Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3370. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2019-01-06 08:24:08
Üzenet elküldve: 2019-01-06 08:24:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem múló parázs amivel a leány ég, és amivel a hímhez viszonyul. Önszántából maradt és önszántából van itt most is. Ezt nem másítaná meg a kezdeti döccenések ellenére sem. Akkor sem, ha ez az este másképp alakul, mint ahogyan ő eltervezte. Tudvalevő, hogy Karasshi mellett nemigen van mód végigvinni holmi terveket, még ha az csak egy forró fürdőt, megfáradt izmokat masszírozó ujjakat, és be nem teljesített ígéretek pótolását takarta volna. Ahogy az este íve hajlik, és amit azon belül az önérzet enged, úgy lavíroz Käli is előre. Ismeri Kharasshit, és most a hangszíne másképp cseng, mint kint a tisztáson, amikor ketté törte volna az árust szekerestől, csak visszakapja őt. Most nem olyan, Käli mégsem riad meg. Az a hím is ott van, még ha nem is ez az oldala dominál most.
~Megbirkózom veled, Kharasshi.~
Állát még hátrébb feszíti az ostor nyele, így kénytelen felegyenesedni. Első hallásra ~Emelkedjen a rosseb lábujjhegyre.~ A gondolat ki is ül az arcára, de aztán az ostor nyelét az erős marok váltja fel, amaz pedig combján indul fölfelé. Meglehetősen hatásos győzködés, mert Käli sarka elemelkedik a földtől. Így viszont nem csak a földön lesz bizonytalanabb, de a keze ügyében lévő asztal lapját is csak ujjainak vége éri. Inogna, ha az erős marok feszítésének ellen akarna állni, s nem simulna háta a széles tetoválásokkal ékített mellkasnak, tarkója nem támasztana annyit a hím vállán, s az ostorral ösztönzött csípő nem moccanna hátrébb, immár teljesen kedvesének simulva.*
- Így tapasztaltam. *Szeme sarkából nézi a markáns arcélt és keresi a fakó szemek hűvös tüzét, miközben duruzsol.* A tanyánkon, mindig a legkellemesebb forró fürdőmben mártóztál a legszívesebben. *Halk szavai nyomán, ajkai selyemként érintik Kharasshi arcát, mint a leggyengédebb érintés, amit valaha érezhetett. A legszelídebb vad, ami csak hozzábújt.
Käli jobbja eltávolodik az asztal lapjától, az ostortól fölfelé folytatja az utat lassan. Az ujjbegy mozdulása nyomán a karikáról lógó három láncvégi fém cseppek halkan csilingelnek össze, hogy hírét adják a kacsó útjának. Szeme sarkából a tükör felé is kiles a sűrű sötét pillák alól, aztán vissza fölfelé a hűvös szemekre. Mozdulata váll fölé fut, majd hátra hajlik a vállak fölött, s ha nem ütközik akadályba, a fehér fonatok közé rejti ujjait, hogy a hím tarkóján állapodjon meg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem múló parázs amivel a leány ég, és amivel a hímhez viszonyul. Önszántából maradt és önszántából van itt most is. Ezt nem másítaná meg a kezdeti döccenések ellenére sem. Akkor sem, ha ez az este másképp alakul, mint ahogyan ő eltervezte. Tudvalevő, hogy Karasshi mellett nemigen van mód végigvinni holmi terveket, még ha az csak egy forró fürdőt, megfáradt izmokat masszírozó ujjakat, és be nem teljesített ígéretek pótolását takarta volna. Ahogy az este íve hajlik, és amit azon belül az önérzet enged, úgy lavíroz Käli is előre. Ismeri Kharasshit, és most a hangszíne másképp cseng, mint kint a tisztáson, amikor ketté törte volna az árust szekerestől, csak visszakapja őt. Most nem olyan, Käli mégsem riad meg. Az a hím is ott van, még ha nem is ez az oldala dominál most.
~Megbirkózom veled, Kharasshi.~
Állát még hátrébb feszíti az ostor nyele, így kénytelen felegyenesedni. Első hallásra ~Emelkedjen a rosseb lábujjhegyre.~ A gondolat ki is ül az arcára, de aztán az ostor nyelét az erős marok váltja fel, amaz pedig combján indul fölfelé. Meglehetősen hatásos győzködés, mert Käli sarka elemelkedik a földtől. Így viszont nem csak a földön lesz bizonytalanabb, de a keze ügyében lévő asztal lapját is csak ujjainak vége éri. Inogna, ha az erős marok feszítésének ellen akarna állni, s nem simulna háta a széles tetoválásokkal ékített mellkasnak, tarkója nem támasztana annyit a hím vállán, s az ostorral ösztönzött csípő nem moccanna hátrébb, immár teljesen kedvesének simulva.*
- Így tapasztaltam. *Szeme sarkából nézi a markáns arcélt és keresi a fakó szemek hűvös tüzét, miközben duruzsol.* A tanyánkon, mindig a legkellemesebb forró fürdőmben mártóztál a legszívesebben. *Halk szavai nyomán, ajkai selyemként érintik Kharasshi arcát, mint a leggyengédebb érintés, amit valaha érezhetett. A legszelídebb vad, ami csak hozzábújt.
Käli jobbja eltávolodik az asztal lapjától, az ostortól fölfelé folytatja az utat lassan. Az ujjbegy mozdulása nyomán a karikáról lógó három láncvégi fém cseppek halkan csilingelnek össze, hogy hírét adják a kacsó útjának. Szeme sarkából a tükör felé is kiles a sűrű sötét pillák alól, aztán vissza fölfelé a hűvös szemekre. Mozdulata váll fölé fut, majd hátra hajlik a vállak fölött, s ha nem ütközik akadályba, a fehér fonatok közé rejti ujjait, hogy a hím tarkóján állapodjon meg.*
3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2019-01-05 13:08:08
Üzenet elküldve: 2019-01-05 13:08:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A válasz nem hunyász, de oly arcátlan színészkedéssel ölti magára az alázatot, hogy Kharasshi állkapcsa egészen megfeszül. Megtorlásért nyúlna, de fogást veszít rajta, amint kimondatik a szó a mondat végére: gazdám. Minden benne van, amit egy úr elvárhat, ez kétségtelen. Mégis a mélyén bujkáló parázs van a leginkább a kedvére. A kis fakóvérű hatalma, akár a vízé, melynek szolgálói ruháját viseli. Kharasshi népe viszont mindig is a tűz és a föld gyermekei voltak. Bosszantja, de le is nyűgözi a köztük lévő különbség. Mindemellett nagyon is érzi, hogy a vére szava mit kíván. A zsigereibe ivódott gyűlölet fajtáik között. Felsőbbsége megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen. Annál erősebb ez az érzés, minél jobban teret nyernek maguknak az ösztönök. Az elmúlt évek épp eléggé megszaggatták, a küzdővermekben túl sokszor engedte át magát mélységi természete legelemibb tüzének, hogy nyomot hagyjon rajta. Tisztán hallja azt a vészjósló morgást a lelkéből. Tisztán érzi a sötétséget, amit odabent hordoz, s melyet ez a botor leány akaratlanul is táplál.
