Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:55:25
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Hallja hogy a lány felkel és igazából nem is vár a válaszra, hisz valamivel babrálnia kell. Ujjaival az egyik megkezdett résznél tép egy picike falatot a csirke húsából hogy megkóstolja azt. Közben érkezik a tenyér a lapockájához, a hozzá intézett szavak, így még mutató és hüvelykujját a szájánál tartva fordul meg, megakasztva a mozdulatot amivel elvette volna kezét onnan. Két-három másodpercnyi csend erejéig csak néz a lány szemeibe, aztán ismét mozdul. Kezét leengedve az asztal szélére helyezi ami most a háta mögött van. Másik tenyerével a másik oldalán ugyanígy tesz, csupán mellékesen picivel eltolva az útból a tetején pihenő tálcát. Közben térdeit kissé hajlítva (hiszen alacsonyabb az asztal) nekidől, félig-meddig ráül az asztal legszélére, így csökkentve a magasságkülönbséget kettejük között.*
- Ne haragudj csak... nem szeretném hogy azt hidd hogy... "azért" hívtalak meg.
*El is fordul kissé jobbra-lefelé, hogy a semmit bámulja a szavak közben.*
- Nem akarlak véletlenül elijeszteni ha már így megismerkedtünk.
*A mondat végén emeli csak ismét fejét vissza a tündérre, persze most is a szemeit keresve. Nem tűnt fel neki az ágyon hogy libabőrös lenne, túlságosan el volt foglalva azzal hogy miket mondjon és hogyan cselekedjen. De ha tudná, akkor sem csukná be az ablakot, hadd fázzon a kicsike, legalább jobban kívánja az érintését.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 21:57:23
*Hallja hogy a lány felkel és igazából nem is vár a válaszra, hisz valamivel babrálnia kell. Ujjaival az egyik megkezdett résznél tép egy picike falatot a csirke húsából hogy megkóstolja azt. Közben érkezik a tenyér a lapockájához, a hozzá intézett szavak, így még mutató és hüvelykujját a szájánál tartva fordul meg, megakasztva a mozdulatot amivel elvette volna kezét onnan. Két-három másodpercnyi csend erejéig csak néz a lány szemeibe, aztán ismét mozdul. Kezét leengedve az asztal szélére helyezi ami most a háta mögött van. Másik tenyerével a másik oldalán ugyanígy tesz, csupán mellékesen picivel eltolva az útból a tetején pihenő tálcát. Közben térdeit kissé hajlítva (hiszen alacsonyabb az asztal) nekidől, félig-meddig ráül az asztal legszélére, így csökkentve a magasságkülönbséget kettejük között.*
- Ne haragudj csak... nem szeretném hogy azt hidd hogy... "azért" hívtalak meg.
*El is fordul kissé jobbra-lefelé, hogy a semmit bámulja a szavak közben.*
- Nem akarlak véletlenül elijeszteni ha már így megismerkedtünk.
*A mondat végén emeli csak ismét fejét vissza a tündérre, persze most is a szemeit keresve. Nem tűnt fel neki az ágyon hogy libabőrös lenne, túlságosan el volt foglalva azzal hogy miket mondjon és hogyan cselekedjen. De ha tudná, akkor sem csukná be az ablakot, hadd fázzon a kicsike, legalább jobban kívánja az érintését.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 21:57:23
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:29:30
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:29:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
-Csak figyeld meg , hogy így lesz. Ha mégsem, majd keress fel, és elmesélheted, mennyire nem felejtettél el. *Tekintete a bokáján pihenő kézre siklik, de nem tesz az érintés ellen semmit, sőt. Igazából jól is esik neki a tenyér melege, a nyitott ablakon át beáramló hűvös, éjszakai levegő kezdi lehűteni amúgy is fagyos tapintású bőrét, amit Kim akár érezhet is, még a vékony harisnyán keresztül is, ahogy finom libabőr lepi el bokáját.*
-Igaz, igaz, elég izgalmas nap van mögöttünk... *Noha jóval kevesebbet ivott a férfinál, a vékony, törékeny testében hamar erőre kap az alkohol, ő is folyamatosan mosolyog, és almácskáin halovány pír jelenik meg, pedig még csak a második pohárnál tart. Mi lesz itt, ha még néhányszor újra lesz töltve az a pár decis pohárka?* ~A szemem?~*Kerekednek ki ama szép testrészei, és meglepetten szegeződnek Kim hátának. Ilyen kijelentésre igazán nem számított, de nem szeretné, hogy a másik rosszul érezze magát egy véletlenül kinyögött mondatért, ezért már pattan is fel, hogy mellé léphessen. Apró termete miatt a vállát nem éri fel, ezért tenyerét lapockájára csúsztatja, és meg sem hallva a csirkére vonatkozó kérdést megszólal.*
-Kim... *Ugyan a bor előhívta közvetlen és barátságos énjét, de ettől még nem tudja jobban, hogy mit kéne mondania.* Nagyon jól esett, amit mondtál, felesleges zavarban lenned miatta. *Eztpont ő mondja, aki azon is sajnálkozni szokott, hogy rosszul veszi a levegőt.*
-Csak figyeld meg , hogy így lesz. Ha mégsem, majd keress fel, és elmesélheted, mennyire nem felejtettél el. *Tekintete a bokáján pihenő kézre siklik, de nem tesz az érintés ellen semmit, sőt. Igazából jól is esik neki a tenyér melege, a nyitott ablakon át beáramló hűvös, éjszakai levegő kezdi lehűteni amúgy is fagyos tapintású bőrét, amit Kim akár érezhet is, még a vékony harisnyán keresztül is, ahogy finom libabőr lepi el bokáját.*
-Igaz, igaz, elég izgalmas nap van mögöttünk... *Noha jóval kevesebbet ivott a férfinál, a vékony, törékeny testében hamar erőre kap az alkohol, ő is folyamatosan mosolyog, és almácskáin halovány pír jelenik meg, pedig még csak a második pohárnál tart. Mi lesz itt, ha még néhányszor újra lesz töltve az a pár decis pohárka?* ~A szemem?~*Kerekednek ki ama szép testrészei, és meglepetten szegeződnek Kim hátának. Ilyen kijelentésre igazán nem számított, de nem szeretné, hogy a másik rosszul érezze magát egy véletlenül kinyögött mondatért, ezért már pattan is fel, hogy mellé léphessen. Apró termete miatt a vállát nem éri fel, ezért tenyerét lapockájára csúsztatja, és meg sem hallva a csirkére vonatkozó kérdést megszólal.*
-Kim... *Ugyan a bor előhívta közvetlen és barátságos énjét, de ettől még nem tudja jobban, hogy mit kéne mondania.* Nagyon jól esett, amit mondtál, felesleges zavarban lenned miatta. *Eztpont ő mondja, aki azon is sajnálkozni szokott, hogy rosszul veszi a levegőt.*
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:28:39
Üzenet elküldve: 2015-08-31 21:28:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Sejti, hogy az íj említése nem éppen kellemes emlékeket idéz fel a hímben. Rákezdhetne, hogy senki sem karddal vagy egyéb fegyverrel a kezében születik, de még a végén sértésnek venné a feltételezést. A témát így hát nem erőlteti, helyette gyengéden cirógatja a hím mellkasát és oldalát.*
-Talán nem erre biztattál? *Pillant kérdőn, majd lassan élcelődő, pimasz mosoly kúszik ajkára.* Magadra vess, ha mégsem bírod.
*A rájuk telepedő csendet nem töri meg, így az egyre hosszabbra és hosszabbra nyúlik. Tekintete végig a hím vonásait fürkészi, mintha próbálna belelátni a gondolataiba, kiolvasni elméjéből, min elmélkedhet. Azonban semmiféle különleges mentális képességgel nem rendelkezik, így hát marad a találgatás, ami vagy közel jár az igazsághoz, vagy annyira távoli, akár az ég és föld közötti távolság. A némaság megnyugvás helyett egyre inkább feszültebbé teszi, erősítve az ösztönök súgta balsejtelmet. Egy pillanatra még homlokát ráncolva tanulmányozza Kharasshi vonásait, majd erőt véve magán megmozdul. Félig a hím fölött támaszkodva karjain pillant a mélységire átható tekintettel, kifejezéstelen arca majdnem tökéletes, de az aggódás mégis utat talál magának vonásaira.*
- Valami nyugtalanít téged. Mi az? *Bár kérdéssel zárja szavait, előtte határozott kijelentés áll. Eleinte, a első napokban könnyű volt kitérni a lány kérdései elől, hiszen ha nem kapott választ, hát annyiban hagyta. Most azonban ismét ott munkálkodik benne az elszántság, ami nem fog nyugtot hagyni, míg meg nem kapja a választ.*
*Sejti, hogy az íj említése nem éppen kellemes emlékeket idéz fel a hímben. Rákezdhetne, hogy senki sem karddal vagy egyéb fegyverrel a kezében születik, de még a végén sértésnek venné a feltételezést. A témát így hát nem erőlteti, helyette gyengéden cirógatja a hím mellkasát és oldalát.*
-Talán nem erre biztattál? *Pillant kérdőn, majd lassan élcelődő, pimasz mosoly kúszik ajkára.* Magadra vess, ha mégsem bírod.
