Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 16:25:01
Üzenet elküldve: 2013-02-03 16:25:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Vigyorogva lép ki a szobából és kezd el sétálni a folyosón, mikor egy kar megragadja. Annak engedelmeskedve megindul a húzó irányába. Mikor oda fordul, igencsak meglepődik. Szemöldöke homloka felé tolódik és eltátja száját egy pillanatra.*
- Hayra...
*Csak ennyire van ideje. A lány ajkai övéhez érnek és beleveszik a csókba. Karjai reflexszerűen fonódnak a hölgyemény köré, miközben hevesen viszonozza annak csókját. Nem akarja abbahagyni. Nem, ha nem muszáj. Úgy tűnik, az elf sem, így nincs mit veszíteni. Közben hagyja, hogy irányítsák. Arra megy, amerre a nőszemély parancsolja mozdulataival. Nem is telik sok időbe, míg ismét a szobában találja magát. Esés közben kicsit megrémül. Karjait azonnal szorosabban fűzi a másik köré, védelmezően, miközben hősiesen felkészül a becsapódásra. Nagy hanggal csattan csupasz bőre a padló deszkáin. Feje pedig koppan, nem kisebb hanggal.*
- J-jól vagy?
*kérdi aggódva, de úgy tűnik, a másiknak nincs baja. Sőt, mi több. Egyszerűen csak felpattan, becsukja az ajtót, majd az ablakhoz viharzik. Trex csak fejét emeli meg ez idő alatt, hogy nyomon tudja követni a lány útját. A szavakat hallva felül, majd kezével fejét kezdi dörzsölni.*
- Auauau...
*jajgat, majd lassan fel is kel.*
- Megmenteni, nehogy kiröhögjenek? Amióta az eszemet tudom... az nagyjából két év, állandóan kinevetnek... Egy kicsivel több, mit számít?! Mellesleg... Azt mondtad, akkor húzol vissza, ha sikoltást hallasz.
*morogja. A nadrágjáért lép. Felveszi azt, majd a lány mögé lép. A lecsúszott pántot visszaigazítja helyére, egy könnyed mozdulattal. Maga felé fordítja a másikat, majd mélyen szemeibe néz.*
- Ha csak azért volt, amiért mondtad, akkor miért nem nézel rám? Idióta vagyok? Meglehet... *mondja komolyan. Ezek után visszamegy holmijaihoz. Tekintve, hogy ő már visszakapta azokat. Felöltözik, összeszedi cókmókját, aztán az ajtóhoz megy.*
- Szólok, hogy amint megszáradnak a ruháid, hozzák ide neked... Hamarosan visszajövök. Ha maradni szeretnél, akkor majd találkozunk. Addig meg... Nyugodtan gondold át, hogy elviselsz-e magad mellett egy idiótát...
*sóhajtja és lelép. Most nem akar megállni. Sőt, hogy mihamarabb ki tudja levegőztetni fejét, az első ablakon kiugrik a Holdudvarra. Mindezt azután, hogy szólt a ruhával kapcsolatban az első útjába akadó szolgálónak.*
A hozzászólás írója (Trex Fawre Geaquass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 16:26:57
*Vigyorogva lép ki a szobából és kezd el sétálni a folyosón, mikor egy kar megragadja. Annak engedelmeskedve megindul a húzó irányába. Mikor oda fordul, igencsak meglepődik. Szemöldöke homloka felé tolódik és eltátja száját egy pillanatra.*
- Hayra...
*Csak ennyire van ideje. A lány ajkai övéhez érnek és beleveszik a csókba. Karjai reflexszerűen fonódnak a hölgyemény köré, miközben hevesen viszonozza annak csókját. Nem akarja abbahagyni. Nem, ha nem muszáj. Úgy tűnik, az elf sem, így nincs mit veszíteni. Közben hagyja, hogy irányítsák. Arra megy, amerre a nőszemély parancsolja mozdulataival. Nem is telik sok időbe, míg ismét a szobában találja magát. Esés közben kicsit megrémül. Karjait azonnal szorosabban fűzi a másik köré, védelmezően, miközben hősiesen felkészül a becsapódásra. Nagy hanggal csattan csupasz bőre a padló deszkáin. Feje pedig koppan, nem kisebb hanggal.*
- J-jól vagy?
*kérdi aggódva, de úgy tűnik, a másiknak nincs baja. Sőt, mi több. Egyszerűen csak felpattan, becsukja az ajtót, majd az ablakhoz viharzik. Trex csak fejét emeli meg ez idő alatt, hogy nyomon tudja követni a lány útját. A szavakat hallva felül, majd kezével fejét kezdi dörzsölni.*
- Auauau...
*jajgat, majd lassan fel is kel.*
- Megmenteni, nehogy kiröhögjenek? Amióta az eszemet tudom... az nagyjából két év, állandóan kinevetnek... Egy kicsivel több, mit számít?! Mellesleg... Azt mondtad, akkor húzol vissza, ha sikoltást hallasz.
*morogja. A nadrágjáért lép. Felveszi azt, majd a lány mögé lép. A lecsúszott pántot visszaigazítja helyére, egy könnyed mozdulattal. Maga felé fordítja a másikat, majd mélyen szemeibe néz.*
- Ha csak azért volt, amiért mondtad, akkor miért nem nézel rám? Idióta vagyok? Meglehet... *mondja komolyan. Ezek után visszamegy holmijaihoz. Tekintve, hogy ő már visszakapta azokat. Felöltözik, összeszedi cókmókját, aztán az ajtóhoz megy.*
- Szólok, hogy amint megszáradnak a ruháid, hozzák ide neked... Hamarosan visszajövök. Ha maradni szeretnél, akkor majd találkozunk. Addig meg... Nyugodtan gondold át, hogy elviselsz-e magad mellett egy idiótát...
*sóhajtja és lelép. Most nem akar megállni. Sőt, hogy mihamarabb ki tudja levegőztetni fejét, az első ablakon kiugrik a Holdudvarra. Mindezt azután, hogy szólt a ruhával kapcsolatban az első útjába akadó szolgálónak.*
A hozzászólás írója (Trex Fawre Geaquass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 16:26:57
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:52:05
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:52:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Jobban megörül, mint gondolta volna, mikor a másikat mosolyogni látja. Ez azonban sajnos nem tart túl sokáig. A férfi gyorsan elkomorodik, ezért Hayra arcáról is lefagy a mosoly. Mikor azonban meghallja a kérést, elneveti magát. Nem gondolta volna, hogy ennyire elgondolkodtatja a másikat néhány idióta szóval. Mikor kezei érintik a kockákat, majdhogynem el is pirul. Ennek leplezésére megköszörüli a torkát és egy másik irányba fordítja tekintetét. Gyorsan kizárja gondolataiból az ott felmerülő képeket, hogy tovább folytathassa a másikkal való gúnyolódást. Már épp megnyomogatná az izmos hasfalat, bebizonyítva hogy Trexnek igenis sörhasa van, mikor a szőke elengedi kezét és vetkőzni kezd. először fel sem fogja, hogy mit csinál a másik, és annyira meglepi a jelenet, hogy még csak elfordulni is elfelejt. Ezzel ellenkezőleg érdeklődve szemléli a másik mozdulatait. szemei elidőznek a kidolgozott testen, de talán csak néhány másodpercre, míg észbe nem kap. Először nem érti, hogy mégis mit akar ezzel a másik. Bizonygatni hogy ő igenis vonzó külsejű alak, vagy hasonló? Ekkor eszébe jutnak a szavak, és megjelennek elméjében az örömtől visítozó hölgyek. Mikor összeáll neki a kép, szemeit egyszerűen megforgatja. Az ajtó felé igyekvő alakra pillant. Hirtelen elkapja a.. féltékenység. Az egy dolog, hogy előtte pucérra vetkőzik ez az idióta, de tényleg képes lenne így megmutogatni magát mindenkinek? Na nem!
Felpattan az ágyból, és megindul Trex után. Útközben némiképp letolja vékonyka hálóruhájának egyik pántját és itt-ott meggyűri a könnyed anyagot. Az ajtótól pár lépésnyire elkapja a férfit és magához húzza. Karjaival átkarolja a nyakát és ajkait a másikéra forrasztja. Hátát nekiveti a falnak miközben hevesen falja a másik ajkait. Egyik kezével beletúr a szőke tincsekbe, míg másikkal az izmos hátat simítja végig. A folyosón szemlélődők igen forró jelenetnek lehetnek szemtanúi. Néhány ügyes lépéssel visszatáncolja magukat az ajtóig. Ott egyenesen beesik az ajtón. Szerencséjére ő mondhatni puhára esik, vagyis inkább Trexre. Lemászik róla és az ajtót bezárja majd az ablakhoz lép. Idő közben próbál minél kevesebbet nézni a másikra, kerülve a férfi tekintetét.*
- Ne örülj, csak azért csináltam hogy megmentselek attól hogy kiröhögjenek.. Idióta vagy. *morogja ki az ablakon, még mindig nem nézve a másikra. Ezzel a dologgal nem csak a szőkét akarja hitegetni, hanem saját magát is. Persze, mégis mi másért játszotta volna le ezt az egész jelenetet?*
A hozzászólás írója (Hayra Rosefferius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 15:52:57
*Jobban megörül, mint gondolta volna, mikor a másikat mosolyogni látja. Ez azonban sajnos nem tart túl sokáig. A férfi gyorsan elkomorodik, ezért Hayra arcáról is lefagy a mosoly. Mikor azonban meghallja a kérést, elneveti magát. Nem gondolta volna, hogy ennyire elgondolkodtatja a másikat néhány idióta szóval. Mikor kezei érintik a kockákat, majdhogynem el is pirul. Ennek leplezésére megköszörüli a torkát és egy másik irányba fordítja tekintetét. Gyorsan kizárja gondolataiból az ott felmerülő képeket, hogy tovább folytathassa a másikkal való gúnyolódást. Már épp megnyomogatná az izmos hasfalat, bebizonyítva hogy Trexnek igenis sörhasa van, mikor a szőke elengedi kezét és vetkőzni kezd. először fel sem fogja, hogy mit csinál a másik, és annyira meglepi a jelenet, hogy még csak elfordulni is elfelejt. Ezzel ellenkezőleg érdeklődve szemléli a másik mozdulatait. szemei elidőznek a kidolgozott testen, de talán csak néhány másodpercre, míg észbe nem kap. Először nem érti, hogy mégis mit akar ezzel a másik. Bizonygatni hogy ő igenis vonzó külsejű alak, vagy hasonló? Ekkor eszébe jutnak a szavak, és megjelennek elméjében az örömtől visítozó hölgyek. Mikor összeáll neki a kép, szemeit egyszerűen megforgatja. Az ajtó felé igyekvő alakra pillant. Hirtelen elkapja a.. féltékenység. Az egy dolog, hogy előtte pucérra vetkőzik ez az idióta, de tényleg képes lenne így megmutogatni magát mindenkinek? Na nem!
Felpattan az ágyból, és megindul Trex után. Útközben némiképp letolja vékonyka hálóruhájának egyik pántját és itt-ott meggyűri a könnyed anyagot. Az ajtótól pár lépésnyire elkapja a férfit és magához húzza. Karjaival átkarolja a nyakát és ajkait a másikéra forrasztja. Hátát nekiveti a falnak miközben hevesen falja a másik ajkait. Egyik kezével beletúr a szőke tincsekbe, míg másikkal az izmos hátat simítja végig. A folyosón szemlélődők igen forró jelenetnek lehetnek szemtanúi. Néhány ügyes lépéssel visszatáncolja magukat az ajtóig. Ott egyenesen beesik az ajtón. Szerencséjére ő mondhatni puhára esik, vagyis inkább Trexre. Lemászik róla és az ajtót bezárja majd az ablakhoz lép. Idő közben próbál minél kevesebbet nézni a másikra, kerülve a férfi tekintetét.*
- Ne örülj, csak azért csináltam hogy megmentselek attól hogy kiröhögjenek.. Idióta vagy. *morogja ki az ablakon, még mindig nem nézve a másikra. Ezzel a dologgal nem csak a szőkét akarja hitegetni, hanem saját magát is. Persze, mégis mi másért játszotta volna le ezt az egész jelenetet?*
A hozzászólás írója (Hayra Rosefferius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 15:52:57
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:22:55
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:22:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Kicsit megnyugszik, mikor kiderül, hogy a lánynak nincs baja a gyümölccsel. Sőt, mi több, elmondása szerint szereti is. A feleletre, miszerint azzal sem lenne gond, ha meztelen menne ki, felkapja fejét. Egy kissé fel is van háborodva a választ hallva.*
- Mégis hogy érted azt, hogy sörhas? Mégis kit nézel, nekem nincs sörhasam! És legfeljebb örömükben sikongathatnak a hölgyemények...
