Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-23 15:30:41
Üzenet elküldve: 2017-04-23 15:30:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*A felpofozott fickó reakciója normál esetben komikusnak hatna, de Quantall most nincs vicces kedvében. A nő mindenesetre megnyugtatja a férfit és indulhatnak. A feszültség persze nem oszlik el. Sőt az a fickó egy percre sem veszi le a kardja markolatáról a kezét. Quantall igyekszik szemmel tartani a férfit, de azért a leírást is hallgatja. Igyekszik készen állni egy esetleges támadásra is akár. A lények leírásából Quantall nem tud előzetes ismereteket visszaidézni.*
-Várjunk! "Nem szeretik?" Nem csak egy lényről van szó? Hányan vannak? Beszéltek egymáshoz? Mit értenek a fekete mágia alatt?
*Ismét egy kérdéscsokor, de Quantall nem szereti az ilyen meglepetéseket. Szeretne minél felkészültebb lenni. Ezen kívül azok történetében lévő bizonytalanságok gyanúsak. Például, hogy a szörnyről hirtelen többesszámban kezdenek beszélni vagy hogy valaki aki állítólag a templomba jár mágiát tanulni olyan kifejezéseket használ mint fekete mágia. A sérült társra nézve Quantall annyiban megnyugszik, hogy ebben legalább igazat mondtak. Ha csapdának más jelét nem fedezi fel akkor a kérdésre Quantall kivonja a két kardját és bólint.*
-Fel.
*Majd néz az ajtóra.*
*A felpofozott fickó reakciója normál esetben komikusnak hatna, de Quantall most nincs vicces kedvében. A nő mindenesetre megnyugtatja a férfit és indulhatnak. A feszültség persze nem oszlik el. Sőt az a fickó egy percre sem veszi le a kardja markolatáról a kezét. Quantall igyekszik szemmel tartani a férfit, de azért a leírást is hallgatja. Igyekszik készen állni egy esetleges támadásra is akár. A lények leírásából Quantall nem tud előzetes ismereteket visszaidézni.*
-Várjunk! "Nem szeretik?" Nem csak egy lényről van szó? Hányan vannak? Beszéltek egymáshoz? Mit értenek a fekete mágia alatt?
*Ismét egy kérdéscsokor, de Quantall nem szereti az ilyen meglepetéseket. Szeretne minél felkészültebb lenni. Ezen kívül azok történetében lévő bizonytalanságok gyanúsak. Például, hogy a szörnyről hirtelen többesszámban kezdenek beszélni vagy hogy valaki aki állítólag a templomba jár mágiát tanulni olyan kifejezéseket használ mint fekete mágia. A sérült társra nézve Quantall annyiban megnyugszik, hogy ebben legalább igazat mondtak. Ha csapdának más jelét nem fedezi fel akkor a kérdésre Quantall kivonja a két kardját és bólint.*
-Fel.
*Majd néz az ajtóra.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-23 15:02:05
Üzenet elküldve: 2017-04-23 15:02:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A látnok háza//
-Mi a ménkű? *Kiált fel a felpofozott tag, majd megnyugszik, mikor a nőt látja maga előtt.* Vigyázz, mert van itt két éjlátó mélységi! *Fel is pattan, hogy harcra kész legyen. Az elf nő megfogja társa kezét, hogy ne arcoskodjon és rontson el mindent.*
-Igen itt vannak és segítenek megölni a szörnyet, utána távozunk ki-ki útján! *Hangja parancsoló és mérges is egy kicsit.*
-Induljunk. *El is indul elől kifelé, a társa meg követi, de a keze a fegyvere markolatán marad azért.* Ez egy majdnem embernagyságú lény, de a bőre olyan, mint egy hüllőé, pikkelyes. A kardja markolata arany színű, de a pengéje olyan, mintha sötétségből állna. Ha ezzel eltalál akkor lebénulsz és nem tudom mi segíthet rajtad. A fényt nem szeretik, szóval elég sötét van a szobában, ami számunkra gond. *De a sötételfeknek pont jó a látásuk, ez pont kapóra jön.*
-Mást nem tudok róluk mondani, csak azt, hogy értenek a fekete mágiához is nyilván. *Megérkeznek egy ajtóhoz, ami mellett egy sérül félelf ül, aki nincs eszméleténél, de elég ramatyul néz ki.*
-Ő a sérült társunk. *Jegyzi meg a nő társa, mintha nem lenne elég egyértelmű.*
-Felkészültetek? *Kérdi az elf nő Quantalléktól.*
-Mi a ménkű? *Kiált fel a felpofozott tag, majd megnyugszik, mikor a nőt látja maga előtt.* Vigyázz, mert van itt két éjlátó mélységi! *Fel is pattan, hogy harcra kész legyen. Az elf nő megfogja társa kezét, hogy ne arcoskodjon és rontson el mindent.*
-Igen itt vannak és segítenek megölni a szörnyet, utána távozunk ki-ki útján! *Hangja parancsoló és mérges is egy kicsit.*
-Induljunk. *El is indul elől kifelé, a társa meg követi, de a keze a fegyvere markolatán marad azért.* Ez egy majdnem embernagyságú lény, de a bőre olyan, mint egy hüllőé, pikkelyes. A kardja markolata arany színű, de a pengéje olyan, mintha sötétségből állna. Ha ezzel eltalál akkor lebénulsz és nem tudom mi segíthet rajtad. A fényt nem szeretik, szóval elég sötét van a szobában, ami számunkra gond. *De a sötételfeknek pont jó a látásuk, ez pont kapóra jön.*
-Mást nem tudok róluk mondani, csak azt, hogy értenek a fekete mágiához is nyilván. *Megérkeznek egy ajtóhoz, ami mellett egy sérül félelf ül, aki nincs eszméleténél, de elég ramatyul néz ki.*
-Ő a sérült társunk. *Jegyzi meg a nő társa, mintha nem lenne elég egyértelmű.*
-Felkészültetek? *Kérdi az elf nő Quantalléktól.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-22 09:04:03
Üzenet elküldve: 2017-04-22 09:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Amint elhagyja a tornyot máris a puszta irányába halad tovább. Nem akar most napokat eltölteni a kis odújában, de ha lehetősége van szívesen megpihen ott. A már jól kialakított és egyre kényelmesebb fészek a doktor minden rövidtávú kényelmét segíti. Van egy kis fekhely, száraz és tiszta. Tud tüzet gyújtani és a munkájával kapcsolatban is egy két alapvető dolgot meg tud csinálni. Egyszóval több mindenre alkalmas a hely.
A pusztán átvágva estére ér a kis búvóhelyéhez és amint bemászik, máris a nekilát a lefekvéshez. Tüzet rak, táplálkozik, átöltözik és amint ezzel elkészül a fekhelyére telepszik, hogy ott végre kinyithassa és átolvashassa a druida könyvét.
Amint belelapoz a vaskos kis irományba, máris feltűnik neki, a hatalmas tudásanyag, amelyet rejt. Minden fellelhető növény, gyógyszer, méreg és más kiegészítő hatású növény leírása, elkészítési módját megtalálja benne. Ez fantasztikus ki könyvnek tűnik, hiszen sok olyan leírást tartalmaz, amelyről még tudomása sem volt. A doktor szíve megtelik örömmel és a tudás által adott hatalom mámoros érzetével. Nincs is szebb és jobb mint amikor egy ilyen kis gyöngyszem kerül a birtokába. Neki évek kellettek volna egy ilyen notesz elkészítéséhez, de az, hogy ez most hozzá került, a druida éveket spórolt neki. Amint lapozgatja és nézegeti, leginkább egy egy a már birtokában lévő növény elkészítését kezdi olvasni. Feltűnik neki, milyen eltérő és sokféle képen lehet a dolgokból kinyerni a hatóanyagot.
Egy apró gondolat fogan meg az elméjében. Egy gondolat, amely talán forradalmasíthatja a méreg és gyógyszer készítést. Egy lepárlási technika, amely kicsit hasonlít a tömény szeszes ital készítéshez. Ahogyan az erjedő gyümölcsből szokták kinyerni annak eszenciáját. Talán így a mérgeket is ki lehet sajtolni. Azonban már nem viszi tovább a gondolatsort, mivel a fáradtság erősebb az elménél.*
A pusztán átvágva estére ér a kis búvóhelyéhez és amint bemászik, máris a nekilát a lefekvéshez. Tüzet rak, táplálkozik, átöltözik és amint ezzel elkészül a fekhelyére telepszik, hogy ott végre kinyithassa és átolvashassa a druida könyvét.
Amint belelapoz a vaskos kis irományba, máris feltűnik neki, a hatalmas tudásanyag, amelyet rejt. Minden fellelhető növény, gyógyszer, méreg és más kiegészítő hatású növény leírása, elkészítési módját megtalálja benne. Ez fantasztikus ki könyvnek tűnik, hiszen sok olyan leírást tartalmaz, amelyről még tudomása sem volt. A doktor szíve megtelik örömmel és a tudás által adott hatalom mámoros érzetével. Nincs is szebb és jobb mint amikor egy ilyen kis gyöngyszem kerül a birtokába. Neki évek kellettek volna egy ilyen notesz elkészítéséhez, de az, hogy ez most hozzá került, a druida éveket spórolt neki. Amint lapozgatja és nézegeti, leginkább egy egy a már birtokában lévő növény elkészítését kezdi olvasni. Feltűnik neki, milyen eltérő és sokféle képen lehet a dolgokból kinyerni a hatóanyagot.
