Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:54:04
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:54:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Ametiszt különítmény//
*A közvetlen közelében harcoló társaira pillant, akik Kriag és saját maga kivételével ezért vagy azért, de már maguk mögött hagyták hátasaikat és nélkülük csapnak össze az ellenséggel. Az alakot öltött fantomok közül az egyikkel farkasszemet néz néhány másodperc erejéig, majd fürge mozgásra késztetve paripáját, már mozdítja is az állatot, hogy a kettejük közötti rövid távolságon kellő iramot elérve, nemes egyszerűséggel átgázoljon az előtte álldogáló küzdőfélen. Menet közben kissé kihajol oldalirányba, hogy ha mégis mozdulna az ellenlábas, úgy a kezében lévő kardjával csapást tudjon mérni rá.*
//Ametiszt különítmény//
*A közvetlen közelében harcoló társaira pillant, akik Kriag és saját maga kivételével ezért vagy azért, de már maguk mögött hagyták hátasaikat és nélkülük csapnak össze az ellenséggel. Az alakot öltött fantomok közül az egyikkel farkasszemet néz néhány másodperc erejéig, majd fürge mozgásra késztetve paripáját, már mozdítja is az állatot, hogy a kettejük közötti rövid távolságon kellő iramot elérve, nemes egyszerűséggel átgázoljon az előtte álldogáló küzdőfélen. Menet közben kissé kihajol oldalirányba, hogy ha mégis mozdulna az ellenlábas, úgy a kezében lévő kardjával csapást tudjon mérni rá.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:51:40
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:51:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Bal szárny//
*Végre a ki tudja hányadik csapás után a csontharcos nem mozdul többé. Zihálva egyenesedik fel a félvér, haja nedves madártollként tapad az arcára. Kardot tartó kezének fejével törli aztán körül néz. Káosz és pusztulás mindenfelé. Azt azonnal konstatálja, hogy a korábbi sötétség amelybe Aoneer berongyolt, mostanra semmivé foszlott így láthatja ahogy többed magával egy csuhás ellen küzd.
Azt is csak most látja, hogy újabb résztvevők jöttek a küzdő térre, sajnos, mindkét oldalon. Már azt is tudja mi okozta a korábbi robajt. Kissé odébb egy jégfal maradványait pillantja meg, körülötte több sebesült harcost és lovaikat.*
//Mirakh//
*Ekkor egy törpe lép hozzá. A félvér figyelmez annak szavaira, majd egy kurta bólintással jelzi, hogy érti és követi a Tharg harcost. Comb sebe újból fájni kezd kissé, így kissé bicegve, de megindul a törpe után.
Mikor odaérnek a két sérülthöz a félvér csendben vár a továbbiakra. Ha újdonsült társa rátámad a közeledő élőholtra, követni fogja.*
//Bal szárny//
*Végre a ki tudja hányadik csapás után a csontharcos nem mozdul többé. Zihálva egyenesedik fel a félvér, haja nedves madártollként tapad az arcára. Kardot tartó kezének fejével törli aztán körül néz. Káosz és pusztulás mindenfelé. Azt azonnal konstatálja, hogy a korábbi sötétség amelybe Aoneer berongyolt, mostanra semmivé foszlott így láthatja ahogy többed magával egy csuhás ellen küzd.
Azt is csak most látja, hogy újabb résztvevők jöttek a küzdő térre, sajnos, mindkét oldalon. Már azt is tudja mi okozta a korábbi robajt. Kissé odébb egy jégfal maradványait pillantja meg, körülötte több sebesült harcost és lovaikat.*
//Mirakh//
*Ekkor egy törpe lép hozzá. A félvér figyelmez annak szavaira, majd egy kurta bólintással jelzi, hogy érti és követi a Tharg harcost. Comb sebe újból fájni kezd kissé, így kissé bicegve, de megindul a törpe után.
Mikor odaérnek a két sérülthöz a félvér csendben vár a továbbiakra. Ha újdonsült társa rátámad a közeledő élőholtra, követni fogja.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:17:30
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:17:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Akheel //
* Nem foglalkozva senkivel és semmivel ugrik fel lovára. Akivel szélsebesen vágtázhat Akheel és társai felé. A nehéz csomagokat már letette és Eireni gondjaira bízta, reméli, hogy vigyáz rá a fiú. Csak egy teli tarisznya van a vállán átvetve. Mit neki élőholt és más rémségek, sérült társai felé vágtázik és nem számol mással. Jó, azért vigyáz magára, hogy ne bukjon fel, ne rémüljön meg a lova és ne kerüljön semmi holt közelébe. *
- Akheel, gyere!
* Nem érdekli más egyelőre, a lányra figyel és az ő sérüléseit méri fel. *
- Ne mocorogj, csak pár pillanat az egész.
* A súlyosabb sérülést, netán sérüléseket keresi. Amiket megpróbál meggyógyítani. Elmormol hát egy rövid igét, és ha sikerrel jár, akkor egy vízsugár jő elő tenyeréből és ezzel be tudja gyógyítani Akheel sebeit. Nagyon fohászkodik, hogy sikerrel járjon, hogy hozzá férjen a sérült részekhez, akárhogy is, de megteszi. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//Akheel //
* Nem foglalkozva senkivel és semmivel ugrik fel lovára. Akivel szélsebesen vágtázhat Akheel és társai felé. A nehéz csomagokat már letette és Eireni gondjaira bízta, reméli, hogy vigyáz rá a fiú. Csak egy teli tarisznya van a vállán átvetve. Mit neki élőholt és más rémségek, sérült társai felé vágtázik és nem számol mással. Jó, azért vigyáz magára, hogy ne bukjon fel, ne rémüljön meg a lova és ne kerüljön semmi holt közelébe. *
- Akheel, gyere!
* Nem érdekli más egyelőre, a lányra figyel és az ő sérüléseit méri fel. *
- Ne mocorogj, csak pár pillanat az egész.
* A súlyosabb sérülést, netán sérüléseket keresi. Amiket megpróbál meggyógyítani. Elmormol hát egy rövid igét, és ha sikerrel jár, akkor egy vízsugár jő elő tenyeréből és ezzel be tudja gyógyítani Akheel sebeit. Nagyon fohászkodik, hogy sikerrel járjon, hogy hozzá férjen a sérült részekhez, akárhogy is, de megteszi. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:10:36
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:10:36
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Ametiszt különítmény//
* Raymond, ahogy arra valamilyen szinten számítani lehetett, a földön landol, néhány foggal könnyebben. A lovas pedig leszáll a hátasáról, ezt kihasználva Tyran ront rá, vagyis rontana, ha nem materializálódnának a fantomok.
Felé egy páncélba zárt szellemalak fordul, pajzs-kard összeállításban, ahogyan azt kell. Hát hiába az acélpajzs, ha át nem is vág rajta (ami nem csoda), de azért egy Tyran indította csapástól szinte biztosan hátra kényszeríti két-három lépést, főleg úgy, hogy egyáltalán nem fogja vissza magát, bokájától hátsó ívben lendíti, és meg sem áll a meridiánon, csapódik is a pajzsnak, egy majdhogynem szabályos kört leírva. Ennek, meg a csapás utáni hátralépésnek már elég távolságot kell teremtenie, hogy a szúrás ne érje el. Esetleg a kard hegye karcolhatja meg páncélját, hacsak ellenfele nem képes végtagjait egy ló lendületével megnyújtani.
Fél szemmel látja, hogy a kardmesterük ismét a levegőben van. Hát ha szeret repkedni, hadd repkedjen, addig sincs láb alatt.
Ha nem éri (halálos) sérülés, akkor miért is hagyjon ellenfelének időt, hogy támadhasson? Amíg nyomás alatt tudja tartani, addig előnyben van. Támad hát. A kard most nem olyan magasan van, csupán mellmagasságban, nehogy a korábbinál kisebb távolság miatt amaz gyorsabban támadhasson. Most oldalról próbál egy erőteljes (bár nem annyira, mint a korábbi) csapást bevinni. Konkrét célt nem jelölt meg magának, a kard nagy valószínűséggel így is, úgyis a pajzson fog csattanni, ezért jelenleg csak arra törekszik, hogy abból a fránya egyensúlyból kizökkentse. Ha már oldalra sikerül kicsit lökni rajta, az egy kisebb győzelem, az élet apró öröme, ami után, persze ha minden rendben megy, újabb csapást küldhet ugyanoda. A kettőnek elégnek kell lennie, hogy most már hús-vér ellenfelét a földre kényszerítse. Ha nem... hát akkor bizony, mint Jelahan, benne van a slamasztikában. *
//Ametiszt különítmény//
* Raymond, ahogy arra valamilyen szinten számítani lehetett, a földön landol, néhány foggal könnyebben. A lovas pedig leszáll a hátasáról, ezt kihasználva Tyran ront rá, vagyis rontana, ha nem materializálódnának a fantomok.
Felé egy páncélba zárt szellemalak fordul, pajzs-kard összeállításban, ahogyan azt kell. Hát hiába az acélpajzs, ha át nem is vág rajta (ami nem csoda), de azért egy Tyran indította csapástól szinte biztosan hátra kényszeríti két-három lépést, főleg úgy, hogy egyáltalán nem fogja vissza magát, bokájától hátsó ívben lendíti, és meg sem áll a meridiánon, csapódik is a pajzsnak, egy majdhogynem szabályos kört leírva. Ennek, meg a csapás utáni hátralépésnek már elég távolságot kell teremtenie, hogy a szúrás ne érje el. Esetleg a kard hegye karcolhatja meg páncélját, hacsak ellenfele nem képes végtagjait egy ló lendületével megnyújtani.
Fél szemmel látja, hogy a kardmesterük ismét a levegőben van. Hát ha szeret repkedni, hadd repkedjen, addig sincs láb alatt.
Ha nem éri (halálos) sérülés, akkor miért is hagyjon ellenfelének időt, hogy támadhasson? Amíg nyomás alatt tudja tartani, addig előnyben van. Támad hát. A kard most nem olyan magasan van, csupán mellmagasságban, nehogy a korábbinál kisebb távolság miatt amaz gyorsabban támadhasson. Most oldalról próbál egy erőteljes (bár nem annyira, mint a korábbi) csapást bevinni. Konkrét célt nem jelölt meg magának, a kard nagy valószínűséggel így is, úgyis a pajzson fog csattanni, ezért jelenleg csak arra törekszik, hogy abból a fránya egyensúlyból kizökkentse. Ha már oldalra sikerül kicsit lökni rajta, az egy kisebb győzelem, az élet apró öröme, ami után, persze ha minden rendben megy, újabb csapást küldhet ugyanoda. A kettőnek elégnek kell lennie, hogy most már hús-vér ellenfelét a földre kényszerítse. Ha nem... hát akkor bizony, mint Jelahan, benne van a slamasztikában. *
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-13 17:01:07
Üzenet elküldve: 2016-03-13 17:01:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
* Meglehetősen morbid a látvány, ahogy szinte cafatokra tépik az imposztort. A dög halála pillanatában leveti az álcáját, s immár saját képén üvölti a levegőbe vereségét. Mirakh ekkor fogja fel, hogy barátját a halál kerülgeti, hisz szinte teljesen átment a mellkasán egy mesterkard. Aggódva néz, ám szerencsére Kagan kellett Turrog is megjelenik, s gyorsan megitat egy gyógyító hatású italt a rőtszakállúval. Figyelme így már Kagané lehet, aki feladatot, s italokat ad neki. *
- Értettem vezérem!
* Vágja egyenesbe magát, majd eltéve az üvegcséket, meglódul a mutatott fickó irányába. *
// Cotys, majd megfigyelők //
* Mire eléri a városőrt, az legyűri ellenfelét, így Mirakh könyebben keltheti fel a másik figyelmét. *
- Gyere, jobban jársz te is, ha most velem tartasz. Rendeznünk kell a sorokat.
* Csattan határozottan a hangja, hogy a másikat cselekvésre bírja. Ha amaz hallgat rá, úgy elindulnak megkeresni az említett párost, akiket hajdani társuk fenyeget, mert a sötétség magához ragadta. Mirakh ezért nem is habozik, inkább megpróbálja a fejét venni az Arctalannak, aki elég lepusztult állapotban van ahhoz, hogy ez sikerüljön is. Ha mégsem, úgy még mindig ott van Gardur mellett a sziszegő mélységi, s mielőtt még lecsaphatna áldozatára, észreveszi Aletait is, aki valószínűleg ugyancsak az Arctalan ellen indult. Amint letudják, Mirakh a tiszthez fordul. *
- Kagan küldött, hogy segítsek, amiben tudok. Gyógyitalt is küldött.
* Mondja röviden, egyik kezét az övére téve. *
- Nincs sok időnk. Menjünk!
* Néz vissza, összehúzott szemmel a törpe oda, hol a legkeményebb harc folyik. *
A hozzászólás írója (Mirakh Naudag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.13 17:03:14
* Meglehetősen morbid a látvány, ahogy szinte cafatokra tépik az imposztort. A dög halála pillanatában leveti az álcáját, s immár saját képén üvölti a levegőbe vereségét. Mirakh ekkor fogja fel, hogy barátját a halál kerülgeti, hisz szinte teljesen átment a mellkasán egy mesterkard. Aggódva néz, ám szerencsére Kagan kellett Turrog is megjelenik, s gyorsan megitat egy gyógyító hatású italt a rőtszakállúval. Figyelme így már Kagané lehet, aki feladatot, s italokat ad neki. *
- Értettem vezérem!
* Vágja egyenesbe magát, majd eltéve az üvegcséket, meglódul a mutatott fickó irányába. *
// Cotys, majd megfigyelők //
* Mire eléri a városőrt, az legyűri ellenfelét, így Mirakh könyebben keltheti fel a másik figyelmét. *
- Gyere, jobban jársz te is, ha most velem tartasz. Rendeznünk kell a sorokat.
