Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 09:15:30
Üzenet elküldve: 2012-08-22 09:15:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
- Ó, te jó ég! Észre sem vettem.
*Pillant karjára aggódó arccal alaposan szemügyre véve a kötést. "Ezt nem magának csinálta, én pedig annyira el voltam foglalva magammal, hogyha nem mondja, ajh!" Sóhajt fel halkan immár visszatérve eredeti tevékenységéhez, vagyis a mosdáshoz. Finoman szólva is zavarban van, s ezt csak tovább mélyíti az egyre kínosabbá váló helyzet. Mégis képtelen kisajtolni magából egy normális kérdést, csak ilyen badarságok jutnak eszébe, mint zavarja-e a haja. Gondolatban korholja is magát érte. Azért azon elmosolyodik, hogy nem vár senkire. Fogalma sincs mi történik vele, mert olyan kellemes, meleg érzés tölti el attól, hogy a férfi egyedül lett volna, ha ő nem...*
- Akkor így hagyom.
*Simít végig ujjaival lilásan derengő tincsein. Valójában utál összefont hajjal aludni, ennek ellenére megtette volna a kérésére.
Ledől melléje, a selymes zuhatagot pedig száműzi az ágy szélére, hogy sűrű függönyként omoljanak onnan le szinte a padlót súrolva. Ezüstös fényétől olyan az egész akár egy vízesés. Azonban hamarosan neszezésre lesz figyelmes, s mire odanéz a férfi alakja már fölé tornyosul és valamit nyújt felé. Tétova mozdulattal ül fel, s veszi el a másik ujjait épphogy csak, de megérintve.*
- Köszönöm,ez nagyon kedves, de ebben az állapotban nekem illenék rólad gondoskodnom.
*Élednek vöröslő rózsák arcán, s tekintetét is elkapja tőle.*
- Ha nem túl indiszkrét a kérdés elmesélnéd hogy szerezted?
*Pillant zavartan válla felé észre sem véve, hogy magázásról átváltott tegezésre. Közben a plédet magára húzza bájait félig meddig elfedve vele. Korábbi terve miszerint csak úgy elalszik meghiúsulni látszik. Aztán ha az elf lefekszik ő is ezt teszi, de most már felé fordulva, hogy arcát is lássa. "Vajon hogyan csókol?" Cikázik át a gondolat elméjében ahogy ábrándozó tekintete a másik vonásain pihen, de amilyen gyorsan jött, oly hamar el is illan, s nem marad más utána, csupán egy kósza pillantás Rakin ajkaira, mely után szemébe néz. Íriszeiben még ott táncol a hirtelen jött vágy apró lángocskája, de alighogy pislákol, s elnyomja a lány félénk tartása, mert amennyire csak lehet elhúzódik tőle. Imponál neki a másik külseje, kedvessége, de még elevenen ég benne az emlék mit tett vele előző kedvese mikor fény derült teljes származására.*
A hozzászólás írója (Sziéna del La Morte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 10:24:17
*Pillant karjára aggódó arccal alaposan szemügyre véve a kötést. "Ezt nem magának csinálta, én pedig annyira el voltam foglalva magammal, hogyha nem mondja, ajh!" Sóhajt fel halkan immár visszatérve eredeti tevékenységéhez, vagyis a mosdáshoz. Finoman szólva is zavarban van, s ezt csak tovább mélyíti az egyre kínosabbá váló helyzet. Mégis képtelen kisajtolni magából egy normális kérdést, csak ilyen badarságok jutnak eszébe, mint zavarja-e a haja. Gondolatban korholja is magát érte. Azért azon elmosolyodik, hogy nem vár senkire. Fogalma sincs mi történik vele, mert olyan kellemes, meleg érzés tölti el attól, hogy a férfi egyedül lett volna, ha ő nem...*
- Akkor így hagyom.
*Simít végig ujjaival lilásan derengő tincsein. Valójában utál összefont hajjal aludni, ennek ellenére megtette volna a kérésére.
Ledől melléje, a selymes zuhatagot pedig száműzi az ágy szélére, hogy sűrű függönyként omoljanak onnan le szinte a padlót súrolva. Ezüstös fényétől olyan az egész akár egy vízesés. Azonban hamarosan neszezésre lesz figyelmes, s mire odanéz a férfi alakja már fölé tornyosul és valamit nyújt felé. Tétova mozdulattal ül fel, s veszi el a másik ujjait épphogy csak, de megérintve.*
- Köszönöm,ez nagyon kedves, de ebben az állapotban nekem illenék rólad gondoskodnom.
*Élednek vöröslő rózsák arcán, s tekintetét is elkapja tőle.*
- Ha nem túl indiszkrét a kérdés elmesélnéd hogy szerezted?
*Pillant zavartan válla felé észre sem véve, hogy magázásról átváltott tegezésre. Közben a plédet magára húzza bájait félig meddig elfedve vele. Korábbi terve miszerint csak úgy elalszik meghiúsulni látszik. Aztán ha az elf lefekszik ő is ezt teszi, de most már felé fordulva, hogy arcát is lássa. "Vajon hogyan csókol?" Cikázik át a gondolat elméjében ahogy ábrándozó tekintete a másik vonásain pihen, de amilyen gyorsan jött, oly hamar el is illan, s nem marad más utána, csupán egy kósza pillantás Rakin ajkaira, mely után szemébe néz. Íriszeiben még ott táncol a hirtelen jött vágy apró lángocskája, de alighogy pislákol, s elnyomja a lány félénk tartása, mert amennyire csak lehet elhúzódik tőle. Imponál neki a másik külseje, kedvessége, de még elevenen ég benne az emlék mit tett vele előző kedvese mikor fény derült teljes származására.*
A hozzászólás írója (Sziéna del La Morte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 10:24:17
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 21:54:20
Üzenet elküldve: 2012-08-21 21:54:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-A legkevésbé sem kell, hogy a kényelmem érdekében félre vagy összébb húzódjál. Ahogy most fekszek, nagy valószínűleg úgy is maradok egész este, mivel nem igazán tudok fájdalom nélkül mozgolódni.
*Tekintetével, bekötözött vállára mutat. Mikor látja, hogy szobatársa mosakodásba kezd, kissé elfordítja tekintetét, nehogy megsértse de persze nem állja meg, hogy oda-oda pillantson.*
-Hogy várok-e valakit..?
*Hangja itt lényegesebben halkabbá változik de folytatja.*
-De nem... Igazából, már nem várok senkit.
*Tekintetével elcsíp egy kisebb lehajlást, mikor lábát törölgeti át a nedves kendővel, amitől érdekes érzések fogják el, ami talán még az estét is befolyásolhatná, ha nem lennének éles fájdalmai.*
-Ööö... A hajad? Nem tudom, hogy zavarna-e, ezért most ebben a témában nem nyilatkoznék. Ahogy jól esik neked.
*Teljes Sziéna felé fordul és egy szolid mosolyt intéz irányába. Tekintetével lassan végigköveti az ágy másik felére de meglepetten tapasztalja, hogy mennyire idegenkedik tőle. "Mondjuk érthető. Még csak néhány perce ismerjük egymást." Szörnyű fájdalommal teli mozdulatokkal ül fel az ágy szélén. "Ezt még egyszer megköszönöd!" Lassan próbálkozik lábra állni és mikor sikerült, már kevesebb fájdalommal sétál oda a szekrényhez, hogy kivegyen az elfnek egy másik takarót, meg ne fázzon. Visszasétál a fekvőhelyhez és átnyújtja Sziénának.*
-Tessék. Meg ne fázz az éjszaka.
*Ismét kis mosoly kerül ki arcára és újra visszafekszik a nő mellé.*
-Neked is jó éjt.
*Tekintetével, bekötözött vállára mutat. Mikor látja, hogy szobatársa mosakodásba kezd, kissé elfordítja tekintetét, nehogy megsértse de persze nem állja meg, hogy oda-oda pillantson.*
-Hogy várok-e valakit..?
*Hangja itt lényegesebben halkabbá változik de folytatja.*
-De nem... Igazából, már nem várok senkit.
*Tekintetével elcsíp egy kisebb lehajlást, mikor lábát törölgeti át a nedves kendővel, amitől érdekes érzések fogják el, ami talán még az estét is befolyásolhatná, ha nem lennének éles fájdalmai.*
-Ööö... A hajad? Nem tudom, hogy zavarna-e, ezért most ebben a témában nem nyilatkoznék. Ahogy jól esik neked.
*Teljes Sziéna felé fordul és egy szolid mosolyt intéz irányába. Tekintetével lassan végigköveti az ágy másik felére de meglepetten tapasztalja, hogy mennyire idegenkedik tőle. "Mondjuk érthető. Még csak néhány perce ismerjük egymást." Szörnyű fájdalommal teli mozdulatokkal ül fel az ágy szélén. "Ezt még egyszer megköszönöd!" Lassan próbálkozik lábra állni és mikor sikerült, már kevesebb fájdalommal sétál oda a szekrényhez, hogy kivegyen az elfnek egy másik takarót, meg ne fázzon. Visszasétál a fekvőhelyhez és átnyújtja Sziénának.*
-Tessék. Meg ne fázz az éjszaka.
*Ismét kis mosoly kerül ki arcára és újra visszafekszik a nő mellé.*
-Neked is jó éjt.
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 19:46:06
Üzenet elküldve: 2012-08-21 19:46:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Meglepi a tegeződés, túl korainak tartja, de nem szól semmit. A férfi érvei túl logikusak, még ha következményük zavarba ejtő is.*
- Köszönöm, ez nagylelkű Öntől.
*Hajtja meg finoman törzsét tisztelete és köszönete jeléül. Mozdulata oly lágy, mintha egy nádszál ringna a szél karján. Figyelmét ugyanakkor nem kerülik el a másik elkerekedő szemei sem. Elszokott már ettől, vagy az ezután következő mohó pillantásoktól. Ám az elf arca valóban elnyúzottnak tűnik, reméli szavai mögött nem rejlik semmi hátsószándék. Félénken közelít az ágy üresebbik szegletéhez.*
- Majd a szélére húzódom, hogy maradjon elég helye... Illetve...
*Rebbennek rá ezüstös lélektükrei ijedten.*
- Sejtése? Talán várt valakire?
*Kérdez rá finoman.*
- Kérem szóljon ha zavarok, igazán nem óhajtok semmiféle kellemetlenséget sem okozni.
*Hallgat el, s szinte már nyúl is földre tett táskájáért és a szék háttámlájára terített ruhájáért annak ellenére, hogy nem úgy látszik, mintha a másik terhére lenne. Tétován áll meg a pillanatba dermedve, majd kissé lecsillapodva telepedik le az ágyra, s vonja közelebb a mosdótálat. Egy kendőt benedvesíti puhán áttörli karját, felfrissíti arcát, végül megmossa lábát. Az egész olyan, mint valami lassú időtlen rituálé. Mindeközben háttal van az elfnek, s próbálja takargatni magát, de a mozdulatok íve így is magával ragadó. Mikor végez szárazra törli tagjait és egy hajkefével átfésüli összekuszálódott tincseit. Közben magában elhatározza ha egyedül lesz vesz egy forró fürdőt, ez a ruhás mosdás épp arra volt elég ne érezze szutykosnak magát.*
- Zavarja a hajam? Összefonjam?
*Hamvasszőke tincsei egészen derekáig kígyóznak, így a kérdés nem is annyira elhanyagolandó. Ha kéri kissé tétovázva lát neki, mint aki szeretné a végletekig odázni, hogy lefeküdjön egy idegen mellé. Időnként válla fölül hátra pillant azért, remélve 'hálótársa' elszenderedett készülése közben. Tulajdonképpen az egész macera erre ment ki. Kissé fél mi lesz, ha álmában átöleli, vagy valami annál is kínosabbat tesz. "Túl szűk ez az ágy." Vet rá utoljára egy kétes pillantást, majd oldalára fordulva elnyúlik mellette. A takarót nem rángatná róla le, ahhoz túl szigorú erkölcsök közt nevelkedett. Olyannyira, hogy ilyesmi legfeljebb rém/vágyálmaiban fordult vele eddig elő. Szíve hevesen zakatol, szinte a torkában dobog, teste pedig érezhetően reszket.*
- Álmodjon szépeket!
*Búgja bársonyos hangján szemeit lehunyva.*
- Köszönöm, ez nagylelkű Öntől.
*Hajtja meg finoman törzsét tisztelete és köszönete jeléül. Mozdulata oly lágy, mintha egy nádszál ringna a szél karján. Figyelmét ugyanakkor nem kerülik el a másik elkerekedő szemei sem. Elszokott már ettől, vagy az ezután következő mohó pillantásoktól. Ám az elf arca valóban elnyúzottnak tűnik, reméli szavai mögött nem rejlik semmi hátsószándék. Félénken közelít az ágy üresebbik szegletéhez.*
- Majd a szélére húzódom, hogy maradjon elég helye... Illetve...
*Rebbennek rá ezüstös lélektükrei ijedten.*
- Sejtése? Talán várt valakire?
*Kérdez rá finoman.*
- Kérem szóljon ha zavarok, igazán nem óhajtok semmiféle kellemetlenséget sem okozni.
*Hallgat el, s szinte már nyúl is földre tett táskájáért és a szék háttámlájára terített ruhájáért annak ellenére, hogy nem úgy látszik, mintha a másik terhére lenne. Tétován áll meg a pillanatba dermedve, majd kissé lecsillapodva telepedik le az ágyra, s vonja közelebb a mosdótálat. Egy kendőt benedvesíti puhán áttörli karját, felfrissíti arcát, végül megmossa lábát. Az egész olyan, mint valami lassú időtlen rituálé. Mindeközben háttal van az elfnek, s próbálja takargatni magát, de a mozdulatok íve így is magával ragadó. Mikor végez szárazra törli tagjait és egy hajkefével átfésüli összekuszálódott tincseit. Közben magában elhatározza ha egyedül lesz vesz egy forró fürdőt, ez a ruhás mosdás épp arra volt elég ne érezze szutykosnak magát.*
- Zavarja a hajam? Összefonjam?