Egy apró gondolat fogan meg az elméjében. Egy gondolat, amely talán forradalmasíthatja a méreg és gyógyszer készítést. Egy lepárlási technika, amely kicsit hasonlít a tömény szeszes ital készítéshez. Ahogyan az erjedő gyümölcsből szokták kinyerni annak eszenciáját. Talán így a mérgeket is ki lehet sajtolni. Azonban már nem viszi tovább a gondolatsort, mivel a fáradtság erősebb az elménél.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-21 23:42:44
Üzenet elküldve: 2017-04-21 23:42:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Nyomok//
*Kezd egészen belejönni a lovaglásba, mintha a szervezete megszokná. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fárad, izzad, vagy fáj az ülepe, de sokkal jobban pírja, mint amikor elindultak.
Talán még sosem járt erre, meg volt elégedve azzal, hogy a városban intézi szokásos, nemesi ügyeit. Ennek ellenére most sem igazán érdeklődik a táj iránt, egykedvűen mered maga elé.
Ahogy megállnak nem szál le rögtön a lóról. Biccent az ásós idegeneknek, és figyeli, hogy mit mond az "őrmester".
A történet gyorsan körvonalazódik, és nem is olyan izgalmas, mint amilyenre számított. Mikor elküldik nyomot keresni egykedvűen leszáll a lováról, kiköti Freshkoé mellé, majd a férfi után indul a házba.
Nem csinált még ilyet, nem tudja, hogy mit kell keresnie, de csak talál majd valamit.*
- Szerintem kibírnám.
*Mondja a beszakított ajtóra.
Rögtön megcsapja a hullák bűze, látványosan öklendezni kezd, majd azzal a mozdulattal be is fogja az orrát, és a száján keresztül lélegzik. Nem túl nemesi, de inkább ez, minthogy kiengedje a kifizetett ebédet.
A látványt sem nagyon bírja, de tűri, ahogyan csak tudja.*
- Hogy van ehhez gyomra? Vadállat.
*Megpróbál körbenézni, de újra rájön a hányinger, így csak pislog össze-vissza, hátha gyorsan észrevesz valamit, de jelenlegi helyzetben ezt sem tudja, hogy mi lehet bizonyíték.*
- Tönkretenni ártatlan életeket ezért... Nem vall épp elmére.
*Túlteszi magát a szagon és a látványon, így Frehsko mellé lép, aki csontokat nézeget. Aleimordnak eszébe jut valamit.*
- Mikor az egyik szolga unatkozik, és valamilyen nagyobb sült van ebédre, vacsorára, akkor a vastagabb csontjait elteszi. Na, unalmában azokból szokott tőrt készíteni, hogy eladhassa a piacon aranyért. Néha, mikor kimentem étkezések közötti nassolni valóért láttam, hogy csinálja.
*Erős fintor ül ki az arcára.*
- Hasonló szemét marad utána.
//Nyomok//
*Kezd egészen belejönni a lovaglásba, mintha a szervezete megszokná. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fárad, izzad, vagy fáj az ülepe, de sokkal jobban pírja, mint amikor elindultak.
Talán még sosem járt erre, meg volt elégedve azzal, hogy a városban intézi szokásos, nemesi ügyeit. Ennek ellenére most sem igazán érdeklődik a táj iránt, egykedvűen mered maga elé.
Ahogy megállnak nem szál le rögtön a lóról. Biccent az ásós idegeneknek, és figyeli, hogy mit mond az "őrmester".
A történet gyorsan körvonalazódik, és nem is olyan izgalmas, mint amilyenre számított. Mikor elküldik nyomot keresni egykedvűen leszáll a lováról, kiköti Freshkoé mellé, majd a férfi után indul a házba.
Nem csinált még ilyet, nem tudja, hogy mit kell keresnie, de csak talál majd valamit.*
- Szerintem kibírnám.
*Mondja a beszakított ajtóra.
Rögtön megcsapja a hullák bűze, látványosan öklendezni kezd, majd azzal a mozdulattal be is fogja az orrát, és a száján keresztül lélegzik. Nem túl nemesi, de inkább ez, minthogy kiengedje a kifizetett ebédet.
A látványt sem nagyon bírja, de tűri, ahogyan csak tudja.*
- Hogy van ehhez gyomra? Vadállat.
*Megpróbál körbenézni, de újra rájön a hányinger, így csak pislog össze-vissza, hátha gyorsan észrevesz valamit, de jelenlegi helyzetben ezt sem tudja, hogy mi lehet bizonyíték.*
- Tönkretenni ártatlan életeket ezért... Nem vall épp elmére.
*Túlteszi magát a szagon és a látványon, így Frehsko mellé lép, aki csontokat nézeget. Aleimordnak eszébe jut valamit.*
- Mikor az egyik szolga unatkozik, és valamilyen nagyobb sült van ebédre, vacsorára, akkor a vastagabb csontjait elteszi. Na, unalmában azokból szokott tőrt készíteni, hogy eladhassa a piacon aranyért. Néha, mikor kimentem étkezések közötti nassolni valóért láttam, hogy csinálja.
*Erős fintor ül ki az arcára.*
- Hasonló szemét marad utána.
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-21 14:53:49
Üzenet elküldve: 2017-04-21 14:53:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A látnok háza//
*Quantall-nak nem voltak ideái arról, hogy nézhet ki egy fosztogató nő. Nem egy szakadt, bájait alig takaró ruházatú álomnőt várt. Mikor besétál akkor végig szemmel tartja. Bármi motyogás vagy gyanús kézjelre támadásra kész, de ilyesmi nem történik. A másik társ haldoklása is kétségesnek tűnik, de nem tesz megjegyzést. A nő bejött egy sötét szobába ahol egy sötételf is tartózkodik. Egyelőre Quantall-nak ennyi elég. Hagyja, hogy a társát felpofozza.*
-Mehetünk. Vezess minket ahhoz a szobához és beszélj erről a szörnyetegről. Értelmes lény? Mekkora és hogy néz ki?
*Quantall-nak nem voltak ideái arról, hogy nézhet ki egy fosztogató nő. Nem egy szakadt, bájait alig takaró ruházatú álomnőt várt. Mikor besétál akkor végig szemmel tartja. Bármi motyogás vagy gyanús kézjelre támadásra kész, de ilyesmi nem történik. A másik társ haldoklása is kétségesnek tűnik, de nem tesz megjegyzést. A nő bejött egy sötét szobába ahol egy sötételf is tartózkodik. Egyelőre Quantall-nak ennyi elég. Hagyja, hogy a társát felpofozza.*
-Mehetünk. Vezess minket ahhoz a szobához és beszélj erről a szörnyetegről. Értelmes lény? Mekkora és hogy néz ki?
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:52:30
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:52:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A látnok háza//
-Jól van, jövök! *Nem emeli fel a kezét, csak besétál az elf. Nem valami bájos teremtés, mint azt a fajára jellemző lenne. Oldalán van egy tőr, de a kezét maga előtt összekulcsolva tartja.*
-A másik meg haldoklik és segítségre van szüksége, szóval vajákost kell majd keresnünk neki, de egyelőre a pénz, amivel egy ilyet kifizethetünk abban a szobában van, ahol a szörnyeteg is tartózkodik. *Nem szeretne mindenre kitérni, de a fosztogatás nem hoz jól a konyhára, egy ilyen ebavatkozás meg nincs ingyen.*
-Akkor mehetünk vagy várunk még? *Odasétál a társához és ha engedik, akkor felpofozza, hogy magához térjen és elindulhassanak együttes erővel a szörnyeteggel harcolni.*
-Jól van, jövök! *Nem emeli fel a kezét, csak besétál az elf. Nem valami bájos teremtés, mint azt a fajára jellemző lenne. Oldalán van egy tőr, de a kezét maga előtt összekulcsolva tartja.*
-A másik meg haldoklik és segítségre van szüksége, szóval vajákost kell majd keresnünk neki, de egyelőre a pénz, amivel egy ilyet kifizethetünk abban a szobában van, ahol a szörnyeteg is tartózkodik. *Nem szeretne mindenre kitérni, de a fosztogatás nem hoz jól a konyhára, egy ilyen ebavatkozás meg nincs ingyen.*
-Akkor mehetünk vagy várunk még? *Odasétál a társához és ha engedik, akkor felpofozza, hogy magához térjen és elindulhassanak együttes erővel a szörnyeteggel harcolni.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 16:40:49
Üzenet elküldve: 2017-04-20 16:40:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Megosztani a tejet, nem ostobaság. Nem törvényszerű, hogy vagy ezt, vagy azt kell csinálni belőle. *Helyesel az érdekes gondolatra. Valóban jó ötletnek tartja a dolgot, bár számára nem jelent annyit, mint a férfinak. Neki teljesen megfelelne az ő helyzetében az is ha csak sajtokat csinálhatna. Elmosolyodik és lágy tekintetét emeli Learonra. Legalább sikerült zöld ágra vergődnie magával. Ez is valami, egy olyan kis dolog, aminek örülhet.
A pálinka kérdését nem hozza fel hangosan, úgy gondolja teljesen felesleges és Learon azért csinál csak bort, mert nem szereti az erősebb szeszt. Vagy, ami fontosabb, nem akar az alkoholról beszélni, azok után, hogy elmondta problémái voltak vele. Nem tudja mennyire érzékeny számára a téma.
Egy kisebb szellő lelöki szemből a csuklyáját, amiért morcos képet vág és igyekszik visszarángatni azt. Kezeit nem szeretné kivenni a zsebéből, de muszáj emiatt.
