Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Szántóföldek (új)
Füves pusztaIngoványos vidék (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2397. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-14 22:21:06
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Városfejlesztési osztály//

*Dromel térdre hullva, bent a sátorban pedig a tündér eldőlve éppen elegendő, hogy sikoltson, mielőtt ővele is történik valami.
Kezében az állványt úgy markolja, mintha az élete múlna rajta. Nem tudja, hogy mit zavarhattak meg, és odáig nem jut el, hogy Dromel éppen ennek a levét ihatja most. Cilanney tágra nyílt kék szemekkel pillog az első munkásra, és a kérdezősködőkre is, s befele a sátorba is.*
- A tündér, ott fekszik. Lelte valami, én nem vagyok orvos, van itt gyógyító? *Dromel felé pillant, aki elvileg őt őrizné, de valóban furcsa arcot vág.*
- Nem tudom mi lelte. Mire megfordultam, *int Dromel felé ezzel jelezve, hogy kire is gondol pontosan.* Mert benéztem a sátorba, és megláttam a fekvő tündért, és szólni akartam *Dromelnek szeretett volna szólni, csak felrémlik neki, hogy mintha diszkréciót kért volna tőlük a fehér köpönyeges gnóm, így a válasza* gyógyítónak.
*Ő is kissé zavartan pislog, mert így lehet, hogy nagyobb bajt csinált, mint hogy előre jusson a nyomozásban, de az ösztön nagy úr és meglehetősen megijedt.*
- Szóval, *szedi össze magát a kis vörös gnóm lány.* szólna valaki egy gyógyítónak? Elájult egy tündér, és őt is helyre kellene pofozni. *Egészen kirúgja ijedtségét, és visszaköszön az a kis oktondi gnómocska, aki amúgy ijedelem nélkül.*
- Vigyázna rá valaki? *Érti Dromelre, meglehetősen határozottan, mert ő maga a küldetést kell teljesítse, s míg a gyógyító meg nem érkezik, a tündérhez igyekezne, hogy megnézze, van-e benne még élet.*


2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-14 21:48:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 161

Játékstílus: Szelíd

//Városfejlesztési osztály//

//Seut//

*A jelentkező harcosunk társa nem kerül meg egyelőre, így egyedül kell a sátorban eljutnia az őrség vezetőjéig.*
-Erdőmélyi... Értem.
*Mormol az írnok, amíg feljegyzi az információkat, majd a tolla végét babrálja ujjaival.*
-Az őrparancsnok úr biztos örülni fog.
*Feleli arra, hogy baj-e egy kis segítség. Az ork is hasonlóan fogadja az ajánlatot.*
-Na, egy derék ember.
*Morogja miközben feláll az asztalától.*
-Akadálya nincsen, csak rendje.
*Határozott léptekkel kilép az asztala mögül.*
-Jöjjön!
*Az asztalhoz lép, mely középen terül el, rajta a tábor szénvázlata látható.*
-Ez itt a folyó.
*Mutat egy kissé göcsörtös, széles vonalra. Aztán nyolc csillagra mutat.*
-Ezek a sátrak.
*Ránézésre vagy száz-kétszáz lépésre lehetnek a parttól.*
-Itt vannak a raktárak, a fa, a kő, az étel, a szerszámokat az egyik sátorban tartjuk.
*Mutat kissé délebbre, aztán szaggatott vonalakon vezeti végig az ujjait, melyek félkörben szegélyezik a tábort, és az épületek alaprajzainak tűnő, négyzetek között, a leendő sugárutak helyén haladnak több ívben.*
-Ezek itt az őrök útjai. Látótávban kerülik meg a tábort, hárman pedig itt, a sátrak körül állnak őrt. Hasztalan.
*Szűri fogai között a megjegyzést. Keletre mutat.*
-Itt pedig az út halad el, jó fél mérföld innét. Az út legközelebbi pontján még két őrszemet helyeztünk el.
*A jövevényre emeli vizenyős szemét.*
-Maga hol akar őrt állni?
*Kérdezi, és ha választ kap ismerteti a szabályokat is.*
-Az őrség fáklyáiból kaphat maga is, az egyetlen dolog, amit cserébe elvárunk, az az, hogy ezt a kürtöt.
*Sétál el egyért egy szélső tárolódobozt kihúzva.*
-Fújja meg, ha bármi gyanúsat lát.
*Várakozón néz Seutra.*
-Ez így rendben? De ha bármi gyanúsat mer csinálni, akkor élve nyúzom meg, aztán mehet a törvényszék elé, itt is, meg Lihanechben is!
*Hangzik a fenyegető helyreigazítás végül, aztán az ork szinte inkvizítori tekintettel próbálja kicsalni újdonsült segítségéből az esetlegesen választ kívánó kérdéseket.*

//Cilanney, Dromel//

*Egy összecsukott állvány akad Cilanney kezébe, mikor fegyverért nyúl. A sátor környékén számára látható mozgás már nincs, viszont sikolyára a környékről munkások, őrök kezdenek el felé szállingózni.

Közben Dromel láthatja, hogy egy gnóm képében jött el érte a végzet, kezében magával egy magasságú bárdot lóbál, csatakiáltást hallat, ahogy eltorzult arccal elindul felé. Fején vörös kámzsa, ezzel rejti el a hóhér fejét a tömeg elől, akik most rohanva igyekeznek kivégzésére.

Meg is érkezik az első fegyvert hordó őr.*
-Ki sikoltott? Mi történt?
*Kérdezi a szakállas, lándzsát és bőrvértet hordó férfiú, és a sátor felé igyekszik. Cilanney válaszát várva. Nagyjából egy tucat munkás is befut nem sokkal később, akik Dromel körül állnak meg két lépés távot tartva a furcsán viselkedőtől, aki ki tudja miket lát még az előbbieken túl.*
-Hát ezt mi lelte?
*Kérdezi meg egy törpe.*
-Ne nyújjá' hozzá, lehet veszett.
*Inti egy társa szakállát simogatva. Rajtuk furakodik át egy őr nem sokkal később, aki előző társa mellé zárkózik fel.*
-Vele mi lett?
*Teszi fel a kérdést Dromelre mutatva az óriás, aki egy bunkóval érkezik és vékony fémvértben feszít.*




2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-09 01:15:42
 ÚJ
>Rill'ir Seut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Városfejlesztési osztály//

