Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 339-358
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-01 16:03:03
Üzenet elküldve: 2025-09-01 16:03:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Nem tetszik neki ahogy a másik beszél, de most nincs kedve folytatni a vitát. A problémája az, hogy nem kért ő senkitől se esélyt – azt ő adja a férfinak, hogy bizonyítsa, hogy nemcsak halálával tud szolgálni Norgennek. Ezt azonban túl hosszú és amúgy is felesleges lenne kifejteni, ezért ez egyszer lenyeli a békát. Csakis azt.
A maradék távot karonfogva teszik meg. Mikor a tanácsházához érnek, Norgen fekete kalapját az eddiginél mélyebben arcába tolja. Nem szeretné, ha bárki felismerné. Eddig az utcán senki nem nézte meg jobban, mint azelőtt – úgy tűnik, a hajvágás hasznos volt. Meg amúgy is, a fantomkép minden második artheniori hölgyre ráhúzható nagyjából, ezért igazán nincs miért aggódni. Azért fő az óvatosság.
Az ügyintézés meglepően gyorsan zajlik, nincsenek olyan nehezítő tényezők, amikre az ember számítana egy ilyen helyen. Egy papír és ezer arany ellenében Samonyr máris Arthenior nemesévé válik (újra). Ezalatt Norgen kiélvezi, hogy neki egy szót sem kell szólnia, és mégis csaknem olyan jól profitál majd ebből az ügyintézésből, mint a férfi. Csak ott ül mellette díszként, és kifejezéstelen arccal bámul maga elé. Egyedül akkor mutat valamiféle érzelmet, amikor Samonyr megérinti. Nem bánja. Legalábbis nem szól érte, csak egy szelíd mosollyal illeti a másik örömhírét. Szemeiből ugyan már kiolvasható más is, de ezt csak a férfi láthatja, az ügyintézőjük épp a maradék papírmunkával van elfoglalva ekkor.
~ Kibelezlek. Az az egy szerencséd van, hogy hasznos vagy számomra. ~ Azonban szeme se rebben, semmiféle jelét nem mutatja annak, hogy ne valóban Samonyr jegyese lenne – legalábbis amíg az épületben vannak. A férfi próbálkozását mégis elutasítás követi. *
– Kedvesem, hiszen te is tudod, hogy nem illendő az ilyen helyen. * Ha az utcán újra próbálkozna, valószínűleg ugyanezzel a válasszal illetné. Bár sosem lehet tudni. Miután kiérnek az épületből, vesz egy mély levegőt. Végre levetkőzheti a benti álarcot. És még mindig nem akarja megölni Samonyrt! *
– Akkor most indulunk Selyemrévbe, ugye? Vagy van még valami elintéznivalód előtte? * Úgy látszik, szeretne végre "átöltözni". És arra is kíváncsi, hogy miféle lakhatást kapott ez a félbolond nemes ezer aranyért cserébe. *
* Nem tetszik neki ahogy a másik beszél, de most nincs kedve folytatni a vitát. A problémája az, hogy nem kért ő senkitől se esélyt – azt ő adja a férfinak, hogy bizonyítsa, hogy nemcsak halálával tud szolgálni Norgennek. Ezt azonban túl hosszú és amúgy is felesleges lenne kifejteni, ezért ez egyszer lenyeli a békát. Csakis azt.
A maradék távot karonfogva teszik meg. Mikor a tanácsházához érnek, Norgen fekete kalapját az eddiginél mélyebben arcába tolja. Nem szeretné, ha bárki felismerné. Eddig az utcán senki nem nézte meg jobban, mint azelőtt – úgy tűnik, a hajvágás hasznos volt. Meg amúgy is, a fantomkép minden második artheniori hölgyre ráhúzható nagyjából, ezért igazán nincs miért aggódni. Azért fő az óvatosság.
Az ügyintézés meglepően gyorsan zajlik, nincsenek olyan nehezítő tényezők, amikre az ember számítana egy ilyen helyen. Egy papír és ezer arany ellenében Samonyr máris Arthenior nemesévé válik (újra). Ezalatt Norgen kiélvezi, hogy neki egy szót sem kell szólnia, és mégis csaknem olyan jól profitál majd ebből az ügyintézésből, mint a férfi. Csak ott ül mellette díszként, és kifejezéstelen arccal bámul maga elé. Egyedül akkor mutat valamiféle érzelmet, amikor Samonyr megérinti. Nem bánja. Legalábbis nem szól érte, csak egy szelíd mosollyal illeti a másik örömhírét. Szemeiből ugyan már kiolvasható más is, de ezt csak a férfi láthatja, az ügyintézőjük épp a maradék papírmunkával van elfoglalva ekkor.
~ Kibelezlek. Az az egy szerencséd van, hogy hasznos vagy számomra. ~ Azonban szeme se rebben, semmiféle jelét nem mutatja annak, hogy ne valóban Samonyr jegyese lenne – legalábbis amíg az épületben vannak. A férfi próbálkozását mégis elutasítás követi. *
– Kedvesem, hiszen te is tudod, hogy nem illendő az ilyen helyen. * Ha az utcán újra próbálkozna, valószínűleg ugyanezzel a válasszal illetné. Bár sosem lehet tudni. Miután kiérnek az épületből, vesz egy mély levegőt. Végre levetkőzheti a benti álarcot. És még mindig nem akarja megölni Samonyrt! *
– Akkor most indulunk Selyemrévbe, ugye? Vagy van még valami elintéznivalód előtte? * Úgy látszik, szeretne végre "átöltözni". És arra is kíváncsi, hogy miféle lakhatást kapott ez a félbolond nemes ezer aranyért cserébe. *
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-31 13:41:44
Üzenet elküldve: 2025-08-31 13:41:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// A polgárnegyed fantomja //
* Úgy tűnik, hogy leendő partnere ismét csak emlékeztetni akarja arra, hogy kettejük között valami tényleges szövetséget szeretne látni. Ez elgondolkodtatja Samonyrt, aki egy pillanatra félreteszi alantas vágyait, és most először máshogy néz végig Norrán. A szemeket figyeli, a tekintetet, a testtartást, és az elszántság jeleit kutatja. Végül hátrébb lép egyet, és úgy bólint. *
- Rendben van, Norra. Adok neked egy esélyt, és megnézzük, hogy meddig jutunk. * Mondja végül komoly hangon. Nem tesz hozzá olyan apróságokat, hogy a szövetség számára csak addig tart, amíg hasznosnak találja a nőt, olyannak, akit felhasználhat a céljai elérésére. Ha a nő ezt nem tudja magától, akkor felesleges felhívni rá a figyelmét, hiszen az egykori nemes nem jótékonyságból szövetkezik a másikkal. Természetesen nem is vár el kevesebbet, sosem áltatná magát azzal, hogy őt nem lehet kihasználni, elárulni, és eldobni. A kimondott szavakat pedig ünnepélyen megpecsételik azzal, hogy a hátralévő lépéseket karonfogva teszik meg.
A tanácsházára érve Samonyr örömmel veszi tudomásul, hogy elég kevesen várakoznak arra, hogy selyemrévi ingatlanjukat váltsák ki, egész pontosan egy rövid szőkehajú nő, és egykori nemes társa, akik pont ők. *
- Azt hiszem ez így gyorsabban fog menni, mint gondoltam. * Mosolyog kedvesen Norrára, és nem zavartatja magát olyan apróságokkal, hogy még nem csinált ilyet vele korábban. Itt most annak a látszatát akarja kelteni, hogy újdonsült kedvesével érkezett, és alig várják, hogy birtokba vegyék házukat. Természetesen amikor sorra kerülnek, akkor Samonyr előveszi régi nemesi levelét, amivel személyazonosságát hitelesíti. A lázadás előtt is mindig magánál hordta, és az után se tett máshogy. Hozzá teszi, hogy a bejáratnál leadott kardján is megtalálják családjának címerét, ha további bizonyíték szükséges. Nem szükséges. Boldogan paskolja meg Norra combját, mintha tényleg csak szeretők lennének, de igazából csak azt teszteli, hogy meddig mehet el álcájuk közben.*
- Nézd kedvesem, milyen szép papír. * Mutatja neki az új nemesi oklevelet, büszkélkedve, pedig semmit nem jelent számára a papír azon kívül, hogy ezzel az átlagpolgár felett áll ismét, mint régen. Elégedetten fog kezet az ügyintézővel, majd úgy tesz, mint aki teljesen megfeledkezett a fizetésről, amikor emlékeztetik rá. Egy próbát megért, hogy aranycsere nélkül távozzanak. Mosolyok, és szabadkozások közepette adja az 1000 aranyat.
. *
- Akkor itt végeztünk is. Egy csókot azért kap hatok ennek örömére? * Pislant csillogó szemekkel a rövid hajú nőre, és vár egy pillanatig a válaszra. Ha nem kap, akkor sem kevésbé boldogan indul meg kifelé. *
* Úgy tűnik, hogy leendő partnere ismét csak emlékeztetni akarja arra, hogy kettejük között valami tényleges szövetséget szeretne látni. Ez elgondolkodtatja Samonyrt, aki egy pillanatra félreteszi alantas vágyait, és most először máshogy néz végig Norrán. A szemeket figyeli, a tekintetet, a testtartást, és az elszántság jeleit kutatja. Végül hátrébb lép egyet, és úgy bólint. *
- Rendben van, Norra. Adok neked egy esélyt, és megnézzük, hogy meddig jutunk. * Mondja végül komoly hangon. Nem tesz hozzá olyan apróságokat, hogy a szövetség számára csak addig tart, amíg hasznosnak találja a nőt, olyannak, akit felhasználhat a céljai elérésére. Ha a nő ezt nem tudja magától, akkor felesleges felhívni rá a figyelmét, hiszen az egykori nemes nem jótékonyságból szövetkezik a másikkal. Természetesen nem is vár el kevesebbet, sosem áltatná magát azzal, hogy őt nem lehet kihasználni, elárulni, és eldobni. A kimondott szavakat pedig ünnepélyen megpecsételik azzal, hogy a hátralévő lépéseket karonfogva teszik meg.
A tanácsházára érve Samonyr örömmel veszi tudomásul, hogy elég kevesen várakoznak arra, hogy selyemrévi ingatlanjukat váltsák ki, egész pontosan egy rövid szőkehajú nő, és egykori nemes társa, akik pont ők. *
- Azt hiszem ez így gyorsabban fog menni, mint gondoltam. * Mosolyog kedvesen Norrára, és nem zavartatja magát olyan apróságokkal, hogy még nem csinált ilyet vele korábban. Itt most annak a látszatát akarja kelteni, hogy újdonsült kedvesével érkezett, és alig várják, hogy birtokba vegyék házukat. Természetesen amikor sorra kerülnek, akkor Samonyr előveszi régi nemesi levelét, amivel személyazonosságát hitelesíti. A lázadás előtt is mindig magánál hordta, és az után se tett máshogy. Hozzá teszi, hogy a bejáratnál leadott kardján is megtalálják családjának címerét, ha további bizonyíték szükséges. Nem szükséges. Boldogan paskolja meg Norra combját, mintha tényleg csak szeretők lennének, de igazából csak azt teszteli, hogy meddig mehet el álcájuk közben.*
- Nézd kedvesem, milyen szép papír. * Mutatja neki az új nemesi oklevelet, büszkélkedve, pedig semmit nem jelent számára a papír azon kívül, hogy ezzel az átlagpolgár felett áll ismét, mint régen. Elégedetten fog kezet az ügyintézővel, majd úgy tesz, mint aki teljesen megfeledkezett a fizetésről, amikor emlékeztetik rá. Egy próbát megért, hogy aranycsere nélkül távozzanak. Mosolyok, és szabadkozások közepette adja az 1000 aranyat.
. *- Akkor itt végeztünk is. Egy csókot azért kap hatok ennek örömére? * Pislant csillogó szemekkel a rövid hajú nőre, és vár egy pillanatig a válaszra. Ha nem kap, akkor sem kevésbé boldogan indul meg kifelé. *
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-22 03:18:34
Üzenet elküldve: 2025-08-22 03:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
*Elsek éppen hogy csak kiér a friss levegőre, amire valójában minden hazugságot félretéve szüksége volt már, már ismét fojtogatni kezdik őt a férfiak, ezúttal pedig nem egy törvényes darab. Az örök kérdés melyik is a jobb igazából, a törvény vagy a törvénytelen, de ez esetben, egy ennyire fáradtságos nap után roppant módon örül, hogy legutoljára melyiket fogta ki. Negédes mosolyt pillant kedves jegyesére, főleg amikor ráébred hol is látta már ezt az alakot valójában. ~A törpe házához menet! Ott láttam én! Nem is, olyan hülye az a szervezkedő. Több „barátját” is elküldte egy helyszínre. Lehetetlen, hogy nem onnan jött pont visszafelé~*
*Kár, hogy ez a másik barát nem egy nő. Elsek „véletlenül” jó erősen visszamarkol a rablója kezébe és suttogni kezd neki, dühösen, de úgy hogy nehogy aztán valaki meghallja őket. Különösen figyel nehogy kövesse őket az a bolond szőke*
- Nyughass már, a kurva életbe! Ugyanazon levélfeladó miatt kóválygunk erre! Nincs kedvem miattad börtönbe kerülni fölöslegesen *A bűnöző próbálja végig fenntartani a mosolygó jegyespár látszatát, de széles, erőltetett vigyora, inkább vicsor lesz szavai előre haladtával*
- Kisegítettük egymást az álcával. A farkadat már biztosan nem szopom le. Úgyhogy abbahagyhatnád a szorongatásomat, mielőtt kikaparom a szemed. Nem vagy a nászéjszakádon. Inkább legyél hálás és elégedett! Nem az fog megmaradni nekik, hogy két furcsa szakadt alak kérdezősködött össze- vissza, hanem hogy egy furcsa pár szenvedett egymással, és az egyik legalább rendesen ki volt öltözve. *A nő befejezi a sugdolózást és hirtelenjében jól elkiálltja magát az utcán, nem is néz már a névtelen fickóra*
- Úgyis tudom, hogy meg fogsz csalni! Nem megyek hozzád! Az a nő is azt hitte, hogy valami baj van veled, annyira látszik, hogy minden lánynak hazudsz! *Majdnem elneveti magát egyébként a színjátékon. Megvárja mit játszik rá a másik. Aztán a szemei halálosan komolyra fordulnak és ismét suttogni kezd, mintha csak bensőségesebbé válna a heves, szerelmi civakodás*
- Nem csak te akarsz errefelé pénzt keresni, ne álljunk egymás útjába, úgysem egy a feladatkörünk. Ráadásul... Amennyiben az egyikünk lebukik, a másiknak remek alibije lesz. Tudod miért? Mert azt fogom mondani kényszerítettél erre a színjátékra. *A kedves úri hölgy megcirógatja a másik kezét, persze nem kedvesen, csak színjátszva, szinte gúnyosan* Amúgy ne aggódj... Én nem foglak beköpni. Míg nem teszel ellenségeddé.