~Átkozott szél... átkozott rohadt szél!~
Üvöltözik magában a szellővel, elhúzott szájjal igazítja meg a fejfedőjét. Már szerencsére nem lehet olyan messze a Vashegy, vagy legalább az erdő, ahol nem olyan földet rengetően nagyok a széllökések. Nem mintha ez olyan durva lett volna, de arra elég, hogy a nőstényt bosszantsa.*
- Na és... mi a kedvenc ételed? *Teszi fel ezt és ehhez hasonló aligha jelentékeny kérdéseket. Gondolja, hogy ha már ő fog főzni a férfira, akkor nem árt tisztában lenni azzal mit is szeret meg enni. Ilyesmi kérdésekkel és beszélgetésekkel igyekszik mulatni az időt a Vashegyig.*
- Megosztani a tejet, nem ostobaság. Nem törvényszerű, hogy vagy ezt, vagy azt kell csinálni belőle. *Helyesel az érdekes gondolatra. Valóban jó ötletnek tartja a dolgot, bár számára nem jelent annyit, mint a férfinak. Neki teljesen megfelelne az ő helyzetében az is ha csak sajtokat csinálhatna. Elmosolyodik és lágy tekintetét emeli Learonra. Legalább sikerült zöld ágra vergődnie magával. Ez is valami, egy olyan kis dolog, aminek örülhet.
A pálinka kérdését nem hozza fel hangosan, úgy gondolja teljesen felesleges és Learon azért csinál csak bort, mert nem szereti az erősebb szeszt. Vagy, ami fontosabb, nem akar az alkoholról beszélni, azok után, hogy elmondta problémái voltak vele. Nem tudja mennyire érzékeny számára a téma.
Egy kisebb szellő lelöki szemből a csuklyáját, amiért morcos képet vág és igyekszik visszarángatni azt. Kezeit nem szeretné kivenni a zsebéből, de muszáj emiatt.
~Átkozott szél... átkozott rohadt szél!~
Üvöltözik magában a szellővel, elhúzott szájjal igazítja meg a fejfedőjét. Már szerencsére nem lehet olyan messze a Vashegy, vagy legalább az erdő, ahol nem olyan földet rengetően nagyok a széllökések. Nem mintha ez olyan durva lett volna, de arra elég, hogy a nőstényt bosszantsa.*
- Na és... mi a kedvenc ételed? *Teszi fel ezt és ehhez hasonló aligha jelentékeny kérdéseket. Gondolja, hogy ha már ő fog főzni a férfira, akkor nem árt tisztában lenni azzal mit is szeret meg enni. Ilyesmi kérdésekkel és beszélgetésekkel igyekszik mulatni az időt a Vashegyig.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 16:11:35
Üzenet elküldve: 2017-04-20 16:11:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Pontosan azért is mondja el a lánynak az ilyen furcsának tűnő dolgokat, mert Khrosas sem teljesen normális, és így semmi baja nem lesz egy ilyen beszélgetésből. Nem fogja a lány kinevetni remélhetőleg és nem fogja az orra alá dörgölni később, hogy bolond. A tanácsra és a felajánlásra először hümmög, majd bólogat. Egészen jó ötlete lett. Talán azért, mert egyáltalán gondolkodott rajta, talán mert a lány is beszél hozzá.*
-Szerintem úgy lesz, hogy lesz egy viszonylag nagy nyájam, és a tej egy részét úgy ahogy lefejtem, eladom, a maradékból pedig különleges sajtokat fogok csinálni. Olyan gombásat, ami miatt híres lettem. Azt hiszem nem fogok nagy tételben sajtot gyártani, csak keveset. *Ez így értelmesnek tűnik. Így elég lesz majd napi pár órát eltölteni a sajtokkal, és lesz ideje minden másra is. A csirkékkel és barikkal tényleg nem lesz gond. Ott van Trodd, vagy az a pásztor Kalácsfalván, akinél viszonylag hosszú időre kecskéit is hagyta amikor nem volt választása. Ha ők vigyáznak rájuk egy kis haszonért cserébe, akkor a legjobb ellátásban lesz részük. A második legjobban, mert Trodd módszerei kicsit nyersek Learonéhoz képest. Ő nem öleli meg minden állatát reggelente és nem kíván nekik jó éjszakát esténként... A pálinka kérdésére Learon tudna mit mondani. Vagyis, inkább kéredzni, hiszen már fel akart keresni ezzel kapcsolatban parasztokat, hiszen ő csak a gyümölcsborokhoz ért, az ilyen erősebb szeszekhez nem, pedig jó volna azt is készíteni, ha már ilyen rengeteg gyümölcsfája lesz.*
*Pontosan azért is mondja el a lánynak az ilyen furcsának tűnő dolgokat, mert Khrosas sem teljesen normális, és így semmi baja nem lesz egy ilyen beszélgetésből. Nem fogja a lány kinevetni remélhetőleg és nem fogja az orra alá dörgölni később, hogy bolond. A tanácsra és a felajánlásra először hümmög, majd bólogat. Egészen jó ötlete lett. Talán azért, mert egyáltalán gondolkodott rajta, talán mert a lány is beszél hozzá.*
-Szerintem úgy lesz, hogy lesz egy viszonylag nagy nyájam, és a tej egy részét úgy ahogy lefejtem, eladom, a maradékból pedig különleges sajtokat fogok csinálni. Olyan gombásat, ami miatt híres lettem. Azt hiszem nem fogok nagy tételben sajtot gyártani, csak keveset. *Ez így értelmesnek tűnik. Így elég lesz majd napi pár órát eltölteni a sajtokkal, és lesz ideje minden másra is. A csirkékkel és barikkal tényleg nem lesz gond. Ott van Trodd, vagy az a pásztor Kalácsfalván, akinél viszonylag hosszú időre kecskéit is hagyta amikor nem volt választása. Ha ők vigyáznak rájuk egy kis haszonért cserébe, akkor a legjobb ellátásban lesz részük. A második legjobban, mert Trodd módszerei kicsit nyersek Learonéhoz képest. Ő nem öleli meg minden állatát reggelente és nem kíván nekik jó éjszakát esténként... A pálinka kérdésére Learon tudna mit mondani. Vagyis, inkább kéredzni, hiszen már fel akart keresni ezzel kapcsolatban parasztokat, hiszen ő csak a gyümölcsborokhoz ért, az ilyen erősebb szeszekhez nem, pedig jó volna azt is készíteni, ha már ilyen rengeteg gyümölcsfája lesz.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:32:22
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:32:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmosolyodik, amikor hallja, hogy milyen büszke a várandós kecskéire Learon. Egy kicsit nevetségesnek is érzi a dolgot, meg furának, de ő aztán nem szólhat egy szót sem a furcsaságokról, azok után, ahogy viselkedett és még mindég teszi. Örül, hogy büszke a kecskékre és magára is. Kicsit meglepődik, amikor felé is irányul egy kérdés. Közben saját dolgaival is igyekszik megbirkózni. Talán úgy könnyebb, hogyha eltereli a figyelmét egy kis ideig.*
- Ha a sajtodba kevernél gyógyfüveket, vagy gombát, ahogy korábban mondtad, drágábban tudnád árusítani. Az talán felérne a nagy nyáj tejének árával. *Nem tudja, pontosan mi a problémája a dologgal a férfinak. Több pénzt akar ezzel, vagy csak az állatok miatt akarja bővíteni az állományt. Nem tudja, ezért csak egy ilyen általános tanácsot tud adni, kiragadva a korábbi beszélgetésük morzsáit.*
- Én szedek neked mindent, amit az erdő adhat. Az gyakorlatilag ingyen van.
~Leszámítva az erdő kizsákmányolását.~
*Veti fel az ötletet. A bárányokra és a csirkékre nem tér ki, azokkal láthatóan nincs gond, elvégre tojást összeszedni és naponta kétszer megetetni a szárnyasokat nem olyan nehéz, bárki megcsinálja. Takarítani pedig elég őket ritkábban.
A gyümölcsökre sem mond nagyon semmit, a borászat legyen a férfi dolga, ő ért hozzá. Khrosas is tudja hogy kell lepárolni, de pálinkát még nem készített, nem is akar addig mondani semmit, amíg nem lesz ebben tapasztaltabb. Mert ő is gondolt már rá, hogy gyógyfüves italokat készítsen, de ő csak magának. Egy pálinkafőző üst viszont igen sokba kerül.*
*Elmosolyodik, amikor hallja, hogy milyen büszke a várandós kecskéire Learon. Egy kicsit nevetségesnek is érzi a dolgot, meg furának, de ő aztán nem szólhat egy szót sem a furcsaságokról, azok után, ahogy viselkedett és még mindég teszi. Örül, hogy büszke a kecskékre és magára is. Kicsit meglepődik, amikor felé is irányul egy kérdés. Közben saját dolgaival is igyekszik megbirkózni. Talán úgy könnyebb, hogyha eltereli a figyelmét egy kis ideig.*
- Ha a sajtodba kevernél gyógyfüveket, vagy gombát, ahogy korábban mondtad, drágábban tudnád árusítani. Az talán felérne a nagy nyáj tejének árával. *Nem tudja, pontosan mi a problémája a dologgal a férfinak. Több pénzt akar ezzel, vagy csak az állatok miatt akarja bővíteni az állományt. Nem tudja, ezért csak egy ilyen általános tanácsot tud adni, kiragadva a korábbi beszélgetésük morzsáit.*
- Én szedek neked mindent, amit az erdő adhat. Az gyakorlatilag ingyen van.
