Arthenior - Tanácsháza
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 372-391
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-14 23:59:43
Üzenet elküldve: 2026-01-14 23:59:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
//Zárás//
*Orthus némileg megfáradtan ballag kifelé a Tanácsházáról. Azért az, hogy órákat kellett várnia, eléggé megviselte. Főleg, mert az ő napjai ritkán telnek tétlenül. Az idő, ami itt most kiesett, hiányzik máshonnan. Szolgálójának ezért a hibáért sokáig kell majd törlesztenie. De már csak azért is maradt, és várakozott csendesen, türelmesen, hogy ezzel is jó benyomást keltsen. Lehet, hogy senki se értékelte, de sose lehet tudni.
Távoztában ismét találkozik a hivatalnokkal, akivel korábban elbeszélgetett.*
- Bizakodó vagyok.
*feleli diplomatikusan, de udvariasan a veterán irodistának, majd érdeklődve hallgatja.*
- Köszönöm a szíves invitálást, feltétlenül sort kerítünk rá!
*ígéri.
Távoztában elgondolkodik. Ha hosszú várakozásának az lesz az eredménye, hogy sikerül végre egy jó hírforráshoz jutnia a Tanácsházán, akkor lehet, hogy egyáltalán nem volt ez se felesleges.
Bár az is tény, hogy most már jócskán sötétedik, és neki a Romvároson keresztül vezet az útja otthonába, amit a közeli béristállóból kiváltott lova, Luxius hátán kell megtennie. Így valószínűleg keresni fog néhány este járőröző városőrt, és némi pénzjutalom fejében felkéri őket, hogy kísérjék el a Csonthídig.*
//Zárás//
*Orthus némileg megfáradtan ballag kifelé a Tanácsházáról. Azért az, hogy órákat kellett várnia, eléggé megviselte. Főleg, mert az ő napjai ritkán telnek tétlenül. Az idő, ami itt most kiesett, hiányzik máshonnan. Szolgálójának ezért a hibáért sokáig kell majd törlesztenie. De már csak azért is maradt, és várakozott csendesen, türelmesen, hogy ezzel is jó benyomást keltsen. Lehet, hogy senki se értékelte, de sose lehet tudni.
Távoztában ismét találkozik a hivatalnokkal, akivel korábban elbeszélgetett.*
- Bizakodó vagyok.
*feleli diplomatikusan, de udvariasan a veterán irodistának, majd érdeklődve hallgatja.*
- Köszönöm a szíves invitálást, feltétlenül sort kerítünk rá!
*ígéri.
Távoztában elgondolkodik. Ha hosszú várakozásának az lesz az eredménye, hogy sikerül végre egy jó hírforráshoz jutnia a Tanácsházán, akkor lehet, hogy egyáltalán nem volt ez se felesleges.
Bár az is tény, hogy most már jócskán sötétedik, és neki a Romvároson keresztül vezet az útja otthonába, amit a közeli béristállóból kiváltott lova, Luxius hátán kell megtennie. Így valószínűleg keresni fog néhány este járőröző városőrt, és némi pénzjutalom fejében felkéri őket, hogy kísérjék el a Csonthídig.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:01:34
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:01:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
//Zárás//
*A Népek Tanácsának Elnöke néma bólintással fogadja Orthus szavait, kezet ráz vele, majd hagyja hogy távozzon. Ahogy a férfi pedig távozik a furcsán csendes épületből észreveheti, hogy az egyik koporsó nagyságú helységben az öreg, fáradt tekintetű de szigorú tartású intéző is befejezi a napját. Jóllehet Sfarimon kívül ő marad mindig utolsónak, s elsőként is ő ér be a Tanácsházára. Felcsillan a szeme, ahogy meglátja Orthust, és kurta léptekkel meg is közelíti őt.*
-Uram!
*Enyhén meghajol.*
-Remélem sikeres volt a tárgyalás.
*Közben pedig a saját kabátját, iratait és holmijait rendezgeti a kezében, látszik hogy épp indulóban van ő maga is.*
-Fitzerrgal Tobbleweddle vagyok, de gyakran csak Fitzként emlegetnek. Kérem, ha segítségére lehetek, látogasson meg a Polgárnegyedben. Könnyű felismerni a házat, aprócska liliomok vannak az ablakban, tudja a lányom kedvence.
*Mondja szinte alig észrevehető mosollyal az arcán.*
-A viszontlátásra!
*Azzal gyorsan el is siet, mielőtt még túlságosan elragadtatná magát. Közben biztosra megy, hogy senki sem hallotta őt, mintha gyanakodna hogy figyelik, úgy siet ki a bejáraton. Orthus pedig immáron egyedül marad, feltartóztatás nélkül mehet amerre kívánja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.14 20:01:46
//Zárás//
*A Népek Tanácsának Elnöke néma bólintással fogadja Orthus szavait, kezet ráz vele, majd hagyja hogy távozzon. Ahogy a férfi pedig távozik a furcsán csendes épületből észreveheti, hogy az egyik koporsó nagyságú helységben az öreg, fáradt tekintetű de szigorú tartású intéző is befejezi a napját. Jóllehet Sfarimon kívül ő marad mindig utolsónak, s elsőként is ő ér be a Tanácsházára. Felcsillan a szeme, ahogy meglátja Orthust, és kurta léptekkel meg is közelíti őt.*
-Uram!
*Enyhén meghajol.*
-Remélem sikeres volt a tárgyalás.
*Közben pedig a saját kabátját, iratait és holmijait rendezgeti a kezében, látszik hogy épp indulóban van ő maga is.*
-Fitzerrgal Tobbleweddle vagyok, de gyakran csak Fitzként emlegetnek. Kérem, ha segítségére lehetek, látogasson meg a Polgárnegyedben. Könnyű felismerni a házat, aprócska liliomok vannak az ablakban, tudja a lányom kedvence.
*Mondja szinte alig észrevehető mosollyal az arcán.*
-A viszontlátásra!
*Azzal gyorsan el is siet, mielőtt még túlságosan elragadtatná magát. Közben biztosra megy, hogy senki sem hallotta őt, mintha gyanakodna hogy figyelik, úgy siet ki a bejáraton. Orthus pedig immáron egyedül marad, feltartóztatás nélkül mehet amerre kívánja.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.14 20:01:46
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:15:44
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:15:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Bólint, majd így felel.*
- Igen, tudom, hogy volt szerepe a lázadásban. De azt is tudom, remélem jól, hogy nem kívánta azt a vérontást, ami bekövetkezett. Én magam pedig nem voltam nemes akkor, így ez a fajta végzet elkerült. Bár nyilván nem kell Önnek bizonygatnom, hogy attól még korántsem érezhettük magunkat biztonságban akkor sem. Úgy vélem, mind a ketten a magunk szemszögéből emlékezünk vissza a lázadásra, de egyetértünk abban, hogy rengeteg vér szennyezte be és tette dicstelenné. Így jobb lenne elkerülni, megelőzni, hogy valaha újra megtörténjen. Ennek pedig a legjobb módja a város felvirágoztatása egy minél igazságosabb módon.
*Amikor szóba kerül, hogy milyen szerepet vállal fel és milyen felelősséget ró ez rá, kényszeredett mosoly jelenik meg az arcán.*
- Bevallom, sokkal jobban örültem volna, ha semmiféle tisztséget nem kellene vállalnom. Nem szeretem a feltűnősködést. Jobb lett volna beállni valaki mögé. De nem találkoztam senkivel, aki osztaná az aggodalmaimat és hajlandó lenne nyíltan tenni ellenük.
*feleli. S mivel megkapja Sfarim áldását - legalábbis arra, hogy támogatókat gyűjtsön -, úgy véli, elérte a célját.*
- Köszönöm a lehetőséget, Elnök úr. És a tanácsát is. Azon leszek, hogy mihamarabb előrehaladást érjek el az ügyben.
*Azzal kezet fog Sfarim Brock-kal, és elindul kifelé a Tanácsházáról. Szokatlanul kihalt az épület ebben a kései órában. Talán sose járt még itt olyan napszakban, amikor nem ostromolták tömegek az ügyeikkel a népes hivatalnokhadat.*
*Bólint, majd így felel.*
- Igen, tudom, hogy volt szerepe a lázadásban. De azt is tudom, remélem jól, hogy nem kívánta azt a vérontást, ami bekövetkezett. Én magam pedig nem voltam nemes akkor, így ez a fajta végzet elkerült. Bár nyilván nem kell Önnek bizonygatnom, hogy attól még korántsem érezhettük magunkat biztonságban akkor sem. Úgy vélem, mind a ketten a magunk szemszögéből emlékezünk vissza a lázadásra, de egyetértünk abban, hogy rengeteg vér szennyezte be és tette dicstelenné. Így jobb lenne elkerülni, megelőzni, hogy valaha újra megtörténjen. Ennek pedig a legjobb módja a város felvirágoztatása egy minél igazságosabb módon.
*Amikor szóba kerül, hogy milyen szerepet vállal fel és milyen felelősséget ró ez rá, kényszeredett mosoly jelenik meg az arcán.*
- Bevallom, sokkal jobban örültem volna, ha semmiféle tisztséget nem kellene vállalnom. Nem szeretem a feltűnősködést. Jobb lett volna beállni valaki mögé. De nem találkoztam senkivel, aki osztaná az aggodalmaimat és hajlandó lenne nyíltan tenni ellenük.
*feleli. S mivel megkapja Sfarim áldását - legalábbis arra, hogy támogatókat gyűjtsön -, úgy véli, elérte a célját.*
- Köszönöm a lehetőséget, Elnök úr. És a tanácsát is. Azon leszek, hogy mihamarabb előrehaladást érjek el az ügyben.
*Azzal kezet fog Sfarim Brock-kal, és elindul kifelé a Tanácsházáról. Szokatlanul kihalt az épület ebben a kései órában. Talán sose járt még itt olyan napszakban, amikor nem ostromolták tömegek az ügyeikkel a népes hivatalnokhadat.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:04:23
Üzenet elküldve: 2026-01-11 14:04:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Lassan a Tanácsháza is elhakul, ahogy a dolgos népek hazatérnek, egyre csendesebb körülöttük minden. Az utca is nyugovóra tér, vacsoraidőre járhat az óra. Sfarim is igyekezne haza a családjához, ám másféle fából faragták őt. Hisz vállalta a találkozót, s bár Orthus kissé másféle nyelvet beszél mint ő, vagy amit remélt volna, most úgy látszik végre felel az elnök kérdéseire. Az első válaszra csak finoman bólint, jelezve, hogy folytassa nyugodtan a mondanivalóját a férfi. Aztán mikor az szünetet tart ismét csak bólint, és finoman elmosolyodik. Végre sikerült előhúznia a kereskedőből valamit, valami igazit, valami őszintét ami nem csak a címekről és hatalomról szól. Hogy ez végig ott volt benne, és sikerült előcsalogatni, vagy ez csak egy ügyes előadás azt csak Eeyr és Orthus maga tudhatja, mindenesetre látszólag sikerült felemelkednie ehhez a politikai beszélgetéshez. Ennek pedig Sfarim is örül.*
-Lám lám lám. Csak vannak itt válaszok prefektus uram.
*Feleli még mindig finoman mosolyogva, amit hamar le is erőltet az arcáról. Elvégre ő nem az a csupavigyor ember, még a végén rossz hírneve keletkezik. De aztán Orthus folytatja, s ezekre a szavakra már bizony erőltetnie sem kell, hogy eltűnjön Sfarim arcáról a mosoly.*
-Ugye tudja ki vagyok én, prefektus úr? Tisztában van vele kivel beszél? Úgy gondolja éppen nekem kell, hogy előadja ezt?
*Már a feltételezés is sértő, hisz ő maga volt a felkelés egyik központi alakja. Tekintete és hangja is arról árulkodik, hogy nem a legjobb ajtón kopogtat a kereskedő. Szerencséjére Sfarim kiváló politikus, de ezek után aligha fognak bájcsevegni egymással.*
-Mindazonáltal.
*Kezd bele, majd nagy levegőt vesz, és folytatja.*
-Értem hogy mire akar kilyukadni. Arra, hogy korábban milyen tervek voltak, és ki mit hallgatott meg, és milyen megfontolásból ki mit döntött nincs teljes rálátásom, de talán ez most nem is igazán fontos.
*Elvégre lehet, hogy Orthus egyszerűen csak hazudik, de akár igazat is mondhat. Kár lenne most ezen fennakadnia, hisz ennek a tárgyalásnak nem ez a fő pontja, de azért elraktározza az információkat a jövőre nézve.*
-Valóban nemes dolog az, amiről most szólott, s nem tisztem kétkedni abban, hogy mi az, mi szívét lángra lobbantja. Szép célok. De korábban egyáltalán nem erről beszélt, ha jól rémlik a nemesség és a tanács közötti kapocs szerepét hivatott betölteni. Ne értsen félre, nincs ezzel gond. Lehet, hogy ez a fajta szerepvállalás jobban illene önhöz, és talán többet is tehetne ezekért a célokért. De ne feledje, a felelősség is hatalmas lesz, hisz mások nevében, mások terheit cipelni igencsak nehéz kő.
*Ő már csak tudja milyen az, mikor valaki vezéralakja lesz egy mozgalomnak, s hogy az miféle terhekkel jár. Így Orthusnak ez csak amolyan jó tanács. Egy darabig még elgondolkozik, az előtte lévő szerteszét heverő lapok közül egyet maga elé vesz, és az asztalon pihenő tollal néhány sornyi szöveget jegyzetel magának, majd visszateszi a tollat a helyére.*
-Legyen így. Szerezze meg azokat a támogatásokat, s a pontos részletekről beszéljünk utána. Hisz akkor fogja látni, hogy pontosan mire van szüksége ahhoz, hogy ezen célok felé lépjen egyet előre, miután a nemesekkel tárgyalt. Ó és ha elfogad egy tanácsot.
*Kicsit közelebb hajol a férfihoz.*
-Én az ön helyében ezt adnám elő nekik is.
*Utalva Orthus korábbi kérdésére, hogy hogyan győzze meg a nemeseket arról, hogy támogassák őt.*
-Köszönöm, hogy eljött hozzám prefektus úr. Remélem átgondolja majd azt, amiről ma itt szó esett, én is azt teszem. Dolgozzunk együtt városunk szebb jövőjéért.