* Csattan határozottan a hangja, hogy a másikat cselekvésre bírja. Ha amaz hallgat rá, úgy elindulnak megkeresni az említett párost, akiket hajdani társuk fenyeget, mert a sötétség magához ragadta. Mirakh ezért nem is habozik, inkább megpróbálja a fejét venni az Arctalannak, aki elég lepusztult állapotban van ahhoz, hogy ez sikerüljön is. Ha mégsem, úgy még mindig ott van Gardur mellett a sziszegő mélységi, s mielőtt még lecsaphatna áldozatára, észreveszi Aletait is, aki valószínűleg ugyancsak az Arctalan ellen indult. Amint letudják, Mirakh a tiszthez fordul. *
- Kagan küldött, hogy segítsek, amiben tudok. Gyógyitalt is küldött.
* Mondja röviden, egyik kezét az övére téve. *
- Nincs sok időnk. Menjünk!
* Néz vissza, összehúzott szemmel a törpe oda, hol a legkeményebb harc folyik. *
A hozzászólás írója (Mirakh Naudag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.13 17:03:14
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-12 22:01:45
Üzenet elküldve: 2016-03-12 22:01:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Front //
*Támadása ezúttal sikerrel jár, betalál, mi több, látóterében feltűnik Mirakh is és Kagan is. Majdhogynem egyszerre támadnak az ál-Turrogra. Az egész világ egy nagy reccsenés, aztán egy halk nyögés és kellemetlen, éles hideg a vállban. A nagy reccsenést síri csend követi és Hrothgaar csak a saját lihegését véli hallani. Látása egy pillanatra elhomályosul, valami furcsa dolog zavarja. Látótere alján valami kitakarja a világ egy részét, valami hideg, valami ami fáj.*
~Ez leszúrt.~
*Csupán most esik le neki, hogy a vállából kiáll egy mesterkard, csupán most jut el addig, hogy lehet ideje lenne fájdalmat éreznie.*
- Anyád...
*Hörög fogait összeszorítva a törpe, ahogy térdei megrogynak és nem tudja magát tovább egyenesen tartani. Végtagjaiból kiszáll az erő, harci kalapácsa tompa puffanással landol a földön, Hrothgaar pedig érzi, ahogy testében szétárad a fájdalom, és féltérdre rogy.*
- Hívjatok gyógyítót... vagy papot...
*Prüszköli a szavakat, és vállához kap, a sebhez. Kesztyűs kezét vér borítja el, de látása kissé homályossá válik, vállában a fájdalom lüktetni kezd. Tekintetét felemeli, mert úgy hallja, hogy Kagan őt szólítja, de ekkor oldalról újabb ismerős alak kerül elő.*
~Turrog, te meg? Nem is itt voltál az előbb.~
*Gondolatai kuszák, nem igazán van jó formában, súlyos sebet kapott. Homlokán és tarkóján érzi a hideg verítéket lecsurogni, de mielőtt szólhatna, a másik törpe egy butéliát tol a képébe és ellentmondást nem tűrően megitat vele valami ismeretlen sötétzöld löttyöt. Az utolsó kortyot kicsit félrenyeli, úgyhogy prüszkölve dől előre, krákog egy sort és csak ekkor tűnik fel neki, hogy vállában a fájdalom jelentősen enyhült. Zavartan néz a másik törpére, egy pillanatra mintha megnémult volna, de aztán ráeszmél, hogy mi is történt vele.*
- Köszönöm...
*Recsegi Hrothgaar, majd féltérdről feltápászkodik, de csak óvatosan, kissé még kótyagos a feje. Ahogy körbetekint, látja, hogy Kagan még ott tornyosul felette, és a vezér nem is sokat késlekedik, hogy feladattal lássa el régi harcostársát. Hrothi a csuklyás felé kapja tekintetét és a harcost is látja, aki épp lángra kap.*
- Mi lesz még itt ebből...?!
*Morogja, ahogy lehajol harci kalapácsáért és öles léptekkel indul meg a duó felé. Menet közben két kézre fogja fegyverét és lassú kocogásra vált. Lendületet akar szerezni a támadáshoz. Igyekszik a csuklyást oldalról megközelíteni, nem szemből. Ha sikerül ellenfele perifériájából támadnia, akkor Hrothgaar-é lehet a meglepetés ereje is. Meglendíti kétkezes harci kalapácsát, és megpróbál lesújtani az ellenségre. Támadása neki jobb kéz felől érkezik, ami azt jelenti, hogy ha sikerül oldalba kapnia a csuhást, akkor annak hátára méri a csapást. Minden erejét beleadja a mozdulatba. Le szeretné gyakni ezt az ellenséget, legalább ezt. Ha esetleg csak a levegőt kaszálná, akkor hátrál egy lépést, hogy újra támadásba lendülhessen. Azonban igyekszik a másik férfiban nem kárt tenni.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Front //
*Támadása ezúttal sikerrel jár, betalál, mi több, látóterében feltűnik Mirakh is és Kagan is. Majdhogynem egyszerre támadnak az ál-Turrogra. Az egész világ egy nagy reccsenés, aztán egy halk nyögés és kellemetlen, éles hideg a vállban. A nagy reccsenést síri csend követi és Hrothgaar csak a saját lihegését véli hallani. Látása egy pillanatra elhomályosul, valami furcsa dolog zavarja. Látótere alján valami kitakarja a világ egy részét, valami hideg, valami ami fáj.*
~Ez leszúrt.~
*Csupán most esik le neki, hogy a vállából kiáll egy mesterkard, csupán most jut el addig, hogy lehet ideje lenne fájdalmat éreznie.*
- Anyád...
*Hörög fogait összeszorítva a törpe, ahogy térdei megrogynak és nem tudja magát tovább egyenesen tartani. Végtagjaiból kiszáll az erő, harci kalapácsa tompa puffanással landol a földön, Hrothgaar pedig érzi, ahogy testében szétárad a fájdalom, és féltérdre rogy.*
- Hívjatok gyógyítót... vagy papot...
*Prüszköli a szavakat, és vállához kap, a sebhez. Kesztyűs kezét vér borítja el, de látása kissé homályossá válik, vállában a fájdalom lüktetni kezd. Tekintetét felemeli, mert úgy hallja, hogy Kagan őt szólítja, de ekkor oldalról újabb ismerős alak kerül elő.*
~Turrog, te meg? Nem is itt voltál az előbb.~
*Gondolatai kuszák, nem igazán van jó formában, súlyos sebet kapott. Homlokán és tarkóján érzi a hideg verítéket lecsurogni, de mielőtt szólhatna, a másik törpe egy butéliát tol a képébe és ellentmondást nem tűrően megitat vele valami ismeretlen sötétzöld löttyöt. Az utolsó kortyot kicsit félrenyeli, úgyhogy prüszkölve dől előre, krákog egy sort és csak ekkor tűnik fel neki, hogy vállában a fájdalom jelentősen enyhült. Zavartan néz a másik törpére, egy pillanatra mintha megnémult volna, de aztán ráeszmél, hogy mi is történt vele.*
- Köszönöm...
*Recsegi Hrothgaar, majd féltérdről feltápászkodik, de csak óvatosan, kissé még kótyagos a feje. Ahogy körbetekint, látja, hogy Kagan még ott tornyosul felette, és a vezér nem is sokat késlekedik, hogy feladattal lássa el régi harcostársát. Hrothi a csuklyás felé kapja tekintetét és a harcost is látja, aki épp lángra kap.*
- Mi lesz még itt ebből...?!
*Morogja, ahogy lehajol harci kalapácsáért és öles léptekkel indul meg a duó felé. Menet közben két kézre fogja fegyverét és lassú kocogásra vált. Lendületet akar szerezni a támadáshoz. Igyekszik a csuklyást oldalról megközelíteni, nem szemből. Ha sikerül ellenfele perifériájából támadnia, akkor Hrothgaar-é lehet a meglepetés ereje is. Meglendíti kétkezes harci kalapácsát, és megpróbál lesújtani az ellenségre. Támadása neki jobb kéz felől érkezik, ami azt jelenti, hogy ha sikerül oldalba kapnia a csuhást, akkor annak hátára méri a csapást. Minden erejét beleadja a mozdulatba. Le szeretné gyakni ezt az ellenséget, legalább ezt. Ha esetleg csak a levegőt kaszálná, akkor hátrál egy lépést, hogy újra támadásba lendülhessen. Azonban igyekszik a másik férfiban nem kárt tenni.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-12 18:59:37
Üzenet elküldve: 2016-03-12 18:59:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Ametiszt különítmény//
*Fülhasogató, ahogy a fekete páncélon végig sikolt a kard. Fém karistolja a fémet, de ennél nagyobb kárt nem tud tenni a fekete vértesben. Aztán néhány szívverésnyi ideig semmit sem tud tenni. Torkára iszonyú erővel fog rá a démon keze, s oly könnyedén emeli el a földtől, mintha az öreg harcos a maga kilencvenöt-hat kilójával, plusz páncélzat és miegyebek, annyit sem nyomna, mint tollpihe. Még szusszanni sincs ideje, olyan gyorsan történnek a dolgok. Szavak sziszegnek arcába, miközben baljával igyekszik a fickó ujjai alá túrni sajátját a célból, hogy levegőhöz jusson.
Nem válaszol ő egyből hangos szóval nemet, de a másik sejtheti a tekintetéből, hogy szó nincs átállásról.
~Inkább téged ölnélek! A fene se akar örökké élni.~
Gondolja magában, s abban a pillanatban emeli kardját, amikor amaz meglendíti őt, hogy elhajítsa.
Jelahan kihasználva a lengetést, fegyverével előreszúr, egyenesen azokat az izzó szemeket célozva. Ha talál, vélhetően ki is csúszik ujjai közül a fegyver markolata. Ha még sem talál, hát akkor kardjával együtt repül újra el.
Akár így, akár úgy, rövidebb repülés után ér földet, nyekkenve a hátán. A levegő kiszalad a tüdejéből, s néhány pillanatra elsötétedik előtte a világ, míg megpróbál levegőért küzdeni. Ha eddig nem választja el senki a fejét a törzsétől, akkor néhány pillanattal később kínlódva bár, de féltérdre emelkedik, s fegyvere után igyekszik nézni.*
//Ametiszt különítmény//
*Fülhasogató, ahogy a fekete páncélon végig sikolt a kard. Fém karistolja a fémet, de ennél nagyobb kárt nem tud tenni a fekete vértesben. Aztán néhány szívverésnyi ideig semmit sem tud tenni. Torkára iszonyú erővel fog rá a démon keze, s oly könnyedén emeli el a földtől, mintha az öreg harcos a maga kilencvenöt-hat kilójával, plusz páncélzat és miegyebek, annyit sem nyomna, mint tollpihe. Még szusszanni sincs ideje, olyan gyorsan történnek a dolgok. Szavak sziszegnek arcába, miközben baljával igyekszik a fickó ujjai alá túrni sajátját a célból, hogy levegőhöz jusson.
Nem válaszol ő egyből hangos szóval nemet, de a másik sejtheti a tekintetéből, hogy szó nincs átállásról.
~Inkább téged ölnélek! A fene se akar örökké élni.~
Gondolja magában, s abban a pillanatban emeli kardját, amikor amaz meglendíti őt, hogy elhajítsa.
Jelahan kihasználva a lengetést, fegyverével előreszúr, egyenesen azokat az izzó szemeket célozva. Ha talál, vélhetően ki is csúszik ujjai közül a fegyver markolata. Ha még sem talál, hát akkor kardjával együtt repül újra el.
Akár így, akár úgy, rövidebb repülés után ér földet, nyekkenve a hátán. A levegő kiszalad a tüdejéből, s néhány pillanatra elsötétedik előtte a világ, míg megpróbál levegőért küzdeni. Ha eddig nem választja el senki a fejét a törzsétől, akkor néhány pillanattal később kínlódva bár, de féltérdre emelkedik, s fegyvere után igyekszik nézni.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-12 17:29:20
Üzenet elküldve: 2016-03-12 17:29:20
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Aletai -> Megfigyelők//
*Mielőtt felpattan a lóra hirtelen valami oknál fogva megszűnnek a borzalmas képek, és a harcoló orkokat látja, akik nem lángolnak, és nem is marja őket a sav, tehát a sejtése beigazolódik.*
-Jó ötlet. *mondja a harcosnak miközben kapaszkodik erősen. Ott egyrészről újra visszanyerheti erejét, másrészről meg segítheti is a gyógyító munkáját, és védheti a sebesülteket.*
-Természetesen. *bólogat.* -Kulcsfontosságú Chiari védelme, mert ha nem lesz ki ellátja a sebesülteket akkor bajban vagyunk... bájital sincs ki tudja mennyi.
*Jól fog jönni Árnyék, ha tényleg a legrosszabbra fordulnak a dolgok legalább lesz aki túléli, legalábbis meglesz rá az esélye, hogy maga mögött hagyja a csatateret. Noha Worenth egyáltalán nem készül távozni, de minden eshetőségre fel kell készülni.
A továbbiakra csak bólogat majd ő is leszáll a lóról és rögtön Chiarihoz siet. Fél füllel még hallja Aletai szavait amit az inasának intéz, de most nincs ideje foglalkozni ezzel. Bár ha Eireni csalódást okozott eddig, akkor lehetetlen feladat lesz neki teljesíteni a Tharg tiszt parancsát... de a parancs az parancs, és noha Eireni az inasa, de a fronton a tiszt parancsa előbbre való és ezt Worenth is nagyon jól tudja.*
-Chiari bármiben tudok segítek csak mondjad. Eireni te is gyere, és tedd amire Chiari utasít. *mondja inasának, ha az továbbra sem jön közelebb akkor nem tud mit csinálni, nem mondja.*
-Közben figyelem azért a csatateret... ha balul sül el a lovagoknál valami, ki kell vennem egy időre a Fekete Lovast.
*Mert bizony van ötlete miként is tehetné ezt meg, de még most korai. Viszont ha itt az idő gyorsan fog cselekedni, hogy időt adjon a harcosoknak.*
-Meg persze feltartóztatom ha ideér valaki. *mondja de ebben azért nem biztos.* -Aletai! *szól a harcos után.* -Ha kellek csak kiálts hátra, és meggyengítem az ellent.
