Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-12 22:11:37
Üzenet elküldve: 2014-05-12 22:11:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- Úgy terveztem. *Jegyzi meg tárgyilagosan, és már indul is felfelé a lépcsőn. A tündérek általában társas lények, és nagyon barátkozós fajták ahogy ahogy azt észrevette, de úgy látszik egy iszákos bagázst már ők se nagyon értékelnek.
Ahogy várható volt, az ő kulcsa tökéletesen nyitja az ajtót. Assáét ki se próbálja ellenőrzésképpen, hisz messziről lerí róla, hogy használhatatlan. Hagyná a lányt előremenni, hogy ő is zárhasson, viszont az asztalon az előző mellett ismét egy pecsétes boríték éktelenkedik. Nagy grimaszos sóhajjal megy az ajtóhoz. Nem tudja hogy a fenébe másznak ide fel, de legközelebb belakatolja az ablakot. Leül az asztalhoz a székre, és az italt kortyolgatva érdektelenül felbontja a levelet, hogy nekikezdjen a napi idegbajnak. Ám most kivételesen nem a szokásos hülyeséget vagy, részinformációkat kap, ez most teljesen más, amin alig bírja megállni, hogy ne nevesse el magát keserűen, így a tündérlányka csak egy széles mosolyt láthat az arcán. Ahogy befejezte a fejét csóválva ledobja a levelet az asztalra, majd az ágyához sétál, amin (miután a táskáját is letette a földre) kényelmesen elnyújtózik. Csak pár másodpercig marad így, aztán a kezében lévő még mindig félig teli pohárka felkelésre készteti.*
- Lehet be kellene majd vinnünk a lovakat az istállóba mielőtt valami vicces kedvű felszíni megpróbálja elkötni őket. *Fordul a tündérlány irányába a gondolatait hangosan is megosztva vele. Épp azon járnak a kerekek a fejében, hogy elég nagy népszerűségnek örvendenek a hátasaik, ebből még bajuk is származhat ha nem figyelnek rájuk. Napi 24 órában pedig ez teljes képtelenség azokra az állatokra odafigyelni. Ismét valami, ami miatt a mélységben legalább nem kellett aggódnia. Senki se volt akkora idióta, hogy egy hátast ellopjon, azok legjobb esetben is dobták le magukról az idegen bolondokat.*
- Legközelebb, ha engedem azt az átokverte rövidnadrágot a pólóval, hajlandó leszel bejönni a medencébe? *Ül fel végül az ágy szélére ahogy eszébe jutnak a közelmúlt eseményei. Nem hitte volna, hogy ezt mondja, de kimondottan jól szórakozott ezzel a csapat vadidegennel. Csak az a fogyatékos hím ne húzta volna fel a medencézés végén...* Ha még egyszer meglátom azt az emlékezethiányos vadbarmot, a pengéimmel kicsit átszabom azt a szép kis családi tetoválását. *Iszik kicsit forrongva még egy kortyot. Ha valami felkelti az érdeklődését, lényegtelen, hogy az illető mélységi vagy felszíni, illetve hogy mennyire beszél vissza és mennyire alázatos, de ennek az alaknak a viselkedését bárki kivetnivalónak találta volna. Csak adná az Éj, hogy ha mégis össze kell vele futnia, akkor jó pillanatában ütközzön belé, különben be fogja teljesíteni ezt a kaszabolós elképzelését. Úgyis több napja már, hogy utoljára vért fakasztott egy testből. Lassan itt lenne már ismét az ideje, hogy jégkék szemeit ismét a vér karmazsinjára emelhesse.*
- Úgy terveztem. *Jegyzi meg tárgyilagosan, és már indul is felfelé a lépcsőn. A tündérek általában társas lények, és nagyon barátkozós fajták ahogy ahogy azt észrevette, de úgy látszik egy iszákos bagázst már ők se nagyon értékelnek.
Ahogy várható volt, az ő kulcsa tökéletesen nyitja az ajtót. Assáét ki se próbálja ellenőrzésképpen, hisz messziről lerí róla, hogy használhatatlan. Hagyná a lányt előremenni, hogy ő is zárhasson, viszont az asztalon az előző mellett ismét egy pecsétes boríték éktelenkedik. Nagy grimaszos sóhajjal megy az ajtóhoz. Nem tudja hogy a fenébe másznak ide fel, de legközelebb belakatolja az ablakot. Leül az asztalhoz a székre, és az italt kortyolgatva érdektelenül felbontja a levelet, hogy nekikezdjen a napi idegbajnak. Ám most kivételesen nem a szokásos hülyeséget vagy, részinformációkat kap, ez most teljesen más, amin alig bírja megállni, hogy ne nevesse el magát keserűen, így a tündérlányka csak egy széles mosolyt láthat az arcán. Ahogy befejezte a fejét csóválva ledobja a levelet az asztalra, majd az ágyához sétál, amin (miután a táskáját is letette a földre) kényelmesen elnyújtózik. Csak pár másodpercig marad így, aztán a kezében lévő még mindig félig teli pohárka felkelésre készteti.*
- Lehet be kellene majd vinnünk a lovakat az istállóba mielőtt valami vicces kedvű felszíni megpróbálja elkötni őket. *Fordul a tündérlány irányába a gondolatait hangosan is megosztva vele. Épp azon járnak a kerekek a fejében, hogy elég nagy népszerűségnek örvendenek a hátasaik, ebből még bajuk is származhat ha nem figyelnek rájuk. Napi 24 órában pedig ez teljes képtelenség azokra az állatokra odafigyelni. Ismét valami, ami miatt a mélységben legalább nem kellett aggódnia. Senki se volt akkora idióta, hogy egy hátast ellopjon, azok legjobb esetben is dobták le magukról az idegen bolondokat.*
- Legközelebb, ha engedem azt az átokverte rövidnadrágot a pólóval, hajlandó leszel bejönni a medencébe? *Ül fel végül az ágy szélére ahogy eszébe jutnak a közelmúlt eseményei. Nem hitte volna, hogy ezt mondja, de kimondottan jól szórakozott ezzel a csapat vadidegennel. Csak az a fogyatékos hím ne húzta volna fel a medencézés végén...* Ha még egyszer meglátom azt az emlékezethiányos vadbarmot, a pengéimmel kicsit átszabom azt a szép kis családi tetoválását. *Iszik kicsit forrongva még egy kortyot. Ha valami felkelti az érdeklődését, lényegtelen, hogy az illető mélységi vagy felszíni, illetve hogy mennyire beszél vissza és mennyire alázatos, de ennek az alaknak a viselkedését bárki kivetnivalónak találta volna. Csak adná az Éj, hogy ha mégis össze kell vele futnia, akkor jó pillanatában ütközzön belé, különben be fogja teljesíteni ezt a kaszabolós elképzelését. Úgyis több napja már, hogy utoljára vért fakasztott egy testből. Lassan itt lenne már ismét az ideje, hogy jégkék szemeit ismét a vér karmazsinjára emelhesse.*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-11 19:10:34
Üzenet elküldve: 2014-05-11 19:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Lova megjáratása után Assa úgy dönt, hogy felmegy a szállásra. Előszedi a kulcsot, beleteszi a zárba, de nem bírja elfordítani. De egyszerűen nem lehet. Felfedezi, hogy abból letört egy darab. Lemegy a fogadba, s meg akarja keresni a fogadóst. Azonban egy pincérrel fut csak össze. Tőle megtudja, hogy a fogadós árut ment venni. Assa így vissza kell, hogy menjen Erfhez, akinek remélhetőleg lesz pótkulcsa.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-11 19:10:06
Üzenet elküldve: 2014-05-11 19:10:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Nippa //
*Ez a pofon nem is fizikai fájdalom nyújtásaként csattant, női ösztönnek nevezhető inkább és talán tudatni akarta csak vele, hogy Nippa hibázott. Szerencséjére, nem túl nagyot, ezért maradhat életben, minden fenyegetés ellenére. Phormia rossz szokása ez, de ebből is táplálkozik. Hiszen a haláltól mindenki fél, sokan tagadják, mások elismerik, de nincs, ki félsz nélkül lép a végbe. Csak ha már beletörődött valaki.
Tetszenek neki a fiú szavai, talán a kínzás mellett egy kis jutalmat is kaphat, ha továbbra is jól viselkedik. Elereszti mindkét kezével most, s felsőruházatát kezdi gombolni. Látni akarja a férfiúi testet nélküle, így igyekszik mihamarabb megszabadítani mindentől, ami közé és Nippa mellkasa közé áll. Amint ezzel kész van...*
- Ha valóban az enyém vagy...
*Nyelve a bőréhez ér, óvatosan becézve csupán mellkasának, majd beleharap, mintha meg akarná enni, de legalábbis kóstolót venne belőle. Állkapcsai próbálnak egymásra találni, fogai közt a fiú bőrével, aztán ereszti. Kíváncsi, milyen érzéseket vált ki belőle ezzel. Valószínű, hogy a fájdalom és a kín köszön vissza ismét a félelemmel karöltve, megfűszerezve azzal a furcsa örömmel, amit eddig mindig érzett, mikor bántotta.*
- ...jobb lesz, ha megjelöllek.
*Vigyorog Nippa szemeibe nézve, közben pedig elégedetten nézve a hagyott nyomot. Más azt mondaná, túl erősen csinálta... Szerinte nem eléggé. Na majd a következő...*
*Ez a pofon nem is fizikai fájdalom nyújtásaként csattant, női ösztönnek nevezhető inkább és talán tudatni akarta csak vele, hogy Nippa hibázott. Szerencséjére, nem túl nagyot, ezért maradhat életben, minden fenyegetés ellenére. Phormia rossz szokása ez, de ebből is táplálkozik. Hiszen a haláltól mindenki fél, sokan tagadják, mások elismerik, de nincs, ki félsz nélkül lép a végbe. Csak ha már beletörődött valaki.
Tetszenek neki a fiú szavai, talán a kínzás mellett egy kis jutalmat is kaphat, ha továbbra is jól viselkedik. Elereszti mindkét kezével most, s felsőruházatát kezdi gombolni. Látni akarja a férfiúi testet nélküle, így igyekszik mihamarabb megszabadítani mindentől, ami közé és Nippa mellkasa közé áll. Amint ezzel kész van...*
- Ha valóban az enyém vagy...
*Nyelve a bőréhez ér, óvatosan becézve csupán mellkasának, majd beleharap, mintha meg akarná enni, de legalábbis kóstolót venne belőle. Állkapcsai próbálnak egymásra találni, fogai közt a fiú bőrével, aztán ereszti. Kíváncsi, milyen érzéseket vált ki belőle ezzel. Valószínű, hogy a fájdalom és a kín köszön vissza ismét a félelemmel karöltve, megfűszerezve azzal a furcsa örömmel, amit eddig mindig érzett, mikor bántotta.*
- ...jobb lesz, ha megjelöllek.