*morog. Egy pillanatra kizökken az elkenődöttségből, de aztán ismét visszakerül hangulatába. Csak ücsörög az ágyon, fel sem néz, mikor hallja a közeledő lépteket, majd megérzi, hogy a bútor némiképp megmozdul alatta. A mutatványnak így csak a végét látja. Akkorra erőt vesz magán és a másikra sandít. Az ez után hallott szavak épp ezért lepik meg. Gőze sincs, hogy mit kellene csinálni. Felvont szemöldökkel les az elfre, majd azért el vesz tőle egy szem szőlőt, úgy vélve, azzal kellene csinálnia valamit.*
- Nana... Étellel nem dobálódzunk!
*Egy ideig csak forgatja ujjai közt a gyümölcsöt. Sejti, hogy a lány jobb kedvre akarja deríteni, és jól is esik neki a gesztus. Egy halvány mosolyt erőltet is képére, aztán feldobja a falatot, megvárja, míg a szájába repül, majd azzal a lendülettel hanyatt is dől, Hayra mellé. Az ételt gyorsan lejuttatja gyomrába. Nem húzza vele az időt, miközben a plafont lesi.*
- Hogy hányszor? Azt hiszem... A mosónőnek ötöt mondtam... De... Majd addig mosatom, amíg meg nem győzlek, hogy ne akarj elmenni...
*feleli, egyre őszintébben mosolyogva, majd ismét elkomolyodik. Mosolya elveszik, Hayra kezét pedig megragadja. Egyetlen gyors mozdulattal vonja a kacsót saját hasára és végighúzza ujjait, a kis kockákat rajzoló izomcsoportok felett.*
- Tényleg sörhasam van?
*kérdi, némiképp rémülten. Külsejére különösen figyelt mindig. Legalábbis kondíciójára. A sört ugyan nem veti meg, de nem is önt le túl sokat torkán. Ezek után elereszti a lány kezét. Felül, majd elkezdi levenni nadrágját. Teljesen pucérra vetkőzik néhány pillanat alatt és már meg is indul az ajtó felé.*
- Azt hiszem muszáj kipróbálnom... Szólok, hogy ne mossák ki annyiszor a ruhád... Majd kitalálok valami mást, ha azon kezdenéd törni a fejed, hogy elmész...
*vigyorogja, rövid ideig a lány felé fordulva. Ezek után fogja magát és úgy, ahogy van, kinyitja a szobát és megindul a folyosón. hosszú, szőke tincseibe öltözve.*
*Kicsit megnyugszik, mikor kiderül, hogy a lánynak nincs baja a gyümölccsel. Sőt, mi több, elmondása szerint szereti is. A feleletre, miszerint azzal sem lenne gond, ha meztelen menne ki, felkapja fejét. Egy kissé fel is van háborodva a választ hallva.*
- Mégis hogy érted azt, hogy sörhas? Mégis kit nézel, nekem nincs sörhasam! És legfeljebb örömükben sikongathatnak a hölgyemények...
*morog. Egy pillanatra kizökken az elkenődöttségből, de aztán ismét visszakerül hangulatába. Csak ücsörög az ágyon, fel sem néz, mikor hallja a közeledő lépteket, majd megérzi, hogy a bútor némiképp megmozdul alatta. A mutatványnak így csak a végét látja. Akkorra erőt vesz magán és a másikra sandít. Az ez után hallott szavak épp ezért lepik meg. Gőze sincs, hogy mit kellene csinálni. Felvont szemöldökkel les az elfre, majd azért el vesz tőle egy szem szőlőt, úgy vélve, azzal kellene csinálnia valamit.*
- Nana... Étellel nem dobálódzunk!
*Egy ideig csak forgatja ujjai közt a gyümölcsöt. Sejti, hogy a lány jobb kedvre akarja deríteni, és jól is esik neki a gesztus. Egy halvány mosolyt erőltet is képére, aztán feldobja a falatot, megvárja, míg a szájába repül, majd azzal a lendülettel hanyatt is dől, Hayra mellé. Az ételt gyorsan lejuttatja gyomrába. Nem húzza vele az időt, miközben a plafont lesi.*
- Hogy hányszor? Azt hiszem... A mosónőnek ötöt mondtam... De... Majd addig mosatom, amíg meg nem győzlek, hogy ne akarj elmenni...
*feleli, egyre őszintébben mosolyogva, majd ismét elkomolyodik. Mosolya elveszik, Hayra kezét pedig megragadja. Egyetlen gyors mozdulattal vonja a kacsót saját hasára és végighúzza ujjait, a kis kockákat rajzoló izomcsoportok felett.*
- Tényleg sörhasam van?
*kérdi, némiképp rémülten. Külsejére különösen figyelt mindig. Legalábbis kondíciójára. A sört ugyan nem veti meg, de nem is önt le túl sokat torkán. Ezek után elereszti a lány kezét. Felül, majd elkezdi levenni nadrágját. Teljesen pucérra vetkőzik néhány pillanat alatt és már meg is indul az ajtó felé.*
- Azt hiszem muszáj kipróbálnom... Szólok, hogy ne mossák ki annyiszor a ruhád... Majd kitalálok valami mást, ha azon kezdenéd törni a fejed, hogy elmész...
*vigyorogja, rövid ideig a lány felé fordulva. Ezek után fogja magát és úgy, ahogy van, kinyitja a szobát és megindul a folyosón. hosszú, szőke tincseibe öltözve.*
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 13:27:06
Üzenet elküldve: 2013-02-03 13:27:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
- Ne érts félre, nem az étellel van gondom! Nagyon szeretem a gyümölcsöt. *magyarázza, mielőtt a szőke félreérthetné. Kissé megbánja, hogy feltette neki a kérdéseket, mivel ezzel jól láthatólag lelombozta. Késztetést érez arra, hogy legalább egy apró mosolyt csaljon a másik képére.*
- Ugyan miért zavarna az engem, hogy miképp járkálsz a folyosón? Felőlem pucéran is kimehetsz, legfeljebb meglátják a sörhasadat, vagy kitör valami pánik az emberek között. Ha majd visítást hallok, visszarángatlak! *gúnyolódik, majd kissé gonoszan felkacag. Jól tudja, hogy a férfi tisztában van külsejével, és hogy néhány szóval nem tudja megrengetni önbecsülését, de talán épp ezért hangzik csipkelődése olyan megmosolyogtatóan. A másik szavait hallgatva azonban neki is megesik a szíve rajta. Rossz nézni ezt a bizonytalanságot. Ő sem érti, hogy mi történik a férfival, és belegondolva, ezt a másiknak még nehezebb lehet kezelni. Együtt érzően sóhajt egyet, majd felkap néhány szem gyümölcsöt és ellöki magát az asztaltól. Trexhez sétál, és leül mellé az ágyra. Ott feldobja az egyik szőlőszemet ami a kezében van, és megvárja ameddig a lefelé zuhanó falat éppen ajkai közé érkezik.*
- Most te jössz! *fordul a másik felé.* Ha nem kapod el, megdobállak a többivel! *fenyegetőzik egy gonosz félvigyor kíséretével ajkain. Egészen hozzászokott már a másik megközelítéséhez. Persze a világért se vallaná be neki, hogy nem idegesíti minden egyes mozdulata, és hogy jól esik neki a közelsége. Hogy is vallaná be, mikor ezt még magában sem tisztázta?
A gyümölcsöket az ölébe helyezi, majd hátraveti magát az ágyon, nagyot puffanva. Kezei feje fölött pihennek, hófehér tincsei pedig szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. A könnyű anyag is megemelkedik a hirtelen mozdulattól, majd lágyan esik vissza, megállapodva gazdája formáin. Az elf nagyon sóhajt, majd egy pillanatra lehunyja pilláit.*
- Hányszor mosatod ki a ruháimat még, hogy ideszögezz? *érdeklődi. Már nem mintha szándékában volt elmenni, de valamiért érdekli, hogy erre a kérdésre mi lesz a másik válasza.*
- Ne érts félre, nem az étellel van gondom! Nagyon szeretem a gyümölcsöt. *magyarázza, mielőtt a szőke félreérthetné. Kissé megbánja, hogy feltette neki a kérdéseket, mivel ezzel jól láthatólag lelombozta. Késztetést érez arra, hogy legalább egy apró mosolyt csaljon a másik képére.*
- Ugyan miért zavarna az engem, hogy miképp járkálsz a folyosón? Felőlem pucéran is kimehetsz, legfeljebb meglátják a sörhasadat, vagy kitör valami pánik az emberek között. Ha majd visítást hallok, visszarángatlak! *gúnyolódik, majd kissé gonoszan felkacag. Jól tudja, hogy a férfi tisztában van külsejével, és hogy néhány szóval nem tudja megrengetni önbecsülését, de talán épp ezért hangzik csipkelődése olyan megmosolyogtatóan. A másik szavait hallgatva azonban neki is megesik a szíve rajta. Rossz nézni ezt a bizonytalanságot. Ő sem érti, hogy mi történik a férfival, és belegondolva, ezt a másiknak még nehezebb lehet kezelni. Együtt érzően sóhajt egyet, majd felkap néhány szem gyümölcsöt és ellöki magát az asztaltól. Trexhez sétál, és leül mellé az ágyra. Ott feldobja az egyik szőlőszemet ami a kezében van, és megvárja ameddig a lefelé zuhanó falat éppen ajkai közé érkezik.*
- Most te jössz! *fordul a másik felé.* Ha nem kapod el, megdobállak a többivel! *fenyegetőzik egy gonosz félvigyor kíséretével ajkain. Egészen hozzászokott már a másik megközelítéséhez. Persze a világért se vallaná be neki, hogy nem idegesíti minden egyes mozdulata, és hogy jól esik neki a közelsége. Hogy is vallaná be, mikor ezt még magában sem tisztázta?
A gyümölcsöket az ölébe helyezi, majd hátraveti magát az ágyon, nagyot puffanva. Kezei feje fölött pihennek, hófehér tincsei pedig szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. A könnyű anyag is megemelkedik a hirtelen mozdulattól, majd lágyan esik vissza, megállapodva gazdája formáin. Az elf nagyon sóhajt, majd egy pillanatra lehunyja pilláit.*
- Hányszor mosatod ki a ruháimat még, hogy ideszögezz? *érdeklődi. Már nem mintha szándékában volt elmenni, de valamiért érdekli, hogy erre a kérdésre mi lesz a másik válasza.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 12:57:36
Üzenet elküldve: 2013-02-03 12:57:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Feldereng emlékeiben az asztalon alvó férfi képe. Elmosolyodik, ahogy visszaemlékszik az édesen szunyókáló párjára. Ezzel egy időben azonban meg is sajnálja. Tényleg nem lehetett túl kényelmes a kemény falapra borulva tölteni az éjszakát. Sajnálja, hogy Elornak az ő kényelmében kellett így éjszakáznia. Ezért aztán akkor sem hagyná a férfinak, hogy még egyszer így aludjon, hogyha az nem akarna mellé feküdni. Gondolataiban megjelenik a másik által leírt kép, így rögtön zavarba is jön az elképzelés miatt. A zavar ellenére azonban már várja hogy a férfihoz bújva merülhessen álomba.