*Hamvasszőke tincsei egészen derekáig kígyóznak, így a kérdés nem is annyira elhanyagolandó. Ha kéri kissé tétovázva lát neki, mint aki szeretné a végletekig odázni, hogy lefeküdjön egy idegen mellé. Időnként válla fölül hátra pillant azért, remélve 'hálótársa' elszenderedett készülése közben. Tulajdonképpen az egész macera erre ment ki. Kissé fél mi lesz, ha álmában átöleli, vagy valami annál is kínosabbat tesz. "Túl szűk ez az ágy." Vet rá utoljára egy kétes pillantást, majd oldalára fordulva elnyúlik mellette. A takarót nem rángatná róla le, ahhoz túl szigorú erkölcsök közt nevelkedett. Olyannyira, hogy ilyesmi legfeljebb rém/vágyálmaiban fordult vele eddig elő. Szíve hevesen zakatol, szinte a torkában dobog, teste pedig érezhetően reszket.*
- Álmodjon szépeket!
*Búgja bársonyos hangján szemeit lehunyva.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 19:01:09
Üzenet elküldve: 2012-08-21 19:01:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-Akármennyire is meglepett hirtelen jelenléted, nem kérhetem tőled, hogy a földön éjszakázz. Lényegében te is fizettél a szobáért nem csak én.
*Mikor kilibben hálóköntösében a lepedő takarásából, Rakinnak eláll a lélegzete. Résnyire nyitott szemei teljesen kitágulnak és szája is kinyílik, bár ez hamar be is csukódik, mert még van annyi önuralma, hogy száját csukva tudja tartani.*
-És nem zárnám ki, hogy az ágy valamelyest kényelmesebb fekhely mint a föld.
*Most már egy gyengéd mosoly is előmerészkedett a komor arcon. "Azért ez nem semmi! Silly sem kispályás de ez a lány! Plusz pont mert elf." Kuncog kicsit magában, majd ismét lehunyja szemeit.*
-És már legalább nem leszek egyedül az este. Van egy olyan sejtésem ha te nem jössz, nem is lenne kivel osztoznom az ágyon.
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 19:01:41
*Mikor kilibben hálóköntösében a lepedő takarásából, Rakinnak eláll a lélegzete. Résnyire nyitott szemei teljesen kitágulnak és szája is kinyílik, bár ez hamar be is csukódik, mert még van annyi önuralma, hogy száját csukva tudja tartani.*
-És nem zárnám ki, hogy az ágy valamelyest kényelmesebb fekhely mint a föld.
*Most már egy gyengéd mosoly is előmerészkedett a komor arcon. "Azért ez nem semmi! Silly sem kispályás de ez a lány! Plusz pont mert elf." Kuncog kicsit magában, majd ismét lehunyja szemeit.*
-És már legalább nem leszek egyedül az este. Van egy olyan sejtésem ha te nem jössz, nem is lenne kivel osztoznom az ágyon.
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 19:01:41
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 18:44:48
Üzenet elküldve: 2012-08-21 18:44:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Egyedül és szomorúan lépked a fiatal hölgy a szobáját záró ajtó felé, majd belép a szobába és leül az ágyra. Csöndben gondolkozik, hogy mégis hogyan jutott ebbe a városkába és, hogy eddig miért nem beszélt senkivel. Talán ezért ennyire magányos. Mert mióta itt van, az egyetlen mondata a : 'Legyen szíves egy teli kupa bort' volt. Unottan felhúzza a térdét, majd homlokát finoman ráhelyezi.*
-A francba is már! Szerelmes akarok lenni, mint rég!
*Mondja felháborodottan és dühösen.*
-Ezek után már csak annyit tehetek, hogy várok a csodára.
*Hangja ekkor már lágy és beletörődő. Végig nyújtózik az ágyon, betakarózik és álomra hajtja fejét.*
A hozzászólás írója (Szóle Nirva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 18:45:29
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.08.21 19:02:25, a következő indokkal:
Jelek javítása (időzéshez a ' jelet, míg gondolathoz a " jelet használd :)).
-A francba is már! Szerelmes akarok lenni, mint rég!
*Mondja felháborodottan és dühösen.*
-Ezek után már csak annyit tehetek, hogy várok a csodára.
*Hangja ekkor már lágy és beletörődő. Végig nyújtózik az ágyon, betakarózik és álomra hajtja fejét.*
A hozzászólás írója (Szóle Nirva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 18:45:29
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.08.21 19:02:25, a következő indokkal:
Jelek javítása (időzéshez a ' jelet, míg gondolathoz a " jelet használd :)).
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 16:06:32
Üzenet elküldve: 2012-08-21 16:06:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Mivel nincs paraván így szélesre tárja a szekrény ajtaját és belőle egy lepedőt elővarázsol, s akasztja fel szárnyaira rögtönözve egyet. Épp belép az anyag takarásába, mire a férfi kérdése szíven találja.*
- Én is.
*Sóhajtja lágyan.*
- Nyugodjon meg nem zavarom soká. Csupán szeretném magamról lemosni az út porát mielőtt hálóruhát öltök. Számomra is kellemetlen a helyzet. Gondolom minden szoba betelt. Bocsásson meg, de elég hosszú út áll mögöttem és nincs erőm számon kérni a fogadóst. Reggel viszont maradéktalanul megteszem, feltéve ha nem zavarja Önt túlzottan a társaságom.
*Pillant ki a "függöny" mögül egy pillanatra abbahagyva a halk duruzsolást miközben bokáját gyűrűzve öleli körül ruhája, aztán visszahúzódik és tovább folytatja.*
- Természetesen nem kívánom, hogy felajánlja az ágyat, hiszen maga volt itt előbb. Van itt elég takaró beérem a padlóval.
*Lép elő bokáig érő gyöngyházfényű selyemhálóingben, melynek vékony pántjai alól kilátszódik tetoválásokkal ékített bársonyos bőre. Bal karján a tenger elevenedik meg, míg a jobbat zöldes árnyalatban úszó tűz emészti. Nyakában láthatóvá válik medálja és persze szemet gyönyörködtető teste. Olyan finoman érinti a leplet, mit az előbb kiterített, mintha pókhálóból lenne. Egész mozgása rendkívül kifinomult ám látszik rajta, hogy számára ez természetes és nem azért csinálja, hogy kellesse magát. Az anyagot két sarkánál összecsippentve teríti le a földre, majd szét néz egy takaró és párna után miből fekvetet csinálhat feltéve, ha a férfi nem utasította még az elején ki.*
A hozzászólás írója (Sziéna del La Morte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 16:41:15
- Én is.
*Sóhajtja lágyan.*
- Nyugodjon meg nem zavarom soká. Csupán szeretném magamról lemosni az út porát mielőtt hálóruhát öltök. Számomra is kellemetlen a helyzet. Gondolom minden szoba betelt. Bocsásson meg, de elég hosszú út áll mögöttem és nincs erőm számon kérni a fogadóst. Reggel viszont maradéktalanul megteszem, feltéve ha nem zavarja Önt túlzottan a társaságom.
*Pillant ki a "függöny" mögül egy pillanatra abbahagyva a halk duruzsolást miközben bokáját gyűrűzve öleli körül ruhája, aztán visszahúzódik és tovább folytatja.*
- Természetesen nem kívánom, hogy felajánlja az ágyat, hiszen maga volt itt előbb. Van itt elég takaró beérem a padlóval.
*Lép elő bokáig érő gyöngyházfényű selyemhálóingben, melynek vékony pántjai alól kilátszódik tetoválásokkal ékített bársonyos bőre. Bal karján a tenger elevenedik meg, míg a jobbat zöldes árnyalatban úszó tűz emészti. Nyakában láthatóvá válik medálja és persze szemet gyönyörködtető teste. Olyan finoman érinti a leplet, mit az előbb kiterített, mintha pókhálóból lenne. Egész mozgása rendkívül kifinomult ám látszik rajta, hogy számára ez természetes és nem azért csinálja, hogy kellesse magát. Az anyagot két sarkánál összecsippentve teríti le a földre, majd szét néz egy takaró és párna után miből fekvetet csinálhat feltéve, ha a férfi nem utasította még az elején ki.*
A hozzászólás írója (Sziéna del La Morte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 16:41:15
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 15:33:46
Üzenet elküldve: 2012-08-21 15:33:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Egy ideig szótlanul nézi, ahogy az idegen besétál az ajtón, majd az ágyára telepszik. Lágy hangja bár magával ragadja a férfit, mégis tiszteletlenségnek tartja, hogy csak így, szó nélkül besétál a szobájukba.*
-Elnézést, Hölgyem?!
*A szavak meglepően halkan suhannak ki Rakin ajkai közül, köszönhetően a fájdalomnak.*
-Megtudhatnám, hogy mit keres a szobámban? Ha jól tudom, akkor azért fizettem a szobámért, hogy nyugodtan tudjak pihenni.
*Szemeit óvatosan lehunyja, jelezve, hogy tényleg pihenni szeretne.*
-Különben a nevem Rakin Kogjard.
*Hallja a távolodólépteket és résnyire nyitja szemeit, hogy szeme sarkából nyomon követhesse a nő lépteit.*
-Elnézést, Hölgyem?!
*A szavak meglepően halkan suhannak ki Rakin ajkai közül, köszönhetően a fájdalomnak.*
-Megtudhatnám, hogy mit keres a szobámban? Ha jól tudom, akkor azért fizettem a szobámért, hogy nyugodtan tudjak pihenni.
*Szemeit óvatosan lehunyja, jelezve, hogy tényleg pihenni szeretne.*
-Különben a nevem Rakin Kogjard.
*Hallja a távolodólépteket és résnyire nyitja szemeit, hogy szeme sarkából nyomon követhesse a nő lépteit.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-21 14:29:17
Üzenet elküldve: 2012-08-21 14:29:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Silly Nimara, Rakin Kogjard és Agusto Da Vallo részére//
*Ugyanazon pillanatban, mikor Silly szélesre tárja odafenn az ajtót alant is kinyílik egy. Kecses holdfehér kacsó nyomja le a kilincset, s suhan be gazdája az enyhet adó nyári szellővel a terembe, ám nem időzik soká. Túl fáradt és elcsigázott ahhoz, hogy bájologjon, így vet egy bűbájos mosolyt a fogadósra, majd kér egy szobát.
A lépcsőn az alacsony embernő mellett elhaladva éppen kulcsával bajlódik, s szinte észre sem veszi, hogy karjával súrolja az övét. Néhány szívdobbanásnyi fáziskéséssel pillant utána, s ajkai szóra nyílnak, de egy árva hang sem jön ki torkán. Végül lemondón összezárja száját és indul fel a hőn áhított szoba felé.
Talán a fáradtság teszi vele, talán a sors kelletlen tréfája, de a odabenn már várja valaki. Hirtelen suhan át elméjén a felismerés és lép vissza hogy leellenőrizze a számot, de ugyanaz van rajta, mint a markában tartott kulcson, így kénytelen mindezt a kellemetlenséget a fogadó puritánságának számlájára írni. Érzékien ringó csípővel lépdel beljebb, talpa némán csókolja a földet. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne teszi le csomagjait az ágy lábához, s fordul az elf felé, hogy az általa megszokott módon köszöntse, vagyis jobbját lágyan szívéhez emelje, majd bemutatkozás közben olyan mozdulatot tesz, mintha nevével együtt lelkét is átnyújtaná.*
- Sziéna de La Morte.
*Éled selymes hangja halovány mosollyal egyetemben ajkán, aztán körbenéz, majd elővesz egy vékony selyemhálóinget, s ha van paraván némán mögé lép, hogy elkezdje kioldani fűzőjét.*
A hozzászólás írója (Sziéna del La Morte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 14:46:13
*Ugyanazon pillanatban, mikor Silly szélesre tárja odafenn az ajtót alant is kinyílik egy. Kecses holdfehér kacsó nyomja le a kilincset, s suhan be gazdája az enyhet adó nyári szellővel a terembe, ám nem időzik soká. Túl fáradt és elcsigázott ahhoz, hogy bájologjon, így vet egy bűbájos mosolyt a fogadósra, majd kér egy szobát.
A lépcsőn az alacsony embernő mellett elhaladva éppen kulcsával bajlódik, s szinte észre sem veszi, hogy karjával súrolja az övét. Néhány szívdobbanásnyi fáziskéséssel pillant utána, s ajkai szóra nyílnak, de egy árva hang sem jön ki torkán. Végül lemondón összezárja száját és indul fel a hőn áhított szoba felé.
Talán a fáradtság teszi vele, talán a sors kelletlen tréfája, de a odabenn már várja valaki. Hirtelen suhan át elméjén a felismerés és lép vissza hogy leellenőrizze a számot, de ugyanaz van rajta, mint a markában tartott kulcson, így kénytelen mindezt a kellemetlenséget a fogadó puritánságának számlájára írni. Érzékien ringó csípővel lépdel beljebb, talpa némán csókolja a földet. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne teszi le csomagjait az ágy lábához, s fordul az elf felé, hogy az általa megszokott módon köszöntse, vagyis jobbját lágyan szívéhez emelje, majd bemutatkozás közben olyan mozdulatot tesz, mintha nevével együtt lelkét is átnyújtaná.*
- Sziéna de La Morte.
*Éled selymes hangja halovány mosollyal egyetemben ajkán, aztán körbenéz, majd elővesz egy vékony selyemhálóinget, s ha van paraván némán mögé lép, hogy elkezdje kioldani fűzőjét.*
A hozzászólás írója (Sziéna del La Morte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 14:46:13
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-20 22:53:14
Üzenet elküldve: 2012-08-20 22:53:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Rakin Kogjard és Agusto Da Vallo részére//
*Szavai tőrként fordulnak meg Silly szívében. Aztán hogy a vállához kap a lány arcán is fájdalomfintor fut át. Máris kerít egy párnát hogy alátámassza a férfi vállát, hogy kényelmesen feküdhessen.Mosolyogva simít az arcára, mikor az elküldi maga mellől.*
- Nem maradok sokáig ígérem! * mondja kedvesen.