*Vigyorog Nippa szemeibe nézve, közben pedig elégedetten nézve a hagyott nyomot. Más azt mondaná, túl erősen csinálta... Szerinte nem eléggé. Na majd a következő...*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-11 16:06:03
Üzenet elküldve: 2014-05-11 16:06:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
*Persze, hogy kedveli Driant - ez egyértelmű lenne azon maréknyi rokona és távoli barátja számára, aki elmondhatja magáról, hogy úgy-ahogy ismeri Freyát. A lány meglepően közönyös és hideg tud lenni, nem igazán törődik azok sorsával, akiket nem kedvel, és nem egyszer sétált már tovább bajba jutott embert látva. Ez persze nem az általános tendencia, mert megvan az a tulajdonsága is, hogy túl könnyen a szívére veszi mások sorsát, emiatt olyan dolgokba ártja magát, amiből jobb lenne, ha kimaradna. Azért morog ennyit, hogy még a látszatát is eloszlassa annak, hogy ő egy kedves, érző lény volna, félvérségével együtt ugyanis túl gyengének tűnne így, s ebből következne az, hogy mindenki, akivel csak találkozik, lebecsülné az erejét. Mint azok a fickók az erdőben, sőt, Freya feltevése szerint Hadrian sem néz ki belőle túl sokat, ezért vetette alá a sajátos tesztjének, melynek eredményeként mindketten a padlón kötnek ki. A lány tényleg szerencsésebb, puhára esik, csekélyke súlyával is tetézve az elf terhét.*
- A manóba... *dörmögi a férfira helyezve tenyerét, véletlenül pont a sebére, s ezt érezve sietősen, újabbat káromkodva elrántja a kezét, inkább Drian feje mellett támaszkodik meg a padlón.* Ne haragudj, jól vagy? Ácsi, miért én kérek bocsánatot? Csakis magadnak köszönheted! Ennyit az erőszakkal járó, szükséges rosszról.
*Mert hősnőnknek még arra is van lélekjelenléte, hogy kiossza szegény elfet ahelyett, hogy felsegítené vagy leszállna róla. A póz kínossága csak ezek múltán fog feltűnni neki, de igyekszik leplezni zavarát, s közömbösnek tetteti magát.
Lassacskán lefordul Drianról, négykézlábra tolja magát, feláll, és ha az elf elfogadja a segítségét, a sérülésére ügyelve talpra húzza. Kíváncsian hallgatja a szóbeli értékelést, már-már egészen meghatódik, csak a vége rontja el újból a hangulatot.*
- Hát bocsánat, amiért a "többim" gyalázatos...*duzzog, mert igenis megsértődött az értékelésen, még ha a jó reflexen és a könnyed mozgáson kívül nincs is szüksége többre. Mindig is íjászként tekintett magára, sosem szeretett vagy akart verekedni vagy kardozni. Amíg ott az íja és képes megfelelően célozni, addig boldog, még ha minden másban gyatra is.
Nem tetszik neki, hogy Drian, még ha nem is olyan komoly a sérülése, a kemény földön ágyaz meg, ellenérzéseit azonban felduzzadt büszkesége gyökerestől elfojtja, mondván, ha a férfi ilyen virgonc, akkor elalszik az ágyon kívül is. Ettől még kényelmetlenül érzi magát, ahogy leül az ágya szélére, s hátrapillant a válla felett az elfre.*
- Inkább aludj, mielőtt meggondolom magam... *dörmögi. Esze ágában sincs leckéket venni Hadriantól, de ha már megígérte, hogy vigyáz rá, azzal sem fenyegeti meg, hogy álmában párnába fojtja, ha tovább pimaszkodik. Talán nem is cukkolásnak szánta, így most az egyszer nem szól be érte meggondolatlanul, inkább csak figyeli, mit halász ki az ágy alól.*
- Fúj, dehogy! Nekem nem kell ekkora! *háborodik fel a túlméretezett ruhadarabon, meg egyáltalán azon, hogy mit keres az az ágya alatt. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy megmutatja összehasonlításként a sajátját, de a homlokára csapva lebeszéli magát erről az eszement hülyeségről.*
- Szép álmokat! *Motyogja elhalkulva, egyszer még hátrapillantva a válla felett. A félhomályban úgy látja, Drian alszik, vagy legalábbis alváshoz készülődik, szóval Freya bátorkodik az ágy túlsó szélén ülve kibújni lovaglónadrágjából, lerúgja magáról lábbelijét is, hanyagul az ágy lábához söpörve őket, kiold egy-két gombot az ingén, majd belebújik a takarójába, és vár. Vár, hogy egyenletes szuszogást halljon Drian felől, hogy meggyőződhessen róla, elaludt. Ez a "meggyőződés" csak annyiból áll, hogy ha az elf nem szól hozzá pár percig, akkor elkönyveli, hogy alszik. Ezen felbuzdulva félrehajtja a takarót, felül, lemászik az ágyról, és íjához lépked. Képtelen lenne most elaludni, különben is pihent már egy keveset az éjjel. Kicsomagolja a zöld ruhából, melybe bujtatta íját, és halkan, könnyedén felajzza. Kiválogatja tegezéből kedvenc nyílvesszejeit, hármat-négyet, és az egyik végével eltűri a függönyt, kiles az ablakon. Felméri a környéket, majd ágya mellé, karnyújtásnyira odakészíti a tegezét, párnája alá a tőrét. Halkan, vaktában kiválaszt az elf fegyverarzenáljából egy tisztának, használhatónak tűnő kést, azt az ajtó mellé készíti, mielőtt íjával letelepedne az ablakhoz. Úgy állítja be a széket, hogy a függöny résein pont kilásson a szemközti utcára. Íját a falnak dönti, a vesszőket a párkányra fekteti, keresztbe pakolja a lábait, és vár. Így tervezi átvészelni másnapig az időt, néha el-elpillantva Drian felé, hogy megbizonyosodjon arról, rendben alszik.
Maga sem tudja, meddig akar őrködni. Míg úgy érzi, friss a feje, addig az ablak mellett maradt, gondolataival szórakoztatja magát. Ha már úgy érzi, képtelen koncentrálni, csak akkor fog ledőlni az ágyába. Addig mereng, nem csak a férfin, hanem az elmúlt nap eseményein, és azon a tengernyi problémán, ami úgy érzi, a jövőben vár majd rájuk.*
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.11 16:11:13
*Persze, hogy kedveli Driant - ez egyértelmű lenne azon maréknyi rokona és távoli barátja számára, aki elmondhatja magáról, hogy úgy-ahogy ismeri Freyát. A lány meglepően közönyös és hideg tud lenni, nem igazán törődik azok sorsával, akiket nem kedvel, és nem egyszer sétált már tovább bajba jutott embert látva. Ez persze nem az általános tendencia, mert megvan az a tulajdonsága is, hogy túl könnyen a szívére veszi mások sorsát, emiatt olyan dolgokba ártja magát, amiből jobb lenne, ha kimaradna. Azért morog ennyit, hogy még a látszatát is eloszlassa annak, hogy ő egy kedves, érző lény volna, félvérségével együtt ugyanis túl gyengének tűnne így, s ebből következne az, hogy mindenki, akivel csak találkozik, lebecsülné az erejét. Mint azok a fickók az erdőben, sőt, Freya feltevése szerint Hadrian sem néz ki belőle túl sokat, ezért vetette alá a sajátos tesztjének, melynek eredményeként mindketten a padlón kötnek ki. A lány tényleg szerencsésebb, puhára esik, csekélyke súlyával is tetézve az elf terhét.*
- A manóba... *dörmögi a férfira helyezve tenyerét, véletlenül pont a sebére, s ezt érezve sietősen, újabbat káromkodva elrántja a kezét, inkább Drian feje mellett támaszkodik meg a padlón.* Ne haragudj, jól vagy? Ácsi, miért én kérek bocsánatot? Csakis magadnak köszönheted! Ennyit az erőszakkal járó, szükséges rosszról.
*Mert hősnőnknek még arra is van lélekjelenléte, hogy kiossza szegény elfet ahelyett, hogy felsegítené vagy leszállna róla. A póz kínossága csak ezek múltán fog feltűnni neki, de igyekszik leplezni zavarát, s közömbösnek tetteti magát.
Lassacskán lefordul Drianról, négykézlábra tolja magát, feláll, és ha az elf elfogadja a segítségét, a sérülésére ügyelve talpra húzza. Kíváncsian hallgatja a szóbeli értékelést, már-már egészen meghatódik, csak a vége rontja el újból a hangulatot.*
- Hát bocsánat, amiért a "többim" gyalázatos...*duzzog, mert igenis megsértődött az értékelésen, még ha a jó reflexen és a könnyed mozgáson kívül nincs is szüksége többre. Mindig is íjászként tekintett magára, sosem szeretett vagy akart verekedni vagy kardozni. Amíg ott az íja és képes megfelelően célozni, addig boldog, még ha minden másban gyatra is.
Nem tetszik neki, hogy Drian, még ha nem is olyan komoly a sérülése, a kemény földön ágyaz meg, ellenérzéseit azonban felduzzadt büszkesége gyökerestől elfojtja, mondván, ha a férfi ilyen virgonc, akkor elalszik az ágyon kívül is. Ettől még kényelmetlenül érzi magát, ahogy leül az ágya szélére, s hátrapillant a válla felett az elfre.*
- Inkább aludj, mielőtt meggondolom magam... *dörmögi. Esze ágában sincs leckéket venni Hadriantól, de ha már megígérte, hogy vigyáz rá, azzal sem fenyegeti meg, hogy álmában párnába fojtja, ha tovább pimaszkodik. Talán nem is cukkolásnak szánta, így most az egyszer nem szól be érte meggondolatlanul, inkább csak figyeli, mit halász ki az ágy alól.*
- Fúj, dehogy! Nekem nem kell ekkora! *háborodik fel a túlméretezett ruhadarabon, meg egyáltalán azon, hogy mit keres az az ágya alatt. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy megmutatja összehasonlításként a sajátját, de a homlokára csapva lebeszéli magát erről az eszement hülyeségről.*
- Szép álmokat! *Motyogja elhalkulva, egyszer még hátrapillantva a válla felett. A félhomályban úgy látja, Drian alszik, vagy legalábbis alváshoz készülődik, szóval Freya bátorkodik az ágy túlsó szélén ülve kibújni lovaglónadrágjából, lerúgja magáról lábbelijét is, hanyagul az ágy lábához söpörve őket, kiold egy-két gombot az ingén, majd belebújik a takarójába, és vár. Vár, hogy egyenletes szuszogást halljon Drian felől, hogy meggyőződhessen róla, elaludt. Ez a "meggyőződés" csak annyiból áll, hogy ha az elf nem szól hozzá pár percig, akkor elkönyveli, hogy alszik. Ezen felbuzdulva félrehajtja a takarót, felül, lemászik az ágyról, és íjához lépked. Képtelen lenne most elaludni, különben is pihent már egy keveset az éjjel. Kicsomagolja a zöld ruhából, melybe bujtatta íját, és halkan, könnyedén felajzza. Kiválogatja tegezéből kedvenc nyílvesszejeit, hármat-négyet, és az egyik végével eltűri a függönyt, kiles az ablakon. Felméri a környéket, majd ágya mellé, karnyújtásnyira odakészíti a tegezét, párnája alá a tőrét. Halkan, vaktában kiválaszt az elf fegyverarzenáljából egy tisztának, használhatónak tűnő kést, azt az ajtó mellé készíti, mielőtt íjával letelepedne az ablakhoz. Úgy állítja be a széket, hogy a függöny résein pont kilásson a szemközti utcára. Íját a falnak dönti, a vesszőket a párkányra fekteti, keresztbe pakolja a lábait, és vár. Így tervezi átvészelni másnapig az időt, néha el-elpillantva Drian felé, hogy megbizonyosodjon arról, rendben alszik.