*Ezzel Sfarim a maga részéről egyértelműen úgy veszi, hogy már nincs miről beszélniük, ha Orthus távozik úgy illedelmesen kezet ráz vele, s visszaül az asztalához rendezkedni. Nem szeret úgy hazamenni, hogy nincs minden rendben hagyva.*
*Lassan a Tanácsháza is elhakul, ahogy a dolgos népek hazatérnek, egyre csendesebb körülöttük minden. Az utca is nyugovóra tér, vacsoraidőre járhat az óra. Sfarim is igyekezne haza a családjához, ám másféle fából faragták őt. Hisz vállalta a találkozót, s bár Orthus kissé másféle nyelvet beszél mint ő, vagy amit remélt volna, most úgy látszik végre felel az elnök kérdéseire. Az első válaszra csak finoman bólint, jelezve, hogy folytassa nyugodtan a mondanivalóját a férfi. Aztán mikor az szünetet tart ismét csak bólint, és finoman elmosolyodik. Végre sikerült előhúznia a kereskedőből valamit, valami igazit, valami őszintét ami nem csak a címekről és hatalomról szól. Hogy ez végig ott volt benne, és sikerült előcsalogatni, vagy ez csak egy ügyes előadás azt csak Eeyr és Orthus maga tudhatja, mindenesetre látszólag sikerült felemelkednie ehhez a politikai beszélgetéshez. Ennek pedig Sfarim is örül.*
-Lám lám lám. Csak vannak itt válaszok prefektus uram.
*Feleli még mindig finoman mosolyogva, amit hamar le is erőltet az arcáról. Elvégre ő nem az a csupavigyor ember, még a végén rossz hírneve keletkezik. De aztán Orthus folytatja, s ezekre a szavakra már bizony erőltetnie sem kell, hogy eltűnjön Sfarim arcáról a mosoly.*
-Ugye tudja ki vagyok én, prefektus úr? Tisztában van vele kivel beszél? Úgy gondolja éppen nekem kell, hogy előadja ezt?
*Már a feltételezés is sértő, hisz ő maga volt a felkelés egyik központi alakja. Tekintete és hangja is arról árulkodik, hogy nem a legjobb ajtón kopogtat a kereskedő. Szerencséjére Sfarim kiváló politikus, de ezek után aligha fognak bájcsevegni egymással.*
-Mindazonáltal.
*Kezd bele, majd nagy levegőt vesz, és folytatja.*
-Értem hogy mire akar kilyukadni. Arra, hogy korábban milyen tervek voltak, és ki mit hallgatott meg, és milyen megfontolásból ki mit döntött nincs teljes rálátásom, de talán ez most nem is igazán fontos.
*Elvégre lehet, hogy Orthus egyszerűen csak hazudik, de akár igazat is mondhat. Kár lenne most ezen fennakadnia, hisz ennek a tárgyalásnak nem ez a fő pontja, de azért elraktározza az információkat a jövőre nézve.*
-Valóban nemes dolog az, amiről most szólott, s nem tisztem kétkedni abban, hogy mi az, mi szívét lángra lobbantja. Szép célok. De korábban egyáltalán nem erről beszélt, ha jól rémlik a nemesség és a tanács közötti kapocs szerepét hivatott betölteni. Ne értsen félre, nincs ezzel gond. Lehet, hogy ez a fajta szerepvállalás jobban illene önhöz, és talán többet is tehetne ezekért a célokért. De ne feledje, a felelősség is hatalmas lesz, hisz mások nevében, mások terheit cipelni igencsak nehéz kő.
*Ő már csak tudja milyen az, mikor valaki vezéralakja lesz egy mozgalomnak, s hogy az miféle terhekkel jár. Így Orthusnak ez csak amolyan jó tanács. Egy darabig még elgondolkozik, az előtte lévő szerteszét heverő lapok közül egyet maga elé vesz, és az asztalon pihenő tollal néhány sornyi szöveget jegyzetel magának, majd visszateszi a tollat a helyére.*
-Legyen így. Szerezze meg azokat a támogatásokat, s a pontos részletekről beszéljünk utána. Hisz akkor fogja látni, hogy pontosan mire van szüksége ahhoz, hogy ezen célok felé lépjen egyet előre, miután a nemesekkel tárgyalt. Ó és ha elfogad egy tanácsot.
*Kicsit közelebb hajol a férfihoz.*
-Én az ön helyében ezt adnám elő nekik is.
*Utalva Orthus korábbi kérdésére, hogy hogyan győzze meg a nemeseket arról, hogy támogassák őt.*
-Köszönöm, hogy eljött hozzám prefektus úr. Remélem átgondolja majd azt, amiről ma itt szó esett, én is azt teszem. Dolgozzunk együtt városunk szebb jövőjéért.
*Ezzel Sfarim a maga részéről egyértelműen úgy veszi, hogy már nincs miről beszélniük, ha Orthus távozik úgy illedelmesen kezet ráz vele, s visszaül az asztalához rendezkedni. Nem szeret úgy hazamenni, hogy nincs minden rendben hagyva.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:55:27
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:55:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Csendben hallgatja végig Sfarim válaszát, legfeljebb bólogat, vagy közbeszúrt "Értem"-ekkel jelzi hogy figyel. Csak amikor az Elnök befejezte mondandóját és felteszi a kérdéseit, akkor szólal meg.*
- Értem az álláspontját és azt is, hogy miért fogadta értetlenkedéssel a kérdéseimet. Hogy a kérdéseire válaszoljak:
Azt akarom elérni, hogy Arthenior minél befolyásosabb, gazdagabb és biztonságosabb legyen, és ebben az Artheniorban én és leszármazottaim is biztonságban és jómódban élhessünk. Nem akarok azért munkálkodni, akár csak a saját érdekemben, akár másokért, hogy aztán 10-20 év múlva egy újabb lázadás engem vagy az utódaimat koncoljon fel. Látok egy utat, ami elvezethet minket egy újabb lázadáshoz. Hibákkal, figyelmetlenséggel, elszalasztott lehetőségekkel van szegélyezve. Ezeket akarom elhárítani. Látok egy másik utat: biztonsághoz, elfogadható hangulathoz, általánosan nagyobb jóléthez, nagyobb befolyáshoz vezet. A város számára, és benne a családom számára is. Az én célom az, hogy a városunk a második utat járja.
*tart egy kis szünetet, hogy Sfarim ezeket megemészthesse, mielőtt folytatná.*
- Hogy jön ehhez a nemesség: a hatalmával, a vagyonával, és a magatartásával. Mi, új artheniori nemesek törődhetünk csak magunkkal, a saját érdekeinkkel. Borzolhatjuk a kedélyeket fényűzéssel, hedonizmussal. Elbarikázodhatjuk magunkat a szép új szigetünkön, testőröket fogadhatunk és városőröket fizethetünk le azért, hogy távol tartson minket a csőcseléktől.
Vagy: elkezdjük közösen építeni a várost. Segítünk Romváros népének adományokkal, felújított épületekkel, oktatással, munkalehetőséggel. Építhetjük a gazdaságot és erősíthetjük a kereskedelmet úgy, hogy csak a mi kincstárunkban álljanak a pénzhalmok és úgy is, hogy mi is gazdagodjunk, de mások is jól járjanak. Csinálhatunk mindent a saját szakállunkra, vagy kereshetünk együttműködést a városi tanáccsal, ami nekünk csökkentheti a ráfordításainkat, és garantálja, hogy a mi törekvéseink a város céljaival összhangban legyenek.
A harmadik kérdést pedig úgy hiszem, már megválaszoltam. Nem akarom magamat valamilyen önzetlen mártírnak beállítani. Mindent, amit teszek, első sorban egy olyan Morthimer dinasztiáért teszem, ami a halálom után is biztonságban és jómódban él. De ehhez az út a város üdvén keresztül vezet.
Új nemességünk a viselkedésével kiprovokálhatja a következő lázadást, vagy elhozhatja Arthenior új aranykorát. Én csak azért akarok munkálkodni, hogy a jó irányba menjünk. Ha eközben én magam is gyarapodhatok, nem fogom kihagyni a lehetőséget. De nem az igazi cél rovására. Én, a nemes, a kereskedő, akkor is jól járok, ha Arthenior egésze fellendül. És nekem az elég is.
*tart még egy kis szünetet, mielőtt hozzátenné.*
- Hogy megítélhesse a személyemet, hadd mondjak el még valamit. Amikor először ajánlkoztam Even Alrishul tanácsnoknál, felkért engem arra, hogy osszam meg vele ötleteimet a város fellendítése kapcsán. Én pedig gnóm mérnökök és építészek bevonásával egy komplett városfejlesztési tervvel álltam elő, amit bemutattam neki. Ebben a tervben az szerepelt, hogy Sárváros felszámolása után oda a város szegényebb polgárai számára egy lakóházakból álló negyed épül. Szerény, de otthonos és minőségi lakásokkal, külön városőr kaszárnyával, iskolával, ispotállyal. Ez lett volna a legelső dolog, amit megcsináltam volna, az első ütem. Az akkori sárvárosi lakosság és a romvárosiak kerülhettek volna ide. Ezáltal Romváros kiürült volna, és ide térhettek volna vissza a régi és új nemesek. Ez lett volna számomra a másodlagos, a második ütem. És végezetül nagy kereskedelmi kikötőt építtettem volna a várostól Északra, ami városunk gazdasági erejét és befolyását növelte volna. Ez lett volna a harmadik ütem. Az én eredeti elképzeléseimből valójában egyetlen egy dolog valósult meg: a Meredély elárasztása, a csónakázó tó kialakítása.
Nem szívesen mondom ezt, de úgy gondolom: a város hibázott, amikor nem a szegényekkel foglalkozott először, hanem a leggazdagabbakkal. Selyemrév egy sértés, egy fricska városunk legszegényebbjei számára. Ők most a városunk kellős közepén, régi kúriák romjai között élnek. Nap mint nap gőgös nemesek kelnek át az ő romos földjükön hintókkal, délceg paripák hátán, hogy hazatérjenek a puccos villáikba, a kis magánszigetükre. Azt hiszem, városunk szegényei így tekintenek ránk, új nemesekre. És ezért gondolom mindennél fontosabbnak azt, hogy mi nemesek most a vagyonunkkal tegyünk értük, és meggyőzzük őket ennek az ellenkezőjéről. Én velük foglalkoztam volna először. Hogy ne tegyem őket az ellenségemmé azzal, ha én magam később nemessé, gazdaggá válok. De fordítva történt. Úgyhogy most nemesként gazdagként bizonyítanom kell, hogy nem vagyok az ellenségük. De ha csak én teszek így, miközben a többi nemes dőzsöl, akkor az egész nem ér semmit.
*ezzel zárja a mondandóját és várja, mit gondol Sfarim minderről.*
*Csendben hallgatja végig Sfarim válaszát, legfeljebb bólogat, vagy közbeszúrt "Értem"-ekkel jelzi hogy figyel. Csak amikor az Elnök befejezte mondandóját és felteszi a kérdéseit, akkor szólal meg.*
- Értem az álláspontját és azt is, hogy miért fogadta értetlenkedéssel a kérdéseimet. Hogy a kérdéseire válaszoljak:
Azt akarom elérni, hogy Arthenior minél befolyásosabb, gazdagabb és biztonságosabb legyen, és ebben az Artheniorban én és leszármazottaim is biztonságban és jómódban élhessünk. Nem akarok azért munkálkodni, akár csak a saját érdekemben, akár másokért, hogy aztán 10-20 év múlva egy újabb lázadás engem vagy az utódaimat koncoljon fel. Látok egy utat, ami elvezethet minket egy újabb lázadáshoz. Hibákkal, figyelmetlenséggel, elszalasztott lehetőségekkel van szegélyezve. Ezeket akarom elhárítani. Látok egy másik utat: biztonsághoz, elfogadható hangulathoz, általánosan nagyobb jóléthez, nagyobb befolyáshoz vezet. A város számára, és benne a családom számára is. Az én célom az, hogy a városunk a második utat járja.
*tart egy kis szünetet, hogy Sfarim ezeket megemészthesse, mielőtt folytatná.*
- Hogy jön ehhez a nemesség: a hatalmával, a vagyonával, és a magatartásával. Mi, új artheniori nemesek törődhetünk csak magunkkal, a saját érdekeinkkel. Borzolhatjuk a kedélyeket fényűzéssel, hedonizmussal. Elbarikázodhatjuk magunkat a szép új szigetünkön, testőröket fogadhatunk és városőröket fizethetünk le azért, hogy távol tartson minket a csőcseléktől.
Vagy: elkezdjük közösen építeni a várost. Segítünk Romváros népének adományokkal, felújított épületekkel, oktatással, munkalehetőséggel. Építhetjük a gazdaságot és erősíthetjük a kereskedelmet úgy, hogy csak a mi kincstárunkban álljanak a pénzhalmok és úgy is, hogy mi is gazdagodjunk, de mások is jól járjanak. Csinálhatunk mindent a saját szakállunkra, vagy kereshetünk együttműködést a városi tanáccsal, ami nekünk csökkentheti a ráfordításainkat, és garantálja, hogy a mi törekvéseink a város céljaival összhangban legyenek.
A harmadik kérdést pedig úgy hiszem, már megválaszoltam. Nem akarom magamat valamilyen önzetlen mártírnak beállítani. Mindent, amit teszek, első sorban egy olyan Morthimer dinasztiáért teszem, ami a halálom után is biztonságban és jómódban él. De ehhez az út a város üdvén keresztül vezet.
Új nemességünk a viselkedésével kiprovokálhatja a következő lázadást, vagy elhozhatja Arthenior új aranykorát. Én csak azért akarok munkálkodni, hogy a jó irányba menjünk. Ha eközben én magam is gyarapodhatok, nem fogom kihagyni a lehetőséget. De nem az igazi cél rovására. Én, a nemes, a kereskedő, akkor is jól járok, ha Arthenior egésze fellendül. És nekem az elég is.
*tart még egy kis szünetet, mielőtt hozzátenné.*
- Hogy megítélhesse a személyemet, hadd mondjak el még valamit. Amikor először ajánlkoztam Even Alrishul tanácsnoknál, felkért engem arra, hogy osszam meg vele ötleteimet a város fellendítése kapcsán. Én pedig gnóm mérnökök és építészek bevonásával egy komplett városfejlesztési tervvel álltam elő, amit bemutattam neki. Ebben a tervben az szerepelt, hogy Sárváros felszámolása után oda a város szegényebb polgárai számára egy lakóházakból álló negyed épül. Szerény, de otthonos és minőségi lakásokkal, külön városőr kaszárnyával, iskolával, ispotállyal. Ez lett volna a legelső dolog, amit megcsináltam volna, az első ütem. Az akkori sárvárosi lakosság és a romvárosiak kerülhettek volna ide. Ezáltal Romváros kiürült volna, és ide térhettek volna vissza a régi és új nemesek. Ez lett volna számomra a másodlagos, a második ütem. És végezetül nagy kereskedelmi kikötőt építtettem volna a várostól Északra, ami városunk gazdasági erejét és befolyását növelte volna. Ez lett volna a harmadik ütem. Az én eredeti elképzeléseimből valójában egyetlen egy dolog valósult meg: a Meredély elárasztása, a csónakázó tó kialakítása.