Majd felpattan és elviharzik, hogy pár perc múlva egy korsó friss vízzel térjen vissza. Segít inni a férfinak majd a keze ügyébe rakja a maradék vizet, odahúzkodva az asztalt az ágy mellé. Aztán még egy lágy csók és már ott sincs hiszen várják odalent.*
*Szavai tőrként fordulnak meg Silly szívében. Aztán hogy a vállához kap a lány arcán is fájdalomfintor fut át. Máris kerít egy párnát hogy alátámassza a férfi vállát, hogy kényelmesen feküdhessen.Mosolyogva simít az arcára, mikor az elküldi maga mellől.*
- Nem maradok sokáig ígérem! * mondja kedvesen.
Majd felpattan és elviharzik, hogy pár perc múlva egy korsó friss vízzel térjen vissza. Segít inni a férfinak majd a keze ügyébe rakja a maradék vizet, odahúzkodva az asztalt az ágy mellé. Aztán még egy lágy csók és már ott sincs hiszen várják odalent.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-20 20:45:31
Üzenet elküldve: 2012-08-20 20:45:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Míg nem találkoztunk, addig csupán elrejtett, csiszolatlan gyémántról beszélhettünk... Ám most, a világ minden értékét felülmúló kincs áll előttünk.
*Mosolyodik el, miközben Naimével szemben állva egy tincset őszies szálaiból ujjai közé fon, s lágyan végigsimítja köztük. Méregzöld lélektükrei eközben minden apró kis ponton végigfutnak a hölgy arcán, ahol jól láthatóan számos érzés kevereg: a múlt megbúvó árnyai, s a jövő csábító képei mind mind megtelepedtek a bájos vonásokon.*
- Ebben igaza van Kegyednek. Bármennyire is fájó, de a negatív tapasztalatok formálnak minket magasabb szintekre.
*Mosolyog keserűen, átérezve a hölgyemény és saját sorsát, s immáron az elmúlt bánatot, s az elkövetkezendő örömöt e két sanyarú sorsú idegen megoszthatja egymással. Egy láthatatlan kötelék, mely immáron értelmet nyert...*
- Viszont vigyázzon az ilyen alakokkal, mint én: ha a későbbiekben is, mikor esetleg nem lehetek Ön mellett, s az a mélységes jó szíve ismét valakihez húzza, egy pillanatra gondolkodjon el. *billenti meg kissé fejét* Nem biztos, hogy mindenki így fogadná.
*Suttogja halkan, közelebb hajolva Naiméhez. Szavai inkább komolyságot tükröznek, azonban az óvás szándéka is ott lapul a betűk mögött. *
- Én pedig nem hiszem, hanem tudom... Hogy a másik tag is boldog.
*Furcsa az a kettős érzés, mely kering benne. Furcsa volt kimondani e szavakat. S ami a legfurcsább, hogy igazak voltak... Csupa ellentmondás, s igazán már nem is tudja, hogy minek higgyen: a szívének, vagy az eszének. Utóbbi azt diktálja, hogy ne feledje ilyen hamar őseinek tragédiáját, s hogy a gyász még eméssze. Azonban előbbi azt súgja, hogy rakja félre bánatát, haragját, s koncentráljon arra az egyedüli dologra, mely ezen a világon immáron az utolsó boldogságot jelentheti számára.
Ő sosem hitt abban, hogy 'Az ember társas lény', ahogy családjának minden tagja elvetette ezt az első hangzásra értelmetlen elvet. Mindenki hűvös volt, kissé magányos, és a saját világában élt. Ehelyett Mrograth úgy viselkedik most, mintha egész életét végigkísérték volna különböző hölgyek, kikből táplálkozhattak érzései. Ám ez nem így volt... Sosem nevezte magát érző lénynek, s érzelmi világa sokkal jobba közelített egy öreg, kiszáradt farönkéhez, mint egy emberéhez.
Azonban lassacskán, a percek elteltével Naime ezt mind megcáfolja. Másfél óra alatt milliónyi érvet tudott felhozni, mely egész eddigi életét borították fel gyökerestül. Valódi érzések mégis megbújtak benne, azonban ezek csak a hölgy segítségével tudtak előtörni: szó szerint törni, hiszen Naime társaságának köszönhető boldogságpatakja szépen lassan hatalmas folyóvá duzzad.*
- Ha mereven hiszek a Sorsban - márpedig hiszek benne -, akkor azt kell mondjam, hogy igen. Az Ön rossz élete, s az én tragédiám... Ha nem történtek volna meg ezek, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Mi nem találkoztunk volna.
*Bólint határozottan, s szinte teljes átéléssel mondja szavait, melyekben mereven hisz. *
- Ugyan, kérem... Attól, mert én tiszta vérű ember vagyok, meg lehet a saját véleménye, ahogy nekem is. *pillant rá keserűen* Az emberiségbe még a régi időkben beitta magát egy fertő, mely belülről rohasztja szét az egészet. Az emberiség sorsa meg van pecsételve...
*Magasztos hangon, szinte világmegváltó hangnemben szól fel ridegen. Véleményét eléggé árnyaltan fogalmazta meg ugyan, de a mérhetetlen gyűlöletnek nem szabad most előtörnie, hisz ez is, mint jelenleg sok minden, rányomná bélyegét a kellemes és nyugodt légkörre.*
- Ami új, szokatlan, és különleges, azt én mindig is szerettem közelebbről megismerni...
*Lép hozzá közelebb, miközben ajkairól elvarázsolja a kedves mosolyt akaratlanul is. Próbálja magában kissé elnyomni azt a vágyat, mely egyre jobban hatalmába keríti, de ahogy egyre többet ér a hölgyhöz, s egyre többet hallja a hangját, úgy nem tudja már kontrollálni érzéseit. Itt nem csupán a szépségéről s belsejéről van szó... Sokkal többről. Nem csupán érinteni és látni szeretné már bársonyos bőrét, szépséges kezeit, s finom ajkait...*
- Hogy én csalódást okozok? *pillant fel pajkos vigyorral* Kérem, fogjon szavamon...
*Mosolyodik el szélesen, miközben egy nagyon aprót csippent Naime hátába, melynek helyét természetesen azonnal egy lágy simogatással ajándékozza meg.*
- Hát, az Égi jelek a mai napon még egy szusszanásnyi időt sem hagytak!
*Kacag fel egy pillanatra, miközben a kulccsal babrálja az ajtót, hangja azonban váratlanul szenvedélyes élre vált át, s Mrograth oldalra sandít a hölgy felé.*
- Most már jöhetnek a földi jelek is...
*Vonja fel egyik szemöldökét egy sejtelmes mosoly kíséretében, majd végleg kizárja a külvilágot a félhomályba burkolózó szobából. Az érzések s a vágyak pedig egyre csak fokozódnak így, hogy kettesben lehet a hölgyeménnyel, s nincs körülöttük egy kíváncsiskodó szem sem, mely megzavarhatná a párost.
Ez a pillanat, ez a közelség olyan, akár egy végtelenségbe nyúló gyönyörű álomkép, mely sosem fog véget érni. Legalábbis, a mai éjjelen nem... Mrograth egy pillanatra sem akarja már elengedni Naimét. Összekulcsolt kezén is lassan oldja fel a zárat, majd gyengéden simít fel a hölgy karján, hogy aztán magányos ujjai az övébe fonódhassanak. Az illata szinte mámoros, ahogy bársonyos bőrének tapintása is magaslatokba emeli a férfit.*
- Ha a Sors azt írta nekünk, hogy el kell tűnnöm az életéből... Akkor kardot rántok, s átírom a Sors betűit.
*Hajol közelebb Naiméhez, miközben a suttogás és a hangos beszéd határát súrolja a hangja. Ajkai már úgy izzanak, mint egy felhevített acélpenge, ezért is simít végig újra a hölgy karján, majd finom nyakán átvándorolva állapodik meg arcán, melyet egy kicsit megbillent maga felé. A köztük levő távolság immáron szinte pár hajszányira csökkent, s Mrograth le sem tudja venni zöld íriszeit Naime barna tekintetéről: szemei ide-oda vándorolnak csábító ajkai, s lélektükrei közt. Szíve mintha ki akarna szakadni helyéről, s mintha egyszerre a levegőt is nehezen venné - úgy érzi, lassan ép gondolatai is kezdenek halványulni, s minden mögött csak a hölgy arca lebeg.
Mikor már átadná magát a vágy és szenvedély hatalmának, s hajolna közelebb Naiméhez, hirtelen nagy robajjal csapódik ki az ablak, mely hangosan vágódik neki a falnak. Szerencsére az üveg még úgy ahogy a helyén van, de a hirtelen jött hangzavar egy kicsit kizökkenti a férfit. A villámok morgó utóhangjai még hangosabban törnek be a szobába, s bár Mrograth tudja jól, hogy vissza kellene csuknia az ablakot, azonban nem ezt teszi. Helyette megragadja a hölgy kezét, s lassan az ablak felé kezdi húzni.*
- Ne féljen... Én itt vagyok...
*Súgja halkan, s mikor odaérnek az ablak elé épp olyan távolságba, hogy az esőcseppek ne érjék el őket, a férfi ismét Naime mögé lép, megfogja két csuklóját, s felemeli őket. Szemeit becsukja, majd halkan felszólal.*
- A félelem mögött mindig rejtőzik valami gyönyör... Nem érzi?
*Szippant nagyon a vihar illatából, majd nem gyötörve tovább a hölgyet, ellép tőle, s visszazárja az ablakot. Csupán pár másodperc erejéig engedte őt, de már ott is terem előtte, s lágyan simít végig arcán.*
- Ha már lelkünk egy darabkáját megosztottuk, akkor én mással is szívesen tenném ugyanezt...
*Mosolyodik el sejtelmesen, majd megfogja a hölgy kezét, s az ágy felé kezd sétálni vele. Odaérve félig felteríti a paplant, majd átsétálva a másik oldalra leveti lábbelijét, s befekszik a 'biztonságot nyújtó menedékbe'. Ha a hölgyemény is így tett, akkor felé fordul, s miközben ő maga is húzódik közelebb, addig lágyan Naime derekára simítva húzza közelebb magához a hölgyet. Újra csak az a pár hajszálnyi űr van köztük, melyet Mrograth már nem sokáig fog tudni fenntartani...*
*Mosolyodik el, miközben Naimével szemben állva egy tincset őszies szálaiból ujjai közé fon, s lágyan végigsimítja köztük. Méregzöld lélektükrei eközben minden apró kis ponton végigfutnak a hölgy arcán, ahol jól láthatóan számos érzés kevereg: a múlt megbúvó árnyai, s a jövő csábító képei mind mind megtelepedtek a bájos vonásokon.*
- Ebben igaza van Kegyednek. Bármennyire is fájó, de a negatív tapasztalatok formálnak minket magasabb szintekre.
*Mosolyog keserűen, átérezve a hölgyemény és saját sorsát, s immáron az elmúlt bánatot, s az elkövetkezendő örömöt e két sanyarú sorsú idegen megoszthatja egymással. Egy láthatatlan kötelék, mely immáron értelmet nyert...*
- Viszont vigyázzon az ilyen alakokkal, mint én: ha a későbbiekben is, mikor esetleg nem lehetek Ön mellett, s az a mélységes jó szíve ismét valakihez húzza, egy pillanatra gondolkodjon el. *billenti meg kissé fejét* Nem biztos, hogy mindenki így fogadná.
*Suttogja halkan, közelebb hajolva Naiméhez. Szavai inkább komolyságot tükröznek, azonban az óvás szándéka is ott lapul a betűk mögött. *
- Én pedig nem hiszem, hanem tudom... Hogy a másik tag is boldog.
*Furcsa az a kettős érzés, mely kering benne. Furcsa volt kimondani e szavakat. S ami a legfurcsább, hogy igazak voltak... Csupa ellentmondás, s igazán már nem is tudja, hogy minek higgyen: a szívének, vagy az eszének. Utóbbi azt diktálja, hogy ne feledje ilyen hamar őseinek tragédiáját, s hogy a gyász még eméssze. Azonban előbbi azt súgja, hogy rakja félre bánatát, haragját, s koncentráljon arra az egyedüli dologra, mely ezen a világon immáron az utolsó boldogságot jelentheti számára.
Ő sosem hitt abban, hogy 'Az ember társas lény', ahogy családjának minden tagja elvetette ezt az első hangzásra értelmetlen elvet. Mindenki hűvös volt, kissé magányos, és a saját világában élt. Ehelyett Mrograth úgy viselkedik most, mintha egész életét végigkísérték volna különböző hölgyek, kikből táplálkozhattak érzései. Ám ez nem így volt... Sosem nevezte magát érző lénynek, s érzelmi világa sokkal jobba közelített egy öreg, kiszáradt farönkéhez, mint egy emberéhez.
Azonban lassacskán, a percek elteltével Naime ezt mind megcáfolja. Másfél óra alatt milliónyi érvet tudott felhozni, mely egész eddigi életét borították fel gyökerestül. Valódi érzések mégis megbújtak benne, azonban ezek csak a hölgy segítségével tudtak előtörni: szó szerint törni, hiszen Naime társaságának köszönhető boldogságpatakja szépen lassan hatalmas folyóvá duzzad.*
- Ha mereven hiszek a Sorsban - márpedig hiszek benne -, akkor azt kell mondjam, hogy igen. Az Ön rossz élete, s az én tragédiám... Ha nem történtek volna meg ezek, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Mi nem találkoztunk volna.
*Bólint határozottan, s szinte teljes átéléssel mondja szavait, melyekben mereven hisz. *
- Ugyan, kérem... Attól, mert én tiszta vérű ember vagyok, meg lehet a saját véleménye, ahogy nekem is. *pillant rá keserűen* Az emberiségbe még a régi időkben beitta magát egy fertő, mely belülről rohasztja szét az egészet. Az emberiség sorsa meg van pecsételve...