Maga sem tudja, meddig akar őrködni. Míg úgy érzi, friss a feje, addig az ablak mellett maradt, gondolataival szórakoztatja magát. Ha már úgy érzi, képtelen koncentrálni, csak akkor fog ledőlni az ágyába. Addig mereng, nem csak a férfin, hanem az elmúlt nap eseményein, és azon a tengernyi problémán, ami úgy érzi, a jövőben vár majd rájuk.*
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.11 16:11:13
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-09 19:39:44
Üzenet elküldve: 2014-05-09 19:39:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*A pofon váratlanul éri, és a fájdalom, amit okoz, egyáltalán nem éri el a korábbiakat, mégis megérti belőle, hogy nem éppen rajta van a kezdeményezés sora, és meglehet, hogy nem is lesz. Igyekszik visszafogni kibontakozó szemtelenségét, nem is beszélve a vágyairól, merthát melyik fiú ne érezne késztetést egy-két alantasabb lépésre, ha egy ilyen nő ül a derekán. Persze tisztában van vele, hogy álmaira nem igen fog sor kerülni, pláne, hogy Phormia újabb fenyegetésekkel tetőzi helyzetét. Válaszra nyitná a száját, de végül mégcsak egy rekedtes nyögést sem tud kipréselni magából, feje most visszaesik az ágyra, és a lányra hagyja, hogy mit tesz vele. Tekintetével azért megpróbálja elkapni Phormiájét, és bár van benne elég bátorság, ezúttal nem kihívóan, inkább elszántan néz rá.*
- A tied vagyok. Azt teszel, amit akarsz.
*Rögtönzött vallomása szinte még őt is meglepi, a szavak meggondolatlanul hagyják el ajkait, nyílt utat engedve a leányzónak, hogy akár beteljesítse korábbi fenyegetéseit. Nem mintha eddig akadályozta volna, hogy nem kapott hivatalos engedélyt, vagy Nippa hűségének esküjét, de előbb-utóbb (ha addig életben marad a fiú) bizonyosan elvárta volna. Nippa azonban már nem tudja, és nem is akarja visszavonni szavait.*
*A pofon váratlanul éri, és a fájdalom, amit okoz, egyáltalán nem éri el a korábbiakat, mégis megérti belőle, hogy nem éppen rajta van a kezdeményezés sora, és meglehet, hogy nem is lesz. Igyekszik visszafogni kibontakozó szemtelenségét, nem is beszélve a vágyairól, merthát melyik fiú ne érezne késztetést egy-két alantasabb lépésre, ha egy ilyen nő ül a derekán. Persze tisztában van vele, hogy álmaira nem igen fog sor kerülni, pláne, hogy Phormia újabb fenyegetésekkel tetőzi helyzetét. Válaszra nyitná a száját, de végül mégcsak egy rekedtes nyögést sem tud kipréselni magából, feje most visszaesik az ágyra, és a lányra hagyja, hogy mit tesz vele. Tekintetével azért megpróbálja elkapni Phormiájét, és bár van benne elég bátorság, ezúttal nem kihívóan, inkább elszántan néz rá.*
- A tied vagyok. Azt teszel, amit akarsz.
*Rögtönzött vallomása szinte még őt is meglepi, a szavak meggondolatlanul hagyják el ajkait, nyílt utat engedve a leányzónak, hogy akár beteljesítse korábbi fenyegetéseit. Nem mintha eddig akadályozta volna, hogy nem kapott hivatalos engedélyt, vagy Nippa hűségének esküjét, de előbb-utóbb (ha addig életben marad a fiú) bizonyosan elvárta volna. Nippa azonban már nem tudja, és nem is akarja visszavonni szavait.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-08 19:57:45
Üzenet elküldve: 2014-05-08 19:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Eyca //
* Ennél kényelmesebb fogadót aligha találnak majd az előttük álló hosszú úton, s ez bizonyára okoz egy kis gondot, legalább is Eyca részéről. Aweron a jég hátán is jól megvan, csak adjanak a kezébe egy élesebb tőrt vagy szuronyt. Még végig sem mondta, a csinos szőkeség már közbe is vág, s a pihenők felől érdeklődik. Talán egy rövidkét tarthatnak, ha elég gyorsan haladnak a kikötő felé, ám rendesen elidőzgetni vajmi kevés idejük lesz. Ezt próbálja valamilyen formában szavakba önteni, de arra lyukad ki, hogy a lánynak ez nem lesz a kedvére való.*
- Ha gyorsak vagyunk lehetséges. Elhaladunk egy jó barátom fogadója mellett. megszállhatunk akár ott is. * Veszi számításba ezt a lehetőséget is, ám ott is elég szerény a környezet az Eycához hasonló nemes dámáknak.*
- Látja? Itt. * Bök rá a térképen egy pár mérföldnyire lévő, folyó melletti pontra.*
- A hely gyönyörű. Talán tetszeni fog magának is. * Ha már a szálláshelyük nem fog annyira, akkor legalább a kis tisztás melletti házikó talán elnyeri a tetszését, már ha szereti a természetet, s nem inkább luxust kúriákban töltené az idejét egy pohárka jó évjáratú borral. Ha befejezték a térkép nézegetését akkor összetekeri, majd komoly tekintettel néz a nő íriszeibe.*
- Kellemetlenség alatt értem azt, hogy nem mindig lesz tető a fejünk fölött éjszaka. Víz sem biztos, hogy mindig lesz, de mivel a folyópart mentén haladunk el... * Vár egy pár másodpercet, hogy Eyca reagáljon az elhangzottakra. Van egy olyan sejtése, hogy hangot fog adni nemtetszésének, ám ha nem így van akkor folytatja.*
- Az összeg pedig.. Lássuk csak. * gyors fejszámolást végez, vagy legalább is úgy tesz, hiszen elképzelése sincsen, hogy mennyit kérne egy vajákos egy ilyen kis akcióért.*
- Sajnos hozzá kell számítanom azt is, hogy velem tart, s ezáltal a védelmet is. Így az ár jócskán az egekbe szökik. De mivel asszonyom, én szeretem a társaságot, s főleg az ilyet... * Mér végig rajta jelentőségteljesen.*
- ... Úgy gondolom egy kis engedményt igazán adhatok. Kétszáz aranytalléros. * Mondja ki végül az árat, melyből talán alkudni is hajlandó, bár ahhoz lehet, hogy szépen meg kell rebegtetnie azokat a hosszú pillákat.*
- Azt hiszem mindent elmondtam. Van olyan részlet, melyre kíváncsi volna?
* Kérdi, s közben hanyagul az asztalra ül. Gondolta, hogy nem száll meg egy ehhez hasonló egyszerű kis tavernában, de azért remélte, hogy tovább élvezheti Eyca társaságát. A nőnek szinte minden porcikájából sugároz az érzéki vonzerő, mely erősen közrejátszott azért abban, hogy Aweron végül is rászánta magát a kalandra.*
- Önnek is asszonyom. Akkor reggel. * Apró fejhajtással köszön el, s mikor az ajtó zárul a lány karcsú alakja mögött Aweron kétségek közt gyötrődve sétál az ablakhoz, melyen keresztül később látja Eycát amint elhagyja a fogadót.*
- Mit művelek? * Túr bele két kézzel hajába, majd elfújja az asztalon égő gyertyát, s a szobát ellepik az árnyékok, melyek közt álomra hajtja fejét.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.08 19:58:22
* Ennél kényelmesebb fogadót aligha találnak majd az előttük álló hosszú úton, s ez bizonyára okoz egy kis gondot, legalább is Eyca részéről. Aweron a jég hátán is jól megvan, csak adjanak a kezébe egy élesebb tőrt vagy szuronyt. Még végig sem mondta, a csinos szőkeség már közbe is vág, s a pihenők felől érdeklődik. Talán egy rövidkét tarthatnak, ha elég gyorsan haladnak a kikötő felé, ám rendesen elidőzgetni vajmi kevés idejük lesz. Ezt próbálja valamilyen formában szavakba önteni, de arra lyukad ki, hogy a lánynak ez nem lesz a kedvére való.*
- Ha gyorsak vagyunk lehetséges. Elhaladunk egy jó barátom fogadója mellett. megszállhatunk akár ott is. * Veszi számításba ezt a lehetőséget is, ám ott is elég szerény a környezet az Eycához hasonló nemes dámáknak.*
- Látja? Itt. * Bök rá a térképen egy pár mérföldnyire lévő, folyó melletti pontra.*
- A hely gyönyörű. Talán tetszeni fog magának is. * Ha már a szálláshelyük nem fog annyira, akkor legalább a kis tisztás melletti házikó talán elnyeri a tetszését, már ha szereti a természetet, s nem inkább luxust kúriákban töltené az idejét egy pohárka jó évjáratú borral. Ha befejezték a térkép nézegetését akkor összetekeri, majd komoly tekintettel néz a nő íriszeibe.*
- Kellemetlenség alatt értem azt, hogy nem mindig lesz tető a fejünk fölött éjszaka. Víz sem biztos, hogy mindig lesz, de mivel a folyópart mentén haladunk el... * Vár egy pár másodpercet, hogy Eyca reagáljon az elhangzottakra. Van egy olyan sejtése, hogy hangot fog adni nemtetszésének, ám ha nem így van akkor folytatja.*
- Az összeg pedig.. Lássuk csak. * gyors fejszámolást végez, vagy legalább is úgy tesz, hiszen elképzelése sincsen, hogy mennyit kérne egy vajákos egy ilyen kis akcióért.*
- Sajnos hozzá kell számítanom azt is, hogy velem tart, s ezáltal a védelmet is. Így az ár jócskán az egekbe szökik. De mivel asszonyom, én szeretem a társaságot, s főleg az ilyet... * Mér végig rajta jelentőségteljesen.*
- ... Úgy gondolom egy kis engedményt igazán adhatok. Kétszáz aranytalléros. * Mondja ki végül az árat, melyből talán alkudni is hajlandó, bár ahhoz lehet, hogy szépen meg kell rebegtetnie azokat a hosszú pillákat.*
- Azt hiszem mindent elmondtam. Van olyan részlet, melyre kíváncsi volna?
* Kérdi, s közben hanyagul az asztalra ül. Gondolta, hogy nem száll meg egy ehhez hasonló egyszerű kis tavernában, de azért remélte, hogy tovább élvezheti Eyca társaságát. A nőnek szinte minden porcikájából sugároz az érzéki vonzerő, mely erősen közrejátszott azért abban, hogy Aweron végül is rászánta magát a kalandra.*
- Önnek is asszonyom. Akkor reggel. * Apró fejhajtással köszön el, s mikor az ajtó zárul a lány karcsú alakja mögött Aweron kétségek közt gyötrődve sétál az ablakhoz, melyen keresztül később látja Eycát amint elhagyja a fogadót.*
- Mit művelek? * Túr bele két kézzel hajába, majd elfújja az asztalon égő gyertyát, s a szobát ellepik az árnyékok, melyek közt álomra hajtja fejét.*
A hozzászólás írója (Aweron Garodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.08 19:58:22
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-08 09:31:34
Üzenet elküldve: 2014-05-08 09:31:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ismételten elfoglalva szállását, oldaláról leakasztja bőrtarisznyáját és a szobában lévő asztalkára helyezi. A szoba ablaka felé veszi az irányt, hogy ki tudja nyitni azt, majd beindítja szájában pihenő pöfékelőjét. Bár, már nem is tudja hány és hány éve hűséges társa ez a füstgép, még most sem szereti, ha nincs legalább egy pont, ahol a zárt térből távozhat az a füst, ami távozik tüdejéből. Visszabattyogva az asztalhoz ráérősen elkezd kipakolni batyujából, mindent szép sorba rakva maga elé.*
~Nézzük csak. Az üst ma nem fog kelleni, azt hátrébb rakom, a többit előrébb.~
*Gondolatainak eleget téve cselekszik, majd előkapja a gyógynövényeket is, melyeket a napokban gyűjtött magának és az előállításhoz szükséges kellékek elé helyezi.*
~Először is az alapot kell megcsinálnom a Rysha-ból, amint megjön hozzá a vizem. Utána mehet hozzá a Gbolis olaja és végezetül a Vérfű intenzív anyagai. Bár azt csak kint tudom megcsinálni, ahhoz az üst is fog kelleni. Majd a folyóparton megoldom, mikor megyek a virágokért, amiket otthagytam.~
*Gondolatmenetét a várva várt kopogtatás töri meg, mely minden kétséget kizáróan a fogadós megérkezését jelzi. A gnóm tágra nyílt mosollyal veszi át a rendelést, majd izgatottan munkához is lát.