Nem szívesen mondom ezt, de úgy gondolom: a város hibázott, amikor nem a szegényekkel foglalkozott először, hanem a leggazdagabbakkal. Selyemrév egy sértés, egy fricska városunk legszegényebbjei számára. Ők most a városunk kellős közepén, régi kúriák romjai között élnek. Nap mint nap gőgös nemesek kelnek át az ő romos földjükön hintókkal, délceg paripák hátán, hogy hazatérjenek a puccos villáikba, a kis magánszigetükre. Azt hiszem, városunk szegényei így tekintenek ránk, új nemesekre. És ezért gondolom mindennél fontosabbnak azt, hogy mi nemesek most a vagyonunkkal tegyünk értük, és meggyőzzük őket ennek az ellenkezőjéről. Én velük foglalkoztam volna először. Hogy ne tegyem őket az ellenségemmé azzal, ha én magam később nemessé, gazdaggá válok. De fordítva történt. Úgyhogy most nemesként gazdagként bizonyítanom kell, hogy nem vagyok az ellenségük. De ha csak én teszek így, miközben a többi nemes dőzsöl, akkor az egész nem ér semmit.
*ezzel zárja a mondandóját és várja, mit gondol Sfarim minderről.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-07 10:35:52
Üzenet elküldve: 2026-01-07 10:35:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*A szobában egyre inkább átveszi a szerepet a gyertyák és az egyetlen lámpás fénye, odakint a nap kezd nyugodni és szürkés félhomály borul a városra. A tárgyalás elhúzódik, és eleve későn is tudták összehozni a találkozót, de a politika már csak ilyen. Sfarim erősen gondolkozik Orthuson, próbálja megfejteni őt, de egyelőre nem igazán jut vele dűlőre. Egy ponton azon is elgondolkozik, hogy vajon alkalmas-e egyáltalán egy efféle pozícióra, de egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül karizmájával elhitetnie az elnökkel, hogy talán mégis lehet benne valami. A szavait csupán aprócska, alig észrevehető szemöldökemeléssel fogadja.*
-Tudja prefektus úr sajnos rengeteget tárgyalok kereskedőkkel.
*Kezd a válaszába, ám azt nem fejti ki, hogy a tárgyalások sokasága terhes számára, vagy maguk a kereskedők a sajátos jellemvonásaikkal.*
-Azt hiszem látom már, hogy miért fut körbe-körbe ez a beszélgetés, köszönöm. Szeretném, ha megértené, hogy a tanács nem ajánlott és nem is kínált fel semmit. Nem kerestünk szóvivőt a nemesek képviseletére. Tehát nincs egy ilyen igény, melyet ön most szeretne betölteni. Ezt az igényt prefektus uram ön teremti meg, vagy legalábbis kellene megteremtenie. De hadd fordítsam le egy példára magam is, rendben?
*Nyilvánvalóan költői kérdés, de szeretné, hogyha Orthus értené, hogy Sfarim mire kíváncsi, mert így aligha tudnak továbblépni.*
-Képzelje el, hogy a komornyikja megkeresi önt, hogy szeretne a szolgálók képviselője lenni. Ön látja azt, hogy ezzel önnek könnyebb dolga lenne, ezért alapvetően támogatja a törekvést, de kéri tőle a szolgálók támogatását is, elvégre őket akarja képviselni. Majd a komornyik mielőtt elindulna megáll, és visszakérdez széttárt karokkal, hogy: rendben, de ez miért lesz jó a szolgálóknak, mit mondjak nekik? Érzi, hogy mennyire fordított a szerep? Hiszen nem ön kereste fel a komornyikot, hogy megbízza valamivel, éppen ellenkezőleg.
*Bár talán nehéz pontosan jó példát kitalálnia, úgy érzi ennyit igazán megtehet végső próbálkozásként. Talán így sikerül közös ágra terelni a beszélgetést.*
-Tehát, hogy világos legyek és önnek is könnyebb dolga legyen. Szeretném, ha felelne erre a három kérdésre.
*Előre dől az asztalon, és ökölbe szorított kezét szemmagasságba emeli, hogy azon tudjon számolni, minden kérdésnél egy-egy ujját kinyújtva.*
-Mit kíván elérni? Miért gondolja, hogy a nemességnek szüksége van képviseletre? És a tanácsot, vagy a nemességet szeretné képviselni, netán egyszerűen csak pozíciót, feladatot és hatalmat akar?
*Itt csak egy nagyon rövid szünetet tart, mielőtt Orthus válaszolhatna még hozzátesz valamit.*
-Nincsenek rossz válaszok, de szeretném látni, hogy miféle ambíciói vannak. Nyugodtan gondolja át a kérdéseim, és kérem feleljen őszintén.
*Majd feláll, és a korábban is használt borosüveget az asztalra helyezi, helyet foglalt és tölt magának az aprócska poharába, kezével pedig jelzi vendégének, hogy ő is nyugodtan tölthet, ha szeretné megnedvesíteni a torkát. Orthus pedig azt láthatja Sfarimon, hogy kezd a türelme végére érni, és meg kell őt győznie róla, hogy valóban felkészülten érkezett és átgondolta ezeket a dolgokat.*
*A szobában egyre inkább átveszi a szerepet a gyertyák és az egyetlen lámpás fénye, odakint a nap kezd nyugodni és szürkés félhomály borul a városra. A tárgyalás elhúzódik, és eleve későn is tudták összehozni a találkozót, de a politika már csak ilyen. Sfarim erősen gondolkozik Orthuson, próbálja megfejteni őt, de egyelőre nem igazán jut vele dűlőre. Egy ponton azon is elgondolkozik, hogy vajon alkalmas-e egyáltalán egy efféle pozícióra, de egyelőre úgy tűnik, hogy sikerül karizmájával elhitetnie az elnökkel, hogy talán mégis lehet benne valami. A szavait csupán aprócska, alig észrevehető szemöldökemeléssel fogadja.*
-Tudja prefektus úr sajnos rengeteget tárgyalok kereskedőkkel.
*Kezd a válaszába, ám azt nem fejti ki, hogy a tárgyalások sokasága terhes számára, vagy maguk a kereskedők a sajátos jellemvonásaikkal.*
-Azt hiszem látom már, hogy miért fut körbe-körbe ez a beszélgetés, köszönöm. Szeretném, ha megértené, hogy a tanács nem ajánlott és nem is kínált fel semmit. Nem kerestünk szóvivőt a nemesek képviseletére. Tehát nincs egy ilyen igény, melyet ön most szeretne betölteni. Ezt az igényt prefektus uram ön teremti meg, vagy legalábbis kellene megteremtenie. De hadd fordítsam le egy példára magam is, rendben?
*Nyilvánvalóan költői kérdés, de szeretné, hogyha Orthus értené, hogy Sfarim mire kíváncsi, mert így aligha tudnak továbblépni.*
-Képzelje el, hogy a komornyikja megkeresi önt, hogy szeretne a szolgálók képviselője lenni. Ön látja azt, hogy ezzel önnek könnyebb dolga lenne, ezért alapvetően támogatja a törekvést, de kéri tőle a szolgálók támogatását is, elvégre őket akarja képviselni. Majd a komornyik mielőtt elindulna megáll, és visszakérdez széttárt karokkal, hogy: rendben, de ez miért lesz jó a szolgálóknak, mit mondjak nekik? Érzi, hogy mennyire fordított a szerep? Hiszen nem ön kereste fel a komornyikot, hogy megbízza valamivel, éppen ellenkezőleg.
*Bár talán nehéz pontosan jó példát kitalálnia, úgy érzi ennyit igazán megtehet végső próbálkozásként. Talán így sikerül közös ágra terelni a beszélgetést.*
-Tehát, hogy világos legyek és önnek is könnyebb dolga legyen. Szeretném, ha felelne erre a három kérdésre.
*Előre dől az asztalon, és ökölbe szorított kezét szemmagasságba emeli, hogy azon tudjon számolni, minden kérdésnél egy-egy ujját kinyújtva.*
-Mit kíván elérni? Miért gondolja, hogy a nemességnek szüksége van képviseletre? És a tanácsot, vagy a nemességet szeretné képviselni, netán egyszerűen csak pozíciót, feladatot és hatalmat akar?
*Itt csak egy nagyon rövid szünetet tart, mielőtt Orthus válaszolhatna még hozzátesz valamit.*
-Nincsenek rossz válaszok, de szeretném látni, hogy miféle ambíciói vannak. Nyugodtan gondolja át a kérdéseim, és kérem feleljen őszintén.
*Majd feláll, és a korábban is használt borosüveget az asztalra helyezi, helyet foglalt és tölt magának az aprócska poharába, kezével pedig jelzi vendégének, hogy ő is nyugodtan tölthet, ha szeretné megnedvesíteni a torkát. Orthus pedig azt láthatja Sfarimon, hogy kezd a türelme végére érni, és meg kell őt győznie róla, hogy valóban felkészülten érkezett és átgondolta ezeket a dolgokat.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-05 21:29:00
Üzenet elküldve: 2026-01-05 21:29:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Hallgatja az elnök válaszát, és elsőre - még ha nem is mutatja - bosszús azért, hogy nem kap tőle egyértelmű választ. Utána azonban arra gondol: arról lehet szó, hogy nem egyformán közelítik meg a kérdést. Ezért végül így felel egy szívélyes mosoly kíséretében.*
- Azt hiszem értem, hogyan gondolkozik erről. Nem akarom bosszantani a kérdéseimmel. Talán csak azért van, hogy nem egyformán közelítünk a dologhoz, mert én kereskedő vagyok, és kereskedőként is gondolkodom.
Amikor azt kérdi, milyen hatáskört remélnék egy ilyen kinevezéssel, én visszakérdezek: mi fér bele? Természetemből fakad, hogy alkudozzak, ahogy az is, hogy ne mondjam ki, mit akarok, hanem hagyjam, hogy a tárgyalófelem mondja ki, mit ajánl. Hátha többet is, mint amit kérnék, mert akkor elfogadom azt is, amit az én igényem fölött ajánl.
Másrészről pedig óhatatlanul úgy tekintek erre a kinevezésre is, mint egy portékára. Tudni szeretném, mit ér, hogy el tudjam adni a vevőknek: vagyis azoknak a nemeseknek, akik a támogatásukat adják hozzá.
Talán idegen önnek, ahogyan én látom a dolgokat, talán még ellenszenvesnek is találja, de kérem értse meg: az a kereskedő, aki nem is tudja, mi a portékája, csak mindenképpen próbálja eladni, az becstelen. Én szeretném hinni magamról, hogy becsületes és egyenes kereskedő vagyok. Tudni szeretném, mim van, mielőtt "házalni" kezdek vele a nemeseknél. Így nem ígérek nekik olyat, amit aztán nem tudok megtartani.
*kis szünetet tart, bízva benne, hogy Sfarim Brock valamennyire megérti az ő szemléletét, még ha nem is értékeli, de talán meglátja benne a jót is.
Aztán azonban Orthus nem erőlteti tovább ezt, helyette így szól.*
- Legyen azonban így: beszélek a nemességgel. Elmondom mindenkinek, hogy mit szeretnék elérni. De azt is megmondom nekik nyíltan: nem tudom, mire lesz elég a kinevezés. Hogy mit tudok elintézni majd a negyednek, és lakóinak. És ennek tudatában, hogy támogatják-e a törekvéseimet, vagy sem. Megfelel így Önnek?
*kérdi.*
*Hallgatja az elnök válaszát, és elsőre - még ha nem is mutatja - bosszús azért, hogy nem kap tőle egyértelmű választ. Utána azonban arra gondol: arról lehet szó, hogy nem egyformán közelítik meg a kérdést. Ezért végül így felel egy szívélyes mosoly kíséretében.*
- Azt hiszem értem, hogyan gondolkozik erről. Nem akarom bosszantani a kérdéseimmel. Talán csak azért van, hogy nem egyformán közelítünk a dologhoz, mert én kereskedő vagyok, és kereskedőként is gondolkodom.
Amikor azt kérdi, milyen hatáskört remélnék egy ilyen kinevezéssel, én visszakérdezek: mi fér bele? Természetemből fakad, hogy alkudozzak, ahogy az is, hogy ne mondjam ki, mit akarok, hanem hagyjam, hogy a tárgyalófelem mondja ki, mit ajánl. Hátha többet is, mint amit kérnék, mert akkor elfogadom azt is, amit az én igényem fölött ajánl.
Másrészről pedig óhatatlanul úgy tekintek erre a kinevezésre is, mint egy portékára. Tudni szeretném, mit ér, hogy el tudjam adni a vevőknek: vagyis azoknak a nemeseknek, akik a támogatásukat adják hozzá.
Talán idegen önnek, ahogyan én látom a dolgokat, talán még ellenszenvesnek is találja, de kérem értse meg: az a kereskedő, aki nem is tudja, mi a portékája, csak mindenképpen próbálja eladni, az becstelen. Én szeretném hinni magamról, hogy becsületes és egyenes kereskedő vagyok. Tudni szeretném, mim van, mielőtt "házalni" kezdek vele a nemeseknél. Így nem ígérek nekik olyat, amit aztán nem tudok megtartani.
*kis szünetet tart, bízva benne, hogy Sfarim Brock valamennyire megérti az ő szemléletét, még ha nem is értékeli, de talán meglátja benne a jót is.
Aztán azonban Orthus nem erőlteti tovább ezt, helyette így szól.*
- Legyen azonban így: beszélek a nemességgel. Elmondom mindenkinek, hogy mit szeretnék elérni. De azt is megmondom nekik nyíltan: nem tudom, mire lesz elég a kinevezés. Hogy mit tudok elintézni majd a negyednek, és lakóinak. És ennek tudatában, hogy támogatják-e a törekvéseimet, vagy sem. Megfelel így Önnek?
*kérdi.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2026-01-03 20:52:36
Üzenet elküldve: 2026-01-03 20:52:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Sfarim egy szigorú ember, ezt sokan tudják róla, azonban azt is tudják hogy mit tett a lázadás idején, és hogy hogyan és miért lett éppen ő a Népek Tanácsának Elnöke. Mindig is a várost tartotta szem előtt, és nincs ez másképpen ma sem. Ez is közrejátszik abban, hogy bizony kemény tárgyalófél, no meg az a rettenetes politikai tapasztalat amivel rendelkezik. Türelmesen hallgatja Orthus válaszát a kérdésekre, amiket feltett, és hagyja is beszélni, közben pedig erősen gondolkozik. Jobb kezével akaratlanul is dörzsölni kezdi halántékát, meglehet a napja eleve hosszú volt, és nem számított a prefektus érkezésére. Ám annak szavai sem jutnak el hozzá, legalábbis nem úgy ahogy valószínűleg a férfi szeretné. Nagyot sóhajt, hagy egy kis szünetet mielőtt belekezdene.*
-Nézze prefektus úr. Én megértem önt, ön azonban sajnos nem értett meg engem.
