// Dwirinthalen-bál-Roxana Tavoreth //
Meglepte, hogy milyen szinkronban van a válasz az arcra türközött érzelmekkel. A fürkésző szemeket sem vette rossz néven, ugyanis ő sem tétetett különbet. "Nem hinném, hogy ennyire élethű színész, inkább ténylegesen őszintén viselkedik és szól. Nem hittem volna, hogy marad még olyan, akit nem ront meg Lanawin kegyetlen tájkörnyéke részben vagy teljesen." *Tudja, hogy ha most a piacon lenne, egy kiváló áldozatra bukkant, hogy rábeszéltesse pár látszólagos tárgy nagyhasznú átvételére, azonban most nem akarja üzlettel rontani az ünnepély, számára egyre élvezetesebb forgatagát.*
-Elnézést, hogy megijesztettem, nem volt szándékomban... A műbecsléshez értek és nagyjából meg tudom állapítani, hogy egy művészeti tárgyban mennyi munka lehet vagy egy festőben mennyi tálentum. Az nem baj, ha most még nem érzi úgy, hogy elvegyülne a tömegben, addig nem is szabad a mély vízbe úszni.
*Talán még egy táncra is felkéri, bár már régi tartozása a sorsnak, hogy megtanuljon táncolni. Kevés témában maradhat alul elméleti ismereteivel vagy a gyakorlatával, illetve kevésről tud, azonban a tánc pontosan ezen hiányos ismeretek közül való. Bármennyire hitte, hogy mindenre szüksége van, a komolyabb tánclépésekre nem vette még rá az élet, meg inkább elvolt a lebujok pipafüstjében, minthogy ilyenekkel foglalkoztassa magát. A festészettel nem volt gondja, mert egy kép értékét nagyban megdobja, ha ilyen értékesebb információkkal tud szolgálni, valamint megtanulta, hogy a laikusság akár tízszeres és százszoros kárt okozhat a művészeti kereskedelemben.* "Még sem kérhetem fel, ha már vezetni sem tudom." *A poharak koccanása után a kérdésen megnyugszik.*
-Pingálni valahogy sosem volt időm, meg kedvem, azonban ahogy nézem, az ön kezei elég kifinomultak ahhoz, hogy képes legyen valami szépet alkotni. Magam meg sem próbálnék összedobni ilyesmit, mert képtelen vagyok rá és időt sem szakíthatok. De ha megpróbál majd festeni valamit, szívesen megnézem. Mindig értékelni kell a szépet és a jót! Szakmámat tekintve világjáró kereskedőnek titulálnám magam, de valahogy mindig a világ rosszabbik felére tévedtem a keresnivalóimért. Bár szép, ha képes az ember meglátni benne, de nem épp olyan emberek kezében van, akik érdemesek a birtoklására. *A partnere bátortalansága még jobban ösztönzi, ugyanis nem kell attól félnie, hogy heves viták alakulnak ki.*