. *Mondja ki az egy őszintét. Ha véletlenül mégis hozzájuk csapódna, a nő ezek után bizton nem lesznek puszipajtások. Ra fejében meg sem fordul, hogy másképp legyen. Ez itt csak a létszámot növelné és az átkozott dögje csak zabálná a húst, amit kínkeservesen megszereznek. Így is kevés a fejadag és alig van állat a pusztán.
Szúrós szemét a dögre és annak gazdájára szegezi, íját egy pillanatra sem engedi le. Minél hamarabb vége ennek az ostobaságnak annál jobb.*
*Biccent Crunan köszönetére, majd át is veszi azonnal a vezetést. Nem tud és nem is akar mást tenni, ha már kétszázból egy maréknyian maradtak, akkor nem hagyja azt a kevés embert. Opei még mindég szúrja a szemét, ő nem olyan bizalmas, mint a többiek, na meg nem is látja szinte egész nap és sosem váltott vele szót, de ha Crunan azt hiszi, hogy bölcs dolog bevenni a bandába, akkor legyen. Mindenesetre ő felajzott íjjal áll készen.
Pár órát menetelnek a nap alatt, a nagy sárga korong elkezdte szokásos menetét a föld széle felé és kezd halványodni a fénye. A következő órákban, mind jobban tűnik el és egyre kevesebb fényt ad majd.
Aztán megállnak. Nem kell sokat nézelődnie miért. Árnyat lát a távolban, elég elmosódott, de azt látja, hogy nem egy fatuskó állja az útjukat.*
-Talán egy ember. *Válaszol a férfi kérdésére, azért emeli ki a „talán” szót, mert akár elf, vagy ork is lehet, vagy egyéb kevert létforma. Az orkot el tudná képzelni ezen a tájon. Szívós dögök azok, még a jég hátán is megélnek.
A vezér mindenkit megálljra int, amíg ketten megnézik a jövevényt. Felpattan barnára és vágtába kezd, hogy az idegen elé vágjanak. Amint közelebb érnek már megpillantja az alakot és egy nagydarab kutyát.*
-Az apád szerelmére! *Üvölti a vágtázó férfinek, hogy megállásra késztesse, ha az a kutya megbolondul –Ra nem hibáztatná- és megkapná az egyik lovat, akkor abból már csak vacsora lehet, hátas állat nem. De a férfi nem lassít, sőt körözni a betolakodók körül. Megrázza a fejét, de követi őt, íját levéve a válláról, kicsit azért hagy távolságot. *
-Fogd rövid pórázon a dögödet, némber! *Kiált oda, majd amikor megállnak Crunan előtte, Ra mögötte állapodik meg. Nem száll re a lováról, amíg a vezér a nőt méregeti, Ra egy nyilat fog a kutyára, hogyha az magánakcióba kezdene, akkor lyukat üthessen annak koponyáján.*
-Így is kevesen vagyunk, vezér, kevés az étel! Azt javaslom, öljük meg őt és a kutyáját pirítsuk meg. *Mondja ki az egy őszintét. Ha véletlenül mégis hozzájuk csapódna, a nő ezek után bizton nem lesznek puszipajtások. Ra fejében meg sem fordul, hogy másképp legyen. Ez itt csak a létszámot növelné és az átkozott dögje csak zabálná a húst, amit kínkeservesen megszereznek. Így is kevés a fejadag és alig van állat a pusztán.
Szúrós szemét a dögre és annak gazdájára szegezi, íját egy pillanatra sem engedi le. Minél hamarabb vége ennek az ostobaságnak annál jobb.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:03:41
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:03:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Renhoer vándorlás - Második nap//
-Köszönöm, Ra.
*Mondja tisztelettel a hangjában. Ha már tartania kell a lelket az embereiben, akkor már tisztességesen csinálja. Most nem volt szerencséjük, nincsen másik oázis. Ha mást nem talált ez is megteszi, hisz tovább kell menniük, ha élni akarnak. Úgy látszik, az emberei kézre játszanak, az elő- és hátvád is megvan. Az ellőbit Ra vállalta, az utóbbit pedig Opeia. *
-Rendben, akkor Ra vezet bennünket. Opeia te hátul jössz. Xeenyl, Jia, ti feleltek az állatokért, és a vízért. Töltsétek meg jól a tömlőket, mert amint hallottátok, sokáig kell kibírnunk utántöltés nélkül. A többiek csak jönnek.