*A rájuk telepedő csendet nem töri meg, így az egyre hosszabbra és hosszabbra nyúlik. Tekintete végig a hím vonásait fürkészi, mintha próbálna belelátni a gondolataiba, kiolvasni elméjéből, min elmélkedhet. Azonban semmiféle különleges mentális képességgel nem rendelkezik, így hát marad a találgatás, ami vagy közel jár az igazsághoz, vagy annyira távoli, akár az ég és föld közötti távolság. A némaság megnyugvás helyett egyre inkább feszültebbé teszi, erősítve az ösztönök súgta balsejtelmet. Egy pillanatra még homlokát ráncolva tanulmányozza Kharasshi vonásait, majd erőt véve magán megmozdul. Félig a hím fölött támaszkodva karjain pillant a mélységire átható tekintettel, kifejezéstelen arca majdnem tökéletes, de az aggódás mégis utat talál magának vonásaira.*
- Valami nyugtalanít téged. Mi az? *Bár kérdéssel zárja szavait, előtte határozott kijelentés áll. Eleinte, a első napokban könnyű volt kitérni a lány kérdései elől, hiszen ha nem kapott választ, hát annyiban hagyta. Most azonban ismét ott munkálkodik benne az elszántság, ami nem fog nyugtot hagyni, míg meg nem kapja a választ.*
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:58:24
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Nem folytatja a pálinkáról szóló diskurzust, akinek nem ízlik ne igya, neki annál jobb lesz. Általában. Most mondjuk pont fordítva lenne jó, mert hogy akkor lehetne jó Kimnek, ha inná a tündér. Arra pedig hogy előbb utóbb eltűnik emlékei között a "sötét tündérke", széles vigyorra húzódnak ajkai. Nagyon sokáig fog tartani amíg elfelejti a lány csupasz bőrét és a fedetlen kebleit.*
- Na ne mond, te kis pihe!
*Játékosan rácsap szabad kezével a lány bokájára, persze csak finoman nem úgy hogy fájjon neki. Szavai folytatódnak, de keze marad. Nem csinál vele semmi különöset, csak hagyja rajta pihenni.*
- Hadd döntsem el én hogy kire emlékszem és kire nem. Annyit pedig nem tervezek inni hogy ne emlékezzek rád. Különben is, az a varázslat elég... maradandó élmény volt.
*Ismét kiszélesedik időközben mosollyá halványult vigyora. Talán a bor és a pálinka kezd egy kicsit kihatni rá.*
- És ha a templom eszembe jut, azt fogom hinni hogy egyedül mentem oda? Na meg a fürdő? Ne reménykedj, nem feledlek én el hiába szeretnéd! Túl szép szemed van ahhoz!
*Ó csak nem kicsúszott véletlenül a száján? Le is hervad arcáról a mosoly és kezét is kissé zavartan húzza vissza hogy gyorsan felkeljen az ágyról rögtön elfordulva Nolie felől, aztán az asztalhoz sétál és megköszörüli a torkát.*
- Khm... milyen volt a csirke? Megkóstolhatom?
*Még magán is meglepődik milyen jól játssza a szerepet. Az alkoholtól megoldódva kicsúszott egy "véletlen őszinte gondolat" aminek rejtve kellett volna maradnia, és ezen zavarba jőve rögtön tereli a témát. Csodálatos. Mesteri. Már maga a színjáték, az már más kérdés hogy ezzel pozitív vagy negatív irányba mozdítja el a helyzetét. Valamit viszont már kockáztatnia kellett, nem fog napokig nyűglődni a tündérrel.*
*Nem folytatja a pálinkáról szóló diskurzust, akinek nem ízlik ne igya, neki annál jobb lesz. Általában. Most mondjuk pont fordítva lenne jó, mert hogy akkor lehetne jó Kimnek, ha inná a tündér. Arra pedig hogy előbb utóbb eltűnik emlékei között a "sötét tündérke", széles vigyorra húzódnak ajkai. Nagyon sokáig fog tartani amíg elfelejti a lány csupasz bőrét és a fedetlen kebleit.*
- Na ne mond, te kis pihe!
*Játékosan rácsap szabad kezével a lány bokájára, persze csak finoman nem úgy hogy fájjon neki. Szavai folytatódnak, de keze marad. Nem csinál vele semmi különöset, csak hagyja rajta pihenni.*
- Hadd döntsem el én hogy kire emlékszem és kire nem. Annyit pedig nem tervezek inni hogy ne emlékezzek rád. Különben is, az a varázslat elég... maradandó élmény volt.
*Ismét kiszélesedik időközben mosollyá halványult vigyora. Talán a bor és a pálinka kezd egy kicsit kihatni rá.*
- És ha a templom eszembe jut, azt fogom hinni hogy egyedül mentem oda? Na meg a fürdő? Ne reménykedj, nem feledlek én el hiába szeretnéd! Túl szép szemed van ahhoz!
*Ó csak nem kicsúszott véletlenül a száján? Le is hervad arcáról a mosoly és kezét is kissé zavartan húzza vissza hogy gyorsan felkeljen az ágyról rögtön elfordulva Nolie felől, aztán az asztalhoz sétál és megköszörüli a torkát.*
- Khm... milyen volt a csirke? Megkóstolhatom?
*Még magán is meglepődik milyen jól játssza a szerepet. Az alkoholtól megoldódva kicsúszott egy "véletlen őszinte gondolat" aminek rejtve kellett volna maradnia, és ezen zavarba jőve rögtön tereli a témát. Csodálatos. Mesteri. Már maga a színjáték, az már más kérdés hogy ezzel pozitív vagy negatív irányba mozdítja el a helyzetét. Valamit viszont már kockáztatnia kellett, nem fog napokig nyűglődni a tündérrel.*
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:40:20
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:40:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
- Meglátjuk *morrantja s a hátára heveredik. A lány hamar rájöhet, hogy morcossága nem a kérésnek szól, inkább csak a konok fegyvernek, ami úgy a csúfját járatta vele. Kétséges, hogy valaha megbocsátja, hogy úgy szégyenbe hozta az az átkozott holmi.
Jobbja szórakozottan simogatja Ydriss combját, míg a gondolatai kissé elkalandoznak. Nehéz lenne megmondani, hogy kellemes vagy komor dolgok járnak a fejében. Az igazság az, hogy mindkettő.*
- Nem hittem volna, hogy követni tudsz a szenvedély ösvényén *szólal meg végül egészen csendesen.* - Vad és veszedelmes csapás a mélységieké.
*Csak elvétve keverednek más népekkel. Ha igen, az ritkán kölcsönös. Inkább kegyetlen vadászat, mint érzéki légyott. Azon a sötét ösvényen a többi fajok csak esnek-kelnek. Kizökkenti, megbénítja őket a rémület vagy a fájdalom. És akkor a kéjek eleresztik a kezüket és rémálomba fordul minden korábbi elképzelésük, hiszen a vergődő préda látványa ellenállhatatlan egy ragadozónak.
Fivérei olykor zsákmányoltak fakóvérű nőstényeket is a portyáikon. A tanács sosem nézte jó szemmel az ilyesmit, de meg nem tiltotta. Eszébe jut az az este az öregerdei táborhelyen. Ahogy az a menekülő nőstény elesik előtte a sárban. Valahogy kiszabadíthatta magát, s igyekezett a fák közé szökni. Nem volt sok előnye, a fivérek néhány szívdobbanás múlva bortól megvidámodva, egymást löködő, hebrencs versengésben faroltak be a sárosra ázott kis térre a sátrak között. Emlékszik a lány esdeklő pillantására, ahogy felnézett rá.*
- Akarod te, Kharasshi? *kérdezték a testvérek vigyorogva, hiszen már akkor előjoggal élhetett a zsákmányra. De csak szánalmat és megvetést érzett a csapzott kis nőstény iránt. Válaszra is méltatlannak találta a kérdést. Csak ellépett mellette és fivérei kedvére hagyta.
Sosem éltek sokáig az ilyen fakóvérű szolgák. Általában önkezük által mentek a megváltásba. Hagyományosan átvetettek egy hurkot a szállásuk egyik torokgerendáján, felajánlva a kegyes halált. A gyávák útját, ahogy ők emlegették. Elvétve hallott olyanról, hogy valakinek sikerült volna megszöknie közülük, de hogy élve el is vergődött volna valamelyik szerencsétlen az övéihez...
Még régről emlegettek egy nőstényt. Harcos volt, nem olyan esendő teremtés, mint a legtöbb. Ő leoldotta azt a hurkot a gerendáról és reggel a szállásra lépő gazdája nyakába vetette. Olyan erővel kapaszkodott bele, úgy szorította, hogy kevésen múlt, hogy lemossa a rajta tett gyalázatot. Ő páros viadalban halt meg még aznap a küzdőkörben. Testét lemosták, fehér gyolcsba vonták, s visszaadták népének, hogy temessék el méltón.
