Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Füves pusztaIngoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-21 12:37:42
 ÚJ
>Arraele Lytarane avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Öreg tündér baktat egy leharcolt szamár hátán. Egyik sincs már élete teljében. A szántóföldek közül kerülnek elő. Arra papa és minden felszerelése rá van pakolva a szamárra.*
- Kutya egy vidék ez he!
*Köp egy hatalmasat oldalra. Nincsen ínyére ez a nagy füves puszta.*
~A bolond vándoroknak tanáták ki ezt is. Minek tettek ide az istenek ilyen fene nagy senki fődjét?~
*Rendesen felhúzza magát. Előkerül a szamárról egy üveg borocska, amit otthonról hozott. Saját préselés. Meghúzza majd néhány böffentés után visszadugaszolja és helyére pakolja.*


2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-21 08:19:42
 ÚJ
>Mogrim Jorlin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Végeláthatatlan pusztaság, amin éppen halad, ráadásul egy mókust is fognia kell már vagy egy órája. Mogrim egy kicsit közelebbről nézi meg a kezében tartott mókust. Egészen nyugodtnak tűnik és csodák csodájára még nem is harapta meg.*
- Na jól van, most elengedlek, nehogy eliszkolj nekem! *Óvatosan elengedi a mókust, aki egy pillanatig a tenyerében marad mozdulatlanul majd megindul a kabátja belső zsebébe. Belebújik a puha zsebbe úgy, hogy a fejét kidugja, hogy levegőt kapjon és, hogy nézelődjön utazás közben. ~Nerew úrnak igaza volt, tényleg nem szaladt el csak meg kellett várni míg hozzászokik az illatomhoz.~ Örül, hogy legalább ennyit sikerült megtennie Nerew úrért. Így most már hárman vannak. Cukorfalat a póni, Engn a mókus és Mogrim a gnóm. Szép hármas ez így. Hatalmas füves részek terülnek el előtte, viszont elég jól sikerül behatárolnia, hogy merre kell menniük. Egy intelligens gnómot elég nehéz megvezetni, még tájékozódás terén is. Célja az ingoványos vidék elérése, amelytől már nincs messze a Mágustorony új helye.*


2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-15 00:59:07
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

*Végtelen fű, szinte elnyeli az apró tündérlányt az apró pónival. Úgy hullámzanak körülöttük a vastag szálak, mint a végtelen tenger. Mintha a kék habok elnyelték volna, és nem látná a felszínt. Kénytelen a lova - és saját maga ösztöneire hagyatkozni. Néha felreppen és körbenéz, biztos, ami biztos, bár azt is megérdemelné, ha megfojtaná a puszta.*


2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-13 00:50:32
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*A másik csak egyetérteni tud vele. Int pedig ezt teljesen természetesnek is veszi. Nem csak azért mert a félelf lányka maga is kifejtette, hogy sokat kell még tanulnia vagy mert saját magát egy hihetetlen nagy bölcsnek véli, aki szinte mindent tud a világ dolgairól hanem azért is mert saját világképében ez volna a csinos lányok feladata.Mindenre csak egyet értően vagy beleegyezőn bólogatni amit ő mond. Ha ilyen lenne a világ mindenki sokkal boldogabb lenne. Aki, meg mégsem Int ahelyett is boldog lenne. A lány szavaira a tengerrel kapcsolatban ő figyelmesen hallgat és bólogat.*
-Tudja a szakmát évekig hajóorvosként gyakoroltam. Volt, hogy napokig a tengeren voltunk. Előttünk víz, mellettünk víz, mögöttünk víz, alattunk víz, ha esett az eső még fölöttünk is víz volt. Gyakori volt, hogy már könyörögtünk azért a szárazföldért, de mindig visszamentünk. És visszatérve a tenger mindig gyönyörű volt. És mindig más. Szinte élt. Nem szeretek erről beszélni a faji dolgok miatt. Tudja ha egy elf szereti a természetet biztos azért van mert elf. Ez pedig baromság. Viszont a tengerbe könnyen szerelembe lehet esni.
*Ő is visszakívánkozott már nem egyszer. De a szektások meg a többi idióta elfoglalta a kikötőt, meg azért is félt, hogy a városőrség néhány bosszúszomjasabb tagjával még összetalálkozhat. Ezen kívül meg is felelt neki az a züllött szegénynegyedi környezet amiben lakott. A keze elvesztése eléggé megviselte. Rég nem érezte magát ilyen jól mint a mai nap volt. Szinte el is feledkezett az önsajnálatról. Nehéz magadat sajnálni ha van mást a baja miatt vagy sajnálni vagy megmosolyogni. Most pedig volt. A lánynak Int szemében semmi baja. A diagnózisa szerint kicsit megkomolyodik ezek után, de súlyos lelki traumák vagy törések nem történtek. Ahhoz túl egyszerű lélek. És át is adta neki a fontos tudást, hogy túlélje, amit látszólag meg is értett. Sőt, még egy elég gyenge célt is adott neki. Mégpedig, hogy majd közösen elmenjenek egy erdőbe sütögetni. Ha a lány jobban felkeltette volna a doktor úr érdeklődését akkor az ajánlat csak kettejüknek szólt volna és lett volna benne valami sötétebb szándék. Így viszont tényleg csak annyi, hogy aranyos lányok társaságában húst sütögessenek és amennyiben sikerül szerezni valami alkoholt behörpinteni a jó hangulat érdekében. Vigyorogva veszi vissza a kosarát a kezébe és folytatja az útját hallgatva a lányt.*
-Nekem mindegy lenne egy kert is, de akkor erdő lesz ez már biztos. Ha lehet egy kis patak mellett.
~Vagy egy tavacska mellet. Állítólag elfként nekem csinos lányokkal kéne erdei tavakban fürdenem. Szerintem egy-egy lánnyal csinálni nem volt elég. Szóval ha néhány barátnőjét elhozná akkor talán bepótolhatnám. Ezt az előítéletet talán a tudomány érdekében ki kéne próbálnom.~
*Int-nek azért mégiscsak lesznek ötletei ezzel a kis sütögetéssel kapcsolatban. Viszont ezeket az elméjében olyan szép képeket természetesen nem most fogja hosszan kiélvezni már csak azért sem mert a lánytól egy jó kérdést kap.*
-Az a fiatalúr és a húga Aleimord rokonai akik szívesen láttak minket a kúriájukban. Ha jól értettem onnan Aleimord a rokonaihoz kívánt menni egy kis pénzt magához venni. Nagyjából ennyit tudtunk biztosra megállapítani.
*Közben Aleimord-ék is felzárkóznak és a szóban forgó két rokon is bevárja őket majd az idősebb testvér el is ismétli amit Int mondott a lánynak. A vacsora ígérete nagyon tetszik Int-nek. Valami finom húsnak amit borral öblít le hihetetlen mód örülne. Nem mintha az Ale-val ebédnek elfogyasztott pár feles ne lett volna neki elég mára. Ő a rajtaütéstől nem fél szóval a jó vacsora ígérete vonzza arrafelé.*


2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-12 21:45:47
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//
//Ale, majd Dram és Wymni//