*Rövid ideig vár, hogy mindenki elkészül, aztán int Ra-nak, hogy indulhatnak. Sokkal keményebb a menet, ezt már lehet érezni. Felderítője sokat késlekedett, délután indulnak el, de az éjszakai égbolt holdjával könnyebb megküzdeni mint a nap sugaraival. Nekivágnak, és már jó ideje úton vannak amikor Crunan valamit felfedezni vél valahol a távolban. (Haanee Uria) Felemeli kezét, jelezvén, hogy megállnak. Kissé paranoiás az oázisos eset óta, ezért kémet sejt a távolban. *
-Ra, szerinted mi lehet az?
*Kérdi ismét a felderítőjét. A nő jobbkezévé vált az utóbbi időben. *
-Megnézzük! A többiek itt maradnak!
*Lecsatol egy csúszkát a saját lováról, megvárja míg Ra is szerez egy hátast, aztán nekiindul. Vágtatni kezd, a fekete folt körvonalazódni kezd. Egy ember és egy állat alakját veszi ki. Előveszi kardját, és úgy halad tovább a nő felé, mert mint kiderült az illető nő. Ha még Ra nem tette meg, int neki, hogy készítse elő íját. Amint odaér a nőhöz körözni kezd körülötte a lóval, és reméli, hogy társa követi a példáját. Így, körözve kérdezi ki a nőt: *
-Melyik törzshöz tartozol? Ki vagy, és mit akarsz itt?
~Talán ki kellene fosztanom, és itt kéne hagynom. Az lenne a legjobb. Ki tudja, hogy miféle. ~
*De, elnézve a nőt, nem sok kifosztani való van rajta. Egyre lassít, végül megáll, így néz le a nőre. Keresi a tekintetét, próbálja megtudni miféle. Ehhez mindig is értett. Szeme bizonytalanságot áraszt, arca viszont nem árul el érzelmeket.
Leszáll lováról, fegyverét a nőnek szegezi. Lehet, hogy Opeiában hamar megbízott, most azonban nem hagyja magát ilyen könnyen. Igazán nem tudja mit kezdjen vele. Jobb lesz együtt megvitatni ezt a kérdést. *
-Mi legyen vele?
*Szegezi Ra-nak a kérdést, bár szemeit még mindig az idegenre szegezi. *
-Köszönöm, Ra.
*Mondja tisztelettel a hangjában. Ha már tartania kell a lelket az embereiben, akkor már tisztességesen csinálja. Most nem volt szerencséjük, nincsen másik oázis. Ha mást nem talált ez is megteszi, hisz tovább kell menniük, ha élni akarnak. Úgy látszik, az emberei kézre játszanak, az elő- és hátvád is megvan. Az ellőbit Ra vállalta, az utóbbit pedig Opeia. *
-Rendben, akkor Ra vezet bennünket. Opeia te hátul jössz. Xeenyl, Jia, ti feleltek az állatokért, és a vízért. Töltsétek meg jól a tömlőket, mert amint hallottátok, sokáig kell kibírnunk utántöltés nélkül. A többiek csak jönnek.
*Rövid ideig vár, hogy mindenki elkészül, aztán int Ra-nak, hogy indulhatnak. Sokkal keményebb a menet, ezt már lehet érezni. Felderítője sokat késlekedett, délután indulnak el, de az éjszakai égbolt holdjával könnyebb megküzdeni mint a nap sugaraival. Nekivágnak, és már jó ideje úton vannak amikor Crunan valamit felfedezni vél valahol a távolban. (Haanee Uria) Felemeli kezét, jelezvén, hogy megállnak. Kissé paranoiás az oázisos eset óta, ezért kémet sejt a távolban. *
-Ra, szerinted mi lehet az?
*Kérdi ismét a felderítőjét. A nő jobbkezévé vált az utóbbi időben. *
-Megnézzük! A többiek itt maradnak!
*Lecsatol egy csúszkát a saját lováról, megvárja míg Ra is szerez egy hátast, aztán nekiindul. Vágtatni kezd, a fekete folt körvonalazódni kezd. Egy ember és egy állat alakját veszi ki. Előveszi kardját, és úgy halad tovább a nő felé, mert mint kiderült az illető nő. Ha még Ra nem tette meg, int neki, hogy készítse elő íját. Amint odaér a nőhöz körözni kezd körülötte a lóval, és reméli, hogy társa követi a példáját. Így, körözve kérdezi ki a nőt: *
-Melyik törzshöz tartozol? Ki vagy, és mit akarsz itt?
