//Dwirinthalen-bál//
*Elégedetten könyveli el magában a kézcsókot, hű tanúbizonysága ez annak, hogy a vendégeket tényleg nem a sarki kocsmából szalasztották, modorukhoz eddig kétség sem férhet.
Tekintete találkozik nagybátyja pillantásával, de nem több ez puszta ellenőrzésnél, hogy figyelte-e a társalgás menetét, nem látszik rajta néma felszólítás vagy ehhez hasonló. Csak biztosra akar menni, hogy legalább egy családtag tudni fogja, hogy merre van, és ha nem tűnne fel az emlegetett pár perc leteltével, keresésére induljon. Talán illetlenség, de a matrónában él a természetes bizalmatlanság, ezért nem bízza a véletlenre ezt sem. Pár perc, ha utána nem térne vissza, a két férfiú nagy bajban lesz.*
-Nincs szükségem testőrre. Ez az én házam, én szerveztem a bált, hogy nézne ki, ha a vendégeim nem tudnának velem pár szót sem váltani, mert a nyakamba lihegne valaki.
*Mosolyodik el újra, amint a meglepettség alábbhagy. Privát beszélgetés két felszíni hímmel... Egy pillanatra engedi meglódulni a fantáziáját, hogy mi minden lehetne ebből a helyzetből, de illendő arckifejezésére vigyáz, nem keltheti önmaga rossz hírnevét.*
-Zetriat miatt ne aggódjon, én magam kezeskedek érte, hogy gondját fogja viselni a hölgyeknek, amíg illetlen módon tartóztatom Önöket.
*Beljebb tessékeli hát a vendégeket, ő maga megy előre, hogy mutassa az utat.*
-Köszönöm, bár még helyenként hiányos a berendezés, hiszen alig egy hete költöztünk ide.
*Fogja biccentéssel a bókot, ami bár nem szerény személyének szól, de mégis megér annyit, hiszen a lakóhely ízléses berendezése ugyanolyan fontos, mint tulajdon megjelenése.
A lépcső felé veszi az irányt, bár a felső rész nincs megnyitva a közönségnek, a hálószoba odafent található, ráadásul a ház úrnőjének kíséretében nincs létező, aki megkérdőjelezné a férfiak úticéljának jogosságát. Sely tekintete elréved a tömegben egy pillanatra, öccsét keresi, aki éppen táncolgat, úgy tűnik, jól érzi magát. Hogy ez mennyire megjátszott, az jelenleg nem érdekli, amíg a kötelességét teljesíti, a matróna nem fog közbeszólni.
Az emeleten elhaladnak egy sor zárt szobaajtó előtt, minden családtag gondosan ügyelt rá, hogy ne hagyják felelőtlenül nyitva az ajtókat, mert bár a lépcsőt mindig szemmel tartják, jobb teljesen biztosra menni. A központi helyiség az ő célpontjuk, az egyetlen olyan szoba, aminek a kilincse enyhe nyomásra is enged, hogy feltárja a családfő méretes hálószobáját.*
-Elnézést, hogy ilyen helyre invitálom Önöket, de sajnos a lenti felfordulás miatt ez a legcsendesebb hely. Foglaljanak helyet.
*A szoba távolabbi oldalát egy nagy ágy foglalja el, egyik oldalán a falnál egy közepes méretű, obszidián szobor áll, Naekrah istennő szobra. A szoba közepén egy kisebb, kör alakú asztal van, körülötte kényelmes karosszékek, a falat körbe pedig könyves szekrények foglalják el. Nem túl hivalkodó, de mégis finom ízlésre valló helyiség.*
-Hallgatom Önöket.
*Kecsesen ereszkedik az egyik székbe, hátradől, lábait keresztbe veti és kezét összefonva pihenteti a hasán. Másodpercek kérdése és értelmet nyer ez a nagy titkolózás, legyen bármi is a kért elvonulás mögött.*