~Leszámítva az erdő kizsákmányolását.~
*Veti fel az ötletet. A bárányokra és a csirkékre nem tér ki, azokkal láthatóan nincs gond, elvégre tojást összeszedni és naponta kétszer megetetni a szárnyasokat nem olyan nehéz, bárki megcsinálja. Takarítani pedig elég őket ritkábban.
A gyümölcsökre sem mond nagyon semmit, a borászat legyen a férfi dolga, ő ért hozzá. Khrosas is tudja hogy kell lepárolni, de pálinkát még nem készített, nem is akar addig mondani semmit, amíg nem lesz ebben tapasztaltabb. Mert ő is gondolt már rá, hogy gyógyfüves italokat készítsen, de ő csak magának. Egy pálinkafőző üst viszont igen sokba kerül.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:17:06
Üzenet elküldve: 2017-04-20 15:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Amint a lány beleegyezik, hogy Learon meséljen, ő bele is kezd. Először összeszedi a gondolatait, aztán beszél.*
-Nemsokára ugye felépül a falu, és a házam is. Tervezem két, háromszorosára duzzasztani a nyájamat, ugye ezt tudod. No! Ha ez meglesz, akkor már tudok annyi sajtot termelni, hogy azt eladásra is szánhassam. Egyébként, a legörömtelibb dolog az egészben, hogy egyébként is jönnek a kiskecskék, és ha jól számoltam, egy kivételével mindegyik jószágom várandós! *Meséli, méghozzá olyan dagadó mellel, mintha legalábbis ő lenne a jószágok apja, pedig éppen a keze alatt lévő Fachuta az örömapa. Tény, hogy jobb vérvonalból származik, mint Learon...*
-Azt nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán belevágni a sajtüzletbe. Persze, tudom, nagyon jó sajtot készítek, de talán több időm lenne minden másra, ha csak tejet adnék el a Thargoknak és a városnak. Te mit gondolsz, mit csináljak? *Learon úgy számolja, hogy pár éven belül ő lesz a környék legnagyobb önálló állattenyésztője. Azonban nem tud túl nagyra nőni, ha sajtot készít, hiszen egy nagyobb nyájat becsülettel ellátni többszörös munkába fog kerülni. Arra pedig nem hajlandó, hogy huzamosabb ideig más lássa el a jószágait. Egy-két hat még rendben, de az, hogy hónapokig ne lássa szeretett mekegőit, elviselhetetlen lenne.*
-Aztán itt vannak a bárányaim, akik szintén nagyon jó fajtából valóak, és már látom milyen jó gyapjuk lesz! Na, úgy gondoltam, hogy őket viszont biztosan rábízom valakire, akiben teljesen megbízom. A gyapjúval legalább nincsen gond, mert azt levágja az ember és eladja úgy ahogy van! *A Sajt-mester nagyon sokféle dologba vágott bele mostanában, de érzi ő is, hogy csak egy dologra kéne szakosodnia.*
-A csirkékkel nem lesz gond, azt a falusi gyerekek is ellátják, a gyümölcsöt pedig csak egyszer kell egy évben hordóba rakni, hogy jó bor legyen belőle, így már csak az a kérdés, hogy növeljem a nyájamat és tejnek adjam el, vagy maradjak egy közepes nagyságnál, és sajtot készítsek. *Talán a lánynak ez nem tűnik nagy gondnak, de a férfin nagyon is látszik, hogy tanácstalan és segítségre szorul.*
*Amint a lány beleegyezik, hogy Learon meséljen, ő bele is kezd. Először összeszedi a gondolatait, aztán beszél.*
-Nemsokára ugye felépül a falu, és a házam is. Tervezem két, háromszorosára duzzasztani a nyájamat, ugye ezt tudod. No! Ha ez meglesz, akkor már tudok annyi sajtot termelni, hogy azt eladásra is szánhassam. Egyébként, a legörömtelibb dolog az egészben, hogy egyébként is jönnek a kiskecskék, és ha jól számoltam, egy kivételével mindegyik jószágom várandós! *Meséli, méghozzá olyan dagadó mellel, mintha legalábbis ő lenne a jószágok apja, pedig éppen a keze alatt lévő Fachuta az örömapa. Tény, hogy jobb vérvonalból származik, mint Learon...*
-Azt nem tudom, hogy van-e értelme egyáltalán belevágni a sajtüzletbe. Persze, tudom, nagyon jó sajtot készítek, de talán több időm lenne minden másra, ha csak tejet adnék el a Thargoknak és a városnak. Te mit gondolsz, mit csináljak? *Learon úgy számolja, hogy pár éven belül ő lesz a környék legnagyobb önálló állattenyésztője. Azonban nem tud túl nagyra nőni, ha sajtot készít, hiszen egy nagyobb nyájat becsülettel ellátni többszörös munkába fog kerülni. Arra pedig nem hajlandó, hogy huzamosabb ideig más lássa el a jószágait. Egy-két hat még rendben, de az, hogy hónapokig ne lássa szeretett mekegőit, elviselhetetlen lenne.*
-Aztán itt vannak a bárányaim, akik szintén nagyon jó fajtából valóak, és már látom milyen jó gyapjuk lesz! Na, úgy gondoltam, hogy őket viszont biztosan rábízom valakire, akiben teljesen megbízom. A gyapjúval legalább nincsen gond, mert azt levágja az ember és eladja úgy ahogy van! *A Sajt-mester nagyon sokféle dologba vágott bele mostanában, de érzi ő is, hogy csak egy dologra kéne szakosodnia.*
-A csirkékkel nem lesz gond, azt a falusi gyerekek is ellátják, a gyümölcsöt pedig csak egyszer kell egy évben hordóba rakni, hogy jó bor legyen belőle, így már csak az a kérdés, hogy növeljem a nyájamat és tejnek adjam el, vagy maradjak egy közepes nagyságnál, és sajtot készítsek. *Talán a lánynak ez nem tűnik nagy gondnak, de a férfin nagyon is látszik, hogy tanácstalan és segítségre szorul.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 14:38:05
Üzenet elküldve: 2017-04-20 14:38:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Fel tekint az égre, a fakó kékség pedig vissza tekint rá, úgy érzi. Nem hiszi el, hogy nem lesz egyedül ezek után. Még azt sem, hogy annyira. Ő valószínűleg abba bolondulna bele, ha nem lehetne pár hatig maga. Ez kölökkel persze nehéz lesz, de az egészen más társaság. Egy állat is egészen más, viszont egy férj, meg egy falu ember, vagy nem ember már nem vezet semmi jóra. Talán ezért lenne olyan fontos az erdei kunyhó. Egy ideig még azt sem építi fel, bár már készen lenne.*
- Szeretném. *Válaszol a kecskékkel kapcsolatos kérdésre. Ha a felét nem is fogja hallani melankolikus gondolatai miatt, akkor is jó érzés, hogy legalább nem kínos csendben kell együtt sétálniuk.*
- Mik a terveid velük? *Tekint végig az állat seregen, ami lassan hömpölyög mögöttük. Nekik nem sok beleszólásuk lehet, abba, amit Learon tervez velük. Ha kifogásolnák már nem itt lennének valószínűleg. Meglógnának, ahogy ő szokott a felelősségek elől, amibe most nyakig benne van.
~Neked van terved az életeddel, némber?~
Úgy gondolja, hogy nincs. Elengedi a gyeplőt és lesz, ami lesz. Majd elég tervezgetni akkor, amikor ez az ember meghal. Mert meg fog és elég hamar. Az elfhez képest, legalábbis. Hogy akkor mi lesz, az már a jövő zenéje. Hogy most mi van, azt pedig döntse el ő. Rásandít a társára, majd előre ismét. Elmosolyodik. Nincs oka panaszra. Most gondol csak bele, hogy mennyire nem kell döntéseket hoznia, elég ha átengedi az embernek.*
*Fel tekint az égre, a fakó kékség pedig vissza tekint rá, úgy érzi. Nem hiszi el, hogy nem lesz egyedül ezek után. Még azt sem, hogy annyira. Ő valószínűleg abba bolondulna bele, ha nem lehetne pár hatig maga. Ez kölökkel persze nehéz lesz, de az egészen más társaság. Egy állat is egészen más, viszont egy férj, meg egy falu ember, vagy nem ember már nem vezet semmi jóra. Talán ezért lenne olyan fontos az erdei kunyhó. Egy ideig még azt sem építi fel, bár már készen lenne.*
- Szeretném. *Válaszol a kecskékkel kapcsolatos kérdésre. Ha a felét nem is fogja hallani melankolikus gondolatai miatt, akkor is jó érzés, hogy legalább nem kínos csendben kell együtt sétálniuk.*
- Mik a terveid velük? *Tekint végig az állat seregen, ami lassan hömpölyög mögöttük. Nekik nem sok beleszólásuk lehet, abba, amit Learon tervez velük. Ha kifogásolnák már nem itt lennének valószínűleg. Meglógnának, ahogy ő szokott a felelősségek elől, amibe most nyakig benne van.