~Ebben a hatalmas építkezésben nem dolgozik senki. Bezzeg a Csonthídnál ennyi lustálkodót nem láttam. Érdekes, ez csak engem írtál? Értem én, hogy baj van, mert megtörténtek ezek a furcsa bűntények...~
*Miközben lassan haladnak a kígyós sátor felé Ilidriont hívja a szükség, ezért időt kér.*
-Rendben, menj csak nyugodtan, de nem várlak meg, inkább elindulok a sátorba addig elintézem a saját szolgálatom. Majd gyere, ha végeztél.
*Tovább indul és belép a tábori barakkba. Látja a jelenetet, ami a katonák és a parancsnok között zajlik.*
~Kifejezetten kellemetlen egy ilyen helyzetbe belecsöppenni.~
*Odalép az írnokhoz aki ezelőtt megszólította, hogy mégis mit keres itt.*
- Rill'ir Seut vagyok, egy erdőmélyi elf. A munkaközvetítő küldött ide. A nyomozócsapat nem futott be a megbeszélt időpontban, és már nem tudtak várni, ezért 4 másik személyt bíztak meg. Engem, és másik 3 társam, hogy derítsük ki mi folyik a táborban. Ennyit az előtörténetről. Ma este őrt szeretnék állni egy másik elffel, aki majd később jelenti szándékát. Remélem nem okoz gondot, hogy ilyenkor zavarok.
*Látja, hogy fogadja az olívazöld ork az asztala mögött. Felkap egy meglepően masszív széket, és leül a parancsnokkal szemben, akinek az előbbi szidás után kicsit még zabos a két beosztott zsoldos sötételfek miatt.*
- Jó napot kívánok parancsnok úr! Az írnoknak már elmondtam jöttöm okát, de röviden, éjjel őrt szeretnék állni a táborban, és nyakon csípni azt, aki ezt a hatalmas felfordulást okozta. Az előző vitát hallván gondolom jól jön most a lelkes, és elszánt segítség. Remélem beleegyezését adja uram.
*A tőle telhető legkomolyabb arckifejezéssel mondja ezeket a mondatokat.*


2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:03:27
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Kifejezéstelen arccal vágja át magát a fűdzsungelen, sokszor az orrág sem lát. Nem túl magas, igaz gnómnak pedig nem túl alacsony, persze ebben a temérdek fűben még egy óriás is elveszne gyakorlatilag két lépés után. A nap segítségével tájékozódik, sejti, hogy merre kell haladnia, s a szántóföldeket veszi célba. Néha surrogást, vagy sziszegést hall, ez természetes, a fűtengernek is megvan a maga élővilága.*
- Hol éjben, koppan, toppan a lélek, hol bátor, fények feszülnek a rémnek, ott lakom én. Fény és sötét határán, Árnyékban járó voltam, s vagyok. *Ismét dúdol, nem ér véget a dal, persze továbbra sem jókedvében, inkább csak úgy dalol, megszokásból. Két kezével, olykor sarlójával hajtja félre az akadályozó lombos részeket, mígnem lassan már a végére ér. Messziről érzi a földek porát, talán eső esett korábban, s annak nehéz, lenyomott földillata kúszik a levegőben, lassan átvéve a frissen kaszált széna illatát. Lába már biztosabb talajra lép, kedve pedig semmit nem változik. A kikötő hívó szava már életbe lépett elméjében, csak el, el innen messzire, hol bár szép hatokat töltött el a lánnyal, valójában nem biztos, hogy megértették egymást. Talán majd egyszer. De most a cél, hogy a szántóföldek után immár az erdőség következzen.*


2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-06 21:37:49
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Városfejlesztési osztály//

*Cilanney kopogtat, mire a benti zajok elhalnak. Nem szeretne rátörni a tündérre, csak óvatosan közeledne, nehogy elijessze. Segíteni szeretne, és kutatni, netán kideríteni a rejtélyt, de nem szeretne ajtóstól berontani. Hallja a puffanást, de talán csak egy vékonyka könyv esett le a földre, vagy más. Azt gondolja, bentről jöhet csak. Amikor a bent fekvő szépséges arcot megpillantja, hirtelen fordul Dromel felé, aki immár térdel a porban. Szólna neki, hogy jöjjön segíteni, hisz éppen akit keresnek, az fekszik a földön mozdulatlan. Ajkai elkerekednek, mikor az elfet is földön találja. Ha éri érte valami ha nem, életének leghangosabb, s legfülsértőbb sikoltását igyekszik produkálni. Hátha Szürke, vagy a másik két elf megismeri a hangját, és segítségére siet. Esetleg bárki más a környéken. Nem sok minden van keze ügyében, de ha a sátor bejáratánál lát valami alkalmasat, seprűt, lapátot, vagy csak egy kósza serpenyőt, azt bizonyosan igyekszik megszerezni, hogy ne legyen olyan védtelen. Bárki is művelte ezt, még talán itt lehet a közelben. Ha másként nem tud, hát majd legfeljebb hozzávágja ami a keze ügyébe akad.*

A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.06 21:39:58


2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-06 17:29:29
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 227

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

*Jókat göcög Pyctán, s magában rögtön megállapítja, hogy rengeteget változott a férfi. Talán csak vele ilyen nyílt, s végre elengedi magát, ezt ne tudja, de nem is érdekli. Azt érzi pont erre van szüksége, hogy egy ilyen elfet tudhasson maga mellett, segíti és támogatja minden körülmény ellenére... elnézi a hülyeségeit. Azért valljuk be, abból Umonnak van dögivel, nem feltétlenül az a híres alkalmazkodó fajta. Kuncogva nevet a szárazságra és a plafon fejére szakadására, ha Pycta tudná, hogy az oldalán lógó szörnyfej miként került oda, amit nem mellesleg látványosan kerül tekintetével, azon csodálkozna, hogy az ég nem szakadt még rá a férfire. Miközben a távolba réved, s a messzi tájat fürkészi, lassan csípőre teszi a kezét, s szandálja orrával arrébb rúg egy göröngyöt. A szántóföldek messzire húzódnak, jóllehet már egészen a szélén álltak meg egy pillanatra, egy nyugodt estére, míg a munka megkezdődik.*
- Nem... nem jó. *Bólint csendesen motyogva, majd elszakítja szemeit a lenyugvó nap vérvörös fényéről, mely lassan elfekszik a láthatár mezsgyéjén, baljós árnyékokat hozva a két barátra. Pycta Éjvihart kezdi leszerszámozni, így Umon is megmozdul, majd Híjasról veszi le hámot, hogy a ló szabadabban mozoghasson. Kiköti egy fához, hogy el ne kószáljon, de még fogaival épp elérje a lágyan serkenő, halványzöld fűszálakat.*
- Nekem mindegy hol vagyok. *Mondja, miközben Híjas oldalát megpaskolja, majd néhány gallyat gyűjt Pyctának, hogy legyen gyújtós és odatelepszik.* Mindegy már. *Nevet fel szomorkásan.* Az enyém az egész világ, és mégsem. *Legyint egyet, majd kényelmesen hátradől.*
- Pihenj csak, vigyázok. *Bólint, aztán karbafonja kezét, s míg Pycta elalszik a tájat kezdi fürkészni kiismerhetetlen és hideg tekintettel. Csak néha mozdul meg járomcsontja, akárha rágna valamit. Három óra múlva fáradtan nyújtózik meg, szerencsére nem történt semmi az éjjel.*
- Pycta... te jössz cimbi. *Súgja az elfnek, pontosan tudja, hogy kiválóan hallani fogja. Ha átveszik tőle az őrséget, maga is lefekszik néhány órára, kipihenten sokkal éberebb.*