Legelőször a kiszárított Rysha-hoz nyúl, ami még mindig a pergamenben pihen, úgyhogy nagy gonddal, nehogy kiszóródjon belőle, a mozsár felett bontja, szabadítja ki a virágokat a papír fogságából. A mozsártörővel elkezdi pépesíteni a növényt, majd mikor állagra majdnem megfelelő, pár cseppnyi vizet is önt hozzá, amit a fogadós hozott fel neki és készre keveri, esetlegesen önt hozzá még egy kis folyadékot, ha nem lenne elég a végeredmény eléréséhez. Mindaddig tömködi, kevergeti, amíg szép krémes állagot nem kap.
A masszát a mozsárban hagyja.
Jöhet a Gbolis. A leszakított bogyókat a kis kendőszerű szövetre helyezi, amit úgyszintén, még a piacon vásárolt, majd négy sarkát összefogja. Felülről indulva, elkezdi, először óvatosan, majd mikor már nincs rés a sarkok között, valamivel gyorsabban tekerni, csavarni, hogy a végén a bogyók összepréselődjenek és kinyerje belőlük a folyadékot, melyet a szövet azonnal le is szűr. Azonnal a mozsárba engedve a bogyók levét, összedolgozza az eredeti kencével, ami ennek hatására valamivel bársonyosabb hatást eredményez az előzőnél. Már eddig is, csupán a Rysha-val használható lett volna a kenőcs, de a Gbolis-al hatékonyabb, előbb felszívódik, valamint lehet, hogy talán kicsivel drágábban is tudja eladni.
Miután ezzel elkészül, megebédel, melyet a fogadóssal hozatott fel szállására, majd visszapakolja a tárgyakat táskájába és elindul lefelé a lépcsőn, ugyanis még javában nincsen este, bőven belefér még egy kis séta az idejébe, valamint, hogy befejezhesse kencéjét.*
~Nézzük csak. Az üst ma nem fog kelleni, azt hátrébb rakom, a többit előrébb.~
*Gondolatainak eleget téve cselekszik, majd előkapja a gyógynövényeket is, melyeket a napokban gyűjtött magának és az előállításhoz szükséges kellékek elé helyezi.*
~Először is az alapot kell megcsinálnom a Rysha-ból, amint megjön hozzá a vizem. Utána mehet hozzá a Gbolis olaja és végezetül a Vérfű intenzív anyagai. Bár azt csak kint tudom megcsinálni, ahhoz az üst is fog kelleni. Majd a folyóparton megoldom, mikor megyek a virágokért, amiket otthagytam.~
*Gondolatmenetét a várva várt kopogtatás töri meg, mely minden kétséget kizáróan a fogadós megérkezését jelzi. A gnóm tágra nyílt mosollyal veszi át a rendelést, majd izgatottan munkához is lát.
Legelőször a kiszárított Rysha-hoz nyúl, ami még mindig a pergamenben pihen, úgyhogy nagy gonddal, nehogy kiszóródjon belőle, a mozsár felett bontja, szabadítja ki a virágokat a papír fogságából. A mozsártörővel elkezdi pépesíteni a növényt, majd mikor állagra majdnem megfelelő, pár cseppnyi vizet is önt hozzá, amit a fogadós hozott fel neki és készre keveri, esetlegesen önt hozzá még egy kis folyadékot, ha nem lenne elég a végeredmény eléréséhez. Mindaddig tömködi, kevergeti, amíg szép krémes állagot nem kap.
A masszát a mozsárban hagyja.
Jöhet a Gbolis. A leszakított bogyókat a kis kendőszerű szövetre helyezi, amit úgyszintén, még a piacon vásárolt, majd négy sarkát összefogja. Felülről indulva, elkezdi, először óvatosan, majd mikor már nincs rés a sarkok között, valamivel gyorsabban tekerni, csavarni, hogy a végén a bogyók összepréselődjenek és kinyerje belőlük a folyadékot, melyet a szövet azonnal le is szűr. Azonnal a mozsárba engedve a bogyók levét, összedolgozza az eredeti kencével, ami ennek hatására valamivel bársonyosabb hatást eredményez az előzőnél. Már eddig is, csupán a Rysha-val használható lett volna a kenőcs, de a Gbolis-al hatékonyabb, előbb felszívódik, valamint lehet, hogy talán kicsivel drágábban is tudja eladni.
Miután ezzel elkészül, megebédel, melyet a fogadóssal hozatott fel szállására, majd visszapakolja a tárgyakat táskájába és elindul lefelé a lépcsőn, ugyanis még javában nincsen este, bőven belefér még egy kis séta az idejébe, valamint, hogy befejezhesse kencéjét.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:50:29
Üzenet elküldve: 2014-05-06 18:50:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Nippa //
*A szélesebb vigyorra és a válaszra szíve szerint ujjait a puha testébe mártaná, átdöfve puha bőrét, lagymatag húsát és testében vájkálna, míg nem látja a valódi kínt vonaglani pofáján. S komoly szándék buzog benne ezen és ehhez hasonló tettek végrehajtása érdekében, ám az arcára kapott érintése az ajkaknak, kizökkenti. Egy szívdobbanásig, ha nem kettőig, csak meredten bámul, majd egyszerű nőiességgel, jobbjának fonákjával csattan egy pofon Nippa arcán.
Úgy tűnik, nem tűri jól, ha nem ő kezdeményezi a dolgokat, mégis megtörténnek. Hiába volt közvetlen mindvégig és szinte már követelte, hogy hímségének tegyen eleget a fiú, most mégis ezzel rendezi le. Ám az ütésben nem volt annyi erő, mint eddig bármelyik tettében. Látszólag ezt nem az extradimenzionális lény, másvilág torz, itt mégis istenszabású teremtménye tette, hanem a test valódi, fizikai megnyilvánulása volt ez.*
- Jobb lesz megtanulnod, hol a helyed. Vagy a kutyám leszel, vagy egy halott dög.
*Szavai kemények, ahogy továbbra is rajta ülve néz le rá. Kezével újra az arcához nyúl, ám most száját igyekszik összeszorítani, csücsörítésre kényszerítve.*
- Szerinted hogy lenne jobb? Ha megpróbálnám lemetszeni az ajkaid, vagy ha összevarrnám őket?
*Kérdi, most az ő ajkain az őrült mosoly, játszi könnyedséggel virul ismét. Arról szót sem ejtve, hogy komolyságát nehéz lenne meghatározni. Öntörvényű uraknak szokása a tolvajok kezét, de legalábbis ujját venni, ha lopnak. Vajon Nippa is érdemel ilyesféle büntetést?*
*A szélesebb vigyorra és a válaszra szíve szerint ujjait a puha testébe mártaná, átdöfve puha bőrét, lagymatag húsát és testében vájkálna, míg nem látja a valódi kínt vonaglani pofáján. S komoly szándék buzog benne ezen és ehhez hasonló tettek végrehajtása érdekében, ám az arcára kapott érintése az ajkaknak, kizökkenti. Egy szívdobbanásig, ha nem kettőig, csak meredten bámul, majd egyszerű nőiességgel, jobbjának fonákjával csattan egy pofon Nippa arcán.
Úgy tűnik, nem tűri jól, ha nem ő kezdeményezi a dolgokat, mégis megtörténnek. Hiába volt közvetlen mindvégig és szinte már követelte, hogy hímségének tegyen eleget a fiú, most mégis ezzel rendezi le. Ám az ütésben nem volt annyi erő, mint eddig bármelyik tettében. Látszólag ezt nem az extradimenzionális lény, másvilág torz, itt mégis istenszabású teremtménye tette, hanem a test valódi, fizikai megnyilvánulása volt ez.*
- Jobb lesz megtanulnod, hol a helyed. Vagy a kutyám leszel, vagy egy halott dög.
*Szavai kemények, ahogy továbbra is rajta ülve néz le rá. Kezével újra az arcához nyúl, ám most száját igyekszik összeszorítani, csücsörítésre kényszerítve.*
- Szerinted hogy lenne jobb? Ha megpróbálnám lemetszeni az ajkaid, vagy ha összevarrnám őket?
*Kérdi, most az ő ajkain az őrült mosoly, játszi könnyedséggel virul ismét. Arról szót sem ejtve, hogy komolyságát nehéz lenne meghatározni. Öntörvényű uraknak szokása a tolvajok kezét, de legalábbis ujját venni, ha lopnak. Vajon Nippa is érdemel ilyesféle büntetést?*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-03 23:43:13
Üzenet elküldve: 2014-05-03 23:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aweron//
~Ha ez a város legkényelmesebb fogadója, akkor milyen lehet a többi?~ *gondolja felháborodva és hőn reméli, hogy útjuk során fényűzőbb helyeken töltik az éjszakát. Nagyon kényes a háta, a rossz matractól egész nap fáj, most pedig az hiányzik neki a legkevésbé. ~Lehet, hogy be kéne pakoltatnom egy vékony derékaljat is? Vagy legalább egy párnát a derekam alá.~ Elkezdi gondolatban összeszedni, hogy mire is lesz szüksége az út során, de a férfi egyik mondatára felfigyel.*
- Pihenő nélkül? *kérdezi felháborodottan.* Ezt ugye nem gondolja komolyan?
*Ha nincs pihenő, nem tud ebédelni, márpedig a rendszeres táplálkozás nélkül a szervezet elgyengül. Ezt már gyermekkorban megtanulta. És ha ez még nem lenne elég, puha bőrét is kicserezné a nyereg, kemény lenne, mint valami mosónőé. Már a gondolattól is a hányinger kerülgette. Kenőcs! Feltétlenül be kell raknia a kenőcsöt, hogy este bekenje vele kipirosodott alfelét.