Hamar észreveszi, ahogy Elor bájait szemléli, elmerengve minden apró porcikán. Ekkor reflexszerűen összehúzza magát egy kicsit. Nincs hozzászokva hogy ennyire nézzék, még akkor sem, ha a cselekvést kedvese végzi. Arcában összefut a vér, égszínű szemeit pedig lesüti, a talajt fürkészve velük. Reméli, hogy külseje megnyerőnek bizonyul a másik számára. Mikor ez kiderül, nagyon megörül a kijelentésnek. Ajkai mosolyra húzódnak, ám ez a mosoly gyorsan meglepődött arckifejezéssé változik. Szemöldöke magasra szökik a másik cselekedetét tapasztalva, azonban a vonások gyorsan megenyhülnek. Ahogy párja a lány szívére hajtja fejét, az vékony ujjacskáival gyengéden megsimítja az ébenfekete hajzuhatagot. A tetteket követő szavak őt is dallamos kacagásra késztetik. Ezek után kezét a másik mellkasára csúsztatja, pillantását a gyönyörű íriszekre emelve.*
- Itt pedig az a szív, amiért ez dobog. *Helyezi szerelmének tenyerét saját keblére, fülig vörösödve. Mindezek után Elorhoz bújik és finoman átöleli, beszívva a számára kedves illatot.*
- Talán bejárhatnánk a várost! Azt hallottam, hogy ez egy nagyon érdekes hely, de rövid ittlétem alatt még nem akadt alkalmam szétnézni. *veti fel az ötletet kissé eltávolodva a másiktól, hogy annak szemeibe tudjon nézni.*
Hamar észreveszi, ahogy Elor bájait szemléli, elmerengve minden apró porcikán. Ekkor reflexszerűen összehúzza magát egy kicsit. Nincs hozzászokva hogy ennyire nézzék, még akkor sem, ha a cselekvést kedvese végzi. Arcában összefut a vér, égszínű szemeit pedig lesüti, a talajt fürkészve velük. Reméli, hogy külseje megnyerőnek bizonyul a másik számára. Mikor ez kiderül, nagyon megörül a kijelentésnek. Ajkai mosolyra húzódnak, ám ez a mosoly gyorsan meglepődött arckifejezéssé változik. Szemöldöke magasra szökik a másik cselekedetét tapasztalva, azonban a vonások gyorsan megenyhülnek. Ahogy párja a lány szívére hajtja fejét, az vékony ujjacskáival gyengéden megsimítja az ébenfekete hajzuhatagot. A tetteket követő szavak őt is dallamos kacagásra késztetik. Ezek után kezét a másik mellkasára csúsztatja, pillantását a gyönyörű íriszekre emelve.*
- Itt pedig az a szív, amiért ez dobog. *Helyezi szerelmének tenyerét saját keblére, fülig vörösödve. Mindezek után Elorhoz bújik és finoman átöleli, beszívva a számára kedves illatot.*
- Talán bejárhatnánk a várost! Azt hallottam, hogy ez egy nagyon érdekes hely, de rövid ittlétem alatt még nem akadt alkalmam szétnézni. *veti fel az ötletet kissé eltávolodva a másiktól, hogy annak szemeibe tudjon nézni.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 11:14:55
Üzenet elküldve: 2013-02-03 11:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Elwyrien távozása//
*A sötételf pár szóval búcsút vesz a törptől, majd távozik a szoba ablakán. Turrog némán biccent, majd megvárja, még a véres illat kiszivárog a nyitott ablakon. Percekig csak ül, szemét és arcát dörzsölgeti, majd bezárja az ablakot, és készül elrakni páncélját. A nehéz fémek össze koccanva landolnak az ágy melletti ládában, ahol Turrog egy ronggyal teríti le őket. "Jobb lesz felkészülnöm kicsit. Régen nem jártam már a kovácsnál." Fut végig agyán a gondolat. "Egypár testőr is el kellesz." Sorolja magában a tennivalókat, miközben lassan ledől kifizetett ágyára. Egyelőre nem tud elaludni. A szerkezetre gondol, amit Elwyriennek csinált ma éjszaka. Vajon megfogja állni a helyét? Vannak még ehhez hasonló fegyverek valahol? "Nem lenne nehéz megtervezni egyet... Kapcsok, rugók, huzalok..." Jegyzi le magában, miközben lassan elnyomja az álom.*
*A sötételf pár szóval búcsút vesz a törptől, majd távozik a szoba ablakán. Turrog némán biccent, majd megvárja, még a véres illat kiszivárog a nyitott ablakon. Percekig csak ül, szemét és arcát dörzsölgeti, majd bezárja az ablakot, és készül elrakni páncélját. A nehéz fémek össze koccanva landolnak az ágy melletti ládában, ahol Turrog egy ronggyal teríti le őket. "Jobb lesz felkészülnöm kicsit. Régen nem jártam már a kovácsnál." Fut végig agyán a gondolat. "Egypár testőr is el kellesz." Sorolja magában a tennivalókat, miközben lassan ledől kifizetett ágyára. Egyelőre nem tud elaludni. A szerkezetre gondol, amit Elwyriennek csinált ma éjszaka. Vajon megfogja állni a helyét? Vannak még ehhez hasonló fegyverek valahol? "Nem lenne nehéz megtervezni egyet... Kapcsok, rugók, huzalok..." Jegyzi le magában, miközben lassan elnyomja az álom.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 11:05:15
Üzenet elküldve: 2013-02-03 11:05:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Turrog//
*A sötételf felkacag Turrog felháborodásán.*
-Nyugalom, törp uram. Elvégre, mégiscsak az én ujjamról van szó...*mondja nevetve, majd az asztalról felkapja az említett testrészt. Megforgatja a maradék ujjai között, arcán kissé szomorkás kifejezés jelenik meg, de mikor eszébe jut, hogy milyen fegyverrel is pótolta a testrészt újfent elvigyorodik. A szoba sarkához sétál, és a kis méretű, mostmár igen-igen rossz szagú zsák nyakát kioldva beledobja az ujjat. Elvégre, mi a fenét kezdene vele... Eztán felkapva a zsákot kinyitja az ablakot, ami a Holdudvarra vezet.*
-Köszönöm a hathatós segítséget Turrog úr...*hajol meg színpadiasan.*
-Hamarosan felkeresem. Talán... a következő napokban.*azzal minden további nélkül kidől az ablakon. Turrog egyedül marad a szobában.*
*A sötételf felkacag Turrog felháborodásán.*
-Nyugalom, törp uram. Elvégre, mégiscsak az én ujjamról van szó...*mondja nevetve, majd az asztalról felkapja az említett testrészt. Megforgatja a maradék ujjai között, arcán kissé szomorkás kifejezés jelenik meg, de mikor eszébe jut, hogy milyen fegyverrel is pótolta a testrészt újfent elvigyorodik. A szoba sarkához sétál, és a kis méretű, mostmár igen-igen rossz szagú zsák nyakát kioldva beledobja az ujjat. Elvégre, mi a fenét kezdene vele... Eztán felkapva a zsákot kinyitja az ablakot, ami a Holdudvarra vezet.*
-Köszönöm a hathatós segítséget Turrog úr...*hajol meg színpadiasan.*
-Hamarosan felkeresem. Talán... a következő napokban.*azzal minden további nélkül kidől az ablakon. Turrog egyedül marad a szobában.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:41:57
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Elwyrien//
*Turrog megcsóválja a fejét*
- Lehet?*Kérdezi felháborodott hangsúllyal*
- Nem kellett volna ilyen drasztikus lépésekhez folyamodni, bár...* A törp egyből elhallgat, ahogy a penge előugrik az alkarvédőből. "Tökéletes." Fut végig a törp agyán a gondolat. "Egy jelentéktelen ujjért cserébe..." Habár Turrogot még mindig kicsit elborzasztja a gondolat, hogy egy testrészt egy fegyverrel pótoljunk, be kell látnia, hogy a szerkezet tökéletesen működik. Nem csak hogy halálos, hanem majdnem teljesen láthatatlan is. Pár pillanatig elmereng, miféle útra is léptek Elwyriennel. Mi lesz, ha egyre többen fognak ilyen megoldásokhoz nyúlni a hatalomért? Gyilkológépek hada válthatja le a kalandorokat... Olyan gyilkológépek, mint Elwy.*
- Nos, szerintem az előbbi.* Válaszol reflexszerűen a törp, majd kissé felnevet. Az alkotás egyszerre elborzasztja és lenyűgözi. "Mi lesz itt.."*
A hozzászólás írója (Turrog a Behemót) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 02:42:26
*Turrog megcsóválja a fejét*
- Lehet?*Kérdezi felháborodott hangsúllyal*
- Nem kellett volna ilyen drasztikus lépésekhez folyamodni, bár...* A törp egyből elhallgat, ahogy a penge előugrik az alkarvédőből. "Tökéletes." Fut végig a törp agyán a gondolat. "Egy jelentéktelen ujjért cserébe..." Habár Turrogot még mindig kicsit elborzasztja a gondolat, hogy egy testrészt egy fegyverrel pótoljunk, be kell látnia, hogy a szerkezet tökéletesen működik. Nem csak hogy halálos, hanem majdnem teljesen láthatatlan is. Pár pillanatig elmereng, miféle útra is léptek Elwyriennel. Mi lesz, ha egyre többen fognak ilyen megoldásokhoz nyúlni a hatalomért? Gyilkológépek hada válthatja le a kalandorokat... Olyan gyilkológépek, mint Elwy.*
- Nos, szerintem az előbbi.* Válaszol reflexszerűen a törp, majd kissé felnevet. Az alkotás egyszerre elborzasztja és lenyűgözi. "Mi lesz itt.."*
A hozzászólás írója (Turrog a Behemót) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 02:42:26
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:32:43
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:32:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Turrog//
*A kín felhőin keresztül vörösben és lilában lát mindent. Kénytelen jópárat pislogni, mire a látása úgy-ahogy visszatér, bár elég homályosan érzékeli a dolgokat maga körül.*
-Lehet, hogy nem a legjobb ötlet volt...*nevet fel kényszeredetten.*
-A fájdalom... nem számít. Volt már rosszabb.*pillant a törpre, és hagyja, hogy az felcsatolja rá a fegyvert. *
-Gondolom nem sokan tették volna meg, azonban...*hirtelen csavar egyet a csuklóján, mire a hideg acél előugrik. Elwyrien megbűvölve nézi, tekintetén egyértelmű őrület tükröződik.*
-... tökéletesen működik...*suttogja csillogó szemekkel. Baljának ujját végighúzza a pengén, épphogy csak hozzáérve, de így is kiserken a vére. Lenyalja ujjáról az értékes csaknem fekete folyadékot, majd visszafelé ránt egyet csuklóján és a penge eltűnik. Szemrevételezi a végeredményt, és tökéletesen elégedett. A penge egyáltalán nem látszik, senki nem tudná megmondani, hogy egy fegyver lapul ott, kivéve, ha darabokra szedi az alkarvédőt. Erre pedig vajmi kevés az esély.*
-Hát meg kell szokni, az biztos.*Természetesen a csonk még mindig fáj, és fájni is fog egy darabig, de egyelőre olybá tűnik, hogy a dolog megérte.*
-Vajon valóban én vagyok őrült... vagy csak az én világom különbözik a tiédtől?*teszi fel a költői kérdést egy furcsa vigyorral az arcán.*
*A kín felhőin keresztül vörösben és lilában lát mindent. Kénytelen jópárat pislogni, mire a látása úgy-ahogy visszatér, bár elég homályosan érzékeli a dolgokat maga körül.*
-Lehet, hogy nem a legjobb ötlet volt...*nevet fel kényszeredetten.*
-A fájdalom... nem számít. Volt már rosszabb.*pillant a törpre, és hagyja, hogy az felcsatolja rá a fegyvert. *
-Gondolom nem sokan tették volna meg, azonban...*hirtelen csavar egyet a csuklóján, mire a hideg acél előugrik. Elwyrien megbűvölve nézi, tekintetén egyértelmű őrület tükröződik.*
-... tökéletesen működik...*suttogja csillogó szemekkel. Baljának ujját végighúzza a pengén, épphogy csak hozzáérve, de így is kiserken a vére. Lenyalja ujjáról az értékes csaknem fekete folyadékot, majd visszafelé ránt egyet csuklóján és a penge eltűnik. Szemrevételezi a végeredményt, és tökéletesen elégedett. A penge egyáltalán nem látszik, senki nem tudná megmondani, hogy egy fegyver lapul ott, kivéve, ha darabokra szedi az alkarvédőt. Erre pedig vajmi kevés az esély.*
-Hát meg kell szokni, az biztos.*Természetesen a csonk még mindig fáj, és fájni is fog egy darabig, de egyelőre olybá tűnik, hogy a dolog megérte.*
-Vajon valóban én vagyok őrült... vagy csak az én világom különbözik a tiédtől?*teszi fel a költői kérdést egy furcsa vigyorral az arcán.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:22:54
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:22:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Elwyrien//
*Turrog először nem érti a drow cselekedeteit. A kanalat furcsa arckifejezés közepette a lángba tartja, nem is figyelve másra. "Mi a fenét akarhat egy kanállal? Kiegyenesíti a középkapcsot a felhevült fémmel? Ez baromság. Lehet, hogy csak ezzel próbálja elterelni a figyelmem, miközben egy kést vág a hátamba...!" Turrog félénken átpillant a válla fölött. Éppen csak annyit lát, mire Elwyrien egyetlen mozdulattal megválik középső ujjától. Az ujj egyenesen a törp elé esik, még egy utolsó rándulva az asztalon.*
- A kettérohadt mindenit!* Kiált fel a harcos, összeszorított fogakkal.*
- Elwyrien, neked meg mi az isten bajod van?! Megörültél?!* Sziszegi fogai közül, miközben átadja a felforrósított kanalat a drownak. Ha tehetné most ordítana, de nem akarja, hogy a fogadós megzavarja őket.*
- Az istenit!* Dörzsöli jobb tenyerével arcát. Nem képes elhinni, hogy Elwy képes volt ezt megtenni egy fegyverért. Kell pár perc, hogy a törpe végleg lenyugodjon. Tesz pár nyugtalan lépést a szobában, míg szeme meg nem akad az alkarvédőn. Csak most tudatosult benne, hogy Elwyrien mennyire elhivatott. Valóban ő a legjobb, akit Arthenior valaha is látott. A törp felmarkolja a szerkezetet, majd a sötételf nőhöz lép.*
- A fájdalom nem sokára alábbhagy... Gondolom. Nem értek az ujj levágásokhoz.* Mondja komoran, majd megvizsgálja Elwy kezét.*
- Viszont egész szépen beforrasztottad. Várj, felsegítem.* Tömzsi ujjaival lassan, finoman felerősíti az alkarvédőt a nő jobb kezére.*
- Őrült vagy...* Motyogja, miközben a szíjakkal babrál.*
*Turrog először nem érti a drow cselekedeteit. A kanalat furcsa arckifejezés közepette a lángba tartja, nem is figyelve másra. "Mi a fenét akarhat egy kanállal? Kiegyenesíti a középkapcsot a felhevült fémmel? Ez baromság. Lehet, hogy csak ezzel próbálja elterelni a figyelmem, miközben egy kést vág a hátamba...!" Turrog félénken átpillant a válla fölött. Éppen csak annyit lát, mire Elwyrien egyetlen mozdulattal megválik középső ujjától. Az ujj egyenesen a törp elé esik, még egy utolsó rándulva az asztalon.*
- A kettérohadt mindenit!* Kiált fel a harcos, összeszorított fogakkal.*
- Elwyrien, neked meg mi az isten bajod van?! Megörültél?!* Sziszegi fogai közül, miközben átadja a felforrósított kanalat a drownak. Ha tehetné most ordítana, de nem akarja, hogy a fogadós megzavarja őket.*
- Az istenit!* Dörzsöli jobb tenyerével arcát. Nem képes elhinni, hogy Elwy képes volt ezt megtenni egy fegyverért. Kell pár perc, hogy a törpe végleg lenyugodjon. Tesz pár nyugtalan lépést a szobában, míg szeme meg nem akad az alkarvédőn. Csak most tudatosult benne, hogy Elwyrien mennyire elhivatott. Valóban ő a legjobb, akit Arthenior valaha is látott. A törp felmarkolja a szerkezetet, majd a sötételf nőhöz lép.*
- A fájdalom nem sokára alábbhagy... Gondolom. Nem értek az ujj levágásokhoz.* Mondja komoran, majd megvizsgálja Elwy kezét.*
- Viszont egész szépen beforrasztottad. Várj, felsegítem.* Tömzsi ujjaival lassan, finoman felerősíti az alkarvédőt a nő jobb kezére.*
- Őrült vagy...* Motyogja, miközben a szíjakkal babrál.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:05:27
Üzenet elküldve: 2013-02-03 02:05:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Turrog//
*Csendben a háttérbe húzódva figyeli, ahogy Turrog ügyködik a szerkezeten. Az alkarvédőbe szépen sorban belecsúsztatja a darabkákat, melyek funkcióját tekintve mind azonosan Elwy számára, vagyis: működni fog tőlük a fegyver. Csak ez a fontos, Elwy saját kezűleg valószínűleg sosem tudná összerakni. Aztán egyszercsak csalódott felhangot vél felfedezni Turrog szavaiban.*
-Mi a gond?*hajol közelebb a szerkezethez, majd figyelmesen végighallgatja amit a törp mond. Szóval felhasítja a gyűrűsujját. Remek. Jobb kezét felemeli és alaposan megszemléli. Oly rég ott van már az az ujj, meglehetősen megszokta... ugyanakkor... Magában tűnődik, de a pontra az I-t Vyra teszi fel. "Szóval. Leszedjük az ujjat, vagy sem?" Elwyrien komoran bólint, majd az asztalon heverő kis ezüstkanalat Turrog kezébe nyomja.*
-Mindent értek. Ezt leszel szíves a gyertya lángjának hegyén felhevíteni, amíg vörösen nem izzik. Köszönöm.