//Sokat akar a szarka//
*Elsek éppen hogy csak kiér a friss levegőre, amire valójában minden hazugságot félretéve szüksége volt már, már ismét fojtogatni kezdik őt a férfiak, ezúttal pedig nem egy törvényes darab. Az örök kérdés melyik is a jobb igazából, a törvény vagy a törvénytelen, de ez esetben, egy ennyire fáradtságos nap után roppant módon örül, hogy legutoljára melyiket fogta ki. Negédes mosolyt pillant kedves jegyesére, főleg amikor ráébred hol is látta már ezt az alakot valójában. ~A törpe házához menet! Ott láttam én! Nem is, olyan hülye az a szervezkedő. Több „barátját” is elküldte egy helyszínre. Lehetetlen, hogy nem onnan jött pont visszafelé~*
*Kár, hogy ez a másik barát nem egy nő. Elsek „véletlenül” jó erősen visszamarkol a rablója kezébe és suttogni kezd neki, dühösen, de úgy hogy nehogy aztán valaki meghallja őket. Különösen figyel nehogy kövesse őket az a bolond szőke*
- Nyughass már, a kurva életbe! Ugyanazon levélfeladó miatt kóválygunk erre! Nincs kedvem miattad börtönbe kerülni fölöslegesen *A bűnöző próbálja végig fenntartani a mosolygó jegyespár látszatát, de széles, erőltetett vigyora, inkább vicsor lesz szavai előre haladtával*
- Kisegítettük egymást az álcával. A farkadat már biztosan nem szopom le. Úgyhogy abbahagyhatnád a szorongatásomat, mielőtt kikaparom a szemed. Nem vagy a nászéjszakádon. Inkább legyél hálás és elégedett! Nem az fog megmaradni nekik, hogy két furcsa szakadt alak kérdezősködött össze- vissza, hanem hogy egy furcsa pár szenvedett egymással, és az egyik legalább rendesen ki volt öltözve. *A nő befejezi a sugdolózást és hirtelenjében jól elkiálltja magát az utcán, nem is néz már a névtelen fickóra*
- Úgyis tudom, hogy meg fogsz csalni! Nem megyek hozzád! Az a nő is azt hitte, hogy valami baj van veled, annyira látszik, hogy minden lánynak hazudsz! *Majdnem elneveti magát egyébként a színjátékon. Megvárja mit játszik rá a másik. Aztán a szemei halálosan komolyra fordulnak és ismét suttogni kezd, mintha csak bensőségesebbé válna a heves, szerelmi civakodás*
- Nem csak te akarsz errefelé pénzt keresni, ne álljunk egymás útjába, úgysem egy a feladatkörünk. Ráadásul... Amennyiben az egyikünk lebukik, a másiknak remek alibije lesz. Tudod miért? Mert azt fogom mondani kényszerítettél erre a színjátékra. *A kedves úri hölgy megcirógatja a másik kezét, persze nem kedvesen, csak színjátszva, szinte gúnyosan* Amúgy ne aggódj... Én nem foglak beköpni. Míg nem teszel ellenségeddé.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:54:17
Üzenet elküldve: 2025-08-21 18:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
*Amikor már háttal van a nőszemélyeknek, csak erősen forgatja a szemét. Már megint mibe keveredett bele. Hogy egy simlis ügye sem tud normális menni, ahogy ő azt eltervezte. Mindig van egy félkegyelmű akinek muszáj beleköpnie a levesébe. Már kezdi bánni, hogy komolyan gondolta ezt az egész tervét a törpével. De most már nincs visszaút.
A kedves "jegyese" simítgatja az felborzolt kedélyeket Nixomia és Lazziar között. Mindhiába. Valamiért a szőkeség vérszemet kapott. Milyen okból kifolyólag azt még Lazziar sem tudja. Biztos a két "szép" szeme az oka. Irigykedik rá talán.
Bár így lenne. Igyekezete ellenére talán a szőkeség tényleg átlát simliskedésén. De amíg nem tudja azt bizonyítani úgy sem tehet ellene semmit a tanácsházán. Meg aztán amúgy is most koptatta le szerencsétlen a gnóm ügyintéző. Aminek Lazziar látszólag nem örül. Arcáról az bájvigyor amit eddig magára erőltettet lassan sül le. Majd egy nagy sóhajjal fordul el végül az ablaktól. Hogy ládáját hóna alá véve távozzon.
És ahogy számításai nem csaltak. Mert most bezzeg miért ne csalnának! A szőkeség gúnyos megjegyzéseivel bombázza őt.*
- Persze asszonyom! Magának is, egészségére! Szép napot!
*Erőlteti vissza a mosolyt, mert nem hagyhatja, hogy haragja az utolsó pillanatban leplezze le. Így mint ha amaz egy részeg félnótás volna kezeli le a nőt. Majd hagyja végre hátra a tanácsházát.
Amint kilép, arcára vissza is jön megszokott komor arckifejezése, és "kedvese" után kutat sárga szemeivel. És a távolból a már talán távozni vágyó hölgyet észre is veszi.*
- Drágám jövök!
*Húzódik vissza a negédes mosoly, ami csak a sarkában lévő apró rángásokból érezhető, hogy belül Lazziar fortyog akár a legdühösebb kitörni készülő vulkán.
Szedi is sürgetve lépteit, hogy az álcát amíg legalább a tanácsházánál vannak, fenn hagyják. Amint a lányhoz érkezik. Szabad karját nyújtja felé udvariasan, hogy az belekaroljon.*
- Ne aggódj szívem, rögtön haza is sietünk.
*Ha persze a nő belekarol kezébe, akkor nem látványosan. De annál erősebben szorít arra rá, hogy így kezdje el a nőt vezetni. Szépen lassan egy sokkalta meghittebb sarokba. Ahol alaposan kifaggathatja. Egyelőre minél messzebb a tanácsházától.*
- Te most velem jössz. Ne feledd a jegyesem vagy.
*Jelenti ki sziszegve fogai között. A mosolyt még meghagyva magán.*
//Sokat akar a szarka//
*Amikor már háttal van a nőszemélyeknek, csak erősen forgatja a szemét. Már megint mibe keveredett bele. Hogy egy simlis ügye sem tud normális menni, ahogy ő azt eltervezte. Mindig van egy félkegyelmű akinek muszáj beleköpnie a levesébe. Már kezdi bánni, hogy komolyan gondolta ezt az egész tervét a törpével. De most már nincs visszaút.
A kedves "jegyese" simítgatja az felborzolt kedélyeket Nixomia és Lazziar között. Mindhiába. Valamiért a szőkeség vérszemet kapott. Milyen okból kifolyólag azt még Lazziar sem tudja. Biztos a két "szép" szeme az oka. Irigykedik rá talán.
Bár így lenne. Igyekezete ellenére talán a szőkeség tényleg átlát simliskedésén. De amíg nem tudja azt bizonyítani úgy sem tehet ellene semmit a tanácsházán. Meg aztán amúgy is most koptatta le szerencsétlen a gnóm ügyintéző. Aminek Lazziar látszólag nem örül. Arcáról az bájvigyor amit eddig magára erőltettet lassan sül le. Majd egy nagy sóhajjal fordul el végül az ablaktól. Hogy ládáját hóna alá véve távozzon.
És ahogy számításai nem csaltak. Mert most bezzeg miért ne csalnának! A szőkeség gúnyos megjegyzéseivel bombázza őt.*
- Persze asszonyom! Magának is, egészségére! Szép napot!
*Erőlteti vissza a mosolyt, mert nem hagyhatja, hogy haragja az utolsó pillanatban leplezze le. Így mint ha amaz egy részeg félnótás volna kezeli le a nőt. Majd hagyja végre hátra a tanácsházát.
Amint kilép, arcára vissza is jön megszokott komor arckifejezése, és "kedvese" után kutat sárga szemeivel. És a távolból a már talán távozni vágyó hölgyet észre is veszi.*
- Drágám jövök!
*Húzódik vissza a negédes mosoly, ami csak a sarkában lévő apró rángásokból érezhető, hogy belül Lazziar fortyog akár a legdühösebb kitörni készülő vulkán.
Szedi is sürgetve lépteit, hogy az álcát amíg legalább a tanácsházánál vannak, fenn hagyják. Amint a lányhoz érkezik. Szabad karját nyújtja felé udvariasan, hogy az belekaroljon.*
- Ne aggódj szívem, rögtön haza is sietünk.
*Ha persze a nő belekarol kezébe, akkor nem látványosan. De annál erősebben szorít arra rá, hogy így kezdje el a nőt vezetni. Szépen lassan egy sokkalta meghittebb sarokba. Ahol alaposan kifaggathatja. Egyelőre minél messzebb a tanácsházától.*
- Te most velem jössz. Ne feledd a jegyesem vagy.
*Jelenti ki sziszegve fogai között. A mosolyt még meghagyva magán.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-21 11:33:20
Üzenet elküldve: 2025-08-21 11:33:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
* A férfi könnyedén utasítja el Nixomia vádjait, de a lovagnő nem tágít. Csakhogy megjön az úgynevezett jegyese. Ő rá eddig nem figyelt nagyon, nem volt oka, de a kis közjáték az ő fülét is megüti. Bizalmatlansága csak azért lángol fel irányában, mert úgy tűnik, hogy kapcsolata van a férfival. Legyen az jegyes vagy egyéb. Hiszi is meg nem is Nixomia az elhangzottakat, de legalább a hízelgéshez egy kicsit ért.*
- Drága wegtoreni darabok.* Feleli elmosolyodva, de nem tévesztené szem elől a férfit. Még van vele dolga, ami abból áll, hogy tovább vegzálja. Közben a nő szemtelenül sietősen tovább is áll, mintha kényelmetlen lenne itt maradnia a továbbiakban. Folytatná hát a lovagnő a férfi piszkálását, de az sorra kerül. Türelmes lesz hát és vár, közben meg hallgatja az indokait. Nagyon vacak és átlátszó a történet, amit még akkor se hinne el, ha igaz lenne. Szerencsére a hivatal, már nem fogad nemeseket. Ez kisebb győzelem Nixomia számára.*
- Micsoda tragédia. Milyen érdekes, hogy a frissen vasalt ruhája nem gyűrődött össze az úrfinak.* Élcelődik, majd közelebb hajol.*
- Túl sok ilyen ügyes kezű alakot láttam már. Játszhatjátok a kis játékaitokat, de ha az utamba kerültök, akkor azt megbánjátok. Emlékezz erre Lazziar Glynmaris Malziar Glynmarisnak fia.* Ezután ellép mellőle és indul a dolgára. Talán utána néz a Glynmari névnek, csak a biztonság kedvéért. Nem gondolta volna, hogy Orthus ilyen tűpontos megérzésékkel rendelkezik. Ugyan bizonyítéka nincs, csak a megérzése meg a tapasztalata, de ha az igaz, akkor az alja tényleg megpróbál beszivárogni a város elitjébe.*
//Sokat akar a szarka//
* A férfi könnyedén utasítja el Nixomia vádjait, de a lovagnő nem tágít. Csakhogy megjön az úgynevezett jegyese. Ő rá eddig nem figyelt nagyon, nem volt oka, de a kis közjáték az ő fülét is megüti. Bizalmatlansága csak azért lángol fel irányában, mert úgy tűnik, hogy kapcsolata van a férfival. Legyen az jegyes vagy egyéb. Hiszi is meg nem is Nixomia az elhangzottakat, de legalább a hízelgéshez egy kicsit ért.*
- Drága wegtoreni darabok.* Feleli elmosolyodva, de nem tévesztené szem elől a férfit. Még van vele dolga, ami abból áll, hogy tovább vegzálja. Közben a nő szemtelenül sietősen tovább is áll, mintha kényelmetlen lenne itt maradnia a továbbiakban. Folytatná hát a lovagnő a férfi piszkálását, de az sorra kerül. Türelmes lesz hát és vár, közben meg hallgatja az indokait. Nagyon vacak és átlátszó a történet, amit még akkor se hinne el, ha igaz lenne. Szerencsére a hivatal, már nem fogad nemeseket. Ez kisebb győzelem Nixomia számára.*
- Micsoda tragédia. Milyen érdekes, hogy a frissen vasalt ruhája nem gyűrődött össze az úrfinak.* Élcelődik, majd közelebb hajol.*
- Túl sok ilyen ügyes kezű alakot láttam már. Játszhatjátok a kis játékaitokat, de ha az utamba kerültök, akkor azt megbánjátok. Emlékezz erre Lazziar Glynmaris Malziar Glynmarisnak fia.* Ezután ellép mellőle és indul a dolgára. Talán utána néz a Glynmari névnek, csak a biztonság kedvéért. Nem gondolta volna, hogy Orthus ilyen tűpontos megérzésékkel rendelkezik. Ugyan bizonyítéka nincs, csak a megérzése meg a tapasztalata, de ha az igaz, akkor az alja tényleg megpróbál beszivárogni a város elitjébe.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-20 22:59:23
Üzenet elküldve: 2025-08-20 22:59:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
*Vannak, akik sohasem voltak jók a férj kerítésben, de hogy már Elsek áll férjét is megpróbálják lecsapni a kezéről, az hallatlan! Roppant bosszús, hogy az egész színészkedése akadályba ütközik egy hangos, látszólag minden lében kanál nőcske miatt. Ha a férfit is ilyen könnyedén ki tudta szúrni, mint csalót, akárcsak a barna, akkor bizony ő is nagy bajban lehet. Mi van, ha szóba elegyedik azzal a dolgozóval, akit az előbb csőbehúzott a nő és gyanút fog rá az egész Tanácsháza, hogy kémkedett? Nem! Ezt nem hagyhatja. Most már diskurzust kell folytatnia, egy újabbat, ez a sok gyötrelmes beszélgetéssel töltött óra után, egy újabbat! ~A faszom kivan~*
