Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:08:06
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Mikor a másik odaadja neki a tányérját, azt csak leteszi maga mellé a párkányra, és kicsit arrébb tolja, mielőtt lelökné onnan. Érzi, hogy Elornak bűntudata van az elhangzottak miatt, azonban fogalma sincs, hogy mit kellene tennie. Fél a másik szavaitól, még ha meg is bánta őket. Nem érti, hogy miért mondta mint azt, amit mondott, és ez aggasztja. Pedig olyan jól meg voltak. Még ha nem is ment minden olyan zökkenő mentesen, de akkor is! Egyszerűen nem tud mit mondani. Tovább ül az ablakban mozdulatlanul, arcát elrejtve puha combjaiba. Ahogy a másik bejelenti hogy elmegy, szíve hevesen kezd verni tiltakozásképp, azonban ajkaira nem jönnek szavak. Marasztalni akarja, ám fél tőle. Félelmében azzal akarja hitegetni magát, hogy talán ő értett félre valamit, és hogy az úgy van jól, ahogy Elor ajánlotta, de ezt nem tudja sehogy sem elfogadni. Így hát tétlenül hallgatja ahogy a másik összeszedi holmijait, majd az ajtó felé indul. ahogy a másik kilép az ajtón,és elhangzanak búcsúzó szavai, az aprócska szív kihagy néhány ütemet, majd összeszorul, mintha csak hatalmas kezek akarnák porrá morzsolni. Ahogy látja eltűnni a férfi alakját az ajtóból, leszökken a párkányról és esetlenül utána siet. Amint beéri, átkarolja hátulról marasztalóan.*
- Én, én nem akarom, hogy elmenj! *suttogja Elor hátába temetve arcát. Könnyei átáztatják a másik ruháját, miközben a vékonyka kezek szorosan fonják körbe testét.*
- Én nem akarlak gyűlölni! Még nem is rajzoltál nekem.. *tódulnak ki belőle a szavak összefüggéstelenül, kuszaságban, ahogy szívében ébredtek fel. Ő sem tudja biztosan, hogy mit akar de azt igen, hogy nem akarja, hogy a másik itt hagyja.*
- Én, én nem akarom, hogy elmenj! *suttogja Elor hátába temetve arcát. Könnyei átáztatják a másik ruháját, miközben a vékonyka kezek szorosan fonják körbe testét.*
- Én nem akarlak gyűlölni! Még nem is rajzoltál nekem.. *tódulnak ki belőle a szavak összefüggéstelenül, kuszaságban, ahogy szívében ébredtek fel. Ő sem tudja biztosan, hogy mit akar de azt igen, hogy nem akarja, hogy a másik itt hagyja.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 21:38:36
Üzenet elküldve: 2013-02-01 21:38:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Az ágyon fekve figyeli a férfit. Szíve mélyén örül, hogy most már fizikálisan is képes lesz terrorizálni a másikat, és nem csak puszta létezése lesz az, amit felhasználhatna ellene. Bár, még fogalma sincs arról, hogy mit fog csinálni. Ezt a gondolatmenetét egy rövid időre félbe is szakítja, ameddig a szőke morfondírozását figyeli. Valószínűnek tartja, hogy Trex fejében emlékképek jelentek meg, de mivel nem tudja, pontosan mit is látott, ezért biztosat ő sem tud mondani. Érdekli, hogy mi történhetett a másikkal, így szavaival gyorsan lebuktatja magát.*
- Úgy, ahogy neked volt szíved már olyan sokszor a fejemhez vágnod a hülyeségeidet! *válaszol durcásan, miközben karjait összefonja mellei alatt. A következő szavakat azonban már nem tudja teljesen hideg vérrel kezelni.*
- Fenséges test? Ugyan, miről beszélsz te? *kacagja.* Egyébként meg nem is tudom ki volt az, aki csak úgy megmarkolászta a másik fenséges testét.. *arcán némi düh rajzolódik ki, ám ajkaira mégis széles mosoly kúszik. Ez a mosoly azonban nem marad ott hosszú távon. Amikor Trex mosolya sejtelmessé válik, szúrós pillantással néz a másikra. Megpróbálja kideríteni tekintetéből, vajon mire készül, ám ez most kevésnek bizonyul. Érdeklődve figyeli, amit a másik leül mellé. Zöld tekintete fenyegetően kíséri végig a férfi ujjait karján, olykor felpillantva gazdájuk szemébe.
Fenyegető tekintete azonban úgy tűnik, jelenleg mit sem számít a másiknak. Az ez után következő csók az, amire végképp nem számított volna. Sejtette, hogy Trex felbátorodik, szinte megfeledkezve nem régi fóbiájától, azonban azt nem gondolta volna, hogy ilyesmire vetemedik. Amint ajkaik egymáshoz érnek, elönti a düh. Legszívesebben arcon törölné a másikat teljes erejéből, de azon a lágy érintések.. Ujjai elindulnak a másik karján felfelé, áttévedve mellkasára, majd egyik kezével beletúr a szőke tincsekbe. Egy pillanatra egészen megfeledkezik magáról, és a már jól megszokott távolságtartása egy pillanatra szerte foszlik. Persze, mikor észbe kap, a falak újra visszaemelkednek szíve köré, és mérgesen, sőt, forrongva a dühtől tolja el a másikat magától.*
- Nem, nem értem meg! Örülök, hogy megszabadultál ettől a furcsa kínodtól, de ez azért sok! Mégis hogy képzelted?! Nem csókolhatsz meg csak úgy, épp amikor olyan kedved van! Mégis minek nézel? *szemei villámokat szórnak, és ahogy a másik felpattan, hogy eltávolodjon tőle, ő ugyan azzal a lendülettel veti utána magát, és addig közelít a férfi felé, míg annak háta falnak nem ütközik. Olyan közel áll hozzá, amennyire csak tud. Tekintetében valamiféle gyilkolási hajlam csillog. Úgy érzi, most meg tudná ölni a másikat. Talán még sohasem volt ilyen dühös rá. Senki sem csókolgathatja csak úgy, de talán nem is ez bosszantja a leginkább.. Talán az még jobban, hogy képes volt engedni a másik csábításának, és hogy az visszaélt ezzel. Vissza élt az érzéseivel. Amik persze nincsenek, vagy ha esetleg még is volnának, azt a világért sem vallaná be magának. Fogait összeszorítja. A düh elborítja egész elméjét. Egy ideig csak áll a másik előtt, tétlenül, majd mikor a méreg elhatalmasodik benne, egyik kezét megemelve vágja arcon a férfit. A következő pillanatban sarkon fordul és elvonul. Most ő az, aki a szoba másik felébe menekül, a legtúlsó sarokba bújva háttal a szőkének.*
- Úgy, ahogy neked volt szíved már olyan sokszor a fejemhez vágnod a hülyeségeidet! *válaszol durcásan, miközben karjait összefonja mellei alatt. A következő szavakat azonban már nem tudja teljesen hideg vérrel kezelni.*
- Fenséges test? Ugyan, miről beszélsz te? *kacagja.* Egyébként meg nem is tudom ki volt az, aki csak úgy megmarkolászta a másik fenséges testét.. *arcán némi düh rajzolódik ki, ám ajkaira mégis széles mosoly kúszik. Ez a mosoly azonban nem marad ott hosszú távon. Amikor Trex mosolya sejtelmessé válik, szúrós pillantással néz a másikra. Megpróbálja kideríteni tekintetéből, vajon mire készül, ám ez most kevésnek bizonyul. Érdeklődve figyeli, amit a másik leül mellé. Zöld tekintete fenyegetően kíséri végig a férfi ujjait karján, olykor felpillantva gazdájuk szemébe.
Fenyegető tekintete azonban úgy tűnik, jelenleg mit sem számít a másiknak. Az ez után következő csók az, amire végképp nem számított volna. Sejtette, hogy Trex felbátorodik, szinte megfeledkezve nem régi fóbiájától, azonban azt nem gondolta volna, hogy ilyesmire vetemedik. Amint ajkaik egymáshoz érnek, elönti a düh. Legszívesebben arcon törölné a másikat teljes erejéből, de azon a lágy érintések.. Ujjai elindulnak a másik karján felfelé, áttévedve mellkasára, majd egyik kezével beletúr a szőke tincsekbe. Egy pillanatra egészen megfeledkezik magáról, és a már jól megszokott távolságtartása egy pillanatra szerte foszlik. Persze, mikor észbe kap, a falak újra visszaemelkednek szíve köré, és mérgesen, sőt, forrongva a dühtől tolja el a másikat magától.*
- Nem, nem értem meg! Örülök, hogy megszabadultál ettől a furcsa kínodtól, de ez azért sok! Mégis hogy képzelted?! Nem csókolhatsz meg csak úgy, épp amikor olyan kedved van! Mégis minek nézel? *szemei villámokat szórnak, és ahogy a másik felpattan, hogy eltávolodjon tőle, ő ugyan azzal a lendülettel veti utána magát, és addig közelít a férfi felé, míg annak háta falnak nem ütközik. Olyan közel áll hozzá, amennyire csak tud. Tekintetében valamiféle gyilkolási hajlam csillog. Úgy érzi, most meg tudná ölni a másikat. Talán még sohasem volt ilyen dühös rá. Senki sem csókolgathatja csak úgy, de talán nem is ez bosszantja a leginkább.. Talán az még jobban, hogy képes volt engedni a másik csábításának, és hogy az visszaélt ezzel. Vissza élt az érzéseivel. Amik persze nincsenek, vagy ha esetleg még is volnának, azt a világért sem vallaná be magának. Fogait összeszorítja. A düh elborítja egész elméjét. Egy ideig csak áll a másik előtt, tétlenül, majd mikor a méreg elhatalmasodik benne, egyik kezét megemelve vágja arcon a férfit. A következő pillanatban sarkon fordul és elvonul. Most ő az, aki a szoba másik felébe menekül, a legtúlsó sarokba bújva háttal a szőkének.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:54:54
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:54:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Egész gyorsan hozzászokott ahhoz, hogy nem kell tartania a kelletlen öngyilkos kísérletektől, valahányszor Hayra közelében van. A kiabálást és ellenkezést hallva és tapasztalva, csak még jobban vigyorog. Könnyed léptekkel robog be a szobába, s fekteti le finoman a lányt. Addigra már ő is lenyugodott. Trex egyszerűen az ablakhoz lép, majd kinyitja azt, hagy szellőzzön a helyiség. Egészen kellemes idő van odakint is, így nem zavarja a friss szellő, mi csupasz felsőtestét járja körül. A kérdés viszont, amit feltett, nagyon is foglalkoztatja. Választ nem remélt. A lány viszont egész érdekes dologgal hozakodik elő.*
- Pontosan... Semmire, úgy... két évvel ezelőttről... Hm? Várj! Te... Tetete... Hallottad? Miért nem szóltál? Gonosz vagy... Az este felén ezen agyaltam, erre... Tudod milyen zavaró ilyesmit elmondani? Mégis hogy volt szíved nem reagálni rá?
*kérdi, össze-vissza hadoválva, miközben vörös pír jelenik meg az arcán. Tekintetét el is kapja a lányról és kifelé kezd bámulni. A hallottakon gondolkozik... Emlékek.*
- Lehet, hogy azok... Azok a képek emlékek voltak?
*elmélkedik hangosan. Aztán ismét érdekes megjegyzést hall. Ez megint zavarba hozza kissé, ugyanakkor egy elégedett, komisz mosoly jelenik meg ábrázatán. Ezzel a mosollyal fordul vissza a lány felé.*
- Hm? Csak nem örömöd lelted abban, hogy fenséges testemhez érhettél? Valld be, tetszett, hogy vittelek!