A férfi figyelmeztetései gyanakvást keltenek benne.*
- Mit ért pontosan kényelmetlen alatt? *kérdezi összeráncolt homlokkal.* Hosszabb úton természetesen már voltam néhai férjemmel, talán öt vagy inkább hat éve lehetett, de sajnos az utóbbi időben nem igazán nyílt lehetőségem elhagyni az otthonomat. Viszont mikor még hajadon voltam, sokat utazgattam a társalkodónőmmel. Amolyan rokonlátogatásokat tettünk, két-három, esetenként több napos utak. Éjszakánként kis fogadókban szálltunk meg, vagy nemes atyám barátai nyújtottak szállást nekünk. *Imádta ezeket az utakat, kikerülhetett a felügyelet alól. Esténként Delsysszel összebújtak a hatalmas ágyban és rémtörténeteket meséltek egymásnak. A fél-elf lány nemcsak a társalkodónője, de a legjobb barátnője is volt. Egy ilyen út során kóstolták meg először a bort, amit elsőre nagyon savanyúnak találtak, és inkább kiöntöttek. A kocsmákban idegenekkel ismerkedtek, meghallgatták a történeteiket és a dalaikat, hagyták, hogy a bárdok udvaroljanak nekik. Delsys még azt is engedte, hogy az egyik szájon csókolja, és utána mindenfelé híresztelte. Mennyire fiatalok is voltak akkor. Minden héten más lovagba szerettek bele, bár azt túlzás volt szerelemnek nevezni. Mennyire bolondok is voltak akkor, hogy azt képzelték, hogy egyszer majd minden romantikus ábrándjaik valóra válik.*
- Egy apró, ám igen fontos részletet még nem beszéltünk meg: hogy mennyit is kér a szolgálataiért. Nem vagyok fukar, de szeretem tudni, hogy mire számítsak az anyagiak terén.
*Férje jócskán hagyott rá vagyont, de ennek nagy része az ügyfeleinél van hitel formájában, akiknek nagyon nem akarózik egy összegben kifizetni. Mindenféle szerződésekre hivatkoznak, így míg a tartozásokat be nem hajtja, jelentősen szűk keretből kell gazdálkodnia.
A férfi utolsó kérdése annyira váratlan, hogy nem tud uralkodni magán, hangosan felkacag.*
- A fogadóban? Ugyan, dehogy! A Gazdagnegyedben lakom, szerencsére, így nem kell ilyen szegényes helyen töltenem az éjszakát. Napkelte előtt egy órával itt leszek az ivóhelységben, amennyiben az megfelel önnek is *tér vissza Eyca a hivatalos hangnemhez.* Legyen nyugodt éjszakája!
*Az ajtóból még visszamosolyog a férfira, majd elindul hazafelé.*
A hozzászólás írója (Eyca Victanda Dolian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.03 23:45:58
~Ha ez a város legkényelmesebb fogadója, akkor milyen lehet a többi?~ *gondolja felháborodva és hőn reméli, hogy útjuk során fényűzőbb helyeken töltik az éjszakát. Nagyon kényes a háta, a rossz matractól egész nap fáj, most pedig az hiányzik neki a legkevésbé. ~Lehet, hogy be kéne pakoltatnom egy vékony derékaljat is? Vagy legalább egy párnát a derekam alá.~ Elkezdi gondolatban összeszedni, hogy mire is lesz szüksége az út során, de a férfi egyik mondatára felfigyel.*
- Pihenő nélkül? *kérdezi felháborodottan.* Ezt ugye nem gondolja komolyan?
*Ha nincs pihenő, nem tud ebédelni, márpedig a rendszeres táplálkozás nélkül a szervezet elgyengül. Ezt már gyermekkorban megtanulta. És ha ez még nem lenne elég, puha bőrét is kicserezné a nyereg, kemény lenne, mint valami mosónőé. Már a gondolattól is a hányinger kerülgette. Kenőcs! Feltétlenül be kell raknia a kenőcsöt, hogy este bekenje vele kipirosodott alfelét.
A férfi figyelmeztetései gyanakvást keltenek benne.*
- Mit ért pontosan kényelmetlen alatt? *kérdezi összeráncolt homlokkal.* Hosszabb úton természetesen már voltam néhai férjemmel, talán öt vagy inkább hat éve lehetett, de sajnos az utóbbi időben nem igazán nyílt lehetőségem elhagyni az otthonomat. Viszont mikor még hajadon voltam, sokat utazgattam a társalkodónőmmel. Amolyan rokonlátogatásokat tettünk, két-három, esetenként több napos utak. Éjszakánként kis fogadókban szálltunk meg, vagy nemes atyám barátai nyújtottak szállást nekünk. *Imádta ezeket az utakat, kikerülhetett a felügyelet alól. Esténként Delsysszel összebújtak a hatalmas ágyban és rémtörténeteket meséltek egymásnak. A fél-elf lány nemcsak a társalkodónője, de a legjobb barátnője is volt. Egy ilyen út során kóstolták meg először a bort, amit elsőre nagyon savanyúnak találtak, és inkább kiöntöttek. A kocsmákban idegenekkel ismerkedtek, meghallgatták a történeteiket és a dalaikat, hagyták, hogy a bárdok udvaroljanak nekik. Delsys még azt is engedte, hogy az egyik szájon csókolja, és utána mindenfelé híresztelte. Mennyire fiatalok is voltak akkor. Minden héten más lovagba szerettek bele, bár azt túlzás volt szerelemnek nevezni. Mennyire bolondok is voltak akkor, hogy azt képzelték, hogy egyszer majd minden romantikus ábrándjaik valóra válik.*
- Egy apró, ám igen fontos részletet még nem beszéltünk meg: hogy mennyit is kér a szolgálataiért. Nem vagyok fukar, de szeretem tudni, hogy mire számítsak az anyagiak terén.
*Férje jócskán hagyott rá vagyont, de ennek nagy része az ügyfeleinél van hitel formájában, akiknek nagyon nem akarózik egy összegben kifizetni. Mindenféle szerződésekre hivatkoznak, így míg a tartozásokat be nem hajtja, jelentősen szűk keretből kell gazdálkodnia.
A férfi utolsó kérdése annyira váratlan, hogy nem tud uralkodni magán, hangosan felkacag.*
- A fogadóban? Ugyan, dehogy! A Gazdagnegyedben lakom, szerencsére, így nem kell ilyen szegényes helyen töltenem az éjszakát. Napkelte előtt egy órával itt leszek az ivóhelységben, amennyiben az megfelel önnek is *tér vissza Eyca a hivatalos hangnemhez.* Legyen nyugodt éjszakája!
*Az ajtóból még visszamosolyog a férfira, majd elindul hazafelé.*
A hozzászólás írója (Eyca Victanda Dolian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.03 23:45:58
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-03 19:49:28
Üzenet elküldve: 2014-05-03 19:49:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*Ahogy sejtette, gyenge próbálkozásával semmit sem ért el, így a szabadulás gondolata is messze száll tőle. A magában érzett ellentét szinte kettészakítja, mégis valahogy jólesik neki, ritkán érzékeli ennyire intenzíven a világot. Az ereiben mozgó adrenalin méginkább felgyorsítja pulzusát, ami kissé megijeszti a fiút. Phormia kérdésére azonban csak még szélesebbé válik a vigyor a képén, amennyire tud, közelebb hajol a lányhoz.*
- De nem tetted.
*A fiúnak szinte már nevetni támad kedve, elvégre Phormiának egyelőre valóban nincs oka megölni, és még ha lenne is, avval sem tudna semmit sem kezdeni. Így hát reménykedik benne, hogy a válasz kielégíti az eredarlányt, mégha talán vakmerőség is az ő helyzetében lázadással próbálkozni. Nem mintha különösebben ellenkezni akarna a lánnyal, elbűvöli, hogy akár csak egyetlen érintésével mennyi mindent kivált belőle. Ha Phormia nem hajol félre, vagy ellenkezik, akkor Nippa ajkai az arcát érintik, ahogy leheletnyi puszit nyom a puha bőrre. Maga sem érti, miért teszi, a lány megannyi eddig mélyen lapuló ingert szabadít fel benne... Az egész olyan, mintha csak egy gyorsan elfutó álomkép lenne, amivel esténként vigasztalja magát egy fárasztó nap után, Nippa egyáltalán nem bánja még azt sem, ha ez lesz az utolsó éjszakája.*
*Ahogy sejtette, gyenge próbálkozásával semmit sem ért el, így a szabadulás gondolata is messze száll tőle. A magában érzett ellentét szinte kettészakítja, mégis valahogy jólesik neki, ritkán érzékeli ennyire intenzíven a világot. Az ereiben mozgó adrenalin méginkább felgyorsítja pulzusát, ami kissé megijeszti a fiút. Phormia kérdésére azonban csak még szélesebbé válik a vigyor a képén, amennyire tud, közelebb hajol a lányhoz.*
- De nem tetted.
*A fiúnak szinte már nevetni támad kedve, elvégre Phormiának egyelőre valóban nincs oka megölni, és még ha lenne is, avval sem tudna semmit sem kezdeni. Így hát reménykedik benne, hogy a válasz kielégíti az eredarlányt, mégha talán vakmerőség is az ő helyzetében lázadással próbálkozni. Nem mintha különösebben ellenkezni akarna a lánnyal, elbűvöli, hogy akár csak egyetlen érintésével mennyi mindent kivált belőle. Ha Phormia nem hajol félre, vagy ellenkezik, akkor Nippa ajkai az arcát érintik, ahogy leheletnyi puszit nyom a puha bőrre. Maga sem érti, miért teszi, a lány megannyi eddig mélyen lapuló ingert szabadít fel benne... Az egész olyan, mintha csak egy gyorsan elfutó álomkép lenne, amivel esténként vigasztalja magát egy fárasztó nap után, Nippa egyáltalán nem bánja még azt sem, ha ez lesz az utolsó éjszakája.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-03 12:50:06
Üzenet elküldve: 2014-05-03 12:50:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Nippa //
*Nippa kezei ugyan elemelkednek a puha ágytól, de ezzel csak annyit ér el, hogy Phormia még inkább ránehezedik, hogy ott tudja tartani.
Édes félelem, kellemes rettegés, nem is tudja, mennyire hiányzott már, hogy ilyen közelről érezze ezt. Rögtön kielégítőbb, mintha csak a kocsmában kószáló érzésekből igyekezne megragadni párat. Az ölés viszont ráér, ő inkább játszik előbb a fiúval. Hisz meg is mondta, akár életben is maradhat. Ám ha élni akar, félnie kell. Valaki régen azt mondta, inkább hal meg állva, mintsem térden éljen. Talán vele is egy eredar végzett.
Sikerrel jár, hiszen még édesebb lesz csak az a hullám, mi a fiúból árad, mikor torkához érnek ujjai és álla alatt szorítja két ujjával. Valószínű, hogy a halálfélelem fullasztóbb, mint amit csinál, főleg, hogy most is érez valami furcsát. Egy különös kis mellékzönge az ízletes melódiának, mely különös utóízt ad, s bár nem mondaná, hogy kimondottan ínyére lenne, mégis egy eddig teljesen más felfedezés, hogy a félelem és az öröm egyszerre van jelen, még ha ilyen aránytalanul is.
És a fiú elvigyorodik. Még érzi, hogy fél, de valami más elnyomja, ami nagyon idegesítő, zavaró, bosszantó és... És vonzó. Nem képes másra gondolni, csak hogy ez a Nippa vagy őrült, vagy bátor, hogy képes ellent mondani neki. Elereszti és ujjaival most mosolygó ajkaihoz ér.*
- Miért vigyorogsz? Meg is ölhettelek volna.
*Tudni akarja. Nem fogad el se kitérő választ, se semmi mást. Egy hozzá hasonló amúgy se olyan, kit félre lehet vezetni. Phormia pedig hidegvérrel ki is tépi a torkát, ha nem tetszik, amit mond.*
*Nippa kezei ugyan elemelkednek a puha ágytól, de ezzel csak annyit ér el, hogy Phormia még inkább ránehezedik, hogy ott tudja tartani.
Édes félelem, kellemes rettegés, nem is tudja, mennyire hiányzott már, hogy ilyen közelről érezze ezt. Rögtön kielégítőbb, mintha csak a kocsmában kószáló érzésekből igyekezne megragadni párat. Az ölés viszont ráér, ő inkább játszik előbb a fiúval. Hisz meg is mondta, akár életben is maradhat. Ám ha élni akar, félnie kell. Valaki régen azt mondta, inkább hal meg állva, mintsem térden éljen. Talán vele is egy eredar végzett.
