Nincs játékban - Dwirinthalen kúria
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Dwirinthalen kúria | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-12 16:52:30
Üzenet elküldve: 2013-02-12 16:52:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*És persze... miért is érne oda Turroghoz, miért is ne találná meg egyből a Nagyságos Asszony kiskedvence, aki nem átall bemutatkozni Elwynek.*
-Eruniel.*válaszol meglehetősen tömören, és fürkészve nézi a vele szemben álló sötételfet. Fekete bőr, kékes árnyalatú haj... egy szimpla, minden elvárásnak megfelelő kinézetű hím. Mint most megtudta, Denawarien.*
-Nos... gondoltam, hogy személyem érdeklődést fog kiváltani, számítottam is erre.*húzza fagyos mosolyra ajkát.*
-Azt is gondoltam, hogy a Ház Úrnője nem fog méltónak tartani arra, hogy személyesen érdeklődjön kilétem felől, de ez csak formaság.*hajtja le a fejét és felkuncog.
Végül, miután kimulatta magát, felkapja a fejét.*
-Elnézését kérem. A nevem Eruniel Everhate. A Pókistennőt szolgálom, életemmel és halálommal.*húzza ki magát, ebbe a pár mondatba sűrítve nemesi származásának és maradék tekintélyének minden apró cseppjét. Bár nem vár egetrengető hatást, annyit bizonyosan elvár, hogy nem a csizma talpára ragadt apró mocsokként fognak bánni vele. Ha másért nem is, de nemesi származása és nőstény mivolta miatt.*
-Felteszem, Ön, Denawarien Dwirinthalen, mint a család hím vezetője áll előttem, és kötelessége megtudakolni a vendégeik kilétét, s ittlétének okát. *hajtja oldalra a fejét, miközben a másik arcát fürkészi. Elképzeli feltépett torokkal. Ez pedig már-már őszinte mosolyt csal ajkaira. Fekete, fehér, vörös...*
*És persze... miért is érne oda Turroghoz, miért is ne találná meg egyből a Nagyságos Asszony kiskedvence, aki nem átall bemutatkozni Elwynek.*
-Eruniel.*válaszol meglehetősen tömören, és fürkészve nézi a vele szemben álló sötételfet. Fekete bőr, kékes árnyalatú haj... egy szimpla, minden elvárásnak megfelelő kinézetű hím. Mint most megtudta, Denawarien.*
-Nos... gondoltam, hogy személyem érdeklődést fog kiváltani, számítottam is erre.*húzza fagyos mosolyra ajkát.*
-Azt is gondoltam, hogy a Ház Úrnője nem fog méltónak tartani arra, hogy személyesen érdeklődjön kilétem felől, de ez csak formaság.*hajtja le a fejét és felkuncog.
Végül, miután kimulatta magát, felkapja a fejét.*
-Elnézését kérem. A nevem Eruniel Everhate. A Pókistennőt szolgálom, életemmel és halálommal.*húzza ki magát, ebbe a pár mondatba sűrítve nemesi származásának és maradék tekintélyének minden apró cseppjét. Bár nem vár egetrengető hatást, annyit bizonyosan elvár, hogy nem a csizma talpára ragadt apró mocsokként fognak bánni vele. Ha másért nem is, de nemesi származása és nőstény mivolta miatt.*
-Felteszem, Ön, Denawarien Dwirinthalen, mint a család hím vezetője áll előttem, és kötelessége megtudakolni a vendégeik kilétét, s ittlétének okát. *hajtja oldalra a fejét, miközben a másik arcát fürkészi. Elképzeli feltépett torokkal. Ez pedig már-már őszinte mosolyt csal ajkaira. Fekete, fehér, vörös...*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-12 16:36:10
Üzenet elküldve: 2013-02-12 16:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*A vörös érkezéséről lemarad, még ha pillantása óhatatlan is olykor a másik, csupán ruhában, nem pedig hajszínben vöröst kapja el. Ám utóbbi igencsak kimért. S bár benne nem tombol egy külön lélek, a skizofréniával vádolható volna, mikor éppen szadizmusa és mazochizmusa váltja egymást. Ám a fő, hogy még ha nem is számukra kedves család, inkább ellenség, nem tudhatja ezt. S talán csak később derül fény erre is.
Sely érkezésekor ugyan szentel röpke pillantást Naty felé is, bűnös mosolyát rejtegeti, csak szemében vélheti látni azt a bizonyos fényt. Ám nővére előtt titkolja az emlék örömét, inkább ő is kimérten, mégis a maga módján viselkedik. Széles mosollyal és közvetlenül.
Elsőnek Naty és Ilz kerül terítékre, mikor elárulta a művész úr becses nevét.*
- Érezzétek jól magatok.
*Csak ennyit mond, mikor nővére végez szavaival, majd mennek tovább Moon és Dom felé, hogy őket is érhesse kis öröm, miként a matróna hozzájuk jut.
Ugyan, itt csupán egy röpke biccentés a férfiú felé, s egy szívdobbanásnyival hosszabb titkolt lányának, majd mennek tovább.*
- Kérlek... Tudod, hogy feléd nincsenek elvárásaim...
*Mondja őszintén, majd engedi karjától, hiszen különválnak, még ha Den fél szemmel mindig is nővérét fogja figyelni. Tudni akarja, mit tesz, mit csinál...
Inkább teljesíti a parancsot, nem fárasztva azzal Zetriat-ot, hogy ő is kér tőle bármit. Majd később iszik, a bál után talán egy kevés alkoholt is. Amúgy sem szokása, de egy jól sikerült esemény után, talán érdemelhet ő is ennyit.
Így jobbnak látja, ha odafigyel a többire, kik felé a parancsot kapta. A törpe... Az ember nő... A másik sötételf...
Elsőnek az utolsóval kezdi a kis listán, talán ő vonzza leginkább a férfit. Így lehet, hogy miként a kifelé vezető útján módosít, hamar kerül szembe vele.*
- El is feledtem, kérem, bocsássa meg modortalanságom... A nevem Denawarien. Megtudhatom az Önét, esetleg?
*Kérdi, ajkaira legmegnyerőbb mosolyát erőszakolva. Nem látszik, hogy megjátssza, hiszen van benne kevés valóság és a többi már csak kivételes tehetsége. Sosem tudott komor, semmitmondó képet vágni, ő inkább a hamis pofákban leli meg győzelmét. Így érdeklődése tökéletesen tisztelettudó, lévén nem sérti, hiába nem tudja rangját és családját. Pedig eme kettő alapján tökéletesen el tudná helyezni. A legtöbb család neve fejében van, inkább csak a legfontosabbak, a többi a kis könyvtárban van feljegyezve. A rangokat pedig minden hímnek kötelesség, s a nőstényeknek alapvető tudás.
Pillantását kivételesen csak úgy veszi le, hogy Sely-re tudjon tekinteni, míg ki nem ér Lazzur-hoz. Innentől át van adva a testőr poszt, immáron szabad, míg vissza nem tér a bálozók közé. Addig van ideje megtudakolni, kicsoda ez a mélységi, majd a másik két kijelölt is le lesz tudva. A lantos férfi már meg van hegyezve, a többiek pedig mind tudásának tárházát gyarapítják személyazonosságukkal. Amint a nőstény oldalán végez, mit nem tervez kérészlétű 'látogatásnak', rögvest térhet a vörös hajú nőhöz, majd a végén a törpe. Nem fűlik a foga, hogy más férfival is társalogjon, kivel nem muszáj... Ám a parancs, az parancs, ő pedig hű ölebe a matrónának.*
*A vörös érkezéséről lemarad, még ha pillantása óhatatlan is olykor a másik, csupán ruhában, nem pedig hajszínben vöröst kapja el. Ám utóbbi igencsak kimért. S bár benne nem tombol egy külön lélek, a skizofréniával vádolható volna, mikor éppen szadizmusa és mazochizmusa váltja egymást. Ám a fő, hogy még ha nem is számukra kedves család, inkább ellenség, nem tudhatja ezt. S talán csak később derül fény erre is.
Sely érkezésekor ugyan szentel röpke pillantást Naty felé is, bűnös mosolyát rejtegeti, csak szemében vélheti látni azt a bizonyos fényt. Ám nővére előtt titkolja az emlék örömét, inkább ő is kimérten, mégis a maga módján viselkedik. Széles mosollyal és közvetlenül.
Elsőnek Naty és Ilz kerül terítékre, mikor elárulta a művész úr becses nevét.*
- Érezzétek jól magatok.
*Csak ennyit mond, mikor nővére végez szavaival, majd mennek tovább Moon és Dom felé, hogy őket is érhesse kis öröm, miként a matróna hozzájuk jut.
Ugyan, itt csupán egy röpke biccentés a férfiú felé, s egy szívdobbanásnyival hosszabb titkolt lányának, majd mennek tovább.*
- Kérlek... Tudod, hogy feléd nincsenek elvárásaim...
*Mondja őszintén, majd engedi karjától, hiszen különválnak, még ha Den fél szemmel mindig is nővérét fogja figyelni. Tudni akarja, mit tesz, mit csinál...
Inkább teljesíti a parancsot, nem fárasztva azzal Zetriat-ot, hogy ő is kér tőle bármit. Majd később iszik, a bál után talán egy kevés alkoholt is. Amúgy sem szokása, de egy jól sikerült esemény után, talán érdemelhet ő is ennyit.
Így jobbnak látja, ha odafigyel a többire, kik felé a parancsot kapta. A törpe... Az ember nő... A másik sötételf...
Elsőnek az utolsóval kezdi a kis listán, talán ő vonzza leginkább a férfit. Így lehet, hogy miként a kifelé vezető útján módosít, hamar kerül szembe vele.*
- El is feledtem, kérem, bocsássa meg modortalanságom... A nevem Denawarien. Megtudhatom az Önét, esetleg?
*Kérdi, ajkaira legmegnyerőbb mosolyát erőszakolva. Nem látszik, hogy megjátssza, hiszen van benne kevés valóság és a többi már csak kivételes tehetsége. Sosem tudott komor, semmitmondó képet vágni, ő inkább a hamis pofákban leli meg győzelmét. Így érdeklődése tökéletesen tisztelettudó, lévén nem sérti, hiába nem tudja rangját és családját. Pedig eme kettő alapján tökéletesen el tudná helyezni. A legtöbb család neve fejében van, inkább csak a legfontosabbak, a többi a kis könyvtárban van feljegyezve. A rangokat pedig minden hímnek kötelesség, s a nőstényeknek alapvető tudás.
Pillantását kivételesen csak úgy veszi le, hogy Sely-re tudjon tekinteni, míg ki nem ér Lazzur-hoz. Innentől át van adva a testőr poszt, immáron szabad, míg vissza nem tér a bálozók közé. Addig van ideje megtudakolni, kicsoda ez a mélységi, majd a másik két kijelölt is le lesz tudva. A lantos férfi már meg van hegyezve, a többiek pedig mind tudásának tárházát gyarapítják személyazonosságukkal. Amint a nőstény oldalán végez, mit nem tervez kérészlétű 'látogatásnak', rögvest térhet a vörös hajú nőhöz, majd a végén a törpe. Nem fűlik a foga, hogy más férfival is társalogjon, kivel nem muszáj... Ám a parancs, az parancs, ő pedig hű ölebe a matrónának.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-12 15:34:17
Üzenet elküldve: 2013-02-12 15:34:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Megtudja a fiatal mélységi nevét, és máris távozik a párostól, nem szeretné őket megzavarni a társalgásban. Az este folyamán biztosan találkozni fognak még, és akkor hosszabban elbeszélgethet a fajtabelivel. A vendégek sokasága közt járkálni egy idő után kissé monotonná válik, de valakinek ezt is meg kell csinálnia, és úgy érzi egyre jobban belerázódik szerepébe. A poharak már alig rezzenek meg egy-egy veszélyesebb manővernél. "Őseim biztosan pincérek voltak, bár én nem lennék képes hátralévő éveimben folyamatosan ezt csinálni." A kupákat osztogatván nem sok ideje marad pihenésre, de vigasztalja a tény, hogy nem kell minden ideérkezőt egyesével köszöntenie, és szóba elegyedni velük. Éppen nincs más dolga, mikor Úrnője megszólítja. Hamar elé áll, és egy mély meghajlással köszönti.*
-Azonnal, Asszonyom!
*Engedelmesen teljesíti parancsot, vagy inkább kérést, kedvenc italával kínálja a mélységit, egy pohár frissen facsart narancslével. Reméli ízlik majd a matrónának, de kissé furcsállja, hogy az alkoholmentes italoknál maradt. Az emberek ilyenkor, még ha mértékkel is, szívesen isznak bódító hatású italokat. Vagyis Zet így látja, de nem jártas az ilyesfajta dolgokban. Sely miután megkapja italát magára hagyja az elfet, ki folytatja körútját a teremben. A tálcán már csak néhány pohár áll, ideje lenne újabb italok után nézni. A hegyes fülű megvárja míg az utolsó pohár is lekerül a tálcáról, majd a konyha felé veszi az irányt. Nem jut be a helyiségbe, ugyanaz a szolgáló, ki furcsa módon osztotta meg vele feladatát, az útját állja. "Mit akarsz már megint?" A vele szemben állónak most sincs sok mondanivalója, kiveszi Zetriat kezéből a tálcát, és egy poharakkal megpakolt kerül a kezei közé. "Remek! Sosem fognak kifogyni az italból." Nyomás vissza dolgozni, egy pillanatnyit sem lehet pihenni. A szőkét Natynrae állítja meg, és vesz el két kupát. Már ők is ismerik egymást látásból, de még egy szót sem váltottak. Úgy tűnik még most sem jött el az a pillanat mikor megismerkedhetnének. Nem mintha ez Zetet nagyon bántaná, de nem árt ismernie a feletteseit. Továbbra is bárki megállíthatja, és kedvére választhat a különlegességek közül.*
*Megtudja a fiatal mélységi nevét, és máris távozik a párostól, nem szeretné őket megzavarni a társalgásban. Az este folyamán biztosan találkozni fognak még, és akkor hosszabban elbeszélgethet a fajtabelivel. A vendégek sokasága közt járkálni egy idő után kissé monotonná válik, de valakinek ezt is meg kell csinálnia, és úgy érzi egyre jobban belerázódik szerepébe. A poharak már alig rezzenek meg egy-egy veszélyesebb manővernél. "Őseim biztosan pincérek voltak, bár én nem lennék képes hátralévő éveimben folyamatosan ezt csinálni." A kupákat osztogatván nem sok ideje marad pihenésre, de vigasztalja a tény, hogy nem kell minden ideérkezőt egyesével köszöntenie, és szóba elegyedni velük. Éppen nincs más dolga, mikor Úrnője megszólítja. Hamar elé áll, és egy mély meghajlással köszönti.*
-Azonnal, Asszonyom!