A gerince vonala, a minták a hátán, melyek a finom bőr éteri selymét fűszerezik a természet vad szépségének ízével. A felajánlkozás, melyben nyomát se látja alázatnak... éhes farkasként vonzza.*
- Azt hitted? *kérdez vissza, míg balja az állacska alá szorul, hogy hátrafeszítse, közelebb a hozzá intézett szavakhoz.* - A legkeményebb fagyok idején fogantam *morogja, csikorogja* - és az első hóval születtem. Téged is csillaghideg éjen vitattalak el a világtól. Halljam, mi okod volt ilyesmit hinni?
*Az összetekert ostor a lány combjának belső oldalán kér helyet magának. Simítása térdtől indul, s gyűri maga előtt a ruhácska alsó szegélyét. Útja nem torpan meg, lassan halad egészen fel, hogy kikényszerítse a parancsot.*
- Lábujjhegyre! *utasítja a mélységi, s még feljebb feszíti a nőstényke testének legérzékenyebb hajlatához szorított ostort.* - Engedelmeskedj.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A válasz nem hunyász, de oly arcátlan színészkedéssel ölti magára az alázatot, hogy Kharasshi állkapcsa egészen megfeszül. Megtorlásért nyúlna, de fogást veszít rajta, amint kimondatik a szó a mondat végére: gazdám. Minden benne van, amit egy úr elvárhat, ez kétségtelen. Mégis a mélyén bujkáló parázs van a leginkább a kedvére. A kis fakóvérű hatalma, akár a vízé, melynek szolgálói ruháját viseli. Kharasshi népe viszont mindig is a tűz és a föld gyermekei voltak. Bosszantja, de le is nyűgözi a köztük lévő különbség. Mindemellett nagyon is érzi, hogy a vére szava mit kíván. A zsigereibe ivódott gyűlölet fajtáik között. Felsőbbsége megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen. Annál erősebb ez az érzés, minél jobban teret nyernek maguknak az ösztönök. Az elmúlt évek épp eléggé megszaggatták, a küzdővermekben túl sokszor engedte át magát mélységi természete legelemibb tüzének, hogy nyomot hagyjon rajta. Tisztán hallja azt a vészjósló morgást a lelkéből. Tisztán érzi a sötétséget, amit odabent hordoz, s melyet ez a botor leány akaratlanul is táplál.
A gerince vonala, a minták a hátán, melyek a finom bőr éteri selymét fűszerezik a természet vad szépségének ízével. A felajánlkozás, melyben nyomát se látja alázatnak... éhes farkasként vonzza.*
- Azt hitted? *kérdez vissza, míg balja az állacska alá szorul, hogy hátrafeszítse, közelebb a hozzá intézett szavakhoz.* - A legkeményebb fagyok idején fogantam *morogja, csikorogja* - és az első hóval születtem. Téged is csillaghideg éjen vitattalak el a világtól. Halljam, mi okod volt ilyesmit hinni?
*Az összetekert ostor a lány combjának belső oldalán kér helyet magának. Simítása térdtől indul, s gyűri maga előtt a ruhácska alsó szegélyét. Útja nem torpan meg, lassan halad egészen fel, hogy kikényszerítse a parancsot.*
- Lábujjhegyre! *utasítja a mélységi, s még feljebb feszíti a nőstényke testének legérzékenyebb hajlatához szorított ostort.* - Engedelmeskedj.
3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2019-01-01 13:58:02
Üzenet elküldve: 2019-01-01 13:58:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*A ruha, tökéletes. Käli úgy gondolja legalábbis. Nem ő döntötte el, ilyet hoztak neki, csak a színére tért ki, hogy ha lehet, kék legyen. De ha pontosabban adta volna meg, akkor sem kérhetett volna szájízének megfelelőbbet.
Az elvárt megszólításra azonban összeszűkül az égkék tekintet. Önnön elégedettségéből a hím elégedetlensége ébreszti. Vonaglik, vinnyog a dacos válasz a nyelve hegyén, de tudja, hogy ő öltötte magára ezt a göncöt, nem kényszerítette senki. Ő kezdte, és ha fene, fenét eszik, ő akkor sem hátrál ki ebből a játékból. *
- Azt hittem, úgy szereted. Forrón. *A mondat pedig szándékoltan kétértelmű, és Käli nagyon büszke magára miatta. Ez látszik a buja vörös ajkak kihívó biggyesztésén. A felfelé kényszerített pillantás sem megadó, de látszik, hogy ízlelgeti az elvárt megszólítást, miközben hűvös ujjai a hím hasfalán cicáznak a nadrág korcának határában.*
- Gazdám *súgja mégis viszont. Már akkor alárendelte magát, amikor a ruhát felöltötte, de kimondani, hangot adni, közel sem olyan egyszerű. A makacs önérzet, a kiskapuk nyitogatója, egyelőre rendre utasítva gubbaszt meg az égkék szikrák sarkában, és issza a levét annak, amit főzött.
Számára ez az estet fűszerezi, még ha hirtelen kissé kesernyés is, vagy csak szokni kell az ízét, mint egy új, egzotikus italnak. Szíve mélyén, a tisztáson esett játékot is élvezte. Hónapok kellettek, hogy bevallja magának. Vagy, mint amikor megkapta a karikást, amikor megfuttatta a hímet a levenduláért, mert akkor éppen ő volt az úrnő. Akkor nem engedelmeskedett szó nélkül, most is csak annyit vár, hogy a végső pillanatig kitartsa a szemkontaktust, de fordul, mielőtt penderítenék.