Sikerrel jár, hiszen még édesebb lesz csak az a hullám, mi a fiúból árad, mikor torkához érnek ujjai és álla alatt szorítja két ujjával. Valószínű, hogy a halálfélelem fullasztóbb, mint amit csinál, főleg, hogy most is érez valami furcsát. Egy különös kis mellékzönge az ízletes melódiának, mely különös utóízt ad, s bár nem mondaná, hogy kimondottan ínyére lenne, mégis egy eddig teljesen más felfedezés, hogy a félelem és az öröm egyszerre van jelen, még ha ilyen aránytalanul is.
És a fiú elvigyorodik. Még érzi, hogy fél, de valami más elnyomja, ami nagyon idegesítő, zavaró, bosszantó és... És vonzó. Nem képes másra gondolni, csak hogy ez a Nippa vagy őrült, vagy bátor, hogy képes ellent mondani neki. Elereszti és ujjaival most mosolygó ajkaihoz ér.*
- Miért vigyorogsz? Meg is ölhettelek volna.
*Tudni akarja. Nem fogad el se kitérő választ, se semmi mást. Egy hozzá hasonló amúgy se olyan, kit félre lehet vezetni. Phormia pedig hidegvérrel ki is tépi a torkát, ha nem tetszik, amit mond.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 20:07:47
Üzenet elküldve: 2014-05-01 20:07:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Nagyon nem tervezi túltárgyalni ezt a témát, egyáltalán nem érdekli, hogy Assa miket eszik és milyen állatokat szeret és nem öl meg, viszont a harmadik mondata szöget ver a fejében, és ismét gonoszkás mosolyra húzódnak az ajkai ahogy hidegkék szemei csillannak.*
- Na megnézném engem mikor tudnál ilyesmiben megállítani! *Veti oda, a többi mondatra pedig nem reagál különösebben. Nem lát a lány fejébe, így az álszentséget csak ebben érezte ki, a beképzeltség vádját viszont még mindig fenntartja, de nem csak ellene, hanem rengeteg másik felszíni ellen is, és ennek miértjét már a barakkban kifejtette annak a mélységi hímnek. És ettől a kinyilvánításától egyelőre biztosan nem tágít.*
*A magassarkút könnyű megszokni kellő gyakorlással, és az ember minél többet hordja, annál hosszabb ideig képes ebben mászkálni anélkül, hogy különösebb lábfájdalmai lennének. Meg számára a tűsarok is egy fegyver, ha a sötételf tudja hogyan rúgjon.
Végigméri a lányt, és igen, a szolid jelzőn kívül aki ránéz talán az aranyos juthat még róla eszébe. Rá ezt ritkán szokták mondani, mivel vagy harcra öltözik, vagy...nem harcra. De azok a kollekciók meg csak ilyenekből állnak.
A kérdésre nem válaszol, a körömvágást meg inkább nem is nézi, inkább a köpenyére készített selyemkendőt veszi kézbe, és kezdi körbetekerni vele a szemét, majd hátul biztos csomóra köti.*
- Nincs alsó ruházat! *Jegyzi meg miközben a köpenyét is magára erősíti, aztán ahogy indul az ajtó felé a tarisznyáját is felkapja a földről. Az ajtónál viszont megtorpan, mivel be van zárva. Mikor bejöttek meg Assa zárt, így valószínűleg ő tudja, hogy hova tette le tegnap hajnalban a kulcsot.*
*Nagyon nem tervezi túltárgyalni ezt a témát, egyáltalán nem érdekli, hogy Assa miket eszik és milyen állatokat szeret és nem öl meg, viszont a harmadik mondata szöget ver a fejében, és ismét gonoszkás mosolyra húzódnak az ajkai ahogy hidegkék szemei csillannak.*
- Na megnézném engem mikor tudnál ilyesmiben megállítani! *Veti oda, a többi mondatra pedig nem reagál különösebben. Nem lát a lány fejébe, így az álszentséget csak ebben érezte ki, a beképzeltség vádját viszont még mindig fenntartja, de nem csak ellene, hanem rengeteg másik felszíni ellen is, és ennek miértjét már a barakkban kifejtette annak a mélységi hímnek. És ettől a kinyilvánításától egyelőre biztosan nem tágít.*
*A magassarkút könnyű megszokni kellő gyakorlással, és az ember minél többet hordja, annál hosszabb ideig képes ebben mászkálni anélkül, hogy különösebb lábfájdalmai lennének. Meg számára a tűsarok is egy fegyver, ha a sötételf tudja hogyan rúgjon.
Végigméri a lányt, és igen, a szolid jelzőn kívül aki ránéz talán az aranyos juthat még róla eszébe. Rá ezt ritkán szokták mondani, mivel vagy harcra öltözik, vagy...nem harcra. De azok a kollekciók meg csak ilyenekből állnak.
A kérdésre nem válaszol, a körömvágást meg inkább nem is nézi, inkább a köpenyére készített selyemkendőt veszi kézbe, és kezdi körbetekerni vele a szemét, majd hátul biztos csomóra köti.*
- Nincs alsó ruházat! *Jegyzi meg miközben a köpenyét is magára erősíti, aztán ahogy indul az ajtó felé a tarisznyáját is felkapja a földről. Az ajtónál viszont megtorpan, mivel be van zárva. Mikor bejöttek meg Assa zárt, így valószínűleg ő tudja, hogy hova tette le tegnap hajnalban a kulcsot.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 17:12:59
Üzenet elküldve: 2014-05-01 17:12:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Hát, végső soron igazad van. Bár ez a tápláléklánc. Viszont nem hagyom, hogy megöljenek egy olyan állatot, ami nem haszonállat. Olyan sok húst nem eszem, hisz az elég drága, vadászni pedig nem is tudok, de nem is akarnék. Inkább gyűjtögetek. Így kevesebb állat hal meg.
* Mondja egy kissé szomorkás mosoly kíséretében. Állszentnek nem állszent ő, s inkább büszkeség, mint beképzeltség van benne. Ezért nem tűrte, hogy a lány a felszínieket elhordja mindenfélének.*
* Erfalody is felébred utána egy kicsivel. A ruháját Assa egy pillanatra megszemléli, s megállapítja, hogy illik a rövid ruhadarab a mélységihez. A magassarkúban nem is érti, hogy hogy lehet menni, mindig is topánkát viselt, ő nem vágyik másra. Az ő ruhája megintcsak egyszerűbb, mint Erfalodyé. Hisz az egész csak sima zöld, semmi fodor. A szabása viszont szép az ő ruhájának is, illik vékony alakjához. Enyhe V kivágása van, de nem kihívó, szem talizmána feldobja az öltözéket. Az egész összeállításra leginkább az aranyos jelző illene.*
- Akkor induljunk a fürdőbe?
* Kérdzi a lányt. Még egy apró ollót kap elő a táskájából, hogy kiigazítsa viszonylag hosszú körmeit. A maga részéről készen áll az indulásra, s mivel Erfalody is az ágyán ül, ezért valószínűleg neki sem lesz ellenvetése.*
- Hát, végső soron igazad van. Bár ez a tápláléklánc. Viszont nem hagyom, hogy megöljenek egy olyan állatot, ami nem haszonállat. Olyan sok húst nem eszem, hisz az elég drága, vadászni pedig nem is tudok, de nem is akarnék. Inkább gyűjtögetek. Így kevesebb állat hal meg.
* Mondja egy kissé szomorkás mosoly kíséretében. Állszentnek nem állszent ő, s inkább büszkeség, mint beképzeltség van benne. Ezért nem tűrte, hogy a lány a felszínieket elhordja mindenfélének.*
* Erfalody is felébred utána egy kicsivel. A ruháját Assa egy pillanatra megszemléli, s megállapítja, hogy illik a rövid ruhadarab a mélységihez. A magassarkúban nem is érti, hogy hogy lehet menni, mindig is topánkát viselt, ő nem vágyik másra. Az ő ruhája megintcsak egyszerűbb, mint Erfalodyé. Hisz az egész csak sima zöld, semmi fodor. A szabása viszont szép az ő ruhájának is, illik vékony alakjához. Enyhe V kivágása van, de nem kihívó, szem talizmána feldobja az öltözéket. Az egész összeállításra leginkább az aranyos jelző illene.*
- Akkor induljunk a fürdőbe?