*Azzal lehúzza jobbjáról a kesztyűt. Sajnálkozva néz az ujjra, amitől épp érzékeny búcsút fog venni a keze többi része. Egy lassú mozdulattal, arcán fintorral lehúzza róla a családi pecsétgyűrűt, majd a bal kezének gyűrűsujjára csúsztatja azt. "Akkor... vágjunk bele..." nevet fel Vyra a fejében, és ez egy halvány, fagyos vigyort csal Elwy ajkaira is. Nyilván csak egy hozzá hasonló őrült volna képes megtenni ezt, de a cél szentesíti az eszközt. Baljával lassan kihúzza a tokból a brutálisan kifent pengét, majd a jobbján lévő gyűrűsujj utolsó percéhez illeszti azt. Turrogra néz, elmosolyodik, majd rámarkol a fegyverre és egy erőteljes mozdulattal megrántja azt. Arca megvonaglik a kíntól, ujja pedig az asztalra huppan. Szemei kitágulnak, vesz pár mély levegőt. A neheze úgyis csak most jön... Ha Turrog felhevítette a kanalat, a nő leteszi a tőrt és érte nyúl. Összeszorítja a fogait és a meglepően egyenes szélű sebre nyomja az izzó fémet. Felnyög, majd elfintorodik az égő hús szagától.*
-Mehetett volna könnyebben is a dolog...*nyögi, majd eldobja a kanalat.*
*Csendben a háttérbe húzódva figyeli, ahogy Turrog ügyködik a szerkezeten. Az alkarvédőbe szépen sorban belecsúsztatja a darabkákat, melyek funkcióját tekintve mind azonosan Elwy számára, vagyis: működni fog tőlük a fegyver. Csak ez a fontos, Elwy saját kezűleg valószínűleg sosem tudná összerakni. Aztán egyszercsak csalódott felhangot vél felfedezni Turrog szavaiban.*
-Mi a gond?*hajol közelebb a szerkezethez, majd figyelmesen végighallgatja amit a törp mond. Szóval felhasítja a gyűrűsujját. Remek. Jobb kezét felemeli és alaposan megszemléli. Oly rég ott van már az az ujj, meglehetősen megszokta... ugyanakkor... Magában tűnődik, de a pontra az I-t Vyra teszi fel. "Szóval. Leszedjük az ujjat, vagy sem?" Elwyrien komoran bólint, majd az asztalon heverő kis ezüstkanalat Turrog kezébe nyomja.*
-Mindent értek. Ezt leszel szíves a gyertya lángjának hegyén felhevíteni, amíg vörösen nem izzik. Köszönöm.
*Azzal lehúzza jobbjáról a kesztyűt. Sajnálkozva néz az ujjra, amitől épp érzékeny búcsút fog venni a keze többi része. Egy lassú mozdulattal, arcán fintorral lehúzza róla a családi pecsétgyűrűt, majd a bal kezének gyűrűsujjára csúsztatja azt. "Akkor... vágjunk bele..." nevet fel Vyra a fejében, és ez egy halvány, fagyos vigyort csal Elwy ajkaira is. Nyilván csak egy hozzá hasonló őrült volna képes megtenni ezt, de a cél szentesíti az eszközt. Baljával lassan kihúzza a tokból a brutálisan kifent pengét, majd a jobbján lévő gyűrűsujj utolsó percéhez illeszti azt. Turrogra néz, elmosolyodik, majd rámarkol a fegyverre és egy erőteljes mozdulattal megrántja azt. Arca megvonaglik a kíntól, ujja pedig az asztalra huppan. Szemei kitágulnak, vesz pár mély levegőt. A neheze úgyis csak most jön... Ha Turrog felhevítette a kanalat, a nő leteszi a tőrt és érte nyúl. Összeszorítja a fogait és a meglepően egyenes szélű sebre nyomja az izzó fémet. Felnyög, majd elfintorodik az égő hús szagától.*
-Mehetett volna könnyebben is a dolog...*nyögi, majd eldobja a kanalat.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 01:52:24
Üzenet elküldve: 2013-02-03 01:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Elwyrien//
*Turrog motyogás közben nyitja ki az ajtót, ahova a kulcs szól. Egyszerű szoba, úgy tűnik semmi sem változott a berendezésben. A bútorok és a meleg víz most nem nagyon érdekli, rögtön az asztalhoz lép, és meggyújt egy nagyobb gyertyát. Egy finom mozdulattal leveti páncélját és kesztyűit. A fleszerelés csak zavarná a munkában. Az Elwyrien által kipakolt alkatrészek a munkafelületen landolnak, ahol Turrog szakszerűen, méret és fajta szerint gyorsan, gyakorlatias mozdulatokkal szétválogatja őket. A harcos mély levegőt vesz, majd a tervrajzra pillant.*
- Még mindig nem hiszem el, hogy ezt valaki ilyen pontosan kidolgozta.* Nyög fel nevetve.*
- Úgy értem, az egész olyan mint egy morbid vicc. Mi is szórakoztunk hasonló ötletekkel fiatal korunkban, de senkinek sem jutott eszébe hogy... hát, hogy végig is gondolja egy ilyen működését.* Fejti ki gondolatait, miközben Elwyrien alkarvédőjét vizsgálja.*
- Pont megfelelő. Ha pár centivel rövidebb lenne, már kényelmetlen lenne viselni. De így jó lesz... Igen.* Kezd újra motyogásba a törp. Kissé furcsán fest, ahogy levetett páncélja mellett, izgatottan egy alkarvédőt vizsgál, de a terveik érdekében mindent.*
*Percek telnek el kapcsok és kioldók helyrecsúsztatásával, illetve a rugó kiegyensúlyozásával. Gyorsan telik az idő, már a gyertyából is elég sok leégett, mire Turrog lassan felemeli fejét az asztaltól. Egy apró mozdulattal megrázza kobakját, majd idegesen a tervrajz felé nyúl. Halk motyogás hangzik fel, miközben újra és újra elolvassa a tennivalókat.*
- Ez... Elwy, azt hiszem rájöttem miért nem láttál még ilyet máson.* Szólal meg megfordulva székében. Felemeli az asztalról a már majdnem kész szerkezetet, és maga elé tartja.*
- Azt hiszem mindent jól csináltam, és mégis...* A eltartja magától az alkarvédőt, majd másik kezének mutató ujjával finom megránt egy gyűrűben végződő apró láncot, mire a szerkezetből kiugrik a penge. Kísértetiesen csillog a gyertya fényében a sosem látott fegyver. Turrog újra meghúzza a láncot, mire a penge gyorsan visszasiklik eredeti helyére.*
- Működik... De azt hiszem sosem fogod tudni használni.* Jelenti ki komoran.*
- Nincs benne elég hely a kézfejednek. Ha felszíjaznád a karodra és működésbe hoznád, a penge végig szántaná a középső ujjadat, mielőtt az áldozatba vágnád.* Hangja szomorú és kissé csalódott. Rossz látni, hogy a keze munkája nem funkcionál kellőképpen. Az ágyra helyezi az alkarvédőt, majd lehuppan a székébe. Fáradtan dörzsöli meg szemeit.* Gondolom akkor most mást kell kitalálnunk, igaz?
*Turrog motyogás közben nyitja ki az ajtót, ahova a kulcs szól. Egyszerű szoba, úgy tűnik semmi sem változott a berendezésben. A bútorok és a meleg víz most nem nagyon érdekli, rögtön az asztalhoz lép, és meggyújt egy nagyobb gyertyát. Egy finom mozdulattal leveti páncélját és kesztyűit. A fleszerelés csak zavarná a munkában. Az Elwyrien által kipakolt alkatrészek a munkafelületen landolnak, ahol Turrog szakszerűen, méret és fajta szerint gyorsan, gyakorlatias mozdulatokkal szétválogatja őket. A harcos mély levegőt vesz, majd a tervrajzra pillant.*
- Még mindig nem hiszem el, hogy ezt valaki ilyen pontosan kidolgozta.* Nyög fel nevetve.*
- Úgy értem, az egész olyan mint egy morbid vicc. Mi is szórakoztunk hasonló ötletekkel fiatal korunkban, de senkinek sem jutott eszébe hogy... hát, hogy végig is gondolja egy ilyen működését.* Fejti ki gondolatait, miközben Elwyrien alkarvédőjét vizsgálja.*
- Pont megfelelő. Ha pár centivel rövidebb lenne, már kényelmetlen lenne viselni. De így jó lesz... Igen.* Kezd újra motyogásba a törp. Kissé furcsán fest, ahogy levetett páncélja mellett, izgatottan egy alkarvédőt vizsgál, de a terveik érdekében mindent.*
*Percek telnek el kapcsok és kioldók helyrecsúsztatásával, illetve a rugó kiegyensúlyozásával. Gyorsan telik az idő, már a gyertyából is elég sok leégett, mire Turrog lassan felemeli fejét az asztaltól. Egy apró mozdulattal megrázza kobakját, majd idegesen a tervrajz felé nyúl. Halk motyogás hangzik fel, miközben újra és újra elolvassa a tennivalókat.*
- Ez... Elwy, azt hiszem rájöttem miért nem láttál még ilyet máson.* Szólal meg megfordulva székében. Felemeli az asztalról a már majdnem kész szerkezetet, és maga elé tartja.*
- Azt hiszem mindent jól csináltam, és mégis...* A eltartja magától az alkarvédőt, majd másik kezének mutató ujjával finom megránt egy gyűrűben végződő apró láncot, mire a szerkezetből kiugrik a penge. Kísértetiesen csillog a gyertya fényében a sosem látott fegyver. Turrog újra meghúzza a láncot, mire a penge gyorsan visszasiklik eredeti helyére.*
- Működik... De azt hiszem sosem fogod tudni használni.* Jelenti ki komoran.*
- Nincs benne elég hely a kézfejednek. Ha felszíjaznád a karodra és működésbe hoznád, a penge végig szántaná a középső ujjadat, mielőtt az áldozatba vágnád.* Hangja szomorú és kissé csalódott. Rossz látni, hogy a keze munkája nem funkcionál kellőképpen. Az ágyra helyezi az alkarvédőt, majd lehuppan a székébe. Fáradtan dörzsöli meg szemeit.* Gondolom akkor most mást kell kitalálnunk, igaz?