*Engedelmesen teljesíti parancsot, vagy inkább kérést, kedvenc italával kínálja a mélységit, egy pohár frissen facsart narancslével. Reméli ízlik majd a matrónának, de kissé furcsállja, hogy az alkoholmentes italoknál maradt. Az emberek ilyenkor, még ha mértékkel is, szívesen isznak bódító hatású italokat. Vagyis Zet így látja, de nem jártas az ilyesfajta dolgokban. Sely miután megkapja italát magára hagyja az elfet, ki folytatja körútját a teremben. A tálcán már csak néhány pohár áll, ideje lenne újabb italok után nézni. A hegyes fülű megvárja míg az utolsó pohár is lekerül a tálcáról, majd a konyha felé veszi az irányt. Nem jut be a helyiségbe, ugyanaz a szolgáló, ki furcsa módon osztotta meg vele feladatát, az útját állja. "Mit akarsz már megint?" A vele szemben állónak most sincs sok mondanivalója, kiveszi Zetriat kezéből a tálcát, és egy poharakkal megpakolt kerül a kezei közé. "Remek! Sosem fognak kifogyni az italból." Nyomás vissza dolgozni, egy pillanatnyit sem lehet pihenni. A szőkét Natynrae állítja meg, és vesz el két kupát. Már ők is ismerik egymást látásból, de még egy szót sem váltottak. Úgy tűnik még most sem jött el az a pillanat mikor megismerkedhetnének. Nem mintha ez Zetet nagyon bántaná, de nem árt ismernie a feletteseit. Továbbra is bárki megállíthatja, és kedvére választhat a különlegességek közül.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-12 14:51:01
Üzenet elküldve: 2013-02-12 14:51:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*A strázsáló vén csotrogány már-már annyira elunta magát, hogy a tökmagok héjait szinkronra és ritmusra köpködi át Lazac kutya háta fölött, be a bokorba. Senki, sehol. Kit zavarna az, hogy a család öreg és hóbortos csatalova miket művel odakinn. Pont ez az senkit...
Egy vendéget... egy családtagot sem. Illetve ez csak a terv. Lazz a második lépcsőfokon áll és megszokott keser-fanyar arckifejezéssel nézi az eget. Lazac csöndesen fekszik a legfelső fokon és fel sem emeli még csak a tekintetét sem egész addig míg gazdája így nem szól:*
-Én mondom leány... ha bejutok és ki is. Te is kapsz valamit, mondjuk omló húst a csontjáról.
*Majd hirtelen hangzatos lépteket hall a háta mögött. Összeszorítja markát, amiben a magok vannak és még ridegebb arcot erőltet magára, nem is sejtve ki jött Őt 'meglátogatni'.
Úrnőjével, Selyvel találja magát szemben mikor megfordul. Arca nem olvad meg drága rokonát látva, még így ilyen elegánsan és vonzóan sem, egyszerűen csak a szemei enyhültek meg... kicsit. Ami talán kicsit megváltoztatja a hangulatát az a felkínált pohár, ami után még nem nyúl.*
-Úrnőm... Öröm... az ürömben, hogy az eddigiekkel meg van elégedve.
*Mondja s páncélos ujjai óvatosan a pohár köré fonódnak.
A második kérdésre egy korty után kegyetlenül szakmaivá válik arca és így szól:*
-Sosem vagyunk biztonságban. Én ragaszkodtam a csapdák és még több véreb bérléséhez. No meg a leány felvértezéséhez. De Den feleslegesnek... 'elrettentőnek' tartotta. A kovács meg még nem készült el a kutya sisakjával és hát védőjével. Ami viszont a vendégeket illeti. Nincs olyan eset, amit én és a család többi tagja ne bírna kezelni.
*Mondja s meglötyköli az italos poharat.
Közben a Lazzurtól már megszokott szemérmetlenséggel átméricskéli elbűvölő unokahúgát. Sely a napokkal lesz egyre teltebb és nőiesebb, s sok telet látott már Lazzur ez jelent valamit. Bár hasfala nem dagad, kerek mellei árulkodóak és fáradékonysága... Lazzur gyanakszik. De ki Ő, hogy beleüsse a sisakját a nagypolitikába. Miután végez a mustrával így szól:*
-Úgy vélem Úrnőm, Ön az éjszakákkal szépül. A maga Istennője elbújhat az Ön árnyékában. Nagyon jó az ízlése...
*Szemei viszont csak a vörös íriszikre figyelmeznek. Nem kalandoznak másfelé.*
*A strázsáló vén csotrogány már-már annyira elunta magát, hogy a tökmagok héjait szinkronra és ritmusra köpködi át Lazac kutya háta fölött, be a bokorba. Senki, sehol. Kit zavarna az, hogy a család öreg és hóbortos csatalova miket művel odakinn. Pont ez az senkit...
Egy vendéget... egy családtagot sem. Illetve ez csak a terv. Lazz a második lépcsőfokon áll és megszokott keser-fanyar arckifejezéssel nézi az eget. Lazac csöndesen fekszik a legfelső fokon és fel sem emeli még csak a tekintetét sem egész addig míg gazdája így nem szól:*
-Én mondom leány... ha bejutok és ki is. Te is kapsz valamit, mondjuk omló húst a csontjáról.
*Majd hirtelen hangzatos lépteket hall a háta mögött. Összeszorítja markát, amiben a magok vannak és még ridegebb arcot erőltet magára, nem is sejtve ki jött Őt 'meglátogatni'.
Úrnőjével, Selyvel találja magát szemben mikor megfordul. Arca nem olvad meg drága rokonát látva, még így ilyen elegánsan és vonzóan sem, egyszerűen csak a szemei enyhültek meg... kicsit. Ami talán kicsit megváltoztatja a hangulatát az a felkínált pohár, ami után még nem nyúl.*
-Úrnőm... Öröm... az ürömben, hogy az eddigiekkel meg van elégedve.
*Mondja s páncélos ujjai óvatosan a pohár köré fonódnak.
A második kérdésre egy korty után kegyetlenül szakmaivá válik arca és így szól:*
-Sosem vagyunk biztonságban. Én ragaszkodtam a csapdák és még több véreb bérléséhez. No meg a leány felvértezéséhez. De Den feleslegesnek... 'elrettentőnek' tartotta. A kovács meg még nem készült el a kutya sisakjával és hát védőjével. Ami viszont a vendégeket illeti. Nincs olyan eset, amit én és a család többi tagja ne bírna kezelni.
*Mondja s meglötyköli az italos poharat.
Közben a Lazzurtól már megszokott szemérmetlenséggel átméricskéli elbűvölő unokahúgát. Sely a napokkal lesz egyre teltebb és nőiesebb, s sok telet látott már Lazzur ez jelent valamit. Bár hasfala nem dagad, kerek mellei árulkodóak és fáradékonysága... Lazzur gyanakszik. De ki Ő, hogy beleüsse a sisakját a nagypolitikába. Miután végez a mustrával így szól:*
-Úgy vélem Úrnőm, Ön az éjszakákkal szépül. A maga Istennője elbújhat az Ön árnyékában. Nagyon jó az ízlése...
*Szemei viszont csak a vörös íriszikre figyelmeznek. Nem kalandoznak másfelé.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-12 11:46:58
Üzenet elküldve: 2013-02-12 11:46:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
* Hallgatja Ilztdar-t s kissé megdöbben, mikor azt meséli, hogy az életéért küzdött egy hajóúton.*
~ Vajon miért ment hajókázni? Valami oka csak van...~
- Minden esetre örülök, hogy nem esett bajod.
* Óvatosan végigsimít az arcán, majd el is engedi. Nem szeretne bajba kerülni emiatt. Ám a szavak miket a fülébe suttog lágy hangon maga a perzselő messzeség s mégis érzi bőrén a forróságot.*
~ Oh Ilztdar! Hányszor fogsz ezért csapásokat elszenvedni tőlem, de meg fogja érni, hidd el.~
* Belenéz Xselyahra vöröslő tekintetébe s csak biccent egyet fejével, hogy megértette, nincs pasifalás, hiszen a hírnév az első. Miután távozóra fogta a matróna, felpillant Ilztdar-ra s csábos mosollyal elköszön tőle.*
- Úgy van, még találkozunk!
* Sarkon fordulva elkapja a szőke pincért s levesz két poharat. Az egyikben pezsgő van, míg a másikban édes vörösbor.*
- Köszönöm szépen!
* Azzal visszasétál a lantos vendéghez s leül mellé.*
- Melyiket kéri? A mámorítóan édes vörösbort, vagy az ínycsiklandó pezsgőt?
* Esze ágában sincs flörtölni, csupán egy egyszerű kérdést tett fel a férfinek. Hangja kimért de tapintatos.*
~ Ne feledd Naty, fő a hírnév. Most az egyszer fogd vissza magad!~
* Hallgatja Ilztdar-t s kissé megdöbben, mikor azt meséli, hogy az életéért küzdött egy hajóúton.*
~ Vajon miért ment hajókázni? Valami oka csak van...~
- Minden esetre örülök, hogy nem esett bajod.
* Óvatosan végigsimít az arcán, majd el is engedi. Nem szeretne bajba kerülni emiatt. Ám a szavak miket a fülébe suttog lágy hangon maga a perzselő messzeség s mégis érzi bőrén a forróságot.*
~ Oh Ilztdar! Hányszor fogsz ezért csapásokat elszenvedni tőlem, de meg fogja érni, hidd el.~
* Belenéz Xselyahra vöröslő tekintetébe s csak biccent egyet fejével, hogy megértette, nincs pasifalás, hiszen a hírnév az első. Miután távozóra fogta a matróna, felpillant Ilztdar-ra s csábos mosollyal elköszön tőle.*
- Úgy van, még találkozunk!
* Sarkon fordulva elkapja a szőke pincért s levesz két poharat. Az egyikben pezsgő van, míg a másikban édes vörösbor.*
- Köszönöm szépen!
* Azzal visszasétál a lantos vendéghez s leül mellé.*
- Melyiket kéri? A mámorítóan édes vörösbort, vagy az ínycsiklandó pezsgőt?
* Esze ágában sincs flörtölni, csupán egy egyszerű kérdést tett fel a férfinek. Hangja kimért de tapintatos.*
~ Ne feledd Naty, fő a hírnév. Most az egyszer fogd vissza magad!~
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 23:46:36
Üzenet elküldve: 2013-02-11 23:46:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Elwyrien, bár igyekszik a háttérben maradni, ilyen kevés vendéggel ez elég nehéz. S mivel tekintete, mint mindenki másé, a matrónán csüng, s minden mozdulatát figyeli, nem kerüli el figyelmét az őt érő pillantás sem, valamint a tekintetben villanó lekicsinylés. Elwy arcán csak szélesedik a mosoly. Hát persze, hogy ezek itt mind különbek nála. Nem fognak félni éreztetni sem ezt, csakhogy Elwyt épp az ilyen Lenti 'aljanép' véleménye érdekli legkevésbé. Nem véletlenül nem kereste soha a fajtársai társaságát. Ő nincs benne ezekben a 'tisztelet-körökben', sőt, már rég felülemelkedett ezen. Egy olyan helyre került, ahol nincs semmi más, csak a fekete, a fehér és a vörös.
"Naaa, nyaljuk kicsit mi is a talpát..." vinnyog Vyra a nevetéstől. Elwy csak finoman megrázza a fejét. Miközben kajánul arra gondol, hogy minden bizonnyal sokkal kevesebb vendég érkezett, mint amire számítottak kezdésnek, eszébe jut az is, hogy most bizony észre lett véve a matróna által. Szinte már látja is a közeledő kérdéseket... amiket persze nem ő fog feltenni, nem, hiszen a Nagyságos Mindenható Főasszony nem fog lealacsonyodni Elwy szintjére. Ettől a gondolattól megint csak nevethetnékje támad, valójában teljesen jól szórakozik a helyzeten.
Jobb híján inkább elindul kifelé, miután magához vesz egy pohár bort, rá sem nézve a felszolgálóra. Léptein nem látszik semmiféle feszültség, mintha sietne. Ugyanolyan könnyedek és ruganyosak a mozdulatai, mint bármikor. Turrog felé megereszt egy kacsintást, majd elhagyja a házat. Vele szembejön egy vörös hajú, zöld ruhás nő, akinek nem szentel egy pillantásnál több figyelmet.
Azonban közben észrevette, hogy a matróna is kifelé vette az irányt, ilyenformán pedig össze kellene találkozniuk. Elwynek pedig semmi kedve sincs egyelőre a töltöttgalambra akár csak egy percet is pazarolni. Persze valószínűleg nem ússza meg a dolgot. Csak ő és a hímje jelenthetnek veszélyt, bár amennyire tudja, az új matróna meglehetősen kezdő még ebben a játékban, így pedig vajmi kevés tényleges hatalma lehet. Ha pedig közelharcról esne szó, természetesen Elwy tisztában van vele, hogy a jelenlévők közül senki nem vesz fel vele a versenyt. Elvégre, mégis csak egy életet áldozott rá, hogy a legjobb gyilkos legyen...