*Kamu férje előbb vagy utóbb magára hagyja őt és a problémát. Akkor kezd neki a katasztrófaelhárításnak*
- Elnézést kérek ezért a szörnyű modortalanságért az előbb! Nem is tudom elképzelni valaki, hogy nem látja kivel beszél és ahhoz mérten milyen hangnemet is kéne megütnie. Szörnyű alak, nem igaz? De hát mit tehetnék, apám jelenleg őt gondolja legjobb kérőmnek. *Kezd bele a talpnyaló, rendkívül udvarias bocsánatért esedezésbe. Az ő célja most az, hogy meggyőzön mindenkit, hogy csak egy unalmas, pénzesebb családból származó kisasszony, akinek a legnagyobb fondorlata annyi, hogy nem kedveli kérőjét. Talán ezt minél többen hallják, annál jobb is lesz* Csodálatos az öltözéke, irigykedve nézem minden darabját! Ez a fajankó sosem fog nekem ilyen kelmét venni. Természetesen ezt, csak magunk között szólva, hiszen érzem, hogy jóízlésű úrnő futott szembe velünk *mosolyog aranylóan. Remélhetőleg ezzel sikerül legalább neki minél hamarabb lerázni a másikat*
- Jajj, olyan meleg van itt! Én már nem is bírom ezt a sok embert. Muszáj visszafelé indulnom, az árnyékok hűvösébe, remélem megbocsátja! Sajnálom még egyszer, hogy úgy beszélt magával! *Ezzel Elsek a lehető leggyorsabban most már tényleg kisliccolna azon az ajtón, meggyőző alakítása után. A Tanácsháza előtt a fiú még elcsípheti, amennyiben tényleg nagyon keresi*
//Sokat akar a szarka//
*Vannak, akik sohasem voltak jók a férj kerítésben, de hogy már Elsek áll férjét is megpróbálják lecsapni a kezéről, az hallatlan! Roppant bosszús, hogy az egész színészkedése akadályba ütközik egy hangos, látszólag minden lében kanál nőcske miatt. Ha a férfit is ilyen könnyedén ki tudta szúrni, mint csalót, akárcsak a barna, akkor bizony ő is nagy bajban lehet. Mi van, ha szóba elegyedik azzal a dolgozóval, akit az előbb csőbehúzott a nő és gyanút fog rá az egész Tanácsháza, hogy kémkedett? Nem! Ezt nem hagyhatja. Most már diskurzust kell folytatnia, egy újabbat, ez a sok gyötrelmes beszélgetéssel töltött óra után, egy újabbat! ~A faszom kivan~*
*Kamu férje előbb vagy utóbb magára hagyja őt és a problémát. Akkor kezd neki a katasztrófaelhárításnak*
- Elnézést kérek ezért a szörnyű modortalanságért az előbb! Nem is tudom elképzelni valaki, hogy nem látja kivel beszél és ahhoz mérten milyen hangnemet is kéne megütnie. Szörnyű alak, nem igaz? De hát mit tehetnék, apám jelenleg őt gondolja legjobb kérőmnek. *Kezd bele a talpnyaló, rendkívül udvarias bocsánatért esedezésbe. Az ő célja most az, hogy meggyőzön mindenkit, hogy csak egy unalmas, pénzesebb családból származó kisasszony, akinek a legnagyobb fondorlata annyi, hogy nem kedveli kérőjét. Talán ezt minél többen hallják, annál jobb is lesz* Csodálatos az öltözéke, irigykedve nézem minden darabját! Ez a fajankó sosem fog nekem ilyen kelmét venni. Természetesen ezt, csak magunk között szólva, hiszen érzem, hogy jóízlésű úrnő futott szembe velünk *mosolyog aranylóan. Remélhetőleg ezzel sikerül legalább neki minél hamarabb lerázni a másikat*
- Jajj, olyan meleg van itt! Én már nem is bírom ezt a sok embert. Muszáj visszafelé indulnom, az árnyékok hűvösébe, remélem megbocsátja! Sajnálom még egyszer, hogy úgy beszélt magával! *Ezzel Elsek a lehető leggyorsabban most már tényleg kisliccolna azon az ajtón, meggyőző alakítása után. A Tanácsháza előtt a fiú még elcsípheti, amennyiben tényleg nagyon keresi*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-20 22:13:22
Üzenet elküldve: 2025-08-20 22:13:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
*Inkább hallgatott volna Virionra, és próbált volna jelentkezni az aranyköpenyesekhez. De á nem. Neki mennie kell saját makacs feje után. Hát, hogy a fenébe képes apja egész álló nap így viselkedni? Papírok fölött görnyedni? Jópofát vágni ezekhez a karót nyelt alakokhoz? Már századjára zúg fülében a paragrafus és a bekezdés szó. Ha még egyszer valaki valamelyik bekezdést kezdi el hangosan felolvasni a város törvénykezéséből. Biztosra veszi elfogja vágni annak a torkát. Már ha lenne nála fegyver, mert azt most sajnos otthon kellett hagynia a mostani öltözéke miatt. De nem. Muszáj viselkednie. Bájvigyor, egyenes hát, és nagy levegő. Kivárja a sorát a ládikájával a hóna alatt.
Ám kérdését nem csak az az alak hallotta akinek szánta. Egy meglehetősen erős fizimiskájú hölgy, méghozzá ember hölgy és szóval illető őt. Méghozzá olyannal amitől kinyílik a bicska a zsebében. Mi az, hogy ilyen alak mint ő? Hát pont most mutatja a legjobb arcát ennek a mocskos felsőbb világnak. Az ingje frissen vasalva, még a haját is szépen kifésülte. Erre jön ez a szőke picsa és így leszólja őt mindenki füle hallatára? Ám haragját nem hagyja csak úgy elengedni a szélbe. Kedvesen rámosolyog a hölgyre, és lágy hangon felel.*
- Igazán sajnálom asszonyom, de ezek szerint nem lehet mindenkinek jó ízlése.
*Majd nem is óhajt tovább foglalkozni azzal a nővel, faképnél hagyva tesz még egy lépést a sorban. Mert egy valaki távozott is a sor elejéről.
Ám ekkor egy másik hölgy érinti meg vállát, hogy halkan a fülébe duruzsoljon. Ha nem az ismeretlen szőke nőre figyelt volna, már rég észrevette volna a másik közelítését. Ami kissé megrémiszti, ám nyomát nem hagyja ennek.*
- Persze kedvesem, hamarosan érkezem, csak várj meg az udvarban ne menj messzire!
*Szól negédesen a nő irányába. A dudás felismeri a másikat a csárdában. Talán emiatt is merte rábízni a nő ezt a szerepet. De ettől függetlenül szeretne vele elbeszélgetni kint minél előbb. Csak végezzen már a sorban állással.
És ha Nixomia nem szól közbe, úgy még egy lépést tesz a sorban így végre elérve az ablakot. Még ha hozzá is szólna a szőkeség felemeli az ujját és így szól.*
- Elnézést, de én következem.
*Mondja mosolyogva, majd minden figyelmét az ablak mögött ülőre szenteli.*
- Szép napot! Lazziar Glynmaris volnék, és édesapám Malziar Glynmaris ügyében járnék el.
*Kezd meséjébe, persze szót hagyva az ügyintézőnek.*
- Aham. És mi lenne az az ügy Glynmaris úrfi?
*Kérdez vissza a gnóm ügyintéző kezeit maga elé rakva a pult mögé.*
- Édesapám fülébe jutott, Lihanechben, hogy Selyemrév megnyitotta kapuit, és Arthenior szívesen várja azokat nemesi címekkel akik hajlandóak a városnak megfelelő adományt nyújtani. Ám!
*Ekkor előveszi legjobb tudását a színészethez és folytatja.*
- Tudja borzasztó rablótámadás áldozata lettem az ingoványban, és az arany odaveszett amivel ezt ki tudtam volna váltani, épphogy túléltem a támadást. Kérem mondja mit tudnánk tenni? Esetleg egy kis halasztást igényelhetnék, amíg.
*Ekkor viszont a gnóm ha nem is közbe vág, de eleget hallott a történetből. Amit ha még el is hisz, nem tud vele mit kezdeni.*
- Sajnálom Glynmaris úrfi. De ez az ajánlat már régóta nem áll fent. Lehet édesapja rossz információt hallott a dátumról, és későn küldte önt. De ebben az ügyben már nem tudunk segíteni maguknak. Igazán sajnálom.
*Lazziar arca a negédes vigyort, nagyon hamar elengedi. És a felismerés súlyosága ül ki rajta.*
~ Oh bassza meg. ~
*Gondolja magában.*
- Már mint, akkor. Mit tudnék tenni?
*Teszi kis ládáját benne a hivatalos papírokkal az ablak nyílása elé, és széttárja karjait tehetetlenül. Hasonlóan a gnóm uraság is így tesz.*
- Nos, talán egy hivatalos papírt írhat az apja, ismételten a városi tanácsnak akik talán megvitatják ezt, de kétlem, hogy egy Lihanechi nemesért ezt meghosszabbítanák. Igazán sajnálom. KÖVETKEZŐ!
*Kiállt fel türelmetlenül, mert a gnómnak nincs több mondani valója.
Lazziar pedig egy hatalmas levegőt véve továbbra is szerepét játszva negédesen válaszol.*
- Igazán köszönöm. Viszlát!
*Ezzel fel is kapja a kis ládikát az ablakból. Hóna alá vágja, és távozni készül, hogy azt az ismeretlen lányt ismét nyakon csípje és rákérdezzen mégis mi a fene is ez az előadás. Arról nem is beszélve, biztos ez a félkegyelme szőke nőszemély még biztos szóval fogja illetni.*
~ Hogy a fenébe rázzam le ezt a nőt magamról. ~
*Gondolkodik a tervén, ha rossz érzése beválna.*
//Sokat akar a szarka//
*Inkább hallgatott volna Virionra, és próbált volna jelentkezni az aranyköpenyesekhez. De á nem. Neki mennie kell saját makacs feje után. Hát, hogy a fenébe képes apja egész álló nap így viselkedni? Papírok fölött görnyedni? Jópofát vágni ezekhez a karót nyelt alakokhoz? Már századjára zúg fülében a paragrafus és a bekezdés szó. Ha még egyszer valaki valamelyik bekezdést kezdi el hangosan felolvasni a város törvénykezéséből. Biztosra veszi elfogja vágni annak a torkát. Már ha lenne nála fegyver, mert azt most sajnos otthon kellett hagynia a mostani öltözéke miatt. De nem. Muszáj viselkednie. Bájvigyor, egyenes hát, és nagy levegő. Kivárja a sorát a ládikájával a hóna alatt.
Ám kérdését nem csak az az alak hallotta akinek szánta. Egy meglehetősen erős fizimiskájú hölgy, méghozzá ember hölgy és szóval illető őt. Méghozzá olyannal amitől kinyílik a bicska a zsebében. Mi az, hogy ilyen alak mint ő? Hát pont most mutatja a legjobb arcát ennek a mocskos felsőbb világnak. Az ingje frissen vasalva, még a haját is szépen kifésülte. Erre jön ez a szőke picsa és így leszólja őt mindenki füle hallatára? Ám haragját nem hagyja csak úgy elengedni a szélbe. Kedvesen rámosolyog a hölgyre, és lágy hangon felel.*
- Igazán sajnálom asszonyom, de ezek szerint nem lehet mindenkinek jó ízlése.
*Majd nem is óhajt tovább foglalkozni azzal a nővel, faképnél hagyva tesz még egy lépést a sorban. Mert egy valaki távozott is a sor elejéről.
Ám ekkor egy másik hölgy érinti meg vállát, hogy halkan a fülébe duruzsoljon. Ha nem az ismeretlen szőke nőre figyelt volna, már rég észrevette volna a másik közelítését. Ami kissé megrémiszti, ám nyomát nem hagyja ennek.*
- Persze kedvesem, hamarosan érkezem, csak várj meg az udvarban ne menj messzire!
*Szól negédesen a nő irányába. A dudás felismeri a másikat a csárdában. Talán emiatt is merte rábízni a nő ezt a szerepet. De ettől függetlenül szeretne vele elbeszélgetni kint minél előbb. Csak végezzen már a sorban állással.
És ha Nixomia nem szól közbe, úgy még egy lépést tesz a sorban így végre elérve az ablakot. Még ha hozzá is szólna a szőkeség felemeli az ujját és így szól.*
- Elnézést, de én következem.
*Mondja mosolyogva, majd minden figyelmét az ablak mögött ülőre szenteli.*
- Szép napot! Lazziar Glynmaris volnék, és édesapám Malziar Glynmaris ügyében járnék el.
*Kezd meséjébe, persze szót hagyva az ügyintézőnek.*
- Aham. És mi lenne az az ügy Glynmaris úrfi?
*Kérdez vissza a gnóm ügyintéző kezeit maga elé rakva a pult mögé.*
- Édesapám fülébe jutott, Lihanechben, hogy Selyemrév megnyitotta kapuit, és Arthenior szívesen várja azokat nemesi címekkel akik hajlandóak a városnak megfelelő adományt nyújtani. Ám!
*Ekkor előveszi legjobb tudását a színészethez és folytatja.*
- Tudja borzasztó rablótámadás áldozata lettem az ingoványban, és az arany odaveszett amivel ezt ki tudtam volna váltani, épphogy túléltem a támadást. Kérem mondja mit tudnánk tenni? Esetleg egy kis halasztást igényelhetnék, amíg.
*Ekkor viszont a gnóm ha nem is közbe vág, de eleget hallott a történetből. Amit ha még el is hisz, nem tud vele mit kezdeni.*
- Sajnálom Glynmaris úrfi. De ez az ajánlat már régóta nem áll fent. Lehet édesapja rossz információt hallott a dátumról, és későn küldte önt. De ebben az ügyben már nem tudunk segíteni maguknak. Igazán sajnálom.