A mosdótál asztalkájának peremére támaszkodik, Kharasshi elé tárva meztelen minx csíkokhoz hasonlatos hátat. A ruha két pántja nyakánál masniban végződik. Szoknya része csípőjétől lefelé ívelő csúcsban találkozik középen, annyit mélyít a korcon, hogy a két gödröcske látszódjék, de mást ne fedjen fel.
Käli a szemben lévő tükörből figyeli a kinevezett gazdát, szemérmesen harap ajkaiba, ám pillantása azt üzeni: ~Tetszik? Tudom, hogy igen.~
Lelke mélyén pedig csakis arra kíváncsi, hogy valóban mi járhat a kedvese fejében. Ezt igyekszik leolvasni a szigorú kreol vonásokról.*
*A ruha, tökéletes. Käli úgy gondolja legalábbis. Nem ő döntötte el, ilyet hoztak neki, csak a színére tért ki, hogy ha lehet, kék legyen. De ha pontosabban adta volna meg, akkor sem kérhetett volna szájízének megfelelőbbet.
Az elvárt megszólításra azonban összeszűkül az égkék tekintet. Önnön elégedettségéből a hím elégedetlensége ébreszti. Vonaglik, vinnyog a dacos válasz a nyelve hegyén, de tudja, hogy ő öltötte magára ezt a göncöt, nem kényszerítette senki. Ő kezdte, és ha fene, fenét eszik, ő akkor sem hátrál ki ebből a játékból. *
- Azt hittem, úgy szereted. Forrón. *A mondat pedig szándékoltan kétértelmű, és Käli nagyon büszke magára miatta. Ez látszik a buja vörös ajkak kihívó biggyesztésén. A felfelé kényszerített pillantás sem megadó, de látszik, hogy ízlelgeti az elvárt megszólítást, miközben hűvös ujjai a hím hasfalán cicáznak a nadrág korcának határában.*
- Gazdám *súgja mégis viszont. Már akkor alárendelte magát, amikor a ruhát felöltötte, de kimondani, hangot adni, közel sem olyan egyszerű. A makacs önérzet, a kiskapuk nyitogatója, egyelőre rendre utasítva gubbaszt meg az égkék szikrák sarkában, és issza a levét annak, amit főzött.
Számára ez az estet fűszerezi, még ha hirtelen kissé kesernyés is, vagy csak szokni kell az ízét, mint egy új, egzotikus italnak. Szíve mélyén, a tisztáson esett játékot is élvezte. Hónapok kellettek, hogy bevallja magának. Vagy, mint amikor megkapta a karikást, amikor megfuttatta a hímet a levenduláért, mert akkor éppen ő volt az úrnő. Akkor nem engedelmeskedett szó nélkül, most is csak annyit vár, hogy a végső pillanatig kitartsa a szemkontaktust, de fordul, mielőtt penderítenék.
A mosdótál asztalkájának peremére támaszkodik, Kharasshi elé tárva meztelen minx csíkokhoz hasonlatos hátat. A ruha két pántja nyakánál masniban végződik. Szoknya része csípőjétől lefelé ívelő csúcsban találkozik középen, annyit mélyít a korcon, hogy a két gödröcske látszódjék, de mást ne fedjen fel.
Käli a szemben lévő tükörből figyeli a kinevezett gazdát, szemérmesen harap ajkaiba, ám pillantása azt üzeni: ~Tetszik? Tudom, hogy igen.~
Lelke mélyén pedig csakis arra kíváncsi, hogy valóban mi járhat a kedvese fejében. Ezt igyekszik leolvasni a szigorú kreol vonásokról.*
3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:53:10
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:53:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Borzongás fut végig rajta, ahogy pillantása végigméri a lenge ruhába bújtatott testet. Az anyag olyan vékony, mintha viselője meztelenségét valóban csupán víz fodrozódó, tükröződő játéka rejtegetné. Ezt a borzongást most mégsem csupán a vágy kelti. A kis fém ékszerek láncai, melyek a ruha tartozékai, az alázatos játék, ami hiába csupán fűszer, ezúttal messzebb megy, mint szánták. Kharasshi természete, az ösztön, ami túl ősi, hogy akár az ész, akár a szív az útját állja.*
- Gazdám *javítja ki a megszólítást, mint az úr, aki további hibákat nem tűr el. Ő nem magánszolgáltatást akar, hanem kizárólagosságot. Csak magának, az utolsó lélegzetéig.
Szinte hallja azt az éhes morgást a lelke mélyéről. Mintha kívülről nézné magukat, míg a lány odalépked hozzá. Hagyja, minden mozzanásában figyeli, ahogy a karcsú ujjacskák elkezdik kibontani a mellényét, ahogy megszabadítják az ingtől, de tovább nem engedi. Egyszerűen ellép mellette és a dézsa felé indul. Út közben lerúgja a csizmáit. Úgy hagyja szét, ahogy épp földet értek.*
- Ez a víz forró *jegyzi meg korholón, ahogy beledugja az ujját.* - Hát így akarsz kényeztetni, hmm? Leégetve a húst a csontjaimról? *túloz a homlokát ráncolva. Lassan indul visszafele. Út közben azonban felmarkolja az ostort, amit a lány a földre ejtett vetkőzés közben az övével együtt.*
- Vigyázz, kis fakóvérű, veszélyes játékot űzöl.
*Egészen a bútordarabhoz szorítja a lányt, melyen a mosdótál helyet kapott. Az összetekert ostorral felkényszeríti az állacskát, hogy a nőstény a szemébe nézzen.*
- Fordulj meg *súgja ellentmondást nem tűrőn.*
*Borzongás fut végig rajta, ahogy pillantása végigméri a lenge ruhába bújtatott testet. Az anyag olyan vékony, mintha viselője meztelenségét valóban csupán víz fodrozódó, tükröződő játéka rejtegetné. Ezt a borzongást most mégsem csupán a vágy kelti. A kis fém ékszerek láncai, melyek a ruha tartozékai, az alázatos játék, ami hiába csupán fűszer, ezúttal messzebb megy, mint szánták. Kharasshi természete, az ösztön, ami túl ősi, hogy akár az ész, akár a szív az útját állja.*
- Gazdám *javítja ki a megszólítást, mint az úr, aki további hibákat nem tűr el. Ő nem magánszolgáltatást akar, hanem kizárólagosságot. Csak magának, az utolsó lélegzetéig.
