// Lilianah Cross és a 3-as szoba //
-Ugyan édesem, nincs mit megköszönnöm. Igazán nem volt fáradtság, mintha egyáltalán nem is lenne súlyod. Ráadásul tudod, a te bájos hátsófeled csakis én szemlélhetem, ők nem.
*Kacsint egy olyan igazi szépfiúsat, majd leengedi kezéből a lányt, szorosan mellette/mögötte maradva, hogy ha valaki erre járna, testével tudja takarni a kíváncsibb pillantások elől. Le sem tagadhatná, hogy féltékeny típus.
Beengedni maga előtt Lilianah-t, közben alaposan megszemléli a pőrére sikerült tomport. Való igaz, fantáziamozgató látvány...*
-Holnap majd elmegyek egy új szoknyáért neked. Vagy esetleg, ha van valami holmid, azt is idehozhatom, hiszen így mégsem mozdulhatsz ki itthonról.
*Még mielőtt Lilianah nagyon messzire szökhetne, elkapja, hogy egy csókot lopjon ajkairól, majd megy is vissza a fogadórészbe az ételért és italokért. Kicsit bűntudata van, de olyan régen evett egy jót, hogy nem tudja csak úgy veszni hagyni a kifizetett ételt.*
-Egyszer majd megmutatom, mire gondoltam.
*Függőben hagyja a kérdést, bár szerinte így is elég egyértelmű, hogy mire célozgat. De még korai, nem szeretné, ha a Kedves úgy érezné, hogy Kean csak kihasználja. Türelmes lesz és kivárja, amíg valóban eljön az idő. Meg aztán, nem utolsó sorban, most valahogy egyetlen porcikája sem kívánja az olyan együttlétet, miután ki tudja meddig használták ki ilyen téren, kell egy kis idő, mire regenerálódik.
Az egyik boros poharat a lány felé nyújtja, a másikból ő kortyol, majd félretéve a tányért veszi ölébe, de csakis miután fekete szemeivel kiskutyaként, bűnbánóan pislog egy sort.*
-Nem zavar, ha gyorsan elpusztítom?
*Tudja, hogy nagyon hangulatromboló, de majd meghal, hogy teletömhesse a gyomrát.*