Kissé módosítva az eredeti irányon, egy fogasra akasztja a köpenyét, majd visszafordulva elindul Turrog felé, jobb ötlete nem lévén. Azt már megnézte, hogy a 'Moon' nevű kislány nem hordja magánál a fegyvereit, vagyis valahol a szobájában lesznek. Átkutatni az összes szobát pedig meglehetősen időigényes és kockázatos vállalkozás volna. Ki kell hát deríteni, melyik is a lány szobája, és honnan lehet oda bejutni.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.11 23:54:44, a következő indokkal:
Kérésre
*Elwyrien, bár igyekszik a háttérben maradni, ilyen kevés vendéggel ez elég nehéz. S mivel tekintete, mint mindenki másé, a matrónán csüng, s minden mozdulatát figyeli, nem kerüli el figyelmét az őt érő pillantás sem, valamint a tekintetben villanó lekicsinylés. Elwy arcán csak szélesedik a mosoly. Hát persze, hogy ezek itt mind különbek nála. Nem fognak félni éreztetni sem ezt, csakhogy Elwyt épp az ilyen Lenti 'aljanép' véleménye érdekli legkevésbé. Nem véletlenül nem kereste soha a fajtársai társaságát. Ő nincs benne ezekben a 'tisztelet-körökben', sőt, már rég felülemelkedett ezen. Egy olyan helyre került, ahol nincs semmi más, csak a fekete, a fehér és a vörös.
"Naaa, nyaljuk kicsit mi is a talpát..." vinnyog Vyra a nevetéstől. Elwy csak finoman megrázza a fejét. Miközben kajánul arra gondol, hogy minden bizonnyal sokkal kevesebb vendég érkezett, mint amire számítottak kezdésnek, eszébe jut az is, hogy most bizony észre lett véve a matróna által. Szinte már látja is a közeledő kérdéseket... amiket persze nem ő fog feltenni, nem, hiszen a Nagyságos Mindenható Főasszony nem fog lealacsonyodni Elwy szintjére. Ettől a gondolattól megint csak nevethetnékje támad, valójában teljesen jól szórakozik a helyzeten.
Jobb híján inkább elindul kifelé, miután magához vesz egy pohár bort, rá sem nézve a felszolgálóra. Léptein nem látszik semmiféle feszültség, mintha sietne. Ugyanolyan könnyedek és ruganyosak a mozdulatai, mint bármikor. Turrog felé megereszt egy kacsintást, majd elhagyja a házat. Vele szembejön egy vörös hajú, zöld ruhás nő, akinek nem szentel egy pillantásnál több figyelmet.
Azonban közben észrevette, hogy a matróna is kifelé vette az irányt, ilyenformán pedig össze kellene találkozniuk. Elwynek pedig semmi kedve sincs egyelőre a töltöttgalambra akár csak egy percet is pazarolni. Persze valószínűleg nem ússza meg a dolgot. Csak ő és a hímje jelenthetnek veszélyt, bár amennyire tudja, az új matróna meglehetősen kezdő még ebben a játékban, így pedig vajmi kevés tényleges hatalma lehet. Ha pedig közelharcról esne szó, természetesen Elwy tisztában van vele, hogy a jelenlévők közül senki nem vesz fel vele a versenyt. Elvégre, mégis csak egy életet áldozott rá, hogy a legjobb gyilkos legyen...
Kissé módosítva az eredeti irányon, egy fogasra akasztja a köpenyét, majd visszafordulva elindul Turrog felé, jobb ötlete nem lévén. Azt már megnézte, hogy a 'Moon' nevű kislány nem hordja magánál a fegyvereit, vagyis valahol a szobájában lesznek. Átkutatni az összes szobát pedig meglehetősen időigényes és kockázatos vállalkozás volna. Ki kell hát deríteni, melyik is a lány szobája, és honnan lehet oda bejutni.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.02.11 23:54:44, a következő indokkal:
Kérésre
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 23:29:35
Üzenet elküldve: 2013-02-11 23:29:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*A gyenge kis tapsot mosolyogva fogadja, megjegyzi a szőke elfet magának, kifejezetten kíváncsi rá, ki lehet az, aki kis védencének oldalán mutatkozik.
Öccsébe karolva indul a vendégek személyes köszöntésére, tökéletesen alakítva a szívélyes házigazda szerepét. Elsőként a zenész felé biccent, reméli, tényleg olyan nagy tehetség, mint amilyennek Den beállítja. A következő, akiket üdvözöl, az Naty és Ilz, akik a lépcsőtől nem messze állnak. Mosolyogva fogadja a meghajlást.*
-Kedves rokonok, rátok is érvényes, hogy érezzétek jól magatokat, de csak mértékkel. Fontos, hogy jó hírünket keltsék.
*Tekintete főleg Natynrae arcán nyugszik, pillantásából halványan kiolvasható a figyelmeztetést, amit a másik nőstényhez szegez. Hallja ő is a pletykákat, de nem szeretné, ha unokatestvére ma este is féktelenül viselkedne.
Enyhe főbólintással jelzi, hogy egyelőre ennyit szeretett volna, Den is értheti a célzást, hogy vezesse tovább, egészen legifjabb rokona és a tapsoló elf elé.*
-Üdvözöllek titeket. Gyermekem, ez csak természetes, hiszen te is a család tagja vagy. Kedves Domerios, enyém az öröm, hogy szerény bálunk híre eljutott Önhöz. Családom kedves ismerőseit mindig szívesen látjuk.
*Szavai kedvesek és udvariasak, tekintete csak kicsit időzik el hosszabban a két fiatal arcán. Régi kedves ismerős...? Érdekes. Csak remélni tudja, hogy ennél semmi több nem bimbózik.
Hagyja, hadd meneküljenek a terasz felé, ő pedig tovább lépdel, de mielőtt az újabb vendégeket venné sorra, egy röpke érintésével jelzi Dennek, hogy várjon. Vöröslő pillantása a felszolgálót keresi, egy frissítő igazán jót tenne.*
-Zetriat, valami alkoholmenteset, kérem.
*Kedves mosolyából a szőke elfnek is jut, miközben az italára vár. Reméli, a férfi tud neki valamit adni, ha nincs más lehetőség, marad a bornál, de szívesebben mellőzné most az alkoholt. Ártana a magzat egészségének.
Ha kezében van a pohár, belekortyol, tekintete újra a termet fürkészik. Den bókjára csak oldalra pillant, öccse arcára, majd újra előre.*
-Talán kevesebbet vártál tőlem? Tökéletesen tudom, mi áll jól és mit kell egy ilyen eseményre hordani, hogy a prűd, felszíni banda ne nézzen ki. Én tudom, nem úgy, mint egyesek.
*Csak testvére hallhatja fagyos éllel elejtett szavait, miközben tekintete a vörös "ruhában" lézengő nőstényen függ. Ízléstelen és hatásvadász, láthatóan fogalma sincs, hogy egy ilyen hírű bálra mi is az öltözeti etikett. Aljanép... Szinte már sajnálja, hogy ilyen jöttmentek is bekeveredhetnek. A törpéről már nem is beszélve...*
-Tudakold meg, kik ezek, beleértve az embernőt is. De ne feledd, egy rossz pillantás...
*Karja könnyedén csúszik ki Den öleléséből, hogy még egy poharat magához ragadva meginduljon kifelé. Talán szokatlan, de kényelmesebben érzi magát a családtagok körében, így a vendégsereg hátralevő részét majd akkor köszönti, ha már van némi információja róluk. Addig is...*
-Jó estét, bácsikám. Szép munka, eddig, gyűlnek a vendégek.
*A bent magára ragasztott, kedves mosolyával üdvözli a kint strázsáló Lazzurt, felé nyújtva a felragadott kupát.*
-Minden rendben ment, biztonságban vagyunk?
*Kérdezi fejét oldalra biccentve, félig viccelődve, de némi komolyság lapul benne. Sötételf, a gyanakvás a vérében van.*
*A gyenge kis tapsot mosolyogva fogadja, megjegyzi a szőke elfet magának, kifejezetten kíváncsi rá, ki lehet az, aki kis védencének oldalán mutatkozik.
Öccsébe karolva indul a vendégek személyes köszöntésére, tökéletesen alakítva a szívélyes házigazda szerepét. Elsőként a zenész felé biccent, reméli, tényleg olyan nagy tehetség, mint amilyennek Den beállítja. A következő, akiket üdvözöl, az Naty és Ilz, akik a lépcsőtől nem messze állnak. Mosolyogva fogadja a meghajlást.*
-Kedves rokonok, rátok is érvényes, hogy érezzétek jól magatokat, de csak mértékkel. Fontos, hogy jó hírünket keltsék.
*Tekintete főleg Natynrae arcán nyugszik, pillantásából halványan kiolvasható a figyelmeztetést, amit a másik nőstényhez szegez. Hallja ő is a pletykákat, de nem szeretné, ha unokatestvére ma este is féktelenül viselkedne.
Enyhe főbólintással jelzi, hogy egyelőre ennyit szeretett volna, Den is értheti a célzást, hogy vezesse tovább, egészen legifjabb rokona és a tapsoló elf elé.*
-Üdvözöllek titeket. Gyermekem, ez csak természetes, hiszen te is a család tagja vagy. Kedves Domerios, enyém az öröm, hogy szerény bálunk híre eljutott Önhöz. Családom kedves ismerőseit mindig szívesen látjuk.
*Szavai kedvesek és udvariasak, tekintete csak kicsit időzik el hosszabban a két fiatal arcán. Régi kedves ismerős...? Érdekes. Csak remélni tudja, hogy ennél semmi több nem bimbózik.
Hagyja, hadd meneküljenek a terasz felé, ő pedig tovább lépdel, de mielőtt az újabb vendégeket venné sorra, egy röpke érintésével jelzi Dennek, hogy várjon. Vöröslő pillantása a felszolgálót keresi, egy frissítő igazán jót tenne.*
-Zetriat, valami alkoholmenteset, kérem.
*Kedves mosolyából a szőke elfnek is jut, miközben az italára vár. Reméli, a férfi tud neki valamit adni, ha nincs más lehetőség, marad a bornál, de szívesebben mellőzné most az alkoholt. Ártana a magzat egészségének.
Ha kezében van a pohár, belekortyol, tekintete újra a termet fürkészik. Den bókjára csak oldalra pillant, öccse arcára, majd újra előre.*
-Talán kevesebbet vártál tőlem? Tökéletesen tudom, mi áll jól és mit kell egy ilyen eseményre hordani, hogy a prűd, felszíni banda ne nézzen ki. Én tudom, nem úgy, mint egyesek.
*Csak testvére hallhatja fagyos éllel elejtett szavait, miközben tekintete a vörös "ruhában" lézengő nőstényen függ. Ízléstelen és hatásvadász, láthatóan fogalma sincs, hogy egy ilyen hírű bálra mi is az öltözeti etikett. Aljanép... Szinte már sajnálja, hogy ilyen jöttmentek is bekeveredhetnek. A törpéről már nem is beszélve...*
-Tudakold meg, kik ezek, beleértve az embernőt is. De ne feledd, egy rossz pillantás...
*Karja könnyedén csúszik ki Den öleléséből, hogy még egy poharat magához ragadva meginduljon kifelé. Talán szokatlan, de kényelmesebben érzi magát a családtagok körében, így a vendégsereg hátralevő részét majd akkor köszönti, ha már van némi információja róluk. Addig is...*
-Jó estét, bácsikám. Szép munka, eddig, gyűlnek a vendégek.
*A bent magára ragasztott, kedves mosolyával üdvözli a kint strázsáló Lazzurt, felé nyújtva a felragadott kupát.*
-Minden rendben ment, biztonságban vagyunk?
*Kérdezi fejét oldalra biccentve, félig viccelődve, de némi komolyság lapul benne. Sötételf, a gyanakvás a vérében van.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 22:48:56
Üzenet elküldve: 2013-02-11 22:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Valahol nem számított másra. Valahol sejtette, vagy inkább tudta, hogy ez lesz. Udvariasság, mosolyok és burkolt - vagy kevéssé burkolt - figyelmeztetések. És persze a veszély finom, alig érezhető érzete. Kérdés, ha mindezt tudta és látta előre, akkor miért csinálja? ~ Mert más biztos nem csinálná. Más biztosra játszana. Más elmerülne a szürkeségben, a tömegben. Én pedig... én pedig azért csinálom azt, amit csinálok, mert jó vagyok benne. És mert a hosszú élet kihívások nélkül mit sem ér. ~ Filozofál kissé, miközben Moonba karolva, de voltaképp a lány által vezetve próbálnak kisomfordálni a tömegből. Vagy legalábbis elbújni valami szobor, vagy paraván vagy növény mögött, hogy legalább kedvükre kimosolyoghassák magukat.*
- Rajtam nem fog múlni.
*Feleli csendesen, majd meglassítják lépteiket, hogy ne legyenek túl feltűnőek.*
- Nincs valami zeneszalonotok? Oda beférne sok-sok hangszer. Én pedig összekapnám magam, hogy a mester szerepében tetszeleghessek.
*Mereng el derűsen, abból kiindulva, hogy aki fürge ujjakkal szerel szét zárakat és csapdákat, az bizonyára hamar megtanul bánni egy zongorával vagy csemballóval is. Hiszen a harmonikával is milyen könnyedén megtanult muzsikálni. ~ Máig nem tudom, miért nyertem el a szerencsétlen fickótól... ~ Gondolja vidáman.*
- A legtöbb hangszer ilyen. Ott van például a mandolin, milyen egyszerű, már-már mindennapi hangszer... és aki igazán tud bánni vele, az milyen szép szerenádokat tud adni.
*Feleli, ám ekkor felbukkan a ház úrnője, és minden szem rászegeződik. Ha nem feledkezne meg arról, hogy miféle eseményen van, alighanem füttyentene egyet. Így viszont csak elismerően biccent egyet. ~ Igazán szépségesek ezek a rokonvérűek, kár, hogy olyan szabály- és irányításmániások. ~ Gondolja kissé sajnálkozva. Az üdvözlő szavak után tapsolni kezd, és nagyon reméli, hogy csatlakoznak hozzá. Amikor a ház úrnője elindul körbe, hogy mindenkit személyesen is üdvözöljön, ők abbahagyják a kifelé slisszolást. És amint Xselyahra Dwirinthalen odaér hozzájuk, mélyen meghajol előtte.*
- Szép estét kívánok, Madamma! Köszönettel tartozom, hogy itt lehetek. Domerios Endirquell, szolgálatára!