*Magasztos hangon, szinte világmegváltó hangnemben szól fel ridegen. Véleményét eléggé árnyaltan fogalmazta meg ugyan, de a mérhetetlen gyűlöletnek nem szabad most előtörnie, hisz ez is, mint jelenleg sok minden, rányomná bélyegét a kellemes és nyugodt légkörre.*
- Ami új, szokatlan, és különleges, azt én mindig is szerettem közelebbről megismerni...
*Lép hozzá közelebb, miközben ajkairól elvarázsolja a kedves mosolyt akaratlanul is. Próbálja magában kissé elnyomni azt a vágyat, mely egyre jobban hatalmába keríti, de ahogy egyre többet ér a hölgyhöz, s egyre többet hallja a hangját, úgy nem tudja már kontrollálni érzéseit. Itt nem csupán a szépségéről s belsejéről van szó... Sokkal többről. Nem csupán érinteni és látni szeretné már bársonyos bőrét, szépséges kezeit, s finom ajkait...*
- Hogy én csalódást okozok? *pillant fel pajkos vigyorral* Kérem, fogjon szavamon...
*Mosolyodik el szélesen, miközben egy nagyon aprót csippent Naime hátába, melynek helyét természetesen azonnal egy lágy simogatással ajándékozza meg.*
- Hát, az Égi jelek a mai napon még egy szusszanásnyi időt sem hagytak!
*Kacag fel egy pillanatra, miközben a kulccsal babrálja az ajtót, hangja azonban váratlanul szenvedélyes élre vált át, s Mrograth oldalra sandít a hölgy felé.*
- Most már jöhetnek a földi jelek is...
*Vonja fel egyik szemöldökét egy sejtelmes mosoly kíséretében, majd végleg kizárja a külvilágot a félhomályba burkolózó szobából. Az érzések s a vágyak pedig egyre csak fokozódnak így, hogy kettesben lehet a hölgyeménnyel, s nincs körülöttük egy kíváncsiskodó szem sem, mely megzavarhatná a párost.
Ez a pillanat, ez a közelség olyan, akár egy végtelenségbe nyúló gyönyörű álomkép, mely sosem fog véget érni. Legalábbis, a mai éjjelen nem... Mrograth egy pillanatra sem akarja már elengedni Naimét. Összekulcsolt kezén is lassan oldja fel a zárat, majd gyengéden simít fel a hölgy karján, hogy aztán magányos ujjai az övébe fonódhassanak. Az illata szinte mámoros, ahogy bársonyos bőrének tapintása is magaslatokba emeli a férfit.*
- Ha a Sors azt írta nekünk, hogy el kell tűnnöm az életéből... Akkor kardot rántok, s átírom a Sors betűit.
*Hajol közelebb Naiméhez, miközben a suttogás és a hangos beszéd határát súrolja a hangja. Ajkai már úgy izzanak, mint egy felhevített acélpenge, ezért is simít végig újra a hölgy karján, majd finom nyakán átvándorolva állapodik meg arcán, melyet egy kicsit megbillent maga felé. A köztük levő távolság immáron szinte pár hajszányira csökkent, s Mrograth le sem tudja venni zöld íriszeit Naime barna tekintetéről: szemei ide-oda vándorolnak csábító ajkai, s lélektükrei közt. Szíve mintha ki akarna szakadni helyéről, s mintha egyszerre a levegőt is nehezen venné - úgy érzi, lassan ép gondolatai is kezdenek halványulni, s minden mögött csak a hölgy arca lebeg.
Mikor már átadná magát a vágy és szenvedély hatalmának, s hajolna közelebb Naiméhez, hirtelen nagy robajjal csapódik ki az ablak, mely hangosan vágódik neki a falnak. Szerencsére az üveg még úgy ahogy a helyén van, de a hirtelen jött hangzavar egy kicsit kizökkenti a férfit. A villámok morgó utóhangjai még hangosabban törnek be a szobába, s bár Mrograth tudja jól, hogy vissza kellene csuknia az ablakot, azonban nem ezt teszi. Helyette megragadja a hölgy kezét, s lassan az ablak felé kezdi húzni.*
- Ne féljen... Én itt vagyok...
*Súgja halkan, s mikor odaérnek az ablak elé épp olyan távolságba, hogy az esőcseppek ne érjék el őket, a férfi ismét Naime mögé lép, megfogja két csuklóját, s felemeli őket. Szemeit becsukja, majd halkan felszólal.*
- A félelem mögött mindig rejtőzik valami gyönyör... Nem érzi?
*Szippant nagyon a vihar illatából, majd nem gyötörve tovább a hölgyet, ellép tőle, s visszazárja az ablakot. Csupán pár másodperc erejéig engedte őt, de már ott is terem előtte, s lágyan simít végig arcán.*
- Ha már lelkünk egy darabkáját megosztottuk, akkor én mással is szívesen tenném ugyanezt...
*Mosolyodik el sejtelmesen, majd megfogja a hölgy kezét, s az ágy felé kezd sétálni vele. Odaérve félig felteríti a paplant, majd átsétálva a másik oldalra leveti lábbelijét, s befekszik a 'biztonságot nyújtó menedékbe'. Ha a hölgyemény is így tett, akkor felé fordul, s miközben ő maga is húzódik közelebb, addig lágyan Naime derekára simítva húzza közelebb magához a hölgyet. Újra csak az a pár hajszálnyi űr van köztük, melyet Mrograth már nem sokáig fog tudni fenntartani...*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 22:36:26
Üzenet elküldve: 2012-08-19 22:36:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Silly Nimara és Agusto Da Vallo részére//
*Homlokán a csók megnyugtatja kicsit de az azt követő szavak: a vacsora és az utána lévő halk sóhajtás ismét csak negatív érzelmeket vált ki Rakinból, Agusto iránt. "Hogy nem sül le a bőr a képéről?!" Igaz, Agusto még nem adott választ a vacsorameghívásra, Rakin már sejti, hogy semmi pénzért nem hagyná ki.*
-Köszönök szépen mindent! Menjetek csak, én majd őrzöm itt a szobát!
*Mosolyt erőltet arcára és lehunyja szemeit. "Remélem nem bontakozik ki semmi kettejük között amíg lent lesznek. Én... Én akkor nem tudom mit csinálok ezzel a félnótással!" Már alig várja, hogy laposra verje az elfet de hirtelen éles fájdalom lesz úrrá, sebes vállán. Arca kissé eltorzul a fájdalomtól és teste is megfeszül. "Talán várni kéne még azzal a harccal." Ép kezét, bekötözött vállára helyezi és kicsit megszisszen. "Francba!" Nem volt szándékába kiadni a hangot, nehogy felfigyeljenek rá. "Inkább menjenek vacsorázni. Elvégre, Sillynek is kijár egy kis szórakozás." Hallja, ahogy Agusto cipőinek kopogása távolodik. Rakin kinyitja szemeit és Silly látványa fogadja.*
-Hát, ha nem túl nagy probléma, egy pohár víz jól esne.
*Őszinte mosoly vetül ki arcára és elengedi a lányt, hogy mehessen vacsorázni.*
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.19 22:38:44
*Homlokán a csók megnyugtatja kicsit de az azt követő szavak: a vacsora és az utána lévő halk sóhajtás ismét csak negatív érzelmeket vált ki Rakinból, Agusto iránt. "Hogy nem sül le a bőr a képéről?!" Igaz, Agusto még nem adott választ a vacsorameghívásra, Rakin már sejti, hogy semmi pénzért nem hagyná ki.*
-Köszönök szépen mindent! Menjetek csak, én majd őrzöm itt a szobát!
*Mosolyt erőltet arcára és lehunyja szemeit. "Remélem nem bontakozik ki semmi kettejük között amíg lent lesznek. Én... Én akkor nem tudom mit csinálok ezzel a félnótással!" Már alig várja, hogy laposra verje az elfet de hirtelen éles fájdalom lesz úrrá, sebes vállán. Arca kissé eltorzul a fájdalomtól és teste is megfeszül. "Talán várni kéne még azzal a harccal." Ép kezét, bekötözött vállára helyezi és kicsit megszisszen. "Francba!" Nem volt szándékába kiadni a hangot, nehogy felfigyeljenek rá. "Inkább menjenek vacsorázni. Elvégre, Sillynek is kijár egy kis szórakozás." Hallja, ahogy Agusto cipőinek kopogása távolodik. Rakin kinyitja szemeit és Silly látványa fogadja.*
-Hát, ha nem túl nagy probléma, egy pohár víz jól esne.
*Őszinte mosoly vetül ki arcára és elengedi a lányt, hogy mehessen vacsorázni.*
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.19 22:38:44
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 22:21:17
Üzenet elküldve: 2012-08-19 22:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Rakin Kogjard és Agusto Da Vallo részére//
* Ábrándos szemekkel néz a búcsúzó férfira. Szavak, szavak, de milyen szavak! Az ajtó csukódik és Silly észbe kap, hiszen túl sokáig nézett utána, azaz bámulta az ajtót. Elképzelte ahogy az idegen lelépdel a lépcsőn és leül egy asztalhoz. Szívében máris félsz ébredt, hogy mi lesz ha valaki leül mellé? Mélyet reszketőst sóhajt újfent. Aztán kis mosollyal megrázza a fejét, mintha csak a varázst akarná távol tartani magától. Leül Rakin mellé óvatosan és a férfi fölé támaszkodik bal kezével. A jobb keze annak homlokából simítja ki a tincseket.*
- Le kell mennem, nem hagyhatom hogy ő fizesse a vacsorát. Ennyivel tartozunk neki! * bár most kissé hamisnak érzi a szavait kísérő hang csengését*
- Mit hozzak fel neked? * kérdezi, nem kis bűntudattól gyötörtetve*
* Ábrándos szemekkel néz a búcsúzó férfira. Szavak, szavak, de milyen szavak! Az ajtó csukódik és Silly észbe kap, hiszen túl sokáig nézett utána, azaz bámulta az ajtót. Elképzelte ahogy az idegen lelépdel a lépcsőn és leül egy asztalhoz. Szívében máris félsz ébredt, hogy mi lesz ha valaki leül mellé? Mélyet reszketőst sóhajt újfent. Aztán kis mosollyal megrázza a fejét, mintha csak a varázst akarná távol tartani magától. Leül Rakin mellé óvatosan és a férfi fölé támaszkodik bal kezével. A jobb keze annak homlokából simítja ki a tincseket.*
- Le kell mennem, nem hagyhatom hogy ő fizesse a vacsorát. Ennyivel tartozunk neki! * bár most kissé hamisnak érzi a szavait kísérő hang csengését*
- Mit hozzak fel neked? * kérdezi, nem kis bűntudattól gyötörtetve*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 22:06:34
Üzenet elküldve: 2012-08-19 22:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Silly Nimara és Rakin Kogjard részére//
*Háttérbe húzódva, csendesen figyeli a párt, amint azok finom érintéseket, halk szavakat váltanak. "Nem megzavarni akarom őket. Ha méltónak találtatok arra, hogy e szép leány kegyeibe fogadjon, az ne azért legyen, mert lejárattam Rakint, hanem mert tisztességes küzdelemben megmérettettem vele, és nyertem." Furamód a féltékenység bármiféle felbukkanása nélkül nézi és hallgatja a jelenetet, bár szíve mélyén a lány iránt érzett rokonszenv elmélyedni készül.*
-Egy vacsora? Hogyne! De az én zsebemet terhelje ez étkezés! Nem hagyom hogy egy úrihölgy fizessen utánam.
*Kezével az ágyon fekvő Rakin felé int.*
-Ha a betegnek bármi kívánsága van, szóljanak kérem. És ha lehet, ezentúl tegezzék szegény fejemet, mert nem vagyok méltó az előkelő címekre. Most magukrahagyom önöket, nem szeretnék zavarni. Lent a fogadóban megtalálnak, és a vacsora nem hagy majd kívánnivalót maga után, ezt megígérhetem.
A hozzászólás írója (Agusto Da Vallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.19 22:23:45
*Háttérbe húzódva, csendesen figyeli a párt, amint azok finom érintéseket, halk szavakat váltanak. "Nem megzavarni akarom őket. Ha méltónak találtatok arra, hogy e szép leány kegyeibe fogadjon, az ne azért legyen, mert lejárattam Rakint, hanem mert tisztességes küzdelemben megmérettettem vele, és nyertem." Furamód a féltékenység bármiféle felbukkanása nélkül nézi és hallgatja a jelenetet, bár szíve mélyén a lány iránt érzett rokonszenv elmélyedni készül.*
-Egy vacsora? Hogyne! De az én zsebemet terhelje ez étkezés! Nem hagyom hogy egy úrihölgy fizessen utánam.
*Kezével az ágyon fekvő Rakin felé int.*
-Ha a betegnek bármi kívánsága van, szóljanak kérem. És ha lehet, ezentúl tegezzék szegény fejemet, mert nem vagyok méltó az előkelő címekre. Most magukrahagyom önöket, nem szeretnék zavarni. Lent a fogadóban megtalálnak, és a vacsora nem hagy majd kívánnivalót maga után, ezt megígérhetem.
A hozzászólás írója (Agusto Da Vallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.19 22:23:45
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 21:50:39
Üzenet elküldve: 2012-08-19 21:50:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Rakin Kogjard és Agusto Da Vallo részére//
* Hálásan engedi át Rakin testét az idegennek, bár árgus szemekkel figyeli, hogy hogyan is bánik a bohó ifjúval. A szobába érve máris ágyaz, azaz inkább leszedi az ágyneműt, hogy kényelmesen elhelyezhessék Rakint. Gond és szégyenérzet nélkül vetkőztet és rakja félre a kimosandó ruhákat. Máris felméri a felmetszett ing és nadrág állapotát, ösztönösen praktikusan gondolkodva, vajh kidobandó vagy javítandó e.
