Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-08 15:47:21
Üzenet elküldve: 2013-03-08 15:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
* Az apróságnak azért hiányzik ennyire Zet, mivel olyan, mintha az édesapja lenne, egy gyereknek pedig hiányzik ha valamelyik szülője elmegy, még ha nem is hosszú időre. Igaz sem Zetriat sem Eleonor nem az igazi szülei, de számára olyan, akár csak a két fiatal gyermeke lenne.*
- Nyem daj.*válaszolja és hagyja, hadd tegye le a halálhír hallatán eléggé meglepődött férfi. Nem szeretné, hogy miatta essen el és üsse meg magát, akkor már inkább ne dajkálják ölben. Őt kevésbé éri váratlanul a férfi reakciója, hiszen Emma nem tudja hogy Iskandir és Zetriat között ellentét lett volna. Arcocskájára mosoly kúszik fel, amikor előbb Zet, majd Eleonor is elmondja, hogy szeretik a másikat.*
~ Mit kellene tennetek? Legyetek együtt, Hodrel bácsi csak megérti! ~
* Biztatja, mintsem sürgeti gondolatban a szerelmeseket és ez a biztatás a szemében is tükröződik. Reméli a felnőttek észre veszi mi is jár éppen a kis buksijában. A kislány nincs tisztában azzal, hogy ők ezt most nem tehetik meg, szerinte ez az egész csak akarat kérdése és még ha Hodrel-nek tetszik is a nő hátha hajlandó elállni a szerelmes ifjak útjából és majd csak talál magának Hod is valakit, aki neki való. Szólni nem mer, nehogy a nagyok leszidják, mert beleszól a dolgukba, inkább csak a szemeivel próbálja kifejezésre juttatni a javaslatát.*
A hozzászólás írója (Emma Milron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.08 15:49:30
* Az apróságnak azért hiányzik ennyire Zet, mivel olyan, mintha az édesapja lenne, egy gyereknek pedig hiányzik ha valamelyik szülője elmegy, még ha nem is hosszú időre. Igaz sem Zetriat sem Eleonor nem az igazi szülei, de számára olyan, akár csak a két fiatal gyermeke lenne.*
- Nyem daj.*válaszolja és hagyja, hadd tegye le a halálhír hallatán eléggé meglepődött férfi. Nem szeretné, hogy miatta essen el és üsse meg magát, akkor már inkább ne dajkálják ölben. Őt kevésbé éri váratlanul a férfi reakciója, hiszen Emma nem tudja hogy Iskandir és Zetriat között ellentét lett volna. Arcocskájára mosoly kúszik fel, amikor előbb Zet, majd Eleonor is elmondja, hogy szeretik a másikat.*
~ Mit kellene tennetek? Legyetek együtt, Hodrel bácsi csak megérti! ~
* Biztatja, mintsem sürgeti gondolatban a szerelmeseket és ez a biztatás a szemében is tükröződik. Reméli a felnőttek észre veszi mi is jár éppen a kis buksijában. A kislány nincs tisztában azzal, hogy ők ezt most nem tehetik meg, szerinte ez az egész csak akarat kérdése és még ha Hodrel-nek tetszik is a nő hátha hajlandó elállni a szerelmes ifjak útjából és majd csak talál magának Hod is valakit, aki neki való. Szólni nem mer, nehogy a nagyok leszidják, mert beleszól a dolgukba, inkább csak a szemeivel próbálja kifejezésre juttatni a javaslatát.*
A hozzászólás írója (Emma Milron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.03.08 15:49:30
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-08 13:36:58
Üzenet elküldve: 2013-03-08 13:36:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Halvány mosollyal nézi, hogy Emma Zet ölébe veti magát. Tudta, hogy Emma mennyire szereti az elfet, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire hiányzott neki a férfi. Habár, ha ő is belegondol, ő is majdnem minden nap megemlékezett Zetről, és minden nap történt valami olyasmi, mi őt juttatta Eleonor eszébe. Meglepetten figyeli, ahogy Zetriat reagál Iskandar halálhírére. Sosem gondolta volna, hogy Zetet ennyire megdöbbenti a hír. Hiszen sosem voltak kifejezetten jóban, sőt...
Pillantása elkalandozik, amíg Zet Emmával van elfoglalva és összeakad a szeme Hodrellel. A férfi csak biccent felé, hogy rendben van minden, és elindul egy szoba felé. Eleonor követi a pillantásával, és szeretné tudni, hogy hova megy a férfi, de aztán rájön, hogy végre itt az alkalom, hogy Zetriattal beszélhessen. Amikor Zet kimondja azokat a bizonyos bűvös szavakat Eleonor megfagy. Fogalma sincs, mi lenne erre a megfelelő válasz. Hiszen szereti ő is Zetet, hogy ne szeretné?*
-Én is örülök, hogy látlak. *mondja halkan a lány.* - Zet, nem is tudom, mit mondjak... Annyira kínos ez a helyzet. Én is szeretlek téged, de... *pillantása a felé az ajtó felé terelődik, ahova Hodrel bement.* - Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Apám azt kívánta, hogy Hodrel felesége legyek. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem.
*Kérdőn és várakozón néz Zetriatra, hátha szeretne mondani valamit válaszul. Szeretné kimagyarázni magát ebből a helyzetből, de nem igazán tud megfelelő magyarázatot adni. Azt tudja, hogy Zetriatot szereti, de a szíve mélyén tudja, hogy Hodrelt is megkedvelte.*
~Mondj valamit, Zet!~ *szuggerálja magában.*
*Halvány mosollyal nézi, hogy Emma Zet ölébe veti magát. Tudta, hogy Emma mennyire szereti az elfet, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire hiányzott neki a férfi. Habár, ha ő is belegondol, ő is majdnem minden nap megemlékezett Zetről, és minden nap történt valami olyasmi, mi őt juttatta Eleonor eszébe. Meglepetten figyeli, ahogy Zetriat reagál Iskandar halálhírére. Sosem gondolta volna, hogy Zetet ennyire megdöbbenti a hír. Hiszen sosem voltak kifejezetten jóban, sőt...
Pillantása elkalandozik, amíg Zet Emmával van elfoglalva és összeakad a szeme Hodrellel. A férfi csak biccent felé, hogy rendben van minden, és elindul egy szoba felé. Eleonor követi a pillantásával, és szeretné tudni, hogy hova megy a férfi, de aztán rájön, hogy végre itt az alkalom, hogy Zetriattal beszélhessen. Amikor Zet kimondja azokat a bizonyos bűvös szavakat Eleonor megfagy. Fogalma sincs, mi lenne erre a megfelelő válasz. Hiszen szereti ő is Zetet, hogy ne szeretné?*
-Én is örülök, hogy látlak. *mondja halkan a lány.* - Zet, nem is tudom, mit mondjak... Annyira kínos ez a helyzet. Én is szeretlek téged, de... *pillantása a felé az ajtó felé terelődik, ahova Hodrel bement.* - Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Apám azt kívánta, hogy Hodrel felesége legyek. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem.
*Kérdőn és várakozón néz Zetriatra, hátha szeretne mondani valamit válaszul. Szeretné kimagyarázni magát ebből a helyzetből, de nem igazán tud megfelelő magyarázatot adni. Azt tudja, hogy Zetriatot szereti, de a szíve mélyén tudja, hogy Hodrelt is megkedvelte.*
~Mondj valamit, Zet!~ *szuggerálja magában.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-07 22:12:35
Üzenet elküldve: 2013-03-07 22:12:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Esze ágában se volt segíteni Moonnak a kutyaproblémában. Egyrészt nem tanácsos beleszólni a Gazdi és a Kutya nézeteltérésébe, főleg, ha mindkét fél ilyen fiatalka. Másrészt pedig úgy hitte, hogy Démon egy kis játszadozás után visszaadja a cipőt. Vagy hogy Moon visszaszerzi. Mindenesetre ez egy olyan helyzet volt, amibe neki nem volt szabad belefolynia.*
- Pontosan! És nem hinném, hogy messze szaladt volna. Hiszen itt a gazdája, nemde?
*Kérdez vissza nevetve. Aztán tovább nevet, amikor Moon inkább úgy dönt, nem akarja tudni, hogyan bizonyítaná a szavai igazát. Ez egy szerencsés fordulat, mivel erre csak egy igen nyakatekert és kacifántos eszmefuttatással tudott volna felelni, amely itt-ott már az úrinői fülecskék számára túl sok lett volna. Így viszont nem kell elmagyaráznia a „kis ember nagy bottal jár”, és hogy a törpék a legkisebb emberek összefüggéseit, és végképp nem kell magára vetítenie ezen megállapításokat. Vagyis kész győzelem, hogy a leányzó ezúttal inkább nem kíváncsi.*
- Nem ismerem túlzottan Archel mestert, de nem lenne szép dolog elrontani a munkaeszközét. Ez olyan lenne, mintha nekem valaki kiverné három fogamat, és elhelyezne egy lila monoklit a bal szemem alatt.
*Mondja elgondolkodva, majd megvitatják a további csíny-ötleteket. És sorra elvetik őket.*
- Kár. Pedig az ajtócserélős lenne a legmókásabb. Kicserélni a két oldalt... ó, az remek hecc volna! Csak sajnos a felével se végeznénk, mire véget érne a bál, és addigra alighanem úgy is néznénk ki, mint két díszruhás asztalos. Miért vannak nektek ilyen nehéz ajtóitok?
*Dohog félszívvel, de közben azért vigyorog. Most egyszerűen jó. Főleg, hogy a következő találkozójukat kezdik el tervezgetni.*
- Szóval szerda és szombat, napnyugta táján? Remek. De tudod, mit? Kéne szerezni valami vadászház-félét... ahová hivatalosan is több napra is kiruccanhatnál, Démon nevelése ürügyén.
*Jegyzi meg elgondolkodva, mert telhetetlen, és nem elegendő neki az az idő, amit épp csak az imént beszéltek meg.
És ahogy beszélgetnek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Már-már csókközelbe. És ezt az alkalmat bűn lenne kihagyni. Dom előrébb hajol, és finoman, egyelőre mindenféle játék vagy erőfitogtatás nélkül megcsókolja Moont.*
- Ez hiányzott...
*Dünnyögi, ahogy felkel a hintaágyból, és a lány oldalán elindul az ajtó felé.*
- Akkor inkább valami figyelemelterelés kellene... ami elvonja rólunk a figyelmet. Te tudsz ilyet?
*Érdeklődik, ami pedig a korbácsolásra vonatkozó „ígéretet” illeti, szeretné tréfának venni. És tudja, hogy nem az. Hajajj, nem lesz ez így könnyű. Tehát már csak ezért is megcsinálja!
Ám ekkor egy újabb kérdés éri. Egy kérdés, amit már rég nem tett fel neki senki. Elvigyorodik.*
- Kölyök vagyok még. Hatvan és hetven között valahol... de többet nem tudok mondani, mert valamikor húsz éve eltévesztettem a pontos számolást.
*Esze ágában se volt segíteni Moonnak a kutyaproblémában. Egyrészt nem tanácsos beleszólni a Gazdi és a Kutya nézeteltérésébe, főleg, ha mindkét fél ilyen fiatalka. Másrészt pedig úgy hitte, hogy Démon egy kis játszadozás után visszaadja a cipőt. Vagy hogy Moon visszaszerzi. Mindenesetre ez egy olyan helyzet volt, amibe neki nem volt szabad belefolynia.*
- Pontosan! És nem hinném, hogy messze szaladt volna. Hiszen itt a gazdája, nemde?
*Kérdez vissza nevetve. Aztán tovább nevet, amikor Moon inkább úgy dönt, nem akarja tudni, hogyan bizonyítaná a szavai igazát. Ez egy szerencsés fordulat, mivel erre csak egy igen nyakatekert és kacifántos eszmefuttatással tudott volna felelni, amely itt-ott már az úrinői fülecskék számára túl sok lett volna. Így viszont nem kell elmagyaráznia a „kis ember nagy bottal jár”, és hogy a törpék a legkisebb emberek összefüggéseit, és végképp nem kell magára vetítenie ezen megállapításokat. Vagyis kész győzelem, hogy a leányzó ezúttal inkább nem kíváncsi.*
- Nem ismerem túlzottan Archel mestert, de nem lenne szép dolog elrontani a munkaeszközét. Ez olyan lenne, mintha nekem valaki kiverné három fogamat, és elhelyezne egy lila monoklit a bal szemem alatt.
*Mondja elgondolkodva, majd megvitatják a további csíny-ötleteket. És sorra elvetik őket.*
- Kár. Pedig az ajtócserélős lenne a legmókásabb. Kicserélni a két oldalt... ó, az remek hecc volna! Csak sajnos a felével se végeznénk, mire véget érne a bál, és addigra alighanem úgy is néznénk ki, mint két díszruhás asztalos. Miért vannak nektek ilyen nehéz ajtóitok?
*Dohog félszívvel, de közben azért vigyorog. Most egyszerűen jó. Főleg, hogy a következő találkozójukat kezdik el tervezgetni.*
- Szóval szerda és szombat, napnyugta táján? Remek. De tudod, mit? Kéne szerezni valami vadászház-félét... ahová hivatalosan is több napra is kiruccanhatnál, Démon nevelése ürügyén.
*Jegyzi meg elgondolkodva, mert telhetetlen, és nem elegendő neki az az idő, amit épp csak az imént beszéltek meg.
És ahogy beszélgetnek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Már-már csókközelbe. És ezt az alkalmat bűn lenne kihagyni. Dom előrébb hajol, és finoman, egyelőre mindenféle játék vagy erőfitogtatás nélkül megcsókolja Moont.*
- Ez hiányzott...