*nyújtja ki nyelvét. Hirtelen elhallgat. Szemei elkerekednek, majd iménti mosolya megváltozik. Egy egészen érdekes vigyort produkál... Mondhatni... Rémisztően sejtelmeset. Közelebb lép egy lépéssel az ágyhoz, majd még egyel. Látszik rajta, hogy óvatos, mert nem tudja, hogy meddig tart a 'varázs'. Mikor már olyan közel van, amennyire eddig nemigen lehetett, vigyora szélesedik, majd leül a lány mellé. Egyik kezével finoman végigsimít karján.*
- Vajon... Mi történik, ha...
*Kérdését nem fejezi be. Megragadja a hölgyeményt két oldalt, és magához húzza, majd megcsókolja. Keze rövidesen ezután megindul lefelé. Végigsimít az elf vállain, karján, majd egyik keze a nőszemély combjára téved. Addig, ha rajta múlik, nem is hagyja abba a csókot, elválásukkor viszont következménytől függetlenül, széles vigyor terül el képén.*
- Nem... Történt... Semmi... Mármint... Ő izé, Hayra... Tudod, muszáj volt tesztelni, biztos, ami biztos! Ugye... Ugye megérted?
*kérdi rémülten, amint eszébe jut, hogy mit is tett, majd felpattan, hogy biztos távolságban legyen az elftől, ha az ismételten produkálni akar egy kisebbfajta, földrengető dühkitörést. Kezeit közben maga elé kapja védekezően. Ábrázatán ott marad a vigyor maradéka, de ugyanakkor némi félelem is felkerül érzelmi terítékére.*
*Egész gyorsan hozzászokott ahhoz, hogy nem kell tartania a kelletlen öngyilkos kísérletektől, valahányszor Hayra közelében van. A kiabálást és ellenkezést hallva és tapasztalva, csak még jobban vigyorog. Könnyed léptekkel robog be a szobába, s fekteti le finoman a lányt. Addigra már ő is lenyugodott. Trex egyszerűen az ablakhoz lép, majd kinyitja azt, hagy szellőzzön a helyiség. Egészen kellemes idő van odakint is, így nem zavarja a friss szellő, mi csupasz felsőtestét járja körül. A kérdés viszont, amit feltett, nagyon is foglalkoztatja. Választ nem remélt. A lány viszont egész érdekes dologgal hozakodik elő.*
- Pontosan... Semmire, úgy... két évvel ezelőttről... Hm? Várj! Te... Tetete... Hallottad? Miért nem szóltál? Gonosz vagy... Az este felén ezen agyaltam, erre... Tudod milyen zavaró ilyesmit elmondani? Mégis hogy volt szíved nem reagálni rá?
*kérdi, össze-vissza hadoválva, miközben vörös pír jelenik meg az arcán. Tekintetét el is kapja a lányról és kifelé kezd bámulni. A hallottakon gondolkozik... Emlékek.*
- Lehet, hogy azok... Azok a képek emlékek voltak?
*elmélkedik hangosan. Aztán ismét érdekes megjegyzést hall. Ez megint zavarba hozza kissé, ugyanakkor egy elégedett, komisz mosoly jelenik meg ábrázatán. Ezzel a mosollyal fordul vissza a lány felé.*
- Hm? Csak nem örömöd lelted abban, hogy fenséges testemhez érhettél? Valld be, tetszett, hogy vittelek!
*nyújtja ki nyelvét. Hirtelen elhallgat. Szemei elkerekednek, majd iménti mosolya megváltozik. Egy egészen érdekes vigyort produkál... Mondhatni... Rémisztően sejtelmeset. Közelebb lép egy lépéssel az ágyhoz, majd még egyel. Látszik rajta, hogy óvatos, mert nem tudja, hogy meddig tart a 'varázs'. Mikor már olyan közel van, amennyire eddig nemigen lehetett, vigyora szélesedik, majd leül a lány mellé. Egyik kezével finoman végigsimít karján.*
- Vajon... Mi történik, ha...
*Kérdését nem fejezi be. Megragadja a hölgyeményt két oldalt, és magához húzza, majd megcsókolja. Keze rövidesen ezután megindul lefelé. Végigsimít az elf vállain, karján, majd egyik keze a nőszemély combjára téved. Addig, ha rajta múlik, nem is hagyja abba a csókot, elválásukkor viszont következménytől függetlenül, széles vigyor terül el képén.*
- Nem... Történt... Semmi... Mármint... Ő izé, Hayra... Tudod, muszáj volt tesztelni, biztos, ami biztos! Ugye... Ugye megérted?
*kérdi rémülten, amint eszébe jut, hogy mit is tett, majd felpattan, hogy biztos távolságban legyen az elftől, ha az ismételten produkálni akar egy kisebbfajta, földrengető dühkitörést. Kezeit közben maga elé kapja védekezően. Ábrázatán ott marad a vigyor maradéka, de ugyanakkor némi félelem is felkerül érzelmi terítékére.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:51:38
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:51:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mikor hallja, hogy a másik szeretne vele együtt reggelizni, akkor kérdőn néz rá. Aztán a következő percek nem csak neki, hanem a másiknak is kínos. Annyira kínos, hogy sikeresen megijeszti Aynát.
~ Te aztán jól megcsináltad! ~ Korholja magát, sőt nem kezd bele valami bocsánatkérő dadogásba. Odalépdel a reggelihez, majd leveszi a szekrényről. Az egyiket odarakja a tündérlány elé, aztán a másik nála köt ki.*
- Jó étvágyat! * Szól hozzá. Nekilát étkezni, ami cseppet sem kellemes ebben a pillanatban. Minden egyes falat nehezen jut el a gyomrába, mert a durva szövegein jár az agya.
~ Miért tettem? ~ Lemondó módon sóhajt egyet, majd nem tudja befejezni az étkezést. Feláll a helyéről, aztán kinyitja a száját.*
- Nagyot vétkeztem, amiért nem kérek bocsánatot. Túl durva voltam veled. Én elmegyek és nem jövök vissza többet. Nem hozzám valók a nők. Semmi szerencsém sincs hozzájuk. Legjobb ha most azonnal elmegyek.* Szalad is összepakolni, hogy saját cuccait elrakja. Mikor végzett a pakolással, akkor az ajtóhoz lép és a következő bús szavak jutnak az eszébe.*
- Örültem, hogy megismertelek Ayna. Megtalálod biztosan a hozzád illő férfit. Én szerencsétlen vagyok. Jobb ha gyűlölsz.* Szögezi le előre, aztán kifelé indul, hogy elhagyja a szobát. Mikor kilépett a folyosóra, akkor még megfordul, hogy egyenesen szembenézzen.*
- Viszlát! * Integet neki, hogy lebiggyesztett ajkakkal induljon meg az ismeretlen felé.*
~ Te aztán jól megcsináltad! ~ Korholja magát, sőt nem kezd bele valami bocsánatkérő dadogásba. Odalépdel a reggelihez, majd leveszi a szekrényről. Az egyiket odarakja a tündérlány elé, aztán a másik nála köt ki.*
- Jó étvágyat! * Szól hozzá. Nekilát étkezni, ami cseppet sem kellemes ebben a pillanatban. Minden egyes falat nehezen jut el a gyomrába, mert a durva szövegein jár az agya.
~ Miért tettem? ~ Lemondó módon sóhajt egyet, majd nem tudja befejezni az étkezést. Feláll a helyéről, aztán kinyitja a száját.*
- Nagyot vétkeztem, amiért nem kérek bocsánatot. Túl durva voltam veled. Én elmegyek és nem jövök vissza többet. Nem hozzám valók a nők. Semmi szerencsém sincs hozzájuk. Legjobb ha most azonnal elmegyek.* Szalad is összepakolni, hogy saját cuccait elrakja. Mikor végzett a pakolással, akkor az ajtóhoz lép és a következő bús szavak jutnak az eszébe.*
- Örültem, hogy megismertelek Ayna. Megtalálod biztosan a hozzád illő férfit. Én szerencsétlen vagyok. Jobb ha gyűlölsz.* Szögezi le előre, aztán kifelé indul, hogy elhagyja a szobát. Mikor kilépett a folyosóra, akkor még megfordul, hogy egyenesen szembenézzen.*
- Viszlát! * Integet neki, hogy lebiggyesztett ajkakkal induljon meg az ismeretlen felé.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:05:40
Üzenet elküldve: 2013-02-01 20:05:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tűnik, ablaknyitásával sikerült felébresztenie a másikat. Ez igazán nem állt szándékában, így egy kicsit furdalja lelkiismerete. Elnézve a másik ébredezését, kedves mosoly szökik arcára. Már alig várta hogy felkeljen, és együtt reggelizhessenek.*
- Nem, igazán nem tartottál fel! Tudod, én arra gondoltam, hogy talán megreggelizhetnénk együtt. *magyarázza halkan, miközben egy halvány pír ül ki fehér arcára. Mikor erre rájön, tekintetét elkapja a másikéról és a földet kezdi vizsgálni vele. Zavarát a másik szavai törik meg, ám amint tudatosul benne ezeknek jelentése, még inkább elvörösödik. Arca egészen hasonló színt ölt, mint a szép, vérszínű rózsák. Szemei elkerekednek, szinte el sem akarja hinni, amit a másik mond. Hiszen ők azt beszélték meg, hogy nem.. És, és egyébként is, ő nem olyan! Teljesen megrémül. Fél, hogy a másik átverte, visszaélt naivságával. Nagyon elszégyelli magát, amiért ennyire buta volt. Riadtan néz a másikra, és ez a riadtság egyenesen félelemmé fokozódik, amikor Elor következő szavai is elérik füleit. Hirtelen úgy érzi, legjobb lenne elmenekülnie innen, de előtte a férfi áll, mögötte perig a fal, és az ablak. Így nem érez más kiutat, az ablakpárkányra ül, lábait felhúzva magához. Arcát combjaiba temeti, vékony ujjacskáival pedig eltakarja füleit. Nem akarja hallani, amit a másik mond neki. Igaz, idő közben ő is megkedvelte a férfit. Nagyon kedves volt vele, és szépek a szemei, Ayna szemében pedig magasnak és a törékeny lányhoz mérten erősnek tűnik. De az ő fejében még csak meg sem fordult ilyesmi. Attól tart, hogy a másik szavait tettek fogják követni. Égszín szemeiben könnyek jelennek meg, ám mielőtt teljes erejéből kitörne belőle a zokogás, olyanra lesz figyelmes, amire nem számított. A férfi pont az ellentétét cselekszi annak, amit Ayna gondolt. Meglepődve figyeli a másikat, ám nem mer hozzá közelíteni, viszont bántja a másik helyzete.*
- Én, én nem akartalak bántani, csak megijedtem. Annyira megijesztettél! *fakad ki belőle minden. Könnyei elöntik arcát, melyet ezért ismét combjaiba temet.*
- Nem, igazán nem tartottál fel! Tudod, én arra gondoltam, hogy talán megreggelizhetnénk együtt. *magyarázza halkan, miközben egy halvány pír ül ki fehér arcára. Mikor erre rájön, tekintetét elkapja a másikéról és a földet kezdi vizsgálni vele. Zavarát a másik szavai törik meg, ám amint tudatosul benne ezeknek jelentése, még inkább elvörösödik. Arca egészen hasonló színt ölt, mint a szép, vérszínű rózsák. Szemei elkerekednek, szinte el sem akarja hinni, amit a másik mond. Hiszen ők azt beszélték meg, hogy nem.. És, és egyébként is, ő nem olyan! Teljesen megrémül. Fél, hogy a másik átverte, visszaélt naivságával. Nagyon elszégyelli magát, amiért ennyire buta volt. Riadtan néz a másikra, és ez a riadtság egyenesen félelemmé fokozódik, amikor Elor következő szavai is elérik füleit. Hirtelen úgy érzi, legjobb lenne elmenekülnie innen, de előtte a férfi áll, mögötte perig a fal, és az ablak. Így nem érez más kiutat, az ablakpárkányra ül, lábait felhúzva magához. Arcát combjaiba temeti, vékony ujjacskáival pedig eltakarja füleit. Nem akarja hallani, amit a másik mond neki. Igaz, idő közben ő is megkedvelte a férfit. Nagyon kedves volt vele, és szépek a szemei, Ayna szemében pedig magasnak és a törékeny lányhoz mérten erősnek tűnik. De az ő fejében még csak meg sem fordult ilyesmi. Attól tart, hogy a másik szavait tettek fogják követni. Égszín szemeiben könnyek jelennek meg, ám mielőtt teljes erejéből kitörne belőle a zokogás, olyanra lesz figyelmes, amire nem számított. A férfi pont az ellentétét cselekszi annak, amit Ayna gondolt. Meglepődve figyeli a másikat, ám nem mer hozzá közelíteni, viszont bántja a másik helyzete.*
- Én, én nem akartalak bántani, csak megijedtem. Annyira megijesztettél! *fakad ki belőle minden. Könnyei elöntik arcát, melyet ezért ismét combjaiba temet.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 12:22:35
Üzenet elküldve: 2013-02-01 12:22:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//Rayana Rilo//
*A lány meglepett kifejezését látva felkacag. Halkan, erőtlenül, de mégiscsak egy nevetés, vagy mi a szösz. Ezt követi egy kellemesnek nem mondható fintor, mi azt jelzi, hogy kacaja fájdalommal jár, mire most jött rá.*
- Ne haragudj... Igazad volt... Sajnálom, anyu! *viccelődik. Lehet, hogy nem kellene, elvégre nem túl poénos a helyzet, de mégis... Valamiért jó kedve van. Ezek után csendben marad. Figyeli, ahogy Rayana az ajtó felé halad, egyre jobban távolodva tőle. A kis tolvaj szavait hallva elmosolyodik.*
- Ne aggódj, nem akarok elpatkolni... Még végrendeletem sincs, pedig lenne mit hátrahagynom... De nem kell félned, nem nálam van, hanem biztos helyen. *mosolyogja.*
- Persze, persze... Csak azért... Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy hiányoznék neked? Elvégre az anyád vagyok... *fintorog. "Ekkora marhaságot... Saira, te kezdesz megbolondulni, pedig még nem is vagy abban a korban. Ha ilyen vagyok tőle, soha ne kerüljek ismét ilyen állapotba."*
- Tudom, hogy még nem is ismerjük egymást, de hát na... Az azért kedvesebb megjegyzés lenne. Na mindegy... *Inkább elhallgat és hagyja, hogy a másik elmenjen. Amíg Rayana távol van, azon kezd el gondolkozni, hogy mivel segíthetne legjobban a lánynak. A város tele van kis utcákkal és egyéb utakkal, nem is beszélve a számtalan zsákutcáról, vagy azokról a helyekről, ahol általában több az őr.