Az emlék keserűn kezdi marni Kharasshi lelkét. Undokul rámutat, milyen eszement úton jár. Nem akar arra gondolni, hogy vet ennek véget, de újra és újra elé kéretőzik az a jövőkép. Mint valami torz elégtétel, amit a vére követel. Eleinte csak játék volt, de ez a kötelék kettejük között veszedelmesen szorossá kezd válni. Egy része biztosan belepusztul, de muszáj lesz elszakítania. Kegyetlen és könyörtelen búcsú lesz, hiszen nem akarja, hogy Ydriss visszanézzen. Az csak a vesztébe vinné. Jobb ha fut, olyan messzire tőle, amennyire lehet és átkozza a nevét is. Legalább megtanulja a leckét a mélységiekről és legközelebb tudja majd, hogy miként adózzon annak az ősi gyűlöletnek, mely népeik között ég.*
- Meglátjuk *morrantja s a hátára heveredik. A lány hamar rájöhet, hogy morcossága nem a kérésnek szól, inkább csak a konok fegyvernek, ami úgy a csúfját járatta vele. Kétséges, hogy valaha megbocsátja, hogy úgy szégyenbe hozta az az átkozott holmi.
Jobbja szórakozottan simogatja Ydriss combját, míg a gondolatai kissé elkalandoznak. Nehéz lenne megmondani, hogy kellemes vagy komor dolgok járnak a fejében. Az igazság az, hogy mindkettő.*
- Nem hittem volna, hogy követni tudsz a szenvedély ösvényén *szólal meg végül egészen csendesen.* - Vad és veszedelmes csapás a mélységieké.
*Csak elvétve keverednek más népekkel. Ha igen, az ritkán kölcsönös. Inkább kegyetlen vadászat, mint érzéki légyott. Azon a sötét ösvényen a többi fajok csak esnek-kelnek. Kizökkenti, megbénítja őket a rémület vagy a fájdalom. És akkor a kéjek eleresztik a kezüket és rémálomba fordul minden korábbi elképzelésük, hiszen a vergődő préda látványa ellenállhatatlan egy ragadozónak.
Fivérei olykor zsákmányoltak fakóvérű nőstényeket is a portyáikon. A tanács sosem nézte jó szemmel az ilyesmit, de meg nem tiltotta. Eszébe jut az az este az öregerdei táborhelyen. Ahogy az a menekülő nőstény elesik előtte a sárban. Valahogy kiszabadíthatta magát, s igyekezett a fák közé szökni. Nem volt sok előnye, a fivérek néhány szívdobbanás múlva bortól megvidámodva, egymást löködő, hebrencs versengésben faroltak be a sárosra ázott kis térre a sátrak között. Emlékszik a lány esdeklő pillantására, ahogy felnézett rá.*
- Akarod te, Kharasshi? *kérdezték a testvérek vigyorogva, hiszen már akkor előjoggal élhetett a zsákmányra. De csak szánalmat és megvetést érzett a csapzott kis nőstény iránt. Válaszra is méltatlannak találta a kérdést. Csak ellépett mellette és fivérei kedvére hagyta.
Sosem éltek sokáig az ilyen fakóvérű szolgák. Általában önkezük által mentek a megváltásba. Hagyományosan átvetettek egy hurkot a szállásuk egyik torokgerendáján, felajánlva a kegyes halált. A gyávák útját, ahogy ők emlegették. Elvétve hallott olyanról, hogy valakinek sikerült volna megszöknie közülük, de hogy élve el is vergődött volna valamelyik szerencsétlen az övéihez...
Még régről emlegettek egy nőstényt. Harcos volt, nem olyan esendő teremtés, mint a legtöbb. Ő leoldotta azt a hurkot a gerendáról és reggel a szállásra lépő gazdája nyakába vetette. Olyan erővel kapaszkodott bele, úgy szorította, hogy kevésen múlt, hogy lemossa a rajta tett gyalázatot. Ő páros viadalban halt meg még aznap a küzdőkörben. Testét lemosták, fehér gyolcsba vonták, s visszaadták népének, hogy temessék el méltón.
Az emlék keserűn kezdi marni Kharasshi lelkét. Undokul rámutat, milyen eszement úton jár. Nem akar arra gondolni, hogy vet ennek véget, de újra és újra elé kéretőzik az a jövőkép. Mint valami torz elégtétel, amit a vére követel. Eleinte csak játék volt, de ez a kötelék kettejük között veszedelmesen szorossá kezd válni. Egy része biztosan belepusztul, de muszáj lesz elszakítania. Kegyetlen és könyörtelen búcsú lesz, hiszen nem akarja, hogy Ydriss visszanézzen. Az csak a vesztébe vinné. Jobb ha fut, olyan messzire tőle, amennyire lehet és átkozza a nevét is. Legalább megtanulja a leckét a mélységiekről és legközelebb tudja majd, hogy miként adózzon annak az ősi gyűlöletnek, mely népeik között ég.*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:37:32
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
-Nem is értem azokat, akik szeretik. Ha már fel szeretném dobni a kedvem, valami finommal teszem, ami nem is dob át rögtön a tudatlanság határára, hiszen akkor nem is tudom kiélvezni az alkoholt. *Nem mintha olyan sokszor inna, noha meglenne rá az oka, viszont amikor mégis megengedi magának, akkor csak szépen lassan, hogy kiélvezhesse a jó hangulatot. Olyan meg szerencsére nem volt, hogy felejteni szeretett volna, amikor az ember minél gyorsabban minél többet le szeretne gurítani a torkán.
Kicsit többet kapott a poharába, mint szerette volna, de nem szól, hiszen csak kicsit megcsúszott az üveg, és abból az egy kortyból pont nem lesz baj. Bele is iszik rögtön a pohárba, miután kézhez kapja, és elégedetten konstatálja, hogy kezd feloldódni.*
-Én is voltam már sok helyen, de egyik sem fogott meg annyira, hogy fájjon utána a szívem. Ha szép is volt, nem tudott leköktni. *Talán ő az egyetlen tündér, aki nem tudja értékelni a természet szépségeit, de hát ez van...*
-Igazi barátaim viszont csak nagyon ritkán akadtak, nem vagyok az a barátkozós fajta, s megállok egyedül is a lábamon. *Ha akadtak barátok, azokat szívesen fogadta, mint például most Kim közeledését, de tudja, hogy semmi sem tart örökké. Megint kortyol egy aprót.*
-Ez kedves, de hidd el, a sötét tündérke előbb utóbb eltűnik emlékeid egy sötét zugában. *Eddig nagyon keveset emlékeztek arra, hogy valaha is beszélt velük, s legjobb tudása szerint, ők is hamar elfelejtették.* Nolie csupán egy pihe, ami ide-oda repked, amikor épp az orrod előtt van, megcsodálod, de a következő pillanatban már el is felejted.
-Nem is értem azokat, akik szeretik. Ha már fel szeretném dobni a kedvem, valami finommal teszem, ami nem is dob át rögtön a tudatlanság határára, hiszen akkor nem is tudom kiélvezni az alkoholt. *Nem mintha olyan sokszor inna, noha meglenne rá az oka, viszont amikor mégis megengedi magának, akkor csak szépen lassan, hogy kiélvezhesse a jó hangulatot. Olyan meg szerencsére nem volt, hogy felejteni szeretett volna, amikor az ember minél gyorsabban minél többet le szeretne gurítani a torkán.
Kicsit többet kapott a poharába, mint szerette volna, de nem szól, hiszen csak kicsit megcsúszott az üveg, és abból az egy kortyból pont nem lesz baj. Bele is iszik rögtön a pohárba, miután kézhez kapja, és elégedetten konstatálja, hogy kezd feloldódni.*
-Én is voltam már sok helyen, de egyik sem fogott meg annyira, hogy fájjon utána a szívem. Ha szép is volt, nem tudott leköktni. *Talán ő az egyetlen tündér, aki nem tudja értékelni a természet szépségeit, de hát ez van...*
-Igazi barátaim viszont csak nagyon ritkán akadtak, nem vagyok az a barátkozós fajta, s megállok egyedül is a lábamon. *Ha akadtak barátok, azokat szívesen fogadta, mint például most Kim közeledését, de tudja, hogy semmi sem tart örökké. Megint kortyol egy aprót.*
-Ez kedves, de hidd el, a sötét tündérke előbb utóbb eltűnik emlékeid egy sötét zugában. *Eddig nagyon keveset emlékeztek arra, hogy valaha is beszélt velük, s legjobb tudása szerint, ők is hamar elfelejtették.* Nolie csupán egy pihe, ami ide-oda repked, amikor épp az orrod előtt van, megcsodálod, de a következő pillanatban már el is felejted.
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:13:35
Üzenet elküldve: 2015-08-31 20:13:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Felnevet a pálinka töménységén, meg hogy marná a torkát.*
- Hát éppen azért van. Senki nem az ízéért veszi! Én legalább is el sem tudnám képzelni. Marja a torkot persze, de olyan... kellemesen? Ha ennek van értelme. És hát, feldob, csak tudni kell hol a határ. De nem baj, annál több jut nekem!
