Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 21:11:30
Üzenet elküldve: 2016-01-08 21:11:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Hiába tűnik valamennyire bensőségesnek a mozdulat, mégis baljós előérzetet kelt a nőstényben. Sokféle reakciót várt, sokfélére számított, de nem erre. Hiába a bók, hogy egy erős harcos tart tőle, a tényeken nem változtat. Vereség. Persze nem ez az első alkalom, hogy egy játszmában kikapott volna, de ilyen gyorsasággal, ráadásul egy ilyen lehetetlen ok, helyzet miatt. Bosszantó, irritáló és dühítő. És mégis csak egy lemondó, de elfogadó sóhaj bukik ki belőle, miközben karjait lassan a hím karjai alatt átbujtatva öleli át a derekát.*
- Hidd el, pontosan tudom, mit akarok. *Nem mintha nem lenne képes minden téren harcba szállni a dominanciáért, ebből a kastélynál is adott ízelítőt. Parancsba adni, utasítani viszont más. Persze, így is lehet élvezni a másik társagát, de mégis mintha elvenne kicsit valamit, ami, míg nem következik be a hiánya, fel se tűnne a nősténykének.*
- Ennyire az ujja köré csavart az a kis felszíni? *Pillant kérdőn, minden vád, csípősség, vagy keserűség nélkül. Pusztán a kíváncsiság hallatszik hangjából, hiszen olyan hihetetlennek tűnik számára ez az egész.
No persze nem az a gáláns fajta, aki bármiféle áldozatot hozna. Ha az a felszíni nőstény tudja, hogy Kharasshi épp az ő társaságban tölt hat napot, és utána még hatot, eleve elegendő ok lenne a féltékeny gyanakvásra. Hozzávéve ehhez, hogy a kastélybeli éjszakáról is tud, vagy nagyon türelmesnek kell lennie, vagy most is eszi a fene azt a vöröskét valahol. Ő pedig miért okozna csalódást? Arra nevelték, hogy szerezze meg, amit akar.*
- Nos, akkor itt az ideje, hogy bizonyítsd korábbi szavaid. *Emelkedik kissé lábujjhegyre, hogy felérje a hímet, szavait így már szinte ajkai közé susogja, mielőtt apró csókot marna magának.*
*Hiába tűnik valamennyire bensőségesnek a mozdulat, mégis baljós előérzetet kelt a nőstényben. Sokféle reakciót várt, sokfélére számított, de nem erre. Hiába a bók, hogy egy erős harcos tart tőle, a tényeken nem változtat. Vereség. Persze nem ez az első alkalom, hogy egy játszmában kikapott volna, de ilyen gyorsasággal, ráadásul egy ilyen lehetetlen ok, helyzet miatt. Bosszantó, irritáló és dühítő. És mégis csak egy lemondó, de elfogadó sóhaj bukik ki belőle, miközben karjait lassan a hím karjai alatt átbujtatva öleli át a derekát.*
- Hidd el, pontosan tudom, mit akarok. *Nem mintha nem lenne képes minden téren harcba szállni a dominanciáért, ebből a kastélynál is adott ízelítőt. Parancsba adni, utasítani viszont más. Persze, így is lehet élvezni a másik társagát, de mégis mintha elvenne kicsit valamit, ami, míg nem következik be a hiánya, fel se tűnne a nősténykének.*
- Ennyire az ujja köré csavart az a kis felszíni? *Pillant kérdőn, minden vád, csípősség, vagy keserűség nélkül. Pusztán a kíváncsiság hallatszik hangjából, hiszen olyan hihetetlennek tűnik számára ez az egész.
No persze nem az a gáláns fajta, aki bármiféle áldozatot hozna. Ha az a felszíni nőstény tudja, hogy Kharasshi épp az ő társaságban tölt hat napot, és utána még hatot, eleve elegendő ok lenne a féltékeny gyanakvásra. Hozzávéve ehhez, hogy a kastélybeli éjszakáról is tud, vagy nagyon türelmesnek kell lennie, vagy most is eszi a fene azt a vöröskét valahol. Ő pedig miért okozna csalódást? Arra nevelték, hogy szerezze meg, amit akar.*
- Nos, akkor itt az ideje, hogy bizonyítsd korábbi szavaid. *Emelkedik kissé lábujjhegyre, hogy felérje a hímet, szavait így már szinte ajkai közé susogja, mielőtt apró csókot marna magának.*
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 15:58:43
Üzenet elküldve: 2016-01-08 15:58:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Bár úgy gondolta, szinte mindenre felkészült, de a nősténykének ismét sikerül meglepnie. A kérdésekre csak hallgat néhány pillanatig, aztán közelebb lép és magához vonja Iluse karcsú alakját. Átöleli a derekát és mellkasára hajtja a fejét. Szeretetteljes és bensőséges a mozdulat, de valahogy mégis kicsit távoli.*
- Megátalkodott némber vagy te, Iluse *búgja mély hangján a fehér tincsek közé.* - Bevallom, tartok tőled. De ilyenkor mégis inkább csöpp gyermeknek tűnsz, aki nem érzi magát elég biztosnak a döntéshez.
*Kharasshi ujjai finoman simítják a fakó tincseket, cirógatják a lány oldalát.*
- Tudod jól, hogy érzek. Tudod, hogy megkaphatnál, hogy megrogy a térdem azelőtt, amit benned látok. A vérem minden cseppje forr a közeledben. De azt is tudod, hogy egy részem mindig azé a fakóvérűé marad. Nem vágytam ezt, még csak nem is értem igazán, de nem tudom őt kivetni a szívemből.
*Kissé hátrébb hajol és maga felé fordítja az állacskát.*
- Ez a hat nap a tiéd, kicsi matróna. Ha azt kérdezed, hogyan tovább, én azt felelem: ahogy kívánod. Ha szeretnéd, hogy kedvedre tegyek, megteszem, és hidd el, nem esne nehezemre... egyáltalán *sóhajt* -, de ha ez a kívánságod, utasítanod kell.
*Elereszti a lányt és karjait széttárva elhátrál néhány lépést.*
- Ha az én hat napomban az ágyamba hívlak, hogy a húsodat élvezzem, az az én döntésem lesz. De most a döntés a te kiváltságod, és dolgod, nőstényke.
*Bár úgy gondolta, szinte mindenre felkészült, de a nősténykének ismét sikerül meglepnie. A kérdésekre csak hallgat néhány pillanatig, aztán közelebb lép és magához vonja Iluse karcsú alakját. Átöleli a derekát és mellkasára hajtja a fejét. Szeretetteljes és bensőséges a mozdulat, de valahogy mégis kicsit távoli.*
- Megátalkodott némber vagy te, Iluse *búgja mély hangján a fehér tincsek közé.* - Bevallom, tartok tőled. De ilyenkor mégis inkább csöpp gyermeknek tűnsz, aki nem érzi magát elég biztosnak a döntéshez.
*Kharasshi ujjai finoman simítják a fakó tincseket, cirógatják a lány oldalát.*
- Tudod jól, hogy érzek. Tudod, hogy megkaphatnál, hogy megrogy a térdem azelőtt, amit benned látok. A vérem minden cseppje forr a közeledben. De azt is tudod, hogy egy részem mindig azé a fakóvérűé marad. Nem vágytam ezt, még csak nem is értem igazán, de nem tudom őt kivetni a szívemből.
*Kissé hátrébb hajol és maga felé fordítja az állacskát.*
- Ez a hat nap a tiéd, kicsi matróna. Ha azt kérdezed, hogyan tovább, én azt felelem: ahogy kívánod. Ha szeretnéd, hogy kedvedre tegyek, megteszem, és hidd el, nem esne nehezemre... egyáltalán *sóhajt* -, de ha ez a kívánságod, utasítanod kell.
*Elereszti a lányt és karjait széttárva elhátrál néhány lépést.*
- Ha az én hat napomban az ágyamba hívlak, hogy a húsodat élvezzem, az az én döntésem lesz. De most a döntés a te kiváltságod, és dolgod, nőstényke.
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 13:46:02
Üzenet elküldve: 2016-01-08 13:46:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Kár volt egy pillanatig is reménykedni, hogy nem fog semmivel sem próbálkozni az első napon, a ramaty kezdés ellenére. A tudásra, az információra már nagyon régóta a hatalomként, vagy annak forrásaként tekint, és ha egyszer megszerzi, nem rest használni. Márpedig a hím rengeteg mindent mesélt. Persze azzal még mindig vigyáznia kell, miképp is használja fel ezeket az ismerteket.
A Sors ismét roppant vicces kedvében van, hiszen a nősténynek van egy erős gyanúja azzal kapcsolatban, hogy azzal a felszínivel kell versenyeznie most. A dolog bosszantó flee nem is ez, hanem hogy olyasvalamit kell kicseleznie, amit nem ismer. Persze, hallott eleget a felszíniek érzelmeiről, de ő sosem ízlelte meg. Nagybátyját mintha megérintette volna, legalábbis erről suttogtak nagyon halkan, de az igazságot ezzel kapcsolatban még ő sem tudta kideríteni. Az érzelmek márpedig szélsőséges reakciókra képesek ragadtatni azt, akiket behálóznak.
A vértet már-már gondoskodó mozdulattal teríti a székre, majd már fordul is szembe a hímmel azzal a pimasz mosollyal az arcán, tekintete le sem tagadhatná, mennyire is szeret játszadozni.*
- És most hogyan tovább. Talán végig attól fogsz tartani, mire ragadtatom el magam? Hogy te mit fogsz művelni ez alatt a kétszer hat nap alatt? Netalán újabb napokat orozhatnék el, ha még tartana a mi kis fogadós játékunk?
*Kár volt egy pillanatig is reménykedni, hogy nem fog semmivel sem próbálkozni az első napon, a ramaty kezdés ellenére. A tudásra, az információra már nagyon régóta a hatalomként, vagy annak forrásaként tekint, és ha egyszer megszerzi, nem rest használni. Márpedig a hím rengeteg mindent mesélt. Persze azzal még mindig vigyáznia kell, miképp is használja fel ezeket az ismerteket.
A Sors ismét roppant vicces kedvében van, hiszen a nősténynek van egy erős gyanúja azzal kapcsolatban, hogy azzal a felszínivel kell versenyeznie most. A dolog bosszantó flee nem is ez, hanem hogy olyasvalamit kell kicseleznie, amit nem ismer. Persze, hallott eleget a felszíniek érzelmeiről, de ő sosem ízlelte meg. Nagybátyját mintha megérintette volna, legalábbis erről suttogtak nagyon halkan, de az igazságot ezzel kapcsolatban még ő sem tudta kideríteni. Az érzelmek márpedig szélsőséges reakciókra képesek ragadtatni azt, akiket behálóznak.
