Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-22 08:11:56
Üzenet elküldve: 2025-11-22 08:11:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Miközben ikre beszél, arra gondol, hogy mindez hogyan hatna rá, ha valóban megtörtént volna, s most újra el kellene mesélnie. Sejtelmei szerint nem csak most, hanem még rengetegszer kell valamelyikük ajkait elhagyni a szavaknak, amiknek érzelmeket, hatást kell másokban kiváltani, de neki pont úgy kell tennie, mintha ezen érzelmeken úrrá próbálna lenni. Megfelelő szerep a számára, hiszen amúgy sem okoz gondot a rejtegetés, na de most éppen egy keveset láttatnia kell abból, ami nincs. Muszáj hát a két igazi leányzó halálára gondolnia, arra, amit akkor érzett, s látott, így hát végigfut testén a borzongás, amit a karfára fonódó keze erős szorításával fojt le ismét. Nem is olyan nehéz ez, főleg, ha van miből merítenie. Sok egyebet nem kíván hozzátenni a történethez, mindent elmondott vére, de azért néhány mondatra még futja.*
- A lázadás elvette a szüleinket és a reményt, hogy a házunk nevét könnyedén adja tovább a születendő öcsénk. Mert hittük, hogy fiúgyermek lát majd napvilágot. De ő nem látta meg a fényt végül, anyánkkal távozott. *Megremeg a szája széle, de aztán nyel egyet, s kijjebb húzza magát.*
- Eeyr így hát ránk bízta, hogy újra felvirágoztassuk a Tharisse nevet. Nincs egyebünk, mint a gyermekkorunkban kapott ékszereink, de ha javainkhoz jutunk, nem csupán önkényesen használnánk azt, hanem a várost is szolgálnánk. Minden fájdalom ellenére, csak a jószándék és a szeretet az, ami vezérelheti az utunkat, így ennek fényében ténykednénk Artheniorban, Uram. *Eeyr tanait is beleszövi mondandójába, csak a miheztartás végett. Eztán lélektükrei a hivatalnok szemeiben keresnek egy pillanatnyi megnyugvást, majd enyhén le is süti, annak papírjaira, de nem azt olvasgatva.*
*Miközben ikre beszél, arra gondol, hogy mindez hogyan hatna rá, ha valóban megtörtént volna, s most újra el kellene mesélnie. Sejtelmei szerint nem csak most, hanem még rengetegszer kell valamelyikük ajkait elhagyni a szavaknak, amiknek érzelmeket, hatást kell másokban kiváltani, de neki pont úgy kell tennie, mintha ezen érzelmeken úrrá próbálna lenni. Megfelelő szerep a számára, hiszen amúgy sem okoz gondot a rejtegetés, na de most éppen egy keveset láttatnia kell abból, ami nincs. Muszáj hát a két igazi leányzó halálára gondolnia, arra, amit akkor érzett, s látott, így hát végigfut testén a borzongás, amit a karfára fonódó keze erős szorításával fojt le ismét. Nem is olyan nehéz ez, főleg, ha van miből merítenie. Sok egyebet nem kíván hozzátenni a történethez, mindent elmondott vére, de azért néhány mondatra még futja.*
- A lázadás elvette a szüleinket és a reményt, hogy a házunk nevét könnyedén adja tovább a születendő öcsénk. Mert hittük, hogy fiúgyermek lát majd napvilágot. De ő nem látta meg a fényt végül, anyánkkal távozott. *Megremeg a szája széle, de aztán nyel egyet, s kijjebb húzza magát.*
- Eeyr így hát ránk bízta, hogy újra felvirágoztassuk a Tharisse nevet. Nincs egyebünk, mint a gyermekkorunkban kapott ékszereink, de ha javainkhoz jutunk, nem csupán önkényesen használnánk azt, hanem a várost is szolgálnánk. Minden fájdalom ellenére, csak a jószándék és a szeretet az, ami vezérelheti az utunkat, így ennek fényében ténykednénk Artheniorban, Uram. *Eeyr tanait is beleszövi mondandójába, csak a miheztartás végett. Eztán lélektükrei a hivatalnok szemeiben keresnek egy pillanatnyi megnyugvást, majd enyhén le is süti, annak papírjaira, de nem azt olvasgatva.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-17 22:06:10
Üzenet elküldve: 2025-11-17 22:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*Húga színpadiasan és hatásosan zárja a történetüket, mely úgy tűnik, hogy meg is győzi az urat. Legalábbis továbbra sem látja kételkedésnek semmi jelét. Azonban, mikor elhangzik az újabb kérés a hivatalnok részéről, Corillette nem szólal meg azonnal. Nehéz, fájdalmas és nyomasztó csend ül a kis szobára, mintha minden jelenlévőnek át kellene élnie, hogy mennyire nehéz is a két lánynak most a családjáról beszélni, de mind tudják, hogy muszáj. Ez egy szükséges rossz, amin át kell esni ahhoz, hogy a legjobbat remélhessék.*
- A szüleink nevét már hallhatta, uram. *Kezd végül bele ezzel a feleletébe, majd folytatja.* A nagyszüleink már akkor sem éltek, mikor egészen fiatalok voltunk. Nem tudjuk, miben haltak meg, a szüleink soha nem akartak ezzel terhelni minket. A nevelőnket, aki kimenekített minket a városból, mi csak Merdaen néniként ismertük, nem tudtuk a teljes nevét. Artheniorban éltek még édesanyánk testvérei is, sokszor látogattuk őket, de már nagyon idősek voltak, az istennő újabb csodája lenne, ha túlélték volna a lázadást. Jóanyánk volt a legfiatalabb testvér közülük. Édesapánk testvére messze lakott tőlünk, és nem is voltak jóban, tudja, a megszokott hatalmi harcok okán, így a családnak azt az ágát nem igazán ismertük. *Elbeszéléséhez természetesen neveket is társít a Tharisse családfáról, hisz sejti, hogy nem a hozzájuk kapcsolódó történet, hanem az a fontos, hogy mennyire ismeri a családját.*
- Sajnálom uram, de semmilyen hivatalos okiratunk nincs. Nekem csak ez maradt meg drága húgom mellett, ami a családunkra emlékeztethet. *A ruhája alól előhúzza a nyakláncát, melyen egy jellegzetes szem amulett található. Hogy miért pont az, azt nem tudja, de magabiztosan mutatja meg a hivatalnoknak, hisz erről pontosan tudja, hogy valóban Corillette gyerekkori ajándéka volt a szüleitől, hisz személyesen ő árulta ezt el. Ezek után elhallgat, és fél szemmel Lyssira felé pillant. Ő maga már nem kíván mást mondani.*
*Húga színpadiasan és hatásosan zárja a történetüket, mely úgy tűnik, hogy meg is győzi az urat. Legalábbis továbbra sem látja kételkedésnek semmi jelét. Azonban, mikor elhangzik az újabb kérés a hivatalnok részéről, Corillette nem szólal meg azonnal. Nehéz, fájdalmas és nyomasztó csend ül a kis szobára, mintha minden jelenlévőnek át kellene élnie, hogy mennyire nehéz is a két lánynak most a családjáról beszélni, de mind tudják, hogy muszáj. Ez egy szükséges rossz, amin át kell esni ahhoz, hogy a legjobbat remélhessék.*
- A szüleink nevét már hallhatta, uram. *Kezd végül bele ezzel a feleletébe, majd folytatja.* A nagyszüleink már akkor sem éltek, mikor egészen fiatalok voltunk. Nem tudjuk, miben haltak meg, a szüleink soha nem akartak ezzel terhelni minket. A nevelőnket, aki kimenekített minket a városból, mi csak Merdaen néniként ismertük, nem tudtuk a teljes nevét. Artheniorban éltek még édesanyánk testvérei is, sokszor látogattuk őket, de már nagyon idősek voltak, az istennő újabb csodája lenne, ha túlélték volna a lázadást. Jóanyánk volt a legfiatalabb testvér közülük. Édesapánk testvére messze lakott tőlünk, és nem is voltak jóban, tudja, a megszokott hatalmi harcok okán, így a családnak azt az ágát nem igazán ismertük. *Elbeszéléséhez természetesen neveket is társít a Tharisse családfáról, hisz sejti, hogy nem a hozzájuk kapcsolódó történet, hanem az a fontos, hogy mennyire ismeri a családját.*
- Sajnálom uram, de semmilyen hivatalos okiratunk nincs. Nekem csak ez maradt meg drága húgom mellett, ami a családunkra emlékeztethet. *A ruhája alól előhúzza a nyakláncát, melyen egy jellegzetes szem amulett található. Hogy miért pont az, azt nem tudja, de magabiztosan mutatja meg a hivatalnoknak, hisz erről pontosan tudja, hogy valóban Corillette gyerekkori ajándéka volt a szüleitől, hisz személyesen ő árulta ezt el. Ezek után elhallgat, és fél szemmel Lyssira felé pillant. Ő maga már nem kíván mást mondani.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-15 19:51:08
Üzenet elküldve: 2025-11-15 19:51:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A hamis igazság pillanata//
*A hivatalnok csendben hallgatja végig a hölgyek elbeszélését. Bólogat, közben jegyzetel, és próbál részvétet mutatni a hölgyek felé. Olykor őszinte is a részvét, máskor csak udvariasságból teszi. Nem mintha ne lenne neki szíve, de hát a munkája az, hogy alapos legyen, elemző, megfelelő mértékben bizalmatlan, és hosszú évtizedek óta eszerint dolgozza végig mindennapjait.*
- Értem, értem. Nos, bizonyára kellemetlen a kérés, de kérem, hogy ejtsenek most pár szót a rokonaikról. Mindenkiről, akit fel tudnak idézni, és hogy bárkinek a sorsáról van-e tényleges értesülésük.
*kéri aztán. Ez nem is annyira a testvérpár vizsgáztatásáról szól, sokkal inkább azért kell, mert maga a városvezetés is vajmi keveset tud az egykori nemesek sorsának alakulásáról. Nyilván valamennyire itt is tudják, hogy egyik-másik nemesi családnak kik voltak az ismertebb tagjai. Azt azonban csak hiányosan, hogy ezek közül kivel mi lett.
Miután a Tharisse ikrek ezzel végeztek, a hivatalnok befejezi a jegyzetelést. Ha kell, hagy egy kis időt a hölgyeknek, hogy összeszedjék magukat, ha az emlékek felhánytorgatása meggyötri az érzelmeiket. Majd így folytatja.*
- Kaptak-e a menekülésük előtt bármilyen tárgyat, ami személyazonosságukat igazolni tudná? Nemesi okmány, vagy bármilyen egyéb okmány? Jellegzetes családi ékszer, pecsétgyűrű, efféle?
*kérdi aztán.*
*A hivatalnok csendben hallgatja végig a hölgyek elbeszélését. Bólogat, közben jegyzetel, és próbál részvétet mutatni a hölgyek felé. Olykor őszinte is a részvét, máskor csak udvariasságból teszi. Nem mintha ne lenne neki szíve, de hát a munkája az, hogy alapos legyen, elemző, megfelelő mértékben bizalmatlan, és hosszú évtizedek óta eszerint dolgozza végig mindennapjait.*
- Értem, értem. Nos, bizonyára kellemetlen a kérés, de kérem, hogy ejtsenek most pár szót a rokonaikról. Mindenkiről, akit fel tudnak idézni, és hogy bárkinek a sorsáról van-e tényleges értesülésük.