*Húz is belőle egy nagyot, aztán ezt is lerakja a földre és inkább a boros poharát emeli kezébe hogy hamar valami finomabbat is lecsúsztasson a torkán. Töltött még persze a lánynak is amikor sajátjának, nehogy véletlenül szomjan maradjon, de azért nem voltak olyan jók a reflexei amikor szólt Nolie hogy elég, kicsivel a felénél több került a pohárba.*
- Hát én ki merem jelenteni hogy jobban élek mint gyerek koromban. Nem igazán volt semmink, nem volt nehéz a választás, hogy otthon nincs semmim vagy utazgatva.
*Ez persze már nagy hazugság.*
- Így legalább láttam sok szép tájat, és megtanultam túlélni a vadonban. Felőlem akár a feje tetejére is állhat a világ.
*Ismét az ablak felé fordítja szemeit.*
- Gyönyörű vízesések... A kilátás a hegyekből... Volt pár olyan táj amit nehéz volt otthagyni. A barátokat meg főleg...
*Egy újabb nagy korty közben fordul megint a lány arca felé hogy a tekintetét keresse. Ha csak így húzza az időt a semmiről beszélgetéssel azzal nem jut előrébb, talán csak annyival hogy a bor miatt kicsivel kedélyesebb lesz nem csak ő hanem Nolie is. Ideje végre legalább egy kis utalást tennie.*
- Téged is nehéz lesz.
*Felnevet a pálinka töménységén, meg hogy marná a torkát.*
- Hát éppen azért van. Senki nem az ízéért veszi! Én legalább is el sem tudnám képzelni. Marja a torkot persze, de olyan... kellemesen? Ha ennek van értelme. És hát, feldob, csak tudni kell hol a határ. De nem baj, annál több jut nekem!
*Húz is belőle egy nagyot, aztán ezt is lerakja a földre és inkább a boros poharát emeli kezébe hogy hamar valami finomabbat is lecsúsztasson a torkán. Töltött még persze a lánynak is amikor sajátjának, nehogy véletlenül szomjan maradjon, de azért nem voltak olyan jók a reflexei amikor szólt Nolie hogy elég, kicsivel a felénél több került a pohárba.*
- Hát én ki merem jelenteni hogy jobban élek mint gyerek koromban. Nem igazán volt semmink, nem volt nehéz a választás, hogy otthon nincs semmim vagy utazgatva.
*Ez persze már nagy hazugság.*
- Így legalább láttam sok szép tájat, és megtanultam túlélni a vadonban. Felőlem akár a feje tetejére is állhat a világ.
*Ismét az ablak felé fordítja szemeit.*
- Gyönyörű vízesések... A kilátás a hegyekből... Volt pár olyan táj amit nehéz volt otthagyni. A barátokat meg főleg...
*Egy újabb nagy korty közben fordul megint a lány arca felé hogy a tekintetét keresse. Ha csak így húzza az időt a semmiről beszélgetéssel azzal nem jut előrébb, talán csak annyival hogy a bor miatt kicsivel kedélyesebb lesz nem csak ő hanem Nolie is. Ideje végre legalább egy kis utalást tennie.*
- Téged is nehéz lesz.
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:45:50
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:45:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
-Nem, köszi. Tömény is lenne nekem, de nem is hiszem, hogy ízlene, valószínűleg csak marná a torkom és a fejembe szállna.*Kicsit hosszan, de elutasítja pálinkát, az már tényleg sok lenne.*
-A bort viszont elfogadom, csak nem lesz bajom belőle. *Tartja a poharát ismét a férfi felé, viszont most nem engedi, hogy tele töltse, amikor nagyjából félig van tele, akkor szól, hogy egyelőre elég lesz. Már így is kezd kicsit belassulni, még ha nem is látványosan, de a kedve határozottan jobb, noha nem jelenik meg több érzelem a mondataiban, mint eddig.*
-Hát igen, mintha nem lenne gondunk semmire. *S tényleg. Igazából nyakán van a fél alvilág, hiszen szülei minden lehetséges erőt mozgósítottak, de egy pohár borral a kezében, elfeküdve az ágyon egy sültcsirkével a gyomrában ezt el is tudja felejteni.*
-Az az élet ami nekem volt, az nem. Megvolt minden vagyontárgyam, amit csak akartam, de cserébe úgy éltem, mint egy kalitkába zárt madár, ennél még a menekülés is jobb. Akkor legalább igazán érzem, hogy élek *Sokkal szebb emlékei vannak az elmúlt pár évből, hiszen több törődést és együttérzést kapott idegen ismerőseitől, mint szüleitől valaha is.*
-Nem, köszi. Tömény is lenne nekem, de nem is hiszem, hogy ízlene, valószínűleg csak marná a torkom és a fejembe szállna.*Kicsit hosszan, de elutasítja pálinkát, az már tényleg sok lenne.*
-A bort viszont elfogadom, csak nem lesz bajom belőle. *Tartja a poharát ismét a férfi felé, viszont most nem engedi, hogy tele töltse, amikor nagyjából félig van tele, akkor szól, hogy egyelőre elég lesz. Már így is kezd kicsit belassulni, még ha nem is látványosan, de a kedve határozottan jobb, noha nem jelenik meg több érzelem a mondataiban, mint eddig.*
-Hát igen, mintha nem lenne gondunk semmire. *S tényleg. Igazából nyakán van a fél alvilág, hiszen szülei minden lehetséges erőt mozgósítottak, de egy pohár borral a kezében, elfeküdve az ágyon egy sültcsirkével a gyomrában ezt el is tudja felejteni.*
-Az az élet ami nekem volt, az nem. Megvolt minden vagyontárgyam, amit csak akartam, de cserébe úgy éltem, mint egy kalitkába zárt madár, ennél még a menekülés is jobb. Akkor legalább igazán érzem, hogy élek *Sokkal szebb emlékei vannak az elmúlt pár évből, hiszen több törődést és együttérzést kapott idegen ismerőseitől, mint szüleitől valaha is.*
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:12:18
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Hát mit kezdjen ezzel a lánnyal? Mindenek előtt itatná még egy kicsit.*
- Szép.
*Válaszol röviden, de őszintén, közben már tápászkodik is fel az ágytól és az asztalhoz sétál a pálinkáért.*
- Biztos nem kóstolod meg?
*Ha igen ha nem az ágyhoz sétál vele, másik kezébe pedig a boros üveget veszi.*
- Vagy bort még?
*Ha valamelyikre hajlandó a lány akkor odaadja neki azt az üveget, vagy akár mindkettőt, annál jobb. Ha nem akkor csak saját poharát tölti fel ismét aztán a borosüveg a padlóra kerül, a pálinkásat hagyja a kezében ahogy ismét lecsüccsen előző helyére egy nagy, elégedett, kényelmes sóhaj kíséretében.*
- Ezt de könnyű lenne megszokni. Milyen érzés lehet ha valakinek nem számít a pénz? Ha csak úgy van és azt csinálsz mindig amit csak akarsz?
*Tekintete kiréved az ablakon, Nolienak az elmúlt percekben viszonylag kevesebb figyelmet szentelt, már aki a ránézést illeti.*
- Azért gondolom neked volt ilyesmiben részed még mielőtt eljöttél nem? Nem hiányzik?
*Most tekint csak vissza a tündér szemeire, hosszan, mélyen azokba nézve.*
- Tudni hogy biztonságban vagy és sosem kell semmiben szűkölködnöd?
*Hát mit kezdjen ezzel a lánnyal? Mindenek előtt itatná még egy kicsit.*
- Szép.
*Válaszol röviden, de őszintén, közben már tápászkodik is fel az ágytól és az asztalhoz sétál a pálinkáért.*
- Biztos nem kóstolod meg?
*Ha igen ha nem az ágyhoz sétál vele, másik kezébe pedig a boros üveget veszi.*
- Vagy bort még?
*Ha valamelyikre hajlandó a lány akkor odaadja neki azt az üveget, vagy akár mindkettőt, annál jobb. Ha nem akkor csak saját poharát tölti fel ismét aztán a borosüveg a padlóra kerül, a pálinkásat hagyja a kezében ahogy ismét lecsüccsen előző helyére egy nagy, elégedett, kényelmes sóhaj kíséretében.*
- Ezt de könnyű lenne megszokni. Milyen érzés lehet ha valakinek nem számít a pénz? Ha csak úgy van és azt csinálsz mindig amit csak akarsz?
*Tekintete kiréved az ablakon, Nolienak az elmúlt percekben viszonylag kevesebb figyelmet szentelt, már aki a ránézést illeti.*
- Azért gondolom neked volt ilyesmiben részed még mielőtt eljöttél nem? Nem hiányzik?
*Most tekint csak vissza a tündér szemeire, hosszan, mélyen azokba nézve.*
- Tudni hogy biztonságban vagy és sosem kell semmiben szűkölködnöd?
