//Szalonban//
*Természetesen nem hallgatózott. Hát hogyan is hallgatózott volna, mikor a cselédlány jött a hírrel, hogy az a drága Albun úr visszatért? Rohant egyből a konyhába, hogy azon nyomban pazar hidegtálat üssön össze, limonádét kutyuljon, süteményt halmozzon egy rakásra.
Moon kisasszonyka invitálását így nem hallotta meg azonnal, Tinát meg csak lelegyintette, hogy persze, hogyne, megy rögtön. Rögtön, csak előbb friss kiflit karikáz fel, vajaz meg pakol rá sült sonka szeleteket, sajtot, díszíti zöldségkarikákkal, és halmozza tálcára. Mellé kerülnek még a sütemények, gusztusos kis lekváros, gyümölcsös kosárkák. Másik tálcára a frissítők, hűs, vörös bor, és citromos, mentaleveles víz, kevéske mézzel.
Oly régóta oda volt az úrfi, biztosan megéhezett egészen. Ezekkel a terhekkel megpakolva, egy felszolgáló gyakorlottságával löki be a szalon ajtaját terebélyes csípőjével, és körbe sem pillantva lép az asztalkához, hogy ott lepakoljon.*
-Itt is vagyok kisasszonykám. Még kerítek szalvettát.
*Fordul is, egyből párocska irányába.*
-Üdvözlöm itthon Albun úrfi, hát micsoda szerencse, micsoda gyönyörűség.
*Kezd is bele a vénasszonyos pityergésbe ahogy Manurira emeli tekintetét.*
-Szép napot kicsi kisasszonyka, édes galambocskám.
*Olvad egyből a látványtól, bár fogalma sincs ki lehet az idegen szépség, csak igen reméli, hogy az uraság végre párt talált, és hamarost gyermekzsivalytól lesz hangos a ház. Szipog még párat, majd mutatkozik be gyorsan.*
-Mordi mama vagyok, a szakácsnő csepp lelkem. Na de nem is zavargok, Hozom a szalvettát.
*Siet az italos szekrényhez, örömkönnyeit törölgetve kötényébe, markol fel egy jó adagot a finom anyagú textíliából, pakolja az elemózsia mellé, és áll meg várakozón úrnője mellett.*
-Még valamit kisasszonykám?