*Lazziar arca a negédes vigyort, nagyon hamar elengedi. És a felismerés súlyosága ül ki rajta.*
~ Oh bassza meg. ~
*Gondolja magában.*
- Már mint, akkor. Mit tudnék tenni?
*Teszi kis ládáját benne a hivatalos papírokkal az ablak nyílása elé, és széttárja karjait tehetetlenül. Hasonlóan a gnóm uraság is így tesz.*
- Nos, talán egy hivatalos papírt írhat az apja, ismételten a városi tanácsnak akik talán megvitatják ezt, de kétlem, hogy egy Lihanechi nemesért ezt meghosszabbítanák. Igazán sajnálom. KÖVETKEZŐ!
*Kiállt fel türelmetlenül, mert a gnómnak nincs több mondani valója.
Lazziar pedig egy hatalmas levegőt véve továbbra is szerepét játszva negédesen válaszol.*
- Igazán köszönöm. Viszlát!
*Ezzel fel is kapja a kis ládikát az ablakból. Hóna alá vágja, és távozni készül, hogy azt az ismeretlen lányt ismét nyakon csípje és rákérdezzen mégis mi a fene is ez az előadás. Arról nem is beszélve, biztos ez a félkegyelme szőke nőszemély még biztos szóval fogja illetni.*
~ Hogy a fenébe rázzam le ezt a nőt magamról. ~
*Gondolkodik a tervén, ha rossz érzése beválna.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:34:03
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:34:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
*Nixomia csak apró kis nemesi ügyeit jött intéztetni a tanácsházán. Ehhez méltón ki is öltözött. Fehér a testére simuló, pamut nadrágot visel az oldalán aranyozott szegélyű vörös csíkkal. Felül pedig fodros gallérú tengerészkék, testre simuló inget visel. Fekete lovaglócsizmái csak úgy kopognak a kövön, ahogy lépked. Szőke haját a díszes hajtűjével fogja össze egy ízléses kontyban. Sajnos szeretett kardja hiányzik az oldaláról, mert azt kint le kellett adnia. Már éppen távozóba lenne, amikor meghalja a nemesi ügyek szót. Kíváncsian odapillant, hogy megnézze, mégis miféle ember akarja a nemesi címet kiváltani. Szigorú szemeivel pásztázza végig a férfit. Még Elsek érkezése előtt odalép hozzá, amikor az békésen rendezgeti a paírjait.*
- Nemesi cím? Jól hallom, hogy nemesi címet mondott? Egy ilyen alaknak, mint maga? Nem tetszik nekem.* Jelenti ki nyíltan, mindenféle kertelés nélkül. Ha pedig odajön a nő, akkor őt is szemügyre veszi izzó szemeivel. Az a nő nem tűnik olyan rosszarcúnak, mint ez a férfi. Erről itt süt, hogy nem tisztességes. Lovagként jól ért az ilyesmihez. Ennek itt az ujjai veszedelmesen fürgének tűnnek, még jobban, mint Merlanának. Ez önmagában nem jelent semmit, de még a képe sem tetszik neki. Azok a sárga szemek, pláne. Azt még ez akar nemes lenni, hát milyen hallatlan.*
- Ma már minden jöttmentnek adnak nemesi címet?* Húzza el a száját, miközben kifejezi a véleményét.*
//Sokat akar a szarka//
*Nixomia csak apró kis nemesi ügyeit jött intéztetni a tanácsházán. Ehhez méltón ki is öltözött. Fehér a testére simuló, pamut nadrágot visel az oldalán aranyozott szegélyű vörös csíkkal. Felül pedig fodros gallérú tengerészkék, testre simuló inget visel. Fekete lovaglócsizmái csak úgy kopognak a kövön, ahogy lépked. Szőke haját a díszes hajtűjével fogja össze egy ízléses kontyban. Sajnos szeretett kardja hiányzik az oldaláról, mert azt kint le kellett adnia. Már éppen távozóba lenne, amikor meghalja a nemesi ügyek szót. Kíváncsian odapillant, hogy megnézze, mégis miféle ember akarja a nemesi címet kiváltani. Szigorú szemeivel pásztázza végig a férfit. Még Elsek érkezése előtt odalép hozzá, amikor az békésen rendezgeti a paírjait.*
- Nemesi cím? Jól hallom, hogy nemesi címet mondott? Egy ilyen alaknak, mint maga? Nem tetszik nekem.* Jelenti ki nyíltan, mindenféle kertelés nélkül. Ha pedig odajön a nő, akkor őt is szemügyre veszi izzó szemeivel. Az a nő nem tűnik olyan rosszarcúnak, mint ez a férfi. Erről itt süt, hogy nem tisztességes. Lovagként jól ért az ilyesmihez. Ennek itt az ujjai veszedelmesen fürgének tűnnek, még jobban, mint Merlanának. Ez önmagában nem jelent semmit, de még a képe sem tetszik neki. Azok a sárga szemek, pláne. Azt még ez akar nemes lenni, hát milyen hallatlan.*
- Ma már minden jöttmentnek adnak nemesi címet?* Húzza el a száját, miközben kifejezi a véleményét.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:46:42
Üzenet elküldve: 2025-08-20 19:46:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
*Elsek hiába fulladozik régóta csodálatosan szép új ruhájában, egyszerűen bárkit kérdezget, csak haszontalan véleményeket hall a kürtszóról. Mérgében már éppen kifelé indulna az ajtón, nagyokat fújtatva szerencsétlenségén, hiszen már három órája próbálkozik itt értelmetlenül, amikor nagy sürgése- forgása végett, majdnem fellök egy jól öltözött itt dolgozót. A nő nem tudja eldönteni milyen címben is lehet a férfi, és már nem is érdekli, fáradt, éhes, elege van, menni próbálna. Az viszont megragadja kezét, mintha csak egy istennőt látna. Szemei akkorák, ahogyan a nőre néz, akár egy szerelmes bolondé vagy csak valakié, aki igencsak felizgult attól, amit lát, és egyszerűen nem akarja ereszteni a rejtélyes kisasszony kacsóját*
- A sors is egymásnak lök minket, maga pedig csak így elfutna? *Kaján mosoly terül el a képén. Igazi képbemászó alak! Mégis... Itt dolgozik*
- Hogy is ne futnék uram, ha ennyire félek és senki nem felel kérdéseimre? *Rázza a fejét Else, felvéve szerepét a kiábrándult, rettegő fiatal nőt* Hallottam ezt a szörnyű kürtöt, de senki nem mondott nekem róla semmit! Meg kell próbálnom azonnal bezárni magamat otthonomba. Nem maradhatok, ilyen jóképű férfiakkal sem beszélni! *Erre természetesen az úr azonnal harap*
- Ne siessen így, kedvesem! Majd én segítek önön, csak később még viszonozza ezzel önöcske is a szívességet! Elmondom miket hallottam az előbb. Bejött egy csapat ordítozó. Egy öreg elf. Egy csinoska fél-elf, barna. Meg egy, olyan vad, sötételf asszony. Azt hiszem volt egy másik sötételf is. Ordítoztak össze – vissza! Azt hittem bolondok, így hát követtem őket. Szerencsére a felforgásuk után az őrök kicsit ellustultak, így egyszerű dolgom volt. Amiket hallottam viszont attól magát ki fogja rázni a hideg. Csak kérem el ne mondj senkinek! Titok, tudja. Nagy gesztus, hogy elmondom *fényezi magát az alak, majd undorítóan közel hajol a nőhöz Aztán valójában senki sem tudja mennyit tud vagy abból mi lehet biztos* A füves pusztában orkok bújtak meg, azt mondják hatalmas erődjük van. Számos ork, számos, egyesült törzsek, szövetségesek is! Bár nem emlékszem kicsodák. Nagyon veszélyes lett az a környék, biztosan sokakkal végeztek már ott. Kell magácskának is a védelem. Mindannyiunknak. Csak szóljon, ha nincs rá még önnek személy, én pont ráérek! Nehogy aztán elvigyék az orkok annak a csúnya nevű vezetőjüknek! *A nő erőltetetten mosolyog a férfira. Mondjon már többet! Ez eddig nem túl sok. * Ha jól emlékszem a neve az volt, hogy Angrhul, a Hódító. Kirázott már a névtől is a hideg! Meg attol, hogy elvileg valami sötételfet is rejtegetnek az erődben.
- Hogy hívták a sötételfet? ~Nem érdekel a rizsa~
- Vádló, kisasszony. Vádló! Hát, hogy is várhatják a feletteseim, hogy majd bárki megállít valakiket ilyen nevekkel? Oh, magának viszont biztosan nagyon szép neve van!
- Magának is biztosan *a nő végigsimítja a dolgozó mellkasát* Mi mást hallott még? Kérem, hagy tudjam!
- Nem emlékszem sajnos mindenre, de azt hiszem kerestek valamit. Azt hiszik az, majd... Valami erőt ad a tervükhöz? Ruhadarabokat? Nem értettem igazán. ~Haszontalan férfi~
- Bármi más?
- Azt hiszem akik jöttek az információval, más dolgokat is elárulhattak, de azt már nem tudtam kivenni. Valamin nagyon hüledeztek utána a feletteseim, furcsát mutathattak. ~Vajon honnan tudnak az orkokról? Minden bizonnyal ellenségeik lettek az orkoknak. Jó ajándékok lehetnének nekik~
- Nem tudja véletlenül egyikük nevét sem?
- Micarthara, az volt a sötételf nő... Hallottam, hogy mondja. Sötételfnek nagyon szép volt, de közel sem, mint maga, egy ember ~Jó, jó, leszarom! Eleget hallottam. Ideje kimenekülni~ *Elsek gyorsan és megfontoltan körbenéz. A szeme megállapodik egy figurán, aki elég segítőkésznek bizonyulhat*
- Sajnos tudja, már nekem van udvarlóm. Az a férfi ott, a papírokkal a kezében! Bár ő közel sem, olyan védelmező, mint maga. Higgye el, sokszor eszembe fog maga jutni még... Most mégis mennem kell. Talán, ha legközelebb privátabb körülmények között látom újból... *Ülteti el a reményt, nyilvánvalóan hamisan a dolgozó fejében. Aztán tovább is illan. Megáll egy pillanatra annál a férfinél, akit udvarlójának nevezett. Ismerős neki. Biztos benne, hogy ez a személy is szerepet játszik. Odahajol hozzá bizalmasan*
- Nem szállt le rólam az a férfi, remélem nem bánja, ha azt hazudtam jegyesek vagyunk *ezzel elmosolyodik, sejtelmesen, mintha azt figyelné a másik felismeri e cinkosságát. Ám válaszra már nem vár, elkezd kislisszolni az ajtón. Ezért olyan jó pénzt fog kapni! Még akkor is, ha nyilvánvalóan sok a pontatlanság és hiányosság a bájgúnár információban*
//Sokat akar a szarka//
*Elsek hiába fulladozik régóta csodálatosan szép új ruhájában, egyszerűen bárkit kérdezget, csak haszontalan véleményeket hall a kürtszóról. Mérgében már éppen kifelé indulna az ajtón, nagyokat fújtatva szerencsétlenségén, hiszen már három órája próbálkozik itt értelmetlenül, amikor nagy sürgése- forgása végett, majdnem fellök egy jól öltözött itt dolgozót. A nő nem tudja eldönteni milyen címben is lehet a férfi, és már nem is érdekli, fáradt, éhes, elege van, menni próbálna. Az viszont megragadja kezét, mintha csak egy istennőt látna. Szemei akkorák, ahogyan a nőre néz, akár egy szerelmes bolondé vagy csak valakié, aki igencsak felizgult attól, amit lát, és egyszerűen nem akarja ereszteni a rejtélyes kisasszony kacsóját*
- A sors is egymásnak lök minket, maga pedig csak így elfutna? *Kaján mosoly terül el a képén. Igazi képbemászó alak! Mégis... Itt dolgozik*
- Hogy is ne futnék uram, ha ennyire félek és senki nem felel kérdéseimre? *Rázza a fejét Else, felvéve szerepét a kiábrándult, rettegő fiatal nőt* Hallottam ezt a szörnyű kürtöt, de senki nem mondott nekem róla semmit! Meg kell próbálnom azonnal bezárni magamat otthonomba. Nem maradhatok, ilyen jóképű férfiakkal sem beszélni! *Erre természetesen az úr azonnal harap*
- Ne siessen így, kedvesem! Majd én segítek önön, csak később még viszonozza ezzel önöcske is a szívességet! Elmondom miket hallottam az előbb. Bejött egy csapat ordítozó. Egy öreg elf. Egy csinoska fél-elf, barna. Meg egy, olyan vad, sötételf asszony. Azt hiszem volt egy másik sötételf is. Ordítoztak össze – vissza! Azt hittem bolondok, így hát követtem őket. Szerencsére a felforgásuk után az őrök kicsit ellustultak, így egyszerű dolgom volt. Amiket hallottam viszont attól magát ki fogja rázni a hideg. Csak kérem el ne mondj senkinek! Titok, tudja. Nagy gesztus, hogy elmondom *fényezi magát az alak, majd undorítóan közel hajol a nőhöz Aztán valójában senki sem tudja mennyit tud vagy abból mi lehet biztos* A füves pusztában orkok bújtak meg, azt mondják hatalmas erődjük van. Számos ork, számos, egyesült törzsek, szövetségesek is! Bár nem emlékszem kicsodák. Nagyon veszélyes lett az a környék, biztosan sokakkal végeztek már ott. Kell magácskának is a védelem. Mindannyiunknak. Csak szóljon, ha nincs rá még önnek személy, én pont ráérek! Nehogy aztán elvigyék az orkok annak a csúnya nevű vezetőjüknek! *A nő erőltetetten mosolyog a férfira. Mondjon már többet! Ez eddig nem túl sok. * Ha jól emlékszem a neve az volt, hogy Angrhul, a Hódító. Kirázott már a névtől is a hideg! Meg attol, hogy elvileg valami sötételfet is rejtegetnek az erődben.
- Hogy hívták a sötételfet? ~Nem érdekel a rizsa~
- Vádló, kisasszony. Vádló! Hát, hogy is várhatják a feletteseim, hogy majd bárki megállít valakiket ilyen nevekkel? Oh, magának viszont biztosan nagyon szép neve van!
