Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:10:01
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:10:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sayua//
– Tudom, vöröske *mondja becézően*, rájöttem már, hogy nem vagy ostoba, és vigyázol magadra.
*Norke ezt dicséretnek szánja és komolyan is gondolja, annak ellenére, hogy az este, mikor megismerkedtek nagyon rosszul is elsülhetett volna. De szerencsére nem úgy történt. Túl vannak rajta, és ő meg van győződve arról, hogy Sayua tanult az esetből, és neki nem szükséges felhoznia a dolgot, példálóznia, főleg nem kell hegyi beszédet tartania.*
– Biztos *komolyan felel.* Egyébként pedig szerintem a fickónál sokat nyomott a latba a jelenléted. Azt hiszem, attól, hogy ott voltál velem, valahogy komolyabban vett engem is, nem volt bizalmatlan. Pedig általában az ilyen nagy házak eléggé megnézik, kit vegyenek fel, de gondolom, egy magányos csavargónál megbízhatóbbnak tűnik egy fiatalember, akivel ott a párja is. Te nem így látod?
*Aztán vár türelemmel, amíg Sayua végez a fürdéssel, és ahogy rá néz, rögtön tudja, hogy megéri.*
~Gyönyörű!~
*Görcsösen nyel, és kibírja, hogy nem esik neki.
Csöppet sem érdekli mennyire tökéletes vagy mennyire nem, nem érdeklik a mércék. Ő tudja, milyen jól illettek egymáshoz, mikor együtt aludtak, és nem felejti el a csókot a Holdudvarban.*
~Vajon túl korán lenne? Nem akarnám elijeszteni sem, de ha meg mégis akarná?~
*Norke félhangosan káromkodik, de közben lecsutakolja magát, aztán visszatér a szobába, többé- kevésbé, legalábbis a körülményekhez képest, szalonképesen.
Tekintete összeakad a lányéval.*
~Hacsak nem tévedek, akkor, de nem, nem tévedek, ő is, ahogy én. Egek!~
*Lassan lép közelebb, aztán egyszerűen felmászik az ágyra a végétől, fel a párnák felé, a két térdén és a tenyerein támaszkodva, míg végül Sayua fölé hajol.*
– Most szólj, ha szeretnéd, hogy mégis a padlón aludjak! Csak mondd, és megteszem!
*Közel hajol, az utolsó szavakat szinte már a lány ajkaira leheli, de még nem ér hozzá.*
//Sayua//
– Tudom, vöröske *mondja becézően*, rájöttem már, hogy nem vagy ostoba, és vigyázol magadra.
*Norke ezt dicséretnek szánja és komolyan is gondolja, annak ellenére, hogy az este, mikor megismerkedtek nagyon rosszul is elsülhetett volna. De szerencsére nem úgy történt. Túl vannak rajta, és ő meg van győződve arról, hogy Sayua tanult az esetből, és neki nem szükséges felhoznia a dolgot, példálóznia, főleg nem kell hegyi beszédet tartania.*
– Biztos *komolyan felel.* Egyébként pedig szerintem a fickónál sokat nyomott a latba a jelenléted. Azt hiszem, attól, hogy ott voltál velem, valahogy komolyabban vett engem is, nem volt bizalmatlan. Pedig általában az ilyen nagy házak eléggé megnézik, kit vegyenek fel, de gondolom, egy magányos csavargónál megbízhatóbbnak tűnik egy fiatalember, akivel ott a párja is. Te nem így látod?
*Aztán vár türelemmel, amíg Sayua végez a fürdéssel, és ahogy rá néz, rögtön tudja, hogy megéri.*
~Gyönyörű!~
*Görcsösen nyel, és kibírja, hogy nem esik neki.
Csöppet sem érdekli mennyire tökéletes vagy mennyire nem, nem érdeklik a mércék. Ő tudja, milyen jól illettek egymáshoz, mikor együtt aludtak, és nem felejti el a csókot a Holdudvarban.*
~Vajon túl korán lenne? Nem akarnám elijeszteni sem, de ha meg mégis akarná?~
*Norke félhangosan káromkodik, de közben lecsutakolja magát, aztán visszatér a szobába, többé- kevésbé, legalábbis a körülményekhez képest, szalonképesen.
Tekintete összeakad a lányéval.*
~Hacsak nem tévedek, akkor, de nem, nem tévedek, ő is, ahogy én. Egek!~
*Lassan lép közelebb, aztán egyszerűen felmászik az ágyra a végétől, fel a párnák felé, a két térdén és a tenyerein támaszkodva, míg végül Sayua fölé hajol.*
– Most szólj, ha szeretnéd, hogy mégis a padlón aludjak! Csak mondd, és megteszem!
*Közel hajol, az utolsó szavakat szinte már a lány ajkaira leheli, de még nem ér hozzá.*
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-18 11:41:02
Üzenet elküldve: 2015-10-18 11:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
-Persze, más helyzet. Tény, hogy nem is tudnám úgy megvédeni magam, ha bajba kerülnék, és biztosan többen is vennék a bátorságot, hogy megtámadjanak, de erre azért mindig figyeltem. nem aludtam el ott, ahol szem előtt voltam, és bárki kiszúrhatott magának, nem kéredzkedtem be idegenekhez, mindig meg tudtam oldani. tegnap este viszont tényleg felelőtlen voltam. *Sóhajt, beismerve botorságát.* nem hittem volna, hogy ilyen hosszú az út, ezért mertem egyedül, gyalog elindulni. csak a szerencsén múlt, hogy éppen arra jártál.
*Még szívesen odabökné a mondata végére, hogy "köszönöm! Hálás vagyok érte!", de már mondta elégszer, és nem szeretne ezzel a hálálkodással az agyára menni.*
-Biztos? Te intézted a szobát, te vetted az italt, még a munkalehetőséget is miattad kaptuk. *Számlálja ujjain, hogy eddig mi mindent intézett a férfi, miközben ő csak ment utána, és élvezte. nem szeretné, hogy azt higgye, neki ez a normális, vagy esetleg elvárja, hogy így foglalkozzanak vele. pont ellenkezőleg, kissé lelkiismeret-furdalása van, hogy eddig szinte kiszolgálta.
A kijelentésre csupán aprót bólint, miközben fejében hosszabbra fűzi válaszát.*
~Olyat, amit szeretnél... Aj, de sok mindent szeretnék; hozzábújni éjszaka, érezni testének melegét, biztonságot adó karjait; az ajkait, a csókját... mindent...~
*Pont amiatt távozott ilyen hirtelen, mert ő is azt szeretné, mint Norke, csak sokkal félénkebb, bátortalanabb, és bizonytalanabb. Fél, hogy kihasználják, de attól még jobban, hogy végül nem fog tudni ellenállni a csábításnak, és túl könnyedén beadja a derekát.
Gyorsan megmosakszik, megtörölközik, és indul is vissza a hálószobába. Halk sóhaj hagyja el ajkait, mikor a férfi biztosítja róla, hogy nem zavarja a látvány, és egy vidám mosoly is megjelenik arcán. Most, hogy megfürdött, sokkal frissebbnek és élénkebbnek érzi magát, teljesen elszállt az a kis fáradtság, ami a hosszú út miatt tört rá.*
-Menj csak, én addig bebújok az ágyba.
*Mosolyodik el, bár közben agya csak úgy jár, hogy feldolgozzon egy nagyon fontos kérdést: meztelenül, vagy törölközőben? Ugyanis már sikerült megtapasztalnia, hogy milyen hatással van Norkéra, és nyilván nem szeretné kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy ruha nélkül fekszik mellette, viszont törölközőben sem szeretne. Kényelmetlen benne ülni vagy feküdni, arról nem is beszélve, hogy összevizezi az ágyneműt. Talán az lesz a legokosabb, ha leveti a törölközőt, és bebugyolálja magát a takaróba. Akkor neki sem kell aggódnia nem épp tökéletes testének látványa miatt, (noha már elég sokat mutatott belőle, de a ruha akkor is takart eleget, elfedve apró, testi hibáit) és amiatt sem, hogy rossz dolgokra sarkallná a másikat. Habár meg kell hagyni, valahol a lelke mélyén nagyon is tetszettek neki azok a kívánó pillantások, hiszen melyik nő ne venné bóknak, ha megnézné őt egy férfi magának. Arról nem is beszélve, mennyire élvezné, ha meztelen testén végigfutna az az érdes tenyér, ami már arcát is simogatta...
A törölközőt leteríti az egyik székre, hogy könnyebben megszáradhasson, majd leül az ágy szélére, lábait törökülésbe felhúzva, hátát a fejtámlának vetve. Magára teríti az egyik takarót, amely így karjait, mellkasát, hasát, lábait, szinte mindent takar csupasz vállain kívül. Azt csak azért hagyja szabadon, hogy kicsit levegőzhessen még forró bőre, hiszen a takaró alatt olyan, mintha egy gőzkabinban lenne.*
-Persze, gyere csak!
*Nem csak Norkét, őt is letaglózza a látvány. Legszívesebben felpattanna, és így ahogy van, anyaszült meztelenül ölelné magához a nedves, izmos férfi testet. De természetesen nem teszi, csupán egy vágyakozó pillantást ereszt meg, ahogy végigtekint az érkezőn.*
//Norke//
-Persze, más helyzet. Tény, hogy nem is tudnám úgy megvédeni magam, ha bajba kerülnék, és biztosan többen is vennék a bátorságot, hogy megtámadjanak, de erre azért mindig figyeltem. nem aludtam el ott, ahol szem előtt voltam, és bárki kiszúrhatott magának, nem kéredzkedtem be idegenekhez, mindig meg tudtam oldani. tegnap este viszont tényleg felelőtlen voltam. *Sóhajt, beismerve botorságát.* nem hittem volna, hogy ilyen hosszú az út, ezért mertem egyedül, gyalog elindulni. csak a szerencsén múlt, hogy éppen arra jártál.
*Még szívesen odabökné a mondata végére, hogy "köszönöm! Hálás vagyok érte!", de már mondta elégszer, és nem szeretne ezzel a hálálkodással az agyára menni.*
-Biztos? Te intézted a szobát, te vetted az italt, még a munkalehetőséget is miattad kaptuk. *Számlálja ujjain, hogy eddig mi mindent intézett a férfi, miközben ő csak ment utána, és élvezte. nem szeretné, hogy azt higgye, neki ez a normális, vagy esetleg elvárja, hogy így foglalkozzanak vele. pont ellenkezőleg, kissé lelkiismeret-furdalása van, hogy eddig szinte kiszolgálta.
A kijelentésre csupán aprót bólint, miközben fejében hosszabbra fűzi válaszát.*
~Olyat, amit szeretnél... Aj, de sok mindent szeretnék; hozzábújni éjszaka, érezni testének melegét, biztonságot adó karjait; az ajkait, a csókját... mindent...~
*Pont amiatt távozott ilyen hirtelen, mert ő is azt szeretné, mint Norke, csak sokkal félénkebb, bátortalanabb, és bizonytalanabb. Fél, hogy kihasználják, de attól még jobban, hogy végül nem fog tudni ellenállni a csábításnak, és túl könnyedén beadja a derekát.
Gyorsan megmosakszik, megtörölközik, és indul is vissza a hálószobába. Halk sóhaj hagyja el ajkait, mikor a férfi biztosítja róla, hogy nem zavarja a látvány, és egy vidám mosoly is megjelenik arcán. Most, hogy megfürdött, sokkal frissebbnek és élénkebbnek érzi magát, teljesen elszállt az a kis fáradtság, ami a hosszú út miatt tört rá.*
-Menj csak, én addig bebújok az ágyba.
*Mosolyodik el, bár közben agya csak úgy jár, hogy feldolgozzon egy nagyon fontos kérdést: meztelenül, vagy törölközőben? Ugyanis már sikerült megtapasztalnia, hogy milyen hatással van Norkéra, és nyilván nem szeretné kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy ruha nélkül fekszik mellette, viszont törölközőben sem szeretne. Kényelmetlen benne ülni vagy feküdni, arról nem is beszélve, hogy összevizezi az ágyneműt. Talán az lesz a legokosabb, ha leveti a törölközőt, és bebugyolálja magát a takaróba. Akkor neki sem kell aggódnia nem épp tökéletes testének látványa miatt, (noha már elég sokat mutatott belőle, de a ruha akkor is takart eleget, elfedve apró, testi hibáit) és amiatt sem, hogy rossz dolgokra sarkallná a másikat. Habár meg kell hagyni, valahol a lelke mélyén nagyon is tetszettek neki azok a kívánó pillantások, hiszen melyik nő ne venné bóknak, ha megnézné őt egy férfi magának. Arról nem is beszélve, mennyire élvezné, ha meztelen testén végigfutna az az érdes tenyér, ami már arcát is simogatta...