Szinte hallja azt az éhes morgást a lelke mélyéről. Mintha kívülről nézné magukat, míg a lány odalépked hozzá. Hagyja, minden mozzanásában figyeli, ahogy a karcsú ujjacskák elkezdik kibontani a mellényét, ahogy megszabadítják az ingtől, de tovább nem engedi. Egyszerűen ellép mellette és a dézsa felé indul. Út közben lerúgja a csizmáit. Úgy hagyja szét, ahogy épp földet értek.*
- Ez a víz forró *jegyzi meg korholón, ahogy beledugja az ujját.* - Hát így akarsz kényeztetni, hmm? Leégetve a húst a csontjaimról? *túloz a homlokát ráncolva. Lassan indul visszafele. Út közben azonban felmarkolja az ostort, amit a lány a földre ejtett vetkőzés közben az övével együtt.*
- Vigyázz, kis fakóvérű, veszélyes játékot űzöl.
*Egészen a bútordarabhoz szorítja a lányt, melyen a mosdótál helyet kapott. Az összetekert ostorral felkényszeríti az állacskát, hogy a nőstény a szemébe nézzen.*
- Fordulj meg *súgja ellentmondást nem tűrőn.*
3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-28 08:07:44
Üzenet elküldve: 2018-12-28 08:07:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Nem tud betelni a mohó tekintettel, amit Kharasshi vet rá. Hát persze hogy ráerősít ezekre a mozdulatokra. Kísérteni a ragadozót. Mérlegre tenni az ösztönt és az akaratot. De nem csak Kharasshinak nehéz. Kälinek is gyengéjére tapint a hím, mikor magához vonja. A határozott mozdulat, és a falva csókoló ajkak a nyakán. Kedve volna kívánságait a hím fülébe súgni, de a kék lenge anyag abban a pillanatban landol karjai közt, mikor összeszedi a hangját. Valahol könyörület is, hogy ellép mögüle a kedves.*
- Dög vagy *ad rekedtes vágyódó hangot meggyőződésének, éppen azokkal a szavakkal, mint az említett reggelen. Ám korántsem olyan morcosan. Ahogy felemlegetésre kerül, mint ha újra élné azt a harapást. Az elsőt. Úgy bizsereg fel az a hely, mint a lemoshatatlan pecsét. Ám az akkori kicsiny hernyó, már kitört a gubóból, s az óta egyre szélesebbre tárja szárnyait. Főleg most. Amikor engedi az inget lehullani, s míg a hím mosdik, a lenge ruhát magára is ölti.
Szoknya része csípőre ejtett, bal comb fölött, három díszes akasztós csattal fogható össze, s az alsó csatról lóg csupán egy vékony láncon a fém díszecske. Csepp alakja a hasítékon minden lépésnél villanó combon gördül erre-arra. Ennek a lapolása sem egy bonyodalmas művelet, csak néhány akasztásnyi idő, míg magára illeszti az elf lány. Felső része, a szoknyából fölfelé induló két szélesebb pánt, amit a mellrészek közt egy ezüstszín karika tart össze. Három ezüst láncocska lóg a karikáról, melyek végein egy-egy csepp alakú dísz hirdeti a ruha vízhez való viszonyát. A két hosszú pánt is adja magát, így Käli könnyedén fűzi össze az anyagokat, s köti masnira hátul a nyakánál. Mikor elkészül, meztelen talpain lépked a dézsáig. Háttal a fürdőnek támasztja kezeit két oldalt a peremre, mikor megszólal.*
- A fürdő előállt jó uram! *szól, a mélységi hátának, ha az még nem fordult meg. Bal lábát előrébb támasztja, így a hasítékon kivillanó combon, a láncon lógó cseppecske oldala szánkázik, s ha Kharasshi pillantása lefelé halad, látszik a dísztelen boka szembetűnő árvasága.
Ha ő nem indul felé, akkor Käli viszont igen. Feltett szándéka ugyanis a fürdőhöz vetkőztetni az urat, mint aki ma este a fürdő magánszolgáltatását veszi igénybe.*
*Nem tud betelni a mohó tekintettel, amit Kharasshi vet rá. Hát persze hogy ráerősít ezekre a mozdulatokra. Kísérteni a ragadozót. Mérlegre tenni az ösztönt és az akaratot. De nem csak Kharasshinak nehéz. Kälinek is gyengéjére tapint a hím, mikor magához vonja. A határozott mozdulat, és a falva csókoló ajkak a nyakán. Kedve volna kívánságait a hím fülébe súgni, de a kék lenge anyag abban a pillanatban landol karjai közt, mikor összeszedi a hangját. Valahol könyörület is, hogy ellép mögüle a kedves.*
- Dög vagy *ad rekedtes vágyódó hangot meggyőződésének, éppen azokkal a szavakkal, mint az említett reggelen. Ám korántsem olyan morcosan. Ahogy felemlegetésre kerül, mint ha újra élné azt a harapást. Az elsőt. Úgy bizsereg fel az a hely, mint a lemoshatatlan pecsét. Ám az akkori kicsiny hernyó, már kitört a gubóból, s az óta egyre szélesebbre tárja szárnyait. Főleg most. Amikor engedi az inget lehullani, s míg a hím mosdik, a lenge ruhát magára is ölti.
Szoknya része csípőre ejtett, bal comb fölött, három díszes akasztós csattal fogható össze, s az alsó csatról lóg csupán egy vékony láncon a fém díszecske. Csepp alakja a hasítékon minden lépésnél villanó combon gördül erre-arra. Ennek a lapolása sem egy bonyodalmas művelet, csak néhány akasztásnyi idő, míg magára illeszti az elf lány. Felső része, a szoknyából fölfelé induló két szélesebb pánt, amit a mellrészek közt egy ezüstszín karika tart össze. Három ezüst láncocska lóg a karikáról, melyek végein egy-egy csepp alakú dísz hirdeti a ruha vízhez való viszonyát. A két hosszú pánt is adja magát, így Käli könnyedén fűzi össze az anyagokat, s köti masnira hátul a nyakánál. Mikor elkészül, meztelen talpain lépked a dézsáig. Háttal a fürdőnek támasztja kezeit két oldalt a peremre, mikor megszólal.*
- A fürdő előállt jó uram! *szól, a mélységi hátának, ha az még nem fordult meg. Bal lábát előrébb támasztja, így a hasítékon kivillanó combon, a láncon lógó cseppecske oldala szánkázik, s ha Kharasshi pillantása lefelé halad, látszik a dísztelen boka szembetűnő árvasága.