Hirtelen új ötlete támad. Nagy nehezen kikászálódik az ágyból és kerít papírt meg vékonyan fogó szenet. Ezek után visszafekszik az ágyra. A mozgás minden egyes pillanata kínkeserves fájdalommal jár számára, de összeszorított fogakkal túlteszi magát rajta. Amint ismét az ágyon tudja magát, rajzolni kezd a papírra. Vonalak kusza hálóját, mi innen nézve olyan, mint egy labirintus. Nem más ez, mint a város leegyszerűsített térképe. A város részeit vastagabb vonallal határolja el egymástól. A főutakat pedig besatírozza. Ezzel el is bíbelődik jó ideig. Művét azonban nem sikerül befejeznie. Látása ismét homályosodni kezd, keze pedig az eddiginél jobban remegni. Jobb híján kénytelen letenni a szenet, így a félkész alkotás a rajzeszközzel együtt a földre kerül, Saira pedig sűrű levegővételek közepette dől hanyatt és próbál eszméleténél maradni.*
*A lány meglepett kifejezését látva felkacag. Halkan, erőtlenül, de mégiscsak egy nevetés, vagy mi a szösz. Ezt követi egy kellemesnek nem mondható fintor, mi azt jelzi, hogy kacaja fájdalommal jár, mire most jött rá.*
- Ne haragudj... Igazad volt... Sajnálom, anyu! *viccelődik. Lehet, hogy nem kellene, elvégre nem túl poénos a helyzet, de mégis... Valamiért jó kedve van. Ezek után csendben marad. Figyeli, ahogy Rayana az ajtó felé halad, egyre jobban távolodva tőle. A kis tolvaj szavait hallva elmosolyodik.*
- Ne aggódj, nem akarok elpatkolni... Még végrendeletem sincs, pedig lenne mit hátrahagynom... De nem kell félned, nem nálam van, hanem biztos helyen. *mosolyogja.*
- Persze, persze... Csak azért... Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy hiányoznék neked? Elvégre az anyád vagyok... *fintorog. "Ekkora marhaságot... Saira, te kezdesz megbolondulni, pedig még nem is vagy abban a korban. Ha ilyen vagyok tőle, soha ne kerüljek ismét ilyen állapotba."*
- Tudom, hogy még nem is ismerjük egymást, de hát na... Az azért kedvesebb megjegyzés lenne. Na mindegy... *Inkább elhallgat és hagyja, hogy a másik elmenjen. Amíg Rayana távol van, azon kezd el gondolkozni, hogy mivel segíthetne legjobban a lánynak. A város tele van kis utcákkal és egyéb utakkal, nem is beszélve a számtalan zsákutcáról, vagy azokról a helyekről, ahol általában több az őr.
Hirtelen új ötlete támad. Nagy nehezen kikászálódik az ágyból és kerít papírt meg vékonyan fogó szenet. Ezek után visszafekszik az ágyra. A mozgás minden egyes pillanata kínkeserves fájdalommal jár számára, de összeszorított fogakkal túlteszi magát rajta. Amint ismét az ágyon tudja magát, rajzolni kezd a papírra. Vonalak kusza hálóját, mi innen nézve olyan, mint egy labirintus. Nem más ez, mint a város leegyszerűsített térképe. A város részeit vastagabb vonallal határolja el egymástól. A főutakat pedig besatírozza. Ezzel el is bíbelődik jó ideig. Művét azonban nem sikerül befejeznie. Látása ismét homályosodni kezd, keze pedig az eddiginél jobban remegni. Jobb híján kénytelen letenni a szenet, így a félkész alkotás a rajzeszközzel együtt a földre kerül, Saira pedig sűrű levegővételek közepette dől hanyatt és próbál eszméleténél maradni.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 02:55:18
Üzenet elküldve: 2013-02-01 02:55:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Akkor ébred fel, mikor Ayna kinyitja az ablakot, hogy szellőzzön a szoba; miközben a jól ismert dallam csendül fel. Lassan mocorog és nevetséges álmos fejjel ébred. Cseppet sem volt jó ötlet a kemény asztal, azonban nem volt más választása.*
- Jó reggelt Ayna! ~ Tele van életerővel mai nap. Rendesen kipihente magát. ~ Teszi hozzá, miközben felkel a helyéről. Szétnéz egy kicsit, majd észreveszi az ennivalót, ami az éjjeli szekrény tetején mosolyognak vissza rá.*
- Feltartottalak mi? Nem tudtál étkezni mert az asztalnál aludtam, igaz? *Savanyú pofákat vág, mint aki teljesen útban lenne. Szép íriszeivel meglesi Ayna formás testét, majd bűnös tettek és ötletek pattanjanak ki belőle, amivel annyi a gond; hogy ahhoz egy egészséges bátorság szükséges. Jól megszokott pirosodás jelentkezik, ami rögtön vörösödés váltja fel.*
- Van kedved együtt aludni velem? * Dadog erősen, mert erősen gátlásos.*
- Tudod együtt és meztelenül.*A vörösödéstől hamarosan robban, azonban elfordul a tündérlánytól, hogy ne lássa az arcát.
~ Te aztán tényleg hibbant vagy! Mit képzelsz magadról? Neveletlen állat! ~ Korholja magát, aztán valami folytán tetézi a helyzetet, hogy az ágyra roskad és hangosan motyogja a következőket.*
- Igen a puha kerekded telt formáid. Szépek és ahogy nekem nyomódnak. Csodásak. Simogatni valók. Hajj megveszek a tőled! Tőletek! A csókjaidra vágyom és ölelésedre. * Ekkor tudatosul benne, hogy miről beszél. Sandán ránéz a másikra. Nyel egyet és összegubózik, hogy védje testét.*
- Ne üss! Én nem! Nem akartam! * Közben remegés futkos végig a testén és szemeiből könnyek csordulnak ki. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tud tovább lépni az embernő erőszakos cselekedete miatt.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.01 03:13:57
- Jó reggelt Ayna! ~ Tele van életerővel mai nap. Rendesen kipihente magát. ~ Teszi hozzá, miközben felkel a helyéről. Szétnéz egy kicsit, majd észreveszi az ennivalót, ami az éjjeli szekrény tetején mosolyognak vissza rá.*
- Feltartottalak mi? Nem tudtál étkezni mert az asztalnál aludtam, igaz? *Savanyú pofákat vág, mint aki teljesen útban lenne. Szép íriszeivel meglesi Ayna formás testét, majd bűnös tettek és ötletek pattanjanak ki belőle, amivel annyi a gond; hogy ahhoz egy egészséges bátorság szükséges. Jól megszokott pirosodás jelentkezik, ami rögtön vörösödés váltja fel.*
- Van kedved együtt aludni velem? * Dadog erősen, mert erősen gátlásos.*
- Tudod együtt és meztelenül.*A vörösödéstől hamarosan robban, azonban elfordul a tündérlánytól, hogy ne lássa az arcát.
~ Te aztán tényleg hibbant vagy! Mit képzelsz magadról? Neveletlen állat! ~ Korholja magát, aztán valami folytán tetézi a helyzetet, hogy az ágyra roskad és hangosan motyogja a következőket.*
- Igen a puha kerekded telt formáid. Szépek és ahogy nekem nyomódnak. Csodásak. Simogatni valók. Hajj megveszek a tőled! Tőletek! A csókjaidra vágyom és ölelésedre. * Ekkor tudatosul benne, hogy miről beszél. Sandán ránéz a másikra. Nyel egyet és összegubózik, hogy védje testét.*
- Ne üss! Én nem! Nem akartam! * Közben remegés futkos végig a testén és szemeiből könnyek csordulnak ki. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tud tovább lépni az embernő erőszakos cselekedete miatt.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.01 03:13:57
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-31 15:01:19
Üzenet elküldve: 2013-01-31 15:01:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Álmában folytatja félbehagyott cselekedeteit. Szüntelenül táncol, egy könnyű, talán selyem anyagú ruhában, mi hasonló kék színű, mint eredeti ruhadarabja. A különbség csak az, hogy annál jóval könnyedebb, szinte lebeg, ahogy a lány mozdulatait követi a levegőben. Tincsei is hasonlóan játszanak a levegőben. Először csak egyedül lépked, majd odapördül a férfihez, és táncba vonja őt is. Az alvó arcára mosoly kúszik vidám álmát látva, mi meg sem szűnik reggelig. Ugyan ezzel a mosollyal ébred. A nap már egész magasan jár. Jó sokáig aludt, az egészen biztos. Felül az ágyon, s karjait a magasba emelve nyújtóztatja ki éjszaka elgémberedett tagjait. Tekintete rögtön a férfit keresi, ki még ekkor javában alussza álmát, a nem túl kényelmesnek tűnő asztalon. A lány hezitál egy kicsit, mi lenne a legjobb. Nem akarja felkelteni, hisz olyan édesen pihen. Végül elhatározza, hogy hoz valami harapni valót, ameddig a másik alszik, így mire felébred, az étel ott fogja várni.