A törölközőt leteríti az egyik székre, hogy könnyebben megszáradhasson, majd leül az ágy szélére, lábait törökülésbe felhúzva, hátát a fejtámlának vetve. Magára teríti az egyik takarót, amely így karjait, mellkasát, hasát, lábait, szinte mindent takar csupasz vállain kívül. Azt csak azért hagyja szabadon, hogy kicsit levegőzhessen még forró bőre, hiszen a takaró alatt olyan, mintha egy gőzkabinban lenne.*
-Persze, gyere csak!
*Nem csak Norkét, őt is letaglózza a látvány. Legszívesebben felpattanna, és így ahogy van, anyaszült meztelenül ölelné magához a nedves, izmos férfi testet. De természetesen nem teszi, csupán egy vágyakozó pillantást ereszt meg, ahogy végigtekint az érkezőn.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-17 18:42:02
Üzenet elküldve: 2015-10-17 18:42:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sayua//
*Elkomolyodva néz a lányra, nem igazán tetszik neki, amit hal, sem az erdők, sem a templomok, főleg nem úgy, hogy Sayua egyedül volt.*
– Maradjunk annyiban, hogy az ágy sokkal jobb. És még valami, én nem becsülöm le a nőket, talán ezt már tudod, de akkor is azt mondom, nem ugyanaz, ha én alszom egyedül egy bokor alatt, vagy ha te.
*Ez nem állt meg benne, nem teheti, hogy nem szól, de egyszerűen az elképzelés se tetszik neki, hogy a lány kiszolgáltatott lehet.
De az sem, hogy fizessen a szobáért.*
– Semmivel. A szoba el van intézve *vágja rá. Majd aprót bólint.* És nem baj, jólesik. De tudod, semmit nem várok el, csak olyat tégy, amit te is szeretnél.
*Apró mosollyal nézi a lányt, Aztán mellé heveredik, és megpróbálja, ahogy Sayua mondja, könyökölve és a párnán fekve is, hogy milyen a látvány. Biztosan csodás persze, de a lány hajának érintése az arcán még jobb, és valahogy teljesen elvonja a figyelmét az ablakról.
Már éppen utána nyúlna, átkarolná a derekát és magához húzná, mikor Sayua felpattan. Norke magában káromkodik csak, de aztán az arcára erőltet egy mosolyt, és bólint.*
– Rendben, én nem megyek sehova.
*Amíg a lányra vár visszadől a párnára, oda, ahol egy perce még Sayua feje nyugodott és mélyet sóhajt.*
~Veszett hosszú lesz ez az éjszaka. De nem használhatom ki őt. Félek meggyűlölne utána, és azt nem akarom.~
– Nem, persze, hogy nem *válaszol rögtön, és csak utána néz fel.
A szája résnyire nyitva marad, szemei tágra nyílnak, úgy issza be a látványt. És már pontosan tudja, azonnal muszáj megfürödnie, méghozzá jeges vízben, különben még ki tudja, hogy mire ragadtatná magát. Például a lányra ugrana és elmarná azt a nevetséges törölközőt tőle, ami talán lehet, hogy valamit takar, de más dolgokat meg mutat és sokkal többet sejtet.*
– Nem, és nem. Maradj nyugodtan, de bújj be a takaró alá, hűvös van, még ha te nem is érzed, nem szeretném, hogy megfázz!
~Igen, ha betakarózik, és nem látom, akkor talán képes leszek normálisan viselkedni, és nem vetem rá magam fél percen belül.~
– Én is megmosakszom *teszi még hozzá, és most ő masírozik be a kis fürdőkamrába, ahol szinte mellbe csapja a finom meleg pára és a lány illata.*
~Hogy az ég szakadna el? Mit csinálok, ha… ha…?~
*Norke az ajtónak dől, és lassan fújja ki a levegőt, próbál lenyugodni, de a teste még nem engedelmeskedik az akaratának. Akarja a lányt, minden idegszálával őt akarja és csak reméli, hogy némi időhúzás, és egy hideg vizes mosakodás némileg enyhít a kínjain, legalább annyira, hogy képes legyen viselkedni.
Gyorsan lecsutakolja magát, az eredmény ugyan megkérdőjelezhető, mármint a nyugtatás terén, de a semminél jobb és több.
Visszaveszi a nadrágját, biztos, ami biztos, de az ingét nem, azt átnyomja a vízben és kiteríti. Nagyjából meg is törölközik, de a hajából még kicsit folyik a víz, ezért a nyakába dob egy törölközőt.
Résre nyitja az ajtót a szoba felé.*
– Bejöhetek?
//Sayua//
*Elkomolyodva néz a lányra, nem igazán tetszik neki, amit hal, sem az erdők, sem a templomok, főleg nem úgy, hogy Sayua egyedül volt.*
– Maradjunk annyiban, hogy az ágy sokkal jobb. És még valami, én nem becsülöm le a nőket, talán ezt már tudod, de akkor is azt mondom, nem ugyanaz, ha én alszom egyedül egy bokor alatt, vagy ha te.
*Ez nem állt meg benne, nem teheti, hogy nem szól, de egyszerűen az elképzelés se tetszik neki, hogy a lány kiszolgáltatott lehet.
De az sem, hogy fizessen a szobáért.*
– Semmivel. A szoba el van intézve *vágja rá. Majd aprót bólint.* És nem baj, jólesik. De tudod, semmit nem várok el, csak olyat tégy, amit te is szeretnél.
*Apró mosollyal nézi a lányt, Aztán mellé heveredik, és megpróbálja, ahogy Sayua mondja, könyökölve és a párnán fekve is, hogy milyen a látvány. Biztosan csodás persze, de a lány hajának érintése az arcán még jobb, és valahogy teljesen elvonja a figyelmét az ablakról.
Már éppen utána nyúlna, átkarolná a derekát és magához húzná, mikor Sayua felpattan. Norke magában káromkodik csak, de aztán az arcára erőltet egy mosolyt, és bólint.*
– Rendben, én nem megyek sehova.
*Amíg a lányra vár visszadől a párnára, oda, ahol egy perce még Sayua feje nyugodott és mélyet sóhajt.*
~Veszett hosszú lesz ez az éjszaka. De nem használhatom ki őt. Félek meggyűlölne utána, és azt nem akarom.~
– Nem, persze, hogy nem *válaszol rögtön, és csak utána néz fel.
A szája résnyire nyitva marad, szemei tágra nyílnak, úgy issza be a látványt. És már pontosan tudja, azonnal muszáj megfürödnie, méghozzá jeges vízben, különben még ki tudja, hogy mire ragadtatná magát. Például a lányra ugrana és elmarná azt a nevetséges törölközőt tőle, ami talán lehet, hogy valamit takar, de más dolgokat meg mutat és sokkal többet sejtet.*
– Nem, és nem. Maradj nyugodtan, de bújj be a takaró alá, hűvös van, még ha te nem is érzed, nem szeretném, hogy megfázz!
~Igen, ha betakarózik, és nem látom, akkor talán képes leszek normálisan viselkedni, és nem vetem rá magam fél percen belül.~
– Én is megmosakszom *teszi még hozzá, és most ő masírozik be a kis fürdőkamrába, ahol szinte mellbe csapja a finom meleg pára és a lány illata.*
~Hogy az ég szakadna el? Mit csinálok, ha… ha…?~
*Norke az ajtónak dől, és lassan fújja ki a levegőt, próbál lenyugodni, de a teste még nem engedelmeskedik az akaratának. Akarja a lányt, minden idegszálával őt akarja és csak reméli, hogy némi időhúzás, és egy hideg vizes mosakodás némileg enyhít a kínjain, legalább annyira, hogy képes legyen viselkedni.
Gyorsan lecsutakolja magát, az eredmény ugyan megkérdőjelezhető, mármint a nyugtatás terén, de a semminél jobb és több.
Visszaveszi a nadrágját, biztos, ami biztos, de az ingét nem, azt átnyomja a vízben és kiteríti. Nagyjából meg is törölközik, de a hajából még kicsit folyik a víz, ezért a nyakába dob egy törölközőt.
Résre nyitja az ajtót a szoba felé.*
– Bejöhetek?
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-17 10:54:47
Üzenet elküldve: 2015-10-17 10:54:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Olyan szinten gémberedett el minden tagja, hogy már nem is érzi a fájdalmat. Cserébe, mikor megnyílik az ajtó és a hím megmozdítja, heves tűszúrásokkal tér vissza a kín. S talán sikítana is, ha nem lenne kitömve a szája. A kötél elvágása ellazítja a gúzsba kötött karok és lábak tartását, de ettől még nem fog tudni megmozdulni egy ideig. Vállízületeiről ugyan lemegy a terhelés, de a fájdalom szinte eszét veszi.
A jó tanácsot persze megfogadja, és bizony isten, tanult a leckéből, melyet Kharasshitól kapott. Most már tudja, hogy a felszín sem más, mint a mélység. Épp csak a felszíniek gőgösebb és önteltebb lények. De nem kevésbé könyörtelenek. Sőt. A megbánásnak és szánalomnak még szikrája sincs bennük. Hát akkor miért is ítélik el a mélység gyermekeit?
Gyűlöli Kharasshit. Tudja azt is, hogy amint lehetősége nyílik, végezni fog a hímmel. persze, addig még lehet, hogy sok víz fog lefolyni a folyón, de el fogja érni a célját.
Hosszú percek telnek el, mire képes annyira mozdulni, hogy kitolva a szekrény ajtót, végre kinyújtsa a lábát, és karjait a teste elő húzza. Újabb fertályórába kerül, mire kigurul onnan, s elnyújtózva a padlaton végre eljusson odáig, hogy még zsibbadó ujjakkal megszabadítsa magát a száját lezáró kötéstől. Fájdalmat okoz, ahogy letépi nyelvéről a rászáradt rongyot, ahogy állkapcsát kínlódva összezárja. S újabb fertályóra, míg eljut az asztalig, melyen kancsóban ivóvíz áll. Majd percek, mire végre megkaparintja, s apró kortyokban inni is tud.
A kínlódás szakaszai rövidülnek, ahogy végtagjaiba visszatér az élet, ahogy szomjúságát elmulasztja. Nem öltözik még fel. A szoba még kifizetve. Így felmászik az ágyra, magára húzza a takarót, és végre nyugodtan alszik egyet.*
*Jó pár órával később ébred, viszonylag pihenten, de az átéltek tanulságával lelkében. Most jut csak el odáig, hogy gyors mosakodás után megnézze, mit is hagyott számára a hím. Bosszúsan konstatálja, hogy Kharasshi D'Rake az erszényét is elvitte, benne az összes pénzével, 345 arannyal.
Egyedül a ruháit és a tőrt hagyta meg neki. Talán mert a tőr nem annyira értékes. Mindenesetre azzal legalább tud kezdeni valamit majd. Mert ételre, szállásra továbbra is szüksége lesz.
Felöltözködik, aztán az ágy szélén ülve próbálja meg végig gondolni, mit is tegyen.
Nos hát: Meg fogja keresni a hímet. Megkeresi, és visszaveszi tőle kamatostól, amit elvett. Ez lesz az elsődleges, a legfontosabb feladata. Minden más csak ennek lesz alárendelve. Viszont nem foghat bele ostobán.
Mivel ily módon döntésre jut, nekilát, összecsomagolja holmiját, majd vállára véve a batyut, maga is elhagyja a helyet.*
A hozzászólás írója (Arixu Arkenath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.17 11:39:20
*Olyan szinten gémberedett el minden tagja, hogy már nem is érzi a fájdalmat. Cserébe, mikor megnyílik az ajtó és a hím megmozdítja, heves tűszúrásokkal tér vissza a kín. S talán sikítana is, ha nem lenne kitömve a szája. A kötél elvágása ellazítja a gúzsba kötött karok és lábak tartását, de ettől még nem fog tudni megmozdulni egy ideig. Vállízületeiről ugyan lemegy a terhelés, de a fájdalom szinte eszét veszi.
A jó tanácsot persze megfogadja, és bizony isten, tanult a leckéből, melyet Kharasshitól kapott. Most már tudja, hogy a felszín sem más, mint a mélység. Épp csak a felszíniek gőgösebb és önteltebb lények. De nem kevésbé könyörtelenek. Sőt. A megbánásnak és szánalomnak még szikrája sincs bennük. Hát akkor miért is ítélik el a mélység gyermekeit?