Ha ő nem indul felé, akkor Käli viszont igen. Feltett szándéka ugyanis a fürdőhöz vetkőztetni az urat, mint aki ma este a fürdő magánszolgáltatását veszi igénybe.*
3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-25 21:32:50
Üzenet elküldve: 2018-12-25 21:32:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A lépcsőn felsétálva boldogan konstatálja, hogy az alul mulató emberek zaja ide már kevésbé hallatszik fel. A barátságos fogadós utasításait követve hamar megtalálja a bérelt szobáját, és beilleszti a kulcsot a zárba. A hálóba belépve felméri a szobát, az ágynak és a tiszta vizű mosdótálnak pedig különösen örül.*
- Ez a luxus már kijárt nekem *Mormogja maga elé, hiszen úgyse hallja senki. Leoldja a válláról a minden holmiját rejtő zsákot, és a székre teszi. A fürdőben használt kendőket kiveszi a táskából, és a szék támlájára borítja, hogy hamarabb megszáradjanak. A táskája egyik zsebéből egy kendőbe csomagolt szobrocskát vesz ki, és az asztalra helyezi, a mosdótál mellé. A szobor egy embert ábrázol, hátán íjjal, mellkasán pedig egy mérleg alakú bevéséssel. Amikor felvette Teysus tanait, ő maga faragta ezt. A vándor, aki a tanításokat felfedte neki, egy hasonlóval rendelkezett, Ilidrion azt próbálta lemásolni. Az elf ezután a szobrot mereven nézve szavakat kezd mormolni, alig hallható hangon.*
- Ó Teysus, egyensúly nagy istene. Köszönöm, hogy idehoztad utamat, és megvédtél az út veszedelmeitől. Adj nekem jelet, ha tehetek ügyedért, adj feladatot szolgádnak. Védj meg a veszélyektől, és segíts céljaim elérésében. Dicsérjék neved örökké. *Fejezi be szedett-vetett imáját. Családja nem vallásos, így a hitét csak később vette fel. Kevés időt töltött eddig másokkal, akik szintén Teysust imádják, emiatt nem is tudja, hogy jól csinálja-e. Úgy gondolta, gyakorolja hitét a maga módján, figyelembe véve a tanult elveket, aztán majd fejlődik ebben is az életútja során. Az imádság után a szobrot újra a kendőbe csomagolja, és a táskájába rejti. Gyakorlatilag ez az egyetlen tulajdona, amit semmiképp sem szeretne elveszteni, és hatalmas becsben tartja. Esti rituáléjához még mosdás tartozik, megmossa és megtöröli arcát, kezét, majd ruháját leoldva és pedánsan összehajtva az ágyába tér, és álomra hajtja a fejét. Egy ideig elkerüli az álom, hiszen bizonytalan a sorsa, nincsenek társai, kevés a pénze, de szép lassan sikerül elhessegetnie a rossz gondolatokat és elalszik.*
- Ez a luxus már kijárt nekem *Mormogja maga elé, hiszen úgyse hallja senki. Leoldja a válláról a minden holmiját rejtő zsákot, és a székre teszi. A fürdőben használt kendőket kiveszi a táskából, és a szék támlájára borítja, hogy hamarabb megszáradjanak. A táskája egyik zsebéből egy kendőbe csomagolt szobrocskát vesz ki, és az asztalra helyezi, a mosdótál mellé. A szobor egy embert ábrázol, hátán íjjal, mellkasán pedig egy mérleg alakú bevéséssel. Amikor felvette Teysus tanait, ő maga faragta ezt. A vándor, aki a tanításokat felfedte neki, egy hasonlóval rendelkezett, Ilidrion azt próbálta lemásolni. Az elf ezután a szobrot mereven nézve szavakat kezd mormolni, alig hallható hangon.*
- Ó Teysus, egyensúly nagy istene. Köszönöm, hogy idehoztad utamat, és megvédtél az út veszedelmeitől. Adj nekem jelet, ha tehetek ügyedért, adj feladatot szolgádnak. Védj meg a veszélyektől, és segíts céljaim elérésében. Dicsérjék neved örökké. *Fejezi be szedett-vetett imáját. Családja nem vallásos, így a hitét csak később vette fel. Kevés időt töltött eddig másokkal, akik szintén Teysust imádják, emiatt nem is tudja, hogy jól csinálja-e. Úgy gondolta, gyakorolja hitét a maga módján, figyelembe véve a tanult elveket, aztán majd fejlődik ebben is az életútja során. Az imádság után a szobrot újra a kendőbe csomagolja, és a táskájába rejti. Gyakorlatilag ez az egyetlen tulajdona, amit semmiképp sem szeretne elveszteni, és hatalmas becsben tartja. Esti rituáléjához még mosdás tartozik, megmossa és megtöröli arcát, kezét, majd ruháját leoldva és pedánsan összehajtva az ágyába tér, és álomra hajtja a fejét. Egy ideig elkerüli az álom, hiszen bizonytalan a sorsa, nincsenek társai, kevés a pénze, de szép lassan sikerül elhessegetnie a rossz gondolatokat és elalszik.*
3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-25 20:17:10
Üzenet elküldve: 2018-12-25 20:17:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sokszor túlbecsüli az önuralmát. Főleg, ha nőstényekről van szó. Talán azon bukik el a dolog, hogy még az övéi közt megszokta, hogy visszafogják, már csak a miheztartás végett is. De a fakóvérűek egész mások. Kälinak eszében sincs visszatartani vagy várakoztatni... vagy ellenállni. Egyre és egyre szemérmetlenebbül csábítja őt, hogy eleméssze. Minden mozdulata mézesmadzag. A magát mórikáló prédától csupán egy pattanásig feszített lánc tartja vissza: önnön büszkesége. A nőstényke nem könnyíti meg a dolgát. Épp ellenkezőleg. Mintha direkt arra játszana, hogy Kharasshi elragadja. Ó, azt felettébb élvezi, nem vitás. De ha mindig elveszti a fejét, az gyengeségnek tűnhet. Ó, egek! Ellenállni ennek a kívánatos csitrinek meg a legnagyobb eszementség! De Kharasshi természetéből se spórolták ki a makacsságot. Amit a fejébe vesz, ahhoz tartja magát.
Mire észbe kap, a csizma, az öv már sehol, a nadrág meg...