A vértet már-már gondoskodó mozdulattal teríti a székre, majd már fordul is szembe a hímmel azzal a pimasz mosollyal az arcán, tekintete le sem tagadhatná, mennyire is szeret játszadozni.*
- És most hogyan tovább. Talán végig attól fogsz tartani, mire ragadtatom el magam? Hogy te mit fogsz művelni ez alatt a kétszer hat nap alatt? Netalán újabb napokat orozhatnék el, ha még tartana a mi kis fogadós játékunk?
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 13:13:57
Üzenet elküldve: 2016-01-08 13:13:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Lám csak lám, kezdődik. Már abból pillantásból tudta odalent. Látta az álnok fúria mozgásán, ahogy előtte haladt a lépcsőn. És most ez. Incselkedik. Játszadozik. Ő pedig kénytelen lesz belemenni, hiszen megegyeztek. Hat nap szolgálat, egyetlen feltétellel.
Kharasshi bezárja az ajtót, leteszi a maradék sört az almabor mellé, a szék hátára veti a köpenyét és Iluse mögé lép. Ezúttal is morózus nyugalomba burkolózik, de belül úgy marakszik az ösztöneivel, mint egy veszett eb. Vesztére pedig Iluse mindent tud róla, hogy ezzel tisztában legyen. Fölösleges is álltatnia magát. Címeres tulok volt, hogy kifecsegte az érzéseit. Bár, igazából nem oszt, nem szoroz sokat. A nőstények úgy olvasnak a jelekben, ha ilyesmiről van szó, mintha eleve csalnának ezekben a játszmákban. Méghozzá pofátlanul.
Kharasshi erőnek erejével ragaszkodik ezúttal a hidegvérhez, amiben mostanság ritkán jeleskedik. Szó nélkül segít a nősténynek a vérttel. Kioldja a szíjakat, lesegíti róla. Ügyesen lavírozik. Nem ad túl sokat, nem nyújt túl keveset. Közönnyel nem menne semmire, hiszen csak olaj lenne a tűzre, de szinte meghazudtolva önmagát, nem nyúl a gyeplőért. Ez a játék a nőstényé. Történései rajta kell, hogy múljanak.*
*Lám csak lám, kezdődik. Már abból pillantásból tudta odalent. Látta az álnok fúria mozgásán, ahogy előtte haladt a lépcsőn. És most ez. Incselkedik. Játszadozik. Ő pedig kénytelen lesz belemenni, hiszen megegyeztek. Hat nap szolgálat, egyetlen feltétellel.
Kharasshi bezárja az ajtót, leteszi a maradék sört az almabor mellé, a szék hátára veti a köpenyét és Iluse mögé lép. Ezúttal is morózus nyugalomba burkolózik, de belül úgy marakszik az ösztöneivel, mint egy veszett eb. Vesztére pedig Iluse mindent tud róla, hogy ezzel tisztában legyen. Fölösleges is álltatnia magát. Címeres tulok volt, hogy kifecsegte az érzéseit. Bár, igazából nem oszt, nem szoroz sokat. A nőstények úgy olvasnak a jelekben, ha ilyesmiről van szó, mintha eleve csalnának ezekben a játszmákban. Méghozzá pofátlanul.
Kharasshi erőnek erejével ragaszkodik ezúttal a hidegvérhez, amiben mostanság ritkán jeleskedik. Szó nélkül segít a nősténynek a vérttel. Kioldja a szíjakat, lesegíti róla. Ügyesen lavírozik. Nem ad túl sokat, nem nyújt túl keveset. Közönnyel nem menne semmire, hiszen csak olaj lenne a tűzre, de szinte meghazudtolva önmagát, nem nyúl a gyeplőért. Ez a játék a nőstényé. Történései rajta kell, hogy múljanak.*
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-08 10:22:17
Üzenet elküldve: 2016-01-08 10:22:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Elégedett mosollyal nyugtázza a hím válaszát menet közben. Világéletében arra nevelték, hogy miképp váljon erőssé, hogy ne csak túléljen, de utána akár diadalmasan kerüljön ki, akármibe keveredjen. De ha ez mégse sikerülne, akkor hogyan maradjon életben, és miképp vehessen elégtételt egy alkalmas pillanatban. Ehhez persze az is kellett, hogy a megszokott mélységi neveléstől eltérőt kapott némileg, nem olyat, ami itt a felszínen könnyen átcsapna nevetséges acsargásba. Nagybátja jól látta, a nőstény rokonai miféle veszedelem bélyegét nyomhatták rá, és megfizette fivéré lányával a tanulópénzt, hogy ne essen bele abba a hibába.
A lépcsőn felfelé haladva iszik még a poharából néhány kortyot, de nem üríti ki a poharat. Az emeleten hamar megleli a kulcshoz tartozó szobát, rögvest nyitja a zárat, és beljebb kerül. Poharát az asztalra teszi, majd az ágy felé indul, ám fél úton megáll.
Ennek oka nagyon egyszerű, nekilát levetni a vértet. A megannyi szíj miatt ez nem egy egyszerű, szempillantás alatt megoldható feladat.*
- Segítenél? *Semmi parancsoló él, semmi vitát nem tűrő felhang, utasítás helyett kérés hagyja el a nőstény ajkait. Természetesen egyedül is le tudná venni a vértet, de akkor oda lenne a játék.*
*Elégedett mosollyal nyugtázza a hím válaszát menet közben. Világéletében arra nevelték, hogy miképp váljon erőssé, hogy ne csak túléljen, de utána akár diadalmasan kerüljön ki, akármibe keveredjen. De ha ez mégse sikerülne, akkor hogyan maradjon életben, és miképp vehessen elégtételt egy alkalmas pillanatban. Ehhez persze az is kellett, hogy a megszokott mélységi neveléstől eltérőt kapott némileg, nem olyat, ami itt a felszínen könnyen átcsapna nevetséges acsargásba. Nagybátja jól látta, a nőstény rokonai miféle veszedelem bélyegét nyomhatták rá, és megfizette fivéré lányával a tanulópénzt, hogy ne essen bele abba a hibába.
A lépcsőn felfelé haladva iszik még a poharából néhány kortyot, de nem üríti ki a poharat. Az emeleten hamar megleli a kulcshoz tartozó szobát, rögvest nyitja a zárat, és beljebb kerül. Poharát az asztalra teszi, majd az ágy felé indul, ám fél úton megáll.
Ennek oka nagyon egyszerű, nekilát levetni a vértet. A megannyi szíj miatt ez nem egy egyszerű, szempillantás alatt megoldható feladat.*
- Segítenél? *Semmi parancsoló él, semmi vitát nem tűrő felhang, utasítás helyett kérés hagyja el a nőstény ajkait. Természetesen egyedül is le tudná venni a vértet, de akkor oda lenne a játék.*
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:47:49
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:47:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A lány dacosan bólint. Az ő fenekébe nem lehet csak úgy belecsipdesni, még páncélbugyogó nélkül sem. Igaz, ha kalandor barátja próbálkozna a dologgal, ő bizonyára könnyedebb sérülésekkel távozhatna a helyszínről mint ha bárki más tenné -netán még az is előfordulhat, hogy pofon nélkül úszná meg a műveletet. A dolgot azonban jobb nem erőltetni, amit nem lehet, azt nem lehet.*
- De hát felszolgálni akármiben lehet… *Morogja a vörös bizonytalanul.
Micsoda beteges, ferde hajlamú, felsőbbrendűségi komplexussal rendelkező úr lehet az, aki ilyenbe kényszeríti szolgálóit! Csak azért, hogy neki jobban tessék! ~Bár… ~ Sandít a lány a tükörbe, és megállapítja, hogy noha előnytelen testrészeit nem rejti véka alá a ruházat, összességében tényleg egész… Tűrhetően néz ki benne.*
- Hogy mi? *Néz a férfire. Arca kezd emberibb színt ölteni. Az ötleten zavartan elgondolkozik egy kicsit. Ha álltó helyben sem túl kényelmes viselet, hogyan alhatna benne?*
- Hát ha már itt vagyunk, próbáljuk ki. *Rántja meg vállát, azzal sarkon fordul és négykézláb fölmászik az ágyra. Egy gyors mozdulattal hasra vágja magát, a vörös hajzuhatag libben, Rhebosse karjait a teste mellé helyezi. Pár lélegzetvételnyi időt így tölt, majd a hátára hemperedik.*
- Hason nem valami jó. Szúr a mellrész. *Igazgatja meg magát. Háton már más a helyzet, így egészen elviselhetőnek tetszik a fekvés.*
*A lány dacosan bólint. Az ő fenekébe nem lehet csak úgy belecsipdesni, még páncélbugyogó nélkül sem. Igaz, ha kalandor barátja próbálkozna a dologgal, ő bizonyára könnyedebb sérülésekkel távozhatna a helyszínről mint ha bárki más tenné -netán még az is előfordulhat, hogy pofon nélkül úszná meg a műveletet. A dolgot azonban jobb nem erőltetni, amit nem lehet, azt nem lehet.*
- De hát felszolgálni akármiben lehet… *Morogja a vörös bizonytalanul.
Micsoda beteges, ferde hajlamú, felsőbbrendűségi komplexussal rendelkező úr lehet az, aki ilyenbe kényszeríti szolgálóit! Csak azért, hogy neki jobban tessék! ~Bár… ~ Sandít a lány a tükörbe, és megállapítja, hogy noha előnytelen testrészeit nem rejti véka alá a ruházat, összességében tényleg egész… Tűrhetően néz ki benne.*
- Hogy mi? *Néz a férfire. Arca kezd emberibb színt ölteni. Az ötleten zavartan elgondolkozik egy kicsit. Ha álltó helyben sem túl kényelmes viselet, hogyan alhatna benne?*
- Hát ha már itt vagyunk, próbáljuk ki. *Rántja meg vállát, azzal sarkon fordul és négykézláb fölmászik az ágyra. Egy gyors mozdulattal hasra vágja magát, a vörös hajzuhatag libben, Rhebosse karjait a teste mellé helyezi. Pár lélegzetvételnyi időt így tölt, majd a hátára hemperedik.*
- Hason nem valami jó. Szúr a mellrész. *Igazgatja meg magát. Háton már más a helyzet, így egészen elviselhetőnek tetszik a fekvés.*
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-07 16:48:09
Üzenet elküldve: 2016-01-07 16:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
Nem mondtam hogy nem számítottam rá. Azt mondtam remélem nem az. *Mondja a maga szelíd kioktató, hangján. Jól esik neki a gyenge simogatás, jelezvén hogy ezt még nyugodtan folytathatja, a simogató kezekre teszi a sajátját gyengéden. Bele is túrja az arcát a másik tenyerébe és onnan mondja.*
-Fegyvertelenül, de nem harcképtelenül. De ez a hadászati eszközhiány csak holnapig tart.