//Napváltás//

- Úúúú...ngh... *Nyámnyog egyet álmos tekintettel. Aztán összeszedi magát. Híjashoz lép, feladja rá a levetett hámot, felszerszámozza és a szekérhez kíséri, ahol szinte már szakavatottan köti be a lovat. Felpattan a bakra, aztán a még szundikáló nap felsejlő fényében indulnak tovább, az ingovány felé. Elmosolyodva fordul Pycta felé a kérdésre, valahogy nem érzi véletlennek.*
- Azt hiszem, illő módon bemutatkozom a többieknek. Aztán elmegyünk és meggyújtjuk a tüzet a tanyánál. *Biccent.* Után felvázolod nekem, hogy mit akarsz, beizzítok néhány üst cefrének valót és nekiesem a dolgoknak. *Nevet fel, azon, hogy a cefre előrébb való a normális munkánál.*
- Ha a munkáknak vége, elkészül minden, mi alapját képezheti egy normális gyülekezetnek, akkor lefőzöm az alkoholt. Tudom, hogy konkrétan kitiltottak bennünket Vashegyről, viszont rengeteg gyümölcsös van, inkognitóban muszáj visszatérjek. Addigra lesz szakállam, megváltoztatom a fizimiskám, nem fognak felismerni. *Összegzi, ahogy így kinéz még maga is meglepődik milyen konkrét tervei vannak.*
- Felvásárlom a gyümölcsöt, majd az abból kifőzött szeszt eladom nekik. Az üzlet az üzlet. *Vonja meg a vállát.*
- Ha meg közben mi is jól érezzük magunkat tőle... *Vigyorodik el.* Egy becsiccsentett Lyzendra... hmmmm! *Kacag fel aztán, s a füves pusztaság rónáin át csengőn derül fel a kacaj, néhány madárfészket megriasztva.*
- Ó, a fűtenger! Fogunk itt még edzeni, Pycta, fogunk itt még! *Mutat körbe vidáman.*


2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-06 00:48:16
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

*A tharg földeket végleg maguk mögött hagyták, csak azok a rossz emlékek élnek még haloványan a páncélos csuhásban, amelyeket át kellett élnie odafent. Ugyan az élmények hatása múlik, valamilyen megfoghatatlan szomorúság lesz úrrá érzésein, melyek átitatják viselkedését. Annak ellenére is, hogy már mosolyogni is láthatta Umon, sőt, tréfálkozott is vele, amikor kókler szerzetesnek titulálta. Hiába bizonygatja neki a férfi, az erdőmélyi elf tudja, hogy nem olyan könnyű levetkőzni azt, ha valaki egyszer szerzetessé vált és élt sok-sok éven át.
A tintavér-foltok törölgetésével is felhagy, talán már sikerült annyira letörölnie magáról, hogy nem lesz tovább nevetség tárgya. A nedves kendőt a nyereg szélére akasztja, hadd száradjon meg.
Amikor Umon rádöbben, hogy nem csak a főzésben, de a kóstolásban sem lesz szerepe az elfnek és szárazsággal vádolja, csak beletörődően széttárja karjait jelezve, hogy már elég régóta ismeri, hogy ezen ne botránkozzon meg.*
- Hadd gondolkozzam kicsit? *Mélázik el színpadiasan a sötétedő ég felé emelve tekintetét, mintha nagyon meg kellene erőltetnie magát, hogy felsorolhasson pár alkalmat, amikor Umon ténykedéséből baj fakadt.*
- Még szerencse, hogy nem vagyunk valami házban, mert rád szakadna az egész, amiért ilyeneket állítasz. *Csóválja meg a fejét mosolyogva. Régóta ismerik egymást és Umon sokszor okozott már bajt, bár legtöbbször nem saját akaratából, s a mostani eset is bizonyítja, olykor akarva-akaratlan megtalálja a baj. Még akkor is, ha maga nem keresi.
Rövidke csend telepedik közéjük, az erdőmélyi elf is elgondolkodik, a tájat fürkészve.*
- Meggyújtjuk. *Hagyja annyiban a másik szerzetes szavait. Ha égnek majd a tüzek, Lyzendra és azok, akik vele vannak, könnyedén megtalálják őket és az új otthont.*
- Senkinek nem jó egyedül lenni. *Mondja halkan. Bár valamennyire nem ért ezzel egyet, hisz maga is csaknem egy évig barangolt a vadonban Erdőmélyén, magányos aszkézissel töltve napjait. De mostanra már érzi, hogy egyedül lenni sokszor nagyobb teher, mintha másokkal is megosztaná a fedelet a feje felett.
Félrevonulva a füves puszta szomszédságában mindketten a távolt kezdik fürkészni. A páncélos csuhás leszerszámozza Éjvihart és betakarja a hátát egy lópokróccal, megitatja és száraz füvekkel lecsutakolja.*
- Szép. *Válaszol Umonnak.*
- Mi elfek az erdőbe vágyunk. Nem szívleljük a pusztát, ahol az Erdő Szívének nincs hatalma. *Őt nem vonzza a végtelen. Neki a fák közt van az otthona, ő vágyik az erdőbe. De az emberek különböznek a hosszúéletűektől, elfogadja, ha nekik a végtelen puszta hívogatóbb.
Amikor végzett a telivér ellátásával, lehámozza magáról a páncélt, kényelmes fekhelyet készít a földön, apró tűzhelyet rak gallyakból és korhadt fákból. Barátságosabb, ha lobog egy kis tűz a táborhelyükön.*
- Hajnal előtt indulunk tovább. *Mondja halkan, ahogy nyeregtáskájából szegényes vacsorát vesz elő. Csak kenyér, sajt és száraz kolbász, de a tűz felett finom vacsorát süthetnek ezekből. Umonnal is megosztja, majd amikor végeztek, vízzel öblíti le a falatokat.*
- Kezdheted az őrséget. *Mondja a tűz fényénél, amikor már teljesen rájuk sötétedett.*
- Három óra múlva ébressz és akkor pihenhetsz indulásig. *Teszi hozzá, majd betakarja magát köpenyével és hamar el is alszik.
Ha pedig váltáskor Umon ébreszti, feléleszti a tüzet és csendben gyönyörködik a hajnal előtti táj szépségeiben.*

