//Konyha - Gidralds, Rynizz//
-Szabad.
*Szinte biztos abban, hogy Cralan fog kopogtatni, így mikor nyílik az ajtó mielőtt felemelné fejét már fel is áll ülő helyzetéből, majd látszólag meglepődik, mikor a lovászra pillant.*
-Gidralds! Azt hittem Cralan jön. *magyarázza meg az esetleges hülye ábrázatát, majd hallgatja amit a lovász lombrágó beszél.*
-Rynizz? Na csakhogy! Éppen időben. *mosolyodik el, majd magára ölti lemezvértezetét szokásához híven, e nélkül szinte csak a szobájában látni.* -Gidralds mond ha itt tartanám később a fegyveremet nagy gond lenne? Nézd milyen szép kampókat csináltam neki. *mutat a falra a családképek mellé.* -Igazán jól festene a Dwirinthalen portrék között egy fegyver. *mosolyodik el, majd kilép a szobájából, bezárja kulccsal, amit zsebébe mélyeszt, majd elindul Gidralds után. Nagyon kíváncsi lesz Rynizz-re, bár nem is tudja, mit is mondhatna neki, de majdcsak beszélgetnek valamiről. A helyzet az, hogy Rynizz sosem volt szíve csücske, és jobban kedvelte a jelenlegi Matrónát Moon-t mindig is, mint unokaöccsét Rynizz-t. Ellenszenve még Pirtianes hegyei között az otthonukba alakult ki, ami nagyban köszönhető volt Syelill Matrónának. Lars sóhajt egyet, ahogyan eszébe jut a megölt Matróna, és a képek felelevenednek benne, ugyanakkor harcosként ő sem az érzelgősségről híres.*
-Tolb? *kérdez vissza a benga mélységi, mikor meglátja unokaöccsét.* -Ha a kovácsunkat keresed öcsikém jó mélyre kell ásnod! *mondja balta arccal a lovag, majd Rynizz elé lép, mondhatni föléje tornyosodik, kezet nyújt neki, majd megveregeti a vállát.* -Valaha dicsőbb képet festettél Rynizz. *néz végig rajta.* -Rémesen nézel ki. *rázza meg fejét, a sógora biztosan nyakon verdesné a fiát, ha most így látná.* -Üljünk le és beszélgessünk. *mondja a benga lovag, majd helyet foglal, és várja a kérdéseket, mert Rynizz ugye beszélni akart vele.*