*Szomorúan hallgatja, amit Aleimord mesél neki az életéről. Bár tudja, a nemesek élete sem csupa móka és kacagás, azért azt remélte, határozottan könnyebb dolguk van, mint neki. A férfi szavai nyomán azonban be kell látnia, lehet, tévedett korábban, és inkább hálásnak kéne lennie, hogy nem született tehetősebb családba. A Nairadát és az érdekházasságot illető megjegyzés csak még jobban elkeseríti, mégsem képes válasz nélkül hagyni a dolgot.*
- Én is úgy ismertem meg. *bólint rá, hogy a lány kedves lenne, majd tovább folytatja* És nem olyannak, aki igazi érzelmek nélkül belement volna egy házasságba, pusztán érdekből. *bár utolsó mondatát részben saját érzéseire is alapozza, hogy igazolja magának múltbeli tetteit, úgy véli, Nairadára is alkalmazható lehet ez a feltevés. Azalatt a kevés idő alatt, amit volt szerencséje a lánnyal tölteni, az a határozott benyomása támadt, tényleg szereti Aleimordot. ~Csak a zavarodottság és a bánat mondatja vele ezeket...~ gondolja magában, miután a férfi elhallgat, így igyekszik mindent megtenni, hogy ennek az ellenkezőjéről biztosítsa. ~Most vesztette el a házát és minden vagyonát, nem csoda, ha sötéten lát mindent...~ vélekedik, és már folytatná tovább, ám úgy érzi, a férfi szeretné mihamarabb lezárni a témát, így nem erőlteti a folytatást. Felzárkózik inkább a többiekhez, és már épp érdeklődne, kik az útitársai, mikor megtörténik a bemutatkozás.*
- Üdv! Laurentitia Sminderhen vagyok. *válaszol a férfinak és húgának, akikről kiderül, hogy Aleimord rokonai* És igazán hálás vagyok a nagylelkű segítségükért! *biccent mosolyogva a testvérpár irányába, hisz be kell vallania magának, igazán szüksége van már egy kis pihenésre, amit úgy tűnik, hamarosan meg is kaphat, így igyekszik tartani a tempót, amit Drameiloten diktál, hogy mihamarabb a férfi házába érjenek. Menet közben, miután gyorsan megbizonyosodik róla, hogy Luni kellemesen elbeszélget a doktorral, Aleimord mellé zárkózik, ha a férfi esetleg folytatni szeretné a korábbi társalgásukat.*


2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-11 23:32:31
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

* Dram természetesen hagyja, hogy húga megfogja a kezét, még örül is neki, mert így biztos nem bóklászik el ismét. Bevárják a többieket, akik nagy beszélgetésben vannak. Türelmesen vár, aztán amikor úgy érzi, hogy megfelelő a pillanat, akkor átveszi a szót.*
- Üdvözölnék mindenkit, de azt majd inkább otthon teszem meg. Ahogy Aleimord már tudja, a hajlékunk * néz jelentőségteljesen Wymnire, hogy tudják, nem az unokatestvérével osztozik a házon, hanem a lánnyal* nyitva állnak Aleimord, és a barátai előtt. A várostól valamennyire messze, eddig biztonságosnak tűnt. A nevem Drameiloten Sayqueves, ő itt a húgom, Wymnter Sayqueves.
* Miután be is mutatta magukat, úgy érzi, hogy igazán indulhatnak tovább.*
- Minden lényeges információt megoszthatunk egymással otthon, egy finom vacsora társaságában, kényelemben és biztonságban. * Teszi még hozzá, és sarkon is fordul, hogy testvérébe karolva elinduljon, és mutassa az utat a többieknek. Kissé sietősebb tempóra vált, mert egyre nagyobb csapatot képeznek, és nem úgy néznek ki, mint akik nagyon meg tudnák védeni magukat, nők is vannak szép számmal, szóval ideális bárkinek, hogy a csapaton üssenek. *


2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-11 23:17:33
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

* Kicsit elgondolkodik a lány, aminek eredménye, hogy le is hagyja a vánszorgó brigádot és előre megy, olyannyira, hogy Dramnak meg is kell állítania. Zavartan pillant testvérére, mint aki álomból ébred, aztán amennyire nyaka engedi hátranéz, hogy megbizonyosodjon arról, mennyi is az az annyi. *
- Ne haragudj Drammy- * súgja bocsánatkérőn, elvékonyítva hangját, s keze akaratlanul is, automatikusan fivére ujjaért nyúl, ha pedig a másik nem húzódik el, egészen addig fogja, amíg meg nem érkeznek a többiek.
Amikor már közel a lemaradt bagázs egy lépést arrébb lép, kezeit belemélyeszti zsebe koszos tengerébe.
Két új nőt vesz észre, akiket eddig még nem látott. Szeme felszalad, ám nem az ő dolga a létszám szabályozás, ám nem akar beleszólni sem a folyó beszélgetésekbe, így úgy dönt, egyelőre nem mutatkozik be, majd ha olyanok lesznek a körülmények, amúgy is, talán lehet testvére már rég bemutatta őt, amíg ő szédelgett előre az éjszakában.
Mivel ennél - a semmi - több mondandója nincs, biccent az érkezőknek, aztán sarkon fordul és folytatja útját a villa felé, immár lassabban, hogy ne hagyjon le senkit sem. *


2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-11 21:38:32
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lau//

- Majd kiderül.
*Morogja egy kicsit, majd hangos sóhaj hagyja el a száját. Már maga sem tudja, hogy mit higgyen, csak azt tudja, hogy túl akar lenni ezen az egészen hogy végre elszökhessen valamerre, ahol nem az ő nevén röhögnek. Annyira szerencséje, hogy most a lázadás érdekesebb téma, mint az, hogy melyik nemest kivel látták.*
- Szeretem, de sosem voltam belé szerelmes.
*Javítja ki rögtön Laut.*
- Érdekházasság akart lenni, amibe belement. Ennyi. Nairadát kedves nőnek ismertem meg, de...
*Végül mégsem folytatja azt, amit elkezdett. Úgy érzi, hogy nincs értelme. Sőt! Ennek az egésznek nincs értelme!*
- Nem számít.
*Hadarja, majd meggyorsítja a lépeteit, hogy csatlakozhasson a többiekhez.*