Gyűlöli Kharasshit. Tudja azt is, hogy amint lehetősége nyílik, végezni fog a hímmel. persze, addig még lehet, hogy sok víz fog lefolyni a folyón, de el fogja érni a célját.
Hosszú percek telnek el, mire képes annyira mozdulni, hogy kitolva a szekrény ajtót, végre kinyújtsa a lábát, és karjait a teste elő húzza. Újabb fertályórába kerül, mire kigurul onnan, s elnyújtózva a padlaton végre eljusson odáig, hogy még zsibbadó ujjakkal megszabadítsa magát a száját lezáró kötéstől. Fájdalmat okoz, ahogy letépi nyelvéről a rászáradt rongyot, ahogy állkapcsát kínlódva összezárja. S újabb fertályóra, míg eljut az asztalig, melyen kancsóban ivóvíz áll. Majd percek, mire végre megkaparintja, s apró kortyokban inni is tud.
A kínlódás szakaszai rövidülnek, ahogy végtagjaiba visszatér az élet, ahogy szomjúságát elmulasztja. Nem öltözik még fel. A szoba még kifizetve. Így felmászik az ágyra, magára húzza a takarót, és végre nyugodtan alszik egyet.*
*Jó pár órával később ébred, viszonylag pihenten, de az átéltek tanulságával lelkében. Most jut csak el odáig, hogy gyors mosakodás után megnézze, mit is hagyott számára a hím. Bosszúsan konstatálja, hogy Kharasshi D'Rake az erszényét is elvitte, benne az összes pénzével, 345 arannyal.
Egyedül a ruháit és a tőrt hagyta meg neki. Talán mert a tőr nem annyira értékes. Mindenesetre azzal legalább tud kezdeni valamit majd. Mert ételre, szállásra továbbra is szüksége lesz.Felöltözködik, aztán az ágy szélén ülve próbálja meg végig gondolni, mit is tegyen.
Nos hát: Meg fogja keresni a hímet. Megkeresi, és visszaveszi tőle kamatostól, amit elvett. Ez lesz az elsődleges, a legfontosabb feladata. Minden más csak ennek lesz alárendelve. Viszont nem foghat bele ostobán.
Mivel ily módon döntésre jut, nekilát, összecsomagolja holmiját, majd vállára véve a batyut, maga is elhagyja a helyet.*
A hozzászólás írója (Arixu Arkenath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.17 11:39:20
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-16 17:19:01
Üzenet elküldve: 2015-10-16 17:19:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Kharasshi úgy alszik, mint akit leütöttek. Nem mondhatni, hogy piszkálja a lelkiismeret a szekrénybe csomagolt nőstény miatt. Sosem érzett szánalmat azok iránt, akik nem tudják felmérni a helyzetüket az erőviszonyok tükrében. Arixu pedig kevés tehetséget mutat a határok felismerésében.
Kharassi nagyon jól tudja, milyen a kényszerhelyzet. Fivére tett róla, hogy megtanulja lenyelni a dühét, s amikor mégis áthágta ezt a fontos szabályt, meg is kapta érte a fájdalmas leckét. Ők viszont fivérek. Ez a lány senkije.
Bár a lelkiismeret nem háborgatja, mégis elég korán kiveti az ágy, méghozzá azzal a kellemetlen érzéssel, hogy bátyja visszatérte egy tetves estével közelebb került hozzá, bármikor is legyen a pontos ideje.
Gyorsan megmosdik egy kicsit az erre a célra ott lévő vízből, felöltözködik és a batyujába tömködi az immár száraz holmijait.
Szakít rá egy kis időt, hogy Arixu cókmókját az ágyra borítsa és a használható vagy értékesebbnek tűnő dolgokat magához vegye. Ezeket is elpakolja szépen, a ruhaneműket otthagyja, mert az az igazság, hogy semmi kedve cipelni. Csak ezután lép a szekrényhez. Kinyitja az ajtót úgy igazítja a lányt, hogy el tudja vágni a köteleit. A szájpecket majd megoldja magának. Nem tart ellenállástól, hiszen valószínűleg úgy el van már gémberedve szerencsétlen, hogy nagy eséllyel csak eldől, mint egy rongybaba.
Kharasshi a vállára kanyarítja a holmiját és már indul is kifelé.*
- Tanuld meg felmérni a lehetőségeidet, mielőtt cselekszel, nőstény! *hagyja ott Arixunak a tanácsot amolyan végszóként ebben a rövidke bohózatban.
Az ajtó bevágódik mögötte, Kharasshi pedig már lefelé tart a lépcsőn, hogy a fogadón átvágva maga mögött hagyja a helyet.*
*Kharasshi úgy alszik, mint akit leütöttek. Nem mondhatni, hogy piszkálja a lelkiismeret a szekrénybe csomagolt nőstény miatt. Sosem érzett szánalmat azok iránt, akik nem tudják felmérni a helyzetüket az erőviszonyok tükrében. Arixu pedig kevés tehetséget mutat a határok felismerésében.
Kharassi nagyon jól tudja, milyen a kényszerhelyzet. Fivére tett róla, hogy megtanulja lenyelni a dühét, s amikor mégis áthágta ezt a fontos szabályt, meg is kapta érte a fájdalmas leckét. Ők viszont fivérek. Ez a lány senkije.
Bár a lelkiismeret nem háborgatja, mégis elég korán kiveti az ágy, méghozzá azzal a kellemetlen érzéssel, hogy bátyja visszatérte egy tetves estével közelebb került hozzá, bármikor is legyen a pontos ideje.
Gyorsan megmosdik egy kicsit az erre a célra ott lévő vízből, felöltözködik és a batyujába tömködi az immár száraz holmijait.
Szakít rá egy kis időt, hogy Arixu cókmókját az ágyra borítsa és a használható vagy értékesebbnek tűnő dolgokat magához vegye. Ezeket is elpakolja szépen, a ruhaneműket otthagyja, mert az az igazság, hogy semmi kedve cipelni. Csak ezután lép a szekrényhez. Kinyitja az ajtót úgy igazítja a lányt, hogy el tudja vágni a köteleit. A szájpecket majd megoldja magának. Nem tart ellenállástól, hiszen valószínűleg úgy el van már gémberedve szerencsétlen, hogy nagy eséllyel csak eldől, mint egy rongybaba.
Kharasshi a vállára kanyarítja a holmiját és már indul is kifelé.*
- Tanuld meg felmérni a lehetőségeidet, mielőtt cselekszel, nőstény! *hagyja ott Arixunak a tanácsot amolyan végszóként ebben a rövidke bohózatban.
Az ajtó bevágódik mögötte, Kharasshi pedig már lefelé tart a lépcsőn, hogy a fogadón átvágva maga mögött hagyja a helyet.*
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-15 18:03:43
Üzenet elküldve: 2015-10-15 18:03:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Bevallható, hogy volt pár nyomorult éjszakája. Ezek száma erőteljesen növekedett azáltal, hogy a felszínre jött. Mondhatni, azóta alig volt normális. S egy újabbat, ha lehet minden eddigit felülmúlót tudhat majd magáénak.
A huzakodás megakad az ajtó előtt, ökle lesújt. Hogy nem egészen oda, ahová tervezte, ez is benne van a pakliban. A kíntól torkára szoruló kar azonban oly mértékben zárja el a levegő útját, hogy képtelen pótolni az elhasználtat, de még a régit sem képes kifújni. Se be, se ki. Kapálózni kezd kezével, lábával, mint rongybáb a bábmester kezében. Csapkod ide, és oda is, de nem több kétségbeesett rángásoknál. Még utoljára végig szántja körmeivel a hím karját, aztán ennyi. Sötétség borul elméjére.
Hogy a padlóra ejti, majd megkötözik, és száját is eltömik, azt már nem érzi. A jótékony homály ölelő karjaiba vonja, s egyelőre kíntól mentes ájulást bocsát rá. Azt sem érzi még, hogy testét a szekrénybe gyűrik, hogy feje hangosan koppan a fa lapján.
Kicsivel később csend és sötétség hull a világra.*
*Talán már a hajnal közeledtével tör felszínre az ájulatból, bár ez még nem az eszmélet. Az ájulat álomba vált át, zavaros képekkel bombázva a nőstény agyát. Újra a hegyek között jár, már a felszínen. Látja, ahogy a vihar közeleg, őrült erővel tolva maga előtt a hideget. Reszketni kezd a rátörő fagytól, ahogy a lavina beborítja. Fuldoklik a sötétben, és szinte minden tagját szorítja, nyomja a rázuhant hó. Sikítani szeretne, vagy legalább könyörögni a viharhoz nyamvadt életéért. De nem meri kinyitni a száját, mert tudja, ha megteszi, teleszalad hóval, és megfullad.
Valahol itt lökődik felszínre a tudata végleg. A fájdalom karjaiba hasít bele először. Vállízületeibe, ahogy könyörtelenül hátracsavarták karjait. Csuklóit erősen kötözték össze. Aztán a lábait is bokánál, s a két köteléket egymáshoz rögzítették. Most nem tudná megcsinálni az erdőszéli mutatványt. Aztán rájön, miért olyan kínzóan szomjas, ahogy állkapcsába is kín hasít. Felpeckelt szája rászáradt már a rongyra, nyelni is képtelen. Ráadásul rettenetesen fázik. Rájön, meztelen még mindig, talán csak a pici alsónemű takarja még szemérmét.
Felnyög, bár vélhetően nem sok értelme van, hiszen nem hallja senki. Próbál kicsit változtatni helyzetén, de mozgástere igen szűk, s ezáltal máris rájön, bezárták valahová. Elméjébe villan a szoba képe, s beugrik a szekrény. Csak abban van annyi hely, ahová vékony alakja befér.*
~Átkozott hím.~
*Nem tudja, hogy az ajtó felé néz-e, vagy sem, de erejét összeszedi, s megpróbál belerúgni egyet a szekrény fájába.
Odakint már dereng a hajnal, de ezt ő nem tudhatja.*
*Bevallható, hogy volt pár nyomorult éjszakája. Ezek száma erőteljesen növekedett azáltal, hogy a felszínre jött. Mondhatni, azóta alig volt normális. S egy újabbat, ha lehet minden eddigit felülmúlót tudhat majd magáénak.
A huzakodás megakad az ajtó előtt, ökle lesújt. Hogy nem egészen oda, ahová tervezte, ez is benne van a pakliban. A kíntól torkára szoruló kar azonban oly mértékben zárja el a levegő útját, hogy képtelen pótolni az elhasználtat, de még a régit sem képes kifújni. Se be, se ki. Kapálózni kezd kezével, lábával, mint rongybáb a bábmester kezében. Csapkod ide, és oda is, de nem több kétségbeesett rángásoknál. Még utoljára végig szántja körmeivel a hím karját, aztán ennyi. Sötétség borul elméjére.
Hogy a padlóra ejti, majd megkötözik, és száját is eltömik, azt már nem érzi. A jótékony homály ölelő karjaiba vonja, s egyelőre kíntól mentes ájulást bocsát rá. Azt sem érzi még, hogy testét a szekrénybe gyűrik, hogy feje hangosan koppan a fa lapján.
Kicsivel később csend és sötétség hull a világra.*
*Talán már a hajnal közeledtével tör felszínre az ájulatból, bár ez még nem az eszmélet. Az ájulat álomba vált át, zavaros képekkel bombázva a nőstény agyát. Újra a hegyek között jár, már a felszínen. Látja, ahogy a vihar közeleg, őrült erővel tolva maga előtt a hideget. Reszketni kezd a rátörő fagytól, ahogy a lavina beborítja. Fuldoklik a sötétben, és szinte minden tagját szorítja, nyomja a rázuhant hó. Sikítani szeretne, vagy legalább könyörögni a viharhoz nyamvadt életéért. De nem meri kinyitni a száját, mert tudja, ha megteszi, teleszalad hóval, és megfullad.
Valahol itt lökődik felszínre a tudata végleg. A fájdalom karjaiba hasít bele először. Vállízületeibe, ahogy könyörtelenül hátracsavarták karjait. Csuklóit erősen kötözték össze. Aztán a lábait is bokánál, s a két köteléket egymáshoz rögzítették. Most nem tudná megcsinálni az erdőszéli mutatványt. Aztán rájön, miért olyan kínzóan szomjas, ahogy állkapcsába is kín hasít. Felpeckelt szája rászáradt már a rongyra, nyelni is képtelen. Ráadásul rettenetesen fázik. Rájön, meztelen még mindig, talán csak a pici alsónemű takarja még szemérmét.