*kéri aztán. Ez nem is annyira a testvérpár vizsgáztatásáról szól, sokkal inkább azért kell, mert maga a városvezetés is vajmi keveset tud az egykori nemesek sorsának alakulásáról. Nyilván valamennyire itt is tudják, hogy egyik-másik nemesi családnak kik voltak az ismertebb tagjai. Azt azonban csak hiányosan, hogy ezek közül kivel mi lett.
Miután a Tharisse ikrek ezzel végeztek, a hivatalnok befejezi a jegyzetelést. Ha kell, hagy egy kis időt a hölgyeknek, hogy összeszedjék magukat, ha az emlékek felhánytorgatása meggyötri az érzelmeiket. Majd így folytatja.*
- Kaptak-e a menekülésük előtt bármilyen tárgyat, ami személyazonosságukat igazolni tudná? Nemesi okmány, vagy bármilyen egyéb okmány? Jellegzetes családi ékszer, pecsétgyűrű, efféle?
*kérdi aztán.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-13 21:43:18
Üzenet elküldve: 2025-11-13 21:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Eddig nem ütköztek falakba, ámbár igen kevés idejük volt még bármiféle következtetést levonni. De nem esik rájuk gyanakvó pillantás, így magabiztossága még tovább fokozódik, noha most jön a neheze. Rögvest kérdést kapnak, de erre már fel voltak készülve. Hagyja, hogy most ikre ajkai meséljék el azt, amit ő maga már volt, kinek elmondott. Vére részletesebb, mint ő volt, de ide talán ez szükséges is. Lyssira tekintete elkomorul, láthatóan újraéli a történéseket, s erősen szorít a karfára, majd elernyeszti kezét, mintha jól tudná, nem adhatja gyengeségnek jelét. Játék csupán, némi érzelem kimutatása, hogy az apró jeleket is figyelhesse a hivatalnok. Mikor Corillette a mondandójának végére ér szólal csak meg.*
- Hosszú ideig reménykedtünk, hogy szüleink, Darethion Tharisse és Selaira Montrisse Tharisse is túlélték a lázadást, de miután sem a nevelőnk, sem ők nem jöttek értünk, rá kellett jönnünk, hogy minden odaveszett. A családunk széthullott, a házunk romokban, s a bányáink ki tudja ki kezében vannak most, de… Eeyr, mindvégig velünk volt. Anyánknak hála már amióta beszélni tudunk, hozzá imádkoztunk, s most visszavezetett minket Artheniorba.
*Mély levegőt vesz, s lassan fújja ki, majd tekintete elréved, hogy aztán újra erőre kapva a hivatalnokra tekintsen.*
- Ez hát a történetünk, Uram.
*Eddig nem ütköztek falakba, ámbár igen kevés idejük volt még bármiféle következtetést levonni. De nem esik rájuk gyanakvó pillantás, így magabiztossága még tovább fokozódik, noha most jön a neheze. Rögvest kérdést kapnak, de erre már fel voltak készülve. Hagyja, hogy most ikre ajkai meséljék el azt, amit ő maga már volt, kinek elmondott. Vére részletesebb, mint ő volt, de ide talán ez szükséges is. Lyssira tekintete elkomorul, láthatóan újraéli a történéseket, s erősen szorít a karfára, majd elernyeszti kezét, mintha jól tudná, nem adhatja gyengeségnek jelét. Játék csupán, némi érzelem kimutatása, hogy az apró jeleket is figyelhesse a hivatalnok. Mikor Corillette a mondandójának végére ér szólal csak meg.*
- Hosszú ideig reménykedtünk, hogy szüleink, Darethion Tharisse és Selaira Montrisse Tharisse is túlélték a lázadást, de miután sem a nevelőnk, sem ők nem jöttek értünk, rá kellett jönnünk, hogy minden odaveszett. A családunk széthullott, a házunk romokban, s a bányáink ki tudja ki kezében vannak most, de… Eeyr, mindvégig velünk volt. Anyánknak hála már amióta beszélni tudunk, hozzá imádkoztunk, s most visszavezetett minket Artheniorba.
*Mély levegőt vesz, s lassan fújja ki, majd tekintete elréved, hogy aztán újra erőre kapva a hivatalnokra tekintsen.*
- Ez hát a történetünk, Uram.
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-13 17:35:41
Üzenet elküldve: 2025-11-13 17:35:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*A legfontosabb lépés megtörtént. A bemutatkozás. A nevüket kimondják, a hivatalnokon pedig nem látszik semmi, amely arra utalhatna, hogy kételkedne bennük, de sajnos a hitét sem bizonyítja semmi. A kedvessége némileg oldani tudja Corillette feszültségét, de tudja, nem nyugodhat még meg.
A következő kérdés legalább ugyanolyan fontosnak bizonyul, mint az első: meséljék el, hogy menekültek meg és miképp éltek túl a mai napig. Néhány egészen rövid pillanatig Lyssira felé tekint, majd mikor látja, hogy húga nem szólal meg, visszafordul a hivatalnok úr felé, és kissé félretekintve, mintha olyan fájó emlékekről kellene beszélnie, melyek miatt még mások szemébe sem képes nézni kezd beszédbe.*
- A lázadás napjáról homályos emlékeim vannak. Nekem is és a húgomnak is. Nem igazán fogtuk fel, hogy mi történik körülöttünk. Fent voltunk a szobánkban, ha jól emlékszem, tanultunk, mikor a nevelőnk lépett be hozzánk. Ruhákat adott nekünk, azt mondta vegyük fel őket, mert nem ismerhet meg minket az utcán senki. Nem értettük, de engedelmeskedtünk. Apró mellékutcákon haladva hagytuk el a várost. Bármit kérdeztünk, csak annyi választ kaptunk, hogy azért kellett eljönnünk, mert veszélyes volna ott maradnunk. Felültünk egy szekérre, ami messzire, nagyon messzire vitt minket. Mint az később kiderült, egy Lichanechtől távol eső templomba kerültünk, melyet Eeyrnek szenteltek fel. A nevelőnk mondta, hogy egy ideig ott kell maradnunk, mert ott biztonságban vagyunk, és majd értünk jön, de nem jött soha. Az évek teltek, mi pedig Eeyr istennő szolgálatában segédkeztünk azoknak, kiknek szüksége volt rá. Persze, idő közben a hírek eljutottak hozzánk is. Megtudtuk az igazságot, hogy mi történt itt, Artheniorban, hogy miért kellett eljönnünk, és abba is bele kellett törődnünk, hogy senki nem fog eljönni értünk. Szóval ott voltunk, Eeyr templomában, most pedig… itt vagyunk, szeretnénk, ha újra ez a város lehetne az otthonunk. *Mondandója végére már képes a hivatalnokra nézni, szemeiben talán még néhány könnycsepp is felfedezhető, ahogy beleéli magát a történetbe.*
*A legfontosabb lépés megtörtént. A bemutatkozás. A nevüket kimondják, a hivatalnokon pedig nem látszik semmi, amely arra utalhatna, hogy kételkedne bennük, de sajnos a hitét sem bizonyítja semmi. A kedvessége némileg oldani tudja Corillette feszültségét, de tudja, nem nyugodhat még meg.
A következő kérdés legalább ugyanolyan fontosnak bizonyul, mint az első: meséljék el, hogy menekültek meg és miképp éltek túl a mai napig. Néhány egészen rövid pillanatig Lyssira felé tekint, majd mikor látja, hogy húga nem szólal meg, visszafordul a hivatalnok úr felé, és kissé félretekintve, mintha olyan fájó emlékekről kellene beszélnie, melyek miatt még mások szemébe sem képes nézni kezd beszédbe.*
- A lázadás napjáról homályos emlékeim vannak. Nekem is és a húgomnak is. Nem igazán fogtuk fel, hogy mi történik körülöttünk. Fent voltunk a szobánkban, ha jól emlékszem, tanultunk, mikor a nevelőnk lépett be hozzánk. Ruhákat adott nekünk, azt mondta vegyük fel őket, mert nem ismerhet meg minket az utcán senki. Nem értettük, de engedelmeskedtünk. Apró mellékutcákon haladva hagytuk el a várost. Bármit kérdeztünk, csak annyi választ kaptunk, hogy azért kellett eljönnünk, mert veszélyes volna ott maradnunk. Felültünk egy szekérre, ami messzire, nagyon messzire vitt minket. Mint az később kiderült, egy Lichanechtől távol eső templomba kerültünk, melyet Eeyrnek szenteltek fel. A nevelőnk mondta, hogy egy ideig ott kell maradnunk, mert ott biztonságban vagyunk, és majd értünk jön, de nem jött soha. Az évek teltek, mi pedig Eeyr istennő szolgálatában segédkeztünk azoknak, kiknek szüksége volt rá. Persze, idő közben a hírek eljutottak hozzánk is. Megtudtuk az igazságot, hogy mi történt itt, Artheniorban, hogy miért kellett eljönnünk, és abba is bele kellett törődnünk, hogy senki nem fog eljönni értünk. Szóval ott voltunk, Eeyr templomában, most pedig… itt vagyunk, szeretnénk, ha újra ez a város lehetne az otthonunk. *Mondandója végére már képes a hivatalnokra nézni, szemeiben talán még néhány könnycsepp is felfedezhető, ahogy beleéli magát a történetbe.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-12 19:55:47
Üzenet elküldve: 2025-11-12 19:55:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A hamis igazság pillanata//
*Kedves mosoly a hivatalnok válasza Eeyr említésére. Ő maga is híve az istennek, habár hivatalnoki munkájában ez kevéssé érvényesül. Itt előbb-utóbb mindenki pennaforgató géppé csiszolódik, aki lehetőleg kerüli a bonyolult döntéseket és ragaszkodik a bevett normákhoz.
Akkor kapja fel legközelebb a fejét, amikor meghallja a családnevet. Tharisse. Persze, hogy hallott róluk a régi időkben. Ez segítségére is van kissé abban, hogy felmérje, igaz lehet-e egyáltalán a hölgyek állítása. Nos, eddig semmi oka kételkedni benne: nemesekhez illő szép vonások, emberi vér. Semmit se tud azonban a Tharisse-családfáról ahhoz, hogy hajszín, szemszín, vagy kor alapján is megállapításokat tudjon tenni. Hogy emberek voltak a Tharisse-ok, annyit tudott róluk.*
- Értem, értem. Nos, Eeyr kísérje útjukat itt Artheniorban! Kérem, röviden beszéljék el, hogyan tudtak megmenekülni a Lázadás idején, és hol tartózkodtak eddig?
*kérdi kedvesen érdeklődő, de mégis tárgyilagos hangon. Sokszor feltette már ezt a kérdést sokaknak, láthatóan főleg azért, mert van az űrlapján egy szakasz, ahová ez az információ kerül majd.*
*Kedves mosoly a hivatalnok válasza Eeyr említésére. Ő maga is híve az istennek, habár hivatalnoki munkájában ez kevéssé érvényesül. Itt előbb-utóbb mindenki pennaforgató géppé csiszolódik, aki lehetőleg kerüli a bonyolult döntéseket és ragaszkodik a bevett normákhoz.
