Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-12-02 18:34:34
Üzenet elküldve: 2013-12-02 18:34:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*A gnóm varázslata olyannyira hatásos volt, hogy a vörösszemű rögtön le is zuhant. S bár Allyn tisztában van vele, hogy magasan vannak. (Mivel volt olyan okos, hogy mikor fent állt az erkély szélén lenézzen.) Arra azért nem számított, hogy a hárpia nem áll meg becsapódás előtt. Ezért is lepik meg a lentről felhallatszódó hangok. Azonban nem foglalkozik ezzel sokat inkább sarkon fordul és a többi hárpiával foglalkozik... Vagyis inkább már csak azzal az egyel, ami itt maradt. Azt nem gondolta, hogy ezek a hárpiák ilyen félősek.*
~Ezek rosszabbak, mit te! Tőletek ijedtek meg! Ez már komoly!~
~Nem vagy vicces! Zrekil-től igen is meg lehet ijedni, főleg, ha varázsol!~
~Inább csak akkor, mikor varázsol!~
*Ahogy ezen vitatkoznak, meg is feletkezik a kialakult helyzetről, s csak akkor eszmél fel, amikor a hárpia karma az arcával találkozik. Hirtelen hátra lép egyet, már éppen kezdené kipróbálni a varázslatot, de a gnóm megelőzi. Egy ezüstös ketrec jelenik meg a semmiból, azonban Allyn-nak nincs ideje csodálni, hiszen a férfi már is hozzá szól, majd futni kezd le a toronyból. Miközben a lány megindul, válaszol a másiknak.*
- Gyorsan, nem lenne jó elveszteni!
~Mondja ezt az, aki nem is tud rendesen futni!~
~De tudok! Igen is tudok futni! Csak figyeld meg!~
~Persze, persze! Álmodban!~
*Nevet Thaira Allyn fejében. Mikor pedig már tisztes távolságba értek a férfi kérdez a lánytól. Amire ő kicsit zihálva válaszol.*
- Tudom, hogy foglalkozni kellett velük. Nem egyszerű lények ezek! És igen ezeken a kisebb vágásokon kívül minden rendben. *mutat az arcán levő kis ösvényre, ami karom helyént jelzi* A vörösszemű pedig nem bántott. A szó szószoros értelmében... De az biztos, hogy egy ideig hányingerem lesz a hárpia szótól! Ne tudd meg milyen szörnyű, mikor megcsókol egy hárpia!
~Megbeszéltük, hogy ezt nem hozod fel!~
- Tudom Thaira, de el kellett mondanom! Nyugodj meg többet esélye se lesz rá.
*Mondja Allyn nagy fintorral az arcán. De persze miközben beszél folyamatosan követi a gnómot. Bár madártávból is látta az ide vezető utat így, hogy a földön utazik nem nagyon tudja belőlni az irányokat. Így mikor kiérnek kétségbeesetten néz körbe. Végül pedig követi a férfit, ezek után pedig remélhetőleg gyorsan megtalálják a tetemet. Ha ez megtörtént Allyn kíváncsian figyeli, ahogy a gnóm megszerzi azt, amiért jöttek.*
~Így sokkal jobban fest! Márcsak ezért is megérte idejönni!~
~Valahogy akkor nem ezt mondtad, mikor.~
~Azt nem említjük! De majd visszakapod még Allyn! Vezetek én még hosszabb ideig!~
~Csak rajta Thaira! Kíváncsian várom! Úgyse bírod sokáig!~
*Nevet magában a lány, majd még egyszer végignéz a hárpia tetemen. S mivel Zrekil befejezte a dolgát és megint hozzá szól, ő bólogatni kezd.*
- Szerintem is jobb lesz visszajutni minél hamarabb a templomba. Nem lenne jó itt is találkozni egy Hallgataggal! Minél hamarabb vége ennek az egésznek, annál jobb. Szedjük a sátorfánk erről a helyről! Még az erdő is biztonságosabbnak hat! Legalább is nekem biztos! Kiráz a hideg az ilyen kísérteties helyektől!
~Engem nem! Engem nem! Ez nagyon jó hely, azt az apró kis hibát leszámítva!~
- Igen Thaira tudom! Neked nagyon tetszenek az ilyen helyek. De egyenlőre én vezetek, úgyhogy nem az lesz, ami neked tetszik!