- Magának is biztosan *a nő végigsimítja a dolgozó mellkasát* Mi mást hallott még? Kérem, hagy tudjam!
- Nem emlékszem sajnos mindenre, de azt hiszem kerestek valamit. Azt hiszik az, majd... Valami erőt ad a tervükhöz? Ruhadarabokat? Nem értettem igazán. ~Haszontalan férfi~
- Bármi más?
- Azt hiszem akik jöttek az információval, más dolgokat is elárulhattak, de azt már nem tudtam kivenni. Valamin nagyon hüledeztek utána a feletteseim, furcsát mutathattak. ~Vajon honnan tudnak az orkokról? Minden bizonnyal ellenségeik lettek az orkoknak. Jó ajándékok lehetnének nekik~
- Nem tudja véletlenül egyikük nevét sem?
- Micarthara, az volt a sötételf nő... Hallottam, hogy mondja. Sötételfnek nagyon szép volt, de közel sem, mint maga, egy ember ~Jó, jó, leszarom! Eleget hallottam. Ideje kimenekülni~ *Elsek gyorsan és megfontoltan körbenéz. A szeme megállapodik egy figurán, aki elég segítőkésznek bizonyulhat*
- Sajnos tudja, már nekem van udvarlóm. Az a férfi ott, a papírokkal a kezében! Bár ő közel sem, olyan védelmező, mint maga. Higgye el, sokszor eszembe fog maga jutni még... Most mégis mennem kell. Talán, ha legközelebb privátabb körülmények között látom újból... *Ülteti el a reményt, nyilvánvalóan hamisan a dolgozó fejében. Aztán tovább is illan. Megáll egy pillanatra annál a férfinél, akit udvarlójának nevezett. Ismerős neki. Biztos benne, hogy ez a személy is szerepet játszik. Odahajol hozzá bizalmasan*
- Nem szállt le rólam az a férfi, remélem nem bánja, ha azt hazudtam jegyesek vagyunk *ezzel elmosolyodik, sejtelmesen, mintha azt figyelné a másik felismeri e cinkosságát. Ám válaszra már nem vár, elkezd kislisszolni az ajtón. Ezért olyan jó pénzt fog kapni! Még akkor is, ha nyilvánvalóan sok a pontatlanság és hiányosság a bájgúnár információban*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-16 01:14:20
Üzenet elküldve: 2025-08-16 01:14:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
* Az ügyüket lezárják. Nem kis meglepetésére még egy lovat is kapnak. Sőt, fejenként egy lovat! Nem a hajbókolás nagymestere, de erre most meghajol fajtársa előtt. *
– Köszönjük. * Elveszi a papírost. Azután a láda felé néz. Úgy tűnik, senki más nem él a lehetőséggel. Még egyszer körbefuttatja tekintetét a többieken, de ha másnak nem kell, ő elvesz még egy üveggel. Reméli, hogy ezzel nem haragítja magára Event. Két üveg bort csak tud nélkülözni a Tanácsháza. Erősen gondolkodik, hogy elvegyen egy harmadikat is, de nem akar mohó lenni. Ez is elég lesz egy darabig. Úgy estig.
Ezután elindulnak. *
– Minden jót, Norennar. Szintúgy remélem. * Bólint a sötételfnek, noha vannak kétségei afelől, hogy valóban szeretne-e valódi csatában részt venni. Neki elég móka volt a pusztai verekedés. Ha épp nincs harchelyzet, szeretné vénséges éveit borozással tölteni a felesleges vérontás helyett. Persze, ha úgy hozza a sors, hogy elkerülhetetlenné válik a küzdelem, valószínűleg számíthatnak rá. Miután "vezetőjük" hátrahagyja őket, a két nőre néz. Micarthara és Enna a Vashegyre készülnek. *
– A tisztásig szívesen elkísérlek titeket. De az öreg testem nem bírná már ezt a fel-alá rohangálást. Nem akarlak feltartani titeket.
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
* Az ügyüket lezárják. Nem kis meglepetésére még egy lovat is kapnak. Sőt, fejenként egy lovat! Nem a hajbókolás nagymestere, de erre most meghajol fajtársa előtt. *
– Köszönjük. * Elveszi a papírost. Azután a láda felé néz. Úgy tűnik, senki más nem él a lehetőséggel. Még egyszer körbefuttatja tekintetét a többieken, de ha másnak nem kell, ő elvesz még egy üveggel. Reméli, hogy ezzel nem haragítja magára Event. Két üveg bort csak tud nélkülözni a Tanácsháza. Erősen gondolkodik, hogy elvegyen egy harmadikat is, de nem akar mohó lenni. Ez is elég lesz egy darabig. Úgy estig.
Ezután elindulnak. *
– Minden jót, Norennar. Szintúgy remélem. * Bólint a sötételfnek, noha vannak kétségei afelől, hogy valóban szeretne-e valódi csatában részt venni. Neki elég móka volt a pusztai verekedés. Ha épp nincs harchelyzet, szeretné vénséges éveit borozással tölteni a felesleges vérontás helyett. Persze, ha úgy hozza a sors, hogy elkerülhetetlenné válik a küzdelem, valószínűleg számíthatnak rá. Miután "vezetőjük" hátrahagyja őket, a két nőre néz. Micarthara és Enna a Vashegyre készülnek. *
– A tisztásig szívesen elkísérlek titeket. De az öreg testem nem bírná már ezt a fel-alá rohangálást. Nem akarlak feltartani titeket.
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 20:54:42
Üzenet elküldve: 2025-08-15 20:54:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sokat akar a szarka//
~ A fenének kellett kiöltözni ehhez ennyire Rine. ~
*Szitkozódik magában, ahogy a tanácsház irányába lépdel. Szépen kefélt, szinte fénylő cipő. Élére vasalt szép fekete nadrág. Tiszta fehér vasalt ing, és egy fekete mellény. Haja pedig szépen fésült, mintha egy fiatal legénynek, aki lánykérésre megy.*
~ Úgy nézek ki mint egy bohóc. ~
*Morog magában, ahogy egyre jobban közelít hóna alatt egy kis ládikával. Amiben édesapja fontos iratainak másolatai lapulnak. Nemesi származást igazoló lap, tulajdoni lap az itteni kis lakáshoz, engedélyek árú mozgatásra Artheniorba egészen Lihanechig. Pusztán csak reméli, hogy másra nincs szükség egy hatalmas zsák aranyon kívül persze. Aminek jelenleg most híján van. Nagyon reméli, hogy a tanácsháza majd megelőlegez neki, egy kis extra várakozási időt, hogy ezt az arany mennyiséget behozza majd. Mert ő biza egy dologért jött. Apja neve által szerezni magának itt egy kúriát selyemrévben. Apjának persze nem kell feltétlenül erről tudnia, ha pedig mégis az majd a jövő problémája. Most viszont tudja, valahogy be kell jutnia selyemrévbe, hogy annak a nyomorult Virionnak a tervét segítse. Wrojthnak lehet igaza van és el kéne tenni minél hamarabb láb alól. De jelenleg az ismét a jövőbeli Lazziar problémája.*
~ Mennyi piperkőc, drága faszom ~
*Néz elképedve az itt megforduló írnokok, őrök, panaszkodók és mindenféle népség láttán.
Ám hamar emlékezteti magát arról, hogy most kifejezetten a "barátságosabb" arcát kell felvennie. Így magára erőltet egy bájvigyort, amit drága apja erőltetett rá még régen a bálok alkalmával.
Körbe tekint, vajon merre mehetne ügyével. Arra engedélyeket kérnek, ott panaszkodnak, amarra pedig a vámos ügyek. Már most fáj a feje az egésztől, de nem adhatja fel.
Körbe tekint ismételten, és egy arra járó őrhöz szól. Már a férfi láttál görcsbe rándul a gyomra enyhén, mert bizony őrökkel sose állna le beszélgetni. Most viszont nincs más választása.*
- Jó uram, a nemesi ügyeket melyik résznél intézik, megmondaná kérem?
*Az őr, fél szemmel végig méri Lazziart, majd szinte szó nélkül csak felmutat egy irányba.*
- Ó, igazán köszönöm. ~ Bazdmeg ~
*Feleli szinte nyájasan, de fejében még szebb más szitokszavakkal illeti a jómadarat. Így hát oda is áll ahhoz a sorba ahova útba igazították. És vár. Még mindig vár. Annyira, hogy talán még palota is lesz belőle ha tovább vár.*
~ Én és a remek ötleteim. ~
*Forgatja szemét.*
//Sokat akar a szarka//
~ A fenének kellett kiöltözni ehhez ennyire Rine. ~
*Szitkozódik magában, ahogy a tanácsház irányába lépdel. Szépen kefélt, szinte fénylő cipő. Élére vasalt szép fekete nadrág. Tiszta fehér vasalt ing, és egy fekete mellény. Haja pedig szépen fésült, mintha egy fiatal legénynek, aki lánykérésre megy.*
~ Úgy nézek ki mint egy bohóc. ~
*Morog magában, ahogy egyre jobban közelít hóna alatt egy kis ládikával. Amiben édesapja fontos iratainak másolatai lapulnak. Nemesi származást igazoló lap, tulajdoni lap az itteni kis lakáshoz, engedélyek árú mozgatásra Artheniorba egészen Lihanechig. Pusztán csak reméli, hogy másra nincs szükség egy hatalmas zsák aranyon kívül persze. Aminek jelenleg most híján van. Nagyon reméli, hogy a tanácsháza majd megelőlegez neki, egy kis extra várakozási időt, hogy ezt az arany mennyiséget behozza majd. Mert ő biza egy dologért jött. Apja neve által szerezni magának itt egy kúriát selyemrévben. Apjának persze nem kell feltétlenül erről tudnia, ha pedig mégis az majd a jövő problémája. Most viszont tudja, valahogy be kell jutnia selyemrévbe, hogy annak a nyomorult Virionnak a tervét segítse. Wrojthnak lehet igaza van és el kéne tenni minél hamarabb láb alól. De jelenleg az ismét a jövőbeli Lazziar problémája.*
~ Mennyi piperkőc, drága faszom ~
*Néz elképedve az itt megforduló írnokok, őrök, panaszkodók és mindenféle népség láttán.
Ám hamar emlékezteti magát arról, hogy most kifejezetten a "barátságosabb" arcát kell felvennie. Így magára erőltet egy bájvigyort, amit drága apja erőltetett rá még régen a bálok alkalmával.
Körbe tekint, vajon merre mehetne ügyével. Arra engedélyeket kérnek, ott panaszkodnak, amarra pedig a vámos ügyek. Már most fáj a feje az egésztől, de nem adhatja fel.
Körbe tekint ismételten, és egy arra járó őrhöz szól. Már a férfi láttál görcsbe rándul a gyomra enyhén, mert bizony őrökkel sose állna le beszélgetni. Most viszont nincs más választása.*
- Jó uram, a nemesi ügyeket melyik résznél intézik, megmondaná kérem?
*Az őr, fél szemmel végig méri Lazziart, majd szinte szó nélkül csak felmutat egy irányba.*
- Ó, igazán köszönöm. ~ Bazdmeg ~
*Feleli szinte nyájasan, de fejében még szebb más szitokszavakkal illeti a jómadarat. Így hát oda is áll ahhoz a sorba ahova útba igazították. És vár. Még mindig vár. Annyira, hogy talán még palota is lesz belőle ha tovább vár.*
~ Én és a remek ötleteim. ~
*Forgatja szemét.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:11:50
Üzenet elküldve: 2025-08-15 19:11:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A Tanácsháza, olyan hely, ahová kecses lábait még soha nem tette be Elsek'belinna. Ha járt is volna itt ezelőtt, biztosan soha nem akart volna, ilyen szép ruhában érkezni. Nem is hasonlított volna azon önmagára, aki ezen pillanatokban sétál be a Tanácsháza erős, jó állapotú, szép ajtaján. Ez az alak, vagy talán csak látomás, elegáns léptekkel kopog végig a hely padlóján. Fejét, olyan egyenesen tartja, hogy könyveket lehetne rajta egyensúlyoztatni. Kezével lágyan simítja végig a hely falait, kutakodva az azok által őrzött titkok után. Kívülről mégis úgy fest, mintha csak női ártatlansággal dicsérne a szép építészetet. Fegyvereit természetesen leadta. Az kissé nehézkesen ment, de már el is felejti mindenki azt. Szerényen mosolygott, mintha nem lenne furcsa mennyi dolgot is rejteget magánál egy ilyen picike nő. Meg is jegyezte az egyik őrnek, hogy: „jajj, önvédelem. Mostanában kicsit félek”. Erre pedig sokan megértően bólogattak a háttérből. Második mondatát jó hangosan is mondta, hátha valaki felkapja rá igazán a fejét. Ez a reakció még szemmel látomást nem történt meg senki felől, de ami késik az nem múlik. Egy ilyen szép hölgy biztosan sok beszélgető partnert fog találni rövid időn belül. Minél több az információ és a vélemény, annál jobb. Mindennel lehet menni valamire, csak tudni kell a szavak, hogy egészítik ki egymást és mire használhatóak, majd végül. Mindenki utál egy valakit? Értékes információ. Senki sem tesz semmit? Értékes információ. Bármilyen félmondat a Tanácsházában? Lehetőleg értékes információ. Elsek meg aztán nagyon ráér. Neki az is jó, ha hozzá sem szól senki, csak pont sikerült elcsípnie valami érdekes beszélgetést nem messziről. Le is ül szépen valami leülésre alkalmas helynek bizonyuló pontra, és türelmesen vár, keresztbe tett lábakkal. Bizonyára jó sokáig itt lesz*
*A Tanácsháza, olyan hely, ahová kecses lábait még soha nem tette be Elsek'belinna. Ha járt is volna itt ezelőtt, biztosan soha nem akart volna, ilyen szép ruhában érkezni. Nem is hasonlított volna azon önmagára, aki ezen pillanatokban sétál be a Tanácsháza erős, jó állapotú, szép ajtaján. Ez az alak, vagy talán csak látomás, elegáns léptekkel kopog végig a hely padlóján. Fejét, olyan egyenesen tartja, hogy könyveket lehetne rajta egyensúlyoztatni. Kezével lágyan simítja végig a hely falait, kutakodva az azok által őrzött titkok után. Kívülről mégis úgy fest, mintha csak női ártatlansággal dicsérne a szép építészetet. Fegyvereit természetesen leadta. Az kissé nehézkesen ment, de már el is felejti mindenki azt. Szerényen mosolygott, mintha nem lenne furcsa mennyi dolgot is rejteget magánál egy ilyen picike nő. Meg is jegyezte az egyik őrnek, hogy: „jajj, önvédelem. Mostanában kicsit félek”. Erre pedig sokan megértően bólogattak a háttérből. Második mondatát jó hangosan is mondta, hátha valaki felkapja rá igazán a fejét. Ez a reakció még szemmel látomást nem történt meg senki felől, de ami késik az nem múlik. Egy ilyen szép hölgy biztosan sok beszélgető partnert fog találni rövid időn belül. Minél több az információ és a vélemény, annál jobb. Mindennel lehet menni valamire, csak tudni kell a szavak, hogy egészítik ki egymást és mire használhatóak, majd végül. Mindenki utál egy valakit? Értékes információ. Senki sem tesz semmit? Értékes információ. Bármilyen félmondat a Tanácsházában? Lehetőleg értékes információ. Elsek meg aztán nagyon ráér. Neki az is jó, ha hozzá sem szól senki, csak pont sikerült elcsípnie valami érdekes beszélgetést nem messziről. Le is ül szépen valami leülésre alkalmas helynek bizonyuló pontra, és türelmesen vár, keresztbe tett lábakkal. Bizonyára jó sokáig itt lesz*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:39:44
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:39:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
*Komolytalannak tartja a tanács reakcióját a hírekre. Még hogy "ne keltsenek pánikot" - na persze! Igaza van Micartharának, nekik kell a kezükbe venni a helyzetet. Megint csak elismerően tud nézni a mélységire. Nagyon élelmes gondolat részéről a ló. Ha összeakad a tekintetük, Enna a szemével üzeni: egyetért, és csatlakozna a küldetéshez. Talán a Thargoknak több eszük van. Viszont úgy tudja, sokféle népet elítélnek az ottaniak, ezért részben az is motiválja, hogy nem szeretné egyedül hagyni a sötételf nőstényt azon a földön. Bár meglehet, a félvéreket is megvetik. Fene tudja. Ezen mélázik, amíg Even távol van.