Ki is pattan az ágyból, megmosdik majd megfésüli hosszú haját. Mindezt nagyon halkan teszi, hogy még véletlenül se verje fel a másikat. Ezek után az ajtó felé indul. A lehető leghalkabb mozdulattal nyomja le a kilincset, majd mikor már kint van, szintén ugyan ilyen némasággal csukja be az ajtót. Vidáman indul meg lefelé a lépcsőn. Talán tíz perc sem kell neki, és két tányérral a kezében tér vissza. Ezúttal könyökét használja arra, hogy visszajusson a szobába, mivel kezeiben a tányérokat fogja. Csípőjével löki be a kinyíló szerkezetet, majd ugyan így óvatosan be is csuklya maga után. A tányérokat az éjjeli szekrényre helyezi, mivel az asztalt Elor vette birtokba. Amint ezzel meg van, az ablakhoz sétál, és beengedi a friss levegőt. Nagyot szippant belőle, megtöltve tüdejét, majd kikönyököl a párkányra, úgy dúdolva a már jól ismert dallamot.*
Ki is pattan az ágyból, megmosdik majd megfésüli hosszú haját. Mindezt nagyon halkan teszi, hogy még véletlenül se verje fel a másikat. Ezek után az ajtó felé indul. A lehető leghalkabb mozdulattal nyomja le a kilincset, majd mikor már kint van, szintén ugyan ilyen némasággal csukja be az ajtót. Vidáman indul meg lefelé a lépcsőn. Talán tíz perc sem kell neki, és két tányérral a kezében tér vissza. Ezúttal könyökét használja arra, hogy visszajusson a szobába, mivel kezeiben a tányérokat fogja. Csípőjével löki be a kinyíló szerkezetet, majd ugyan így óvatosan be is csuklya maga után. A tányérokat az éjjeli szekrényre helyezi, mivel az asztalt Elor vette birtokba. Amint ezzel meg van, az ablakhoz sétál, és beengedi a friss levegőt. Nagyot szippant belőle, megtöltve tüdejét, majd kikönyököl a párkányra, úgy dúdolva a már jól ismert dallamot.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-31 01:06:26
Üzenet elküldve: 2013-01-31 01:06:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A táncolás csodákat tud művelni, ami megmutatkozik jelen pillanatban is, ahogy Aynával együtt táncol. Finoman bánik a másikkal, és ha elront valamit, akkor finoman segít neki. Jó tanárnak bizonyul, mert érzi, hogy a tündérlány egyre jobban mozog.
~ Milyen jól csinálja! Sosem hittem volna, hogy egy őstehetséggel állok szembe. Elmondanom csak egyszer kellett, aztán minden ment magától. ~ Később válaszol a bájos szépség szavaira.*
- Igazán nincs mit, mármint a tanítást. Szívesen tettem. Öhm.* Pirul egy jót, és részben azért, mert a másik elnyúlik az ágyon; így új látványt nyújtanak a kerekded formái.*
- Ha szeretnéd, hogy holnap is táncoljunk, akkor nem vagyok ellene. Rajzolás után jó lesz.* Az édes teremtés lassan álomba merül, aztán neki sincs hátra sok, hogy elaludjon. Utolsó leheletnyi erejével nem a puha ágy kényelmét választja, hanem egy szék és asztal társaságát. Fejét lehajtja a kemény falapra, majd elalszik. Álmában előjönnek a mai nap eseményei, csak éppenséggel színesebben mint ahogy megtörtént valójában. Kalandosabbá válik így az egész, azonban a végkimenetele még sem olyan kellemes; mert a lányt sikerül annyira megrémíteni, hogy a végén elzavarja őt. Meglepően engedelmeskedik neki, aztán dacolva az éjszakával indul el a saját felfedező útjára. Még az esti nyüzsgés is félelemmel tölti el, mert könnyen fellökhetik a termete miatt, aztán nem egy törpe csontú. Reggelig sétálgat magányosan, mikor a saját álomvilága visszaküldi a valóságba.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.31 01:21:56
~ Milyen jól csinálja! Sosem hittem volna, hogy egy őstehetséggel állok szembe. Elmondanom csak egyszer kellett, aztán minden ment magától. ~ Később válaszol a bájos szépség szavaira.*
- Igazán nincs mit, mármint a tanítást. Szívesen tettem. Öhm.* Pirul egy jót, és részben azért, mert a másik elnyúlik az ágyon; így új látványt nyújtanak a kerekded formái.*
- Ha szeretnéd, hogy holnap is táncoljunk, akkor nem vagyok ellene. Rajzolás után jó lesz.* Az édes teremtés lassan álomba merül, aztán neki sincs hátra sok, hogy elaludjon. Utolsó leheletnyi erejével nem a puha ágy kényelmét választja, hanem egy szék és asztal társaságát. Fejét lehajtja a kemény falapra, majd elalszik. Álmában előjönnek a mai nap eseményei, csak éppenséggel színesebben mint ahogy megtörtént valójában. Kalandosabbá válik így az egész, azonban a végkimenetele még sem olyan kellemes; mert a lányt sikerül annyira megrémíteni, hogy a végén elzavarja őt. Meglepően engedelmeskedik neki, aztán dacolva az éjszakával indul el a saját felfedező útjára. Még az esti nyüzsgés is félelemmel tölti el, mert könnyen fellökhetik a termete miatt, aztán nem egy törpe csontú. Reggelig sétálgat magányosan, mikor a saját álomvilága visszaküldi a valóságba.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.31 01:21:56
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-30 14:44:42
Üzenet elküldve: 2013-01-30 14:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Épp hogy csak leül, de már szinte fel is pattan, hogy minél hamarabb táncolhassanak. Izgatottan áll a férfi elé, és megvárja, míg az tagjait a megfelelő helyre igazítja. Amint ez megvan, széles mosollyal ajkain kihúzza magát. Teste akkor a férfiénak nyomódik, amitől kissé elpirul, ezért lesüti szemét, ám gyorsan rájön, hogy a táncbeállások már csak ilyenek. Zavara így gyorsan szertefoszlik és a lépésekre kezd koncentrálni. A dalban hamar felismeri saját dallamát, és boldog, hogy végre valaki eszébe juttatta az emlékeiben elkallódott szöveget. Már arra sem emlékezett, hogy ezek szerelmes sorok, de így, tartalmukkal együtt talán még jobban tetszik neki, mint az előtt.
Eleinte kicsit határozatlanul lépked arra, amerre a másik vezeti, majd rövid idő alatt ráérez, és mozdulatai sokkal lágyabbá, könnyedebbé válnak. Hamarosan úgy érzi, mint ha már ezer éve tudna táncolni. Mintha egy pillangó lenne, aki ritmikus szárnycsapásokkal röppenne egyik virágról a másikra. Örül, hogy Elor ilyen lelkes tanítójává vált. Nagyon jó tanárnak tartja, neki tulajdonítva a gyors sikereket. Egészen belefeledkezik a táncolásba, élvezve minden egyes mozdulatot. A hosszú, órákon át való mozgás viszont egy idő után kimeríti, így mikor abbahagyják, pihegve ül vissza az ágy szélére, ajkain még mindig vidám sőt, most talán még vidámabb mosollyal, mint mikor elkezdték.*
- Köszönöm, hogy megtanítottál! Ez nagyon tetszik! *mosolyogja, majd fáradtan végignyúlik az ágyon. Lelógó lábait boldogan lóbálja az ágy mellett.*
- Holnap is táncolunk majd ugye? Mondjuk miután rajzoltál nekem! Persze csak ha te is szeretnél.. *kérdése után egy aprócskát ásít, majd lehunyja hatalmas szempilláit. Lábairól leveti a cipőcskéket, majd vékonyka végtagjait is felhúzza az ágyra.*
- Azt hiszem, én is elfáradtam. *Jelenteti ki álmosan, ismét lecsukva szemeit. Oldalára fordul, és még annyi ideje sincs, hogy szép álmokat kívánjon a másiknak. Még hallja, hogy Elor mond neki valamit, de még mielőtt megérthetné a szavak jelentését, elnyomja az álom.*
Eleinte kicsit határozatlanul lépked arra, amerre a másik vezeti, majd rövid idő alatt ráérez, és mozdulatai sokkal lágyabbá, könnyedebbé válnak. Hamarosan úgy érzi, mint ha már ezer éve tudna táncolni. Mintha egy pillangó lenne, aki ritmikus szárnycsapásokkal röppenne egyik virágról a másikra. Örül, hogy Elor ilyen lelkes tanítójává vált. Nagyon jó tanárnak tartja, neki tulajdonítva a gyors sikereket. Egészen belefeledkezik a táncolásba, élvezve minden egyes mozdulatot. A hosszú, órákon át való mozgás viszont egy idő után kimeríti, így mikor abbahagyják, pihegve ül vissza az ágy szélére, ajkain még mindig vidám sőt, most talán még vidámabb mosollyal, mint mikor elkezdték.*
- Köszönöm, hogy megtanítottál! Ez nagyon tetszik! *mosolyogja, majd fáradtan végignyúlik az ágyon. Lelógó lábait boldogan lóbálja az ágy mellett.*
- Holnap is táncolunk majd ugye? Mondjuk miután rajzoltál nekem! Persze csak ha te is szeretnél.. *kérdése után egy aprócskát ásít, majd lehunyja hatalmas szempilláit. Lábairól leveti a cipőcskéket, majd vékonyka végtagjait is felhúzza az ágyra.*
- Azt hiszem, én is elfáradtam. *Jelenteti ki álmosan, ismét lecsukva szemeit. Oldalára fordul, és még annyi ideje sincs, hogy szép álmokat kívánjon a másiknak. Még hallja, hogy Elor mond neki valamit, de még mielőtt megérthetné a szavak jelentését, elnyomja az álom.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:52:25
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:52:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Fel van lelkesülve, mert nincs gyedül mint az erdőben, mikor az öreg meghalt. Most rálelt valakire, akit ha nem is szeret jelen pillanatban, de kezd megbízni benne. Nem akarják elárulni, sem pedig megverni. Gyorsan a pulthoz sietnek, ahol pillanatok alatt a szobakulcsot megkapja. Ezután senki sem tudja megállapítani őket a szobáig, ahol a zárszerkezet kattanása után, már benn is vannak a szobába. Bentről bezárja kulcsra, hogy senki se zavarja meg őket.*
- Igen rajzolok neked szépet. * A kulcsot leteszi egy látható helyre, majd odasétál Aynához.*
- Táncoljunk együtt. Tudok egy szép dallamot.* Elkezd énekelni hangosan, ami egy szerelmes dal. A lány ezt dúdolta odalenn. Magához húzza a női testet, miközben kezei elfoglalják a helyüket Ayna testén.*
- Figyelj az ütemre. Egy kettőt három. Ennyi az egész. * Mutatja közben a mozdulatokat, sőt megmutatja a helyes beállást is. Szinte egy tánctanárrá növi ki magát, aki nagyon óvatosan és finoman bánik a diákjaival.*
- Úgy bizony. Kiderül, még a végén, hogy tánc tehetség vagy. * Mindent elmagyaráz és megmutat, addigra minden erő kiszáll a tagjaiból. A végére nem is táncbeállásnak lehet mondani, mert pusztán öleli a nő testét szorosan magához.*
- Elfáradtam és este van. * Szól Aynának, miközben búcsúzik mellkasa a másik kerekded csodáitól.*
- Pihenjünk és holnap rajzolok neked, megígérem. * Ásít egyet, aztán leül az ágyra, hogy megnézze milyen.*
- Igen rajzolok neked szépet. * A kulcsot leteszi egy látható helyre, majd odasétál Aynához.*
- Táncoljunk együtt. Tudok egy szép dallamot.* Elkezd énekelni hangosan, ami egy szerelmes dal. A lány ezt dúdolta odalenn. Magához húzza a női testet, miközben kezei elfoglalják a helyüket Ayna testén.*
- Figyelj az ütemre. Egy kettőt három. Ennyi az egész. * Mutatja közben a mozdulatokat, sőt megmutatja a helyes beállást is. Szinte egy tánctanárrá növi ki magát, aki nagyon óvatosan és finoman bánik a diákjaival.*
- Úgy bizony. Kiderül, még a végén, hogy tánc tehetség vagy. * Mindent elmagyaráz és megmutat, addigra minden erő kiszáll a tagjaiból. A végére nem is táncbeállásnak lehet mondani, mert pusztán öleli a nő testét szorosan magához.*
- Elfáradtam és este van. * Szól Aynának, miközben búcsúzik mellkasa a másik kerekded csodáitól.*
- Pihenjünk és holnap rajzolok neked, megígérem. * Ásít egyet, aztán leül az ágyra, hogy megnézze milyen.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:28:05
Üzenet elküldve: 2013-01-27 16:28:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Társa gyors fellelkesülése őt is magával ragadja. Örül, hogy a másik ennyire megnyílt neki, így hirtelen. Végre úgy tűnik, kezd bízni a lányban. Mosolyogva figyeli a másik izgatottan csillogó tekintetét, ahogy ötletét előadja neki. Azonban a válaszon kicsit hezitál. Nagyon örülne, ha megtanulhatna táncolni, az olyan jó dolog. A rajzolás is biztos érdekes, és Elor sok tanáccsal tudná ellátni arról, mit hogy lehet szépen megrajzolni. Ám nem akarja, hogy a másiknak miatta kelljen a hideg, kemény földön aludnia. Viszont a boldog, izgatott pillantásoknak nem tud nemet mondani.*
- Rendben, az nagyon jó lenne! Vegyünk ki egy szobát! *mondja ki végül, és azzal a lendülettel meg is iramodik a pult felé. Ott csendben megvárja, ameddig társa mindent megbeszél a fogadóssal. Amint végeztek és kezükben a kulcs, már el is indul felfelé a lépcsőn.