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-03 01:27:28
Üzenet elküldve: 2013-02-03 01:27:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Turrog//
*Felpattan, megragadja a mostmár egyértelműen csöpögő zsákot, és a törp után indul. Útját apró, elszórt vércseppek jelzik, de valószínűleg senki nem merne rákérdezni a dolog mikéntjére, a hogyanjáról már nem is beszélve. Felsiet a meglepően fürge törp nyomában a lépcsőn aki még mindig hadar valamit. A sötételf nő meglehetősen izgatott a kilátástól, hogy hamarosan nála lehet a fegyver, amiről minden gyilkos álmodik. Onnantól kezdve bármikor bárhova bemehet, hiszen senki nem fog találni nála semmit. A szobába érve az egyik sarokba hajítja a zsákot.*
-Elnézésed kell kérnem, lassan kezd szaga lenni...*bök utána, majd az övére kötött zsákokból nekiáll kipakolni a cuccot az asztalra. Ott van minden ami kellhet, az összes kapocs, rugó, meg az afféle dolgok, amik rendeltetéséről a nőnek fogalma sincs, és persze a penge. Nagyjából három ujjnyi edzett acél, vékony de mégis rettenetesen erős anyag. És persze az alkarvédő, amihez hozzá lesz applikálva.*
-Mindent beszereztem, minden itt is van. Lehet, hogy nem igényel nagy szakértelmet, de nekem semmiféle szakértelmem nincs a témában, és amilyen körülményes volt beszerezni a darabkáit, nem kockáztatnám, hogy elrontom.*mondja a törpnek.*
*Felpattan, megragadja a mostmár egyértelműen csöpögő zsákot, és a törp után indul. Útját apró, elszórt vércseppek jelzik, de valószínűleg senki nem merne rákérdezni a dolog mikéntjére, a hogyanjáról már nem is beszélve. Felsiet a meglepően fürge törp nyomában a lépcsőn aki még mindig hadar valamit. A sötételf nő meglehetősen izgatott a kilátástól, hogy hamarosan nála lehet a fegyver, amiről minden gyilkos álmodik. Onnantól kezdve bármikor bárhova bemehet, hiszen senki nem fog találni nála semmit. A szobába érve az egyik sarokba hajítja a zsákot.*
-Elnézésed kell kérnem, lassan kezd szaga lenni...*bök utána, majd az övére kötött zsákokból nekiáll kipakolni a cuccot az asztalra. Ott van minden ami kellhet, az összes kapocs, rugó, meg az afféle dolgok, amik rendeltetéséről a nőnek fogalma sincs, és persze a penge. Nagyjából három ujjnyi edzett acél, vékony de mégis rettenetesen erős anyag. És persze az alkarvédő, amihez hozzá lesz applikálva.*
-Mindent beszereztem, minden itt is van. Lehet, hogy nem igényel nagy szakértelmet, de nekem semmiféle szakértelmem nincs a témában, és amilyen körülményes volt beszerezni a darabkáit, nem kockáztatnám, hogy elrontom.*mondja a törpnek.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:53:02
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:53:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lilanna Sophia Lowner//
*A fürdő jó ötlet. Na igen, még szép, hogy az, elvégre Axor ötlete. Mosolya továbbra is töretlen. Eddig csak pozitív reakciót kapott, amit jó jelnek vesz. Bár hogy is lehetne másként... Ha egy hölgyemény előtt megvillantja elbűvölő mosolyát, onnantól kezdve általában sikere van. Itt még arra sem volt szükség, elég volt csak megjelennie, teljes, jóképű valójában. A siker tehát már biztos. Legalábbis úgy tűnik. Azért ennek ellenére, Ax nem bízza el magát teljesen. Hiszen ha így tenne, akkor túl nagyot eshetne. Így azért kisebb a fájdalom, mi egójának sárba tiprásával járhat.
A finom kacsót végül megérintheti. Egy lágy mozdulattal ragadja meg a felé nyújtott kezet, s helyezi úgy, mintha csak táncparkettre kísérné a hölgyet. A nagyobb zsákmány reményében, sokszor játszott már szeretőt, úri hölgyek társaságában. Így volt alkalma ellesni az efféle szokásokat, kitanulni a jó modort és a nyájas beszédet, melyeknek oly sokszor vette már hasznát azóta. Hiába... Bájos tanítói nagy hatással voltak rá. A lányt nyugodtan kíséri felfelé a lépcsőn. Végig mellette tartózkodik. Nem tudja, hogy mennyire verte be fejét a másik, így jobb ezen óvintézkedés. Amennyiben szükséges, így legalább el tudja kapni. Akkor viszont ölben viszi tovább, ellenkezést nem tűrve. A szoba előtt megáll, kinyitja az ajtót és belép rajta. A fürdővíz már odabent gőzölög. A lányt az ágyhoz kíséri, ott elengedi kezét, s illedelmes meghajlást követően az ajtó felé veszi az irányt.*
- Majd jelezzen, ha bejöhetek! *szólal meg, aztán kilépked udvariasan. Hatalmas áldozat ez, de hát meg kell hozni a későbbi, nagyobb siker érdekében, melyre alighanem, számíthat. És már feni is rá fogát, jobban, mint bármelyik drágakőre.*
*A fürdő jó ötlet. Na igen, még szép, hogy az, elvégre Axor ötlete. Mosolya továbbra is töretlen. Eddig csak pozitív reakciót kapott, amit jó jelnek vesz. Bár hogy is lehetne másként... Ha egy hölgyemény előtt megvillantja elbűvölő mosolyát, onnantól kezdve általában sikere van. Itt még arra sem volt szükség, elég volt csak megjelennie, teljes, jóképű valójában. A siker tehát már biztos. Legalábbis úgy tűnik. Azért ennek ellenére, Ax nem bízza el magát teljesen. Hiszen ha így tenne, akkor túl nagyot eshetne. Így azért kisebb a fájdalom, mi egójának sárba tiprásával járhat.
A finom kacsót végül megérintheti. Egy lágy mozdulattal ragadja meg a felé nyújtott kezet, s helyezi úgy, mintha csak táncparkettre kísérné a hölgyet. A nagyobb zsákmány reményében, sokszor játszott már szeretőt, úri hölgyek társaságában. Így volt alkalma ellesni az efféle szokásokat, kitanulni a jó modort és a nyájas beszédet, melyeknek oly sokszor vette már hasznát azóta. Hiába... Bájos tanítói nagy hatással voltak rá. A lányt nyugodtan kíséri felfelé a lépcsőn. Végig mellette tartózkodik. Nem tudja, hogy mennyire verte be fejét a másik, így jobb ezen óvintézkedés. Amennyiben szükséges, így legalább el tudja kapni. Akkor viszont ölben viszi tovább, ellenkezést nem tűrve. A szoba előtt megáll, kinyitja az ajtót és belép rajta. A fürdővíz már odabent gőzölög. A lányt az ágyhoz kíséri, ott elengedi kezét, s illedelmes meghajlást követően az ajtó felé veszi az irányt.*
- Majd jelezzen, ha bejöhetek! *szólal meg, aztán kilépked udvariasan. Hatalmas áldozat ez, de hát meg kell hozni a későbbi, nagyobb siker érdekében, melyre alighanem, számíthat. És már feni is rá fogát, jobban, mint bármelyik drágakőre.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 19:46:56
Üzenet elküldve: 2013-02-02 19:46:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy testében egyre több titokzatos fényecske gyúl és szívverése is egyre szaporább lesz, mintha valami furcsa erő vonzaná egyre közelebb az idegenhez. Hiába küzd, minden idegszálával, ez ellen a delejes erő ellen, nem tudja eltüntetni vagy széttörni. Bár már azóta eltökélte magában, hogy megöli, mikor először néztek egymás szemébe, most mégis képtelen rá... Egy végtelennek tűnő pillanatig csak bámul az értetlen szempárba és szinte már bánja, hogy nem döfte le azonnal. Gyengének érzi magát, aki még arra sem képes, hogy megvédje magát. Lám, most megint okot adott arra, hogy a férfi gyűlölje, hogy újra megüsse vagy más módon mutassa meg testi fölényét. Kicsit erősebben nyomja meg a pengét, mikor a másik nevetni kezd. A hímből szinte csöpög a tébolyult erő, ahogy megrázkódik a vidámság nélküli test.
Radlina kérdőn húzza fel egyik szemöldökét, miközben a sárga szempár ismét rabul ejti. ~ Tényleg alábecsültél, te arcátlan mocsok. ~ Gondolja gúnyos szikrákkal szemében és önkéntelenül is előrébb nyomja a pengét. Haragtól vakított tekintetét csak a másik mozdulatai tudják ismét kérdővé, majd bizonytalanná tenni.*
- Őrült vagy.* Leheli a szavakat, miközben a penge egyre mélyebbre fúródik a húsba. Ha akarna sem tudna enyhíteni a nyomáson, mert a férfi közelsége miatt, könyöke már így is csípőjén támaszkodik. Nem akarja megtagadni a másiktól a halál csókját, bár gondolataival szöges ellentétben áll a tény, hogy tőrt markoló ujjaiból fogy az erő. Mielőtt azonban a fegyver kieshetne a kezéből, Lotharie visszahúzódik és a mellkasán terpeszkedő vérfolttal, vagy a lánnyal mit sem törődve kisiet a szobából. A kongó ürességben, mintha sokszoros erővel hallaná szívének ütemes dobbanásait. Nem érti... Ha tényleg ennyire vágyott rá, miért hagyta ilyen könnyedén magára? És vajon mire értette, hogy "többet nem fordul elő"? Nem becsüli alá, vagy nem jön vissza többet? A hím érdekében mind a kettőt erősen reméli...
Még érzi, a feszültséget, mely a falakban és Lothaire illatától terhes levegőben rezeg. Odalentről tompa zajok szűrődnek fel, de nem tulajdonít nekik túl nagy jelentőséget. Biztos csak a szokásos kocsmai verekedés... Talpai alá simul a nyikorgó padló, ahogy az ablakhoz siet. Résnyire elhúzza a függönyt, tekintetével a lassan távolodó alakot fürkészve. Érthetetlen magányában vergődve ezernyi kérdés rohanja meg, de a miértekre nem talál választ.
Bár utolsó szavait természetesen komolyan gondolta, arra nem számított, hogy ilyen könnyedén meghozzák a várt hatást. Belsőjét óvatosan vizsgálgatva próbálja eldönteni azt is, hogy őszintén mit gondol az egész történésről... Eredménytelenül. Kicsit csalódottan hullik vissza helyére a sötétítő, majd az ajtót ismét kulcsra zárja és pokrócot meg üveget felvéve visszahúzódik az ágyba. Nagyot kortyol a borból, kimosva szájából a férfi ízét, majd a lassan fogyó üres üveget szemlélve elhatározza, hogy ha nem is fogadót, de mindenképp szobát vált. Úgyis mind egyforma... Nagyot sóhajtva teszi le az üveget és a pokrócot magára húzva, ismét nyugtalan álmot csókol pilláira az éj.*
Radlina kérdőn húzza fel egyik szemöldökét, miközben a sárga szempár ismét rabul ejti. ~ Tényleg alábecsültél, te arcátlan mocsok. ~ Gondolja gúnyos szikrákkal szemében és önkéntelenül is előrébb nyomja a pengét. Haragtól vakított tekintetét csak a másik mozdulatai tudják ismét kérdővé, majd bizonytalanná tenni.*
- Őrült vagy.* Leheli a szavakat, miközben a penge egyre mélyebbre fúródik a húsba. Ha akarna sem tudna enyhíteni a nyomáson, mert a férfi közelsége miatt, könyöke már így is csípőjén támaszkodik. Nem akarja megtagadni a másiktól a halál csókját, bár gondolataival szöges ellentétben áll a tény, hogy tőrt markoló ujjaiból fogy az erő. Mielőtt azonban a fegyver kieshetne a kezéből, Lotharie visszahúzódik és a mellkasán terpeszkedő vérfolttal, vagy a lánnyal mit sem törődve kisiet a szobából. A kongó ürességben, mintha sokszoros erővel hallaná szívének ütemes dobbanásait. Nem érti... Ha tényleg ennyire vágyott rá, miért hagyta ilyen könnyedén magára? És vajon mire értette, hogy "többet nem fordul elő"? Nem becsüli alá, vagy nem jön vissza többet? A hím érdekében mind a kettőt erősen reméli...