Ügyeskedik segít, bár nemigen ért a gyógyításhoz. Hálás, ám mégis kihívó és egyben kíváncsi pillantásokat vet a segítőkész elf felé. Véres rongyokat szed össze és tálat szerez, meg takarít hogy a rend folyamatos legyen. Fáradhatatlan igyekszik azon, hogy Rakin kényelme teljes legyen.
Majd hogy a kötések a helyükön, a férfi fölé hajolva apró kis csókot helyez el annak homlokán.*
- Én hősöm! Aludj csak! Vagy kívánsz valamit enni, inni? Mit hozzak föl neked? * kérdezi aggódva.
S hogy az elfhez fordul, ki oly nyugodtan és higgadtan segített, ajka sarkában kis mosoly jelenik meg.
Kezet nyújt. A férfi bemutatkozik s halkan rebbeni a nevét.*
- Silly Nimara! S nem lehetek elég hálás amiért segítettél a társamnak! Mivel hálálhatnám meg? Egy vacsora? * kérdezi felcsillanó szemmel.
A kézfejét ért szinte fejedelmi érintés mély sóhajra készteti.*
- Agusto Da Vallo... * ejti delejesen a nevet*
- Mégegyszer köszönjük kedvességed! * s bal kezének ujjai finoman kulcsolják át a jobb kézfejét, ott ahol a nemes homlok érintette.*
* Hálásan engedi át Rakin testét az idegennek, bár árgus szemekkel figyeli, hogy hogyan is bánik a bohó ifjúval. A szobába érve máris ágyaz, azaz inkább leszedi az ágyneműt, hogy kényelmesen elhelyezhessék Rakint. Gond és szégyenérzet nélkül vetkőztet és rakja félre a kimosandó ruhákat. Máris felméri a felmetszett ing és nadrág állapotát, ösztönösen praktikusan gondolkodva, vajh kidobandó vagy javítandó e.
Ügyeskedik segít, bár nemigen ért a gyógyításhoz. Hálás, ám mégis kihívó és egyben kíváncsi pillantásokat vet a segítőkész elf felé. Véres rongyokat szed össze és tálat szerez, meg takarít hogy a rend folyamatos legyen. Fáradhatatlan igyekszik azon, hogy Rakin kényelme teljes legyen.
Majd hogy a kötések a helyükön, a férfi fölé hajolva apró kis csókot helyez el annak homlokán.*
- Én hősöm! Aludj csak! Vagy kívánsz valamit enni, inni? Mit hozzak föl neked? * kérdezi aggódva.
S hogy az elfhez fordul, ki oly nyugodtan és higgadtan segített, ajka sarkában kis mosoly jelenik meg.
Kezet nyújt. A férfi bemutatkozik s halkan rebbeni a nevét.*
- Silly Nimara! S nem lehetek elég hálás amiért segítettél a társamnak! Mivel hálálhatnám meg? Egy vacsora? * kérdezi felcsillanó szemmel.
A kézfejét ért szinte fejedelmi érintés mély sóhajra készteti.*
- Agusto Da Vallo... * ejti delejesen a nevet*
- Mégegyszer köszönjük kedvességed! * s bal kezének ujjai finoman kulcsolják át a jobb kézfejét, ott ahol a nemes homlok érintette.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 21:10:35
Üzenet elküldve: 2012-08-19 21:10:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kora reggel van még épp hogy csak felkelt a nap mikor Jagen kopogást hall az ajtaján.*"Ki lehet ilyenkor aki engem zargat ki se aludtam magam aztán itt kopognak." *Ki nyitja az ajtót majd egy ismerős arcot.*
-Tarrog? Ahogy látom te elég korán kelsz én még nem készültem el de várj meg lent, addig rendelnél nekem valami ételt? Itt a pénz. * Oda adja a 15 aranyat Tarrog Katilnak
. Nagy gyorsasággal kezdi el felkapkodni magára ruháját és páncélzatát. Eszébe jut a tegnap este amit és azzal az alakkal kapcsolatos munka egy kicsit elmereng majd ismét kellőkép gyorsan próbálja felvenni a csizmáját. Általában össze szokta rakni az ágyát de most sietve megy ki az ajtón nem akarja nagyon megváratni a barátját. Nyitja az ajtót majd zárja is és megy le a lépcsőn.*
-Tarrog? Ahogy látom te elég korán kelsz én még nem készültem el de várj meg lent, addig rendelnél nekem valami ételt? Itt a pénz. * Oda adja a 15 aranyat Tarrog Katilnak
. Nagy gyorsasággal kezdi el felkapkodni magára ruháját és páncélzatát. Eszébe jut a tegnap este amit és azzal az alakkal kapcsolatos munka egy kicsit elmereng majd ismét kellőkép gyorsan próbálja felvenni a csizmáját. Általában össze szokta rakni az ágyát de most sietve megy ki az ajtón nem akarja nagyon megváratni a barátját. Nyitja az ajtót majd zárja is és megy le a lépcsőn.*
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 18:44:54
Üzenet elküldve: 2012-08-19 18:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Szeretnék még maga mellett maradni egy ideig, de látom a szemeiben, hogy arra is szüksége van. Ha igazán gondoskodni akarok magáról, akkor ezt is szem előtt kell tartanom.
*veszi kissé suttogóra hangját, és a legyintést követően el is hallgat. Ő is le akarja zárni egy időre a témát, és inkább jobb kedély felé terelni ezt a kis folyóvá duzzadt patakot. Bele akar látni a férfi lelkébe, de nem bántó mélységig. Olyat nem akar háborgatni, amit Mrograth -még- nem akar vele megosztani, ahhoz pedig idő kell. Ideje pedig van bőven, főleg, ha a férfiról van szó.*
- Ezt hasomlóképp érzem én is. Soha nem találkoztam még olyas valakivel, mint maga. Az első pillantásával megbabonázott és erről az érzésről nagyon nehezen tudnék lemondani. Ami másnak évekbe telhet, az velünk csekély egy óra alatt megtörtént. És nem tudhatom meddig tart, de ha hamar vége kell, hogy szakadjon én azt a kis időt is kincsként fogom őrizni a jövőben. Erre én teszek ígéretet.
*Mosolyodik el zavartan, míg ismét az oktalan bánattal küszködik.*
- Talán épp ezért. *Emeli fel tekintetét a férfira.* Ha mindent megkaptam volna korábban, már bizonyára beleuntam volna. Így viszont törekszem minden kis jóra, és azt megbecsülöm.
*Valóban, mint egy naiv kislány. nem törődik kiféle és miféle, akivel összeakad. Ha a szemeiben megpillantja azt, hogy esetleg szüksége van egy segítő kézre ő mellé lép és segít. Sajnos sosem gondolkodik előre, így gyakorta keveri magát bajba, ezért vált mára épp elég bizalmatlanná és óvatossá. Ha bármily gyanús mozzanatot észrevesz, rögvest kihátrál, de, ha érzi az őszinteséget, akkor az illető mellett marad. Ahogyan most Mrograth oldalán is kitart. Képtelen magára hagyni a férfit és nem csak azért, mert érzi a férfi szükségét, hanem maga miatt is. Mert itt akar maradni, mert most itt érzi felhőtlenül boldognak magát. És ezt az érzést képtelen felcserélni akár csak egy cseppnyi gyanakvással is.*
- Úgy érzem, hogy nem tud olyat tenni, vagy mondani, ami megkeserítene, és épp ezért cserébe én is törekedni fogok arra, hogy a mosolyt az arcán egyre szélesebbé, és őszintén boldoggá varázsoljam.
*Ahogy a férfi is közelebb húzódik hozzá még jobban megbújik a biztonságot nyújtó test mellett. Megmosolyogja azt, hogy milyen gyermeki boldogságot érez attól, hogy ily közel lehet most sötét hercegéhez. Ha csak kissé hozzábújhat, annyi az egekig repíti, hogy lába most súrolhatja a férfiét. Való igaz, ők ketten olyan zaklatott lelkűek, akiknek szinte már Égi ajándék az egymással töltött idő. Ez a cseppnyi kis menedék, amibe most együtt bújhatnak el.*
- Azt hiszem a két zaklatott egyik tagja felhőtlenül boldog most.
*Nevet fel halkan és ismét lehunyja a szemeit. A férfi szavai állandó mosolygásra készteti, már oly sokszor leírta magában ezt az érzést, amiben ezalatt az óra alatt része volt, de még mindig nem unna beszélni róla.*
- Úgy gondolja létezik ilyen? Hogy már előre kialakulhat ilyen kötelék, amire csak évekkel később lelünk rá? Érdekes, de igazságtalan, hisz ki tudja milyen életünk lenne most, ha.. esetleg évekkel ezelőtt magára lelek. De azt is tudni kell megbecsülni, ha csak most találunk rá. Így talán nagyobb örömet okoz ez a pillanatnyi boldogság, nem?
*Bólint és pillantásai ismét komollyá, de nem komorrá válik. Ismét az a szenvedély csillan meg szemeiben, amit már képtelen kordában tartani, de őszintén szólva nem is akar. Vágyja a férfi közelségét és érintéseit, még akkor is, ha csak egy-egy kézfogásnyit kap belőle.*
- Szóval már az elején felkeltettem az érdeklődését? *Kuncog fel végül.* Ezt örömmel hallom, hisz magam is így jártam. Amikor belepillantottam azokba a zöld szemekbe.. Noha félve jöttem ide, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen eredménnyel járok, mégis felkeltette az érdeklődésem, s azóta a nyugodt tengeremet erősen hullámzóvá bolygatta, de a lehető legjobb értelemben gondolom ezt. Ma valami olyasmi történt velem, amit igazán megfogalmazni sem tudok, de a titokzatosságát és igaz értelmét el is vesztené, ha képes lennék szavakba önteni. nehogy azt higgye ezen felül, hogy maga olyan átlagos..*Csíp gyengéden a combjába, de a mozdulat inkább csupán csak a nadrágot érintik.* Az a komorságba bújtatott gyengédség.. ha csak én vagyok olyan szerencsés, hogy ezt megtapasztalhattam, az is elégedettséggel tölt el és örülök, hogy én nem azok között végeztem, akiket egyszerű szavakkal küld el magától. Nem a komorsága az ami itt marasztal és már nem is az, hogy enyhítsek a keserűségén. Önző mód többet és többet akarok megismerni magából és élvezni mindent, amit emögött a gyengédség mögött még rejteget előlem.
*Amikor tovább kitérnek a lány drámai életének előzményeire csak a vállát vonja. Valahogy a múltja most eltörpül és pillanatnyilag nem érzi azt a hiányt, azt az űrt a lelkében, aminek még illendő lenne benne pihennie. Most úgy érzi, hogy az a megüresedett rész ki lett töltve és, ő is meglelte az enyhet nyújtó angyalát, még akkor is, ha az fekete szárnyakkal rendelkezik.*
- Megtanultam, hogy a babonák és az ebből fakasztott félelem nagy úr, és annak a józan ész nem diktál. Ha az ember ostobaságot vesz a fejébe, hihetetlen dolgoknak ad szót, azt nehéz kiverni az oktondi fejekből. Ez emberi ostobaság..*Pillant ismét a zölden megvillanó szemekbe, majd zavartan meg is köszörüli a torkát.* ne, haragudjon, nem úgy értettem. Persze köztük is vannak kivételek, ahogy más fajoknál is. Az elfek, orkok, tündérek, óriások is hisznek valamiben, van egy elképzelésük és, ha valaki ettől akár csak egy kicsit is eltér, az már nem kis túlzással a nép ellensége. A mi falunk rettegett attól, amit nem ismernek, előttem pedig nem igazán jártak arra más fajok. Különböztem tőlük, ők ezért féltek elfogadni.. De így megtanultam értékelni azt, amit például most az ön társasága nyújt nekem.
*Szinte elveszik az ölelő kar fogságában. Szabadabb mozgást kapó kezével felsimít a férfi mellkasán és bársonyos kezét a szíve fölött pihenteti meg. Lélegzése egyre nyugodtabbá válik, ahogy a férfi szinte béklyóba fogja, és tenyere alatt megérzi a hevesen kalimpáló szívet. Megkönnyebbültséggel tölti el, hogy pillanatnyilag nem ő az egyetlen, kinek ez a csodás kis szerkezet ki akar ugrani a mellkasából.*
- Bátor, hogy ily sok ígéretet tesz nekem. Én viszont szaván fogom. Nem tart attól, hogy esetleg valamelyikről megfeledkezik és akaratlanul ugyan, de csalódást okoz?
*Kuncog fel halkan, de közben biztos abban, hogy a férfi sosem bántaná meg, hisz ezt nem egyszer szavakkal is kifejezte. A nő pedig hisz ezeknek az ígéreteknek és meg sem fordulna őszintén a fejében a kétkedés. Hisz, ha így lenne, most nem élvezhetné a hűs kéz biztonságot nyújtó szorítását, ahogyan a csókkal illető ajkakat sem a homlokán. Zavarában kissé az ing anyagára is markol és próbálja csitítgatni izgatott szívét. Biztos benne, hogy ha nem próbálja meg azt kissé nyugtatni, menten kiröppen a mellkasából.*
- Méghozzá olyan vágyak, melyek nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között lobbannak fel.
*Susogja bele a fogadó levegőjébe és gyengéden a karra szorít, mikor megindulnak a lépcsők felé. Szemöldökeit felvonja kissé, mikor a férfi tétovázik kissé egy kitűzött plakát előtt. A férfi mellett próbál leskelődni, de nem sok információhoz jut hozzá, de bizonyára fontos, ha így felkeltette Mrograth érdeklődését. Később majd visszatér, hogy ő maga is alaposabban szemügyre vehesse, de most hercege jobban leköti figyelmét,mint egy hirdetőtábla. Főleg az a mosoly szítja fel jobban érdeklődését, hisz egyből észrevette, hogy máris szöget ütött valami a férfi érdeklődését.