*Dünnyögi, ahogy felkel a hintaágyból, és a lány oldalán elindul az ajtó felé.*
- Akkor inkább valami figyelemelterelés kellene... ami elvonja rólunk a figyelmet. Te tudsz ilyet?
*Érdeklődik, ami pedig a korbácsolásra vonatkozó „ígéretet” illeti, szeretné tréfának venni. És tudja, hogy nem az. Hajajj, nem lesz ez így könnyű. Tehát már csak ezért is megcsinálja!
Ám ekkor egy újabb kérdés éri. Egy kérdés, amit már rég nem tett fel neki senki. Elvigyorodik.*
- Kölyök vagyok még. Hatvan és hetven között valahol... de többet nem tudok mondani, mert valamikor húsz éve eltévesztettem a pontos számolást.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-07 21:29:12
Üzenet elküldve: 2013-03-07 21:29:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Fogalma sincs, hogy hogyan került ide. Csak össze vissza bóklászott a városban céltalanul és mire feleszmél egy bálon találja magát. Kicsit szégyelli magát, hogy csak így beállít. Áll egy helyben akár egy szobor, nézi a bent lévőket. Amint elképzelte, hogy hogy nézhet ki újra a sírás kerülgette, de ezúttal nem hagyhatja, hogy a könnyek újra elborítsák az arcát. Nem szokott nagyon érzékeny lenni, de az utóbbi pár nap nem tett jót az ártatlan tündér finom kis lelkének. Megpróbál mosolyogni, kihúzza magát és egy bizonytalan lépést tesz előre.*
*Fogalma sincs, hogy hogyan került ide. Csak össze vissza bóklászott a városban céltalanul és mire feleszmél egy bálon találja magát. Kicsit szégyelli magát, hogy csak így beállít. Áll egy helyben akár egy szobor, nézi a bent lévőket. Amint elképzelte, hogy hogy nézhet ki újra a sírás kerülgette, de ezúttal nem hagyhatja, hogy a könnyek újra elborítsák az arcát. Nem szokott nagyon érzékeny lenni, de az utóbbi pár nap nem tett jót az ártatlan tündér finom kis lelkének. Megpróbál mosolyogni, kihúzza magát és egy bizonytalan lépést tesz előre.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-06 19:51:41
Üzenet elküldve: 2013-03-06 19:51:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Az eddig háttérbe szoruló kislányt most Zet karjai takarják el védelmezően a külvilág elől. Felkapja, és puha arcára egy puszit nyom. Emma szinte mintha már a saját gyermeke lenne az elfnek, kit szerető ölelése mindentől, és mindenkitől megvéd.*
-Te is nagyon hiányoztál nekem!
*A kislány teljes súlyát egy gyengéd mozdulattal a bal kezére helyezi, majd szabad kezével megpróbálja úgy megsimogatni a csöpség buksiját, hogy ne borzolja össze barna fürtjeit.*
-Igazi kis sózsák lettél az elmúlt időben. Emlékszem mikor először találkoztunk nem voltál ilyen nehéz.
*Mosolyát nem tudja elrejteni, annak ellenére is, hogy fejében még mindig nagy a zűrzavar. Mostmár újra Eleonorra figyel, várja mit válaszol a nő. Nem tudhatja, hogy kényes pontra tapintott, ha tudná mi történt Iskandarral, de nem kell sokáig várrnia, a válasz már érkezik is.*
-Nem, az nem lehet!
*Hangja megcsuklik, nem tudja elhinni a borzalmas hírt. Szabad keze lassan emelkedik fel arcához, hogy eltakarja azt, lábai remegni kezdenek, nem bírja tovább tartani a lánykát, az összes ereje távozik testéből.*
-Enma, leteszlek egy pillanatra, jó?
*Ösztönösen elfordul a többiektől, nem láthatják ilyen állapotban. Tekintete a földre tapad, a mai nap már nem is lehetne rosszabb. ~Hogy mered magára hagyni a lányodat, Öreg? Azt hittem vigyázol rá! Azt hittem...~ Először fájdalom, most pedig düh tőr elő Zetből, még ha nem is kedvelték meg egymást igazán a Nesayang kúriában töltött idő alatt, de a tisztelet, és valami megmagyarázhatatlan kötődés is kialakult kettejük közt. Legalábbis Zet így érzi, a maga módján Isk is jó ember volt. Mihelyt összeszedi magát egy fél fordulattal újra szemtől szembe kerül a két kisasszonnyal.*
-Bocsánatot kérek az előbbiért, kissé váratlanul ért. Útja egy jobb helyre vezessen!
*A nő arca is fájdalmat tükröz, sejti mit érezhet, többször át kellett már élnie családtagjai elvesztését.*
-Én nem sajnálok semmit, El! Örülök, hogy újra láthatlak! Nem tudom te mit érzel irántam, de én még mindig szeretlek!
*Az eddig háttérbe szoruló kislányt most Zet karjai takarják el védelmezően a külvilág elől. Felkapja, és puha arcára egy puszit nyom. Emma szinte mintha már a saját gyermeke lenne az elfnek, kit szerető ölelése mindentől, és mindenkitől megvéd.*
-Te is nagyon hiányoztál nekem!
*A kislány teljes súlyát egy gyengéd mozdulattal a bal kezére helyezi, majd szabad kezével megpróbálja úgy megsimogatni a csöpség buksiját, hogy ne borzolja össze barna fürtjeit.*
-Igazi kis sózsák lettél az elmúlt időben. Emlékszem mikor először találkoztunk nem voltál ilyen nehéz.
*Mosolyát nem tudja elrejteni, annak ellenére is, hogy fejében még mindig nagy a zűrzavar. Mostmár újra Eleonorra figyel, várja mit válaszol a nő. Nem tudhatja, hogy kényes pontra tapintott, ha tudná mi történt Iskandarral, de nem kell sokáig várrnia, a válasz már érkezik is.*
-Nem, az nem lehet!
*Hangja megcsuklik, nem tudja elhinni a borzalmas hírt. Szabad keze lassan emelkedik fel arcához, hogy eltakarja azt, lábai remegni kezdenek, nem bírja tovább tartani a lánykát, az összes ereje távozik testéből.*
-Enma, leteszlek egy pillanatra, jó?
*Ösztönösen elfordul a többiektől, nem láthatják ilyen állapotban. Tekintete a földre tapad, a mai nap már nem is lehetne rosszabb. ~Hogy mered magára hagyni a lányodat, Öreg? Azt hittem vigyázol rá! Azt hittem...~ Először fájdalom, most pedig düh tőr elő Zetből, még ha nem is kedvelték meg egymást igazán a Nesayang kúriában töltött idő alatt, de a tisztelet, és valami megmagyarázhatatlan kötődés is kialakult kettejük közt. Legalábbis Zet így érzi, a maga módján Isk is jó ember volt. Mihelyt összeszedi magát egy fél fordulattal újra szemtől szembe kerül a két kisasszonnyal.*
-Bocsánatot kérek az előbbiért, kissé váratlanul ért. Útja egy jobb helyre vezessen!
*A nő arca is fájdalmat tükröz, sejti mit érezhet, többször át kellett már élnie családtagjai elvesztését.*
-Én nem sajnálok semmit, El! Örülök, hogy újra láthatlak! Nem tudom te mit érzel irántam, de én még mindig szeretlek!
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-06 17:55:32
Üzenet elküldve: 2013-03-06 17:55:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*A felé emelt kezet lágyan veszi sajátjába, s vonja közelebb, majd egy illő hajlás kíséretében kézcsókot lehelnek ajkai. Ugyanezt a másik férfiú is megismétli. Ezek után a harmadik személy további hallgatásba kezd, miközben hallgatja az illetékesek társalgását. Hodrel mérlegeli a hallottakat. Az éjnő szemébe néz, majd bólint egy aprót. A félre vetett pillantás nem kerülte el figyelmét. Ez megmosolyogtatná, amennyiben képes lenne ilyesmire. Ezen készség hiányában azonban továbbra is csak érzelemmentes ábrázattal szolgálhat a közönség számára.*
- Valóban nem lenne több néhány percnél. Ha gondolja, nyugodtan rendeljen maga mellé kísérőt! Megértem, ha bizalmatlan egy most megismert idegennel szemben. *szólal fel illedelmesen.*
- Ami a hölgyeket illeti... Velük már néhány napja egy fedél alatt tartózkodom, nem kételkedem bennük. Remélem azonban nem sértem meg azzal, ha némiképp kételkedem ezen Zetriat józanságában. Rendes embernek tűnik, de ez csupán első benyomás, arról nem szeretek ítélni. Még akkor sem, ha igencsak befolyásolja a további hozzáállásom az illetővel kapcsolatban. *fejti ki véleményét.
Ezek után elhallgat és követni kezdi a ház úrnőjét. Kíséretét maga mellé rendeli. Út közben megereszt még néhány pillantást az összegyűltekre. Tekintete Eleonorra is átvándorol, s el is kapja tekintetét. Mosolyogni inkább nem próbál. Csak egy aprót biccent, jelezve, hogy minden rendben, aztán megy tovább.*
- Igazán szép az otthonuk! *dicséri fogadtatásuk helyszínét.
A továbbiakban teljesen a hölgyeményre támaszkodik. Mivel nem ismeri a járást ebben az épületben, nem is igen tehet mást. Csak követi, nyomukban a harmadik személlyel, ki továbbra is a bölcs csendben marad és figyel. Tekintete szintén körbe pásztázza a helyet. Úgy tűnik minden részletet igyekszik alaposan elméjébe vésni.
Amennyiben elérik a szobát, Hodrel gond nélkül belép, amint engedélyt kap rá. Nem hozza zavarba a helyzet. Semmi ok nem szolgálna ilyesmire, hiszen nem hátsó szándékkal érkezett. Csupán ajándékát szeretné nyugodt körülmények között átadni, személyesen. Egy teljesen ártalmatlan ajándékot. Legalábbis elviekben az, gyakorlatban... Attól függ, ki mit és kit tekint ártalmasnak. Ő tényleg ártalmatlannak gondolja és olykor bizony nagy segítségnek.*
*A felé emelt kezet lágyan veszi sajátjába, s vonja közelebb, majd egy illő hajlás kíséretében kézcsókot lehelnek ajkai. Ugyanezt a másik férfiú is megismétli. Ezek után a harmadik személy további hallgatásba kezd, miközben hallgatja az illetékesek társalgását. Hodrel mérlegeli a hallottakat. Az éjnő szemébe néz, majd bólint egy aprót. A félre vetett pillantás nem kerülte el figyelmét. Ez megmosolyogtatná, amennyiben képes lenne ilyesmire. Ezen készség hiányában azonban továbbra is csak érzelemmentes ábrázattal szolgálhat a közönség számára.*
- Valóban nem lenne több néhány percnél. Ha gondolja, nyugodtan rendeljen maga mellé kísérőt! Megértem, ha bizalmatlan egy most megismert idegennel szemben. *szólal fel illedelmesen.*
- Ami a hölgyeket illeti... Velük már néhány napja egy fedél alatt tartózkodom, nem kételkedem bennük. Remélem azonban nem sértem meg azzal, ha némiképp kételkedem ezen Zetriat józanságában. Rendes embernek tűnik, de ez csupán első benyomás, arról nem szeretek ítélni. Még akkor sem, ha igencsak befolyásolja a további hozzáállásom az illetővel kapcsolatban. *fejti ki véleményét.
Ezek után elhallgat és követni kezdi a ház úrnőjét. Kíséretét maga mellé rendeli. Út közben megereszt még néhány pillantást az összegyűltekre. Tekintete Eleonorra is átvándorol, s el is kapja tekintetét. Mosolyogni inkább nem próbál. Csak egy aprót biccent, jelezve, hogy minden rendben, aztán megy tovább.*
- Igazán szép az otthonuk! *dicséri fogadtatásuk helyszínét.
A továbbiakban teljesen a hölgyeményre támaszkodik. Mivel nem ismeri a járást ebben az épületben, nem is igen tehet mást. Csak követi, nyomukban a harmadik személlyel, ki továbbra is a bölcs csendben marad és figyel. Tekintete szintén körbe pásztázza a helyet. Úgy tűnik minden részletet igyekszik alaposan elméjébe vésni.