//Aletai -> Megfigyelők//
*Mielőtt felpattan a lóra hirtelen valami oknál fogva megszűnnek a borzalmas képek, és a harcoló orkokat látja, akik nem lángolnak, és nem is marja őket a sav, tehát a sejtése beigazolódik.*
-Jó ötlet. *mondja a harcosnak miközben kapaszkodik erősen. Ott egyrészről újra visszanyerheti erejét, másrészről meg segítheti is a gyógyító munkáját, és védheti a sebesülteket.*
-Természetesen. *bólogat.* -Kulcsfontosságú Chiari védelme, mert ha nem lesz ki ellátja a sebesülteket akkor bajban vagyunk... bájital sincs ki tudja mennyi.
*Jól fog jönni Árnyék, ha tényleg a legrosszabbra fordulnak a dolgok legalább lesz aki túléli, legalábbis meglesz rá az esélye, hogy maga mögött hagyja a csatateret. Noha Worenth egyáltalán nem készül távozni, de minden eshetőségre fel kell készülni.
A továbbiakra csak bólogat majd ő is leszáll a lóról és rögtön Chiarihoz siet. Fél füllel még hallja Aletai szavait amit az inasának intéz, de most nincs ideje foglalkozni ezzel. Bár ha Eireni csalódást okozott eddig, akkor lehetetlen feladat lesz neki teljesíteni a Tharg tiszt parancsát... de a parancs az parancs, és noha Eireni az inasa, de a fronton a tiszt parancsa előbbre való és ezt Worenth is nagyon jól tudja.*
-Chiari bármiben tudok segítek csak mondjad. Eireni te is gyere, és tedd amire Chiari utasít. *mondja inasának, ha az továbbra sem jön közelebb akkor nem tud mit csinálni, nem mondja.*
-Közben figyelem azért a csatateret... ha balul sül el a lovagoknál valami, ki kell vennem egy időre a Fekete Lovast.
*Mert bizony van ötlete miként is tehetné ezt meg, de még most korai. Viszont ha itt az idő gyorsan fog cselekedni, hogy időt adjon a harcosoknak.*
-Meg persze feltartóztatom ha ideér valaki. *mondja de ebben azért nem biztos.* -Aletai! *szól a harcos után.* -Ha kellek csak kiálts hátra, és meggyengítem az ellent.
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-12 16:26:57
Üzenet elküldve: 2016-03-12 16:26:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//L10, Worenth -> Megfigyelők, Eireni//
*A mágust tehát sikeresen kiemelte a Hírnök mellől, és így északi irányba tudtak indulni. Az eredeti terv eddig tartott, de hogy miképp küzdöttek volna meg az utánuk vágtázó lovasokkal, az már egészen más lapra tartozik. Elhagyhatnák a csatateret, ez nyilvánvalóvá válik, amikor Aletai visszapillant a háta mögött, hiszen a feléjük tartó lovasokat megakasztották, sőt, mi több, immár gyalogosan folytatják a harcot annak ellenére is, hogy a mágus és Aletai lóháton vannak. Mégsem teheti a tiszt meg ezt a kiváltságot, hiszen így sorsára hagyná az összeomló jobb szárny által védett gyógyítókat.*
-Nincs mit Worenth mester! Most visszafordulunk a megfigyelőkhöz! Ott még viszonylag biztonságos a terep!
*Chiari evakuálását is intéznie kell, hiszen nem nagyon maradt más, akire számíthatnak. Ethea azon munkálkodik, hogy elterelje a fantomokat és felvegye velük a harcot, és más nem igen maradt, aki helyt tudna állni. Aletai viszont a gyilkolásra van kiképezve, még akkor is, ha nem elsősorban a frontális harc a területe, mindemellett tiszti rangban erősíti a thargokat, és ha elhagyná a harcmezőt, az jelentősen moráltörő lehetne.*
-Kérlek, hogy védd magad és Chiarit, míg erődből telik, de ha az ellenség vészesen közel kerül, húzódjatok fokozatosan észak felé. Árnyékot ott hagyom majd nektek, hogy amennyiben az utolsó védvonal -azaz én- is elesik, akkor el tudjatok vágtázni a harcmezőről!
*Lovát keletre fordítja, hogy egy íves "C" alakot leírva visszakanyarodhasson a megfigyelők állása felé.*
-Ha arra mentek, amerről a városőrök jöttek, akkor talán eljuthattok a gázlóig, amin átkelve lesz esély arra, hogy a táborukba botlotok, ahol biztonságban lesztek! A sebesültekkel majd később törődöm!
*Feltéve, ha megússza élve. Mellesleg a lova viszonylag nagy sebességre képes még két személlyel is, így az orgyilkos ellentmondást nem tűrő sebességgel hadarja el a mondanivalóját, és körül-belül mire elmondja, vissza is érnek Chiarihoz. Ott lepattan a lóról, és egyenesen Eireni felé siet.*
-Etheának már csalódást okoztál, így már csak egyetlen esélyed maradt arra, hogy bizonyítsd rátermettséged! Remélem, hogy nem dísznek hordod az oldaladon a rövid kardot!
*Biccent fejével a harci alkalmatosság felé, majd folytatja.*
-Feladatod az lesz, hogy amennyiben elesek, vagy áttör rajtam az ellenség, és Ethea sem tudja őket visszatartani, akkor te fogod megvédeni a mágust és Chiarit! Fedezned kell a visszavonulásukat, és csak azt követően hagyhatod te is el a csatateret, ha elvágtáztak úgy kétszáz méterre. Érthető!? Jah, és Eireni, ez parancs!
*Sejti, hogy a fiatal mágustanonc számára egyértelművé kell tenni, hogy Aletai bizony tiszti rangban van, és miután a tharg alakulattal harcol az elf, nem igazán tűr tőle ellentmondást. Talán utoljára bizonyíthatja a mai napon, hogy nem szorult szívébe több gyávaság, mint a többi jelenlévőbe.*
-Chiari, kérlek, hogy a legjobb tudásod szerint lásd el a sebesülteket, mert hadra foghatóak nélkül hamarosan nagy bajban leszünk!
*Nem kételkedik a nőben, inkább csak az aggodalmát akarta kifejezni. Tekintetét ezt követően a harctér felé fordítja, ahol is szemet szúr neki Arctalan lélek nélküli teste, ami fenyegeti Q-t és a sebesültek ellátását. Őt semlegesíteni kell, méghozzá mielőbb! Addig talán Ethea fel tudja tartani a két fantomot! Fel kell tartania! Muszáj!*
~Az ördögit!~
*Előrántja a kardját, és sietős léptekkel Q és a sebesült fogadására indul.*
//L10, Worenth -> Megfigyelők, Eireni//
*A mágust tehát sikeresen kiemelte a Hírnök mellől, és így északi irányba tudtak indulni. Az eredeti terv eddig tartott, de hogy miképp küzdöttek volna meg az utánuk vágtázó lovasokkal, az már egészen más lapra tartozik. Elhagyhatnák a csatateret, ez nyilvánvalóvá válik, amikor Aletai visszapillant a háta mögött, hiszen a feléjük tartó lovasokat megakasztották, sőt, mi több, immár gyalogosan folytatják a harcot annak ellenére is, hogy a mágus és Aletai lóháton vannak. Mégsem teheti a tiszt meg ezt a kiváltságot, hiszen így sorsára hagyná az összeomló jobb szárny által védett gyógyítókat.*
-Nincs mit Worenth mester! Most visszafordulunk a megfigyelőkhöz! Ott még viszonylag biztonságos a terep!
*Chiari evakuálását is intéznie kell, hiszen nem nagyon maradt más, akire számíthatnak. Ethea azon munkálkodik, hogy elterelje a fantomokat és felvegye velük a harcot, és más nem igen maradt, aki helyt tudna állni. Aletai viszont a gyilkolásra van kiképezve, még akkor is, ha nem elsősorban a frontális harc a területe, mindemellett tiszti rangban erősíti a thargokat, és ha elhagyná a harcmezőt, az jelentősen moráltörő lehetne.*
-Kérlek, hogy védd magad és Chiarit, míg erődből telik, de ha az ellenség vészesen közel kerül, húzódjatok fokozatosan észak felé. Árnyékot ott hagyom majd nektek, hogy amennyiben az utolsó védvonal -azaz én- is elesik, akkor el tudjatok vágtázni a harcmezőről!
*Lovát keletre fordítja, hogy egy íves "C" alakot leírva visszakanyarodhasson a megfigyelők állása felé.*
-Ha arra mentek, amerről a városőrök jöttek, akkor talán eljuthattok a gázlóig, amin átkelve lesz esély arra, hogy a táborukba botlotok, ahol biztonságban lesztek! A sebesültekkel majd később törődöm!
*Feltéve, ha megússza élve. Mellesleg a lova viszonylag nagy sebességre képes még két személlyel is, így az orgyilkos ellentmondást nem tűrő sebességgel hadarja el a mondanivalóját, és körül-belül mire elmondja, vissza is érnek Chiarihoz. Ott lepattan a lóról, és egyenesen Eireni felé siet.*
-Etheának már csalódást okoztál, így már csak egyetlen esélyed maradt arra, hogy bizonyítsd rátermettséged! Remélem, hogy nem dísznek hordod az oldaladon a rövid kardot!
*Biccent fejével a harci alkalmatosság felé, majd folytatja.*
-Feladatod az lesz, hogy amennyiben elesek, vagy áttör rajtam az ellenség, és Ethea sem tudja őket visszatartani, akkor te fogod megvédeni a mágust és Chiarit! Fedezned kell a visszavonulásukat, és csak azt követően hagyhatod te is el a csatateret, ha elvágtáztak úgy kétszáz méterre. Érthető!? Jah, és Eireni, ez parancs!
*Sejti, hogy a fiatal mágustanonc számára egyértelművé kell tenni, hogy Aletai bizony tiszti rangban van, és miután a tharg alakulattal harcol az elf, nem igazán tűr tőle ellentmondást. Talán utoljára bizonyíthatja a mai napon, hogy nem szorult szívébe több gyávaság, mint a többi jelenlévőbe.*
-Chiari, kérlek, hogy a legjobb tudásod szerint lásd el a sebesülteket, mert hadra foghatóak nélkül hamarosan nagy bajban leszünk!
*Nem kételkedik a nőben, inkább csak az aggodalmát akarta kifejezni. Tekintetét ezt követően a harctér felé fordítja, ahol is szemet szúr neki Arctalan lélek nélküli teste, ami fenyegeti Q-t és a sebesültek ellátását. Őt semlegesíteni kell, méghozzá mielőbb! Addig talán Ethea fel tudja tartani a két fantomot! Fel kell tartania! Muszáj!*
~Az ördögit!~
*Előrántja a kardját, és sietős léptekkel Q és a sebesült fogadására indul.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-12 14:55:09
Üzenet elküldve: 2016-03-12 14:55:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A Targen nevű fantom//
*Amíg ő száguldásba kezd, addig a fantomok megszabadulnak lovaiktól, hogy most már gyalogos harcosokként várják be az élők rohamát. De nem csak várakoznak. Ethea látja, hogy egy közülük kiválik, s Worenthék nyomába indul. Mivel eddigre megérkezik a kiszemelt találkozási pontra, szükséges most már saját támadására figyelni.
Pengék sikolya hangzik fel, ahogy fegyvere összecsókolózik az egyik fantom pengéjével. Aztán lova már is tova ragadja, s jó néhány pillanat eltelik, míg lelassítja, s fordulásra készteti. Eközben van ideje a vezérnek egy újabb halálosztót a mágus után indítani.
A harcosnő sem rest, s lovát ennek a fickónak fordítja. Újra csak vágtába fog. Ha egy mód van rá, neki fog rontani a leváló fantomnak, a Targen nevezetűnek. Ha kitérne a lova elől, akkor kardjával próbál menet közben a nyakra vágni, egy fentről srégen érkező csapással.*
//A Targen nevű fantom//
*Amíg ő száguldásba kezd, addig a fantomok megszabadulnak lovaiktól, hogy most már gyalogos harcosokként várják be az élők rohamát. De nem csak várakoznak. Ethea látja, hogy egy közülük kiválik, s Worenthék nyomába indul. Mivel eddigre megérkezik a kiszemelt találkozási pontra, szükséges most már saját támadására figyelni.
Pengék sikolya hangzik fel, ahogy fegyvere összecsókolózik az egyik fantom pengéjével. Aztán lova már is tova ragadja, s jó néhány pillanat eltelik, míg lelassítja, s fordulásra készteti. Eközben van ideje a vezérnek egy újabb halálosztót a mágus után indítani.
