Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzálláshelyNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-08-03 16:38:51
 ÚJ
>Marzain Khalakzar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

*Miután Marzain belépett a pegazusba, a szobák felé veszi az irányt. Rövid keresés után megtalálja a sajátját és belép. Az ajtót bezárja a szoba kulcsával.*
~Remélem hogy reggelig senki nem háborgat majd.~
*Gondolja és vetkőzni kezd, leveszi az összes ruháját. A csizmáit az ágy lábához teszi, a többi holmiját egy székre teríti. Bemászik az ágyba és magával viszi oda a kardját is. Betakarózik, majd elalszik. Álmában az erdőben sétál egy elffel aki arról akarja meggyőzni, hogy ő valójában egy felszíni elf akit egy kéményen át jött a világra.*

2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-08-03 13:55:05
 ÚJ
>Morla Amaroch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

* Morla lassan felvánszorog a fogadóból, a szobája felé. Leakarja már vetni ezt a szakadt rongyot. Hamar megtalálja a múltkori szállását és gyorsan be is zárja maga mögött. Fáradtan nekidől az ajtónak. Egy pillanatra még a szemét is behunyja. Azután erőt vesz magán és beletúr a motyójába, valami szalonképesebb öltözék után. Az első ami a kezébe akad egy laza szabású fehér tunika. *
~ Jó lesz. ~
* Dönti el magában és a szék háttámlájára teszi. Lerúgja csizmáját, köpenyét az asztalra dobja. Ujjanként kicsit meghúzogatva, megszabadul a kesztyűjétől is. Végül minden ruháját ledobálja és ott hagyja egy kupacban a padlón. Most már csak egy szál alsóneműben parádézik a szoba közepén. A szakadt, megtépázott és véglegesen tönkrement kék-arany felsőjét csomóba gyűri és száműzi a sarokba egy dobással. Leül a székre és szemügyre veszi a sérülését. *
~ Csak tartanak itt valahol tiszta kötszert.~
* Sorban kinyitogatja a szekrényeket. Szerencsére talál egy tiszta fehér ruhaanyagot. Csíkokra szaggatja és újrakötözi a sebét. *
~ Ez most már kitart egy darabig. ~
* Az ágyhoz botorkál és kitárt karokkal hátast belezuhan. Egy szempillantás és már alszik is. *

2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-08-03 11:13:13
 ÚJ
>Hinägh Erani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

*Odabent az ablakok tárva kinyitja, hiszen elég állott a levegő. Az asztalon van valami tálka, de természetesen nincs benne víz.* ~Még jó, hogy nem mérgezett vízzel akarják, hogy arcot mossunk.~ *Elképzeli az embereket, amint másnap kiütéses az egész arcuk, és elmosolyodik.*
- Szerencsétlenek. *Suttogja, és leveszi a sálját, és a táskát is. A kisebb, hozzáerősített lantot gondosan elhelyezi az asztalon. Az ajtóhoz lépdelve kulcsra zárja azt.* ~Nekem egy féleszű rosszakaró se tegye ide be a lábát.~ *Bebújva az ágyba, hihetetlen kényelmesnek tetszik az, és nem sokkal később elég mély álomba is merül.*

2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-28 13:57:27
 ÚJ
>Gavideg Lyidere avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Megfontolt

//Bolyongó lélek//

*Kinyitja az ajtót és fáradtan betámolyog. ~Sok volt ez nekem egy napra... ~ Nyugodtan leül az ágy szélére és körülnéz. Egy mosdótál néhány bútor, ágy, és egy ablak adja a szoba jelenlegi világát. Ablakot nyit, kissé fülledtnek érzi a levegőt. Pallosát az ablak alá támasztja, hogy ha menekülni kell, keresés nélkül felkapja és már árkon bokron keresztül jár, ki a holdudvarra, onnan ahova csak lát. Ha ruha nélkül hát ruha nélkül. Társai nagyrészt nem is hordanak ruhát, neki is csak páncélja van, így ha enélkül kell elsiessen, nem zavarja meg a meztelenség. Így leveszi, az ágy mellé teszi páncélját, sisakját és fegyvereit, és bezuhan az ágyba. Mikor ráeszmél, hogy ez az ágy nem két méternél nagyobb egyedek számára készült, kissé felhúzza lábait, oldalra fordul, és rövid időn belül elalszik. *

2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-21 08:43:09
 ÚJ
>Marzain Khalakzar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

*Marzain felébred az álmából, ásít és nyújtózkodik. Tegnap este csak vakon bedőlt az ágyába így most körülnéz. Egy tiszta szobában van, a berendezése átlagos de ő ezt már luxusnak érzi a kövek és a puszta föld után. Nyújtózkodik egyet és tekintete saját testére téved. Végignéz magán.*
~Úgy látszik még csak le sem vetkőztem tegnap. Szerencse hogy a kardom tokban tárolom.~
*Lehuppan az ágyáról a padlóra és közelebbről is szemügyre veszi magát. A ruhája poros ugyan de ép. Ezután a felszerelése jön.*
~Sok napja nem harcoltam már, ideje gyakorolnom.~
*Kivonja a dobótőrét és belevágja a falba, a penge rideg pengéssel áll bele a deszkába. Ezután a tőrét vonja ki és köszön képzeletbeli ellenfelének. Mikor összecsap vele, egyszerűen leszúrja.*
~A gyakorlatból legalább nem jöttem ki. Most pedig egy kis étel után nézek.~
*Kiszedi a tőrét a falból és kimegy a szobából, bezárja maga után.*

A hozzászólás írója (Marzain Khalakzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 08:45:39

2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-12 17:46:17
 ÚJ
>Árnyhold Zaender avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Mikor felértek az emeletre, a fogadós megfordult és így szólt.*
- Ha egyenesen tovább megy akkor az első szoba balra, itt a kulcs.
- Köszönöm, megtalálom. *Elindul a szobája felé. Mikor a szobájához ér belép, és szemügyre veszi mit kapott a pénzéért.*~Milyen jól felszeret egy szoba, csak ez a bűz ne lenne~*Gondolja magában, miközben tekintetét körbehordozza a szobában. A szoba tényleg egész lakájos, a helység közepén egy hatalmas ágy található, mellette egy nagy szekrény és két kisebb foglalja el a helyet, továbbá akad egy asztal is tükörrel kiegészítve. Egyszóval a szoba tökéletes de mintha egy hordára való orkkal kellene megosztania, legalább is a szagból ítélve.*~Na, de mindegy, fő, hogy tudok aludni egy keveset.~*Gondolja, miközben leveti ingét lamellás vértjét és a csizmáját. A felszerelése többi részét az ágy közelébe helyezi, de a rövid kardot a párnája alá rejti. Elalvás előtt viszont, összehúzza a függönyt és egy kis homokórát, helyez az éjjeli szekrényre, amiben nyolc óra alatt pereg le a homok. Elfújja a gyertyát és átfordítja a homokórát, majd mordul egyet és elalszik. Az éjszaka nyugodtan telik, mély és kielégítő álom nélküli alvással. Pontosan nyolc óra múlva ébredt fel, még látja, ahogy az utolsó homokszem is lepereg a homokórában. Felkel, széthúzza a függönyt és hagyja, hogy a hajnali nap fénye beáramoljon a szobába. Leül az ágyra és elgondolja mi lesz a követező, amit tenni akar.*~Ideje végre megtudnom, hogy hogyan jutok el az Amitisz majorságba.~*Majd elő veszi a kardját a párnája alól és a holmija közül a szarvasbőr kendőt, minden reggel meg szokta tisztítani a kardját. Később felöltötte a bőrből készült vértjét és az ingét, a hüvelyébe dugta a kardját és körülnézett a szobában. Ugyanúgy hagyta, ahogyan megkapta, csak az a bűz tűnt tova a reggeli szél szárnyán. Így hát elhagyja a szobáját, kilép a folyosóra. A folyosón végighaladva folyamatosan gondolkozik*~Mikor leérek a fogadóba, megkérek valakit, hogy igazítson el.~*Ám, a gondolatait nyikorgás szakítja félbe a lépcsőn lefele tartva.*~Áh, ezt a nyikorgást nem lehet megszokni!~*Nem szerette a recsegő padlót, kivéve, ha a saját szobája előtt van ilyen, mert ha valaki közeledik a szobája felé. Hamarosan a lépcső alján találja magát. Most már nagyobb tömeg tolong a fogadó helységében. Zaender elhatározza, hogy a kocsmárostól kér útbaigazítást. Ezért hát elindult a csapszék felé, hogy beszerezze a szükséges információt.*