//Napváltás//

*Ha Umon pihent hajnalig és nem virrasztott vele, akkor időben ébreszti, hogy össze tudjanak készülni. A páncél vértdarabjain apró gyöngyökként csillog a harmat ahogy újra magára veszi. Könnyebb így szállítani.
Csendesen, szinte szótlanul felnyergeli Éjvihart, majd ha Umon is elkészült, akkor nekivághatnak, hogy végleg maguk mögött hagyják a szántóföldek határát és a nap első sugarai már a füves pusztán érjék őket.*
- Mi lesz az első dolgod, amikor visszaértünk a táborba? *Kérdi egyszer a kordé bakján ülő társától. Nincs különösebb oka, hogy ezt kérdezi, egyszerűen szeretné tudni, mihez fog Umon kezdeni, ha visszaértek.
Rá az építés feladatai várnak, el kell kezdeni felhúzni az első lombházakat, hogy ne sátrakban és a szabad ég alatt kelljen álomra hajtani a fejüket. Előbb a családokét, az öregekét, majd csak azután a saját lombházát. Legalábbis így gondolja, hogy jó volna.
A végeláthatatlan puszta mellett kanyargó úton északnak haladva a távolban már felsejlik az ingoványos vidéket jelző fasor pereme. Jól haladnak, délre tényleg visszaérhetnek az Artheniortól nyugatra húzódó erdőbe.*


2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-04-02 01:01:01
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Városfejlesztési osztály//

*Mivel Dromel nem annyira eszes, mint tanult nemesi apja, ezért felfogása is valamivel lassabb, jóformán nem is rakja össze az ostoba kis fejében, hogy mi történt vele. Magatehetetlenül rogy össze, és minden arra irányuló törekvése, hogy megóvja a lányt ezáltal semmissé válik. Még csak figyelmeztetni sem tudja, mert egy hang sem jött ki a száján még éber állapotában.*

*Hevesen zihál, ahogy tekintete a korbácsra téved, az ütem pedig amit a tömeg diktál, mintha a szíve is arra verne. Megbánást érez, mélységeset, mert tudja, hogy rosszat tett. Mindig rossz gyerek volt, és mindig bajba keveredett, akkor is, ha nem akart. Ez a későbbiekben sem változott meg, egész életen keresztül elkísérte.*
- Én... én... nem akartam ellopni.
*Érkezik a magyarázat reszketeg, könyörgő hangján. Hirtelen a tőle megszokott módon mérges lesz. Mindig mérges volt a világra, vagy másokra, főleg a tehetetlenségből fakadóan, főleg azért, mert igazságtalannak érzett mindent.*
- NEM AZ ÉN HIBÁM! Csak éhes voltam.
*Ezúttal valamivel erélyesebben szól, megtalálva saját hangját. Bár arra utasították, de a vetkőzésnek nem látott neki, és nem úgy tűnik, hogy ezt a mulasztását szeretné pótolni. Tekintetével ismerős részleteket keres, vagy bármit, amitől úgy reméli, hogy megmenekülhet a büntetéstől.*


2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-31 22:44:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 636
OOC üzenetek: 161

Játékstílus: Szelíd

//Városfejlesztési osztály//

//Ilidrion, Rill'ir//

*Elindulnak hát az útbaigazítás nyomán. A barakk nevezetű sátor irányába, melynek kígyónyelv alakú zászlaja fickándozik a fel-feltámadó szélben. Az úr, aki mellől Seut elragadja társát kissé értetlen pislog egyet, távolodtukban pedig valamit még mormol is magában, de ezt már nem igazán tudják kivenni. Az út során a munka nyomait vehetik észre. Csak a nyomait. Visznek néha egy-egy gerendát, mások taligáznak, de egy dolgozót legalább három tétlen néz. Morgolódnak, egyesek csak a földön ülnek. Nem erre vállalkoztak.*
-Mi lesz, ha?
-Ejjaménkű
*Néhol ásók, csákányok hangja, a távolból fűrészek ütemes zaja is felhangzik.*
-Mit adnak ma abraknak?
*Beszélgetnek egymással, de nem olyan vidáman, mint amennyire lehetne. A barakk előtt egy farakást hét törpe támaszt, szemükkel követik a párost bozontos, összevont szemöldökük alól. Ezután pedig meg is érkeznek, illetve érkeznének, ha Ilidrion nem szólalna meg.*
-Ne haragudj!
*Lép egyet oldalra.*
-Azt hiszem jobb lenne, ha a parancsnok előtt a természettel váltanék szót.
*Tekint oldalra jelzésértékűen.*
-Nem ragaszkodom ahhoz, hogy megvárj.
*Teszi még hozzá, miközben sietősre vett léptekkel távozni készül. Úgy tűnik komoly a helyzet.
Seut így magára marad, de így is belépvén a barakk sátorban találhatja magát. A sátor nem teljesen kerek, négy ponton erősen a földhöz van szögezve. A fű már kikopott az alján. Jobbra fáklyák, néhány fegyver, nehéz faládák sorakoznak, még csáklya is akad. Balra egy kisebb asztal kapott helyet, mögötte egy írnok, mellette egy nagyobb asztal, a sátor közepén körben padok és egy süllyesztett lábú harmadik, széles asztal kapott helyet, ezen szénvázlat található. A kisebb asztalnál egy jellegzetesen írnok kinézetű valaki ül, még okuláréja is van. Gnóm, szürkésbe forduló hajú férfiú kissé hegyes orral. A nagyobbik asztalnál kisebb csapat áll. Három sötételf férfiú áll egymáshoz igen közel karba tett kézzel. Az asztal túloldalán pedig egy olajbogyóhoz hasonlatos bőrszínű sisakos ork tart éppen fejmosást nekik.*
-Nem, nincs kifogás. Nem tartottátok nyitva azt a kormos szemeteket!
*Rivall a csapatra.*
-Kritsix, téged a haton már másodjára kaptalak hajnali szunyókáláson.
*Az írnok fordul oda Seuthoz. Ködös kék szemével pillant át lencséi felett.*
-A parancsnok úr ott van, nemsokára végez. Kit tisztelhetek önben, mi ügyben érkezett?
*Kérdezi és elővesz egy tiszta ív papírfélét, amire azonnal írni is kezd. Éles, körkörös mozdulatokkal önti rúnákba a férfi szavait, míg a parancsnok végez a kioktatással.*
-A ma éjszaka az utolsó esélyetek. A hati zsoldot megkapjátok, de ha ma is fennforgás lesz, akkor nagyapám agyarára esküszöm, hogy páros lábbal hajítalak ki innen titeket! Sötétedéskor legyetek a helyeteken. Na húzzátok kifele a beleteket, Teysus áldja meg a bokátokat!
*Küldi el őket, majd paprikás hangulatban rogy a székére, hogy néhány lapot tartson maga elé, hogy jobban a nap fényébe essenek. Arcvonásai bárdolatlanok, állkapcsa előreugró. Vizenyős koromfekete szemekkel néz a gnómra.*
-Jighhit, van még valami mára?
*Kérdezi kissé fáradtan, de hasonlóan morgóan, majd Seutra emeli tekintetét.*
-Nincs, csak az úr itt. Önhöz jött.
*Mondja fel sem pillantva a lapokból.*
-Akkor jöjjön!
*Morran az ork parancsnok.*
-Ha akar hozzon magának széket is.
*Mutat a szembe falnál sorakozó három barna fabútorra.*