Elámulva gyönyörködik a jutalmukban. Sosem gondolta volna, hogy van a világon olyan papírdarab, ami hasznosnak bizonyulna. Ismét tanult valamit útjuk során - és végre nem valami véreset.*
- Nagyon köszönjük!
*Szól kerek szemekkel a tanácsoshoz. Majd szokás szerint hagyja, hogy az elf "tyúkanyó" terelgesse. Végül elbúcsúzik tőle.
Ahogy magukra maradnak, teljes megilletődöttség lesz rajta úrrá. Bár rövid ideje vannak együtt, úgy megszokta, hogy körülveszik őt a többiek. Most minden széthullani látszik. Nagyon különös érzés számára, hogyan esik szét a társaság, amit eddig egy fontos küldetés tartott össze. Elsőként Norennar válik ki közülük. Enna csalódottan, beletörődve köszön el tőle.*
- Neked is jó utat! Remélem, még találkozunk!
*Próbál nem könnyezni. Gyűlöli a búcsút. Mindig. Inkább gyorsan Thara felé fordul, hogy elterelje a figyelmét.*
- Barátném! *Használja a megszólítást, amit Thara mondott neki a pusztán.* Veled tartok! Valakinek cselekednie kell, mert ha ezeken a mihaszna tanácsosokon múlik, semmi sem fog történni!
*Azt már nem teszi hozzá, hogy a nőstényt a fajtája miatt is félti. Semmi szükség rá.
Ha az öreg velük tart, szívesen fogadja. Legalább tőle nem kell elválnia. Ha Pmirsh lecsapódna, így szól hozzá.*
- Jóuram! *Hajol meg játékosan az elf felé.* Egy élmény volt. Aztán óvatosan a borral!
*Mondja jókedvűen a társaság utolsó színfoltjának.
Ezek után indul el Micarthara társaságában a piacra.*
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
*Komolytalannak tartja a tanács reakcióját a hírekre. Még hogy "ne keltsenek pánikot" - na persze! Igaza van Micartharának, nekik kell a kezükbe venni a helyzetet. Megint csak elismerően tud nézni a mélységire. Nagyon élelmes gondolat részéről a ló. Ha összeakad a tekintetük, Enna a szemével üzeni: egyetért, és csatlakozna a küldetéshez. Talán a Thargoknak több eszük van. Viszont úgy tudja, sokféle népet elítélnek az ottaniak, ezért részben az is motiválja, hogy nem szeretné egyedül hagyni a sötételf nőstényt azon a földön. Bár meglehet, a félvéreket is megvetik. Fene tudja. Ezen mélázik, amíg Even távol van.
Elámulva gyönyörködik a jutalmukban. Sosem gondolta volna, hogy van a világon olyan papírdarab, ami hasznosnak bizonyulna. Ismét tanult valamit útjuk során - és végre nem valami véreset.*
- Nagyon köszönjük!
*Szól kerek szemekkel a tanácsoshoz. Majd szokás szerint hagyja, hogy az elf "tyúkanyó" terelgesse. Végül elbúcsúzik tőle.
Ahogy magukra maradnak, teljes megilletődöttség lesz rajta úrrá. Bár rövid ideje vannak együtt, úgy megszokta, hogy körülveszik őt a többiek. Most minden széthullani látszik. Nagyon különös érzés számára, hogyan esik szét a társaság, amit eddig egy fontos küldetés tartott össze. Elsőként Norennar válik ki közülük. Enna csalódottan, beletörődve köszön el tőle.*
- Neked is jó utat! Remélem, még találkozunk!
*Próbál nem könnyezni. Gyűlöli a búcsút. Mindig. Inkább gyorsan Thara felé fordul, hogy elterelje a figyelmét.*
- Barátném! *Használja a megszólítást, amit Thara mondott neki a pusztán.* Veled tartok! Valakinek cselekednie kell, mert ha ezeken a mihaszna tanácsosokon múlik, semmi sem fog történni!
*Azt már nem teszi hozzá, hogy a nőstényt a fajtája miatt is félti. Semmi szükség rá.
Ha az öreg velük tart, szívesen fogadja. Legalább tőle nem kell elválnia. Ha Pmirsh lecsapódna, így szól hozzá.*
- Jóuram! *Hajol meg játékosan az elf felé.* Egy élmény volt. Aztán óvatosan a borral!
*Mondja jókedvűen a társaság utolsó színfoltjának.
Ezek után indul el Micarthara társaságában a piacra.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:14:02
Üzenet elküldve: 2025-08-15 18:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
*Be kell ismernie, nem ismeri a Vashegy népét. Hallani hallott róluk, eleget. Tudja, hogy a fajtáját nem köszöntik tárt karokkal, de hátha a közelgő veszedelem hírére talán megenyhül a szívük. A tanácstagtól pont olyan választ kapott amilyet remélt. Meg sem lepi, hogy inkább megtanácskozzák a dolgot ahelyett, hogy cselekednének. Persze ők lakók ezrei élete felett őrködnek. Míg Micarthara csak a sajátja felett. A levelet örömmel fogadja, viszont sajnálja, hogy hivatalos levelet nem kap. Ez nehezebbé, vagy Even szavai alapján, talán még könnyebbé is teheti. Majd ha megérkezik kiderül mi lesz. Innentől kezdve ők elintézték a feladatukat. Újra szabadok, ellenben Thara nem fog tétlenül ülni. Két dolog van ami foglalkoztatja. A Thargok figyelmeztetése és a Romtábor felkutatása. Az utóbbiban akár a Thargok segítségét is kérheti, szóval egyértelmű a cél, a Vashegy. Kint Norennar hamar elbúcsúzik tőlük és elindul a saját útjára. Ezzel nem tudta elmondani aggályait az ingoványról neki, de valószínű nem fog tétlenül ülni. Tharától kap egy csendes biccentést és ezzel letudta a könnyes búcsút. Így a többiekhez fordul.*
-Ha figyeltetek akkor tudjátok hova megyek. Nem vesztegethetjük az időnket. További sok szerencsét nektek.
*Ha valaki mégis vele jönne, akkor nem neki szól a búcsú. Ha meg mind a ketten vele tartanak, akkor meg nem is búcsúzik el. Az ő következő állomása a piac lesz. Hogy egyedül vagy másokkal, az már nem rajta múlik.*
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
*Be kell ismernie, nem ismeri a Vashegy népét. Hallani hallott róluk, eleget. Tudja, hogy a fajtáját nem köszöntik tárt karokkal, de hátha a közelgő veszedelem hírére talán megenyhül a szívük. A tanácstagtól pont olyan választ kapott amilyet remélt. Meg sem lepi, hogy inkább megtanácskozzák a dolgot ahelyett, hogy cselekednének. Persze ők lakók ezrei élete felett őrködnek. Míg Micarthara csak a sajátja felett. A levelet örömmel fogadja, viszont sajnálja, hogy hivatalos levelet nem kap. Ez nehezebbé, vagy Even szavai alapján, talán még könnyebbé is teheti. Majd ha megérkezik kiderül mi lesz. Innentől kezdve ők elintézték a feladatukat. Újra szabadok, ellenben Thara nem fog tétlenül ülni. Két dolog van ami foglalkoztatja. A Thargok figyelmeztetése és a Romtábor felkutatása. Az utóbbiban akár a Thargok segítségét is kérheti, szóval egyértelmű a cél, a Vashegy. Kint Norennar hamar elbúcsúzik tőlük és elindul a saját útjára. Ezzel nem tudta elmondani aggályait az ingoványról neki, de valószínű nem fog tétlenül ülni. Tharától kap egy csendes biccentést és ezzel letudta a könnyes búcsút. Így a többiekhez fordul.*
-Ha figyeltetek akkor tudjátok hova megyek. Nem vesztegethetjük az időnket. További sok szerencsét nektek.
*Ha valaki mégis vele jönne, akkor nem neki szól a búcsú. Ha meg mind a ketten vele tartanak, akkor meg nem is búcsúzik el. Az ő következő állomása a piac lesz. Hogy egyedül vagy másokkal, az már nem rajta múlik.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:54:43
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
*Norennar a szék támlájának dőlve áll, karjait keresztbe fonva. A tanácsos szavai, az orkok babonásságáról és a fegyver jelentéktelenségéről, nos lassan ülepednek benne. Enyhén megrázza a fejét, tekintetét egy pillanatra a márványpadlóra ejtve. Nem szól közbe, de gondolatai sűrűn kavarognak. Meg van győződve róla, hogy az a dolog jóval több mint egy rozsdás ereklye vagy egy szakadt rongy, és a helyzete veszélyesebb, mint amennyire azt Even hajlandó elismerni. A városon belül van valami, amiért egy ork horda is képes mozgolódni, és ha a tanácsosnak nem fontos, hát majd neki az lesz. Fejben már el is könyveli magának a következő úti célt.
Amikor Even távozik, pillantása elkíséri, majd az ajtó felé figyel, míg a férfi vissza nem tér. Az ajándék híre nem éri meglepetésként, a pecsétes levelek látványára azonban szeme megállapodik a vastag, mélyvörös viasznyomaton. Átveszi a sajátját, hüvelykujjával végig simít a pecséten, majd a pergamen súlyát és anyagát is felméri. Csak ezután bólint a tanácsos felé, rövid, de őszinte hálával a tekintetében.
Ahogy a társaságot kikísérik a tanácsteremből, a kinti zaj és a szűk folyosók levegője lassan szétfoszlatja az ülés feszültségét. Norennar megáll egy pillanatra, tekintetét végig futtatja a társain. Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.*
- Azt hiszem, itt elválnak útjaink. Remélem, még összefúj minket a szél.
*A két nő felé fordul.*
- Vigyázzatok, és jó utat a Vashegyre!
*Ezután Pmirshre emeli a tekintetét.*
- Te is vigyázz magadra, öreg, bármerre is visz az élet.
*Biccent mindannyiuk felé, majd szája sarkában halvány, fanyar mosoly jelenik meg.*
- Ha Pegazusban már nem is, a csatatéren még találkozunk.
*Egy utolsó pillantás után int feléjük, és határozott léptekkel elindul a Piactér felé, a levél súlyát érezve a zsebében, gondolataiban pedig már a következő cél körvonalazódik.*
//Szedett-vedett kompánia - Zárás//
*Norennar a szék támlájának dőlve áll, karjait keresztbe fonva. A tanácsos szavai, az orkok babonásságáról és a fegyver jelentéktelenségéről, nos lassan ülepednek benne. Enyhén megrázza a fejét, tekintetét egy pillanatra a márványpadlóra ejtve. Nem szól közbe, de gondolatai sűrűn kavarognak. Meg van győződve róla, hogy az a dolog jóval több mint egy rozsdás ereklye vagy egy szakadt rongy, és a helyzete veszélyesebb, mint amennyire azt Even hajlandó elismerni. A városon belül van valami, amiért egy ork horda is képes mozgolódni, és ha a tanácsosnak nem fontos, hát majd neki az lesz. Fejben már el is könyveli magának a következő úti célt.
Amikor Even távozik, pillantása elkíséri, majd az ajtó felé figyel, míg a férfi vissza nem tér. Az ajándék híre nem éri meglepetésként, a pecsétes levelek látványára azonban szeme megállapodik a vastag, mélyvörös viasznyomaton. Átveszi a sajátját, hüvelykujjával végig simít a pecséten, majd a pergamen súlyát és anyagát is felméri. Csak ezután bólint a tanácsos felé, rövid, de őszinte hálával a tekintetében.
Ahogy a társaságot kikísérik a tanácsteremből, a kinti zaj és a szűk folyosók levegője lassan szétfoszlatja az ülés feszültségét. Norennar megáll egy pillanatra, tekintetét végig futtatja a társain. Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.*
- Azt hiszem, itt elválnak útjaink. Remélem, még összefúj minket a szél.
*A két nő felé fordul.*
- Vigyázzatok, és jó utat a Vashegyre!
*Ezután Pmirshre emeli a tekintetét.*
- Te is vigyázz magadra, öreg, bármerre is visz az élet.