Felérve körbenéz. Valójában nem tudja, hányas számú szobát kapta meg, ezért kék íriszeit kérdően fordítja a másik felé. Amint válaszra talál, elindul a megadott szoba irányába. Nagyon várja, hogy láthassa a rajzokat, nem is beszélve a személyre szóló táncóráról. Izgatottan toporog az ajtóban, ameddig arra vár, hogy Elor kinyissa az ajtót. Amint ez megtörténik, szinte bevágtat az ajtón, akárcsak egy kisgyerek, és vidáman az ágyra huppan.*
- Rajzolsz majd nekem valamit? *kérdezi mosolyodva, csillogó tekintetével szinte kérlelve a másikat. Fogalma sincs, mit szeretne a papíron látni. Talán egy szép tulipánt, vagy egy kismadarat. Valójában, bármit rajzol neki a férfi, ő örülni fog.*
- Rendben, az nagyon jó lenne! Vegyünk ki egy szobát! *mondja ki végül, és azzal a lendülettel meg is iramodik a pult felé. Ott csendben megvárja, ameddig társa mindent megbeszél a fogadóssal. Amint végeztek és kezükben a kulcs, már el is indul felfelé a lépcsőn.
Felérve körbenéz. Valójában nem tudja, hányas számú szobát kapta meg, ezért kék íriszeit kérdően fordítja a másik felé. Amint válaszra talál, elindul a megadott szoba irányába. Nagyon várja, hogy láthassa a rajzokat, nem is beszélve a személyre szóló táncóráról. Izgatottan toporog az ajtóban, ameddig arra vár, hogy Elor kinyissa az ajtót. Amint ez megtörténik, szinte bevágtat az ajtón, akárcsak egy kisgyerek, és vidáman az ágyra huppan.*
- Rajzolsz majd nekem valamit? *kérdezi mosolyodva, csillogó tekintetével szinte kérlelve a másikat. Fogalma sincs, mit szeretne a papíron látni. Talán egy szép tulipánt, vagy egy kismadarat. Valójában, bármit rajzol neki a férfi, ő örülni fog.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-27 15:11:37
Üzenet elküldve: 2013-01-27 15:11:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Saira Norolinde//
*Figyelmesen követi a nő torkán legördülő minden korty útját. Nem sokkal később pedig Saira meg is szólal. Hogy azt hitte??? Rayana szemöldöke feljebb csúszik homlokán.*
- Nem erről karattyoltam eddig?
*bár jobb későn mint soha. Még így is előrébb vannak, mintha még arról kellene győzködnie a nőt, hogy engedje meg, hogy orvost hívjon. De ezt megtartja magának, egyelőre. Most figyel a másik minden erőtlen szavára, ahogy elmagyarázza neki hol keríthet valami gyógyítót.*
- Jó, leszaladok, de nehogy meghalj itt nekem addig!
*lógva hagyja a mondatot, és mivel úgy ítéli meg, hogy túlságosan úgy hangzott, mintha érdekelné a másik sorsa, az ajtóból még hozzáteszi.*
- Mert nem foglak elföldelni... csak a tisztán látás véget...
*azután eltűnik az ajtó mögött és lerobog a lépcsőn.*
*Figyelmesen követi a nő torkán legördülő minden korty útját. Nem sokkal később pedig Saira meg is szólal. Hogy azt hitte??? Rayana szemöldöke feljebb csúszik homlokán.*
- Nem erről karattyoltam eddig?
*bár jobb későn mint soha. Még így is előrébb vannak, mintha még arról kellene győzködnie a nőt, hogy engedje meg, hogy orvost hívjon. De ezt megtartja magának, egyelőre. Most figyel a másik minden erőtlen szavára, ahogy elmagyarázza neki hol keríthet valami gyógyítót.*
- Jó, leszaladok, de nehogy meghalj itt nekem addig!
*lógva hagyja a mondatot, és mivel úgy ítéli meg, hogy túlságosan úgy hangzott, mintha érdekelné a másik sorsa, az ajtóból még hozzáteszi.*
- Mert nem foglak elföldelni... csak a tisztán látás véget...
*azután eltűnik az ajtó mögött és lerobog a lépcsőn.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 17:14:13
Üzenet elküldve: 2013-01-26 17:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Chrystellayne - Nuur - Sequator.//
* A lányok nekiállnak beszélni. A helyzet szépen alakot ölt. Amikor a hím kerül szóba és annak megfelelősége kaján vigyort ereszt meg majd védekezőn emeli fel a kezét.*
- Mind a kettőnek meg kell felelnie! Nekem, hogy megfelelő „első” hím lesz a vezető nőstény mellett és neked, hogy tényleg az lesz akinek szeretnéd. Röviden ennyi a véleményem. Szóval ezen még együtt fogunk agyalni.* Mutat hol magára, hol pedig a rokonra miközben bólogat és mosolyog. Ez tényleg fontos kérdése az egész megbeszélésnek de ennél tisztább megoldást nem tud jelenleg felajánlani senkinek. Nuur következő szavaira cinkos mosolyt csempész az arcára és kacsint egy hatalmasat.*
- Ez így van rendjén. De persze vannak olyan pillanatok amikor te elfogadsz uradnak vagy én úrnődnek. De ezek túl sikamlós dolgok egy ilyen fiatal teremtésnek, ezért hagyjuk.* Mondja kaján szikrákkal a szemében miközben legyint Chrys felé. Mintha tényleg egy kölyök előtt beszélgetnének. Majd mivel a kérdést megválaszolták így megvonja a vállát.*
- Hát akkor a matróna kérdés megoldódott. Jöhet a többi.* Kortyol bele szépen az italába és hallgatja mit is hoznak fel a hölgyek. Nagy részével együtt is ért.*
- Hát igen. Nem kell egyből hirdetni magunkat. Ki tudja kinek nem tetszene a dolog, hogy egy új dinasztia akarja felütni a fejét. Lehet ezt csendben is csinálni... ahogy eddig is működtünk. Vagy valami hasonló.* Vonogatja a vállát egy kicsit. Neki teljesen mindegy hogyan lépnek. Mindenhez kész igazodni. Ha kell alakoskodik ha kell nyíltan védelmez vagy megcsinál bármit amit kell. Csak együtt döntsenek róla. Majd egy olyan dolog is szóba kerül amire hideg mosoly villan fel az arcán és fejét ingatva megszólal.*
- Kedves rokon... szerinted kevés pénzzel jöttem el otthonról? Mégis, hogyan éltem volna túl ennyi évtizedet ha nem készülök fel mindenre.* Csillan fel a szeme. Odalép az egyik ládához majd megnyom rajta több, rejtett kapcsolót. Zár kattan és a titkos retesz felnyílik. Több kisebb zacskót kerül ezek után az asztalra, bennük drágakövek és mithrill érmék csilingelnek.*
- Pénz van. Már tényleg csak az utat kell kijelölni, hogy merre is akarunk haladni. Én egyet értek azzal, hogy érdeklődjünk, kérdezősködjünk körbe a lehetőségekről. És amondó vagyok, hogy felmérem a környék szegénynegyedét, hogy hol lehet egy alkalmas szállás.* Közben azon, hogy hol fogják őket szívesen fogadni.*
* A lányok nekiállnak beszélni. A helyzet szépen alakot ölt. Amikor a hím kerül szóba és annak megfelelősége kaján vigyort ereszt meg majd védekezőn emeli fel a kezét.*
- Mind a kettőnek meg kell felelnie! Nekem, hogy megfelelő „első” hím lesz a vezető nőstény mellett és neked, hogy tényleg az lesz akinek szeretnéd. Röviden ennyi a véleményem. Szóval ezen még együtt fogunk agyalni.* Mutat hol magára, hol pedig a rokonra miközben bólogat és mosolyog. Ez tényleg fontos kérdése az egész megbeszélésnek de ennél tisztább megoldást nem tud jelenleg felajánlani senkinek. Nuur következő szavaira cinkos mosolyt csempész az arcára és kacsint egy hatalmasat.*
- Ez így van rendjén. De persze vannak olyan pillanatok amikor te elfogadsz uradnak vagy én úrnődnek. De ezek túl sikamlós dolgok egy ilyen fiatal teremtésnek, ezért hagyjuk.* Mondja kaján szikrákkal a szemében miközben legyint Chrys felé. Mintha tényleg egy kölyök előtt beszélgetnének. Majd mivel a kérdést megválaszolták így megvonja a vállát.*
- Hát akkor a matróna kérdés megoldódott. Jöhet a többi.* Kortyol bele szépen az italába és hallgatja mit is hoznak fel a hölgyek. Nagy részével együtt is ért.*
- Hát igen. Nem kell egyből hirdetni magunkat. Ki tudja kinek nem tetszene a dolog, hogy egy új dinasztia akarja felütni a fejét. Lehet ezt csendben is csinálni... ahogy eddig is működtünk. Vagy valami hasonló.* Vonogatja a vállát egy kicsit. Neki teljesen mindegy hogyan lépnek. Mindenhez kész igazodni. Ha kell alakoskodik ha kell nyíltan védelmez vagy megcsinál bármit amit kell. Csak együtt döntsenek róla. Majd egy olyan dolog is szóba kerül amire hideg mosoly villan fel az arcán és fejét ingatva megszólal.*
- Kedves rokon... szerinted kevés pénzzel jöttem el otthonról? Mégis, hogyan éltem volna túl ennyi évtizedet ha nem készülök fel mindenre.* Csillan fel a szeme. Odalép az egyik ládához majd megnyom rajta több, rejtett kapcsolót. Zár kattan és a titkos retesz felnyílik. Több kisebb zacskót kerül ezek után az asztalra, bennük drágakövek és mithrill érmék csilingelnek.*
- Pénz van. Már tényleg csak az utat kell kijelölni, hogy merre is akarunk haladni. Én egyet értek azzal, hogy érdeklődjünk, kérdezősködjünk körbe a lehetőségekről. És amondó vagyok, hogy felmérem a környék szegénynegyedét, hogy hol lehet egy alkalmas szállás.* Közben azon, hogy hol fogják őket szívesen fogadni.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 14:15:47
Üzenet elküldve: 2013-01-26 14:15:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Még mindig furcsa számára, hogy a másik nem ugrik rémülten el, minden közelítő mozdulatától. Valójában, már egészen hozzászokott ahhoz, hogy baj nélkül nem tudja megközelíteni a másikat. Örül, hogy a férfi ezúttal nem esik le a lépcsőn, ha véletlenül közelebb kerülne hozzá a kelleténél, sőt, hogy nem kell figyelnie arra se, hogy mennyire kerül hozzá közel. Bár fél attól, hogy ez elmúlik, és ha egyszer csak ismét közel kerül hozzá, még nagyobb fejfájást okoz neki mint az eddigiekben. Ezért úgy is dönt, hogy továbbra sem közelíti meg hirtelen, nehogy gond adódjon a dologból. Bár ez tőle nem is olyan meglepő, hisz Hayra, mint ahogy ezt a kétballábas szőke is megmondta, nem olyan mint a többi nő. Talán ezért is éri olyan hirtelen mikor a férfi vigyorogva felkapja, hogy visszacipelje szobájukba.*