//Cilanney, Dromel//

*A sátorhoz érve bentről surrogó mozgás hallatszik, halk csörömpölés, munkazaj. Az első kopogásra egy pillanatra abbamarad, majd tovább folytatódik. Másodjára azonban tényleges csend támad. Dromel eddigre ér a felvigyázásra kijelölt helyre. Válasz még mindig nem érkezik, Cilanney is csak furcsa, kissé sziszegő hangot hallhat. Néhány furcsa, érthetetlen szó, aztán egy halkabb puffanás hátulról.
Dromel éppen időben fordul meg ugyanis ahhoz, hogy egy barna köpenyes púpos, vállig érő alakot láthasson meg, aki egyenesen az őt nézi és mormol a sátor mellett. Arcából szinte semmit nem tud kivenni hangja halk, sziszegős. Legfeljebb megdöbbenni, netán kiáltani lehet ideje, Dromel pedig máris az álmok világában találja magát. Szinte magatehetetlenül rogy térdre. Tudja, hogy rosszat tett és ezért lakolnia kell. Álmában mellette korbács tekeredik ki és koppan a deszkákra. "Vetkőzz!" Hangzik fejében a parancs. Ez bizony egy rémálom. A távoli munkazajt a tömeg ütemes "kor-bács" skandálásának tudhatja be, ahogy a szürke sátor előtt térdel.
Cilanney láthatja, hogy társa már térden, ő lehetett a puffanás egy pillanattal előbb. A sátorba nézve pedig mozgás nem, ellenben a káosz tárulhat a gnóm hölgyemény szeme elé a maga teljes valójában. A földön rajztáblák, körzők, törött vonalzók, szétfröcsögtetett tinta, szétdobált pennák, papírok, felborított asztal, az oldalsó végen pedig egy gyönyörű márványos arc a feketénél egy árnyalattal világosabb színű bongyor hajjal keretezve. Egy tündér fekszik térdtől felfelé a sátor belsejében, rajta zöld testhezálló szövetruha mellkasán pár zsebbel, belőle írószerek állnak ki, szeme viszont csukva, ajkai szinte láthatatlan halovány színben sejlenek fel arcán. Nem mozog.*


2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-27 01:58:52
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Városfejlesztési osztály//

*Részletes útbaigazítást kapnak, így esélyük sincs bármit is eltéveszteni. Innentől már némán biccent, és csak passzív résztvevője az esetleges utolsó szóváltásoknak, mielőtt kettéválik a csapat. Meglepően higgadtan követi a gnóm leánykát, azt leszámítva, hogy folyton feszülten az őrök felé les, azt várva, hogy valaki váratlanul megüsse. Persze időnként van alkalma megnézni magának a vöröskét is, aki továbbra is szemrevaló Dromel véleménye szerint.
A sátorhoz érve megáll, továbbra sem szól semmit, engedi, hogy Cilanney a maga módján intézze a dolgokat. Inkább hátat fordít a menedéknek, és tesz egy lépést oldalra, hogy egyrészt ne legyen útban, másrészt jó rálátása legyen minden másra, ami ott a környéken zajlik. Közben persze a lány felé is fülel, hiszen azért van itt, hogy neki segítsen.*


2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-23 20:52:44
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Városfejlesztési osztály//

*A vak is láthatja, hogy az erdei harcost még mindig felkavarják az emlékek. Cilanney nem kárhoztatja érte, de sajnos segíteni sem igen tud a problémán. A csípős dohányszag kicsit irritálja az orrát, de azért eszébe jut, amikor a munkavezető tarkójának pöfékelte a karikákat, és azt felettébb szórakoztatónak találta.*
~Talán megnyugtatja, mint engem a járkálás...~
*A bocsánatkérésre s a témaváltásra bólint, és meglehetősen jó ötletnek gondolja a csillaghullást.*
- Köszönöm, a meghívást, néhány könyvem van a csillagászat témájában is. Talán tudok újat mondani, ha ez érdekel igazán. *Egy ilyen tudományos felkérésnek mégsem mondhat ellent.
A gnóm munkafelelős még néhány fontos információval ellátja őket, mi merre található. ezeket Cinn még fél füllel hallja, de szeme előtt már a Mush'lo Ungho alakja tesz-vesz. Gondolatban már felé tart.*
- Rendben, maradj csak, én pedig igyekszem *bólint Dromel javaslatára. Cilanney szerint szerencsésebb, ha ő meg kikérdezni a tündért. *
- Köszönöm *int Ilidrion felé.*
- Sok sikert a nyomokhoz *viszonoz némi jókívánságot, mert azokon a nyomokon bizony nagyon is sok múlik.
A kisebb ám átlagosnak mondható sátor felé tipeg, miközben Szürke a hátas eb horkolva szunyókál az egyik fa tövében. Léthatóan nem érzi veszélyben kis növésű gazdáját, és Cilanney reméli is, hogy így van. Mielőtt a sátor ajtónak használt lapját elhajtaná, Dromelre pillant. Megköszörüli torkát, kihúzza magát, és csak utána indul neki. Sosem kérdezett még ki senkit, de hát egyszer mindent el kell kezdeni.*
- Kopp-kopp. *Szól hangosan, kezével kopogtatást imitálva a sátor elfüggönyzött ajtajára, majd egy izgatott, kissé ideges mosolyt villant várakozás közben Dromelre. Újra próbálja, ha nem jön ki senki majd el is hajtja azt a ponyvát, hogy vörös, lágy hullámú üstökét bedugja a résen.*
- Kopp-kopp, Mush'lo Ungho-t keresem! Cilanney Dharlarann vagyok. Tudós. Hahó.