A harcosnő sem rest, s lovát ennek a fickónak fordítja. Újra csak vágtába fog. Ha egy mód van rá, neki fog rontani a leváló fantomnak, a Targen nevezetűnek. Ha kitérne a lova elől, akkor kardjával próbál menet közben a nyakra vágni, egy fentről srégen érkező csapással.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-12 05:56:46
Üzenet elküldve: 2016-03-12 05:56:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//M17-K18//
//Fantom 5//
*Mikor eltűnik a szeme elől a lovas, teljesen ledöbben és még lendülete hajtja előre. Ekkor érez egy erős szúrást jobb lapockáján, és egy akkora lendülettel hogy a nőstény több métert csúszik a földön mire megáll. Eltart egy ideig mire felkel, viszont vérzik. S mikor megérzi a vér szagát, akkor lépi át azt a küszöböt, amit már a többi társa rég átlépett. Vérdüh. Nem gondolkodik, nem kérdez. Feltápászkodva indul meg a legközelebbi fantom felé, hisz őt pillantja meg elsőként az esés után. Hangos ordítással indul meg a rém felé, s nem rest buzogányát használni! Nem vár meg semmi reakciót, csak támad. Maga az ork lendülete ismét töretlen, és igyekszik elsodorni a másikat. Nem máshogy tervezi, mint a fantom oldalára mérne csapást. S levezetve a lendületet még neki is csapódna a fantom lovasnak. Hiába az ork nem adja könnyen az életét, és ezt most tudatosítja is mindenkivel.*
//M17-K18//
//Fantom 5//
*Mikor eltűnik a szeme elől a lovas, teljesen ledöbben és még lendülete hajtja előre. Ekkor érez egy erős szúrást jobb lapockáján, és egy akkora lendülettel hogy a nőstény több métert csúszik a földön mire megáll. Eltart egy ideig mire felkel, viszont vérzik. S mikor megérzi a vér szagát, akkor lépi át azt a küszöböt, amit már a többi társa rég átlépett. Vérdüh. Nem gondolkodik, nem kérdez. Feltápászkodva indul meg a legközelebbi fantom felé, hisz őt pillantja meg elsőként az esés után. Hangos ordítással indul meg a rém felé, s nem rest buzogányát használni! Nem vár meg semmi reakciót, csak támad. Maga az ork lendülete ismét töretlen, és igyekszik elsodorni a másikat. Nem máshogy tervezi, mint a fantom oldalára mérne csapást. S levezetve a lendületet még neki is csapódna a fantom lovasnak. Hiába az ork nem adja könnyen az életét, és ezt most tudatosítja is mindenkivel.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:51:31
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:51:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//I13 -> K16-17//
*A káosz körülötte egyetlen, örökkévalóságnak tűnő pillanatra renddé szerveződik, ahogy a két törpével karöltve legyűrik az Alakváltót. Most először van ideje körbepillantani a csatatéren, és már majdnem elbődül, hogy elrendelje a visszavonulást, amikor látja, hogy az egyelőre csak súlyos veszteségek árán lenne kivitelezhető. Északkeleten Aletai rendezi a hátrálókat és menti Worenthet, de Kagan rohamának jobbszárnya a mágikus Fantomlovasok hatására összeomlott, és oda igencsak kell a segítség.*
- Hrothgaar! *ragadná meg súlyosan sebesült törpét, de Turrog már mozdul helyette, így Kagan Mirakhoz fordul.*
- Mirakh! Fogd ezt a két üvegcsét, és indulj délnek! Akheel és Gardur bajban vannak! *Chiarit egyelőre a jégfal maradványaitól nem látja, de Arctalan hullája nem kerüli el a figyelmét.*
- Segíts nekik, rendezd a sorokat! *Először 1 db Világoszöld varázsital kerül Mirakh Naudag birtokába,
majd1 Sötétzöld varázsital isMirakh Naudag kezében landol.*
- Menj, igyekezz! Vidd magaddal azt a városőrfickót is! *mutat Cotysra, aztán útjára engedi a törpét.*
*Nem messze tőlük a városőrök egyik tisztje a Csuhással küzd és nem áll túl jól.*
- Hrothi! Kapd össze magad, töpörte, és segíts annak ott! *Jelahan rikoltozására nem figyel, mert nem ért egyet - minden bizonnyal tudna a Fekete Lovag olyat ajánlani, ami megérné - többet, mint Arthenior, amelynek ígéretei eddig meglehetősen üresnek tűntek, már ami a Tanácsosi Rangot illeti.*
~ Nem ér az fabatkát sem. ~ *sajnálatos módon azonban a lovas ajánlata konvergál a semmihez.*
- Hát ez bukta. *előhúzza mesterkardját és egy jól irányzott csapással levágja a mozdulatlan Alakváltó fejét - biztos, ami biztos - majd Turroghoz fordul. Meghallgatja a szavait, majd felmordul.*
- A lovagjaimnak idő kell, míg újra csapást tudnak mérni. *biccent három felé szóródott embereire.*
- És az Ametisztek nem sokáig tartják fel a Fantomokat... *bátor népség, de meglehetősen óvatlan és túl vakmerő, ezért igen komoly árat fognak fizetni.*
- A csuklyással bírjanak el a srácok... mi kapjuk el a Fekete Lovagot... aztán nyomás északnak, mielőbb! *veregeti vállon a törpét, mert a csata állásából látja, hogy az orkok is és a Thargok is egyre komolyabb sérüléseket szenvednek, a frissen érkező Ametiszt különítmény pedig szembekapta magát a Fantomlovagokkal.*
*Közben az öreg fickót, Jelahant közvetlen ajánlattal találja meg a Fekete Lovag, Kagan pedig nem akarja megvárni, míg a várható végeredmény is bekövetkezik. Az út nyitva áll előttük a Lovas felé, csak a Kagan által "ötös fantom"-nak nevezett fickó lehet útban.*
- Én támadások elsőnek, enyém a Fantom, tiéd a lovas. Jövök, amint tudok! *és jön majd Gabrien és Khan is, legalábbis reméli.*
*Először csak lendületes léptekkel, majd pajzsot mellkasáig emelve gyalogrohammal tör rá a Lovagra és a mellette álló fantomra. Az ő célpontja a Fantom 5, amennyiben az a Lovag védelmére kel. Nem kívánja megtapasztalni azt, amit Akheelék, így nagyobb sebességre kapcsolja magát, és próbálja egy gyors, dacos torokdöféssel rövidre zárni a kérdést. Mesterkardja a Levegő Városához méltó sebességgel csap előre... közben fél szemmel a Lovast figyeli, nehogy alkalomadtán hozzávágja Jelahant. Nem örülne ennek egyik fél sem.*
- Schlacht O Fiann! Halál az ellenségre!
*Amennyiben a Fantom 5 mégsem támad rá, vagy más dolga van, akkor - Turrog nyomában - ő is a Fekete Lovasra támad.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.11 21:59:08
//I13 -> K16-17//
*A káosz körülötte egyetlen, örökkévalóságnak tűnő pillanatra renddé szerveződik, ahogy a két törpével karöltve legyűrik az Alakváltót. Most először van ideje körbepillantani a csatatéren, és már majdnem elbődül, hogy elrendelje a visszavonulást, amikor látja, hogy az egyelőre csak súlyos veszteségek árán lenne kivitelezhető. Északkeleten Aletai rendezi a hátrálókat és menti Worenthet, de Kagan rohamának jobbszárnya a mágikus Fantomlovasok hatására összeomlott, és oda igencsak kell a segítség.*
- Hrothgaar! *ragadná meg súlyosan sebesült törpét, de Turrog már mozdul helyette, így Kagan Mirakhoz fordul.*
- Mirakh! Fogd ezt a két üvegcsét, és indulj délnek! Akheel és Gardur bajban vannak! *Chiarit egyelőre a jégfal maradványaitól nem látja, de Arctalan hullája nem kerüli el a figyelmét.*
- Segíts nekik, rendezd a sorokat! *Először 1 db Világoszöld varázsital kerül Mirakh Naudag birtokába,
majd1 Sötétzöld varázsital isMirakh Naudag kezében landol.* - Menj, igyekezz! Vidd magaddal azt a városőrfickót is! *mutat Cotysra, aztán útjára engedi a törpét.*
*Nem messze tőlük a városőrök egyik tisztje a Csuhással küzd és nem áll túl jól.*
- Hrothi! Kapd össze magad, töpörte, és segíts annak ott! *Jelahan rikoltozására nem figyel, mert nem ért egyet - minden bizonnyal tudna a Fekete Lovag olyat ajánlani, ami megérné - többet, mint Arthenior, amelynek ígéretei eddig meglehetősen üresnek tűntek, már ami a Tanácsosi Rangot illeti.*
~ Nem ér az fabatkát sem. ~ *sajnálatos módon azonban a lovas ajánlata konvergál a semmihez.*
- Hát ez bukta. *előhúzza mesterkardját és egy jól irányzott csapással levágja a mozdulatlan Alakváltó fejét - biztos, ami biztos - majd Turroghoz fordul. Meghallgatja a szavait, majd felmordul.*
- A lovagjaimnak idő kell, míg újra csapást tudnak mérni. *biccent három felé szóródott embereire.*
- És az Ametisztek nem sokáig tartják fel a Fantomokat... *bátor népség, de meglehetősen óvatlan és túl vakmerő, ezért igen komoly árat fognak fizetni.*
- A csuklyással bírjanak el a srácok... mi kapjuk el a Fekete Lovagot... aztán nyomás északnak, mielőbb! *veregeti vállon a törpét, mert a csata állásából látja, hogy az orkok is és a Thargok is egyre komolyabb sérüléseket szenvednek, a frissen érkező Ametiszt különítmény pedig szembekapta magát a Fantomlovagokkal.*
*Közben az öreg fickót, Jelahant közvetlen ajánlattal találja meg a Fekete Lovag, Kagan pedig nem akarja megvárni, míg a várható végeredmény is bekövetkezik. Az út nyitva áll előttük a Lovas felé, csak a Kagan által "ötös fantom"-nak nevezett fickó lehet útban.*
- Én támadások elsőnek, enyém a Fantom, tiéd a lovas. Jövök, amint tudok! *és jön majd Gabrien és Khan is, legalábbis reméli.*
*Először csak lendületes léptekkel, majd pajzsot mellkasáig emelve gyalogrohammal tör rá a Lovagra és a mellette álló fantomra. Az ő célpontja a Fantom 5, amennyiben az a Lovag védelmére kel. Nem kívánja megtapasztalni azt, amit Akheelék, így nagyobb sebességre kapcsolja magát, és próbálja egy gyors, dacos torokdöféssel rövidre zárni a kérdést. Mesterkardja a Levegő Városához méltó sebességgel csap előre... közben fél szemmel a Lovast figyeli, nehogy alkalomadtán hozzávágja Jelahant. Nem örülne ennek egyik fél sem.*
- Schlacht O Fiann! Halál az ellenségre!
*Amennyiben a Fantom 5 mégsem támad rá, vagy más dolga van, akkor - Turrog nyomában - ő is a Fekete Lovasra támad.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.11 21:59:08
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:06:18
Üzenet elküldve: 2016-03-11 21:06:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Megyfigyelők - Sooth//
*Az események csak pörögnek, pedig az idő alig telik. A csatáról egy pillanatra sem veszi le a tekintetét, még akkor sem, amikor újabb katonák jönnek, s nem messze tőlük állnak meg.*
- Nem ártana a kastélyt is megnézni, de hát... Mennyi az esélye, hogy egy: élve bejutunk, kettő: élve kijutunk? A kikötőbe pedig vissza kell vinnunk az itt lévő híreket.
*Húzza el száját.
Ylsiana számára érdekes, hogy itt ölik halomra, vagyis próbálják halomra ölni egy csapat felderítőt a fősereg, mely sokkal de sokkal nagyobb, nem tesz semmit. Persze mondhatnák, pár halott mi nekik, amikor szerezhetnek újakat?
Az alakfelvevő démonok megtetszenek a rőtes hajúnak. A szellemekkel pedig már találkozott a kikötőben is. S ekkor egy újabb jelenség indul meg feléjük. A harcolók felé. Egy lovas.
Szerelem első látásra. Fel sem tűnik neki, hogy a nemrég érkezett csapat már el is tűnt, s ott van a csata sűrűjében, ahol tomból a káosz. Ki kicsoda?
A törp hasonmást - vagy tán épp az eredetit? - agyoncsapják. Nem is egyen, hanem többen.
Drága vezetőjük is eltűnt valami fekete foltba, pár perc erejéig.
S a lovast is megrohamozzák.*
- Ezt a fogadást elvesztettem.
*Sóhajtva kelletlenül, miután az egyik férfi meghalt. Egy másiknak meg a fogait törik ki.*
- Uh. Ez nekem fájt. *Kommentálja az eseményeket.*
- Szerinted mennyi idejük van még hátra? S Ha ezt az előörsöt le is győzik... Mit fognak kezdeni a fősereggel? Kijönnek, kicsit meghalnak, majd elmennek, mintha mi sem történt volna? Persze a kikötő védekezni fog, ahogy valamilyen város is, van itt város nem? *Záporoznak kérdései. Nagyon nem mozdul el onnan, ha épp nem beszél halkan fütyörészik, miközben remek rálátása van egy remek csatára.*
//Megyfigyelők - Sooth//
*Az események csak pörögnek, pedig az idő alig telik. A csatáról egy pillanatra sem veszi le a tekintetét, még akkor sem, amikor újabb katonák jönnek, s nem messze tőlük állnak meg.*
- Nem ártana a kastélyt is megnézni, de hát... Mennyi az esélye, hogy egy: élve bejutunk, kettő: élve kijutunk? A kikötőbe pedig vissza kell vinnunk az itt lévő híreket.
*Húzza el száját.
Ylsiana számára érdekes, hogy itt ölik halomra, vagyis próbálják halomra ölni egy csapat felderítőt a fősereg, mely sokkal de sokkal nagyobb, nem tesz semmit. Persze mondhatnák, pár halott mi nekik, amikor szerezhetnek újakat?
Az alakfelvevő démonok megtetszenek a rőtes hajúnak. A szellemekkel pedig már találkozott a kikötőben is. S ekkor egy újabb jelenség indul meg feléjük. A harcolók felé. Egy lovas.
Szerelem első látásra. Fel sem tűnik neki, hogy a nemrég érkezett csapat már el is tűnt, s ott van a csata sűrűjében, ahol tomból a káosz. Ki kicsoda?
A törp hasonmást - vagy tán épp az eredetit? - agyoncsapják. Nem is egyen, hanem többen.
Drága vezetőjük is eltűnt valami fekete foltba, pár perc erejéig.
S a lovast is megrohamozzák.*
- Ezt a fogadást elvesztettem.
*Sóhajtva kelletlenül, miután az egyik férfi meghalt. Egy másiknak meg a fogait törik ki.*
- Uh. Ez nekem fájt. *Kommentálja az eseményeket.*
- Szerinted mennyi idejük van még hátra? S Ha ezt az előörsöt le is győzik... Mit fognak kezdeni a fősereggel? Kijönnek, kicsit meghalnak, majd elmennek, mintha mi sem történt volna? Persze a kikötő védekezni fog, ahogy valamilyen város is, van itt város nem? *Záporoznak kérdései. Nagyon nem mozdul el onnan, ha épp nem beszél halkan fütyörészik, miközben remek rálátása van egy remek csatára.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:34:37
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Front //
*A kard süvítve, kegyetlenül suhan végig a szellem testén. Turrog vicsora megfeszül, minden izma megkeményedik a csapás erejétől. Mélyen a szellem pokoli, sikító pofájába bámul ahogyan az kiereszti utolsó léglegzetét. Remek pillanat lenne ez egy kissé lovagiasabb harcosnak, aki kifényezett páncélban veti magát a csata közepébe, vagy egy művelt kalandornak, aki valami frappáns egysorossal koronázná meg ezt a pillanatot, azonban sajnos egy ilyen sincs jelen.