Akkor kapja fel legközelebb a fejét, amikor meghallja a családnevet. Tharisse. Persze, hogy hallott róluk a régi időkben. Ez segítségére is van kissé abban, hogy felmérje, igaz lehet-e egyáltalán a hölgyek állítása. Nos, eddig semmi oka kételkedni benne: nemesekhez illő szép vonások, emberi vér. Semmit se tud azonban a Tharisse-családfáról ahhoz, hogy hajszín, szemszín, vagy kor alapján is megállapításokat tudjon tenni. Hogy emberek voltak a Tharisse-ok, annyit tudott róluk.*
- Értem, értem. Nos, Eeyr kísérje útjukat itt Artheniorban! Kérem, röviden beszéljék el, hogyan tudtak megmenekülni a Lázadás idején, és hol tartózkodtak eddig?
*kérdi kedvesen érdeklődő, de mégis tárgyilagos hangon. Sokszor feltette már ezt a kérdést sokaknak, láthatóan főleg azért, mert van az űrlapján egy szakasz, ahová ez az információ kerül majd.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-11 18:59:00
Üzenet elküldve: 2025-11-11 18:59:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Ha a magabiztosság már nem is csak álcaként van jelen rajta, hanem valóban azzal felvértezve érkezett, a berögzült szokásait nehezen vetkőzi le, s így Corillette érezheti, hogy keze meg-meg feszül az övében. Fontos vérének, hogy abban pihenjen a sajátja, s neki is biztonságot nyújt, de egy idő után azért szeretné kihúzni belőle, mert mocskosnak érzi. Halkan sóhajt hát fel, mikor elengedheti, s akaratlan érinti türkizszín nemesi ruhájához, mintha az el tudná róla tüntetni a nemlétező koszt.
Hamar fogadják őket, készültek már a megjelenésükre, ahogy a két testvér is készült arra, hogy debütálhassanak. Hogy mit hoz a nap, még kérdés, de jó előérzete van, még akkor is, ha nem azonnali lesz a jó eredmény.*
- Eeyr áldja, Uram!
*Köszönti ő is, kissé negédes hangon, mégis kellő tartással. Helyet is foglal, s egyenes tartással, mindenféle pótcselekvést mellőzve pillant a hivatalnokra, majd ikrére.*
- Lyssira Saeliis Tharisse. Rég vártunk erre a pillanatra, köszönjük hát a drága idejét.
*Noha a nemesek olykor arrogánsak, néhány kedves szót még senki nem sérelmezett, s most kiváltképp fontos megnyerni azt, aki az ügyükben fog eljárni. Nem kezd bele rögvest semmibe természetesen, a felesleges csevegés nem a Tanácsra való. Hagyja, hadd kérdezzen a férfi első körben, vagy jusson szóhoz Cori, ha azt szeretné.*
A hozzászólás írója (Lyssira Saeliis Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.11 19:00:20
*Ha a magabiztosság már nem is csak álcaként van jelen rajta, hanem valóban azzal felvértezve érkezett, a berögzült szokásait nehezen vetkőzi le, s így Corillette érezheti, hogy keze meg-meg feszül az övében. Fontos vérének, hogy abban pihenjen a sajátja, s neki is biztonságot nyújt, de egy idő után azért szeretné kihúzni belőle, mert mocskosnak érzi. Halkan sóhajt hát fel, mikor elengedheti, s akaratlan érinti türkizszín nemesi ruhájához, mintha az el tudná róla tüntetni a nemlétező koszt.
Hamar fogadják őket, készültek már a megjelenésükre, ahogy a két testvér is készült arra, hogy debütálhassanak. Hogy mit hoz a nap, még kérdés, de jó előérzete van, még akkor is, ha nem azonnali lesz a jó eredmény.*
- Eeyr áldja, Uram!
*Köszönti ő is, kissé negédes hangon, mégis kellő tartással. Helyet is foglal, s egyenes tartással, mindenféle pótcselekvést mellőzve pillant a hivatalnokra, majd ikrére.*
- Lyssira Saeliis Tharisse. Rég vártunk erre a pillanatra, köszönjük hát a drága idejét.
*Noha a nemesek olykor arrogánsak, néhány kedves szót még senki nem sérelmezett, s most kiváltképp fontos megnyerni azt, aki az ügyükben fog eljárni. Nem kezd bele rögvest semmibe természetesen, a felesleges csevegés nem a Tanácsra való. Hagyja, hadd kérdezzen a férfi első körben, vagy jusson szóhoz Cori, ha azt szeretné.*
A hozzászólás írója (Lyssira Saeliis Tharisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.11.11 19:00:20
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-11 07:16:42
Üzenet elküldve: 2025-11-11 07:16:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*Az épületbe belépve sem ereszti el Lyssira kezét, hacsak húga nem szeretné másképp. Ez az apró gesztus számára nem csak a testvére iránt érzett szeretetet jelenti, annál sokkal többet, biztonságot, összetartást, amit ő boldogan mutat meg a nagyvilágnak.
Az előtérben elmondják, miért jöttek, válaszul pedig el is irányítják őket ahhoz a hivatalnokhoz, aki méltóztatik fogadni őket.*
- Adjon Eeyr szép napot Önnek, uram! *Köszön udvariasan, a mélyen belé nevelt vallásosság kíséretében az idős, félvér úrnak, miután beléptek hozzá, majd, ha eddig nem is, most már kénytelen kissé elszakadni ikertestvérétől, mikor hellyel kínálják őket, melyet természetesen el is fogad. Helyet foglal az egyik fotelben egyenes háttal, lábait szorosan összezárva, kezeit az ölében, összekulcsolva tartja.*
- Corillette Ysevelle Tharisse, uram… *Mondja ki büszkén, határozottan a hosszú, dallamosan csengő, nemesi nevet, amikor elhangzik a kérdés. Se többet, se kevesebbet. Ha a hivatalnok elég tanult a város történelmét illetően, akkor nincs szükség rá, sőt, egyenesen méltatlan és megalázó volna, ha bizonygatnia kellene, hogy a Tharisse név viselőjeként nemes. Lyssira helyett sem mutatkozik be, nem veszi el ikertestvérétől a lehetőséget, hogy a városba érkezésük óta először vállalhassa fel önmagát hivatalos személy előtt is.*
*Az épületbe belépve sem ereszti el Lyssira kezét, hacsak húga nem szeretné másképp. Ez az apró gesztus számára nem csak a testvére iránt érzett szeretetet jelenti, annál sokkal többet, biztonságot, összetartást, amit ő boldogan mutat meg a nagyvilágnak.
Az előtérben elmondják, miért jöttek, válaszul pedig el is irányítják őket ahhoz a hivatalnokhoz, aki méltóztatik fogadni őket.*
- Adjon Eeyr szép napot Önnek, uram! *Köszön udvariasan, a mélyen belé nevelt vallásosság kíséretében az idős, félvér úrnak, miután beléptek hozzá, majd, ha eddig nem is, most már kénytelen kissé elszakadni ikertestvérétől, mikor hellyel kínálják őket, melyet természetesen el is fogad. Helyet foglal az egyik fotelben egyenes háttal, lábait szorosan összezárva, kezeit az ölében, összekulcsolva tartja.*
- Corillette Ysevelle Tharisse, uram… *Mondja ki büszkén, határozottan a hosszú, dallamosan csengő, nemesi nevet, amikor elhangzik a kérdés. Se többet, se kevesebbet. Ha a hivatalnok elég tanult a város történelmét illetően, akkor nincs szükség rá, sőt, egyenesen méltatlan és megalázó volna, ha bizonygatnia kellene, hogy a Tharisse név viselőjeként nemes. Lyssira helyett sem mutatkozik be, nem veszi el ikertestvérétől a lehetőséget, hogy a városba érkezésük óta először vállalhassa fel önmagát hivatalos személy előtt is.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-10 22:06:24
Üzenet elküldve: 2025-11-10 22:06:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A hamis igazság pillanata//
*A Tanácsházán néhány gondosan kiválasztott hivatalnok foglalkozik a hajdani-majdani nemesek kérelmeivel. A kiválasztásuk fő szempontja az volt, hogy olyanok foglalkozzanak ezzel a kényes üggyel, akik se ellenszenvvel, se idejétmúlt alázattal nem viseltetnek az elüldözött arisztokrácia tagjai iránt. Objektívnek kell lenni, kellően tapintatosnak, de egészségesen bizalmatlannak.
Ez igaz arra a hivatalnokra is, aki a Tharisse hölgyeket fogadja. Ha a nemesek közlik az előtérben, hogy milyen ügyben érkeztek, akkor hamar útba igazítják őket hivatalnokunk felé.
Az illető egy idősebb, hajlott hátú fél-elf, gyérülő hajzattal. Felemelkedik ültéből, és úgy köszönti a hölgyeket. Hivatali berkekben nem jellemző az udvariaskodás, de mégiscsak két ifjú hölgyről van szó.*
- Foglaljanak helyet, kérem. Nos, nos, ha jól értem, egykori nemesekhez van szerencsém. Mi a kisasszonyok neve?
*kérdi, és már van is előtte valami űrlap-szerűség, amire a válaszokat fel tudja írni.*
*A Tanácsházán néhány gondosan kiválasztott hivatalnok foglalkozik a hajdani-majdani nemesek kérelmeivel. A kiválasztásuk fő szempontja az volt, hogy olyanok foglalkozzanak ezzel a kényes üggyel, akik se ellenszenvvel, se idejétmúlt alázattal nem viseltetnek az elüldözött arisztokrácia tagjai iránt. Objektívnek kell lenni, kellően tapintatosnak, de egészségesen bizalmatlannak.
Ez igaz arra a hivatalnokra is, aki a Tharisse hölgyeket fogadja. Ha a nemesek közlik az előtérben, hogy milyen ügyben érkeztek, akkor hamar útba igazítják őket hivatalnokunk felé.
Az illető egy idősebb, hajlott hátú fél-elf, gyérülő hajzattal. Felemelkedik ültéből, és úgy köszönti a hölgyeket. Hivatali berkekben nem jellemző az udvariaskodás, de mégiscsak két ifjú hölgyről van szó.*
- Foglaljanak helyet, kérem. Nos, nos, ha jól értem, egykori nemesekhez van szerencsém. Mi a kisasszonyok neve?
*kérdi, és már van is előtte valami űrlap-szerűség, amire a válaszokat fel tudja írni.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-08 10:13:00
Üzenet elküldve: 2025-11-08 10:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hamis igazság pillanata//
*Az elmúlt időszak eseményei, a belefektetett energia megtette a hatását. Már nem csak fejben érzi magát felkészülnek, szép lassan a testét is tudja uralni, s nem néz folyvást a kezére, nem szeretné állandó jelleggel víz alatt tudni azt. Meg sem remeg, büszkén kihúzva magát, kellő tartással, mégis kecses mozdulatokkal sétál ikre mellett, hogy végre megtegyék az első igazán nagy lépésüket. Nem remél azonnali sikert, nem ringatja magát hamis illúziókba, de ha már tudja, hogy mire van szüksége a Tanácsnak a bizonyításhoz, hát az előre fogja lendíteni az ügyüket. S ki tudja, lehet könnyebb dolguk lesz, mint azt reméli. Meglehetőst sokat ügyeskedtek azon, hogy megfelelő társaságban tudják magukat olykor, kik, ha vélt fizetségért, vagy épp kecsegtető kapcsolatuk reményéért akár hajlandóak őket megsegíteni. Egy biztos: várakozással teli, s a kékeszöld szemeiben ott csillan az eltökéltség.