2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-11 20:39:05
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Megint csak bólogat az elf szavaira, bár őszintén szólva kicsit már most is úgy érzi, hogy meghalt benne valami azóta, hogy hazulról eljött. Ha ez így nem is teljesen igaz, abban mégis teljesen biztos, hogy távolról sem ugyanaz a lány már, aki nagyon szomorú volt és ijedt, amiatt, hogy édesanyjától el kell válnia ki tudja meddig, ugyanakkor valahol mégis megkönnyebbült, hogy maga mögött hagyhat egy seregnyi ostoba és idegesítő szokást, törvényt, és tabut, a megvető pillantásokkal együtt, amelyeknek olyan sokszor került a kereszttüzébe. És persze érzett egy kis kellemes izgatottságot is, az ismeretlentől való nyomasztó félelem mellett, arra gondolva, hogy mennyi csoda várhat rá az erdő utolsó fáin túl.
Tudja, hogy abszurd érzés, kissé mégis olyan, mintha évek teltek volna el azóta, hogy Alenia szavai nyomán Arthenior szennycsatornáját gyönyörű, víz alatti folyónak képzelte el.
Kételkedik benne, hogy most képes lenne hasonlóra, azt azonban még így is elhiszi, hogy a tenger tényleg gyönyörű és lenyűgöző lehet.
Mintha egyszer Lauval is beszéltek volna arról, hogy a lány is nagyon szeretne eljutni oda, Zara is említette, hogy minden dolog közül, amit ezen a világon látott, azt találta a legszebbnek, és most Intatht is azt kívánja neki, hogy bár egyszer látná.*
- A tenger biztosan tényleg különleges lehet. *ismeri el, kicsit mohón kapva a téma után, mert addig is, ameddig megpróbálja elképzelni magának, legalább sem mások halálán, sem a már átélt borzalmakon, sem pedig a ki tudja mit hozó jövőn nem kell gondolkodnia.*
- Pár évvel ezelőtt megismertem egy lányt, Sziritánban találkoztunk egy lagzin, ahová édesanyám vitt magával. Zarának hívták és vándorzenész volt. Beszélgettünk kicsit, és valahogy szóba került, hogy ki merre járt már. Én túl sok mindenről nem mesélhettem neki, de ő akkorra már fiatal kora ellenére is szinte a fél világot bejárta. Kérdeztem, hogy szerinte nekem hova kellene elmennem, ha valami igazán szépet szeretnék látni, illetve, hogy mi volt az, ami neki a legjobban tetszett mindazok közül, amiket valaha is látott. Ő is azt mondta, hogy a tengerhez szeretne mindenképpen visszatérni még, és, hogy sohasem látott szebbet és különlegesebbet a világon nála, szóval biztos van ebben valami, ha már nem először hallom. Ha úgy alakul, legalább egyszer mindenképpen megnézem én is.
*Meséjét szándékosan nem zárja határozott ígérettel, bár talán látszik az arcán, vagy szemeinek csillogásán, vagy akár mindkettőből, hogy nem csak udvariasságból beszél, és érdeklődését tényleg sikerült felkelteni. Ennek ellenére, bármennyire is felcsillant előtte éppen ennek a beszélgetésnek köszönhetően az előbb annak a reménye, hogy akár még boldog élete is lehet egyszer, sorskísértésnek érezné kicsit, ha nekiállna éppen most tervezgetni, hogy mit fog majd csinálni, ha végre véget ér a káosz, és a világ visszaváltozik legalább annyira biztonságos hellyé, mint amilyen a zavargások kitörése előtt volt.
Persze az Aleniával történtek azt bizonyítják, hogy akkor is csak a felszínen volt rendben minden, de mégsem fordult elő olyan, hogy egy teljes város életveszélyes legyen.*
- Igyekszem megőrizni ezeket. *mondja aztán, hiszen ezt már képes megígérni bármi is történjen, és hát bármi történjen is, amikről beszélt olyan sokat jelentenek a számára, hogy amúgy sem hiszi, hogy a hozzájuk kapcsolódó érzések a lelkéből kitörölhetőek lennének.
A felé nyújtott kisujjtól ugyan kissé zavarba jön, de még kellemetlenebbül érezné magát, hogyha elutasítaná, így az ujját nyújtja ő is, még mosolyog is hozzá kicsit.*
- Nagyon jól hangzik, és ezt nagyon szívesen megígérem. A tűzrakót is örömmel összerakom, ha kell, van gyakorlatom benne. Eredetileg Aleimordot szerettem volna rávenni, hogy építsünk a kertben egyet otthon, de az erdőben még jobb lenne. Mégiscsak ott az igazi. A kertben kicsit még én is idegennek éreztem volna, hiába lett volna szép. *emlékszik vissza közben, miután már elengedte a férfi ujját az ígéret után.
Kíváncsi lenne, hogy vajon mennyi maradt meg egykori kertjükből. Ha a pad és a fa, amely árnyékában még Aleniával és Nairadával üldögélt, meg persze Wilhorppal, még egyben vannak is, az is biztos, hogy azokat a szép és rendezett virágokat mostanra már mind kíméletlenül letaposta a tömeg, ami szétverte a házat.
Erről aztán eszébe jut egy elég fontos kérdés, bármennyire is jól esett most néhány percig nem foglalkozni sem a nyomasztó jelennel, sem a közelmúlttal, sem pedig a jövővel. Ösztönösen is hátrafordul kicsit Aleimord és Lau párosa felé.*
- Amúgy tulajdonképpen, ha nem megyünk vissza a városba, akkor hová megyünk most? *kérdi, hiszen nem zárja ki a lehetőséget, hogy Aleimord meggyőzni Laut valamivel, hogy ne menjenek vissza, hanem tartsanak velük.*
- Hová indultak Aleimorddal?



2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-10 00:01:46
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*A másik tényleg úgy néz rá mint egy gyerek. Int bár fel sem fogja, de érzi, hogy ha a keze közé kerülne az a lány úgy formálhatná és azt tehetné vele amit csak akarna. Viszont egyelőre nem akar semmit. Egyszerűen felkészíti őt az életre, hogy valamennyit lásson a világból amit reméli sosem ért meg. Ő, aki belefásult már a halálba és a szenvedésbe sokat tud róla mik történnek ott és viszonylag pontos elképzelése van arról is, hogy mi lesz a jövőben. A szavai nyomán pedig a lány is látszólag megérti a dolgokat. Bólogat a szavaira a bosszúról. Egyedül az érzelemmentességnél veszti kicsit el a fonalat, de elengedi. Végül is lehet, hogy igaza van a lánynak és tényleg kell egy kis érzelemmentesség. Helyeslőn bólint mikor a lány az általa csak sugallt helyzet valóságba nem illeszthetéséről beszélt. Az is egy fontos szempont. Meg ugye, hogy szükség lesz azokra akik ilyenkor vesztik az életüket, a külső támadásoktól meggyengül a város és a többi és a többi.*
-Így igaz. Ha pedig képes lenne szívből ezt kívánni az már, azt jelentené, hogy meghalt önben valami, ami azzá teszi, aki.
*Benne az a valami már gyerekkorában meghalt. Talán nem is volt meg soha. Kedves a lánnyal, ha biztonságban tudná akkor örülne, viszont ha a haláláról hallana vagy a saját érdekeiben neki kéne megölnie azok olyan dolgok lennének amiket megtenne majd elásna a szíve mélyére. Oda abba a sötét lyukba, ami a naivitása és ártatlansága helyén van és amit a félelem, a gyűlölet és a belé plántált tudat, hogy ő egy senki ásott ki. És, ami a vicces, hogy maga kifacsart módján tud szeretni. Kedvesen mosolyog a lányra és hallgatja a szavait és nézi a mosolyát. Örül, hogy látja mosolyogni.*
-Igen. Ezekért éri meg élni. Remélem egyszer a tengert is látni fogja. Bizonyos vagyok benne, hogy lenyűgözné.
*Neki az lett az örök szerelme. Meg épp az aktuális lány, aki mellett felébred. A mondatra, hogy már épp elfelejtette majdnem, hogy miért is érdemes élni Int nagyon komoly tekintettel néz a lányra. Amit most mondd ugyanis életbevágóan fontos lehet.*
-Akkor ezeket az emlékeket jó alaposan vésse a szívébe, hogy sose hagyja el őket. Ezek legalább annyira megmenthetik mint egy éles fegyver.
*Ő is érzékeli Ale-ékat, de nem foglalkozik velük. Lefoglalja a beszélgetés a félelf lánykával. Jelenleg az, hogy Ale egyáltalán létezik ki lett söpörve a gondolataiból. Örül neki, hogy valamennyi reményt adott a lánykának. Hirtelen ötlettől vezérelve barátságosan közelebb is lép hozzá ás leteszi a kosarát.*
-Tudja mit! Támadt egy jó ötletem. Ígérje meg, hogy ha ennek vége és egyszer békében találkozunk akkor eltöltünk egy estét az erdőben, a csillagok alatt, baráti körben beszélgetve és húst sütögetve a tűz fölött hagymával. Megígéri?
*Még a kisujját is a lány felé nyújtja, mint a kisgyerekek mikor komoly ígéreteket tesznek egymásnak.*