Turrog nem ilyen kultúrált.
Csupán üvölt.
Minden levegőt kieresztve tüdejéből ordít egyenesen az éteri szörnyeteg arcába, hangos mennydörgéssel lezárva kettejük párbaját. Pár pillanat telik el, ami alatt Turrog gyors szusszanásokat ejt meg. Csupán a mesterkard csörrenése zökkenti ki, melynek hangjára sebesen tekint körbe a csatatéren. Hevesen fordul körbe maga körül, de a vér pillanat alatt megfagy az ereiben. Pontosan tudta, hogy Mirakh és Hrothgaar a hasonmásával harcol, azonban mindenkit mélyen megérintene az a kép, ahogy éppen három alak döfi halálra a pontos mását. Turrog szisszenve húzza ábrázatát egy fanyarabb állásba, majd sebes léptekkel visszaindul a kis csapathoz. Léptei közben még éppen látja a nem rég megsegített lovagot, aki jelenleg a Hírnök felé igyekezve éppen lángrakap. Habár első ránézésre csapatuk jól állja a sarat az élőholtak ellen valamiért az öreg harcos úgy érzi, hogy a neheze még csak most jön. Nagy megkönnyebülésére Kagan is részt vett az alakváltó (aki szerencsére már vissza is alakult eredeti bőrébe) levadászásában, így ha csak pár pillanatra is, de szót válthatnak.*
- Kagan, a Hírnök és a Pirtianesi is talpon van még. Melyik felé vegyen az irányt? *Kérdezi ahogyan övéhez nyúl. Worenthnek és Mirakhnak is adott egy-egy bájitalt, azonban nem volt olyan bolond, hogy magának ne tartson meg párat.* A hírnök közelebb van és szerintem kezdhet kifogyni az erejéből, azonban a lovas perceken belül aprítani kezdi a harcosainkat. Adj irányt, gyorsan! *Teszi hozzá komor hangon, miközben ujjaival szinte letöri a bájital tetejét. Türelmetlenül, de gyakorlott mozdulattal emel 1 Sötétzöld varázsitalt Hrothgaar Skyllagrimmson szájához, amit az utolsó cseppig le is erőltett a súlyosan sebesült törpe torkán. Láthatóan a mesterkard egyenesen a harcos mellkasába állt, ami nem nevezhető éppen könnyen elviselhető sebnek. Turrog testébe egy pillanatra felvillan a fájdalom, hiszen a hasonmással harcolva ő is elveszenvedett egy kisebb sérülést. A szörnyeteg mesterkardja a vállába szaladt, azonban szerencséjére még bőven képes harcolni. Kissé megrázva fejét ijeszti el magától a fájdalmat, majd újra Kaganra tekint és várja a vezér iránymutatását.*
//Front //
*A kard süvítve, kegyetlenül suhan végig a szellem testén. Turrog vicsora megfeszül, minden izma megkeményedik a csapás erejétől. Mélyen a szellem pokoli, sikító pofájába bámul ahogyan az kiereszti utolsó léglegzetét. Remek pillanat lenne ez egy kissé lovagiasabb harcosnak, aki kifényezett páncélban veti magát a csata közepébe, vagy egy művelt kalandornak, aki valami frappáns egysorossal koronázná meg ezt a pillanatot, azonban sajnos egy ilyen sincs jelen.
Turrog nem ilyen kultúrált.
Csupán üvölt.
Minden levegőt kieresztve tüdejéből ordít egyenesen az éteri szörnyeteg arcába, hangos mennydörgéssel lezárva kettejük párbaját. Pár pillanat telik el, ami alatt Turrog gyors szusszanásokat ejt meg. Csupán a mesterkard csörrenése zökkenti ki, melynek hangjára sebesen tekint körbe a csatatéren. Hevesen fordul körbe maga körül, de a vér pillanat alatt megfagy az ereiben. Pontosan tudta, hogy Mirakh és Hrothgaar a hasonmásával harcol, azonban mindenkit mélyen megérintene az a kép, ahogy éppen három alak döfi halálra a pontos mását. Turrog szisszenve húzza ábrázatát egy fanyarabb állásba, majd sebes léptekkel visszaindul a kis csapathoz. Léptei közben még éppen látja a nem rég megsegített lovagot, aki jelenleg a Hírnök felé igyekezve éppen lángrakap. Habár első ránézésre csapatuk jól állja a sarat az élőholtak ellen valamiért az öreg harcos úgy érzi, hogy a neheze még csak most jön. Nagy megkönnyebülésére Kagan is részt vett az alakváltó (aki szerencsére már vissza is alakult eredeti bőrébe) levadászásában, így ha csak pár pillanatra is, de szót válthatnak.*
- Kagan, a Hírnök és a Pirtianesi is talpon van még. Melyik felé vegyen az irányt? *Kérdezi ahogyan övéhez nyúl. Worenthnek és Mirakhnak is adott egy-egy bájitalt, azonban nem volt olyan bolond, hogy magának ne tartson meg párat.* A hírnök közelebb van és szerintem kezdhet kifogyni az erejéből, azonban a lovas perceken belül aprítani kezdi a harcosainkat. Adj irányt, gyorsan! *Teszi hozzá komor hangon, miközben ujjaival szinte letöri a bájital tetejét. Türelmetlenül, de gyakorlott mozdulattal emel 1 Sötétzöld varázsitalt Hrothgaar Skyllagrimmson szájához, amit az utolsó cseppig le is erőltett a súlyosan sebesült törpe torkán.
Láthatóan a mesterkard egyenesen a harcos mellkasába állt, ami nem nevezhető éppen könnyen elviselhető sebnek. Turrog testébe egy pillanatra felvillan a fájdalom, hiszen a hasonmással harcolva ő is elveszenvedett egy kisebb sérülést. A szörnyeteg mesterkardja a vállába szaladt, azonban szerencséjére még bőven képes harcolni. Kissé megrázva fejét ijeszti el magától a fájdalmat, majd újra Kaganra tekint és várja a vezér iránymutatását.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-11 12:33:29
Üzenet elküldve: 2016-03-11 12:33:29
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Az az átkozott mágus//
//Vértviselet aktív//
*A csata mostanra eldőlni látszik. A kisebb szörnyetegeket, kísérteteket, és élőholtakat leverik, az áruló törpe is kidől az ellenség sorai közül. Már csak a hírnök, a főkolompos, és annak fantomkatonái, bár azok inkább tűnnek valami öngyilkos alakulatnak, és épp ezért talán jóval veszélyesebbek is mint rothadó húsból és romlott vérből összetákolt társaik.
Sajnos a csatatér nagy része érdektelenné vált számára hiszen szemtől szemben áll egy tűzgolyódobáló, sötétséggömb idézgető madárijesztővel, aki bizony nem sok nyugtot hagy neki, mi több azonnal lángra is lobbantja a vértje alatt hordott ruhaneműt, melynek elsődleges célja ugyebár az ütések és a kemény páncélpikkelyek megfogása lenne. Szerencsére egyelőre még nem ég mint a világítótorony lángja, csak szimplán begyulladt és ahol ég, az alatt a lovag bőre is felhólyagosodik. A páncél tovább vezeti a hőt, ő pedig hamar úgy érzi mintha az alvilág tüze kezdené szépen lassan elnyelni a testét. A földre kell vetnie magát és forognia. Vagyis azt kellene, különben megnézheti magát. Mindenki más meg a produkciót amit összehozott. Ám a harci kedv és a gyűlölet nem hagyja, hogy csak úgy elveszítse a maga előtt látott célpontot. A mágus ellőtte egyik utolsó varázslatát. Már túl közel van hozzá, már szinte itt van az alabárdja hegyén. Most nem engedheti el. Ráadásul a lendület amivel nekirongyolt az ellenfélnek a következő pillanatban el fog szállni, ő pedig biztosan nem fog olyan könnyen felpattanni és ismét neki menni az ellenfélnek mint ahogy elvágódni tudna. Még mindig ugyanott tart. Mindent egy lapra kell feltennie. El kell érnie a mágust és meg kell ölnie a francba. Ha időt enged egy újabb varázslatnak neki vége van, vagy legalábbis könnyen vége lehet, mert nyilván az oszladozó hulla következő akciója nem egy kedves kis esőfelhő meg némi gyógyítómágia lesz.*
-Pusztulj. *Üvölti el magát, leginkább azért, hogy tudatosítsa magában mit is kell tennie, és végső löketet adjon önnön elszántságának. Egyetlen tervet akar követni és rendesen végigvinni. Ezen folyamat során több alkalma is lesz a mágusnak meghalni, viszont Aoneer nem hagy magának időt arra, hogy észlelje a csonthalom "lelkének", vagy mije van ezeknek, ismételt eltávozását. Ha valami nem jönne össze, például ellenfele felhúz egy láthatatlan falat közéjük akkor b tervként földre vágódik és hempereg amíg a tűz el nem alszik, avagy megpróbálja.
Viszont ha minden összejön akkor a következő történik. A férfi az üvöltéssel egy pillanatban megugrik ellenfele felé, hatalmasat lendítve alabárdjával. A vél már ekkor is az ölés, nyakszirtre céloz ami akár le is fejezhetné ellenfelét, ám úgy van vele inkább mennyen lejjebb mint feljebb. Emellett szeretné megakasztani a fegyvert az élőholtban, akár végzetes volt a támadás akár nem és az eszköz hosszú rúdjával karjai közé rántani a teremtményt, ahol aztán megragadhatja, és minden erejével, meg a súlyos páncélzattal próbálja földre vinni, le a talajra, közben folyamatosan üvölt a csontváz koponyájába, a harci düh, a fájdalom és ellenlábasának összezavarása okán. Ez utóbbi valószínűleg nem fog összejönni. Csak ez után szeretné megforgatni magát és a kezei közé zárt mágust a sárban, ami remélhetőleg eloltja a lángokat, vagy legalább az élőholt is lángra kap. Nem tudja melyik lenne célravezetőbb. Sisakjának erre kialakított részével meg ahányszor csak lehetőséget lát rá újra és újra lefejeli a csuhás védtelen koponyáját. Amíg az apró csonttörmelékké nem válik feje alatt.*
//Vértviselet vége//
//Az az átkozott mágus//
//Vértviselet aktív//
*A csata mostanra eldőlni látszik. A kisebb szörnyetegeket, kísérteteket, és élőholtakat leverik, az áruló törpe is kidől az ellenség sorai közül. Már csak a hírnök, a főkolompos, és annak fantomkatonái, bár azok inkább tűnnek valami öngyilkos alakulatnak, és épp ezért talán jóval veszélyesebbek is mint rothadó húsból és romlott vérből összetákolt társaik.
Sajnos a csatatér nagy része érdektelenné vált számára hiszen szemtől szemben áll egy tűzgolyódobáló, sötétséggömb idézgető madárijesztővel, aki bizony nem sok nyugtot hagy neki, mi több azonnal lángra is lobbantja a vértje alatt hordott ruhaneműt, melynek elsődleges célja ugyebár az ütések és a kemény páncélpikkelyek megfogása lenne. Szerencsére egyelőre még nem ég mint a világítótorony lángja, csak szimplán begyulladt és ahol ég, az alatt a lovag bőre is felhólyagosodik. A páncél tovább vezeti a hőt, ő pedig hamar úgy érzi mintha az alvilág tüze kezdené szépen lassan elnyelni a testét. A földre kell vetnie magát és forognia. Vagyis azt kellene, különben megnézheti magát. Mindenki más meg a produkciót amit összehozott. Ám a harci kedv és a gyűlölet nem hagyja, hogy csak úgy elveszítse a maga előtt látott célpontot. A mágus ellőtte egyik utolsó varázslatát. Már túl közel van hozzá, már szinte itt van az alabárdja hegyén. Most nem engedheti el. Ráadásul a lendület amivel nekirongyolt az ellenfélnek a következő pillanatban el fog szállni, ő pedig biztosan nem fog olyan könnyen felpattanni és ismét neki menni az ellenfélnek mint ahogy elvágódni tudna. Még mindig ugyanott tart. Mindent egy lapra kell feltennie. El kell érnie a mágust és meg kell ölnie a francba. Ha időt enged egy újabb varázslatnak neki vége van, vagy legalábbis könnyen vége lehet, mert nyilván az oszladozó hulla következő akciója nem egy kedves kis esőfelhő meg némi gyógyítómágia lesz.*
-Pusztulj. *Üvölti el magát, leginkább azért, hogy tudatosítsa magában mit is kell tennie, és végső löketet adjon önnön elszántságának. Egyetlen tervet akar követni és rendesen végigvinni. Ezen folyamat során több alkalma is lesz a mágusnak meghalni, viszont Aoneer nem hagy magának időt arra, hogy észlelje a csonthalom "lelkének", vagy mije van ezeknek, ismételt eltávozását. Ha valami nem jönne össze, például ellenfele felhúz egy láthatatlan falat közéjük akkor b tervként földre vágódik és hempereg amíg a tűz el nem alszik, avagy megpróbálja.