Amennyiben elérik a szobát, Hodrel gond nélkül belép, amint engedélyt kap rá. Nem hozza zavarba a helyzet. Semmi ok nem szolgálna ilyesmire, hiszen nem hátsó szándékkal érkezett. Csupán ajándékát szeretné nyugodt körülmények között átadni, személyesen. Egy teljesen ártalmatlan ajándékot. Legalábbis elviekben az, gyakorlatban... Attól függ, ki mit és kit tekint ártalmasnak. Ő tényleg ártalmatlannak gondolja és olykor bizony nagy segítségnek.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-06 16:08:43
Üzenet elküldve: 2013-03-06 16:08:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirithalen-bál//
* A csöppség számára rossz így látni Zetirat-ot, akire lényegében az édesapjaként tekint. Emma számára Zet az akire apjaként nézhet fel, aki törődik vele és tanítja.
nem esik jól neki szomorúnak látni a férfit. Hiába három esztendős még ő is képes felfogni, hogy a férfi szereti Eleonor-t és fáj hogy egy másik férfi oldalán látja. Valahogyan mégis képes mosolyra deríteni amikor Zetriat odahívja egy ölelésre.*
- Máj medek ic.*válaszolja és szapora léptékkel odamegy Zet-hez és átöleli őt.*
- Köcönyöm céfeny.*köszöni meg illendően és folytatja.* Hiánoctáj Fet.*árulja el őszintén, mivel Hodrel-től nem érezte, hogy igazán foglalkozna vele, egyszerűen úgy érezte idegenként tekint rá az Eleonor párjaként kiválasztott férfi és szinte meg sem próbálja megkedveltetni magát a kislánnyal. Úgy érzi sose tud Hod-ra úgy nézni, mint a nevelőapjára. Hiányzott neki Zet kedvessége, hogy képes volt előállni olyasmivel, ami Emma-nak is kedvére való Természetesen engedi, hogy ölbe vegyék. Onnan figyeli a felnőttek társalgását és mit sem érdekli mit csinál jelenleg Hodrel, vagy hogy hol van.*
* A csöppség számára rossz így látni Zetirat-ot, akire lényegében az édesapjaként tekint. Emma számára Zet az akire apjaként nézhet fel, aki törődik vele és tanítja.
nem esik jól neki szomorúnak látni a férfit. Hiába három esztendős még ő is képes felfogni, hogy a férfi szereti Eleonor-t és fáj hogy egy másik férfi oldalán látja. Valahogyan mégis képes mosolyra deríteni amikor Zetriat odahívja egy ölelésre.*
- Máj medek ic.*válaszolja és szapora léptékkel odamegy Zet-hez és átöleli őt.*
- Köcönyöm céfeny.*köszöni meg illendően és folytatja.* Hiánoctáj Fet.*árulja el őszintén, mivel Hodrel-től nem érezte, hogy igazán foglalkozna vele, egyszerűen úgy érezte idegenként tekint rá az Eleonor párjaként kiválasztott férfi és szinte meg sem próbálja megkedveltetni magát a kislánnyal. Úgy érzi sose tud Hod-ra úgy nézni, mint a nevelőapjára. Hiányzott neki Zet kedvessége, hogy képes volt előállni olyasmivel, ami Emma-nak is kedvére való Természetesen engedi, hogy ölbe vegyék. Onnan figyeli a felnőttek társalgását és mit sem érdekli mit csinál jelenleg Hodrel, vagy hogy hol van.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-06 13:43:02
Üzenet elküldve: 2013-03-06 13:43:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Dwirithalen-bál//
*Eleonor látja Zetriaton mennyire rosszul esik neki, hogy egy másik férfival jelent meg. Hát még az mennyire rossz lehet, hogy fogalma sincs az egész helyzetről. Erre mi sem lehet jobb bizonyíték, mint hogy rákérdez Iskandarra. Eleonor arca elsötétül. Azt hitte, kezdi magát túl tenni magát az apja elvesztésén, de most kiderül, hogy még mindig nehezére esik neki erről beszélni.*
-Apám meghalt... *Lehajtja a fejét és úgy folytatja.* - Amikor elment Hodrelhez és a családjához, akkor megtámadták őket, és megsérült. Már nem tudták megmenteni.
*Hallgat egy darabig, aztán végül úgy dönt visszatér az eredeti témára.*
-A férfi, akivel jöttem Hodrel Devir Saalh, apám választottja. Ha tudtam volna, hogy itt leszel, akkor eszem ágában sem lett volna ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni téged. Nagyon sajnálom.
*Eleonor szomorúan néz a férfira. Annyira szívesen megölelné, hogy érezze az elf közelségét, és szeretetét. Zetriat annyira barátságos és kedves, nyílt vele, hogy felüdülés neki a magába húzódó Hodrel után. Egy pillanatra Hodrel felé tekint, aki éppen a vendéglátójukkal beszélget.*
-Zet, tényleg annyira sajnálom. *suttogja, és őszintén, bűnbánóan néz rá.*
*Eleonor látja Zetriaton mennyire rosszul esik neki, hogy egy másik férfival jelent meg. Hát még az mennyire rossz lehet, hogy fogalma sincs az egész helyzetről. Erre mi sem lehet jobb bizonyíték, mint hogy rákérdez Iskandarra. Eleonor arca elsötétül. Azt hitte, kezdi magát túl tenni magát az apja elvesztésén, de most kiderül, hogy még mindig nehezére esik neki erről beszélni.*
-Apám meghalt... *Lehajtja a fejét és úgy folytatja.* - Amikor elment Hodrelhez és a családjához, akkor megtámadták őket, és megsérült. Már nem tudták megmenteni.
*Hallgat egy darabig, aztán végül úgy dönt visszatér az eredeti témára.*
-A férfi, akivel jöttem Hodrel Devir Saalh, apám választottja. Ha tudtam volna, hogy itt leszel, akkor eszem ágában sem lett volna ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni téged. Nagyon sajnálom.
*Eleonor szomorúan néz a férfira. Annyira szívesen megölelné, hogy érezze az elf közelségét, és szeretetét. Zetriat annyira barátságos és kedves, nyílt vele, hogy felüdülés neki a magába húzódó Hodrel után. Egy pillanatra Hodrel felé tekint, aki éppen a vendéglátójukkal beszélget.*
-Zet, tényleg annyira sajnálom. *suttogja, és őszintén, bűnbánóan néz rá.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-05 20:12:20
Üzenet elküldve: 2013-03-05 20:12:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Váratlanul érte Eleonor megjelenése a bálon, érzései teljesen megkavarják elméjét, egy pillanatra mintha máshol lenne. A valóságba Úrnője szólítása zökkenti vissza.*
-Köszönöm Asszonyom! Nagyon hálás vagyok Önnek!
*Ráfér már a pihenés, egyébként is muszáj lesz beszélnie kell a nővel ki elrabolta szívét, és nem enged a szorításból. Hálás Xselyahrának a kegyes felajánlásért, megeshet, hogy teljesen félre ismerte a mély lakóit. A legszívesebben most szorosan átkarolná Elt, és soha többet nem hagyná magára, akaratlanul el is indul a hármas felé, de pár aprócska lépés után lábai mintha fává váltak volna, és gyökeret eresztettek. Különös, mint valami átok, vagy egy megdermesztő varázslat, egyszerűen nem képes megmozdulni. Ennek oka Eleonor reakciója az elf jelenlétére, belekarol a mellette álló ismeretlen férfiba. Zet kusza érzései mélyzuhanásba kezdenek, lelkét apró sötét szörnyek emésztik fel. Az együtt töltött idő ennyit számítana, vagy azok a napok csak az elf számára szép emlékek? Imádta a nő közelségét, a bőre illatát, és azt a csókot sosem felejti el. Mikor újra átveszi izmai felett az uralmat, tálcával a kezében hátat fordít a társaságnak, és megpróbál elrejtőzni a tömegben. Nem biztos, hogy ez a legjobb amit tehet, de át kell gondolnia. Éppen, hogy az italokkal teli poharat az egyik asztalra tudja helyezni, már Emma, és El is ott állnak elötte. ~Egy kis időt hagyhatatok volna, hogy felkészüljek.~ Az elméjében a hangos sóhajtás, már-már kihallatszik a terembe is, arcára fáradság ül ki, de nem afféle fizikai kimerültség, jóval inkább lelki. Megviselte ez a dolog, igazi háború zajlik le most a tudatában. Most nem képes mosolyogni, mikor Szerelme íriszeibe tekint, egy pár pillanatig üveges tekintettel bámul a semmibe. ~Olyan gyönyörű! De a sors, mely eddig is annyit kínzott, nem akarja, hogy együtt éljük le életünk. Talán jobb is lenne így mindkettőnknek. Ha Őt hamarabb hivatná magához a Föld Anya, és ez nagyon valószínű, én hátralévő éveimet magányban, és gyötrelmek közt tölteném. Mellettem sosem lenne boldog!~ Az igérete, most semmivé lenni látszik, elvesztette magába vetett hitét, és szelleme kettészakadni látszik. De ebből a szinte lidérc álomból, egy mézédes lágy hang kelti fel.*
-Eleonor, megleptél!
*Hirtelen csak ennyi jön ki száján, noha kissé kínos is a helyzet. Össze kell szednie magát, nem adhatja csak így egyszerűen fel. Jobb keze lazán ökölbe szorul az idegességtől, a levegőt gyorsabban kapkodja, bár az utóbbit a két hölgy nem veheti észre.*
-Gyönyörű vagy ma este!
*Kitalálhatott volna valami jobbat is, de ez a feszültség megzavarja. Olyannyira, hogy csak most veszi észre a tömegben könnyen eltünő apróságot, Emmát. Ahogy a jelenleg pincér tekintete a kislányra téved, kissé megnyugszik. Valami megnyugtató sugárzik a csöpségből, ami Zetnek pont jól jön.*
-És rólad el ne feledkezzünk Apróság! Ide sem jössz már átölelni Zetet?
*Egy aprócska mosoly szökik arcára, miközben leguggol, és ölelésre tárja karjait.*
-Te is nagyon csinos vagy! Illik hozzád ez a szín!
*Ha Emma engedi felveszi ölébe, és így néz újra Eleonor szemébe.*
-Van egy sejtésem ki lehet, Iskandar választottja ugyebár? Tényleg, Édesapád el jön ma éjszaka a bálra?
*Váratlanul érte Eleonor megjelenése a bálon, érzései teljesen megkavarják elméjét, egy pillanatra mintha máshol lenne. A valóságba Úrnője szólítása zökkenti vissza.*
-Köszönöm Asszonyom! Nagyon hálás vagyok Önnek!
*Ráfér már a pihenés, egyébként is muszáj lesz beszélnie kell a nővel ki elrabolta szívét, és nem enged a szorításból. Hálás Xselyahrának a kegyes felajánlásért, megeshet, hogy teljesen félre ismerte a mély lakóit. A legszívesebben most szorosan átkarolná Elt, és soha többet nem hagyná magára, akaratlanul el is indul a hármas felé, de pár aprócska lépés után lábai mintha fává váltak volna, és gyökeret eresztettek. Különös, mint valami átok, vagy egy megdermesztő varázslat, egyszerűen nem képes megmozdulni. Ennek oka Eleonor reakciója az elf jelenlétére, belekarol a mellette álló ismeretlen férfiba. Zet kusza érzései mélyzuhanásba kezdenek, lelkét apró sötét szörnyek emésztik fel. Az együtt töltött idő ennyit számítana, vagy azok a napok csak az elf számára szép emlékek? Imádta a nő közelségét, a bőre illatát, és azt a csókot sosem felejti el. Mikor újra átveszi izmai felett az uralmat, tálcával a kezében hátat fordít a társaságnak, és megpróbál elrejtőzni a tömegben. Nem biztos, hogy ez a legjobb amit tehet, de át kell gondolnia. Éppen, hogy az italokkal teli poharat az egyik asztalra tudja helyezni, már Emma, és El is ott állnak elötte. ~Egy kis időt hagyhatatok volna, hogy felkészüljek.~ Az elméjében a hangos sóhajtás, már-már kihallatszik a terembe is, arcára fáradság ül ki, de nem afféle fizikai kimerültség, jóval inkább lelki. Megviselte ez a dolog, igazi háború zajlik le most a tudatában. Most nem képes mosolyogni, mikor Szerelme íriszeibe tekint, egy pár pillanatig üveges tekintettel bámul a semmibe. ~Olyan gyönyörű! De a sors, mely eddig is annyit kínzott, nem akarja, hogy együtt éljük le életünk. Talán jobb is lenne így mindkettőnknek. Ha Őt hamarabb hivatná magához a Föld Anya, és ez nagyon valószínű, én hátralévő éveimet magányban, és gyötrelmek közt tölteném. Mellettem sosem lenne boldog!~ Az igérete, most semmivé lenni látszik, elvesztette magába vetett hitét, és szelleme kettészakadni látszik. De ebből a szinte lidérc álomból, egy mézédes lágy hang kelti fel.*
-Eleonor, megleptél!
*Hirtelen csak ennyi jön ki száján, noha kissé kínos is a helyzet. Össze kell szednie magát, nem adhatja csak így egyszerűen fel. Jobb keze lazán ökölbe szorul az idegességtől, a levegőt gyorsabban kapkodja, bár az utóbbit a két hölgy nem veheti észre.*
-Gyönyörű vagy ma este!
*Kitalálhatott volna valami jobbat is, de ez a feszültség megzavarja. Olyannyira, hogy csak most veszi észre a tömegben könnyen eltünő apróságot, Emmát. Ahogy a jelenleg pincér tekintete a kislányra téved, kissé megnyugszik. Valami megnyugtató sugárzik a csöpségből, ami Zetnek pont jól jön.*
-És rólad el ne feledkezzünk Apróság! Ide sem jössz már átölelni Zetet?
*Egy aprócska mosoly szökik arcára, miközben leguggol, és ölelésre tárja karjait.*
-Te is nagyon csinos vagy! Illik hozzád ez a szín!
*Ha Emma engedi felveszi ölébe, és így néz újra Eleonor szemébe.*
-Van egy sejtésem ki lehet, Iskandar választottja ugyebár? Tényleg, Édesapád el jön ma éjszaka a bálra?
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-03 17:50:54
Üzenet elküldve: 2013-03-03 17:50:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Szinte mondhatni, hogy azt kapja feleletnek, amit elvárt volna, Ilztdar vagy valóban büntetést vár tőle, vagy pedig tudja, mivel járhatna az úrnő kedvében. Bármelyik legyen is, Sely vörös szemei mélyén elégedett, kéjvágyó tűz lobban a válasz hallatán. Csak érjenek meg egy nyugodtabb napot...*
-Ha a helyzet úgy alakul, szívesen teljesítem ezt a vágyad.
*Mivel nem tudja, hogy a hímnek van-e köze máshoz is, így nem árthat, ha alaposan előkészítik majd a kis kalandjukat, elejét a véve a lebukásnak. Már a puszta gondolat is elég, hogy vér felpezsdüljön, lelki szemei előtt pedig újabb és újabb vágyébresztő képek villannak be, felvázolva a lehetőségek egész tárházát, hogy pár szabad órával mihez tudna kezdeni.*
-Szép dolog, hogy szolgálni vágysz, én ilyen felajánlásokat mindig örömmel elfogadom, legyen az bármilyen.