2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-11 20:07:19
 ÚJ
>Kevril Waveharp avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Már beesteledett. A csillagok fényesen ragyognak a sötét égbolton. Fényüket egyedül a holdé múlja fölül. Az egész város csöndes. Az utcákon többnyire már csak a hajléktalanok feküdnek. Elvétve látni egy-két embert, aki nem tartozik közéjük. Hősünk is ilyen. Éppen a Pegazusba tart, hogy kialudja a mai napot. A főtérre érve is alig lát pár embert. Azok is olyan csöndben vannak, hogy távolról hallani a szökőkút csobogását. Kevril odasétál hozzá. Megmossa benne arcát, kissé felfrissül. Besétál a fogadóba. Már indulna is a pulthoz, mikor eszébe jut, hogy mi is történt.*
~Azt hiszem, ma ki kell hagynom a vacsorát.~
*Köszön a bánatos fogadósnak, majd elindul felfele, a szobájába. Mivel már hetek óta itt van, előre kifizette napokra az árát, hogy később ne legyen gondja vele. Mikor felér, bezárja az ajtót. Leveszi bőrvértjét, alkarvédőit, csizmáit, majd rögtön befekszik az ágyba. Mielőtt elaludna, pár gondolat kering a fejében.*
~Egyszer őt is legyőzöm... Én leszek a legjobb!~
*Pár percen belül pedig már alszik is.*

2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:01:16
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Hónapok óta van már Morfiusszal, és igen, kezdi megismerni a férfit. Izgalmas dolog felfedezni valakit, talán teljesen soha nem is sikerülhet, de pont ez benne a jó. Ezért nem unalmas, mindig egy újabb réteg, mindig egy újabb elem, egy új mosoly, egy újabb pillantás, egy érintés, egy nevetés, vagy épp egy dühös tekintet. Szavak, kimondva, kimondatlanul, érzések, beismertek, eltagadottak…*
~Olyan sok minden az, amiből egy ember összeáll.~
*Morfiusz talán nem is tudja, de látszik rajta, az arcán, a tartásán, ott van a tekintetében a megkönnyebbülés.*
~Nem adjuk fel, Morf! Nem bizony. Kitalálunk valamit. Nem azt a hülyeséget, valami mást. Ami nem tesz tönkre téged. Nem adlak oda az őrületnek! Még csak kockára se teszlek!~
*Morf szemébe néz, és igen, látja a változást, azt a valamit, amit a másik nem tud szabályozni, azt hogyan világosodik a szeme színe, mikor megkönnyebbül.
Shyahar mindenhogy szereti, így is, mikor mogyoróbarna, és akkor is mikor majdnem fekete a szenvedélytől, vagy akár a dühtől.
És szerencsére Morf hagyja, hogy végigmondja, amit szeretne. Ennek örül. Mert nagy dolognak érzi, hogy a férfi odafigyel rá, és megtiszteli ezzel. Mert ezek igenis számítanak, fontos Shya számára, hogy a párja ne csak a szeretőt lássa benne, hanem az embert is, és úgy érzi, ez valahogy most helyén van. Akárhogy vitatkoznak néha, bármennyire is haragudnak egymásra időnként, de valahogy ez mindig is a helyén volt, és mindig ki tudtak békülni.
A lány most is ezért bizakodó.
Reménykedő.
És igen, bejön a sejtése, pontosan tudja, Morfiusz mikor érti meg, hogy a lány a varázsgombára nemet mond.
A férfi szemei elsötétülnek.*
~Csalódott. Haragos. Elárulva hiszi magát. Jaj, Morf! Nem az ellen ágálok, amit tenni akarsz, hanem a módszer ellen. Nem akarlak elveszíteni egy ködös álom miatt. Egy ilyen gomba miatt. Egy… Semmi miatt sem!~
– Valóban nem. De láttam olyat, aki igen, és nem volt őrült előtte.
*komolyan bólint.*
– Azt mondod, találgatás, de az is találgatás csak, hogy visszavezetne a múltadba. És ha nem tenné? Ha csak, nos, ha csak olyan képeket vetítene eléd, mikor ágyban vagy egy nővel? Ellen tudnál állni utána annak, hogy újra és újra azt akard? Vagy ha visszavinne és azok a borzalmas jelenetek megőrjítenének? Ha visszavinne ugyan a múltadba, de utána örökre ott ragadnál?
Azt mondod, csak találgatok. Igen, lehet. Csakhogy kockázat és haszon. Nem ér annyit, hogy kockára merjem vetni érte az elméd épségét és a lelkedet. Te sokkal többet érsz! Fontosabb vagy! Még akkor is, ha most biztosan gyűlölsz! Te nekem többet érsz így is!
*Kimondja hát, és szaporán pillog, mert sírni nem akar.
Szerencsére Morf azt nem látja, hogy megdörzsöli a szemeit, mert hátat fordít, és dühösen öltözködni kezd. Shya meg nagyon igyekszik nem szipogni.*
~Azt hiszi, elfelejtem? Hát csak ennyire ismer? Azt hiszi, hogy csak úgy elfeledem, és hagyom a vesztébe rohanni?~
*Bólint, mert ez volt eleve a terv, mert igen, valóban a Kikötőbe készülnek.
Oda, ahol ő felnőtt, ahol minden szögletet ismer, vajákosokat, dugihelyeket, sötét sarkokat, a rosszabb környékeket is. Nem mintha sűrűn járt volna olyan helyeken, de volt, hogy még a nénikéje se mert egyedül nekivágni, és hát kettő mindig több, mint egy.*
– Nyilván nem most, de majd valahol útközben, jobb is lesz úgy. Komolyan.
*Sóhajt, végtére is Morf nem mondja, hogy meg se próbálja, ha beválik, akár csak részlegesen is, az máris egy érv lenne, és bizonyíték is. Mondhatná a férfinek, hogy biztosan használ, de nem akarja becsapni, hazudni sem akar neki.*
~Morfnak ezt tudnia kell! Igen, biztos rájön majd, ha átgondolja. Most dühös, de majd mikor újra átgondolja, rá kell jönnie.~
*Bólint.*
– Meg is fogom neked tanítani, mert hasznos. Bizony. Nem csak mutatvány, sőt, egyáltalán nem trükk, bár sokan azt hiszik, hogy varázslat, mások meg, hogy vásári káprázat csupán, holott egyik sem. Majd ma megmutatom!
*Morf lerántja róla a takarót, de nem kapja maga elé a kezeit. A felszólításra, ami már szinte parancsként csattan az ágyhoz lép, aztán a ruháit keresi, öltözni kezd, nem rejtőzik közben, nem takargatja magát.
Alsónemű, vékony blúz, egyszerű ruha, strapabíró lábbeli, mert igen, valóban a Kikötőbe készülnek.
Érzi, ahogy a férfi felé pillant, szinte látja is, hogyan zárkózik magába újra a másik. Az arca elé maszkot húz, mosolyog, mintha nem is történt volna semmi. Csakhogy a lányt ez már nem téveszti meg.*
– Persze, hogy nem! Jó lesz menet közben.
*Ahogy a maradék csirke is, ma délig még csak kitart.
Összepakol szépen, beteszi a könyveiket is, végül fogja az embermagas vándorbotját, sóhajtva néz vissza a szobára.*
– Tényleg ez a legszebb szoba.
*Újra Morfiuszra pillant, majd elmosolyodik, aztán a férfi elé lép, a botot félreteszi, felemeli a kezeit, ujjai az inggombokon táncolnak, kigombolja mindet, pici alig érintés Morf szíve fölé, apró simogatás, aztán rendesen visszagombolja a kedvese ingét.*
– Félregomboltad véletlen *mondja, felnéz, a barna szempárba, gyengéden mosolyog Morfra.*
~Ha azt mondanám, szeretlek, most kinevetnél. Majd látni és érezni fogod. Tudni fogod, hogy kellesz. El fogod hinni, rájössz majd.~
*Aztán zsákját a hátára lendíti, újra a jobb kezébe veszi a botját, a szabad balját pedig szokás szerint nyújtja Morf felé.*
– Még kellene vizet is szereznünk, ilyenkortájt nagyon meleg tud lenni az úton *mondja, és várja, hogy Morf kézen fogja, és nekivágjanak a kalandnak.*