2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-22 08:06:12
 ÚJ
>Isaldren Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ketten csak jobb//

* A lány alaposan átgondolja amit a sötételf mond, és igazat ad neki. Bár még nagyon keveset tud az új családjáról, annyit kivett a szavaiból, hogy kereskedők, és ha ügyesek, nagy haszonhoz és barátokhoz is juthatnak*
- Igazad van anyám * bólint a lány, de csak azután folytatja, hogy a paraszt, akitől bort kaptak halló távolságon kívülre ér * Hasznossá tudom tenni magam a Sellőben * egy pillanatra elgondolkodik, mert úgy érzi anyja idegenkedik attól, hogy a lány a hangján kívül a bájait is bevesse a cél érdekében, bár ő ebben semmi rosszat nem lát * Keleten nincs sok különbség a kurtizánok, a bárdok és a kémek között, a három nagyjából egy és ugyanaz. A férfiak elvesztik az óvatosságukat ha megérzik egy nő illatát, az ágyban vagy a fürdőben sok hasznos dolgot megtudhat az ember néhány gondtalan, megkönnyebbült sóhajból. Emellett egy ügyes kurtizán hatalmas vagyont kereshet. Amikor Főnix asszonyhoz kerültem ötödik lányként, a ház első kisasszonyát kellett szolgálnom. Ő volt a ház büszkesége a legszebb és leggonoszabb nő akivel eddig találkoztam. Egyszer beledöfött egy hajtűt a kezembe, mert meghúztam a haját fésülés közben, máskor meg forró vízbe mártotta a kezem, mert nem volt elég meleg a fürdővize. Szerencsére csak egy évig kellett szolgálnom, mert gazdag pártfogók révén, akkora vagyont szerzett, hogy megválthatta a szabadságát és vásárolt magának egy kényelmes házat, szép kerttel, azóta is ott él. Hidd el, tudom mit csinálok, olyan képzést kaptam, amit az itteni lányok elképzelni sem tudnak, ennek nem kellene kárba vesznie, hiszen minek csinálunk fejszét, ha utána nem vágunk vele fát? Azt javaslom, ne aggódj emiatt, hacsak nem jelent ez a fajta tevékenység szégyent a családra, ha igen akkor felejtsd el amit mondtam, majd megoldom máshogy. A tárgyalás természetesen a te jogod, hiszen az anya szokott ilyen helyzetben alkudozni.


2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-21 22:48:19
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt


//Ketten csak jobb//

* Lassan közeledik a két lovagló csaj egy bokortanyához. Talán fél tucat ház ha van egymás mellett, kerttel és körülöttük gyümölcsösök meg megművelt szántóföldek.*
-A Sellőház nem tűnik rossz választásnak. De ha oda értünk, majd hagyj engem tárgyalni! Biztosra veszem, hogy nem csak kurtizánként tudnál elhelyezkedni ott.
De persze a helyi alvilág vezéreit jobb lesz szemmel tartanod. Hamarosan üzletelni kívánok ott és sosem tudni mikor jön jól valami.
* Lassan közelednek egy bokortanyához, ahogy átvágnak a végtelen pusztaságon. Távolból kutyaugatás és a civilizáció megannyi elmosódott hangjai érik el a hegyes fülüket.
Egy gulya mellett haladnak el és a sötételf int, hogy forduljanak oda a piros pozsgás arcú férfihoz.*
-Jó napot! Békés utazók vagyunk. Tudna nekünk pár korty vizet adni? Már egy ideje úton vagyunk és megszomjaztunk.
-Ha vizem nincs is... *kezdi lassan a mondatot az ember, nem kapkodva el a dolgokat itt a semmi közepétől három arasznyira* De ha nem sértem meg vele kegyelmetiket, csupán borom van. De abból szívesen adok.
* Alaposan megtöröli a szürke kéz a felé nyújtott kulacs száját és egy jókorát húz belőle, majd tovább adja a félelfnek.*
-És mi szél hozta magukat erre felé?
-Dél felé tartunk, üzleti úton. Ma estig el kellene érnünk a Kikötőt.
* A gulyás szeme felröppen és lebicsaklik a feje hirtelen, mintha csak bólintana, hogy akkor itt a feladat a két nő előtt. Túl sokat nem tud most még hozzá fűzni a témához.*



2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-18 22:15:45
 ÚJ
>Rill'ir Seut avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Városfejlesztési osztály//

-Hát akkor indulás. Majd egy finom ebédre benézhetnék. Nem gondolod Ilidrion? Kezd korogni a hasam. Még az őrség előtt én körbenézek a fűben hátha látok pár nyomot. Mondjuk több, szem többet lát, ebben is segítenél?
~Jólesik ez segíteni vágyás az új társamban. Jó egy új fajtársát a barátom ként tudni.~
-Héj hová mész azért van itt, hogy válaszoljon.
*Ráhagyja a tudakozást a türelmesen vár a fehér ruhás válaszára. Meg is kapja azt a választ amire várt.*
-Majd reggel találkozunk itt és egyeztetünk. A csillaglesre még mindig áll a meghívás.
*Gyors meghajlás közben kacsint a gnóm felé és biccentett Dromel felé. Elégedetten felkarolja a társát az őr mellől. Jókedvűen halad tovább.*
-Na gyere, gyorsabb voltam nálad. Elnézést a zavarásért jó uram.
*Kiáltja oda még a megkérdezett őrnek. Ilidrionak folyamatosan a vállán pihentetni a karját és így vezeti a társát a sátor irányába. Közben próbálja megfigyelni a tábor életét, mert nagyon foglalkoztatja milyen az általános hangulat a munkások között. Megtalálja a barakk bejáratát. Azonnal be is lép rajta.*
-Jó napot. Elnézést ide irányítottak, hogy parancsot keressük. A nyomozócsapat egyik fele vagyunk.


2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-13 17:45:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

//Városfejlesztési osztály//

*Kapkodva indulna el, s egy laza intést követően már távolodik is motyogva a csapattól. Hogy mi jár a fejében, nem lehet tudni, talán már a következő feladatokat tervezi meg, nem lehet egyszerű egy ekkora építkezés koordinálása, ráadásul most még ezek az ügyek is közbejöttek. Tulajdonképpen egy másolóval kevesebb, a munkások elégedetlenkednek, az a sok összevisszaság nyilvánvalóan betesz idegrendszerének. Nem véletlen hát, hogy mikor Seut utánaszól, meglepetten és kissé értetlenül kapja fel a fejét:*
- He? Mi van már... jó... *Sóhajt fel, ráhagyva a kérdezősködést, hiszen végeredményben a férfinek igaza van.*
- Barakknak hívjuk a fősátort. A többi sátor egymás mellett rendezett sorban helyezkedik el, s a barakk a közepétől egy árnyalatnyival kijjebb. Zöld színű, ilyen kígyónyelv alakú zászló leng a tetején. Arra van.
*Morogja, s kezét egyenesen kitartja a megfelelő irányba.*
- Az étkezéshez keressék a hosszúsátort. Fehér. Általában egy dagadt, mogorva törpe hatalmas bográcsokat kever előtte. Láthatnak asztalokat és székeket. Amint lemegy a nap, mehetnek étkezni. *Biccent.* Ma gulyás lesz. Most, ha megbocsát...
*S már indul is tovább, ha teheti még sietősebb léptekkel, majd hirtelen visszafordul.*
- A tündér pedig arra van. *Jelenti ki egy árnyalattal hangosabban, s mutatja az irányt.* Az ott, az a sátor.
*Aztán már indul is tovább. Ilidrion őrt keres, s ami azt illeti az események függvényében bizony abból adódik bőven, főleg Seut hangoskodására egyébként is a közelbe gyűltek. Akit kiválaszt ugyan meglehetősen mogorva és szűkszavú, de mondható, hogy segítőkész.*
- A barakkban. *Mondja, majd egész egyszerűen elfordul. A két férfi, valamint Cilanney és Dromel is hamar megtalálhatják a sátrat, persze a tábor elég nagy, közben adódik lehetőség egy kis beszélgetésre is, ha úgy gondolják. A tündér sátra nem különösebben emelkedik ki a többi közül, egyszerű és slampos, az ajtónak nevezhető ponyva lecsukva, azonban a felállított ideiglenes kis, vékony kéményből halvány füstcsík szivárog, a tündér vélhetően éppen dolgozik. Seut és Ilid talán még messzebbre kell, hogy menjen, azonban ellentétben a tündérével, az ő általuk keresett sátor meglehetősen terebélyes, ráadásul a környéken sincs ilyen zöld színű egy sem. A tündérével ellentétben itt meglehetősen nagy a forgalom, katonák jönnek ki és be, épp a bejáratnál pedig egy marcona, magas ember, láthatóan gesztikulálva oszt parancsokat.*


