//Albunért//
*Nem túl szokatlan módon, de igen csendes a kúria, kik távollétükkel emelik a csendet, kik még szobáikban pihenve.
Hiába várakozik türelmetlenül a konyhaajtóban, teremtett lélek sem jön, ki segíthetne a hullaszállításban. Az öreglánytól viszont idegen a tétlenkedés, így mivel dolga is bőséges morgolódva lát hát hozzá a reggeli készítéshez. A mélységieknek persze még korai ezen időpont, viszont gondolnia kell a ház egyéb fajú lakóira, és vendégeire is.
Tea készül, gyümölcsös, mézesen, hozzá friss kifli, vajjal, lekvárral, gyümölcs is kerül aprításra, füstölt hús szeletelésre, pástétom kis tálkákba. A frissítő, fekete nedűt, s mellé a habos tejszínt szintén elkészíti, terít, ahogy illik. Majd gondolva a bajba jutott kisasszonyra pakol bőségesen egy tálcára mindezen földi jóból, és indul meg csendes lépteivel Albun uraság szobája felé.
A kopogtatás után kivár még picit, az illendőnél kicsit hosszabb időt, majd nyit be, dacára annak, hogy hívogató szóval nem kecsegtették.
A szoba azonban üres, vagyis a bútorok, egyebek állnak árván persze szokott helyükön, de vendégnek csak nyomát leli. Nyomát gondosan hajtogatott takaró, és egy rövidke üzenet formájában. Női írás, szép betűk, aprócska szó az egész: "Köszönöm". Ennyivel tűnt el Viaka Nellone a Dwirinthalenek kúriájából, feltehetően még az éj leple alatt.*