*Biccent mindannyiuk felé, majd szája sarkában halvány, fanyar mosoly jelenik meg.*
- Ha Pegazusban már nem is, a csatatéren még találkozunk.
*Egy utolsó pillantás után int feléjük, és határozott léptekkel elindul a Piactér felé, a levél súlyát érezve a zsebében, gondolataiban pedig már a következő cél körvonalazódik.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:17:59
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:17:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
-Az orkok nem kevésbé babonásak, mint a szántók népe. Könnyedén lehet, hogy ez a fegyver valami kapcarongy, amit valami ork hadvezér hordott. *Megcsóválja fejét. Az említett tündér dolgára felkapja tekintetét. Érteni véli, miért beszél múlt időben a fél-elf.
Az elhangzottakhoz egyebet már nem fűz, csak némán mered maga elé. Ő maga nem bocsátkozik fejtegetésekre. Inkább számot tesz a teendőivel.*
-Én értesítem a Tanácsot. *Feltápászkodik ültéből, majd Micartharára pillant.*
-Hivatalos okirattal nem szolgálhatok. A tájékoztatás a Tanács dolga lesz, addig pedig nem kelthetünk pánikot. Akkor sem, ha a jó cselekedet vezet. *körbepillant.*
-De azzal egyetértek, hogy a Vashegyet értesíteni kell. Amúgy sem gondolnám, hogy hisznek az artheniori papírosokban. *Komoran elmosolyodik.*
-Roppant értékes munkát végeztetek. Úgy hiszem, gyorsabb lesz a haladások, ha mind éltek ezzel az ajándékkal. Itt várjatok.
*Ezúttal nem marad el olyan sokáig. Négy levéllel ér vissza, melyek feljogosítják őket a kupecnél a lóvásárlásra.*
-Az artheniori karámból nem mindenki kaphat ám efféle lovat. Igen drága jószág. A leggyorsabb lóféle, egyik városé sem ér fel hozzá. *Hangjából kihallatszik valamicske büszkeség is.*
-Szerencsétek van, úgy hírlik, épp most hoztak néhányat. Keressétek a karámmestert a Piactéren. Úgy hiszem, találkozunk még. *Miután átadta a pecsétes leveleket és a borosüvegeket, kiterelgeti a társaságot a Tanácsteremből, majd biccent mindegyikőjük felé, mielőtt eltűnne a lépcsőfordulóban.
A társaság magára marad a népes, mit sem sejtő embertömegben. A közelmúlt gyászának és a sötét jövőnek terhe immáron vállukat nyomja. Küldetésük azonban sikerrel zárult, s csakis rajtuk áll, mit kezdenek azzal, ami adatott.*
//Szedett-vedett kompánia//
-Az orkok nem kevésbé babonásak, mint a szántók népe. Könnyedén lehet, hogy ez a fegyver valami kapcarongy, amit valami ork hadvezér hordott. *Megcsóválja fejét. Az említett tündér dolgára felkapja tekintetét. Érteni véli, miért beszél múlt időben a fél-elf.
Az elhangzottakhoz egyebet már nem fűz, csak némán mered maga elé. Ő maga nem bocsátkozik fejtegetésekre. Inkább számot tesz a teendőivel.*
-Én értesítem a Tanácsot. *Feltápászkodik ültéből, majd Micartharára pillant.*
-Hivatalos okirattal nem szolgálhatok. A tájékoztatás a Tanács dolga lesz, addig pedig nem kelthetünk pánikot. Akkor sem, ha a jó cselekedet vezet. *körbepillant.*
-De azzal egyetértek, hogy a Vashegyet értesíteni kell. Amúgy sem gondolnám, hogy hisznek az artheniori papírosokban. *Komoran elmosolyodik.*
-Roppant értékes munkát végeztetek. Úgy hiszem, gyorsabb lesz a haladások, ha mind éltek ezzel az ajándékkal. Itt várjatok.
*Ezúttal nem marad el olyan sokáig. Négy levéllel ér vissza, melyek feljogosítják őket a kupecnél a lóvásárlásra.*
-Az artheniori karámból nem mindenki kaphat ám efféle lovat. Igen drága jószág. A leggyorsabb lóféle, egyik városé sem ér fel hozzá. *Hangjából kihallatszik valamicske büszkeség is.*
-Szerencsétek van, úgy hírlik, épp most hoztak néhányat. Keressétek a karámmestert a Piactéren. Úgy hiszem, találkozunk még. *Miután átadta a pecsétes leveleket és a borosüvegeket, kiterelgeti a társaságot a Tanácsteremből, majd biccent mindegyikőjük felé, mielőtt eltűnne a lépcsőfordulóban.
A társaság magára marad a népes, mit sem sejtő embertömegben. A közelmúlt gyászának és a sötét jövőnek terhe immáron vállukat nyomja. Küldetésük azonban sikerrel zárult, s csakis rajtuk áll, mit kezdenek azzal, ami adatott.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 14:33:27
Üzenet elküldve: 2025-08-15 14:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
* Miután minden fontosabb információ elhangzik, a tanácsos magukra hagyja őket. A többiek néma csendben várják, egyedül Ennából tör elő egy hang. A csapat moráljának nem tett jót, hogy épp Strat úrfit ragadta el a vég. Ő most is biztosan dalra fakadna vagy legalább mondana valami humorosat, ami megtörné a csendet. Úgy véli, a tündérnél csak Norennar halála lett volna súlyosabb. Vezető nélkül talán már a szántóföldön szétszóródtak volna, ha nem tudtak volna megegyezni abban, hogy mi tévők legyenek. Persze ez nem enyhít a bánatukon; a bárd halála, sőt, bármelyikük halála megrázta volna a társaság összes tagját. A saját életét tartja a legkevesebbre innen. Amíg Evenre várnak, körbesétál a teremben. Rég (vagy talán soha sem) járt ilyen előkelő helyen. A hófehérre meszelt falak, a márványpadló, a vörös függöny mind olyan hatást kelt, mintha egy királyi palotában járnának. Nem érzi idevalónak magát. Ha a Kis Tanácsteremben van ablak, akkor kinéz rajta, szemügyre veszi a kilátást, azaz vélhetőleg a polgárnegyed kevésbé fényűző házait. Aztán kis idő után megszólal. *
– Vajon nem felejti el a bort? * Tudja, hogy ügyük fontosabb most az italnál, de attól még az se elhanyagolható. Fajtársa nemsokára visszatér, és – nagy örömére – nem üres kézzel. Nem kell neki kétszer mondani, rögvest az egyik üvegért nyúl, és mivel poharat nem hozott a másik, úgy veszi, hogy a régi, jól bevált módon kell fogyasztaniuk: üvegből. Ha sikerül kinyitnia az üveget, meg is húzza. Legalább nem hiába baktatott el a pusztáig, meg vissza. Az nem zavartja különösebben, ha egyedül iszik, bár furcsállja, hogy a többiek ennyire ragaszkodnak józanságukhoz.
~ Már megszokhattam volna. ~
Az üzenetet ő is elolvassa, de elsőre nincs különösebb hozzáfűzni valója. Inkább csak magában értelmezi, gondolja át a tartalmát. Végül miután már mindenki elmondta a maga szövegét, ő is megszóla ork-kérdés. *
– Angrhul nevét nem hallottuk. Lehet, hogy ő a katonai vezető, a Vádló pedig valamiféle szakrális vezető. Sámán vagy afféle. A primitív népeknél szokás az ilyen kettősség. * Magyarázza, fittyet hányva arra, hogy valakit talán megbánt ezzel a teremben. Ő a maga részéről elutasít mindenfajta magasabb hatalmat, de még azt a demokráciának nevezett katyvaszt is, ami állítólag itt működik. A Thargokat sem kedveli különösebben azok alapján, amiket hallott róluk eddig.
A jutalom említésére meglepődik, de próbálja leplezni. Azt hitte, a bor a jutalom, de ezek szerint mást is kérhet. Esetleg még több bort? Micarthara tudja mit akar, és magabiztosan közli is a tanácsossal szándékát. Mérlegeli, hogy melyik érné meg jobban, a ló vagy a bor, végül arra jut, hogy a lovat még mindig borrá lehet tenni, ha úgy dönt, viszont a bort nem lehet lóvá tenni. Főleg, ha mindet megissza. *
– Egy lovat én is elfogadok. * Majd beleiszik a borba, hogy ne látszódjon arcán, mennyire szégyelli magát a hatalmas kérés miatt. De Arthenior egyik legbefolyásosabb politikusa áll előttük, számára talán csak egy csettintés, ami Pmirsh számára több hónapnyi munka gyümölcse lenne. Kár lenne kihasználni az alkalmat. Ha nemet mond, még mindig kérheti inkább a borokat. *
//Szedett-vedett kompánia//
* Miután minden fontosabb információ elhangzik, a tanácsos magukra hagyja őket. A többiek néma csendben várják, egyedül Ennából tör elő egy hang. A csapat moráljának nem tett jót, hogy épp Strat úrfit ragadta el a vég. Ő most is biztosan dalra fakadna vagy legalább mondana valami humorosat, ami megtörné a csendet. Úgy véli, a tündérnél csak Norennar halála lett volna súlyosabb. Vezető nélkül talán már a szántóföldön szétszóródtak volna, ha nem tudtak volna megegyezni abban, hogy mi tévők legyenek. Persze ez nem enyhít a bánatukon; a bárd halála, sőt, bármelyikük halála megrázta volna a társaság összes tagját. A saját életét tartja a legkevesebbre innen. Amíg Evenre várnak, körbesétál a teremben. Rég (vagy talán soha sem) járt ilyen előkelő helyen. A hófehérre meszelt falak, a márványpadló, a vörös függöny mind olyan hatást kelt, mintha egy királyi palotában járnának. Nem érzi idevalónak magát. Ha a Kis Tanácsteremben van ablak, akkor kinéz rajta, szemügyre veszi a kilátást, azaz vélhetőleg a polgárnegyed kevésbé fényűző házait. Aztán kis idő után megszólal. *
– Vajon nem felejti el a bort? * Tudja, hogy ügyük fontosabb most az italnál, de attól még az se elhanyagolható. Fajtársa nemsokára visszatér, és – nagy örömére – nem üres kézzel. Nem kell neki kétszer mondani, rögvest az egyik üvegért nyúl, és mivel poharat nem hozott a másik, úgy veszi, hogy a régi, jól bevált módon kell fogyasztaniuk: üvegből. Ha sikerül kinyitnia az üveget, meg is húzza. Legalább nem hiába baktatott el a pusztáig, meg vissza. Az nem zavartja különösebben, ha egyedül iszik, bár furcsállja, hogy a többiek ennyire ragaszkodnak józanságukhoz.
~ Már megszokhattam volna. ~
Az üzenetet ő is elolvassa, de elsőre nincs különösebb hozzáfűzni valója. Inkább csak magában értelmezi, gondolja át a tartalmát. Végül miután már mindenki elmondta a maga szövegét, ő is megszóla ork-kérdés. *
– Angrhul nevét nem hallottuk. Lehet, hogy ő a katonai vezető, a Vádló pedig valamiféle szakrális vezető. Sámán vagy afféle. A primitív népeknél szokás az ilyen kettősség. * Magyarázza, fittyet hányva arra, hogy valakit talán megbánt ezzel a teremben. Ő a maga részéről elutasít mindenfajta magasabb hatalmat, de még azt a demokráciának nevezett katyvaszt is, ami állítólag itt működik. A Thargokat sem kedveli különösebben azok alapján, amiket hallott róluk eddig.
A jutalom említésére meglepődik, de próbálja leplezni. Azt hitte, a bor a jutalom, de ezek szerint mást is kérhet. Esetleg még több bort? Micarthara tudja mit akar, és magabiztosan közli is a tanácsossal szándékát. Mérlegeli, hogy melyik érné meg jobban, a ló vagy a bor, végül arra jut, hogy a lovat még mindig borrá lehet tenni, ha úgy dönt, viszont a bort nem lehet lóvá tenni. Főleg, ha mindet megissza. *
– Egy lovat én is elfogadok. * Majd beleiszik a borba, hogy ne látszódjon arcán, mennyire szégyelli magát a hatalmas kérés miatt. De Arthenior egyik legbefolyásosabb politikusa áll előttük, számára talán csak egy csettintés, ami Pmirsh számára több hónapnyi munka gyümölcse lenne. Kár lenne kihasználni az alkalmat. Ha nemet mond, még mindig kérheti inkább a borokat. *
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:12:46
Üzenet elküldve: 2025-08-15 09:12:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Even reakciója nem az amit várt. Nem lepődött meg, ami épp Micarthara meglepődését eredményezi. Az megy, hogy még ott is hagyja őket felettébb gyanús. Amíg a tanácstag vissza nem ér, addig elteszi az orkfejet a hátizsákjába. Nem sok kell és megjelenik egy tekerccsel és borral. A borra nemet mond, ellenben a tekercs tartalma érdekesebb. Norennar mögül olvassa el.
~Érdekes.~
Ennyit tud, hozzá tenni.
~Tehát a város már előre tudta, hogy miről is van szó. Akkor miért nem csináltak semmit?~
Micarthara előbb hitt volna a hírnöknek, mintsem saját maguknak. Még most is nehéz elhinni az egészet. A tanács részére így viszont teljes a kép. Ahogy számukra is.
Az ork említésére felhúzza szemöldökét.
~Artheniorban lenne a fegyver?~
Rak össze Even és Norennar szavaira egy érdekes gondolatot.
Ahogy a többieket hallgatja egy vészjósló ötlete támad. Azt már tudják, hogy a pusztában van egy erőd, de lehet valahol máshol is? Akárhogy is töri a fejét Thara, csak egy jut hirtelen eszébe, az ingoványban lévő banditatábor.
Sokszor hallott már karavánok tulajdonosaitól meséket róla.
~Romtábor talán? Ez lehet a neve. Lehetséges, hogy ott is vannak orkok? Ebben az esetben a Vashegy kevés lesz.~
Az aggodalom kiül Thara arcára de nem mond semmit, jelenleg. Kint majd beavatja a többieket. Nem bízik a tanácsban. Eddig is egy fontos információt tartottak vissza. Ezek után nem szívesen osztaná meg velük előérzetét. Főleg mert csak előérzet.