*Mondja egy halvány, keserű mosolyt húzva arcára, még az erdővel kapcsolatos megjegyzés hatásául van ez rajta. Viszont mikor Thaira megszólal, arcán az a furcsa fintor lesz úrrá, amit akkor használ, ha belső hangja felidegesíti.*
*A gnóm varázslata olyannyira hatásos volt, hogy a vörösszemű rögtön le is zuhant. S bár Allyn tisztában van vele, hogy magasan vannak. (Mivel volt olyan okos, hogy mikor fent állt az erkély szélén lenézzen.) Arra azért nem számított, hogy a hárpia nem áll meg becsapódás előtt. Ezért is lepik meg a lentről felhallatszódó hangok. Azonban nem foglalkozik ezzel sokat inkább sarkon fordul és a többi hárpiával foglalkozik... Vagyis inkább már csak azzal az egyel, ami itt maradt. Azt nem gondolta, hogy ezek a hárpiák ilyen félősek.*
~Ezek rosszabbak, mit te! Tőletek ijedtek meg! Ez már komoly!~
~Nem vagy vicces! Zrekil-től igen is meg lehet ijedni, főleg, ha varázsol!~
~Inább csak akkor, mikor varázsol!~
*Ahogy ezen vitatkoznak, meg is feletkezik a kialakult helyzetről, s csak akkor eszmél fel, amikor a hárpia karma az arcával találkozik. Hirtelen hátra lép egyet, már éppen kezdené kipróbálni a varázslatot, de a gnóm megelőzi. Egy ezüstös ketrec jelenik meg a semmiból, azonban Allyn-nak nincs ideje csodálni, hiszen a férfi már is hozzá szól, majd futni kezd le a toronyból. Miközben a lány megindul, válaszol a másiknak.*
- Gyorsan, nem lenne jó elveszteni!
~Mondja ezt az, aki nem is tud rendesen futni!~
~De tudok! Igen is tudok futni! Csak figyeld meg!~
~Persze, persze! Álmodban!~
*Nevet Thaira Allyn fejében. Mikor pedig már tisztes távolságba értek a férfi kérdez a lánytól. Amire ő kicsit zihálva válaszol.*
- Tudom, hogy foglalkozni kellett velük. Nem egyszerű lények ezek! És igen ezeken a kisebb vágásokon kívül minden rendben. *mutat az arcán levő kis ösvényre, ami karom helyént jelzi* A vörösszemű pedig nem bántott. A szó szószoros értelmében... De az biztos, hogy egy ideig hányingerem lesz a hárpia szótól! Ne tudd meg milyen szörnyű, mikor megcsókol egy hárpia!
~Megbeszéltük, hogy ezt nem hozod fel!~
- Tudom Thaira, de el kellett mondanom! Nyugodj meg többet esélye se lesz rá.
*Mondja Allyn nagy fintorral az arcán. De persze miközben beszél folyamatosan követi a gnómot. Bár madártávból is látta az ide vezető utat így, hogy a földön utazik nem nagyon tudja belőlni az irányokat. Így mikor kiérnek kétségbeesetten néz körbe. Végül pedig követi a férfit, ezek után pedig remélhetőleg gyorsan megtalálják a tetemet. Ha ez megtörtént Allyn kíváncsian figyeli, ahogy a gnóm megszerzi azt, amiért jöttek.*
~Így sokkal jobban fest! Márcsak ezért is megérte idejönni!~
~Valahogy akkor nem ezt mondtad, mikor.~
~Azt nem említjük! De majd visszakapod még Allyn! Vezetek én még hosszabb ideig!~
~Csak rajta Thaira! Kíváncsian várom! Úgyse bírod sokáig!~
*Nevet magában a lány, majd még egyszer végignéz a hárpia tetemen. S mivel Zrekil befejezte a dolgát és megint hozzá szól, ő bólogatni kezd.*
- Szerintem is jobb lesz visszajutni minél hamarabb a templomba. Nem lenne jó itt is találkozni egy Hallgataggal! Minél hamarabb vége ennek az egésznek, annál jobb. Szedjük a sátorfánk erről a helyről! Még az erdő is biztonságosabbnak hat! Legalább is nekem biztos! Kiráz a hideg az ilyen kísérteties helyektől!
