//Lasanne//
*Felméri ő is lehetőségeit. Általában nincs szüksége sem fegyverre, sem arra, hogy meneküljön. De általában nem is találja szemben magát fajtársával. Anyjával meg főleg. Szerencsére elég nagy ez a világ ahhoz, hogy eltartsa azt a néhány, meggondolatlanul ide szabadított eredart.
Szélesen elvigyorodik, míg Lasanne szavait hallja. Tudja jól, a másik máris játszmázni kezd, bár ezt ő maga teljesen fölöslegesnek tartja, legalábbis egymással szemben. Valamilyen szinten úgyis mindketten átlátnak a másikon.*
- Igazán... kedves tőled, te tökéletes anya.
*Felnevet, majd az ágy szélére huppanva kezdi egész csinos majdnem-emberi kezecskéit nézegetni, körmeit csinosítgatni. Közben persze figyel is, leginkább csak úgy tesz, mintha másfelé koncentrálna. Tudja jól, hogy valószínűleg akkor hibázik utoljára, mikor szem elől téveszti azt a másik aljas dögöt, akivel most dolga akadt.*
- Fölösleges úgy tenned, Lasanne, mintha érdekelne, tele van-e a gyomrom, mikor az életemre törsz. Főleg, mikor a kínzásom okozta örömökről diskurálsz velem...
*Egy pillanatra elhallgat, vörösbarna pillantása ismét Lasanne-ra irányul. Már megszokásból húzza ki magát kihívóan, lábait kecsesen keresztbe veti.*
- Egyébként sem vagyok rászorulva, hogy elláss, Lasanne. **jegyzi meg keményen* - Nem vagyok olyan magatehetetlen kislány, mint amilyennek tűnök. Ne légy olyan, mint ezek a fattyúk. Ne hagyd, hogy a külső megtévesszen. *felvonja egyik szemöldökét* - Megvannak a képességeim hozzá, hogy vadásszak. Olyan könnyen megy, hogy már unom is. Ez a kis vakarcs... lehet a tiéd. *vállat von*