~Talán ki kellene fosztanom, és itt kéne hagynom. Az lenne a legjobb. Ki tudja, hogy miféle. ~
*De, elnézve a nőt, nem sok kifosztani való van rajta. Egyre lassít, végül megáll, így néz le a nőre. Keresi a tekintetét, próbálja megtudni miféle. Ehhez mindig is értett. Szeme bizonytalanságot áraszt, arca viszont nem árul el érzelmeket.
Leszáll lováról, fegyverét a nőnek szegezi. Lehet, hogy Opeiában hamar megbízott, most azonban nem hagyja magát ilyen könnyen. Igazán nem tudja mit kezdjen vele. Jobb lesz együtt megvitatni ezt a kérdést. *
-Mi legyen vele?
*Szegezi Ra-nak a kérdést, bár szemeit még mindig az idegenre szegezi. *
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2015-06-11 15:42:07
Üzenet elküldve: 2015-06-11 15:42:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Renhoer vándorlás-Második nap//
*A kérdésre aprót megrázza a fejét. Nem igazán van miről jelenteni. Az éj azon része, míg ő őrködött nyugalmasan telt. Talán túl nyugodtan is, hiszen még állat sem motozott az éjben. Lehet, hogy ennek fel kellett volna tűnni.
Végül lassan éledni kezd a kis tábor. Opeia a vízhez megy elsőnek és megmosakszik, majd a kulacsát is megtölti. Aztán neki lát, hogy minden vizes zsákot telemerjen. Egész napos vándorút folyamán nem csak nekik, de a lovaknak is szükségük lesz vízre, no meg Jia állatának is.
Épp akkor ér a többiek mellé, mikor Crunan megdicséri a csúszkát. Kissé zavarba jön, aprót biccent Xeenyl felé is. Míg Crunan és Ra, valamint Xeenyl és Jia megbeszélik a dolgaikat, addig Opeia az állatokat látja el. Indulás előtt még betereli kicsit a lovakat is a vízbe, hadd igyák csak tele magukat. Aztán ellenőrzi a csúszkákat is, a szíjakat, rögzítőket. Ne hagyják már el a holmit, ha nem muszáj.
Végül visszatereli az állatokat a vízből, és rájuk rögzíti a csúszkákat. A karaván indulásra kész. Odalép a vezérhez.*
-Crunan, ha gondolod, hátra maradok kicsit, hátvédnek. Értek a nyomok eltüntetéséhez.
*Mondja halkan. Ha valóban gondjuk lehet, az sem jön rosszul, ha nem akadnak rá a hátrahagyott nyomokra.*
*A kérdésre aprót megrázza a fejét. Nem igazán van miről jelenteni. Az éj azon része, míg ő őrködött nyugalmasan telt. Talán túl nyugodtan is, hiszen még állat sem motozott az éjben. Lehet, hogy ennek fel kellett volna tűnni.
Végül lassan éledni kezd a kis tábor. Opeia a vízhez megy elsőnek és megmosakszik, majd a kulacsát is megtölti. Aztán neki lát, hogy minden vizes zsákot telemerjen. Egész napos vándorút folyamán nem csak nekik, de a lovaknak is szükségük lesz vízre, no meg Jia állatának is.
Épp akkor ér a többiek mellé, mikor Crunan megdicséri a csúszkát. Kissé zavarba jön, aprót biccent Xeenyl felé is. Míg Crunan és Ra, valamint Xeenyl és Jia megbeszélik a dolgaikat, addig Opeia az állatokat látja el. Indulás előtt még betereli kicsit a lovakat is a vízbe, hadd igyák csak tele magukat. Aztán ellenőrzi a csúszkákat is, a szíjakat, rögzítőket. Ne hagyják már el a holmit, ha nem muszáj.
Végül visszatereli az állatokat a vízből, és rájuk rögzíti a csúszkákat. A karaván indulásra kész. Odalép a vezérhez.*
-Crunan, ha gondolod, hátra maradok kicsit, hátvédnek. Értek a nyomok eltüntetéséhez.
*Mondja halkan. Ha valóban gondjuk lehet, az sem jön rosszul, ha nem akadnak rá a hátrahagyott nyomokra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936