2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-09 22:27:49
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Ezúttal leginkább figyelmesen hallgat, és néha bólint is, hogy értette, bár jobb kedvere nem derül mindattól, amiket Intath a bosszúról mond neki, ő pedig gondolkodás nélkül elfogad nyilvánvaló igazságnak.
Semmi oka nincs arra továbbra sem, hogy kételkedjen, hiszen saját tapasztalatlanságával teljesen tisztában van, és annak ellenére, hogy alig néhány hat alatt sok olyasmit kellett átélnie, ami másoknak évekre, vagy akár talán egy egész életre elég lenne, mint szörnyű emlék, és keserű tapasztalat, még mindig alig élt saját szülőfaluján kívül.
Mindezek után persze azt is készséggel hajlandó elfogadni, hogy a valósában a világ és az élet teljesen máshogy működik, mint a mítoszokban és a mesékben, amelyeket egész eddigi életében szajkóztak neki, és teletöltötték velük gondolatait. Azok is, akik megvetették azért, mert "csak" félvér, de még édesanyja is, aki - ebben még most is teljesen biztos, - nagyon szerette és még mindig szereti az általa megsértett tabu ellenére is, és soha nem is akart neki rosszat.
Ők a maguk módján megpróbálták megértetni vele a világot, de amit már látott belőle, az alapján nagyon nagy valószínűséggel egyáltalán nem volt igazuk.
Velük ellentétben ez az elf azt kívánja neki, hogy bár ne értené, mégis úgy érzi, hogy éppen az ő szavainak köszönhetően kezdi el végre valahára érteni.*
- Értem. Vagyis azt hiszem valamennyire mégiscsak értem. *mondja még mindig elkomorodva, valahogy mégis megkönnyebbülten. A tudás mégiscsak felszabadít, akkor is, ha sokszor, amit megértünk fáj, a tudatlanság pedig éppen ettől a szinte már elemi erejű fájdalomtól óv meg.
Fiatal, kissé még kislányos arca néhány hosszú pillanatra minden bizonnyal eléggé koravénné változik a mögötte egymás kergető gondolatoktól.*
- Azt hiszem, hogy hasonló sérelmeket "elengedni" csak az képes, akinek vagy nincsenek érzelmei, vagy teljesen közömbös a saját sorsa iránt. Az pedig, hogy ezt megtegye, csak azoknak az érdeke, akik magát a szenvedést okozták. *állapítja meg.*
- Csak éppen az elmélet tényleg nem illeszthető be a valóságba. Az a része legalábbis nem, hogy egy még nagyobb mészárlás kell ahhoz, hogy aztán végre nyugalom legyen és béke. Mármint, elhiszem, és nem vitatom, hogy ez így igaz. Logikusnak is hangzik teljesen. De azok után, hogy egy pincében kellett bujkálnom azért imádkozva, hogy ne találjanak rám, és ne tépjenek szét, pedig sohasem ártottam nekik, nem vagyok képes azt kívánni, hogy bár történne meg minél hamarabb, hogy aztán újra béke lehessen és nyugalom. Ehhez az kéne, hogy elfelejtsem, hogy mindkét oldalon pont olyan létezők állnak egymással szemben, mint mi vagyunk. *mondja ki őszintén, amit gondol, mindehhez pedig Intath szavai és kedvessége adnak bátorítást neki.
Homályosan ugyan feldereng benne, hogy amikor először találkoztak, és szót sem váltottak egymással, teljesen másmilyen benyomásokat szerzett róla, mert valamiért az volt az érzése, hogy a tőlük nem messze lángoló város látványa és puszta ténye szinte már mulattatja őt, most azonban belátja, hogy akkori zaklatott lelkiállapotának köszönhetően minden bizonnyal csak tévedett.
Minderre csak ráerősít az érintés, amit tőle kap. Meglepi, amikor megsimogatja a karját, de semmivel sem tiltakozik a mozdulat ellen, amit leginkább kedves gesztusként értékel, talán csak kék szemeiben látszik, hogy kicsit értetlen és meglepett, hiszen semmi hasonlóra egyáltalán nem számított.
A gyengéd női érintést jól ismeri már édesanyjának, Launak, Trivnek, Aleniának, vagy akár Nairadának és Zarának köszönhetően is, de most először ér hozzá az életben férfi kifejezzen azzal a szándékkal, hogy neki kellemes benyomásai maradjanak utána, és ez a talán leginkább vigasztalónak szánt simogatás ugyanolyan jól esik, mint a korábbiak.
Nem csoda, hogy ezek után még figyelmesebben hallgat, és el kell ismernie, hogy az elf mestere a szavaknak. Papnak, vagy hasonlónak gondolná őt, ha nem ő maga mondta volna magáról, hogy gyógyító. Bárhogy is, szavai mindenképpen hatással vannak rá.
Annyi szörnyűség történt mostanában. Amióta eljött otthonról szenvedés és halál járt folyton a nyomában, és nem egyszer azzal fenyegette, hogy őt magát is elnyeli. Amikor éppen nem ő volt veszélyben, akkor valaki más, aki közel áll hozzá, egyetlen barátnője pedig éppen a vele szomszédos szobában veszítette el szeretett kishúgát, hiába reménykedett annyira nagyon abban, hogy erre nem fog sor kerülni.
Tulajdonképpen bele is veszett kissé a nyugtalanító, de nagyon is reálisnak tűnő gondolatba, hogy a világ az mindössze ennyi; vagy valaki más szenvedése, vagy éppen az övé.
Sohasem volt éppen egy optimista alkat, de az elmúlt hatokban szinte már teljesen el is felejtette azt, hogy az élete egyszer akár még boldog is lehet. Még mindig alakulhatnak szerencsésen a dolgok, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy csak azért, mert mostanában nem történt semmi jó, ez így legyen most már örökké.
És most, hogy így belegondol ebbe, végre tényleg tud mosolyogni. Ha mosolya nem is felhőtlenül vidám, hiszen arcán és tekintetében talán nyomot hagytak mindazok, amiket mostanában átélt, legalább őszinte, és valahol megkönnyebbült is. Kicsit és rövidet még nevet is magán, de ez is jóleső, és felszabadító érzés.*
- Valami, ami annyira szép, mintha nem is lenne valóságos. *ismétli a férfi szavait, látszólag elgondolkodva, pedig sokat nem kell gondolkodnia arról, hogy mi jut minderről eszébe.*
- Nekem ez a csillagok, a hold, meg az éjszakai ég látványa, és az erdő mélyén megbújó patakok. Meg a tűznél frissen sütött húsnak és a hagymának az illata. *mosolyog tovább, bár ezúttal kicsit szégyellősen, mert sejti, hogy Intathnak úgy fog majd tűnni elég egyszerű kis dolgok ezek. Számára mégis az összes maga a szépség és a varázslat.*
- Akad még persze sok szép emlék és pillanat. Igen, ez igaz. Ezekért tényleg érdemes élni. Éppen csak annyi minden rossz történt mostanában jó gyorsan egymás után, hogy szinte el is felejtettem, hogy azért nem csak rossz dolgok vannak a világon. *vallja be, és bár szeretné, ha jó sokáig tartana az a leginkább megkönnyebbülésere emlékeztető érzés, ami ezeket a gondolatokat követően eluralkodik benne, mégsem lenne teljesen ő, ha képes lenne tartósan feloldódni benne.
Vagy túlságosan pesszimista ehhez, vagy az általa átéltek hagytak túl mély nyomot benne. Mindenesetre mielőtt nagyon örülne a gondolatnak, hogy a dolgok akár még jóra is fordulhatnak, ösztönösen is hátrafordul Lau és Aleimord irányába.
Annak örül, hogy követik őket, így nem fogják elhagyni egymást véletlenül sem, mégis mindketten gondterheltnek tűnnek, az elf pedig inkább szívbemarkolóan szomorúnak, amit természetesen meg is ért, látványuk mindenesetre nagyon hamar visszatéríti őt a jelenhez.*
- Tényleg jó lenne úgy beszélgetni, hogy nem kell éppen az életünkért aggódni. *fordul inkább Intathoz vissza.*
- De tartok tőle, hogy egy darabig nem lesz ilyen, bármerre is megyünk. Ettől még köszönöm, hogy eszembe juttatta azt, hogy nem minden olyan sötét és reménytelen, mint amennyire az elmúlt napokban tűnt. *mosolyog mégis, a visszatérő kellemetlen emlékek és a rájuk váró jövővel kapcsolatos félelmek ellenére is.*
- Nagyon örülök ennek.
*Köszönete és hálája valóban őszinte, és úgy érzi, hogy a férfi mindent meg is tett azért, hogy így legyen. A komor hangulat és a rossz előérzet ugyan nem hagyja el, mégis sokkal könnyebb szívvel, és jó pár árnyalattal derűsebb gondolatokkal sétál tovább a rá váró jövő felé, mint azt akár csak néhány perccel korábban is lehetségesnek tartotta volna.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 23:43:46