2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-10 21:01:16
 ÚJ
>Ilidrion Qaruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Városfejlesztési osztály//

*Rill'ir felindulására újra az elf vállára teszi a kezét, remélve, hogy segítheti ezzel a lelki egyensúly visszanyerését. Megérti valahol a felindulást, nyilvánvalóan mély lelki sérülések is húzódhatnak benne, melyek komolyabbak is lehetnek, mint a testi sérülései, de reméli, hogy a munkájukban ez nem lesz probléma.*
- Sok sikert Mush'lo kikérdezéséhez. Ha kell segítség, úgyis a környéken leszünk, megtaláljuk egymást. *Mosolyog rá a városi elfre és a gnómra, jónak látva ezt a felállást, hogy mindkét csapatban van aki inkább szellemi, és van, aki inkább fizikai síkon szeretné megoldani a dolgokat.
A vezető elfordul tőlük, így most az erdőmélyi elf felé fordul, miután esetleg az még megkapta utolsó kérdéseire a választ. Ő maga eléggé unja ezt a vezetőt, nem érzi, hogy a vele való beszélgetés messze fogja őket juttatni.*
- Beszéljünk akkor a parancsnokkal az őrségről, és hátha tud más információkkal is szolgálni. *Jegyzi meg, és ha nem tartóztatják, oda is sétál egy közeli őrhöz, mivel a parancsnok megtalálási helyét nem közölték velük eddig, a vezető pedig hátat fordított.*
- Elnézést. *Szólítja meg nyugodtan, remélve, hogy felkelti a figyelmét.* Meg tudja nekünk mondani, merre van a parancsnokuk? *Kéri udvariasan az útbaigazítást, és reméli, hogy Seut vele tart majd a parancsnokhoz.*


2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:26:34
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csörte//

- Kérlek, ne legyél ennyire biztos ebben. *Lép közelebb a szavakat hallva a csuhátlan csuhás. Hangjából őszinte aggodalmat hallhat ki az egykori átkozott szerzetes. Nem gondolja, hogy ilyen éles és könnyed határvonal húzódna Átok és Umon két személyisége között. A túlzott magabiztosság még a végén visszaüthet.*
- Nem szeretném, ha az a fékezhetetlen vadállat egyszer elszabadulna, mert rutinná válik a féken tartása. Nem magamat féltem, téged féltelek. *Lép egészen közel hozzá, hogy a szemébe nézhessen. Őt nem érkeli a külső, ő ismeri Umon lelkét, emlékszik rá, milyen szomorúságot és tehetetlenséget látott a szemében, miután Aenaevel megtörtént az a dolog. Nem szeretné újra ilyennek látni.*
- Veszélyes életet élsz, barátom, de ha segítség kell, akkor fordulj hozzám bizalommal. *Nem tudja, mennyire hiszi ezt el tőle Umon. Mennyire bízik benne, de reméli, hogy ha baj történik, a férfi nem akarja egyedül megoldani, hanem megosztja terheit. Akár vele, akár mással.
Ezután a beszélgetést a csuhátlan csuhás felé tereli a másik szerzetes, az erdőmélyi elf elgondolkodik előbb a válaszon, aztán kezd el beszélni.*
- Rájöttem, hogy nekem nem az a dolgom, hogy erődöt vezessek. *Kezd bele szomorú hangon.*
- Az én szabadságommal az Erdő Szíve rendelkezik, s ha úgy hozza a szükség, katonájaként rendel küldetésre, mely döntésnek ellenállni sem erőm, sem akaratom. A templom oltárát meggyalázták, az egyensúlynak helyre kellett állnia, így a Fákban Lakó oda rendelt engem. *Meséli el a történteket, már amelyekre emlékszik, s amelyeket sikerült kiderítenie eddig.*
- Minden tétlenséggel töltött pillanattal magamra vontam az Ő haragját. S bármennyire is kegyetlennek tűnik, a barátok felkeresése éppen ilyen tétlen cselekvésnek számít az ő szemében. Mások a törvényei... *Érzi, hogy magyarázkodni kényszerül egy olyan dolog miatt, amelyet ő sem ismer igazán.*
- Véres harc volt, ép pedig tettem a dolgom. *Lehajtja fejét, mert emlékszik a megölt megszállottakra, a fekete madárra, a kaszásokra, a Hanlorennel harcoló oltárra.*
- Győztünk, de Sa'Tereth megígérte, hogy visszatér még. A harcnak talán sosem lesz vége. Talán akkor, ha meghalok. *Szomorú mosollyal néz fel és Umon láthatja rajta, hogy komolyan beszél. Hogy csak akkor lehet majd igazán szabad, ha már nem kötik a lelkét a test láncai.
A tagjait átmozgató szerzetes látványára és szavaira már sokkal kedélyesebben mosolyog.*
- Észrevettem. *Utal korábbi csörtéjükre.*
- Mehetünk, persze. *Hajol meg kurtán, s ha Umon is kész, akkor nekikezdhetnek a sétának az erdő felé.*


2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:43:21
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 227