Vére felé tekint, s mosolya okán amaz is megnyugodhat… nem az összetört, remegő gyomrú Lyssira áll mellette, hanem az, aki teljesen biztos abban, hogy sikerre viszik a dolgukat. Ő maga is rászorít a tenyeréhez simuló kézre, majd vonásait még egy leheletnyit rendezve lép be Corillette oldalán.*
*Az elmúlt időszak eseményei, a belefektetett energia megtette a hatását. Már nem csak fejben érzi magát felkészülnek, szép lassan a testét is tudja uralni, s nem néz folyvást a kezére, nem szeretné állandó jelleggel víz alatt tudni azt. Meg sem remeg, büszkén kihúzva magát, kellő tartással, mégis kecses mozdulatokkal sétál ikre mellett, hogy végre megtegyék az első igazán nagy lépésüket. Nem remél azonnali sikert, nem ringatja magát hamis illúziókba, de ha már tudja, hogy mire van szüksége a Tanácsnak a bizonyításhoz, hát az előre fogja lendíteni az ügyüket. S ki tudja, lehet könnyebb dolguk lesz, mint azt reméli. Meglehetőst sokat ügyeskedtek azon, hogy megfelelő társaságban tudják magukat olykor, kik, ha vélt fizetségért, vagy épp kecsegtető kapcsolatuk reményéért akár hajlandóak őket megsegíteni. Egy biztos: várakozással teli, s a kékeszöld szemeiben ott csillan az eltökéltség.
Vére felé tekint, s mosolya okán amaz is megnyugodhat… nem az összetört, remegő gyomrú Lyssira áll mellette, hanem az, aki teljesen biztos abban, hogy sikerre viszik a dolgukat. Ő maga is rászorít a tenyeréhez simuló kézre, majd vonásait még egy leheletnyit rendezve lép be Corillette oldalán.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-11-08 09:07:02
Üzenet elküldve: 2025-11-08 09:07:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hamis igazság pillanata//
*Határozott léptekkel, drága húgával kéz a kézben érkezik a Tanácsháza épülete elé. A legszebb ruháját viseli, hisz fontos nap ez a mai. Itt az ideje, hogy hivatalosan is bejelentsék, Corillette Ysevelle és Lyssira Saeliis Tharisse életben vannak, visszatértek, és mint a nagy múltú nemesi család örökösei, szeretnék átvenni azt, ami a lázadás után megmaradt a vagyonukból, és igényt tartanak arra is, hogy a város vezetése kárpótolja őket az elszenvedett veszteségeikért. Mindemellett azonban segítségre is szükségük van, hisz miután nemesi oklevelük és minden másuk is „odaveszett”, kevés lehetőségük maradt arra, hogy egyértelműen igazolni tudják, ők azok a Tharisse lányok, kiket a családjuk többi tagjával ugyanúgy halottnak vélt mindenki. Mégsem fegyvertelenül érkeznek ebbe a harcba, hisz megannyi kutatás, tanulás és kapcsolatépítés révén, amit tudtak, azt megtették, hogy minden kétséget eloszlatva, ma rettegve ugyan, mégis magabiztosan, emelt fővel léphessenek a Tanács elé.
A hivatal fogadja őket, ezt már tudják. Egyetlen ajtó és egy jól sikerült tárgyalás választja el őket attól, hogy munkájuk gyümölcse végre beérjen. Neki egyértelmű a feladata ebben. Kettejük közül ő az, aki a biztonságot kell, hogy nyújtsa akkor is, amikor a világ túl veszélyesnek látszik, akkor is, mikor ikertestvére elveszve érzi magát a végtelen, sötét útvesztők között. Nem szabad, hogy még egyszer összetörjön úgy, ahogy a múltkor, mert Lyssira bízik benne, számít rá.
Mielőtt kinyitná a Tanácsháza ajtaját, rászorít testvére, ujjaikkal összefont kezére. Nem szól egy szót sem, nincs rá szükség. Csupán egyetlen pillantást vet tükörképére, mely szavak nélkül is elmondhat számára mindent. Azt, hogy ő itt van vele, és bármi történjék is az elkövetkezendő percekben, együtt fogják végigcsinálni, egymásért elmennek a levégsőkig vagy még azon is túl.
Mindezek után, ha Lyssira is felkészült rá, hogy belépjenek a jövőjüket jelentő ajtón, akkor magát kihúzva, büszkén lép be a Tanácsházára húga oldalán, hogy megkeressék azt a bizonyos hivatalnokot, aki az előzetes, levélben történt egyeztetés szerint fogadja majd őket.*
*Határozott léptekkel, drága húgával kéz a kézben érkezik a Tanácsháza épülete elé. A legszebb ruháját viseli, hisz fontos nap ez a mai. Itt az ideje, hogy hivatalosan is bejelentsék, Corillette Ysevelle és Lyssira Saeliis Tharisse életben vannak, visszatértek, és mint a nagy múltú nemesi család örökösei, szeretnék átvenni azt, ami a lázadás után megmaradt a vagyonukból, és igényt tartanak arra is, hogy a város vezetése kárpótolja őket az elszenvedett veszteségeikért. Mindemellett azonban segítségre is szükségük van, hisz miután nemesi oklevelük és minden másuk is „odaveszett”, kevés lehetőségük maradt arra, hogy egyértelműen igazolni tudják, ők azok a Tharisse lányok, kiket a családjuk többi tagjával ugyanúgy halottnak vélt mindenki. Mégsem fegyvertelenül érkeznek ebbe a harcba, hisz megannyi kutatás, tanulás és kapcsolatépítés révén, amit tudtak, azt megtették, hogy minden kétséget eloszlatva, ma rettegve ugyan, mégis magabiztosan, emelt fővel léphessenek a Tanács elé.
A hivatal fogadja őket, ezt már tudják. Egyetlen ajtó és egy jól sikerült tárgyalás választja el őket attól, hogy munkájuk gyümölcse végre beérjen. Neki egyértelmű a feladata ebben. Kettejük közül ő az, aki a biztonságot kell, hogy nyújtsa akkor is, amikor a világ túl veszélyesnek látszik, akkor is, mikor ikertestvére elveszve érzi magát a végtelen, sötét útvesztők között. Nem szabad, hogy még egyszer összetörjön úgy, ahogy a múltkor, mert Lyssira bízik benne, számít rá.
Mielőtt kinyitná a Tanácsháza ajtaját, rászorít testvére, ujjaikkal összefont kezére. Nem szól egy szót sem, nincs rá szükség. Csupán egyetlen pillantást vet tükörképére, mely szavak nélkül is elmondhat számára mindent. Azt, hogy ő itt van vele, és bármi történjék is az elkövetkezendő percekben, együtt fogják végigcsinálni, egymásért elmennek a levégsőkig vagy még azon is túl.
Mindezek után, ha Lyssira is felkészült rá, hogy belépjenek a jövőjüket jelentő ajtón, akkor magát kihúzva, büszkén lép be a Tanácsházára húga oldalán, hogy megkeressék azt a bizonyos hivatalnokot, aki az előzetes, levélben történt egyeztetés szerint fogadja majd őket.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-20 00:09:45
Üzenet elküldve: 2025-09-20 00:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesi oklevél//
* A kellemesnek csak óriási túlzással mondható együttlét meghozza a kedvét, hogy megtegye végre, amit már régóta halogat. Besétál a tanácsházára, ahol rövid várakozás után nekilát a hosszas procedúrának. Először is régi nemesi levelét mutatja be, amivel bizonyítja, hogy ki ő, ez után prezentálja a pecsétgyűrűjét, amin a Sayqueves ház címere látható. Nem rest további tárgyi és elméleti bizonyítékokkal sem szolgálni, de többen fel is ismerik az itt dolgozók közül, szóval ezek legtöbbje felesleges. Magában zsörtölődve fizet ki 1000 aranyat
de persze ez nem látszik rajta. Az egész folyamat során szívmelengetően kedves, és megjátszottan udvarias. Megköszöni a megkapott lakást, amit a helyzetére való tekintettel Alenia kúriájától nem messze jelöltek ki a számára. Távozás közben kezet fog még néhány férfival és nővel, és biztosít mindenkit arról, hogy szívesen látja őket otthonában egy kupa borra, ha arra járnak. A lakás továbbra sem érdekli igazán, viszont örül neki, hogy az elavult oklevelet végre új, és hivatalosra cserélheti. *
* A kellemesnek csak óriási túlzással mondható együttlét meghozza a kedvét, hogy megtegye végre, amit már régóta halogat. Besétál a tanácsházára, ahol rövid várakozás után nekilát a hosszas procedúrának. Először is régi nemesi levelét mutatja be, amivel bizonyítja, hogy ki ő, ez után prezentálja a pecsétgyűrűjét, amin a Sayqueves ház címere látható. Nem rest további tárgyi és elméleti bizonyítékokkal sem szolgálni, de többen fel is ismerik az itt dolgozók közül, szóval ezek legtöbbje felesleges. Magában zsörtölődve fizet ki 1000 aranyat
de persze ez nem látszik rajta. Az egész folyamat során szívmelengetően kedves, és megjátszottan udvarias. Megköszöni a megkapott lakást, amit a helyzetére való tekintettel Alenia kúriájától nem messze jelöltek ki a számára. Távozás közben kezet fog még néhány férfival és nővel, és biztosít mindenkit arról, hogy szívesen látja őket otthonában egy kupa borra, ha arra járnak. A lakás továbbra sem érdekli igazán, viszont örül neki, hogy az elavult oklevelet végre új, és hivatalosra cserélheti. *
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-19 07:19:50
Üzenet elküldve: 2025-09-19 07:19:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Menekülés a tanácsházára//
*A gnóm asszonyság a levelet átadja az őrnek, aki rögvest el is indul a kaszárnya felé. A lépések bizonyosan megtörténnek, hogy azonban a városi őrség milyen erőforrásokat tud majd mozgósítani a szántóföldek falujának feltételezett támadásának megfékezésére, az már nem az intéző felelőssége, a főparancsnok egy igencsak vitéz, karakán férfi, tapasztalt katona. Tudni fogja, hogy mi a teendő, s ha Eeyr megsegíti azokat a falusiakat tán még a sötételf közbenjárása segíthet nekik. Látszik a nőn, hogy már kevésbé bizalmatlan a másikkal szemben, legalábbis kíváncsi a mondandójára, hisz ahogy az elmondja, hogy nem fél a retorzióktól, biztosan úgy véli, hogy igazat beszél. Vagy teljesen bolond, de reméli, hogy nem ez a helyzet.*
-Rendben. Akkor kérem folytassa.
*Azzal pedig visszatér a másik papiroshoz maga előtt, hogy arra jegyzeteljen tovább, és Bonternos történetét hallgatva igyekszik minden fontosabb részletről betűt vetni. Azért a szemöldöke néha fel-fel szalad.*
-Békésen játszottak, értem.