~Neked van terved az életeddel, némber?~
Úgy gondolja, hogy nincs. Elengedi a gyeplőt és lesz, ami lesz. Majd elég tervezgetni akkor, amikor ez az ember meghal. Mert meg fog és elég hamar. Az elfhez képest, legalábbis. Hogy akkor mi lesz, az már a jövő zenéje. Hogy most mi van, azt pedig döntse el ő. Rásandít a társára, majd előre ismét. Elmosolyodik. Nincs oka panaszra. Most gondol csak bele, hogy mennyire nem kell döntéseket hoznia, elég ha átengedi az embernek.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 13:08:15
Üzenet elküldve: 2017-04-20 13:08:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tény, hogy általában nincs egyedül. Amikor nem voltak vele a jószágai, akkor is társaságokhoz csapódva utazgatott. Egy ilyen embernek, mint ő, terhes dolog a magány. Egy-két hatig még jó, meg pihentető, de utána talán beleőrülne. Előbb kezdene az erdő békáihoz beszélni, és mesélni nekik, mintsem, hogy csöndbe maradjon.*
-Nem nagyon, szerencsére. Most már, talán te sem leszel annyira! *Mosolyog biztatóan Khrosasra. Most annyira nem zavarja mégsem a csend. Már a tudat, hogy a menyasszonyával sétál többet jelent minden szónál. Békességgel tölti el a szívét.* ~Van még a gyereken kívül valamim amit nem szereztem meg?~ *Gondolkodik el a dolgon, de nem nagyon tudja mi lehet az. Nő, föld, állatok, mágia, pénz... ezek megvannak.*
-Oh, nekem pedig jó, hogy beszélhetek róluk. *Simogatja meg újra kecskéjét, akinek fején is hagyja a kezét, mert az folyton mekeg, ha elveszi róla. Közben persze folyvást figyel oldalra és a háta mögé is, nehogy baj legyen a nyájjal. Bízik Naykában, de több szem többet lát.*
-Szeretnéd, hogy meséljek róluk? A terveimről velük kapcsolatban? *Jobb ötlete úgysincs és ez talán egy jó alkalom arra, hogy jövőbeni dolgait hangosan is átgondolhassa, mert erre még nem volt lehetőség. Beszélgetett Troddal, de az már nem most volt.*
*Tény, hogy általában nincs egyedül. Amikor nem voltak vele a jószágai, akkor is társaságokhoz csapódva utazgatott. Egy ilyen embernek, mint ő, terhes dolog a magány. Egy-két hatig még jó, meg pihentető, de utána talán beleőrülne. Előbb kezdene az erdő békáihoz beszélni, és mesélni nekik, mintsem, hogy csöndbe maradjon.*
-Nem nagyon, szerencsére. Most már, talán te sem leszel annyira! *Mosolyog biztatóan Khrosasra. Most annyira nem zavarja mégsem a csend. Már a tudat, hogy a menyasszonyával sétál többet jelent minden szónál. Békességgel tölti el a szívét.* ~Van még a gyereken kívül valamim amit nem szereztem meg?~ *Gondolkodik el a dolgon, de nem nagyon tudja mi lehet az. Nő, föld, állatok, mágia, pénz... ezek megvannak.*
-Oh, nekem pedig jó, hogy beszélhetek róluk. *Simogatja meg újra kecskéjét, akinek fején is hagyja a kezét, mert az folyton mekeg, ha elveszi róla. Közben persze folyvást figyel oldalra és a háta mögé is, nehogy baj legyen a nyájjal. Bízik Naykában, de több szem többet lát.*
-Szeretnéd, hogy meséljek róluk? A terveimről velük kapcsolatban? *Jobb ötlete úgysincs és ez talán egy jó alkalom arra, hogy jövőbeni dolgait hangosan is átgondolhassa, mert erre még nem volt lehetőség. Beszélgetett Troddal, de az már nem most volt.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-20 10:58:12
Üzenet elküldve: 2017-04-20 10:58:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Miután elengedi a férfit, kezeit zsebébe is süllyeszti a megszokás miatt és azért is, mert kényelmesebb mintha ott lógna mellette.
Közben kérdésére is megkap egy elég terjedelmes választ, látja, hogy a férfi igazán szívén viseli az állatait. Egy szót is mond, amit a lány nem ért, de nem teszi szóvá, gondolja, hogy azt jelentheti, amit előtte mondott Karxa-ról.*
- Akkor te sosem vagy egyedül. *Mondja kicsit lehangoltabban, mint ahogy szerette volna. Ennyi idő után már azt sem tudja, hogy milyen az, ha nincs egyedül. Még most minden kettejük között történt dolog után is úgy érzi, hogy ha vissza térnek a Vashegyre, akkor magára marad a hosszú ház egyik félreeső szobájában. Ennyi idő után már nem nincs is olyan pillanat, amikor ne érezné magát egyedül. Nem is bánja, jobb úgy az élet, ha csak magára számíthat, mintha csalódnia kelljen. Meg is ijeszti egy kicsit ez az új helyzet ezért. Ha minden jól megy innentől kezdve mindég lesz a közelében valaki, Learon, vagy a sarja, vagy egy-két állat. Esetleg húsz-harminc.
~Senkinek nem engedheted meg, hogy elfordítson tőlem.~
Elmosolyodik a gondolatra. Tudja, hogy sosem lesz úgy, amitől tart, tudja, hogy sosem lesz úgy...
Kicsit el is kalandozik, s mire feleszmél nem tudja, hogy Learon mióta hagyta abba a beszédet. Lehet, hogy csak arra ébredt fel, hogy befejezte, lehet, hogy már egy ideje nem beszél.*
- Jó hallgatni, ahogy beszélsz róluk. *Mondja őszintén, s mintegy bocsánatkérő hangsúllyal a szavában. Nem akart nem oda figyelni, de mégis megtörtént. Ezzel már nem tud mit kezdeni. Unalmas már, hogy a saját kínjain és érzelmein kelljen járatni az agyát, most túl sok minden történt, hogy meg tudja állítani a gondolatainak folyamát. Alig várja, hogy haza érjen és megint rá tudjon gyújtani a keverékére. Az felszabadítaná a gondolatait.*
*Miután elengedi a férfit, kezeit zsebébe is süllyeszti a megszokás miatt és azért is, mert kényelmesebb mintha ott lógna mellette.
Közben kérdésére is megkap egy elég terjedelmes választ, látja, hogy a férfi igazán szívén viseli az állatait. Egy szót is mond, amit a lány nem ért, de nem teszi szóvá, gondolja, hogy azt jelentheti, amit előtte mondott Karxa-ról.*
- Akkor te sosem vagy egyedül. *Mondja kicsit lehangoltabban, mint ahogy szerette volna. Ennyi idő után már azt sem tudja, hogy milyen az, ha nincs egyedül. Még most minden kettejük között történt dolog után is úgy érzi, hogy ha vissza térnek a Vashegyre, akkor magára marad a hosszú ház egyik félreeső szobájában. Ennyi idő után már nem nincs is olyan pillanat, amikor ne érezné magát egyedül. Nem is bánja, jobb úgy az élet, ha csak magára számíthat, mintha csalódnia kelljen. Meg is ijeszti egy kicsit ez az új helyzet ezért. Ha minden jól megy innentől kezdve mindég lesz a közelében valaki, Learon, vagy a sarja, vagy egy-két állat. Esetleg húsz-harminc.
~Senkinek nem engedheted meg, hogy elfordítson tőlem.~
Elmosolyodik a gondolatra. Tudja, hogy sosem lesz úgy, amitől tart, tudja, hogy sosem lesz úgy...
Kicsit el is kalandozik, s mire feleszmél nem tudja, hogy Learon mióta hagyta abba a beszédet. Lehet, hogy csak arra ébredt fel, hogy befejezte, lehet, hogy már egy ideje nem beszél.*
- Jó hallgatni, ahogy beszélsz róluk. *Mondja őszintén, s mintegy bocsánatkérő hangsúllyal a szavában. Nem akart nem oda figyelni, de mégis megtörtént. Ezzel már nem tud mit kezdeni. Unalmas már, hogy a saját kínjain és érzelmein kelljen járatni az agyát, most túl sok minden történt, hogy meg tudja állítani a gondolatainak folyamát. Alig várja, hogy haza érjen és megint rá tudjon gyújtani a keverékére. Az felszabadítaná a gondolatait.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:56:20
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:56:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Nyomok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Kimerítő a monoton lovaglás ezen az egyhangú tájon. A három lovas órákon át szó és pihenő nélkül vágtatnak, keresve bármi jelet a küldetésük célja után.
Freshko messziről megpillantja azt a tanyát, amely felé az őrmester vezeti őket. Az elf éles szeme ilyen távolról kiszúr két alakot, akik épp a földet forgatják. Ahogy közelebb érkeznek a lovasok, két rájuk szegeződő nyíl fogadja őket. Az őrség megkülönböztető jelzéseit felismerve azonban egyből leeresztik fegyvereiket. Így Freshko is elengedi dobótőre markolatát, amiért feszülten kapott villámgyorsan.*
-Tiszteletem! *Bólint egyet a két ember felé, amikor az őrmester bemutatja őt.
~Négy gödör, négy halott. Syd, azért mondhattál volna valamit. Nem szeretem a meglepetéseket.~
Némán figyel, nem szól közbe. Leugrik a lóról, majd közelebb lép az idősebbhez, hogy hallja a férfi elcsukló szavait. Harag, gyűlölet és rémület látszik a két ember arcára kirajzolódva.
Együttérzően a fiatalabb kisírt szemeibe tekint, bátorságot és részvétet sugallva. Közben alaposan hallgatja az előzményeket.*
-Értettem! *Felel a parancsra, majd határozottan elindul a megrongált ház felé.
Az ajtó tokostul beszakítva fogadja a városőrt.*
-Óvatosan, nehogy ránk omoljon valami. *Mutat a törött gerendára, miközben Aleimordra pillant.
A kis házban szinte az összes bútort és berendezést összetörve találják.
Freshko megpillantja a holttesteket. Mármint ami maradt belőlük. Az orra fura szagra lesz figyelmes.*
-Ez megzabálta őket! A rohadt életbe, pörköltet főzött a testükből!