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:00:11
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:00:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Azért el tudna képzelni olyan indokokat, amiért bókolna neki Kim: elsősorban az jut eszébe, hogy az ujja köré csavarná a szép szavaival, ezzel próbálva levenni a lábáról. Azt viszont már megtanulhatta volna mellette, hogy nem szokásos női lélek, akit néhány bókkal el lehet csábítani.*
-Gondolom, mint az összes többi hölgynek. *Von vállat, mivel nem igazán hatja meg a kérdés, nem bízik még annyira a férfiban, hogy komolyan vegyen egy ilyen mondatot.*
-Hmm... ez elég nyomós érv, viszont ettől függetlenül vannak férfiak, akik csak szórakozásból csinálnak ilyet. Nem mintha ezt nézném ki belőled... *Szabadkozik rögtön, miután majdnem meggyanúsította azzal, hogy csak azért van vele, hogy elszórakozzon szegénykével. Ahogy Kim, ő is lehajol a földön hagyott poharáért, és kiissza az utolsó csepp bort is belőle, majd visszarakja a padlóra. Kitekint az ablakon, és csendben gyönyörködik a szép, esti tájban, amit idilli megvilágításba helyez a dagadó hold.*
-Szép éjszakánk van! *Jegyzi meg ábrándosan, jégszín íriszeiben megcsillan a holdudvar halvány fénye.*
*Azért el tudna képzelni olyan indokokat, amiért bókolna neki Kim: elsősorban az jut eszébe, hogy az ujja köré csavarná a szép szavaival, ezzel próbálva levenni a lábáról. Azt viszont már megtanulhatta volna mellette, hogy nem szokásos női lélek, akit néhány bókkal el lehet csábítani.*
-Gondolom, mint az összes többi hölgynek. *Von vállat, mivel nem igazán hatja meg a kérdés, nem bízik még annyira a férfiban, hogy komolyan vegyen egy ilyen mondatot.*
-Hmm... ez elég nyomós érv, viszont ettől függetlenül vannak férfiak, akik csak szórakozásból csinálnak ilyet. Nem mintha ezt nézném ki belőled... *Szabadkozik rögtön, miután majdnem meggyanúsította azzal, hogy csak azért van vele, hogy elszórakozzon szegénykével. Ahogy Kim, ő is lehajol a földön hagyott poharáért, és kiissza az utolsó csepp bort is belőle, majd visszarakja a padlóra. Kitekint az ablakon, és csendben gyönyörködik a szép, esti tájban, amit idilli megvilágításba helyez a dagadó hold.*
-Szép éjszakánk van! *Jegyzi meg ábrándosan, jégszín íriszeiben megcsillan a holdudvar halvány fénye.*
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 12:24:22
Üzenet elküldve: 2015-08-31 12:24:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Az íjászkodásra már nem válaszol csak vállat von, mindenki maga dönti el mire fordítja az idejét és mire bízza az életét. A varázslatnak megvan az az előnye hogy mindig kéznél van, míg egy íjtól meg lehet fosztani akárkit.*
- Hát látod, ebben is lehet igazság.
*Mondja ezt a bókokkal kapcsolatban.*
- Bókoltam már én is kényszerűségből, de mi előnyömre válna neked hazudni?
*A "neked" szóra fordítja a hangsúlyt.*
- Se gazdag nem vagy se befolyásos. Még ha nem szöktél volna el hazulról, de így? Annyira azért nem vagyok elkeseredve hogy pusztán a társaság miatt olyannal töltsem az időmet akit nem kedvelek.
*Szándékosan hagyja ki az olyan indokokat amik nem a pénzről és a hatalomról szólnak hanem sokkal intimebb témát érintenének, talán csak a pálinka és a bor teszi de kezdi ismét úgy érezni hogy ha jól keveri a kártyáit akkor kihozhat még valamit ebből az éjszakából. Kortyol is egy újabbat a borból és fejét a tömény felé fordítja, talán ideje lenne meghúzni ismét azt is.*
*Az íjászkodásra már nem válaszol csak vállat von, mindenki maga dönti el mire fordítja az idejét és mire bízza az életét. A varázslatnak megvan az az előnye hogy mindig kéznél van, míg egy íjtól meg lehet fosztani akárkit.*
- Hát látod, ebben is lehet igazság.
*Mondja ezt a bókokkal kapcsolatban.*
- Bókoltam már én is kényszerűségből, de mi előnyömre válna neked hazudni?
*A "neked" szóra fordítja a hangsúlyt.*
- Se gazdag nem vagy se befolyásos. Még ha nem szöktél volna el hazulról, de így? Annyira azért nem vagyok elkeseredve hogy pusztán a társaság miatt olyannal töltsem az időmet akit nem kedvelek.
*Szándékosan hagyja ki az olyan indokokat amik nem a pénzről és a hatalomról szólnak hanem sokkal intimebb témát érintenének, talán csak a pálinka és a bor teszi de kezdi ismét úgy érezni hogy ha jól keveri a kártyáit akkor kihozhat még valamit ebből az éjszakából. Kortyol is egy újabbat a borból és fejét a tömény felé fordítja, talán ideje lenne meghúzni ismét azt is.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 07:53:29
Üzenet elküldve: 2015-08-31 07:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A Barakkbeli kudarca felemlegetését mintha fel se venné, mintha a vereség pusztán a véletlen műve lett volna. Azonban a hátsóján csattanó kis paskolás egy csöppet tovább szélesíti az ajkán honló mosolyt.*
- Azt azért nem mondanám. *Feleli még elfúló hangon. Amint eszébe jut a tegnap este, kellemes borzongás fut végig minden porcikáján, aprót nyel, miközben szíve ritmusa is szaporábbá válik egy kis időre.
A komolyabb témához hasonlóképp ő is oldalára fordul, felkönyököl, arcát tenyerével támasztja.*
- Nem akarom lecserélni a lándzsámat, de egy íj jól jönne. Meg persze nyílvesszők hozzá. *Teszi hozzá még, habár utóbbi úgy hangzik, mintha inkább magát győzködné egy kicsit, hogy bizony kellenek a lövedékek is, más különben felesleges lenne beszerezni a fegyvert.*
*A Barakkbeli kudarca felemlegetését mintha fel se venné, mintha a vereség pusztán a véletlen műve lett volna. Azonban a hátsóján csattanó kis paskolás egy csöppet tovább szélesíti az ajkán honló mosolyt.*
- Azt azért nem mondanám. *Feleli még elfúló hangon. Amint eszébe jut a tegnap este, kellemes borzongás fut végig minden porcikáján, aprót nyel, miközben szíve ritmusa is szaporábbá válik egy kis időre.
A komolyabb témához hasonlóképp ő is oldalára fordul, felkönyököl, arcát tenyerével támasztja.*
- Nem akarom lecserélni a lándzsámat, de egy íj jól jönne. Meg persze nyílvesszők hozzá. *Teszi hozzá még, habár utóbbi úgy hangzik, mintha inkább magát győzködné egy kicsit, hogy bizony kellenek a lövedékek is, más különben felesleges lenne beszerezni a fegyvert.*
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-31 00:30:21
Üzenet elküldve: 2015-08-31 00:30:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
- Megpróbálhatod, fakóvérű *villan kihívón Kharasshi tekintete, mintha csak előcitálná a Barakkbéli gyakorlás csúfos kimenetelét. De ez most csak édes évődés. Maradék komolyságát is elveszi a harsány kis csattanás Ydriss formás hátsóján, s a galád vigyor a hím ábrázatán.
A vállára hintett csókok balzsamosan kényeztetők. Határozottan Kharasshi kedvére van ez az unszolatlan kedveskedés.*
- Henyélés? *horkan fel kisvártatva, hiszen a csókot előbb még bőségesen kiélvezi.* - Még a végén megkapom, hogy unatkoztál az éjjel *kacag fel. A fegyverkészítővel kapcsolatos megjegyzést csak később kommentálja. Könyökére támaszkodva fordul a lány felé.*
- Mivégre kellene neked másik fegyver? *kérdi kissé már komolyabbra fordítva a szót. Ydriss lándzsáján nem látott sérülést, ami arra utalna, hogy javításra szorul. Persze lehet, hogy téved, hiszen annyira azért nem vizsgálta meg alaposan.*
- Megpróbálhatod, fakóvérű *villan kihívón Kharasshi tekintete, mintha csak előcitálná a Barakkbéli gyakorlás csúfos kimenetelét. De ez most csak édes évődés. Maradék komolyságát is elveszi a harsány kis csattanás Ydriss formás hátsóján, s a galád vigyor a hím ábrázatán.
A vállára hintett csókok balzsamosan kényeztetők. Határozottan Kharasshi kedvére van ez az unszolatlan kedveskedés.*
- Henyélés? *horkan fel kisvártatva, hiszen a csókot előbb még bőségesen kiélvezi.* - Még a végén megkapom, hogy unatkoztál az éjjel *kacag fel. A fegyverkészítővel kapcsolatos megjegyzést csak később kommentálja. Könyökére támaszkodva fordul a lány felé.*
- Mivégre kellene neked másik fegyver? *kérdi kissé már komolyabbra fordítva a szót. Ydriss lándzsáján nem látott sérülést, ami arra utalna, hogy javításra szorul. Persze lehet, hogy téved, hiszen annyira azért nem vizsgálta meg alaposan.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 23:05:34
Üzenet elküldve: 2015-08-30 23:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*A felvetés nem is rossz, szívesen megtanulna komolyabban is bánni az íjjal, viszont ahhoz még sokat kell gyakorolnia, és egyelőre a mágiatanulást is nehezen bírja. Egy dologra szabad csak koncentrálnia, különben egyik sem fog tökéletesen menni.*
-Ez igaz, majd talán egyszer el is kezdem komolyan az íjászkodást, de addig is maradok a pergamenekben rejtett tudásnál. *Még ha az a rengeteg száraz anyagot nehezen is fogadja be az agya, nagyon hasznos dolgokat tudhat meg, amik segíthetik a túlélésben.