A jutalom hallatán nem habozik.*
-Egy lovat kérek, olyat amely akár két embert is elbír a hátán. Legyen felszerelve. Meg egy hivatalos iratot, ahol elismerik az erőd és az orkok jelentett veszélyt. A Vashegy népét figyelmeztetni akarom, hogy felkészüljenek a bajra.
*Mondja komolyan.*
-Meg egy üveg bort.
*Mutat a ládikóra. Hátha még később jól fog jönni az ital.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Even reakciója nem az amit várt. Nem lepődött meg, ami épp Micarthara meglepődését eredményezi. Az megy, hogy még ott is hagyja őket felettébb gyanús. Amíg a tanácstag vissza nem ér, addig elteszi az orkfejet a hátizsákjába. Nem sok kell és megjelenik egy tekerccsel és borral. A borra nemet mond, ellenben a tekercs tartalma érdekesebb. Norennar mögül olvassa el.
~Érdekes.~
Ennyit tud, hozzá tenni.
~Tehát a város már előre tudta, hogy miről is van szó. Akkor miért nem csináltak semmit?~
Micarthara előbb hitt volna a hírnöknek, mintsem saját maguknak. Még most is nehéz elhinni az egészet. A tanács részére így viszont teljes a kép. Ahogy számukra is.
Az ork említésére felhúzza szemöldökét.
~Artheniorban lenne a fegyver?~
Rak össze Even és Norennar szavaira egy érdekes gondolatot.
Ahogy a többieket hallgatja egy vészjósló ötlete támad. Azt már tudják, hogy a pusztában van egy erőd, de lehet valahol máshol is? Akárhogy is töri a fejét Thara, csak egy jut hirtelen eszébe, az ingoványban lévő banditatábor.
Sokszor hallott már karavánok tulajdonosaitól meséket róla.
~Romtábor talán? Ez lehet a neve. Lehetséges, hogy ott is vannak orkok? Ebben az esetben a Vashegy kevés lesz.~
Az aggodalom kiül Thara arcára de nem mond semmit, jelenleg. Kint majd beavatja a többieket. Nem bízik a tanácsban. Eddig is egy fontos információt tartottak vissza. Ezek után nem szívesen osztaná meg velük előérzetét. Főleg mert csak előérzet.
A jutalom hallatán nem habozik.*
-Egy lovat kérek, olyat amely akár két embert is elbír a hátán. Legyen felszerelve. Meg egy hivatalos iratot, ahol elismerik az erőd és az orkok jelentett veszélyt. A Vashegy népét figyelmeztetni akarom, hogy felkészüljenek a bajra.
*Mondja komolyan.*
-Meg egy üveg bort.
*Mutat a ládikóra. Hátha még később jól fog jönni az ital.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:42:41
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:42:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*A tanácsos megfeszül, és ahogy végigérnek a mondandójukon, eltűnik valahol hátul.*
- Ó-ó.
*Szólal meg, amint Even elhagyja a termet. Bizony. Ez bajt jelez. Feszülten várja, mi sül ki ebből. Mikor az elf visszatér, bort hoz magával. Enna szemöldöke csodálkozva, szinte rosszallón szalad fel. Azt még megérti, ha egy idős alkoholista első gondolata a helyzetükben az ital, na de hogy egy tanácsos ebben partner legyen? Ha bárki iszik a borból, ő ugyan nem nézi le érte, de a maga részéről nem érzi ideillőnek. Túlságosan dolgozik benne az adrenalin, túl súlyos a téma. Azért egy kurtát biccent, hogy megköszönje a felajánlást.
Ha Norennar végzett a tekerccsel, nyújtja érte a kezét, és ő is elolvassa. Nem zavarja, ha esetleg más kikapná a kezéből, de mindenképpen sorra szeretne kerülni. Arra is figyel, hogy másoknak felkínálja. Ha végeztek, visszaadja a tanácsosnak.
~ Nyakig szarban vagyunk. Csodás. ~ összegzi az olvasmányt.
Nem lepi meg, hogy nem vették komolyan a tekercset először. De a többi információ birtokában már reméli, kapják magukat ezek a mihasznák, és intézkednek. Hiába sajnálkozik az elf, utána viszont félvállról veszi a témát, mintha a Vashegy mindenre megoldás lenne. Ez nem tetszik Ennának.*
- Ezek nem fognak megállni.
*Mondja komolyan. Nem szemrehányóan, de kellően határozottan. Látta, mekkora erődjük van.
Mindenkit hagy szóhoz jutni, de ügyel rá, hogy ő is sorra kerüljön. Jutalomnak természetesen örülne, de fogalma sincs, mit adhatnának nekik egy papírokkal üzletelő hivatalban. A többiekre bízza, hogy kialkudjanak valamit. Egyetlen dolog üti meg a fülét csupán.*
- És egy tündér. *Toldja meg a felsorolást.* Volt velünk egy tündér is. *Lebiggyedő ajkai sugallják, mi lett társuk sorsa.* A füstöt akartuk megnézni, és gondoltuk, együtt nagyobb biztonságban leszünk.
* ~ Hát, jól rábasztunk. ~ gondolja keserűen.*
//Szedett-vedett kompánia//
*A tanácsos megfeszül, és ahogy végigérnek a mondandójukon, eltűnik valahol hátul.*
- Ó-ó.
*Szólal meg, amint Even elhagyja a termet. Bizony. Ez bajt jelez. Feszülten várja, mi sül ki ebből. Mikor az elf visszatér, bort hoz magával. Enna szemöldöke csodálkozva, szinte rosszallón szalad fel. Azt még megérti, ha egy idős alkoholista első gondolata a helyzetükben az ital, na de hogy egy tanácsos ebben partner legyen? Ha bárki iszik a borból, ő ugyan nem nézi le érte, de a maga részéről nem érzi ideillőnek. Túlságosan dolgozik benne az adrenalin, túl súlyos a téma. Azért egy kurtát biccent, hogy megköszönje a felajánlást.
Ha Norennar végzett a tekerccsel, nyújtja érte a kezét, és ő is elolvassa. Nem zavarja, ha esetleg más kikapná a kezéből, de mindenképpen sorra szeretne kerülni. Arra is figyel, hogy másoknak felkínálja. Ha végeztek, visszaadja a tanácsosnak.
~ Nyakig szarban vagyunk. Csodás. ~ összegzi az olvasmányt.
Nem lepi meg, hogy nem vették komolyan a tekercset először. De a többi információ birtokában már reméli, kapják magukat ezek a mihasznák, és intézkednek. Hiába sajnálkozik az elf, utána viszont félvállról veszi a témát, mintha a Vashegy mindenre megoldás lenne. Ez nem tetszik Ennának.*
- Ezek nem fognak megállni.
*Mondja komolyan. Nem szemrehányóan, de kellően határozottan. Látta, mekkora erődjük van.
Mindenkit hagy szóhoz jutni, de ügyel rá, hogy ő is sorra kerüljön. Jutalomnak természetesen örülne, de fogalma sincs, mit adhatnának nekik egy papírokkal üzletelő hivatalban. A többiekre bízza, hogy kialkudjanak valamit. Egyetlen dolog üti meg a fülét csupán.*
- És egy tündér. *Toldja meg a felsorolást.* Volt velünk egy tündér is. *Lebiggyedő ajkai sugallják, mi lett társuk sorsa.* A füstöt akartuk megnézni, és gondoltuk, együtt nagyobb biztonságban leszünk.
* ~ Hát, jól rábasztunk. ~ gondolja keserűen.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:12:04
Üzenet elküldve: 2025-08-14 22:12:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 349
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió – I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar, miután befejezi saját beszámolóját, figyelmesen hallgatja végig Enna kiegészítését, tekintetét az elfre szegezve, mintha mérlegelné, mennyire hatnak rá a szavak. Aztán Pmirsh rövid megjegyzése következik, és bár a helyzet súlya nyomasztó, a szája szegletében apró rándulás fut végig. Halk, alig hallható kuncogás szökik ki belőle, de egy pillanat alatt visszafogja magát. A tanácsost továbbra is éberen figyeli. Mikor az ujjai a legközelebbi padsor szélébe kapaszkodnak, a fehérre feszülő ízületek és a mozdulat enyhe remegése nem kerüli el a figyelmét, mintha csak attól félne, hogy elbillen. Norennar enyhén feljebb vonja egyik szemöldökét. Even ezen apró gesztusa többet árul el neki a helyzet komolyságáról, mint a kimondott szavak.
A rövid utasításra, hogy várjanak, csak bólint. Nem ül le, ölbe tett kézzel marad állva, mozdulatlanul, mintha a türelem lenne a legtermészetesebb erénye. Amikor Even visszatér, tekintete azonnal a hóna alatt lévő tekercsre szegeződik. A boros láda hidegen hagyja, még csak meg sem mozdul érte. Amint a lehetőség adódik, egy lépéssel közelebb lép és kinyújtja a kezét a pergamen felé. Határozott, de nem tolakodó mozdulattal veszi át, majd széthajtja, úgy, hogy a mellette állók is ráláthassanak. Szemei gyorsan, de alaposan futnak végig a sorokon, miközben a szája finoman elhúzódik. Miután végzett, felpillant, majd a tekercset átnyújtja annak, aki igényt tart rá. Ha nem akad jelentkező, visszanyújtja Evennek.*
- Még jó, hogy Artheniornak nincs kapuja… *Morogja halkan maga elé, majd valamivel hangosabban folytatja.* - Erről az Angrhulról viszont nem hallottunk. Csak a Vádlót említették az orkok, akikkel volt szerencsénk összefutni.
*Ahogy Even a Romvárosban megölt ork történetét említi, Norennar tekintete szinte azonnal kitágul. Egy fél lélegzetvételnyi késlekedés nélkül szólal meg:*
- A Fegyver! *A hangja túl élesen hasít a terembe, és már a kimondás pillanatában érzi, hogy túl hangos volt. Az egyik kezével a tarkóját vakarja, mintha ezzel próbálná rendezni a gondolatait. Hangja ezután ismét szárazabb, nyugodtabb lesz.* - Az egyik ork valami fegyvert említett. Pontosabban azt mondták, hogy hordák jönnek. Valami úr zászlója alatt egyesülnek… És ha megtalál valami fegyvert, akkor minden ork csatlakozni fog hozzá.
*Amikor a tanácsos a Thargokra hivatkozik, Norennar ismét halk kuncogásba kezd. Nem titkolja, hogy nincs nagy hite abban, hogy a barbárok sokáig húznák a hordával szemben. A jutalom említésére csak megvonja a vállát, mintha ez a része az egésznek teljesen mellékes lenne számára. A kérdés, hogy miként kerültek a pusztaságba, nem kap azonnal választ, Norennar csak Ennára, majd Tharára pillant, mintha hagyná, hogy mások döntsenek róla, elmondják-e a történetet. Számára ez már irreleváns témának bizonyul.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.14 22:12:12
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar, miután befejezi saját beszámolóját, figyelmesen hallgatja végig Enna kiegészítését, tekintetét az elfre szegezve, mintha mérlegelné, mennyire hatnak rá a szavak. Aztán Pmirsh rövid megjegyzése következik, és bár a helyzet súlya nyomasztó, a szája szegletében apró rándulás fut végig. Halk, alig hallható kuncogás szökik ki belőle, de egy pillanat alatt visszafogja magát. A tanácsost továbbra is éberen figyeli. Mikor az ujjai a legközelebbi padsor szélébe kapaszkodnak, a fehérre feszülő ízületek és a mozdulat enyhe remegése nem kerüli el a figyelmét, mintha csak attól félne, hogy elbillen. Norennar enyhén feljebb vonja egyik szemöldökét. Even ezen apró gesztusa többet árul el neki a helyzet komolyságáról, mint a kimondott szavak.
A rövid utasításra, hogy várjanak, csak bólint. Nem ül le, ölbe tett kézzel marad állva, mozdulatlanul, mintha a türelem lenne a legtermészetesebb erénye. Amikor Even visszatér, tekintete azonnal a hóna alatt lévő tekercsre szegeződik. A boros láda hidegen hagyja, még csak meg sem mozdul érte. Amint a lehetőség adódik, egy lépéssel közelebb lép és kinyújtja a kezét a pergamen felé. Határozott, de nem tolakodó mozdulattal veszi át, majd széthajtja, úgy, hogy a mellette állók is ráláthassanak. Szemei gyorsan, de alaposan futnak végig a sorokon, miközben a szája finoman elhúzódik. Miután végzett, felpillant, majd a tekercset átnyújtja annak, aki igényt tart rá. Ha nem akad jelentkező, visszanyújtja Evennek.*
- Még jó, hogy Artheniornak nincs kapuja… *Morogja halkan maga elé, majd valamivel hangosabban folytatja.* - Erről az Angrhulról viszont nem hallottunk. Csak a Vádlót említették az orkok, akikkel volt szerencsénk összefutni.
*Ahogy Even a Romvárosban megölt ork történetét említi, Norennar tekintete szinte azonnal kitágul. Egy fél lélegzetvételnyi késlekedés nélkül szólal meg:*
- A Fegyver! *A hangja túl élesen hasít a terembe, és már a kimondás pillanatában érzi, hogy túl hangos volt. Az egyik kezével a tarkóját vakarja, mintha ezzel próbálná rendezni a gondolatait. Hangja ezután ismét szárazabb, nyugodtabb lesz.* - Az egyik ork valami fegyvert említett. Pontosabban azt mondták, hogy hordák jönnek. Valami úr zászlója alatt egyesülnek… És ha megtalál valami fegyvert, akkor minden ork csatlakozni fog hozzá.
*Amikor a tanácsos a Thargokra hivatkozik, Norennar ismét halk kuncogásba kezd. Nem titkolja, hogy nincs nagy hite abban, hogy a barbárok sokáig húznák a hordával szemben. A jutalom említésére csak megvonja a vállát, mintha ez a része az egésznek teljesen mellékes lenne számára. A kérdés, hogy miként kerültek a pusztaságba, nem kap azonnal választ, Norennar csak Ennára, majd Tharára pillant, mintha hagyná, hogy mások döntsenek róla, elmondják-e a történetet. Számára ez már irreleváns témának bizonyul.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.14 22:12:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 339-358