*Mondja gálánsan és őszintén, majd felegyenesedik. Denawarien is kap tőle egy főhajtást, majd a kettős továbbáll a többi vendéget üdvözölni, ők pedig végre kisurranhatnak a... valahová. Oda.
De ezúttal nincs szerencséjük. Egy felszolgálóforma elf lép melléjük, tálcával a kezében. Nocsak. A szavai alapján a ház alkalmazottja lehet. Hogy emögött milyen történet lehet? ~ Érdekes... ~ Gondolja felcsillanó érdeklődéssel, miközben mosolyogva köszönti a másikat.*
- Legyen üdvözölve, Uram!!
*Mondja, és amikor megkínálják, elveszi az egyik boroskelyhet. Amíg Zetriat és Moon bemutatkoznak egymásnak, ő feltűnésmentesen a vendégeket vizsgálja, hogy kiféle-miféle népek jöttek el.
Reméli, hamarosan ki- vagy besurranhatnak valami csendesebb és nyugodtabb helyre.*
*Valahol nem számított másra. Valahol sejtette, vagy inkább tudta, hogy ez lesz. Udvariasság, mosolyok és burkolt - vagy kevéssé burkolt - figyelmeztetések. És persze a veszély finom, alig érezhető érzete. Kérdés, ha mindezt tudta és látta előre, akkor miért csinálja? ~ Mert más biztos nem csinálná. Más biztosra játszana. Más elmerülne a szürkeségben, a tömegben. Én pedig... én pedig azért csinálom azt, amit csinálok, mert jó vagyok benne. És mert a hosszú élet kihívások nélkül mit sem ér. ~ Filozofál kissé, miközben Moonba karolva, de voltaképp a lány által vezetve próbálnak kisomfordálni a tömegből. Vagy legalábbis elbújni valami szobor, vagy paraván vagy növény mögött, hogy legalább kedvükre kimosolyoghassák magukat.*
- Rajtam nem fog múlni.
*Feleli csendesen, majd meglassítják lépteiket, hogy ne legyenek túl feltűnőek.*
- Nincs valami zeneszalonotok? Oda beférne sok-sok hangszer. Én pedig összekapnám magam, hogy a mester szerepében tetszeleghessek.
*Mereng el derűsen, abból kiindulva, hogy aki fürge ujjakkal szerel szét zárakat és csapdákat, az bizonyára hamar megtanul bánni egy zongorával vagy csemballóval is. Hiszen a harmonikával is milyen könnyedén megtanult muzsikálni. ~ Máig nem tudom, miért nyertem el a szerencsétlen fickótól... ~ Gondolja vidáman.*
- A legtöbb hangszer ilyen. Ott van például a mandolin, milyen egyszerű, már-már mindennapi hangszer... és aki igazán tud bánni vele, az milyen szép szerenádokat tud adni.
*Feleli, ám ekkor felbukkan a ház úrnője, és minden szem rászegeződik. Ha nem feledkezne meg arról, hogy miféle eseményen van, alighanem füttyentene egyet. Így viszont csak elismerően biccent egyet. ~ Igazán szépségesek ezek a rokonvérűek, kár, hogy olyan szabály- és irányításmániások. ~ Gondolja kissé sajnálkozva. Az üdvözlő szavak után tapsolni kezd, és nagyon reméli, hogy csatlakoznak hozzá. Amikor a ház úrnője elindul körbe, hogy mindenkit személyesen is üdvözöljön, ők abbahagyják a kifelé slisszolást. És amint Xselyahra Dwirinthalen odaér hozzájuk, mélyen meghajol előtte.*
- Szép estét kívánok, Madamma! Köszönettel tartozom, hogy itt lehetek. Domerios Endirquell, szolgálatára!
*Mondja gálánsan és őszintén, majd felegyenesedik. Denawarien is kap tőle egy főhajtást, majd a kettős továbbáll a többi vendéget üdvözölni, ők pedig végre kisurranhatnak a... valahová. Oda.
De ezúttal nincs szerencséjük. Egy felszolgálóforma elf lép melléjük, tálcával a kezében. Nocsak. A szavai alapján a ház alkalmazottja lehet. Hogy emögött milyen történet lehet? ~ Érdekes... ~ Gondolja felcsillanó érdeklődéssel, miközben mosolyogva köszönti a másikat.*
- Legyen üdvözölve, Uram!!
*Mondja, és amikor megkínálják, elveszi az egyik boroskelyhet. Amíg Zetriat és Moon bemutatkoznak egymásnak, ő feltűnésmentesen a vendégeket vizsgálja, hogy kiféle-miféle népek jöttek el.
Reméli, hamarosan ki- vagy besurranhatnak valami csendesebb és nyugodtabb helyre.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 22:31:51
Üzenet elküldve: 2013-02-11 22:31:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Úgy néz ki talán megingatta Elwyrient magabiztosságában a vén csotrogány. Lehet... bármi lehet. Lazzur pedig amit mondott nem vonja vissza. Meg fogja keresni a hölgyet... ha itt végez.
Azzal eláll az útból és miután a páros beléptek visszaáll az ajtóba és strázsál tovább. Azon pedig csak fantazmagóriál vajon miféle lehetett ez a papnő. Sokféle sötételfet látott... ölt s szeretett már. De a világos szemek és sötét hajszín eléggé egyedi. A ruhaköltemény pedig eléggé merész... Lazzurnak titkon nagyon magas elvárásai vannak a nőkkel szemben... mondhatni már-már szenvedély szinten szereti a nők ruhakölteményeit vizsgálni. Lehet ez korral járó hóbort... lehet nem. Egy biztos nem agyalhat tovább az imént látott 'Gyöngyvirág' hajlatain tovább, mert egy ember közeledik. Egy formás nőszemély, annak ellenére pedig, hogy ember szemmel nézve nagyon formás elegáns ebben a zöldes árnyalatban a hölgy. Lazz nincs hasra esve. Átnézi, körbekerüli és elfogadva a pénzt eláll az útból, csak ennyit szól:*
-Érezze jól magát Hölgyem.
*Azzal bebocsájtja. Lazz nem néz be, mert Ő csak túl kíván lenni az estén, pedig plusz egy oka lenne várnia a belépést. Úrnője... rokona... matrónája... Sely nagyon is felkészült erre az estére. S ha a vén csataló látta volna vélhetően nem várt reakciót láttak volna tőle az este. De ez elmarad, Ő kint ácsingózik, a mellette fekvő Lazac kutyával.
Lévén most csönd van nekitámaszkodik az ajtó szélének és sisakját a közeli ablakpárkányra téve elővesz az egyik övén lévő erszényből a szárított tökmagot. Valamit enni kell. Azzal elkezdi ropogtatni a magokat. Melyeket a lépcső melletti bokor mögé szór. Feltűnés és szégyenkezés mentesen...*
*Úgy néz ki talán megingatta Elwyrient magabiztosságában a vén csotrogány. Lehet... bármi lehet. Lazzur pedig amit mondott nem vonja vissza. Meg fogja keresni a hölgyet... ha itt végez.
Azzal eláll az útból és miután a páros beléptek visszaáll az ajtóba és strázsál tovább. Azon pedig csak fantazmagóriál vajon miféle lehetett ez a papnő. Sokféle sötételfet látott... ölt s szeretett már. De a világos szemek és sötét hajszín eléggé egyedi. A ruhaköltemény pedig eléggé merész... Lazzurnak titkon nagyon magas elvárásai vannak a nőkkel szemben... mondhatni már-már szenvedély szinten szereti a nők ruhakölteményeit vizsgálni. Lehet ez korral járó hóbort... lehet nem. Egy biztos nem agyalhat tovább az imént látott 'Gyöngyvirág' hajlatain tovább, mert egy ember közeledik. Egy formás nőszemély, annak ellenére pedig, hogy ember szemmel nézve nagyon formás elegáns ebben a zöldes árnyalatban a hölgy. Lazz nincs hasra esve. Átnézi, körbekerüli és elfogadva a pénzt eláll az útból, csak ennyit szól:*
-Érezze jól magát Hölgyem.
*Azzal bebocsájtja. Lazz nem néz be, mert Ő csak túl kíván lenni az estén, pedig plusz egy oka lenne várnia a belépést. Úrnője... rokona... matrónája... Sely nagyon is felkészült erre az estére. S ha a vén csataló látta volna vélhetően nem várt reakciót láttak volna tőle az este. De ez elmarad, Ő kint ácsingózik, a mellette fekvő Lazac kutyával.
Lévén most csönd van nekitámaszkodik az ajtó szélének és sisakját a közeli ablakpárkányra téve elővesz az egyik övén lévő erszényből a szárított tökmagot. Valamit enni kell. Azzal elkezdi ropogtatni a magokat. Melyeket a lépcső melletti bokor mögé szór. Feltűnés és szégyenkezés mentesen...*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 20:44:49
Üzenet elküldve: 2013-02-11 20:44:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Dwirinthalen-bál //
* Kifele araszolnak a tömegből. Mintha mindenki kivel találkoznak arra tette volna fel az életét, hogy rá vigyázzon, nem kivétel ez alól Naty nagynénje sem bár szerencsére ő egy "érezzétek jól magatokat"-tal gyorsan útjára engedi hugocskáját.*
- Félek igazad lesz. Minél hamarabb el kell tűnni a szemük elől. *mondja kópésan majd ránt is egyet Dom kezén, hogy mozogjon már és ne a nagynénje dekoltázsa kösse le az érdeklődését.*
- A hárfát nem akarom sétáltatni, annak itt lesz a helye a pódiumon. A szobámban nem férne el, vagy ha ő igen akkor én maradok kívül az ajtón.* mondja váll rándítva, cserfesen. *Kár, hogy nem tudsz furulyázni! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen különleges hangszer az a kis fadarab. *mondja szórakozottan majd csak úgy rábólint a harmónikára bár egyáltalában nem gondolja, hogy esetleg egy-két alkalomnál többször rátenné a kezét.*
- Hogy a matróna? *kérdez rá amint a lépcső közelébe érnek majd meglepve néz fel *Ha jól látom pont most érkezik! *mutat csak épp tekintetével felfele majd csodálattal méri végig Sely ruháját, ~Egyszerűen gyönyörű...~, majd egy kissé elhúzza a száját, ~Hogy nem volt képes még legalább két percet fent maradni! Csak épp addig amíg sikerül kijutnunk a teraszra...~. Sely szavait követően Den odalép hozzá, hogy körbevezesse a vendégek na meg a családtagok között. Először valószínűleg Natyék előtt állnak meg, addig Moon várakozva néz körbe így felfedezhetii az újonnan érkező nőket és férfiakat. Tekintete csak egy-egy szemvillantásra pihen meg a vörös ruhás mélységin majd a halványzöld estélyibe öltözött nőn és már siklik is tovább a lantos emberre és a törpére. Tulajdonképpen csakis a törpe jelenlétén ütközik meg egy kevéssé, de hát ha kifizette az 50 aranyat akkor pont ugyan olyan joga van a Dwirinthalen kúriában lenni mint bármely más vendégnek.
Amint Sely és Den eléjük érnek Moon meghajol a matróna előtt.*
- Üdvözöllek Xselyahra Úrnő. Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehetek ezen a csodálatos estélyen. * tart egy rövid szünetet, épp csak egy pár pillanatnyit, hogy még mielőtt nagynénje és apja a következő vendéget menne köszönteni folytathassa *Ha megengeded szeretném bemutatni Domerios Endirquell urat, egy régi kedves ismerősömet.
* Bevárja Sely és Den távozását majd ha minden igaz akkor sikerül folytatniuk útjukat a hátsóajtó felé.*
- A friss levegő jót tesz majd. *jelenti ki ismét megerősítve pár perccel ezelőtti tervét és mint ahogy mondani szokás nőstény tervez Más végez mert ekkor meg Zetriat lép oda hozzájuk. * Üdvözöllek, köszönöm a bókot! *mondja mosolyogva a nőstényke de már a tálcán pihenő poharakat méricskéli. Van köztük nemes vörösbor, orkokat is próbára tevő sárgás pálinka és gyémántosan gyöngyöző pezsgő. Moon végül egy pohár jéghideg narancslé mellett teszi le a voksot, abból emelve le egy pohárnyit. *Ez pont megfelel a mostani forró hangulatnak.* mondj majd még hozzáteszi *Én Moonxylwery vagyok, és téged hogy hívnak?
*Igaz, hogy az elf már megismerhette a teafőzési tudományát de a nevét nem sikerült elcsippentenie a beszélgetés során.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.11 22:18:35
* Kifele araszolnak a tömegből. Mintha mindenki kivel találkoznak arra tette volna fel az életét, hogy rá vigyázzon, nem kivétel ez alól Naty nagynénje sem bár szerencsére ő egy "érezzétek jól magatokat"-tal gyorsan útjára engedi hugocskáját.*
- Félek igazad lesz. Minél hamarabb el kell tűnni a szemük elől. *mondja kópésan majd ránt is egyet Dom kezén, hogy mozogjon már és ne a nagynénje dekoltázsa kösse le az érdeklődését.*
- A hárfát nem akarom sétáltatni, annak itt lesz a helye a pódiumon. A szobámban nem férne el, vagy ha ő igen akkor én maradok kívül az ajtón.* mondja váll rándítva, cserfesen. *Kár, hogy nem tudsz furulyázni! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen különleges hangszer az a kis fadarab. *mondja szórakozottan majd csak úgy rábólint a harmónikára bár egyáltalában nem gondolja, hogy esetleg egy-két alkalomnál többször rátenné a kezét.*
- Hogy a matróna? *kérdez rá amint a lépcső közelébe érnek majd meglepve néz fel *Ha jól látom pont most érkezik! *mutat csak épp tekintetével felfele majd csodálattal méri végig Sely ruháját, ~Egyszerűen gyönyörű...~, majd egy kissé elhúzza a száját, ~Hogy nem volt képes még legalább két percet fent maradni! Csak épp addig amíg sikerül kijutnunk a teraszra...~. Sely szavait követően Den odalép hozzá, hogy körbevezesse a vendégek na meg a családtagok között. Először valószínűleg Natyék előtt állnak meg, addig Moon várakozva néz körbe így felfedezhetii az újonnan érkező nőket és férfiakat. Tekintete csak egy-egy szemvillantásra pihen meg a vörös ruhás mélységin majd a halványzöld estélyibe öltözött nőn és már siklik is tovább a lantos emberre és a törpére. Tulajdonképpen csakis a törpe jelenlétén ütközik meg egy kevéssé, de hát ha kifizette az 50 aranyat akkor pont ugyan olyan joga van a Dwirinthalen kúriában lenni mint bármely más vendégnek.