~Bizony vár a kovács és a barokk. De most az éjszaka a fontos. ~ *Mire a gondolat és mondat végére ér, számára nem várt dolog következik be. A férfi nem engedi kivenni és késeket dobál. Az arcán a meglepődés, és az értetlenség keveredik egy fura grimasszá.* ~Ez a kis vakond megfenyegetett? Sokadjára hozod ki a hisztimet barátom. Fenyegetés vagy csak mutatja: ő is tud célozni. Mindazonáltal érdekes. Vagy talán ajándék?~ *Arca gyorsan átrendeződik. Kissé furcsa mosolyt láttat, mint a gyerek aki nem azt kapja amit kért. Ilyen hangon is szólal meg, nem érződik rajta élc, vagy hárpiásság.*
-Ez még mit jelentsen? Vehetem úgy hogy már nem vagyok fegyvertelen?
*Érdekes fiúra érdekes pillantás. Visszalép Reyfhez. Kigombolja, még messziről a kabátját, és alatta, átkarolja. Teljesen rásimul partnerére. Lábujjhegyre áll, és felfordítja a fejét, hogy bele tudjon suttogni a fülébe.*
-Itt maradok. Itt vagyok veled.
*Alig mondta ezt ki már a másik ajkait keresi. Nem habzsolja a másikat. Lassan de kéjesen csókolja Reyfet. Egy pillanatra húzza el a fejét. És rábök orrával az ágyra. Majd sóhajt egy óriásit. ~Ma az isten sem akarja hogy összejöjjön?~ Most már türelmetlen arccal, de még bárány hangon közli.*
- A kard még rajtad van.
*Nem vár választ. Semmi reakciót. Magától cselekszik. Megpróbálja levenni a kardot, ha hagyják. És ha már ott van próbál lazítani egy kicsit a nadrágszíján is. Hátha szorítja.* ~És igazán szoríthatná már!~
A hozzászólás írója (Simn Bellmirya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 16:54:53
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
Nem mondtam hogy nem számítottam rá. Azt mondtam remélem nem az. *Mondja a maga szelíd kioktató, hangján. Jól esik neki a gyenge simogatás, jelezvén hogy ezt még nyugodtan folytathatja, a simogató kezekre teszi a sajátját gyengéden. Bele is túrja az arcát a másik tenyerébe és onnan mondja.*
-Fegyvertelenül, de nem harcképtelenül. De ez a hadászati eszközhiány csak holnapig tart.
~Bizony vár a kovács és a barokk. De most az éjszaka a fontos. ~ *Mire a gondolat és mondat végére ér, számára nem várt dolog következik be. A férfi nem engedi kivenni és késeket dobál. Az arcán a meglepődés, és az értetlenség keveredik egy fura grimasszá.* ~Ez a kis vakond megfenyegetett? Sokadjára hozod ki a hisztimet barátom. Fenyegetés vagy csak mutatja: ő is tud célozni. Mindazonáltal érdekes. Vagy talán ajándék?~ *Arca gyorsan átrendeződik. Kissé furcsa mosolyt láttat, mint a gyerek aki nem azt kapja amit kért. Ilyen hangon is szólal meg, nem érződik rajta élc, vagy hárpiásság.*
-Ez még mit jelentsen? Vehetem úgy hogy már nem vagyok fegyvertelen?
*Érdekes fiúra érdekes pillantás. Visszalép Reyfhez. Kigombolja, még messziről a kabátját, és alatta, átkarolja. Teljesen rásimul partnerére. Lábujjhegyre áll, és felfordítja a fejét, hogy bele tudjon suttogni a fülébe.*
-Itt maradok. Itt vagyok veled.
*Alig mondta ezt ki már a másik ajkait keresi. Nem habzsolja a másikat. Lassan de kéjesen csókolja Reyfet. Egy pillanatra húzza el a fejét. És rábök orrával az ágyra. Majd sóhajt egy óriásit. ~Ma az isten sem akarja hogy összejöjjön?~ Most már türelmetlen arccal, de még bárány hangon közli.*
- A kard még rajtad van.
*Nem vár választ. Semmi reakciót. Magától cselekszik. Megpróbálja levenni a kardot, ha hagyják. És ha már ott van próbál lazítani egy kicsit a nadrágszíján is. Hátha szorítja.* ~És igazán szoríthatná már!~
A hozzászólás írója (Simn Bellmirya) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 16:54:53
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-07 12:25:55
Üzenet elküldve: 2016-01-07 12:25:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Egyszer még csak elsiklik a tekintete a kezdődő pirulás felett, de másodjára, amikor Rhebosse már annak a rendje és módja szerint elpirult, akkor már nem tudja nem észrevenni. Szóvá azért nem teszi, meggyőződése szerint ilyenkor ez csak még további pirulásra készteti a vörösödő alanyt. Az artheniori tudományos körök biztosan kapva kapnának, ha hiteles történetet mondhatna el a nagyon vörös hajnál is vörösebb szín ezen előállítási módjáról, de ha Rhebosseről van szó, akkor tesz a tudományra, nem holmi kísérleti alany a nő! Persze felvetődik a kérdés, hogy akkor meg mégis mi a fenéért bújtatják őt egy ilyen kényelmetlen és furcsa hacukába?*
- Teljesen világosan látszik, hogy nem. Ezért, hacsak nem ragaszkodik hozzá, a tudomány és a felfedezés kedvéért sem próbálom meg. *Ezzel lezártnak tekinti a fenékbe csípés kérdéskörét. Meg aztán, ha elkezdenék ezt próbálgatni, utána páncélbugyogó nélküli ellenőrző méréseket is kéne végezniük, hogy kizárják azt az eshetőséget, hogy egyszerűen csak észrevétlenül csíp.*
- Főzni sem lehet benne, ez is igaz. Esetleg hidegtálat lehet benne készíteni. De véleményem szerint a fő felhasználási terület a felszolgálás. *Miután ezt elmondta az állát kezdi el vakargatni, hogy így serkentse előbújásra a sok okos gondolatot.*
- Talán még az jöhet szóba, hogy az ágyba tervezték. Hálóruhának persze. Próbált esetleg lefeküdni benne? Hason, háton vagy az oldalán, az egyik talán kényelmes lesz. *Áll elő még egy lehetséges felhasználási móddal.*
*Egyszer még csak elsiklik a tekintete a kezdődő pirulás felett, de másodjára, amikor Rhebosse már annak a rendje és módja szerint elpirult, akkor már nem tudja nem észrevenni. Szóvá azért nem teszi, meggyőződése szerint ilyenkor ez csak még további pirulásra készteti a vörösödő alanyt. Az artheniori tudományos körök biztosan kapva kapnának, ha hiteles történetet mondhatna el a nagyon vörös hajnál is vörösebb szín ezen előállítási módjáról, de ha Rhebosseről van szó, akkor tesz a tudományra, nem holmi kísérleti alany a nő! Persze felvetődik a kérdés, hogy akkor meg mégis mi a fenéért bújtatják őt egy ilyen kényelmetlen és furcsa hacukába?*
- Teljesen világosan látszik, hogy nem. Ezért, hacsak nem ragaszkodik hozzá, a tudomány és a felfedezés kedvéért sem próbálom meg. *Ezzel lezártnak tekinti a fenékbe csípés kérdéskörét. Meg aztán, ha elkezdenék ezt próbálgatni, utána páncélbugyogó nélküli ellenőrző méréseket is kéne végezniük, hogy kizárják azt az eshetőséget, hogy egyszerűen csak észrevétlenül csíp.*
- Főzni sem lehet benne, ez is igaz. Esetleg hidegtálat lehet benne készíteni. De véleményem szerint a fő felhasználási terület a felszolgálás. *Miután ezt elmondta az állát kezdi el vakargatni, hogy így serkentse előbújásra a sok okos gondolatot.*
- Talán még az jöhet szóba, hogy az ágyba tervezték. Hálóruhának persze. Próbált esetleg lefeküdni benne? Hason, háton vagy az oldalán, az egyik talán kényelmes lesz. *Áll elő még egy lehetséges felhasználási móddal.*
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-06 16:06:00
Üzenet elküldve: 2016-01-06 16:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A férfi szándékaival ellentétben a lány nemhogy kevésbé, de még jobban pirul. Tovább már nehezen bírja, szüksége van néhány meglehetősen nagy, nyugtató levegővételre. Ez azzal jár, hogy keble hullámzásának köszönhetően a páncéldarab meglehetősen élesen csillan a szobába beszűrődő napfénynél. Maga ugyan ezt nem veszi észre, de a férfi szemeit lehet megtalálja, lévén a kérdéses területet vizsgálja szakértői tekintettel.*
- Fogalmam sincs. *Mondja végre kissé nyugodtabban. Az alkarvédőket kezdi vizsgálni. Semmi értelmük.
Az okfejtést komolyan hallgatja, hálásan amiért a látványtól elszakadni tűnnek. Helyébe a logika és az ész kerül.*
- Hát az biztos, hogy ebben olyat nem lehet. *Próbálja meg a kérdéses műveletet. A fenekébe, abba nem, de mindenhova máshova játszi könnyedséggel csíphet az ember.*
- De ebben főzni se nagyon… *Morogja maga elé, a haját hátra dobja.* Ha kicsap a forró zsír, mindenhol megéget!
*Ilyen és ehhez hasonló szituációk suhannak át a lány agyán. Sorra veszi, miket szokott végezni a házban. Általában ki-be rohangál. Ilyen időben se-perc alatt megfázna, ha csak ennyit viselne a konyhakertben. Teát szolgál föl. Ha magára önti...! Vagy takarít. Talán a mosás- takarításban nem akadályozná a felszerelés, bár hogy hogyan óvná meg munkaruháját a rozsdásodástól, arról fogalma sincs.
Nem, kizárt dolog, hogy ez a ruha bármiféle előnnyel szolgáljon viselője számára. Csupán ínyenc urak azok, kik ilyet szívesen néznek.*
- Talán nyáron. Melegben biztos… Előnyös. *Mondja végül, megpróbálva maga is hozzátenni valamit a pikáns páncél pozitív tulajdonságainak rövid sorához. Mikor beköszönt a forró évszak, az ember gyakran kívánja bár alig volna rajta néhány ruhadarab. Ezeket viselve a nap meleg sugarai bőven érik viselője testét, ám a páncélzat bármelyik banditával tudatja, hogy gazdájával nem kekeckedhet. Egy jól irányzott rúgás, vagy ütés a megfelelő darabokkal nem kicsit lehet fájdalmas a célpont számára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.06 19:31:54, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*A férfi szándékaival ellentétben a lány nemhogy kevésbé, de még jobban pirul. Tovább már nehezen bírja, szüksége van néhány meglehetősen nagy, nyugtató levegővételre. Ez azzal jár, hogy keble hullámzásának köszönhetően a páncéldarab meglehetősen élesen csillan a szobába beszűrődő napfénynél. Maga ugyan ezt nem veszi észre, de a férfi szemeit lehet megtalálja, lévén a kérdéses területet vizsgálja szakértői tekintettel.*
- Fogalmam sincs. *Mondja végre kissé nyugodtabban. Az alkarvédőket kezdi vizsgálni. Semmi értelmük.