~Engem nem! Engem nem! Ez nagyon jó hely, azt az apró kis hibát leszámítva!~
- Igen Thaira tudom! Neked nagyon tetszenek az ilyen helyek. De egyenlőre én vezetek, úgyhogy nem az lesz, ami neked tetszik!
*Mondja egy halvány, keserű mosolyt húzva arcára, még az erdővel kapcsolatos megjegyzés hatásául van ez rajta. Viszont mikor Thaira megszólal, arcán az a furcsa fintor lesz úrrá, amit akkor használ, ha belső hangja felidegesíti.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-12-02 17:41:18
Üzenet elküldve: 2013-12-02 17:41:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A varázslat sikerül, és a vörös szemű hárpia tehetetlenül zuhan le. A gnóm nem gondolt bele, hogy tulajdonképpen milyen magasan is lehetnek, így meglepetésként éri a hang, amellyel a lény földet ér. Jó eséllyel sok apró darabra szakadt az ütődéstől, így pedig a szeme is könnyebben elérhetővé válhatott. A többi fajtársa nem túl bátor, így gyorsan eltűnik, azonban egy még elég vakmerőnek érzi magát ahhoz, hogy egymaga szembeszálljon kettőjükkel. Zrekil azonban a felgyülemlett dühét levezette a vörös szeműn, szóval ismét azzal a meglepő sebességgel higgad le (főleg azért, mert nem is számított arra, hogy ilyen magasan vannak...), és már csak egy apró trükkel igyekszik rendezni a kérdést. Ez egy egyszerű varázslat, de hát pont az ilyeneket rontja el az ember (avagy a gnóm), azonban ha ez bekövetkezne, még akkor is futhatnak. Legalábbis reméli, hogy Allyn elég gyors lesz. A futás persze akkor is megmarad, mint opció, ha sikerül a varázslat, csak akkor hozzáteszi:*
- Siessünk le mielőtt a varjak megeszik ami nekünk kell *majd mikor tisztes távolba értek a hárpiától, akkor kérdezi meg:*
- Minden rendben? Nem bántott a vörös szemű? Siettem, ahogy tudtam, csak hát a maradékkal is kellett valamit kezdeni. Szerencsére nem tájékozódnak túl jól a sötétben, így egy erősebb Holdmágia elég volt ellenük. Mint ahogy ez ellen is *közben igyekszik kijutni a kastélyból, és ha ez megtörtént, akkor megkeresni a tetemet. Őszintén fogalma sincs róla, hogy hová pottyanhatott, nem követte az irányokat odabent, de jó eséllyel rá fog akadni. Ha ez megtörtént, leveszi a batyuját a hátáról, és előkotorja a kis fadobozt, majd a benne lévő rongyokat kiszedi, ezután az egyikkel begyűjti a második szükséges összetevőt (jó eséllyel nem lesz nehéz, hiszen a koponya is szétmhetett egy ekkora eséstől), ezek után pedig berakja a kis üvegedénybe a trollfogak mellé, majd azon az gy rongyon kívül a többit visszarakja, majd visszapakol, és feláll.*
- Akkor szerintem menjünk, a mi áldozatunk majd a templomban megtörténhet, jobb lenne még a sötétben visszajutni a templomba. Ki tudja, hogy nem figyelnek-e megint a Hallgatagok? Lehet hogy utánunk jönnek ide is, mint a mocsárba *bár az erdő nem a legbiztonságosabb hely, de majd legrosszabb esetben világít ő, addig meg nem lehet baj.*
A varázsló egy Holdfényrács nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy holdfényezüst rácsot tud vonni maga elé, nyílások elzárására, vagy egy humán méretű ketrec készítésére. Hatása 3 körig tart.