*Kezd bele és egészen kihúzza magát a székében, hogy könyökével az asztalra támaszkodhasson.*
-Olyan kérdésekre várja tőlem a választ, melyeket talán még maga sem tud. Azt, hogy a nemeseknek mi szükségük egy szószólóra, hogy ez miért jó nekik, mivel érnek többet mintha egyenként igyekeznének az érdekeiket képviselni nem a Tanács, és nem is az én dolgom megítélni. Ön keresett meg, hogy szeretne egy tisztséget, s ehhez a pozícióhoz a támogatásunkat kérje. Azt feltételeztem, hogy ezeket a kérdéseket már fölvetette magának és megtalálta a megfelelő válaszokat, mielőtt megtette volna ezt a lépést.
*Kezével kettejükre mutat, jelezve, hogy erre a személyes találkozóra gondol.*
-A Tanács részéről egyértelműen hasznos szolgálatot tudna tenni azzal, hogyha a mi kéréseinket, döntéseinket továbbítaná a nemesek felé, hisz mégiscsak ön tudja milyenek, mire hogyan reagálnak, miképpen nyelik le a keserű pirulát, ha éppen arra lenne szükség. Ezért is biztosítottam korábban a Tanács támogatásáról.
*Folytatja a dolgot, hisz korábban valóban ő maga mondta, hogy jó ötlet egy összekötő, afféle szóvivő a tanács és a nemesség között.*
-A nemesek nem egyszerű polgárok, hanem nemesek. Ahogy ismerem a többséget, sokan karakánok, szeretik a saját ügyeiket intézni. Emiatt fontos, hogy lássuk azt, hogy ténylegesen támogatják önt abban, hogy helyettük szóljon.
*Mást nem igazán tud hozzáfűzni, úgy érzi, hogy minden fontos dolgot érintett, égszínkék szemeivel Orthust fürkészi, mintha csak azt remélné, hogy ki tudja olvasni mi járhat annak gondolataiban.*
-A szerep értelme számomra egyértelmű, szolgálat a város jövőjéért. Az pedig, hogy ez a nemesek érdekeit miképp szolgálja, vagy az ön saját céljait hogyan tudja magába foglalni, csakis önön múlik.
*Most ő tárja szét a kezeit, hasonlóan mint ahogy korábban Orthus tette.*
*Sfarim egy szigorú ember, ezt sokan tudják róla, azonban azt is tudják hogy mit tett a lázadás idején, és hogy hogyan és miért lett éppen ő a Népek Tanácsának Elnöke. Mindig is a várost tartotta szem előtt, és nincs ez másképpen ma sem. Ez is közrejátszik abban, hogy bizony kemény tárgyalófél, no meg az a rettenetes politikai tapasztalat amivel rendelkezik. Türelmesen hallgatja Orthus válaszát a kérdésekre, amiket feltett, és hagyja is beszélni, közben pedig erősen gondolkozik. Jobb kezével akaratlanul is dörzsölni kezdi halántékát, meglehet a napja eleve hosszú volt, és nem számított a prefektus érkezésére. Ám annak szavai sem jutnak el hozzá, legalábbis nem úgy ahogy valószínűleg a férfi szeretné. Nagyot sóhajt, hagy egy kis szünetet mielőtt belekezdene.*
-Nézze prefektus úr. Én megértem önt, ön azonban sajnos nem értett meg engem.
*Kezd bele és egészen kihúzza magát a székében, hogy könyökével az asztalra támaszkodhasson.*
-Olyan kérdésekre várja tőlem a választ, melyeket talán még maga sem tud. Azt, hogy a nemeseknek mi szükségük egy szószólóra, hogy ez miért jó nekik, mivel érnek többet mintha egyenként igyekeznének az érdekeiket képviselni nem a Tanács, és nem is az én dolgom megítélni. Ön keresett meg, hogy szeretne egy tisztséget, s ehhez a pozícióhoz a támogatásunkat kérje. Azt feltételeztem, hogy ezeket a kérdéseket már fölvetette magának és megtalálta a megfelelő válaszokat, mielőtt megtette volna ezt a lépést.
*Kezével kettejükre mutat, jelezve, hogy erre a személyes találkozóra gondol.*
-A Tanács részéről egyértelműen hasznos szolgálatot tudna tenni azzal, hogyha a mi kéréseinket, döntéseinket továbbítaná a nemesek felé, hisz mégiscsak ön tudja milyenek, mire hogyan reagálnak, miképpen nyelik le a keserű pirulát, ha éppen arra lenne szükség. Ezért is biztosítottam korábban a Tanács támogatásáról.
*Folytatja a dolgot, hisz korábban valóban ő maga mondta, hogy jó ötlet egy összekötő, afféle szóvivő a tanács és a nemesség között.*
-A nemesek nem egyszerű polgárok, hanem nemesek. Ahogy ismerem a többséget, sokan karakánok, szeretik a saját ügyeiket intézni. Emiatt fontos, hogy lássuk azt, hogy ténylegesen támogatják önt abban, hogy helyettük szóljon.
*Mást nem igazán tud hozzáfűzni, úgy érzi, hogy minden fontos dolgot érintett, égszínkék szemeivel Orthust fürkészi, mintha csak azt remélné, hogy ki tudja olvasni mi járhat annak gondolataiban.*
-A szerep értelme számomra egyértelmű, szolgálat a város jövőjéért. Az pedig, hogy ez a nemesek érdekeit miképp szolgálja, vagy az ön saját céljait hogyan tudja magába foglalni, csakis önön múlik.
*Most ő tárja szét a kezeit, hasonlóan mint ahogy korábban Orthus tette.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-31 11:20:29
Üzenet elküldve: 2025-12-31 11:20:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Sfarim kérdését hallva elgondolkozik, majd így felel.*
- Selyemrév még "fiatal", hogy úgy mondjam, lakóinak még meg kell szokni új környezetüket, mielőtt azok a problémák, amik minden városnegyedben megjelennek valamiképpen, itt is felszínre törnek. De biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan itt is felmerülnek majd igények.
E pillanatban a Selyemrévvel kapcsolatos legfőbb kérdés az, hogy ki tud még nemessé válni. Engem ez ügyben keresnek meg legtöbben. Hajdanvolt artheniori nemesek leszármazottai, akik nem tudják, miként szerezzék vissza régi címüket. Nos, nem állítom, hogy prefektusként az én dolgom lenne segíteni nekik, csak elmondom önnek, hogy ez fordul elő a legtöbbször.
Egy másik fontos kérdés, ami okkal foglalkoztat minden artheniori nemest, az a szegények helyzete. Egy lázadást már átéltünk, nem szeretnénk egy újabbat megtapasztalni, de ehhez a város legkiszolgáltatottabb népeinek helyzetén javítani kell. Volt alkalmam több nemessel beszélni erről, és megvan bennük a szándék, hogy segítsenek ebben.
Tudok olyanról, akit jobban érdekel a selyemrévi biztonság és szerepet vállalna az aranyköpenyes városőrök felkészítésében. Mások további adakozással, segítséggel próbálnák elnyerni a szegények rokonszenvét és enyhíteni nehézségeiken. Természetesen olyanról is tudok, aki nagyobb erővel akarna fegyelmet tartani a Romvárosban. Romvárosról sokat beszélek, de meg kell értenie: Selyemrévbe a szegénynegyeden keresztül vezet az út. És ne feledjük, hogy minek a romjai ezek: az egykori nemességé. Örök emlékeztető, hogy mi volt, és mi lehet újra. Én hiszem, hogy a nemesek együtt és összefogva többet tehetnek, mint egy-egy jó szándékú nemes egymagában. Ilyen ügyek összefogását és közvetítését tudnám jelenleg elsődleges feladatomnak elképzelni.
És ahogy mondtam: hamarosan elő fognak jönni Selyemrév egyedi problémái, ahogy az természetszerű. Amikor ez megtörténik, valakinek az egész negyed nevében képesnek kell lennie jeleznie ezeket a Városi Tanács felé, hogy segítséget kérjünk a problémák elhárításában.
*Sfarim kérdéseit hallva így felel.*
- Engedje meg, hogy egy példával próbáljam elmagyarázni. Tegyük fel, hogy innen első utam egy új selyemrévi nemeshez vezet. Előadom, hogy a támogatását kérem. Mihez? Hogy prefektusi címem Selyemrév szószólójává tegyen. És az mire jó? Hogy legyen, aki a negyedet képviseli. És mit tud elérni a szószóló ezzel?
*tart egy kis szünetet, széttárja a karját, érzékeltetve, hogy megérkeztek a lényeghez.*
- Na ez az a kérdés, amire tudnom kell valamilyen megfelelő választ adni. Ahhoz, hogy igazoljam: nem a magam számára kérek egy szépen csengő titulust vagy hatalmat, meg kell tudnom mondani, mit ér ez a támogatás. És a legfontosabbat: hogy mit tudok majd tenni ezzel a hatalommal őérte, aki támogat.
Az úgy kevés, hogy azt mondom: hadd legyen én a szószólónk, mert az sose árt, ha van. Minden nemes legelső kérdése az lesz, miért lesz az jó őneki, ha van egy szószólónk. Mit tud elérni a szószóló, amit ő maga nem tudna? Mennyivel ér többet a szószóló szava, mint az egyes városi polgároké.
*újabb kis szünetet tart, majd így folytatja.*
- Nos ezért szeretném tudni, milyen tartalommal bírna a kinevezésem, ha elnyerném a kellő mennyiségű támogatást. Mert azok, akiknek a támogatásában bizakodom, tudni akarják majd, mire lesz ez jó őnekik. Én pedig nem akarok a levegőbe beszélni, megígérni hogy el tudok intézni majd olyasmit, amit nem. Ha e rang nem jelent majd sokat, akkor ne jelentsen sokat. De tudni szeretném, és minden lehetséges támogatóm is tudni szeretné majd, hogy mi az a kevés, amit jelenthet.
*zárja mondandóját.*
*Sfarim kérdését hallva elgondolkozik, majd így felel.*
- Selyemrév még "fiatal", hogy úgy mondjam, lakóinak még meg kell szokni új környezetüket, mielőtt azok a problémák, amik minden városnegyedben megjelennek valamiképpen, itt is felszínre törnek. De biztosak lehetünk abban, hogy hamarosan itt is felmerülnek majd igények.
E pillanatban a Selyemrévvel kapcsolatos legfőbb kérdés az, hogy ki tud még nemessé válni. Engem ez ügyben keresnek meg legtöbben. Hajdanvolt artheniori nemesek leszármazottai, akik nem tudják, miként szerezzék vissza régi címüket. Nos, nem állítom, hogy prefektusként az én dolgom lenne segíteni nekik, csak elmondom önnek, hogy ez fordul elő a legtöbbször.
Egy másik fontos kérdés, ami okkal foglalkoztat minden artheniori nemest, az a szegények helyzete. Egy lázadást már átéltünk, nem szeretnénk egy újabbat megtapasztalni, de ehhez a város legkiszolgáltatottabb népeinek helyzetén javítani kell. Volt alkalmam több nemessel beszélni erről, és megvan bennük a szándék, hogy segítsenek ebben.
Tudok olyanról, akit jobban érdekel a selyemrévi biztonság és szerepet vállalna az aranyköpenyes városőrök felkészítésében. Mások további adakozással, segítséggel próbálnák elnyerni a szegények rokonszenvét és enyhíteni nehézségeiken. Természetesen olyanról is tudok, aki nagyobb erővel akarna fegyelmet tartani a Romvárosban. Romvárosról sokat beszélek, de meg kell értenie: Selyemrévbe a szegénynegyeden keresztül vezet az út. És ne feledjük, hogy minek a romjai ezek: az egykori nemességé. Örök emlékeztető, hogy mi volt, és mi lehet újra. Én hiszem, hogy a nemesek együtt és összefogva többet tehetnek, mint egy-egy jó szándékú nemes egymagában. Ilyen ügyek összefogását és közvetítését tudnám jelenleg elsődleges feladatomnak elképzelni.
És ahogy mondtam: hamarosan elő fognak jönni Selyemrév egyedi problémái, ahogy az természetszerű. Amikor ez megtörténik, valakinek az egész negyed nevében képesnek kell lennie jeleznie ezeket a Városi Tanács felé, hogy segítséget kérjünk a problémák elhárításában.
*Sfarim kérdéseit hallva így felel.*
- Engedje meg, hogy egy példával próbáljam elmagyarázni. Tegyük fel, hogy innen első utam egy új selyemrévi nemeshez vezet. Előadom, hogy a támogatását kérem. Mihez? Hogy prefektusi címem Selyemrév szószólójává tegyen. És az mire jó? Hogy legyen, aki a negyedet képviseli. És mit tud elérni a szószóló ezzel?
*tart egy kis szünetet, széttárja a karját, érzékeltetve, hogy megérkeztek a lényeghez.*
- Na ez az a kérdés, amire tudnom kell valamilyen megfelelő választ adni. Ahhoz, hogy igazoljam: nem a magam számára kérek egy szépen csengő titulust vagy hatalmat, meg kell tudnom mondani, mit ér ez a támogatás. És a legfontosabbat: hogy mit tudok majd tenni ezzel a hatalommal őérte, aki támogat.
Az úgy kevés, hogy azt mondom: hadd legyen én a szószólónk, mert az sose árt, ha van. Minden nemes legelső kérdése az lesz, miért lesz az jó őneki, ha van egy szószólónk. Mit tud elérni a szószóló, amit ő maga nem tudna? Mennyivel ér többet a szószóló szava, mint az egyes városi polgároké.
*újabb kis szünetet tart, majd így folytatja.*
- Nos ezért szeretném tudni, milyen tartalommal bírna a kinevezésem, ha elnyerném a kellő mennyiségű támogatást. Mert azok, akiknek a támogatásában bizakodom, tudni akarják majd, mire lesz ez jó őnekik. Én pedig nem akarok a levegőbe beszélni, megígérni hogy el tudok intézni majd olyasmit, amit nem. Ha e rang nem jelent majd sokat, akkor ne jelentsen sokat. De tudni szeretném, és minden lehetséges támogatóm is tudni szeretné majd, hogy mi az a kevés, amit jelenthet.
*zárja mondandóját.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-29 20:03:02
Üzenet elküldve: 2025-12-29 20:03:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Sfarim természetesen érti Orthus álláspontját, csak nem ért vele egyet. Ő az a fajta tanácsos, aki a nép között él, hisz onnan emelkedett ki, és igyekszik nem elfelejteni, hogy honnan jött. Nem is válaszol rá, csak enyhén bólint, jelezvén hogy érti a prefektust. Aztán pedig figyelmesen hallgatja a megkésett vendég szavait, közben pedig kéz kezét összekulcsolja az asztalon. Mikor a mondandója végére ér, csak aztán felel.*
-Miféle ügyekben nem tudott közbenjárni, amihez nem volt alkalmas a prefektusi rangja? Tudna kérem mondani néhány példát?