2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-07 14:41:25
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Félni nem természete, sose volt, nincs mit féltsen. Az élet, amit szabadon él ezt kizárja. Amije van, amije még lehet, nem olyan, amit féltenie kellene. A múltja viszont valamit rejt, valami örökséget, ami már a sajátja. Eddig azt gondolta elárvult és semmit nem kapott az anyjától, se az apjától, de mégis jutott neki valami, amitől most nem szabadul. Ott van eltemetve az emlékei között és nemsokára meg fogja találni. Tegnap éjjel rájött, hogyan férkőzhetne hozzá a tudata lezárt részlegéhez. Pucér madárkája, szerencsére veszi a lapot és magára kapja a takarót, így el is képes mondani neki az ötletét. Megnyugszik, ahogy reagál, bár azt sem tudta, hogy nyugtalan volt, de mégis, amikor Shya azt mondja, nem tartja az emlékrohamai miatt eszelősnek, valahogy jobban kezdi érezni magát.*
~Rendben szóval megértesz, helyes. Akkor rajtad a sor, hogy segíts, édes növénykotyvasztóm.~
*Fényes tekintete szinte már világosbarna, ahogy a lányra néz. Olyan pontosan megérti. Nem kell cifrázni, se hosszasan magyarázni neki. Biztos benne, hogy segíteni fog rajta. Régen kért segítséget bárkitől is, de Shya olyan régóta vele van. Régebb óta, mint bármelyik másik nő, még tán az anyját is ideértve. Magában mulat, amikor megállapítja, ahogy fejtegeti, meg elemezgeti itt a problémákat, Shya olyan, mint valami nevelő. Még félbe szakítani sem lehet, pedig tesz egy próbát a közbeszólásra, de hamar le van intve.*
~Aggályos és minden szabályt betart, olyan, mint valami őrmester és egy elf tanító lánya.~
*A hosszas monológ lényege, hogy ébren is látja az emlékeket és ez nem maradhat ennyiben. Egy gyilkosságot lát a múltjából, egy halált és Shya pedig elemzi miért is kell mindennek véget vetni. Türelmesen vár, amit nem szokott. Ha kell a körítés a lánynak ahhoz, hogy segítsen, hát kell. Kezd nagyon hozzászokni Shyához, pedig tökéletes ellentéte. Hiába az, nem változtat semmit azon, hogy jól érzi magát vele és most nagyon számít rá. Majdnem mosolyog már, amikor a hideg zuhany éri. Először csak lassan érti meg. A körítés, amit Shya előad arra való, hogy a tudtára adja, nem fog segíteni. A jó érzései ezzel, azonnal fel is mondják a szolgálatot.*
~Elvben, bármit megszerzel? Szóval nem segítesz, azt mondod. Ennyit ér a nagy szerelmed?~
*Hallgatja tovább merev arccal a mellékelt magyarázatot, ami nem változtat a lényegen semmit. Shya nem segít rajta. A szeme fokozatosan ölt egyre sötétebb színt*.
~Egy barom vagyok, hogy egyáltalán erre kértelek. Mit is vártam tőled, fejvadászlány, csak az aggályoskodás és az okoskodás, mint mindig.~
-Csak azt mond meg, honnan veszed ezt? Elhiszem, hogy egy őrült lány, még őrültebb lett tőle, de se te, se a vajákos nénikéd nem próbálta. Ez az egész csak találgatás.
*Eszében sincs a szegénynegyedet telekürtölni a rohamaival és nyomozgatni Sha oldalán.*
~Jellemző mi jut eszedbe, fejvadász ivadék!~
*Dühös és csalódottan fordít hátat Shyának, hogy elkezdjen öltözni.*
-Jó, felejtsd el!
*Sziszegi a fogai közötti résen át.*
~Nélküled is megszerzem, ami kell. Egyszerűbb és biztosan olcsóbban hozzájuthattam volna, ha segítesz, de mindegy.~
-Jó, kipróbáljuk a hipnózist, vagy mifenét, de nem most. Öltözz, dolgunk van ma, ha jól emlékszem a kikötőbe készültünk, aztán a Mágustoronyhoz.
~Ott a kikötőben legjobb helyen vagyunk, hogy beszerezzem, ami kell.~
*Türelmetlenül húzza magára a ruháját, de Shya még nem ért a győzködés végére, hiába szakította félbe. A gyertyához lép a kérlelésre, de miközben nézi a mutatványt az ingét gombolja. Elkapja a kezét és megnézi az ujját, de már a felére sem figyel annak, amit mond. Innentől már csak bosszantani tudja vele.*
-Nagyon ügyes vagy, szép mutatvány volt, meg is taníthatod, de most készülj, mert ma még utazni akartunk.
*Elengedi Shya ujját és most nem fel, hanem lerántja róla a takarót.*
-Csomagolj össze mindent, mert ide jó darabig nem jövünk vissza.
*Nem akarja a továbbiakat megvitatni Syhával. Nem segített, nem várja el, nm próbálja rávenni sehogyan, de innentől nem szólhat bele a dolgaiba. Úgy tudja, hogy most a Mágustoronyhoz mennek, ami igaz is. Úgy vette észre, minél többet tud, annál többet aggályoskodik, arra pedig nincs szüksége.*
~Megkíméllek magamtól.~
*Felölti a kedvenc, minden rendben van mosoly maszkját és Shya felé tolja a kókuszgolyó maradékát.*
-Ezt itt ne hagyd.
*Helyére igazítja a tőreit, aztán nemsokára készen is áll, hogy a Kikötő felé induljanak. Nem sürgeti a lányt, pedig kedve lenne hozzá, de inkább kivárja, hogy elkészüljön. Ami neki kell, azt megkapja mindig, ami pedig nem kell, azt eldobja könnyedén, ez sosem fog változni. A kérdés csak az időről időre: Mi az, ami kell neki és mennyire?*



