*Való igaz, Xiltynt maga sem látta még a csuklya árnyékán túl de most, hogy megmutatja ritkuló hajzatát és az idő által terhelt arcot sem hökken meg, egyszerűen nincsen min. Khan felől éppúgy lehetett aktívabb évei alatt diplomata mint orgyilkos a sötételf, ki-ki a maga szakértelmének területén próbál boldogulni abban az életben, ami kiszabatott számára. A választás illúziója csak kevesek kiváltsága, ha az életet egy folyóhoz hasonlítaná, akkor annak meanderező mozgása jelentené az egyén életének apró, epizódszerű eseményeit, de az irány eredendően ugyanaz marad a kitérések dacára, talán nem véletlen lelni olyan vélekedést, miszerint nem a cél a fontos, hanem az odáig megtett út. Khan álmának erózióbázisát vajon hol, miben találja majd meg? Kagan és a thargodar törzs jelenti vagy az csak egy újabb lefűződő ága lesz életének, mint az Ifjú Sólyom szolgálatában töltött zsoldosévek?
Moonxylwery magára hagyja a társaságot aminthogy azt meg is hagyta korábban, ámde a fogadóhelyiségben lelnek másokat is, kik már őelőttük is itt múlatták szabad perceiket. A köszöntéseket sajátjaikkal cserélik ki, a kényelmet lelő Khan érdeklődve figyeli az esetlen-bátortalanul lépő Ayradale-t, akiről csakhamar kiderül, hogy teljesen mindegy, súlyos függönyök takarják-e a napfényt odakintről. Az ő szemein ülő sötétség egészen elemibb formájában fosztotta meg őt az érzékelés képességétől. Nem tudja azonban nem kihallani a hang kellemes csengését, de ha éppen botfüle volna is, a hangszer tovább megerősítést jelenthet.*
- Ilyen bájos hang tulajdonosa hogyan is volna képes bármit megzavarni? - *Mivel arca képtelen átadni az üzenetet a lánynak, ezért a válaszadás hangszínén adja Ayradale tudtára, hogy mosolyog.
Mostanra talán poharakat, s benne italt is kapnak mindhárman, amit koccintásra emelne Xiltyn.*
~ Miért is ne... ~
- A sikeres érkezésre és a biztonságos visszaútra! - *Nem árt a bankba is tenni valamit - mondták neki megannyi esetben már, a zöldszemű azonban sohasem bízott igazán a kapzsi bankárokban. A pénzét hamar forgóeszközökbe (fegyverek, ruházat, nők) fektette mindig is, így tisztán gazdasági alapon hozott döntéssel előzve meg a pénzromlást.
A bútorokról szóló maszlag nem köti le, ő lelkiismeret-furdalás nélkül hasogatná össze bármilyen mesterember keze munkáját ha tüzelő híján volna. De elfogadja, hogy vannak akik hódolnak az ilyetén szépségnek is. A figyelem amit megspórol ezen, bepótoltatik Xiltyn kézenfekvőbb kérdésekor.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Még van nagyjából hatvan szívverésnyi ideig tartó dolgunk a nagyasszonnyal, aztán a megbízatásunk lezártnak tekinthető, hacsak információ híján vagyok. Letrion? - *A pamlag túlvégén ülő társára pillant kérdően, elképzelhetőnek tartja, hogy Kagan meghagyott valamit Letrionnak amiről őt nem igazította el. Akárhogy is, az már eldöntöttnek tűnik, hogy e nap éjszakáját a sötételf rezidencián töltik, s majd csak napkeltekor indulnak vissza Amon Ruadhnak.
A borból lehörpint egy kis adagot, mielőtt újra Ayradale-hez szólna.*
- Modortalanság volna a művésznőt egy dalra kérni? - *Valójában nem tartja annak, csak a külsőségek, ugye.
Ó, és tényleg, volt itt egy közel emeletnyi magas szobor is. Impozáns.*
- De mondd csak sötételf uram, a te személyed, mely természetesen érték volt számunkra eddig is, miért ér annyit, hogy külön kíséretet kaptál a városig? - *Heccel, ez egyértelmű, de ha hangja nem is válna árulójává az arcára költöztet egyet a sandább vigyorok közül is, hogy biztosan ne értsék el.*