//Üzleti ügyek//
*Különös érzés fészkeli be magát a szívébe, mikor a kopasz hivatalnok árnyék módjára követi őt a kijárat irányába. Egy pillanatra az az érzése támad, hogy őt most figyelik, nehogy megint valami incidenst okozzon. Esetleg azt ellenőrzi a hivatalnok, hogy tényleg elhagyja-e a tanács épületét. Saját igazát, úgy tűnik, hiába is bizonygatná, valószínűleg rendbontónak nyilvánították ki. Rövidesen egy magasabb férfivel találkozik. Mint valami kísérőgárda, olyan ez az egész. Még mutatni se kell neki, nagyjából be tudja tájolni, hol is van a kijárat. Ösztönösen tesz egy lépést abba az irányba, ám ekkor éri a felismerés: nem is arra kéne mennie. ~Ezt nem értem. Nem arra van a kijárat? Vagy a hasonló esetekre tartogatnak egy külön ajtót?~ De hát csak győzedelmeskedik fölötte önnön kíváncsisága, így végül is rászánja magát, hogy kövesse a magas férfit. Most már tényleg úgy néz ki, mintha valamiféle veszélyes bűnöző lenne, akit szemmel kell tartani, s ha újabb rendbontásra adná a fejét, meg is kell büntetni. De azért csak követi az előtte lépkedő hivatalnokot, mindezt pedig mély hallgatásba burkolózva teszi. Rövidesen egy meglehetősen szűks helyiségbe érnek. ~Hát ez meg mi?~ Képtelenségnek tartja, hogy börtön legyen, ahhoz túl kicsi, és úgy általában nem is börtön jellege van. Igaz, efféle helyen még nem járt, szóval konkrét fogalma nincs is a börtön kinézetéről. Mondjuk az tény, hogy a jövőben sem szeretne rácsok mögé kerülni. Teljességgel biztos abban, hogy nem is fog. A felszólításnak eleget téve helyet foglal az üresen maradt helyen. Naná, hogy figyelmes, hisz most a sorsáról van szó. Rögtön fény is derül a jegyzőkönyvezésre. Nem érti, hogy elsőnek ezt miért nem tudták elmondani neki, de most már teljesen mindegy. Viszont újra felgyullad benne a remény lángja, hogy még ma talán be tudja fejezni ügyeinek intézését. Annál jobb lenne, legalább viszonylag hamar túl lenne rajta, nem kéne napokkal eltolni.*
- Czerenä Paldhowar vagyok. A négyes ablaktól szerettem volna eljutni az egyes ablakhoz. Séta közben az üzletemhez megkapott engedélyeket néztem. Nem vettem észre, hogy áll ott valaki, így figyelmetlenségem miatt nekimentem. Egy magas férfi volt, aki erre felmérgesedett.
*Tovább nem mondja, úgy véli, innen már mindent tudnak.*