Felnyög, bár vélhetően nem sok értelme van, hiszen nem hallja senki. Próbál kicsit változtatni helyzetén, de mozgástere igen szűk, s ezáltal máris rájön, bezárták valahová. Elméjébe villan a szoba képe, s beugrik a szekrény. Csak abban van annyi hely, ahová vékony alakja befér.*
~Átkozott hím.~
*Nem tudja, hogy az ajtó felé néz-e, vagy sem, de erejét összeszedi, s megpróbál belerúgni egyet a szekrény fájába.
Odakint már dereng a hajnal, de ezt ő nem tudhatja.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-15 16:02:12
Üzenet elküldve: 2015-10-15 16:02:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Igen-igen, pontosan ez az, ami a nősténykével való viszonyát jellemzi: egy változó meredekséggel lefelé tartó lejtő.
Mivel a Arixu nyakát szorosan tartja könyökhajlatának satujába fogva, a lány feje nagyjából a mellkasának szorul, így nincs igazán mozgástere. A Kharasshi karjába vájó körmök véres csíkokat hagynak maguk után, de ennyi nem fogja visszafogni a hímet. A csapkolódás a lány szerencsétlenségére betalál. Nem teljesen úgy, ahogy szánta, de így is elég kellemetlen, hogy Kharasshi ne vegye figyelembe a torkocska szorításában a levegő alapvető igényét. Valószínűleg kis híja van csupán, hogy a fájdalomtól görcsbe rándult izmok nem roppantják el a nőstény nyakát. Vörös köd önti el a mélységi elméjét. Túl sok elfojtott indulat szelepjét rúgta le most teli talppal ez az ostoba csitri.
Csak akkor kap észbe, amikor Arixu erőtlenedő kapálózása ernyedt ájultságba fordul. Zihálva ereszti el, s hagyja a padlóra zuhanni a testet. Fogalma sincs, hogy van-e még benne élet, de kell néhány szusszanásnyi idő, míg az észérvek ennek kiderítésére hajtják.*
~Él.~
*Az első gondolata, hogy kihúzza az ajtó elé és nem foglalkozik vele többet, de szeretne végre pihenni, s ha egy szinte pucér, ájult nőstényt hajít az ajtaja elé, megeshet, hogy valamiféle házirendi pontot sért. Így hát elnapolja a dolgot, s ahogy Arixu is említette, az újrakezdés mezsgyéjére lép. Gúzsba köti a lányt, de ezúttal sokkal alaposabban. A szájába gyűri a vacsorához mellékelt kéztörlő kendők egyikét, a másikkal pedig a helyére rögzíti. Az egész csomagot pedig szépen bezsuppolja a szekrénybe.
Ha a nősténynek volt már vacak éjszakája, akkor ez a mai nagyságrendekkel meg fogja előzni.*
*Igen-igen, pontosan ez az, ami a nősténykével való viszonyát jellemzi: egy változó meredekséggel lefelé tartó lejtő.
Mivel a Arixu nyakát szorosan tartja könyökhajlatának satujába fogva, a lány feje nagyjából a mellkasának szorul, így nincs igazán mozgástere. A Kharasshi karjába vájó körmök véres csíkokat hagynak maguk után, de ennyi nem fogja visszafogni a hímet. A csapkolódás a lány szerencsétlenségére betalál. Nem teljesen úgy, ahogy szánta, de így is elég kellemetlen, hogy Kharasshi ne vegye figyelembe a torkocska szorításában a levegő alapvető igényét. Valószínűleg kis híja van csupán, hogy a fájdalomtól görcsbe rándult izmok nem roppantják el a nőstény nyakát. Vörös köd önti el a mélységi elméjét. Túl sok elfojtott indulat szelepjét rúgta le most teli talppal ez az ostoba csitri.
Csak akkor kap észbe, amikor Arixu erőtlenedő kapálózása ernyedt ájultságba fordul. Zihálva ereszti el, s hagyja a padlóra zuhanni a testet. Fogalma sincs, hogy van-e még benne élet, de kell néhány szusszanásnyi idő, míg az észérvek ennek kiderítésére hajtják.*
~Él.~
*Az első gondolata, hogy kihúzza az ajtó elé és nem foglalkozik vele többet, de szeretne végre pihenni, s ha egy szinte pucér, ájult nőstényt hajít az ajtaja elé, megeshet, hogy valamiféle házirendi pontot sért. Így hát elnapolja a dolgot, s ahogy Arixu is említette, az újrakezdés mezsgyéjére lép. Gúzsba köti a lányt, de ezúttal sokkal alaposabban. A szájába gyűri a vacsorához mellékelt kéztörlő kendők egyikét, a másikkal pedig a helyére rögzíti. Az egész csomagot pedig szépen bezsuppolja a szekrénybe.
Ha a nősténynek volt már vacak éjszakája, akkor ez a mai nagyságrendekkel meg fogja előzni.*
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-15 06:16:44
Üzenet elküldve: 2015-10-15 06:16:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Lám, az újabb bizonyíték arra, amiről beszélt. Épp csak az imént. Hogy is mondta Kharasshi? "A mi fajtánk vére nem békességre teremtetett. A mélységi vicsorogva, acsarogva küzd, s éppígy szeret." Hát akkor most jött el a vicsorogva küzdés ideje. Mert senki ne higgye azt, hogy csak úgy hagyja magát.
Természetesen fizikálisan hátrányban van a hímmel szemben, ráadásul meg is lepi kissé a váratlan támadás. De a mélységben nevelkedett, ahol szinte minden pillanat veszélyről szólt, ahol éberebben kellett aludni, mint az erdő vadjainak, ahol nem lehetett pihenni egy pillanatra sem. Ettől függetlenül, nem számított a másik támadására.
Lábát nem nagyon tudja megvetni, talpa meg-megcsúszik a padlaton. Kezével inkább a hím karját markolja meg, nehogy a másik időnek előtte kitörje a nyakát, összeroppantsa a gégéjét. Így jutnak el az ajtóig.
Azért azt ne feledjük el, hogy korábban a fogadós felhozta a tálcát, és Kharasshi visszazárta utána az ajtót, melyet most legalább fél kezét szabaddá téve ki is kell nyitni. No meg azt se felejtsük el, hogy a kígyótestű nőstény kellően hajlékony.
Körmei belevájnak a hím karjába, vért fakasztanak. Amikor megtorpannak az ajtó előtt, és Kharasshi csak egy kezével tartja, hogy ajtót nyisson, akkor azonnal mozdul is. Talpát a padlatnak feszíti, bal kezével megkapaszkodik a nyakát ölelő karban, a jobbat lendíti is, hogy csípőjét kissé oldalra kimozdítva, ököllel a hím ágyékának irányába sújtson, míg fejével megpróbál hátra fejelni egyet, mindezzel elérni azt, hogy a másik letegyen szándékáról, és ha lehet, elengedje.
Szóval először Kharasshinak ezzel kell vélhetően foglalkoznia, ahelyett hogy ajtót nyitva kihajítaná.
A küzdelem halk szusszanásoktól és tompa nyögésektől eltekintve némán zajlik.*
*Lám, az újabb bizonyíték arra, amiről beszélt. Épp csak az imént. Hogy is mondta Kharasshi? "A mi fajtánk vére nem békességre teremtetett. A mélységi vicsorogva, acsarogva küzd, s éppígy szeret." Hát akkor most jött el a vicsorogva küzdés ideje. Mert senki ne higgye azt, hogy csak úgy hagyja magát.
Természetesen fizikálisan hátrányban van a hímmel szemben, ráadásul meg is lepi kissé a váratlan támadás. De a mélységben nevelkedett, ahol szinte minden pillanat veszélyről szólt, ahol éberebben kellett aludni, mint az erdő vadjainak, ahol nem lehetett pihenni egy pillanatra sem. Ettől függetlenül, nem számított a másik támadására.
Lábát nem nagyon tudja megvetni, talpa meg-megcsúszik a padlaton. Kezével inkább a hím karját markolja meg, nehogy a másik időnek előtte kitörje a nyakát, összeroppantsa a gégéjét. Így jutnak el az ajtóig.
Azért azt ne feledjük el, hogy korábban a fogadós felhozta a tálcát, és Kharasshi visszazárta utána az ajtót, melyet most legalább fél kezét szabaddá téve ki is kell nyitni. No meg azt se felejtsük el, hogy a kígyótestű nőstény kellően hajlékony.
Körmei belevájnak a hím karjába, vért fakasztanak. Amikor megtorpannak az ajtó előtt, és Kharasshi csak egy kezével tartja, hogy ajtót nyisson, akkor azonnal mozdul is. Talpát a padlatnak feszíti, bal kezével megkapaszkodik a nyakát ölelő karban, a jobbat lendíti is, hogy csípőjét kissé oldalra kimozdítva, ököllel a hím ágyékának irányába sújtson, míg fejével megpróbál hátra fejelni egyet, mindezzel elérni azt, hogy a másik letegyen szándékáról, és ha lehet, elengedje.
Szóval először Kharasshinak ezzel kell vélhetően foglalkoznia, ahelyett hogy ajtót nyitva kihajítaná.
A küzdelem halk szusszanásoktól és tompa nyögésektől eltekintve némán zajlik.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:47:13
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:47:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Kharasshi nem szól. Ha a nőstény ismerné, már sejthetné, hogy ez jóval nagyobb bajt jelent, mint néhány csípős vagy akár goromba megjegyzés. Az ilyen hallgatás Kharasshi türelmének végét jelenti.
Mindenféle sietség vagy indulat nélkül hajtja magáról félre a takarót. Olybá tűnhet, mint aki inkább lemond az ilyesfajta fekhelyen való közösködésről.
Hirtelen és erőteljes mozdulat, amivel a könyökhajlatába keríti a nőstény torkát, s már azonmód rántja is ki az ágyból, vonszolja végig a szobán. Nem finomkodik, egyáltalán. Ha a lány esetleg elmarna magának valami kapaszkodót, s nem engedné önszántából, a hím akár pár kellemetlen rúgással is megkínálja meggyőzés helyett. Szabad kezével aztán feltépi az ajtót s egyszerűen kipenderíti az oktalan csitrit. Kattan a zár, s csak Kharasshi áldott jó szívének köszönhetően nyílik az ajtó kisvártatva. De nem sok időre, csak míg a nőstény után hajítja a vizes köpenyét.
Tőle aztán visonghat, dörömbölhet, ahogy kedve tartja. Hogy mihez kezd magával az artheniori éjszakában mezítlábasan, egy ázott köpenyben, az már az ő dolga. Ha neki kéne felelnie erre a kérdésre, nem sok biztatót jósolna a lánynak, hiszen rövid ismeretségük alatt apróbb megingásoktól eltekintve csak egyre mélyebbre ásta magának azt a bizonyos gödröt.*
*Kharasshi nem szól. Ha a nőstény ismerné, már sejthetné, hogy ez jóval nagyobb bajt jelent, mint néhány csípős vagy akár goromba megjegyzés. Az ilyen hallgatás Kharasshi türelmének végét jelenti.
Mindenféle sietség vagy indulat nélkül hajtja magáról félre a takarót. Olybá tűnhet, mint aki inkább lemond az ilyesfajta fekhelyen való közösködésről.
Hirtelen és erőteljes mozdulat, amivel a könyökhajlatába keríti a nőstény torkát, s már azonmód rántja is ki az ágyból, vonszolja végig a szobán. Nem finomkodik, egyáltalán. Ha a lány esetleg elmarna magának valami kapaszkodót, s nem engedné önszántából, a hím akár pár kellemetlen rúgással is megkínálja meggyőzés helyett. Szabad kezével aztán feltépi az ajtót s egyszerűen kipenderíti az oktalan csitrit. Kattan a zár, s csak Kharasshi áldott jó szívének köszönhetően nyílik az ajtó kisvártatva. De nem sok időre, csak míg a nőstény után hajítja a vizes köpenyét.
Tőle aztán visonghat, dörömbölhet, ahogy kedve tartja. Hogy mihez kezd magával az artheniori éjszakában mezítlábasan, egy ázott köpenyben, az már az ő dolga. Ha neki kéne felelnie erre a kérdésre, nem sok biztatót jósolna a lánynak, hiszen rövid ismeretségük alatt apróbb megingásoktól eltekintve csak egyre mélyebbre ásta magának azt a bizonyos gödröt.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-14 06:33:51
Üzenet elküldve: 2015-10-14 06:33:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Néhány falat. Ennyi csúszik le a torkán. Nem azért, mert a másik nem hagy neki eleget, hanem mert nem bír enni. Annál sokkal zaklatottabb belül. Kortyol a borból, de aztán azt is félbehagyja. A poharat forgatva ujjai között hallgatja végig a hím szavait. Amiről beszél, az mind igaz. Emiatt az elkorcsosulás miatt hagyta hátra Bíborvárost is. Lent a mélyben rá sem várt volna más, mint testvérgyilkosság, és talán valami talmi hatalom.
