//Különös küldetés//
-Ó, már várja Önt, Parancsnok. *Vigyorodik el a szolga, majd ha Bredoc követi, úgy a jobbra nyíló folyosón vezeti. Sietős léptekkel szelik végig a sötét korridort, át az őrökön, egyenesen a vörös selyemfüggönyökhöz. Itt a hivatalnok félre áll, majd biccentve utat enged Bredocnak.*
-Parancsnok úr. *Visszatolja horgas orrnyergén a csontkeretes szemüveget, majd mind aki jól végezte dolgát, távozik, amerről érkeztek. Amennyiben Bredoc félresöpri a selyemfüggönyt, úgy a Kis Tanácsteremben találhatja magát. Méretes, de nem óriási helyiség, négy oldalában asztalok és székek, egymás mögött két sorban. Középen egy fából ácsolt emelvény, de semmi cicoma. Kő és fa uralja a majdhogynem üres termet, melyben Bredocon kívül csupán egyetlen, ám annál terebélyesebb alak leledzik.
Felpillant irományából, ahogy Bredoc belép, majd leteszi a pennát és sután a parancsnok felé int.*
-Á! *Kisebb robaj közepette emelkedik fel ültéből, hogy a vendég felé siessen. A mokaszin visszhangozva koppan a kövön, ahogy gazdája átmasírozik a a helyiségen, csak hogy Bredoc előtt, szórakozottan haptákba vágja magát. Pocakja csak úgy rebben a mozdulatra, örökös mosolyráncai pedig méginkább elmélyülnek arcán.*
-Kapitány! Akarom mondani...Izé! Városőr uram! *Vállat von, majd eddigi ülőhelye felé terelgeti Bredocot.* -Jöjjék, jöjjék! Ugye nem bánod, ha magunk mögött hagyjuk a formaságokat? Szólíts csak Xaknak. Vagy ahogy kedved kívánja. Xak úr, Krashag tanácsos, Bohém Xak! *Habár Bredoc nem láthatja hátulról, de a férfi elvigyorodik.* -Ez kissé bizarr lesz, de majd megszokom. De tudod mit, Parancsnok uram? Maradjunk a Xaknál. *Zöttyenve foglal helyet ismét, de az irományába már nem merül bele újra. Helyette összekulcsolja kezét a pulpituson és Bredoc felé fordul.*
-Szeretek itt. Itt senki nem zaklat munkával. Kivéve, amikor ülés van. Akkor nem szeretek itt. *Hátradől ültében, majd saját szavait alátámasztandó, hümmögve pillant körbe a terembe. Karba fonja kezeit, s néhány szívdobbanásnyi ideig gondolataiba mélyedbe bólogat. Bredoc annyit hamar megállapíthat, hogy a tanácsos a bőbeszédűbb fajtából való.*
-A magamfajta, egyszerű fickók, akik a nép közül jönnek, még most is számítanak a városőrség katonáira. Hátunk mögött hagytuk már a múltat, meg a vörös posztót, ugye... Legyen szó akár egy mulatságról, akár a város védelméről, kardokra biza szükség van. És számítok a segítségükre. Bár inkább előbbiben. *Vált témát és vele együtt komoly képet, de csakhamar ismét elvigyorodik.*
-No de miben lehetek szolgálatodra, jó uram?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.11 00:10:56