*Közel hajol a kondérhoz, ami mellett a fűszerek hevernek. Emberi csontok leszopogatott maradékait forgatja csizmája orrával.*
A társadalmunkból már rég ki kellett volna irtani ezeket a vadállatokat!
*Dühös lesz a gyilkosság körülményeit felfedezve. Azonban ügyel, nehogy bármi nyomot tönkretegyen.*
-Ha megtalállak kibelezlek és hagylak lassan kiszenvedni. *Suttogja maga elé, miközben alaposan átvizsgál mindent helyiséget.*
//Nyomok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Kimerítő a monoton lovaglás ezen az egyhangú tájon. A három lovas órákon át szó és pihenő nélkül vágtatnak, keresve bármi jelet a küldetésük célja után.
Freshko messziről megpillantja azt a tanyát, amely felé az őrmester vezeti őket. Az elf éles szeme ilyen távolról kiszúr két alakot, akik épp a földet forgatják. Ahogy közelebb érkeznek a lovasok, két rájuk szegeződő nyíl fogadja őket. Az őrség megkülönböztető jelzéseit felismerve azonban egyből leeresztik fegyvereiket. Így Freshko is elengedi dobótőre markolatát, amiért feszülten kapott villámgyorsan.*
-Tiszteletem! *Bólint egyet a két ember felé, amikor az őrmester bemutatja őt.
~Négy gödör, négy halott. Syd, azért mondhattál volna valamit. Nem szeretem a meglepetéseket.~
Némán figyel, nem szól közbe. Leugrik a lóról, majd közelebb lép az idősebbhez, hogy hallja a férfi elcsukló szavait. Harag, gyűlölet és rémület látszik a két ember arcára kirajzolódva.
Együttérzően a fiatalabb kisírt szemeibe tekint, bátorságot és részvétet sugallva. Közben alaposan hallgatja az előzményeket.*
-Értettem! *Felel a parancsra, majd határozottan elindul a megrongált ház felé.
Az ajtó tokostul beszakítva fogadja a városőrt.*
-Óvatosan, nehogy ránk omoljon valami. *Mutat a törött gerendára, miközben Aleimordra pillant.
A kis házban szinte az összes bútort és berendezést összetörve találják.
Freshko megpillantja a holttesteket. Mármint ami maradt belőlük. Az orra fura szagra lesz figyelmes.*
-Ez megzabálta őket! A rohadt életbe, pörköltet főzött a testükből!
*Közel hajol a kondérhoz, ami mellett a fűszerek hevernek. Emberi csontok leszopogatott maradékait forgatja csizmája orrával.*
A társadalmunkból már rég ki kellett volna irtani ezeket a vadállatokat!
*Dühös lesz a gyilkosság körülményeit felfedezve. Azonban ügyel, nehogy bármi nyomot tönkretegyen.*
-Ha megtalállak kibelezlek és hagylak lassan kiszenvedni. *Suttogja maga elé, miközben alaposan átvizsgál mindent helyiséget.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-19 10:52:32
Üzenet elküldve: 2017-04-19 10:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Learon nincs tisztában azzal, hogy a bájitalok készítése hogyan működik. Talán ha értene hozzá, nem kételkedne abban, hogy a lány miféle főzőtudománnyal rendelkezik. Így azonban csak az elnyomott meg nem értés marad Khrosas részéről. Learon egyáltalán nem gondolja városi puhánynak, hiszen előbb beszélték meg, hogy egy mocsárban nőtt fel. Az viszont nem jelenti azt, hogy tud főzni, sütni. Engedi magát rángatni. Tetszik neki a dolog. Az viszont nem, hogy csakhamar el van engedve. Kénytelen így már magában sétálni. Persze azért közel marad a lányhoz, de inkább Fachutát, a kecskebakot kezdi el simogatni, aki mellé keveredik. A Sajt-mester is gyönyörködik a tájban. Ugyan, már sokadszor látja ezt, de mindig olyan végtelen szabadságérzettel tölti el. Mintha nem is egy pásztor lenne, hanem valami réti vad. Mint egy kecske. A kisebb terektől pedig bezárva fogja magát érezni. Jobb addig magába szívni ennek a helynek az emlékét. Látja, ahogy szépséges hajfonatait csuklya alá rejti a lány. Nem haragszik rá ezért, mert már tényleg kezd egy kicsit fújni a szél. Mondjuk Learont nem zavarja, megszokta már a fázást.*
-Ohh, nem is tudok jobbat elképzelni hosszú távon. *Vigyorog először a lányra, aztán ugyan olyan lágyan a kecskéire, birkáira.*
-Olyanok mint egy hatalmas család. Némelyik mintha a testvérem, és valamelyik a gyermekem. *Mutat pár állatra, szinte teljesen rendszertelenül. Ő azért érti, hogy miért éppen őket választotta ki.*
-Természetesen! Olyanok mint az emberek, azzal a kivétellel, hogy ők jók! *Mivel ez nem teljesen érthető lehet, helyesbít.*
-Nem akarnak senkinek rosszat, de azért néha csökönyösek. *Ezután megvakargatja kedvenc kecskéjét.*
-Vegyük Fachutát és Karxa-t. Fachuta sokkal akaratosabb. Ha valami nem úgy sikerül ahogy szeretné, megsértődik. Emellett az élete árán is védi a lányokat, és bárkinek neki megy, ha veszélyt lát. Aztán ott van Karxa, aki szintén gondoskodó, de nem olyan értelemben, mint Fachuta. Ő inkább odamegy a többiekhez és segít nekik, ha látja, hogy valami baj van, ha rosszkedvűek. Igazi kis altruista! *Vigyorog a jószágra.*
-Persze mindegyiknek sorolhatnám. Vannak kissé szerencsétlenebbek is, kicsit butábbak, vannak igazi zsenik. Mint az embereknél. Csak ezek nem hajlandók gonoszságra, és nem önzőek. Persze lehet, ez csak nevelés kérdése, de nem vagyok benne biztos.
*Learon nincs tisztában azzal, hogy a bájitalok készítése hogyan működik. Talán ha értene hozzá, nem kételkedne abban, hogy a lány miféle főzőtudománnyal rendelkezik. Így azonban csak az elnyomott meg nem értés marad Khrosas részéről. Learon egyáltalán nem gondolja városi puhánynak, hiszen előbb beszélték meg, hogy egy mocsárban nőtt fel. Az viszont nem jelenti azt, hogy tud főzni, sütni. Engedi magát rángatni. Tetszik neki a dolog. Az viszont nem, hogy csakhamar el van engedve. Kénytelen így már magában sétálni. Persze azért közel marad a lányhoz, de inkább Fachutát, a kecskebakot kezdi el simogatni, aki mellé keveredik. A Sajt-mester is gyönyörködik a tájban. Ugyan, már sokadszor látja ezt, de mindig olyan végtelen szabadságérzettel tölti el. Mintha nem is egy pásztor lenne, hanem valami réti vad. Mint egy kecske. A kisebb terektől pedig bezárva fogja magát érezni. Jobb addig magába szívni ennek a helynek az emlékét. Látja, ahogy szépséges hajfonatait csuklya alá rejti a lány. Nem haragszik rá ezért, mert már tényleg kezd egy kicsit fújni a szél. Mondjuk Learont nem zavarja, megszokta már a fázást.*
-Ohh, nem is tudok jobbat elképzelni hosszú távon. *Vigyorog először a lányra, aztán ugyan olyan lágyan a kecskéire, birkáira.*
-Olyanok mint egy hatalmas család. Némelyik mintha a testvérem, és valamelyik a gyermekem. *Mutat pár állatra, szinte teljesen rendszertelenül. Ő azért érti, hogy miért éppen őket választotta ki.*
-Természetesen! Olyanok mint az emberek, azzal a kivétellel, hogy ők jók! *Mivel ez nem teljesen érthető lehet, helyesbít.*
-Nem akarnak senkinek rosszat, de azért néha csökönyösek. *Ezután megvakargatja kedvenc kecskéjét.*
-Vegyük Fachutát és Karxa-t. Fachuta sokkal akaratosabb. Ha valami nem úgy sikerül ahogy szeretné, megsértődik. Emellett az élete árán is védi a lányokat, és bárkinek neki megy, ha veszélyt lát. Aztán ott van Karxa, aki szintén gondoskodó, de nem olyan értelemben, mint Fachuta. Ő inkább odamegy a többiekhez és segít nekik, ha látja, hogy valami baj van, ha rosszkedvűek. Igazi kis altruista! *Vigyorog a jószágra.*
-Persze mindegyiknek sorolhatnám. Vannak kissé szerencsétlenebbek is, kicsit butábbak, vannak igazi zsenik. Mint az embereknél. Csak ezek nem hajlandók gonoszságra, és nem önzőek. Persze lehet, ez csak nevelés kérdése, de nem vagyok benne biztos.
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-18 15:22:23
Üzenet elküldve: 2017-04-18 15:22:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A boszorkányság és a főzés valóban nem ugyanaz. Khrosasnak meggyőződése, hogy bárki össze tud ütni egy sülthúst, húslevest, vagy pörköltet, galuskával, de a bájital főzése sokkal embert próbálóbb feladat. Viszont, ha valaki azt elsajátítja, akkor egy puliszka már nem lesz gond.
Nem tudja mit válaszoljon a csirke dolgára. Egy-két hümmögést hallat, mutatván, hogy megértette és természetesen van olyan ügyes, mint egy gyerek. Sértések után sértések érik, úgy érzi legalább is. Mindenesetre nem szól érte, s nem is vesz róla tudomást. Úgy tűnik a paraszt gyerek úgy gondolja, hogy Khrosas is a városi puhányok közé tartozik.