2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-06 10:08:23
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Az ébredés valahogy egyszerre békés és izgató is.*
– Rajtam is? *kérdi, de több beszédre nincs ideje.
Morf igazán egyéni taktikát vet be, hogy megtisztogassa az ő szája szélét, és a repertoárjában távolról sem szerepel semmiféle asztalkendő vagy keszkenő. Gyengéden csókol vissza, de azért a szenvedélye nem marad el a párjáé mögött, bár most, tekintve, hogy útra akarnak kelni, nem az a célja, hogy délig ki se tudjanak kászálódni az ágyból.
Észreveszi Morf megránduló szemöldökét, elmosolyodik, ujjbegyeivel finoman végigsimogat a kissé borostás arcon.*
- Örülök, hogy most jó *feleli, majd a szemeiben némi aggodalom jelenik meg, aztán halkan sóhajt.*
~Félsz tőle, igaz?~
*Van annyi esze, hogy ezt nem kérdezi meg hangosan. Morf elég büszke ahhoz, hogy egy ilyen nyílt kérdésre tagadással reagáljon, és akkor szenvedhet, míg előcsalogatja belőle, hogy mi is bántja valójában.
Bár Shyanak van ötlete, mi a gond, de nem akar csupán megérzésekre hagyatkozni.
Ahogy Morf felül, ő is felemelkedik kissé, a könyökére támaszkodik, és kapja is magára rögtön a könnyű takarót.
Kérdőn felvonja a szemöldökét, de nem tiltakozik, most már ő is felül, a takarót maga elé igazítja.*
~Húha, komolyan gondolja, bármit is mond, hogy felöltöztet hozzá. Bár saját magát nem takarja el.~
*A tény tény, Morf azzal nem foglalkozik, hogy ő is anyaszült meztelen, ez pedig a lány olvasatában annyit jelent, hogy várhatóan sokkal inkább lecsupaszítja most magát előtte, mintha csak a ruháit venné le.*
~És koncentrálni akar, hogy ne tereljem el a figyelmét.~
*Így hát valóban figyel.*
- Láttam *válaszol halkan egy szóval, de a hangjában nincs ítélet, se félelem, se elutasítás.
Aztán csak hallgat, komolyan, odafigyelve. Morf mondandójának első fele ellen semmi kifogása nincs, elképzelhető, hogy valóban az hozna teljes felszabadulást az emlékek kínzó terhe alól, ha a férfi pontosan tudná mi és miért történt.*
~Elképzelhető.~
*Aztán viszont kezd elmélyülni egy apró kis ránc a két szemöldöke között.*
~Elment az esze? Az egekre és minden varázslatra! Az összes vajákosra! Hát tényleg elment minden józan esze?! Vagy csak már ennyire kiborult? Jaj, Morf!~
- Nos *Shyahar mélyet sóhajt.* Nos, lehet abban valami amit mondasz. Elképzelhetőnek, sőt valószínűnek tartom, hogy ha pontosan tudnád, mi történt, ezek az emlékképek kevésbé kínoznának. Vagy legalábbis nem ilyen rohamszerűen jelentkeznének. Egyébként egyáltalán nem tartalak eszelősnek. Még csak nem is úgy nézel ki.
*Shya kinyúl, megfogja Morf kezét, nem nem engedi, hogy elhúzza előle a férfi, összefonja az ujjaikat.*
- Elmondom, én mit gondolok. Lehet, hogy nincs igazam, de valószínűbb, hogy mégis. Meséltél nekem erről az egészről, hogy mindig is álmodtál róla, álmok, visszatérő rémálmok voltak, amit így-úgy próbáltál kezelni. Nem tudom, gondolom gyerekként féltél elaludni, kifárasztottad magad valamivel, verekedtél például, később, nos, emlékezz, hogyan találkoztunk. De se a fizikai fáradtság, se az alkohol nem űzte el a képeket.
~Gondolom, hogy nem.~
*Ha Morf esetleg közbevet egy gondolatot meghallgatja, de jelzi, majd utána felel rá.*
- Várj kérlek! Végig szeretném mondani. Szóval...
*Shya nagy levegőt vesz, közben hüvelykujjával finoman simogatja Morf kezét.*
- Amit én látok, hogy ébren is egyre gyakrabban bevillannak az emlékeid, és egyre erősebben. Való igaz, összeesel, és a földön vagy, de ez nem eszelősség. Azt hiszem, abban a pillanatban az emlékeid visszarepítenek az időben, vissza oda, amikor kicsi voltál, és pont úgy is reagálsz, mint egy kisfiú. Ez persze átmeneti. Nagyon sebezhetővé tesz azokban a percekben, és rettentően zavar téged. Amit teljesen megértek.
Azt is, hogy szeretnél ettől megszabadulni, és hogy úgy érzed, ha biztosat tudnál, akkor tudnád is kezelni a dolgokat.
- Mivel nagyon erős férfinak ismertelek meg, ebben őszintén bízom is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy bár jó lenne, ha valahogy vissza tudnál emlékezni, akkor sem szabad kockára tenni azt, aki most vagy.
*Shya a sötétbarna szempár mélységeit fürkészi, és nem fordítja el a tekintetét.*
- Nagyon remélem, hogy csak láttad, és magad nem próbáltad ki azt a veszélyes szart! *bukik ki belőle végül az első indulatos mondat.
Aztán sóhajt, igyekszik újra lenyugodni, tudja, ha valami használhat Morf makacs eltökéltsége ellen, azok az észérvek.*
~És ha lát maga előtt másik lehetőséget is.~
- Tudod, hogy a néném vajákos, és tudod, hogy elvben bármit meg tudnék szerezni, legalábbis nagy valószínűséggel. Sőt, van amit rettentő könnyű beszerezni. De van ezekkel a szerekkel egy hatalmas nagy gond.
*A lány komolyan néz Morfiuszra.*
- Akármit is láttál, akárkin, az az illető nem te voltál. Az emberek mind különbözőek. Ha az a valaki nem élt át két-háromévesen egy tűzvészt, akkor nyilván a gomba okozta kábulatában sem jöhetnek elő neki olyan rémképek, amik neked bevillannak. Azt mondják, könnyű lebegés, hallani a színeket, ízlelni a hangokat, ilyesmiket beszélnek. Valójában a gomba tesz valamit az agyukkal, valaki mássá, más személyiséggé változtatja őket. Van, akinek ez könnyű és érdekes, és olyan nagyon-nagyon kell, hogy akarják újra és újra. Végül már mást sem akarnak, csak ezt a gombát. Ha épp nem kábán lebegnek a fogyasztása után, akkor épp azért hajtanak, hogy fogyaszthassák. Bármit megtesznek érte. Lopnak, rabolnak, eladják magukat, a testüket, de akár a szeretteiket is. Gyilkolnak is akár. És ha nincs a gomba, keresnek mást, bármit, ami hasonlít, aminek a hatása hasonlít. Végül roncsokká válnak, élő holtakká, csak éppen a haláluk előtt.
*Shya nyugodtan és komolyan mesél, láthatóan azt mondja amit maga is látott.*
- Ahogy tudod, a néném vajákos. Egyszer megmutatott nekem egy fiatal lányt, egy nemesi ház lányát. A dolog úgy kezdődött, hogy kíváncsi lett, hogy miféle csodás utazásról mesélnek neki a többiek, egyszer próbálta ki ezt a gombát, és menthetetlenül megőrült. De olyanokat is ismerek, akik évek hosszú sora óta próbálnak azért harcolni, nehogy még egyszer kinyúljanak a gomba után. Az egyikük mindig visszaesik. A családja széthullott, mindenét elveszítette, csak a puszta létéért harcol. A másik naponta járt a nénémhez, ő talán meggyógyulhat, talán. Esetleg.
*Shya lassan ingatja a fejét.*
- Tőle tudom, a gomba bevétele után nem irányíthatod többé, merre visznek a látomások. Sodródsz. Nincs többé akarat. Lehet, hogy nem is jönnek elő a régi képek, de mégis elveszíted magadat. ~és én is téged!~, ahogy az is lehet, hogy előjönnek, de legázolnak és maguk alá temetnek, teljesen megsemmisítenek. Most hallod a sikoltást, és a lelki szemeid előtt látod anyád arcát. De akkor látnád a sikoltást, ízlelnéd a lángokat, nem csak szagolnád, de hallanád is a füstöt, látnád a szikrák pattogását. Ezt nem kívánom neked! Félek, ez a rémkép akkor örökre magába szippantana és sose lennél többé ép ember. Félek, beleőrölnél. Esélyes. Sokkal esélyesebb, mint bármi más. Lehet, hogy választ kapnál a kérdéseidre, de többé sose tudnád értelmezni és értékelni, mert te magad lennél az ár, az a személyiség, az a férfi, aki most vagy.
*Shya beharapja a szája szélét.*
- Ennyit nem ér a válasz *jelenti ki komolyan.*
- De így sem maradhat a dolog *teszi hozzá, majd körbenéz. Észreveszi az asztalon a másik mécsest is, amit az éjjel nem gyújtott meg a férfi.*
- Ha nyomozni szeretnél, visszamenni a Szegénynegyedbe, kikérdezni az embereket, felkeresni öregeket, bejárni egész Lanawint esetleg valaki után, aki emlékezhet, vagy tudhat valamit, akkor veled tartok. Zokszó nélkül. De a gombát nem támogatom, ahogy más drogot sem. Nem tehetem. Túlságosan félek, hogy akkor elveszítelek.
*Shya újra a mécsesre néz.*
- De van egy másik ötletem. Ami beválhat. Úgy hívják, vezetett hipnózis. Papámtól hallottam róla. Azt nem engedte, hogy végig is nézzem, amikor megcsinálta valakivel, de sokat kérdezgettem róla. Sikerülhet, Morf. Komolyan mondom. Nagyon is jó eséllyel sikerülhet. Az emlékbetöréseid egyre gyakoribbak és erősebbek, ez azt jelentheti, hogy már nem sok minden tartja elzárva őket.
- Ráadásul ez a vezetett hipnózis olyasmi, amit többször is meg lehet próbálni, azon kívül nem okoz torzulást a személyiségedben sem. Úgy értem, hogy akárhányszor próbálhatjuk, te utána mindig saját magad leszel. Ezen kívül, ha úgy érzed túl sok, vagy kívülről úgy tűnik, túl sok neked, akkor félbe is lehet szakítani, ha az emlékek hirtelen túl erősek, abba lehet hagyni bármikor.
*Shya reménykedve, egyszersmind biztatóan néz Morfiuszra.*
- Én ezt javasolnám. Legalább próbáljuk ki! Sőt előtte gyakorolni is lehet, kisebb dolgokkal kapcsolatban. Kérlek!
*Aztán eszébe jut még valami, illetve végre úgy érzi, elmondhatja, remélve, hogy Morf még figyel rá.*
- És van valami, amit meg tudok neked mutatni. A tűzzel kapcsolatos. A lánggal.
*A lány feláll, a takarót maga köré tekerve az asztalhoz lép, szikrát pattint, és meggyújtja a megmaradt mécsest. vár, hogy az apró kis láng kicsit erőre kapjon.
Remélve, hogy Morfiusz követte őt felpillant.*
- Most megmutatom. Figyelj, kérlek! A tűz alapvetően semleges. Rajtunk áll csak, mivé lesz. Nem a tűzet keresed. Ebben biztos vagyok. Egy embert keresel.
~És az nem lehetsz te magad, te kisgyerek voltál, ártatlan kicsi.~
- Nézz ide! Csak figyelj, ne mozdulj! Ne tégy semmit! Kérlek!
*Shya ezzel kinyújtja a jobb keze mutató ujját és egy lassú vízszintes mozdulattal áthúzza a lángon. Az arca sem rándul, szempillája sem rebben, egyenesen Morf szemébe néz.
Aztán lassan elmosolyodik, majd a jobbját Morfiusz felé nyújtja.*
- Bízz bennem! *súgja neki halkan, és ha Morfiusz meg akarja vizsgálni az ujját, engedi. A kezén nincs semmilyen égésnek még csak a legapróbb jele sem.*

