//Legeslegjobb vakáció//
*Jó ideje utaznak már Szikrával, az éjfekete telivérrel, ki már gyerekkora óta hű barátja. Éppen Artheniorba tartottak mikor egy éjszaka futár érkezett fáradt volt és megviselt. Ő is nagy utat tehetett meg annak érdekében, hogy idejében megtalálja. Hogy miképpen akadt rá, azóta is rejtély számára és akkor nem is gondolt rá, hogy megkérdezze.A tűzhöz invitálta, hogy pihenjen egy kicsit. *
-Ha már engem keresel, gyere, ülj le mellém pihenj meg egy kis időre.
-Nem lehet azt sietős a dolgom.*válaszolt az kurtán.*
-Annyira nem lehet sietős, legalább öblítsd le torkodat, s egyél velem, már forog a nyárson a fogoly. S közben elmondhatod miért is keresel.
*A torka igencsak száraz és gyomra igen üres volt már a férfinak, kicsit még hezitált hisz az idő biztos sürgette. De végül beadta a derekát és leült. A vacsora végeztével egy levelet nyújtott át Edrának, mely kék pecsétviasszal volt lezárva. A futár megköszönte a vendéglátást, felült lovára, s ahogy jött úgy tovább is ment. Edra széthajtotta a pergament, és olvasni kezdte a cirkalmas betűkkel írt meghívót. Régi ismerőse invitálta meg újonnan szerzett kastélyába, néhány napi pihenés céljából. Egy pár pillanatig el is kellett gondolkodni rajta ki is lehet, de számításba csak egy valaki jöhetett. Még serdülő volt, mikor összetalálkozott egy idegennel talán pont a puszta közelébe. Akkor még veszélyesebb volt, mint most. A táborhelyhez külön érkeztek, viszont együtt fojtatták útjukat onnan tovább egy csapat útonállónak köszönhetően. Mindketten jobbnak látták, ha együtt maradnak, míg el nem érnek úti céljukhoz. Ám a sors közbe szólt, még 3 évig rótták együtt a poros utakat. Ennek talán már 10-15 éve is lehet. Bár Artheniorba készült, mégis úgy döntött megváltoztatja tervét és meglátogatja régi barátját, hisz úgyis rég hallott felőle. *
„Megérkeztünk.” *hajol előre és paskolja meg Szikra nyakát. Hosszú volt az út és kicsit sem veszélytelen. De az út során kétszer is csatlakozhatott egy karavánhoz, akik szívesen fogatták, már csak fegyverforgató mivolta miatt is. Így nem kellett sok időt egyedül utaznia. De az alatt az idő alatt is éberen figyelt. S a fekete mén is jó jelzőnek bizonyult már az évek során, így kevés esélye lett volna bárkinek is meglepni őt. De nem is kellett, hisz útja eseménytelenül telt. Amit vegyes érzésekkel tölti el, hisz szereti az izgalmakat, viszont az eltelt hónapok „zsúfoltsága” miatt mégis egy kis nyugalomra vágyott. Így mondhatni nagyon jól jött ez a meghívás. Gondolataiban már félig egy jó társaságban üldögél, ahol folyik a bor és roskadozik az asztal. Leszáll lováról, s végig pásztázza a környéket. Az első felületes vizsgálódás után, elég kietlennek és lakatlannak tűnik a hely.*
-Úgy tűnik korán érkeztünk, nincs még itt senki. De sebaj, gyere, keressünk egy helyet, ahol letelepedhetünk. * simítja végig sörényét a paripának. Nem bolond ő, hogy magában beszéljen, de mint mindenki tudja az elfek igen jó barátságban, vannak az állatokkal. Így ő is, bár elf származása vitatott, hogy hova is tartozik inkább a felszín feletti vagy alatti néphez. A választék nem nagy, ami a fákat illeti, hisz nem véletlen nevezik pusztának. Meg is találja a számára legmegfelelőbbet, így kantáron ragadja lovát, és vezetni kezdi. De hamarosan rá kell jönnie nem is olyan kihalt ez a táj. Valaki épp az árnyékban pihent meg. Öltözékével eléggé felhívja magára a figyelmet, nem is tudja, hogy nem verte ki eddig a szemét. Közelebb érve, már az alak termete is nyilvánvalóvá válik. Egy gnóm leány. Vissza már nem fordul, hogy egy másik fához térjen, majd ha a kis szerzemény nem kívánja társaságát. Legalább addig sincsenek egyedül, nem teljesen biztonságos még itt a helyzet. Odaérvén a lányhoz üdvözli.*
- Üdvözöllek. Jutna még nekünk is a hűs árnyékból, régóta úton vagyunk már?. * ha a gnóm nem ellenkezik, leszereli lovát s helyet foglal a lánnyal szembe.*