*Csak úgy megerősítésként ismétli el, hogy tudassa, figyel. Ahogy pedig a történet egyre halad előre, érdekesebbnél érdekesebb információk látnak napvilágot. A tanácsos lázasan körmöl, hisz sok mindenről szó esik, a Vádlóról, annak kinézetéről, az orkok eredetéről, hogy mi hajtja őket, hogy keresnek valamit, hogy miféle klánok, miféle állapotok uralkodnak az összeverődött hordában. Nem a gnóm feladata feltalálni a meleg vizet és hirtelen hatalmas döntéseket hozni, de ezek az információk a tanács tagjainak bizonyosan fontosak lesznek és sok hasznot fognak hajtani. Az arca többször is furcsa grimaszba fordul, hol meglepettségtől, hol undortól az orkokról hallva, de nem szól közbe, hagyja hogy mindent elmondjon a férfi. Majd csak mikor sikerül a végére érni, és letenni a tollat, akkor szólal meg.*
-Nem semmi kalandba keveredett, ha megjegyezhetem.
*Egy aprócska, szinte alig látható félmosolyt enged meg magának, ami igencsak ritkán fordul elő.*
-Mindent papírra vetettem, és eljuttatom mindenkihez, akinek fontos lehet, efelől kezeskedem. Önt arra kérném, hogy erről ne nagyon beszéljen minden jött-mentnek, nem hiányzik a pánik a városban, tudja milyenek az egyszerű népek, akik sosem lépték át még a városhatárt.
*Gondosan legyezgetni kezdi a tintát, hogy hamarabb száradjon, majd még jó pár üres lapot vesz elő.*
-Ezt még egy jó párszor le kell másolnom, és lepecsételve elküldenem a megfelelő embereknek. Ha nincs más, úgy köszönöm a szolgálatait.
*Azzal biccent a sötételfnek, majd ha nincs még mondandója, úgy belemerül a körmölésbe. Bonternos távozhat, a nevére bizonyosan emlékezni fognak, akár igazak az általa átadott információk, akár nem. Jelenleg itt többet nem igazán tehet.*
*A gnóm asszonyság a levelet átadja az őrnek, aki rögvest el is indul a kaszárnya felé. A lépések bizonyosan megtörténnek, hogy azonban a városi őrség milyen erőforrásokat tud majd mozgósítani a szántóföldek falujának feltételezett támadásának megfékezésére, az már nem az intéző felelőssége, a főparancsnok egy igencsak vitéz, karakán férfi, tapasztalt katona. Tudni fogja, hogy mi a teendő, s ha Eeyr megsegíti azokat a falusiakat tán még a sötételf közbenjárása segíthet nekik. Látszik a nőn, hogy már kevésbé bizalmatlan a másikkal szemben, legalábbis kíváncsi a mondandójára, hisz ahogy az elmondja, hogy nem fél a retorzióktól, biztosan úgy véli, hogy igazat beszél. Vagy teljesen bolond, de reméli, hogy nem ez a helyzet.*
-Rendben. Akkor kérem folytassa.
*Azzal pedig visszatér a másik papiroshoz maga előtt, hogy arra jegyzeteljen tovább, és Bonternos történetét hallgatva igyekszik minden fontosabb részletről betűt vetni. Azért a szemöldöke néha fel-fel szalad.*
-Békésen játszottak, értem.
*Csak úgy megerősítésként ismétli el, hogy tudassa, figyel. Ahogy pedig a történet egyre halad előre, érdekesebbnél érdekesebb információk látnak napvilágot. A tanácsos lázasan körmöl, hisz sok mindenről szó esik, a Vádlóról, annak kinézetéről, az orkok eredetéről, hogy mi hajtja őket, hogy keresnek valamit, hogy miféle klánok, miféle állapotok uralkodnak az összeverődött hordában. Nem a gnóm feladata feltalálni a meleg vizet és hirtelen hatalmas döntéseket hozni, de ezek az információk a tanács tagjainak bizonyosan fontosak lesznek és sok hasznot fognak hajtani. Az arca többször is furcsa grimaszba fordul, hol meglepettségtől, hol undortól az orkokról hallva, de nem szól közbe, hagyja hogy mindent elmondjon a férfi. Majd csak mikor sikerül a végére érni, és letenni a tollat, akkor szólal meg.*
-Nem semmi kalandba keveredett, ha megjegyezhetem.
*Egy aprócska, szinte alig látható félmosolyt enged meg magának, ami igencsak ritkán fordul elő.*
-Mindent papírra vetettem, és eljuttatom mindenkihez, akinek fontos lehet, efelől kezeskedem. Önt arra kérném, hogy erről ne nagyon beszéljen minden jött-mentnek, nem hiányzik a pánik a városban, tudja milyenek az egyszerű népek, akik sosem lépték át még a városhatárt.
*Gondosan legyezgetni kezdi a tintát, hogy hamarabb száradjon, majd még jó pár üres lapot vesz elő.*
-Ezt még egy jó párszor le kell másolnom, és lepecsételve elküldenem a megfelelő embereknek. Ha nincs más, úgy köszönöm a szolgálatait.
*Azzal biccent a sötételfnek, majd ha nincs még mondandója, úgy belemerül a körmölésbe. Bonternos távozhat, a nevére bizonyosan emlékezni fognak, akár igazak az általa átadott információk, akár nem. Jelenleg itt többet nem igazán tehet.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:59:35
Üzenet elküldve: 2025-09-13 15:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés a tanácsházára//
*A férfi ajkai közül egy az apró irodát megrengető, hangos, megkönnyebbült sóhaj szakad ki, amikor látja és hallja, hogy a gnóm asszonyság végül elküldeti legfontosabb információt egyenesen a Kaszárnyába. Amennyiben nem túl fáradt az észrevenni, feltűnhet az asszonyságnak, hogy a sötételf talán még egy barátságos fél mosolyt villant rá hálájában. Vállai kissé megereszkednek, boldogan figyeli, ahogy útjára kerül a jelentést tartalmazó lap. ~Csak el ne keveredjen!~*
*Bonternos Buzlerynk nem úgy fest, mint aki attól fél, hogy a Tanács vagy bármiféle hivatal veszéllyel lehet rá. Szemeiben mégis ott van egy másfajta félelem, a nővel szemben tanúsított magabiztosság alatt. Mindaz, amit az orkok között látott és talált, még mindig hevesen befolyásolja őt*
- Teljes felelősséget vállalok a szavaimért, mert tudom, hogy nem hazudok. És igen, van még mondanivalóm. *Jelenti ki, és ezt követően vár egy keveset, hogy az irodai dolgozó kissé kirázhassa elfáradt csuklóját, ha úgy kívánja. Mindaz, ami ez után fog jönni, bizony hosszú lesz*
- Én valójában az erdőszéli tisztáson pihentem, amikor találkoztam egy kisebb csapat orkkal, akik ártatlanul játszottak a fűben. Felidézték gyermekkorom néhány kellemes emlékét, ezért neki álltam beszélgetni velük. Ők csupán csak pletykákat hallottak a kürtszóról és vándorló orkokról, nem igazán tudták mire vállalkoztak. Nem is voltak kiforrott csapat. Egyszerűen összekeveredtünk. Kíváncsiságból hajtva, vagy inkább közös aggodalomból. Jómagam azon agyaltam, hogy mi késztethetett bármennyi orkot is egy elméletileg nagy mértékű vándorlás megkezdésébe. A szántóföldeken keresztül haladtunk tovább, a környék békésnek bizonyult. Azonban, ahogy a füves pusztához értünk... *Itt a sötételf megáll egy pillanatra, mintha csak újra látná maga előtt az eseményeket* Még a levegő is másnak érződött. Egy csapat elhullott, kifosztott orkot találtunk a fűben. Egyikük fejetlenül hevert. Aztán egyszer csak egy ismeretlen, vézna, rossz kisugárzású, kisebb ork ugrott elő. A fején sebhely volt, a fülében pedig aranykarikák. Először azt hittük ő végzett saját társaival. Nem tűnt úgy, mint akit a józan ész jellemez. Mindenesetre a brutális öldöklést nem ő tette, hanem valaki aki nem tartozott közéjük. Grizák, mert hogy így hívták, végül elvezetett minket ahhoz a helyhez, amit mindvégig kerestünk. Hatalmas, többszintes erőd volt, a magas fűben jól elbújva. Valamiféle gyors, összetákolt szerkezet, úgy gondolom könnyedén össze lehetne dönteni belülről, ha pár helyen kilökünk néhány tartóelemet. Csakhogy nem könnyen megközelíthető és rengetegen vannak bent. Egyesült ork csapatok. "A Hegyláb Vérklánjai. A Vas Kompánia megmaradt orkjai! Sokan jöttek a nyugati pusztákból, sokan" *pontosan idézi Grizák szavait, már amennyire emlékszik még azokra* Még sincsenek teljesen összeszokva. Sőt! Valamiféle hierarchia működik közöttük. A fiataljaikat korbácsolják, hogy engedelmeskedjenek. A törzsfőik a legmegbecsültebbek, azok közül is a legerősebbek. Azok pedig akik nem érkeztek törzsben... mindenkinél rosszabb sorsra számíthatnak. Velük nem bánnak kedvesen. Nem hiszem, hogy mindenki ott akar lenni. És azt sem, hogy mindenki mindenkit ott akar látni. *A sötételf tekintete egy pillanatra ismét elködösül, ahogy Druhuul jut az eszébe* Druhuul. Ez a Vérklánok törzsfője. Őt sokan nem szeretik.
- Miután gyorsan átvágtunk az erődön, egyenesen a Vádló elé vittek minket. Ő varázslattal mesélt nekünk történetükről. Bevallom ezt a részt nem teljesen értettem, de megtudtam, hogy a kürtszót az egykori Radogoth szellemének kürtjének társítják. És, hogy vezérük, a Hódító maga nevelte fel a sötételf asszonyt, ő azért dolgozik velük. Van egy hatalmas, behemót testőre a Vádlónak, a testőr szinte teljesen üres fejben, még Grizák szerint is, aki mint említettem maga sem túl intelligens. Ő Gholot, a Porlasztó. Bár nélküle sem túl megközelíthető a csarnok, ahol a Vádló van jelen. Egészen a folyosók végénél van, balra bent.
- A barátaim nevei Zzul és Buga. Ők azok, akik megígérték, hogy ha kell, Artheniornak segítenek. Csak is nekik hála szökhettem el, akkor amikor kiengedtek minket az erődből, egy rövid felfedezésre. És, ha már felfedezés... Azt kifejtettem, hogy folyamatosan felderítő csapatokat küld ki az erőd. Lehet mostantól többet is tekintve, hogy felfogást okozhatott szökésem... *Bonternos bűntudatosan lehunyja mindkét szemét. Nehéz arra emlékeznie, hogy most is éppen tulajdonképpen életeket ment*
- Azt hiszem ennyi. Ez a lényeg. Ennyit szerettem volna mondani önnek. Illetve azt, hogy nem csak elfoglalni akarnak az orkok mindent, de ahhoz még keresnek is valamit, ami végleg megerősítheti őket.