- Tegyél le! Trex, hallod?! Nagyon megbánod ezt még! *fenyegetőzik kapálózva, ám ezzel nem ér el sokat. Így hát végül úgy dönt hogy morcosan, de kivárja ameddig leteszik. A rövid út alatt már elkezdi forralni bosszúját, sorra véve minden ötletet. Ám igazából, mivel eddig nem volt alkalma megközelíteni a másikat, így nem tudja, hogy is szúrhatna ki vele. Ahogy a férfi gyengéden az ágyra fekteti, ő maga is ellágyul egy picit. Jól esik neki a gyengédség, ám ezt még magának sem hajlandó bevallani. Elnyújtózik az ágyon, tekintetével követve társa útját az ablakhoz.*
- Fogalmam sincs. *válaszol elgondolkodva, majd eszébe jut az, amit múlt éjjel hallott a szőkétől.* Azt mondtad, hogy nem emlékeztél semmire. *böki ki végül halkan, ezzel leleplezve magát. Igaz, jelenleg azon morfondírozik, hogy talán eszébe juthatott-e a másiknak valami, vagy hasonlók. Végül arra lyukad ki, hogy talán a reggeli kis balesetük volt az egész oka. Bár nem érti, hogy a furcsa találkozástól hogy múlt el mindez, de örül neki.*
- Hát, remélem így maradsz. *mosolyogja, de azon nyomban rá is ébred, hogy megint olyat mondott, ami nem jellemző rá. Ennek köszönhetően kis pír ül ki az arcára, s hogy ezt elfedje, eltereli a szavakat az előbb elhangzottakról.*
- Ugye tudod hogy ezt még visszakapod?! *vigyorogja fenyegetően, arra célozva, mikor Trex krumplis zsáknak nézve a hátára kapta.*
*Még mindig furcsa számára, hogy a másik nem ugrik rémülten el, minden közelítő mozdulatától. Valójában, már egészen hozzászokott ahhoz, hogy baj nélkül nem tudja megközelíteni a másikat. Örül, hogy a férfi ezúttal nem esik le a lépcsőn, ha véletlenül közelebb kerülne hozzá a kelleténél, sőt, hogy nem kell figyelnie arra se, hogy mennyire kerül hozzá közel. Bár fél attól, hogy ez elmúlik, és ha egyszer csak ismét közel kerül hozzá, még nagyobb fejfájást okoz neki mint az eddigiekben. Ezért úgy is dönt, hogy továbbra sem közelíti meg hirtelen, nehogy gond adódjon a dologból. Bár ez tőle nem is olyan meglepő, hisz Hayra, mint ahogy ezt a kétballábas szőke is megmondta, nem olyan mint a többi nő. Talán ezért is éri olyan hirtelen mikor a férfi vigyorogva felkapja, hogy visszacipelje szobájukba.*
- Tegyél le! Trex, hallod?! Nagyon megbánod ezt még! *fenyegetőzik kapálózva, ám ezzel nem ér el sokat. Így hát végül úgy dönt hogy morcosan, de kivárja ameddig leteszik. A rövid út alatt már elkezdi forralni bosszúját, sorra véve minden ötletet. Ám igazából, mivel eddig nem volt alkalma megközelíteni a másikat, így nem tudja, hogy is szúrhatna ki vele. Ahogy a férfi gyengéden az ágyra fekteti, ő maga is ellágyul egy picit. Jól esik neki a gyengédség, ám ezt még magának sem hajlandó bevallani. Elnyújtózik az ágyon, tekintetével követve társa útját az ablakhoz.*
- Fogalmam sincs. *válaszol elgondolkodva, majd eszébe jut az, amit múlt éjjel hallott a szőkétől.* Azt mondtad, hogy nem emlékeztél semmire. *böki ki végül halkan, ezzel leleplezve magát. Igaz, jelenleg azon morfondírozik, hogy talán eszébe juthatott-e a másiknak valami, vagy hasonlók. Végül arra lyukad ki, hogy talán a reggeli kis balesetük volt az egész oka. Bár nem érti, hogy a furcsa találkozástól hogy múlt el mindez, de örül neki.*
- Hát, remélem így maradsz. *mosolyogja, de azon nyomban rá is ébred, hogy megint olyat mondott, ami nem jellemző rá. Ennek köszönhetően kis pír ül ki az arcára, s hogy ezt elfedje, eltereli a szavakat az előbb elhangzottakról.*
- Ugye tudod hogy ezt még visszakapod?! *vigyorogja fenyegetően, arra célozva, mikor Trex krumplis zsáknak nézve a hátára kapta.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:47:09
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:47:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Trex nagyon örül saját sikerélményének. Olyannyira, hogy mint egy kisgyerek, magasba ugrik, kezét ökölbe szorítva, maga fölé emelve, megtoldva mindezt egy 'Juhéj' kiáltással. Ennek következménye, hogy öklét a plafonba veri. Gyorsan lehúzza azt arca elé és dörzsölni kezdi, miközben morog valamit az alacsony plafon miatt. Ekkor látja csak, hogy mi közeledik felé. Hayra szemeibe néz és nagyot nyel. "A francba, az előbb..."*
- Hayra... Ő... Megrémít, ez a mosoly...
*hadarja, miközben szemeit erősen összeszorítja. "Most meghalok, kinyír az előbbiért... Trex, most, hogy kilábaltál a fóbiádból, az első nő ki fog nyírni, aki utadba került... De hogy pont ő legyen az... Mindegy, legalább szép emlékekkel távozom... Azok a nagyszerű keblek..." gondolkozik, de a várt halál nem következik be. Sőt. A lány ujjai finoman szántanak végig a férfi alkarján. Ő először csak egyik, majd másik szemét is kinyitja hitetlenkedve. Megdöbbenve néz a másikra. A kérdés ostobaság... Hogyan tudná rá a választ? Ami viszont ez után jön, még jobban megdöbbenti.
Karjait reflexszerűen fonja a nyakába ugró hölgyemény köré. Beszívja illatát, melyhez eddig még nem volt alkalma. Arcán vörös pír jelenik meg zavarában. Nem tudja mire vélni ezt a reakciót, de felettébb örül neki. Hirtelen azonban egy kép ugrik be. Egy vetkőző lány, ki a szobában lévő fürdőhöz készülődik. Trex akaratlanul is fantáziálni kezd, most még erősebben, mint az elmúlt éjszaka, mikor a jelenséget látta. Még jobban elvörösödik ennek tudatában.*
- H-Hayra...
*suttogja zavartan. Nem tudja, hogy most mihez kezdjen. Szerencsére a másik gyorsan felveszi szokásos, távolságtartóbb viselkedésmódját, így megkönnyebbülten sóhajt. Furcsa neki ez az egész. Valahányszor a közelébe kerül a lány, tart attól, hogy ismét bekövetkezik a katasztrófa, de nem. Most valamiért nem. Elmosolyodik, majd megragadva az elf karját, magához húzza és a vállára kapja vigyorogva.*
- Most szépen visszajössz! Nem illik így rohangálni a folyosón, kisasszony!
*vigyorog és azzal a lendülettel vissza is viszi a bérelt szobába, hol az estét töltötték. Ott nem teszi le azonnal. az ágyhoz viszi és finoman fekteti le, akár valami porcelánbabát, tartva attól, hogy összetörik. Amint végez a művelettel, eltávolodik és az ablakhoz lépked.*
- Mégis... Hogy történhetett ez? Szerinted meddig fog tartani?
*Trex nagyon örül saját sikerélményének. Olyannyira, hogy mint egy kisgyerek, magasba ugrik, kezét ökölbe szorítva, maga fölé emelve, megtoldva mindezt egy 'Juhéj' kiáltással. Ennek következménye, hogy öklét a plafonba veri. Gyorsan lehúzza azt arca elé és dörzsölni kezdi, miközben morog valamit az alacsony plafon miatt. Ekkor látja csak, hogy mi közeledik felé. Hayra szemeibe néz és nagyot nyel. "A francba, az előbb..."*
- Hayra... Ő... Megrémít, ez a mosoly...
*hadarja, miközben szemeit erősen összeszorítja. "Most meghalok, kinyír az előbbiért... Trex, most, hogy kilábaltál a fóbiádból, az első nő ki fog nyírni, aki utadba került... De hogy pont ő legyen az... Mindegy, legalább szép emlékekkel távozom... Azok a nagyszerű keblek..." gondolkozik, de a várt halál nem következik be. Sőt. A lány ujjai finoman szántanak végig a férfi alkarján. Ő először csak egyik, majd másik szemét is kinyitja hitetlenkedve. Megdöbbenve néz a másikra. A kérdés ostobaság... Hogyan tudná rá a választ? Ami viszont ez után jön, még jobban megdöbbenti.
Karjait reflexszerűen fonja a nyakába ugró hölgyemény köré. Beszívja illatát, melyhez eddig még nem volt alkalma. Arcán vörös pír jelenik meg zavarában. Nem tudja mire vélni ezt a reakciót, de felettébb örül neki. Hirtelen azonban egy kép ugrik be. Egy vetkőző lány, ki a szobában lévő fürdőhöz készülődik. Trex akaratlanul is fantáziálni kezd, most még erősebben, mint az elmúlt éjszaka, mikor a jelenséget látta. Még jobban elvörösödik ennek tudatában.*
- H-Hayra...
*suttogja zavartan. Nem tudja, hogy most mihez kezdjen. Szerencsére a másik gyorsan felveszi szokásos, távolságtartóbb viselkedésmódját, így megkönnyebbülten sóhajt. Furcsa neki ez az egész. Valahányszor a közelébe kerül a lány, tart attól, hogy ismét bekövetkezik a katasztrófa, de nem. Most valamiért nem. Elmosolyodik, majd megragadva az elf karját, magához húzza és a vállára kapja vigyorogva.*
- Most szépen visszajössz! Nem illik így rohangálni a folyosón, kisasszony!
*vigyorog és azzal a lendülettel vissza is viszi a bérelt szobába, hol az estét töltötték. Ott nem teszi le azonnal. az ágyhoz viszi és finoman fekteti le, akár valami porcelánbabát, tartva attól, hogy összetörik. Amint végez a művelettel, eltávolodik és az ablakhoz lépked.*
- Mégis... Hogy történhetett ez? Szerinted meddig fog tartani?
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:30:50
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*A folyosón elviharzik néhány arra járó előtt, így nem egy személy bámulja meg szinte ruhátlan valóját. Jóllehet, máskor már rég halálra ítélte volna ezeket az alakokat, ám most ez egy cseppet sem tudja érdekelni.