Amint Sely és Den eléjük érnek Moon meghajol a matróna előtt.*
- Üdvözöllek Xselyahra Úrnő. Szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehetek ezen a csodálatos estélyen. * tart egy rövid szünetet, épp csak egy pár pillanatnyit, hogy még mielőtt nagynénje és apja a következő vendéget menne köszönteni folytathassa *Ha megengeded szeretném bemutatni Domerios Endirquell urat, egy régi kedves ismerősömet.
* Bevárja Sely és Den távozását majd ha minden igaz akkor sikerül folytatniuk útjukat a hátsóajtó felé.*
- A friss levegő jót tesz majd. *jelenti ki ismét megerősítve pár perccel ezelőtti tervét és mint ahogy mondani szokás nőstény tervez Más végez mert ekkor meg Zetriat lép oda hozzájuk. * Üdvözöllek, köszönöm a bókot! *mondja mosolyogva a nőstényke de már a tálcán pihenő poharakat méricskéli. Van köztük nemes vörösbor, orkokat is próbára tevő sárgás pálinka és gyémántosan gyöngyöző pezsgő. Moon végül egy pohár jéghideg narancslé mellett teszi le a voksot, abból emelve le egy pohárnyit. *Ez pont megfelel a mostani forró hangulatnak.* mondj majd még hozzáteszi *Én Moonxylwery vagyok, és téged hogy hívnak?
*Igaz, hogy az elf már megismerhette a teafőzési tudományát de a nevét nem sikerült elcsippentenie a beszélgetés során.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.11 22:18:35
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 16:12:12
Üzenet elküldve: 2013-02-11 16:12:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
-Ahogy gondolod.*Sóhajt egyet, mert hiába tartozik a családhoz, mert kevesebbet ér a szava mint bárki másnál. Érzékeli a közelebb kerülő felsőtestet, így lopott, elégedett pillantást zsebelhet be a dekoltázsa és öltözéke miatt.
~Csodás és vérforraló.~Naty közelében a biológiája mindig elszabadul, és ez esetben sincs másképp. Mellette álló az igazi nő, aki maga a tűz és ő az olaj. Teljesen mindegy, hogy melyik van a másik közelében, mert rögtön vibrálni kezd körülöttük a levegő. Gyorsan elszakad a keblek látványától és a lány tüzes íriszeitől. Észreveszi a közeledő matrónát, aki rangjához illő magatartással viselkedik. Ehhez még hozzátartozik, hogy az öltözéke van olyan gyönyörű mint Naty-é, s alakja valami szemet gyönyörködtető látvány. Egy kis időre látszik rajta, hogy megfogta Sely egy pillanatra, azonban az agyában cikázó gondolatok sokasága és az emlék az esküjükről bizony megtöri a varázst.
~Szép, azonban én hozzá tartozom.~Üdvözli Sely-t egy finom meghajlással a maga módján, aztán a kérdésre lesz figyelmes.*
-Küzdöttem az életemért, egy kis hajózás a nyílt tengeren, egy kaland a többi között.* Az utolsó résznél fel sem tűnik, hogy a nő füléhez hajol és érzékien beszél, hogy borzolja vele lelkének édes mélységeit.*
-Egy kaland, mely hajtja a vért az ereimben és van olyan is, ami lángba borít.*Sóhajt egy nagyot, hogy meleg fuvallat borzolja Naty nyakát.*
-Te szebb vagy és mindig az leszel számomra.*A vére ekkor már egy vulkán erejével tombol, és erős akaratát teszi próbára, hogy ne tegyen olyat amivel lebuktatná magát és a szeretett nőt. Végül a távolodás mellett dönt, így a következőképpen búcsúzik.*
-Még találkozunk.*Ellép tőle, hogy minél távolabb kerüljön és lehűtse a vérét.
~Francba az egésszel.~Szíve szerint más tett volna, ám az igen nagy felháborodást okozna a Családban.*
-Ahogy gondolod.*Sóhajt egyet, mert hiába tartozik a családhoz, mert kevesebbet ér a szava mint bárki másnál. Érzékeli a közelebb kerülő felsőtestet, így lopott, elégedett pillantást zsebelhet be a dekoltázsa és öltözéke miatt.
~Csodás és vérforraló.~Naty közelében a biológiája mindig elszabadul, és ez esetben sincs másképp. Mellette álló az igazi nő, aki maga a tűz és ő az olaj. Teljesen mindegy, hogy melyik van a másik közelében, mert rögtön vibrálni kezd körülöttük a levegő. Gyorsan elszakad a keblek látványától és a lány tüzes íriszeitől. Észreveszi a közeledő matrónát, aki rangjához illő magatartással viselkedik. Ehhez még hozzátartozik, hogy az öltözéke van olyan gyönyörű mint Naty-é, s alakja valami szemet gyönyörködtető látvány. Egy kis időre látszik rajta, hogy megfogta Sely egy pillanatra, azonban az agyában cikázó gondolatok sokasága és az emlék az esküjükről bizony megtöri a varázst.
~Szép, azonban én hozzá tartozom.~Üdvözli Sely-t egy finom meghajlással a maga módján, aztán a kérdésre lesz figyelmes.*
-Küzdöttem az életemért, egy kis hajózás a nyílt tengeren, egy kaland a többi között.* Az utolsó résznél fel sem tűnik, hogy a nő füléhez hajol és érzékien beszél, hogy borzolja vele lelkének édes mélységeit.*
-Egy kaland, mely hajtja a vért az ereimben és van olyan is, ami lángba borít.*Sóhajt egy nagyot, hogy meleg fuvallat borzolja Naty nyakát.*
-Te szebb vagy és mindig az leszel számomra.*A vére ekkor már egy vulkán erejével tombol, és erős akaratát teszi próbára, hogy ne tegyen olyat amivel lebuktatná magát és a szeretett nőt. Végül a távolodás mellett dönt, így a következőképpen búcsúzik.*
-Még találkozunk.*Ellép tőle, hogy minél távolabb kerüljön és lehűtse a vérét.
~Francba az egésszel.~Szíve szerint más tett volna, ám az igen nagy felháborodást okozna a Családban.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 15:07:59
Üzenet elküldve: 2013-02-11 15:07:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Igazándiból nem tudja mi is a dolga, e jeles estén, nem tájékoztatta senki. Denawarient pedig inkább nem zaklatja ilyen apróságokkal, valaki majd csak megmondja mit kellene tennie. Addig is pedig vár, az érkezőket szemügyre véve, és a művész úr által kreált dallamokat hallgatja. Lassan szállingóznak a vendégek az ajtón befelé, miután Lazzurnak átadták a belépődíjat. "Ahogy gondoltam, elég sokan fognak megjelenni. Az emberek szeretik az ilyesfajta mulatságokat." A falnak támaszkodva figyeli az események alakulását, nem ő az egyetlen elf a kúriába. Fajtársa éppen a fiatal mélységivel társalog, úgy tűnik jól ismerik egymást. Domerios öltözéke arról árulkodik, hogy a felsőbb rétegekből való. Egy ideig még biztosan vizsgálgatná a hegyes fülűt, de megzavarják. Az egyik szolgáló kezében egy italokkal telített tálcával. Se szó se beszéd békésen álldogál Zetriat kezébe nyomja, majd elsétál. Amilyen gyorsan jött, oly gyorsan el is tűnt. "Ez most komoly?" A tálcát bámulva próbálja felfogni a történteket. "Szóval én lennék az egyik pincér. Mozgalmas éjszakám lesz." Nem habozik tovább, nem a semmit tevésért fizetik, bár nem is az italok kihordásáért... de ez most lényegtelen, rá bízták ezt a feladatot, meg kell tennie. A tálcával ügyesen szlalomozik a népek között, néha elé kerül néhány váratlan akadály, de egy ügyes mozdulattal elkerüli azt. Még a végén rájön, hogy vérbeli pincér. A tálcán álló poharakban sokféle ital található, egy párba bort töltöttek, de a kisebb méretű pohárkákban pálinkát is találhat a fogyasztó. A házigazda nem fukarkodott a szeszes italokkal, több helyről hozatták őket. Egy pár helyi specialitást is megízlelhetnek a vendégek, de akár messzi észak italaival is leöblíthetik a finomságokat. A fiatalabb korosztályról sem feledkeztek meg, különböző gyümölcslevek is találhatók a választék között. Ha bárki megkívánná e ínyencségeket, nyugodtan leszólíthatja, az újonnan kinevezett pincért. Zet a bálteremet járva, újra megpillantja Moont, és a nyurga elfet.*
-Üdvözletem, Kisasszony! Nagyon csinos ma ebben a ruhában.
*A lányka előtt meghajol, és Domnak is biccent.*
-Üdvözlöm magát is Uram!
*Nem akar most személyeskedni a férfival, de ha nem épp a munkáját végezné másképpen üdvözölné.*
-Hölgyem, gondoltam meghálálom kedvességét, és most én kínálom meg Önt valami szomjoltóval.
*Egy alig észrevehető enyhe mosoly tűnik fel arcán, de hamar semmivé is lesz, a gyermekek mindig jó érzésekkel töltik el. Domnak is felajánlja a lehetőséget torka leöblítésére, majd újra a lányhoz szól.*
-És ha már itt vagyunk, megosztaná velem a nevét? Hisz nem árthat, ha ismerjük egymást.
*Ha megkapta a választ, ő is elárulja saját nevét, majd ott hagyja őket, had folytassák a társalgást. Ekkor tűnik fel a lépcsőn nesztelenül, egyszerű kecsességgel a matróna hófehér ruhájába burkolózva. Tökéletesen kiemeli idomait, de mégis eltakarja azt mit szükséges. Gyönyörű látvány, sok hölgy biztosan irigykedve figyeli, most Xselyahrát. Még Zetet is elbűvöli a látvány, szépsége az ő Eljével vetekszik. De számára mégis kedvese lesz a legszebb, ebben a pillanatban is ő lebeg lelki szemei előtt. Nagyon szeretné már újra látni, és a kezei közt tartani.*
*Igazándiból nem tudja mi is a dolga, e jeles estén, nem tájékoztatta senki. Denawarient pedig inkább nem zaklatja ilyen apróságokkal, valaki majd csak megmondja mit kellene tennie. Addig is pedig vár, az érkezőket szemügyre véve, és a művész úr által kreált dallamokat hallgatja. Lassan szállingóznak a vendégek az ajtón befelé, miután Lazzurnak átadták a belépődíjat. "Ahogy gondoltam, elég sokan fognak megjelenni. Az emberek szeretik az ilyesfajta mulatságokat." A falnak támaszkodva figyeli az események alakulását, nem ő az egyetlen elf a kúriába. Fajtársa éppen a fiatal mélységivel társalog, úgy tűnik jól ismerik egymást. Domerios öltözéke arról árulkodik, hogy a felsőbb rétegekből való. Egy ideig még biztosan vizsgálgatná a hegyes fülűt, de megzavarják. Az egyik szolgáló kezében egy italokkal telített tálcával. Se szó se beszéd békésen álldogál Zetriat kezébe nyomja, majd elsétál. Amilyen gyorsan jött, oly gyorsan el is tűnt. "Ez most komoly?" A tálcát bámulva próbálja felfogni a történteket. "Szóval én lennék az egyik pincér. Mozgalmas éjszakám lesz." Nem habozik tovább, nem a semmit tevésért fizetik, bár nem is az italok kihordásáért... de ez most lényegtelen, rá bízták ezt a feladatot, meg kell tennie. A tálcával ügyesen szlalomozik a népek között, néha elé kerül néhány váratlan akadály, de egy ügyes mozdulattal elkerüli azt. Még a végén rájön, hogy vérbeli pincér. A tálcán álló poharakban sokféle ital található, egy párba bort töltöttek, de a kisebb méretű pohárkákban pálinkát is találhat a fogyasztó. A házigazda nem fukarkodott a szeszes italokkal, több helyről hozatták őket. Egy pár helyi specialitást is megízlelhetnek a vendégek, de akár messzi észak italaival is leöblíthetik a finomságokat. A fiatalabb korosztályról sem feledkeztek meg, különböző gyümölcslevek is találhatók a választék között. Ha bárki megkívánná e ínyencségeket, nyugodtan leszólíthatja, az újonnan kinevezett pincért. Zet a bálteremet járva, újra megpillantja Moont, és a nyurga elfet.*
-Üdvözletem, Kisasszony! Nagyon csinos ma ebben a ruhában.
*A lányka előtt meghajol, és Domnak is biccent.*
-Üdvözlöm magát is Uram!
*Nem akar most személyeskedni a férfival, de ha nem épp a munkáját végezné másképpen üdvözölné.*
-Hölgyem, gondoltam meghálálom kedvességét, és most én kínálom meg Önt valami szomjoltóval.
*Egy alig észrevehető enyhe mosoly tűnik fel arcán, de hamar semmivé is lesz, a gyermekek mindig jó érzésekkel töltik el. Domnak is felajánlja a lehetőséget torka leöblítésére, majd újra a lányhoz szól.*
-És ha már itt vagyunk, megosztaná velem a nevét? Hisz nem árthat, ha ismerjük egymást.