2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:02:20
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Igyekszik felvenni Aleimord tempóját, hogy megfelelő távolságban legyenek ahhoz, hogy senki ne hallja, amiről beszélnek, ugyanakkor elég közel legyenek, hogy még látótávolságon belül tudják a többieket.*
- Vállalom. *bólint rá a kérésre, még ha nem is egészen tiszta számára, pontosan mibe is egyezik bele. A férfira nézve világos számára, szüksége van a pihenésre, és még ha ő maga sincs épp a legjobb állapotban, mindenképp úgy véli, kettejük közül még ő a terhelhetőbb ilyen szempontból.*
- Néha hiába akarunk jól cselekedni, csupa rossz dolog sül ki belőle... *jegyzi meg keserűen, kissé saját magára is értve szavait. ~Én is csak azt akartam tenni, ami jó, és mi lett belőle?~ gondolja magában szomorúan. Mielőtt azonban túlzottan elmerülhetne az önsajnálatban, a teljes döbbenet érzése uralkodik el rajta, amikor meghallja a nemes feltételezését.*
- Nairada? Ugyan már, nem mondhatod komolyan... *kezd bele a tiltakozásba, ám gyorsan elhallgat, hogy a további magyarázatra figyelhessen. Ugyanakkor bár be kell lássa, gyanúsan sok a véletlen egybeesés az egész ügyben, továbbra is kizártnak érzi, hogy Nairada legyen az ügy hátterében, ezt pedig Aleimordnak is igyekszik a tudtára adni.*
- Nem hinném, hogy tényleg az ő keze lenne a dologban. Bevallom, nem ismerem túlságosan Nairadát, de a viselkedése nyomán bennem az a meggyőződés alakult ki, őszintén szeret téged. *próbálja ezt leszögezni rögtön az elején, hisz minden csak azon múlik, Aleimord továbbra is elhiszi-e, hogy a lány szereti őt. Ha igen, akkor nincs is értelme folytatni, ám azért elmondja a további meglátásait is az ügyben.*
- Az meg, hogy van egy nincstelen barátnője, közel sem ad okot gyanakvásra. Sajnos igen könnyen elszegényedhet az ember, és az ilyen helyzetekben mutatkozik meg, ki az igazi barát, így ezt én inkább Nairada javára írnám, hogy azután is jó viszonyt ápolt korábbi barátnőjével, hogy az már közel sem olyan fényes anyagi körülmények között élt, mint korábban. *legalábbis feltételezi, hogy az említett barátnő korábban gazdag volt, és valami komoly gond következtében szegényedett el. Ha eleve nincstelen lenne, az már tényleg aggodalomra adna okot, ezt a tényt azonban úgy véli, bölcsebb elhallgatnia.*
- Amikor pedig ráakadtunk Aleniára és a mágusra, én is ott voltam, és meg kell mondjam, semmi megrendezett nem volt az ügyben. Egyszerűen így hozta a véletlen. Annak meg inkább örülnöd kéne, hogy Nairada elutazott a rokonaihoz, és nem kellett átélnie mindazt a borzalmat, ami a városban történt... *fejezi be mondandóját az eset kapcsán*
- Végső soron csak az a kérdés, továbbra is szereted-e Nairadát és bízol-e benne? Azt hiszem, jobb lenne, ha előbb beszélnél vele, mielőtt túlságosan beleélnéd magad ebbe az ötletbe. Ha kiderül, hogy alaptalanul vádoltad, később nagyon meg fogod bánni! *igyekszik nyugalomra inteni Aleimordot, miközben egy gyors pillantást vet a férfi arcára, hátha az egyre mélyülő sötét ellenére még ki tudja venni a arckifejezését, és láthatja, szavai elérték-e kellő hatásukat.*