*Kérdezi kíváncsian, mert egyelőre nem tudja, hogy mire gondol a férfi. Persze gondolatai, sejtései vannak, de szeretné az ő szájából hallani. Az efféle problémák természetesen Sfarimot is érinthetik.*
-Nos természetesen, hisz a város javát szolgálni kötelességünk és célunk is egyben.
*Bár ez talán egyértelmű , sosem lehet elégszer hangoztatni. Amit viszont utána hall attól igencsak felkúszik a szemöldöke a homlokára, és a kéztartása is megváltozik. Hátra dől a székében, orcájára vékonyka félmosoly húzódik*
-Úgy hiszem most kissé megzavarodtam, hisz ön jött el hozzám, személyesen, hogy kérjen valamit, és nem is tudja hogy mit kér? Ha megkérdezik a nemesek, hogy miféle posztot támogatnak, úgy azt javaslom mondja el nekik.
*Nem igazán tetszik neki, hogy látszólag a Népek Tanácsának Elnökétől várja el a nemes, hogy magyarázza meg, hogy pontosan miként győzze meg a támogatóit. Persze meglehet, hogy a hosszú nap után Sfarim úr nem pontosan úgy értett mindent, ahogy azt Orthus szerette volna mondani, szerencséjére van lehetősége megvitatni a dolgot, elvégre nem úgy tűnik, hogy az Elnök úr bárhová is sietne.*
-Természetesen, hiszen egy átlagos polgár nem nemes.
*Ismét kérdőn néz a prefektus úrra, hogy mit szeretett volna igazából megtudni. De mielőtt túlságosan elengedné a gyeplőt a tárgyalásban ismét előre dől a székében.*
-Úgy hiszem prefektus úr, hogy a tartalom szó helyett hatalmat szeretne mondani, igazam van? Arra kíváncsi, hogy mint a nemesek szószólója nagyobb hatalma lesz-e, mint egy Selyemrévi nemesnek, aki önmagában szeretne ügyeket intézni?
*Sfarim természetesen érti Orthus álláspontját, csak nem ért vele egyet. Ő az a fajta tanácsos, aki a nép között él, hisz onnan emelkedett ki, és igyekszik nem elfelejteni, hogy honnan jött. Nem is válaszol rá, csak enyhén bólint, jelezvén hogy érti a prefektust. Aztán pedig figyelmesen hallgatja a megkésett vendég szavait, közben pedig kéz kezét összekulcsolja az asztalon. Mikor a mondandója végére ér, csak aztán felel.*
-Miféle ügyekben nem tudott közbenjárni, amihez nem volt alkalmas a prefektusi rangja? Tudna kérem mondani néhány példát?
*Kérdezi kíváncsian, mert egyelőre nem tudja, hogy mire gondol a férfi. Persze gondolatai, sejtései vannak, de szeretné az ő szájából hallani. Az efféle problémák természetesen Sfarimot is érinthetik.*
-Nos természetesen, hisz a város javát szolgálni kötelességünk és célunk is egyben.
*Bár ez talán egyértelmű , sosem lehet elégszer hangoztatni. Amit viszont utána hall attól igencsak felkúszik a szemöldöke a homlokára, és a kéztartása is megváltozik. Hátra dől a székében, orcájára vékonyka félmosoly húzódik*
-Úgy hiszem most kissé megzavarodtam, hisz ön jött el hozzám, személyesen, hogy kérjen valamit, és nem is tudja hogy mit kér? Ha megkérdezik a nemesek, hogy miféle posztot támogatnak, úgy azt javaslom mondja el nekik.
*Nem igazán tetszik neki, hogy látszólag a Népek Tanácsának Elnökétől várja el a nemes, hogy magyarázza meg, hogy pontosan miként győzze meg a támogatóit. Persze meglehet, hogy a hosszú nap után Sfarim úr nem pontosan úgy értett mindent, ahogy azt Orthus szerette volna mondani, szerencséjére van lehetősége megvitatni a dolgot, elvégre nem úgy tűnik, hogy az Elnök úr bárhová is sietne.*
-Természetesen, hiszen egy átlagos polgár nem nemes.
*Ismét kérdőn néz a prefektus úrra, hogy mit szeretett volna igazából megtudni. De mielőtt túlságosan elengedné a gyeplőt a tárgyalásban ismét előre dől a székében.*
-Úgy hiszem prefektus úr, hogy a tartalom szó helyett hatalmat szeretne mondani, igazam van? Arra kíváncsi, hogy mint a nemesek szószólója nagyobb hatalma lesz-e, mint egy Selyemrévi nemesnek, aki önmagában szeretne ügyeket intézni?
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-28 10:29:29
Üzenet elküldve: 2025-12-28 10:29:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
- Ebben igaza lehet. Bár ahogy nő teendőim száma, úgy egyre inkább kell majd mások segítségére szorulnom.
*feleli Sfarim megjegyzésére a szolgálóval kapcsolatban.
Miután előadta jövetele okát és elképzelését, Brock is összefoglalja azt, ő pedig jóváhagyólag bólint.*
- Igen, ez lenne az elképzelés. Ami azt illeti, több esetben megkerestek már engem az új nemesség soraiból, vagy a régi nemesség visszatérő tagjai annak reményében, hogy közbe tudok járni az ügyükben. Ilyenkor mindig fájdalmas volt felismerni azt, hogy prefektusi rangom erre nem alkalmas. Több esetben pedig olyan kezdeményezésekről beszélgettem nemesekkel, melyek a város javát is szolgálnák. Természetesen városunk törvényeinek keretei között ezekhez nincs is szükség a Tanács közbenjárására, de mégis javítaná az ügyek hatékonyságát, a nemesség, és a városi tanács megítélését is, ha ezek a jótékonyságok, népjóléti kezdeményezések összefogásban valósulnának meg. Nyer-nyer ügylet, ahogy a kereskedők mondják.
*Sfarim döntését örömmel hallja. Tudva azt, hogy Selyemrévet több tucat új nemes lakja, nem gondolja teljesíthetetlennek, hogy tízük támogatását megszerezze. De akad itt még egy homályos pont, amit tisztázni kellene.*
- Hadd kérjek öntől egy kis pontosítást, mert a nemesek, akiknek támogatását kérem, tudni akarják majd, hogy pontosan mihez kérem a támogatásukat. Milyen pozíciót jelent ez, mennyit nyomna a latba a nemesek szava, amit én képviselnék? Bizonyára az egész nemesség örömmel fogadna egy szószólót, de csak akkor, ha a kimondott szónak hatása is lehet. Ha ez a cím csak annyit jelent, hogy meghallgatják a kérésünket, elolvassák a kérvényeinket, de még megvitatni se kell, akkor nem több egy szépen csengő címnél, tartalom nélkül.
*mutat rá.*
- Természetesen minden ügy megvitatása a Tanács dolga. Így a kérdésem igazából az: jelent-e bármivel többet az, ha a nemesség szószólója az egész nemesség, egész Selyemrév igényét tolmácsolja, mint ha egyetlen átlag polgár indítványt nyújt be?
- Ebben igaza lehet. Bár ahogy nő teendőim száma, úgy egyre inkább kell majd mások segítségére szorulnom.
*feleli Sfarim megjegyzésére a szolgálóval kapcsolatban.
Miután előadta jövetele okát és elképzelését, Brock is összefoglalja azt, ő pedig jóváhagyólag bólint.*
- Igen, ez lenne az elképzelés. Ami azt illeti, több esetben megkerestek már engem az új nemesség soraiból, vagy a régi nemesség visszatérő tagjai annak reményében, hogy közbe tudok járni az ügyükben. Ilyenkor mindig fájdalmas volt felismerni azt, hogy prefektusi rangom erre nem alkalmas. Több esetben pedig olyan kezdeményezésekről beszélgettem nemesekkel, melyek a város javát is szolgálnák. Természetesen városunk törvényeinek keretei között ezekhez nincs is szükség a Tanács közbenjárására, de mégis javítaná az ügyek hatékonyságát, a nemesség, és a városi tanács megítélését is, ha ezek a jótékonyságok, népjóléti kezdeményezések összefogásban valósulnának meg. Nyer-nyer ügylet, ahogy a kereskedők mondják.
*Sfarim döntését örömmel hallja. Tudva azt, hogy Selyemrévet több tucat új nemes lakja, nem gondolja teljesíthetetlennek, hogy tízük támogatását megszerezze. De akad itt még egy homályos pont, amit tisztázni kellene.*
- Hadd kérjek öntől egy kis pontosítást, mert a nemesek, akiknek támogatását kérem, tudni akarják majd, hogy pontosan mihez kérem a támogatásukat. Milyen pozíciót jelent ez, mennyit nyomna a latba a nemesek szava, amit én képviselnék? Bizonyára az egész nemesség örömmel fogadna egy szószólót, de csak akkor, ha a kimondott szónak hatása is lehet. Ha ez a cím csak annyit jelent, hogy meghallgatják a kérésünket, elolvassák a kérvényeinket, de még megvitatni se kell, akkor nem több egy szépen csengő címnél, tartalom nélkül.
*mutat rá.*
- Természetesen minden ügy megvitatása a Tanács dolga. Így a kérdésem igazából az: jelent-e bármivel többet az, ha a nemesség szószólója az egész nemesség, egész Selyemrév igényét tolmácsolja, mint ha egyetlen átlag polgár indítványt nyújt be?
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:26:53
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:26:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
-Nem tesz semmit, ez a dolgunk Morthimer uram, nem igaz? Hogy szolgáljuk városunk, és cselekedjük meg, mi csak erőnkből kitelik.
*Egy vékonyka mosolyt is megenged magának, miközben a férfi szemeibe néz. Hiába a hosszú nap, Sfarim Brockot nehéz megtörni, fáradhatatlanul dolgozik a városért. A magyarázatra, hogy miért késett egy napot a másik csak halkan hümment.*
-Ha elfogad egy tanácsot, a fontos ügyeket jobb személyesen intézni, s akkor a szolgálók vállát is kisebb teher húzza.
*Ez könnyen betudható amolyan piszkálódásnak is, elvégre mégis csak hat napig várta hogy megérkezzen Orthus, de nem szívja tovább a vérét, elfogadja a dolgot, és már egyébként is itt van, jobb ha belevágnak abba, amiért idefáradt a prefektus. Nem is kell sokáig várnia az elnöknek, hogy hallhassa a találkozó okát. Közben persze ő maga is leül, kezében az aprócska pohárral, és bele-bele kortyol, miközben figyelmesen hallgat. Látszik rajta, hogy érdekli amit Orthus mond, de nem kívánja félbeszakítani. Mikor a végére ér, egy darabig még hallgat, átgondolja mit mondjon, vagy talán ez is csak a sajátos tárgyalási technikája része, a csend. Sokáig kitartja, csak utána kezd válaszolni.*
-Vagy úgy. Ha jól értem a felvetéseit, gondolatait, ön szeretne egyfajta kapocs lenni a Selyemrév, azaz azon belül a nemesség és a Népek Tanácsa között? Egyfajta hídként szolgálna, a nehezen lenyelhető keserű pirula lenyelésében segédkezne, ha úgy kívánja a helyzet, vagy valamilyen minőségben képviselni az érdekeket.
*Lassan szájához emeli a poharat és ezúttal kiissza a maradékot is.*
-Hálásak vagyunk a munkájáért, mint prefektus, a Selyemrévi munkálatok szépen zajlottak ehhez kétség sem fér. Tetszik az ötlet, nagyon tetszik Orthus uram, meg kell mondjam. Azonban mivel ha úgy vesszük egyrészről a nemesek hangja óhajt lenni, másfelől pedig a tanács hangja a nemesek között, ez egy olyan pozíció ahol roppant fontos, hogy elfogadják és támogassák önt. És nem csak a tanácson belül. Korábbi tevékenykedései nyomán itt előnnyel indul, azonban a nemesség képviseletéhez mindenképpen szükséges a nemesek támogatása. Az újaké és a régieké egyaránt.
*Hátradől a székében, a prefektus szemeit keresi sajátjaival.*
-Szeretném ha szerezne jó tíz ajánlást a nemesektől, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy képviselje őket, elvégre enélkül üres cím lenne csupán a megbízás.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 21:27:53
-Nem tesz semmit, ez a dolgunk Morthimer uram, nem igaz? Hogy szolgáljuk városunk, és cselekedjük meg, mi csak erőnkből kitelik.
*Egy vékonyka mosolyt is megenged magának, miközben a férfi szemeibe néz. Hiába a hosszú nap, Sfarim Brockot nehéz megtörni, fáradhatatlanul dolgozik a városért. A magyarázatra, hogy miért késett egy napot a másik csak halkan hümment.*
-Ha elfogad egy tanácsot, a fontos ügyeket jobb személyesen intézni, s akkor a szolgálók vállát is kisebb teher húzza.
*Ez könnyen betudható amolyan piszkálódásnak is, elvégre mégis csak hat napig várta hogy megérkezzen Orthus, de nem szívja tovább a vérét, elfogadja a dolgot, és már egyébként is itt van, jobb ha belevágnak abba, amiért idefáradt a prefektus. Nem is kell sokáig várnia az elnöknek, hogy hallhassa a találkozó okát. Közben persze ő maga is leül, kezében az aprócska pohárral, és bele-bele kortyol, miközben figyelmesen hallgat. Látszik rajta, hogy érdekli amit Orthus mond, de nem kívánja félbeszakítani. Mikor a végére ér, egy darabig még hallgat, átgondolja mit mondjon, vagy talán ez is csak a sajátos tárgyalási technikája része, a csend. Sokáig kitartja, csak utána kezd válaszolni.*
-Vagy úgy. Ha jól értem a felvetéseit, gondolatait, ön szeretne egyfajta kapocs lenni a Selyemrév, azaz azon belül a nemesség és a Népek Tanácsa között? Egyfajta hídként szolgálna, a nehezen lenyelhető keserű pirula lenyelésében segédkezne, ha úgy kívánja a helyzet, vagy valamilyen minőségben képviselni az érdekeket.
*Lassan szájához emeli a poharat és ezúttal kiissza a maradékot is.*
-Hálásak vagyunk a munkájáért, mint prefektus, a Selyemrévi munkálatok szépen zajlottak ehhez kétség sem fér. Tetszik az ötlet, nagyon tetszik Orthus uram, meg kell mondjam. Azonban mivel ha úgy vesszük egyrészről a nemesek hangja óhajt lenni, másfelől pedig a tanács hangja a nemesek között, ez egy olyan pozíció ahol roppant fontos, hogy elfogadják és támogassák önt. És nem csak a tanácson belül. Korábbi tevékenykedései nyomán itt előnnyel indul, azonban a nemesség képviseletéhez mindenképpen szükséges a nemesek támogatása. Az újaké és a régieké egyaránt.