*Fantáziája nem lankad, ha nem tudná, hogy hamarosan vissza kell térniük a teremben, talán megengedné magának, hogy kéjesen túlfűtött képeket fessen le szavaival a rokonnak, felvázolva, hogy mire is számíthat, ha valóban meg akarja lelni helyét a nőstény ágyában. De visszafogja magát, lesz még alkalmas helyzet az efféle játékokra, amikor nem kell attól félni, hogy bármikor rájuk találhatnak.
A csók és maguk gyors rendbeszedése után megindulnak vissza, amerre jöttek, hogy újra elérjék a kúria bejáratát. A külső szemlélő nem gyanakodhat, pusztán két rokon, akik a bál fulladt égkörétől elszabadultak egy kis sétára.*
-Csak meg ne bánd a vakmerőséged, Ilztdar, amivel egy olyan démont kísértesz, aki hatalmasabb nálad. Sokat töltöttem a felszínen, tanulmányozva a felszínieket, megtanultam az önuralmat, de ha elhúzzák a mézesmadzagot az orrom előtt, nem mindig mondok nemet.
*Mosolyog vissza bájosan, mintha épp csak az időjárásról csevegnének. Kettejük közös titka, hogy miről esett szó és mi történt a ház árnyékában, de a matróna arcán vagy viselkedésében legkisebb nyoma sem látszik, hogy pár perce vére még vadul száguldott. Kedélyesen fogadja az új vendégeket, akik vélhetően nemesek, legalábbis a beszédesebb tag feltétlenül.*
-Megtisztelő, hogy ellátogattak.
*Jobbját felemeli és előre nyújtja, félreérthetetlen jelzésként, hogy miféle köszöntést is várna két úriembertől, akiket vendégül lát.
A kérés meglepi, ez arcára is kiül, szemei kicsit kikerekednek és szemöldöke a magasba szökik. Nyugodt hely? Tekintete Lazzurra siklik, reméli, hogy a hím is elkapta a beszélgetésnek ezt a fonalát, csak ha valami megértésfélét lát, az esetben pillant vissza a párosra.*
-Mivel a társalgót, ahol a fontosabb ügyeimet intézem, jelenleg a bálozók foglalják el, így a szobámat tudom javasolni, ha az Önöknek is megfelel. Gondolom, úgyis csak pár percről lenne szó, nemde? A társaságukat képező hölgyek miatt ne aggódjon, Zetriat bizonyára gondot visel majd rájuk.
*Elkapja Hodrel pillantását, sejti, hogy a két hölgy miatt aggódik, de nincs rá oka. Tekintete átvándorol az eddig némán ácsorgó vendégre, Gidraldsra. Úgy tűnik, ő is velük kívánna tartani a nyugodt beszélgetésre, de vajon mi lehet ez az egész?*
-Amennyiben megfelel, úgy kérem, fáradjunk is beljebb. Kövessenek.
*Karjával invitáló mozdulatot tesz a kúria felé, majd ha beleegyezést észlel, meg is indul előre, fülelve, hogy követik-e.*
*Szinte mondhatni, hogy azt kapja feleletnek, amit elvárt volna, Ilztdar vagy valóban büntetést vár tőle, vagy pedig tudja, mivel járhatna az úrnő kedvében. Bármelyik legyen is, Sely vörös szemei mélyén elégedett, kéjvágyó tűz lobban a válasz hallatán. Csak érjenek meg egy nyugodtabb napot...*
-Ha a helyzet úgy alakul, szívesen teljesítem ezt a vágyad.
*Mivel nem tudja, hogy a hímnek van-e köze máshoz is, így nem árthat, ha alaposan előkészítik majd a kis kalandjukat, elejét a véve a lebukásnak. Már a puszta gondolat is elég, hogy vér felpezsdüljön, lelki szemei előtt pedig újabb és újabb vágyébresztő képek villannak be, felvázolva a lehetőségek egész tárházát, hogy pár szabad órával mihez tudna kezdeni.*
-Szép dolog, hogy szolgálni vágysz, én ilyen felajánlásokat mindig örömmel elfogadom, legyen az bármilyen.
*Fantáziája nem lankad, ha nem tudná, hogy hamarosan vissza kell térniük a teremben, talán megengedné magának, hogy kéjesen túlfűtött képeket fessen le szavaival a rokonnak, felvázolva, hogy mire is számíthat, ha valóban meg akarja lelni helyét a nőstény ágyában. De visszafogja magát, lesz még alkalmas helyzet az efféle játékokra, amikor nem kell attól félni, hogy bármikor rájuk találhatnak.
A csók és maguk gyors rendbeszedése után megindulnak vissza, amerre jöttek, hogy újra elérjék a kúria bejáratát. A külső szemlélő nem gyanakodhat, pusztán két rokon, akik a bál fulladt égkörétől elszabadultak egy kis sétára.*
-Csak meg ne bánd a vakmerőséged, Ilztdar, amivel egy olyan démont kísértesz, aki hatalmasabb nálad. Sokat töltöttem a felszínen, tanulmányozva a felszínieket, megtanultam az önuralmat, de ha elhúzzák a mézesmadzagot az orrom előtt, nem mindig mondok nemet.
*Mosolyog vissza bájosan, mintha épp csak az időjárásról csevegnének. Kettejük közös titka, hogy miről esett szó és mi történt a ház árnyékában, de a matróna arcán vagy viselkedésében legkisebb nyoma sem látszik, hogy pár perce vére még vadul száguldott. Kedélyesen fogadja az új vendégeket, akik vélhetően nemesek, legalábbis a beszédesebb tag feltétlenül.*
-Megtisztelő, hogy ellátogattak.
*Jobbját felemeli és előre nyújtja, félreérthetetlen jelzésként, hogy miféle köszöntést is várna két úriembertől, akiket vendégül lát.
A kérés meglepi, ez arcára is kiül, szemei kicsit kikerekednek és szemöldöke a magasba szökik. Nyugodt hely? Tekintete Lazzurra siklik, reméli, hogy a hím is elkapta a beszélgetésnek ezt a fonalát, csak ha valami megértésfélét lát, az esetben pillant vissza a párosra.*
-Mivel a társalgót, ahol a fontosabb ügyeimet intézem, jelenleg a bálozók foglalják el, így a szobámat tudom javasolni, ha az Önöknek is megfelel. Gondolom, úgyis csak pár percről lenne szó, nemde? A társaságukat képező hölgyek miatt ne aggódjon, Zetriat bizonyára gondot visel majd rájuk.
*Elkapja Hodrel pillantását, sejti, hogy a két hölgy miatt aggódik, de nincs rá oka. Tekintete átvándorol az eddig némán ácsorgó vendégre, Gidraldsra. Úgy tűnik, ő is velük kívánna tartani a nyugodt beszélgetésre, de vajon mi lehet ez az egész?*
-Amennyiben megfelel, úgy kérem, fáradjunk is beljebb. Kövessenek.
*Karjával invitáló mozdulatot tesz a kúria felé, majd ha beleegyezést észlel, meg is indul előre, fülelve, hogy követik-e.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-03 15:13:50
Üzenet elküldve: 2013-03-03 15:13:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Érzi Sely érintését, ami az arcélén halad, miközben az orcáján egy elégedettség látható. Számára különösen tetszik a másik közelsége, mert nagyot csalódott, de jó irányban. Eddig azt vélte a matrónáról, hogy valami véreskezű démonnő, ám ehelyett bukott angyalként viselkedik vele. Egy olyan vezetőt látott benne, aki eltapossa őt, mint egy férget. Melengeti sötét szívét ez a gondolat, miközben kap egy kérdést, amire szívesen válaszol.*
-Vágyok a büntetésre. Igen, megtisztít és feloldoz.*Emlékszik az apja büntetéseire, de főleg azt a napot, amikor ilyen szabdalt lett az arca. Ütötte és vágta, aztán használt pár eszközt. Fájdalom?! Olyan számára, mint ha a cimborája lenne, ám nem őrült, hogy saját magának okozzon sérüléseket. Várni ezen barátjára az a kínzás egy édes formája. Hozzáteszi végül kis hallgatás után a következőket.*
-Engem a változatosság éltet, mint például ha forró után hideg jön. Vagy fordítva. De átmenetek is léteznek a kettő között.* Mondja somolyogva, aztán az elhangzott szavakra összpontosít.*
-Még meglátjuk, hogy mire lesz jó. Újfajta élet? Készen állok változni, mert eddig teljesen más közegben nőttüem fel. Fel kell zárkóznom hozzátok, mármint a főág életéhez és szolgálni, míg egy csepp élet van bennem. Küzdeni fogok persze, hogy minél többet segíthessek. Akár a céljaid elérésében, akár...*Inkább nem fejezi be a mondatot, hogy a másik elméje kalandozzon amerre csak szeretne. Mikor a helyi nemességről esik szó, akkor halványan elgörbül a szája. Ki nem állhatja a felszíni nemességet, mert vannak annyira vetélytársak, mint saját fajtársai. Körmönfont praktikák, amivel csőbe húzzák a másikat. Ugratások és más ehhez hasonló játszadozások.*
-Veheted úgy Kedves, hogy az én támogatásomat elnyerted.*Eközben egy őszinte tekintet párosul, mert nem szeretne a másik ellen tenni. Úgy nevelték szülei, hogy egy nap engedelmeskedjen a főág matrónájának. Ő erre hivatott, hogy erős bástya legyen.*
-Ahogy kívánod.*Nem csak ő csókolja Sely-t, hanem egyenesen érzi, hogy viszonozza ezeket a lopott nyelves puszikat. Ettől lesz igazán finom és vérforraló a helyzet. Kissé izgatott hiszen le is bukhatnának, ám a sötétség jelenleg az ő oldalukon áll. Mikor vége szakad ezen történéseknek, és nincs mire figyelni, akkor a gondolatai száguldoznak.*
~Mihamarabb meg kell ismételnem ezt a közelséget. Ilyenkor oly jó lenni vele, s mégis annyira bűnös tett.~*Felébred aztán gondolatai özönéből, hogy válaszoljon az ében bőrű Úrnőnek.*
-Szóval elígérkeztél egy táncra. Akkor feltétlenül visszakísérlek hozzá, hogy eleget tudjon tenni annak, amit kimondott.* Válaszol hasonló vigyorral, közben várja, hogy a nő a bizonyítékot eltünteti az ajkairól. Megszagolja a ruházatát, hogy ellenőrizze nem lett e tele Sely parfümjével. Mivel nem érez semmit sem, akkor magában megnyugszik. Ezután adja a karját a szép unokanővér és nemesekhez illően vezeti vissza a társaság felé.*
-Hát vezess be valami hasonló szabályt.*Ejti ki a szavakat, ami után egy kisebb visszafogott vigyor látszik. Pár másodperc erejéig látható, aztán eltűnik a sebhelyes arcáról. Megérkeznek a többiekhez, akkor Sely-től elválik. A biccentés után felméri a terepet, majd illedelmesen köszönti az új jövevényeket.*
-Szép estét, és kellemes időtöltést.*Ezután ő könnyedén belibben, hogy a bíbor tekintetével felmérje a helyzetet.*
*Érzi Sely érintését, ami az arcélén halad, miközben az orcáján egy elégedettség látható. Számára különösen tetszik a másik közelsége, mert nagyot csalódott, de jó irányban. Eddig azt vélte a matrónáról, hogy valami véreskezű démonnő, ám ehelyett bukott angyalként viselkedik vele. Egy olyan vezetőt látott benne, aki eltapossa őt, mint egy férget. Melengeti sötét szívét ez a gondolat, miközben kap egy kérdést, amire szívesen válaszol.*
-Vágyok a büntetésre. Igen, megtisztít és feloldoz.*Emlékszik az apja büntetéseire, de főleg azt a napot, amikor ilyen szabdalt lett az arca. Ütötte és vágta, aztán használt pár eszközt. Fájdalom?! Olyan számára, mint ha a cimborája lenne, ám nem őrült, hogy saját magának okozzon sérüléseket. Várni ezen barátjára az a kínzás egy édes formája. Hozzáteszi végül kis hallgatás után a következőket.*
-Engem a változatosság éltet, mint például ha forró után hideg jön. Vagy fordítva. De átmenetek is léteznek a kettő között.* Mondja somolyogva, aztán az elhangzott szavakra összpontosít.*
-Még meglátjuk, hogy mire lesz jó. Újfajta élet? Készen állok változni, mert eddig teljesen más közegben nőttüem fel. Fel kell zárkóznom hozzátok, mármint a főág életéhez és szolgálni, míg egy csepp élet van bennem. Küzdeni fogok persze, hogy minél többet segíthessek. Akár a céljaid elérésében, akár...*Inkább nem fejezi be a mondatot, hogy a másik elméje kalandozzon amerre csak szeretne. Mikor a helyi nemességről esik szó, akkor halványan elgörbül a szája. Ki nem állhatja a felszíni nemességet, mert vannak annyira vetélytársak, mint saját fajtársai. Körmönfont praktikák, amivel csőbe húzzák a másikat. Ugratások és más ehhez hasonló játszadozások.*
-Veheted úgy Kedves, hogy az én támogatásomat elnyerted.*Eközben egy őszinte tekintet párosul, mert nem szeretne a másik ellen tenni. Úgy nevelték szülei, hogy egy nap engedelmeskedjen a főág matrónájának. Ő erre hivatott, hogy erős bástya legyen.*
-Ahogy kívánod.*Nem csak ő csókolja Sely-t, hanem egyenesen érzi, hogy viszonozza ezeket a lopott nyelves puszikat. Ettől lesz igazán finom és vérforraló a helyzet. Kissé izgatott hiszen le is bukhatnának, ám a sötétség jelenleg az ő oldalukon áll. Mikor vége szakad ezen történéseknek, és nincs mire figyelni, akkor a gondolatai száguldoznak.*
~Mihamarabb meg kell ismételnem ezt a közelséget. Ilyenkor oly jó lenni vele, s mégis annyira bűnös tett.~*Felébred aztán gondolatai özönéből, hogy válaszoljon az ében bőrű Úrnőnek.*
-Szóval elígérkeztél egy táncra. Akkor feltétlenül visszakísérlek hozzá, hogy eleget tudjon tenni annak, amit kimondott.* Válaszol hasonló vigyorral, közben várja, hogy a nő a bizonyítékot eltünteti az ajkairól. Megszagolja a ruházatát, hogy ellenőrizze nem lett e tele Sely parfümjével. Mivel nem érez semmit sem, akkor magában megnyugszik. Ezután adja a karját a szép unokanővér és nemesekhez illően vezeti vissza a társaság felé.*
-Hát vezess be valami hasonló szabályt.*Ejti ki a szavakat, ami után egy kisebb visszafogott vigyor látszik. Pár másodperc erejéig látható, aztán eltűnik a sebhelyes arcáról. Megérkeznek a többiekhez, akkor Sely-től elválik. A biccentés után felméri a terepet, majd illedelmesen köszönti az új jövevényeket.*
-Szép estét, és kellemes időtöltést.*Ezután ő könnyedén belibben, hogy a bíbor tekintetével felmérje a helyzetet.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-03 10:04:36
Üzenet elküldve: 2013-03-03 10:04:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Alighogy felteszi kérdését, a keresett személy máris megjelenik. Talán tényleg van abban, amit a kapuban ácsorgó alak mondott. Vagy csak egyszerűen pont arra járt, mi a szerencsére is fogható. Na igen... Abból ritkán jut ki Hodrelnek, főleg az utóbbi időben. Éppen ezért tudja nagyon is értékelni azt. Társával együtt közelebb lépked a házigazdához.*
- Örvendek, hölgyem! Hodrel Devir Saalh vagyok. *mutatkozik be illendően, egy nemeshez méltó aprócska meghajlással.*
- Köszönöm, hogy vendégül lát minket! Hagy mutassam be a mellettem állót! Az úr neve Gidralds Mohen. Igencsak sok illető. Volna esetleg egy olyan hely, hol nyugodtan elmondhatnám, miért kerestük önt? *kérdi érzelemmentes kifejezéssel.