Meztelen, fehér lábai már épp a lépcső legfelső fokát érintenék, amikor valami meggátolja ebben. Egy kéz ragadja meg karját, és tartja vissza. Gondolta, hogy nem veszélytelen így elhagyni a szobáját, de hogy már a lépcsőig sem jut el, összetűzés nélkül.. Másik kezét ökölbe szorítja, ám meghallva az ismerős hangot, ujjai rögtön el is ernyednek. Döbbentem fordul szembe a férfivel. Tekintete rögtön a kézre téved, amely karját ejtette foglyul marasztalóan.*
- Trex.. *mondja figyelmeztetően, ám amire számított, nem történik meg. A szőke ugyan elkapja kezét, de a már jól megszokott rémület, és a balesetsorozat ezennel elmarad. Döbbenten, földbe gyökerezett lábakkal figyeli, ahogy a másik újra és újra megérinti. Már majdhogy nem hihetetlennek találja, és ámuldozva szemléli ahogy Trex vigyorogva tapogatja, holott normális esetben már rég megölte volna. Nem is beszélve arról, amikor a férfi kezei domborulataira tévednek.*
- Trex! *teremti le, de a következő pillanatban már kezeit szájára is tapasztja. Nem tudja, hogy lehetséges ez, és hogy így marad -e, vagy ez csak mulandó állapot, de nem akarja ő visszakergetni a másikat korlátai közé. Mikor látja, hogy az ember nem hátrál, és ijed meg a nő közelségétől, mosolya szélesre húzódik. Egyik kezét a férfi felé nyújtja, lassan, figyelve annak reakcióját, majd óvatosan megérinti egyik ujjával alkarját, majd végigsimítja azt. Most egyáltalán nem tud a másikra haragudni. Nem ért semmit, de örül hogy most az egyszer nem jelent veszélyt társára nézve.*
- De, ez meg hogy..? *néz értetlenül a másikra, ajkain széles vigyorral. Meg sem várja a másik válaszát, karjait a nyakába fonva öleli át örömében. Ez azonban nem tart sokáig, gyorsan hátrál egy lépést, majd felölti magára a jól megszokott távolságtartóbb, Hayrasabb alakját és kissé zavartabban köszörüli meg torkát előbbi cselekedete miatt.*
*A folyosón elviharzik néhány arra járó előtt, így nem egy személy bámulja meg szinte ruhátlan valóját. Jóllehet, máskor már rég halálra ítélte volna ezeket az alakokat, ám most ez egy cseppet sem tudja érdekelni.
Meztelen, fehér lábai már épp a lépcső legfelső fokát érintenék, amikor valami meggátolja ebben. Egy kéz ragadja meg karját, és tartja vissza. Gondolta, hogy nem veszélytelen így elhagyni a szobáját, de hogy már a lépcsőig sem jut el, összetűzés nélkül.. Másik kezét ökölbe szorítja, ám meghallva az ismerős hangot, ujjai rögtön el is ernyednek. Döbbentem fordul szembe a férfivel. Tekintete rögtön a kézre téved, amely karját ejtette foglyul marasztalóan.*
- Trex.. *mondja figyelmeztetően, ám amire számított, nem történik meg. A szőke ugyan elkapja kezét, de a már jól megszokott rémület, és a balesetsorozat ezennel elmarad. Döbbenten, földbe gyökerezett lábakkal figyeli, ahogy a másik újra és újra megérinti. Már majdhogy nem hihetetlennek találja, és ámuldozva szemléli ahogy Trex vigyorogva tapogatja, holott normális esetben már rég megölte volna. Nem is beszélve arról, amikor a férfi kezei domborulataira tévednek.*
- Trex! *teremti le, de a következő pillanatban már kezeit szájára is tapasztja. Nem tudja, hogy lehetséges ez, és hogy így marad -e, vagy ez csak mulandó állapot, de nem akarja ő visszakergetni a másikat korlátai közé. Mikor látja, hogy az ember nem hátrál, és ijed meg a nő közelségétől, mosolya szélesre húzódik. Egyik kezét a férfi felé nyújtja, lassan, figyelve annak reakcióját, majd óvatosan megérinti egyik ujjával alkarját, majd végigsimítja azt. Most egyáltalán nem tud a másikra haragudni. Nem ért semmit, de örül hogy most az egyszer nem jelent veszélyt társára nézve.*
- De, ez meg hogy..? *néz értetlenül a másikra, ajkain széles vigyorral. Meg sem várja a másik válaszát, karjait a nyakába fonva öleli át örömében. Ez azonban nem tart sokáig, gyorsan hátrál egy lépést, majd felölti magára a jól megszokott távolságtartóbb, Hayrasabb alakját és kissé zavartabban köszörüli meg torkát előbbi cselekedete miatt.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 12:57:21
Üzenet elküldve: 2013-01-26 12:57:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Trexnek időbe telik felfognia, hogy mi is történt. A fájdalom, ami nemrégiben olyannyira kínozta, elmúlt. Ugyan még enyhe lüktetést érez, de ez semmi ahhoz képest, mi ájuláshoz vezetett. Pedig ő nem az a fajta aki nem bírja a fájdalmat. Nagyon is hősiesen viseli, ez viszont sok volt neki. Mindehhez hozzájárult a nagy kuszaság, mely az ismeretlen képek elé tárulásával keletkezett. Csak színes kavalkád, melyben sosem tudja, hogy éppen merre kellene néznie.
Hayra szavaira lesz figyelmes. Hangja némiképp megnyugvást rejt, ugyanakkor teljesen fel is zaklatja. Végre valaki, akivel... kompromisszum alapján egy szobában tudott tartózkodni, erre... Most itt akarja hagyni az az ostoba nőszemély. Pedig az egész egyáltalán nem az ő hibája. Na jó, talán mégis, de ezt most Trex ki nem mondaná. Főleg nem hogy hallotta hangját. Feltápászkodik, de akkor már csak a csukódó ajtót látja. Neki sem kell több. Azonnal megiramodik, nem törődve azzal, hogy miben van. Az ő esetében mondjuk nem is okoz gondot, hiszen bármelyik férfi rohangál ing, vagy bármiféle felsőrész nélkül. Azonnal a lány után rohan és a lépcső előtt utol is éri. Gondolkodás nélkül kap karja után és marasztalja az által, hogy megragadja.*
- Hayra, várj már! Így nem mehetsz el!
*Ekkor tudatosul benne, hogy mit is csinált. Azonnal elengedi a lányt és már kapja is kezeit feje köré, csakhogy nem történik semmi. Nincs reflexszerű elugrás, sem semmi más. Meglepődve tapasztalja mindezt. Feje ugyan kicsivel jobban fáj, de mindez teljesen elviselhető. Hatalmas vigyor terül el az arcán. Ismét megérinti a lány karját. Újra és újra, most már két kézzel. Össze vissza tapogatja az elfet, vigyorogva, mígnem keze rossz helyre téved. A hölgyemény kebleit érinti, pontosabban rá is markol. Trex megdermed, nagyot nyel, majd visszarántja mancsait.*
- Ő... Hayra... Nem direkt volt, ugye... Hiszel nekem? De... Te is látod, ugye? Nem... Nem ugrottam el... Nem estem le a lépcsőn... Nem haltam meg!
*ujjong, mintha semmi egyéb dolog nem történt volna. Boldogsága felülmúlta iménti félelmét. Kezeit nézi, melyekkel képes volt hozzáérni egy nőnemű egyénhez. Ez már magában is csoda. Viszont valamit nem ért. Azt, hogy hogyan lehetséges ez és azt, hogy mégis meddig fog tartani. Örökké, vagy csak néhány órát? Ki tudja...*
A hozzászólás írója (Trex Fawre Geaquass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.26 13:13:16
*Trexnek időbe telik felfognia, hogy mi is történt. A fájdalom, ami nemrégiben olyannyira kínozta, elmúlt. Ugyan még enyhe lüktetést érez, de ez semmi ahhoz képest, mi ájuláshoz vezetett. Pedig ő nem az a fajta aki nem bírja a fájdalmat. Nagyon is hősiesen viseli, ez viszont sok volt neki. Mindehhez hozzájárult a nagy kuszaság, mely az ismeretlen képek elé tárulásával keletkezett. Csak színes kavalkád, melyben sosem tudja, hogy éppen merre kellene néznie.
Hayra szavaira lesz figyelmes. Hangja némiképp megnyugvást rejt, ugyanakkor teljesen fel is zaklatja. Végre valaki, akivel... kompromisszum alapján egy szobában tudott tartózkodni, erre... Most itt akarja hagyni az az ostoba nőszemély. Pedig az egész egyáltalán nem az ő hibája. Na jó, talán mégis, de ezt most Trex ki nem mondaná. Főleg nem hogy hallotta hangját. Feltápászkodik, de akkor már csak a csukódó ajtót látja. Neki sem kell több. Azonnal megiramodik, nem törődve azzal, hogy miben van. Az ő esetében mondjuk nem is okoz gondot, hiszen bármelyik férfi rohangál ing, vagy bármiféle felsőrész nélkül. Azonnal a lány után rohan és a lépcső előtt utol is éri. Gondolkodás nélkül kap karja után és marasztalja az által, hogy megragadja.*
- Hayra, várj már! Így nem mehetsz el!
*Ekkor tudatosul benne, hogy mit is csinált. Azonnal elengedi a lányt és már kapja is kezeit feje köré, csakhogy nem történik semmi. Nincs reflexszerű elugrás, sem semmi más. Meglepődve tapasztalja mindezt. Feje ugyan kicsivel jobban fáj, de mindez teljesen elviselhető. Hatalmas vigyor terül el az arcán. Ismét megérinti a lány karját. Újra és újra, most már két kézzel. Össze vissza tapogatja az elfet, vigyorogva, mígnem keze rossz helyre téved. A hölgyemény kebleit érinti, pontosabban rá is markol. Trex megdermed, nagyot nyel, majd visszarántja mancsait.*
- Ő... Hayra... Nem direkt volt, ugye... Hiszel nekem? De... Te is látod, ugye? Nem... Nem ugrottam el... Nem estem le a lépcsőn... Nem haltam meg!
*ujjong, mintha semmi egyéb dolog nem történt volna. Boldogsága felülmúlta iménti félelmét. Kezeit nézi, melyekkel képes volt hozzáérni egy nőnemű egyénhez. Ez már magában is csoda. Viszont valamit nem ért. Azt, hogy hogyan lehetséges ez és azt, hogy mégis meddig fog tartani. Örökké, vagy csak néhány órát? Ki tudja...*
A hozzászólás írója (Trex Fawre Geaquass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.26 13:13:16
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 12:32:45
Üzenet elküldve: 2013-01-26 12:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Egészen elmerül a gyermeteg arc vizsgálásában. Valószínűleg ezért van az is, hogy mikor a férfi ébredezni kezd, nem hátrál egy centit sem. Azonban mikor minderre ráébred már kissé késő lesz. Trex szavai térítik észhez, mikor az elf nevét mondja, ám úgy látszik, a másik kissé gyorsabban reagált mint ő, de ennek ellenére sem számított arra, ami ez után következik. Nincs elég ideje elkerülni Trexet. A hirtelen találkozás meglepi, és ezt tetőzi az, ahogy a másik ajkai a sajátjához érnek. Gyakorlatilag valamiféle sokkos állapotba kerül az egésztől, és arra mér nem is tud figyelni, hogy mi történik az után, hogy a szőke rémülten továbbrohan a túlsó sarok irányába. Fogalma sincs mennyi idő telik el úgy, hogy csak meredten bámul maga elé. Ebből az állapotból a másik ordítása zökkenti ki. Ijedten pillant oda, majd a férfi szenvedését látva felpattan, azonban fogalma sincs, mit tehetne. Ha közelebb megy hozzá, azzal csak ront a helyzeten, viszont még is segíteni akar rajta, bár tudja hogy az egész probléma forrása az ő jelenléte. Tehetetlensége haragot formál szívében, egyenesen saját magára. Haragszik az idiótaságára, és arra, hogy nem tud segíteni a másikon. Kis híján beleőrül az idióta helyzetbe. Arcát kezeibe temeti. Gondolatai harcot vívnak egymással, és ez a harc elméjében egyre elviselhetetlenebbé válik. Szemei fogságából könnyek szöknek meg, lefelé menekülve arcán. Legszívesebben már a haját tépné kínjában. Ő nem akarja bántani Trexet, ám még is minden cselekedetével csak árt neki. És amikor segítségre lenne szüksége, egyszerűen tehetetlen.