2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-05 16:27:23
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*A meztelen macskaként nyújtózó lány nem ússza meg, hogy a fenekére paskoljon egyet üdvözlésképpen. Ha már ennyire felkínálkozik, akkor él az alkalommal. Az édesség maradványaitól a Shya kedvesen megtisztítja.*
-Úgy nézem rajtad is maradt ebből a kókuszos ragacsból.
*Magához húzza a lányt és a nyelvét bevetve távolítja el a dús ajkak széléről az odatapadt kekszes ragadványt, aztán, ha már ilyen közel van, kihasználja a lehetőséget egy bensőségesebb üdvözlésre. Csók után nem szokott hozzá Shyától komoly tekintetekhez, most azonban az ikon szemek nem az érzelmektől párásak, mint eddig lenni szokott.*
~Hogy vagyok? Ha te azt sejtenéd.~
*A kérdés jogos, mostanában sokszor voltak rohamai váratlanul, nem csoda, ha Shya aggódik és ilyeneket komolyan kérdez. Azt nem tudja azonnal megmondani pontosan, hogy van, hiszen maga se tudja. A reggel jó Shya mellett az biztos, de nem lenne emberi anyagból gyúrva, ha nem kavarná fel az anyja elégett képének emléke. A megszólításra alig észrevehetően megrándul a szemöldöke felfelé. Sok mindennek nevezték már, de kedvesnek csak ritkán tartják.*
-Most jól vagyok, de… ki tudja meddig tart.
*Nem üti most el a kérdést egy egyszerű, rövid válasszal, hiszen segítséget akar a lánytól. Az éjszaka jól kigondolta mi lenne a megfelelő segítség. Nem gondolta ugyan, hogy egyből a lényegre térnek, de, ha Shya azt tudakolja, hogy van, az jó bevezető, hogy előadja mi is a helyzet. Felül az ágyon és a lány felé fordul, aki csupasz testtel, sötétbarna tincseivel keretezett, szép szemeivel néz rá komolyan.*
~Ez nem lesz jó, így azt se tudom mit akarok mondani.~
*Megfogja az összegyűrt takaró végét és rádobja a lány ingerlő domborzatára, hogy koncentrálni tudjon arra, ami most fontosabb.*
-Te is láttad, vagy nem?
*Kezdi az elbeszélést, mikor már nem vonja el a figyelmét semmi.*
-A földön tekergőztem, mint valami eszelős, mikor felbukkannak azok a képek, emlékek, mindig ez van.
*Shya kérdezte és most már nem akarja húzni tovább a gyógyulást, legalábbis, ha az emlékezés segít, akkor jobb, ha gyorsan túl van rajta és élhet tovább normálisan.*
-Nem emlékszem mindenre, ami a régmúltban történt, csak gyerek voltam, de vissza kell, hogy jöjjön minden részlet. Szerintem, ha képes leszek visszaemlékezni mi volt ott, akkor nem tud leteríteni többet.
*Szeme színe egyre mélyül, ahogy halad előre a lényeg felé.*
-Magamtól nem megy az emlékezés, túl rég volt ahhoz, de te segíthetsz nekem.
*Belefúrja tekintetét a lányéba és tart némi szünetet.*
-Van egy gomba, amit én nem tudok megkülönböztetni a többitől, de te meg tudod nekem találni. Tudod miről beszélek, sokan úgy nevezik varázsgomba. Láttam már a hatását. Képes arra, hogy elutaztasson az álmaimba és ezzel a múltamba.
*Teljesen komolyan beszél. Igaz kér, de a kérése határozott, mint aki az egészet már eldöntött ügynek látja és az, hogy Shya beleegyezik, szerez neki varázsgombát, már csak formalitás a lány kedvéért.*
-Beláthatod ez az egyetlen módja, hogy végre nyugtom legyen az emlékektől.
*Leveszi a szemét a lányról, hogy az ablakon nézzen ki.*
-Kérlek.
*Kipréseli magából a kérlelő szót. A kalandjuk közben, ha meg talál jelenni a sikítozó emlék és a földre küldi, minden utcában, akkor nem jutnak messze, legalábbis élve. Shya felé fordul újra és várja a beleegyezését, arra gondol, ha tényleg szereti, ahogy annyiszor mondta, most bizonyíthatja.*


A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.05 16:28:10

2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-04 10:00:53
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//

*Félig-meddig Morfiuszt használja párnának, de a nyújtózásra kicsit oldalra mozdul, hogy a férfinak legyen helye, aztán mosolyogva nézi, hogy felkel a párja és az ágyba hozza az édességet.*
- Köszönöm, jó uram *kuncog, és harap is egy aprót a szája elé tartott csemegéből, mely ugyan a meleg miatt kicsit megolvadt, cseppet talán ragad, de ugyanolyan finom.*
- Bizony. Kóstold csak meg! Ma kilestem hogyan készül. Kekszet reszelnek, abba puha vajat gyúrnak, szórnak bele olyasmi barna port, amiből a csokoládés ital készül, meg rumot tesznek bele, és kókuszreszeléket is, meg egy cseppnyi tejet. Mitől ne lenne jó íze? Csak kicsit melege lett, amíg ránk várt...
*Shyahar halkan nevet, főleg azon, ahogy Morf teli szájjal próbál beszélni.*
~Mókás!~
*Elfogadja az utolsó falatot, háton fekve megeszegeti Morf ujjai közül, aztán megnyalja a száját, majd lopva a férfi ujjait is.*
- Finom.
*Elmosolyodik, ahogy újra egymáshoz simulnak, most csak gyengéden összebújva, csendesen pihenve.
Csend van, de ez nem kényelmetlen, vagy kínos, hanem meghitt. A lány Morf légzésének egyenletes ritmusát hallgatja, aztán lassan lecsukódik a szeme.
Mintha a párja a nevét súgná.*
- Itt vagyok *leheli válaszul félálomban. Morf bizonyára fel tudná kelteni, ha akarná, de talán már ő is fáradt, vagy legalábbis elpilledt kissé.
Shya mozdul öntudatlanul simul keze a férfi mellkasára, a szíve fölé, mélyet sóhajt, és elalszik.
Mikor ébred az ablak négyszöge mögött már világoskék az ég, és persze a holdat is látni, lévén az övék a legjobb szoba. Legalábbis Shya így gondolja.
Macskásan nyújtózik egyet, majd Morfiusz felé fordul.*
- Szép reggelt, hű lovag!
*Nem vesződik olyasmivel, hogy álszemérmesen egy takaró után tapogatózzon, helyette a férfi felé fordul, rámosolyog.*
- Jól. Hajnalra hűvösebb lett, mire megettük a kókuszosgolyót.
*Felkönyököl, Morfot nézi, majd a mutatóujjával finoman megdörzsöli a férfi szája sarkát, halkan kuncog.*
- A sötétben picit összekented magad *közli vidoran. Persze bőven lehet, hogy az ő állán, vagy szája szélén is vannak csokis nyomok.
Aztán elkomolyodva néz a számára oly kedves barna szempárba.*
- És te hogy érzed magad ma reggel, kedvesem?

2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-07-03 20:47:08
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//

*Fülledt az éjszaka, ezért nem fárad azzal, hogy bármit magára terítsen, úgy jó, ahogy van Shyát átölelve. A kókuszos golyók újbóli említésére elvigyorodik, aztán megnyújtóztatja kellemesen elzsibbadt végtagjait, már amennyire a rajta nyugvó lány engedi. Végül félmosolyára érkezik a puszi.*
-Ez, aztán a jó hír! Na várj…
*Kihúzza a karját Shya feje alól és felkel, hogy az asztalhoz menjen és lekapjon pár kókuszos golyót a tálról, amennyi a markában egyszerre elfér, aztán visszatér az ágyba az édességgel Syha mellé.*
-Fejedelmi édesség lehet ez, amennyit emlegetted.
*Nyitja a markát és két ujja közé csippent egyet a golyóból, hogy a lány szájához emelje.*
-Tessék, ha annyira különleges, nem kell várj rá reggelig.
*Az éjszaka homályát a hold fénye szerencsére megtöri és a szoba ablakán készségesen bevilágít, hogy el is találja a lány száját és ne az orrába gyömöszölje a puha édes golyót. Miután Shya megette a sokat emlegetett édességet, kedvet kap hozzá és maga is vesz egyet a markában lévő, szám szerint három darab egyikét és egy az egyben dobja a szájába. Édes, ragadós, de van ebben az édességben valami.*
-Nahem rohssz, egéhsz jhó…
*Rágás közben tolmácsolja véleményét a kókuszos ragacsról. Egy másikat is eltűntet a tenyerében lévők közül, azt is ugyanolyan jó ízűnek találja. Rágás közben elgondolkodva néz az ablakon kifelé, majd vissza a mellette nyugvó lányra. Az utolsó kókuszost odanyújtja neki.*
-Edd meg gyorsan, mert fennáll a veszély, hogy a fogaim között végzi be.
*Vigyorogva adja át a nagy, Morf ízteszten, jó eredménnyel végzett édesség utolsó darabját nagylelkűen nőjének. Miután Shya is duplázott a golyóból, újra magához húzza és átöleli. Testközelben jobb szereti tudni őt, miközben alszik. Egy ideig csend honol a szobában, ha csak Shya meg nem töri. Ez a csend jótékonyan hat rá, nyugodtabb lesz és képes átgondolni a múltját, az eddig azt kísérő horror diaképek nélkül. Sok a homályos folt, amire nem emlékszik vissza. A képekből mindig ugyanaz az egy tér csak vissza, az a nő, aki talán az anyja volt.*
~Nem, nem csak talán, az ő volt. A többire nem emlékszem, nem vagyok képes visszaemlékezni.~
*A gondolataiba merül és lassan formát ölt egy gondolat, ami egyre inkább kezd jónak tűnni és a megoldás kulcsa ott fekszik mellette.*
-Shya…
*Szól bele a holdfényével megtört sötétségbe, de nem érkezik válasz. Hosszú volt a csend, a lány nyilván elaludt. Nem kelti fel, megpróbálja végiggondolni, ami eszébe jutott. Fent van még jó ideig. A hajnal hűvös lehelete éri már, amikor végre elalszik, Shya ütemes lélegzetvételét hallgatva. Másnap kipihenten ébred, de nem a legkorábban. Hunyorogva nyitja a szemét, hogy szemügyre vegye a reggelt. A tegnap megbeszéltek alapján, ma elindulnak a mágustoronyhoz és együtt vágnak bele egy vadonatúj kalandba. A tegnap esti utolsó gondolatok is felötlenek benne, amivel a rémálmokból emléket csinálhatnának. Tudja, hogy nem lesz megnyugtató feltörni azt, amit a tudata őriz, de ezt látja az egyetlen megoldásnak, hogy a rohamok elmúljanak végre.*
-Jó reggelt.
*Köszönti nőjét somolyogva, ha felébredt.*
~Vajon mit szólsz, majd az ötletemhez? Rá tudlak venni?~
-Hogy aludtál madárkám?
*Szokatlanul kedves hanggal és mosollyal érdeklődik, elvégre, amit nemsokára kérni akar az nem biztos, hogy elnyeri a tetszését, hát jobb, ha megnyeri magának előtte, amennyire csak lehet.*