Feltett kérdésére viszont nem kap választ, de nem is erőlteti a dolgot, annyira nem fontos, csak kíváncsi lett volna, mire célzott a férfi.*
-De, meglehet, viszont meggyőződésem, hogy a legtöbb dicséretet női mivoltomért kapom, csak azért, mert ígx illik, de nem feltétlenül gondolják komolyan. *Sandít Kim felé várva a reakcióját, ő vajon csak azért bókol neki, hogy udvarias legyen. Mondjuk bármit is mond, a véleményén nem változtat, még senki sem tudta elhitetni vele, hogy van bármilyen pozitív tulajdonsága.*
-Hé, azért olyan sokat nem ettem. *Neveti el magát, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet, és ujjai rászorulnak az erős marokra. Egy pillanat, és már talpon is van, hogy aztán a következőben ismét leheveredjen a puha ágyra.* Hát igen, így tényleg sokkal kényelmesebb. *Fordul át az oldalára, fejét kezével támasztva, hogy beszélgetés közben láthassa azért azt, akihez beszél.*
*A felvetés nem is rossz, szívesen megtanulna komolyabban is bánni az íjjal, viszont ahhoz még sokat kell gyakorolnia, és egyelőre a mágiatanulást is nehezen bírja. Egy dologra szabad csak koncentrálnia, különben egyik sem fog tökéletesen menni.*
-Ez igaz, majd talán egyszer el is kezdem komolyan az íjászkodást, de addig is maradok a pergamenekben rejtett tudásnál. *Még ha az a rengeteg száraz anyagot nehezen is fogadja be az agya, nagyon hasznos dolgokat tudhat meg, amik segíthetik a túlélésben.
Feltett kérdésére viszont nem kap választ, de nem is erőlteti a dolgot, annyira nem fontos, csak kíváncsi lett volna, mire célzott a férfi.*
-De, meglehet, viszont meggyőződésem, hogy a legtöbb dicséretet női mivoltomért kapom, csak azért, mert ígx illik, de nem feltétlenül gondolják komolyan. *Sandít Kim felé várva a reakcióját, ő vajon csak azért bókol neki, hogy udvarias legyen. Mondjuk bármit is mond, a véleményén nem változtat, még senki sem tudta elhitetni vele, hogy van bármilyen pozitív tulajdonsága.*
-Hé, azért olyan sokat nem ettem. *Neveti el magát, miközben elfogadja a felé nyújtott kezet, és ujjai rászorulnak az erős marokra. Egy pillanat, és már talpon is van, hogy aztán a következőben ismét leheveredjen a puha ágyra.* Hát igen, így tényleg sokkal kényelmesebb. *Fordul át az oldalára, fejét kezével támasztva, hogy beszélgetés közben láthassa azért azt, akihez beszél.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 22:48:17
Üzenet elküldve: 2015-08-30 22:48:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Örömmel viszonozza a csókot, még ha az apró mozdulatok kezdik emlékeztetni, hogy a tegnapi nap nem csak az este miatt volt kimerítő, az edzés is hagyott rajta két színes nyomot.*
- Legközelebb inkább pengével ébresszelek? *A csipkelődésre csipkelődéssel válaszol, de ajkain ott marad az a halovány mosoly.
Azt már érzékelte, hogy csuklóin élénk nyomot hagyott a szíj és a béklyóban vergődés, s gyanítja nyakán is vörös nyomot hagyott a szenvedély. Nem mintha csöppet is zavarná bármelyik, kíváncsi tekintete, s vele együtt figyelme is azt kutatja már, az ő harapásai meglátszódnak-e még a hímen.
Különös, hogy egy kíváncsi pillantás egy piactéren miféle lavinát indított el, s merre vitte nem csak a lányt, de mindkettőjüket. És vajon merre tovább? Akaratlanul is felidéződnek benne Kharasshi fürdőben tett szavai. Egy hónap, talán több, azután mindketten visszatérnek a saját életükhöz. Bosszújáról nem feledkezett meg, azt mindenképp beteljesíti a tolvajokon, de utána? Tényleg vissza akar menni? A mérleg nyelve egyre inkább a nem felé billen.
De most nem akar sem a múlttal, sem a jövővel foglalkozni, csakis a jelennel számít, a pillanatot akarja élvezni.
Mintha csak a szavak keserédességét akarná enyhíteni, apró, finom csókokat lehel a hím vállára.*
- Nyerd meg a párbajt, és beszélhetünk arról a napokig ágyban henyélésről. *Incselkedését egy a Kharasshi ajkairól lopott csókkal koronázza.*
- El akartam menni egy fegyverkészítőhöz, de azt hiszem, az kicsit nehezen fog menni.
*Örömmel viszonozza a csókot, még ha az apró mozdulatok kezdik emlékeztetni, hogy a tegnapi nap nem csak az este miatt volt kimerítő, az edzés is hagyott rajta két színes nyomot.*
- Legközelebb inkább pengével ébresszelek? *A csipkelődésre csipkelődéssel válaszol, de ajkain ott marad az a halovány mosoly.
Azt már érzékelte, hogy csuklóin élénk nyomot hagyott a szíj és a béklyóban vergődés, s gyanítja nyakán is vörös nyomot hagyott a szenvedély. Nem mintha csöppet is zavarná bármelyik, kíváncsi tekintete, s vele együtt figyelme is azt kutatja már, az ő harapásai meglátszódnak-e még a hímen.
Különös, hogy egy kíváncsi pillantás egy piactéren miféle lavinát indított el, s merre vitte nem csak a lányt, de mindkettőjüket. És vajon merre tovább? Akaratlanul is felidéződnek benne Kharasshi fürdőben tett szavai. Egy hónap, talán több, azután mindketten visszatérnek a saját életükhöz. Bosszújáról nem feledkezett meg, azt mindenképp beteljesíti a tolvajokon, de utána? Tényleg vissza akar menni? A mérleg nyelve egyre inkább a nem felé billen.
De most nem akar sem a múlttal, sem a jövővel foglalkozni, csakis a jelennel számít, a pillanatot akarja élvezni.
Mintha csak a szavak keserédességét akarná enyhíteni, apró, finom csókokat lehel a hím vállára.*
- Nyerd meg a párbajt, és beszélhetünk arról a napokig ágyban henyélésről. *Incselkedését egy a Kharasshi ajkairól lopott csókkal koronázza.*
- El akartam menni egy fegyverkészítőhöz, de azt hiszem, az kicsit nehezen fog menni.
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 22:47:59
Üzenet elküldve: 2015-08-30 22:47:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Csak magában vigyorog a "szívesen kipróbálnék új dolgokat" megjegyzésre, neki lenne ötlete milyen "új dolgokat" próbálhatnának ki ketten. Az viszont sajnálatos hogy nem tölthet neki újra, de hát nem fog erősködni.*
- Látod látod, de ha megtanulsz lőni, és egy vándorbot helyett egy íjjal szaladgálod keresztül a fél világot, akkor máris jobbak lesznek az esélyeid.
*Hogy mire gondolt? Erre ismét csak elmosolyodik. Nem a képességeire, hanem a küllemére. De csak azért sem fogja kimondani, hiába szeretné ennyire kihúzni belőle a konkrét szavakat a tündér, merthogy meggyőződése hogy ezért játssza a tudatlant.*
- Arra nem gondoltál, hogy ha belekötsz a dicséretekbe, előbb-utóbb abba fogják hagyni a dicsérgetést?
*A kézmozdulatot is megmosolyogja és el is löki magát az asztaltól hogy a padlón fekvő tündér mellé sétáljon és lenyújtsa neki szabad kezét.*
- Na gyere, segítek! Ha meg bírlak még mozdítani azután amit betömtél.
*Mosolya vigyorrá szélesedik és úgy néz Nolie szemeibe.*
*Ha elfogadja a segítséget és felnyúl akkor kivételesen erősen fog rá a kezére, fel is emeli annál fogva úgy ahogy van, persze nem egy hirtelen rántással, nem szeretné hogy fájjon neki, csak óvatosan, egészen amíg talpra nem tud állni. Az ágy pedig éppen mellettük van és ha Nolie végigfekszik rajta akkor Kim a végébe ül le, hátát a falnak támasztva.*
*Ha nem fogadnák el a segítséget akkor viszont Kim heveredik le szép kényelmesen a lány mellé a padlóra, persze nem túl közel, hagy kettejük válla között úgy húsz centi távolságot.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 22:49:42
*Csak magában vigyorog a "szívesen kipróbálnék új dolgokat" megjegyzésre, neki lenne ötlete milyen "új dolgokat" próbálhatnának ki ketten. Az viszont sajnálatos hogy nem tölthet neki újra, de hát nem fog erősködni.*
- Látod látod, de ha megtanulsz lőni, és egy vándorbot helyett egy íjjal szaladgálod keresztül a fél világot, akkor máris jobbak lesznek az esélyeid.