Még érzi, a feszültséget, mely a falakban és Lothaire illatától terhes levegőben rezeg. Odalentről tompa zajok szűrődnek fel, de nem tulajdonít nekik túl nagy jelentőséget. Biztos csak a szokásos kocsmai verekedés... Talpai alá simul a nyikorgó padló, ahogy az ablakhoz siet. Résnyire elhúzza a függönyt, tekintetével a lassan távolodó alakot fürkészve. Érthetetlen magányában vergődve ezernyi kérdés rohanja meg, de a miértekre nem talál választ.
Bár utolsó szavait természetesen komolyan gondolta, arra nem számított, hogy ilyen könnyedén meghozzák a várt hatást. Belsőjét óvatosan vizsgálgatva próbálja eldönteni azt is, hogy őszintén mit gondol az egész történésről... Eredménytelenül. Kicsit csalódottan hullik vissza helyére a sötétítő, majd az ajtót ismét kulcsra zárja és pokrócot meg üveget felvéve visszahúzódik az ágyba. Nagyot kortyol a borból, kimosva szájából a férfi ízét, majd a lassan fogyó üres üveget szemlélve elhatározza, hogy ha nem is fogadót, de mindenképp szobát vált. Úgyis mind egyforma... Nagyot sóhajtva teszi le az üveget és a pokrócot magára húzva, ismét nyugtalan álmot csókol pilláira az éj.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:38:50
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hogy a nőstény helyesel? Jól teszi és teljesen természetes is. Nem várt ellenállást e téren, s így különösebben nem is izgatja tovább a kérdés. Lényegtelen információ, miközben egy ilyen test, egy ilyen szempár, ilyen gyönyörű ajkak követelik magukénak.
Ha lehet, még jobban feltüzelik vágyát azonban a nőstény ezt követő szavai. Szinte lehetetlennek tűnik, mégis pontosan olyan nőt kapott ezen az éjen, amilyenre oly régóta vár! Nem tudja azonban, mire gondol gyönyörű éji szerelme. Fogalma sincsen, hogy annak leghőbb vágya hideg pengét tolni a forró szív közepébe. Ha tudná, már önmagában a kontraszt is végtelenül sokkolná. S ha a nő megtenné, sosem feledhetné a borostyánokba kiülő végtelen, fájdalmas ürességet, keserűséget és... megkönnyebbülést.
Mit tudja ő azonban, min jár a nőstényke feje, miközben ő, a nagy Lothaire csak egyetlen dologra tud gondolni. A dühös pillantás kedvére való. Igazi vadmacskát fogott, s ezt nem is fél kihasználni. Hogy ne lenne érzéke a finom játékokhoz? Van. Azonban finomságnak számára ebben a szobában nincsen hely. Főként nem úgy, hogy Radlina fájdalmas szexet ígért neki. Ő pedig nem rest pontosan azt adni, amit kap és amit el is vár.*
- Pontosan ezt kívánom.
*Sóhajtja lehengerlően a nőstényördög szájába, s csak ezután fonódik össze vele, látszólag véget nem érő csókban. Nyelve szétfeszíti a nő ajkait, hogy a szájában induljon felfedezőútra. Mindezt olyan hévvel és szenvedéllyel teszi, ami csakis a hím sajátja. Egy dolog ugyanis férfival lenni és egy egészen másik Lothaire-rel. Ő nem tartozik egyszerűen a hímek kategóriájába. Egészen más. Ha valamit nyert is az átokból, akkor az ez a megmásíthatatlan tény.
Felkorbácsolja szenvedélyét a mód, amiként a nő átöleli. Tudja, zsigereiben érzi, hogy amaz vágyik rá, kívánja őt. Karja megemelkedik és hátul a nőstény hajába túr, marokra fogva néhány észvesztően vörös tincset. Épp még közelebb húzná magához a lányt, amikor hűvös, szúró érintést érez mellkasán. Agyában megkondulnak a vészharangok és kinyitja szemeit. Értetlenül mered a sziszegő lány arcára, majd pillantása lezuhan a tőrre. Nem érti... mi történt? Talán fájdalmat okozott neki és mégsem bírja olyan jól, mint azt sejtetni engedte? Hiszen még arra sem volt ideje, hogy ezt megtegye.
Tekintetében keserű ízű, hideg fény villan a felismerésre, hogy ez a nő elutasítja őt. A bolondját járatta vele. Egyetlen pillanat csupán, míg lecsupaszítva látható a valószerűtlen érzés, mielőtt visszabitorolja helyét a szokásos, alattomosan lappangó Lothaire-csillogás. Mivel azonban hercegnője betekintést nyert - ha egyetlen pillanatra is csupán - a hím igazi valójába, ez a fény már egészen másként hat. Veszélyesebbnek.
A férfi lehajtja fejét. Hollófekete tincsei arcába hullanak, halkan, minden jókedv nélkül nevet. Miért olyan vészjósló ez a hang, miért kelt a hallgatóban... fájdalmat?*
- Csúnyán alábecsültelek, Hercegnőm.
*Pillant fel ismét, s ezúttal a borostyánok tőrként döfik keresztül a mérgező szemeket. Mellkasa megfeszül, ahogy előrébb tolja magát néhány centivel, s a penge az ezzel megegyező mélységben fúródik húsába. A fehér ingen apró piros foltocskák kezdenek megjelenni, ahogy a vér vékony patakban lefelé szivárog. Addig tolja magát, míg a seb viszonylag biztonságos és nem válik életveszélyessé. Ám ez ránézésre is csupán határeset.*
- Többé nem fordul elő.
*Elengedi a nőstény, s lassan kihúzza magát a pengéből. További hozzáfűznivaló nélkül áll fel az ágyról. Mellkasán az apró vércseppek egy naggyá kezdenek összeállni, a felsértett anyag nedvesen tapad izmos felsőtestéhez. Még utoljára lepillant az ágyban fekvő nőre. Pillantása kiismerhetetlen. Tele van érzelmekkel, ám mind érthetetlen, megfoghatatlan.
Szó nélkül távozik a szobából.
Odalent a fogadós már messziről látja a hím érkeztét, az ingen vöröslő vérfoltot azonban csak akkor veszi észre, mikor amaz leér az emeletről és befordul a kijárat irányába. A fogadós arcán sötét vigyor terül el, ám Lothaire mit sem törődik ezzel. Oda sem pillantva, hajítja a kulcsot a pocakosnak. Még nem éri el az ajtót, amikor Marina kiront a konyhából és egyenesen a hímre veti magát.*
- Jaj, szerelmem, megsérültél? Mit tett veled az az utolsó nőszemély? Buta libája, hát hogy meré...
*A hím visszakézzel pofon vágja. Olyan erővel, hogy a nőstény nem csak hátraesik tőle, de az ajka is felreped. Lesújtó pillantással néz le rá.*
- Soha ne merd a szádra venni őt. Soha.
*Nem várja meg, amíg a lány apja ott terem, bár korához és súlyos termetéhez képest igencsak fürgén közeledik. Érzi, ha itt most belé kötnek, súlyos mészárlást rendez. Nem... nem itt és nem most.
Mire kilép az ajtón, el is felejti a lent történteket. Csupán a méregszemű létezik számára.*
*Hogy a nőstény helyesel? Jól teszi és teljesen természetes is. Nem várt ellenállást e téren, s így különösebben nem is izgatja tovább a kérdés. Lényegtelen információ, miközben egy ilyen test, egy ilyen szempár, ilyen gyönyörű ajkak követelik magukénak.
Ha lehet, még jobban feltüzelik vágyát azonban a nőstény ezt követő szavai. Szinte lehetetlennek tűnik, mégis pontosan olyan nőt kapott ezen az éjen, amilyenre oly régóta vár! Nem tudja azonban, mire gondol gyönyörű éji szerelme. Fogalma sincsen, hogy annak leghőbb vágya hideg pengét tolni a forró szív közepébe. Ha tudná, már önmagában a kontraszt is végtelenül sokkolná. S ha a nő megtenné, sosem feledhetné a borostyánokba kiülő végtelen, fájdalmas ürességet, keserűséget és... megkönnyebbülést.
Mit tudja ő azonban, min jár a nőstényke feje, miközben ő, a nagy Lothaire csak egyetlen dologra tud gondolni. A dühös pillantás kedvére való. Igazi vadmacskát fogott, s ezt nem is fél kihasználni. Hogy ne lenne érzéke a finom játékokhoz? Van. Azonban finomságnak számára ebben a szobában nincsen hely. Főként nem úgy, hogy Radlina fájdalmas szexet ígért neki. Ő pedig nem rest pontosan azt adni, amit kap és amit el is vár.*
- Pontosan ezt kívánom.
*Sóhajtja lehengerlően a nőstényördög szájába, s csak ezután fonódik össze vele, látszólag véget nem érő csókban. Nyelve szétfeszíti a nő ajkait, hogy a szájában induljon felfedezőútra. Mindezt olyan hévvel és szenvedéllyel teszi, ami csakis a hím sajátja. Egy dolog ugyanis férfival lenni és egy egészen másik Lothaire-rel. Ő nem tartozik egyszerűen a hímek kategóriájába. Egészen más. Ha valamit nyert is az átokból, akkor az ez a megmásíthatatlan tény.
Felkorbácsolja szenvedélyét a mód, amiként a nő átöleli. Tudja, zsigereiben érzi, hogy amaz vágyik rá, kívánja őt. Karja megemelkedik és hátul a nőstény hajába túr, marokra fogva néhány észvesztően vörös tincset. Épp még közelebb húzná magához a lányt, amikor hűvös, szúró érintést érez mellkasán. Agyában megkondulnak a vészharangok és kinyitja szemeit. Értetlenül mered a sziszegő lány arcára, majd pillantása lezuhan a tőrre. Nem érti... mi történt? Talán fájdalmat okozott neki és mégsem bírja olyan jól, mint azt sejtetni engedte? Hiszen még arra sem volt ideje, hogy ezt megtegye.
Tekintetében keserű ízű, hideg fény villan a felismerésre, hogy ez a nő elutasítja őt. A bolondját járatta vele. Egyetlen pillanat csupán, míg lecsupaszítva látható a valószerűtlen érzés, mielőtt visszabitorolja helyét a szokásos, alattomosan lappangó Lothaire-csillogás. Mivel azonban hercegnője betekintést nyert - ha egyetlen pillanatra is csupán - a hím igazi valójába, ez a fény már egészen másként hat. Veszélyesebbnek.
A férfi lehajtja fejét. Hollófekete tincsei arcába hullanak, halkan, minden jókedv nélkül nevet. Miért olyan vészjósló ez a hang, miért kelt a hallgatóban... fájdalmat?*
- Csúnyán alábecsültelek, Hercegnőm.
*Pillant fel ismét, s ezúttal a borostyánok tőrként döfik keresztül a mérgező szemeket. Mellkasa megfeszül, ahogy előrébb tolja magát néhány centivel, s a penge az ezzel megegyező mélységben fúródik húsába. A fehér ingen apró piros foltocskák kezdenek megjelenni, ahogy a vér vékony patakban lefelé szivárog. Addig tolja magát, míg a seb viszonylag biztonságos és nem válik életveszélyessé. Ám ez ránézésre is csupán határeset.*
- Többé nem fordul elő.
*Elengedi a nőstény, s lassan kihúzza magát a pengéből. További hozzáfűznivaló nélkül áll fel az ágyról. Mellkasán az apró vércseppek egy naggyá kezdenek összeállni, a felsértett anyag nedvesen tapad izmos felsőtestéhez. Még utoljára lepillant az ágyban fekvő nőre. Pillantása kiismerhetetlen. Tele van érzelmekkel, ám mind érthetetlen, megfoghatatlan.
Szó nélkül távozik a szobából.
Odalent a fogadós már messziről látja a hím érkeztét, az ingen vöröslő vérfoltot azonban csak akkor veszi észre, mikor amaz leér az emeletről és befordul a kijárat irányába. A fogadós arcán sötét vigyor terül el, ám Lothaire mit sem törődik ezzel. Oda sem pillantva, hajítja a kulcsot a pocakosnak. Még nem éri el az ajtót, amikor Marina kiront a konyhából és egyenesen a hímre veti magát.*
- Jaj, szerelmem, megsérültél? Mit tett veled az az utolsó nőszemély? Buta libája, hát hogy meré...
