// Yarrod //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az inggel való bajlódás közben kissé megtorpan, hogy futólag nyomon követhesse szavai vajon hogyan is értek célba a szőkeségnél. Csalódnia most sem kellett, a tréfának szánt megjegyzés a lehető legtökéletesebb hatást váltotta ki. A futólag elhangzott zsörtölődő megjegyzést nem is tudja kuncogás nélkül hagyni.
Belegondolva való igaz, hogy a csaló jósasszonyból most hirtelen egy könnyűvérű fruskává is válhatna a férfi szemében, de ez számára határozottan nincs így. Furcsa, hogy magának is nehezen vallja be, de a hasonló színű szemek, a morcos ábrázat, s azok a szőke tincsek már a legelső pillantáskor megragadták. Az, hogy ismerkedésük további része nem egy romantikus lovagregényként alakult, valami elnagyzolt első látásra szerelemmel kezdődött, hanem egy kellemesnek induló, néha valóban kissé bosszantó ismerkedéssel, igazán a kedvére való. S ez mind alig lehetett egy, talán két órája. Most mégis annak a férfinak a karjai között bújik meg, a forrósággal, ami teljesen eltölti, a vággyal, ami a combjai közül kiindulva keríti hatalmába egész testét, amitől úgy érzi, hogy pillanatok kérdése, hogy szíve ne szakadjon ki izgalmában a mellkasából. A szája nagy csupán, húzza az időt, még játszik egy olyan macska-egér játékot, ahol próbál még macska lenni, mikor elméje az utolsókat rúgva igyekszik józan észnél tartani a nőt, hogy ne kapkodjon, de szíve nem hagyja. Az biztatja, hogy egérként hunyászkodjon meg, s az egész éjszakát töltse el az erős karok között. Reggel pedig az oldalán ébredjen, s igyekezzen elfeledtetni a sárkányt, s az utazást a férfival, hogy közösnek alig gondolt jövőjük egy kissé hosszabbra nyúljon.*
- Azt mondod illúzió?
*A vigyort vigyorral viszonozza, majd ahogy a férfi mellkasa már fedetlenül tárul elé egy ideig magába fojtja a szót. Noha túl sokáig már nem bírja, így ahogy nem szokványos mód kerülnek is a párnák közé végigcirógat a csupasz mellkason, egészen a nadrág széléig, miközben szemeit lehunyva hajol a füléhez.*
- Akkor bizonyíts lovagom. Ha egy sárkány ellen elég bátornak érzed magad egy szegény kis jósnő meg sem kottyan, nem igaz?
*Búgja bele halkan, majd puhán az arcára csókol. Még nem adja meg rögtön a macska szerepét a férfinak, de a helyzetükben ez nyilvánvaló, hogy itt nem a vörös lesz, aki végig irányít. De amíg még élvezheti a szerepet ki is használja azt. Így sokáig már ő sem várat magára. Hamarosan a vékonyka ujjak már a nadrágot bontogatják, végül csípőjétől lesimítva túrja is le a fölöslegessé vált anyagot. Csupasszá vált testével már bújik a férfihoz, miközben test melegét megérezve hagyja is el vöröslő ajkait egy jóleső sóhaj. Már biztos abban, hogy ha ő meg is igézte a férfit, bár cseppek nélkül, igen hamar ugyan azt a hatást a szőkeség is elérte nála, s ebben ezen az éjszakán teljesen el akar merülni. Ujjai hamar meg is indulnak felfedezni az ismeretlen testet, egyetlen porcikát sem hagyva ki. Ujjvégeivel minden izmot megízlel, de még teljes szabadságot nem ad. Futólag érinti vágyát, majd alig játszó mosollyal tér újfent vissza a fedetlen mellkasra. Zöld íriszeit a férfiéba fúrja, majd úgy helyezkedik el alatta, hogy mindkét lábát a férfi jobb oldalán húzza fel. Ha már úgy is vadászatra akar indulni másnap, akkor most elé tár egy olyan vadat, amiért szintúgy meg kell küzdenie, így nem engedi azonnal a hófehér combok közé.*
- Már, ha nem találod ezt a kiszemelt áldozatot nehezebb falatnak.
*Játékos mosollyal húzza el végül kezeit, s alsó ajkát beharapva fonja is nyaka köré karjait, ahogy jobban mellkasára vonja a szöszke lovagját.*