Amíg végigsétálnak szobájuk ajtajáig el is kalandozik errefelé gondolata, vagyis inkább csak a kíváncsiság furdalja, de az nagyon. De szerencsére a férfi nem hagy sok időt, hogy jobban belemerüljön. Mikor megérkeznek el is neveti magát a férfi észrevételén.*
- Ez is talán egy Égi jel, nem gondolja?
*kacsint rá, mikor az ajtó kitárul előttük és a férfi be is tessékeli finoman. Hálás biccentéssel lépi is át a küszöböt, hogy belehunyoroghasson a kissé sötétségbe burkolózott szobába. Megmosolyogja, hogy a hangulatról is egyből Mrograth jut eszébe. Ez a hívogató titokzatosság..
Egy újabb villám cikázására ismét összerezzen és bele is bámul a szoba hatalmas ablakába. Tökéletes a kilátás a fákra, melyeket kegyetlenül cibál a viharos szél. A szobának kissé kísérteties hangulatot is kölcsönöz az ablakot verdeső, ezernyi kövér esőcsepp, és a néha felvillanó villámok riasztó játéka. Első gondolata épp ezért is egy gyertya felkutatása, hogy a félhomályba egy kis nyugtató fényt varázsoljon, de valamiért nincs kedve belerondítani abba a képbe, amellyel a szobát Mrograthal azonosította. De így a sötétben álldogálva akkor is riadttá válik és ezt maga előtt képtelen titkolni, még ha a férfi előtt rejteni tudja ebben a félhomályos szobában.
De nem kellett csalódnia. Megszeppenten rezzen össze, mikor hercege karjai apránként derekára fonódnak, hogy testét közelebb vonja az övéhez. Hogy mentse magát a riogató villámoktól ismét lecsukja szemeit, így hallása élesedik. A vihar zaját lassan elnyomja a férfi gyors légzése, ami egész testét nyugalommal önti el. Az ölelő karok, arcának közelsége enyhíti, majd apránként teljesen megszünteti szorongását. A férfi nem szól, és Naime sem akarja megtörni a meghitt csendet. Pár pillanatig még megbújik az ölelésben, míg kezei szinte önálló életet élve indulnak is meg. Míg bal kezét a férfi összekulcsolt ujjaira helyezi, addig jobbjával a hűs arcon simít fel, hogy ujjaival az ében hajzuhatagba fésülhessen. Ahogy csak képzeletében gondolta. Ujjai szinte elvesznek a selymesen puha tincsek között. fejét a férfiénak billenti, miközben szorosabban simul bele az őt ölelő karokba.*
- hercegem.. vajon mit tartogat még nekünk a végzet? Csak úgy nem tűnhet el az életemből.. Vagy létezik, hogy az élet valóban tud ily kegyetlen lenni, még ezek után is?
*Suttogja szinte hangtalanul, hogy a nyugodt csendet továbbra se törje meg. A vihar zaja már oly távolinak tűnik, a szoba félhomályával együtt pedig, mintha egy egész más világba került volna. Csak ő és Mrograth, az óvó sötétségben. Gyengéden a fekete tincsekbe markol, ahogy vágyakozón sóhajt fel. örök békére tudna most lelni, ha végleg ezek között a karok között maradna. Gyermeki naivságra utaló fellángolás? Talán.. De ezek a pillanatok akkor is megédesítették eddigi kesernyés ízű életét..*
*veszi kissé suttogóra hangját, és a legyintést követően el is hallgat. Ő is le akarja zárni egy időre a témát, és inkább jobb kedély felé terelni ezt a kis folyóvá duzzadt patakot. Bele akar látni a férfi lelkébe, de nem bántó mélységig. Olyat nem akar háborgatni, amit Mrograth -még- nem akar vele megosztani, ahhoz pedig idő kell. Ideje pedig van bőven, főleg, ha a férfiról van szó.*
- Ezt hasomlóképp érzem én is. Soha nem találkoztam még olyas valakivel, mint maga. Az első pillantásával megbabonázott és erről az érzésről nagyon nehezen tudnék lemondani. Ami másnak évekbe telhet, az velünk csekély egy óra alatt megtörtént. És nem tudhatom meddig tart, de ha hamar vége kell, hogy szakadjon én azt a kis időt is kincsként fogom őrizni a jövőben. Erre én teszek ígéretet.
*Mosolyodik el zavartan, míg ismét az oktalan bánattal küszködik.*
- Talán épp ezért. *Emeli fel tekintetét a férfira.* Ha mindent megkaptam volna korábban, már bizonyára beleuntam volna. Így viszont törekszem minden kis jóra, és azt megbecsülöm.
*Valóban, mint egy naiv kislány. nem törődik kiféle és miféle, akivel összeakad. Ha a szemeiben megpillantja azt, hogy esetleg szüksége van egy segítő kézre ő mellé lép és segít. Sajnos sosem gondolkodik előre, így gyakorta keveri magát bajba, ezért vált mára épp elég bizalmatlanná és óvatossá. Ha bármily gyanús mozzanatot észrevesz, rögvest kihátrál, de, ha érzi az őszinteséget, akkor az illető mellett marad. Ahogyan most Mrograth oldalán is kitart. Képtelen magára hagyni a férfit és nem csak azért, mert érzi a férfi szükségét, hanem maga miatt is. Mert itt akar maradni, mert most itt érzi felhőtlenül boldognak magát. És ezt az érzést képtelen felcserélni akár csak egy cseppnyi gyanakvással is.*
- Úgy érzem, hogy nem tud olyat tenni, vagy mondani, ami megkeserítene, és épp ezért cserébe én is törekedni fogok arra, hogy a mosolyt az arcán egyre szélesebbé, és őszintén boldoggá varázsoljam.
*Ahogy a férfi is közelebb húzódik hozzá még jobban megbújik a biztonságot nyújtó test mellett. Megmosolyogja azt, hogy milyen gyermeki boldogságot érez attól, hogy ily közel lehet most sötét hercegéhez. Ha csak kissé hozzábújhat, annyi az egekig repíti, hogy lába most súrolhatja a férfiét. Való igaz, ők ketten olyan zaklatott lelkűek, akiknek szinte már Égi ajándék az egymással töltött idő. Ez a cseppnyi kis menedék, amibe most együtt bújhatnak el.*
- Azt hiszem a két zaklatott egyik tagja felhőtlenül boldog most.
*Nevet fel halkan és ismét lehunyja a szemeit. A férfi szavai állandó mosolygásra készteti, már oly sokszor leírta magában ezt az érzést, amiben ezalatt az óra alatt része volt, de még mindig nem unna beszélni róla.*
- Úgy gondolja létezik ilyen? Hogy már előre kialakulhat ilyen kötelék, amire csak évekkel később lelünk rá? Érdekes, de igazságtalan, hisz ki tudja milyen életünk lenne most, ha.. esetleg évekkel ezelőtt magára lelek. De azt is tudni kell megbecsülni, ha csak most találunk rá. Így talán nagyobb örömet okoz ez a pillanatnyi boldogság, nem?
*Bólint és pillantásai ismét komollyá, de nem komorrá válik. Ismét az a szenvedély csillan meg szemeiben, amit már képtelen kordában tartani, de őszintén szólva nem is akar. Vágyja a férfi közelségét és érintéseit, még akkor is, ha csak egy-egy kézfogásnyit kap belőle.*
- Szóval már az elején felkeltettem az érdeklődését? *Kuncog fel végül.* Ezt örömmel hallom, hisz magam is így jártam. Amikor belepillantottam azokba a zöld szemekbe.. Noha félve jöttem ide, és álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen eredménnyel járok, mégis felkeltette az érdeklődésem, s azóta a nyugodt tengeremet erősen hullámzóvá bolygatta, de a lehető legjobb értelemben gondolom ezt. Ma valami olyasmi történt velem, amit igazán megfogalmazni sem tudok, de a titokzatosságát és igaz értelmét el is vesztené, ha képes lennék szavakba önteni. nehogy azt higgye ezen felül, hogy maga olyan átlagos..*Csíp gyengéden a combjába, de a mozdulat inkább csupán csak a nadrágot érintik.* Az a komorságba bújtatott gyengédség.. ha csak én vagyok olyan szerencsés, hogy ezt megtapasztalhattam, az is elégedettséggel tölt el és örülök, hogy én nem azok között végeztem, akiket egyszerű szavakkal küld el magától. Nem a komorsága az ami itt marasztal és már nem is az, hogy enyhítsek a keserűségén. Önző mód többet és többet akarok megismerni magából és élvezni mindent, amit emögött a gyengédség mögött még rejteget előlem.
*Amikor tovább kitérnek a lány drámai életének előzményeire csak a vállát vonja. Valahogy a múltja most eltörpül és pillanatnyilag nem érzi azt a hiányt, azt az űrt a lelkében, aminek még illendő lenne benne pihennie. Most úgy érzi, hogy az a megüresedett rész ki lett töltve és, ő is meglelte az enyhet nyújtó angyalát, még akkor is, ha az fekete szárnyakkal rendelkezik.*
- Megtanultam, hogy a babonák és az ebből fakasztott félelem nagy úr, és annak a józan ész nem diktál. Ha az ember ostobaságot vesz a fejébe, hihetetlen dolgoknak ad szót, azt nehéz kiverni az oktondi fejekből. Ez emberi ostobaság..*Pillant ismét a zölden megvillanó szemekbe, majd zavartan meg is köszörüli a torkát.* ne, haragudjon, nem úgy értettem. Persze köztük is vannak kivételek, ahogy más fajoknál is. Az elfek, orkok, tündérek, óriások is hisznek valamiben, van egy elképzelésük és, ha valaki ettől akár csak egy kicsit is eltér, az már nem kis túlzással a nép ellensége. A mi falunk rettegett attól, amit nem ismernek, előttem pedig nem igazán jártak arra más fajok. Különböztem tőlük, ők ezért féltek elfogadni.. De így megtanultam értékelni azt, amit például most az ön társasága nyújt nekem.
*Szinte elveszik az ölelő kar fogságában. Szabadabb mozgást kapó kezével felsimít a férfi mellkasán és bársonyos kezét a szíve fölött pihenteti meg. Lélegzése egyre nyugodtabbá válik, ahogy a férfi szinte béklyóba fogja, és tenyere alatt megérzi a hevesen kalimpáló szívet. Megkönnyebbültséggel tölti el, hogy pillanatnyilag nem ő az egyetlen, kinek ez a csodás kis szerkezet ki akar ugrani a mellkasából.*
- Bátor, hogy ily sok ígéretet tesz nekem. Én viszont szaván fogom. Nem tart attól, hogy esetleg valamelyikről megfeledkezik és akaratlanul ugyan, de csalódást okoz?
*Kuncog fel halkan, de közben biztos abban, hogy a férfi sosem bántaná meg, hisz ezt nem egyszer szavakkal is kifejezte. A nő pedig hisz ezeknek az ígéreteknek és meg sem fordulna őszintén a fejében a kétkedés. Hisz, ha így lenne, most nem élvezhetné a hűs kéz biztonságot nyújtó szorítását, ahogyan a csókkal illető ajkakat sem a homlokán. Zavarában kissé az ing anyagára is markol és próbálja csitítgatni izgatott szívét. Biztos benne, hogy ha nem próbálja meg azt kissé nyugtatni, menten kiröppen a mellkasából.*
- Méghozzá olyan vágyak, melyek nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között lobbannak fel.
*Susogja bele a fogadó levegőjébe és gyengéden a karra szorít, mikor megindulnak a lépcsők felé. Szemöldökeit felvonja kissé, mikor a férfi tétovázik kissé egy kitűzött plakát előtt. A férfi mellett próbál leskelődni, de nem sok információhoz jut hozzá, de bizonyára fontos, ha így felkeltette Mrograth érdeklődését. Később majd visszatér, hogy ő maga is alaposabban szemügyre vehesse, de most hercege jobban leköti figyelmét,mint egy hirdetőtábla. Főleg az a mosoly szítja fel jobban érdeklődését, hisz egyből észrevette, hogy máris szöget ütött valami a férfi érdeklődését.
Amíg végigsétálnak szobájuk ajtajáig el is kalandozik errefelé gondolata, vagyis inkább csak a kíváncsiság furdalja, de az nagyon. De szerencsére a férfi nem hagy sok időt, hogy jobban belemerüljön. Mikor megérkeznek el is neveti magát a férfi észrevételén.*
- Ez is talán egy Égi jel, nem gondolja?
*kacsint rá, mikor az ajtó kitárul előttük és a férfi be is tessékeli finoman. Hálás biccentéssel lépi is át a küszöböt, hogy belehunyoroghasson a kissé sötétségbe burkolózott szobába. Megmosolyogja, hogy a hangulatról is egyből Mrograth jut eszébe. Ez a hívogató titokzatosság..
Egy újabb villám cikázására ismét összerezzen és bele is bámul a szoba hatalmas ablakába. Tökéletes a kilátás a fákra, melyeket kegyetlenül cibál a viharos szél. A szobának kissé kísérteties hangulatot is kölcsönöz az ablakot verdeső, ezernyi kövér esőcsepp, és a néha felvillanó villámok riasztó játéka. Első gondolata épp ezért is egy gyertya felkutatása, hogy a félhomályba egy kis nyugtató fényt varázsoljon, de valamiért nincs kedve belerondítani abba a képbe, amellyel a szobát Mrograthal azonosította. De így a sötétben álldogálva akkor is riadttá válik és ezt maga előtt képtelen titkolni, még ha a férfi előtt rejteni tudja ebben a félhomályos szobában.