Viszont ha minden összejön akkor a következő történik. A férfi az üvöltéssel egy pillanatban megugrik ellenfele felé, hatalmasat lendítve alabárdjával. A vél már ekkor is az ölés, nyakszirtre céloz ami akár le is fejezhetné ellenfelét, ám úgy van vele inkább mennyen lejjebb mint feljebb. Emellett szeretné megakasztani a fegyvert az élőholtban, akár végzetes volt a támadás akár nem és az eszköz hosszú rúdjával karjai közé rántani a teremtményt, ahol aztán megragadhatja, és minden erejével, meg a súlyos páncélzattal próbálja földre vinni, le a talajra, közben folyamatosan üvölt a csontváz koponyájába, a harci düh, a fájdalom és ellenlábasának összezavarása okán. Ez utóbbi valószínűleg nem fog összejönni. Csak ez után szeretné megforgatni magát és a kezei közé zárt mágust a sárban, ami remélhetőleg eloltja a lángokat, vagy legalább az élőholt is lángra kap. Nem tudja melyik lenne célravezetőbb. Sisakjának erre kialakított részével meg ahányszor csak lehetőséget lát rá újra és újra lefejeli a csuhás védtelen koponyáját. Amíg az apró csonttörmelékké nem válik feje alatt.*
//Vértviselet vége//
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-11 11:56:42
Üzenet elküldve: 2016-03-11 11:56:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Ethea//
* A felsőbb erők átsuhantak figyelmükkel a csatatér káosszal teli földjén s a hölgyről megfeledkeztek egy pillanatra. De a fantom harcosok nem feledték mozgását! Lévén az ellenséges csapat megtorpant és átalakultak ez által a Worenthék felé száguldás is megállt. Viszont egy páncélos fantom meglódul, gyalogszerrel abba az irányba amerről Ethea is érkezik. A Fantom kiszúrja, elég nehéz lenne nem kiszúrni egy feléjük robogó lovat s lovasát. S mikor a támadás érkezik a fantom jól mozdul, kitér a ló letaglózása elől Ethea kardja pedig csapásával össze akad az övével. Fémsikoly jelzi az ütközést ahogy a két míves acél egymásnak feszül egy pillanatra. Mérgesen fordul a nő után a fantom s húzza maga elé a pajzsát. *
- Argath!
* Jelez a vezetőnek aki oda is kapja tekintetét. Majd azonnal szól is ismét saját nyelvükön, újabb nevet mond s biccent fejével. *
- Targen, indulj!
* Minek hatására még egy fantom harcos, aki eddig csupán pajzsát tartva figyelte a többieket indul meg abba az irányba. Így már kettőre egészítődik ki a mágusvadász alakulat, vagy épp aki Ethea felé fordulva indul. *
//Ethea//
* A felsőbb erők átsuhantak figyelmükkel a csatatér káosszal teli földjén s a hölgyről megfeledkeztek egy pillanatra. De a fantom harcosok nem feledték mozgását! Lévén az ellenséges csapat megtorpant és átalakultak ez által a Worenthék felé száguldás is megállt. Viszont egy páncélos fantom meglódul, gyalogszerrel abba az irányba amerről Ethea is érkezik. A Fantom kiszúrja, elég nehéz lenne nem kiszúrni egy feléjük robogó lovat s lovasát. S mikor a támadás érkezik a fantom jól mozdul, kitér a ló letaglózása elől Ethea kardja pedig csapásával össze akad az övével. Fémsikoly jelzi az ütközést ahogy a két míves acél egymásnak feszül egy pillanatra. Mérgesen fordul a nő után a fantom s húzza maga elé a pajzsát. *
- Argath!
* Jelez a vezetőnek aki oda is kapja tekintetét. Majd azonnal szól is ismét saját nyelvükön, újabb nevet mond s biccent fejével. *
- Targen, indulj!
* Minek hatására még egy fantom harcos, aki eddig csupán pajzsát tartva figyelte a többieket indul meg abba az irányba. Így már kettőre egészítődik ki a mágusvadász alakulat, vagy épp aki Ethea felé fordulva indul. *
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:20:48
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:20:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Front//
* Kurta hörgéssel nyugtázza győzelmét a hulla fölött, kalapácsa megkapta amit akart, amaz halott szövettől szutykos ahogyan kell. Míg ő ezzel volt elfoglalva a kisebb rajtaütésük kész csatába torkollt. Sérüléseinek még csupán látványát fogja fel. Worenth hangja hasít fülébe, a mágus szólt nekik, hogy menjenek tovább. Daetth is végzett ellenfelével, viszont komolyan megsérült, de szemében a harci láz tombol. Gworash levegővételnyi terepszemléje alatt biccent neki egyet biztatásként.*
-Erő és becsület testvér!
*Ekkor figyelmét a csetepaté talán legfontosabb jelenete ragadja meg. Egy karakán élőholt lovas, kétség sem fér hozzá, hogy ő vezeti a hullákat. Gworashnak kikerekednek szemei a narancssárgán izzó szempár és természetfeletti erő láttán. Egy felettébb merész barbárt ekkor vesz semmibe egy ránézésre is szörnyű rúgással. Aztán Qirát pillantja meg. Az ork nő támadása hatástalan. A lovas ki ekkor már gyalogszerrel van úgy vált teret, ahogyan jónak látja, és Qirát keményen földre teríti. A nagy események közt sok részletet nem lát, de kapásból megindul abba az irányba. *
~ Ha kell itt halok meg! ~
* Míg ő nagy léptekkel halad a vezér felé, az éppen újabb harcost hajít félre. Rémisztő hatalommal bír a lovag és ennek ellenére Gworash mégsem hátrál meg. *
- Milyen démonokkal háltál, hogy idáig juss te fattyú?!
* Dörgi dühében, melybe mostanra némi félelem is került, de az csupán arra lesz jó, hogy még nagyobb erő legyen benne. Mikor már elég közel kerül, a hullák vezére egy megtestesült fantomnak ad ki utasítást. S ekkor a harci tűzben ismerős érzések találják őt. Megtorpan, a szellemek szólhattak neki, ahogy feleszmél a kötelességtudat hasít szívébe. *
~ A mágus! ~
* Míg ő harcolt, Worenth mostanra közellenség lett az ellenség számára és ez a gyalogos fantom is éppen felé halad. Az utasítások melyeket kapott Gworash számára egy ismeretlen nyelven hangzott el, nem tudja hova tenni. Viszont ideje folyatni feladatát, ami az volt, hogy védelmezze a varázslót. Megindul a kiszemelt ellenség után, egyre gyorsabban, hogy amint eléri, lendületből lesújtson rá. *
//Front//
* Kurta hörgéssel nyugtázza győzelmét a hulla fölött, kalapácsa megkapta amit akart, amaz halott szövettől szutykos ahogyan kell. Míg ő ezzel volt elfoglalva a kisebb rajtaütésük kész csatába torkollt. Sérüléseinek még csupán látványát fogja fel. Worenth hangja hasít fülébe, a mágus szólt nekik, hogy menjenek tovább. Daetth is végzett ellenfelével, viszont komolyan megsérült, de szemében a harci láz tombol. Gworash levegővételnyi terepszemléje alatt biccent neki egyet biztatásként.*
-Erő és becsület testvér!
*Ekkor figyelmét a csetepaté talán legfontosabb jelenete ragadja meg. Egy karakán élőholt lovas, kétség sem fér hozzá, hogy ő vezeti a hullákat. Gworashnak kikerekednek szemei a narancssárgán izzó szempár és természetfeletti erő láttán. Egy felettébb merész barbárt ekkor vesz semmibe egy ránézésre is szörnyű rúgással. Aztán Qirát pillantja meg. Az ork nő támadása hatástalan. A lovas ki ekkor már gyalogszerrel van úgy vált teret, ahogyan jónak látja, és Qirát keményen földre teríti. A nagy események közt sok részletet nem lát, de kapásból megindul abba az irányba. *
~ Ha kell itt halok meg! ~
* Míg ő nagy léptekkel halad a vezér felé, az éppen újabb harcost hajít félre. Rémisztő hatalommal bír a lovag és ennek ellenére Gworash mégsem hátrál meg. *
- Milyen démonokkal háltál, hogy idáig juss te fattyú?!
* Dörgi dühében, melybe mostanra némi félelem is került, de az csupán arra lesz jó, hogy még nagyobb erő legyen benne. Mikor már elég közel kerül, a hullák vezére egy megtestesült fantomnak ad ki utasítást. S ekkor a harci tűzben ismerős érzések találják őt. Megtorpan, a szellemek szólhattak neki, ahogy feleszmél a kötelességtudat hasít szívébe. *
~ A mágus! ~
* Míg ő harcolt, Worenth mostanra közellenség lett az ellenség számára és ez a gyalogos fantom is éppen felé halad. Az utasítások melyeket kapott Gworash számára egy ismeretlen nyelven hangzott el, nem tudja hova tenni. Viszont ideje folyatni feladatát, ami az volt, hogy védelmezze a varázslót. Megindul a kiszemelt ellenség után, egyre gyorsabban, hogy amint eléri, lendületből lesújtson rá. *
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-10 19:34:35
Üzenet elküldve: 2016-03-10 19:34:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
//Front / Közép//
//Hrothgaar, Mirakh majd Kagan//
* Mirakh kihasználva, hogy az ál Turrog éppen Hrothgaar al hadakozik, megpróbálkozik egy támadással.
Nincs is mit taglalni az ál Turrog sorsán. A három támadás egyszerre védhetetlen (mikor odaér Kagan is ugyebár). Ellenben Hrothgaar figyelmen kívül hagyta azt a bizonyos szemből érkező szúrást, valamelyest kitér ugyan de ez még kevés. A három, az ál Turroggal együtt 4 támadás szinte egyszerre megy végbe. S mint valami groteszk szobor néz ki a 4 fős csapat. Mirakh lábra irányuló támadását csupán a páncél védi valamennyire. Hrothgaar csapását szinte védtelenül éri a másik oldal. Őt magát pedig a szúrás, mellkasán fúródik be a mesterpenge és csupán a páncélzatának köszönheti, hogy nem döfi át az teljesen. De így is súlyos sebet szerez. Aztán jön a végső kegyelem döfés. Ez az mi már végképp védhetetlen. Kagan alabárdja becsapódik és roncsolja a páncélt is meg az "emberi" szervezetet is. Így áll meg a négy fős kis szobrocska egy pillanatra. Majd mindenkin (akit találat ért, és ez főként az ál Turrog és Hrothgaar) hirtelen lesz úrrá a fájdalom és az Ál Turrog bizony megrogy, földre kényszerül, majd lassan, ha hagyják elterül. A lény igen hamar szinte pillanatok alatt változik vissza eredeti, ocsmány pofa nélküli alakjába, sötétlő szemgödre most sem kecsegtet semmivel, mozdulatlan terül el, több sebből vérezve, olajos fekete vérével festve a talajt. Nem mozdul. *
//Turrog, Aoneer + Cotys is + Worenth részben//
* Turrog végül cselekszik s megpróbálja megelőzni a kísértet vészjósló támadását. Szinte arcon csókolja a halál a koros törpét de a mesterkard gyorsabban lendül így hajszálnyival ugyan de megelőzi a rémséget s a mesterkard alulról felfelé haladva szeli ketté. Förtelmes arca sikoltásba fordul át ahogy az éteri test szertefoszlik, s a karmokkal tűzdelt karjai pedig összecsapnak a törpén de már csupán a szele érinti meg ahogy az is eloszlik a levegőben, aprót mar így csupán //+1 év öregedés// búcsúzóul.
Aoneernek nem kell túl messzire mennie. A Csuhás bizony ott áll mozdulatlanul és egyenesen előre mered, egyértelműen Worenth felé.
Előbb egy lövéssel próbálkozik. A lövedék pedig szeli a levegőt és... Talált! A csuhás kizökken a koncentrálásból.
//FONTOS! Worenth! OOC: Megszűnik az illúzió! IC: Újra azt látod amit, nincs sem lángoszlop, sem pedig savas eső, az orkok pedig nem jajgatva haldoklanak hanem harcolnak elöl!//
Aoneer megindul hát az alabárddal, de a csuhás sem lesz rest, fordul is a férfi felé. Rövid igét mormol majd csontos kezéből egy tűzcsóva száguld ki, hogy a felér rohamozó katonát eltalálja, a rajta lévő éghető ruházat lángra kap és az égés sem kellemes élmény //3 as fokozatú sérülés//.
Ezzel némi időt nyert magának talán. *
//Worenth, Aletai//
* A látvány visszaváltozik az eredeti állapotba, eltűnik a lángoszlop és minden egyéb mit az utóbbi pár másodpercben látott. Az elméjével játszottak csúfos trükköt. De a hatást elérte bizony, kifáradt a mágus. Közben megérkezik bajtársa is akivel lóra pattan. *
//Daeth, Qira, Gworash//
* Gworash kellő időben tér ki a rém elől, de a lándzsa túl gyors, hogy csal úgy elkapja a végét, persze ezzel nem is foglalkozik túlzottan jöhet az a csapás. Az pedig mivel a másik nem igazán védekezik, már csak lendületéből kifolyólag sem, így akadálytalanul csapódik bele a csontos arcba és zúzza össze azt. Hátranyaklik a csent fej maradványa és a lendülettől még két lépést halad előre majd tulajdon lándzsája szalad bele a földbe s az állítja meg, nem mozdul többet.
Daetth ősei vérét hívja hadba, a vörös köd száll az elméjére és tombolni kezd. Hatásos meg kell hagyni. Kaszabolása eredményes mert a sokadik csapás után a rémség bizony törött csontokkal hull össze. Ebben nagy szerepet játszik Qira is aki oldalba kapja a rémet. Daetth számára viszont ahogy kezd megállni a harc heve, egyre nehezebben nyomódik rá a fájdalom amit a sérüléseiből lüktet.