*A hím visszakézzel pofon vágja. Olyan erővel, hogy a nőstény nem csak hátraesik tőle, de az ajka is felreped. Lesújtó pillantással néz le rá.*
- Soha ne merd a szádra venni őt. Soha.
*Nem várja meg, amíg a lány apja ott terem, bár korához és súlyos termetéhez képest igencsak fürgén közeledik. Érzi, ha itt most belé kötnek, súlyos mészárlást rendez. Nem... nem itt és nem most.
Mire kilép az ajtón, el is felejti a lent történteket. Csupán a méregszemű létezik számára.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 15:09:30
Üzenet elküldve: 2013-02-02 15:09:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Kéjes sóhajtással figyeli sötét hercegének válaszát, miközben ujjai alatt szinte már tüzes vasként izzik a bőr. Megtépázott önbizalma némiképp magához tér kábulatából és ördögi vigyorral biztatja tovább a lányt.
Milyen vérpezsdítő játszani a prédával, mielőtt végezne vele. Szinte érzi a másik testének duzzadó lüktetését, ahogy ujjai visszakanyarodnak a has vonalán a mellkas felé.*
- Teljesen igazad van.* Leheli bólogatva, bár túlzottan nem érdekli, hogy mit helyeselt épp. Szavai gömbölyűen gördülnek le ajkáról, tovább csalogatva, tovább korbácsolva a szinte már elviselhetetlen feszültséget. ~ Nem hibázhatsz még egyszer. ~ Rendezi össze elvadult gondolatait. Lelkében élesztgeti a kihunyni készülő gyilkos vágyat, hogy darabokra szaggassa csodálóját. Nem felejt és nem bocsájt meg. Szívében nem lehet helye irgalomnak, mert az élet sem kegyelmezett neki soha.
Nem kerüli el figyelmét, hogy a hím becsukja a lélektükröket, de még túl messze van... Egy könnyelmű támadással mindent elronthat, ezért inkább nem kockáztat.*
- Tudok fájdalmasan is szeretni, ha ezt kívánod.* Szinte már vicsorba húzza az ajkán táncoló mosolyt, miközben szavai még mindig olyan lágyak, mint az éjszaka csendje. ~ Hamarosan megcsiklandozlak a tőröm hegyével édesem, csak ne legyél olyan türelmetlen. ~ A férfi ajánlatára sejtelmesen oldalra billenti a fejét, hiszen nagyon jól tudja, hogy hátrakötött kézzel is Lothaire örömére tudna lenni. Kezdi egyre jobban élvezni a játékot és esze ágában sincs abbahagyni, ezért szinte már-már dühösen pillant fel a csinos arcra, mikor combjait szétfeszíti. Hát semmi érzéke nincs a finom játékokhoz? Ennyire siettetni akarja a halált?
Legszívesebben ráordítana, hogy hagyja abba... ne akarjon még meghalni, de ekkor a vágytól fűtött ajkak lecsapnak rá, szédületes sötétségbe taszítva Radlinát. Tényleg nem volt még hasonlóban része, hisz épp ezért rejti testét köpeny alá, hogy megóvja a sóvárgó férfipillantásoktól. S ha mégis úgy hozta a balsors, hát összeszorított foggal várt a megfelelő alkalomra... Miért annyira más ez az idegen?
A színes szikrák között, kaparászva settenkednek a gondolatok. ~ Most kell megtenned!~ Valami hatalmasabb erő azonban nem engedi még, a hímhez láncolja, miközben egyetlen intéssel utasítja rendre a sötét hangokat. Puha ajkai szétnyílnak, ahogy szinte ízlelgeti a másik fűszeres vágyát. Halk sóhajjal tör fel torkából a kéjes nyögés, majd szinte már lemondóan adja meg magát az érzelmek örvényének. Baljával átöleli a széles vállat, mintha csak magához akarná húzni. Érezni akarná a közelségét, a vágyát...
~ Meg kell tenned. ~ Épp elég egy pillanatnyi józanság és ajkait szinte rémülten szakítja el a férfiétől.*
- Takarodj a szobámból és soha többé ne gyere vissza.* Sziszegi szaporán kapkodva a levegőt, miközben a tőr hegye, már az izmos hasfalhoz feszül. Ezúttal nem hagyja magát olyan könnyedén lerázni. Ha Lothaire rosszul mozdulna, nem tétovázik és markolatig nyomja bele a húsba a pengét. Azután kicsit talán csalódott arccal nézi végig, ahogy kiszenved. Pillantásában újra lobban a haragos tűz, mely sokkal inkább illik személyiségéhez. Ez ő. Dühből, szenvedélyből és árnyakból gyúrva, akit csak sötétség érthet meg...*
*Kéjes sóhajtással figyeli sötét hercegének válaszát, miközben ujjai alatt szinte már tüzes vasként izzik a bőr. Megtépázott önbizalma némiképp magához tér kábulatából és ördögi vigyorral biztatja tovább a lányt.
Milyen vérpezsdítő játszani a prédával, mielőtt végezne vele. Szinte érzi a másik testének duzzadó lüktetését, ahogy ujjai visszakanyarodnak a has vonalán a mellkas felé.*
- Teljesen igazad van.* Leheli bólogatva, bár túlzottan nem érdekli, hogy mit helyeselt épp. Szavai gömbölyűen gördülnek le ajkáról, tovább csalogatva, tovább korbácsolva a szinte már elviselhetetlen feszültséget. ~ Nem hibázhatsz még egyszer. ~ Rendezi össze elvadult gondolatait. Lelkében élesztgeti a kihunyni készülő gyilkos vágyat, hogy darabokra szaggassa csodálóját. Nem felejt és nem bocsájt meg. Szívében nem lehet helye irgalomnak, mert az élet sem kegyelmezett neki soha.
Nem kerüli el figyelmét, hogy a hím becsukja a lélektükröket, de még túl messze van... Egy könnyelmű támadással mindent elronthat, ezért inkább nem kockáztat.*
- Tudok fájdalmasan is szeretni, ha ezt kívánod.* Szinte már vicsorba húzza az ajkán táncoló mosolyt, miközben szavai még mindig olyan lágyak, mint az éjszaka csendje. ~ Hamarosan megcsiklandozlak a tőröm hegyével édesem, csak ne legyél olyan türelmetlen. ~ A férfi ajánlatára sejtelmesen oldalra billenti a fejét, hiszen nagyon jól tudja, hogy hátrakötött kézzel is Lothaire örömére tudna lenni. Kezdi egyre jobban élvezni a játékot és esze ágában sincs abbahagyni, ezért szinte már-már dühösen pillant fel a csinos arcra, mikor combjait szétfeszíti. Hát semmi érzéke nincs a finom játékokhoz? Ennyire siettetni akarja a halált?
Legszívesebben ráordítana, hogy hagyja abba... ne akarjon még meghalni, de ekkor a vágytól fűtött ajkak lecsapnak rá, szédületes sötétségbe taszítva Radlinát. Tényleg nem volt még hasonlóban része, hisz épp ezért rejti testét köpeny alá, hogy megóvja a sóvárgó férfipillantásoktól. S ha mégis úgy hozta a balsors, hát összeszorított foggal várt a megfelelő alkalomra... Miért annyira más ez az idegen?
A színes szikrák között, kaparászva settenkednek a gondolatok. ~ Most kell megtenned!~ Valami hatalmasabb erő azonban nem engedi még, a hímhez láncolja, miközben egyetlen intéssel utasítja rendre a sötét hangokat. Puha ajkai szétnyílnak, ahogy szinte ízlelgeti a másik fűszeres vágyát. Halk sóhajjal tör fel torkából a kéjes nyögés, majd szinte már lemondóan adja meg magát az érzelmek örvényének. Baljával átöleli a széles vállat, mintha csak magához akarná húzni. Érezni akarná a közelségét, a vágyát...
~ Meg kell tenned. ~ Épp elég egy pillanatnyi józanság és ajkait szinte rémülten szakítja el a férfiétől.*
- Takarodj a szobámból és soha többé ne gyere vissza.* Sziszegi szaporán kapkodva a levegőt, miközben a tőr hegye, már az izmos hasfalhoz feszül. Ezúttal nem hagyja magát olyan könnyedén lerázni. Ha Lothaire rosszul mozdulna, nem tétovázik és markolatig nyomja bele a húsba a pengét. Azután kicsit talán csalódott arccal nézi végig, ahogy kiszenved. Pillantásában újra lobban a haragos tűz, mely sokkal inkább illik személyiségéhez. Ez ő. Dühből, szenvedélyből és árnyakból gyúrva, akit csak sötétség érthet meg...*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:59:57
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:59:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Trex zavartan nézi Hayra tekintetét. Nem érti, hogy most mi van. Eddig minden rendben volt, most meg jött a szolgáló, erre ilyen szemekkel találkozik, amint visszafordul az elf felé.*
- M-miért nézel így rám? Nem csináltam semmi rosszat! Csak kértem egy kis ételt, mi azzal a baj? Fizettem is érte, ha ezen gondolkoznál...
*mondja kicsit durcásan.*
- Vagy az a gond, hogy így mentem ki rendelni?
*morfondírozik, miközben végignéz magán. Na igen, nem csak Hayra van alvásra használt szerelésében, még Trex is abban tündököl... Ami egy egyszerű szövetnadrág, semmi több. Igaz, elég szerény étket kért, de reggelinek megteszi. Elvégre nem szabad semmiféle nehéz étellel kezdeni a napot, az rossz kedvet varázsolna a hátralevő részre. Legalábbis Trexnek így tanították, és ő szentül hisz is ebben.*
- Hm? Mégis mi nincs rendben? Jó, tudom, nem egy főúri lakoma, de majd legközelebb igyekszem valami jobbat kérni...
*sóhajtja, fejét vakarva. Ezek után érdekes téma kerül terítékre. A férfi zavartan néz a lányra, majd egyszerűen az ágyhoz sétál egy falatnyi gyümölccsel a kezében és leül. Előre görnyed, majd sóhajt egyet, mielőtt szájába dobná a harapnivalót.*
- Igen, újabb képek. De... Fogalmam sincs, hogy mik azok. Egyszerre ismerős és ismeretlen. Azt viszont tudom, hogy nem akarom megint látni azokat... Igaz, amióta először jelentkezett, fáj a fejem, de az semmi ahhoz képest, mint mikor azok a rémségek jönnek. Rémisztő... Nem is kicsit... És teljesen... Érthetetlen...
*magyarázza elkenődve. Na igen... Van valami, ami még őt is képes borongós helyzetbe taszítani. Ez ellen viszont nem tud mit tenni. Tekintetét a földön tartja. Fejét lehajtja és csak mereng gondolataiba veszve. Nem érti ezt az egészet. Nem érti miért pont most jelentkezett ez a valami és azt sem, hogy miért pont őt kínozza.*
- Lehet, hogy megátkoztak? Hm... Lehet, hogy valamelyik hiú mágiahasználó nőszemélynek nem tetszett, hogy irtóztam tőle?
*ereszti el a kérdéseket. Igen, azt egészen valószínűnek tartaná. Már csak azért is, mert tisztában van külső adottságaival. És a karddal is egész jól bánik, ha úgy hozza a sors, hogy használnia kell a fegyvert. Nem mellesleg, önmagát rendíthetetlen harcosként ismeri és próbál is az lenni.*
- Áh, mégis minek gondolkozok én ezen?! Nincs és kész!
*morog, két keze közé kapva fejét és megborzolva saját haját, mint egy idegesen töprengő kiskölyök.*
*Trex zavartan nézi Hayra tekintetét. Nem érti, hogy most mi van. Eddig minden rendben volt, most meg jött a szolgáló, erre ilyen szemekkel találkozik, amint visszafordul az elf felé.*
- M-miért nézel így rám? Nem csináltam semmi rosszat! Csak kértem egy kis ételt, mi azzal a baj? Fizettem is érte, ha ezen gondolkoznál...
*mondja kicsit durcásan.*
- Vagy az a gond, hogy így mentem ki rendelni?
*morfondírozik, miközben végignéz magán. Na igen, nem csak Hayra van alvásra használt szerelésében, még Trex is abban tündököl... Ami egy egyszerű szövetnadrág, semmi több. Igaz, elég szerény étket kért, de reggelinek megteszi. Elvégre nem szabad semmiféle nehéz étellel kezdeni a napot, az rossz kedvet varázsolna a hátralevő részre. Legalábbis Trexnek így tanították, és ő szentül hisz is ebben.*
- Hm? Mégis mi nincs rendben? Jó, tudom, nem egy főúri lakoma, de majd legközelebb igyekszem valami jobbat kérni...
