//Aki betér a konyhába: Ebéd: Sörtészta fűszeres krumplipürével//
*Erőteljesen túlzott súllyal küzd, nem az ő fizikumának való ez a láda. Az ajtóban már meg is látja régi ismerősét, bár nem volt nehéz felismerni a hangját távolról sem, aki újabb szórakozás reményében tekint felé, viszont csak egy szúrós pillantást kaphat válaszul. Most eléggé le van terhelve anélkül is, hogy ezt még megnehezítenék neki. Miután végre sikerül is lepakolnia a szobában, megvizsgálja a posztót, de kénytelen arra jutni, hogy ezzel már sokat nem tehet, így megpihen egy hosszú időre és ha már úgy is elintézett hozzá mindent, meg is ebédel.
Igazat kell adnia abban Moonnak, hogy a szakács nem túl aktív, most sem találja meg a konyhahelyiségben. Szerencsére, mert főzni egyedül szeret, leginkább magának, de most felülkerekedvén rajta valami kötelességtudat, vagy csak a tény, hogy a kereskedő egyikének kicsit sokat engedett, arra készteti, hogy nagyobb tételben készítsen ételt. Megnézi, hogy mit találhat itthon amellé, amit vett, kinyit minden fiókot és szekrényt, hogy tisztában legyen, mit hol keressen és eszébe is vési. Rosszul venné ki magát, ha közben kéne keresgélnie. Ezek után keres a szakácskiskönyvének lapjai között valamit, ami illeszkedhet az idejéhez és kedvéhez, majd kissé celebrálva a megérkezését, ki is választ egyet a húsételek közül. Már úgy is vett hozzá mellhúst, tehát sok választása egyébként sincsen. És a legfontosabb, a kézmosás és a tiszta víz.
Előkészíti az alapanyagokat, tehát a vajat, a krumplit, tejet, fűszereket, lisztet, tojást, na meg a húst, amit minél előbb meg kell csinálnia. Elő is veszi a lefedett agyagtányérból a mellhús alapanyagot, szerencsére ezt egy kis pénzért meg tudta csináltatni az egyik kofával, neki nem lett volna ingerenciája hozzá. Persze még ki is kell mosni belőle a vért, ehhez el is kezdi áztatni. Még úgy is bele fog telni egy időbe, mire elkészül a többivel. Elsőként a krumplit hámozza meg, kockázza fel, majd megsózva felrakja egy nagy fazék vízzel főni. Közben össze is vágja a fűszerkeveréket, amellyel majd megízesíti a burgonyát, a másikat, amit a panírhoz kever. Ez talán rossz szokása, de szeret elveszni ilyenkor a részletekben és jól esik neki, ha nem csak a készétel, de maga a köret, öntet meg a hasonlók is visznek bele valami plusz ízt. Főleg, hogy itt egyáltalán nem panaszkodhat arra, hogy csak abból főzhet, ami van. Egy kisebb árpasört is belekever a panírba, már csak azért, mert még így nem kóstolta. Még szerencse, hogy elhelyezett pár könyvjelzőt ahhoz, hogy leshesse. Miután kiázott, a húst megmossa, rövid csíkokra vágja, majd ideje visszatérnie a krumplira, ami színre eléggé kifőttnek néz ki. Ez az egyetlen dolog, amit nem igazán szeret, de elkezdi összetörni a burgonyát, mindig adogatva hozzá egy kis tejet vagy vajat, végefelé belekeveri a fűszert is és amikor ezzel végzett, nekilát a húsnak is. Itt már könnyebb dolga van, bár a kezére vigyáznia kell, különben az is kisülhet a panírjában. Amint végzett, elhelyezi egy tálkában szépen körbe a húscsíkokat, még csinál a tál közepére gyorsan egy kis salátát, de azt már tényleg csak a kinézet miatt, majd szed magának egy nagyobb tányérba mindenből, előkészít hozzá evőeszközt, egy borospoharat és egy üveg bort és egy tálcát, amin elviszi őket, majd meg is indul vissza a szobájába, megétkezni.*