Arixu ennél többre vágyott, ezért hagyta maga mögött korábbi életét. Horkan egyett a kemény szavak végénél.*
-Ám legyen, nekem így is megfelel, de magadra vess, ha te sem kapsz többet. Mert a dolgok kölcsönösek, Hím.
*Nyomja meg az utolsó szót, aztán gondolva egyet, elhúzza a tálcát a másik öléből, könnyed mozdulattal helyezi az ágy mellé a földre, rá a saját poharát, melyből előtte még kihörpinti a bort, majd elcsúszva fekvésbe, lazán nyúl a takaróért, és rántja magára, nem törődve azzal, hogy épp lehúzza teljesen a másikról.
Igen, ő is képes acsarogva, sziszegve és vicsorogva küzdeni. Az egészet pedig megtoldja azzal, hogy talppal odébb is rúgja a hím lábát, amely útban van a kényelmes fekvéshez. Mert amilyen a mosdó, olyanná lesz a törülköző is. Ha Kharasshi erre vágyik normális szavak helyet, hát ezt is megkaphatja. De a mélységi istenek látják lelkét, ő megpróbálta. Innentől kezdve a hím felelőssége lesz, ha elszabadulnak benne az indulatok.*
-Na húzz odébb, kényelmesen szeretnék aludni az általam kifizetett szobámban.
*Morrantja még hátra a válla felett, megtoldva szavakkal is a mozdulatsort.*
*Néhány falat. Ennyi csúszik le a torkán. Nem azért, mert a másik nem hagy neki eleget, hanem mert nem bír enni. Annál sokkal zaklatottabb belül. Kortyol a borból, de aztán azt is félbehagyja. A poharat forgatva ujjai között hallgatja végig a hím szavait. Amiről beszél, az mind igaz. Emiatt az elkorcsosulás miatt hagyta hátra Bíborvárost is. Lent a mélyben rá sem várt volna más, mint testvérgyilkosság, és talán valami talmi hatalom.
Arixu ennél többre vágyott, ezért hagyta maga mögött korábbi életét. Horkan egyett a kemény szavak végénél.*
-Ám legyen, nekem így is megfelel, de magadra vess, ha te sem kapsz többet. Mert a dolgok kölcsönösek, Hím.
*Nyomja meg az utolsó szót, aztán gondolva egyet, elhúzza a tálcát a másik öléből, könnyed mozdulattal helyezi az ágy mellé a földre, rá a saját poharát, melyből előtte még kihörpinti a bort, majd elcsúszva fekvésbe, lazán nyúl a takaróért, és rántja magára, nem törődve azzal, hogy épp lehúzza teljesen a másikról.
Igen, ő is képes acsarogva, sziszegve és vicsorogva küzdeni. Az egészet pedig megtoldja azzal, hogy talppal odébb is rúgja a hím lábát, amely útban van a kényelmes fekvéshez. Mert amilyen a mosdó, olyanná lesz a törülköző is. Ha Kharasshi erre vágyik normális szavak helyet, hát ezt is megkaphatja. De a mélységi istenek látják lelkét, ő megpróbálta. Innentől kezdve a hím felelőssége lesz, ha elszabadulnak benne az indulatok.*
-Na húzz odébb, kényelmesen szeretnék aludni az általam kifizetett szobámban.
*Morrantja még hátra a válla felett, megtoldva szavakkal is a mozdulatsort.*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-13 23:04:41
Üzenet elküldve: 2015-10-13 23:04:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
- Akkor minek rendelsz belőlük annyit? *böki oda Arixu olvasási hiányosságait érintő vallomása után.
Végighallgatja a nőstényt, bár látszólag a lány szavainál sokkal jobban érdekli a vacsorája. Fel se pillant a falatozásból, de mivel szörnyen éhes volt, mire Arixu a dolgai végére ér, ő be is fejezi az estebédet. Ráérősen lenyalogatja az ujjairól a hús csillogó szaftját, aztán a tálcára mellékelt kendőben meg is törli a kezét. Végül felhajtja a borát és utóízét elcsettinti a nyelvével. Mi tagadás, messze jobb nedű, mint amivel Khan mérgezte.*
- Békességet... *hümment fejcsóválva, mintha csak egy kósza gondolat talált volna visszhangra benne.*
- Hát idehallgass, nőstényke. Elmondok neked valamit a mélységiekről. Figyelsz? *Savószín szemei szúrósan pillantanak Arixura.* - Az óidőkben a nőstények erősebbek és vérmesebbek voltak a hímeknél. Készségük volt rá, hogy maguknál tartsák a hatalmat. De minden változik. A dogmák korcs testvérgyilkossá tették a mélységieket. Nőstényeinket önelégült hárpiává, a hímeket torz férgekké. A családom még idejében a háta mögött hagyta az őrületet. Közülünk mindenki tudja, hogy a tiszteletet és a megbecsülést ki kell érdemelni, mert az hízelkedéssel vagy erővel meg nem vehető! Ha majd kiérdemelted, hogy a neveden szólítsalak, nőstény, észre fogod venni.
- De egyvalamit jegyezz meg *Szúrja a már gyülekező csend elé, mely szavai után pontot rakna.* - A mi fajtánk vére nem békességre teremtetett. A mélységi vicsorogva, acsarogva küzd, s éppígy szeret. Szimpátia vagy megvetés... élcnek és gunyornak mindig van benne helye. Ha nem tudsz rá megfelelni, csak magadra vess.
- Akkor minek rendelsz belőlük annyit? *böki oda Arixu olvasási hiányosságait érintő vallomása után.
Végighallgatja a nőstényt, bár látszólag a lány szavainál sokkal jobban érdekli a vacsorája. Fel se pillant a falatozásból, de mivel szörnyen éhes volt, mire Arixu a dolgai végére ér, ő be is fejezi az estebédet. Ráérősen lenyalogatja az ujjairól a hús csillogó szaftját, aztán a tálcára mellékelt kendőben meg is törli a kezét. Végül felhajtja a borát és utóízét elcsettinti a nyelvével. Mi tagadás, messze jobb nedű, mint amivel Khan mérgezte.*
- Békességet... *hümment fejcsóválva, mintha csak egy kósza gondolat talált volna visszhangra benne.*
- Hát idehallgass, nőstényke. Elmondok neked valamit a mélységiekről. Figyelsz? *Savószín szemei szúrósan pillantanak Arixura.* - Az óidőkben a nőstények erősebbek és vérmesebbek voltak a hímeknél. Készségük volt rá, hogy maguknál tartsák a hatalmat. De minden változik. A dogmák korcs testvérgyilkossá tették a mélységieket. Nőstényeinket önelégült hárpiává, a hímeket torz férgekké. A családom még idejében a háta mögött hagyta az őrületet. Közülünk mindenki tudja, hogy a tiszteletet és a megbecsülést ki kell érdemelni, mert az hízelkedéssel vagy erővel meg nem vehető! Ha majd kiérdemelted, hogy a neveden szólítsalak, nőstény, észre fogod venni.
- De egyvalamit jegyezz meg *Szúrja a már gyülekező csend elé, mely szavai után pontot rakna.* - A mi fajtánk vére nem békességre teremtetett. A mélységi vicsorogva, acsarogva küzd, s éppígy szeret. Szimpátia vagy megvetés... élcnek és gunyornak mindig van benne helye. Ha nem tudsz rá megfelelni, csak magadra vess.
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-13 20:40:19
Üzenet elküldve: 2015-10-13 20:40:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
-Sajnos nekem is, mindig szűkén vagyok a pénznek, ezért általában erdőkben, jobb esetben istállókban vagy templomokban húztam meg magam. Viszont ma este gondoltam, jól esne egy meleg ágyban aludni...
*És egy férfi - Norke! - ölelő karjaiban.*
-Jaj, erről jut eszembe! *Csap látványosan a homlokára.* Mennyivel tartozom a szoba miatt. Közösen vettük, közösen használjuk, úgy fair, ha legalább a felét fizetem.
*Valószínű, hogy ellenkezni fog a férfi, habár nem biztos. Ha elutasítja Sayua ajánlatát, ekkor sem enged olyan könnyen, nagyon hálás még mindig a tegnapiért, és úgy érzi, még nem tett semmit, hogy kiváltsa.*
-Ne aggódj, tudom. *Mosolyodik el kedvesen, de hangja halk, könnyed fuvallatként simogatja az érzékeket.*
-Az önbecsülésedet? *Szalad ki száján az őszinte meglepettség, de rögtön bele is pirul személyes kérdésbe, hiszen nem túl illendő ilyen kendőzetlenül rákérdezni más érzéseire.*
-Azért remélem nem baj, ha szeretnék a kedvedben járni?
*Mosolyodik el ismét, hogy oldja a hirtelen kialakult feszült helyzetet, és kicsit komolytalanabbra vegye a figurát. Ettől függetlenül nem viccnek szánja a kérdését.
Az ágyra heveredve kényelmesen elterül a hatalmas paplanon. Régen volt ilyen luxusban része, ezt az alkalmat szeretné minden szempontból kihasználni. Ahogy Norke is közelebb jön, hozzá hajol, almácskái ismét eme érett gyümölcs édes pírját veszik fel. Hirtelen késztetést érez rá, hogy közelebb bújjon, hozzá simuljon és megcsókolja a férfit, de türtőzteti magát. Az erdőben lopott csók egy dolog, de itt heverve az ágyon már túl nagy kísértés lenne, ezért egyelőre mindenképpen szeretné visszafogni magát. Gyorsan el is kapja a fejét, fürtjeivel hirtelen megcsapva a borostás arcot, kezét kinyújtva mutat az ablak felé.*
-Ha felkönyökölsz csupán a fák lombkoronájának tetejét látod, a holdnak még a fényét sem, olyan, min az összes kert. *Kezdi a magyarázatot, csak hogy ne kelljen az ajkaiban ébredező forró vágyra figyelnie.* Viszont ha ledőlsz a párnára... *Hajtja le fejét.* akkor feltűnik a hold, és a ragyogó holdudvar, mi ezüstös fényével beragyogja az egész helyet.
*Kezét visszahúzza, a mellkasához szorítja, majd zavartan felpattan fektéből.*
-Ha nem baj, elmennék fürdeni. Hosszú út van mögöttünk, piszkosnak érzem magam, jól esne egy forró fürdő. Sietek vissza!
*Ígéri majd, elsiet a fürdőhelyiségbe.*
~Huh, félek, hogy hosszú éjszakánk lesz...~
*Még soha senki iránt érzett így, feje csak azzal van tele, hogyan fogja megélni ezt a közös éjszakát. Vágyik Norkére, az érintésére, a közelségére, de fél, hogy megint odaadja magát valakinek, aki nem becsüli meg, és eldobja, mint egy használt ruhát.
Aggodalmas gondolataiba merülve bújik ki a fehér ruhából, melyet az egyik sámlira terít, szépen összehajtva, majd belemerül a forró vízbe, amit már előre idekészítenek minden kiadott szobába. Fejét a dézsa szélére hajtja, vörös hajkoronája a földre omlik. A meleg, a gőz ellazítja, legszívesebben itt maradna még órákon át, ha nem várnák kinn. Néhány percet szán csak semmittevésre, utána gyorsan megmossa magát, jól átdörzsölve bokáját és vállát, ami már feketéllett a rárakódott kosztól és földtől. Mosakodás után kiszáll, a bőrén lévő kövér cseppeket egy törölközővel itatja fel, amit aztán maga köré teker. A törölköző sem túl nagy, de a lány sem, így hónaljától combjának közepéig ér, épp eleget takar ahhoz, hogy ki merjen menni benne.
Ismét nyílik a fürdő ajtaja, Sayua sétál lassan ki rajta, a fülledt levegőtől kipirult arccal.*
-Remélem nem kellett sokat várnod! *Ereszt meg egy halvány mosolyt.* Nem zavar, ha így maradok? *Mutat végig magán.* sajnos nincsen hálóingem vagy pizsamám, a fehér ruha pedig már elég használt...
*Idegesen tördeli ujjait, hiszen könnyedén lehet, hogy nem nyújt valami szívderítő látványt csapzott hajjal, pirult, nedves bőrrel.*
//Norke//
-Sajnos nekem is, mindig szűkén vagyok a pénznek, ezért általában erdőkben, jobb esetben istállókban vagy templomokban húztam meg magam. Viszont ma este gondoltam, jól esne egy meleg ágyban aludni...