*A varázslat sikerül, és a vörös szemű hárpia tehetetlenül zuhan le. A gnóm nem gondolt bele, hogy tulajdonképpen milyen magasan is lehetnek, így meglepetésként éri a hang, amellyel a lény földet ér. Jó eséllyel sok apró darabra szakadt az ütődéstől, így pedig a szeme is könnyebben elérhetővé válhatott. A többi fajtársa nem túl bátor, így gyorsan eltűnik, azonban egy még elég vakmerőnek érzi magát ahhoz, hogy egymaga szembeszálljon kettőjükkel. Zrekil azonban a felgyülemlett dühét levezette a vörös szeműn, szóval ismét azzal a meglepő sebességgel higgad le (főleg azért, mert nem is számított arra, hogy ilyen magasan vannak...), és már csak egy apró trükkel igyekszik rendezni a kérdést. Ez egy egyszerű varázslat, de hát pont az ilyeneket rontja el az ember (avagy a gnóm), azonban ha ez bekövetkezne, még akkor is futhatnak. Legalábbis reméli, hogy Allyn elég gyors lesz. A futás persze akkor is megmarad, mint opció, ha sikerül a varázslat, csak akkor hozzáteszi:*
- Siessünk le mielőtt a varjak megeszik ami nekünk kell *majd mikor tisztes távolba értek a hárpiától, akkor kérdezi meg:*
- Minden rendben? Nem bántott a vörös szemű? Siettem, ahogy tudtam, csak hát a maradékkal is kellett valamit kezdeni. Szerencsére nem tájékozódnak túl jól a sötétben, így egy erősebb Holdmágia elég volt ellenük. Mint ahogy ez ellen is *közben igyekszik kijutni a kastélyból, és ha ez megtörtént, akkor megkeresni a tetemet. Őszintén fogalma sincs róla, hogy hová pottyanhatott, nem követte az irányokat odabent, de jó eséllyel rá fog akadni. Ha ez megtörtént, leveszi a batyuját a hátáról, és előkotorja a kis fadobozt, majd a benne lévő rongyokat kiszedi, ezután az egyikkel begyűjti a második szükséges összetevőt (jó eséllyel nem lesz nehéz, hiszen a koponya is szétmhetett egy ekkora eséstől), ezek után pedig berakja a kis üvegedénybe a trollfogak mellé, majd azon az gy rongyon kívül a többit visszarakja, majd visszapakol, és feláll.*
- Akkor szerintem menjünk, a mi áldozatunk majd a templomban megtörténhet, jobb lenne még a sötétben visszajutni a templomba. Ki tudja, hogy nem figyelnek-e megint a Hallgatagok? Lehet hogy utánunk jönnek ide is, mint a mocsárba *bár az erdő nem a legbiztonságosabb hely, de majd legrosszabb esetben világít ő, addig meg nem lehet baj.*
A varázsló egy Holdfényrács nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy holdfényezüst rácsot tud vonni maga elé, nyílások elzárására, vagy egy humán méretű ketrec készítésére. Hatása 3 körig tart.
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-12-02 14:11:32
Üzenet elküldve: 2013-12-02 14:11:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A hárpiák nem mondhatóak erős lénynek egyáltalán, az erejük inkább a szokatlanul vonzó szépségükben van, s abban, hogy szeretik a bolondját járatni a betolakodókkal, ezáltal pedig igen kellemetlen helyzetbe sodorják őket. E párossal is ugyanezt akarták eljátszani, arra viszont egyáltalán nem számítottak, hogy Allyn és Zrekil nem csupán betolakodók, nem szállást keresnek, hanem konkrét céllal jöttek! A játék pedig ezáltal véresen komollyá válik..
Mivel a hárpia testileg sem a legerősebb, a mágiához pedig gőze sincs, ezért a gnóm varázslata olyannyira sikeres lesz, hogy a vörös szemű pillanatokon belül veszti eszméletét, s már zuhan is lefelé! Természetesen nem ébred fel, így a páros még a becsapódásának fröcsögő hangját is tökéletesen hallja, ahogy teste szétcsapódik a betonon!
Na, a többi hárpiának sem kell több, azonnal elillan az összes - egy kivételével.. Szerencsétlen mérgesen, támadásra készen áll, ám büszke tekintete azt sugározza, hogy azt hiszi, hogy a párosnak esélye sincs ellenük. Viszont itt már nincs többesszám, ugyanis szerencsétlen legelöl állt végig, így nem vette észre, hogy a társai egy szempillantás alatt tűntek el, így még mindig abban a hitben van, hogy azok mögötte vannak. Ezért is emeli fel hirtelen jobb kezét, s csap egy jó nagyot Allyn felé! Nem tudni, hogy a hölgy, vagy a gnóm kezd el védekezni, ám ha nem sietnek, akkor a lény hegyes karmai könnyen felszántják a félvér bőrét, bár még így is meglehet, hogy a karmok vége eléri az arcát.