2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-29 23:33:52
 ÚJ
>Morla Amaroch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// Kilior Morran//

~ Úgy tűnik a bajkeverők sosem alszanak...~ * Morla a távozó gyanús alak után néz. Úgy dönt a szobája felé veszi az irányt. Az egész épületben csend van, csak a tücskök ciripelése szűrődik be tompán a Holdudvarról. A párnája alá tolja tőrét. Végre elalszik.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.06.30 13:51:47, a következő indokkal:
Hozzászólás áthelyezése a megfelelő helyszíne.

2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-29 22:27:12
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Végül Morfiusz is elmosolyodik, megadóan emeli a kezeit, és megígéri, hogy vigyáz magára. Talán tréfál, vagy talán nem veszi olyan komolyan ezt, mint a lány, de azért mégiscsak ígérte ez is, és Shyahar elfogadja így, remélve, hogy ez is egy újabb lépés, és sikeres lépés, akkor is ha esetleg csak kicsike.*
~És attól, hogy most még kicsike haladás, később jelentősebbé válhat.~
– Igen, szeretném, és köszönöm *felel hát, és minden szót komolyan gondol, akkor is, ha közben már mosolyog.
Aztán csak nézi Morfot, az arcát, a száját, de leginkább a szemeit.*
~Talán ő nem is tudja, milyen árulkodó lehet egy mélybarna szempár. Nem egyneműen sötét, hanem meglepően változékony, és bármit is gondol most pontosan, a szemében ott az a csillogás, ami elvétve már látható benne. Mint mikor korábban a piacon ettünk, vagy a folyóparton, vagy mikor a kezembe adta a kabalatőrét. Amikor magához ölelt a templomkertben.~
*Aprót sóhajt, majd a férfi hangjára feleszmélve bólint.*
– Igen, így is nevezik, elég költői megfogalmazás, nem? És igen, megpróbálnám. Persze nem a legnehezebbekkel kezdeném, ahhoz szerintem egymagam kevés lennék. Tudod, lehet illatot csinálni a gyöngyvirágból is, meg a csillagvirágokból, de az nem könnyű és, ahogy mondtam, sokféle dolog kell hozzá. Ugyanakkor például lehet a rozmaringból is.
*Shya elmosolyodik, hiszen erről a növényről már mesélt Morfiusznak.*
~Azt jelenti, emlékezz a szerelmesedre és légy hű, és azt, hogy azt szeretnéd, ő is tartson téged a szívében. Hát igen, ezt nem mondtam el neki. De majd.~
– Azzal sem túl nehéz bánni, talán összejöhet, és ha sikerül, majd megmutatom neked is.
*Shya elneveti magát, mert ő is egészen pontosan emlékszik arra a kis tréfára a Harsogó Borászatban, ahogy arra is, hogyan akart rajta Morf bosszút állni.*
– Nem is tudom, és mi van, ha már nem félek. Egyébként is, itt a nyár, egy kis víz biztos nem árt *teszi hozzá és kuncogni kezd, egyrészt az egész helyzeten, másrészt Morf mókás arckifejezésén.*
– Akkor az komoly, térkép is van, meg minden, az komoly. Megnézhetem majd, ugye? Papa szerint értek a térképekhez, de majd akkor most kiderül.
*Shya elmosolyodik, és láthatóan nem aggódik.*
– Elmondod, hova szeretnél vinni, vagy meglepetés? *kérdez rá azért kíváncsian. Igazából persze lehet meglepetés is, hiszen szívesen megy Morffal, bízik benne, és tudja, a férfi vigyáz rá.
Shyahar tudja, hogy Morfiusz akár bánthatná is. Elég erős, elég vad is hozzá, és nem venne rá mérget, hogy a múltjában nincsen egy-két ilyen jellegű folt is, mégis a lány pontosan tudja, Morf vele szemben sosem lenne erőszakos. Attól nem tart, hogy megütné, semmi hasonlótól. Sosem tartott vele kapcsolatban ilyesmitől. Pontosan tudja, hogy fizikailag sosem bántaná, és azt is, hogy szándékosan máshogy sem.
De ahogy most a lángba bámul a férfi a lánynak eszébe jutnak azok a félmondatok, amik korábban elhangzottak Morf szájából. A félelmei, a démonai, a feltörő emlékek…
Shyahar rájön, hogy a lángot figyelve a kedvese megint máshol jár, érzi, a szavak önmagukban itt már nem elégségesek.
Azt teszi, amit az ösztönei diktálnak, azt, amit olyan sok nő tesz meg a kedveséért.*
~Csak a fény szállhat szembe a sötétséggel, csak az élet a halállal.~
*Morf lassan megfordul a karjai között, hagyja, engedi mozdulni, és mikor szemben vannak, újra hozzásimul. Fejét kicsit oldalra hajtva kínálja a nyakát, ujjai a férfi rövid sötétbarna tincsei közé túrnak, lassan simogatja a tarkóját, aztán a nyakszirtjét, a vállát is.
Érzi, tudja, Morfnak most szüksége van rá.
És neki is szüksége van a férfira.*
~Szeretem.~
- Morf… igen…
*Bár általában sokat beszél, még ilyen helyzetben is, legalábbis Morf megjegyezte már, most mégis csak a férfi nevét suttogja, újra.
A csókjuk lágy, de mély, tele ízekkel, érintésekkel, forrósággal, szenvedéllyel.
Karjai Morf nyaka köré fonódnak, mikor a kedvese felkapja, felhúzza a térdeit is, lábaival a csípőjét, derekát öleli át, a szemébe néz, mely most is szinte feketévé sötétül, ahogy máskor is, mikor ölelkeznek.
Az ágyra dőlve már nem csak Morf az, aki az ő ruháját bontogatja, Shya maga is segít neki egy, egy rejtettebb gombbal, kapoccsal, majd a férfi inge után nyúl. Aztán lekerülnek a ruháik, és csak ők maradnak ketten.
Csak a csókok, a simogatások, a hol lágy és gyengéd, hol határozottabb érintések, a gyorsuló lélegzetük, a kalapáló szívük, az egymáshoz és egymásba simulás, a legősibb tánc.*
~Szeretlek.~
*Aztán csak fekszenek összebújva, Morf karjai Shya körül, még mindig öleli, a lány keze a kedvese mellkasán, apró kis mozdulatokkal simogat. Fordít egy picit a fején, puszit lehel Morf vállára, aztán elmosolyodva bújik megint közelebb.
Aztán halkan kuncogni kezd, miközben ujjai mintákat rajzolnak Morf mellkasára, aztán a hasa bőrére is.*
– Tudod, mi a jó? *kérdi vidoran. De aztán felel is.* A kókuszosgolyóknak kutya bajuk se lesz holnapig!
*Picit megemeli a fejét, Morf mélybarna szemeibe néz, majd az ajkára puszil.*