De nem kellett csalódnia. Megszeppenten rezzen össze, mikor hercege karjai apránként derekára fonódnak, hogy testét közelebb vonja az övéhez. Hogy mentse magát a riogató villámoktól ismét lecsukja szemeit, így hallása élesedik. A vihar zaját lassan elnyomja a férfi gyors légzése, ami egész testét nyugalommal önti el. Az ölelő karok, arcának közelsége enyhíti, majd apránként teljesen megszünteti szorongását. A férfi nem szól, és Naime sem akarja megtörni a meghitt csendet. Pár pillanatig még megbújik az ölelésben, míg kezei szinte önálló életet élve indulnak is meg. Míg bal kezét a férfi összekulcsolt ujjaira helyezi, addig jobbjával a hűs arcon simít fel, hogy ujjaival az ében hajzuhatagba fésülhessen. Ahogy csak képzeletében gondolta. Ujjai szinte elvesznek a selymesen puha tincsek között. fejét a férfiénak billenti, miközben szorosabban simul bele az őt ölelő karokba.*
- hercegem.. vajon mit tartogat még nekünk a végzet? Csak úgy nem tűnhet el az életemből.. Vagy létezik, hogy az élet valóban tud ily kegyetlen lenni, még ezek után is?
*Suttogja szinte hangtalanul, hogy a nyugodt csendet továbbra se törje meg. A vihar zaja már oly távolinak tűnik, a szoba félhomályával együtt pedig, mintha egy egész más világba került volna. Csak ő és Mrograth, az óvó sötétségben. Gyengéden a fekete tincsekbe markol, ahogy vágyakozón sóhajt fel. örök békére tudna most lelni, ha végleg ezek között a karok között maradna. Gyermeki naivságra utaló fellángolás? Talán.. De ezek a pillanatok akkor is megédesítették eddigi kesernyés ízű életét..*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-19 13:02:38
Üzenet elküldve: 2012-08-19 13:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Hát, ha még egy jó ideig boldogít, akkor talán lassacskán nekem sem lesz szükségem rá.
*Majd egy legyintéssel le is zárja végleg a témát, s ettől a pillanattól kezdve igyekszik nem belemenni a bajosabb témákba, melyek által keltett érzések lelombozhatják a hangulatot. Hiszen ebből a kis üvegből következik a fájdalom, a fájdalomból pedig a család lemészárolt maradványai, melyek minden bizonnyal a mai napig ott oszlanak a várfalon - ha a varjak nem vitték el a maradványokat. Az emlékek pedig ismét csak jönnek és jönnek, de most Mrograth nem fogja engedni, hogy átvegyék felette a hatalmat, s kínzó energiájuk szétáradjon a testében. Nem... Most egy Angyal van jelen, s az Ő tiszteletére még a gondolatoknak is kristálytisztának kell lenniük.*
- Bár nem oly régóta ismerjük egymás, de határozottan állíthatom, hogy az Idő három hét alatt nem tett olyat velem, mint Ön egy röpke másodperc alatt.
*Mosolyog rá sejtelmesen, bár szavai mind igazat szólnak. Nem csupán bóknak szánja a betűk kavalkádját, hanem bármily hihetetlen, de egy másodpercnyi bájos mosoly mintha egy tengernyi jégtáblát olvasztott volna fel.*
- Mondja csak... Ahhoz képest, hogy Kegyednek mennyi mindent kellett nélkülöznie, s mennyi minden jó érzés kimaradt az életéből... Hogy lehet ily vidám és gondoskodó?
*Bár a kérdést a hölgynek tette fel, mégis mintha az utolsó szó kimondása után a válasz saját magára vonatkozva is megfogalmazódna. Mrograth sosem volt kedves, sosem volt figyelmes, oly hűvös volt mindenkivel, akár a sarki szelek, most mégis úgy viselkedik, ahogy sosem szokott. S a furcsa ebben, hogy egy csepp mosolyt vagy mozdulatot sem kell magára erőltetnie, hanem minden egyes mozzanat mélységes boldogsággal tölti el. Szokatlan ez az egész... Mélyen megbúvó, szinte már-már elfeledett, vagy éppen láthatatlanná vált érzések törnek elő, s minden erejükkel azon vannak, hogy a felszínre törjenek. Bár ezeket a jégtáblák kezdetben megakadályozták, azonban amilyen gyorsan olvadnak, olyan tempóban jönnek elő azok a rejtett érzések.
'Hatalom, tekintély, tartás'. Ez a három szó határozott meg mindent uralkodásának ideje alatt, mely egy pillanat alatt vált semmissé. Ahogy Naime kimondja e szavakat, a férfi szemei kissé elkerekednek, de nem hagyja átadni magát a régi képeknek. Viszont nem tagadhatja, hogy bár sötét és hűvös volt az akkori légkör, mégis boldog volt...*
- Amíg Ön itt van, addig semmi jó sem fog eltűnni belőlem, hiszen már a tudatalattim is szólongat, szinte utasít, hogy Kegyed arcát ne merjem szomorúvá változtatni. S így immáron ezt ki is tűzöm célomként!
*Kihúzza magát, majd el is mosolyodik, s ő is közelebb húzza a székét a hölgyéhez úgy, hogy szegélyeik érintsék egymást - s ami még fontosabb, Mrograth fekete bőrnadrággal fedett lába is érinti Naime törékeny lábát. Kontraszt, kontraszt hátán... Ha a férfi magukat kívülről látná, tán még azt is gondolhatná, hogy megbabonázták, hiszen olyan hihetetlen, hogy egy ilyen külsőre sötét és hideg férfi milyen jól érzi magát egy ilyen angyali, bájos hölgy társaságában, ki nem félt odamenni hozzá, s bársonyos hangjával lágy szellőként dalolni.*
- Két zaklatott elme egymásra talált...
*Jegyzi halkan, 'mellékesen', pedig igen nagy tartalmat szán az egész mondatnak.
A hölgy kérdésére csak felkapja a fejét - méregzöld szemei szinte izzanak a vágytól és a szenvedélytől, ahogy tudatosulnak benne Naime szavai.*
- Nem... A kötelék már azóta meg volt, hogy mi erre a világra születtünk...
*Közel hajol hozzá, sápadtas kezét Naime kezére helyezi, s halkan, suttogva megszólal.*
- Viszont most egyesülnek, ezekben a kellemes percekben...
*Végül elhajol, de a döbbenet még mindig jól látszódik az arcán, hogy ez az egész feltételezés valójában mennyire is igaz. Olyan nincs ezen a világon, hogy két személy ennyire nagyon egymásra hangolódjék röpke egy óra után, s hogy az érintéseik hiánya szinte már fáj a másiknak...*
- Ugyan, Drága Hölgyem... Ezt remélem, Kegyed sem gondolta komolyan! *lendíti meg ujját a levegőben* Ha azt állítja, hogy Ön nem tűnik ki az átlagból, akkor ezzel a találkozásunkat is megpecsételi! *kacsint rá mosolyogva* Hiszen én jól ismerem magam, s ha más, legyen az bárki, idejött volna hozzám, akkor minden bizonnyal elhajtottam volna. S ha Kegyed nem lenne magasan átlagon felüli, akkor nem követtem volna minden egyes apró kis mozdulatát, ahogy betoppant ide a fogadóba.
*Vallja be őszintén, hiszen ezen nincs mit titkolni - egy gyönyörű, furcsa és vonzó kisugárzású hölgy... Mrograth immáron határozottan állíthatja, hogy Naime lett a gyengepontja.
Mikor a hölgy nem kérdez vissza nyelvbotlása után, a férfi csak sóhajt egy nagyot megkönnyebbüléseként. Az őszinte múltnak még nem jött el az ideje... Kár lenne a mai estét elrontani ezzel. Viszont, holnap is lesz nap, s azután is, Mrograthnak pedig határozott célja az, hogy ne engedje el ezt a hölgyemény, s úgy vigyázzon rá, mint a világ legértékesebb kincsére. Épp ezért varázsolja le pillanatok alatt arcáról a zavart vonásokat, s a vállán pihengető Naimét lágyan átöleli, majd fejét a hölgyére hajtja.
Érzi, ahogy szavai mögött mélyről eredő keserűség lakozik, így mikor kicsit rászorít a kezére, Mrograth megnyugtatóan másik kezét is ráhelyezi Naiméére, ezzel amolyan biztonságosabb érzést keltve.*
- Szörnyű... *hitetlenkedik* Egy ilyen teremtést magára hagyni, s így bánni vele?! *hunyja le szemeit, majd felemeli tekintetét, s állát helyezi a hölgy fejére* Azt kell mondjam, természetesen nem bántani akarom szavaimmal, de úgy hiszem, akik elhagyták Önt, azok nem voltak méltóak Kegyedhez. Vagy ezt jól tudták magukban, vagy a világ parancsolt rájuk... Ezt az egy magyarázatot tudom csak felhozni, hiszen számomra hihetetlen az, hogy így viselkedjenek egy ilyen hölggyel. Tán szépsége és jósága rémített meg mindenkit, s tartottak attól, hogy e két tulajdonsággal sokkal magasabb szintekre emelkedhet. *váratlanul felemeli fejét, hűvös kezével végigsimít Naime arcán, majd maga felé fordítja* S lám, még egy ilyen komor tekintetet is el tudott varázsolni. Én pedig ígérem, hogy míg engem lát, végig azon leszek, hogy bepótoljam a kimaradt szép emlékeket...
*Végül, ha nem húzza el magát a hölgy, lassú és nyugodt mozdulattal közel hajol hozzá, s bársonyos homlokára egy csókot hint. Szinte azonnal meg is borzong, a hideg rögtön kirázza, mintha csak villámcsapás érte volna. Szíve úgy kalapál, mintha ezernyi törpe monoton kalapálna odabent. Ha nem tudná, hogy nem lehetséges, akkor azt hinné, hogy szíve pillanatokon belül szakad ki testéből. Minden porcikáját elönti a mérhetetlen vágy, s egyre jobban érzi, hogy szinte már fáj neki, hogy nem érhet többször a hölgyhöz...*
- Új élet, új érzések, új vágyak...
*Jegyzi meg halkan, miközben Naime belé karol, s megindulnak a lépcső felé. Gondolatai mindvégig az angyali teremtésen járnak, mikor váratlanul megpillant a fogadó falán egy kitűzött, szépen mintázott papírt, mely a holnapi napra invitálja az embereket: a folyópartról indul egy hajó, mely egészen a kikötőig viszi az utasokat... Mrograth pár pillanatig kémleli a plakátot, majd feltűnően és sejtelmesen Naime felé pillant mosolyogva...
Végül újra megindul a szálláshely felé, fel a lépcsőn, s át a szűk kis folyosón. A kettes számú ajtó előtt áll meg végül, mikor észrevételét nem tartja magában.*
- Kettes? *néz le sejtelmesen a hölgyre* Azt hiszem, ezt pont nekünk találták ki.
*Nyitja ki végül az ajtót, majd feltárja azt, s kezével int egyet, hogy fáradjon csak beljebb. Végül a férfi is belép, s a zárat ismét beléphetetlenné varázsolja. A szobának van egy nagyobb ablaka, ahonnan tökéletesen látni az erdőt, s a felettük elszáguldó villámokat.
Bár a szobában van egy félig leégett gyertya, a férfinek mégsem áll szándékában fényt varázsolni, hanem meg akarja hagyni ezt a misztikus hangulatot: a félhomály, s az olykor felvillanó villámfények azok, melyek némi látást nyújtanak. Mrograth tudja jól, hogy Naime tart ettől a kietlen időtől, így halkan közelebb lép hozzá, s hátulról mindkét kezét ráfonja a hölgy csípőjére, végigsimít rajta, s elől, a hasánál összekulcsolja ujjait. Állát jobb vállára helyezi rá, s egy biztonságot nyújtó mozdulattal közelebb húzza magához. Nem szól egy szót sem, egyedül halk, kissé gyors lélegzetvételei azok, melyek kitűnnek a morgó viharból...*
*Majd egy legyintéssel le is zárja végleg a témát, s ettől a pillanattól kezdve igyekszik nem belemenni a bajosabb témákba, melyek által keltett érzések lelombozhatják a hangulatot. Hiszen ebből a kis üvegből következik a fájdalom, a fájdalomból pedig a család lemészárolt maradványai, melyek minden bizonnyal a mai napig ott oszlanak a várfalon - ha a varjak nem vitték el a maradványokat. Az emlékek pedig ismét csak jönnek és jönnek, de most Mrograth nem fogja engedni, hogy átvegyék felette a hatalmat, s kínzó energiájuk szétáradjon a testében. Nem... Most egy Angyal van jelen, s az Ő tiszteletére még a gondolatoknak is kristálytisztának kell lenniük.*
- Bár nem oly régóta ismerjük egymás, de határozottan állíthatom, hogy az Idő három hét alatt nem tett olyat velem, mint Ön egy röpke másodperc alatt.
*Mosolyog rá sejtelmesen, bár szavai mind igazat szólnak. Nem csupán bóknak szánja a betűk kavalkádját, hanem bármily hihetetlen, de egy másodpercnyi bájos mosoly mintha egy tengernyi jégtáblát olvasztott volna fel.*
- Mondja csak... Ahhoz képest, hogy Kegyednek mennyi mindent kellett nélkülöznie, s mennyi minden jó érzés kimaradt az életéből... Hogy lehet ily vidám és gondoskodó?
*Bár a kérdést a hölgynek tette fel, mégis mintha az utolsó szó kimondása után a válasz saját magára vonatkozva is megfogalmazódna. Mrograth sosem volt kedves, sosem volt figyelmes, oly hűvös volt mindenkivel, akár a sarki szelek, most mégis úgy viselkedik, ahogy sosem szokott. S a furcsa ebben, hogy egy csepp mosolyt vagy mozdulatot sem kell magára erőltetnie, hanem minden egyes mozzanat mélységes boldogsággal tölti el. Szokatlan ez az egész... Mélyen megbúvó, szinte már-már elfeledett, vagy éppen láthatatlanná vált érzések törnek elő, s minden erejükkel azon vannak, hogy a felszínre törjenek. Bár ezeket a jégtáblák kezdetben megakadályozták, azonban amilyen gyorsan olvadnak, olyan tempóban jönnek elő azok a rejtett érzések.