~Adok én neked, paraszt gyerek...~
Megingatja a fejét, s közben csak mosolyog. Mosolyog, de néha a mosolya nem a legboldogabb aráé, hanem sokkal inkább gúnyos.*
- Akkor ne aggódj miattunk, hm? *Vigyorog vissza, s fél kezével átfog a férfi derekán, hogy kicsit magához cibálja, amolyan kedvesen. Egy pillanatra sem áll meg eközben, szeretne már felérni a Vashegyre. Elengedi nem sokkal később a férfit és a tekintete a távolba réved. Előre, majd oldalra és egy kicsit maga mögé is néz. Amerre a szem el lát puszta, a fű viszont néhol olyan, mint a tenger. A szél gyengéd érintése hullámokat késztet rajta. Elidőzik rajta egy kicsit, hiszen olyan szép. Egy szellő a nyakát is megborzongatja. Így, hogy össze van fonva a haja sokkal érzékenyebb ott a bőr, ahol szinte mindég takarta. Fél kézzel magára hajtja a vörös csuklyáját, s alóla bámul ki.*
- Milyen érzés? Mindég az állatokkal lenni? *Kérdezi, hogy kérdezzen valamit. Mert úgy érzi, ha folyamatosan arról társalognak milyen lesz együtt élni, akkor már most megfogják unni egymást.* Mindegyik más egyéniség? *Emeli a tekintetét a csuklya alól Learonra?*
*A boszorkányság és a főzés valóban nem ugyanaz. Khrosasnak meggyőződése, hogy bárki össze tud ütni egy sülthúst, húslevest, vagy pörköltet, galuskával, de a bájital főzése sokkal embert próbálóbb feladat. Viszont, ha valaki azt elsajátítja, akkor egy puliszka már nem lesz gond.
Nem tudja mit válaszoljon a csirke dolgára. Egy-két hümmögést hallat, mutatván, hogy megértette és természetesen van olyan ügyes, mint egy gyerek. Sértések után sértések érik, úgy érzi legalább is. Mindenesetre nem szól érte, s nem is vesz róla tudomást. Úgy tűnik a paraszt gyerek úgy gondolja, hogy Khrosas is a városi puhányok közé tartozik.
~Adok én neked, paraszt gyerek...~
Megingatja a fejét, s közben csak mosolyog. Mosolyog, de néha a mosolya nem a legboldogabb aráé, hanem sokkal inkább gúnyos.*
- Akkor ne aggódj miattunk, hm? *Vigyorog vissza, s fél kezével átfog a férfi derekán, hogy kicsit magához cibálja, amolyan kedvesen. Egy pillanatra sem áll meg eközben, szeretne már felérni a Vashegyre. Elengedi nem sokkal később a férfit és a tekintete a távolba réved. Előre, majd oldalra és egy kicsit maga mögé is néz. Amerre a szem el lát puszta, a fű viszont néhol olyan, mint a tenger. A szél gyengéd érintése hullámokat késztet rajta. Elidőzik rajta egy kicsit, hiszen olyan szép. Egy szellő a nyakát is megborzongatja. Így, hogy össze van fonva a haja sokkal érzékenyebb ott a bőr, ahol szinte mindég takarta. Fél kézzel magára hajtja a vörös csuklyáját, s alóla bámul ki.*
- Milyen érzés? Mindég az állatokkal lenni? *Kérdezi, hogy kérdezzen valamit. Mert úgy érzi, ha folyamatosan arról társalognak milyen lesz együtt élni, akkor már most megfogják unni egymást.* Mindegyik más egyéniség? *Emeli a tekintetét a csuklya alól Learonra?*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-17 13:34:36
Üzenet elküldve: 2017-04-17 13:34:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A főzés kérdése úgy tűnik megoldódik. Legalább erről nem kell majd gondoskodnia miután elveszi a lányt, ha minden nap visz valami megfőzni valót. Ő is átveszi a mosolyt és szinte bocsánatkérően néz menyasszonyára. Nem gondolhatta azt, hogy attól, hogy valaki boszorkányosságban jó, és össze tud kotyvasztani növényeket egy pörkölttel, nokedlivel is elbánik. Azért a kettő nem ugyan az. Learon is sokáig vándorolt és akkor főleg sült húsokon és kenyéren ilyesmin élt. Néha egy karavánnak vagy fogadónak fizetve a meleg ételért. A vállát ért bokszolás csak még jobban felfelé hajlítja ajkait.*
-Hát, reméltem, hogy elbánsz egy csirkével! *Feleli a kérdésre. Azért ez apa dolog, mindenki képes felboncolni egy szárnyast, még egy gyerek is. Az elkészítésen van a hangsúly. Learon nem igazán képes vadászni, csak legutolsó esetekben és akkor sem jó szívvel eszi meg az állatot. Kivéve a madarakat.*
-Hát, nem csak miattad aggódom. Gondoltam, ha tudsz főzni, akkor nekem is tudnál! *Fordul oda vigyorogva a lányhoz. Persze alkalmazhatna erre valami szakácsféleséget, sőt a faluban is biztosan akadna aki egyel több emberre főz pár aranyért cserébe, de azért ez így könnyebb volna.*
*A főzés kérdése úgy tűnik megoldódik. Legalább erről nem kell majd gondoskodnia miután elveszi a lányt, ha minden nap visz valami megfőzni valót. Ő is átveszi a mosolyt és szinte bocsánatkérően néz menyasszonyára. Nem gondolhatta azt, hogy attól, hogy valaki boszorkányosságban jó, és össze tud kotyvasztani növényeket egy pörkölttel, nokedlivel is elbánik. Azért a kettő nem ugyan az. Learon is sokáig vándorolt és akkor főleg sült húsokon és kenyéren ilyesmin élt. Néha egy karavánnak vagy fogadónak fizetve a meleg ételért. A vállát ért bokszolás csak még jobban felfelé hajlítja ajkait.*
-Hát, reméltem, hogy elbánsz egy csirkével! *Feleli a kérdésre. Azért ez apa dolog, mindenki képes felboncolni egy szárnyast, még egy gyerek is. Az elkészítésen van a hangsúly. Learon nem igazán képes vadászni, csak legutolsó esetekben és akkor sem jó szívvel eszi meg az állatot. Kivéve a madarakat.*
-Hát, nem csak miattad aggódom. Gondoltam, ha tudsz főzni, akkor nekem is tudnál! *Fordul oda vigyorogva a lányhoz. Persze alkalmazhatna erre valami szakácsféleséget, sőt a faluban is biztosan akadna aki egyel több emberre főz pár aranyért cserébe, de azért ez így könnyebb volna.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-17 09:58:28
Üzenet elküldve: 2017-04-17 09:58:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Khrosas szerint nincs ez elrontva. A saját gondolatainak kimutatását, viszont meg kell tanulnia kordában tartani. Azzal rontja el a dolgokat, hogy túl korán látszanak rajta gondolatmenetének minden mozzanatai, pedig jó lenne, ha megvárná míg teljesen letisztázza fejében a dolgait. A csapongó érzelmei nem sok jót hoznak neki az életében.
A hátsóját ért gyengéd érintésre elmosolyodik. Amikor már házasságról, meg ivadékokról esnek a szavak, akkor már úgy érzi nem helyén való pironkodva terelni a témáról.
A főzés kérdésére olyannyira elmosolyodik, hogy hellyel, közzel fel is kacag. Szája elé kell kapnia egyik kezét, hogy ne sok minden törjön ki belőle. Az az óvatosság, a körül írás, amivel kérdezi ezt tőle Learon mulattatja. Egyben viszont szégyelli is, hogy úgy kell bánni vele, mint egy törékeny madárkával. Mosolyogva ingatja meg a fejét egy kicsit.*
- Egyedül éltem, hosszú évekig. Már nem itt lennék, ha nem tudnék valami ehetőt összehozni. *Magyarázza türelmes hangnemben. Azt, hogy kicsit sérti a férfi szavaiból kiáradó bizonytalanság a vajákos főző tudománya felé, nem mutatja.*
- Amellett... főzeteket készítek, növényeket keverek... emlékszel? *Bokszolja gyengéden vállba a férfit, mintha az elfelejtette volna, hogy kivel beszél.*
- Vagy attól félsz, hogy nem tudok megölni és felbontani egy csirkét? *Ezt is nyugodtan kérdezi, előre néz és mosolyog. A szavait ugyan megvállogathatná jobban, de úgy gondolja, amíg halkan, nyugodtan és kedvesen beszél, addig nem lehet belőle gond.
Visszaemlékezik azokra a napokra, amikor egy alkalommal talán két haton keresztül nem tudott ételt venni sehol sem, mert olyan tanyákon és falvakon keresztül ment, ahol nem volt egy ivó sem, s az embereknek is alig volt miből megélni. A pénzzel meg nem sokra mentek ott, ahol a madár sem járt. Ilyenkor nem tudott mást tenni, mint vadászni. Csapdával nyulat fogott, amin elvegetálhatott egy darabig. Ha nem lenne képes megölni egy állatot a húsáért, akkor már maga sem élne.*
- Hé, mondtam már. Nem kell miattam aggódnod. *Kezét kihúzza a férfiéból, s gyengéden végigsimít annak hátán, majd visszateszi a tenyerébe sajátját, pont úgy ahogy annak előtte volt.*
*Khrosas szerint nincs ez elrontva. A saját gondolatainak kimutatását, viszont meg kell tanulnia kordában tartani. Azzal rontja el a dolgokat, hogy túl korán látszanak rajta gondolatmenetének minden mozzanatai, pedig jó lenne, ha megvárná míg teljesen letisztázza fejében a dolgait. A csapongó érzelmei nem sok jót hoznak neki az életében.