*És egy férfi - Norke! - ölelő karjaiban.*
-Jaj, erről jut eszembe! *Csap látványosan a homlokára.* Mennyivel tartozom a szoba miatt. Közösen vettük, közösen használjuk, úgy fair, ha legalább a felét fizetem.
*Valószínű, hogy ellenkezni fog a férfi, habár nem biztos. Ha elutasítja Sayua ajánlatát, ekkor sem enged olyan könnyen, nagyon hálás még mindig a tegnapiért, és úgy érzi, még nem tett semmit, hogy kiváltsa.*
-Ne aggódj, tudom. *Mosolyodik el kedvesen, de hangja halk, könnyed fuvallatként simogatja az érzékeket.*
-Az önbecsülésedet? *Szalad ki száján az őszinte meglepettség, de rögtön bele is pirul személyes kérdésbe, hiszen nem túl illendő ilyen kendőzetlenül rákérdezni más érzéseire.*
-Azért remélem nem baj, ha szeretnék a kedvedben járni?
*Mosolyodik el ismét, hogy oldja a hirtelen kialakult feszült helyzetet, és kicsit komolytalanabbra vegye a figurát. Ettől függetlenül nem viccnek szánja a kérdését.
Az ágyra heveredve kényelmesen elterül a hatalmas paplanon. Régen volt ilyen luxusban része, ezt az alkalmat szeretné minden szempontból kihasználni. Ahogy Norke is közelebb jön, hozzá hajol, almácskái ismét eme érett gyümölcs édes pírját veszik fel. Hirtelen késztetést érez rá, hogy közelebb bújjon, hozzá simuljon és megcsókolja a férfit, de türtőzteti magát. Az erdőben lopott csók egy dolog, de itt heverve az ágyon már túl nagy kísértés lenne, ezért egyelőre mindenképpen szeretné visszafogni magát. Gyorsan el is kapja a fejét, fürtjeivel hirtelen megcsapva a borostás arcot, kezét kinyújtva mutat az ablak felé.*
-Ha felkönyökölsz csupán a fák lombkoronájának tetejét látod, a holdnak még a fényét sem, olyan, min az összes kert. *Kezdi a magyarázatot, csak hogy ne kelljen az ajkaiban ébredező forró vágyra figyelnie.* Viszont ha ledőlsz a párnára... *Hajtja le fejét.* akkor feltűnik a hold, és a ragyogó holdudvar, mi ezüstös fényével beragyogja az egész helyet.
*Kezét visszahúzza, a mellkasához szorítja, majd zavartan felpattan fektéből.*
-Ha nem baj, elmennék fürdeni. Hosszú út van mögöttünk, piszkosnak érzem magam, jól esne egy forró fürdő. Sietek vissza!
*Ígéri majd, elsiet a fürdőhelyiségbe.*
~Huh, félek, hogy hosszú éjszakánk lesz...~
*Még soha senki iránt érzett így, feje csak azzal van tele, hogyan fogja megélni ezt a közös éjszakát. Vágyik Norkére, az érintésére, a közelségére, de fél, hogy megint odaadja magát valakinek, aki nem becsüli meg, és eldobja, mint egy használt ruhát.
Aggodalmas gondolataiba merülve bújik ki a fehér ruhából, melyet az egyik sámlira terít, szépen összehajtva, majd belemerül a forró vízbe, amit már előre idekészítenek minden kiadott szobába. Fejét a dézsa szélére hajtja, vörös hajkoronája a földre omlik. A meleg, a gőz ellazítja, legszívesebben itt maradna még órákon át, ha nem várnák kinn. Néhány percet szán csak semmittevésre, utána gyorsan megmossa magát, jól átdörzsölve bokáját és vállát, ami már feketéllett a rárakódott kosztól és földtől. Mosakodás után kiszáll, a bőrén lévő kövér cseppeket egy törölközővel itatja fel, amit aztán maga köré teker. A törölköző sem túl nagy, de a lány sem, így hónaljától combjának közepéig ér, épp eleget takar ahhoz, hogy ki merjen menni benne.
Ismét nyílik a fürdő ajtaja, Sayua sétál lassan ki rajta, a fülledt levegőtől kipirult arccal.*
-Remélem nem kellett sokat várnod! *Ereszt meg egy halvány mosolyt.* Nem zavar, ha így maradok? *Mutat végig magán.* sajnos nincsen hálóingem vagy pizsamám, a fehér ruha pedig már elég használt...
*Idegesen tördeli ujjait, hiszen könnyedén lehet, hogy nem nyújt valami szívderítő látványt csapzott hajjal, pirult, nedves bőrrel.*
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-13 12:15:16
Üzenet elküldve: 2015-10-13 12:15:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sayua//
- Nem mondom *mosolyodik el és közben a lány zöld szemeibe néz.* Nyilvánvaló, hogy ez az ágy sokkal kényelmesebb, és rég volt már ilyen luxusban részem.
*Nem is kétséges, hogy Norke sem szívesen aludna a padlón. De ha Sayua úgy szeretné, megtenné a kedvéért. Ugyanakkor úgy látja, hogy a lány nem ragaszkodik ehhez, amitől valami furcsa melegséget érez a mellkasa tájékán.*
- Ha ezt szeretted volna, ne tétovázz!
*Norke Sayuára mosolyog és az ágy felé int. Aztán szembefordul a lánnyal és komolyan pillant rá.*
- Számomra nem kényszer, hiszen tudod *mondja halkan.* Egyébként lehet, hogy igazad van, ha az a fickó feldühödött volna azon, hogy csekélyke a zsákmánya, ki tudja mire lett volna képes. Én pedig nem tudtam volna elviselni, ha bajod esik azért, mert netán valami ficsúr, nevezetesen éppen én, félrefordította a fejét és süketnek tettette magát. Hogyan néztem volna után tükörbe? Tehát lehet, hogy valóban az életedet mentettem meg, te viszont az önbecsülésemet. Így hát nem vagy az adósom. Rendben?
*Az ajtó becsukódik mögöttük, és Norke továbbra is a lányt figyeli, a hangját, a mozgását. Azt ahogy karjait széttárva hanyatt dől az ágyon.*
~Olyan szép, olyan nagyon szép.~
*Sayua az oldalára fordul, majd vissza a hátára, és ő csak most szánja el magát, hogy megmozduljon. Mert tennie kell valamit, muszáj, mielőtt ez a káprázat szertefoszlik, és ő ott találja magát megint kifosztva. Nem adhatja csak úgy fel, harc nélkül.*
- Előbb én is megnézném a holdat!
*Norke lerúgja a csizmáit és az ágyra fekszik a lány mellé, megsimítja a vöröske karját, majd közelebb hajolva suttogva kéri:*
- Mutasd meg nekem, Sayua!
//Sayua//
- Nem mondom *mosolyodik el és közben a lány zöld szemeibe néz.* Nyilvánvaló, hogy ez az ágy sokkal kényelmesebb, és rég volt már ilyen luxusban részem.
*Nem is kétséges, hogy Norke sem szívesen aludna a padlón. De ha Sayua úgy szeretné, megtenné a kedvéért. Ugyanakkor úgy látja, hogy a lány nem ragaszkodik ehhez, amitől valami furcsa melegséget érez a mellkasa tájékán.*
- Ha ezt szeretted volna, ne tétovázz!
*Norke Sayuára mosolyog és az ágy felé int. Aztán szembefordul a lánnyal és komolyan pillant rá.*
- Számomra nem kényszer, hiszen tudod *mondja halkan.* Egyébként lehet, hogy igazad van, ha az a fickó feldühödött volna azon, hogy csekélyke a zsákmánya, ki tudja mire lett volna képes. Én pedig nem tudtam volna elviselni, ha bajod esik azért, mert netán valami ficsúr, nevezetesen éppen én, félrefordította a fejét és süketnek tettette magát. Hogyan néztem volna után tükörbe? Tehát lehet, hogy valóban az életedet mentettem meg, te viszont az önbecsülésemet. Így hát nem vagy az adósom. Rendben?
*Az ajtó becsukódik mögöttük, és Norke továbbra is a lányt figyeli, a hangját, a mozgását. Azt ahogy karjait széttárva hanyatt dől az ágyon.*
~Olyan szép, olyan nagyon szép.~
*Sayua az oldalára fordul, majd vissza a hátára, és ő csak most szánja el magát, hogy megmozduljon. Mert tennie kell valamit, muszáj, mielőtt ez a káprázat szertefoszlik, és ő ott találja magát megint kifosztva. Nem adhatja csak úgy fel, harc nélkül.*
- Előbb én is megnézném a holdat!
*Norke lerúgja a csizmáit és az ágyra fekszik a lány mellé, megsimítja a vöröske karját, majd közelebb hajolva suttogva kéri:*
- Mutasd meg nekem, Sayua!
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-12 19:26:02
Üzenet elküldve: 2015-10-12 19:26:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Igen, valóban elsiklik a másik szavai felett, melyeknek van bántó éle bőven. Máskor talán, más helyzetben már régen felháborodott volna. Tőr ragad, és átmetszi az adott személy torkát. Most nincs olyan helyzetben, így más a stratégia.
Az újabb korholásra viszont már felmorran, ám tovább még mindig nem lép. Inkább bosszús a hangja, amikor válaszol a hímnek.*
-Sajnálom, de nem ismerem a felszín betűit.
*Hiányosság, amit be kell vallania. Tudja persze, ahogy a nyelvet megtanulni kényszerül, épp így kell majd elsajátítania a betűket is. De addig gondban lesz. Egy apró fintor is elfut szája szélére.
Mindezt a kellemetlenséget koronázza meg végül Kharasshi cinikus kérdése, melyre haragvón sötétednek el íriszei.*
-Én nem értelek benneteket felszínre szakadt hímeket.
*Elfojtott harag hallható hangjából, melyet igyekszik uralni, de talán mostanra már valamennyire nyitott könyvvé vált a másik szemében.*
-Ha úgy viselkedek, mint a mélyben, akkor az a baj, ha meg igyekszem nyájaskodni, mint egy felszíni nőstény, akkor gúnyt űzöl belőlem. Békességet szeretnék. Tanulni jöttem fel, de eddig senkivel nem tudtam megfelelő kapcsolatot teremteni. Először a nyelv volt akadály, most már azt valamennyire beszélem, de olvasni még nem tudom a felszíniek betűit. És itt vannak ezek a kusza normák, melyeken nem igazodom ki.
*Mindezt persze a mélység nyelvén tárja Kharasshi elé. Hangja mélyen dallamos, búg és cirógat, s a sötételf nyelv karcossága és erőszakos koppanásai is olyan lágyakká szelídülnek, hogy szinte élvezet hallgatni.*
-Ott az erdő szélén rossz körülmények között ismerkedtünk meg. Nem akartam megzavarni a párbajotokat. De bevontatok, és nekem védekeznem kellett. Ne várd el, hogy hagyom magam.
*Persze, hagyta. Ráadásul még a fogadós is átverte. Mindegy már, meghúzza rá a vállát.*
-Az ismeretségünkre gondoltam. Például szólíthatnál Arixunak nőstény helyett, ha már az Úrnőm itt nem illendő. Én sem hívlak téged hímnek Kharasshi.
*Igen, valóban elsiklik a másik szavai felett, melyeknek van bántó éle bőven. Máskor talán, más helyzetben már régen felháborodott volna. Tőr ragad, és átmetszi az adott személy torkát. Most nincs olyan helyzetben, így más a stratégia.
Az újabb korholásra viszont már felmorran, ám tovább még mindig nem lép. Inkább bosszús a hangja, amikor válaszol a hímnek.*
-Sajnálom, de nem ismerem a felszín betűit.
*Hiányosság, amit be kell vallania. Tudja persze, ahogy a nyelvet megtanulni kényszerül, épp így kell majd elsajátítania a betűket is. De addig gondban lesz. Egy apró fintor is elfut szája szélére.
Mindezt a kellemetlenséget koronázza meg végül Kharasshi cinikus kérdése, melyre haragvón sötétednek el íriszei.*
-Én nem értelek benneteket felszínre szakadt hímeket.
*Elfojtott harag hallható hangjából, melyet igyekszik uralni, de talán mostanra már valamennyire nyitott könyvvé vált a másik szemében.*
-Ha úgy viselkedek, mint a mélyben, akkor az a baj, ha meg igyekszem nyájaskodni, mint egy felszíni nőstény, akkor gúnyt űzöl belőlem. Békességet szeretnék. Tanulni jöttem fel, de eddig senkivel nem tudtam megfelelő kapcsolatot teremteni. Először a nyelv volt akadály, most már azt valamennyire beszélem, de olvasni még nem tudom a felszíniek betűit. És itt vannak ezek a kusza normák, melyeken nem igazodom ki.