Az okfejtést komolyan hallgatja, hálásan amiért a látványtól elszakadni tűnnek. Helyébe a logika és az ész kerül.*
- Hát az biztos, hogy ebben olyat nem lehet. *Próbálja meg a kérdéses műveletet. A fenekébe, abba nem, de mindenhova máshova játszi könnyedséggel csíphet az ember.*
- De ebben főzni se nagyon… *Morogja maga elé, a haját hátra dobja.* Ha kicsap a forró zsír, mindenhol megéget!
*Ilyen és ehhez hasonló szituációk suhannak át a lány agyán. Sorra veszi, miket szokott végezni a házban. Általában ki-be rohangál. Ilyen időben se-perc alatt megfázna, ha csak ennyit viselne a konyhakertben. Teát szolgál föl. Ha magára önti...! Vagy takarít. Talán a mosás- takarításban nem akadályozná a felszerelés, bár hogy hogyan óvná meg munkaruháját a rozsdásodástól, arról fogalma sincs.
Nem, kizárt dolog, hogy ez a ruha bármiféle előnnyel szolgáljon viselője számára. Csupán ínyenc urak azok, kik ilyet szívesen néznek.*
- Talán nyáron. Melegben biztos… Előnyös. *Mondja végül, megpróbálva maga is hozzátenni valamit a pikáns páncél pozitív tulajdonságainak rövid sorához. Mikor beköszönt a forró évszak, az ember gyakran kívánja bár alig volna rajta néhány ruhadarab. Ezeket viselve a nap meleg sugarai bőven érik viselője testét, ám a páncélzat bármelyik banditával tudatja, hogy gazdájával nem kekeckedhet. Egy jól irányzott rúgás, vagy ütés a megfelelő darabokkal nem kicsit lehet fájdalmas a célpont számára.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.06 19:31:54, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-06 14:18:31
Üzenet elküldve: 2016-01-06 14:18:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Lenyűgöző. *Vallja be őszintén szinte azonnal. Még azelőtt, hogy Rhebosse mindenféle egyéb szerénykedő kitételeket biggyeszthetne a kérdéshez.*
- Az is, igen, az is. Mármint. *Teszi hozzá, mert nem szeretné, ha nagyon és végérvényesen elpirulna a lány. Ezt most így illendő ugye. Kész szerencse, hogy nagyon sokat gyakorolta már a bólogatást és a helyeslést, így nem fagy le, ha hirtelen váltania kell. Pillanatokon belül tud igazat adni az egyik, majd a másik oldalnak is, akár anélkül is, hogy ez különösebb feltűnést keltene.*
- Azt mindjárt gondoltam. Nem ez lehetett a fő szempont a tervezésnél. Csak tudnám, hogy mi, ha nem ez és nem is a védelem. *Mondja a végére kissé elmélázva. Szégyen lenne, ha nem találnának legalább egy hasznos tulajdonságot a páncélnak. Már ugye nem nekik – mert ez egy igen nehéz feladat, komoly képzelőerő szükséges hozzá – hanem a tervezőnek és a megrendelőnek. Az azért már mégse járja, hogy valami csak szép legyen és egyáltalán nem hasznos.*
- Talán mégiscsak egy pikáns ízlésű úr szobalányainak készült. Így lehetetlenség a szemtelen vendégeknek a fenekükbe csípni, ha a kíváncsi tekintetek ellen nem is nyújt védelmet. Már ugye lehetetlenség lehet, sosem próbáltam. Bizonyosan a mindent a szemnek, semmit a kéznek elvet vallja az az uraság. Ugyanakkor kellően kényelmetlen ahhoz, hogy véletlenül se lustálkodjanak a szolgálók. Mit gondol, kedves? *Kérdi, miután alaposan kifejtette, miért is nem teljesen haszontalan ez az összeállítás.*
- Lenyűgöző. *Vallja be őszintén szinte azonnal. Még azelőtt, hogy Rhebosse mindenféle egyéb szerénykedő kitételeket biggyeszthetne a kérdéshez.*
- Az is, igen, az is. Mármint. *Teszi hozzá, mert nem szeretné, ha nagyon és végérvényesen elpirulna a lány. Ezt most így illendő ugye. Kész szerencse, hogy nagyon sokat gyakorolta már a bólogatást és a helyeslést, így nem fagy le, ha hirtelen váltania kell. Pillanatokon belül tud igazat adni az egyik, majd a másik oldalnak is, akár anélkül is, hogy ez különösebb feltűnést keltene.*
- Azt mindjárt gondoltam. Nem ez lehetett a fő szempont a tervezésnél. Csak tudnám, hogy mi, ha nem ez és nem is a védelem. *Mondja a végére kissé elmélázva. Szégyen lenne, ha nem találnának legalább egy hasznos tulajdonságot a páncélnak. Már ugye nem nekik – mert ez egy igen nehéz feladat, komoly képzelőerő szükséges hozzá – hanem a tervezőnek és a megrendelőnek. Az azért már mégse járja, hogy valami csak szép legyen és egyáltalán nem hasznos.*
- Talán mégiscsak egy pikáns ízlésű úr szobalányainak készült. Így lehetetlenség a szemtelen vendégeknek a fenekükbe csípni, ha a kíváncsi tekintetek ellen nem is nyújt védelmet. Már ugye lehetetlenség lehet, sosem próbáltam. Bizonyosan a mindent a szemnek, semmit a kéznek elvet vallja az az uraság. Ugyanakkor kellően kényelmetlen ahhoz, hogy véletlenül se lustálkodjanak a szolgálók. Mit gondol, kedves? *Kérdi, miután alaposan kifejtette, miért is nem teljesen haszontalan ez az összeállítás.*
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-05 11:15:02
Üzenet elküldve: 2016-01-05 11:15:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Reyfet talán még kevesebb kérdés foglalkoztatja mint éjszakai göngyszemét... sőt. Persze vannak a hölgyike személyében érdekes pontok, de tapasztalatból tudja, hogy az ilyenekkel nem lehet hosszútávra tervezni. Ezzel a hozzáállással legalább érhetik még meglepetések.
Ahogy Bellmirya keze rátalál kardjára, széles vigyorral jutalmazza reakcióját.*
- Mintha nem számítottál volna rá.
*Jókedvű mosolya töretlen, egyik kezével viszont finoman végig simítja a szöszke arcát, majd óvatosan felemeli az állát.*
- Én viszont csodálkozom, hogy egy ilyen szemrevaló hölgy, mint magácska fegyvertelenül mászkál.
*Fejét oldalra dönti, majd két kis dobótört beleállít a szobában lévő kisasztalra.*
- Egyébként meg, kizárt, hogy most már elengedjelek.
*Kékjeivel szinte átszúrja a másik tekintetét.*
~Zöld szeme van. Mintha valami drágakőbe néznék.~
- A kabát megvár, a bor pedig... majd reggel kapsz újat, ha ragaszkodsz hozzá.
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Reyfet talán még kevesebb kérdés foglalkoztatja mint éjszakai göngyszemét... sőt. Persze vannak a hölgyike személyében érdekes pontok, de tapasztalatból tudja, hogy az ilyenekkel nem lehet hosszútávra tervezni. Ezzel a hozzáállással legalább érhetik még meglepetések.
Ahogy Bellmirya keze rátalál kardjára, széles vigyorral jutalmazza reakcióját.*
- Mintha nem számítottál volna rá.
*Jókedvű mosolya töretlen, egyik kezével viszont finoman végig simítja a szöszke arcát, majd óvatosan felemeli az állát.*
- Én viszont csodálkozom, hogy egy ilyen szemrevaló hölgy, mint magácska fegyvertelenül mászkál.
*Fejét oldalra dönti, majd két kis dobótört beleállít a szobában lévő kisasztalra.*
- Egyébként meg, kizárt, hogy most már elengedjelek.
*Kékjeivel szinte átszúrja a másik tekintetét.*
~Zöld szeme van. Mintha valami drágakőbe néznék.~
- A kabát megvár, a bor pedig... majd reggel kapsz újat, ha ragaszkodsz hozzá.
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-04 20:23:51
Üzenet elküldve: 2016-01-04 20:23:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Na hogy tetszik? *Kérdi elcsukló hangon, ahogyan a férfi kinyitja az ajtót.*
- A páncél. A páncél, mármint. *Veszti el egy pillanatra koncentrációját és vele a csábosnak vélt pózból is kiszakad. Azt, hogy a férfi úgy írja le „pont ilyennek képzelte”, Rhebosse szemében csupán egy újabb ugratás. Természetesen így képzelte, hiszen már látta korábban a Kovácsműhelyben is, és percekig vizsgálgatták együtt mielőtt magára öltötte volna!
Egy darabig kínos csend nehezedik rájuk, amelyet Svir tör meg a kérdésével.*
- Nem valami kényelmes. *Böki ki végül, kezével megtapogatva a felsőrészt, mármint amit a leheletnyi páncéldarab takarni hivatott.* Csípőben kicsit szűk. *Lapogatja meg azt is.
A mozgás úgy ahogy megy, Rhebosse is lép egyet előre. Igazából nincs sok minden, ami akadályozná a lány bármely végtagját, az alsó rész meg kicsi és szűkös ugyan, és medencecsontja hálás lesz, amint megszabadul tőle, de ugyanilyen okokból istenigazából nem sok vizet zavar.*
- Mondjuk nem szívesen verekednék benne. *Mondja egy ideges nevetéssel. Elvégre páncél, vagy mi a szösz, és akármilyen praktikátlannak tűnik is első ránézésre… Nos, másodikra is az, mikor belülről „nézi” az ember lánya.
Svir láthatóan a szokatlan ruhadarab tüzetes vizslatásával van elfoglalva, melynek Rhebosse furcsamód örül, mivel így nem látja ő mennyire zavarban van. Habár az első ijedelmet átvészelte, arca még mindig majd' meggyullad, ami igazán érdekes kombinációt alkot a ténnyel, mi szerint borzasztóan fázik. Testmelege a kihűlt páncélzattal szembeni harcban vesztésre áll, és a várttal ellentétben -miszerint sikerül majd belemelegednie a felszerelésbe- úgy látszik, a dolog fordítva sül el. Láthatóan libabőrös.*
- Na hogy tetszik? *Kérdi elcsukló hangon, ahogyan a férfi kinyitja az ajtót.*
- A páncél. A páncél, mármint. *Veszti el egy pillanatra koncentrációját és vele a csábosnak vélt pózból is kiszakad. Azt, hogy a férfi úgy írja le „pont ilyennek képzelte”, Rhebosse szemében csupán egy újabb ugratás. Természetesen így képzelte, hiszen már látta korábban a Kovácsműhelyben is, és percekig vizsgálgatták együtt mielőtt magára öltötte volna!
Egy darabig kínos csend nehezedik rájuk, amelyet Svir tör meg a kérdésével.*
- Nem valami kényelmes. *Böki ki végül, kezével megtapogatva a felsőrészt, mármint amit a leheletnyi páncéldarab takarni hivatott.* Csípőben kicsit szűk. *Lapogatja meg azt is.
