*Szemét lehunyva élvezi ki a Lasanne enyhén csikaró körme által kiváltott érzéseket. Megborzong, ennek látható és árulkodó jeleként teste csupa libabőr lesz.*
- Le se tagadhatnád, hogy élvezed, hogy így bánhatsz velem. *szólal meg kéjtől fátyolos hangon, miközben engedve az ingerlés hatására megjelenő késztetésnek, izmai megfeszülnek. A lágy csók hatására vágyai ismét felkorbácsolódnak.*
- Pár percet? Szóval csak pár percet? Pedig esküdni mertem volna, hogy nagyon tetszik minden, amit kapsz. Hogy legalább emiatt tartasz olyan izgalmasnak, mint ezeket a gyenge férgeket ezen a világon. Elvégre... hiába nem vagyok magam sem halhatatlan, több mindent megengedhetsz magadnak velem szemben. Amennyi sebet nekem okoztál... *sóhajt* -De ha nem, hát nem.
*Komoly arckifejezést öltve néz Lasanne-re, majd tekintetét az ajtó felé fordítja. Azt is bámulja néhány pillanatig.*
- Megúsztuk, igen.
*Ismét a másikra néz. Eljátszik a gondolattal, hogy be kellene zárni az ajtót, de úgy dönt, nem teszi. Talán rájuk nyitnak. És akkor mi van? Ra kimondottan szeret veszélyesen élni, és abban is biztos, hogy anyja sem áll ezzel másként.*
- Hátha van még egy kis időnk...
*Egyetlen pillanattal az után, hogy pillantása Las ajkaira tévedt, meg is csókolja őt. Hasonlóan puhán, mint ahogyan az előbb kapta is a csókot.
Közben finoman végigsimít a másik eredar oldalán, éppcsak marva bőrét, s hanyatt fordítja őt, ha a másik hagyja magát. Ha így történik, ő átvetve lábát Lasanne fölött, az ölébe ül.*
- Nos, mi a véleményed? Kihasználjuk még az időt?
*Újra csókol, majd lassan áttér Las nyakára, ahol felsértve a bőrt, ismét ízlelni kezdi vérét.*