*Mindezt persze a mélység nyelvén tárja Kharasshi elé. Hangja mélyen dallamos, búg és cirógat, s a sötételf nyelv karcossága és erőszakos koppanásai is olyan lágyakká szelídülnek, hogy szinte élvezet hallgatni.*
-Ott az erdő szélén rossz körülmények között ismerkedtünk meg. Nem akartam megzavarni a párbajotokat. De bevontatok, és nekem védekeznem kellett. Ne várd el, hogy hagyom magam.
*Persze, hagyta. Ráadásul még a fogadós is átverte. Mindegy már, meghúzza rá a vállát.*
-Az ismeretségünkre gondoltam. Például szólíthatnál Arixunak nőstény helyett, ha már az Úrnőm itt nem illendő. Én sem hívlak téged hímnek Kharasshi.
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-12 13:47:31
Üzenet elküldve: 2015-10-12 13:47:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Különös, hogy a csípősnek szánt megjegyzésre elmarad a felháborodás. Hát ilyen kis fehérmájú lenne ez a fruska? Vagy csak túl tapasztalatlan, hogy a szavai célt találjanak? A lány nem mondhatni, hogy szégyenlősködött volna, mikor kibújt a ruháiból, azon se igazán pironkodott, mikor Kharasshi dobta le a vizes gönceit, persze lehet, hogy azért, mert mint hímet, még annyiba se veszi, hogy a szégyenérzet megkörnyékezze.
Nem rágódik túl sokáig a dolgon. Inkább nekifog a vacsorának. Enyhén szólva is farkaséhes.*
- Nem ravasz *jegyzi meg egy darab húst rágva.* - Csak fogadós. *Leöblíti a falatot egy öblös korty borral.* - Még egy egyszerű fogadós is játszi könnyedséggel foszt ki, kicsikém *csóválja a fejét és somolyog az újabb falat felett. A lány vagy nem figyelte az árakat vagy látatlanban rendelt. Talán a felszíniek írása se egyértelmű neki. Mindenesetre Kharasshinak teljesen mindegy. Kényelmes ágyban költi el az ingyen vacsorát és még szórakoztató folklórműsor is dukál az estéjéhez.*
- Mire gondolsz? *fordul a lány felé látszólag komoly képpel. Aztán persze a cinikus vigyor hamar kibontakozik rajta újból.* - Kötözzelek meg újra?
*Különös, hogy a csípősnek szánt megjegyzésre elmarad a felháborodás. Hát ilyen kis fehérmájú lenne ez a fruska? Vagy csak túl tapasztalatlan, hogy a szavai célt találjanak? A lány nem mondhatni, hogy szégyenlősködött volna, mikor kibújt a ruháiból, azon se igazán pironkodott, mikor Kharasshi dobta le a vizes gönceit, persze lehet, hogy azért, mert mint hímet, még annyiba se veszi, hogy a szégyenérzet megkörnyékezze.
Nem rágódik túl sokáig a dolgon. Inkább nekifog a vacsorának. Enyhén szólva is farkaséhes.*
- Nem ravasz *jegyzi meg egy darab húst rágva.* - Csak fogadós. *Leöblíti a falatot egy öblös korty borral.* - Még egy egyszerű fogadós is játszi könnyedséggel foszt ki, kicsikém *csóválja a fejét és somolyog az újabb falat felett. A lány vagy nem figyelte az árakat vagy látatlanban rendelt. Talán a felszíniek írása se egyértelmű neki. Mindenesetre Kharasshinak teljesen mindegy. Kényelmes ágyban költi el az ingyen vacsorát és még szórakoztató folklórműsor is dukál az estéjéhez.*
- Mire gondolsz? *fordul a lány felé látszólag komoly képpel. Aztán persze a cinikus vigyor hamar kibontakozik rajta újból.* - Kötözzelek meg újra?
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-12 11:41:12
Üzenet elküldve: 2015-10-12 11:41:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Norke//
-Most ne mondd azt nekem, hogy szívesebben töltenél még egy éjszakát az erdőben, mint itt, a meleg ágyban.
*Vonja fel szemöldökét, de hangjában is egy fajta meglepettség cseng. Ő biztosan az ágy mellett döntene... Bár ha a tegnap éjszaka és magányos estéi között kéne döntenie, azt választaná, ahol Norke-vel van, ez természetes. De most megadatott a lehetőség, hogy ne a természet lágy ölén, mégis együtt aludjanak.*
-Biztosan. *Bólint határozottan.* Rég óta szerettem volna abban a szobában tölteni egy estét, ahonnan látni a Holdudvart. Elképzeltem, hogy csak leheveredem az ágyra, és onnan, az ablakon kitekintve láthatom is. *Ha nem látszik a hold az ágyból, azt is túléli, de új még különlegesebb lenne.* Az ágy-dolgot pedig valahogy megoldjuk.
~Okos szavak, csak kérdés, hogyan oldjuk meg. A földön nem alszik, nélkülem legalábbis, de akkor üresen marad az ágy...~
-Dehogynem! *Vágja rá rögtön.* A javaim, egy dolog, de mivel pénzem is alig van, valószínű, hogy egyszerűen elvágta volna a torkom... nem is tudom, nem ismerem a banditák gondolkodását.
*Vonja meg ismét vállait, habár komoly dologról van szó, megúszta, ez a lényeg.*
-Akkor kénytelenek leszünk az ágyban aludni. Együtt.
*Súgja kedvesen az utolsó szót, majd indul is befelé. Magamögött hallja a csukódó ajtót.*
-Hmm, mi lenne, ha a kettőt egyszerre? Nézzük meg, hogy látni-e a holdat innen fekve!
*Sétál az ágy mellé, majd karjait széttárva hátradől, belesüppedve a puha matracba. Néhány pillanatig csak élvezi a helyzetet, majd megfordul, fejét a párnára teszi, és oldalra, az ablak felé fordul.*
-Nézd, innen pont rálátunk.
*Mosolyodik el, majd visszafordul a hátára, tekintetét a plafonra emeli.*
-Nagyon kellemes. *Jegyzi meg csendesen.* Viszont még egyáltalán nem vagyok fáradt.
//Norke//
-Most ne mondd azt nekem, hogy szívesebben töltenél még egy éjszakát az erdőben, mint itt, a meleg ágyban.
*Vonja fel szemöldökét, de hangjában is egy fajta meglepettség cseng. Ő biztosan az ágy mellett döntene... Bár ha a tegnap éjszaka és magányos estéi között kéne döntenie, azt választaná, ahol Norke-vel van, ez természetes. De most megadatott a lehetőség, hogy ne a természet lágy ölén, mégis együtt aludjanak.*
-Biztosan. *Bólint határozottan.* Rég óta szerettem volna abban a szobában tölteni egy estét, ahonnan látni a Holdudvart. Elképzeltem, hogy csak leheveredem az ágyra, és onnan, az ablakon kitekintve láthatom is. *Ha nem látszik a hold az ágyból, azt is túléli, de új még különlegesebb lenne.* Az ágy-dolgot pedig valahogy megoldjuk.
~Okos szavak, csak kérdés, hogyan oldjuk meg. A földön nem alszik, nélkülem legalábbis, de akkor üresen marad az ágy...~
-Dehogynem! *Vágja rá rögtön.* A javaim, egy dolog, de mivel pénzem is alig van, valószínű, hogy egyszerűen elvágta volna a torkom... nem is tudom, nem ismerem a banditák gondolkodását.
*Vonja meg ismét vállait, habár komoly dologról van szó, megúszta, ez a lényeg.*
-Akkor kénytelenek leszünk az ágyban aludni. Együtt.
*Súgja kedvesen az utolsó szót, majd indul is befelé. Magamögött hallja a csukódó ajtót.*
-Hmm, mi lenne, ha a kettőt egyszerre? Nézzük meg, hogy látni-e a holdat innen fekve!
*Sétál az ágy mellé, majd karjait széttárva hátradől, belesüppedve a puha matracba. Néhány pillanatig csak élvezi a helyzetet, majd megfordul, fejét a párnára teszi, és oldalra, az ablak felé fordul.*
-Nézd, innen pont rálátunk.
*Mosolyodik el, majd visszafordul a hátára, tekintetét a plafonra emeli.*
-Nagyon kellemes. *Jegyzi meg csendesen.* Viszont még egyáltalán nem vagyok fáradt.
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-11 21:32:00
Üzenet elküldve: 2015-10-11 21:32:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Sayua//
*Norke megcsóválja a fejét, mert való igaz, hogy Sayua nem valami incomfincom kisasszonyka, de ettől még az ő szemében úrilány.*
– Annyira nem is volt nedves az avar *protestál*, és a köpenyem is odaadtam *teszi még hozzá.*
– Valóban sikerült *feleli és komolyan bólint.* Remélem, a kilátás megéri neked, hogy ahogy kinéz csak egy páros ágy van. De ahogy mondtam, elalszom a padlón, ha úgy gondolod. Az igazság az, hogy az ágyakról nem is érdeklődtem, örültem, hogy a szobából látni a kedvenc helyedet.
*Valóban ez az igazság, Norke örömet akart szerezni a lánynak ezzel az aprósággal, és közben nem is gondolt az egyéb nehézségekre.
Most annál inkább letaglózza a felismerés, hogy így esetleg elég nehéz éjszakának néz majd elébe.*
~És nem az lenne nehéz, hogy ágyba bújjak az én vöröskémmel, hanem az, hogy ne tegyem, illetve ne egészen, vagy hogyan is kell ezt mondani. Hiszen csak két napja ismer, és az a mocsok nagyon alja módon bánt vele. Nem akarom, hogy ahhoz a senkiházihoz mérjen vagy hasonlítson bármikor is.~
*De Sayua mosolya megnyugtatja. A triádájára viszont csak egy rövid mondattal felel.*
– Nem kell hálásnak lenned.
*De aztán egy mély légvétel után azért pontosít.*
–Inkább a javaid voltak veszélyben, bár talán az a pondró képes lett volna durva dolgokra. Az pedig, hogy visszakísértelek? Te tiszteltél meg azzal, hogy velem tartottál *mondja komolyan a lány zöld szemeibe nézve. Aztán leesik neki.* Szóval nem hagysz a földön aludni? De azt remélem, hogy tudod, hogy én nem engedhetem meg azt, hogy amíg én az ágy kényelmét élvezem, de kuporogj a padlón. És így, ha jól meggondolom, csak egyetlen lehetőség marad.
*Finoman szorítja meg Sayua ujjait, ahogy belép vele a szobába, majd beteszi maguk mögött az ajtót.*
– Akkor mi az első? A kilátás, vagy a matrac? *kérdi kis félmosollyal, bár tényleg semmi hátsó szándék nem hallható ki a hangjából.*
//Sayua//
*Norke megcsóválja a fejét, mert való igaz, hogy Sayua nem valami incomfincom kisasszonyka, de ettől még az ő szemében úrilány.*
– Annyira nem is volt nedves az avar *protestál*, és a köpenyem is odaadtam *teszi még hozzá.*
– Valóban sikerült *feleli és komolyan bólint.* Remélem, a kilátás megéri neked, hogy ahogy kinéz csak egy páros ágy van. De ahogy mondtam, elalszom a padlón, ha úgy gondolod. Az igazság az, hogy az ágyakról nem is érdeklődtem, örültem, hogy a szobából látni a kedvenc helyedet.
*Valóban ez az igazság, Norke örömet akart szerezni a lánynak ezzel az aprósággal, és közben nem is gondolt az egyéb nehézségekre.
Most annál inkább letaglózza a felismerés, hogy így esetleg elég nehéz éjszakának néz majd elébe.*
~És nem az lenne nehéz, hogy ágyba bújjak az én vöröskémmel, hanem az, hogy ne tegyem, illetve ne egészen, vagy hogyan is kell ezt mondani. Hiszen csak két napja ismer, és az a mocsok nagyon alja módon bánt vele. Nem akarom, hogy ahhoz a senkiházihoz mérjen vagy hasonlítson bármikor is.~
*De Sayua mosolya megnyugtatja. A triádájára viszont csak egy rövid mondattal felel.*
– Nem kell hálásnak lenned.
*De aztán egy mély légvétel után azért pontosít.*
–Inkább a javaid voltak veszélyben, bár talán az a pondró képes lett volna durva dolgokra. Az pedig, hogy visszakísértelek? Te tiszteltél meg azzal, hogy velem tartottál *mondja komolyan a lány zöld szemeibe nézve. Aztán leesik neki.* Szóval nem hagysz a földön aludni? De azt remélem, hogy tudod, hogy én nem engedhetem meg azt, hogy amíg én az ágy kényelmét élvezem, de kuporogj a padlón. És így, ha jól meggondolom, csak egyetlen lehetőség marad.