A hátsóját ért gyengéd érintésre elmosolyodik. Amikor már házasságról, meg ivadékokról esnek a szavak, akkor már úgy érzi nem helyén való pironkodva terelni a témáról.
A főzés kérdésére olyannyira elmosolyodik, hogy hellyel, közzel fel is kacag. Szája elé kell kapnia egyik kezét, hogy ne sok minden törjön ki belőle. Az az óvatosság, a körül írás, amivel kérdezi ezt tőle Learon mulattatja. Egyben viszont szégyelli is, hogy úgy kell bánni vele, mint egy törékeny madárkával. Mosolyogva ingatja meg a fejét egy kicsit.*
- Egyedül éltem, hosszú évekig. Már nem itt lennék, ha nem tudnék valami ehetőt összehozni. *Magyarázza türelmes hangnemben. Azt, hogy kicsit sérti a férfi szavaiból kiáradó bizonytalanság a vajákos főző tudománya felé, nem mutatja.*
- Amellett... főzeteket készítek, növényeket keverek... emlékszel? *Bokszolja gyengéden vállba a férfit, mintha az elfelejtette volna, hogy kivel beszél.*
- Vagy attól félsz, hogy nem tudok megölni és felbontani egy csirkét? *Ezt is nyugodtan kérdezi, előre néz és mosolyog. A szavait ugyan megvállogathatná jobban, de úgy gondolja, amíg halkan, nyugodtan és kedvesen beszél, addig nem lehet belőle gond.
Visszaemlékezik azokra a napokra, amikor egy alkalommal talán két haton keresztül nem tudott ételt venni sehol sem, mert olyan tanyákon és falvakon keresztül ment, ahol nem volt egy ivó sem, s az embereknek is alig volt miből megélni. A pénzzel meg nem sokra mentek ott, ahol a madár sem járt. Ilyenkor nem tudott mást tenni, mint vadászni. Csapdával nyulat fogott, amin elvegetálhatott egy darabig. Ha nem lenne képes megölni egy állatot a húsáért, akkor már maga sem élne.*
- Hé, mondtam már. Nem kell miattam aggódnod. *Kezét kihúzza a férfiéból, s gyengéden végigsimít annak hátán, majd visszateszi a tenyerébe sajátját, pont úgy ahogy annak előtte volt.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-17 09:38:47
Üzenet elküldve: 2017-04-17 09:38:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Folyamatosan meglepik egymást a válaszaikkal. Bár lehet, hogy Learon ott rontotta el, hogy már a második napon ismerkedésükkor gyereket akar és magához akarja költöztetni menyasszonyát. Normális esetekben ez minimum hónapok kérdése volna. De, ugye itt melyikőjükről lehet elmondani, hogy normális?*
-Ez a beszéd! Nem is lehet költözködésről gondolkodni, ha nincsenek meg a házak! *Sikeresen tereli a gondolatait, mert a kétségek már eltűntek Learon fejéből.*
-Foglalkozzunk mással! *Kacsint egyet és finoman megsimogatja a nő tomporát. Nem titkolja, hogy mire gondol. Szeretné már megosztani ágyát menyasszonyával. Nem tudja kiverni a tegnapi napot a fejéből. Egyszerűen túlságosan be van ahhoz zsongva.*
-És főzni tudsz, Kedvesem? Mert én nem nagyon. *Ez olyasmi, amit azért elvárna a feleségétől. Ha mást nem, ha takarítás és ilyesmi kimarad is, az ételre szüksége volna.*
-Mert, ha elköltözünk a faluba, nem lesz ott a Taverna ahol ehetünk majd, és nem csak kenyéren él az ember! Kell oda leves is meg minden más. *Reméli, hogy ebből nem lesz újabb "szomorú" gondolatmenet, mert annak nagyon nem örülne a férfi. Talán még a végén meg kell tanulnia forgatni a fakanalat jobban, mint most.*
*Folyamatosan meglepik egymást a válaszaikkal. Bár lehet, hogy Learon ott rontotta el, hogy már a második napon ismerkedésükkor gyereket akar és magához akarja költöztetni menyasszonyát. Normális esetekben ez minimum hónapok kérdése volna. De, ugye itt melyikőjükről lehet elmondani, hogy normális?*
-Ez a beszéd! Nem is lehet költözködésről gondolkodni, ha nincsenek meg a házak! *Sikeresen tereli a gondolatait, mert a kétségek már eltűntek Learon fejéből.*
-Foglalkozzunk mással! *Kacsint egyet és finoman megsimogatja a nő tomporát. Nem titkolja, hogy mire gondol. Szeretné már megosztani ágyát menyasszonyával. Nem tudja kiverni a tegnapi napot a fejéből. Egyszerűen túlságosan be van ahhoz zsongva.*
-És főzni tudsz, Kedvesem? Mert én nem nagyon. *Ez olyasmi, amit azért elvárna a feleségétől. Ha mást nem, ha takarítás és ilyesmi kimarad is, az ételre szüksége volna.*
-Mert, ha elköltözünk a faluba, nem lesz ott a Taverna ahol ehetünk majd, és nem csak kenyéren él az ember! Kell oda leves is meg minden más. *Reméli, hogy ebből nem lesz újabb "szomorú" gondolatmenet, mert annak nagyon nem örülne a férfi. Talán még a végén meg kell tanulnia forgatni a fakanalat jobban, mint most.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2017-04-17 09:15:19
Üzenet elküldve: 2017-04-17 09:15:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Gondolja így könnyebb. Legalábbis könnyebb lesz gondolkodnia vele. Nem várt volna választ a kijelentésére. Meglepi a férfi válasza. Jobban, mint a sajátja.*
- Hmm... *Enyhén kerek szemeit ellazítja, majd fél mosolyra húzza a száját. Hogy ez után, hogy fog ezzel elboldogulni az legyen a jövő énjének a baja. Erősebben szorítja meg a férfi kezét, amikor már előre fordulva menetelnek tovább.*
- Hé, miattam ne aggódj. Legyen meg, amit mind a ketten akarunk és a többit meg majd öh... kitaláljuk. Valahogy. *Mondja, miközben másik kezével ideges mozdulatokat tesz frissen befont haján. Beletúrni így már nem tud, hogy megvakarja a fejbőrét és nem is akarja elrontani, ezért a fonatait simogatja.*
- Először talán koncentráljunk arra, hogy felépüljön a gazdaságod, meg az én kunyhóm. *Nem csak a férfi gondolatait próbálja ezzel egy közelebbi időpontra terelgetni, ami megvalósítható minden gond nélkül - vagy legalábbis kevesebb bajjal jár - de saját magát is szeretné meggyőzni arról, hogy amíg se ház, se kunyhó, hiába osztozkodnak azon hol éljenek. Amit biztosan nem akar, de nem mondja ki, hogy Learon a kunyhóban éljen. A szolgálat pedig az ő eszébe sem ötlött, nem azért mert annyira önérzetes és szabad szellemű lenne, pusztán azért, mert nem tudja, hogy működik ez a normális embereknél. Sosem volt előtte se minta, és soha nem is volt házas, hogy tudja. Az egyedüllétből és a kilátástalan vándorlásból viszont már egy életre elege van. Ezt biztosan tudja.*
- Csak érjünk vissza és foglalkozzunk mással. Egyelőre. *Villant Learonra egy mosolyt, majd lejjebb hajol, hogy Karxa fejét is megsimogathassa.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.19 10:19:33, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
*Gondolja így könnyebb. Legalábbis könnyebb lesz gondolkodnia vele. Nem várt volna választ a kijelentésére. Meglepi a férfi válasza. Jobban, mint a sajátja.*
- Hmm... *Enyhén kerek szemeit ellazítja, majd fél mosolyra húzza a száját. Hogy ez után, hogy fog ezzel elboldogulni az legyen a jövő énjének a baja. Erősebben szorítja meg a férfi kezét, amikor már előre fordulva menetelnek tovább.*
- Hé, miattam ne aggódj. Legyen meg, amit mind a ketten akarunk és a többit meg majd öh... kitaláljuk. Valahogy. *Mondja, miközben másik kezével ideges mozdulatokat tesz frissen befont haján. Beletúrni így már nem tud, hogy megvakarja a fejbőrét és nem is akarja elrontani, ezért a fonatait simogatja.*
- Először talán koncentráljunk arra, hogy felépüljön a gazdaságod, meg az én kunyhóm. *Nem csak a férfi gondolatait próbálja ezzel egy közelebbi időpontra terelgetni, ami megvalósítható minden gond nélkül - vagy legalábbis kevesebb bajjal jár - de saját magát is szeretné meggyőzni arról, hogy amíg se ház, se kunyhó, hiába osztozkodnak azon hol éljenek. Amit biztosan nem akar, de nem mondja ki, hogy Learon a kunyhóban éljen. A szolgálat pedig az ő eszébe sem ötlött, nem azért mert annyira önérzetes és szabad szellemű lenne, pusztán azért, mert nem tudja, hogy működik ez a normális embereknél. Sosem volt előtte se minta, és soha nem is volt házas, hogy tudja. Az egyedüllétből és a kilátástalan vándorlásból viszont már egy életre elege van. Ezt biztosan tudja.*
- Csak érjünk vissza és foglalkozzunk mással. Egyelőre. *Villant Learonra egy mosolyt, majd lejjebb hajol, hogy Karxa fejét is megsimogathassa.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.19 10:19:33, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936