'Hatalom, tekintély, tartás'. Ez a három szó határozott meg mindent uralkodásának ideje alatt, mely egy pillanat alatt vált semmissé. Ahogy Naime kimondja e szavakat, a férfi szemei kissé elkerekednek, de nem hagyja átadni magát a régi képeknek. Viszont nem tagadhatja, hogy bár sötét és hűvös volt az akkori légkör, mégis boldog volt...*
- Amíg Ön itt van, addig semmi jó sem fog eltűnni belőlem, hiszen már a tudatalattim is szólongat, szinte utasít, hogy Kegyed arcát ne merjem szomorúvá változtatni. S így immáron ezt ki is tűzöm célomként!
*Kihúzza magát, majd el is mosolyodik, s ő is közelebb húzza a székét a hölgyéhez úgy, hogy szegélyeik érintsék egymást - s ami még fontosabb, Mrograth fekete bőrnadrággal fedett lába is érinti Naime törékeny lábát. Kontraszt, kontraszt hátán... Ha a férfi magukat kívülről látná, tán még azt is gondolhatná, hogy megbabonázták, hiszen olyan hihetetlen, hogy egy ilyen külsőre sötét és hideg férfi milyen jól érzi magát egy ilyen angyali, bájos hölgy társaságában, ki nem félt odamenni hozzá, s bársonyos hangjával lágy szellőként dalolni.*
- Két zaklatott elme egymásra talált...
*Jegyzi halkan, 'mellékesen', pedig igen nagy tartalmat szán az egész mondatnak.
A hölgy kérdésére csak felkapja a fejét - méregzöld szemei szinte izzanak a vágytól és a szenvedélytől, ahogy tudatosulnak benne Naime szavai.*
- Nem... A kötelék már azóta meg volt, hogy mi erre a világra születtünk...
*Közel hajol hozzá, sápadtas kezét Naime kezére helyezi, s halkan, suttogva megszólal.*
- Viszont most egyesülnek, ezekben a kellemes percekben...
*Végül elhajol, de a döbbenet még mindig jól látszódik az arcán, hogy ez az egész feltételezés valójában mennyire is igaz. Olyan nincs ezen a világon, hogy két személy ennyire nagyon egymásra hangolódjék röpke egy óra után, s hogy az érintéseik hiánya szinte már fáj a másiknak...*
- Ugyan, Drága Hölgyem... Ezt remélem, Kegyed sem gondolta komolyan! *lendíti meg ujját a levegőben* Ha azt állítja, hogy Ön nem tűnik ki az átlagból, akkor ezzel a találkozásunkat is megpecsételi! *kacsint rá mosolyogva* Hiszen én jól ismerem magam, s ha más, legyen az bárki, idejött volna hozzám, akkor minden bizonnyal elhajtottam volna. S ha Kegyed nem lenne magasan átlagon felüli, akkor nem követtem volna minden egyes apró kis mozdulatát, ahogy betoppant ide a fogadóba.
*Vallja be őszintén, hiszen ezen nincs mit titkolni - egy gyönyörű, furcsa és vonzó kisugárzású hölgy... Mrograth immáron határozottan állíthatja, hogy Naime lett a gyengepontja.
Mikor a hölgy nem kérdez vissza nyelvbotlása után, a férfi csak sóhajt egy nagyot megkönnyebbüléseként. Az őszinte múltnak még nem jött el az ideje... Kár lenne a mai estét elrontani ezzel. Viszont, holnap is lesz nap, s azután is, Mrograthnak pedig határozott célja az, hogy ne engedje el ezt a hölgyemény, s úgy vigyázzon rá, mint a világ legértékesebb kincsére. Épp ezért varázsolja le pillanatok alatt arcáról a zavart vonásokat, s a vállán pihengető Naimét lágyan átöleli, majd fejét a hölgyére hajtja.
Érzi, ahogy szavai mögött mélyről eredő keserűség lakozik, így mikor kicsit rászorít a kezére, Mrograth megnyugtatóan másik kezét is ráhelyezi Naiméére, ezzel amolyan biztonságosabb érzést keltve.*
- Szörnyű... *hitetlenkedik* Egy ilyen teremtést magára hagyni, s így bánni vele?! *hunyja le szemeit, majd felemeli tekintetét, s állát helyezi a hölgy fejére* Azt kell mondjam, természetesen nem bántani akarom szavaimmal, de úgy hiszem, akik elhagyták Önt, azok nem voltak méltóak Kegyedhez. Vagy ezt jól tudták magukban, vagy a világ parancsolt rájuk... Ezt az egy magyarázatot tudom csak felhozni, hiszen számomra hihetetlen az, hogy így viselkedjenek egy ilyen hölggyel. Tán szépsége és jósága rémített meg mindenkit, s tartottak attól, hogy e két tulajdonsággal sokkal magasabb szintekre emelkedhet. *váratlanul felemeli fejét, hűvös kezével végigsimít Naime arcán, majd maga felé fordítja* S lám, még egy ilyen komor tekintetet is el tudott varázsolni. Én pedig ígérem, hogy míg engem lát, végig azon leszek, hogy bepótoljam a kimaradt szép emlékeket...
*Végül, ha nem húzza el magát a hölgy, lassú és nyugodt mozdulattal közel hajol hozzá, s bársonyos homlokára egy csókot hint. Szinte azonnal meg is borzong, a hideg rögtön kirázza, mintha csak villámcsapás érte volna. Szíve úgy kalapál, mintha ezernyi törpe monoton kalapálna odabent. Ha nem tudná, hogy nem lehetséges, akkor azt hinné, hogy szíve pillanatokon belül szakad ki testéből. Minden porcikáját elönti a mérhetetlen vágy, s egyre jobban érzi, hogy szinte már fáj neki, hogy nem érhet többször a hölgyhöz...*
- Új élet, új érzések, új vágyak...
*Jegyzi meg halkan, miközben Naime belé karol, s megindulnak a lépcső felé. Gondolatai mindvégig az angyali teremtésen járnak, mikor váratlanul megpillant a fogadó falán egy kitűzött, szépen mintázott papírt, mely a holnapi napra invitálja az embereket: a folyópartról indul egy hajó, mely egészen a kikötőig viszi az utasokat... Mrograth pár pillanatig kémleli a plakátot, majd feltűnően és sejtelmesen Naime felé pillant mosolyogva...
Végül újra megindul a szálláshely felé, fel a lépcsőn, s át a szűk kis folyosón. A kettes számú ajtó előtt áll meg végül, mikor észrevételét nem tartja magában.*
- Kettes? *néz le sejtelmesen a hölgyre* Azt hiszem, ezt pont nekünk találták ki.
*Nyitja ki végül az ajtót, majd feltárja azt, s kezével int egyet, hogy fáradjon csak beljebb. Végül a férfi is belép, s a zárat ismét beléphetetlenné varázsolja. A szobának van egy nagyobb ablaka, ahonnan tökéletesen látni az erdőt, s a felettük elszáguldó villámokat.
Bár a szobában van egy félig leégett gyertya, a férfinek mégsem áll szándékában fényt varázsolni, hanem meg akarja hagyni ezt a misztikus hangulatot: a félhomály, s az olykor felvillanó villámfények azok, melyek némi látást nyújtanak. Mrograth tudja jól, hogy Naime tart ettől a kietlen időtől, így halkan közelebb lép hozzá, s hátulról mindkét kezét ráfonja a hölgy csípőjére, végigsimít rajta, s elől, a hasánál összekulcsolja ujjait. Állát jobb vállára helyezi rá, s egy biztonságot nyújtó mozdulattal közelebb húzza magához. Nem szól egy szót sem, egyedül halk, kissé gyors lélegzetvételei azok, melyek kitűnnek a morgó viharból...*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-18 22:39:58
Üzenet elküldve: 2012-08-18 22:39:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kisétálnak a szobából, maguk mögött hagyva a titokzatos alakot és Jagen a kulcsok iránt érdeklődik.*
-A kulcsok? Hát persze, hogy nálam vannak.
*Elkezd matatni zsebeiben és előhalászik belőle 2 kulcsot.*
-Tessék. A tiéd a hatos.
*Átnyújtja a kulcsot társának és az övét is megnézi. "Ötös szoba." Olvassa magában a feliratot és a szobája felé megy. Kinyitja a zárat, amely halk kattanással jelzi, hogy már be lehet rajta menni. Tarrog nem igazán elemzi a szobát. Nem érdekli hol, csak aludjon valahol. A falnak dönti harci felszerelését, majd lassan az ágyra helyezi testét és becsukja szemeit de még nem tud elaludni. A holnapi munkán jár az esze. Mit, hogyan és hol fognak csinálni. Hosszú percek, talán egy óra is eltelik, mire végre elnyomja az álom.
Reggel végre kipihenten fekszik ágyában. Felkel a mosdókagyló felé veszi lépteit. Megengedi a csapot és a kezeiből formázott kis 'tálkába' gyűjti a vizet, amit arca megmosására használ fel.Felveszi a falnak döntött kardját és páncélzatát, és az ajtóhoz megy. Kinyitja, kimegy rajta és kívülről bezárja azt. "Vajon Jagen alszik még?" Társa szobája felé lépked és bekopog rajta.*
A hozzászólás írója (Tarrog Katil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.18 22:40:33
-A kulcsok? Hát persze, hogy nálam vannak.
*Elkezd matatni zsebeiben és előhalászik belőle 2 kulcsot.*
-Tessék. A tiéd a hatos.
*Átnyújtja a kulcsot társának és az övét is megnézi. "Ötös szoba." Olvassa magában a feliratot és a szobája felé megy. Kinyitja a zárat, amely halk kattanással jelzi, hogy már be lehet rajta menni. Tarrog nem igazán elemzi a szobát. Nem érdekli hol, csak aludjon valahol. A falnak dönti harci felszerelését, majd lassan az ágyra helyezi testét és becsukja szemeit de még nem tud elaludni. A holnapi munkán jár az esze. Mit, hogyan és hol fognak csinálni. Hosszú percek, talán egy óra is eltelik, mire végre elnyomja az álom.
Reggel végre kipihenten fekszik ágyában. Felkel a mosdókagyló felé veszi lépteit. Megengedi a csapot és a kezeiből formázott kis 'tálkába' gyűjti a vizet, amit arca megmosására használ fel.Felveszi a falnak döntött kardját és páncélzatát, és az ajtóhoz megy. Kinyitja, kimegy rajta és kívülről bezárja azt. "Vajon Jagen alszik még?" Társa szobája felé lépked és bekopog rajta.*
A hozzászólás írója (Tarrog Katil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.18 22:40:33
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-18 21:48:42
Üzenet elküldve: 2012-08-18 21:48:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
-Nincs több kérdésünk, majd akkor itt még találkozunk. *Mondja Jagen és kifelé indul a szobából. Amikor mind a ketten kiértek oda fordul Tarroghoz és mondja a továbbiakat .
-Hát végül itt a munka amiről beszéltünk. *Mosolyogva mondja. A folyosón még mindig nem sok zajt lehet hallani. Bár most vannak páran akik itt beszélgetnek.
-Talán jobb lenne most piheni ,holnap vár ránk a terep. *Jókorát ásít Jagen majd utána kérdezi Tarrogot.
-Ugye nálad vannak a szoba kulcsok? Már igen fáradt vagyok és el kéne az alvás. * Bár ez a munka nagyon foglakoztatta Jagent most csak az alvásra tud gondolni.
-Hát végül itt a munka amiről beszéltünk. *Mosolyogva mondja. A folyosón még mindig nem sok zajt lehet hallani. Bár most vannak páran akik itt beszélgetnek.
-Talán jobb lenne most piheni ,holnap vár ránk a terep. *Jókorát ásít Jagen majd utána kérdezi Tarrogot.
-Ugye nálad vannak a szoba kulcsok? Már igen fáradt vagyok és el kéne az alvás. * Bár ez a munka nagyon foglakoztatta Jagent most csak az alvásra tud gondolni.
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-17 23:32:57
Üzenet elküldve: 2012-08-17 23:32:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Silly Nimara és Agusto Da Vallo részére//
*Kicsit meglepődik, mikor közelebb lép, egy a fajtájából való egyed, hogy segítsen neki. Engedelmesen a férfire bízza magát és örül is neki, hogy végre kiegyenesedhet de a szavaknak amiket hall, annál kevésbé. Felháborítják a bókok amiket az ismeretlen intéz Silly felé. "Ezt a pofátlanságot! Csak becsöppen ide a semmiből és már Sillyre utazik!" Szidja magában a férfit.*
*Lassan felérnek az emeletre. Nem szól semmit, nehogy rosszat mondjon, más pedig nem nagyon jut eszébe a szidalmazáson kívül. Inkább meg se szólal. Némán tűri a beavatkozásokat magán, mígnem a bemutatkozásra kerül sor.*
-Helló! Rakin Kogjard!
*Mutatkozik be és kicsit jobban is érzi magát de ez hamar elszáll, mert Agusto figyelme ismét Sillyre terelődik. Hé haver! Silly az enyém megértetted? Gondolatait nem mondja ki hangosan és arcával is próbálja takarni érzéseit nehogy baj legyen belőle.*
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.17 23:57:10
*Kicsit meglepődik, mikor közelebb lép, egy a fajtájából való egyed, hogy segítsen neki. Engedelmesen a férfire bízza magát és örül is neki, hogy végre kiegyenesedhet de a szavaknak amiket hall, annál kevésbé. Felháborítják a bókok amiket az ismeretlen intéz Silly felé. "Ezt a pofátlanságot! Csak becsöppen ide a semmiből és már Sillyre utazik!" Szidja magában a férfit.*
*Lassan felérnek az emeletre. Nem szól semmit, nehogy rosszat mondjon, más pedig nem nagyon jut eszébe a szidalmazáson kívül. Inkább meg se szólal. Némán tűri a beavatkozásokat magán, mígnem a bemutatkozásra kerül sor.*
-Helló! Rakin Kogjard!
*Mutatkozik be és kicsit jobban is érzi magát de ez hamar elszáll, mert Agusto figyelme ismét Sillyre terelődik. Hé haver! Silly az enyém megértetted? Gondolatait nem mondja ki hangosan és arcával is próbálja takarni érzéseit nehogy baj legyen belőle.*
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.17 23:57:10
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370