*Hátradől a székében, a prefektus szemeit keresi sajátjaival.*
-Szeretném ha szerezne jó tíz ajánlást a nemesektől, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy képviselje őket, elvégre enélkül üres cím lenne csupán a megbízás.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 21:27:53
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-25 17:28:24
Üzenet elküldve: 2025-12-25 17:28:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Orthus érdeklődve hallgatja a hivatalnok szavait, megértően bólint panaszkodását hallva, majd amikor ezért a férfi elnézést kér, ő így felel.*
- Ugyan. Több alkalommal megfordultam már a Tanácsházán, és mindig azt látom, hogy hatalmas munkát végeznek itt, folyamatos hajtásban és leterheltségben, miközben a város vajmi kevés hálát vagy türelmet mutat. Önök nélkül senkinek az ügye, se a város ügyei, egy tapodtat se mozdulnának előre. Ezért higyje el, őszintén hálás vagyok mindannyiuk munkájáért. Különösen azoknak, akik ezt a munkát már hosszú évek óta végzik.
*mondja. Aztán búcsút int a hivatalnoknak. Tény, hogy nem tudta meg a nevét. De majd megtudja. Minél hamarabb, amíg még nem vonul vissza a tanácsházi munkától.
Orthus ezt követően órákon keresztül várakozik. Ezt az időt töprengéssel, meditálással, tervezgetéssel tölti. Nagy türelme van, ami ilyenkor kifejezetten jót tesz neki, hogy ne jöjjön ki a sodrából. És végül csak célt ér, mert találkozik végre Sfarim Brock-kal. Felkel ültéből és kezet nyújt a Tanács elnökének.*
- Igen, az vagyok. Üdvözlöm, és nagyon köszönöm, hogy időt szakít rám!
*Sfarim megjegyzésére, hogy korábban várta, így felel.*
- Igen, sajnos történt némi félreértés, rosszul tájékoztattak arról, mikor kellene keresnem Önt. Ezért mindenképpen elnézést kérek! A magam részéről amilyen hamar lehet, szót kívántam ejteni önnel. Sajnos tévesen úgy tudtam, hogy a leghamarabb ma van.
*teszi hozzá, de ennél többet nem magyarázkodik. A bort azonban egy bólintással elfogadja, majd egy újabb, hálás bólintással átveszi.
Miután helyet foglalt, Brock rögtön rákérdez a jöttére, amit ő egy bólintással vesz tudomásul.*
- Nem kívánom sok idejét rabolni, ezért próbálom gyorsan felvázolni az elképzelésemet. Szeretném felajánlani további szolgálatomat a városnak. A Tanácstól kapott prefektusi cím nagy megtiszteltetés volt, és őszintén remélem, hogy hasznos volt a szerény közreműködésem Selyemrév benépesítésében. Ahogy a levélben is írtam, úgy hiszem, ez a szerepkör nem sok feladatot jelent már, én pedig nem szeretek kiüresedett titulusokkal kérkedni. Viszont prefektusi munkám remek lehetőséget adott nekem, hogy megismerjem városunk régi-új nemességét. És úgy hiszem, sok nemesben találtam meg a szándékot, hogy többet tegyünk a városért. Mivel szinte mindüket ismerem, arra gondoltam, hogy prefektusi címemet új tartalommal tölteném meg, mint amolyan szószólója a selyemrévi nemességnek, és közvetítő közöttük és a Tanács között, oda és vissza. Sok olyan ügy van a városban, amihez pénzre és szolgáló akaratra van szükség, és a nemességünk több tagjának mindkettő rendelkezésére áll. Már meg is kezdtük az egyeztetést némely arisztokratával arról, hogy Romváros népe számára saját pénzünket se kímélve gyűjtést szervezünk, ruhát, élelmet, tűzifát vásárolva. Ilyen és ehhez hasonló célok mentén szeretném nemességünket a város szolgálatára ösztönözni. És úgy vélem, ebben nagy segítségemre lenne, ha ezt a Tanács áldásával tehetném. Ami megtestesülhetne abban, hogy prefektusi rangomnak új tartalmat, új célt adnának. Amolyan szószólóit, mint már említettem.
*Orthus érdeklődve hallgatja a hivatalnok szavait, megértően bólint panaszkodását hallva, majd amikor ezért a férfi elnézést kér, ő így felel.*
- Ugyan. Több alkalommal megfordultam már a Tanácsházán, és mindig azt látom, hogy hatalmas munkát végeznek itt, folyamatos hajtásban és leterheltségben, miközben a város vajmi kevés hálát vagy türelmet mutat. Önök nélkül senkinek az ügye, se a város ügyei, egy tapodtat se mozdulnának előre. Ezért higyje el, őszintén hálás vagyok mindannyiuk munkájáért. Különösen azoknak, akik ezt a munkát már hosszú évek óta végzik.
*mondja. Aztán búcsút int a hivatalnoknak. Tény, hogy nem tudta meg a nevét. De majd megtudja. Minél hamarabb, amíg még nem vonul vissza a tanácsházi munkától.
Orthus ezt követően órákon keresztül várakozik. Ezt az időt töprengéssel, meditálással, tervezgetéssel tölti. Nagy türelme van, ami ilyenkor kifejezetten jót tesz neki, hogy ne jöjjön ki a sodrából. És végül csak célt ér, mert találkozik végre Sfarim Brock-kal. Felkel ültéből és kezet nyújt a Tanács elnökének.*
- Igen, az vagyok. Üdvözlöm, és nagyon köszönöm, hogy időt szakít rám!
*Sfarim megjegyzésére, hogy korábban várta, így felel.*
- Igen, sajnos történt némi félreértés, rosszul tájékoztattak arról, mikor kellene keresnem Önt. Ezért mindenképpen elnézést kérek! A magam részéről amilyen hamar lehet, szót kívántam ejteni önnel. Sajnos tévesen úgy tudtam, hogy a leghamarabb ma van.
*teszi hozzá, de ennél többet nem magyarázkodik. A bort azonban egy bólintással elfogadja, majd egy újabb, hálás bólintással átveszi.
Miután helyet foglalt, Brock rögtön rákérdez a jöttére, amit ő egy bólintással vesz tudomásul.*
- Nem kívánom sok idejét rabolni, ezért próbálom gyorsan felvázolni az elképzelésemet. Szeretném felajánlani további szolgálatomat a városnak. A Tanácstól kapott prefektusi cím nagy megtiszteltetés volt, és őszintén remélem, hogy hasznos volt a szerény közreműködésem Selyemrév benépesítésében. Ahogy a levélben is írtam, úgy hiszem, ez a szerepkör nem sok feladatot jelent már, én pedig nem szeretek kiüresedett titulusokkal kérkedni. Viszont prefektusi munkám remek lehetőséget adott nekem, hogy megismerjem városunk régi-új nemességét. És úgy hiszem, sok nemesben találtam meg a szándékot, hogy többet tegyünk a városért. Mivel szinte mindüket ismerem, arra gondoltam, hogy prefektusi címemet új tartalommal tölteném meg, mint amolyan szószólója a selyemrévi nemességnek, és közvetítő közöttük és a Tanács között, oda és vissza. Sok olyan ügy van a városban, amihez pénzre és szolgáló akaratra van szükség, és a nemességünk több tagjának mindkettő rendelkezésére áll. Már meg is kezdtük az egyeztetést némely arisztokratával arról, hogy Romváros népe számára saját pénzünket se kímélve gyűjtést szervezünk, ruhát, élelmet, tűzifát vásárolva. Ilyen és ehhez hasonló célok mentén szeretném nemességünket a város szolgálatára ösztönözni. És úgy vélem, ebben nagy segítségemre lenne, ha ezt a Tanács áldásával tehetném. Ami megtestesülhetne abban, hogy prefektusi rangomnak új tartalmat, új célt adnának. Amolyan szószólóit, mint már említettem.
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-24 00:14:52
Üzenet elküldve: 2025-12-24 00:14:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Az apró termetű, őszes szakállú intéző csak kurtán biccent, majd gondos léptekkel vezeti Orthust arra a helyre, ahol megvárhatja a tanács elnökét. A kapott kérdésre meglepődik, legtöbbször tényleg csak a mindenféle ügyekben kérdeznek tőle, ritkán róla, és ez kedves felüdülés neki. Egy vékony mosollyal jelzi, hogy hallotta a kérdést, s ha már nem sok avatatlan fül akad kettejükön kívül, akkor válaszol.*
-Régebb óta, mint szeretném. Tudja sok hivatalnok dolgozik itt, egy részük a napi ügyekben, egy részük a tanács alá dolgozik közvetlenül, egy másik részük pedig a problémásabb ügyeket intézik, ha szabad így fogalmaznom. Jómagam már mindent megjártam, és csak igyekszem a leghasznosabb lenni a legkevesebb befektetett energiával. Lassan szeretnék visszavonulni, de nem olyan egyszerű az.
*Mondja végül, miközben megérkeznek a várakozó helységbe, ahol aztán az öreg nagyot sóhajt, majd ismét kihúzza magát.*
-Elnézést, nem szabadna ennyit panaszkodnom. Kérem, tekintse tárgytalannak.
*Aztán ahogy megkapja az aranyat igyekszik nem mutatni érzéseit, de igencsak megörül neki, ez leginkább a szeme csillogásából látszik. Gyors mozdulattal zsebbe csúsztatja, majd mélyen meghajol.*
-Köszönet! Sok sikert a továbbiakban.
*Mondja végül kurtán, majd sietve távozik, mint aki többet beszélt a kelleténél. Nevét ugyan nem árulja el, de valószínűleg könnyű lehet később megtalálni ezt a rutinos vén rókát. Csupán néhány órának kell eltelnie, hogy Sfarim Brock kimért léptekkel, tőle megszokott egyszerű ruhában közelítsen az iroda felé.*
-Szép napot, Orthus Morthimer, ha nem tévedek? Már tájékoztattak, hogy itt lesz.
*Mondja rögtön, szigorú tekintetével, bár látszik rajta, hogy az a tipikus reggeli fény már kiveszett a nap folyamán belőle, de még mindig nem tűnik leharcoltnak.*
-Korábbra vártam. Jöjjön be.
*Azzal kinyitja az ajtót, bent pedig egy egyszerűbbnek tűnő helység van, asztal és székek, szekrények rogyásig iratokkal és könyvekkel, jóval több van mindenből mindenhol, mint amennyire tervezték ezeket a bútorokat. Láthatóan az elnök sosem unatkozik, az asztalán is megannyi kiüresedett tintás üvegcse és toll, ám mind szép sorba rendezve. Rendetlenségnek nyoma sincs.*
-Foglaljon helyet. Bort?
*Kérdezi, de közben magának már önt is. Csak egy aprócska pohárba, nem abba, amiből berúgni szoktak az emberek, csak amolyan napvégi levezetésként. Ha kér, úgy Orthusnak is tölt egy pohárkával.*
-Miről szeretne beszélni prefektus úr? Olvastam a levelét. Felkeltette a kíváncsiságomat.
*Lassan belekortyol az italába, és egyértelműen jelzi a vendégének, hogy most ő jön, előadhatja hogy miért is kért találkozót.*
*Az apró termetű, őszes szakállú intéző csak kurtán biccent, majd gondos léptekkel vezeti Orthust arra a helyre, ahol megvárhatja a tanács elnökét. A kapott kérdésre meglepődik, legtöbbször tényleg csak a mindenféle ügyekben kérdeznek tőle, ritkán róla, és ez kedves felüdülés neki. Egy vékony mosollyal jelzi, hogy hallotta a kérdést, s ha már nem sok avatatlan fül akad kettejükön kívül, akkor válaszol.*
-Régebb óta, mint szeretném. Tudja sok hivatalnok dolgozik itt, egy részük a napi ügyekben, egy részük a tanács alá dolgozik közvetlenül, egy másik részük pedig a problémásabb ügyeket intézik, ha szabad így fogalmaznom. Jómagam már mindent megjártam, és csak igyekszem a leghasznosabb lenni a legkevesebb befektetett energiával. Lassan szeretnék visszavonulni, de nem olyan egyszerű az.
*Mondja végül, miközben megérkeznek a várakozó helységbe, ahol aztán az öreg nagyot sóhajt, majd ismét kihúzza magát.*
-Elnézést, nem szabadna ennyit panaszkodnom. Kérem, tekintse tárgytalannak.
*Aztán ahogy megkapja az aranyat igyekszik nem mutatni érzéseit, de igencsak megörül neki, ez leginkább a szeme csillogásából látszik. Gyors mozdulattal zsebbe csúsztatja, majd mélyen meghajol.*
-Köszönet! Sok sikert a továbbiakban.
*Mondja végül kurtán, majd sietve távozik, mint aki többet beszélt a kelleténél. Nevét ugyan nem árulja el, de valószínűleg könnyű lehet később megtalálni ezt a rutinos vén rókát. Csupán néhány órának kell eltelnie, hogy Sfarim Brock kimért léptekkel, tőle megszokott egyszerű ruhában közelítsen az iroda felé.*
-Szép napot, Orthus Morthimer, ha nem tévedek? Már tájékoztattak, hogy itt lesz.
*Mondja rögtön, szigorú tekintetével, bár látszik rajta, hogy az a tipikus reggeli fény már kiveszett a nap folyamán belőle, de még mindig nem tűnik leharcoltnak.*
-Korábbra vártam. Jöjjön be.
*Azzal kinyitja az ajtót, bent pedig egy egyszerűbbnek tűnő helység van, asztal és székek, szekrények rogyásig iratokkal és könyvekkel, jóval több van mindenből mindenhol, mint amennyire tervezték ezeket a bútorokat. Láthatóan az elnök sosem unatkozik, az asztalán is megannyi kiüresedett tintás üvegcse és toll, ám mind szép sorba rendezve. Rendetlenségnek nyoma sincs.*
-Foglaljon helyet. Bort?
*Kérdezi, de közben magának már önt is. Csak egy aprócska pohárba, nem abba, amiből berúgni szoktak az emberek, csak amolyan napvégi levezetésként. Ha kér, úgy Orthusnak is tölt egy pohárkával.*
-Miről szeretne beszélni prefektus úr? Olvastam a levelét. Felkeltette a kíváncsiságomat.
*Lassan belekortyol az italába, és egyértelműen jelzi a vendégének, hogy most ő jön, előadhatja hogy miért is kért találkozót.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-22 12:08:17
Üzenet elküldve: 2025-12-22 12:08:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*A hivatalnok válaszát röviden mérlegeli, majd így felel.*
- Ez esetben, azt hiszem, szerencsét próbálok ma és megvárom. Kérem, vezessen az Elnök úr hivatalához.
*mondja, azzal meg is indul az idősebb férfi mellett. Menet közben azért nem rest kérdezni.*
- Feltételezem, ön hosszabb ideje hivatalnok, ha Brock Elnök úr ügyeiben illetékes. Mióta szolgálja már a városunkat?