A mozgás úgy ahogy megy, Rhebosse is lép egyet előre. Igazából nincs sok minden, ami akadályozná a lány bármely végtagját, az alsó rész meg kicsi és szűkös ugyan, és medencecsontja hálás lesz, amint megszabadul tőle, de ugyanilyen okokból istenigazából nem sok vizet zavar.*
- Mondjuk nem szívesen verekednék benne. *Mondja egy ideges nevetéssel. Elvégre páncél, vagy mi a szösz, és akármilyen praktikátlannak tűnik is első ránézésre… Nos, másodikra is az, mikor belülről „nézi” az ember lánya.
Svir láthatóan a szokatlan ruhadarab tüzetes vizslatásával van elfoglalva, melynek Rhebosse furcsamód örül, mivel így nem látja ő mennyire zavarban van. Habár az első ijedelmet átvészelte, arca még mindig majd' meggyullad, ami igazán érdekes kombinációt alkot a ténnyel, mi szerint borzasztóan fázik. Testmelege a kihűlt páncélzattal szembeni harcban vesztésre áll, és a várttal ellentétben -miszerint sikerül majd belemelegednie a felszerelésbe- úgy látszik, a dolog fordítva sül el. Láthatóan libabőrös.*
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-04 18:51:28
Üzenet elküldve: 2016-01-04 18:51:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Kilép a szobából, csukódik mögötte az ajtó és kattan a zár. Ő itt van kint, Rhebosse és a pikáns ruha pedig bent. A várakozás idegőrlő percei következnek. Véleménye szerint már az egy perc is sok lenne, de kénytelen emlékeztetni magát, hogy ennél biztosan sokkal tovább fog tartani, amíg a nő azt a falatnyi, de mégis roppant bonyolult ruhát magára ölti. Aztán ott van még az is, amivel – lévén Rhebosse határozottan, minden kétséget kizárólag nőből van –szintén számolnia kell: a felöltözés után még legalább ugyanannyi ideig is eltarthat, amíg alaposan megnézegeti magát, elölről, hátulról, meg még mindenhonnan, ahonnan kell. A leskelődés szemtelen gondolatát rögtön elveti, háttal áll az ajtónak, hogy ne is csábítsa a kulcslyuk. Van viszont, amit nem száműzhet ilyen könnyedén a fejéből, a dolgokat elképzelni így, az ajtónak és a kulcslyuknak háttal is tudja, méghozzá nem is nehezen, hiszen percekkel ezelőtt még a saját tulajdon kezeiben forgathatta a darabokat, amiket ezekben a percekben éppen Rhebosse próbál magára szuszakolni. Nem azt képzeli el, ahogy a vörös hajú nő éppen magára kötözi az alkarvédőt, az nem túl izgalmas, inkább azt próbálja meg kitalálni, milyen lesz majd Rhebosse, amikor teljes felszerelésben pompázva megmutatja magát. Itt-ott egészen biztosan elrugaszkodik a valóságtól a találgatás közben, de a férfiúi képzelet már csak ilyen. A találgatás után jön egy kis fel-alá járkálás a folyosón, persze nem az ajtótól a lépcsőig, csak mondjuk a másik ajtóig, hogy nem menjen túl messze, nehogy véletlenül ne érjen időben oda a nagy attrakcióra. A rekedtes hangot hallva megtorpan, majd óvatosan visszasétál a szobájuk ajtajához, mint aki egy különleges és ritka vadat közelít meg, amit a világért sem szeretne felzavarni.*
- Akkor most bemegyek. *Szól vissza, hogy Rhebosse felkészülhessen a fogadására. Nem tudja, hogyan készülhet fel a legjobban egy pikáns és nagyon kényelmetlen páncélruhába bújt cselédlány egy falusi jóembernek öltözött okleveles kalandor szobába lépésére, de bízik benne, hogy a nő már kitalált valamit. Ő meg olyan arcot vesz fel, mint aki határozottan nem erről képzeleg már percek óta. Az ajtó kinyitása után nem lép be rögtön, csak miután észbe kap, hogy nem kéne itt a fogadó egész közönségének mutogatniuk, amit csinálnak. Gyorsan beljebb lép, majd becsapja maga mögött az ajtót.*
- Pont ilyennek képzeltem! *Állapítja meg, ezzel végül is csak leleplezve magát a képzelgést illetően. A páncélruha – talán ez a legtalálóbb elnevezés rá – merész kialakításának hála elsődlegesen nem a viselő arcára vonzza a férfiszemet, így nem veszi észre, hogy a másik arca kezd pont olyan színű lenni, mint a haja. Viszont legalább egy tucat másik dolgot felfedez a nőn, ebbe pedig a végén még ő fog belepirulni. Végül mégsem teszi, nem kamasz kölyök már, valami rendesebb arcot vesz fel a téli arcszőrzete mögött.*
- Nos, milyen? *Töri meg végül a csendet.*
- Lehet benne, öhm, mozogni? *Közben kicsikét közelebb lépdel, hogy onnan is megnézze Rhebosset.*
~Hűha, micsoda nő!~
*Kilép a szobából, csukódik mögötte az ajtó és kattan a zár. Ő itt van kint, Rhebosse és a pikáns ruha pedig bent. A várakozás idegőrlő percei következnek. Véleménye szerint már az egy perc is sok lenne, de kénytelen emlékeztetni magát, hogy ennél biztosan sokkal tovább fog tartani, amíg a nő azt a falatnyi, de mégis roppant bonyolult ruhát magára ölti. Aztán ott van még az is, amivel – lévén Rhebosse határozottan, minden kétséget kizárólag nőből van –szintén számolnia kell: a felöltözés után még legalább ugyanannyi ideig is eltarthat, amíg alaposan megnézegeti magát, elölről, hátulról, meg még mindenhonnan, ahonnan kell. A leskelődés szemtelen gondolatát rögtön elveti, háttal áll az ajtónak, hogy ne is csábítsa a kulcslyuk. Van viszont, amit nem száműzhet ilyen könnyedén a fejéből, a dolgokat elképzelni így, az ajtónak és a kulcslyuknak háttal is tudja, méghozzá nem is nehezen, hiszen percekkel ezelőtt még a saját tulajdon kezeiben forgathatta a darabokat, amiket ezekben a percekben éppen Rhebosse próbál magára szuszakolni. Nem azt képzeli el, ahogy a vörös hajú nő éppen magára kötözi az alkarvédőt, az nem túl izgalmas, inkább azt próbálja meg kitalálni, milyen lesz majd Rhebosse, amikor teljes felszerelésben pompázva megmutatja magát. Itt-ott egészen biztosan elrugaszkodik a valóságtól a találgatás közben, de a férfiúi képzelet már csak ilyen. A találgatás után jön egy kis fel-alá járkálás a folyosón, persze nem az ajtótól a lépcsőig, csak mondjuk a másik ajtóig, hogy nem menjen túl messze, nehogy véletlenül ne érjen időben oda a nagy attrakcióra. A rekedtes hangot hallva megtorpan, majd óvatosan visszasétál a szobájuk ajtajához, mint aki egy különleges és ritka vadat közelít meg, amit a világért sem szeretne felzavarni.*
- Akkor most bemegyek. *Szól vissza, hogy Rhebosse felkészülhessen a fogadására. Nem tudja, hogyan készülhet fel a legjobban egy pikáns és nagyon kényelmetlen páncélruhába bújt cselédlány egy falusi jóembernek öltözött okleveles kalandor szobába lépésére, de bízik benne, hogy a nő már kitalált valamit. Ő meg olyan arcot vesz fel, mint aki határozottan nem erről képzeleg már percek óta. Az ajtó kinyitása után nem lép be rögtön, csak miután észbe kap, hogy nem kéne itt a fogadó egész közönségének mutogatniuk, amit csinálnak. Gyorsan beljebb lép, majd becsapja maga mögött az ajtót.*
- Pont ilyennek képzeltem! *Állapítja meg, ezzel végül is csak leleplezve magát a képzelgést illetően. A páncélruha – talán ez a legtalálóbb elnevezés rá – merész kialakításának hála elsődlegesen nem a viselő arcára vonzza a férfiszemet, így nem veszi észre, hogy a másik arca kezd pont olyan színű lenni, mint a haja. Viszont legalább egy tucat másik dolgot felfedez a nőn, ebbe pedig a végén még ő fog belepirulni. Végül mégsem teszi, nem kamasz kölyök már, valami rendesebb arcot vesz fel a téli arcszőrzete mögött.*
- Nos, milyen? *Töri meg végül a csendet.*
- Lehet benne, öhm, mozogni? *Közben kicsikét közelebb lépdel, hogy onnan is megnézze Rhebosset.*
~Hűha, micsoda nő!~
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-04 17:34:36
Üzenet elküldve: 2016-01-04 17:34:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Érdekes gondolatok cikáznak a fejében miközben kart karba öltve élvezi a csókokat. Vagy csak egyet, ami elég hosszú? Számára teljesen mindegy. Most nem akar gondolkozni. Hagyja hogy Reyf keze azt tegyen amit akar. És az ő keze is elindul. Rengeteg kérdése lenne. Lenne. Ha nem tudná hogy ennek nem itt van az ideje, akkor érzésből sem azt az alkalmat választaná hogy ezeket fel tegye.* ~Mi van ha az a kis jóképű, teljesen lovagiasan álmomban megöl? Nem. Ezzel a pofival nem lehet kéjgyilkos. És ha visszájára sül el a dolog és meglop? Egye fene nem bánom. Akkor is megtörténik ha azért az éjszakáért az életemmel fizetek. Bár elég drága egy szép fiú lenne az biztos.~ *Ő is nekilát kigombolni kedvese ruháját. Csak úgy vakon, csóktól, izgalomtól remegő kézzel tapogatózik. Beleakad a keze egy olyan tárgyba amit kifejezetten nem keresett, de számított rá. Sőt! Kissé furcsállja is hogy eddig csak egy ilyen kis aprósággal találkozott. Lassan veszi le a kezét a tarkójáról, amivel eddig a haját túrta össze, hogy legyen valami látszatja is az estének. Éjszakának. Kissé hátralép, és kis félmosllyal, fejét hátrabiccentve kérdezi. Közben a megbotránkoztatás gondolatával játszva.* -Galambom! Nagyon reméltem hogy itt nadrágtájon valami más, de hasonlóan kemény dolgot találok majd. *Felkacag, és megbocsájtón elmosolyodik.* -Nem kellene ezeket előtte letenni? Én addig leszaladok a kabátomért. Ott hagytam a széken. És az asztalon két kupa bor is maradt parlagon. *Látszik az arcán hogy neki is fáj, de nincs mit tenni. Tőrök között nem szeretkezik.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Érdekes gondolatok cikáznak a fejében miközben kart karba öltve élvezi a csókokat. Vagy csak egyet, ami elég hosszú? Számára teljesen mindegy. Most nem akar gondolkozni. Hagyja hogy Reyf keze azt tegyen amit akar. És az ő keze is elindul. Rengeteg kérdése lenne. Lenne. Ha nem tudná hogy ennek nem itt van az ideje, akkor érzésből sem azt az alkalmat választaná hogy ezeket fel tegye.* ~Mi van ha az a kis jóképű, teljesen lovagiasan álmomban megöl? Nem. Ezzel a pofival nem lehet kéjgyilkos. És ha visszájára sül el a dolog és meglop? Egye fene nem bánom. Akkor is megtörténik ha azért az éjszakáért az életemmel fizetek. Bár elég drága egy szép fiú lenne az biztos.~ *Ő is nekilát kigombolni kedvese ruháját. Csak úgy vakon, csóktól, izgalomtól remegő kézzel tapogatózik. Beleakad a keze egy olyan tárgyba amit kifejezetten nem keresett, de számított rá. Sőt! Kissé furcsállja is hogy eddig csak egy ilyen kis aprósággal találkozott. Lassan veszi le a kezét a tarkójáról, amivel eddig a haját túrta össze, hogy legyen valami látszatja is az estének. Éjszakának. Kissé hátralép, és kis félmosllyal, fejét hátrabiccentve kérdezi. Közben a megbotránkoztatás gondolatával játszva.* -Galambom! Nagyon reméltem hogy itt nadrágtájon valami más, de hasonlóan kemény dolgot találok majd. *Felkacag, és megbocsájtón elmosolyodik.* -Nem kellene ezeket előtte letenni? Én addig leszaladok a kabátomért. Ott hagytam a széken. És az asztalon két kupa bor is maradt parlagon. *Látszik az arcán hogy neki is fáj, de nincs mit tenni. Tőrök között nem szeretkezik.*
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-04 00:03:02
Üzenet elküldve: 2016-01-04 00:03:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A maga részéről kételkedik abban, hogy oly döglesztően mutatna rajta a kölcsönbe kapott együttes. De a vörös már elhatározta, hogy igazi kalandorként fog viselkedni és magára ölti a különleges páncélzatot, akárhogy álljon is.*
- M-m. *Rázza meg a fejét, a bélést keresve. Ez bizony merő acél kívül-belül. Kovácsoltvas, lánc, meg díszek, de egy darab szövet, annyi sincs rajta. Mindegy, úgyis csak fölpróbálja, aztán veszi is le, nem ebben fog flangálni egész álló nap meg este.