Nem tudni, hogy ekkor mit tesz a páros, de ha nem sebesítik meg annyira a hárpiát, hogy még magánál tud lenni, akkor tudatosul benne, hogy a többiek nincsenek mögötte, így egy kiáltással hátrálni kezd, majd ő is elröppen. Ha esetleg Allyn és Zrekil erősebben védekezne, akkor könnyebb dolguk van, hiszen ekkor is rájön, hogy társai magára hagyták, de menekülni nem tud, így könnyű préda. Ám ha ölni nem akarnak, akkor sincs gond.. Elvégre az udvaron ott virít egy friss hárpiahulla a maradványaival együtt!*
*A hárpiák nem mondhatóak erős lénynek egyáltalán, az erejük inkább a szokatlanul vonzó szépségükben van, s abban, hogy szeretik a bolondját járatni a betolakodókkal, ezáltal pedig igen kellemetlen helyzetbe sodorják őket. E párossal is ugyanezt akarták eljátszani, arra viszont egyáltalán nem számítottak, hogy Allyn és Zrekil nem csupán betolakodók, nem szállást keresnek, hanem konkrét céllal jöttek! A játék pedig ezáltal véresen komollyá válik..
Mivel a hárpia testileg sem a legerősebb, a mágiához pedig gőze sincs, ezért a gnóm varázslata olyannyira sikeres lesz, hogy a vörös szemű pillanatokon belül veszti eszméletét, s már zuhan is lefelé! Természetesen nem ébred fel, így a páros még a becsapódásának fröcsögő hangját is tökéletesen hallja, ahogy teste szétcsapódik a betonon!
Na, a többi hárpiának sem kell több, azonnal elillan az összes - egy kivételével.. Szerencsétlen mérgesen, támadásra készen áll, ám büszke tekintete azt sugározza, hogy azt hiszi, hogy a párosnak esélye sincs ellenük. Viszont itt már nincs többesszám, ugyanis szerencsétlen legelöl állt végig, így nem vette észre, hogy a társai egy szempillantás alatt tűntek el, így még mindig abban a hitben van, hogy azok mögötte vannak. Ezért is emeli fel hirtelen jobb kezét, s csap egy jó nagyot Allyn felé! Nem tudni, hogy a hölgy, vagy a gnóm kezd el védekezni, ám ha nem sietnek, akkor a lény hegyes karmai könnyen felszántják a félvér bőrét, bár még így is meglehet, hogy a karmok vége eléri az arcát.
Nem tudni, hogy ekkor mit tesz a páros, de ha nem sebesítik meg annyira a hárpiát, hogy még magánál tud lenni, akkor tudatosul benne, hogy a többiek nincsenek mögötte, így egy kiáltással hátrálni kezd, majd ő is elröppen. Ha esetleg Allyn és Zrekil erősebben védekezne, akkor könnyebb dolguk van, hiszen ekkor is rájön, hogy társai magára hagyták, de menekülni nem tud, így könnyű préda. Ám ha ölni nem akarnak, akkor sincs gond.. Elvégre az udvaron ott virít egy friss hárpiahulla a maradványaival együtt!*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-28 22:29:05
Üzenet elküldve: 2013-11-28 22:29:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Allyn az idő teltével, (bár nem is telik el olyan nagyon sok idő, neki mégis óráknak tűnik) már csak szipog kicsit. A könnyei elfogytak, kisírta az összeset. Csak abban tud még reménykedni, hogy a gnóm meg tudott menekülni. Thaira is felkel lassan, bár még mindig mélabús kicsit, de nem szólal meg. Akkor sem mikor számára igen kellemetlen emlékeket idéz fel a lány. Bár őszintén be kell vallania a hárpiájénál a gnómmal való csók is ezerszer jobb volt. De ezt nem teszi szóva, inkább hagyja, hogy a kisfőnök felidézze a boldog emlékeit. Éppen ezen munkálkodik, mikor furcsa zajra lesz figyelmes. Óvatosan feláll és a hang irányába kémlel. Nem csak ő vette ezt észre a hárpia is odarepül az ajtóhoz.*