Mint mindig, most sem képes sok érzelmét kimutatni. Szemei beszélhetnek jóakaratáról, semmi más hírnöke nincs cseppet sem veszélyes szándékainak. Amennyiben megtudja a választ, s némiképp odébb állhatnak, egy pillantást még megenged a ház felé, hol Eleonor és a kislány tartózkodik. Kissé aggódik miattuk. Úgy érzi, mellettük kellene legyen, de erre jelenleg még nincs lehetőség. Először a formalitás, mely tény és való szintúgy nincs ellenére, bár annyira kedvére sem, mint a két kisasszony társasága.
Gidralts még nem beszél. Egyszerű csendbe burkolódzik, mely szintúgy nem áll távol sokoldalúságától. Mint egy mozgó márványszobor, úgy fest jelenlegi ura mellett. Kiegyenesedett tartással, kezeit maga mögé csapva. Fegyver nincs nála. Nem az ő eszköze, legalábbis nem tudja olyan jól forgatni, mint az írásra, rajzolásra használt tárgyakat, vagy a szavakat. Hosszú haja hátához simul. Minden szála egyenes, némi rendbontás csak a dolgosan megalkotott fonatban van, mi némiképp változatossá teszi az egyszerű hajzuhatagot. Arcán tetoválás, homlokán pedig egy kő ékeskedik. Íriszei oly világosak, hogy szinte teljesen egybeolvad az azokat körülvevő fehérséggel.*
*Alighogy felteszi kérdését, a keresett személy máris megjelenik. Talán tényleg van abban, amit a kapuban ácsorgó alak mondott. Vagy csak egyszerűen pont arra járt, mi a szerencsére is fogható. Na igen... Abból ritkán jut ki Hodrelnek, főleg az utóbbi időben. Éppen ezért tudja nagyon is értékelni azt. Társával együtt közelebb lépked a házigazdához.*
- Örvendek, hölgyem! Hodrel Devir Saalh vagyok. *mutatkozik be illendően, egy nemeshez méltó aprócska meghajlással.*
- Köszönöm, hogy vendégül lát minket! Hagy mutassam be a mellettem állót! Az úr neve Gidralds Mohen. Igencsak sok illető. Volna esetleg egy olyan hely, hol nyugodtan elmondhatnám, miért kerestük önt? *kérdi érzelemmentes kifejezéssel.
Mint mindig, most sem képes sok érzelmét kimutatni. Szemei beszélhetnek jóakaratáról, semmi más hírnöke nincs cseppet sem veszélyes szándékainak. Amennyiben megtudja a választ, s némiképp odébb állhatnak, egy pillantást még megenged a ház felé, hol Eleonor és a kislány tartózkodik. Kissé aggódik miattuk. Úgy érzi, mellettük kellene legyen, de erre jelenleg még nincs lehetőség. Először a formalitás, mely tény és való szintúgy nincs ellenére, bár annyira kedvére sem, mint a két kisasszony társasága.
Gidralts még nem beszél. Egyszerű csendbe burkolódzik, mely szintúgy nem áll távol sokoldalúságától. Mint egy mozgó márványszobor, úgy fest jelenlegi ura mellett. Kiegyenesedett tartással, kezeit maga mögé csapva. Fegyver nincs nála. Nem az ő eszköze, legalábbis nem tudja olyan jól forgatni, mint az írásra, rajzolásra használt tárgyakat, vagy a szavakat. Hosszú haja hátához simul. Minden szála egyenes, némi rendbontás csak a dolgosan megalkotott fonatban van, mi némiképp változatossá teszi az egyszerű hajzuhatagot. Arcán tetoválás, homlokán pedig egy kő ékeskedik. Íriszei oly világosak, hogy szinte teljesen egybeolvad az azokat körülvevő fehérséggel.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-02 17:41:21
Üzenet elküldve: 2013-03-02 17:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
* Nem is olyan rossz ötlet. Ha azt tesznek mihez kedvük van akkor semmi gond nem lehet kettejük között. Az már más kérdés, hogy milyen szemekkel fürkészi minden mozdulatát a család.
A kutyussal lezajlott vitáját az elf csak nevetve figyeli. Na akkor ennyit erről! Ha még egy kölyöktől sem próbálja megvédeni Moont akkor, hogy biza rá az életét, bár ez eddig sem volt tervei között.*
- Messziről könnyű hangoskodni! *mondja bosszúsan *Bezzeg egy kis segítség, abban, hogy bekerítsük a kis mihasznát. Még szerencse, hogy túl apró, hogy világgá szaladjon a cipőmmel. *teszi hozzá miközben visszatelepedik Dom mellé.
Magában még mindig kuncog a törpe nő, sőt mi több öregasszony gondolatán így nem bírja megállni, hogy hozzá ne fűzzön pár rövid szót, apró fricskát.*
-Mivel nem hiszek neked épp azért kellene bebizonyítanod a szavaid igazát. Szóval porszem került a gépezetbe elf uram.*majdhogynem hangosan nevet. Minden esetre szája a füléig ér miközben folytatja *hát arra azért kíváncsi volnék miként bizonyítanád be... de hagyjuk inkább máskorra. *zárja le végül igen nagy gonddal erőltetve magára egy kis komolyságot.
A csínyek terén nem egyforma az ízlésük. Moon nem szeret kárt tenni semmiben, talán pont ezért gondolták egyszer róla, hogy sötételftelen de hát nem minden sötételf gonosz, vérszomjas gyilkos. Akadnak köztük is hétköznapi egyedek, akik a mindennapoknak élnek.*
-Azt én sem szeretném. Archel Mester igazán kedves volt velem, még azt is megígérte, hogy tanít hangszeren játszani. *ismétli a nem is olyan rég már kifecsegett egyezségüket. A "pottyantásos" ötletre is ráncolja a szemöldökeit.*
- Azt csak ha valaki csúnyán bánik velem.* sejti mi lenne a büntetés, ha a matróna lopáson fogná valamely vendéget.* Ajtószámunk nincs, így nincs mit átcserélni de bátorságpróbának biztosan beillene felosonni az emeletre.* mondja elgondolkodva majd a kissé túlzásba vitt ötleten jót nevet. *Az ajtók átcserélése nem csíny volna hanem erőpróba.*mondja ismét nevetve* Azt hiszem ketten még csak a szemben lévő ajtókat is igen nehezen tudnánk átcserélni, hát akkor a távolabbi, mondjuk a holdat formázó folyosó két szélén lévőt?*szóval erről az utolsó lehetőségről a maga részéről szívesen lemond.
A beszélgetésük a kutya ügyei felé terelődik. Kedvenc foglalatosságai közé tartozik Démon edzése így igen sok időt fordít rá, szinte minden éjszakát. Ezek közül egy napot kiválasztani nem lesz nagy ügy. Sőt talán ha kettőt ad meg az még jobb lenne. Gondolatban elmosolyodik. Szépen ívelt szája sötéten rajzolódik ki miközben megadja a napokat, pontosabban estéket amikor találkozhatnak.* Szerdán és szombaton biztos ott leszek az erdőszéli tisztáson. Délután, sőt inkább napnyugta közelében keress mert nappal nem szeretek kint bóklászni. Az éjszaka a mi birodalmunk, az állatok a sötétben reszketve rejtőznek remélve, hogy Démon nem pont rájuk akar azon az éjjelen vadászni.* Kissé talán nagyot mondó a lányka kijelentése, hisz a dobermann egyenlőre csak nyulakra esetleg őzbakocskákra vadászik. Egy komolyabb ellenfél előtt, mondjuk egy farkas vagy medve hallatán már ő is meghunyászkodik. A csókkal kapcsolatban neki is valami hasonlóak a gondjai csak ő mindenre talál megoldást is. Az ajtót bezárták maguk mögött, ott senki sem leselkedhet, az ablakok elsötétítve, nem valószínű, hogy valaki pontosan ide hátra akarjon kilesni amikor bent akár keringőzhet is, szóval ha alkalom kell akkor az most van itt, tánc közben garantáltan nem lesz talán pont ezért néz fel várakozóan, ajkait jóformán felkínálva Domnak egy rövidke csókra mielőtt a táncparkettre lépnének.
-Hogy melyik is? *kérdez később vissza *Szerintem érdekes volna fellógni az emeletre bár ha rajtakapnak számíthatsz a korbácsra.*Furcsa, hogy komoly fájdalomról beszél mégis mosolyog közben. Bízik abban, hogy ügyesek lesznek és sikerül mindenki figyelmét elkerülve fellógniuk.*Mond csak te hány éves vagy. Olyan nehéz behatárolni a korodat.*
* Nem is olyan rossz ötlet. Ha azt tesznek mihez kedvük van akkor semmi gond nem lehet kettejük között. Az már más kérdés, hogy milyen szemekkel fürkészi minden mozdulatát a család.
A kutyussal lezajlott vitáját az elf csak nevetve figyeli. Na akkor ennyit erről! Ha még egy kölyöktől sem próbálja megvédeni Moont akkor, hogy biza rá az életét, bár ez eddig sem volt tervei között.*
- Messziről könnyű hangoskodni! *mondja bosszúsan *Bezzeg egy kis segítség, abban, hogy bekerítsük a kis mihasznát. Még szerencse, hogy túl apró, hogy világgá szaladjon a cipőmmel. *teszi hozzá miközben visszatelepedik Dom mellé.
Magában még mindig kuncog a törpe nő, sőt mi több öregasszony gondolatán így nem bírja megállni, hogy hozzá ne fűzzön pár rövid szót, apró fricskát.*
-Mivel nem hiszek neked épp azért kellene bebizonyítanod a szavaid igazát. Szóval porszem került a gépezetbe elf uram.*majdhogynem hangosan nevet. Minden esetre szája a füléig ér miközben folytatja *hát arra azért kíváncsi volnék miként bizonyítanád be... de hagyjuk inkább máskorra. *zárja le végül igen nagy gonddal erőltetve magára egy kis komolyságot.
A csínyek terén nem egyforma az ízlésük. Moon nem szeret kárt tenni semmiben, talán pont ezért gondolták egyszer róla, hogy sötételftelen de hát nem minden sötételf gonosz, vérszomjas gyilkos. Akadnak köztük is hétköznapi egyedek, akik a mindennapoknak élnek.*
-Azt én sem szeretném. Archel Mester igazán kedves volt velem, még azt is megígérte, hogy tanít hangszeren játszani. *ismétli a nem is olyan rég már kifecsegett egyezségüket. A "pottyantásos" ötletre is ráncolja a szemöldökeit.*
- Azt csak ha valaki csúnyán bánik velem.* sejti mi lenne a büntetés, ha a matróna lopáson fogná valamely vendéget.* Ajtószámunk nincs, így nincs mit átcserélni de bátorságpróbának biztosan beillene felosonni az emeletre.* mondja elgondolkodva majd a kissé túlzásba vitt ötleten jót nevet. *Az ajtók átcserélése nem csíny volna hanem erőpróba.*mondja ismét nevetve* Azt hiszem ketten még csak a szemben lévő ajtókat is igen nehezen tudnánk átcserélni, hát akkor a távolabbi, mondjuk a holdat formázó folyosó két szélén lévőt?*szóval erről az utolsó lehetőségről a maga részéről szívesen lemond.