Qira eközben rátámad az érkezőkre. A lövedék száguld ugyan de a lidérc alakon át is suhan a találat. Amazok pedig a falnak hála megállnak. *
//Cotys//
* A katona sikeresen megszabadítja a földön fekvőt annak nyúlkálós karjától. Aztán jön az mit úgy neveznek alázás... Szerencsétlen túl sok dolgot nem tud tenni a náspángolás ellen így jó néhány csapás után ugyan, de végül nem mozdul többé. *
//Akheel, Gardur + Qu'yl + Arctalan (szó szerint)//
* Csúnya ütközés volt meg kell hagyni, nagyjából pont olyan érzés mint mikor beleszáguld az ember egy nehéz lovas rohamba. Ketten megmozdulnak Akheel és Gardud is igyekszik feltápászkodni, de némi gond akad azért. Arctalan is feltápászkodik. De a szeme valahogy nem túl ismerős, kifehéredett írisz nélküli szemek. Csupán hörgés szökik ki belőle s Esetleg, nyakatekert mozgásával (szerencsétlen túl sok csontja tört...) megindul Gardud felé, hogy fegyverét lóbálva sújtson majd le a másikra. De amilyen lassú, ez eltart egy ideig. *
//Gabrien és Khan//
* Kiegyensúlyozott a mérkőzés Khan és az ál Gabrien között. Egészen addig a pontig míg a másik Gabrien be ne csatlakozik a mókába. Lévén jól ismeri vértjét és a támadására vajmi kevés esély van, hogy képes legyen koncentrálni az ál Gabrien így, a buzogány sikeresen trafálja el a térdhajlatot. Megroggyan ugyan s féltérdre is borul, azt a lábát már nem nagyon fogja táncórákra vinni. Ha a páncél nem lett volna vélhetően tőből le is tépi neki. Vagy valami hasonló groteszk helyzet kerekedett volna belőle. Ezzel az álnok elveszítette a támadását Khan irányába, de nem rest cselekedni. Az igazi Gabrien sem dőlne ki ennyitől. Féltérden ahogy van lódít meg egy kaszáló mozdulatot a kardal, tiszta erőből, amolyan dühből fakadó vágás lesz. féltérdes állását nézve olyan derék magasságban fog elszáguldani, s igaz, csupán reflexszerű amolyan válasz cselekvés, de ismerve az oroszlánsisakos erejét és kardforgató tudását igen komoly veszélyt jelenthet ahogy félkörívben száguld a penge. *
//A lovas - Mindenki látja!//
* Miközben Kagan visszakérdez, a lovas ráemeli tekintetét. *
- Átállhatsz magadtól, vagy akaratod ellenére. Nincs más feltétel.
* Nagyjából ennyi, önszántából még ennyit sem mondana, de hát a parancs az parancs. A fantom katonák a feléjük érkező támadásra nyitják saját vonalukat, hogy szélesebb legyen az a bizonyos kör, mindegyik lép párat előre, a feléjük közeledő irányába. *
//Raymond//
* Közben persze érkezik egy kisebb osztag. Narancsosan izzó tekintetét a felé rohanó barbárra emeli. Egy, az ember (vagy élőholt, részlet kérdés) felé robogó üvöltő másikat nem túl nehéz kiszúrni, s ez most sincsen másként. Reymond elemi erővel száguld, a lovas viszont nem mozdul. Ahogy közel ér a másik reflexből lódul a vasalt csizma, irdatlan sebességgel és emberfeletti erővel csapódik a barbár üvöltő arcába. Néhány fogtól megszabadul bizony a barbár és a következő csókot a kemény talaj adja. Néhány pillanatot eltölt az univerzum csodás csillagai közt is s mikor visszatér a világba, akkor végül is tapasztalja, hogy mi történt. Sajgó állkapcsa jelzi, hogy ez nem volt jó ötlet. Ámbár! Célját elérte! Ugyanis a lovas leszáll hátasáról. Így végül is mondható sikernek is a támadás. Megáll a férfi felett, narancsos szemei lánggömbként izzanak a sisak rostélya alatt. Közös nyelven szól a földön fekvő Raymondhoz. *
- Vakmerő vagy, ezt értékelem.
* Innen közelről nézve jól látszik a páncél hajdani ezüstös pompája, itt ott kikandikál az amúgy össze kormozott s ettől éj fekete páncélon. Mellkasán pedig ott díszeleg a hajdani Pirtianesi felségjel ütötten, kopottan, de ott van. E közben oldalra is érkezik egy támadó, egy másik barbár (Tyran). *
- Barbárok.
* Jegyzi meg immár ismét Pirtianesi nyelven. Majd parancsszó hagyja el ismét száját. *
- Alakzatba!
* Amazok pedig Pirtianesi nyelven válaszolnak is egyszerre hallatva a földöntúli hangjukat. *
- Értettük!
* Szólnak röviden S a parancsra reagálva a fantom lovasok csataménjei szertefoszlanak, csak úgy mint sajátja is. Fantom harcosok sorra érnek talajt. A lándzsák eloszlanak s átveszik helyüket kardok, s buzogányok, ki melyiket preferálta életében. Majd a fantom fény megváltozni látszik, mintha csak zöldes lángok nyaldosnák az 5 harcost. Fokozatosan manifesztálódnak s lépnek át erre a világra. Koromszín páncéljuk nekik is szénné égetve, sisakjuk óvón takarja ocsmány pofájuk. Pajzs a balban, fegyver jobban. Az éteri zöld fény pedig a sisak rostély alá kúszik be, mint zölden villanó szempár, csak úgy mint a lovas narancs íriszei. *
- Tehát a második.
* Utal vissza röviden az iménti feltételre, hogy önszántukból, vagy akaratuk ellenére állnák át az oldalukra. *
//Kipp//
* Egy már manifesztálódott harcossal találja szembe magát, megdöngeti a pajzsát a buzogánnyal s előreveti a pajzsot amolyan terelés gyanánt, majd lódul is utána a buzogány fentről érkezik lefelé, elemi erővel és igen szép sebességgel. *
//Tyran//
* A barbár sem jár sokkal jobban. Neki is egy páncélos jut, de ennél partianesi kard van. Pajzsát maga elé rántja, hogy védekezzen a másik ellen, s a vágás a vaskos acél pajzson fog megpattanni s amint ez bekövetkezik félre is löki a pajzsot, hogy alóla, takarásból robbanjon ki előre a szúrás, egyenesen a felsőtestet célozva. *
//Qira//
* Az ork nő dühében ront neki a lovasnak, csak úgy mint az előző barbár is tette. Az üvöltözés és hangos figyelem felketés nem segíti elő a meglepetést. A lovas azonnal rátekint s miután átlépett a földön fekvő Raymond on néhány lépést tesz előre csak úgy mint katonái. Ahogy a nő a lovas fekete alakja felé száguld, amaz ráveti narancsos szemeit. A pokol izzó lehel vissza az orkra. Kimért lépteket tesz a másik felé majd amint az közel ér hirtelen foszlik szerte zöldes éteri lángok között. Így a csapás átsuhan rajta s a következő szemvillanás után azonnal újra összeáll a zöldes fényáradat csupán fél méterrel arrébb az ork nő mögött. A lendülettől ellépő és vélhetően meglepődő ork nő hirtelen érez kemény fájdalmat a hátában. A lovas a könyökvértjén lévő tüskével vág oda egyet hátulról. Iszonyatos erővel csapódik be az ütés s az orkot bizony rásegítve a rohamra le is taglózza a földbe. *
//Jelehan//
* Az öreg harcos éppen akkor érkezik mikor Qira tovább röppen s a lovas így éppen háttal van neki. Ezt már ő sem tudja hárítani így a férfi kardja becsapódik a fekete páncélba. Fémsikoly jelzi a csapást. De egyéb pusztító erejű reakciót nem vált ki. Leszámítva azt, hogy Argath figyelmét magára vonva felé fordul a páncélos. Iszonyatos sebességgel nyúl a férfi nyakáért baljával s megszorítva azt megemeli Jelehant. Majd ahogy kissé a talajtól elemelte annak íriszeibe vájja saját túlvilági lángokkal tűzdelt szemeit majd közös nyelven szól hozzá. *
- Figyelemre méltó a bátorságotok. Harcolj az oldalamon, öld meg a mágust. S az örök lét ajándéka lesz a Tiéd!
* A mágus szónál biccent egy röviden Worenth felé, majd vissza az öreg Jelehanra. Nemleges válasz érkezik vélhetően így miután félredobta a férfit aki 1-2 méter röppenés után ér földet (iszonyatos erő van benne, nem e világról származik, mintha csak egy óriás zakatolna belőle) újra visszavált a Pirtianesi nyelve. *
- Erghonal, végezz a mágussal!
* Erre reagálva az egyik eddig csupán fegyverét s pajzsát tartó fantom harcos, bólint. *
- Azonnal.
* Érkezik a válasz s megindul abba az irányba amerre Worenthék indultak. *
//Front / Közép//
//Hrothgaar, Mirakh majd Kagan//
* Mirakh kihasználva, hogy az ál Turrog éppen Hrothgaar al hadakozik, megpróbálkozik egy támadással.
Nincs is mit taglalni az ál Turrog sorsán. A három támadás egyszerre védhetetlen (mikor odaér Kagan is ugyebár). Ellenben Hrothgaar figyelmen kívül hagyta azt a bizonyos szemből érkező szúrást, valamelyest kitér ugyan de ez még kevés. A három, az ál Turroggal együtt 4 támadás szinte egyszerre megy végbe. S mint valami groteszk szobor néz ki a 4 fős csapat. Mirakh lábra irányuló támadását csupán a páncél védi valamennyire. Hrothgaar csapását szinte védtelenül éri a másik oldal. Őt magát pedig a szúrás, mellkasán fúródik be a mesterpenge és csupán a páncélzatának köszönheti, hogy nem döfi át az teljesen. De így is súlyos sebet szerez. Aztán jön a végső kegyelem döfés. Ez az mi már végképp védhetetlen. Kagan alabárdja becsapódik és roncsolja a páncélt is meg az "emberi" szervezetet is. Így áll meg a négy fős kis szobrocska egy pillanatra. Majd mindenkin (akit találat ért, és ez főként az ál Turrog és Hrothgaar) hirtelen lesz úrrá a fájdalom és az Ál Turrog bizony megrogy, földre kényszerül, majd lassan, ha hagyják elterül. A lény igen hamar szinte pillanatok alatt változik vissza eredeti, ocsmány pofa nélküli alakjába, sötétlő szemgödre most sem kecsegtet semmivel, mozdulatlan terül el, több sebből vérezve, olajos fekete vérével festve a talajt. Nem mozdul. *
//Turrog, Aoneer + Cotys is + Worenth részben//
* Turrog végül cselekszik s megpróbálja megelőzni a kísértet vészjósló támadását. Szinte arcon csókolja a halál a koros törpét de a mesterkard gyorsabban lendül így hajszálnyival ugyan de megelőzi a rémséget s a mesterkard alulról felfelé haladva szeli ketté. Förtelmes arca sikoltásba fordul át ahogy az éteri test szertefoszlik, s a karmokkal tűzdelt karjai pedig összecsapnak a törpén de már csupán a szele érinti meg ahogy az is eloszlik a levegőben, aprót mar így csupán //+1 év öregedés// búcsúzóul.
Aoneernek nem kell túl messzire mennie. A Csuhás bizony ott áll mozdulatlanul és egyenesen előre mered, egyértelműen Worenth felé.
Előbb egy lövéssel próbálkozik. A lövedék pedig szeli a levegőt és... Talált! A csuhás kizökken a koncentrálásból.
//FONTOS! Worenth! OOC: Megszűnik az illúzió! IC: Újra azt látod amit, nincs sem lángoszlop, sem pedig savas eső, az orkok pedig nem jajgatva haldoklanak hanem harcolnak elöl!//
Aoneer megindul hát az alabárddal, de a csuhás sem lesz rest, fordul is a férfi felé. Rövid igét mormol majd csontos kezéből egy tűzcsóva száguld ki, hogy a felér rohamozó katonát eltalálja, a rajta lévő éghető ruházat lángra kap és az égés sem kellemes élmény //3 as fokozatú sérülés//.
Ezzel némi időt nyert magának talán. *
//Worenth, Aletai//
* A látvány visszaváltozik az eredeti állapotba, eltűnik a lángoszlop és minden egyéb mit az utóbbi pár másodpercben látott. Az elméjével játszottak csúfos trükköt. De a hatást elérte bizony, kifáradt a mágus. Közben megérkezik bajtársa is akivel lóra pattan. *
//Daeth, Qira, Gworash//
* Gworash kellő időben tér ki a rém elől, de a lándzsa túl gyors, hogy csal úgy elkapja a végét, persze ezzel nem is foglalkozik túlzottan jöhet az a csapás. Az pedig mivel a másik nem igazán védekezik, már csak lendületéből kifolyólag sem, így akadálytalanul csapódik bele a csontos arcba és zúzza össze azt. Hátranyaklik a csent fej maradványa és a lendülettől még két lépést halad előre majd tulajdon lándzsája szalad bele a földbe s az állítja meg, nem mozdul többet.
Daetth ősei vérét hívja hadba, a vörös köd száll az elméjére és tombolni kezd. Hatásos meg kell hagyni. Kaszabolása eredményes mert a sokadik csapás után a rémség bizony törött csontokkal hull össze. Ebben nagy szerepet játszik Qira is aki oldalba kapja a rémet. Daetth számára viszont ahogy kezd megállni a harc heve, egyre nehezebben nyomódik rá a fájdalom amit a sérüléseiből lüktet.
Qira eközben rátámad az érkezőkre. A lövedék száguld ugyan de a lidérc alakon át is suhan a találat. Amazok pedig a falnak hála megállnak. *
//Cotys//
* A katona sikeresen megszabadítja a földön fekvőt annak nyúlkálós karjától. Aztán jön az mit úgy neveznek alázás... Szerencsétlen túl sok dolgot nem tud tenni a náspángolás ellen így jó néhány csapás után ugyan, de végül nem mozdul többé. *
//Akheel, Gardur + Qu'yl + Arctalan (szó szerint)//
* Csúnya ütközés volt meg kell hagyni, nagyjából pont olyan érzés mint mikor beleszáguld az ember egy nehéz lovas rohamba. Ketten megmozdulnak Akheel és Gardud is igyekszik feltápászkodni, de némi gond akad azért. Arctalan is feltápászkodik. De a szeme valahogy nem túl ismerős, kifehéredett írisz nélküli szemek. Csupán hörgés szökik ki belőle s Esetleg, nyakatekert mozgásával (szerencsétlen túl sok csontja tört...) megindul Gardud felé, hogy fegyverét lóbálva sújtson majd le a másikra. De amilyen lassú, ez eltart egy ideig. *
//Gabrien és Khan//
* Kiegyensúlyozott a mérkőzés Khan és az ál Gabrien között. Egészen addig a pontig míg a másik Gabrien be ne csatlakozik a mókába. Lévén jól ismeri vértjét és a támadására vajmi kevés esély van, hogy képes legyen koncentrálni az ál Gabrien így, a buzogány sikeresen trafálja el a térdhajlatot. Megroggyan ugyan s féltérdre is borul, azt a lábát már nem nagyon fogja táncórákra vinni. Ha a páncél nem lett volna vélhetően tőből le is tépi neki. Vagy valami hasonló groteszk helyzet kerekedett volna belőle. Ezzel az álnok elveszítette a támadását Khan irányába, de nem rest cselekedni. Az igazi Gabrien sem dőlne ki ennyitől. Féltérden ahogy van lódít meg egy kaszáló mozdulatot a kardal, tiszta erőből, amolyan dühből fakadó vágás lesz. féltérdes állását nézve olyan derék magasságban fog elszáguldani, s igaz, csupán reflexszerű amolyan válasz cselekvés, de ismerve az oroszlánsisakos erejét és kardforgató tudását igen komoly veszélyt jelenthet ahogy félkörívben száguld a penge. *
//A lovas - Mindenki látja!//
* Miközben Kagan visszakérdez, a lovas ráemeli tekintetét. *
- Átállhatsz magadtól, vagy akaratod ellenére. Nincs más feltétel.