~Szerinted, mi van odakinn?~
~Nem tudom! Talán a többi hárpia! Vagy Zrekil!~
~Lehet! Én nem tudom, de Zrekil-nek jobban örülnék!~
~Micsoda változás!~
~Nem most kellene az orrom alá dörgölni és a hárpiánál milliószor jobb!~
*Jegyzi meg morcosan belső hangja, mikor a vörös szemű odarepül mellé és ajkai elé helyezi a mutató ujját.*
~Miért akarja, hogy csendben legyünk? Ez nekem nem tetszik! Allyn, mi ez?~
~Fogalmam sincs Thaira! Őszintén mondom fogalmam sincs!~
*Ekkor hirtelen akkorát ránt rajta a lény, hogy elkezd zuhanni, persze nem is Allyn lenne, ha ebben a pillanatban nem hagyná el egy igen csak magas és hangos sikoly a torkát, ami már szinte kiáltásnak is elmenne. Szerencsére még földetérés előtt elkapja a hárpia a ruháját, s megint tovarepül vele.*
~Nem akarok nyers lenni, de ez olyan, mintha csalik lennénk nem? Vagy mint valami trófeák! Csak nehogy megint megcsókoljon! Még a gondolattól is rosszul vagyok!~
~Tényleg olyan, mintha csalik lennénk! Viszont nem tudom, hogy miért hordozgat minket ide-oda. Azt pedig ne emlegesd fel, mert a végén még visszaadom a reggelit. Pedig nem is ettem valami sokat!~
~Akkor, jobb ha nem emlegetjük fel! Nem akarom látni!~
~Én is így gondoltam! Legyen már vége! El akarok innen menni!~
*Éppen ezt vitatják meg, mikor a hárpia keresztül repül velük egy egyenes folyosón, majd az egyik szobából ki, s leteszi őket az erkély szélére. Allyn kicsit dőlöngél, mire megtalálja az egyensúlyát, viszont amint ez megvan. Gyűlötettől izzó tekintettel mered a hárpiára, de nem szól semmit, ő nem Thaira, nem fog kiabálni vele.*
~Igazán figyelmes! Így kirakni egy ártatlan lányt a halál szélére!~
~Csak nem szabad lenézni! Félek! Nagyon félek!~
*Mondja remegő hangon Allyn, s közben még mindig arra koncentrál, hogy biztonságban megálljon a párkányon. Ekkor az ajtón át Zrekil jelenik meg. Az az öröm, amit Allyn abban a pillanatban érzett, mikor megpillantotta a gnómot leírhatatlan! Szeméből kicsordul a könny, viszont ebben a pillanatban a hárpia is közelebb repül hozzá, amitől a lány kicsit meginog.*
~Itt a megmentőd! Mégis csak fontos lennél neki?~
~Tényleg itt van! Nem hagyott magamra! De így sokkal nagyobb veszélyben vagyunk, mint eddig!~
*Mondja még mindig kicsit idegesen, azonban a gnóm hátat fordít nekik.*
~Ez meg mit csinál? Megijedt?~
~Varázsol! Látod ahogy mozog a karja! Varázsol!~
~Nem látom! Te már nagyon ismerheted!~
*Mikor pedig a gnóm megpördül, s elkiáltja magát Allyn gyorsan meg is mozdul, hirtelen leugrik a párkányról a férfi mellé. Miközben az valami különös mágiát alkalmaz a vörös szemű hárpián. A lány villámgyorsan veszi elő táskájából a tőrét, s tartja maga elé. A férfi még intéz hozzá pár szót, mire Allyn bólint. Persze esze ágában sincs támadni, de ha kell hát a vörös szeműre ezer örömmel teszi meg.*
- Rendben! Nem veszítem szem elől!