*sóhajtja, fejét vakarva. Ezek után érdekes téma kerül terítékre. A férfi zavartan néz a lányra, majd egyszerűen az ágyhoz sétál egy falatnyi gyümölccsel a kezében és leül. Előre görnyed, majd sóhajt egyet, mielőtt szájába dobná a harapnivalót.*
- Igen, újabb képek. De... Fogalmam sincs, hogy mik azok. Egyszerre ismerős és ismeretlen. Azt viszont tudom, hogy nem akarom megint látni azokat... Igaz, amióta először jelentkezett, fáj a fejem, de az semmi ahhoz képest, mint mikor azok a rémségek jönnek. Rémisztő... Nem is kicsit... És teljesen... Érthetetlen...
*magyarázza elkenődve. Na igen... Van valami, ami még őt is képes borongós helyzetbe taszítani. Ez ellen viszont nem tud mit tenni. Tekintetét a földön tartja. Fejét lehajtja és csak mereng gondolataiba veszve. Nem érti ezt az egészet. Nem érti miért pont most jelentkezett ez a valami és azt sem, hogy miért pont őt kínozza.*
- Lehet, hogy megátkoztak? Hm... Lehet, hogy valamelyik hiú mágiahasználó nőszemélynek nem tetszett, hogy irtóztam tőle?
*ereszti el a kérdéseket. Igen, azt egészen valószínűnek tartaná. Már csak azért is, mert tisztában van külső adottságaival. És a karddal is egész jól bánik, ha úgy hozza a sors, hogy használnia kell a fegyvert. Nem mellesleg, önmagát rendíthetetlen harcosként ismeri és próbál is az lenni.*
- Áh, mégis minek gondolkozok én ezen?! Nincs és kész!
*morog, két keze közé kapva fejét és megborzolva saját haját, mint egy idegesen töprengő kiskölyök.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:58:36
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Igazán kedvére való a nőstényke reakciója. Hiába éles váltás legutóbbi találkájukhoz képest, hiába emlékszik a haragos szemekre, minden hiába... olyannyira biztos benne, hogy az átok homályosítja el Radlina ítélőképességét, hogy nem is feltételez semmi rossz szándékot. Eme tudás az, mely igazán veszélybe helyezi többre érdemes, kifacsart életét, s pillanatnyilag ironikus módon puszta játékszerként szolgál a kígyószívű hercegnő karmai között. Nem furcsa, hogy a nőstény ily odaadóan fogadja, mikor épp az imént tört be hozzá? A sors fintoraként ez esetben még csak nem is szánt szándékkal tette, ezt azonban soha nem tudná megmagyarázni szíve sötét úrnőjének.*
- A sors nem kegyes.
*Jegyzi meg elboruló elmével, mit a lány reakciói okoznak. A sóhaj, a remegő pillantás, a közelségére önkéntelenül is reagáló test, mit oly könnyen tehetne magáévá...*
- Bármilyen játékot is űz azonban, ki kell használni az alkalmakat, amikor kegyetlenkedései közben megpihen kicsit.
*Szavai méltán árulkodnak arról, hogy bármilyen gazdagságban is volt része születésétől fogva, mégiscsak megjárta a világ poklát. Gazdagoké a világ? Meglehet. Annak minden örömével és bánatával. Miért gondolja azt bárki is, hogy ez utóbbit nem nyerik el vele? S belegondolt-e valaha a lány, hogy amire valójában szükség van, pénzből nem vehető meg?
A csókolni való ajkakon végigfutó, fürge kis nyelv, a kéjes nyújtózás mind csak hergeli benne a vágyat. Kell neki. Ezt akarja. _ŐT_ akarja, itt és most. Azonnal. Egy pillanatra lehunyja szemeit önuralmának visszanyerése érdekében, ami akár lehetőséget is adhatna Radlinának a támadásra. Ez a megfelelő alkalom-e azonban?
Mindeközben Lothaire elgondolkodik, miért beszél belőle ilyen erősen a vadállat. Vagy minden alkalommal ugyanez volt, pusztán ő nem állt le megfigyelni bensőjének kérlelhetetlen, kielégíthetetlen üvöltését? S vágyott-e ilyen erősen kitörni a szörnyet, mikor más nőcskék prédálták fel ily alaposan egyetlen pillantással?
A nő tökéletesen elérte célját. A hím nemhogy nem gyanakszik, de lassan önként dőlne bele pengéjébe, ha közben magáévá tehetné. Belehalni a szenvedélybe? Igen, ez minden bizonnyal olyan halál, ami még szórakoztatná is fekete lelkületű antihősünket.*
- Felizgat a fájdalom.
*Duruzsolja érdes, némiképp rekedt hangon. Vágytól terhes, azért cseng ily sötéten.*
- Ne aggódj, Hercegnőm, nem okoztam maradandó károkat. Egészen biztos vagyok benne. Ám ha mégis, dolgozhatsz nekem is. Igazán nincsenek olyan nagy elvárásaim, amihez két kéz is szükséges lenne, ezzel szemben azonban igen nagylelkű vagyok.
*Ragadozószerű mosolya ellenpárja a baljóslatú hangnak, s akkor sem tűnik el, mikor végtelenül lassú és lehetetlenül mély légzésre vált, jelezve, hogy az érintések nyomán kénytelen a végletekig türtőztetnie magát. Borostyánjaira sűrű köd ereszkedik, ahogy a nőre pillant. Igen, benne valódi, színtiszta és hamisíthatatlan vágy feszül. Vágy, hogy a nő az övé legyen és senki másé. Előrébb mászik, kezével szétfeszítve a lány combjait. Betérdel közéjük és kérlelhetetlenül tart a nőstény arcocskája felé. Hacsak amaz nem állítja meg, kíméletlen, szenvedélyes csókban lesz része, mi esélyesen nem fogható semmihez, amit amaz korábban megtapasztalhatott.*
*Igazán kedvére való a nőstényke reakciója. Hiába éles váltás legutóbbi találkájukhoz képest, hiába emlékszik a haragos szemekre, minden hiába... olyannyira biztos benne, hogy az átok homályosítja el Radlina ítélőképességét, hogy nem is feltételez semmi rossz szándékot. Eme tudás az, mely igazán veszélybe helyezi többre érdemes, kifacsart életét, s pillanatnyilag ironikus módon puszta játékszerként szolgál a kígyószívű hercegnő karmai között. Nem furcsa, hogy a nőstény ily odaadóan fogadja, mikor épp az imént tört be hozzá? A sors fintoraként ez esetben még csak nem is szánt szándékkal tette, ezt azonban soha nem tudná megmagyarázni szíve sötét úrnőjének.*
- A sors nem kegyes.
*Jegyzi meg elboruló elmével, mit a lány reakciói okoznak. A sóhaj, a remegő pillantás, a közelségére önkéntelenül is reagáló test, mit oly könnyen tehetne magáévá...*
- Bármilyen játékot is űz azonban, ki kell használni az alkalmakat, amikor kegyetlenkedései közben megpihen kicsit.
*Szavai méltán árulkodnak arról, hogy bármilyen gazdagságban is volt része születésétől fogva, mégiscsak megjárta a világ poklát. Gazdagoké a világ? Meglehet. Annak minden örömével és bánatával. Miért gondolja azt bárki is, hogy ez utóbbit nem nyerik el vele? S belegondolt-e valaha a lány, hogy amire valójában szükség van, pénzből nem vehető meg?
A csókolni való ajkakon végigfutó, fürge kis nyelv, a kéjes nyújtózás mind csak hergeli benne a vágyat. Kell neki. Ezt akarja. _ŐT_ akarja, itt és most. Azonnal. Egy pillanatra lehunyja szemeit önuralmának visszanyerése érdekében, ami akár lehetőséget is adhatna Radlinának a támadásra. Ez a megfelelő alkalom-e azonban?
Mindeközben Lothaire elgondolkodik, miért beszél belőle ilyen erősen a vadállat. Vagy minden alkalommal ugyanez volt, pusztán ő nem állt le megfigyelni bensőjének kérlelhetetlen, kielégíthetetlen üvöltését? S vágyott-e ilyen erősen kitörni a szörnyet, mikor más nőcskék prédálták fel ily alaposan egyetlen pillantással?
A nő tökéletesen elérte célját. A hím nemhogy nem gyanakszik, de lassan önként dőlne bele pengéjébe, ha közben magáévá tehetné. Belehalni a szenvedélybe? Igen, ez minden bizonnyal olyan halál, ami még szórakoztatná is fekete lelkületű antihősünket.*
- Felizgat a fájdalom.
*Duruzsolja érdes, némiképp rekedt hangon. Vágytól terhes, azért cseng ily sötéten.*
- Ne aggódj, Hercegnőm, nem okoztam maradandó károkat. Egészen biztos vagyok benne. Ám ha mégis, dolgozhatsz nekem is. Igazán nincsenek olyan nagy elvárásaim, amihez két kéz is szükséges lenne, ezzel szemben azonban igen nagylelkű vagyok.
*Ragadozószerű mosolya ellenpárja a baljóslatú hangnak, s akkor sem tűnik el, mikor végtelenül lassú és lehetetlenül mély légzésre vált, jelezve, hogy az érintések nyomán kénytelen a végletekig türtőztetnie magát. Borostyánjaira sűrű köd ereszkedik, ahogy a nőre pillant. Igen, benne valódi, színtiszta és hamisíthatatlan vágy feszül. Vágy, hogy a nő az övé legyen és senki másé. Előrébb mászik, kezével szétfeszítve a lány combjait. Betérdel közéjük és kérlelhetetlenül tart a nőstény arcocskája felé. Hacsak amaz nem állítja meg, kíméletlen, szenvedélyes csókban lesz része, mi esélyesen nem fogható semmihez, amit amaz korábban megtapasztalhatott.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:49:49
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:49:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
-Te szereted, mikor pír keletkezik az arcomon? Nos abból lesz jó pár alkalom. Nem hinném, hogy egyből hozzászokok közelségedhez, tested melegéhez és finom karjaid édes öleléséhez. Azt tudom, hogy sokszor pirulsz el. Engem kicsit zavar, hogy pirulunk. * Vallja be szintén, miközben hallgatja párja csilingelő hangját. Jó hallgatni az élettel teli hangot.*
-Igen szeretnék veled aludni, mert az asztal kényelmetlen. Nem bírtam kialudni magam. Fáradtnak érzem magam, de rendesen. Ne aggódj, nem foglak fogdosni alvás közben, hanem a hasadnál átkarolva aludnék el. * Pusztán attól zavarba jön, hogy elképzeli a helyzetet és tudja, amikor megvalósul; akkor szintén el fog vörösödni. Nem erőlteti a témát, hanem átadja magát a puszta jókedvnek, ami rá jellemző. Szép mosolyát előveszi, hogy megmutassa mennyire boldog ebben a pillanatban.*
-Kell egy idő, míg elmúlik. Nem kell piszkálni. * Magyarázza el párjának, miközben tesz egy próbálkozást. Végigtekint rajta, hogy most először megcsodálja. Ayna láthatja, hogy aprólékosan nézi meg bájait, ami csak a szeme elé kerül.*
-Szép vagy...hm vagyis inkább egyenesen gyönyörű. * Érzi az arcán, hogy nem tudta megállni. Amit jelenleg néz az pedig a kerekded idomok, amik ízléses dekoltázs mögött pihennek. Hirtelen elfogja egy érzés és fejét ráhajtja az említett területre, miközben éjfekete tincsei jótékonyan eltakarják az arcát.*
-Itt egy szív, ami valakiért dobog. * Jegyzi meg és most először neveti el magát. Nevetése lágy, ám cseppet sincs benne gúny vagy sértő él.*
-Mihez van kedved?
-Igen szeretnék veled aludni, mert az asztal kényelmetlen. Nem bírtam kialudni magam. Fáradtnak érzem magam, de rendesen. Ne aggódj, nem foglak fogdosni alvás közben, hanem a hasadnál átkarolva aludnék el. * Pusztán attól zavarba jön, hogy elképzeli a helyzetet és tudja, amikor megvalósul; akkor szintén el fog vörösödni. Nem erőlteti a témát, hanem átadja magát a puszta jókedvnek, ami rá jellemző. Szép mosolyát előveszi, hogy megmutassa mennyire boldog ebben a pillanatban.*
-Kell egy idő, míg elmúlik. Nem kell piszkálni. * Magyarázza el párjának, miközben tesz egy próbálkozást. Végigtekint rajta, hogy most először megcsodálja. Ayna láthatja, hogy aprólékosan nézi meg bájait, ami csak a szeme elé kerül.*
-Szép vagy...hm vagyis inkább egyenesen gyönyörű. * Érzi az arcán, hogy nem tudta megállni. Amit jelenleg néz az pedig a kerekded idomok, amik ízléses dekoltázs mögött pihennek. Hirtelen elfogja egy érzés és fejét ráhajtja az említett területre, miközben éjfekete tincsei jótékonyan eltakarják az arcát.*
-Itt egy szív, ami valakiért dobog. * Jegyzi meg és most először neveti el magát. Nevetése lágy, ám cseppet sincs benne gúny vagy sértő él.*
-Mihez van kedved?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370