~Aljas kis szuka~ morogja magában szinte a fogát csikorgatva. Käli akkurátusan koreografálja a ruháktól való megszabadulást. A teljesen kigombolt, de fent hagyott ingecske pedig további olaj a tűzre. Sejtet és épp eleget is mutat a fázós keblecskékből, hogy Kharasshinak küzdenie kelljen az ösztöneivel.
A hátat fordító nőstényke után lép. Magához szorítja a lúdbőrző kis testet. Tenyerei mohón falják a kívánatos domborulatok selymes íveit. Hátrafeszíti a sötét fürtös üstököt, hogy Käli fülébe súghasson, miután falva-harapva végigcsókolta a nyakacskát.*
- Kizárt *morogja, ahogy a lány kezébe nyomja a lenge holmit. Nincs az az isten, hogy ő ruhát adjon rá. Már az is épp elég erőfeszítést kíván tőle, hogy ami rajta van, azt le ne tépje.* - És én mondom, jobban teszed, ha belebújsz, mire megfordulok, különben... *Egy kicsit elgondolkodik a penitencián, aztán csak kajánul elvigyorodik.* - Biztos emlékszel még az első reggelre, mikor az ágyamban ébredtél... *Azzal ellép a lány mellett, eleresztve őt és meg sem áll a komódon álló mosdótálig. Megmossa az arcát a hideg vízben, hogy kicsit lehűtse a fejét és hogy hagyjon némi időt a nősténykének az öltözködésre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sokszor túlbecsüli az önuralmát. Főleg, ha nőstényekről van szó. Talán azon bukik el a dolog, hogy még az övéi közt megszokta, hogy visszafogják, már csak a miheztartás végett is. De a fakóvérűek egész mások. Kälinak eszében sincs visszatartani vagy várakoztatni... vagy ellenállni. Egyre és egyre szemérmetlenebbül csábítja őt, hogy eleméssze. Minden mozdulata mézesmadzag. A magát mórikáló prédától csupán egy pattanásig feszített lánc tartja vissza: önnön büszkesége. A nőstényke nem könnyíti meg a dolgát. Épp ellenkezőleg. Mintha direkt arra játszana, hogy Kharasshi elragadja. Ó, azt felettébb élvezi, nem vitás. De ha mindig elveszti a fejét, az gyengeségnek tűnhet. Ó, egek! Ellenállni ennek a kívánatos csitrinek meg a legnagyobb eszementség! De Kharasshi természetéből se spórolták ki a makacsságot. Amit a fejébe vesz, ahhoz tartja magát.
Mire észbe kap, a csizma, az öv már sehol, a nadrág meg...
~Aljas kis szuka~ morogja magában szinte a fogát csikorgatva. Käli akkurátusan koreografálja a ruháktól való megszabadulást. A teljesen kigombolt, de fent hagyott ingecske pedig további olaj a tűzre. Sejtet és épp eleget is mutat a fázós keblecskékből, hogy Kharasshinak küzdenie kelljen az ösztöneivel.
A hátat fordító nőstényke után lép. Magához szorítja a lúdbőrző kis testet. Tenyerei mohón falják a kívánatos domborulatok selymes íveit. Hátrafeszíti a sötét fürtös üstököt, hogy Käli fülébe súghasson, miután falva-harapva végigcsókolta a nyakacskát.*
- Kizárt *morogja, ahogy a lány kezébe nyomja a lenge holmit. Nincs az az isten, hogy ő ruhát adjon rá. Már az is épp elég erőfeszítést kíván tőle, hogy ami rajta van, azt le ne tépje.* - És én mondom, jobban teszed, ha belebújsz, mire megfordulok, különben... *Egy kicsit elgondolkodik a penitencián, aztán csak kajánul elvigyorodik.* - Biztos emlékszel még az első reggelre, mikor az ágyamban ébredtél... *Azzal ellép a lány mellett, eleresztve őt és meg sem áll a komódon álló mosdótálig. Megmossa az arcát a hideg vízben, hogy kicsit lehűtse a fejét és hogy hagyjon némi időt a nősténykének az öltözködésre.*
3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:58:38
Üzenet elküldve: 2018-12-25 17:58:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Fellépked a lépcsőn, amely a szobájához vezet, kezében az illatos még langyos teájával, vállán a tarisznyával. Óvatosan lépdel, puha nyomot hagy csizmája a szőnyeg szálai között, majd hirtelen félrelép és kilöttyent egy keveset az italból is.*
- Hoppá. *Nyeri vissza egyensúlyát, magában azért megjegyzi, hogy a szétszakadt csizmájáról sem feledkezhet meg. Tovább halad, immár sokkal lassabban, majd megáll a szoba előtt, amelyre a kulcson szereplő betű van kitéve. Kinyitja, majd belép rajta, még kikukkant, senkit nem lát a folyosón, gyorsan magára is zárja. Leteszi a teát a kisasztalkára, majd szépen lassan lefejti magáról a sálat, amely eddig elfedte. Nagy odafigyeléssel és gondossággal hajtogatja össze, aztán megszabadul a megrongálódott lábbelijétől. Odalépve a szekrényhez kotorászik egy ideig benne, kibukkan a feje és egy törölköző is a karjára terítve, amellyel az asztalon lévő mosdótálhoz lép.*
- Hogy bírják ezt mások ki? Úgy nézek ki, mint valami ágrólszakadt kis… *Nem fejezi be a mondatot, közelebb hajol a tükörhöz és próbálja kihalászni az összes levelet és egyéb koszt a hajából. A víz és a törölköző segítségével szinte ledörzsöli az arcáról megviselt bőrfelületét.*
- Bárcsak már ott lehetnénk.*Sóhajt egy nagyot, amint a tükörből visszatekint rá dörzsöléstől vörös arcbőre.*
- Hoppá. *Nyeri vissza egyensúlyát, magában azért megjegyzi, hogy a szétszakadt csizmájáról sem feledkezhet meg. Tovább halad, immár sokkal lassabban, majd megáll a szoba előtt, amelyre a kulcson szereplő betű van kitéve. Kinyitja, majd belép rajta, még kikukkant, senkit nem lát a folyosón, gyorsan magára is zárja. Leteszi a teát a kisasztalkára, majd szépen lassan lefejti magáról a sálat, amely eddig elfedte. Nagy odafigyeléssel és gondossággal hajtogatja össze, aztán megszabadul a megrongálódott lábbelijétől. Odalépve a szekrényhez kotorászik egy ideig benne, kibukkan a feje és egy törölköző is a karjára terítve, amellyel az asztalon lévő mosdótálhoz lép.*
- Hogy bírják ezt mások ki? Úgy nézek ki, mint valami ágrólszakadt kis… *Nem fejezi be a mondatot, közelebb hajol a tükörhöz és próbálja kihalászni az összes levelet és egyéb koszt a hajából. A víz és a törölköző segítségével szinte ledörzsöli az arcáról megviselt bőrfelületét.*
- Bárcsak már ott lehetnénk.*Sóhajt egy nagyot, amint a tükörből visszatekint rá dörzsöléstől vörös arcbőre.*
3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-15 15:33:17
Üzenet elküldve: 2018-12-15 15:33:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Önmagát csapná be, ha nem venné néha komolyan Kharasshit. Még ha így is szereti, a maga mogorvaságával, a csípős természetével, a heves vérmérsékletével és még ha önmaga is otthonosan oldódik a játékaikban, akkor is húznia kell egy határt, amit pedig az önérzet szab meg.*
- A legédesebb *mosolyodik rafináltan a hátrasandító hímre.