*Suttogja gyorsan, s kicsit remegve áll a gnóm mellett. Közben pedig folyamatosan az a bizonyos varázslat jár a fejében, s eldöntötte, ha a hárpia támad ő bizony megpróbálja használni. Legyen bármi a következménye.*
*Allyn az idő teltével, (bár nem is telik el olyan nagyon sok idő, neki mégis óráknak tűnik) már csak szipog kicsit. A könnyei elfogytak, kisírta az összeset. Csak abban tud még reménykedni, hogy a gnóm meg tudott menekülni. Thaira is felkel lassan, bár még mindig mélabús kicsit, de nem szólal meg. Akkor sem mikor számára igen kellemetlen emlékeket idéz fel a lány. Bár őszintén be kell vallania a hárpiájénál a gnómmal való csók is ezerszer jobb volt. De ezt nem teszi szóva, inkább hagyja, hogy a kisfőnök felidézze a boldog emlékeit. Éppen ezen munkálkodik, mikor furcsa zajra lesz figyelmes. Óvatosan feláll és a hang irányába kémlel. Nem csak ő vette ezt észre a hárpia is odarepül az ajtóhoz.*
~Szerinted, mi van odakinn?~
~Nem tudom! Talán a többi hárpia! Vagy Zrekil!~
~Lehet! Én nem tudom, de Zrekil-nek jobban örülnék!~
~Micsoda változás!~
~Nem most kellene az orrom alá dörgölni és a hárpiánál milliószor jobb!~
*Jegyzi meg morcosan belső hangja, mikor a vörös szemű odarepül mellé és ajkai elé helyezi a mutató ujját.*
~Miért akarja, hogy csendben legyünk? Ez nekem nem tetszik! Allyn, mi ez?~
~Fogalmam sincs Thaira! Őszintén mondom fogalmam sincs!~
*Ekkor hirtelen akkorát ránt rajta a lény, hogy elkezd zuhanni, persze nem is Allyn lenne, ha ebben a pillanatban nem hagyná el egy igen csak magas és hangos sikoly a torkát, ami már szinte kiáltásnak is elmenne. Szerencsére még földetérés előtt elkapja a hárpia a ruháját, s megint tovarepül vele.*
~Nem akarok nyers lenni, de ez olyan, mintha csalik lennénk nem? Vagy mint valami trófeák! Csak nehogy megint megcsókoljon! Még a gondolattól is rosszul vagyok!~
~Tényleg olyan, mintha csalik lennénk! Viszont nem tudom, hogy miért hordozgat minket ide-oda. Azt pedig ne emlegesd fel, mert a végén még visszaadom a reggelit. Pedig nem is ettem valami sokat!~
~Akkor, jobb ha nem emlegetjük fel! Nem akarom látni!~
~Én is így gondoltam! Legyen már vége! El akarok innen menni!~
*Éppen ezt vitatják meg, mikor a hárpia keresztül repül velük egy egyenes folyosón, majd az egyik szobából ki, s leteszi őket az erkély szélére. Allyn kicsit dőlöngél, mire megtalálja az egyensúlyát, viszont amint ez megvan. Gyűlötettől izzó tekintettel mered a hárpiára, de nem szól semmit, ő nem Thaira, nem fog kiabálni vele.*
~Igazán figyelmes! Így kirakni egy ártatlan lányt a halál szélére!~
~Csak nem szabad lenézni! Félek! Nagyon félek!~
*Mondja remegő hangon Allyn, s közben még mindig arra koncentrál, hogy biztonságban megálljon a párkányon. Ekkor az ajtón át Zrekil jelenik meg. Az az öröm, amit Allyn abban a pillanatban érzett, mikor megpillantotta a gnómot leírhatatlan! Szeméből kicsordul a könny, viszont ebben a pillanatban a hárpia is közelebb repül hozzá, amitől a lány kicsit meginog.*
~Itt a megmentőd! Mégis csak fontos lennél neki?~
~Tényleg itt van! Nem hagyott magamra! De így sokkal nagyobb veszélyben vagyunk, mint eddig!~
*Mondja még mindig kicsit idegesen, azonban a gnóm hátat fordít nekik.*
~Ez meg mit csinál? Megijedt?~
~Varázsol! Látod ahogy mozog a karja! Varázsol!~
~Nem látom! Te már nagyon ismerheted!~
*Mikor pedig a gnóm megpördül, s elkiáltja magát Allyn gyorsan meg is mozdul, hirtelen leugrik a párkányról a férfi mellé. Miközben az valami különös mágiát alkalmaz a vörös szemű hárpián. A lány villámgyorsan veszi elő táskájából a tőrét, s tartja maga elé. A férfi még intéz hozzá pár szót, mire Allyn bólint. Persze esze ágában sincs támadni, de ha kell hát a vörös szeműre ezer örömmel teszi meg.*
- Rendben! Nem veszítem szem elől!