2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-29 19:22:47
 ÚJ
>Morla Amaroch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Szabad helyet az asztalok között nem találván, Morla elindul hogy megkeresse a szobáját. Hamar rá is talál a megfelelőre. Behúzza maga után a barna ajtót, és biztos ami biztos a kulcsot is ráfordítja. Körülnéz, nagyot sóhajtva nyugtázza a tiszta környezetet. Örömmel fedez fel egy tiszta vizes mosdótálat. Kioldja fekete köpenyét és hagyja lesiklani a földre, mint aki szolgák seregéhez szokott. Megmossa arcát és szemügyre veszi magát a homályos tükörben. Haja csapzott, kócos, szemei alatt karikák.* ~Remekül nézel ki.~ *biztatja magát, majd önnön hiúságának engedelmeskedve megkísérli arcát elbájoló mosolyba igazítani. Csücsörít, kacsint, vicsorog. Miután kellőképp elszórakoztatta magát rutinszerűen felderíti a szobát. A függönyöket is behúzza. Ezen teendői után leroskad az ágyra. Hosszú, derékig érő aranyszín haját kibontja, ledobálja magáról ruháit. Lefekszik aludni. Már épp elszenderedne, amikor furcsa zajok ütik meg a fülét. Felül, hallgatózik. Tompa nyöszörgést hall a szomszédból. Szemét a szoba másik felén lévő tükörre fordítja. Jól láthatóan rezeg a falon. Odaszalad. Igen, jól hallotta. Abból a szobából is hangok szűrődnek. 16 évesen nem volt annyira naiv, hogy ne tudja mi folyik a szomszédainál. Keservesen felsóhajt.* ~ Viszlát pihentető-szépítő alvás.~ *Végül ráveti magát az ágyra. Egy-egy párnát dugaszol a füleihez, és magában átkozódva próbál aludni.*

A hozzászólás írója (Morla Amaroch) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.29 21:18:54

2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-29 18:33:22
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*A bosszankodása addig tart még Shya beszólja az utolsó mondatot, amit a mosolya kísér.*
~Szép vagy, ha mosolyogsz, annál már csak akkor jobb, ha zavarban vagy és az arcod olyan piros, mint a pipacs.~
*Két kezét felemelve nevetve jelzi, hogy megértette, talán nem pontosan, de meg.*
-Rendben, ahogy akarod, vigyázok magamra.
~Csak akkor nézek meg más nőt, ha nem látod ígérem.~
*Persze a szabadsága nem kiadó, de ettől még nem unta el a kis verebet. A borászat óta nyaggatja, de nem unja, nem is lehet megunni, mert mindig újabb meglepetéssel szolgál és azt mondta szereti, ami nem hátrány. Igaz a szerelme néha kényelmetlen, de különös módon nem olyan nyomasztó, mint elsőre gondolta. Egész kellemes. Mostanra hozzászokott, ahogy a kérdéseihez és a kitöréseihez, ha valamit nem a kedve szerint tesz. Legalábbis a nézete szerint sorban teljesíti Shya minden kívánságát, meg a szeszélyeit is, de annyira már nem esik az sem nehezére.*
-Az illat lelke… aha, nem hangzik rosszul. Tehát azt akarod megcsinálni a könyv alapján.
*Összefoglalja tömören a lényeget, aztán Shya a szappant hozza fel, amitől pár napig illatozott, mint a női klozet.*
-Olyan szappant csinálnál megint, mi? Csak ne felejtsd el, hogy ne rajtam próbáld ki, hogy jó lett e, mert tudod mi lesz.
*Megmozgatja a szemöldökét, hogy jelezze, nem biztos, hogy azt Shya könnyen megúszná, ha rátörnének újra az illat hatását kísérő, fura tünetek.*
~Jó van, belevaló madárka vagy!~
*Szélesen mosolyogva hallgatja, hogy Shya nem aggályoskodik, hanem simán belevág a kalandba vele, akár holnap.*
-Jobb, ha reggel máris elindulunk. Van arrafelé pár jó hely. Van egy térkép is a könyv hátuljában, azt követjük. Ha pedig ott végeztünk, akkor elviszlek egy helyre a közelben, ami szerintem tetszeni fog neked.
*A holnapi indulás, ilyen módon eldöntetett. Kedélyesnek nevezhető csevegésük közben viszont, eljön az este és a sötét bevonja lassan a szobát. Mikor tüzet gyújt, a gyertyafényben a múlt horror képei megjelennek és attól kezdve nem hallja, mit mond neki a lány. Az égett emberi haj és hús borzalmas szaga szinte a most is megüti orrát, ahogy akkor régen. Az a nő, az anyja, aki égve is könyörög, hogy fusson, újra lelki szemei előtt van. Az érzékei süketek és vakok lesznek a jelen valóságára és a múlt képei között ragad, addig még Shya meg nem érinti és ki nem rántja a tudatát onnan.*
~Honnan tudod, hogy mi az én hibám és mi nem? Mit tudhatsz te, ha még én sem tudom.~
*A gyengéd érintés, gyorsan visszahozza, de a gonosz ott kísért az emlékeiben, hogy visszahúzza. El akarja űzni magától, ahogy az anyja képét, amikor lángra kap és elég. Az izmai feszültsége nem enyhül semmit a finom érintéstől, izzadság kezd fényleni a homlokán. Keze lassan Shya kezére csúszik, hogy levezesse magáról, de csak addig még felé nem fordul, hogy magához ölelje, szorítsa. Égő homlokát a nyakába fúrja és a barna hajtincsek között keressen menedéket.*
~Kellesz nekem, nélküled talán megőrülök nemsokára.~
*Mostanra a lány az övé, nem ad túl rajta, ahhoz már túlzottan ragaszkodik hozzá. Nem akarja lecserélni másra, aki tán készségesebb lenne, nem aggályoskodna. Most csak Shya kell, mindenestül, hogy enyhítse a feszültségét, hogy felvidítsa és vele tartson a pokol legmélyebb zugába is, ha oda tart. A lány képes volt nem egyszer kihozni a rosszkedvéből és tudja, most is szüksége van rá, hogy megváltsa a gyötrő képektől.*
-Shya…
*A név sóhajtva, segélykérőn és vágyakozva hangzik a szájából. Fuldoklik most nélküle. Mielőtt eléri a lány ajkait és mélyen csókolja, ujjai a puha hajtincsek közé markolnak. Nem kell neki más desszert, csak Shy ízét akarja, ami mindent kiver a fejéből. A szájában, hamar terjed a vágyott íz és azonnal homályosítja a rémképeket. Nem kell sok idő, hogy felkapja és egyértelművé tegye a számára, hogy mi az inkább, amit nem akar, hogy kárba vesszen. Végig dől vele az ágyon, ahogy kívánta, de a kókuszos golyó érintetlen marad. A lány formás puha teste, amit érint helyette, lázasan csomagolva ki a borításból. A táncos ruhák könnyen engednek a vágyainak, de Shya textiljei nem engednek azonnal, ahogy a benne lévő lány sem tette annak idején. Valahogy mégis csak megtalálja a nyitját, hogy végre a meztelen bőréhez férkőzzön és a combja között felejtsen. A jelen sikamlós valósága, Shya illata és íze feloldja minden feszültségét. Mire az éjszaka beköszönt, végre megnyugodva öleli magához az ágyon. A múlt rémei visszahúzódnak és elengedik egy időre, hogy megpihenjen.*




2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-26 21:41:45
 ÚJ
>Lylina Tasyer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Chetro//