*Ha megkapta a választ, ő is elárulja saját nevét, majd ott hagyja őket, had folytassák a társalgást. Ekkor tűnik fel a lépcsőn nesztelenül, egyszerű kecsességgel a matróna hófehér ruhájába burkolózva. Tökéletesen kiemeli idomait, de mégis eltakarja azt mit szükséges. Gyönyörű látvány, sok hölgy biztosan irigykedve figyeli, most Xselyahrát. Még Zetet is elbűvöli a látvány, szépsége az ő Eljével vetekszik. De számára mégis kedvese lesz a legszebb, ebben a pillanatban is ő lebeg lelki szemei előtt. Nagyon szeretné már újra látni, és a kezei közt tartani.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 13:01:46
Üzenet elküldve: 2013-02-11 13:01:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Szívét melengeti a bók, amit Domeriostól kapott, így mosolyogva meglapogatja hátát s fejbiccentéssel tovább áll, hiszen nem szeretné megzavarni a fiatalokat jelenlétével, bár az óvó tekintettől egyik sem szabadulhat. Mikor megszólítja Ilztdart nem is vette észre, hogy a gondolataival van elfoglalva, így megzavarja őt. Hümmög egyet.*
-Kérdezzem Denawarient? Nos, rendben van, de csak később keresem fel.
*Közelebb lép hozzá s felsőtesttel közel hajol hozzá, egyenesen a füléhez, hogy a következőket csak ő hallja.*
- Nagyon szépen köszönöm a dicséretet, te is nagyon elegáns vagy ma este. Igazán dekoratív és tetszetős.
*Elégedett mosoly mi arcára ül, s tekintetében már is ott lapul a csábító tűz, mi égetésre készül, minek nem tudnak ellenállni. Sóhajt egy kisebbet s már indulna is felkeresni a matróna öccsét, mikor a lépcső tetején megjelenik a kecses léptekkel vonul lefelé. Kikerekedik a szeme a látványától, egyszerűen káprázatos a megjelenése.*
~Micsoda kisugárzás, micsoda gyönyör. Szinte eltörpül a szépségem mellette, labdába se tudnék rúgni. Ohhh, hogy mennyire irigy vagyok rá, mindenki őt figyeli nyálcsorgatva. Hjaj! Hiszen megérdemli! Annyira csodálom s persze nagyon szeretem a drága matrónám!~
*Miután megállt az utolsó előtti lépcsőfokon kissé arrébb húzódik, hogy mindenki jól láthassa, de mégis védelmezve őt. Meghajolva köszönti Xselyahra-t s csendben hallgatja a köszöntőjét.*
~Kimértség, kellem, hűvösség. Zene füleimnek a hangja.~
*Közben megérkezik Denawarien is, kit odaenged a nővéréhez. Bár gondolataiban ott játszik az elmúlt éjszaka, mégsem vetül ki arcára a buja képzelgés. Visszafordul Ilztdar-hoz, kihez szintén köze van. Oh ezek a hazugságokba mártott szívek, sokszor kell még bűnhődniük gazdájuk féktelensége miatt.*
- No és mondd csak kedves rokon, merre jártál? Nem láttalak az elmúlt hetekben.
*Általánosságba érdeklődik, nem gondol semmi rosszra, hiszen amíg nem volt itthon bizony maga követett el vétkeket Volaryonnal és a matróna öccsével, Denawariennel. Ám ezeket esze ágában sincs kifecsegni.*
~Még csak azt kéne, hogy minden napvilágra kerüljön. Hogy is ne! Amiről nem tudnak az nem fáj!~
*Szívét melengeti a bók, amit Domeriostól kapott, így mosolyogva meglapogatja hátát s fejbiccentéssel tovább áll, hiszen nem szeretné megzavarni a fiatalokat jelenlétével, bár az óvó tekintettől egyik sem szabadulhat. Mikor megszólítja Ilztdart nem is vette észre, hogy a gondolataival van elfoglalva, így megzavarja őt. Hümmög egyet.*
-Kérdezzem Denawarient? Nos, rendben van, de csak később keresem fel.
*Közelebb lép hozzá s felsőtesttel közel hajol hozzá, egyenesen a füléhez, hogy a következőket csak ő hallja.*
- Nagyon szépen köszönöm a dicséretet, te is nagyon elegáns vagy ma este. Igazán dekoratív és tetszetős.
*Elégedett mosoly mi arcára ül, s tekintetében már is ott lapul a csábító tűz, mi égetésre készül, minek nem tudnak ellenállni. Sóhajt egy kisebbet s már indulna is felkeresni a matróna öccsét, mikor a lépcső tetején megjelenik a kecses léptekkel vonul lefelé. Kikerekedik a szeme a látványától, egyszerűen káprázatos a megjelenése.*
~Micsoda kisugárzás, micsoda gyönyör. Szinte eltörpül a szépségem mellette, labdába se tudnék rúgni. Ohhh, hogy mennyire irigy vagyok rá, mindenki őt figyeli nyálcsorgatva. Hjaj! Hiszen megérdemli! Annyira csodálom s persze nagyon szeretem a drága matrónám!~
*Miután megállt az utolsó előtti lépcsőfokon kissé arrébb húzódik, hogy mindenki jól láthassa, de mégis védelmezve őt. Meghajolva köszönti Xselyahra-t s csendben hallgatja a köszöntőjét.*
~Kimértség, kellem, hűvösség. Zene füleimnek a hangja.~
*Közben megérkezik Denawarien is, kit odaenged a nővéréhez. Bár gondolataiban ott játszik az elmúlt éjszaka, mégsem vetül ki arcára a buja képzelgés. Visszafordul Ilztdar-hoz, kihez szintén köze van. Oh ezek a hazugságokba mártott szívek, sokszor kell még bűnhődniük gazdájuk féktelensége miatt.*
- No és mondd csak kedves rokon, merre jártál? Nem láttalak az elmúlt hetekben.
*Általánosságba érdeklődik, nem gondol semmi rosszra, hiszen amíg nem volt itthon bizony maga követett el vétkeket Volaryonnal és a matróna öccsével, Denawariennel. Ám ezeket esze ágában sincs kifecsegni.*
~Még csak azt kéne, hogy minden napvilágra kerüljön. Hogy is ne! Amiről nem tudnak az nem fáj!~
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-11 03:08:15
Üzenet elküldve: 2013-02-11 03:08:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Úgy néz ki, Elwynek sikerült öltözetével átesnie a ló túloldalára. Nem elég, hogy vonzó jelenség benne, még túlságosan fel is hívja magára a figyelmet. Erről tanúskodik az őr viselkedése, és most az ismeretlen (de minden bizonnyal családtag) hím pillantása is, mely oly gyakran tér vissza Elwy alakjára.*
-Uram...*biccent kimérten, hűvös udvariassággal, ugyanakkor mosollyal az arcán.
Hová sietne? Elvégre ráér ismerkedni mindenkivel, na meg csak semmi kapkodás. Előtte az egész éjszaka... "Aztán a Halál marad csak, meg persze a vér szaga..." fűzi a gondolatmenet közbe énekelve Vyra. Elwy kis híján utánaénekli a dallamot. Ismeri, hát persze, hogy is ne ismerné... Lenti dal.
Lassú léptekkel indul el, hogy körbejárja a báltermet, minden kiugrási lehetőséget szemrevételezve, mintha csak álmélkodna annak pompázatosságán. Ugyanakkor magában mélyen megveti az ilyesmit. Ami nem célratörően egyszerű, az őt nem hatja meg. Ekkor kapja fel a fejét a lépcső tetejéről egyenest lefelé haladó fehér ruhás nőre. "Ó nézd, ő nyilván a helyi főszemét..." hallja Vyra őrült kacarászását a fejében, mire arcán szélesedik a mosoly. Valóban. Nyilvánvalóan a mátriárkával van szerencséje találkozni. Alaposan végigméri az illetőt, a szemei kapásból megakadnak a vonalai rendszertelenségén. "Hát jobban is odafigyelhetne magára." summázza Vyra mindkettejük véleményét. A tartása ugyan nemes, de épp úgy fest, mint egy töltött galamb. Elwynek legalábbis ez az első ami eszébe jut róla. Na persze vele szemben aztán főleg tisztelettudó lesz, és lehazudja az eget is, ahogy mindenki más. Ó asszonyom, elbűvölően fest ma... Hogyne asszonyom, de engedje megjegyeznem, hogy ez a darab különösen jól áll Önnek...
Elwynek vihoghatnékja támad az egész felhajtástól, de ezt nem engedi az arcára is kiülni. Inkább kissé háttérbe húzódva figyeli a nő és a mellette haladó hím párosának minden mozdulatát. Természetesen tudatában van, hogy a kislány, aki a későbbiekben a célpontja lesz itt van a közelében, látta is, de semmiképp sem akarja felhívni a figyelmét arra, hogy ő van tényleges veszélyben. Egy-egy kósza pillantás bármikor lebuktathatná, ezt megtanulta már régen. Most azonban nem hibázhat.*
*Úgy néz ki, Elwynek sikerült öltözetével átesnie a ló túloldalára. Nem elég, hogy vonzó jelenség benne, még túlságosan fel is hívja magára a figyelmet. Erről tanúskodik az őr viselkedése, és most az ismeretlen (de minden bizonnyal családtag) hím pillantása is, mely oly gyakran tér vissza Elwy alakjára.*
-Uram...*biccent kimérten, hűvös udvariassággal, ugyanakkor mosollyal az arcán.
Hová sietne? Elvégre ráér ismerkedni mindenkivel, na meg csak semmi kapkodás. Előtte az egész éjszaka... "Aztán a Halál marad csak, meg persze a vér szaga..." fűzi a gondolatmenet közbe énekelve Vyra. Elwy kis híján utánaénekli a dallamot. Ismeri, hát persze, hogy is ne ismerné... Lenti dal.
Lassú léptekkel indul el, hogy körbejárja a báltermet, minden kiugrási lehetőséget szemrevételezve, mintha csak álmélkodna annak pompázatosságán. Ugyanakkor magában mélyen megveti az ilyesmit. Ami nem célratörően egyszerű, az őt nem hatja meg. Ekkor kapja fel a fejét a lépcső tetejéről egyenest lefelé haladó fehér ruhás nőre. "Ó nézd, ő nyilván a helyi főszemét..." hallja Vyra őrült kacarászását a fejében, mire arcán szélesedik a mosoly. Valóban. Nyilvánvalóan a mátriárkával van szerencséje találkozni. Alaposan végigméri az illetőt, a szemei kapásból megakadnak a vonalai rendszertelenségén. "Hát jobban is odafigyelhetne magára." summázza Vyra mindkettejük véleményét. A tartása ugyan nemes, de épp úgy fest, mint egy töltött galamb. Elwynek legalábbis ez az első ami eszébe jut róla. Na persze vele szemben aztán főleg tisztelettudó lesz, és lehazudja az eget is, ahogy mindenki más. Ó asszonyom, elbűvölően fest ma... Hogyne asszonyom, de engedje megjegyeznem, hogy ez a darab különösen jól áll Önnek...
Elwynek vihoghatnékja támad az egész felhajtástól, de ezt nem engedi az arcára is kiülni. Inkább kissé háttérbe húzódva figyeli a nő és a mellette haladó hím párosának minden mozdulatát. Természetesen tudatában van, hogy a kislány, aki a későbbiekben a célpontja lesz itt van a közelében, látta is, de semmiképp sem akarja felhívni a figyelmét arra, hogy ő van tényleges veszélyben. Egy-egy kósza pillantás bármikor lebuktathatná, ezt megtanulta már régen. Most azonban nem hibázhat.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:54:32
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:54:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Dwirinthalen-bál//
*Sötétbarna, majdnem fekete köpenye alatt, szakítva saját hagyományaival, ezúttal nem világos színű holmit hord, hanem zöldet. Olyan halvány, mégis erőteljesen zöldet, amilyen a friss fűszálak saját színezete is. Egy hosszabb tunikáról van szó, melyet derekánál széles fonott aranyszínű öv díszít. A holmi ujjatlan, vállban kissé húzott, az ehhez használt szalagok színén szintén visszaköszön az arany szín. Ehhez fekete, térdig érő szárú csizmát húzott.
Gyalogosan érkezik, nem igazán ügyelve lépései gyorsaságára vagy hosszára. Ugyan Lartennel indult útnak, de a sétaút végére érve már nem igazán figyelte, tartja-e a férfi a lépést. Csak a kúria kapujához érve áll neki fülelni és szeme sarkából figyelni, észreveszi-e a másikat. Ekkor meg is ereszt egy mosolyt felé, majd ugyanígy az őrségnek is. Pillanatokon belül elő is teremti a bőrerszényt, benne az előre kiszámolt 50 arannyal, melyet átnyújt Ser Lazzur Dwirinthalen-nek.
Egyelőre csak saját belépésének ellenértékét fizeti ki, mellé továbbra is mosolyog. Ha bebocsátást nyer, és Larten nem akar minden áron továbbra is a nyakába lihegni, az első dolga lesz körülnézni, hogy kivel érdemes szóba elegyednie.*
*Sötétbarna, majdnem fekete köpenye alatt, szakítva saját hagyományaival, ezúttal nem világos színű holmit hord, hanem zöldet. Olyan halvány, mégis erőteljesen zöldet, amilyen a friss fűszálak saját színezete is. Egy hosszabb tunikáról van szó, melyet derekánál széles fonott aranyszínű öv díszít. A holmi ujjatlan, vállban kissé húzott, az ehhez használt szalagok színén szintén visszaköszön az arany szín. Ehhez fekete, térdig érő szárú csizmát húzott.
Gyalogosan érkezik, nem igazán ügyelve lépései gyorsaságára vagy hosszára. Ugyan Lartennel indult útnak, de a sétaút végére érve már nem igazán figyelte, tartja-e a férfi a lépést. Csak a kúria kapujához érve áll neki fülelni és szeme sarkából figyelni, észreveszi-e a másikat. Ekkor meg is ereszt egy mosolyt felé, majd ugyanígy az őrségnek is. Pillanatokon belül elő is teremti a bőrerszényt, benne az előre kiszámolt 50 arannyal, melyet átnyújt Ser Lazzur Dwirinthalen-nek.