Megvárja, hogy a férfi elhagyja a szobát, majd pár lépéssel az ajtónál terem, és ráfordítja a kulcsot a zárra. Nem attól fél, hogy Svirnek leskelődni támadna kedve, de sosem lehet tudni, mikor tör rájuk egy vad rablóbanda. Megtámadják a Pegazust, följönnek a lépcsőn és benéznek minden ajtón értékek után kutatva, aztán Rhebosse meg ott áll anyaszült meztelenül… Nem, ezt nem engedheti meg magának. Egy ilyen támadás esetén természetesen ő is rögtön kint teremne barátja mellett és segítene visszaverni a betolakodókat, de előbb valószínűsíthetően maga köré csavarná legalább a lepedőt, hogy illően vonulhasson harcba.
Lassú léptekkel visszasétál az ágyhoz és csípőre tett kézzel lenéz a páncélzatra. ~Na lássuk.~
Először kendőjét csavarja le fejéről. A vörös bozont fellélegezve ugrik ki a szövet alól és dúsan omlik le a lány vállára. Rhebosse megrázza fejét, hogy minden tincs a szokott rendbe (kócba) álljon, majd vetkőzni kezd. A kabátját az ágy szélére hajítja, majd fürge ujjaival kigombolja mellényét és azt is mellé fekteti. Mindeközben csizmáit is lerúgja, és szép rendben a mosdóasztalhoz teszi őket. Többi ruhadarabja is gyorsan lekerül, az alsóneművel együtt. Mindent szép rendben a székre halmoz, és az egészet letakarja a kendővel, amely korábban a kovácsremeket rejtette.
Karjait keresztbe kulcsolja a hasán, kicsit megdörzsöli magát. Meglehetősen hűvös van még itt is, és a fém sem tűnik valami csábítóan meleg viseletnek.
Belebújik a vas alsóba, és sikeresen összepattintja a megfelelő zárakat, hogy ne hulljon le róla a kovácsmű. ~Borzasztó kényelmetlen!~
Gyorsan kifundálja, hogyan funkcionál a felsőrész, és egy kis ügyeskedés árán azt is magára varázsolja. Majd az alkar- és sípcsontvédőkre kúszik tekintete, egy vállrándítás után azokat is magára veszi. Már csak a fej- és nyakpánt van hátra. Az előbbiről szíve szerint lemondana, de úgy nem volna teljes a szett, és ki tudja, Svir vajon darabonként alkudta-e ki az egész együttest. Felrakja hát ezeket is, majd a tükörhöz sétál és megszemléli magát.
Meglehetősen megijed attól, amit ott lát. Egy harcos amazon néz vissza az ő barna szemein keresztül. Egy harcos amazon, kinek a páncélbugyogója mintha kissé szűk lenne. Rhebosse körbefordul és visszanézvén megállapítja, hogy talán egy keveset magára szedett, mióta ilyen fenséges étkeket eszik a rendházban. Akárhogyan is, a páncélzat meglehetősen keveset takar, kissé kényelmetlenül érzi magát benne a cselédlány. És mindehhez képest jóval nehezebb, mint egy átlagos viselet.
Visszafordul, nagyot sóhajt, majd megigazítja a fejpántot. Nem akarja tovább váratni a kint ácsorgó Svirt, az öltözködés meglehetősen sokáig tartott. Odasomfordál az ajtóhoz, elfordítja a kulcsot, majd néhány lépést hátrálva a szoba közepére áll.*
- Bejöhet! *Szól ki rekedten, majd eszébe jut, hogy a jelenleginél illene valami csábosabb pózt felvennie, ha már megvannak hozzá az eszközök. Zavartan hadonászik egy darabig, majd ha a férfi (a megfelelő férfi) belép, láthatja, amint a Rhebosse ott áll a teljes páncélzatban, léhának tűnő tartással, csípején kezeivel. Csupán azt kívánja, bár nála lenne a kalandor nagy karimájú kalapja, és elrejthetné vele vörösödő arcát.*
*A maga részéről kételkedik abban, hogy oly döglesztően mutatna rajta a kölcsönbe kapott együttes. De a vörös már elhatározta, hogy igazi kalandorként fog viselkedni és magára ölti a különleges páncélzatot, akárhogy álljon is.*
- M-m. *Rázza meg a fejét, a bélést keresve. Ez bizony merő acél kívül-belül. Kovácsoltvas, lánc, meg díszek, de egy darab szövet, annyi sincs rajta. Mindegy, úgyis csak fölpróbálja, aztán veszi is le, nem ebben fog flangálni egész álló nap meg este.
Megvárja, hogy a férfi elhagyja a szobát, majd pár lépéssel az ajtónál terem, és ráfordítja a kulcsot a zárra. Nem attól fél, hogy Svirnek leskelődni támadna kedve, de sosem lehet tudni, mikor tör rájuk egy vad rablóbanda. Megtámadják a Pegazust, följönnek a lépcsőn és benéznek minden ajtón értékek után kutatva, aztán Rhebosse meg ott áll anyaszült meztelenül… Nem, ezt nem engedheti meg magának. Egy ilyen támadás esetén természetesen ő is rögtön kint teremne barátja mellett és segítene visszaverni a betolakodókat, de előbb valószínűsíthetően maga köré csavarná legalább a lepedőt, hogy illően vonulhasson harcba.
Lassú léptekkel visszasétál az ágyhoz és csípőre tett kézzel lenéz a páncélzatra. ~Na lássuk.~
Először kendőjét csavarja le fejéről. A vörös bozont fellélegezve ugrik ki a szövet alól és dúsan omlik le a lány vállára. Rhebosse megrázza fejét, hogy minden tincs a szokott rendbe (kócba) álljon, majd vetkőzni kezd. A kabátját az ágy szélére hajítja, majd fürge ujjaival kigombolja mellényét és azt is mellé fekteti. Mindeközben csizmáit is lerúgja, és szép rendben a mosdóasztalhoz teszi őket. Többi ruhadarabja is gyorsan lekerül, az alsóneművel együtt. Mindent szép rendben a székre halmoz, és az egészet letakarja a kendővel, amely korábban a kovácsremeket rejtette.
Karjait keresztbe kulcsolja a hasán, kicsit megdörzsöli magát. Meglehetősen hűvös van még itt is, és a fém sem tűnik valami csábítóan meleg viseletnek.
Belebújik a vas alsóba, és sikeresen összepattintja a megfelelő zárakat, hogy ne hulljon le róla a kovácsmű. ~Borzasztó kényelmetlen!~
Gyorsan kifundálja, hogyan funkcionál a felsőrész, és egy kis ügyeskedés árán azt is magára varázsolja. Majd az alkar- és sípcsontvédőkre kúszik tekintete, egy vállrándítás után azokat is magára veszi. Már csak a fej- és nyakpánt van hátra. Az előbbiről szíve szerint lemondana, de úgy nem volna teljes a szett, és ki tudja, Svir vajon darabonként alkudta-e ki az egész együttest. Felrakja hát ezeket is, majd a tükörhöz sétál és megszemléli magát.
Meglehetősen megijed attól, amit ott lát. Egy harcos amazon néz vissza az ő barna szemein keresztül. Egy harcos amazon, kinek a páncélbugyogója mintha kissé szűk lenne. Rhebosse körbefordul és visszanézvén megállapítja, hogy talán egy keveset magára szedett, mióta ilyen fenséges étkeket eszik a rendházban. Akárhogyan is, a páncélzat meglehetősen keveset takar, kissé kényelmetlenül érzi magát benne a cselédlány. És mindehhez képest jóval nehezebb, mint egy átlagos viselet.
