//Szép, új világ//
*A visszaöltözés gyorsan ment, a hajszárítás meg leginkább sehogy, így ügyes kontyot formálva, törölközővel fején ballag Jaz nyomában a jól megérdemelt pihenés felé vezető úton.
Másodikként tipeg be szobájukba és már csukja is maga mögött az ajtót, persze nem kulcsra, mert az nincs nála. Első útja az egyetlen ágyhoz vezet, mire nemhogy leül, még el is terül rajta keresztben, karjait feje fölé nyújtva. A mellé telepedő felé pillant, amint az a következő nap terveit ismerteti, s bár nem látják, azért beleegyezően bólint egyet.*
- A Tengerek Istennőjét! *javítja játékosan* És mit kell elhitetnünk a pénzesekkel?
*Először arra gondol, hogy majd szánalmat ébresztenek és adakozásra késztetnek, de aztán a mai leckék ötlenek eszébe, miszerint a gazdagok részéről egy dologban lehetnek biztosak, hogy azok mindig beléjük rúgnak. Illetve hogy sosem sajnáltatjuk magunkat. Ezen elmélkedik, míg a fiú mosónővé vedlik, ezzel ösztökélve Ewit is ruhái kitisztítására. Komótosan tápászkodik fel fektéből, hogy saruját oldja ki elsőként, majd nadrágjának sárga kendőövétől szabadul meg, végül pedig az általa tartott ruhaneműt is levedli, meg a nedves bugyogót, mit eddig magán hagyott. Így mindössze zöld inge fedésében (mi azért combja közepéig bőségesen elér) indul a mosdótálhoz, hogy sorra kerülhessen.*
- A nadrágodat nem?
*Ejti meg kérdését mit sem sejtve.*