*kérdi. Ha az idős hivatalnoknak korábban jól esett, hogy kikérte a véleményét, talán most is örül, hogy valaki kíváncsi az életútjára. Mert Orthus valóban az, így nem rest megkérdezni a nevét, a mindennapjainak telését. Egyik oka erre, hogy mindig törekszik arra, hogy jó benyomást keltsen. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz haszna, de addig se árt semmit, ha mások hozzá egy jó emléket kötnek.
Másik oka azonban sokkal kézzelfoghatóbb: régóta szeretne már találni pár olyan hivatalnokot, akiktől időről időre hasznos értesüléseket szerezhet. A Tanácson belüli status quo-ról, a klikkekről, érdekcsoportokról, szövetségekről és rivalizálásokról. Jó lenne belsős értesüléseket szerezni arról, milyen értesüléseket szerez a Tanács, és milyen döntéseket mérlegel a jövőben. Így hát Orthus nagyon szívesen venne "fizetőlistára" olyan hivatalnokokat, akik rendszeresen el tudják látni ilyen értesülésekkel.
Természetesen most nem fog ilyen ajánlatot tenni ennek a hivatalnoknak. Ám ha a veterán bürokrata szívesen beszél, akkor ő szívesen hallgat és kérdez. Akár azután is, hogy már megérkeztek Sfarim Brock irodája elé. Orthus magától nem érdeklődik olyan dolgokról, mint hogy hogyan él a hivatalnok, de ha az magától is tesz megjegyzést, célzást az anyagi helyzetére, akkor Morthimer feltesz pár rávezető kérdést, ami alapján megtudhat erről még többet.
Legvégül, amikor a hivatalnok már tényleg menne a dolgára (akár azonnal történik ez a célba érésük után, akár csak egy hosszasabb beszélgetés végeztével), Orthus elővesz az erszényéből 50 aranyat
, és felkínálja azt a hivatalnoknak.*
- Kérem, fogadja ezt el hálám és megbecsülésem jeléül, hogy a segítségemre volt!
*Nem kér érte cserébe semmit. Nem célozgat olyasmire, hogy "van még ott, ahonnan ez jött", vagy bármi efféle. Ez most valóban a hálája a hivatalnok tanácsáért. Másrészt pedig kíváncsi, hogy egyáltalán elfogadja-e. Mert ha igen, akkor talán egyszer később majd még lesz egy beszélgetésük.
Ezt követően, hacsak a hivatalnok nem szeretne még valamit tőle, Orthus csendben várakozik, akár órákon keresztül is, hogy Sfarim Brock megérkezzen.
Ez idő alatt arra az elhatározásra jut, hogy inasát, Parhis Kottelt elbocsátja. Aztán eltelik újabb fél óra, és akkor már nem a kirúgásban gondolkodik, csak komoly feddésben. Végső soron jó lehetőség lesz ez arra, hogy az egész cselédsége lássa: tud nagyvonalú lenni. Ám a hibák nem maradnak következmények nélkül. Az inas a fizetéséből komoly birságra számíthat. Nem aggódik azért, hogy emiatt magától mondana fel. Orthus otthonában szolgálónak lenni, kosztot és kvártélyt kapni egyáltalán nem rossz élet.
Most azonban egyebet nem tehet, ül és várakozik. Közben semmi nyomát nem adja türelmetlenségnek, elégedetlenkedésnek. Mintapolgár, mondhatni.*
*A hivatalnok válaszát röviden mérlegeli, majd így felel.*
- Ez esetben, azt hiszem, szerencsét próbálok ma és megvárom. Kérem, vezessen az Elnök úr hivatalához.
*mondja, azzal meg is indul az idősebb férfi mellett. Menet közben azért nem rest kérdezni.*
- Feltételezem, ön hosszabb ideje hivatalnok, ha Brock Elnök úr ügyeiben illetékes. Mióta szolgálja már a városunkat?
*kérdi. Ha az idős hivatalnoknak korábban jól esett, hogy kikérte a véleményét, talán most is örül, hogy valaki kíváncsi az életútjára. Mert Orthus valóban az, így nem rest megkérdezni a nevét, a mindennapjainak telését. Egyik oka erre, hogy mindig törekszik arra, hogy jó benyomást keltsen. Sose lehet tudni, hogy mikor lesz haszna, de addig se árt semmit, ha mások hozzá egy jó emléket kötnek.
Másik oka azonban sokkal kézzelfoghatóbb: régóta szeretne már találni pár olyan hivatalnokot, akiktől időről időre hasznos értesüléseket szerezhet. A Tanácson belüli status quo-ról, a klikkekről, érdekcsoportokról, szövetségekről és rivalizálásokról. Jó lenne belsős értesüléseket szerezni arról, milyen értesüléseket szerez a Tanács, és milyen döntéseket mérlegel a jövőben. Így hát Orthus nagyon szívesen venne "fizetőlistára" olyan hivatalnokokat, akik rendszeresen el tudják látni ilyen értesülésekkel.
Természetesen most nem fog ilyen ajánlatot tenni ennek a hivatalnoknak. Ám ha a veterán bürokrata szívesen beszél, akkor ő szívesen hallgat és kérdez. Akár azután is, hogy már megérkeztek Sfarim Brock irodája elé. Orthus magától nem érdeklődik olyan dolgokról, mint hogy hogyan él a hivatalnok, de ha az magától is tesz megjegyzést, célzást az anyagi helyzetére, akkor Morthimer feltesz pár rávezető kérdést, ami alapján megtudhat erről még többet.
Legvégül, amikor a hivatalnok már tényleg menne a dolgára (akár azonnal történik ez a célba érésük után, akár csak egy hosszasabb beszélgetés végeztével), Orthus elővesz az erszényéből 50 aranyat
, és felkínálja azt a hivatalnoknak.*- Kérem, fogadja ezt el hálám és megbecsülésem jeléül, hogy a segítségemre volt!
*Nem kér érte cserébe semmit. Nem célozgat olyasmire, hogy "van még ott, ahonnan ez jött", vagy bármi efféle. Ez most valóban a hálája a hivatalnok tanácsáért. Másrészt pedig kíváncsi, hogy egyáltalán elfogadja-e. Mert ha igen, akkor talán egyszer később majd még lesz egy beszélgetésük.
Ezt követően, hacsak a hivatalnok nem szeretne még valamit tőle, Orthus csendben várakozik, akár órákon keresztül is, hogy Sfarim Brock megérkezzen.
Ez idő alatt arra az elhatározásra jut, hogy inasát, Parhis Kottelt elbocsátja. Aztán eltelik újabb fél óra, és akkor már nem a kirúgásban gondolkodik, csak komoly feddésben. Végső soron jó lehetőség lesz ez arra, hogy az egész cselédsége lássa: tud nagyvonalú lenni. Ám a hibák nem maradnak következmények nélkül. Az inas a fizetéséből komoly birságra számíthat. Nem aggódik azért, hogy emiatt magától mondana fel. Orthus otthonában szolgálónak lenni, kosztot és kvártélyt kapni egyáltalán nem rossz élet.
Most azonban egyebet nem tehet, ül és várakozik. Közben semmi nyomát nem adja türelmetlenségnek, elégedetlenkedésnek. Mintapolgár, mondhatni.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-21 21:36:40
Üzenet elküldve: 2025-12-21 21:36:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Az öreg úr, aki bizonyára a Tanácsházai munkafolyamatok oszlopos, elismert tagja lehet, kellő hozzáértéssel és tapasztalattal igyekszik kezelni a kialakult helyzetet. Elvégre látja, hogy Orthus Morthimer valószínűleg nem egy a földje határában leölt tyúk miatt keresi az Elnök urat. Az ő feladata pedig megoldani a problémákat, erejéhez és kedvéhez mérten. Az intéző csak nagyot hümment.*
-Sajnálatos eset, valóban sajnálatos.
*Ahhoz persze kevésbé van hozzászokva a szakállas úriember, hogy tőle kérjenek tanácsot, ezért igencsak megtisztelve érzi magát, és igyekszik is jól megfontolt tanácsot adni.*
-Nem tudom.
*Természetesen neki roppant fontos, hogy később ne lehessen számon kérni, ha netán mégis rossz útra terelné az ilyen fontos személyeket. Persze azt sem engedheti meg magának, hogy ne tegyen meg mindent, amit tud.*
-Azt viszont tudom hogy a legtöbbször vissza szokott térni Sfarim Brock úr, hogy a Tanácsházán zárja a napot, az irodájában elrendezze az iratokat és az ilyenkor szokásos teendőket megtegye.
*Igazából nem tudja pontosan miket is csinál az Elnök úr, ő ahhoz túlságosan alacsony pozícióban dolgozik, de így képzeli el.*
-Ha óhajtja odavezethetem az irodájához, és megvárhatja. Kedves embernek ismerem, nem hiszem hogy ne hallgatná meg, ha tényleg ilyen fontos ügyben keresi, legfeljebb várnia kell egy keveset. Ha pár órán belül nem érkezne meg, akkor valószínűleg már nem is fog.
*Ha Orthus elfogadja a felajánlást, úgy egy apró biccentés után már az irodához is vezeti őt az alacsony termetű férfi, ahol helyet foglalhat amíg megérkezik a Népek Tanácsának Elnöke, remélhetőleg hamarosan.*
*Az öreg úr, aki bizonyára a Tanácsházai munkafolyamatok oszlopos, elismert tagja lehet, kellő hozzáértéssel és tapasztalattal igyekszik kezelni a kialakult helyzetet. Elvégre látja, hogy Orthus Morthimer valószínűleg nem egy a földje határában leölt tyúk miatt keresi az Elnök urat. Az ő feladata pedig megoldani a problémákat, erejéhez és kedvéhez mérten. Az intéző csak nagyot hümment.*
-Sajnálatos eset, valóban sajnálatos.
*Ahhoz persze kevésbé van hozzászokva a szakállas úriember, hogy tőle kérjenek tanácsot, ezért igencsak megtisztelve érzi magát, és igyekszik is jól megfontolt tanácsot adni.*
-Nem tudom.
*Természetesen neki roppant fontos, hogy később ne lehessen számon kérni, ha netán mégis rossz útra terelné az ilyen fontos személyeket. Persze azt sem engedheti meg magának, hogy ne tegyen meg mindent, amit tud.*
-Azt viszont tudom hogy a legtöbbször vissza szokott térni Sfarim Brock úr, hogy a Tanácsházán zárja a napot, az irodájában elrendezze az iratokat és az ilyenkor szokásos teendőket megtegye.
*Igazából nem tudja pontosan miket is csinál az Elnök úr, ő ahhoz túlságosan alacsony pozícióban dolgozik, de így képzeli el.*
-Ha óhajtja odavezethetem az irodájához, és megvárhatja. Kedves embernek ismerem, nem hiszem hogy ne hallgatná meg, ha tényleg ilyen fontos ügyben keresi, legfeljebb várnia kell egy keveset. Ha pár órán belül nem érkezne meg, akkor valószínűleg már nem is fog.
*Ha Orthus elfogadja a felajánlást, úgy egy apró biccentés után már az irodához is vezeti őt az alacsony termetű férfi, ahol helyet foglalhat amíg megérkezik a Népek Tanácsának Elnöke, remélhetőleg hamarosan.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-21 11:36:49
Üzenet elküldve: 2025-12-21 11:36:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Orthus azt az elvet vallja, hogy minél kevésbé kell másokat a jó sorával hergelnie. Ezzel egyrészt kevesebb haragost szerez, másrészt szépen, csöndben, szürkén a tömegbe olvadva érvényesíteni tudja saját érdekeit.
Ezzel együtt azt is tudja, hogy mindig lesznek, akiknek már azzal is piszkálni fogja a csőrét, ha az ő csizmája tiszta, a másiké meg sáros. Ő amennyire lehet, felkészült a mai találkozóra. Azért megy most keresztül a tömegen, mert úgy tudja, most jöhet. Nem csak úgy betoppan az utcáról.
A sors iróniája, hogy éppen ez a nagy felkészültség fordul most ellene. Szolgálója, Parhis Kottel szinte hibátlanul adta át neki az üzenetet. Szinte. Mert hogy a szolgáló azt tudatta urával, hogy Sfarim Brock a következő hatban biztosan NEM lesz a hivatalban.
Annál is nagyobb Orthus meglepődése, amikor megtudja, hogy pont az ellenkezője igaz. Ha bosszús is, az nem látszik meg rajta. Nem a hivatalnokkal fogja éreztetni azt a haragot, amit az inasa iránt érez.*
- Milyen szerencsétlen félreértés történt, engem úgy tájékoztattak, hogy pont az elmúlt hatban nem lesz elérhető az Elnök úr. Természetesen a tévedés nem az önök vétke.
*gondolkodik kicsit, majd a hivatalnokhoz fordul.*
- Úgy vélem, fontos az ügyem, de azt véletlenül se szeretném, hogy a tisztelt Elnök urat kiszakítsuk a napi programjából. Kérem, adjon nekem tanácsot, mi lenne a bölcsebb: megvárnom ma, amíg véget ér a tárgyalása és visszatér, vagy inkább próbálkozzak holnap egy olyan órában, amikor kevéssé leterhelt?
*kérdi. Elhatározásra jutott, hogy ha kell, órákat fog itt ülni, de nem kéri azt senkitől, hogy Sfarim Brockot az ő kedvéért idehívják. Ha magától is visszajön, akkor kivárja a sorát. Ha viszont semmi értelme itt várni, akkor próbálkozik később. Lényegében az egyetlen dolog, ami ezen múlik, hogy mennyire fogja megfeddni Parhist a figyelmetlenségéért.*
*Orthus azt az elvet vallja, hogy minél kevésbé kell másokat a jó sorával hergelnie. Ezzel egyrészt kevesebb haragost szerez, másrészt szépen, csöndben, szürkén a tömegbe olvadva érvényesíteni tudja saját érdekeit.
Ezzel együtt azt is tudja, hogy mindig lesznek, akiknek már azzal is piszkálni fogja a csőrét, ha az ő csizmája tiszta, a másiké meg sáros. Ő amennyire lehet, felkészült a mai találkozóra. Azért megy most keresztül a tömegen, mert úgy tudja, most jöhet. Nem csak úgy betoppan az utcáról.
A sors iróniája, hogy éppen ez a nagy felkészültség fordul most ellene. Szolgálója, Parhis Kottel szinte hibátlanul adta át neki az üzenetet. Szinte. Mert hogy a szolgáló azt tudatta urával, hogy Sfarim Brock a következő hatban biztosan NEM lesz a hivatalban.
Annál is nagyobb Orthus meglepődése, amikor megtudja, hogy pont az ellenkezője igaz. Ha bosszús is, az nem látszik meg rajta. Nem a hivatalnokkal fogja éreztetni azt a haragot, amit az inasa iránt érez.*
- Milyen szerencsétlen félreértés történt, engem úgy tájékoztattak, hogy pont az elmúlt hatban nem lesz elérhető az Elnök úr. Természetesen a tévedés nem az önök vétke.