*A férfi ajkai közül egy az apró irodát megrengető, hangos, megkönnyebbült sóhaj szakad ki, amikor látja és hallja, hogy a gnóm asszonyság végül elküldeti legfontosabb információt egyenesen a Kaszárnyába. Amennyiben nem túl fáradt az észrevenni, feltűnhet az asszonyságnak, hogy a sötételf talán még egy barátságos fél mosolyt villant rá hálájában. Vállai kissé megereszkednek, boldogan figyeli, ahogy útjára kerül a jelentést tartalmazó lap. ~Csak el ne keveredjen!~*
*Bonternos Buzlerynk nem úgy fest, mint aki attól fél, hogy a Tanács vagy bármiféle hivatal veszéllyel lehet rá. Szemeiben mégis ott van egy másfajta félelem, a nővel szemben tanúsított magabiztosság alatt. Mindaz, amit az orkok között látott és talált, még mindig hevesen befolyásolja őt*
- Teljes felelősséget vállalok a szavaimért, mert tudom, hogy nem hazudok. És igen, van még mondanivalóm. *Jelenti ki, és ezt követően vár egy keveset, hogy az irodai dolgozó kissé kirázhassa elfáradt csuklóját, ha úgy kívánja. Mindaz, ami ez után fog jönni, bizony hosszú lesz*
- Én valójában az erdőszéli tisztáson pihentem, amikor találkoztam egy kisebb csapat orkkal, akik ártatlanul játszottak a fűben. Felidézték gyermekkorom néhány kellemes emlékét, ezért neki álltam beszélgetni velük. Ők csupán csak pletykákat hallottak a kürtszóról és vándorló orkokról, nem igazán tudták mire vállalkoztak. Nem is voltak kiforrott csapat. Egyszerűen összekeveredtünk. Kíváncsiságból hajtva, vagy inkább közös aggodalomból. Jómagam azon agyaltam, hogy mi késztethetett bármennyi orkot is egy elméletileg nagy mértékű vándorlás megkezdésébe. A szántóföldeken keresztül haladtunk tovább, a környék békésnek bizonyult. Azonban, ahogy a füves pusztához értünk... *Itt a sötételf megáll egy pillanatra, mintha csak újra látná maga előtt az eseményeket* Még a levegő is másnak érződött. Egy csapat elhullott, kifosztott orkot találtunk a fűben. Egyikük fejetlenül hevert. Aztán egyszer csak egy ismeretlen, vézna, rossz kisugárzású, kisebb ork ugrott elő. A fején sebhely volt, a fülében pedig aranykarikák. Először azt hittük ő végzett saját társaival. Nem tűnt úgy, mint akit a józan ész jellemez. Mindenesetre a brutális öldöklést nem ő tette, hanem valaki aki nem tartozott közéjük. Grizák, mert hogy így hívták, végül elvezetett minket ahhoz a helyhez, amit mindvégig kerestünk. Hatalmas, többszintes erőd volt, a magas fűben jól elbújva. Valamiféle gyors, összetákolt szerkezet, úgy gondolom könnyedén össze lehetne dönteni belülről, ha pár helyen kilökünk néhány tartóelemet. Csakhogy nem könnyen megközelíthető és rengetegen vannak bent. Egyesült ork csapatok. "A Hegyláb Vérklánjai. A Vas Kompánia megmaradt orkjai! Sokan jöttek a nyugati pusztákból, sokan" *pontosan idézi Grizák szavait, már amennyire emlékszik még azokra* Még sincsenek teljesen összeszokva. Sőt! Valamiféle hierarchia működik közöttük. A fiataljaikat korbácsolják, hogy engedelmeskedjenek. A törzsfőik a legmegbecsültebbek, azok közül is a legerősebbek. Azok pedig akik nem érkeztek törzsben... mindenkinél rosszabb sorsra számíthatnak. Velük nem bánnak kedvesen. Nem hiszem, hogy mindenki ott akar lenni. És azt sem, hogy mindenki mindenkit ott akar látni. *A sötételf tekintete egy pillanatra ismét elködösül, ahogy Druhuul jut az eszébe* Druhuul. Ez a Vérklánok törzsfője. Őt sokan nem szeretik.
- Miután gyorsan átvágtunk az erődön, egyenesen a Vádló elé vittek minket. Ő varázslattal mesélt nekünk történetükről. Bevallom ezt a részt nem teljesen értettem, de megtudtam, hogy a kürtszót az egykori Radogoth szellemének kürtjének társítják. És, hogy vezérük, a Hódító maga nevelte fel a sötételf asszonyt, ő azért dolgozik velük. Van egy hatalmas, behemót testőre a Vádlónak, a testőr szinte teljesen üres fejben, még Grizák szerint is, aki mint említettem maga sem túl intelligens. Ő Gholot, a Porlasztó. Bár nélküle sem túl megközelíthető a csarnok, ahol a Vádló van jelen. Egészen a folyosók végénél van, balra bent.
- A barátaim nevei Zzul és Buga. Ők azok, akik megígérték, hogy ha kell, Artheniornak segítenek. Csak is nekik hála szökhettem el, akkor amikor kiengedtek minket az erődből, egy rövid felfedezésre. És, ha már felfedezés... Azt kifejtettem, hogy folyamatosan felderítő csapatokat küld ki az erőd. Lehet mostantól többet is tekintve, hogy felfogást okozhatott szökésem... *Bonternos bűntudatosan lehunyja mindkét szemét. Nehéz arra emlékeznie, hogy most is éppen tulajdonképpen életeket ment*
- Azt hiszem ennyi. Ez a lényeg. Ennyit szerettem volna mondani önnek. Illetve azt, hogy nem csak elfoglalni akarnak az orkok mindent, de ahhoz még keresnek is valamit, ami végleg megerősítheti őket.
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-11 20:01:07
Üzenet elküldve: 2025-09-11 20:01:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Menekülés a tanácsházára//
*Úgy látszik, hogy a sötételf nem panaszkodik, legalábbis nem hallhatóan, és az őrféle fickó sem zavarja nagyon, aminek Myrxam nagyon is örül. Azt utálja a legjobban, amikor dolgoznia kell, és még jó pofát is vágnia a faragatlan alakokhoz. Ennyiből szerencsés napja van, hanem mikor Bonternos elkezdi a meséjét, egyre kevésbé érzi úgy, hogy valóban szerencsés lenne. Figyelmesen hallgat, és a toll megállás nélkül serceg, ahogy jegyzetel, majd egy ponton ő maga is megáll az írással és minden figyelmét a férfinak szenteli. Egy darabig nem is szól, erősen gondolkozik, hallott valamit valami erődről, bár ez még igencsak titoknak számít még a tanácsházán belül is. Feszült csend telepszik az irodára, percekig csak fürkészi a sötételfet, hogy vajon igazat beszél-e, vagy csak a bolondját járatja vele. Aztán végül úgy dönt, hogy az a biztos, ha értesti a megfelelő embereket. Egy másik papirost vesz elő, amire gyorsan körmölni kezd. Hogy mi áll rajta, azt Bonternos aligha láthatja. Levélnek hajtja, majd egy kis tálkából félig olvadt viaszt csepegtet rá, hogy pecsétjével elláthassa a küldeményt, aztán a bajszos úriembernek adja.*
-Menjen kérem a kaszárnyába, és ezt egyenesen a parancsnok kezébe nyomja. Gyorsan.
*Az őr nem kérdez semmit, tiszteleg, megfogja az irományt majd sietős léptekkel távozik.*
-Ha hamis információt adott meg, számoljon azzal, hogy kérdőre fogják vonni.
*Visszatér az eredeti jegyzethez, amit már félig megkezdett, majd a korábbi történet maradékát is papírra veti. Nem az ő tisztje ítélkezni, még csak véleményt alkotni sem, ő egyszerű jegyző, az információt egy ilyen esetben csak továbbítania kell a megfelelő személyeknek.*
-Van még valami, amit szeretne megosztani?
*Úgy látszik, hogy a sötételf nem panaszkodik, legalábbis nem hallhatóan, és az őrféle fickó sem zavarja nagyon, aminek Myrxam nagyon is örül. Azt utálja a legjobban, amikor dolgoznia kell, és még jó pofát is vágnia a faragatlan alakokhoz. Ennyiből szerencsés napja van, hanem mikor Bonternos elkezdi a meséjét, egyre kevésbé érzi úgy, hogy valóban szerencsés lenne. Figyelmesen hallgat, és a toll megállás nélkül serceg, ahogy jegyzetel, majd egy ponton ő maga is megáll az írással és minden figyelmét a férfinak szenteli. Egy darabig nem is szól, erősen gondolkozik, hallott valamit valami erődről, bár ez még igencsak titoknak számít még a tanácsházán belül is. Feszült csend telepszik az irodára, percekig csak fürkészi a sötételfet, hogy vajon igazat beszél-e, vagy csak a bolondját járatja vele. Aztán végül úgy dönt, hogy az a biztos, ha értesti a megfelelő embereket. Egy másik papirost vesz elő, amire gyorsan körmölni kezd. Hogy mi áll rajta, azt Bonternos aligha láthatja. Levélnek hajtja, majd egy kis tálkából félig olvadt viaszt csepegtet rá, hogy pecsétjével elláthassa a küldeményt, aztán a bajszos úriembernek adja.*
-Menjen kérem a kaszárnyába, és ezt egyenesen a parancsnok kezébe nyomja. Gyorsan.
*Az őr nem kérdez semmit, tiszteleg, megfogja az irományt majd sietős léptekkel távozik.*
-Ha hamis információt adott meg, számoljon azzal, hogy kérdőre fogják vonni.
*Visszatér az eredeti jegyzethez, amit már félig megkezdett, majd a korábbi történet maradékát is papírra veti. Nem az ő tisztje ítélkezni, még csak véleményt alkotni sem, ő egyszerű jegyző, az információt egy ilyen esetben csak továbbítania kell a megfelelő személyeknek.*
-Van még valami, amit szeretne megosztani?