A belső káosz akkor törik meg, mikor észre veszi ahogy a másik elterül a sarokban. Szíve kihagy egy ütemet, vagy talán többet is, majd fájdalmasan nagyot dobban, mintha csak kiszakadna a helyéről. Rémülten néz az eszméletlen férfira, majd kis hezitálás után összeszedi magát és odakúszik hozzá.*
- Trex.. *szólítja halkan, miközben kezét arcához érinti, majd el is kapja onnan. NEm tudja, mi tévő legyen. Ha magához téríti, talán ismét csak megijeszti, viszont akkor sem hagyhatja így.*
- Sajnálom. Én nem akartam.. *motyogja halkan, miközben egy újabb könnycsepp indul útjára, legördülve a nő arcán, át ajkain, végül elhagyja állát, és célt ér a másik arcán. Ekkor kicsit elhúzódik a másiktól, de mégsem akarja otthagyni. Aggódik érte, nagyon is. Amint látja, hogy kezd magához térni, először meg akarja közelíteni, megkérdezni hogy rendben van -e, és elmondani hogy sajnálja, ám ráeszmél, hogy ez nem lenne a legjobb döntés, így gyorsan biztonságos távolságra hátrál. Amint úgy gondolja, elég távol került a másiktól, hátat fordít neki és a földre térdel.*
- Sajnálom, tényleg! Elmegyek, most rögtön! *törli le könnyeit, majd felkel a földről, összekapkodja cuccait és a kulcsot az asztalról, majd olyan gyorsan kiviharzik az ajtón, ahogy csak teheti. Most már nem érdekli hogy csak lenge hálóruhájában nyargal a folyosón, csak minél gyorsabban el akar menni, elkerülve hogy még több fájdalmat és életveszélyes helyzeteket teremtsen a másiknak.*
*Egészen elmerül a gyermeteg arc vizsgálásában. Valószínűleg ezért van az is, hogy mikor a férfi ébredezni kezd, nem hátrál egy centit sem. Azonban mikor minderre ráébred már kissé késő lesz. Trex szavai térítik észhez, mikor az elf nevét mondja, ám úgy látszik, a másik kissé gyorsabban reagált mint ő, de ennek ellenére sem számított arra, ami ez után következik. Nincs elég ideje elkerülni Trexet. A hirtelen találkozás meglepi, és ezt tetőzi az, ahogy a másik ajkai a sajátjához érnek. Gyakorlatilag valamiféle sokkos állapotba kerül az egésztől, és arra mér nem is tud figyelni, hogy mi történik az után, hogy a szőke rémülten továbbrohan a túlsó sarok irányába. Fogalma sincs mennyi idő telik el úgy, hogy csak meredten bámul maga elé. Ebből az állapotból a másik ordítása zökkenti ki. Ijedten pillant oda, majd a férfi szenvedését látva felpattan, azonban fogalma sincs, mit tehetne. Ha közelebb megy hozzá, azzal csak ront a helyzeten, viszont még is segíteni akar rajta, bár tudja hogy az egész probléma forrása az ő jelenléte. Tehetetlensége haragot formál szívében, egyenesen saját magára. Haragszik az idiótaságára, és arra, hogy nem tud segíteni a másikon. Kis híján beleőrül az idióta helyzetbe. Arcát kezeibe temeti. Gondolatai harcot vívnak egymással, és ez a harc elméjében egyre elviselhetetlenebbé válik. Szemei fogságából könnyek szöknek meg, lefelé menekülve arcán. Legszívesebben már a haját tépné kínjában. Ő nem akarja bántani Trexet, ám még is minden cselekedetével csak árt neki. És amikor segítségre lenne szüksége, egyszerűen tehetetlen.
A belső káosz akkor törik meg, mikor észre veszi ahogy a másik elterül a sarokban. Szíve kihagy egy ütemet, vagy talán többet is, majd fájdalmasan nagyot dobban, mintha csak kiszakadna a helyéről. Rémülten néz az eszméletlen férfira, majd kis hezitálás után összeszedi magát és odakúszik hozzá.*
- Trex.. *szólítja halkan, miközben kezét arcához érinti, majd el is kapja onnan. NEm tudja, mi tévő legyen. Ha magához téríti, talán ismét csak megijeszti, viszont akkor sem hagyhatja így.*
- Sajnálom. Én nem akartam.. *motyogja halkan, miközben egy újabb könnycsepp indul útjára, legördülve a nő arcán, át ajkain, végül elhagyja állát, és célt ér a másik arcán. Ekkor kicsit elhúzódik a másiktól, de mégsem akarja otthagyni. Aggódik érte, nagyon is. Amint látja, hogy kezd magához térni, először meg akarja közelíteni, megkérdezni hogy rendben van -e, és elmondani hogy sajnálja, ám ráeszmél, hogy ez nem lenne a legjobb döntés, így gyorsan biztonságos távolságra hátrál. Amint úgy gondolja, elég távol került a másiktól, hátat fordít neki és a földre térdel.*
- Sajnálom, tényleg! Elmegyek, most rögtön! *törli le könnyeit, majd felkel a földről, összekapkodja cuccait és a kulcsot az asztalról, majd olyan gyorsan kiviharzik az ajtón, ahogy csak teheti. Most már nem érdekli hogy csak lenge hálóruhájában nyargal a folyosón, csak minél gyorsabban el akar menni, elkerülve hogy még több fájdalmat és életveszélyes helyzeteket teremtsen a másiknak.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:56:08
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:56:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Jó ideig nem képes elaludni. Zavarta, hogy Hayra csak hallgatott, miközben ő beszélt. Nem mellékesen, még utána is. "Lehet, hogy már alszik? Talán... Nem is baj. Reggel majd bocsánatot kérek tőle. Lehetőleg bármiféle háttér-információ nélkül." elmélkedik elalvás előtt. Nem sokkal ez után, már el is alszik. Út közben gyakran aludt így, egy fának, vagy éppen kardjának pengéjéhez dőlve. Szinte már az lenne neki a furcsa, ha ágyban aludna. Nehéz lesz hozzászoknia ismét a városi élethez. Becslései szerint azonban nem lesz itt sokáig.
Az álmokat szövögető pók most sem hoz számára semmi emlékezeteset. Csak üres, sötét semmi. Ugyanakkor ez az, ami békességet kelt lelke mélyén. Mindez a külvilág számára, csak békés szuszogás. Egy gyermeteg arc, mely elé néhány kósza, szőke hajtincs lengett be, még az éjszaka folyamán.
Szemeit lassan nyitni kezdi. Valami a homályból csak egy arcot vesz ki.*
- Hayra... Ne haragudj az esti miatt...
*motyogja. Mikor tisztul látása, akkor veszi észre, hogy mennyire közel van hozzá a lány. Azonnal ugrana hátrébb, de nem bír. Így reflexszerűen marad a másik lehetőség, miszerint átvergődik valahogy az elfen és úgy vonul a szoba másik felébe. Ezen kísérlete kómás állapotának köszönhetően elég furcsán sikeredik. Ugrani nem tud elég nagyot ültéből, így első lendülettel leteperi a lányt, nem is akárhogyan. Véletlen ajkaik is találkoznak néhány pillanatra. Trex szemei elkerekednek, s már ugrik is tovább, majd a legtávolabbi sarokba kuporodik, egész testével remegve. Fejét fogja. Nem reagál semmire. A szorongatott testrésze hasogat, nem is kicsit. Elképzelhetetlen fájdalom hasít belé és kínozza, miközben hirtelen, eddig nem ismert képek ugranak lelki szemei elé. Magát ismeri fel rajtuk, de nem tudja elhinni, hogy az a fiú valóban ő. Nem emlékszik. Egyáltalán nem emlékszik rájuk... Egyszer felordít fájdalmában. Vonaglik még egy keveset, majd eszméletlen állapotban terül el a padlón. Légzése szapora, szívverése szintén. Izmai egy pillanat alatt ernyednek el, mindezek ellenére. Ismét a békés férfivá válik, gyermeteg arccal, csakhogy most némi fájdalom is lapul szája legkisebb szegletében. Ki tudja, hogy mi váltotta ki mindezt. Fogalma sincs róla. A csók, vagy az ébredés utáni hirtelen közelség... Minden esetre, az alvásszerű állapotban van ideje feldolgozni az eseményeket, mígnem néhány perc után felébred és újra kinyitja szemeit.*
*Jó ideig nem képes elaludni. Zavarta, hogy Hayra csak hallgatott, miközben ő beszélt. Nem mellékesen, még utána is. "Lehet, hogy már alszik? Talán... Nem is baj. Reggel majd bocsánatot kérek tőle. Lehetőleg bármiféle háttér-információ nélkül." elmélkedik elalvás előtt. Nem sokkal ez után, már el is alszik. Út közben gyakran aludt így, egy fának, vagy éppen kardjának pengéjéhez dőlve. Szinte már az lenne neki a furcsa, ha ágyban aludna. Nehéz lesz hozzászoknia ismét a városi élethez. Becslései szerint azonban nem lesz itt sokáig.
Az álmokat szövögető pók most sem hoz számára semmi emlékezeteset. Csak üres, sötét semmi. Ugyanakkor ez az, ami békességet kelt lelke mélyén. Mindez a külvilág számára, csak békés szuszogás. Egy gyermeteg arc, mely elé néhány kósza, szőke hajtincs lengett be, még az éjszaka folyamán.
Szemeit lassan nyitni kezdi. Valami a homályból csak egy arcot vesz ki.*
- Hayra... Ne haragudj az esti miatt...
*motyogja. Mikor tisztul látása, akkor veszi észre, hogy mennyire közel van hozzá a lány. Azonnal ugrana hátrébb, de nem bír. Így reflexszerűen marad a másik lehetőség, miszerint átvergődik valahogy az elfen és úgy vonul a szoba másik felébe. Ezen kísérlete kómás állapotának köszönhetően elég furcsán sikeredik. Ugrani nem tud elég nagyot ültéből, így első lendülettel leteperi a lányt, nem is akárhogyan. Véletlen ajkaik is találkoznak néhány pillanatra. Trex szemei elkerekednek, s már ugrik is tovább, majd a legtávolabbi sarokba kuporodik, egész testével remegve. Fejét fogja. Nem reagál semmire. A szorongatott testrésze hasogat, nem is kicsit. Elképzelhetetlen fájdalom hasít belé és kínozza, miközben hirtelen, eddig nem ismert képek ugranak lelki szemei elé. Magát ismeri fel rajtuk, de nem tudja elhinni, hogy az a fiú valóban ő. Nem emlékszik. Egyáltalán nem emlékszik rájuk... Egyszer felordít fájdalmában. Vonaglik még egy keveset, majd eszméletlen állapotban terül el a padlón. Légzése szapora, szívverése szintén. Izmai egy pillanat alatt ernyednek el, mindezek ellenére. Ismét a békés férfivá válik, gyermeteg arccal, csakhogy most némi fájdalom is lapul szája legkisebb szegletében. Ki tudja, hogy mi váltotta ki mindezt. Fogalma sincs róla. A csók, vagy az ébredés utáni hirtelen közelség... Minden esetre, az alvásszerű állapotban van ideje feldolgozni az eseményeket, mígnem néhány perc után felébred és újra kinyitja szemeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370