2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-08 13:25:18
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Miközben beszélgetnek, megindul lassan a többiek után. Még mindig elég messze vannak tőlük ahhoz, hogy bárki hallhassa a beszélgetésüket, viszont elég közel ahhoz, hogy hátukat láthassák a csillagok fényében.*
- Rendben, legyen.
*Bólint végül beletörődően arra, hogy a lányok vele akarnak menni.*
- De akkor vállalod, ugye? Átveszed tőlem ezt az egész... ~őrületet.~ Ezt az egészet? Mind a ketten jól járnánk.
*El sem mondhatja, hogy mennyire nincs kedve a Füves pusztában gyalogolni éjszaka, de sajnos nem kívánság műsör ez.*
- Nem tudom Lau... Próbáltam mindenkinek jót tenni, mégis én vagyok a rossz az emberek szemében, aki két szívet is összetört... Csak meg akartam menteni valakinek az életét, nem sikerült, és most egy rakat másik ment tönkre.
*Ekkor villan át az agyán valami. Mintha összerakta volna a kirakóst.*
- Mi van... Mi van, ha Nairada áll az egész mögött?
*Így kimondva bátor feltevésnek tűnik, ezért rögtön meg is magyarázza a feltevését.*
- Pár hétre rá, hogy megismertem, és felvetettem neki a házasságot, elrabolják a húgomat.
*Nemesek körében elég népszerű az érdekházsaság, ennek okait nem is firtatja.*
- A névtelen elkövetők azt akarják, hogy vegyek el egy szegény lányt, ennek az okai szinte egyértelműek. Azt akarták, hogy csődbe menjek. Ezek után Naiarada felajánlja nekem, hogy vegyem ez az egyik barátnőjét, aki akkor tűnik fel hirtelen a semmiből, és minő véletlen, éppen nincstelen. Egy nemes lánynak egy nincstelen barátnője van. Ennek mennyi az esélye? Megpróbálom a város őrséggel megoldatni a dolgot, semmi. Felkérek egy híres mágust - akivel állítólag ők futottak össze, miközben megtalálták a húgomat. Pont ők találták meg! Megpróbálok tárgyalni a mágussal, aki ezek után hirtelen eltűnik. Hogy ne fussak ki az egy hatból, belemegyek, hogy elveszem a lányt. Naiarada ezek után, pont a lázadás előtt, elutazik a rokonaihoz, és szépen el is tűnik. A szegény lány rögtön váláson gondolkozik, aminél a vagyonom nem kis része az övé lenne. Ne mondd nekem, hogy mindez csak szimplán véletlen!


2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-08 11:28:40
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*A lány kérdései egy való világtól távolságot tartó papot valószínűleg zavarba hoznának, de Int látott már egy s mást és ez az egész városi felfordulás is hidegen hagyja őt hiába mutat mást.*
-Azért ez nem teljesen így van. Tény, hogy könnyebb elengedni a dolgokat, de ez egy olyan tanulság amit azért mondanak, hogy elhitessék másokkal, hogy a bosszú nemcsak rossz, de reménytelen is. Viszont nem így van. Ha elég sokan hallnak meg akkor lehet, hogy nem lesz, aki még egyszer lázongjon. Vagy azért mert a nép úgy elgyengül vagy azért mert rettegni fog a megtorlástól. Elméletben ez egy nem rossz eljárás. Csak az elmélet nem teljesen illeszthető bele a valóságba.
~Megölik a parasztokat akik a fizetésüket adják, őket leszerelik, beállnak ők is bűnözni és így tovább. Megvan ennek a tudománya.~
*A kis vallomásra, hogy sokat kell még tanulnia Int kedvesen a lányra mosolyog. Tényleg aranyosnak gondolja. Olyan kis naiv és ártatlanka.*
-Őszintén kívánom, hogy sose kelljen megértenie ezeket a dolgokat. Az emberi léleknek van egy sötét oldala. A mészárlás fő oka az éhezés, a szegénység és a bizonytalanság. A nép úgy érezte a nemesek nem tettek értük semmit. Se ételt az asztalukra, se biztonságot. Csak ültek a szép házaikban, lakomáztak és nem is törődtek velük. A mindennapi élet pedig minél nehezebb annál feszültebb. Mikor pedig elpattan valami*csettint*így válnak a máskor békés polgárok könyörtelen gyilkosokká. Olyan dolgok ezek amiket jobb amíg nem is ért meg az ember.
*Int egy bizonyos szinten megérti ezt az őrületet. Emlékszik ő is az első gyilkosságára. Az ilyen dolgok pedig egy életre ráragadnak az ember lelkére és megfertőzik. A próbálkozása, hogy felvidítsa a lányt nem jár sikerrel.*
-Oh, sajnálom.
*A magyarázatot figyelmesen hallgatja. A lány kicsit másképp értelmezte a történetet amit mesélt. Talán kicsit túl is gondolta. A szabadkozásra Int kedvesen mosolyog a lányra és ha hagyja akkor megsimogatja annak a karját.*
-Ezek nagyon fontos kérdések. És ilyenkor kell őket feltenni. Orvosként sok dolgot láttam már. Van rálátásom a világra. Nem tudok egy egyetemes választ adni erre a kérdésre. Van, aki a szerelemben találja meg az élet értelmét, van aki a családban, olyan is van, aki akkor érzi igazán, hogy él mikor a halál csak egy karnyújtásnyira van tőle. Talán pár száz év múlva mi már nem leszünk sehol és olyan se lesz, aki emlékezne ránk, de szerintem nem is ez határozza meg, hogy mennyit ér az életünk. Volt már, hogy látott valamit ami olyan gyönyörű volt mintha nem is lenne valóságos? Ismert olyan személyt, akinek a társaságában megszűnt az idő? Nevetett már úgy, hogy a könnye is folyt? Ezek azok a dolgok amikért megéri élni. Még akkor is ha csak múló dolgok, de a mienk.
*Komolyan gondolta ezeket. Hogy miért mondta amit mondott? Mert tényleg szimpatikus volt neki a lány és szerette volna, hogy mosolyogjon és boldog legyen. A városba való visszamenésre bólintott.*
-Ahogy látom ez egy komoly döntés. Bár örülnék ha nem arra vezetne az útjuk. Meg ha nem ilyen körülmények közt tudnánk beszélgetni hanem úgy, hogy nem kell félteni senki életét.