Visszafordul, nagyot sóhajt, majd megigazítja a fejpántot. Nem akarja tovább váratni a kint ácsorgó Svirt, az öltözködés meglehetősen sokáig tartott. Odasomfordál az ajtóhoz, elfordítja a kulcsot, majd néhány lépést hátrálva a szoba közepére áll.*
- Bejöhet! *Szól ki rekedten, majd eszébe jut, hogy a jelenleginél illene valami csábosabb pózt felvennie, ha már megvannak hozzá az eszközök. Zavartan hadonászik egy darabig, majd ha a férfi (a megfelelő férfi) belép, láthatja, amint a Rhebosse ott áll a teljes páncélzatban, léhának tűnő tartással, csípején kezeivel. Csupán azt kívánja, bár nála lenne a kalandor nagy karimájú kalapja, és elrejthetné vele vörösödő arcát.*
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-03 22:46:40
Üzenet elküldve: 2016-01-03 22:46:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A titkokra már nem mond semmit, mindkettőjüknek jobb, ha nem ragozzák tovább a témát. A végén még valamelyikük megelégelné a folyamatos visszautasítást, aztán rossz vége lenne a dolognak. Persze az igazi titok amúgy is csak az, amelyiknek nem több, hanem csak egy gazdája van, de az azért mégsem megy, hogy egyszerűen csak bekopog Rhebossehez egy ajándék pikáns páncéllal. Igen, ezzel a címszóval jegyezte fel a kölcsönző a listájára az éppen tüzetes szemle alatt lévő darabot.*
- Hm. *Ezt mormogja miközben figyeli, ahogy Rhebosse ügyesen meglazítja az alsó részt. Ő még így sem férne bele, de hát nem is neki kell majd belebújnia, biztos benne, hogy nem nyújtana vonzó látványt. Igaz, mivel még a vörös sem próbálta fel, így róla sem tudják teljes bizonyossággal eldönteni, hogy nagyon vagy eszméletlenül jól néz-e majd ki benne.*
- Ühüm. Amíg az ügyes szabók ki nem találnak valamit, amit alá lehet venni, de még sincs ott. Nincs bélése? *Biztos benne, hogy ha előadják az ötletet az egyik helyi szabónak, akkor minden nagyobb gond nélkül képes lesz a számukra megfelelő új alsóneművel előállni.*
- Természetesen. Majd jelezzen, ha kész. *Ezzel az ajtóhoz sétál, újra nyitott állásba fordítja a zárat, majd kilép az előtérbe, hogy ott várakozzon. Reméli, hogy nem tart majd sokáig a ruha felvétele, nem szeret sokáig magában ácsorogni ott, ahol nem szoktak.*
*A titkokra már nem mond semmit, mindkettőjüknek jobb, ha nem ragozzák tovább a témát. A végén még valamelyikük megelégelné a folyamatos visszautasítást, aztán rossz vége lenne a dolognak. Persze az igazi titok amúgy is csak az, amelyiknek nem több, hanem csak egy gazdája van, de az azért mégsem megy, hogy egyszerűen csak bekopog Rhebossehez egy ajándék pikáns páncéllal. Igen, ezzel a címszóval jegyezte fel a kölcsönző a listájára az éppen tüzetes szemle alatt lévő darabot.*
- Hm. *Ezt mormogja miközben figyeli, ahogy Rhebosse ügyesen meglazítja az alsó részt. Ő még így sem férne bele, de hát nem is neki kell majd belebújnia, biztos benne, hogy nem nyújtana vonzó látványt. Igaz, mivel még a vörös sem próbálta fel, így róla sem tudják teljes bizonyossággal eldönteni, hogy nagyon vagy eszméletlenül jól néz-e majd ki benne.*
- Ühüm. Amíg az ügyes szabók ki nem találnak valamit, amit alá lehet venni, de még sincs ott. Nincs bélése? *Biztos benne, hogy ha előadják az ötletet az egyik helyi szabónak, akkor minden nagyobb gond nélkül képes lesz a számukra megfelelő új alsóneművel előállni.*
- Természetesen. Majd jelezzen, ha kész. *Ezzel az ajtóhoz sétál, újra nyitott állásba fordítja a zárat, majd kilép az előtérbe, hogy ott várakozzon. Reméli, hogy nem tart majd sokáig a ruha felvétele, nem szeret sokáig magában ácsorogni ott, ahol nem szoktak.*
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-03 22:02:13
Üzenet elküldve: 2016-01-03 22:02:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Igen. Pontosan erre várt. A sok szótól végre eljutnak a tényleges tettekig, ahonnan már szinte átadhatják magukat a tűnékeny élvezeteknek. Tetszik neki, ahogy a lány belékapaszkodik és ahogy elsőként inkább finoman felfedezi a száját, majd kezei is végigvándorolnak a nyakán.*
~Most már az enyém.~
*Keze óvatosan végigsimítja a lány vékony vonalát, majd lehelletnyi csókot ad először az övéhez képest olyan hófehér nyak bársonyos vonulatára. Talán nem is egyet.
Ha tehetné, másik keze már kúszna is tovább a tarkó vagy a csípő irányába, de a gyümölcstál ott léte ezt némiképpen megzavarja. A megkezdett, fokozatos birtokba vételt nem hagyja abba, így láthatatlanba ujjaival próbál valami olyan helyet keresni a tálnak, ahova végre lerakhatja. Már már azon van, hogy fittyet hány a tárgyra és hangos csörömpölés tudatában útnak engedi a padló felé, de ekkor fiatal kis kedvese ellép tőle. Elsőként a gyümölcstáltól szabadítja meg a mélységit, majd az ajtóhoz lép és gondosan bezárja.
Reyf vesz egy mély levegőt, majd lassan és lehetőleg elég halkan kifújja. Kezét a nyaka mögé csúsztatja majd megtámasztja egy pillanatig. Már egészen magával ragadta Bellmirya kellemes illata, s mivel már belőle is kóstolót kaphatott, tudja, hogy neki ez még kell.*
~Mit is mondott? Fiatal vagy ártatlan?~
*Halk, komikus nevetést hallat, majd karbafont karokkal oldalvást a falnak dőlve várja, hogy a szöszke végezzen az elvégzendőkkel.*
- Mindig van valami teendőm.
*Ahogy választottja ott áll az ajtónál, végre tetőtől talpig végig tudja mérni, hogy asztán az olyannyira sikert aratók kék szempárja a pisze kis orr után a másik zöldjén állapodjon meg. A színét persze ebből a távolságból és a félhomály miatt nem látja.*
- De általában másokon szoktam szórakozni, ha ez érdekel.
*Ezt már aközben mondja, miközben a lány lassan és meglehetősen csábosan elindul felé. Reyf csak somolyogva támasztja tovább a falat, de a tekintetén látszik, hogy kívánja és hogy nagyon is kedvére van, amit lát. Amint Bellmurya odaér, a mélységi erőteljesen magához vonja, majd kutató kezei most már mohóbban, de még mindig finoman simítva cirógatják le a szeplős hölgyeményről könnyed zöld ruháját. Azt az apró kis nost... azt pedig elfojtja forró ajkaival. Nem kell ide több kíváncsi kérdés. Csak birtokba akarja venni minden porcikáját.*
A hozzászólás írója (Reyf Ashn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.03 22:03:41
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Igen. Pontosan erre várt. A sok szótól végre eljutnak a tényleges tettekig, ahonnan már szinte átadhatják magukat a tűnékeny élvezeteknek. Tetszik neki, ahogy a lány belékapaszkodik és ahogy elsőként inkább finoman felfedezi a száját, majd kezei is végigvándorolnak a nyakán.*
~Most már az enyém.~
*Keze óvatosan végigsimítja a lány vékony vonalát, majd lehelletnyi csókot ad először az övéhez képest olyan hófehér nyak bársonyos vonulatára. Talán nem is egyet.
Ha tehetné, másik keze már kúszna is tovább a tarkó vagy a csípő irányába, de a gyümölcstál ott léte ezt némiképpen megzavarja. A megkezdett, fokozatos birtokba vételt nem hagyja abba, így láthatatlanba ujjaival próbál valami olyan helyet keresni a tálnak, ahova végre lerakhatja. Már már azon van, hogy fittyet hány a tárgyra és hangos csörömpölés tudatában útnak engedi a padló felé, de ekkor fiatal kis kedvese ellép tőle. Elsőként a gyümölcstáltól szabadítja meg a mélységit, majd az ajtóhoz lép és gondosan bezárja.
Reyf vesz egy mély levegőt, majd lassan és lehetőleg elég halkan kifújja. Kezét a nyaka mögé csúsztatja majd megtámasztja egy pillanatig. Már egészen magával ragadta Bellmirya kellemes illata, s mivel már belőle is kóstolót kaphatott, tudja, hogy neki ez még kell.*
~Mit is mondott? Fiatal vagy ártatlan?~
*Halk, komikus nevetést hallat, majd karbafont karokkal oldalvást a falnak dőlve várja, hogy a szöszke végezzen az elvégzendőkkel.*
- Mindig van valami teendőm.
*Ahogy választottja ott áll az ajtónál, végre tetőtől talpig végig tudja mérni, hogy asztán az olyannyira sikert aratók kék szempárja a pisze kis orr után a másik zöldjén állapodjon meg. A színét persze ebből a távolságból és a félhomály miatt nem látja.*
- De általában másokon szoktam szórakozni, ha ez érdekel.
*Ezt már aközben mondja, miközben a lány lassan és meglehetősen csábosan elindul felé. Reyf csak somolyogva támasztja tovább a falat, de a tekintetén látszik, hogy kívánja és hogy nagyon is kedvére van, amit lát. Amint Bellmurya odaér, a mélységi erőteljesen magához vonja, majd kutató kezei most már mohóbban, de még mindig finoman simítva cirógatják le a szeplős hölgyeményről könnyed zöld ruháját. Azt az apró kis nost... azt pedig elfojtja forró ajkaival. Nem kell ide több kíváncsi kérdés. Csak birtokba akarja venni minden porcikáját.*
A hozzászólás írója (Reyf Ashn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.03 22:03:41
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-03 21:00:56
Üzenet elküldve: 2016-01-03 21:00:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Mindig csak a titkok. *Sóhajtja maga elé, miközben a műremeket vizslatja. Az egyes darabok úgy járnak szép sorban kezeik közt, mintha tűzoltásra adnának vizes vödröt át a másiknak. Igaz, ebben a tempóban valószínűleg fölégne a Pegazus.
Rhebosse ajkába harap. Minél tovább nézegeti, ezek annál apróbbnak tűnnek. Vajon nem túl kicsik neki? És ha föl is tudja venni, nem lesz túl kirívó? ~Végül is, csak Svir van itt...~ Vet egy futó oldalpillantást kedves ismerősére, kivel szemben oly nagy bizalommal viseltet. Most már tényleg nem hagyhatja, hogy kárba vesszen a férfi összes munkája.
Félve, nehogy kárt tegyen az értékes ruhadarabban, újra kezébe veszi az alsó részt.*
- Azt hiszem, itt szét lehet… *Morfondírozik, ujjai rátalálnak az „alsónemű” oldalán megbúvó kapocsra és kevés erőlködés után sikerül szétnyitnia az erényövnek beillő darabot. Diadalittas kifejezéssel arcán vigyorog a mellette állóra. Ha ezt megtalálta, sikerülni fog a többi is.*
- Gondolja? *Ráncolja össze újra szemöldökét miközben a már felvétel-kész fémtárgyat forgatja. A dolog nem tűnik túl higiénikusnak, viszont meglehetősen balgán nézne ki alóla kikandikáló bugyogóval.*
- Megtenné, hogy kimegy amíg átöltözöm? *Kéri Svirt, miközben szíve torkában dobog.*
- Mindig csak a titkok. *Sóhajtja maga elé, miközben a műremeket vizslatja. Az egyes darabok úgy járnak szép sorban kezeik közt, mintha tűzoltásra adnának vizes vödröt át a másiknak. Igaz, ebben a tempóban valószínűleg fölégne a Pegazus.