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csörte//

- Úgy lesz. Ebben az a jó, ha akarom fékezhetetlen vadállat vagyok, ha akarom, akkor meg nem. Persze vannak áthallások, többet jár a pofám és extra hülyeségeket beszélek, de ez még talán elviselhető. *Vonja meg a vállát, miközben állát vakargatva gondolkodik. Kicsit arrébb sétál, hogy egyik fele árnyékban legyen, a másikra meg a nap süssön Ujját végighúzza homlokától mellkasáig fentről lefelé, mintegy kettéválasztva magát.*
- Látod. Ez vagyok. Persze van, hogy több az árny és kevesebb a fény. Van, hogy fordítva. Van, hogy a sötétben állok, van, hogy fényben. *Ismét vállát vonja.* Egyensúly, vagy sem, ez a helyzet. *Legyint egyet, majd letép egy hosszabb fűszálat és azt kezdi morzsolgatni ujjával.* Hát, majd vigyázom. *Jelenti ki egyszerűen.* Mást úgysem tudok csinálni. *Kuncog fel.*
- És veled mi a helyzet? Hová tűntél el oly hosszú időre és mi az, hogy találkoztál Satival? Megjelent neked, vagy mi? *Kérdezi érdeklődve.* Miért nem kerestél bennünket? *Megkérdezi, mi oly régen nyomja már a begyét. A rossz hangulatának olykor ez is betudható volt. Egyszerűen hiányzott neki az elf és a filozofikus elmélkedése. Más nem kereste, Pycta pedig annak ellenére is, amiket cselekedett. Ismét letép egy fűszálat, de nem zavarában, csak kicsit átmozgatja a tagjait, s ha már így eszébe jutott nyújt is egyet. Lábait maga mögött csípőjéhez húzza, majd néhány karkörzést végez.*
- Egy kissé berozsdásodtam. *Sóhajt fel.* Jót tesz a mozgás. *Mosolyodik az elfre nézve.* Lassan visszaindulunk? *Kérdezi.*




2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-09 20:15:20
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Városfejlesztési osztály//

*Seut kicsit nehezen tudja elengedni a múltbéli sérelmeit, amit Dromel teljesen megért és kicsit meg is sajnálja fajtársát miatta. Ennek persze jelét nem adja, mert nem szereti érzéseinek jelét adni, szívesebben fordul inkább magába. Az kifejezetten jólesik neki, hogy az okosnak mondható és csinos gnóm leány egyetért vele. Szélesen vigyorog, illetve peckesen ki is húzza magát. Csak nem olyan hülye, mint gondolta volna magáról. Persze ezt gyorsan le is töri munkaadója, mire arca megint elkomorodik és kelletlenül kiköp oldalra, remélhetőleg senkit sem találva el.
Időközben az öreg gnóm bácsi távozik is, Dromel pedig csak némán biccent felé és meglepetten pislog a félfülűre, aki láthatóan nagyon szenvedélyes, mert megint felkapja a vizet. Magában megállapítja, hogy biztosan a családja miatt ilyen, de még mindig jó szándék vezérli, így igazából nem is zavarja főleg mert talán ő a jelenlévők közül a legbosszantóbb. Dehát Dromel már csak Dromel marad.
A katonák azért egy pillanatra elöntik kényelmetlen érzéssel és kedve támadna felkötni a nyúlcipőt, de nem történik semmi. Állkapcsa azért idegesen jár.
Részéről lezárta a fehér köpenyessel való beszélgetést és amíg Seut újabb kérdéseket tesz fel, addig ő a gnóm lánykához fordul. Úgy tűnik az erdei elf és az okoska együtt akarnak őrködni, mivel ő harmadikként haszontalan lenne és ezt Seut is bölcsen megállapította, ezért jobbára nincs egyéb dolga, mint Cilanneyt segíteni.*
- Azé elkísérnélek, jó? Aztán a sátron kívül maradok, hátha kell segítség.
*Megrántja vállait. Ha más nem, legfeljebb a foga másik felét is kiverik egy csinos nő miatt, nem lenne semmi új a nap alatt.*


2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2019-03-09 11:08:57
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Csörte//

*A felfordulás és Umon személyének összekötésére a csuhátlan csuhás felnevet halkan. Nem kineveti a férfit és eseményekkel teli múltját, inkább az esküre vonatkozó szóhasználat mulattatja. A másik szerzetes még mindig képes meglepni ezzel az új személyiséggel, mely talán korábbi két szélsőséges személyiségének a keveréke. Csak azt nem tudja még pontosan, hogy ez az elegy egy időzített, robbanékony keverék vagy egy harmonikus és optimális mixtúra. Később ez is biztosan ki fog derülni.
A felkelés kirobbantásának kezdetére csak bólint. Maga is részese volt a dolognak, vagyis saját bőrén tapasztalhatta a lázongások hatását, amikor a Pegazusba vették be magukat és ott várták meg, míg csendesedik a vihar. Szerencsére nem kellett harcolniuk senkivel, így vér nem tapad a kezükhöz.
Umon elismerése sem nem sérti, se nem tölti el elégedettséggel. Soha senki sem vonhatta kérdőre őt a hitével kapcsolatban. Bár már sokat enyhült saját elveihez kötött értékrendszere, soha semmilyen körülmények között nem ingott meg benne a hit. Mindig is az Erdő Szívét tartotta patrónusának és hitének alapjának, még akkor is, amikor kiderült, hogy a Fákban Lakó és a Fény egylényegű.*
- Úgy legyen. *Kihallatszik a hangjából, hogy ő nem ennyire biztos benne, mint Umon. Ő már gondolta ezt egyszer, remélte, hogy Umon képes lesz legyőzni a démonait, hogy Átok nem fog újra megjelenni, aztán egy napon felhasította Aenae bőrét és menekülőre fogta. Ott kis híján megölte őt, nem biztos benne, hogy egy újabb alkalommal is ilyen gyenge lenne. Bár talán ez nem is gyengeség.*
- Ha érdekel a véleményem, akkor nem a fennmaradás a lényeg, hanem az egyensúly. *Felemeli két karját, kezeivel mérleget formál és amikor az egyiket lefelé mozgatja, a másikat ugyanakkor felfelé, végül megáll középen.*
- Ha valahol felragyog a fény, a sötétség is erősödik, s ahol elhatalmasodik a sötétség, a fénynek kell felelnie. Az a legjobb, ha egyensúlyban vannak és nekem ezt kell elősegítenem. Ha nem fenyeget a sötétség, akkor nem indulok el sötétségoltárokat elpusztítani. Ám mindez Sa'Terethről nem mondható el. Ő mohó és telhetetlen, a sötétségnek adna mindent. *Magyarázza hitének meglátásait. Persze ezek csak az ő elvei.*
- Ha a fény szolgái kedvtelésből ölnek, megszűnnek a fény katonáinak lenni, ezáltal a sötétséget erősítik és megbontják az egyensúlyt. *Logikusnak tűnik a gondolatmenete, legalábbis számára.*
- Vegyünk téged. *Mutat a másik szerzetesre.*
- Ha túlcsordul benned a fény, akkor Átok mozgolódni kezd és mint olyan, általában túllő a célon. Ám ekkor a benned élő jó, máris erősödik, hogy gátat szabjon neki. Benned is az egyensúly a lényeg, erre kell vigyáznod. Legalábbis szerintem. *Mosolyodik el végül a komoly téma fejtegetése után és kérdőn néz Umonra, hogy milyen hatással volt rá, hogy ezúttal őt magát vette górcső alá.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2378-2397