2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-07 19:58:44
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*Esze ágában sincs vitába szállni a hozzá beszélő férfival, már csak azon egyszerű okból kifolyólag sem, hogy nyilvánvalóan sokkal tapasztaltabb, és ezerszer jobban ismeri ezt a világot nála. Ő csak ezen a környéken járt édesanyjával néhányszor, Arthenior megismerésére pedig alig pár nap állt rendelkezésére, mielőtt Aleniát elrabolták, és kitört volna a káosz.
Mindenesetre mindazok után, amiket már átélt, és Intath mond neki, kezdi egyre inkább érteni saját népét, amelynek származása miatt csak félig lehetett a része, mégis teljesen tagadta ki.
Kezdi sejteni, hogy milyen naiv kis kislány volt, amikor a környékbeli falvakban, tanyákon, és lagzikon szerzett tapasztalatai alapján azt képzelte, hogy csak az a hely, ahol ő él szörnyű és kegyetlen, mert képtelen elfogadni az ő puszta létezését, mindenhol máshol pedig kedvesek és megértőek az ott élő létezők.
Az elmúlt hat után azonban már valóban nem is tűnik teljesen talajtól elrugaszkodott gondolatnak, hogy szülőfalujának lakói sohasem hagyják el az erdőt, önmagukat a civilizációnak, a rajtuk kívül lévő világot pedig valami beteg és veszélyes valaminek tekintik, amely az istenek áldásától mentes.
Első lendülettel haza is menne megint, ha történetesen nem lenne száműzött, és, ha nem lett volna odahaza mindig is megvetett korcs, pusztán csak azért, mert egy elf papnő és egy ember zsoldos és kalandor tiltott szerelméből születő gyermek volt.*
- Értem. Azt hittem a városőrség úgy, ahogy van elmenekült, de, ha nem, akkor nyilván tényleg más a helyzet. *ismeri el.*
- De nem értem, hogy a bosszúnak mi értelme. A bosszú mindig újabb bosszút szül, és így akkor sohasem lesz vége. *rázza meg a fejét, mintegy bocsánatkérő hangsúllyal és arccal, hiszen maga is tisztában van vele, hogy milyen nagy közhelyet fogalmazott meg az éppen most.
Főleg úgy, hogy erről igazából igazi tapasztalatai nincsenek is, csupán népének meséi, és legendái, amelyek leginkább istenek, istennők, félistenek és szellemek egymás elleni ármányairól és harcairól szólnak, még a mostani világ előtti időkből, vagy éppen a mostani kezdeteinek korából.
Mivel azonban mindezek leginkább mesék és legendák, valóságtartalmukat sem bizonyítja semmi. Az Artheniorban és a Vadászlakon átéltek pedig elkezdték elvenni a hitét abban, hogy az édesanyja által imádott világ mögötti erők, amelyeket ő isteneknek és istennőknek nevezett, érdemesek-e az imádatra egyáltalán. Már amennyiben léteznek. Mindennek tetejében pedig az Artheniorban történteket sem érti még mindig.
Hogyha az egész átkozott felfordulást, ami majdnem őt is megölte, aki nyomorukról biztosan nem tehetett, azért csinálták, mert rosszak voltak az életkörülmények, meg kevés az étel, mi értelme volt ennyit rombolni és ölni, hogyha mindezek elvégeztével tulajdonképpen ugyanaz a helyzet, mint előtte volt, vagy inkább még rosszabb?*
- Azt hiszem sokat kell még tanulnom a városról, ha meg szeretném érteni az ottaniak észjárását. *vallja is be.*
- Mert nem értem. Azt hittem az egész azért volt, mert éhesek, és elegük van azokból, akik nem segítenek rajtuk. De, ha most ugyanúgy nincs mit enni, és még az a kevés biztonság is elveszett, ami eddig volt, akkor mi értelme volt ilyen sokat ölni, és olyanokat is elkergetni a városból, akik sohasem bántották őket?
*El is hallgat, hogy gondolataiba merülhessen kicsit, és csak ekkor veszi észre, hogy bár Aleimord és Lau még bőven látótávolságon belül vannak, beszéd közben tulajdonképpen öntudatlanul is követte az elfet.
Meg is áll, hiszen, ha valamit már eldöntött korábban, akkor az mindenképpen az, hogy az ő sorsa összefonódott Lau sorsával. Mindazok közül, akiket megismert azóta, hogy el kellett otthonról jönnie, őt szerette meg, és egyben benne is bízik a legjobban. Ha Lau a városba megy, a városba megy ő is, ha pedig meggondolja magát, akkor is követi. Ennyi.
Jelenleg úgy érzi, hogy nem is képes, és nem is akar saját döntést hozni, ezen kívül. Az egyetlen amihez ragaszkodik, az mindössze annyi, hogy ne olyanokhoz kösse a sorsát, akikről tulajdonképpen nem tud a világon semmit.
Ezután hallgatja meg az elf talán vigasztalónak szánt szavait amelyek őt inkább elszomorítják.
Gondolt már hasonlóra, mint a férfi által említett barát, éppen csak teljesen máshogy, mivel a világtól elzárt kis világban, ahol ő élt, olyan bűnök, amelyekről Int mesél megint csak a legendákban történtek, a távoli múlt ködében.
A végkövetkeztetés pedig mindig is elszomorította. Az, hogy vannak örök dolgok, mint az évszakok váltakozása, meg a napnak, a holdnak és a csillagoknak a rendszeres feltűnése az égen, csak udvarias, és költőinek szánt beismerései annak a kegyetlen igazságnak, (már amennyiben ez tényleg igazság) hogy egyetlen halandó élete sem számít, mert még az sem képes semmilyen hatással lenni a világra, aki megpróbálja, hogy legyen. Így talán csak annak a létező életének van értelme, aki megpróbálja elpusztítani, vagy újjáteremteni. Az ő meséikben mégis azok bűnhődtek meg a legjobban, akik hasonlóval próbálkoztak.*
- Érdekes, engem inkább elszomorít ez. *vallja be, de azért próbál mosolyogni, már csak azért is, mert érzi és értékeli is azt, hogy Int megpróbálta felvidítani.
Ugyanakkor éppen ezért tartozik is annyival neki, hogy kimondja, amit valójában gondol erről az egészről, és egyébként is hamar leolvad arcáról a sokkal inkább ráerőltetett, mint őszinte mosoly.*
- Kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy nem számít mit teszünk az életben. Van valami, ami több nálunk, és örök, és vagyunk mi, akik meg mindegy mit csinálunk, mert majd meghalunk úgyis, mintha sose lettünk volna. Félek tőle, hogy ez igaz. Most élek, aztán, vagy meghalok magamtól, vagy valaki megöl, és ennyi volt. De mi értelme van akkor bármiben is hinni, vagy bármiért is küzdeni ebben az életben, ha ez tényleg így van? *bámul szinte olyan arccal a férfira, mintha tőle várna választ mindazokra a kérdésekre, amelyek azóta nyugtalanítják, hogy egyáltalán van ideje gondolkodni.
Nem is csoda, hogy azonnal elszégyelli magát.*
- Bocsánat. Tudom, hogy elég hülye kérdések ezek pont most. Azt is kezdem érteni, hogy nincs sok értelme visszamenni a városba. Ugyanakkor megígértem Launak, hogy vele maradok. *biccent Aleimord és a lány párosa felé, akik még mindig láthatóak.*
- Megmentette az életemet, és ezek után tartozom neki legalább annyival, hogy osztozom a sorsában. *jelenti ki végül. Talán értelmetlen döntés. Azonban az értelem, mint olyan számára elveszett már régen. Ha lenne bármi értelem, és igazság ebben a világban soha és senki nem lett volna képes Alenia ujját levágni, ő pedig nem lenne kétszeresen is menekült.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 20:06:41


2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-06 22:52:04
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A feladat//

*Tüsszent. Mi a... Évek óta nem tüsszentett. Allergia.
Előkotor talárja zsebéből egy rongyot és megtörli vele orrát. Alighanem terem itt valami növény, ami nincs jó hatással rá. Jobb lesz minél előbb túl lenni a pusztán, így is sok időt veszített.
Sietve szedi hát a lábain a némileg letaposott ösvényen. Lábnyomok. Nem egy és nem kettő. Furcsa.
Hajol le egy pillanatra megvizsgálni a nyomokat. Nem mintha szorult volna belé bármiféle nyomolvasó képesség.
Ha az ember a Fűtengeren kel át, nem sok lehetősége van az út megválasztására. Ötlete sincs, milyen régiek lehetnek ezek a nyomok, de nincs más választása, halad, amerre visznek. Pedig jól jött volna a társaság, talán találkoztak Lorewvel idefelé... Esetleg Worenthről tudtak volna valamit.*
~Ehh. Kár ezen agyalni, útonállók is lehettek.~
*Milyen igaz. Órák telnek el, ő pedig nem találkozik senki emberfiával. Meglepő megkönnyebbülés fogja el ettől. A fű itt már nem oly mély, a talaj pedig egyre nedvesebb. Bizony, közeledik az Ingoványhoz.*