Egyelőre csak saját belépésének ellenértékét fizeti ki, mellé továbbra is mosolyog. Ha bebocsátást nyer, és Larten nem akar minden áron továbbra is a nyakába lihegni, az első dolga lesz körülnézni, hogy kivel érdemes szóba elegyednie.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:39:32
Üzenet elküldve: 2013-02-10 22:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Lazz kedves szavaira Moon felé csak mosolyog. Furcsa, de valahogy bízik benne, hogy bácsikája nem tenne olyat, amit ő. A vér sokat számít, ám van, mikor a határ elmosódik. S hasonló gondolatok fordulnak meg fejében, mint a páncélosnak. Ő sem dicsérte igazán lányát eddig. Pedig talán pont kéne, hiszen Sely folyton bókokat kap tőle, hol csak lehet, Naty pedig mikor kettesben vannak...
Dom a szavak után végül mégis átadja a pénzt, egyenesen az ő markába. Elmosolyodik és lassan biccent. Micsoda hazugság! A fenéket áldoz ő másokra. Hacsak Sely nem parancsolja úgy. Abban az esetben a kért összeget rögvest eljuttatja a megfelelő személyekhez, hogy jobb sorsuk legyen a szegényeknek
Tekintetét nem kerüli el, miként Ilztdar köszönti lányát és az elfet. Rögvest látszik, hogy már találkoztak. Miért ő marad le mindenről? Még szerencse, hogy esetünkben helyzetét könnyíti a hazai terep, így pedig az elf jócskán gondban lesz, ha túl messzire merészkedik. Fiatalság, bolondság, persze... Ám az ő lányát nem fogja holmi felszíni fajzat elvarázsolni. Az ő vére csakis egy másik tiszta, sötételffel lehet.
Lányával találkozik tekintetük, ekkor picit enyhül, nem oly szigorú már. Inkább az elfet méregeti, míg nem hallja ismét, hogy érkezik valaki. Rögvest ketten is. Ám Lazzur gyanakvása nem rest felütni a fejét. Helyes, hiszen más sötételf csakis veszélyes lehet. Sőt, még ő is az. Mindenkire, aki csak bent van. Őrült rohammal képes lenne lemészárolni még saját vérét is. Szerencsére, erre nem szokott alkalma lenni, mindig sikerül elfojtani vérengző vágyait, bár Sely utasítása okán ezt igencsak nehéz...
Végül betér a sötételf nő, igencsak kihívó ruházatában. Rövid, hasított, kivágott... A vörös pedig csak vonzóbbá teszi. Így hiába a fekete haj, hiába a világosabb bőr, s a fehéren izzó szemek, vonzó teremtés. Nem úgy a törpe, de lévén férfiból vannak mindketten, érthető, hogy számára érdektelen a mélynövésű.*
- Árnyak óvják, kisasszony! Törp uram...
*Biccent kettejüknek.*
- Kérem, érezzék jól magukat!
*Kívánalma után már csak tekintete függ a nőn, kéklő szempárja tüzében érezheti magát. Ében ujjaival ismét beletúr kéklő tincsei közé, majd tovább lép, arcán végig mosollyal. Ám tekintete még gyakran fordul a nőstény irányába. Igencsak kívánatos darab...
A törpe felé csak ritkán tekint, nem ég Denawarien-ben a mélység másik lakói iránt a gyűlölet, legalábbis nem oly erősen. Minden lény iránt utálatot érez, aki nem rokona. Még saját faját is megveti, a nőket is... Zsarnok szuka mind, de az ágyban... Felettébb felemelő egy olyan nőstény, ki tapasztalatát a mélyben szerezte.
Dom felé pislog párszor, hogy méregesse, mit is művel az ő Moon-jával. Ám látja, csupán társalognak, viszont valami más tereli onnan figyelmét. Bizony megjelenik a lépcsőn Ő!
Léptei szaporán vezetik a lépcső aljába, hogy fogadhassa nővérét, amint szólt a jelenlévőkhöz. Addig tekintete alaposan végigjárja. Nem kerüli el figyelmét a ruha fedte idomok változása, ám az okot nem tudhatja. Pedig igencsak meglepődne...
Végül, mikor röpke beszédének utózöngéje is tovaszáll, Den már ott is van, hogy az utolsó lépcsőfokokról lesegítse testvérét. És nem is engedi kezét, saját karjába fűzi, hogy jó testőrként közel maradva tudja a vendégek felé vezetni.*
- Jól nézel ki, nővérem. Kimondottan jól áll ez a ruha.
*Oda sem néz, a vendégeket figyeli, ám ajkain mosoly, hangja pedig kedves csengésű. Kimondottan kellemes hangzattal beszél.*
- Ő ott Louis Archel úr, a zenészünk. Szakmájának egyik nagy szakértője, kiváló zenész.
*Int enyhén fejével a kis pódiumon lévő férfi felé. Majd pillantása keresi a másik sötételfet. Azt az ismeretlen nőstényt, a kihívó, vörös ruhában. Fontos lesz felhívni rá figyelmét, ám előbb igyekszik a rokonokhoz is odavezeti testvérét, lévén pásztázó pillantása alól senki nem térhet ki. Pontosan tudja Moon és Dom helyzetét, Ilz és Naty sem kivétel, ahogy furcsa mód Lazzur sem. A törpe ugyan nem élvezheti úgy, mint érkezésekor társát képező nőstény, figyelme inkább őt tiszteli. Éppen csak most nem. Inkább folyton mozog, hogy Sely ne vehesse észre, ha netalán mégis elidőzne esetleg a kuzin, vagy a vörös ruhás nő idomain. Bár, nővére sem panaszkodhat, kap is egy lopott pillantást ebből a közelségből.*
*Lazz kedves szavaira Moon felé csak mosolyog. Furcsa, de valahogy bízik benne, hogy bácsikája nem tenne olyat, amit ő. A vér sokat számít, ám van, mikor a határ elmosódik. S hasonló gondolatok fordulnak meg fejében, mint a páncélosnak. Ő sem dicsérte igazán lányát eddig. Pedig talán pont kéne, hiszen Sely folyton bókokat kap tőle, hol csak lehet, Naty pedig mikor kettesben vannak...
Dom a szavak után végül mégis átadja a pénzt, egyenesen az ő markába. Elmosolyodik és lassan biccent. Micsoda hazugság! A fenéket áldoz ő másokra. Hacsak Sely nem parancsolja úgy. Abban az esetben a kért összeget rögvest eljuttatja a megfelelő személyekhez, hogy jobb sorsuk legyen a szegényeknek
Tekintetét nem kerüli el, miként Ilztdar köszönti lányát és az elfet. Rögvest látszik, hogy már találkoztak. Miért ő marad le mindenről? Még szerencse, hogy esetünkben helyzetét könnyíti a hazai terep, így pedig az elf jócskán gondban lesz, ha túl messzire merészkedik. Fiatalság, bolondság, persze... Ám az ő lányát nem fogja holmi felszíni fajzat elvarázsolni. Az ő vére csakis egy másik tiszta, sötételffel lehet.
Lányával találkozik tekintetük, ekkor picit enyhül, nem oly szigorú már. Inkább az elfet méregeti, míg nem hallja ismét, hogy érkezik valaki. Rögvest ketten is. Ám Lazzur gyanakvása nem rest felütni a fejét. Helyes, hiszen más sötételf csakis veszélyes lehet. Sőt, még ő is az. Mindenkire, aki csak bent van. Őrült rohammal képes lenne lemészárolni még saját vérét is. Szerencsére, erre nem szokott alkalma lenni, mindig sikerül elfojtani vérengző vágyait, bár Sely utasítása okán ezt igencsak nehéz...
Végül betér a sötételf nő, igencsak kihívó ruházatában. Rövid, hasított, kivágott... A vörös pedig csak vonzóbbá teszi. Így hiába a fekete haj, hiába a világosabb bőr, s a fehéren izzó szemek, vonzó teremtés. Nem úgy a törpe, de lévén férfiból vannak mindketten, érthető, hogy számára érdektelen a mélynövésű.*
- Árnyak óvják, kisasszony! Törp uram...
*Biccent kettejüknek.*
- Kérem, érezzék jól magukat!
*Kívánalma után már csak tekintete függ a nőn, kéklő szempárja tüzében érezheti magát. Ében ujjaival ismét beletúr kéklő tincsei közé, majd tovább lép, arcán végig mosollyal. Ám tekintete még gyakran fordul a nőstény irányába. Igencsak kívánatos darab...
A törpe felé csak ritkán tekint, nem ég Denawarien-ben a mélység másik lakói iránt a gyűlölet, legalábbis nem oly erősen. Minden lény iránt utálatot érez, aki nem rokona. Még saját faját is megveti, a nőket is... Zsarnok szuka mind, de az ágyban... Felettébb felemelő egy olyan nőstény, ki tapasztalatát a mélyben szerezte.
Dom felé pislog párszor, hogy méregesse, mit is művel az ő Moon-jával. Ám látja, csupán társalognak, viszont valami más tereli onnan figyelmét. Bizony megjelenik a lépcsőn Ő!
Léptei szaporán vezetik a lépcső aljába, hogy fogadhassa nővérét, amint szólt a jelenlévőkhöz. Addig tekintete alaposan végigjárja. Nem kerüli el figyelmét a ruha fedte idomok változása, ám az okot nem tudhatja. Pedig igencsak meglepődne...
Végül, mikor röpke beszédének utózöngéje is tovaszáll, Den már ott is van, hogy az utolsó lépcsőfokokról lesegítse testvérét. És nem is engedi kezét, saját karjába fűzi, hogy jó testőrként közel maradva tudja a vendégek felé vezetni.*
- Jól nézel ki, nővérem. Kimondottan jól áll ez a ruha.
*Oda sem néz, a vendégeket figyeli, ám ajkain mosoly, hangja pedig kedves csengésű. Kimondottan kellemes hangzattal beszél.*
- Ő ott Louis Archel úr, a zenészünk. Szakmájának egyik nagy szakértője, kiváló zenész.
*Int enyhén fejével a kis pódiumon lévő férfi felé. Majd pillantása keresi a másik sötételfet. Azt az ismeretlen nőstényt, a kihívó, vörös ruhában. Fontos lesz felhívni rá figyelmét, ám előbb igyekszik a rokonokhoz is odavezeti testvérét, lévén pásztázó pillantása alól senki nem térhet ki. Pontosan tudja Moon és Dom helyzetét, Ilz és Naty sem kivétel, ahogy furcsa mód Lazzur sem. A törpe ugyan nem élvezheti úgy, mint érkezésekor társát képező nőstény, figyelme inkább őt tiszteli. Éppen csak most nem. Inkább folyton mozog, hogy Sely ne vehesse észre, ha netalán mégis elidőzne esetleg a kuzin, vagy a vörös ruhás nő idomain. Bár, nővére sem panaszkodhat, kap is egy lopott pillantást ebből a közelségből.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-10 21:41:00
Üzenet elküldve: 2013-02-10 21:41:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Szelíd
*Már szállingóznak a vendégek, de a bál még nem vette kezdetét, pont ilyenkor jött el az ideje, hogy a ház úrnője is színre lépjen. Az utóbbi napokban sokat pihent, egy felcsert is meglátogatott, hogy biztosra menjen, gyermekével minden rendben van, a költözéssel járó stressz és megpróbáltatás nem járt károsodással szerencsére. Elvileg a mai este sem okozhat gondot, csak arra kell figyelnie, hogy bölcsen ossza be erőtartalékait.
Az őt ábrázoló portré alatt jelenik meg, nesztelen feltűnésével is garantáltan magára vonva mindenki figyelmét. Hófehér haja oldalra fésülve, tarkóján könnyed kontyba fogva, pár tincs lóg csak szabadon, lágy hullámokban keretezve arcát. Vörös szemei végigsiklanak az összegyűlteken, vörösre festett ajkain lágy mosoly trónol, meglepő módon nélkülözve mindenféle gúnyt és gőgöt, csak fejének tartása és gerincének egyenes vonala mutatja, hogy született nemes, aki le se tagadhatná származását. Ruhája egyszerű, de elegáns, tartózkodó, de lappang benne valami kihívó, ahogy a hófehér selyemanyag kebleire feszül, majd lazábban hullik alá, egészen a földig. A terhesség legjobb időszaka, amikor mellei már megduzzadtak, de hasfala még nem árulkodik. Talán ha egy leheletnyit domborodik, de a ruha légies szabása miatt nincs élő, aki megmondaná róla, hogy már a harmadik hónapban jár. Dekoltázsa szolid, de vágyébresztő, gömbölyű vállait csak egyik oldalon takarja vékony pánt, a másik oldalon ében bőre szabadon alkot kontrasztot a fehér anyaggal. A szoknya sem tapad második bőrként a testére, kellő mozgásteret hagyva, ezt pedig csak tovább fokozza a valamivel térd fölé érő felvágás. Általában a kihívóbb darabokat kedveli, de a mai este úrinőként van jelen, így pedig nem engedheti meg, hogy minden férfiszem kocsányon lógjon és úgy méregessék, mint egy darab húst. Elegáns, letisztult és nőies. Pont, amilyennek egy nemesnek lennie kell. Ruháját helyenként, de főleg a hasi és szoknyarészen fekete gyöngyök díszítik. Hogy teljes legyen az összhatás, nyakán vékony ezüstlánc fut körbe, aminek párja egy karkötő formájában csuklóját öleli, pontosan jobb kezén, amelyik hanyag eleganciával pihen a lépcsőkorláton.
Kecses lassúsággal lépdel le a lépcsőn, alaposan szemügyre véve mindenkit, aki eddig megérkezett, nem hagyva figyelmen kívül a személyzetet és a dekorációt sem. Magában bólint, eddig minden jónak tűnik, Den alapos munkát végzett. Az utolsó előtti lépcsőfokon állapodik meg, szoknyáját leengedi, majd kicsit megköszörüli a torkát.*
-Szeretnék köszönteni mindenkit szerény hajlékomban. A nevem Xselyahra Dwirinthalen, az önök házigazdája és ennek a családnak a feje. Köszönöm, hogy elfáradtak és kérem, érezzék jól magukat.
*Hangja is kellemesen csendül, semmi utálkozás, semmi lenézés, mintha valóban örülne, hogy vendégek lepik el a kúriát. A társasági élet velejárója, hogy ilyen rendezvényeket kell adnia, azt pedig nem lehet morcosan, kedvesnek kell lenni mindenkivel.