Régebben felháborodott volna azon, hogy ha Kharasshi közszemlére tette volna lenge öltözetben, és most is dünnyög miatta az orra alatt, de most, mivel kettejük közül ő tudja, hogy mi vár az ajtó előtt, így egészen más érzetet ad a kiszolgáltatottságnak.
A ruha igényéből azért a szolgáló is sejthette, hogy mi végre a kérés, a félig kibontott leány látványa csupán alátámasztja a sejtéseket.
Végignézi a rövidke jelenetet, ugyanazzal a rafinált kifejezéssel szája szegletében. Szíve szerint becsukná már az ablakot, mert az ingecskén is átüt a hűvös éji levegő, de látni akarja a megvilágosodást a marconája szemében. Látni szeretné, azt az éhet, amit a ruha látványa és annak jelentése ad a ma estének.
Ha egy nőstény ledér ruhára vágyik, nincsenek azok az istenek, akik az útjába állhatnának.
A férfi arcán pedig ott is van a mohóság, csak egy másodperc, de ennyi is elég, hogy Käli lelkét megsimítsa, és magabiztossággal töltse el. Még ha az önuralmat hamar magára erőlteti, akkor is.
Nevetve fordul az ablak felé, amikor vetkőzésre szólítják fel, lassú macskák két lépése az út, és a rövid mozdulat, míg végre kizárja a hűs nyár végi éjszakát.*
- Pedig az lett volna a legfőbb attrakcióm *sóhajtva fordul vissza, és tovább kezdi gombolni az inget. Lassan. A fakó szemekbe nézve, halad vissza a dézsáig, és nem is megy közelebb Kharasshihoz egyelőre. Ez a félút éppen elegendő távolság most. A kigombolt inget nem hajtja szét, csak hagyja lógni takarva ezzel a fázós kebleket.*
- De tudom, hogy a vizes ruhát jobban szereted. *Ott voltak a mohó csillagok a hűvöstüzű szemekben akkor is, amikor ruhástól fordult a tanya dézsájába.* De azokból magad szeretsz kibontani. Tudom.
*Még mielőtt azt hinné Kharasshi, hogy újra belefordul a vízbe, mint annak idején, Käli a nadrág gombját és madzagját kezdi bontogatni. Oldalvást fordulva a hímnek, lassú mozdulattal igazítja le magáról a nadrágot. A kerekded formát lassan fedi fel a hasított bőr nadrág, s a pimasz nőstény nem rest szendén kipillantani a művelet közben, hogy vajon elnyeri-e a kedvese tetszését. Térdig tolja a korcot, aztán a dézsa szélébe kapaszkodva térdeit felváltva hajlítva billegeti le bokáig, ahol is a földre omlott nadrágból, csak kilépnie kell. Az ingét pedig maga előtt fázósan húzza össze mikor Kharasshi felé indul.*
- Kihűlt a szoba. Fázom *panaszkodik fölfelé pislogva sűrű pilláival, kissé durcásan. Mint ha a kicsapódó ablak a marcona hibája lett volna. Egyik válláról az inget leigazítja, így jobban látszik, hogy valóban a kihűlt szoba levegője lúdbőrösre csókolja az elf lány bőrét. Háttal fordul a hímnek, úgy igazítja le a másik válláról is az ing nyakát, s engedi lejjebb folyvást dacolva a lassacskán melegedő levegővel, egyre többet fedve fel az egykor fenségesnek ítélt minx csíkokból.*
- Segítesz felvenni? *pillant hátra válla fölött kérdőn, érdeklődőn, mint ha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy fürdős lányok kölcsönzött ruhájába öltöztetik.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.15 15:41:18
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Önmagát csapná be, ha nem venné néha komolyan Kharasshit. Még ha így is szereti, a maga mogorvaságával, a csípős természetével, a heves vérmérsékletével és még ha önmaga is otthonosan oldódik a játékaikban, akkor is húznia kell egy határt, amit pedig az önérzet szab meg.*
- A legédesebb *mosolyodik rafináltan a hátrasandító hímre.
Régebben felháborodott volna azon, hogy ha Kharasshi közszemlére tette volna lenge öltözetben, és most is dünnyög miatta az orra alatt, de most, mivel kettejük közül ő tudja, hogy mi vár az ajtó előtt, így egészen más érzetet ad a kiszolgáltatottságnak.
A ruha igényéből azért a szolgáló is sejthette, hogy mi végre a kérés, a félig kibontott leány látványa csupán alátámasztja a sejtéseket.
Végignézi a rövidke jelenetet, ugyanazzal a rafinált kifejezéssel szája szegletében. Szíve szerint becsukná már az ablakot, mert az ingecskén is átüt a hűvös éji levegő, de látni akarja a megvilágosodást a marconája szemében. Látni szeretné, azt az éhet, amit a ruha látványa és annak jelentése ad a ma estének.
Ha egy nőstény ledér ruhára vágyik, nincsenek azok az istenek, akik az útjába állhatnának.
A férfi arcán pedig ott is van a mohóság, csak egy másodperc, de ennyi is elég, hogy Käli lelkét megsimítsa, és magabiztossággal töltse el. Még ha az önuralmat hamar magára erőlteti, akkor is.