A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.07 02:06:53


2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-06 09:10:57
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

*A bemutatkozására és a helyzet jellemzésére nem túl kellemes kérdéseket kap. Amik miatt már csak a lányok érdekében is, de elő kell vennie a kevésbé vidám realista énjét. A Luninari-ként bemutatkozó lányhoz fordul.*
-Kisasszony túlságosan egyszerűnek gondolja a helyzetet. Egy sikeres lázadás és a rend megbontása nem csak annyi, hogy felakasztják a nemeseket és kipakolják a házakat. Az igazán szörnyű dolgok csak ez után történnek. Vagy a városőrség fog olyan véres megtorlással szolgálni amiről még hallani se jó, vagy ezek a lázongók elkezdik megszervezni az új rendet a semmiből. A vezetők pedig ilyen helyzetekben nem tiszta kézzel szoktak a helyükre kerülni. Annyi vér fog folyni a vezetői székben is mintha kínpad lenne mire jön egy, aki meszilárdíthatja a hatalmát. Amit lehet, hogy annak köszönhet majd, hogy a nép, aki most felakasztja a nemeseket már könyörög egy vezetőért mert éheznek és betegségek, bűnözők és szekták tizedelik őket. A kívülről érkező veszélyekről pedig még nem is beszéltem. Ilyen körülmények közt még vidéken is több esélye van az embernek túlélnie. A parasztoknak nem szokásuk hagyni valakit meghalni. Sajnálatos módon sötét idők ezek kisasszony. Meg egy ilyen kedve, ártatlannak tűnő teremtést is mint ön képes lenne bántani az a csürhe.
*Csóválja meg szomorúan a fejét. Elítéli-e azokat ott a városban. Nem teljes szívéből. Ölni, lopni és lázongani jó dolog. Csak ügyesen kell csinálni. Azok nem ügyesen csinálják és majd megjárják. Csak ő maradjon majd ki ebből. Aleimord kicsit félrevonul az egyik lánnyal. Int pedig hármasban marad a másikkal meg a megkukult lantossal. Int eddig nem sok szépet mondott úgyhogy most már talán érdemes lenne azt is.*
-Tudja kisasszony. Egyszer egy jó barátom, azt mondta, "Lehet, hogy itt lopunk, gyilkolunk a saját anyánk hátba szúr minket és időnként minden étéktelennek tűnik, de bizonyos dolgok nem változnak. A nap holnap is felkel, a csillagok ezek után is szépen fognak ragyogni és a tenger száz év múlva is hullámzik majd és csak ez a lényeg."*Rámosolyog a lányra.*Ettől a gondolattól én mindig jobb kedvű szoktam lenni.
~Azt, inkább kihagyom a történetből, hogy egy kikötői bordély egyik sarkában úgy beállva, hogy, azt se tudtuk hol vagyunk mondta ezt a kapitány. Azt, hiszem az elrontaná a hangulatot.~


2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-04 12:50:24
 ÚJ
>Drameiloten Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Lau, Luni, Int, Gha, Sayquevesek//

* Dram felzárkódik Wymni mellé, aki kicsit elszakadt a társaságtól, észre sem véve, hogy a többiek megálltak beszélgetni. Most ahogy mellé ér, örül neki, hogy a lány közelebb húzódik hozzá.*
- Igen, az jó lenne. De most várj egy kicsit. * Szól gyengéden, és megfordul, hogy lássa, a többiek mennyire maradtak le tőlük. *
- Várjuk meg a többieket. * Teszi hozzá mosolyogva, miközben visszafordul a lányhoz.*
- És legközelebb jobban figyelj a környezetedre! Ne tűnj el csak így, mint egy gyerek. * Dorgálja játékosan, aztán sóhajt egyet. Hiába tűnik úgy, mintha gondtalan lenne, mintha nem zavarná semmi, ez az este eléggé megterhelte az elfet. A városi lázadás sötét árnyékként lebeg körülöttük, aztán még jön az az idegesítő mitugrász is, és most elveszítette szem elől Aleimordot is. Szívesen visszafordulna, de célszerűbb bevárni a többieket, ha most elindul feléjük, még a végén elmennek egymás mellett. Ha viszont kiérnek a szántóföldekről, akkor ezen a síkságon könnyen megláthatják egymást, bárhol is jelennek meg, ami megkönnyíti, hogy a csapat ismét egymásra találjon. *


2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-03 09:28:46
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Int, Gha és a Sayquevesek//

* Elérik a füves pusztát, innen hamarosan az ingoványos vidék jön, aztán már a villa. Nemsokára otthon. Jó lenne már, most valahogy nagyon meg akar fürödni és ágyba bújni, Dram ágyába, aki testvériesen oltalmazná őt, hogy ne essen baja az este, mert ki tudja mi történt Artheniorban s kiszökik-e a falai közül az a valami, befalva az aprócska villát is.
Közelebb húzódik Dramhoz, annyira, hogy még ne érjenek össze kezeik, de azért már érezze a férfi illatát. Minimális biztonságérzetet ad neki. *
- Ha szeretnéd amint hazaértünk szólok a szolgáknak, hogy melegítsék meg az ételt és a vizet, te nyugodtan maradj vendégeiddel - * ajánlja fel halkan. Ritkán szokott segítőkésznek bizonyulni, de valamit akar mondani Dramnak, hogy hallja a hangját. *


2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-09-01 22:06:33
 ÚJ
>Lesha, a Száműzött avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Az út a cél//

*Az óriás lány lelkesen gázol bele a növényzetbe és követi a legfrissebb csapást. A nap perzselő sugaraitól kiszáradt fű csak úgy ropog a csizmái alatt. Termetéből adódóan a fűtenger fölé magasodik, és messze ellát, egészen a horizontig. Több csapást is lát kanyarogni maga előtt, egy egész kis útvonaltérkép rajzolódik ki előtte. A mélynövésűeknek egy kész labirintusnak is tűnhet ez a táj, aminek ki tudja melyik ösvénye hova vezet. Valamelyik tévútra, egy másik vissza, ahonnan a lanawini indult, némelyik talán sehová vagy a halál torkába. Lesha azonban átlát az útvesztő kuszasága felett és tartja az irányt, egyenesen előre. Szabad kezével a magasabbra nőtt fűszálakat megcirógatva halad és egy dalocskát dúdolgat halkan magában, amit még kislányként hallott, az egyik vigalmi tábortűzhöz kiszökve. Ahol, a portyázásból visszatérő óriások, felöntve a garatra, hamisan nótázgatva foglalták kalandjaikat dalba a hallgatóságnak.
Az óriás lány hosszú lépéseivel gyorsan keresztül vág a füvek birodalmán, legalábbis ahhoz képest gyorsabban, ahogy a mocsárban tudott haladni. Így ér ki Szántóföldekekre.*

A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.01 22:15:10


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200