*A kínzó melegben jól esik számára, ahogy az ablakon bekúszó hűvös fuvallat végigcirógatja a testét. Lopva, a szeme sarkából a férfi felé pillant, majd elmosolyodva hunyja vissza a szemeit az apró csókra. Az este folyamán megannyi csókban volt része beteljesülésük alatt, de nem tud ráunni. Még most is jól esik a cirógató kéz, minden apró érintés.
Borzalmasan gyötri a meleg az egyébként is felhevült testét, de arcáról képtelen levakarni az elégedett és boldog mosolyt. Hiába, hogy nem férjjelöltjével hálta el a nászéjszakát, tökéletesebben, ha akarta volna sem tudná elképzelni az együttlétet. Egy olyan férfinak adta oda magát, kit hiába nem ismer eléggé mégis megdobogtatja a szívét, s őszintén szép érzéseket táplál iránta. Ebben nem volt kényszer és kötelesség. Megtette, mert vágyott rá, s mégpedig ezzel a férfival, aki most is itt fekszik mellette.
Kezét kissé megemelve simít is a sötét tincsekbe, majd halovány mosollyal csavar is egyet ujja köré, ahogy a szemeit kezdi fürkészni.*
- Ahogy látom annyira mégsem. Mondjuk mintha kevésbé viszketne.
*Talán csak a megszokás, vagy hogy látja Chetrot vakarózni, de szabadjával ő is a derekára dörzsöl, majd amint végzett a munkájával lassan fel is ülve húzódik a férfi mögé, majd annak derekára karolva bújik is a hátához.*
- Amikor így mérgelődsz csak öregszem melletted... vénember.
*Vigyorodik el kissé, majd tarkójára apró csókot hintve engedi is el lassan, s mellé csúszva emeli fel a földről a legközelebbi ruhákat. Először az ingbe bújik miközben a jövőbeli terveket hallgatja, majd beleegyezően bólogat rá.*
- Majd te tanítasz nekem pár fogást, ha lesz mivel gyakorolnom.
*Kel is fel lassan, ahogy gondterhelt sóhajjal nyújtózik aprót. Tudta, hogy eljön az idő, s ez idáig azt hitte hamarabb bekövetkezik, hogy tovább kell indulniuk, de eddig mindig sikerült elhúzniuk az idejüket. De mostanra vége a felhőtlen szórakozásnak. Ideje, hogy a problémájukkal is foglalkozzanak végre. Ideje lesz végre tovább indulniuk.*
- Valamit én is tudnék inni. Étvágyam ebben az időben valahogy nem jön meg.
*Cirógat is ismét a hajába, ahogy tovább lépdelve szedi össze és kapja magára a további ruhadarabokat. Miközben a sajátjait keresi a keze ügyébe akad a férfi nadrágja. Kissé elvigyorodik a gondolatra, hogy még egy utolsó viccet megérne a dolog, de Chetro szerencséjére visszatartja, hogy tényleg rettentően kiszáradt. Így jól nevelt lány módjára csak társa fejére ejti a darabot, majd elé hajolva csókol lopva az ajkaira.*
- Na készülj el te férfiember. Egyél és igyunk valamit, azután még egy kis pihenő. Holnap ismét felkeressük a vajákost, utána a kovácsot, és részemről indulhatunk is tovább. Amúgy is gondolkodtam Amon Ruadhon...
*Egyenesedik ki, majd lassan az ajtóhoz lép, s egy tincsét a füle mögé igazítva harap az ajkába.*
- Először arra gondolta, hogy egy csendes kis faluval jobban járnánk. Félreeső, nehéz elbújni benne, s mégis könnyebb elrejtőzni. Hisz a tapasztalt üldözők nem tartanának ennyire ostobának, hogy egy olyan helyen elrejtőzzek. Tudod... egy kis falucska, ahol inkább gazdák és földművesek élnek. De azután rájöttem, hogy te borzalmasan unnád magad.
*Mosolyodik el kissé, majd ha Chetro elkészült nyitja is az ajtót, s lassan kiballagva indul is le a fogadóba, de lépteit lassítja, hogy bevárja a kedvest.*

2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-25 19:35:10
 ÚJ
>Chetro Leyrah avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lylina//

*Meleg van. Hirtelen lepte meg a nyár a várost, a helyiek nemrég még az utcákon ünnepelték a tavaszt, most pedig a szoba nyitott ablaka sem nyújt enyhülést. Bízott benne, hogy az este némi hűvössel lepi meg Artheniort. Tévedett. Egy jó hideg sör, az enyhülést hozna! De honnan tudnák a fogadóban, hogy mire vágyik fent a szobában? Ha egy cetlire felfirkálhatná óhaját és egy, a fogadó konyhájába vezető csőbe bedobva tudathatná a lentiekkel. Esetleg a csőbe belekiabálva. Hogy aztán valaki – némi borravaló reményében – felcipelhetné a rendelést az emeletre. Elvigyorodik az esti félhomályban.
~Badarság! Kinek kéne ilyesmi? Miből áll lemenni?~
Oldalt fordítja a fejét, egy darabig csak nézi a mellette pihenő lány párnán fekvő arcát. Megint eszébe jut a nyitott ablak. Nem hinné, hogy nagy ricsajt csaptak, de ha ilyesmiről van szó, annyira éles tud lenni az emberek hallása. Nem mintha számítana. Oldalt fordul, felkönyököl. Nem fárasztja magát gyertyával és tűzszerszámmal, elég az a fény is, amit az ablakon sápadtan betűző hold ad. Még érdekesebb is. Kezével követi a holdfény nyomát a Lylina testén, a karjához érve megtorpannak az ujjai. Kicsit közelebb hajol. Mintha világosabb lenne az a pirosas folt. Vagy használ a vajákos kencéje, vagy csak a halvány holdvilág teszi. Aztán még közelebb hajol, hogy kicsit feljebb csúszva a lány fültövére nyomjon egy csókot.*
- Úgy látszik javul. *kocogtatja meg ujjhegyével a mellette szuszogó félelf lány karját, és eszébe jut, hogy saját maga is milyen rég vakarózott. Csak gondolni kellett rá, érzi a mostanában megszokottá vált viszketést a derekánál, mordulva vakar egyet rajta.*
- Mikor van ragály a fürdőben? Amikor legjobban esne a hűvös vízben ücsörögni. Jellemző. *majdnem egy zsörtölődő öregembernek tűnik, ahogy kiül az ágy szélére és az egyik odavetett, még a mosdáshoz használt kendőben megtörli nedves arcát. Hátrafordul a válla felett, hogy pár szívdobbanásnyi ideig ismét csak bámészkodjon. A hold fényének játékát a bájos arcon, a melegben gyorsan felszáradó izzadság csillogását a kecses testen szinte giccsbe hajlóan szépnek találja. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy Lylinának ez volt az első, de nem vinné rá a lélek, hogy ezt megkérdezze. Minek? Mint ahogy előbb kötne csomót a nyelvére, mint az obligát, bárgyú „Jó volt?” kérdést feltegye.*
- Ha tovább akarunk állni, hagyjuk a fenébe a barakkot! *kicsit nagy logikai bakugrásnak tűnik ez a felvetés, főleg ha a lány romantikus gondolatokon töri a fejét, de Chetro már a holnapon töpreng* - Egy nap gyakorlás semmire sem elég, és útközben is lehet időnk tanulásra. Viszont egy kovácshoz el kéne látogatni. Túl a gyakorlati hasznán, azt hiszem nagyon jól állna neked egy tőr, vagy egy rövidebb kard.
*Ha jelen helyzetben Lylinának nem okoz nagy törést ilyen profán kérdés megvitatása és túlesnek rajta, egyre szélesedő mosolyra húzza száját, miközben elkezdi felkutatni a szétszóródott ruhadarabokat.*
- Nincs kedved lemenni? Megéheztem, megszomjaztam... ~mint utána mindig.~

2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-06-25 06:16:18
 ÚJ
>Lylina Tasyer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Chetro//

*Való igaz, ahogy a szék pördülve bukdácsol az ajtóig kissé ijedten összerezzenve kapja a fejét a férfi felé. Első gondolata, hogy talán már tényleg túl messzire ment. Az anyja sokat magyarázott neki a felhergeltségükben önzővé, durvává váló férfiakról, akiket jobb ha messze elkerül. S attól, hogy egy hím először nyájas nem jelenti azt, hogy hasonló helyzetben nem válik egy kéjenc vadállattá. De ahogy az ismerős, kedves mosolyt megpillantja megkönnyebbült sóhajjal bújik is azonnal, hogy ajkait viszonzáskép tapassza a férfiéra. Itt már nem lehet panasza, a csók hosszúra nyúlt, ami után már ő is szaporábban szedi a levegőt. Hiába az újabb bizonytalanság nem tiltakozik, ahogy a karjai között, majd már az ágyon alatta találja magát. Noha a szíve egyre vadabbul ver, néha kissé meg is remeg az izgalomtól most mégsem fogja menekülőre. Eddig Chetro nem erőszakos és bízik abban, hogy a későbbiekben is megkapja azt a figyelmet és gyengédséget, mint amit eddig is.
Eddig még egyetlen férfit sem engedett magához ennyire közel, s ez idáig nem is akart. Nem csak az, hogy anyjának hála félt, hanem szükségét sem érezte. De most vágyik rá, akarja, s nem csak a beteljesüléssel való eltöltődés miatt, hanem mert ezzel a férfival készül együtt lenni. Egy szinte idegennel, akitől a napokban csak hevesebben kalapál a szíve minden egyes pillanatban.
Amint az inge gombjai szabaddá válnak, s hasán megérzi az erős kezet aprót nyelve mosolyodik el. Kis híjja, hogy megkuncogja a helyzetet, hiszen eddig heccből eltökélt szándéka volt, hogy állandóan elkobozza a férfi ruháit, most pedig a helyzete végre meg is követeli. Így ujjai már fürgén esnek is neki a gomboknak, hogy aztán a mellkason és a vállon felsimítva túrja is lejjebb róla a darabot.*
- Nem lesz okom úgy hiszem, de észben tartom. Viszont... most is szeretnéd megreklamálni, hogy a nadrágod készülök elkobozni?
*Pajkos és egyszeriben izgatott mosollyal végül félre is dobja az inget, majd szusszanva simít fel a mellkasán. Valahogy most másként látja. Most nagyobb a zavara, kissé ijesztőbb a helyzete, de mégis boldog. Talán okosabb lenne megálljt parancsolni, de már képtelen lenne rá. Akarja a férfit és minden kétségét maga mögött hagyva akarja magát is odaadni neki.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370