*Finoman szorítja meg Sayua ujjait, ahogy belép vele a szobába, majd beteszi maguk mögött az ajtót.*
– Akkor mi az első? A kilátás, vagy a matrac? *kérdi kis félmosollyal, bár tényleg semmi hátsó szándék nem hallható ki a hangjából.*
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-11 15:34:57
Üzenet elküldve: 2015-10-11 15:34:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Tévedés. Jelen pillanatában egyáltalán nem gondolt hancúrozásra. Na jó, talán, ha már összemelegedtek kellőképpen. De nem, elsődlegesen nem erre gondol. Sokkal inkább azt szándékozott kipuhatolni, hogy a továbbiakban mely tervei vannak Kharasshinak, amelyekben ő is szerepel valamilyen szinten.
Mivel a másik nem engedi megfordulni, hát nem teszi ezt, nyugton marad mindaddig, míg végül a hím az, ki elfordul. Csak ekkor teszi meg maga körül a száznyolcvan fokos fordulatot maga is, így lát rá a fajtárs arcára oldalról, s próbál kutatón kiolvasni a vonásokból bármiféle utalást.
Ez a pillanatnyi béke nem tart sokáig, kopogás töri szét. Arixu egyből sejti, hogy a kért vacsora érkezik meg, s jól is tippel. Mikor Kharasshi felkel mellőle, akkor csak összegömbölyödik. Mivel alsónemű volt rajta, a hátán kívül mást nem nagyon láthat senki. Az meg nem izgatja. Az ajtó csukódással együtt ül fel, fordul oda.*
-Én csak egyet rendeltem.
*Kerekedik el a szeme a tálca tartalmát látva. Megtartja addig, míg a hím elhelyezkedik, majd ő maga is közelebb húzódik. Bebújik kicsit a takaró alá, hátához húzza a másik párnát, így ül közvetlenül a hím mellé.*
-De már értem, miért volt olyan drága a szoba. Ravasz a fogadós.
*Szavaival vélhetően azt is elárulja a hímnek, hogy bizony olvasni nem tudja a felszíniek betűit.
Keze az egyik pohár borért nyúl, s emeli, majd kortyol. Tekintete aztán elidőzik kicsit a poháron, elgondolkodik, majd Kharasshira pillantva belevág.*
-Mit gondolsz, nem kezdhetnénk újra?
*Nem mondja ki hangosan, de számára kissé kényelmetlen ez az egész helyzet. Talán egy újra kezdéssel jobbat tudnának kihozni belőle. Persze, ezen a téren még sok múlik a hímen is.*
*Tévedés. Jelen pillanatában egyáltalán nem gondolt hancúrozásra. Na jó, talán, ha már összemelegedtek kellőképpen. De nem, elsődlegesen nem erre gondol. Sokkal inkább azt szándékozott kipuhatolni, hogy a továbbiakban mely tervei vannak Kharasshinak, amelyekben ő is szerepel valamilyen szinten.
Mivel a másik nem engedi megfordulni, hát nem teszi ezt, nyugton marad mindaddig, míg végül a hím az, ki elfordul. Csak ekkor teszi meg maga körül a száznyolcvan fokos fordulatot maga is, így lát rá a fajtárs arcára oldalról, s próbál kutatón kiolvasni a vonásokból bármiféle utalást.
Ez a pillanatnyi béke nem tart sokáig, kopogás töri szét. Arixu egyből sejti, hogy a kért vacsora érkezik meg, s jól is tippel. Mikor Kharasshi felkel mellőle, akkor csak összegömbölyödik. Mivel alsónemű volt rajta, a hátán kívül mást nem nagyon láthat senki. Az meg nem izgatja. Az ajtó csukódással együtt ül fel, fordul oda.*
-Én csak egyet rendeltem.
*Kerekedik el a szeme a tálca tartalmát látva. Megtartja addig, míg a hím elhelyezkedik, majd ő maga is közelebb húzódik. Bebújik kicsit a takaró alá, hátához húzza a másik párnát, így ül közvetlenül a hím mellé.*
-De már értem, miért volt olyan drága a szoba. Ravasz a fogadós.
*Szavaival vélhetően azt is elárulja a hímnek, hogy bizony olvasni nem tudja a felszíniek betűit.
Keze az egyik pohár borért nyúl, s emeli, majd kortyol. Tekintete aztán elidőzik kicsit a poháron, elgondolkodik, majd Kharasshira pillantva belevág.*
-Mit gondolsz, nem kezdhetnénk újra?
*Nem mondja ki hangosan, de számára kissé kényelmetlen ez az egész helyzet. Talán egy újra kezdéssel jobbat tudnának kihozni belőle. Persze, ezen a téren még sok múlik a hímen is.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-11 10:45:15
Üzenet elküldve: 2015-10-11 10:45:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Karmazsin ősz //
*Eszében sincs engedni a lány fészkelődésének. Így kellemesen hozzá tud simulni, kiélvezni a teste melegét, melynek minden cseppje értékes kincs most még, míg a takaró s az ágy át nem melegszik.*
- Sss *hallatszik, akár egy lusta "Nyughass!" kistestvére.
Mi tagadás, szórakoztatja a helyzet, bár valahol el is szomorítja. Ő csak játszik a nősténnyel, de nem mindenki olyan nagyvonalú egy rátarti kis élettel, mint Kharasshi.
Nem akar most ilyesmin gondolkodni. Más gondja legyen más gondja. Az itt és most élces pikantériája újfent mosolyt csal az arcára.*
- Csak nem reménykedsz valamiben, nőstényke? *kérdi szemtelenül, s meg is toldja kacagásával.* - Ki kell ábrándítsalak *mondja, s ezúttal elengedi a lányt, ő maga pedig kényelmesen a hátára fordul, karjait a tarkója alá húzva.* - Fáradt vagyok. Talán holnap. *Nem bírja megállni, hogy hozzá ne tegye. Néhány pillanatra lehunyja a szemét, s talán úgy is maradnának, ha nem törné meg kopogás a hímben elterpeszkedő, álmatag nyugalmat. Az ösztönök azonnal riadót fújnak, de félfüllel még hallotta, mintha a nőstény rendelt volna valamit a pultnál a szobán kívül. Kharasshi a dereka köré fogva a takarót kiszáll az ágyból, s ajtót nyit. Azzal nem igazán foglalkozik, hogy a nőstényke mivel takarja el hirtelen a bájait, ahogy azzal se, hogy az egészből az ételt-italt felhozó személyzet mennyit lát. Elveszi a tálcát és a lábával belöki az ajtót.*
- Látom, le akarsz venni a lábamról, bogaram *mondja vigyorogva, ahogy a két személyre prezentált vacsorával visszaindul az ágy felé.
Nyújtja a lánynak a tálcát, hogy tartsa meg, míg ő visszakászálódik és a háta mögé gyűrve a párnát, királyi vacsorapáholyt fészkelődik ki magának. A tálcát természetesen vissza is veszi, de mivel bőséggel van mindenből, engedi, hogy a nőstényke is odakucorodjon falatozni.*
*Eszében sincs engedni a lány fészkelődésének. Így kellemesen hozzá tud simulni, kiélvezni a teste melegét, melynek minden cseppje értékes kincs most még, míg a takaró s az ágy át nem melegszik.*
- Sss *hallatszik, akár egy lusta "Nyughass!" kistestvére.
Mi tagadás, szórakoztatja a helyzet, bár valahol el is szomorítja. Ő csak játszik a nősténnyel, de nem mindenki olyan nagyvonalú egy rátarti kis élettel, mint Kharasshi.
Nem akar most ilyesmin gondolkodni. Más gondja legyen más gondja. Az itt és most élces pikantériája újfent mosolyt csal az arcára.*
- Csak nem reménykedsz valamiben, nőstényke? *kérdi szemtelenül, s meg is toldja kacagásával.* - Ki kell ábrándítsalak *mondja, s ezúttal elengedi a lányt, ő maga pedig kényelmesen a hátára fordul, karjait a tarkója alá húzva.* - Fáradt vagyok. Talán holnap. *Nem bírja megállni, hogy hozzá ne tegye. Néhány pillanatra lehunyja a szemét, s talán úgy is maradnának, ha nem törné meg kopogás a hímben elterpeszkedő, álmatag nyugalmat. Az ösztönök azonnal riadót fújnak, de félfüllel még hallotta, mintha a nőstény rendelt volna valamit a pultnál a szobán kívül. Kharasshi a dereka köré fogva a takarót kiszáll az ágyból, s ajtót nyit. Azzal nem igazán foglalkozik, hogy a nőstényke mivel takarja el hirtelen a bájait, ahogy azzal se, hogy az egészből az ételt-italt felhozó személyzet mennyit lát. Elveszi a tálcát és a lábával belöki az ajtót.*
- Látom, le akarsz venni a lábamról, bogaram *mondja vigyorogva, ahogy a két személyre prezentált vacsorával visszaindul az ágy felé.
Nyújtja a lánynak a tálcát, hogy tartsa meg, míg ő visszakászálódik és a háta mögé gyűrve a párnát, királyi vacsorapáholyt fészkelődik ki magának. A tálcát természetesen vissza is veszi, de mivel bőséggel van mindenből, engedi, hogy a nőstényke is odakucorodjon falatozni.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-10-10 19:30:22
Üzenet elküldve: 2015-10-10 19:30:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Erdőjárás //
*A szoba elég sivár, legalábbis ahhoz képest, amilyen otthon Isqeháé. Az fenn van egy magas fán, egy hágcsón lehet feljutni, a teteje fedett, az oldalait pedig vastag kúszóliánok ölelik körbe, amik lelógnak. Ilyenkor, ősszel ernyős, sárga virágokat hoznak, és nehéz, fűszeres illatot árasztanak magukból. Csak akkor húzódik be a többiekkel együtt a forró vizű források melegítette Nagycsarnok valamelyik cellájába, amikor leesik az első hó. Az ágy is furcsa a saját függőágyához képest, a szekrényekre is rácsodálkozik, és sorra kinyitogatja őket. Az egyik nem üres. Egy kopott sisakot, egy hosszú kardot, valamilyen bokára csatolható szerkezetet, apró késeket, és egy bőr vértet talál benne. Minden különösebb lelkifurdalás nélkül az jut eszébe, hogy ezekből a holmikból talán tudna pénzt csinálni. Egyelőre azonban visszacsukja a kis szekrény ajtaját, és tovább nézelődik a szobában. Más holmit nem talál, úgyhogy az ablakhoz lép, és kinyitja. Finom, bódító illat árad be, a hold fényesen süt. Isqeha nyitva hagyja az ablakot, úgy fekszik az ágyra. Sokáig bámul felfelé, nyitott szemmel, gondolkozva. ~Vajon miért vetett a sorsom ide? Mi dolgom Artheniorban?~ Végül a beszűrődő hold fényében lassan elnyomja őt az álom.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.10 19:31:29
*A szoba elég sivár, legalábbis ahhoz képest, amilyen otthon Isqeháé. Az fenn van egy magas fán, egy hágcsón lehet feljutni, a teteje fedett, az oldalait pedig vastag kúszóliánok ölelik körbe, amik lelógnak. Ilyenkor, ősszel ernyős, sárga virágokat hoznak, és nehéz, fűszeres illatot árasztanak magukból. Csak akkor húzódik be a többiekkel együtt a forró vizű források melegítette Nagycsarnok valamelyik cellájába, amikor leesik az első hó. Az ágy is furcsa a saját függőágyához képest, a szekrényekre is rácsodálkozik, és sorra kinyitogatja őket. Az egyik nem üres. Egy kopott sisakot, egy hosszú kardot, valamilyen bokára csatolható szerkezetet, apró késeket, és egy bőr vértet talál benne. Minden különösebb lelkifurdalás nélkül az jut eszébe, hogy ezekből a holmikból talán tudna pénzt csinálni. Egyelőre azonban visszacsukja a kis szekrény ajtaját, és tovább nézelődik a szobában. Más holmit nem talál, úgyhogy az ablakhoz lép, és kinyitja. Finom, bódító illat árad be, a hold fényesen süt. Isqeha nyitva hagyja az ablakot, úgy fekszik az ágyra. Sokáig bámul felfelé, nyitott szemmel, gondolkozva. ~Vajon miért vetett a sorsom ide? Mi dolgom Artheniorban?~ Végül a beszűrődő hold fényében lassan elnyomja őt az álom.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.10 19:31:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370