*Hogy mire gondolt? Erre ismét csak elmosolyodik. Nem a képességeire, hanem a küllemére. De csak azért sem fogja kimondani, hiába szeretné ennyire kihúzni belőle a konkrét szavakat a tündér, merthogy meggyőződése hogy ezért játssza a tudatlant.*
- Arra nem gondoltál, hogy ha belekötsz a dicséretekbe, előbb-utóbb abba fogják hagyni a dicsérgetést?
*A kézmozdulatot is megmosolyogja és el is löki magát az asztaltól hogy a padlón fekvő tündér mellé sétáljon és lenyújtsa neki szabad kezét.*
- Na gyere, segítek! Ha meg bírlak még mozdítani azután amit betömtél.
*Mosolya vigyorrá szélesedik és úgy néz Nolie szemeibe.*
*Ha elfogadja a segítséget és felnyúl akkor kivételesen erősen fog rá a kezére, fel is emeli annál fogva úgy ahogy van, persze nem egy hirtelen rántással, nem szeretné hogy fájjon neki, csak óvatosan, egészen amíg talpra nem tud állni. Az ágy pedig éppen mellettük van és ha Nolie végigfekszik rajta akkor Kim a végébe ül le, hátát a falnak támasztva.*
*Ha nem fogadnák el a segítséget akkor viszont Kim heveredik le szép kényelmesen a lány mellé a padlóra, persze nem túl közel, hagy kettejük válla között úgy húsz centi távolságot.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.30 22:49:42
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 22:16:07
Üzenet elküldve: 2015-08-30 22:16:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A mosolygós köszöntésre mosollyal válaszol, s mindemellett csókra vonja a csábos ajkakat.*
- Előttem ébredtél és nem vár penge a torkom alatt? *jegyzi meg csipkelődve.* - Hízelgő.
*Pillantása ölelkezésük nyomaira siklik, melyeket hevült szenvedélyében hagyott Ydriss nyakán, s ahogy látja, a szíj is jócskán kikezdte a vékony csuklókat. Azt még nem érzi, rajta hagyott-e hasonló nyomokat az est, de ha igen, valószínűleg hamarosan fel fogják hívni magukra a figyelmét. A válla sajgása némileg visszatért. Szerét kell majd ejtse, hogy a gyógyhatású kencével újra lekezelje, ahogy a lány zúzódásait is.
Felbolydulnak benne az elmúlt nap emlékei. A kihívás a párbajra, a nőstény szavai, az egyezség, melyet hallgatása csalárd tévúton tart. A harang említése akaratlanul is megpiszkálja bűnös lelkiismeretét, mégis tovább őrzi titkát. Hová vezetne, ha elárulná vereségét? A bolond kis nőstény élete kisiklana mellette. Nem kárhoztatja a döntéséért, hiszen ő is épp úgy érzi ezt a legyűrhetetlen vonzalmat. Mégis úgy tűnik, neki kell az erősebbnek lenni, s kénytelen lesz elüldözni a lányt. Vissza az övéihez, vissza ahhoz a fakóvérű vadászhoz. Vissza egy olyan jövő elé, ami vezet is valahová. De még nem most. Még kell egy kis idő, hogy elszánja magát. Önkezével tépi ki a szívét a mellkasából azzal a tettel, de így kell lennie. Most viszont még el akarja hinni egy kicsit ezt a látomást, megélni a lehetetlent.
Cirógatása gyengéden csiklandozza Ydriss karját. Nem akaródzik megmozdulni.*
- Környékez a gondolt, hogy a maradék két napot ágyban töltsem veled, de félő, akkor a lábamon se tudok majd megállni, nemhogy párbajozni *mosolyodik keserédes iróniával.*
*A mosolygós köszöntésre mosollyal válaszol, s mindemellett csókra vonja a csábos ajkakat.*
- Előttem ébredtél és nem vár penge a torkom alatt? *jegyzi meg csipkelődve.* - Hízelgő.
*Pillantása ölelkezésük nyomaira siklik, melyeket hevült szenvedélyében hagyott Ydriss nyakán, s ahogy látja, a szíj is jócskán kikezdte a vékony csuklókat. Azt még nem érzi, rajta hagyott-e hasonló nyomokat az est, de ha igen, valószínűleg hamarosan fel fogják hívni magukra a figyelmét. A válla sajgása némileg visszatért. Szerét kell majd ejtse, hogy a gyógyhatású kencével újra lekezelje, ahogy a lány zúzódásait is.
Felbolydulnak benne az elmúlt nap emlékei. A kihívás a párbajra, a nőstény szavai, az egyezség, melyet hallgatása csalárd tévúton tart. A harang említése akaratlanul is megpiszkálja bűnös lelkiismeretét, mégis tovább őrzi titkát. Hová vezetne, ha elárulná vereségét? A bolond kis nőstény élete kisiklana mellette. Nem kárhoztatja a döntéséért, hiszen ő is épp úgy érzi ezt a legyűrhetetlen vonzalmat. Mégis úgy tűnik, neki kell az erősebbnek lenni, s kénytelen lesz elüldözni a lányt. Vissza az övéihez, vissza ahhoz a fakóvérű vadászhoz. Vissza egy olyan jövő elé, ami vezet is valahová. De még nem most. Még kell egy kis idő, hogy elszánja magát. Önkezével tépi ki a szívét a mellkasából azzal a tettel, de így kell lennie. Most viszont még el akarja hinni egy kicsit ezt a látomást, megélni a lehetetlent.
Cirógatása gyengéden csiklandozza Ydriss karját. Nem akaródzik megmozdulni.*
- Környékez a gondolt, hogy a maradék két napot ágyban töltsem veled, de félő, akkor a lábamon se tudok majd megállni, nemhogy párbajozni *mosolyodik keserédes iróniával.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 21:57:32
Üzenet elküldve: 2015-08-30 21:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Való igaz, a külsejét nézve alig tűnik húsz, esetleg huszonegy évesnek, viszont mivel már több, mint negyven hét telet tudhat a háta mögött, volt ideje bőven, hogy kiismerje az alkohol jótékony és persze káros hatásár is.*
-Persze, nem úgy értettem, csak szívesen kipróbálnék olyan dolgokat, amiket még nem tettem. Igyan nem olyan rövid az életem, mint más fajoknak, de ki tudja, mikor ér véget. Addig pedig szeretnék minél több dolgot megismerni. *Kalandvágyó kis tündérke, az biztos, ami furcsa is lehet az általában szerény stílusával vegyítve.*
-Oh, akkor ezért nem tudtam eldónteni. *Ez már csak úgy kiszalad a száján, hallotta Kim válaszán, hogy nem szeretne ennél több mondatot áldozni a témának, ezért a lány is annyiban hagyja. Tekintetével követi, ahogy az ablaktól átsétál az asztalhoz, és tólt magának egy kis bort. Nincs is jobb dolga, mint a férfin legeltetnie a szemét -na, nem félreérteni!*
-Most nem, köszi, egyelőre van még bőven. *Emeli fel a poharat, majd ismét kortyol belőle, így már több, mint a felét megitta az adagjának. Ez még számára sem számít soknak, egyelőre csak kezd feloldódni, de teljesen ura a tudatának.*
-Az lehet, de az valamikor sikerül, valamikor nem. S ha nem, akkor megszívtam, mert egy vándorbottal nem igen tudom megvédeni magam. *Száll vitába, de egyáltalán nem komolyan, csak olyan "csak azért is belekötök" indokkal.*
-Hát akkor milyesmire gondoltál? *Kérdez vissza kíváncsian, mivel nem érti, mire célozhatott.*
-Nőből vagyok, jól esik ha dicsérnek, de bele is kötók. *Mosolyodik el, hiszen eddig szinte mindig csak panaszkodni hallotta a lányokat, akikkel találkozott. Viszont velük ellentétben, ő nem azért csinálja, hogy hallhassa a meghazudtoló bókokat, hanem mert tényleg így gondolja.*
-Az olyan... messze van. *Nyújtja ki maga elé karját, ami le is hanyatlik ölébe.* Biztosan kényelmesebb az ágy, de lusta vagyok megmozdulni, olyan jól teleettem magam.
