//Ryz szobája//
*A percek számolatlanul suhannak tova, kopogás, s az ajtó nyílik újra. Hogy negyed óra, vagy az ígért kettő telhetettet el mindeközben nem is igazán számít. Vajmi kevés érdeklődéssel, de mégis a belépő irányába fordítja vérszín tekintetét.*
-Elkészült a fürdője, Uram.
*Szól a mélységi cselédlány, leplezetlenül mustrálgatva Ryz testét, nem úgy, ahogy a nők szokták, ez inkább lehet valami perverz érdeklődés aziránt mi rejtőzhet odabenn. Teljesen érthető a maga nemében, a közelmúlt fényében.*
-Sok gondot okozott, igaz?
*Teszi fel kérdését Lina tekintetét keresve, miközben felkászálódik az ágyról.*
-Vagyis. *Próbál pontosítani a kérdésen.* Sok gondot okoztam.
*Simít végig zavartan homlokán, furcsa önmagára hivatkoznia, ha a tündérről beszél.*
-Nem, Uram.
*Hangzik a rövidke válasz, körítve némi lesajnáló pillantással. Ha valamire, hát szánalomra nincs szüksége, akkor inkább a fürdő. Tiszta ruhát kerítve készül elhagyni szobáját, a cseléd meg sem várva távozását máris kezd rendezkedésbe, az ágyneműjével szöszölve.*
-Sajnálom.
*Szól vissza Ryz még az ajtóból fojtott hangon, máris dühösen önmagára, hogy egy szolga előtt szabadkozik más vétke miatt.*
//Folyosó//
*Lentről beszélgetés hangjai szűrődnek fel, a szavaknak értelmet tulajdonítani túl halkak, ellenben épp elegek ahhoz, hogy arcokat társítson hozzájuk. Moon, Lars, valami idegen nő, és igazán érdekes! Egy pillanatra megtorpanva hallgatja, hogy bizonyságot nyerjen a dallam gazdája felől. A lidérc az. Az ő lidérce! Rázza meg fejét lemondóan, és indul tovább.*
-Már képzelgek is, igazán remek.
//Mosdó, majd vissza//
*És újra itt, ma már másodszor, na persze van mit behoznia fürdés terén, szó se róla. Így a testét takaró nadrágból kibújva ereszkedik is a kellemes habok közé. Legalább addig is békén hagyják. Jó fél óra, és némi fontolgatás után, frissen átöltözve tér vissza immár rendezett, kiszellőztetett szobájába. Hogy csodásan érezné magát az erős túlzás, de már képes lebotorkálni a lépcsőn. Indoka rá, nem túl sok. Pusztán a dac, hogy ne kezeljék gyerekként, ne járkáljanak be a szobájába aggódva, ápolgatni, etetni. Ez utóbbi pedig elkerülhetetlen, Mordi mamát ismerve, hát jobb, ha összeszedi magát, és megejt egy futó látogatást a konyhában.*