* Nagyjából ennyi, önszántából még ennyit sem mondana, de hát a parancs az parancs. A fantom katonák a feléjük érkező támadásra nyitják saját vonalukat, hogy szélesebb legyen az a bizonyos kör, mindegyik lép párat előre, a feléjük közeledő irányába. *
//Raymond//
* Közben persze érkezik egy kisebb osztag. Narancsosan izzó tekintetét a felé rohanó barbárra emeli. Egy, az ember (vagy élőholt, részlet kérdés) felé robogó üvöltő másikat nem túl nehéz kiszúrni, s ez most sincsen másként. Reymond elemi erővel száguld, a lovas viszont nem mozdul. Ahogy közel ér a másik reflexből lódul a vasalt csizma, irdatlan sebességgel és emberfeletti erővel csapódik a barbár üvöltő arcába. Néhány fogtól megszabadul bizony a barbár és a következő csókot a kemény talaj adja. Néhány pillanatot eltölt az univerzum csodás csillagai közt is s mikor visszatér a világba, akkor végül is tapasztalja, hogy mi történt. Sajgó állkapcsa jelzi, hogy ez nem volt jó ötlet. Ámbár! Célját elérte! Ugyanis a lovas leszáll hátasáról. Így végül is mondható sikernek is a támadás. Megáll a férfi felett, narancsos szemei lánggömbként izzanak a sisak rostélya alatt. Közös nyelven szól a földön fekvő Raymondhoz. *
- Vakmerő vagy, ezt értékelem.
* Innen közelről nézve jól látszik a páncél hajdani ezüstös pompája, itt ott kikandikál az amúgy össze kormozott s ettől éj fekete páncélon. Mellkasán pedig ott díszeleg a hajdani Pirtianesi felségjel ütötten, kopottan, de ott van. E közben oldalra is érkezik egy támadó, egy másik barbár (Tyran). *
- Barbárok.
* Jegyzi meg immár ismét Pirtianesi nyelven. Majd parancsszó hagyja el ismét száját. *
- Alakzatba!
* Amazok pedig Pirtianesi nyelven válaszolnak is egyszerre hallatva a földöntúli hangjukat. *
- Értettük!
* Szólnak röviden S a parancsra reagálva a fantom lovasok csataménjei szertefoszlanak, csak úgy mint sajátja is. Fantom harcosok sorra érnek talajt. A lándzsák eloszlanak s átveszik helyüket kardok, s buzogányok, ki melyiket preferálta életében. Majd a fantom fény megváltozni látszik, mintha csak zöldes lángok nyaldosnák az 5 harcost. Fokozatosan manifesztálódnak s lépnek át erre a világra. Koromszín páncéljuk nekik is szénné égetve, sisakjuk óvón takarja ocsmány pofájuk. Pajzs a balban, fegyver jobban. Az éteri zöld fény pedig a sisak rostély alá kúszik be, mint zölden villanó szempár, csak úgy mint a lovas narancs íriszei. *
- Tehát a második.
* Utal vissza röviden az iménti feltételre, hogy önszántukból, vagy akaratuk ellenére állnák át az oldalukra. *
//Kipp//
* Egy már manifesztálódott harcossal találja szembe magát, megdöngeti a pajzsát a buzogánnyal s előreveti a pajzsot amolyan terelés gyanánt, majd lódul is utána a buzogány fentről érkezik lefelé, elemi erővel és igen szép sebességgel. *
//Tyran//
* A barbár sem jár sokkal jobban. Neki is egy páncélos jut, de ennél partianesi kard van. Pajzsát maga elé rántja, hogy védekezzen a másik ellen, s a vágás a vaskos acél pajzson fog megpattanni s amint ez bekövetkezik félre is löki a pajzsot, hogy alóla, takarásból robbanjon ki előre a szúrás, egyenesen a felsőtestet célozva. *
//Qira//
* Az ork nő dühében ront neki a lovasnak, csak úgy mint az előző barbár is tette. Az üvöltözés és hangos figyelem felketés nem segíti elő a meglepetést. A lovas azonnal rátekint s miután átlépett a földön fekvő Raymond on néhány lépést tesz előre csak úgy mint katonái. Ahogy a nő a lovas fekete alakja felé száguld, amaz ráveti narancsos szemeit. A pokol izzó lehel vissza az orkra. Kimért lépteket tesz a másik felé majd amint az közel ér hirtelen foszlik szerte zöldes éteri lángok között. Így a csapás átsuhan rajta s a következő szemvillanás után azonnal újra összeáll a zöldes fényáradat csupán fél méterrel arrébb az ork nő mögött. A lendülettől ellépő és vélhetően meglepődő ork nő hirtelen érez kemény fájdalmat a hátában. A lovas a könyökvértjén lévő tüskével vág oda egyet hátulról. Iszonyatos erővel csapódik be az ütés s az orkot bizony rásegítve a rohamra le is taglózza a földbe. *
//Jelehan//
* Az öreg harcos éppen akkor érkezik mikor Qira tovább röppen s a lovas így éppen háttal van neki. Ezt már ő sem tudja hárítani így a férfi kardja becsapódik a fekete páncélba. Fémsikoly jelzi a csapást. De egyéb pusztító erejű reakciót nem vált ki. Leszámítva azt, hogy Argath figyelmét magára vonva felé fordul a páncélos. Iszonyatos sebességgel nyúl a férfi nyakáért baljával s megszorítva azt megemeli Jelehant. Majd ahogy kissé a talajtól elemelte annak íriszeibe vájja saját túlvilági lángokkal tűzdelt szemeit majd közös nyelven szól hozzá. *
- Figyelemre méltó a bátorságotok. Harcolj az oldalamon, öld meg a mágust. S az örök lét ajándéka lesz a Tiéd!
* A mágus szónál biccent egy röviden Worenth felé, majd vissza az öreg Jelehanra. Nemleges válasz érkezik vélhetően így miután félredobta a férfit aki 1-2 méter röppenés után ér földet (iszonyatos erő van benne, nem e világról származik, mintha csak egy óriás zakatolna belőle) újra visszavált a Pirtianesi nyelve. *
- Erghonal, végezz a mágussal!
* Erre reagálva az egyik eddig csupán fegyverét s pajzsát tartó fantom harcos, bólint. *
- Azonnal.
* Érkezik a válasz s megindul abba az irányba amerre Worenthék indultak. *
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:59:55
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:59:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
//Megfigyelők, majd Középtájt Gardur//
*Aletai gyorsan kiosztja a parancsokat és a hamar el is viharzik. Q nem sokat gondolkodik, hanem tekintete hamar megkeresi a segítségre szoruló áldozatokat. Ki is szúrja, a lovasrohamban elhullott lovagok kis csapatát és amikor a zöld lovasok felszívódnak, elindul az egyetlen olyan földönmaradt irányába, akin még senki nem segített.
Sietősen szedi lábait és kivételesen az óvatosságot és lopakodást félretéve a gyorsaságot preferálva közelíti meg Gardurt. Amikor odaér, még meg sem szólítja, de köpönyege alól előhúz 1 Világoszöld varázsital és átadja Gardur Marthusnak. Majd amikor a férfi átvette tőle megszólal.*
- Esszt asssz italt Aletai küldi! Idd meg gyorssszan ésssz menjünk.
*Ha a lovag követi Q tanácsait átkarolja a válla alatt és megpróbálja minél gyorsabban a megfigyelők felé cipelni. Egy percig sem akar időzni. Itt és most gyorsan kell cselekedni, hiszen a lovas újabb katonákat küldhet, hogy befejezze a pusztítást, amit elkezdett. Q ezt nem akarja megvárni, nem azért mert olyan nagyon aggódik az ismeretlen lovag életéért, hanem mert a sajátját félti. Így is épp eleget vállalt már ezért a kis szövetségért, habár még vért nem ontott. A mostani feladat nem könnyű és nem is felemelő, de még mindig jobb, mint hadrendbe állni. Ahogy Gardurral foglalatoskodik, látja, hogy a többiek is igen rossz állapotban vannak, de neki most csak erre az egy emberi lényre maradt ideje. Ha összeszedte magát a védence akkor el is indulna. Idegesen tekinget körbe körbe, hiszen lassú lesz az út visszafelé.*
//Megfigyelők, majd Középtájt Gardur//
*Aletai gyorsan kiosztja a parancsokat és a hamar el is viharzik. Q nem sokat gondolkodik, hanem tekintete hamar megkeresi a segítségre szoruló áldozatokat. Ki is szúrja, a lovasrohamban elhullott lovagok kis csapatát és amikor a zöld lovasok felszívódnak, elindul az egyetlen olyan földönmaradt irányába, akin még senki nem segített.
Sietősen szedi lábait és kivételesen az óvatosságot és lopakodást félretéve a gyorsaságot preferálva közelíti meg Gardurt. Amikor odaér, még meg sem szólítja, de köpönyege alól előhúz 1 Világoszöld varázsital és átadja Gardur Marthusnak. Majd amikor a férfi átvette tőle megszólal.
*- Esszt asssz italt Aletai küldi! Idd meg gyorssszan ésssz menjünk.
*Ha a lovag követi Q tanácsait átkarolja a válla alatt és megpróbálja minél gyorsabban a megfigyelők felé cipelni. Egy percig sem akar időzni. Itt és most gyorsan kell cselekedni, hiszen a lovas újabb katonákat küldhet, hogy befejezze a pusztítást, amit elkezdett. Q ezt nem akarja megvárni, nem azért mert olyan nagyon aggódik az ismeretlen lovag életéért, hanem mert a sajátját félti. Így is épp eleget vállalt már ezért a kis szövetségért, habár még vért nem ontott. A mostani feladat nem könnyű és nem is felemelő, de még mindig jobb, mint hadrendbe állni. Ahogy Gardurral foglalatoskodik, látja, hogy a többiek is igen rossz állapotban vannak, de neki most csak erre az egy emberi lényre maradt ideje. Ha összeszedte magát a védence akkor el is indulna. Idegesen tekinget körbe körbe, hiszen lassú lesz az út visszafelé.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:25:49
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:25:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Ametiszt különítmény//
*Egyik meglepődöttségből a másikba esik, amint észleli, hogy bizony hiába minden elszántsága és vérszomja, a jégfal túloldalán nem várja egyetlen démoni lovas sem, akit karélre lehetne hányni. Ellenség helyett kisebb-nagyobb jégdarabokat kap a nyakába, de úgy összességébe mindenhová, ahol csak éri őt és lovát a darabokra hulló fal. Az ellenségnek nem volt akadály a mágikus jégfal, egy szempillantás alatt keresztülszelték, ami után a vezetőjük némi szívhez szóló beszédet tartva szólítja fel őket a békés átállásra.
Bizonyára van, akit meggyőz a retorika eme rendkívül látványos formája, de nem valószínű, hogy a jelenlévők soraiból kerülne ki az a valaki, aki önként venné fel a harcot az ellenséges sereg oldalán.
Ahogy elnézi a rövid, de annál velősebbnek gondolt szöveg utáni pillanatot, a reakciók nem maradnak el társai részéről. Van, ki szóban vág vissza, van, ki vegyesen próbálkozik, de egy biztos, egész sokan akadnak, kik a lovasság vezetőjének fejét szeretnék különböző módokon elválasztani testétől.
Kipp sem szeretne lemaradni a többiektől, így nekiindul, hogy a rövidtávon kellőképp felgyorsulva megtámadja az egyik lovast. Nem a szónokra támad, ott már csak egymást akadályoznák, inkább az egyik, közelében lévő alakot célozza meg.
Most már nagyon közel vannak az első pengeváltáshoz, hacsak nem történik valami újabb meglepő dolog, ami megakasztja a támadást.*
//Ametiszt különítmény//
*Egyik meglepődöttségből a másikba esik, amint észleli, hogy bizony hiába minden elszántsága és vérszomja, a jégfal túloldalán nem várja egyetlen démoni lovas sem, akit karélre lehetne hányni. Ellenség helyett kisebb-nagyobb jégdarabokat kap a nyakába, de úgy összességébe mindenhová, ahol csak éri őt és lovát a darabokra hulló fal. Az ellenségnek nem volt akadály a mágikus jégfal, egy szempillantás alatt keresztülszelték, ami után a vezetőjük némi szívhez szóló beszédet tartva szólítja fel őket a békés átállásra.
Bizonyára van, akit meggyőz a retorika eme rendkívül látványos formája, de nem valószínű, hogy a jelenlévők soraiból kerülne ki az a valaki, aki önként venné fel a harcot az ellenséges sereg oldalán.
Ahogy elnézi a rövid, de annál velősebbnek gondolt szöveg utáni pillanatot, a reakciók nem maradnak el társai részéről. Van, ki szóban vág vissza, van, ki vegyesen próbálkozik, de egy biztos, egész sokan akadnak, kik a lovasság vezetőjének fejét szeretnék különböző módokon elválasztani testétől.
Kipp sem szeretne lemaradni a többiektől, így nekiindul, hogy a rövidtávon kellőképp felgyorsulva megtámadja az egyik lovast. Nem a szónokra támad, ott már csak egymást akadályoznák, inkább az egyik, közelében lévő alakot célozza meg.
Most már nagyon közel vannak az első pengeváltáshoz, hacsak nem történik valami újabb meglepő dolog, ami megakasztja a támadást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258