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-10 22:03:09
Üzenet elküldve: 2025-09-10 22:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés a tanácsházára//
*A sötételf igazán nehéznek érzi a jó benyomás keltését, amikor nyilvánvalóan nem veszik elég komolyan. Hitetlen, éles szemekkel figyeli, ahogyan a gnóm asszonyság maga elé beszél, egy már előbb is említetten, elhalaszthatatlan ügy esetén is. Bonternost nem érdekli mi miatt is szidják most éppen, nem próbálja az előtte álló motyogását leolvasni, saját ajkai egyszerűen egy vékony, egyenes vonalba szorulnak, ahogy próbálja összeszedni türelmét a történésekhez. Talán hatásosabb módszer lett volna az egyszerű, mindenki által jól ismert, össznép színe előtti ordibálást választania. Talán, még később panaszt tehet az itteni dolgozókra, ha végre egyszer megbecsülést nyer szavaival. Talán most végre megváltozhat, majd a rendszer. Csak ahhoz sietniük kell! Nem is kérdés, hogy még kifulladt állapotához képest is, végül meglepően gyorsan szeli az asszonyság, Myrxam, mögött az utat. Minden lépése célirányos. Testbeszéde a sietség irányti vágy minden jelét mutatja. Türelmesen, de mégis türelmetlenül vár, saját combjain dobol ujjaival, ahogy a dolgozó mögött sétál. ~Kérlek Buga, Zzul, tartsátok még kicsit vissza őket!~*
*Végül mire az irodába érnek, a férfi olyan lelkesedéssel veti magát alá a kivallatásnak, mint sötételf valószínűleg hosszú ideje sohasem. Ő nem helyezkedik a székén, beleugrik abba úgy ahogy jön, a nap és az események által szolgáltatott adrenalin úgyis eltompította érzékeit, saját kényelme jelenleg nem elsődleges*
- Köszönöm a meghallgatást! *Gyors, formális köszönet nyilvánítás, semmi hosszú amire valójában Artheniornak jelenleg nem lenne ideje. Ekkor még a férfi hangja viszonylag nyugodt és semleges. Következő soraival vált, csak egy kissé közvetlenebb, céltudatosabb kommunikációs formára, amit először is szeretett volna megvalósítani, mikor a Tanácsházára belépett* Nézze, kérem engedje meg, hogy rövid legyek, hogy időben el tudja kezdeni a megfelelő intézkedéseket. Utána bármilyen maradandó információ részletet megosztok, de egyszerűbbnek látom, ha ezzel kezdem. És sürgősebbnek is. *Bonternos egy mély levegőt vesz. Előbbi szavait ledarálta sietségében. Nem gondolta végig, hogyan is kéne közölnie a következő híreket. Kell neki egy pillanat mielőtt őszintén belekezd.* A füves pusztánál álló orkerőd fel akarja égetni Miniort. Azonnal ki kell onnan menekíteni az embereket, és minden környező település is veszélyben lehet! Az összes házat el akarják pusztítani, aki pedig ellenáll azt megölik. Nézze, tudom, hogy sötételfként nem biztos, hogy hinni akar nekem... De könyörgöm tegye meg! Értesítsen minél előbb mindenkit, akit ilyenkor kell *A sötételf kezei megremegnek az asztalon, amire megpróbálta letámasztani őket. Szemeiben valódi félelem ég szüntelen, mióta csak betette ebbe az épületbe a lábát, illetve azt nem látta a gnóm asszonyság, de a láng sokkal régebb óta lobogott ott már. Bonternos Buzlerynk valójában úgy érzi, hogy felgyullad egész teste és kínkeserves halál lesz a végzete, ha most nem történik végre valami* Az információm pontos. Találkoztam az orkok vezetőjének jobb kezével. Ő utasította Minior felégetését, egy sötételf varázslónő. Vádló néven emlegetik, sokan rettegnek tőle. Az erőd hatalmas, de látható hiearchia van. A fiatalabbakat megkorbácsolják, hogy engedelmeskedjenek nekik, az újoncokat öldökölni küldik ki... Sokan nem tudják mibe keveredve mennek oda. Ismerek, olyanokat, akik ork létükre megesküdtek nekem, hogy a tanács oldalán harcolnának, de nem fognak ezek a személyek sokáig élni, ha nem cselekedik a tanács, most!
*A sötételf igazán nehéznek érzi a jó benyomás keltését, amikor nyilvánvalóan nem veszik elég komolyan. Hitetlen, éles szemekkel figyeli, ahogyan a gnóm asszonyság maga elé beszél, egy már előbb is említetten, elhalaszthatatlan ügy esetén is. Bonternost nem érdekli mi miatt is szidják most éppen, nem próbálja az előtte álló motyogását leolvasni, saját ajkai egyszerűen egy vékony, egyenes vonalba szorulnak, ahogy próbálja összeszedni türelmét a történésekhez. Talán hatásosabb módszer lett volna az egyszerű, mindenki által jól ismert, össznép színe előtti ordibálást választania. Talán, még később panaszt tehet az itteni dolgozókra, ha végre egyszer megbecsülést nyer szavaival. Talán most végre megváltozhat, majd a rendszer. Csak ahhoz sietniük kell! Nem is kérdés, hogy még kifulladt állapotához képest is, végül meglepően gyorsan szeli az asszonyság, Myrxam, mögött az utat. Minden lépése célirányos. Testbeszéde a sietség irányti vágy minden jelét mutatja. Türelmesen, de mégis türelmetlenül vár, saját combjain dobol ujjaival, ahogy a dolgozó mögött sétál. ~Kérlek Buga, Zzul, tartsátok még kicsit vissza őket!~*
*Végül mire az irodába érnek, a férfi olyan lelkesedéssel veti magát alá a kivallatásnak, mint sötételf valószínűleg hosszú ideje sohasem. Ő nem helyezkedik a székén, beleugrik abba úgy ahogy jön, a nap és az események által szolgáltatott adrenalin úgyis eltompította érzékeit, saját kényelme jelenleg nem elsődleges*
- Köszönöm a meghallgatást! *Gyors, formális köszönet nyilvánítás, semmi hosszú amire valójában Artheniornak jelenleg nem lenne ideje. Ekkor még a férfi hangja viszonylag nyugodt és semleges. Következő soraival vált, csak egy kissé közvetlenebb, céltudatosabb kommunikációs formára, amit először is szeretett volna megvalósítani, mikor a Tanácsházára belépett* Nézze, kérem engedje meg, hogy rövid legyek, hogy időben el tudja kezdeni a megfelelő intézkedéseket. Utána bármilyen maradandó információ részletet megosztok, de egyszerűbbnek látom, ha ezzel kezdem. És sürgősebbnek is. *Bonternos egy mély levegőt vesz. Előbbi szavait ledarálta sietségében. Nem gondolta végig, hogyan is kéne közölnie a következő híreket. Kell neki egy pillanat mielőtt őszintén belekezd.* A füves pusztánál álló orkerőd fel akarja égetni Miniort. Azonnal ki kell onnan menekíteni az embereket, és minden környező település is veszélyben lehet! Az összes házat el akarják pusztítani, aki pedig ellenáll azt megölik. Nézze, tudom, hogy sötételfként nem biztos, hogy hinni akar nekem... De könyörgöm tegye meg! Értesítsen minél előbb mindenkit, akit ilyenkor kell *A sötételf kezei megremegnek az asztalon, amire megpróbálta letámasztani őket. Szemeiben valódi félelem ég szüntelen, mióta csak betette ebbe az épületbe a lábát, illetve azt nem látta a gnóm asszonyság, de a láng sokkal régebb óta lobogott ott már. Bonternos Buzlerynk valójában úgy érzi, hogy felgyullad egész teste és kínkeserves halál lesz a végzete, ha most nem történik végre valami* Az információm pontos. Találkoztam az orkok vezetőjének jobb kezével. Ő utasította Minior felégetését, egy sötételf varázslónő. Vádló néven emlegetik, sokan rettegnek tőle. Az erőd hatalmas, de látható hiearchia van. A fiatalabbakat megkorbácsolják, hogy engedelmeskedjenek nekik, az újoncokat öldökölni küldik ki... Sokan nem tudják mibe keveredve mennek oda. Ismerek, olyanokat, akik ork létükre megesküdtek nekem, hogy a tanács oldalán harcolnának, de nem fognak ezek a személyek sokáig élni, ha nem cselekedik a tanács, most!
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:59:40
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:59:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Menekülés a tanácsházára//
*Myrxam, mert hogy így hívják a gnóm asszonyságot kicsit megkönnyebbül, mikor kiderül, hogy a férfi nem beteg. Legalábbis ezt mondja, de nem úgy látszik, mint aki beteg volna, és amit mond az bizonyára felzaklatja őt. Myrxam ugyan kételkedve fogadja a hallottakat, de mit van mit tenni, azért mégis csak az a biztos, ha meghallgatja mit is akar mondani ez a sőtételf.*
-Maga már a második a napokban, mi van a maga fajtájával hogy állandóan az orkokkal keverednek?!
*Mondandója nem hangos, elvégre nem akarja szétkürtölni a dolgot, csak úgy az orra alatt mormogja, de Bonternos persze hallhatja, ha figyel.*
-Na jöjjön.
*Mondja, majd termetéhez képest furcsán gyors léptekkel elindul a tanácsháza folyosói és végeláthatatlan ajtói között, amíg el nem érnek egy bizonyos irodaszerű helyiséghez. Aprócska, éppen csak két szék, egy asztal, mögötte egy harmadik ülőalkalmatosság foglal helyet. Meg egy kis polc rogyásig papírokkal.*
-Foglaljon helyet, máris jövök.
*Azzal ott hagyja a férfit, hogy nem sokkal később egy marcona kinézetű, ám a formájából régen kiesett őrszerűséggel térjen vissza. Az csak morran valamit, majd beáll a sarokba. Ettől a sok sétától ugyan erősen szuszog az intéző asszony, de leül az asztal másik felén, amitől rögtön elégedetlen sóhajt egy nagyot. Egy darabig igazgatja méretes tomporát, nyikorog is bele a szék.*
-Nos.
*Mondja száraz hangon, és a fiókból elővesz egy papirost, tollat meg némi tintát.*
-Neve Bonternos Buzlernyk, igaz? Sötételf. Dátum: e.sz. 6893. 9. A színek hava, 16. Willor
*Közben körmöl is, ahogy mondja.*
-Tehát mi történt ? Mit szeretne elmondani? Ne hagyjon ki semmi részletet, bármi fontos lehet. Gondolom.
*Látszik rajta, hogy egyelőre nem tudja még, hogy miféle információval bír a férfi, úgyhogy egyelőre csak fenntartásokkal kezeli.*
*Myrxam, mert hogy így hívják a gnóm asszonyságot kicsit megkönnyebbül, mikor kiderül, hogy a férfi nem beteg. Legalábbis ezt mondja, de nem úgy látszik, mint aki beteg volna, és amit mond az bizonyára felzaklatja őt. Myrxam ugyan kételkedve fogadja a hallottakat, de mit van mit tenni, azért mégis csak az a biztos, ha meghallgatja mit is akar mondani ez a sőtételf.*
-Maga már a második a napokban, mi van a maga fajtájával hogy állandóan az orkokkal keverednek?!
*Mondandója nem hangos, elvégre nem akarja szétkürtölni a dolgot, csak úgy az orra alatt mormogja, de Bonternos persze hallhatja, ha figyel.*
-Na jöjjön.
*Mondja, majd termetéhez képest furcsán gyors léptekkel elindul a tanácsháza folyosói és végeláthatatlan ajtói között, amíg el nem érnek egy bizonyos irodaszerű helyiséghez. Aprócska, éppen csak két szék, egy asztal, mögötte egy harmadik ülőalkalmatosság foglal helyet. Meg egy kis polc rogyásig papírokkal.*
-Foglaljon helyet, máris jövök.
*Azzal ott hagyja a férfit, hogy nem sokkal később egy marcona kinézetű, ám a formájából régen kiesett őrszerűséggel térjen vissza. Az csak morran valamit, majd beáll a sarokba. Ettől a sok sétától ugyan erősen szuszog az intéző asszony, de leül az asztal másik felén, amitől rögtön elégedetlen sóhajt egy nagyot. Egy darabig igazgatja méretes tomporát, nyikorog is bele a szék.*
-Nos.
*Mondja száraz hangon, és a fiókból elővesz egy papirost, tollat meg némi tintát.*
-Neve Bonternos Buzlernyk, igaz? Sötételf. Dátum: e.sz. 6893. 9. A színek hava, 16. Willor
*Közben körmöl is, ahogy mondja.*
-Tehát mi történt ? Mit szeretne elmondani? Ne hagyjon ki semmi részletet, bármi fontos lehet. Gondolom.