A beszélgetésük a kutya ügyei felé terelődik. Kedvenc foglalatosságai közé tartozik Démon edzése így igen sok időt fordít rá, szinte minden éjszakát. Ezek közül egy napot kiválasztani nem lesz nagy ügy. Sőt talán ha kettőt ad meg az még jobb lenne. Gondolatban elmosolyodik. Szépen ívelt szája sötéten rajzolódik ki miközben megadja a napokat, pontosabban estéket amikor találkozhatnak.* Szerdán és szombaton biztos ott leszek az erdőszéli tisztáson. Délután, sőt inkább napnyugta közelében keress mert nappal nem szeretek kint bóklászni. Az éjszaka a mi birodalmunk, az állatok a sötétben reszketve rejtőznek remélve, hogy Démon nem pont rájuk akar azon az éjjelen vadászni.* Kissé talán nagyot mondó a lányka kijelentése, hisz a dobermann egyenlőre csak nyulakra esetleg őzbakocskákra vadászik. Egy komolyabb ellenfél előtt, mondjuk egy farkas vagy medve hallatán már ő is meghunyászkodik. A csókkal kapcsolatban neki is valami hasonlóak a gondjai csak ő mindenre talál megoldást is. Az ajtót bezárták maguk mögött, ott senki sem leselkedhet, az ablakok elsötétítve, nem valószínű, hogy valaki pontosan ide hátra akarjon kilesni amikor bent akár keringőzhet is, szóval ha alkalom kell akkor az most van itt, tánc közben garantáltan nem lesz talán pont ezért néz fel várakozóan, ajkait jóformán felkínálva Domnak egy rövidke csókra mielőtt a táncparkettre lépnének.
-Hogy melyik is? *kérdez később vissza *Szerintem érdekes volna fellógni az emeletre bár ha rajtakapnak számíthatsz a korbácsra.*Furcsa, hogy komoly fájdalomról beszél mégis mosolyog közben. Bízik abban, hogy ügyesek lesznek és sikerül mindenki figyelmét elkerülve fellógniuk.*Mond csak te hány éves vagy. Olyan nehéz behatárolni a korodat.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-03-01 18:56:10
Üzenet elküldve: 2013-03-01 18:56:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Sely eltűnése után még kicsit gondolkodik azon mikor is táncolt utoljára és kivel...
Végül eszébe jut. Egy győztes ütközet után egy fogadóban az egyik nagy... termetű tehenészlánykával.
Egészen más tánc volt az, de nem felejtette el, az ilyen nők, mint Úrnője miféle táncokat szeretnek. S eddig amit biztosan leszűrt... Sely ízlése nos... meredek és kifinomult. Érzéki ám mégis durva. Erotikus és mégis mértéktartó.
Nem megy el egy végletbe sem. Némi gondolkodás után pedig hagyja is, hogy a gondolatok hadd szálljanak a melegebb éghajlatoknak, elvégre Úrnőjének figyelme más rokonra tévedt... Nők.
Lazzur fején a hideg sisakkal, akár egy kőtömb áll az ajtóban. Lazac szintúgy hol ül, hol pedig fekszik mellette vigyázzban. Néha hátra fülel, néha előre figyel, egészen, míg nem új vendégek nem érkeznek. Két fiatalember, akik vélhetően nemesek.
Lazzur övére helyezi kezét és csak főhajtással jelzi, hogy észrevette jelenlétüket. Közelebb lépked s üdvözli őket:*
-Üdvözlet és szép estét.
*A pénz teketóriázás nélkül átnyújtják neki, amit Lazzur biztonságba is helyez. Lazac elvből megmordul, mire a karmos ujjak hátra intenek. Csönd.*
-Az Úrnőm... *Azzal elhallgat mire, Sely alakja visszatér. Mint a patyolat, érintés nélkül lép az öreg mellé.* Ott honol mindenhol.
*Fejezte be a mondatot frappánsan.
Nem mozdul el Sely mellől, elvégre még is csak vigyáznia kell a testi épségére, más részről meg... okkal tért vissza biztos.*
*Sely eltűnése után még kicsit gondolkodik azon mikor is táncolt utoljára és kivel...
Végül eszébe jut. Egy győztes ütközet után egy fogadóban az egyik nagy... termetű tehenészlánykával.
Egészen más tánc volt az, de nem felejtette el, az ilyen nők, mint Úrnője miféle táncokat szeretnek. S eddig amit biztosan leszűrt... Sely ízlése nos... meredek és kifinomult. Érzéki ám mégis durva. Erotikus és mégis mértéktartó.
Nem megy el egy végletbe sem. Némi gondolkodás után pedig hagyja is, hogy a gondolatok hadd szálljanak a melegebb éghajlatoknak, elvégre Úrnőjének figyelme más rokonra tévedt... Nők.
Lazzur fején a hideg sisakkal, akár egy kőtömb áll az ajtóban. Lazac szintúgy hol ül, hol pedig fekszik mellette vigyázzban. Néha hátra fülel, néha előre figyel, egészen, míg nem új vendégek nem érkeznek. Két fiatalember, akik vélhetően nemesek.
Lazzur övére helyezi kezét és csak főhajtással jelzi, hogy észrevette jelenlétüket. Közelebb lépked s üdvözli őket:*
-Üdvözlet és szép estét.
*A pénz teketóriázás nélkül átnyújtják neki, amit Lazzur biztonságba is helyez. Lazac elvből megmordul, mire a karmos ujjak hátra intenek. Csönd.*
-Az Úrnőm... *Azzal elhallgat mire, Sely alakja visszatér. Mint a patyolat, érintés nélkül lép az öreg mellé.* Ott honol mindenhol.
*Fejezte be a mondatot frappánsan.
Nem mozdul el Sely mellől, elvégre még is csak vigyáznia kell a testi épségére, más részről meg... okkal tért vissza biztos.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-28 23:20:23
Üzenet elküldve: 2013-02-28 23:20:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Ujjai kacéran futnak végig a hím arcélén, tetszik neki ez a közvetlenség és közelség, amivel Ilztad most irányába viseltetik. Eddig a saját világában élő tudósfélének hitte a rokont, ilyen konkrét hódítási műveletet sosem nézett volna ki belőle, kellemes meglepetésként éri az eset.*
-Majd még átgondolom a kérdést. Talán vágyod a büntetést, ami megtisztít és feloldoz, édes kínnal segítve?
*A kapcsolatuk van még annyira kezdetleges, hogy mutasson hajlandóságot az esetleges kompromisszumokra. Ha a rokon ódzkodik a fájdalomtól, akkor nem fogja egyből a falhoz láncolni és félholtra verni, inkább gyengéd oldalát fogja mutatni, hisz még ha jelentéktelen is, de mégis létezik a matrónának ilyen oldala is.*
-A kutatásaidra vagy a vágyaidra és álmaidra? A tűz nem csak pusztít, de meg is tisztít, és miután elvonult, egészen újfajta életet képes maga mögött hagyni.
*Bár a világosságot ki nem állhatja, a tűzben mégis van valami megkapó, ami el tudja bűvölni. Forróság, veszélyesség...
Teste a hímhez simul, egy pillanatra ugyan megfordul a fejében a gondolat, hogy nem kellene, de elhessegeti a kellemetlen érzést. Terhessége nem szemet szúró, könnyen hihetik, hogy felszedett pár kilót, így nincs mitől tartania. Még. Bele sem mer gondolni, mi lesz, ha nem tudja többet elrejteni gömbölyödő hasát és a növekvő életet. Vajon a család mellé áll, hogy támogassa és örömmel fogadják majd a legifjabb Dwirinthalent vagy pedig meglátják a lázadás lehetőségét gyengeségében és szembefordulnak?*
-Mindannyiótokban szeretnék bízni, nem akarok két fronton háborút viselni. Elég lesz a helyi nemességgel szembenéznem, a család azért kell, hogy támogatást kapjak. Csak az ostoba nem veszi észre, hogy a vezető réteggel képtelenség egyedül szembe menni.
*Túl nyíltan ismerné be, hogy lényegében szüksége van a család segítségére? Ugyan... Az árulás legapróbb gyanújára csak a kezét kell megmozdítania és Den máris végzett azzal, aki veszélyeztethetné az egyensúlyt és a családfő terveit.
Mélyen szívja be a levegőt, ahogy Ilztdar ujja az ajkára talál, szája önkéntelenül nyílik el egy kicsit, miközben izzó tekintetét a másikéba fúrja.*
-Ezt el is várom.
*A távolság eltűnik, ő pedig megízlelheti, hogy valóban olyan édes-e a tiltott gyümölcs, mint amilyen Den esetében volt. Bár az a csók egészen másféle hévvel és tűzzel lángolt, Ilztdar csókja is szinte égeti, nem is rest szenvedélyesen viszonozni azt. Sok mindent el lehet róla mondani, de azt nem, hogy megvetné a férfiak társaságát, figyelmét és kedvességeit.*
-Igazad van. Kísérj hát vissza, kedves rokon, még a táncparkettet is meg kell látogatnom, ugyanis nagyra becsült bácsikám tartozik nekem annyival, hogy megpörgessen.
*Somolyog, miközben immár valóban megigazgatja a ruháját. Sehol egy gyűrődés, sehol egy ránc, már csak annyit kell tennie, hogy rúzsának legapróbb nyomait is eltünteti Ilztdar szájáról. Alapos munkát végez, nem szeretné, ha ilyen apróság lenne buktatójuk.
Karját nyújtja, hogy a hím vezesse, ahogy nemesekhez illik, talán már el is indulnak, amikor a burkolt vallomást hallja. Szemöldöke a homlokára szökik, oldalra pillant és a mellékági hím arcát fürkészi.*
-Különös szokások járják nálatok. Nálunk a hímeknek kötelező nőstényekkel lenni, egészen onnantól, hogy képesek a kedvükre tenni. Azt hiszem, nálad is be kell majd vezetni valami hasonló szabályt.
*Egyelőre még nem tudja, miként viszonyuljon az új információhoz, de szerencséjére ráér ezen rágódni, hiszen újra elérik a kaput, ahol még pont látja, miképp alakul a korábban már beengedett társaság. A nő és a kislány ugyan bementek, de a férfi kint maradt, láthatóan a legújabban érkező vendégre várt. Karját egyetlen könnyed mozdulattal húzza ki Ilztdaréból, egy biccentéssel útjára ereszti és Laz mellé sétálva, elbűvölő mosollyal köszönti az új belépőket.*
-Szép estét, uraim, köszöntöm Önöket az otthonomban. A nevem Xselyahra Dwirinthalen, kérem, fáradjanak beljebb és érezzék jól magukat.
*Hangja kedvesen csendül, kezével invitálóan mutat a nyitott ajtó irányába. Gyönyörűen meg tudja hazudtolni a faji előítéleteket, hófehér ruhája pedig mintha csak fokozná ártalmatlanságának látszatát.*
*Ujjai kacéran futnak végig a hím arcélén, tetszik neki ez a közvetlenség és közelség, amivel Ilztad most irányába viseltetik. Eddig a saját világában élő tudósfélének hitte a rokont, ilyen konkrét hódítási műveletet sosem nézett volna ki belőle, kellemes meglepetésként éri az eset.*
-Majd még átgondolom a kérdést. Talán vágyod a büntetést, ami megtisztít és feloldoz, édes kínnal segítve?
*A kapcsolatuk van még annyira kezdetleges, hogy mutasson hajlandóságot az esetleges kompromisszumokra. Ha a rokon ódzkodik a fájdalomtól, akkor nem fogja egyből a falhoz láncolni és félholtra verni, inkább gyengéd oldalát fogja mutatni, hisz még ha jelentéktelen is, de mégis létezik a matrónának ilyen oldala is.*
-A kutatásaidra vagy a vágyaidra és álmaidra? A tűz nem csak pusztít, de meg is tisztít, és miután elvonult, egészen újfajta életet képes maga mögött hagyni.
*Bár a világosságot ki nem állhatja, a tűzben mégis van valami megkapó, ami el tudja bűvölni. Forróság, veszélyesség...
Teste a hímhez simul, egy pillanatra ugyan megfordul a fejében a gondolat, hogy nem kellene, de elhessegeti a kellemetlen érzést. Terhessége nem szemet szúró, könnyen hihetik, hogy felszedett pár kilót, így nincs mitől tartania. Még. Bele sem mer gondolni, mi lesz, ha nem tudja többet elrejteni gömbölyödő hasát és a növekvő életet. Vajon a család mellé áll, hogy támogassa és örömmel fogadják majd a legifjabb Dwirinthalent vagy pedig meglátják a lázadás lehetőségét gyengeségében és szembefordulnak?*
-Mindannyiótokban szeretnék bízni, nem akarok két fronton háborút viselni. Elég lesz a helyi nemességgel szembenéznem, a család azért kell, hogy támogatást kapjak. Csak az ostoba nem veszi észre, hogy a vezető réteggel képtelenség egyedül szembe menni.
*Túl nyíltan ismerné be, hogy lényegében szüksége van a család segítségére? Ugyan... Az árulás legapróbb gyanújára csak a kezét kell megmozdítania és Den máris végzett azzal, aki veszélyeztethetné az egyensúlyt és a családfő terveit.
Mélyen szívja be a levegőt, ahogy Ilztdar ujja az ajkára talál, szája önkéntelenül nyílik el egy kicsit, miközben izzó tekintetét a másikéba fúrja.*
-Ezt el is várom.