Nevetve fordul az ablak felé, amikor vetkőzésre szólítják fel, lassú macskák két lépése az út, és a rövid mozdulat, míg végre kizárja a hűs nyár végi éjszakát.*
- Pedig az lett volna a legfőbb attrakcióm *sóhajtva fordul vissza, és tovább kezdi gombolni az inget. Lassan. A fakó szemekbe nézve, halad vissza a dézsáig, és nem is megy közelebb Kharasshihoz egyelőre. Ez a félút éppen elegendő távolság most. A kigombolt inget nem hajtja szét, csak hagyja lógni takarva ezzel a fázós kebleket.*
- De tudom, hogy a vizes ruhát jobban szereted. *Ott voltak a mohó csillagok a hűvöstüzű szemekben akkor is, amikor ruhástól fordult a tanya dézsájába.* De azokból magad szeretsz kibontani. Tudom.
*Még mielőtt azt hinné Kharasshi, hogy újra belefordul a vízbe, mint annak idején, Käli a nadrág gombját és madzagját kezdi bontogatni. Oldalvást fordulva a hímnek, lassú mozdulattal igazítja le magáról a nadrágot. A kerekded formát lassan fedi fel a hasított bőr nadrág, s a pimasz nőstény nem rest szendén kipillantani a művelet közben, hogy vajon elnyeri-e a kedvese tetszését. Térdig tolja a korcot, aztán a dézsa szélébe kapaszkodva térdeit felváltva hajlítva billegeti le bokáig, ahol is a földre omlott nadrágból, csak kilépnie kell. Az ingét pedig maga előtt fázósan húzza össze mikor Kharasshi felé indul.*
- Kihűlt a szoba. Fázom *panaszkodik fölfelé pislogva sűrű pilláival, kissé durcásan. Mint ha a kicsapódó ablak a marcona hibája lett volna. Egyik válláról az inget leigazítja, így jobban látszik, hogy valóban a kihűlt szoba levegője lúdbőrösre csókolja az elf lány bőrét. Háttal fordul a hímnek, úgy igazítja le a másik válláról is az ing nyakát, s engedi lejjebb folyvást dacolva a lassacskán melegedő levegővel, egyre többet fedve fel az egykor fenségesnek ítélt minx csíkokból.*
- Segítesz felvenni? *pillant hátra válla fölött kérdőn, érdeklődőn, mint ha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy fürdős lányok kölcsönzött ruhájába öltöztetik.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.15 15:41:18
3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2018-12-12 19:14:13
Üzenet elküldve: 2018-12-12 19:14:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkäline//
*Néha olyan, mintha nem múlt volna el felettük az az egy év. A nőstényke mintha nem ismerné még elég jól Kharasshit. Komolyan veszi a vádakat, felháborodik, de nem a játék részeként. Csak lassan tisztul ki a helyzet. Talán épp a kopogás kizökkentő ereje kell hozzá. Igaz, ez meg most Kharasshit zavarja meg kissé. Főleg, hogy valami nagyon kedvére való ténykedésben akasztják meg. Most bezzeg már a lány se fukarkodik a pimasz éllel, hiába a gyanakvás visszatérő ráncai a hím homlokán.
~Meghozta, amit kért?~ fordul immár az ajtó felé.*
- Méreg? *replikáz foghegyről a pimaszkodásra épp csak hátrasandítva Kälira.
Természetesen ő indul ajtót nyitni. Ügyel rá, hogy a kért holmit hozó leányzó kellően rálásson a köldökig kigombolt inges nősténykére. Ez meg is teszi a hatását. Ilyen helyzetben kevesen próbálnának tovább alkalmatlankodni, mint feltétlenül muszáj. A lány is csak átnyújtja az összehajtogatott kék holmit és egy villámgyors főhajtás után már iszkol is a dolgára.
Kharasshi először nem érti a dolgot, csak mikor belöki az ajtót és szétbontja a kék kupacként markolt kelmét, jön rá, hogy mi is az.
~Méreg bizony... vagy mákony... de halálos, az biztos~ nyel egy nagyot, mikor felismeri a ruhaneműt. De hamar visszaszerzi az önuralmát és a kezében a kék holmival keresztbe fonja a karjait, s várakozón az ajtónak dönti a hátát.*
- Na, mire vársz? Ugye nem ezekre a göncökre akarod rávenni?
*Bár kifejezetten élvezi megszabadítani a nősténykét a ruháitól, ezt a műveletet ezúttal immár leginkább csak a tekintetével kívánja befejezni. Vagyis inkább elvárást támaszt úri kénye, hogy kiszolgálják ez irányú igényeit.*
*Néha olyan, mintha nem múlt volna el felettük az az egy év. A nőstényke mintha nem ismerné még elég jól Kharasshit. Komolyan veszi a vádakat, felháborodik, de nem a játék részeként. Csak lassan tisztul ki a helyzet. Talán épp a kopogás kizökkentő ereje kell hozzá. Igaz, ez meg most Kharasshit zavarja meg kissé. Főleg, hogy valami nagyon kedvére való ténykedésben akasztják meg. Most bezzeg már a lány se fukarkodik a pimasz éllel, hiába a gyanakvás visszatérő ráncai a hím homlokán.
~Meghozta, amit kért?~ fordul immár az ajtó felé.*
- Méreg? *replikáz foghegyről a pimaszkodásra épp csak hátrasandítva Kälira.
Természetesen ő indul ajtót nyitni. Ügyel rá, hogy a kért holmit hozó leányzó kellően rálásson a köldökig kigombolt inges nősténykére. Ez meg is teszi a hatását. Ilyen helyzetben kevesen próbálnának tovább alkalmatlankodni, mint feltétlenül muszáj. A lány is csak átnyújtja az összehajtogatott kék holmit és egy villámgyors főhajtás után már iszkol is a dolgára.
Kharasshi először nem érti a dolgot, csak mikor belöki az ajtót és szétbontja a kék kupacként markolt kelmét, jön rá, hogy mi is az.
~Méreg bizony... vagy mákony... de halálos, az biztos~ nyel egy nagyot, mikor felismeri a ruhaneműt. De hamar visszaszerzi az önuralmát és a kezében a kék holmival keresztbe fonja a karjait, s várakozón az ajtónak dönti a hátát.*
- Na, mire vársz? Ugye nem ezekre a göncökre akarod rávenni?
*Bár kifejezetten élvezi megszabadítani a nősténykét a ruháitól, ezt a műveletet ezúttal immár leginkább csak a tekintetével kívánja befejezni. Vagyis inkább elvárást támaszt úri kénye, hogy kiszolgálják ez irányú igényeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370