*Látszik rajta, hogy egyelőre nem tudja még, hogy miféle információval bír a férfi, úgyhogy egyelőre csak fenntartásokkal kezeli.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-09 22:03:47
Üzenet elküldve: 2025-09-09 22:03:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés a tanácsházára//
*Biztosan sokan hallották fiatalkorukban azokat az intelmeket, "hogy egyél jól, mert akkor nagyra nősz", "az erő mindennél fontosabb, mindig figyelj a testedre", és ezeknek mindenféle hasonló társai. Kinek a családja ne szajkózta volna fiainak, sőt talán még lányainak is, hogy mennyire erősre is kell cseperedniük? Mindenkié megtette! (A kivétel erősíti a szabályt). Az már inkább kérdéses, hogy ezek a tanácsok hányakat segítettek a későbbiekben is meg ténylegesen. Bonternos emlékszik arra, hogy mindigis ő volt ikerpárosa közül a szerényebb, nyugodtabbik, csendesebb fiú. Az, aki szívesebben ámélkodott környezetén, mintsem hogy kint edzen. Sohasem látta a világ megmentésének a lehetőséget a fizikai erőnléten függve. És nem is gondolta, hogy testvére harc iránti megszállottsága bármi jót is hozott volna neki. Most mégis rá kell, hogy ébredjen, hogy talán tévedett. Emberek életének sorsa forog kockán, és kivételesen elsősorban nem azért nem veszik komolyan, mert sötételf? Hanem azért, mert köhécsel? Annyira szívesen elmormolna most rá egyébként nem feltétlenül gyakran jellemző káromkodást, de tudja jól, hogy arra nincs ideje, sem ereje. Tüdejét lassan megzabolázza, testét is visszaállítja a rendes- vagy arra hajazó- kerékvágásba, és újra neki kezd*
- Nem vagyok beteg, elnézését kérem! *Úgy gondolja most, hogy eddig eljutott, valószínűleg újból muszáj lesz illedelmességre térnie. Nem csak saját jó hírneve érdekében, de azért is, mert most igencsak frusztrálja a gondolat, nem is, inkább halálra rémíti őt, hogy elküldhetik*
- Bonternos Buzlerynk vagyok. Idáig futottam nagy veszély hírével. Az orkokról lenne szó, jártam náluk. Tudom pontosan mit terveznek legközelebb. Nincs sok ideje a tanácsnak cselekedni. Halaszthatatlanul beszélnem kell valakivel! Kérem! Nem viccelek. Ártatlanok vannak veszélyben. *Belül a férfi valódi pánikot és összeomlást él meg, kívülről mégsem omolhat szét. Szükség van arra, hogy észnél legyen, hogy határozottan, de hihetően beszéljen. Számít most az, amit tesz*
*Biztosan sokan hallották fiatalkorukban azokat az intelmeket, "hogy egyél jól, mert akkor nagyra nősz", "az erő mindennél fontosabb, mindig figyelj a testedre", és ezeknek mindenféle hasonló társai. Kinek a családja ne szajkózta volna fiainak, sőt talán még lányainak is, hogy mennyire erősre is kell cseperedniük? Mindenkié megtette! (A kivétel erősíti a szabályt). Az már inkább kérdéses, hogy ezek a tanácsok hányakat segítettek a későbbiekben is meg ténylegesen. Bonternos emlékszik arra, hogy mindigis ő volt ikerpárosa közül a szerényebb, nyugodtabbik, csendesebb fiú. Az, aki szívesebben ámélkodott környezetén, mintsem hogy kint edzen. Sohasem látta a világ megmentésének a lehetőséget a fizikai erőnléten függve. És nem is gondolta, hogy testvére harc iránti megszállottsága bármi jót is hozott volna neki. Most mégis rá kell, hogy ébredjen, hogy talán tévedett. Emberek életének sorsa forog kockán, és kivételesen elsősorban nem azért nem veszik komolyan, mert sötételf? Hanem azért, mert köhécsel? Annyira szívesen elmormolna most rá egyébként nem feltétlenül gyakran jellemző káromkodást, de tudja jól, hogy arra nincs ideje, sem ereje. Tüdejét lassan megzabolázza, testét is visszaállítja a rendes- vagy arra hajazó- kerékvágásba, és újra neki kezd*
- Nem vagyok beteg, elnézését kérem! *Úgy gondolja most, hogy eddig eljutott, valószínűleg újból muszáj lesz illedelmességre térnie. Nem csak saját jó hírneve érdekében, de azért is, mert most igencsak frusztrálja a gondolat, nem is, inkább halálra rémíti őt, hogy elküldhetik*
- Bonternos Buzlerynk vagyok. Idáig futottam nagy veszély hírével. Az orkokról lenne szó, jártam náluk. Tudom pontosan mit terveznek legközelebb. Nincs sok ideje a tanácsnak cselekedni. Halaszthatatlanul beszélnem kell valakivel! Kérem! Nem viccelek. Ártatlanok vannak veszélyben. *Belül a férfi valódi pánikot és összeomlást él meg, kívülről mégsem omolhat szét. Szükség van arra, hogy észnél legyen, hogy határozottan, de hihetően beszéljen. Számít most az, amit tesz*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-09 18:06:33
Üzenet elküldve: 2025-09-09 18:06:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Menekülés a tanácsházára//
*A középkorú gnóm asszonyság éppen pipázni igyekszik ki az épületből, azon kevéske szünidejében amit ezen gondterhes napokban kap, leginkább csak erre futja. Termetes teremtés, akár egy hordó, hosszú hajjal és vastagon rúzsozott ajkakkal. Van is neki egy saját kis zuga, ahol eddig mindig békében tudott füstölni, ám úgy látszik, hogy ma ezt is, mint eddig életében oly sok mindent, tönkretesz valami férfi. Lemondóan sóhajt, ahogy fülét megüti a hangoskodás. Lassan, nagyokat szuszogva odasétál a magas sötételfhez.*
-Beteg? Itt nem foglalkozunk betegségek ellátásával, uram.
*A szájából az uram szó kicsit furcsán esik ki, látszik rajta, hogy teljesen tudja az illemet, csak nehezen jön a szájára ha egy sötételffel kell beszélni, főleg egy férfival, aki talán fertőző beteg is lehet.*
-Fáradjon a templomba, kérem. Ott talán tudnak segíteni, ha valami fertőző a gond. Ugye nem fertőző?
*Kezével a saját száját kezdi el takarni, ugyan nem tudja ez mire jó, de így látta az elmúlt esztendőben, mikor az egyik barátnéját meglátogatta, aki önkénteskedett a kaszárnya gyengélkedőjén.*
*A középkorú gnóm asszonyság éppen pipázni igyekszik ki az épületből, azon kevéske szünidejében amit ezen gondterhes napokban kap, leginkább csak erre futja. Termetes teremtés, akár egy hordó, hosszú hajjal és vastagon rúzsozott ajkakkal. Van is neki egy saját kis zuga, ahol eddig mindig békében tudott füstölni, ám úgy látszik, hogy ma ezt is, mint eddig életében oly sok mindent, tönkretesz valami férfi. Lemondóan sóhajt, ahogy fülét megüti a hangoskodás. Lassan, nagyokat szuszogva odasétál a magas sötételfhez.*
-Beteg? Itt nem foglalkozunk betegségek ellátásával, uram.
*A szájából az uram szó kicsit furcsán esik ki, látszik rajta, hogy teljesen tudja az illemet, csak nehezen jön a szájára ha egy sötételffel kell beszélni, főleg egy férfival, aki talán fertőző beteg is lehet.*
-Fáradjon a templomba, kérem. Ott talán tudnak segíteni, ha valami fertőző a gond. Ugye nem fertőző?
*Kezével a saját száját kezdi el takarni, ugyan nem tudja ez mire jó, de így látta az elmúlt esztendőben, mikor az egyik barátnéját meglátogatta, aki önkénteskedett a kaszárnya gyengélkedőjén.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:43:17
Üzenet elküldve: 2025-09-07 18:43:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés//
*Botladozva, lihegve, kiszáradtan, szétizzadt hajjal, nyakig fűvel és sárral tarkítva éri el a férfi a Tanácsháza épületét. Ha idáig nem követték az orkok, most már nem bánthatják mielőtt beszél. Elmenekült. Sikeresen. Megmentheti az embereket. Az arcán egyetlenegy darab kövér könnycsepp gördül végig, amikor erre ráébred és hirtelenjében túlságosan is tudatában lesz azzal mennyire is sürgető volt az ügye. Mennyire nem bukhat el, és mi lett volna ha megteszi útközben. Mennyire is minden egyes eltelő pillanatban kifutnak az időből. A tudat szinte összeroppantja őt. Legszívesebben összeesne a földön és saját karjaiba gubózna, ehelyett mégis utolsó erejével nyújtja át az őröknek fegyvereit. Nem is tudja, hogyan emlékszik erre. Kezei remegnek. Elrejtett legkisebb fegyverét alig bírja kiszedni nadrágjából, mégis siet, tépi kifelé és lefelé a fémeket. Nem tudja létezik-e protokoll ilyen helyzetekre vagy, hogy sötételfként egyáltalán meghallgatnák-e, ezért még ott az ajtóban, megremegő hangján kiált fel*
- A tanáccsal beszélnék! Életek múlnak rajta! Nincs sok időnk. ~Hacsak nem ügyeskedik jól Buga és Zzul~ *Amint befejezi mondandóját, hirtelenjében hatalmas köhögésroham fogja el, a kiszáradástól és a hosszú futás eredményeként. Látszik rajta, hogy léte minden elemével küzdött, hogy idáig eljuthasson. Valószínűleg nem viccel. Egy sötételf, még Bonternos sem, mutatkozna ennyire megtörten ennyi személy előtt, ha nem lenne halaszthatatlan. Az, hogy a fejében mi is jár, azt még ő sem tudja*
*Botladozva, lihegve, kiszáradtan, szétizzadt hajjal, nyakig fűvel és sárral tarkítva éri el a férfi a Tanácsháza épületét. Ha idáig nem követték az orkok, most már nem bánthatják mielőtt beszél. Elmenekült. Sikeresen. Megmentheti az embereket. Az arcán egyetlenegy darab kövér könnycsepp gördül végig, amikor erre ráébred és hirtelenjében túlságosan is tudatában lesz azzal mennyire is sürgető volt az ügye. Mennyire nem bukhat el, és mi lett volna ha megteszi útközben. Mennyire is minden egyes eltelő pillanatban kifutnak az időből. A tudat szinte összeroppantja őt. Legszívesebben összeesne a földön és saját karjaiba gubózna, ehelyett mégis utolsó erejével nyújtja át az őröknek fegyvereit. Nem is tudja, hogyan emlékszik erre. Kezei remegnek. Elrejtett legkisebb fegyverét alig bírja kiszedni nadrágjából, mégis siet, tépi kifelé és lefelé a fémeket. Nem tudja létezik-e protokoll ilyen helyzetekre vagy, hogy sötételfként egyáltalán meghallgatnák-e, ezért még ott az ajtóban, megremegő hangján kiált fel*
- A tanáccsal beszélnék! Életek múlnak rajta! Nincs sok időnk. ~Hacsak nem ügyeskedik jól Buga és Zzul~ *Amint befejezi mondandóját, hirtelenjében hatalmas köhögésroham fogja el, a kiszáradástól és a hosszú futás eredményeként. Látszik rajta, hogy léte minden elemével küzdött, hogy idáig eljuthasson. Valószínűleg nem viccel. Egy sötételf, még Bonternos sem, mutatkozna ennyire megtörten ennyi személy előtt, ha nem lenne halaszthatatlan. Az, hogy a fejében mi is jár, azt még ő sem tudja*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380