* Kérdzi a lányt. Még egy apró ollót kap elő a táskájából, hogy kiigazítsa viszonylag hosszú körmeit. A maga részéről készen áll az indulásra, s mivel Erfalody is az ágyán ül, ezért valószínűleg neki sem lesz ellenvetése.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 16:54:23
Üzenet elküldve: 2014-05-01 16:54:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*A tündérkének ez az elmélete ismételten csak félig helyes. Úgy tűnik ő csak addig veti meg a dolgokat amíg neki kellene azokat csinálni, de ha mások csinálják és nem látja, azzal már nem sok gondja van.*
- Bizonyos értelemben de igen! Azért vágják le őket, hogy te megehesd, szóval ha úgy vesszük ez pont olyan mintha te magad vágnád le őket. *Von vállat egykedvűen. Nem veszekedni akar, mert esélyes hogy megpróbálja a lány majd ismét hárítani valamivel, és nem is a rosszindulat beszél belőle, egyszerűen csak közli a szürke tényállást. A lány szereti az állatokat, és nem bántja őket, azzal viszont semmi baja ha más teszi ezt meg helyette, hogy ő élvezhesse a húsaik ízét. Ezek után a mélységi nőstényke némi álszentséget és beképzeltséget vél felfedezni a tündérke eddigi viselkedésén. Bár az utóbbiról azóta tud, hogy folyamatosan hozzá méri magát, és azt papolja, hogy egyenrangúak.*
*Neki álmatlan éjszakája volt. Sötét, mély és álmatlan, ám ezzel általában semmi problémája nincsen. Rémálmai ritkán vannak, és szinte mindig a családja szerepel benne, ha valamiért mégis olyanban lenne része, így neki szerencsére ilyen problémája most nincs. Ahogy Assa mocorgását és matatását hallja, lassan ő is ébredezni kezd. Lassan ő is felül az ágyban egy nagy nyújtózkodás kíséretében, és figyeli a tündérlány ügyködését. Eszébe jutnak a mai programok, így míg a másik mosakszik, kikeresi a táskájából a mai napon viselni kívánt ruháját. Ahogy átnézi mi van nála végül egy fekete-mélykék díszes, szintén néhol csillámos, leheletvékony aranycsíkokkal díszített, a végénél kicsit fodros, fűzős miniruhát választ, mely még combközépig se ér. Ha úgyis pancsolás a mai terv, akkor inkább egy ilyen rövid viseletre vágyik, melyhez felveszi a lábaira a magassarkúját, ami még inkább kiemeli így a minivel a hosszú lábait. Ezen a ruhán is található két oldalt egy-egy kis fémkarika, melyekre felköti a kardok tokjait miután végzett a fűzővel. Ha most délelőttre tervezik a fürdőt, akkor felköti a szemére a szokásos fekete selyemkendőjét. A levett ruhákat elpakolja, csak a köpenyt hagyja elől készenlétben, maga mellé terítve, és miután mindennel végzett visszaül az ágy szélére, elegánsan keresztbe téve a lábait, figyeli Assa ügyködését, közben azon gondolkozik, hogy lehet amíg a lány a templomban van ő vagy vacsorázik egy jót, vagy csak egy ital kíséretében körülnéz a fogadóban, hogy vannak-e aznap este is érdekes alakok.*
*A tündérkének ez az elmélete ismételten csak félig helyes. Úgy tűnik ő csak addig veti meg a dolgokat amíg neki kellene azokat csinálni, de ha mások csinálják és nem látja, azzal már nem sok gondja van.*
- Bizonyos értelemben de igen! Azért vágják le őket, hogy te megehesd, szóval ha úgy vesszük ez pont olyan mintha te magad vágnád le őket. *Von vállat egykedvűen. Nem veszekedni akar, mert esélyes hogy megpróbálja a lány majd ismét hárítani valamivel, és nem is a rosszindulat beszél belőle, egyszerűen csak közli a szürke tényállást. A lány szereti az állatokat, és nem bántja őket, azzal viszont semmi baja ha más teszi ezt meg helyette, hogy ő élvezhesse a húsaik ízét. Ezek után a mélységi nőstényke némi álszentséget és beképzeltséget vél felfedezni a tündérke eddigi viselkedésén. Bár az utóbbiról azóta tud, hogy folyamatosan hozzá méri magát, és azt papolja, hogy egyenrangúak.*
*Neki álmatlan éjszakája volt. Sötét, mély és álmatlan, ám ezzel általában semmi problémája nincsen. Rémálmai ritkán vannak, és szinte mindig a családja szerepel benne, ha valamiért mégis olyanban lenne része, így neki szerencsére ilyen problémája most nincs. Ahogy Assa mocorgását és matatását hallja, lassan ő is ébredezni kezd. Lassan ő is felül az ágyban egy nagy nyújtózkodás kíséretében, és figyeli a tündérlány ügyködését. Eszébe jutnak a mai programok, így míg a másik mosakszik, kikeresi a táskájából a mai napon viselni kívánt ruháját. Ahogy átnézi mi van nála végül egy fekete-mélykék díszes, szintén néhol csillámos, leheletvékony aranycsíkokkal díszített, a végénél kicsit fodros, fűzős miniruhát választ, mely még combközépig se ér. Ha úgyis pancsolás a mai terv, akkor inkább egy ilyen rövid viseletre vágyik, melyhez felveszi a lábaira a magassarkúját, ami még inkább kiemeli így a minivel a hosszú lábait. Ezen a ruhán is található két oldalt egy-egy kis fémkarika, melyekre felköti a kardok tokjait miután végzett a fűzővel. Ha most délelőttre tervezik a fürdőt, akkor felköti a szemére a szokásos fekete selyemkendőjét. A levett ruhákat elpakolja, csak a köpenyt hagyja elől készenlétben, maga mellé terítve, és miután mindennel végzett visszaül az ágy szélére, elegánsan keresztbe téve a lábait, figyeli Assa ügyködését, közben azon gondolkozik, hogy lehet amíg a lány a templomban van ő vagy vacsorázik egy jót, vagy csak egy ital kíséretében körülnéz a fogadóban, hogy vannak-e aznap este is érdekes alakok.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 16:39:36
Üzenet elküldve: 2014-05-01 16:39:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fogadós amilyen gyorsan tudja, kihozza a kis gnómnak a csitkét, amit az elözöleg rendelt. A fogadós érdeklödik töle, nem-e hozhat a kis gnómnak valamilyen italt, de az akármennyire is régen ivott, nem találja szomjasnak magát, úgyhogy udvariasan elutasítja a fogadóst, valamint a csirke sem sós, épp csak annyira, hogy pont tökéletes legyen, úgyhogy az sem kíván további folyadékot. Miután az utolsó csikecombot is leszopogatja, megtörli száját, valamint az azt körülvevö sürü szakállat, majd a csupasz cupákokkal teli tálat leadja a pultnál.*
-Nagyon szépen köszönöm! *Mosolyog.* Még egy kulcsot kérnék, itt tervezem tölteni az estémet. Majd holnap a reggelivel együtt fizetek.
*Kacsint egyet, majd elveszi a kulcsot a fogadóstól. és elindul a lépcsön felfelé.*
*Fent egy kis folyosó tárul elé, aminek mindkét oldalán ajtók sokasága áll sorba, egy kis számmal azok felsö részén. Zrickrof vet egy pillantást a kulcsára erösített kis fatáblára, melyen fel van tüntetve szobaszáma, és elindul megkeresni a hozzá tartozó ajtót.*
~Ötödik, hatodik, hetedik és a nyolcadik.~
*Számolja magában az ajtókat, majd az utóbbinál megáll. Belehelyezi a kulcsot a zárba, mely hangos kattanással jelzi, hogy immár szabadon be lehet rajta jutni. A szoba egyszerü, arra éppen elég, hogy az ember megszálljon pár éjszakára, de hosszabb idöre már kevésbé alkalmas. Elöveszi zsebéböl a kis, pergamenbe csomagolt növényeket és a szobában lévö kis asztalra teszi.*
~Na, itt majd szépen kiszáradnak, aztán utána már fel lehet dolgozni. Holnapra talán már jó is lesz.~
*Ezek után a piacon vásárolt bájitalait készíti maga elé. Rég óta foglalkozik különbözö varázs-italok vegyítésével, de ilyenekkel még nem találkozott ez elött, mint ebben a városban. Valamilyen rendszer szerint próbálja vegyíteni a különbözö löttyöket de mind hiába. A tökéletes tisztaságú és szép, élénk színü italokból zavaros, szürkés árnyalatú gusztustalanságok születtek. Kóstolás nélkül is pontosan tudja, hogy kárbaveszett a pénze, melyet ebbe fektetett bele, de ezzel már nem tud mit csinálni. Egy egyszerü mozdulattal kihajítja az ablakon az üvegcséket, majd ágyához sétál.*
~Majd talán legközelebb jobb eredményt érek el, de ma már inkább nyugovóra térek.~
-Nagyon szépen köszönöm! *Mosolyog.* Még egy kulcsot kérnék, itt tervezem tölteni az estémet. Majd holnap a reggelivel együtt fizetek.
*Kacsint egyet, majd elveszi a kulcsot a fogadóstól. és elindul a lépcsön felfelé.*
*Fent egy kis folyosó tárul elé, aminek mindkét oldalán ajtók sokasága áll sorba, egy kis számmal azok felsö részén. Zrickrof vet egy pillantást a kulcsára erösített kis fatáblára, melyen fel van tüntetve szobaszáma, és elindul megkeresni a hozzá tartozó ajtót.*
~Ötödik, hatodik, hetedik és a nyolcadik.~
*Számolja magában az ajtókat, majd az utóbbinál megáll. Belehelyezi a kulcsot a zárba, mely hangos kattanással jelzi, hogy immár szabadon be lehet rajta jutni. A szoba egyszerü, arra éppen elég, hogy az ember megszálljon pár éjszakára, de hosszabb idöre már kevésbé alkalmas. Elöveszi zsebéböl a kis, pergamenbe csomagolt növényeket és a szobában lévö kis asztalra teszi.*
~Na, itt majd szépen kiszáradnak, aztán utána már fel lehet dolgozni. Holnapra talán már jó is lesz.~
*Ezek után a piacon vásárolt bájitalait készíti maga elé. Rég óta foglalkozik különbözö varázs-italok vegyítésével, de ilyenekkel még nem találkozott ez elött, mint ebben a városban. Valamilyen rendszer szerint próbálja vegyíteni a különbözö löttyöket de mind hiába. A tökéletes tisztaságú és szép, élénk színü italokból zavaros, szürkés árnyalatú gusztustalanságok születtek. Kóstolás nélkül is pontosan tudja, hogy kárbaveszett a pénze, melyet ebbe fektetett bele, de ezzel már nem tud mit csinálni. Egy egyszerü mozdulattal kihajítja az ablakon az üvegcséket, majd ágyához sétál.*
~Majd talán legközelebb jobb eredményt érek el, de ma már inkább nyugovóra térek.~
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 15:56:48
Üzenet elküldve: 2014-05-01 15:56:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
*Phormia lenyalja a vért az ujjáról, majd az ágyra szorítja a csuklóját. Sejti, hogy mégha akarna se tudna kiszabadulni, de próbaképpen azért megmozgatja a kezeit. A lány közelebb hajol hozzá, és fülébe suttogja halálos fenyegetését, a maga csábító módján. Nippa nem kérdőjelezi meg, hogy Phormia tényleg azon gondolkodik, megölje-e most, vagy ráér később is. A fiú azon kapja magát, hogy egész testében remeg, mialatt Phormia végigsimítja arcát, vészjósló tekintete belefúródik Nippáéba. A fiú egy darabig állja, bár így is a rettegés tükröződik a szemeiben, végül elfordítja, és szégyenteljesen inkább a kettőjük összefonodó kezére pillant. Akaratlanul is teljesíti a lány kívánságát, hisz a fájdalmat már nem is érzi az ujjában, és mégha sokmindent még nem is tett vele a lány, egész lényében fenyegeti őt. Phormia keze váratlanul a torkára csúszik, mire felkapja a fejét, és ijedten néz a lányra, de hang nem jön ki a torkán, ahogy eljut a tudatába, hogy alig kap levegőt. A fájdalom amit érez, kissé talán vigasztalja, elvégre ez a bizonyítéka, hogy még életben van. Halkan fulladozik Phormia kezei közt, miközben tekintetével a lányét keresi, mégha szavakkal nem is fog az életéért könyörögni, legalább tudnia kell, hogy mit gondolt az utolsó pillanatban. Nippa arcára kegyetlen mosoly húzódik a hirtelen felfedezéstől, mert a lány még ha akarna, se tudna akkora fájdalmat okozni, hogy gyötörje vele, így már majdnem annyira tehetetlen, mint ő maga. Tekintetével átfutja Phormia arcát, kíváncsi, vajon milyen érzéseket tud kiváltani belőle utolsó pillanataiban, mégha talán evvel is pecsételte meg a sorsát.*
*Phormia lenyalja a vért az ujjáról, majd az ágyra szorítja a csuklóját. Sejti, hogy mégha akarna se tudna kiszabadulni, de próbaképpen azért megmozgatja a kezeit. A lány közelebb hajol hozzá, és fülébe suttogja halálos fenyegetését, a maga csábító módján. Nippa nem kérdőjelezi meg, hogy Phormia tényleg azon gondolkodik, megölje-e most, vagy ráér később is. A fiú azon kapja magát, hogy egész testében remeg, mialatt Phormia végigsimítja arcát, vészjósló tekintete belefúródik Nippáéba. A fiú egy darabig állja, bár így is a rettegés tükröződik a szemeiben, végül elfordítja, és szégyenteljesen inkább a kettőjük összefonodó kezére pillant. Akaratlanul is teljesíti a lány kívánságát, hisz a fájdalmat már nem is érzi az ujjában, és mégha sokmindent még nem is tett vele a lány, egész lényében fenyegeti őt. Phormia keze váratlanul a torkára csúszik, mire felkapja a fejét, és ijedten néz a lányra, de hang nem jön ki a torkán, ahogy eljut a tudatába, hogy alig kap levegőt. A fájdalom amit érez, kissé talán vigasztalja, elvégre ez a bizonyítéka, hogy még életben van. Halkan fulladozik Phormia kezei közt, miközben tekintetével a lányét keresi, mégha szavakkal nem is fog az életéért könyörögni, legalább tudnia kell, hogy mit gondolt az utolsó pillanatban. Nippa arcára kegyetlen mosoly húzódik a hirtelen felfedezéstől, mert a lány még ha akarna, se tudna akkora fájdalmat okozni, hogy gyötörje vele, így már majdnem annyira tehetetlen, mint ő maga. Tekintetével átfutja Phormia arcát, kíváncsi, vajon milyen érzéseket tud kiváltani belőle utolsó pillanataiban, mégha talán evvel is pecsételte meg a sorsát.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:43:00
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:43:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Hát, igen... De nem én vágom le őket.