*A távolság eltűnik, ő pedig megízlelheti, hogy valóban olyan édes-e a tiltott gyümölcs, mint amilyen Den esetében volt. Bár az a csók egészen másféle hévvel és tűzzel lángolt, Ilztdar csókja is szinte égeti, nem is rest szenvedélyesen viszonozni azt. Sok mindent el lehet róla mondani, de azt nem, hogy megvetné a férfiak társaságát, figyelmét és kedvességeit.*
-Igazad van. Kísérj hát vissza, kedves rokon, még a táncparkettet is meg kell látogatnom, ugyanis nagyra becsült bácsikám tartozik nekem annyival, hogy megpörgessen.
*Somolyog, miközben immár valóban megigazgatja a ruháját. Sehol egy gyűrődés, sehol egy ránc, már csak annyit kell tennie, hogy rúzsának legapróbb nyomait is eltünteti Ilztdar szájáról. Alapos munkát végez, nem szeretné, ha ilyen apróság lenne buktatójuk.
Karját nyújtja, hogy a hím vezesse, ahogy nemesekhez illik, talán már el is indulnak, amikor a burkolt vallomást hallja. Szemöldöke a homlokára szökik, oldalra pillant és a mellékági hím arcát fürkészi.*
-Különös szokások járják nálatok. Nálunk a hímeknek kötelező nőstényekkel lenni, egészen onnantól, hogy képesek a kedvükre tenni. Azt hiszem, nálad is be kell majd vezetni valami hasonló szabályt.
*Egyelőre még nem tudja, miként viszonyuljon az új információhoz, de szerencséjére ráér ezen rágódni, hiszen újra elérik a kaput, ahol még pont látja, miképp alakul a korábban már beengedett társaság. A nő és a kislány ugyan bementek, de a férfi kint maradt, láthatóan a legújabban érkező vendégre várt. Karját egyetlen könnyed mozdulattal húzza ki Ilztdaréból, egy biccentéssel útjára ereszti és Laz mellé sétálva, elbűvölő mosollyal köszönti az új belépőket.*
-Szép estét, uraim, köszöntöm Önöket az otthonomban. A nevem Xselyahra Dwirinthalen, kérem, fáradjanak beljebb és érezzék jól magukat.
*Hangja kedvesen csendül, kezével invitálóan mutat a nyitott ajtó irányába. Gyönyörűen meg tudja hazudtolni a faji előítéleteket, hófehér ruhája pedig mintha csak fokozná ártalmatlanságának látszatát.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-28 18:48:15
Üzenet elküldve: 2013-02-28 18:48:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Mint frissen ide került nemes, szinte kötelességének érzi a bálon való megjelenést. Előkelőhöz illő módon jelenik meg, azonban teljesen feketében. Ennek oka is van, meg nem is. Tudja, hogy nehéz lehet most itt lenni Eleonornak, mégis ide rángatta. Ezért kicsit bűntudata is van. Ennek ellenére még mindig úgy véli, hogy bár a családfőt elvesztették, meg kell mutatni, hogy a család ereje nem veszett el. Ennek jobb módja nincs is egy efféle rendezvénynél.
A bejáratnál jó időre elbambul. Egy személyre vár még, ki nem érkezett meg. Tekintetével egy férfit keres, kinek már ide kellett volna érnie. Főként, hogy ő maga kérte, hogy ő legyen vendéglátójuk ajándéka. Ennek Hodrel nem állhatott ellent. Főként nem, mert egy oly alakról van szó, kit tisztel... A sajátos magatartása ellenére. Így történhet az, hogy megfeledkezik a belépőről. Már csak arra eszmél fel, hogy a két hölgyemény bemegy, egy férfiú jóvoltából. A nemes érdeklődését felkelti ugyan a jelenet, de csupán egy apró biccentést enged meg köszönetképp a 'megmentő' felé.
Még jó ideig vár. Szerencsére azonban az alak, ki ennyire megváratta, megjelenik. Egy egyszerű kocsin érkezik, egyszerű ruhában. Azok a darabok mégis nagyon is jól állnak rajta. Kiemeli sajátos szépségét viselőjének.*
- Ideje volt, hogy ide érj, Gidralts! Sokat késtél, a mulatság már rég elkezdődött. Menjünk! *mondja azonnal.
Meg sem várva a választ, az eddig közelben ácsorgó alak felé indítja lépteit. Megáll előtte, tiszteletteljesen, de vendéghez méltán biccent neki.*
- Jó estét! Az imént bement két hölgy, egy úr jóvoltából. Az ő és a mi belépőnket fizetném. *Közli egyszerűen, majdSer Lazzur Dwirinthalen kezébe ad egy erszényt, melyben 200 arany lapul.
*
- Most már semmi szükség arra, hogy bármily módon levonják ezt alkalmazottjuktól! Meg tudná nekem mondani, hogy merre találom nagyra becsült vendéglátónkat? Szeretnék vele találkozni!
*Mint frissen ide került nemes, szinte kötelességének érzi a bálon való megjelenést. Előkelőhöz illő módon jelenik meg, azonban teljesen feketében. Ennek oka is van, meg nem is. Tudja, hogy nehéz lehet most itt lenni Eleonornak, mégis ide rángatta. Ezért kicsit bűntudata is van. Ennek ellenére még mindig úgy véli, hogy bár a családfőt elvesztették, meg kell mutatni, hogy a család ereje nem veszett el. Ennek jobb módja nincs is egy efféle rendezvénynél.
A bejáratnál jó időre elbambul. Egy személyre vár még, ki nem érkezett meg. Tekintetével egy férfit keres, kinek már ide kellett volna érnie. Főként, hogy ő maga kérte, hogy ő legyen vendéglátójuk ajándéka. Ennek Hodrel nem állhatott ellent. Főként nem, mert egy oly alakról van szó, kit tisztel... A sajátos magatartása ellenére. Így történhet az, hogy megfeledkezik a belépőről. Már csak arra eszmél fel, hogy a két hölgyemény bemegy, egy férfiú jóvoltából. A nemes érdeklődését felkelti ugyan a jelenet, de csupán egy apró biccentést enged meg köszönetképp a 'megmentő' felé.
Még jó ideig vár. Szerencsére azonban az alak, ki ennyire megváratta, megjelenik. Egy egyszerű kocsin érkezik, egyszerű ruhában. Azok a darabok mégis nagyon is jól állnak rajta. Kiemeli sajátos szépségét viselőjének.*
- Ideje volt, hogy ide érj, Gidralts! Sokat késtél, a mulatság már rég elkezdődött. Menjünk! *mondja azonnal.
Meg sem várva a választ, az eddig közelben ácsorgó alak felé indítja lépteit. Megáll előtte, tiszteletteljesen, de vendéghez méltán biccent neki.*
- Jó estét! Az imént bement két hölgy, egy úr jóvoltából. Az ő és a mi belépőnket fizetném. *Közli egyszerűen, majdSer Lazzur Dwirinthalen kezébe ad egy erszényt, melyben 200 arany lapul.
*- Most már semmi szükség arra, hogy bármily módon levonják ezt alkalmazottjuktól! Meg tudná nekem mondani, hogy merre találom nagyra becsült vendéglátónkat? Szeretnék vele találkozni!
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-28 00:55:06
Üzenet elküldve: 2013-02-28 00:55:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Ha tudná, hogy Moon hogy vélekedik róla, talán még inkább szégyellné magát. Vagy elégedett lenne. Fene tudja... annyi bizonyos, hogy igyekszik a legcsekélyebb mértékben kihasználni a lány ártatlanságát. Vagyis megteszi azt, amit meg akar tenni, de azért vigyáz rá, hogy később legalább a lány ne vadásszon rá. Bőven elég lesz a rokonságát távol tartani magától. Ilyen téren Domnak nincsenek illúziói... Pontosan tudja, hogy ha valami csúnyaságot csinálna, a különben széttagolt és megosztott család összezárna ellene, és nem nyugodnának addig, amíg jeltelen sírban nem tudnák őt... hogy aztán visszatérjenek egymás utálásához.
Moon szavaira felkuncog.*
- Nem rossz, nem rossz. Tegyünk fel még néhány bábut a képzeletbeli táblánkra, és játszhatunk is velük!
*Feleli vidáman, bele se gondolva, hogy ő is mindig ezt csinálja. És a legtöbb sötételf is. Szóval senkinek nincs alapja szemrehányást tenni a másiknak. Nevetve folytatja.*
- Ez sajnos így van. Vagy téged ismernek, vagy rám figyelnek... ilyen vagy olyan okból kifolyólag.
*Feleli, ám amikor Démon elviszi Moon egyik cipőjét, hangosan is kacagni kezd.*
- Hajrá, hajrá!
*Biztatja a feleket részrehajlás nélkül, majd amikor Moon győzedelmeskedik, megtapsolja. Persze, csak a halkan, nehogy bárkinek is feltűnjön, hogy itt vannak. A hitetlenkedés hallatán pedig szélesen elvigyorodik.*
- Tehát nem hiszel nekem. Hmm... hmm... remek! Akkor nem kell bebizonyítanom a szavaim igazságát. Hidd el, annak egyikünk se örülne!
*Kacsint Moonra. Az elkövetkezők során meg látja, hogy sikeresen beletette a bogarat a lány fülébe. Amikor Moon visszaül mellé, halkan és elégedetten felkuncog.*
- Mázlista! Engem eltüntetnének. Jó eséllyel mindörökre.
*Mondja ki kereken, de máris elgondolkodik, miféle csínyt követhetnének el kettesben, ami senkinek se tűnne fel.*
- Hmm... nem rossz, nem rossz! De én egy kicsit gonoszdibb dolgokra gondoltam. Például... bekenni a hangszerek húrjait zsírral... vagy ilyesmi. A gond csak az, hogy a szegény zenészt nem akarom ilyesmivel lehetetlen helyzetbe hozni. Ha lenne valami felbérelt átlagos vonósnégyes, simán bejátszanám... de így? Nem lenne sportszerű...
*Mondja komolyan, de máris megjelennek a vidám szikrák a szemében.*
- De például valami értékes apróságot az egyik vendég zsebébe pottyantani... vagy felosonni a hálószobák folyosójára, és átcserélni az ajtószámokat... a legmókásabb a zárak, netán az egész ajtók kicserélése lenne, de kötve hiszem, hogy azt meg tudnánk oldani feltűnés nélkül...
*Feleli elgondolkodva, kényelmesen elhelyezkedve a hintaágyban, és elégedetten nyugtázva Moon közelségét.*
- Erről van szó! Mondd, melyik napokon mentek ki, én pedig szabaddá teszem magam!
*Ígéri, és azt kívánja, bár ne itt lennének! Akkor megpróbálhatna csókot lopni, de így most nem mer. Nyílt területen vannak, és bárki leskelődhet. ~ Fene a pofájukat... ~ Gondolja kevéssé megértően.*
- Az iménti csínyek közül melyikhez lenne kedved?
*Ha tudná, hogy Moon hogy vélekedik róla, talán még inkább szégyellné magát. Vagy elégedett lenne. Fene tudja... annyi bizonyos, hogy igyekszik a legcsekélyebb mértékben kihasználni a lány ártatlanságát. Vagyis megteszi azt, amit meg akar tenni, de azért vigyáz rá, hogy később legalább a lány ne vadásszon rá. Bőven elég lesz a rokonságát távol tartani magától. Ilyen téren Domnak nincsenek illúziói... Pontosan tudja, hogy ha valami csúnyaságot csinálna, a különben széttagolt és megosztott család összezárna ellene, és nem nyugodnának addig, amíg jeltelen sírban nem tudnák őt... hogy aztán visszatérjenek egymás utálásához.
Moon szavaira felkuncog.*
- Nem rossz, nem rossz. Tegyünk fel még néhány bábut a képzeletbeli táblánkra, és játszhatunk is velük!
*Feleli vidáman, bele se gondolva, hogy ő is mindig ezt csinálja. És a legtöbb sötételf is. Szóval senkinek nincs alapja szemrehányást tenni a másiknak. Nevetve folytatja.*
- Ez sajnos így van. Vagy téged ismernek, vagy rám figyelnek... ilyen vagy olyan okból kifolyólag.
*Feleli, ám amikor Démon elviszi Moon egyik cipőjét, hangosan is kacagni kezd.*
- Hajrá, hajrá!
*Biztatja a feleket részrehajlás nélkül, majd amikor Moon győzedelmeskedik, megtapsolja. Persze, csak a halkan, nehogy bárkinek is feltűnjön, hogy itt vannak. A hitetlenkedés hallatán pedig szélesen elvigyorodik.*
- Tehát nem hiszel nekem. Hmm... hmm... remek! Akkor nem kell bebizonyítanom a szavaim igazságát. Hidd el, annak egyikünk se örülne!
*Kacsint Moonra. Az elkövetkezők során meg látja, hogy sikeresen beletette a bogarat a lány fülébe. Amikor Moon visszaül mellé, halkan és elégedetten felkuncog.*
- Mázlista! Engem eltüntetnének. Jó eséllyel mindörökre.
*Mondja ki kereken, de máris elgondolkodik, miféle csínyt követhetnének el kettesben, ami senkinek se tűnne fel.*
- Hmm... nem rossz, nem rossz! De én egy kicsit gonoszdibb dolgokra gondoltam. Például... bekenni a hangszerek húrjait zsírral... vagy ilyesmi. A gond csak az, hogy a szegény zenészt nem akarom ilyesmivel lehetetlen helyzetbe hozni. Ha lenne valami felbérelt átlagos vonósnégyes, simán bejátszanám... de így? Nem lenne sportszerű...