*gondolkodik kicsit, majd a hivatalnokhoz fordul.*
- Úgy vélem, fontos az ügyem, de azt véletlenül se szeretném, hogy a tisztelt Elnök urat kiszakítsuk a napi programjából. Kérem, adjon nekem tanácsot, mi lenne a bölcsebb: megvárnom ma, amíg véget ér a tárgyalása és visszatér, vagy inkább próbálkozzak holnap egy olyan órában, amikor kevéssé leterhelt?
*kérdi. Elhatározásra jutott, hogy ha kell, órákat fog itt ülni, de nem kéri azt senkitől, hogy Sfarim Brockot az ő kedvéért idehívják. Ha magától is visszajön, akkor kivárja a sorát. Ha viszont semmi értelme itt várni, akkor próbálkozik később. Lényegében az egyetlen dolog, ami ezen múlik, hogy mennyire fogja megfeddni Parhist a figyelmetlenségéért.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-21 01:15:11
Üzenet elküldve: 2025-12-21 01:15:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*A tanácsháza igazán nyüzsög ezen a napon, közel sem olyan hatást kelt, mint amilyet korábban láthatott itt az egyszerű bámészkodó. Szinte fertályóránként jár ki-be valami nemesnek tetsző alak, mindenféle titkárnokok és ülnökök kettesével, hármasával járnak. Mintha mindenkinek most lenne elintéznivalója, amit egész korábbi életében halogatott, de most valami különös oknál fogva rettenetesen és halaszthatatlanul sürgős, hogy már tegnapra minden legyen készen. Ebbe a forgatagba érkezik meg Orthus is, igaz a maga eleganciájával könnyen kitűnik a sorból. Többektől szúrós pillantásokat is kap, néhányan összesúgnak egymás között, például olyanokat, hogy ők már reggel óta itt várnak, mit képzel magáról hogy csak úgy a dolgára igyekszik, ésatöbbi. A férfi hamar talál is magának egy idősebb férfit, aki határozott, de tiszteletteljes képet vág. Látszik rajta, hogy bizony mindenféle emberrel találkozott már, és nap mint nap a legkülönfélébb kérésekkel és kérdésekkel találják meg. Csak egyszer simítja végig mellkasáig érő ősz szakállát, mielőtt felelne.*
-Üdvözlet! Az Elnők úrral? Nos azt sajnos nem tudom miről tájékoztatták önt, de az Elnők úr ma nincs a Tanácsházán. Az elmúlt hatban ugyan minden nap itt volt, de legjobb tudomásom szerint most egy üzleti tárgyaláson van. Esetleg küldethetek érte, s pár órán belül talán megkerül.
*Közben alaposan megméri magának Orthust, hogy miféle öltözékben van, próbálja kitalálni, hogy miféle ügyben keresheti Sfarim Brockot. No nem mintha rá tartozma, egyszerűen csak kíváncsi természet.*
-Ha valóban fontos.
*Teszi hozzá végül. *
-Esetleg megérdeklődhetem ki tudná fogadni jelenleg helyette, ha sietős az úr dolga.
*Persze könnyen lehet, hogy senki. Orthuson múlik hogyan dönt.*
*A tanácsháza igazán nyüzsög ezen a napon, közel sem olyan hatást kelt, mint amilyet korábban láthatott itt az egyszerű bámészkodó. Szinte fertályóránként jár ki-be valami nemesnek tetsző alak, mindenféle titkárnokok és ülnökök kettesével, hármasával járnak. Mintha mindenkinek most lenne elintéznivalója, amit egész korábbi életében halogatott, de most valami különös oknál fogva rettenetesen és halaszthatatlanul sürgős, hogy már tegnapra minden legyen készen. Ebbe a forgatagba érkezik meg Orthus is, igaz a maga eleganciájával könnyen kitűnik a sorból. Többektől szúrós pillantásokat is kap, néhányan összesúgnak egymás között, például olyanokat, hogy ők már reggel óta itt várnak, mit képzel magáról hogy csak úgy a dolgára igyekszik, ésatöbbi. A férfi hamar talál is magának egy idősebb férfit, aki határozott, de tiszteletteljes képet vág. Látszik rajta, hogy bizony mindenféle emberrel találkozott már, és nap mint nap a legkülönfélébb kérésekkel és kérdésekkel találják meg. Csak egyszer simítja végig mellkasáig érő ősz szakállát, mielőtt felelne.*
-Üdvözlet! Az Elnők úrral? Nos azt sajnos nem tudom miről tájékoztatták önt, de az Elnők úr ma nincs a Tanácsházán. Az elmúlt hatban ugyan minden nap itt volt, de legjobb tudomásom szerint most egy üzleti tárgyaláson van. Esetleg küldethetek érte, s pár órán belül talán megkerül.
*Közben alaposan megméri magának Orthust, hogy miféle öltözékben van, próbálja kitalálni, hogy miféle ügyben keresheti Sfarim Brockot. No nem mintha rá tartozma, egyszerűen csak kíváncsi természet.*
-Ha valóban fontos.
*Teszi hozzá végül. *
-Esetleg megérdeklődhetem ki tudná fogadni jelenleg helyette, ha sietős az úr dolga.
*Persze könnyen lehet, hogy senki. Orthuson múlik hogyan dönt.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-18 12:24:00
Üzenet elküldve: 2025-12-18 12:24:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Nemesek hangja//
*Parhis Kottel, a fél-elf szolgáló csendben várakozik a hivatalban, várva arra, hogy valamilyen választ kapjon. Mindeközben igyekszik a Morthimer ház komornyikjának, Urien Polthernek az elegáns tartását mímelni, de nem sok sikerrel. Egyrészt, fiatal révén, nem képes olyan sokáig fenntartani ezt a szoborszerű állapotot. Másrészt meg túljátssza, és ettől pökhendi piperkőcnek tűnik, és ezt ő is sejti a felé villanó pillantásokból. Az biztos, hogy nem tisztelet, áhitat van azokban a tekintetekben. Egy idő után rá is un és csak üldögél unottan, amíg a gnóm asszonyság meg nem jelenik. Akkor aztán sebtiben megigazítja a ruháját és felveszi a fennkölt(nek szánt) stílust, úgy hallgatja meg az üzenetet.*
- Átadom Morthimer uraságnak az üzenetet. Hálásan köszönjük a fáradozását!
*mondja olyan hangnemben, mintha ő maga is nemes lenne, és éppen kegyet gyakorol. Na igen, ennek a szolgálónak még sokat kell érnie...
... Pontosan hét nappal ezen alkalom után, maga Orthus Morthimer érkezik a Tanácsházára, Luxius nevű lova hátán. A délceg tartású hátast egy közeli béristállóba viszi és ott adja át megőrzésre. Ezt követően lép be a Tanácsháza ajtaján, és ott ő maga is keres egy hivatalnokot.*
- Tiszteletem! Sfarim Brock Elnök úrral szeretnék beszélni. A nevem Orthus Morthimer, és korábban arról tájékoztattak, hogy ezekben a napokban és napszakban kereshetem.
*mondja, sokkal kevésbé rátarti módon, mint pár napja a szolgálója. Orthus nem mímeli a művelt udvariasságot.
Miután így bejelentette magát, türelmesen helyet foglal (akár az előtérben, akár közvetlenül Sfarim Brock irodája előtt), és vár. Feltételezi, hogy nem kell sokáig várnia, bár a feltételezésnél ez egy kicsit több: szolgálója megemlítette neki a hivatalnok megjegyzését az üres gyomorral tárgyalásról. Tehát az Elnököt ebédidő után célszerű felkeresnie. Az elmúlt hatban Orthus - némi arany ellenében - utánajárt, hogy Sfarim Brock mikor szokott enni, és hogy mit. Utóbbi csak azért érdekelte, hogy tudja: mennyire tompul el az Elnök esetlegesen az étkezés után.
Mindezen tudással felvértezve Orthus úgy időzítette az érkezését, hogy Sfarim Brock ebédjének végeztét követően nagyjából fél órával jelenjen meg. Persze lehet, hogy a mai napon ez pont nem úgy van, mint máskor. De ha jól tervezte meg a dolgot, akkor adott is a Tanács Elnökének némi időt a pihenésre, és így most jó pillanatban keresi.
Orthus szokásához híven mértéktartó eleganciával öltözködött: fekete felöltőt és nadrágot visel, fodros nyakú fehér inggel, zöld bársony mellénnyel, és sötétbarna lovaglócsizmával. Mindössze két ékszer van rajta: prefektusi kitűzője, illetve címeres pecsétgyűrűje.*
*Parhis Kottel, a fél-elf szolgáló csendben várakozik a hivatalban, várva arra, hogy valamilyen választ kapjon. Mindeközben igyekszik a Morthimer ház komornyikjának, Urien Polthernek az elegáns tartását mímelni, de nem sok sikerrel. Egyrészt, fiatal révén, nem képes olyan sokáig fenntartani ezt a szoborszerű állapotot. Másrészt meg túljátssza, és ettől pökhendi piperkőcnek tűnik, és ezt ő is sejti a felé villanó pillantásokból. Az biztos, hogy nem tisztelet, áhitat van azokban a tekintetekben. Egy idő után rá is un és csak üldögél unottan, amíg a gnóm asszonyság meg nem jelenik. Akkor aztán sebtiben megigazítja a ruháját és felveszi a fennkölt(nek szánt) stílust, úgy hallgatja meg az üzenetet.*
- Átadom Morthimer uraságnak az üzenetet. Hálásan köszönjük a fáradozását!
*mondja olyan hangnemben, mintha ő maga is nemes lenne, és éppen kegyet gyakorol. Na igen, ennek a szolgálónak még sokat kell érnie...
... Pontosan hét nappal ezen alkalom után, maga Orthus Morthimer érkezik a Tanácsházára, Luxius nevű lova hátán. A délceg tartású hátast egy közeli béristállóba viszi és ott adja át megőrzésre. Ezt követően lép be a Tanácsháza ajtaján, és ott ő maga is keres egy hivatalnokot.*
- Tiszteletem! Sfarim Brock Elnök úrral szeretnék beszélni. A nevem Orthus Morthimer, és korábban arról tájékoztattak, hogy ezekben a napokban és napszakban kereshetem.
*mondja, sokkal kevésbé rátarti módon, mint pár napja a szolgálója. Orthus nem mímeli a művelt udvariasságot.
Miután így bejelentette magát, türelmesen helyet foglal (akár az előtérben, akár közvetlenül Sfarim Brock irodája előtt), és vár. Feltételezi, hogy nem kell sokáig várnia, bár a feltételezésnél ez egy kicsit több: szolgálója megemlítette neki a hivatalnok megjegyzését az üres gyomorral tárgyalásról. Tehát az Elnököt ebédidő után célszerű felkeresnie. Az elmúlt hatban Orthus - némi arany ellenében - utánajárt, hogy Sfarim Brock mikor szokott enni, és hogy mit. Utóbbi csak azért érdekelte, hogy tudja: mennyire tompul el az Elnök esetlegesen az étkezés után.
Mindezen tudással felvértezve Orthus úgy időzítette az érkezését, hogy Sfarim Brock ebédjének végeztét követően nagyjából fél órával jelenjen meg. Persze lehet, hogy a mai napon ez pont nem úgy van, mint máskor. De ha jól tervezte meg a dolgot, akkor adott is a Tanács Elnökének némi időt a pihenésre, és így most jó pillanatban keresi.
Orthus szokásához híven mértéktartó eleganciával öltözködött: fekete felöltőt és nadrágot visel, fodros nyakú fehér inggel, zöld bársony mellénnyel, és sötétbarna lovaglócsizmával. Mindössze két ékszer van rajta: prefektusi kitűzője, illetve címeres pecsétgyűrűje.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tanácsháza
Üzenet elküldve: 2025-12-17 20:58:07
Üzenet elküldve: 2025-12-17 20:58:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nemesek hangja//
*Ahogy a magas fél-elf szolgáló némi kellemetlen, ám annál szükségszerűbb és megszokott várakozás után átadja ura levelét az egyik hivatalnoknak. Savanyú képet vág ugyan a dologhoz, de tiszteletteljesen biccent és nem hanyagolja el hivatalnoki feladatait, természetesen továbbítja azt az illetékes személynek. Egy jó fertályóra után egy még a fajtájához mérten is alacsony gnóm asszonyság lép elő, aki úgy fest, mint akinek a magasságából elvett méreteket deréktájban és farban pótolták volna. Döngő léptei nyomán tompora szinte szemkápráztatóan reng, ellenben ruházata, testtartása és megjelenése nagyon szigorú és szakmai.*
-Üdvözletem.
*Feleli egy nagy sóhajt követően, elvégre sokat kellett lépcsőznie, hogy elérje az inast.*
-Levelet nem hoztam, csak az Elnők Úr üzenetét, miszerint szívesen fogadja Morthimer uraságot, az elkövetkezendő hatban bizonyosan a tanácsházán fog tartózkodni. Lehetőleg azután érkezzen az úr, miután a nap elhagyta legmagasabb pontját, tudniillik üres hassal nem lehet tárgyalni.
*Úgy mondja el a szöveget, mintha csak egy verset magolt volna be, majd mint aki jól végezte dolgát az orra alatt pusmogva elköszön, és már indul is vissza a saját irodájába, legyen az bárhol.*
*Ahogy a magas fél-elf szolgáló némi kellemetlen, ám annál szükségszerűbb és megszokott várakozás után átadja ura levelét az egyik hivatalnoknak. Savanyú képet vág ugyan a dologhoz, de tiszteletteljesen biccent és nem hanyagolja el hivatalnoki feladatait, természetesen továbbítja azt az illetékes személynek. Egy jó fertályóra után egy még a fajtájához mérten is alacsony gnóm asszonyság lép elő, aki úgy fest, mint akinek a magasságából elvett méreteket deréktájban és farban pótolták volna. Döngő léptei nyomán tompora szinte szemkápráztatóan reng, ellenben ruházata, testtartása és megjelenése nagyon szigorú és szakmai.*
-Üdvözletem.
*Feleli egy nagy sóhajt követően, elvégre sokat kellett lépcsőznie, hogy elérje az inast.*
-Levelet nem hoztam, csak az Elnők Úr üzenetét, miszerint szívesen fogadja Morthimer uraságot, az elkövetkezendő hatban bizonyosan a tanácsházán fog tartózkodni. Lehetőleg azután érkezzen az úr, miután a nap elhagyta legmagasabb pontját, tudniillik üres hassal nem lehet tárgyalni.
*Úgy mondja el a szöveget, mintha csak egy verset magolt volna be, majd mint aki jól végezte dolgát az orra alatt pusmogva elköszön, és már indul is vissza a saját irodájába, legyen az bárhol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 372-391