* Ezen annyira nem gondolkozott sosem, de a kérdés jogos.
A másik lány is megy az ágyába, így Assa már le is hunyja szemét.
Álmában az erdőben járnak, s gyógyfüveket gyűjtenek, ahogy múltkor. Azonban az álom rosszra fordul. A lovak megijednek és elszabadulnak. Futnak- futnak utánuk, de csak nem tudják elkapni őket... Fölébred. Pár perc elteltével újra elszenderedik. Ezután már nyugodtan alszik, s kipihenten ébred. Amennyiben a mélységi még akszik, akkor addig csak felül, hisz mászkálását úgyis meghallja a lány. Az aznapra való öltözetét választja ki. Egy zöld ruha mellett dönt, mely térde fölé ér egy kicsivel. Hajából laza oldalfonatot készít. Ha Erfalody fölébredt, akkor feláll, s megmosakszik egy kicsit, s fel is veszi a ruhát, s várja, hogy társa is elkészülődjön, hogy indulhassanak a fürdőbe.*
- Hát, igen... De nem én vágom le őket.
* Ezen annyira nem gondolkozott sosem, de a kérdés jogos.
A másik lány is megy az ágyába, így Assa már le is hunyja szemét.
Álmában az erdőben járnak, s gyógyfüveket gyűjtenek, ahogy múltkor. Azonban az álom rosszra fordul. A lovak megijednek és elszabadulnak. Futnak- futnak utánuk, de csak nem tudják elkapni őket... Fölébred. Pár perc elteltével újra elszenderedik. Ezután már nyugodtan alszik, s kipihenten ébred. Amennyiben a mélységi még akszik, akkor addig csak felül, hisz mászkálását úgyis meghallja a lány. Az aznapra való öltözetét választja ki. Egy zöld ruha mellett dönt, mely térde fölé ér egy kicsivel. Hajából laza oldalfonatot készít. Ha Erfalody fölébredt, akkor feláll, s megmosakszik egy kicsit, s fel is veszi a ruhát, s várja, hogy társa is elkészülődjön, hogy indulhassanak a fürdőbe.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:19:35
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:19:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- Egy állatot sem? Ahhoz képest húst azt esztek. *Jegyzi meg elgondolkodón. Számára ez nevetséges és érthetetlen, hogy semmilyen állatot nem bántanak, de már rájött, hogy jobb ha nem is próbálja értelmezni a dolgaik miértjét, különben csak magát idegesítené vele. Azt viszont nem érti, hogy ha ennyire kis szent az előtte álló, hogyhogy nem szakad meg az a hatalmas nagy szíve a sült hús láttán...*
- De, már itt lenne az ideje egy kicsit aludni. *Áll fel már ő is a székből és megy oda a saját ágyához. Ő ugyan még annyira nem fáradt, sőt, az elmúlt időszak alatt lassan ismét kezdett hozzászokni a kevesebb alváshoz, és több talpon levéshez. Ez számára nem újdonság, egy elpuhult felszíninek viszont nagyon is az lehet. Viszont vele ellentétben Assa még napközben is mozogni akar, tehát valószínűleg csak olyan hat órát szándékozik nagyjából aludni, kivéve persze ha a templomi kiruccanást délutánra tervezi.
Az ágy szélére leülve lefejti magáról a fegyvereit tartó övet, lekapja lábairól a csizmáit, majd Assa példáját követve ő is rendesen betakaródzik. Attól tényleg nem igazán kell félnie a tündérlánykának, hogy a mélységi majd álmában ölné meg, mivel nincs oka rá. Illetve de van, de azok csak pillanatnyik, és azokban a percekben töpreng csak el rajtuk. Ilyenkor már nincs benne az a kényszer, és ha benne is lenne, biztosan nem várná meg amíg lefekszik aludni, hanem nyíltan, szemtől szemben tenné meg.*
- Egy állatot sem? Ahhoz képest húst azt esztek. *Jegyzi meg elgondolkodón. Számára ez nevetséges és érthetetlen, hogy semmilyen állatot nem bántanak, de már rájött, hogy jobb ha nem is próbálja értelmezni a dolgaik miértjét, különben csak magát idegesítené vele. Azt viszont nem érti, hogy ha ennyire kis szent az előtte álló, hogyhogy nem szakad meg az a hatalmas nagy szíve a sült hús láttán...*
- De, már itt lenne az ideje egy kicsit aludni. *Áll fel már ő is a székből és megy oda a saját ágyához. Ő ugyan még annyira nem fáradt, sőt, az elmúlt időszak alatt lassan ismét kezdett hozzászokni a kevesebb alváshoz, és több talpon levéshez. Ez számára nem újdonság, egy elpuhult felszíninek viszont nagyon is az lehet. Viszont vele ellentétben Assa még napközben is mozogni akar, tehát valószínűleg csak olyan hat órát szándékozik nagyjából aludni, kivéve persze ha a templomi kiruccanást délutánra tervezi.
Az ágy szélére leülve lefejti magáról a fegyvereit tartó övet, lekapja lábairól a csizmáit, majd Assa példáját követve ő is rendesen betakaródzik. Attól tényleg nem igazán kell félnie a tündérlánykának, hogy a mélységi majd álmában ölné meg, mivel nincs oka rá. Illetve de van, de azok csak pillanatnyik, és azokban a percekben töpreng csak el rajtuk. Ilyenkor már nincs benne az a kényszer, és ha benne is lenne, biztosan nem várná meg amíg lefekszik aludni, hanem nyíltan, szemtől szemben tenné meg.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 13:10:33
Üzenet elküldve: 2014-05-01 13:10:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Erfalody egy kissé gonoszan nevet, de Assa már megszokta, hogy vannak efféle dolgok, amik miatt ilyen sötét jókedve lesz.*
- Aha, értem. Hát, mi tündérek meg egy állatot sem bántunk, úgyhogy én is szeretem őket.
* Mondja, vidáman, de aztán ásít egyet. Miután a sötételf lány kiteszi az állatot és besötetít, akkor leveszi a köpenyét, s ő az ágy szélén foglal helyet.*
- Nem vagy fáradt? Mert én már igen.
* Ha Erfalody is azt mondja, hogy aludna, akkor a tündérke is betakarózik, s álomba merül. Ha nem, akkor ő sem alszik. Az az érzés van benne, hogy ha Erfalody alszik, akkor biztonságban van. Persze ez nem igaz, hisz a lány el is játszhatja, hogy alszik, aztán megölheti. Bár úgy gondolja, hogy nem tenne ilyet.*
* Erfalody egy kissé gonoszan nevet, de Assa már megszokta, hogy vannak efféle dolgok, amik miatt ilyen sötét jókedve lesz.*
- Aha, értem. Hát, mi tündérek meg egy állatot sem bántunk, úgyhogy én is szeretem őket.
* Mondja, vidáman, de aztán ásít egyet. Miután a sötételf lány kiteszi az állatot és besötetít, akkor leveszi a köpenyét, s ő az ágy szélén foglal helyet.*
- Nem vagy fáradt? Mert én már igen.
* Ha Erfalody is azt mondja, hogy aludna, akkor a tündérke is betakarózik, s álomba merül. Ha nem, akkor ő sem alszik. Az az érzés van benne, hogy ha Erfalody alszik, akkor biztonságban van. Persze ez nem igaz, hisz a lány el is játszhatja, hogy alszik, aztán megölheti. Bár úgy gondolja, hogy nem tenne ilyet.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-05-01 12:53:22
Üzenet elküldve: 2014-05-01 12:53:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Észre sem veszi, illetve de igen, hangra igenis észreveszi, hogy a tündérlányka mikor mit és hol csinál a szobában, így az állat tanulmányozása nem vonja el teljesen attól a figyelmét mikor a lány is odajön.*
- Hogy a pókistennő egyik gyermeke, egy sötételf nőstény féljen a pókoktól?! *Nevet fel sötéten, ami talán kissé megtévesztő is lehet, mivel egyáltalán nem díjazza a tündérke kérdését. Magában eldönti, hogy legközelebb ha a könyvtárban járnak keres Assának egy olyan könyvet, ami az ő fajáról ír részletesebben, de persze ezt csak akkor adná a lány kezébe, ha személyesen meggyőződött előtte róla, hogy igaz, és kellően hasznos információkat tartalmaz.* Nem! Közölünk senki sem fél, és nem is bántja a pókokat. *Simítja végig az állat fejtorát, de azért óvatos. Akárhogy is nézi az állatnak igen szép méregfogai vannak, és bár sokat nem érne velük a nőstényke ellen, azért örülne neki, ha nem szerezne be két kis szép pontocskát a tenyerére. De szinte mindent megtanítottak neki természetesen ezekről a nyolclábúakról, így ettől az eshetőségtől nem igazán tart.*
- Na gyere szépségem! *Azért az mégsem járja, ha sokáig bent van ebben a szobában, úgyhogy nagyjából tíz perc múlva, miután már az asztalon is tett egy kört az állat, ismét a kezébe csalja és visszaviszi az ablakhoz, hogy ott óvatosan kitehesse a külső párkányra.*
- Aztán ne mássz be másokhoz! *Csukja be végül az ablakot, elhúzza a sötétítőfüggönyöket, aztán ül vissza a székre.*
*Észre sem veszi, illetve de igen, hangra igenis észreveszi, hogy a tündérlányka mikor mit és hol csinál a szobában, így az állat tanulmányozása nem vonja el teljesen attól a figyelmét mikor a lány is odajön.*
- Hogy a pókistennő egyik gyermeke, egy sötételf nőstény féljen a pókoktól?! *Nevet fel sötéten, ami talán kissé megtévesztő is lehet, mivel egyáltalán nem díjazza a tündérke kérdését. Magában eldönti, hogy legközelebb ha a könyvtárban járnak keres Assának egy olyan könyvet, ami az ő fajáról ír részletesebben, de persze ezt csak akkor adná a lány kezébe, ha személyesen meggyőződött előtte róla, hogy igaz, és kellően hasznos információkat tartalmaz.* Nem! Közölünk senki sem fél, és nem is bántja a pókokat. *Simítja végig az állat fejtorát, de azért óvatos. Akárhogy is nézi az állatnak igen szép méregfogai vannak, és bár sokat nem érne velük a nőstényke ellen, azért örülne neki, ha nem szerezne be két kis szép pontocskát a tenyerére. De szinte mindent megtanítottak neki természetesen ezekről a nyolclábúakról, így ettől az eshetőségtől nem igazán tart.*
- Na gyere szépségem! *Azért az mégsem járja, ha sokáig bent van ebben a szobában, úgyhogy nagyjából tíz perc múlva, miután már az asztalon is tett egy kört az állat, ismét a kezébe csalja és visszaviszi az ablakhoz, hogy ott óvatosan kitehesse a külső párkányra.*
- Aztán ne mássz be másokhoz! *Csukja be végül az ablakot, elhúzza a sötétítőfüggönyöket, aztán ül vissza a székre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370