*Való igaz, a külsejét nézve alig tűnik húsz, esetleg huszonegy évesnek, viszont mivel már több, mint negyven hét telet tudhat a háta mögött, volt ideje bőven, hogy kiismerje az alkohol jótékony és persze káros hatásár is.*
-Persze, nem úgy értettem, csak szívesen kipróbálnék olyan dolgokat, amiket még nem tettem. Igyan nem olyan rövid az életem, mint más fajoknak, de ki tudja, mikor ér véget. Addig pedig szeretnék minél több dolgot megismerni. *Kalandvágyó kis tündérke, az biztos, ami furcsa is lehet az általában szerény stílusával vegyítve.*
-Oh, akkor ezért nem tudtam eldónteni. *Ez már csak úgy kiszalad a száján, hallotta Kim válaszán, hogy nem szeretne ennél több mondatot áldozni a témának, ezért a lány is annyiban hagyja. Tekintetével követi, ahogy az ablaktól átsétál az asztalhoz, és tólt magának egy kis bort. Nincs is jobb dolga, mint a férfin legeltetnie a szemét -na, nem félreérteni!*
-Most nem, köszi, egyelőre van még bőven. *Emeli fel a poharat, majd ismét kortyol belőle, így már több, mint a felét megitta az adagjának. Ez még számára sem számít soknak, egyelőre csak kezd feloldódni, de teljesen ura a tudatának.*
-Az lehet, de az valamikor sikerül, valamikor nem. S ha nem, akkor megszívtam, mert egy vándorbottal nem igen tudom megvédeni magam. *Száll vitába, de egyáltalán nem komolyan, csak olyan "csak azért is belekötök" indokkal.*
-Hát akkor milyesmire gondoltál? *Kérdez vissza kíváncsian, mivel nem érti, mire célozhatott.*
-Nőből vagyok, jól esik ha dicsérnek, de bele is kötók. *Mosolyodik el, hiszen eddig szinte mindig csak panaszkodni hallotta a lányokat, akikkel találkozott. Viszont velük ellentétben, ő nem azért csinálja, hogy hallhassa a meghazudtoló bókokat, hanem mert tényleg így gondolja.*
-Az olyan... messze van. *Nyújtja ki maga elé karját, ami le is hanyatlik ölébe.* Biztosan kényelmesebb az ágy, de lusta vagyok megmozdulni, olyan jól teleettem magam.
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 21:38:23
Üzenet elküldve: 2015-08-30 21:38:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Véletlen találkozás //
*Bizony nem látszik a lányon hogy borozna, de talán csak azért mert külseje mindig feledteti hogy már ő is több mint negyven éves.*
- Izgalmas? Hát talán... az első pár alkalom... aztán amikor már nem szórakozásból csinálod, hanem azért hogy ne halj éhen, elkezded más szemmel látni.
*Nem szeretne nagyon belemenni ebbe a témába, így ismét inkább másra fókuszál. Most nem is neki kell terelnie a szót, hisz egy meglepő kérdés érkezik Nolie szájából. El is mosolyodik rajta, de kortyol még egy picit mielőtt válaszol.*
- Félvér vagyok.
*Lerendezi ennyivel, ebből úgyis egyértelmű, nem akar nagy feneket keríteni a dolognak. Elsétál viszont az ablaktól az asztalig és ismét tölt a poharába, ráadásul úgy intézi hogy félig háttal legyen közben Nolienak hogy ne tűnjön fel a mennyiség, mert hát csak a felénél van a pohár amikor rátölt még.*
- Kérsz még?
*Fordul és lép közelebb hogy a tündér felé nyújtsa az üveget, ha kér tölt, ha nem akkor visszateszi az asztalra és megáll most már ott az ablak helyett.*
- Hát azért az a varázslat amit rajtam próbáltál ki, meghazudtolja a méretedet. Különben sem ilyesmire gondoltam, tudod te is jól.
*Mosolyogva megböki lábával a lány lábfejét.*
- De ha ennyire nem bírod hallgatni ha dicsérnek akkor többet nem töröm majd magam. És milyen a padló? Azt még értem hogy enni miért volt jobb a földön, de miért nem az ágyon dőltél el?
*Újabb korty mögé rejti ajkait ahogy várja a választ, szabad kezével az asztal lapjára támaszkodva.*
*Bizony nem látszik a lányon hogy borozna, de talán csak azért mert külseje mindig feledteti hogy már ő is több mint negyven éves.*
- Izgalmas? Hát talán... az első pár alkalom... aztán amikor már nem szórakozásból csinálod, hanem azért hogy ne halj éhen, elkezded más szemmel látni.
*Nem szeretne nagyon belemenni ebbe a témába, így ismét inkább másra fókuszál. Most nem is neki kell terelnie a szót, hisz egy meglepő kérdés érkezik Nolie szájából. El is mosolyodik rajta, de kortyol még egy picit mielőtt válaszol.*
- Félvér vagyok.
*Lerendezi ennyivel, ebből úgyis egyértelmű, nem akar nagy feneket keríteni a dolognak. Elsétál viszont az ablaktól az asztalig és ismét tölt a poharába, ráadásul úgy intézi hogy félig háttal legyen közben Nolienak hogy ne tűnjön fel a mennyiség, mert hát csak a felénél van a pohár amikor rátölt még.*
- Kérsz még?
*Fordul és lép közelebb hogy a tündér felé nyújtsa az üveget, ha kér tölt, ha nem akkor visszateszi az asztalra és megáll most már ott az ablak helyett.*
- Hát azért az a varázslat amit rajtam próbáltál ki, meghazudtolja a méretedet. Különben sem ilyesmire gondoltam, tudod te is jól.
*Mosolyogva megböki lábával a lány lábfejét.*
- De ha ennyire nem bírod hallgatni ha dicsérnek akkor többet nem töröm majd magam. És milyen a padló? Azt még értem hogy enni miért volt jobb a földön, de miért nem az ágyon dőltél el?
*Újabb korty mögé rejti ajkait ahogy várja a választ, szabad kezével az asztal lapjára támaszkodva.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2015-08-30 21:21:31
Üzenet elküldve: 2015-08-30 21:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szenvedély édes, vad tánca nem ér véget, a mélységi magával vonja még egy utolsó duettre. A világ csupán színek és hangok szédítő örvénye, csak a hím és az elnyújtott, kínzó vágy maradt, mit tudata még képes érzékelni. A kéjes végkifejlet végül hamar elragadja a gyönyörtől gyötört testet és elmét, Kharasshi mellett heverve pillanatok alatt elragadja a kimerültség hozta álom.
Lélegzete lassan, fokozatosan csitul, szívének is idő kell mire vad ritmusát feledve szelídebb zöngére vált. Álma mégsem teljesen nyugodt, a harangszó óta eltelt idő édes kísértésként férkőzik az éjszaka képei közé mámoros pillanataival. A lány alvás közben meg-megrándul a kéjes gyötrelmek látomásszerű emlékére, egy-egy kapkodó, mély lélegzetvétel után már-már sóhajtva engedve ki a levegőt tüdejéből. Apró ficergéseivel azonban minduntalan közelebb és közelebb húzódik a mellette fekvő Kharasshihoz, egyre inkább hozzá simulva.
Általában a hajnal első sugaraival ébred, ám a következő nap a kivételek közé tartozik. Az ébrenlét azonban még talán így is hamarabb talál rá, mint a hímre. Nem kel fel mellőle, nem akaródzik neki, és hát a tegnap este után nem is lenne olyan egyszerű megmozdulni, és egyáltalán felkelni. Hiába állt rendelkezésre az egész éjszaka, teste minden porcikáját elcsigázottnak érzi, ennyire kimerültnek még sosem érezte magát. Mégis csodálatos érzés.
Fejét a hím vállán pihenteti, csendben, mozdulatlanul várja, hogy ő is szabaduljon az álmok világából. Mikor az ébredés tipikus, első apró mozzanatait érzékeli, fordítja arcocskáját, s állán támaszkodva figyeli az ébredezőt. Ajkára lassan halvány mosoly kúszik, s ez már nem egy emlékképnek szól, hanem Kharasshinak.*
- Jó reggelt! Habár ki tudja, lassan delet kongatnak a harangok.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szenvedély édes, vad tánca nem ér véget, a mélységi magával vonja még egy utolsó duettre. A világ csupán színek és hangok szédítő örvénye, csak a hím és az elnyújtott, kínzó vágy maradt, mit tudata még képes érzékelni. A kéjes végkifejlet végül hamar elragadja a gyönyörtől gyötört testet és elmét, Kharasshi mellett heverve pillanatok alatt elragadja a kimerültség hozta álom.
Lélegzete lassan, fokozatosan csitul, szívének is idő kell mire vad ritmusát feledve szelídebb zöngére vált. Álma mégsem teljesen nyugodt, a harangszó óta eltelt idő édes kísértésként férkőzik az éjszaka képei közé mámoros pillanataival. A lány alvás közben meg-megrándul a kéjes gyötrelmek látomásszerű emlékére, egy-egy kapkodó, mély lélegzetvétel után már-már sóhajtva engedve ki a levegőt tüdejéből. Apró ficergéseivel azonban minduntalan közelebb és közelebb húzódik a mellette fekvő Kharasshihoz, egyre inkább hozzá simulva.
Általában a hajnal első sugaraival ébred, ám a következő nap a kivételek közé tartozik. Az ébrenlét azonban még talán így is hamarabb talál rá, mint a hímre. Nem kel fel mellőle, nem akaródzik neki, és hát a tegnap este után nem is lenne olyan egyszerű megmozdulni, és egyáltalán felkelni. Hiába állt rendelkezésre az egész éjszaka, teste minden porcikáját elcsigázottnak érzi, ennyire kimerültnek még sosem érezte magát. Mégis csodálatos érzés.
Fejét a hím vállán pihenteti, csendben, mozdulatlanul várja, hogy ő is szabaduljon az álmok világából. Mikor az ébredés tipikus, első apró mozzanatait érzékeli, fordítja arcocskáját, s állán támaszkodva figyeli az ébredezőt. Ajkára lassan halvány mosoly kúszik, s ez már nem egy emlékképnek szól, hanem Kharasshinak.*
- Jó reggelt! Habár ki tudja, lassan delet kongatnak a harangok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370