//Első megbízatás a Hivatalnál//
*A Hivatalsegéd figyelmesen hallgat, bár a hallottak után felemeli a hangját nemtetszése végett. A gnóm teljességgel megérti a hivatalnok mérgelődését, hiszen semmi sem úgy működik most jelenleg, mint ahogyan kellene. Diynomit is egyetért a Hivatalsegéd véleményével és egy kicsit neki is piszkálja az orrát a történet, de túl kicsi hal ebben a folyamatban.*
- Egyetértek uram. *Szavakban is kifejezi az érzéseit, hiszen az ügy tényleg felháborító. Itt valóban a Hivatal tekintélyét veszik semmibe. Magában motyogni kezd a hivatalnok, talán szitkozódik, bár ezt hangosan biztosan nem tenné, mivel ez nem vall egy hivatalnokra. Ők mindig fegyelmezettek és kimértek, amit a Hivatal megkövetel tőlük. Hatékonyak, olyanok, mint amilyen Diynomit szeretne lenni, de sajnos ebben az esetben egyáltalán nem mutatkozott hatékonynak, igaz nem saját hibájából. Újabb feljegyzések készülnek a pulpituson, sustorgás, egyeztetés majd a szemek rá szegeződnek. Szemöldökei kíváncsian kúsznak fel, hiszen az ügy újabb fejleményei a Főosztály felé lettek továbbítva, de az is lehet, hogy innentől már még magasabbról fog jönni a rendelkezés. Amikor megkérik, hogy újra várakozzon, akkor ennek készséggel eleget tesz.*
- Természetesen. *Próbál nyugodtan várakozni, bár nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy mi lesz a válasz a Főosztálytól. Várakozás közben észreveszi, hogy a pulpitus mellett egy hatalmas, nyitott ajtó van. Óvatosan bekukucskál rajta, s a bentről kiszűrődő fényben asztalokat, székeket és kisebb fülkéket pillant meg, amely mögött fekete csuhás kopasz hivatalnokok ténykednek. Szemei nagyra nyílnak az érdekes látványon, majd kissé arrébb megy, mert a végén nem vennék jó néven, hogy illetéktelen helyre bámészkodik. Több óra várakozás következik, amit feszült érdeklődéssel telve vár. Egy kopasz félvér, aki ismét megérkezik egy vörös madzaggal átkötött papírossal. Teljesen közel áll a pulpitushoz, már amennyire tud, hogy jól hallja a választ. Nagyot nyel, amikor a Hivatalsegéd tájékoztatja, hogy Even Alrishul ülnök úr látni kívánja, méghozzá haladéktalanul. Hitetlenkedve és meglepetten kérdez vissza, bár ez csak amolyan megdöbbent kérdés és nem vár rá választ.*
- Engem óhajt látni? Igen, persze, természetesen, állok rendelkezésére az ülnök úrnak. *A szíve hevesen dobog az izgalomtól. Egy kicsit fél is, de inkább kíváncsi, hogy mi miatt szeretné látni a nagy hatalmú férfi. Reménykedik benne, hogy nem azért mert harmadjára sem sikerült véghez vinnie a Hivatal parancsát, bár ez sem így sem úgy nem rajta állt. A félvér maga után inti, mire azonnal reagálva megindul.*
- Megyek. *Gyorsan szól a félvér után jelezve, hogy elindul vele. A bevezető folyosón haladnak végig, majd eljutnak egy lépcsőházba. A díszes lépcsőket megcsodálja éles szemeivel. Nagyon impozáns az épület, belülről is. Az első emeletre mennek fel, ahol egy rácsos ajtón vezet tovább az útjuk. A biztonság itt elsődleges, ezt azonnal észreveszi a gnóm. Végül a harmadik emeletre jutnak fel, ami szintén ráccsal van elzárva. Ezen is sikerül átjutniuk és egy folyosóra kerülnek, ahonnan elég sok iroda nyílik jobbra is balra is. Ilyen sok fekete csuhás, kopasz hivatalnokot még életében nem látott, mint most. Olyan serényen járnak, kelnek, mint egy szorgos hangyaboly. Egy zárt ajtó előtt állapodnak meg, s feltételezései szerint az ülnök úr irodája lehet ez. A várakozásra bólint.*
- Rendben, csak nyugodtan. *Bár a nyugalom inkább neki kellene, mert tényleg nagyon izgul, hogy jóra vagy rosszra számíthat e. Telnek a másodpercek, amik szinte óráknak tűnnek ilyen idegtépő várakozásban, de nem tehet mást. Egy része mégis örül a helyzetnek, mert így kapcsolatba kerülhet egy ülnökkel, pont, amit szeretett volna. Reméli, hogy jól fog kijönni a helyzetből.*