Rhebosse ajkába harap. Minél tovább nézegeti, ezek annál apróbbnak tűnnek. Vajon nem túl kicsik neki? És ha föl is tudja venni, nem lesz túl kirívó? ~Végül is, csak Svir van itt...~ Vet egy futó oldalpillantást kedves ismerősére, kivel szemben oly nagy bizalommal viseltet. Most már tényleg nem hagyhatja, hogy kárba vesszen a férfi összes munkája.
Félve, nehogy kárt tegyen az értékes ruhadarabban, újra kezébe veszi az alsó részt.*
- Azt hiszem, itt szét lehet… *Morfondírozik, ujjai rátalálnak az „alsónemű” oldalán megbúvó kapocsra és kevés erőlködés után sikerül szétnyitnia az erényövnek beillő darabot. Diadalittas kifejezéssel arcán vigyorog a mellette állóra. Ha ezt megtalálta, sikerülni fog a többi is.*
- Gondolja? *Ráncolja össze újra szemöldökét miközben a már felvétel-kész fémtárgyat forgatja. A dolog nem tűnik túl higiénikusnak, viszont meglehetősen balgán nézne ki alóla kikandikáló bugyogóval.*
- Megtenné, hogy kimegy amíg átöltözöm? *Kéri Svirt, miközben szíve torkában dobog.*
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-03 20:24:01
Üzenet elküldve: 2016-01-03 20:24:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~Hoppá!~ *Ennyi jut eszébe mikor átkarolják. Ezek után már nem nagyon tud gondolkozni. Elragadja az élvezet. Becsukja a szemét. Még hogy ha engedi? Szabad kezével rámarkol Reyf ruhájára és bevonszolja magával a szobába. Az ajtóval mit sem törődve, immár teljesen átadja magát a csóknak. Közben akár a hűséges kutyának, megvakargatja a füle tövét. Inkább finoman mint vadul harap rá az alsó ajakra, ami úgy is a keze ügyébe akad, így biztos nem tud elszökni a jóképű. ~Nincs menekvés! Az enyém vagy.~ Körme a fültövétől, elindul a nyakán. Lassan lágyan cirógatja végig a férfi bőrét. Körme megáll a kulcscsontján. Elengedi a száját, és kicsit elhúzza a fejét. Nézi hogy változtatja a kék bőrt ez a kis cirógatás, dombos, völgyes tájjá. Csókot lehel a libabőrös nyak tövére. Hozzábúj egy kicsit a lovagjához. Kezét felcsúsztatja a lapockájához és magához szorítja. Pár pillanatig, így a fejét Reyf mellkasán pihentetve áll. Beissza a sötételf kilélegzett levegőjét, testének az illatát. Majd kissé hátralép.*
-Ne haragudj, csak ezeket tegyük le előtte. *Nem várja meg, hogy a hím cselekedjen, elveszi a tányért, és azzal együtt minden mást is lepakol a saját kezéből. Majd becsukja az ajtót. Előtte kiveszi a zárból a kulcsot, és a belső zárba illeszti. ~A fenébe. Ott hagytam a kabátom.~ Rápillant Reyfre, és rájön hogy nincs az az isten hogy vissza menjen érte. Most nem. Miközben rákattintja a zárat, amúgy kérdezi.*
-És maga mivel foglalkozik ha éppen nem erkölcs csősz? Maga mivel szórakozik szabad idejében? *Megfordul. Neki támaszkodik az ajtónak. Mintha a válaszra várna, de a következő pillanatban ellöki magát a faltól. Lágyan, csípőringással elindul vissza a kiválasztottjához, közben egy pillanatra sem veszi le a szeméről a szemét. Nézi azt a két szempárt, amitől eddig remegett a térde. Most is. Nem tudja honnan ered az ereje ennek a tenger mély, tenger kék szempárnak. A maga smaragd zöld szemét is próbálja ilyené tenni. Hátha. ~Az istenit neki! Te oda vagy ezért a fickóért. Hát... Hajrá kislány!~ Leveti a válláról a zöld ruha egyik felét. Gömbölyű, selymes, sápadt bőrfelület bukkan elő a textil alól. Közben csábosan sétál, és újra hozzádörgölőzik Reyfhez. Átkarolja, egyik kezét a derekára, másik kezét a tarkójára téve. Utóbbival kissé magához húzza. És újra az izgató közelből, várja a választ* Nos?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.04 12:35:16, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~Hoppá!~ *Ennyi jut eszébe mikor átkarolják. Ezek után már nem nagyon tud gondolkozni. Elragadja az élvezet. Becsukja a szemét. Még hogy ha engedi? Szabad kezével rámarkol Reyf ruhájára és bevonszolja magával a szobába. Az ajtóval mit sem törődve, immár teljesen átadja magát a csóknak. Közben akár a hűséges kutyának, megvakargatja a füle tövét. Inkább finoman mint vadul harap rá az alsó ajakra, ami úgy is a keze ügyébe akad, így biztos nem tud elszökni a jóképű. ~Nincs menekvés! Az enyém vagy.~ Körme a fültövétől, elindul a nyakán. Lassan lágyan cirógatja végig a férfi bőrét. Körme megáll a kulcscsontján. Elengedi a száját, és kicsit elhúzza a fejét. Nézi hogy változtatja a kék bőrt ez a kis cirógatás, dombos, völgyes tájjá. Csókot lehel a libabőrös nyak tövére. Hozzábúj egy kicsit a lovagjához. Kezét felcsúsztatja a lapockájához és magához szorítja. Pár pillanatig, így a fejét Reyf mellkasán pihentetve áll. Beissza a sötételf kilélegzett levegőjét, testének az illatát. Majd kissé hátralép.*
-Ne haragudj, csak ezeket tegyük le előtte. *Nem várja meg, hogy a hím cselekedjen, elveszi a tányért, és azzal együtt minden mást is lepakol a saját kezéből. Majd becsukja az ajtót. Előtte kiveszi a zárból a kulcsot, és a belső zárba illeszti. ~A fenébe. Ott hagytam a kabátom.~ Rápillant Reyfre, és rájön hogy nincs az az isten hogy vissza menjen érte. Most nem. Miközben rákattintja a zárat, amúgy kérdezi.*
-És maga mivel foglalkozik ha éppen nem erkölcs csősz? Maga mivel szórakozik szabad idejében? *Megfordul. Neki támaszkodik az ajtónak. Mintha a válaszra várna, de a következő pillanatban ellöki magát a faltól. Lágyan, csípőringással elindul vissza a kiválasztottjához, közben egy pillanatra sem veszi le a szeméről a szemét. Nézi azt a két szempárt, amitől eddig remegett a térde. Most is. Nem tudja honnan ered az ereje ennek a tenger mély, tenger kék szempárnak. A maga smaragd zöld szemét is próbálja ilyené tenni. Hátha. ~Az istenit neki! Te oda vagy ezért a fickóért. Hát... Hajrá kislány!~ Leveti a válláról a zöld ruha egyik felét. Gömbölyű, selymes, sápadt bőrfelület bukkan elő a textil alól. Közben csábosan sétál, és újra hozzádörgölőzik Reyfhez. Átkarolja, egyik kezét a derekára, másik kezét a tarkójára téve. Utóbbival kissé magához húzza. És újra az izgató közelből, várja a választ* Nos?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.04 12:35:16, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás.
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2016-01-03 19:51:46
Üzenet elküldve: 2016-01-03 19:51:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy feltűnő szöszkének//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ilyen lánnyal sem volt még dolga, aki maga kéri, hogy vigye. Ráadásul... nem is nagyon van ellenére a dolog. Vagy eszméletlen nagy mázlija van, vagy a kishölgy többet rejt, mint mutatja.*
~Virágszálam... már alig várom, hogy kimutasd a fogad fehérjét!~
*Ezt a kockázatot minden esetben vállalnia kell. Eközben felérnek a lépcsőn és a szálláshely félhomályos folyosóján találják magukat. Hölgye pont ezt a pillanatot választja, hogy mélységink tisztességét feszengesse.*
- Nos, nem hagyhatom, hogy a hölgyeknek rossz helyen hagyják az erkölcseiket.
*Sandít le féloldalas mosollyal Bellmiryára, szintén halkabbra fogva hangját.*
- Tudod a jó tapasztal mindig fontos!
*Fülében még ott cseng az előbbi kacaj, mikor odaérnek a megfelelő ajtóhoz. A szöszke mellépördül, a kulcs pedig kattan a zárban, de még nem nyitja ki. A lány közel lépdel hozzá és eģészen hozzá simul.*
~Még, hogy fiatal!~
*Szinte kacag magában ezen a mondaton. Nem éppen tűnik egy szendeszűz virágszállnak, de kívülről csak hamiskás vigyort villant, majd szabad kezével, melyben eddig a kulcsot tartotta átfogja a lány derekát.*
- Méltóbbat nem is találhattál volna...
*Azzal lejebb hajol és végre megízleli azokat a cserfes ajkakat.
A mozdulatban egészen neki tolja Bellmiryát az ajtónak, majd forró csókot lehellve az arcára, kitapogatja a lány mögötti kilincset és lenyomva beljebb lavírozza magukat a szobába, ha teheti.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ilyen lánnyal sem volt még dolga, aki maga kéri, hogy vigye. Ráadásul... nem is nagyon van ellenére a dolog. Vagy eszméletlen nagy mázlija van, vagy a kishölgy többet rejt, mint mutatja.*
~Virágszálam... már alig várom, hogy kimutasd a fogad fehérjét!~
*Ezt a kockázatot minden esetben vállalnia kell. Eközben felérnek a lépcsőn és a szálláshely félhomályos folyosóján találják magukat. Hölgye pont ezt a pillanatot választja, hogy mélységink tisztességét feszengesse.*
- Nos, nem hagyhatom, hogy a hölgyeknek rossz helyen hagyják az erkölcseiket.
*Sandít le féloldalas mosollyal Bellmiryára, szintén halkabbra fogva hangját.*
- Tudod a jó tapasztal mindig fontos!
*Fülében még ott cseng az előbbi kacaj, mikor odaérnek a megfelelő ajtóhoz. A szöszke mellépördül, a kulcs pedig kattan a zárban, de még nem nyitja ki. A lány közel lépdel hozzá és eģészen hozzá simul.*
~Még, hogy fiatal!~
*Szinte kacag magában ezen a mondaton. Nem éppen tűnik egy szendeszűz virágszállnak, de kívülről csak hamiskás vigyort villant, majd szabad kezével, melyben eddig a kulcsot tartotta átfogja a lány derekát.*
- Méltóbbat nem is találhattál volna...
*Azzal lejebb hajol és végre megízleli azokat a cserfes ajkakat.
A mozdulatban egészen neki tolja Bellmiryát az ajtónak, majd forró csókot lehellve az arcára, kitapogatja a lány mögötti kilincset és lenyomva beljebb lavírozza magukat a szobába, ha teheti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370