//Második szál//
*Amint a lány beleegyezik, hogy Learon meséljen, ő bele is kezd. Először összeszedi a gondolatait, aztán beszél.*
-Nemsokára ugye felépül a falu, és a házam is. Tervezem két, háromszorosára duzzasztani a nyájamat, ugye ezt tudod. No! Ha ez meglesz, akkor már tudok annyi sajtot termelni, hogy azt eladásra is szánhassam. Egyébként, a legörömtelibb dolog az egészben, hogy egyébként is jönnek a kiskecskék, és ha jól számoltam, egy kivételével mindegyik jószágom várandós! *Meséli, méghozzá olyan dagadó mellel, mintha legalábbis ő lenne a jószágok apja, pedig éppen a keze alatt lévő Fachuta az örömapa. Tény, hogy jobb vérvonalból származik, mint Learon...*
-Azt nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán belevágni a sajtüzletbe. Persze, tudom, nagyon jó sajtot készítek, de talán több időm lenne minden másra, ha csak tejet adnék el a Thargoknak és a városnak. Te mit gondolsz, mit csináljak? *Learon úgy számolja, hogy pár éven belül ő lesz a környék legnagyobb önálló állattenyésztője. Azonban nem tud túl nagyra nőni, ha sajtot készít, hiszen egy nagyobb nyájat becsülettel ellátni többszörös munkába fog kerülni. Arra pedig nem hajlandó, hogy huzamosabb ideig más lássa el a jószágait. Egy-két hat még rendben, de az, hogy hónapokig ne lássa szeretett mekegőit, elviselhetetlen lenne.*
-Aztán itt vannak a bárányaim, akik szintén nagyon jó fajtából valóak, és már látom milyen jó gyapjuk lesz! Na, úgy gondoltam, hogy őket viszont biztosan rábízom valakire, akiben teljesen megbízom. A gyapjúval legalább nincsen gond, mert azt levágja az ember és eladja úgy ahogy van! *A Sajt-mester nagyon sokféle dologba vágott bele mostanában, de érzi ő is, hogy csak egy dologra kéne szakosodnia.*
-A csirkékkel nem lesz gond, azt a falusi gyerekek is ellátják, a gyümölcsöt pedig csak egyszer kell egy évben hordóba rakni, hogy jó bor legyen belőle, így már csak az a kérdés, hogy növeljem a nyájamat és tejnek adjam el, vagy maradjak egy közepes nagyságnál, és sajtot készítsek. *Talán a lánynak ez nem tűnik nagy gondnak, de a férfin nagyon is látszik, hogy tanácstalan és segítségre szorul.*