Tekintete öccsére villan, bárhol is legyen amaz, ha eddig nem sietett a nőstény elé, a vöröslő íriszekben ott rejlik a felszólítás, amit csak Den érthet, hogy jó lesz, ha csipkedi magát. Ha már korábban mellé ért, úgy balját nyújtja neki, hogy lesegítse a maradék két lépcsőfokról, majd körbevezetve mutassa be mindenkinek.*
Az őt ábrázoló portré alatt jelenik meg, nesztelen feltűnésével is garantáltan magára vonva mindenki figyelmét. Hófehér haja oldalra fésülve, tarkóján könnyed kontyba fogva, pár tincs lóg csak szabadon, lágy hullámokban keretezve arcát. Vörös szemei végigsiklanak az összegyűlteken, vörösre festett ajkain lágy mosoly trónol, meglepő módon nélkülözve mindenféle gúnyt és gőgöt, csak fejének tartása és gerincének egyenes vonala mutatja, hogy született nemes, aki le se tagadhatná származását. Ruhája egyszerű, de elegáns, tartózkodó, de lappang benne valami kihívó, ahogy a hófehér selyemanyag kebleire feszül, majd lazábban hullik alá, egészen a földig. A terhesség legjobb időszaka, amikor mellei már megduzzadtak, de hasfala még nem árulkodik. Talán ha egy leheletnyit domborodik, de a ruha légies szabása miatt nincs élő, aki megmondaná róla, hogy már a harmadik hónapban jár. Dekoltázsa szolid, de vágyébresztő, gömbölyű vállait csak egyik oldalon takarja vékony pánt, a másik oldalon ében bőre szabadon alkot kontrasztot a fehér anyaggal. A szoknya sem tapad második bőrként a testére, kellő mozgásteret hagyva, ezt pedig csak tovább fokozza a valamivel térd fölé érő felvágás. Általában a kihívóbb darabokat kedveli, de a mai este úrinőként van jelen, így pedig nem engedheti meg, hogy minden férfiszem kocsányon lógjon és úgy méregessék, mint egy darab húst. Elegáns, letisztult és nőies. Pont, amilyennek egy nemesnek lennie kell. Ruháját helyenként, de főleg a hasi és szoknyarészen fekete gyöngyök díszítik. Hogy teljes legyen az összhatás, nyakán vékony ezüstlánc fut körbe, aminek párja egy karkötő formájában csuklóját öleli, pontosan jobb kezén, amelyik hanyag eleganciával pihen a lépcsőkorláton.
Kecses lassúsággal lépdel le a lépcsőn, alaposan szemügyre véve mindenkit, aki eddig megérkezett, nem hagyva figyelmen kívül a személyzetet és a dekorációt sem. Magában bólint, eddig minden jónak tűnik, Den alapos munkát végzett. Az utolsó előtti lépcsőfokon állapodik meg, szoknyáját leengedi, majd kicsit megköszörüli a torkát.*
-Szeretnék köszönteni mindenkit szerény hajlékomban. A nevem Xselyahra Dwirinthalen, az önök házigazdája és ennek a családnak a feje. Köszönöm, hogy elfáradtak és kérem, érezzék jól magukat.
*Hangja is kellemesen csendül, semmi utálkozás, semmi lenézés, mintha valóban örülne, hogy vendégek lepik el a kúriát. A társasági élet velejárója, hogy ilyen rendezvényeket kell adnia, azt pedig nem lehet morcosan, kedvesnek kell lenni mindenkivel.
Tekintete öccsére villan, bárhol is legyen amaz, ha eddig nem sietett a nőstény elé, a vöröslő íriszekben ott rejlik a felszólítás, amit csak Den érthet, hogy jó lesz, ha csipkedi magát. Ha már korábban mellé ért, úgy balját nyújtja neki, hogy lesegítse a maradék két lépcsőfokról, majd körbevezetve mutassa be mindenkinek.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-10 20:03:42
Üzenet elküldve: 2013-02-10 20:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Dwirinthalen-bál //
*Végül csak-csak sikerül beljebb kerülniük. Igaz, a végén mégis meg kellett válnia ötven aranytól, de sebaj. Egy-egy nap a zsíros kenyér is jó koszt. Majd szerez egy hagymát is, és aznap nem vállal randevúkat.
Moon bizalmas suttogására végigméri a zenészt, és lassan bólint. A muzsikus úgy viselkedik, úgy mozog, ahogy a vérbeli profik szoktak. Nyilván mestere a szakmájának. Amikor tekintetük találkozik, a zenész vidámabb akkordokat játszik, ő pedig könnyedén meghajol. Csak utána válaszol Moonnak.*
- Miért épp hárfázni? Elismerem, egy hárfán játszó hölgy mindig elbűvölő látvány... még akkor is, ha csak fele olyan szép, mint egyes madarak, akiket ismerek...
*Bókol vidáman, aztán hozzáteszi.*
- De igen nehéz szállítani. Vagy jó erős karok kellenek hozzá, vagy valaki más erős karjai. Furulya... az már jobban hangzik. Igaz, amellett meg nem lehet énekelni.
*Mélázik el félhangosan, majd eszébe jut a hajós kaland kezdete, és elvigyorodik.*
- Sajnos a mesterkeresésben nem tudok segíteni. Esetleg, ha harmonikázni szeretnél, abban igen.
*Mondja immáron nevetve, és ekkor ér oda hozzájuk Ilztdar. Komolyan üdvözli.*
- Szép estét, Ilztdar! Sikerült kipihennie a hajóút megpróbáltatásait?
*Kérdi, mielőtt egy újabb figyelmeztetést kapnak. Hajajj, itt aztán nem szórakoznak a népek... Mosolyogva biccent Ilznek, majd pedig fejet hajt az érkező Natynrae felé is.*
- Szép estét kívánok, hölgyem! Engedje meg, Ön elragadó!
*Köszön és bókol gálánsan. És közben lassan annyian mondják neki, hogy érezze jól magát, hogy gyanakodni kezd... Aztán gondol egyet, és lélekben megrázza magát. ~ Ugyan már, Dom! Mi ez a paranoia? Csak azért, mert egy sötételf kúriában vagy, és a jelenléted finoman szólva is ellentmondásos érzelmeket válthat ki? Szórakozz jól! És vigyázz magadra, te bolond! ~ Korholja magát. Persze, valamit elhatározni könnyebb, mint ténylegesen is cselekedni, de azért van benne rutinja. Így tehát hagyja, hogy Moon elvezesse a kettőstől, hogy megnézhessék a Kúria földszintjét.*
- Azt hiszem, itt nagyobb kihívás lesz bolondoznunk és évődnünk, mint a maszkabálon.
*Szól halkan, ahogy kissé messzebb kerülnek másoktól.*
- És hol van a Matriarcha? Mert gondolom, előbb-utóbb neki is be kell mutatnod...
*Végül csak-csak sikerül beljebb kerülniük. Igaz, a végén mégis meg kellett válnia ötven aranytól, de sebaj. Egy-egy nap a zsíros kenyér is jó koszt. Majd szerez egy hagymát is, és aznap nem vállal randevúkat.
Moon bizalmas suttogására végigméri a zenészt, és lassan bólint. A muzsikus úgy viselkedik, úgy mozog, ahogy a vérbeli profik szoktak. Nyilván mestere a szakmájának. Amikor tekintetük találkozik, a zenész vidámabb akkordokat játszik, ő pedig könnyedén meghajol. Csak utána válaszol Moonnak.*
- Miért épp hárfázni? Elismerem, egy hárfán játszó hölgy mindig elbűvölő látvány... még akkor is, ha csak fele olyan szép, mint egyes madarak, akiket ismerek...
*Bókol vidáman, aztán hozzáteszi.*
- De igen nehéz szállítani. Vagy jó erős karok kellenek hozzá, vagy valaki más erős karjai. Furulya... az már jobban hangzik. Igaz, amellett meg nem lehet énekelni.
*Mélázik el félhangosan, majd eszébe jut a hajós kaland kezdete, és elvigyorodik.*
- Sajnos a mesterkeresésben nem tudok segíteni. Esetleg, ha harmonikázni szeretnél, abban igen.
*Mondja immáron nevetve, és ekkor ér oda hozzájuk Ilztdar. Komolyan üdvözli.*
- Szép estét, Ilztdar! Sikerült kipihennie a hajóút megpróbáltatásait?
*Kérdi, mielőtt egy újabb figyelmeztetést kapnak. Hajajj, itt aztán nem szórakoznak a népek... Mosolyogva biccent Ilznek, majd pedig fejet hajt az érkező Natynrae felé is.*
- Szép estét kívánok, hölgyem! Engedje meg, Ön elragadó!
*Köszön és bókol gálánsan. És közben lassan annyian mondják neki, hogy érezze jól magát, hogy gyanakodni kezd... Aztán gondol egyet, és lélekben megrázza magát. ~ Ugyan már, Dom! Mi ez a paranoia? Csak azért, mert egy sötételf kúriában vagy, és a jelenléted finoman szólva is ellentmondásos érzelmeket válthat ki? Szórakozz jól! És vigyázz magadra, te bolond! ~ Korholja magát. Persze, valamit elhatározni könnyebb, mint ténylegesen is cselekedni, de azért van benne rutinja. Így tehát hagyja, hogy Moon elvezesse a kettőstől, hogy megnézhessék a Kúria földszintjét.*
- Azt hiszem, itt nagyobb kihívás lesz bolondoznunk és évődnünk, mint a maszkabálon.
*Szól halkan, ahogy kissé messzebb kerülnek másoktól.*
- És hol van a Matriarcha? Mert gondolom, előbb-utóbb neki is be kell mutatnod...
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-10 19:26:11
Üzenet elküldve: 2013-02-10 19:26:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Dwirinthalen-bál//
- Még hogy mulassak jól?!* Szisszen fel halkan a törp, majd szúrós tekintetet vet a távolodó sötételfre. Idegesen igazítja meg ingét, miközben hirtelen elméjébe furakodik a tény, hogy egyedül maradt. Elwyrien valószínűleg üdvözli a háziurakat és hölgyeket, addig neki el kéne foglalnia magát. Egy kicsit ideges még ahhoz, hogy enni tudjon, így inkább rövid lépésekkel megindul a bálterem másik irányába. Nem nagyon lát sem felszolgálókat, sem hozzá hasonló 'szolgálókat', a zenészt pedig nem szólíthatja meg előadás közben. Tudja, hogy a mélységiek nem kedvelik a fajtáját, így jobbnak látja, ha inkább mozgásban marad, elfoglaltnak tűnik, mintha egy helyben állna, és magára hívná a figyelmet. Egy bútortól a másikig lépdel, aprókat biccentve a jelenlévőknek, közben tekintetével igyekszik Elwyrient követni. Figyelnie kell, hogy mikor fut össze a lánnyal.*
- Még hogy mulassak jól?!* Szisszen fel halkan a törp, majd szúrós tekintetet vet a távolodó sötételfre. Idegesen igazítja meg ingét, miközben hirtelen elméjébe furakodik a tény, hogy egyedül maradt. Elwyrien valószínűleg üdvözli a háziurakat és hölgyeket, addig neki el kéne foglalnia magát. Egy kicsit ideges még ahhoz, hogy enni tudjon, így inkább rövid lépésekkel megindul a bálterem másik irányába. Nem nagyon lát sem felszolgálókat, sem hozzá hasonló 'szolgálókat', a zenészt pedig nem szólíthatja meg előadás közben. Tudja, hogy a mélységiek nem kedvelik a fajtáját, így jobbnak látja, ha inkább mozgásban marad, elfoglaltnak tűnik, mintha egy helyben állna, és magára hívná a figyelmet. Egy bútortól a másikig lépdel, aprókat biccentve a jelenlévőknek, közben tekintetével igyekszik Elwyrient követni. Figyelnie kell, hogy mikor fut össze a lánnyal.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dwirinthalen kúria
Üzenet elküldve: 2013-02-10 19:15:25
Üzenet elküldve: 2013-02-10 19:15:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Dwirinthalen-bál//
*Elwy halkan felszisszen, majd az őrre mosolyog, ahogy az elkapja a karját.*
-Nos, attól tartok Uram, az nem tartozik magára.*mondja a másik kínos hallgatása alatt. Baljával int Turrognak, hogy visszakéri a köpenyt, amit ugyancsak jobb vállára kanyarint.*
-Egészségügyi okok.*mondja, miközben elhalad az őr mellett, elmaradhatatlan mosolyával az arcán. Int Turrognak is, hogy kövesse. Odabent körülnéz, alaposan mindent végigmér.*
-Rászánjuk az időt. Nem kapkodunk el semmit.*sziszegi mozdulatlan ajkakkal, mikor senki nincs a közelükben.*
-Érezd jól magad, Malvag kedves. Elvégre, ez egy bál...*mondja mosolyogva Turrognak.*
-Egyszersmind a személyzet körében finoman puhatolózhatsz is. Nekem van pár társadalmi kötelezettségem, aminek eleget kell tegyek.*hadarja halkan, majd félig el is fordul a törptől.*
-Mulass jól.*veti még oda neki egy kacsintás keretében.*
*Elwy halkan felszisszen, majd az őrre mosolyog, ahogy az elkapja a karját.*
-Nos, attól tartok Uram, az nem tartozik magára.*mondja a másik kínos hallgatása alatt. Baljával int Turrognak, hogy visszakéri a köpenyt, amit ugyancsak jobb vállára kanyarint.*
-Egészségügyi okok.*mondja, miközben elhalad az őr mellett, elmaradhatatlan mosolyával az arcán. Int Turrognak is, hogy kövesse. Odabent körülnéz, alaposan mindent végigmér.*
-Rászánjuk az időt. Nem kapkodunk el semmit.*sziszegi mozdulatlan ajkakkal, mikor senki nincs a közelükben.*
-Érezd jól magad, Malvag kedves. Elvégre, ez egy bál...*mondja mosolyogva Turrognak.*
-Egyszersmind a személyzet körében finoman puhatolózhatsz is. Nekem van pár társadalmi kötelezettségem, aminek eleget kell tegyek.*hadarja halkan, majd félig el is fordul a törptől.*
-Mulass jól.*veti még oda neki egy kacsintás keretében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760