*Mondja komolyan, de máris megjelennek a vidám szikrák a szemében.*
- De például valami értékes apróságot az egyik vendég zsebébe pottyantani... vagy felosonni a hálószobák folyosójára, és átcserélni az ajtószámokat... a legmókásabb a zárak, netán az egész ajtók kicserélése lenne, de kötve hiszem, hogy azt meg tudnánk oldani feltűnés nélkül...
*Feleli elgondolkodva, kényelmesen elhelyezkedve a hintaágyban, és elégedetten nyugtázva Moon közelségét.*
- Erről van szó! Mondd, melyik napokon mentek ki, én pedig szabaddá teszem magam!
*Ígéri, és azt kívánja, bár ne itt lennének! Akkor megpróbálhatna csókot lopni, de így most nem mer. Nyílt területen vannak, és bárki leskelődhet. ~ Fene a pofájukat... ~ Gondolja kevéssé megértően.*
- Az iménti csínyek közül melyikhez lenne kedved?
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-26 18:25:08
Üzenet elküldve: 2013-02-26 18:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 189
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
* Ahogyan számára viszonylag gyorsan telik el az idő úgy kezdenek a vendégek is egyre és egyre többen lenni. Van aki a család tagja (még ha némelyik távolabbi is), vannak olyan is akik a nemesi származásuk miatt lettek meghívva és néhány oda nem illő személy is megpróbál bejutni akiket azonban már az ajtónál megállítanak és nem engedik be őket. A bálon résztvevők legtöbbje felnőtt korú, viszont gyereket is pillant meg a , akit természetesen kézen fogva vezetnek, nehogy véletlenül elvesszen ebben a nagy tömegben. Lilanna ennek ellenére nem ér rá az érkezőket nézegetni, hiszen neki dolga van, ami nem más, mint a felszolgálás. Lábai szapora léptekkel kopognak halkan a padlózaton, miközben sürög-forog a bálterem hol italt, hol különféle ételek hordozva egy díszes tálcán. Előfordul, hogy egy-egy vendég személyes kérését teljesíti. Arcára kénytelen mosolyt varázsolni ha éppen kiszolgál valamit, bármennyire is nincsen kedve néha mosolyognia. Pihenésre nem tud időt szakítani jelenleg, de minden estre egészen jól bírja a fel és alá járás-kelést. Úgy tűnik a vendégek kellemes érzik magukat, egyesek táncolnak, mások beszélgetnek és akadnak olyanok akik valamit fogyasztanak.*
* Ahogyan számára viszonylag gyorsan telik el az idő úgy kezdenek a vendégek is egyre és egyre többen lenni. Van aki a család tagja (még ha némelyik távolabbi is), vannak olyan is akik a nemesi származásuk miatt lettek meghívva és néhány oda nem illő személy is megpróbál bejutni akiket azonban már az ajtónál megállítanak és nem engedik be őket. A bálon résztvevők legtöbbje felnőtt korú, viszont gyereket is pillant meg a , akit természetesen kézen fogva vezetnek, nehogy véletlenül elvesszen ebben a nagy tömegben. Lilanna ennek ellenére nem ér rá az érkezőket nézegetni, hiszen neki dolga van, ami nem más, mint a felszolgálás. Lábai szapora léptekkel kopognak halkan a padlózaton, miközben sürög-forog a bálterem hol italt, hol különféle ételek hordozva egy díszes tálcán. Előfordul, hogy egy-egy vendég személyes kérését teljesíti. Arcára kénytelen mosolyt varázsolni ha éppen kiszolgál valamit, bármennyire is nincsen kedve néha mosolyognia. Pihenésre nem tud időt szakítani jelenleg, de minden estre egészen jól bírja a fel és alá járás-kelést. Úgy tűnik a vendégek kellemes érzik magukat, egyesek táncolnak, mások beszélgetnek és akadnak olyanok akik valamit fogyasztanak.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-26 16:01:44
Üzenet elküldve: 2013-02-26 16:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Ahogy hallja, Louis egyre merészebb vonalat vesz hangzásában, ő is kicsit meggyorsítja lépteit, figyelmét kizárólagosan a sötételf nőre összpontosítva. Ám végül záródik a sor, ahogy az utolsó hang is elhal. Den egy féllépést hátrál, hogy enyhén meghajoljon.*
- Köszönöm a táncot. Ha megbocsájt...
*Mosolya nyájas, hangja mézédes szirup, ahogy lép is tovább. Nem ragadhat le sokáig, jól tudja. Annak is örülhet, hogy szabadon mozoghat a kúriában, bár a bál alkalmával aligha maradt volna bezárva.
Látja, hogy a betérő kis csapatnak elébe megy Zetriat is. Nocsak, ez érdekes is lehet, s miként a gondolat átfut elméjén, léptei is úgy indulnak el, egyenest a betérők felé.
Amint eléjük ér, készségesen dönti meg testét, tisztelete jeléül.*
- Hölgyem! Uram! Köszöntöm Önöket a családunk bálján.
*Majd eszébe ötlik, hogy a gyermeket se volna illendő elhanyagolni.*
- És remélem ez a kisasszonyka is jól fogja érezni magát.
*Hajol kicsit közelebb a lányhoz, kedves mosolyt sarkítva arcára. Kékesen ezüstös haja nem próbál arcába tódulni, mi furcsa érzés számára. Sosem fogja megszokni, hogy ilyen. Ám kék íriszei már inkább mozdulnak, el a lánytól, egyenest át a nemesi családon, hogy Xselyahra úrnővel váltson egy pillantást. Röpke másodperc, talán még annyi sem, ahogy nővére szempárjába vájja saját pillantását, majd tovább lép. Illetve...*
- Zetriat, kérlek, pihenőd lejártával hozz valami frissítőt nekem. Lehetőleg alkoholtól mentes legyen a nedű.
*S hogy szavának bizalmasságot is adjon, egy röpke érintéssel spékeli meg, mikor Zet vállára teszi ében kezét. Puszta múló pillanat, míg a gesztus kitart, s Den mégis tovább indul.
Eszébe ötlik, hogy még nem végzett az ellenőrzésekkel. A papnő és kis csapata megvolt, a nemes család nem szorul különösebb vizsgálatra, ahogy az várható, ha már Zetriat meghívottjai és hasonló körökben mozognak a felszínen. Ám ott az a vörös hajú nő, őt még nem vette komolyabban szemügyre. Pusztán futó pillantásokat vetett rá, ám most alkalma nyílik, hogy megbizonyosodjon felőle is.
Próbál minél hamarabb a közelébe férkőzni és ha ez sikerül...*
- Üdvözlöm, kisasszony! Denawarien Dwirinthalen, szolgálatára. Remélem, kellemesen telik az este...
*~ Mert örömmel édesíteném meg... ~ Sosem vallotta még be, de a vörösek mindig is vonzották. Persze, nem annyira, mint saját fajának képviselői, vagy az átlagostól eltérő nőstények, még ha a felszín szülöttei is, ám a szín annyira emlékezteti a vérre, a szenvedélyre... Így talán előbb is vehette volna a sorban, ám a fontosságot nem ízlése határozza meg.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.26 16:02:02
*Ahogy hallja, Louis egyre merészebb vonalat vesz hangzásában, ő is kicsit meggyorsítja lépteit, figyelmét kizárólagosan a sötételf nőre összpontosítva. Ám végül záródik a sor, ahogy az utolsó hang is elhal. Den egy féllépést hátrál, hogy enyhén meghajoljon.*
- Köszönöm a táncot. Ha megbocsájt...
*Mosolya nyájas, hangja mézédes szirup, ahogy lép is tovább. Nem ragadhat le sokáig, jól tudja. Annak is örülhet, hogy szabadon mozoghat a kúriában, bár a bál alkalmával aligha maradt volna bezárva.
Látja, hogy a betérő kis csapatnak elébe megy Zetriat is. Nocsak, ez érdekes is lehet, s miként a gondolat átfut elméjén, léptei is úgy indulnak el, egyenest a betérők felé.
Amint eléjük ér, készségesen dönti meg testét, tisztelete jeléül.*
- Hölgyem! Uram! Köszöntöm Önöket a családunk bálján.
*Majd eszébe ötlik, hogy a gyermeket se volna illendő elhanyagolni.*
- És remélem ez a kisasszonyka is jól fogja érezni magát.
*Hajol kicsit közelebb a lányhoz, kedves mosolyt sarkítva arcára. Kékesen ezüstös haja nem próbál arcába tódulni, mi furcsa érzés számára. Sosem fogja megszokni, hogy ilyen. Ám kék íriszei már inkább mozdulnak, el a lánytól, egyenest át a nemesi családon, hogy Xselyahra úrnővel váltson egy pillantást. Röpke másodperc, talán még annyi sem, ahogy nővére szempárjába vájja saját pillantását, majd tovább lép. Illetve...*
- Zetriat, kérlek, pihenőd lejártával hozz valami frissítőt nekem. Lehetőleg alkoholtól mentes legyen a nedű.
*S hogy szavának bizalmasságot is adjon, egy röpke érintéssel spékeli meg, mikor Zet vállára teszi ében kezét. Puszta múló pillanat, míg a gesztus kitart, s Den mégis tovább indul.
Eszébe ötlik, hogy még nem végzett az ellenőrzésekkel. A papnő és kis csapata megvolt, a nemes család nem szorul különösebb vizsgálatra, ahogy az várható, ha már Zetriat meghívottjai és hasonló körökben mozognak a felszínen. Ám ott az a vörös hajú nő, őt még nem vette komolyabban szemügyre. Pusztán futó pillantásokat vetett rá, ám most alkalma nyílik, hogy megbizonyosodjon felőle is.
Próbál minél hamarabb a közelébe férkőzni és ha ez sikerül...*
- Üdvözlöm, kisasszony! Denawarien Dwirinthalen, szolgálatára. Remélem, kellemesen telik az este...
*~ Mert örömmel édesíteném meg... ~ Sosem vallotta még be, de a vörösek mindig is vonzották. Persze, nem annyira, mint saját fajának képviselői, vagy az átlagostól eltérő nőstények, még ha a felszín szülöttei is, ám a szín annyira emlékezteti a vérre, a szenvedélyre... Így talán előbb is vehette volna a sorban, ám a fontosságot nem ízlése határozza meg.*
A hozzászólás írója (Denawarien Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.26 16:02:02
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-25 20:21:38
Üzenet elküldve: 2013-02-25 20:21:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Dwirinthalen-bál //
* Belépve az ajtón egyáltalán nem számít a váratlan személyre, aki megpillant ugyanis a kislány eléggé meglepődik, amikor Zetriat-ot látja meg az ajtóban, aki ráadásképpen még a belépőik árát is kifizeti helyettük. Az üdvözlésnél nem szól, szótlanul pukedlizik egyet, ahogyan azt már megtanították neki. Legszívesebben átölelné Zet-et, azonban mégsem teheti, hiszen Hodrel is itt van, hiába is szerette már meg jobban Zetriat-ot. Beérkezve a férfi ismét eltűnik és nem látják egy darabig. Némi keresgélés után lelnek ismét rá. A két felnőtt (Eleonor és Zetriat) az apróság szinte alig ismer rájuk, nem látja már újból ugyanazt a boldog kis párocskát akit két hete, olyan mintha két egymásnak teljese idegen találkozna. Meg sem ölelik egymás, kedves szót sem hall. Furcsa ez neki és jelenleg még nem képes megfelelően megérteni a viselkedésüket. Azt sejti, hogy Hod is szerepet játszik ebben a változásban, azonban a kis buksijában a kép még nem tud teljesen összerakódni. Ha tehetné kifejtené a férfinek mennyire is hiányzott neki (pláne hogy kezdte már őt tekinteni apaként)és mennyire örülne ha újból ő lenne az édesapát helyettesítő férfi az életében és nem Hodrel-t kellene megszoknia pót apukájaként. Csendben áll, ameddig nem kérdezik, nem szól bele a nagyok dolgába, azt nem illik mondta neki még a valódi édesanyja.*
A hozzászólás írója (Emma Milron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.25 20:23:24
* Belépve az ajtón egyáltalán nem számít a váratlan személyre, aki megpillant ugyanis a kislány eléggé meglepődik, amikor Zetriat-ot látja meg az ajtóban, aki ráadásképpen még a belépőik árát is kifizeti helyettük. Az üdvözlésnél nem szól, szótlanul pukedlizik egyet, ahogyan azt már megtanították neki. Legszívesebben átölelné Zet-et, azonban mégsem teheti, hiszen Hodrel is itt van, hiába is szerette már meg jobban Zetriat-ot. Beérkezve a férfi ismét eltűnik és nem látják egy darabig. Némi keresgélés után lelnek ismét rá. A két felnőtt (Eleonor és Zetriat) az apróság szinte alig ismer rájuk, nem látja már újból ugyanazt a boldog kis párocskát akit két hete, olyan mintha két egymásnak teljese idegen találkozna. Meg sem ölelik egymás, kedves szót sem hall. Furcsa ez neki és jelenleg még nem képes megfelelően megérteni a viselkedésüket. Azt sejti, hogy Hod is szerepet játszik ebben a változásban, azonban a kis buksijában a kép még nem tud teljesen összerakódni. Ha tehetné kifejtené a férfinek mennyire is hiányzott neki (pláne hogy kezdte már őt tekinteni apaként)és mennyire örülne ha újból ő lenne az édesapát helyettesítő férfi az életében és nem Hodrel-t kellene megszoknia pót apukájaként. Csendben áll, ameddig nem kérdezik, nem szól bele a nagyok dolgába, azt nem illik mondta neki még a valódi édesanyja.*
A hozzászólás írója (Emma Milron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.25 20:23:24
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760