*Suttogja gyorsan, s kicsit remegve áll a gnóm mellett. Közben pedig folyamatosan az a bizonyos varázslat jár a fejében, s eldöntötte, ha a hárpia támad ő bizony megpróbálja használni. Legyen bármi a következménye.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-28 20:14:00
Üzenet elküldve: 2013-11-28 20:14:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Hát igen, a hárpiákkal való tárgyalás lehetősége odalett, amikor Allynt elragadta a vörös szemű, mivel Zrekil ettől a húzástól rendkívül mérges lett. A varázslata viszont szerencsére sikerül, így hát lebénítja a hárpiákat, már ha ezt annak lehet nevezni, és ki tud surranni közülük. Legszívesebben megsuhintaná valamelyiket a kalapácsával, azonban még a karavánpihenőben beleültette a szunnyadó magmahatást a kalapácsba, hát kár lenne ezt elvesztegetni, ha nem nagyon szükséges. Így kalapácsát továbbra is az oldalán hagyja lógni, és hagyja el a szobát. Persze a hárpiák viszonylag gyorsan kitalálnak a sötétből, illetve elég közülük egynek, és az már hívja is a többit. Átkozottul bosszantó szituáció, és ha ez lehetséges, Zrekil kezd még jobban dühbe gurulni, mint a mocsárban, amikor megjelentek a vadászok. Igen, nagyon mérges kezd lenni...
Végigrohan a folyosón, közben hallja az üvegcsörömpölést, amikor az ostoba hárpiák megunják a bolyongást. Rohanás közben persze hallja is az undorító nyerítést, amit a másik teremtmény ad ki (minden bizonnyal az, amelyik Allynt elragadta), így könnyen eljut egy szép tágas terembe onnan pedig át egy szobába. A kacaj egészen biztosan innen jött... Vagy mégsem? Csak a füle játszadozott volna vele? Jobb híján követni kényszerül az egyetlen utat, amit jelenleg maga előtt lát, mely újból felfelé vezet. Lassan kezdi úgy érezni magát, mintha a régi mesék hőseként egy griffet lovagolna meg, és azzal mutatna be trükköket. Fel, aztán le, aztán megint fel. Viszont ha másra nem is, ez a kis futás arra legalább jó, hogy a gnóm némileg lehiggadjon, habár ez az áldott állapot nem tarthat soká, hiszen hamarosan eljut egy újabb folyosóra. Tulajdonképpen újabb feszültséglevezetésként szolgál számára egyesével berúgni az ajtókat. Valójában nem is sokat gondolkozik, odaérve az első ajtóhoz vállával nekimegy, és bedönti, viszont olyan könnyen adta meg magát a fa, hogy legközelebb már csak lábát használja. Nem számolja igazán, hogy hány ajtót rúg be, mire ráakad Allynra. A lánynak van ugyan egy testőre, de ez Zrekilt nem tántorítja, rögtön hátat fordít a hárpiának, mintha hallana valamit maga mögött (hall is, de ez lényegtelen) és úgy tesz óvatosan néhány kézmozdulatot, melyet testtel igyekszik takarni, ám erre tényleg csak pillanatai vannak, hiszen megjelenik a többi hárpia az ajtóban. Ha sikerül idejében a varázslat végére érnie, akkor villámgyorsan fog pördülni, miközben azt kiáltja:*
- Ugorj! *a mondat egyértelműen Allynnak szól, a varázslat célpontja pedig egyértelműen a vörös szemű, így ha sikeres a varázslat, akkor a lánynak jó eséllyel még akkor is lesz ideje visszajutni a szobába, ha a hárpia nem ájul el, csak összezavarodnak a gondolatai. Közben a visszafordulással együtt ragadja kézbe a kalapácsát, hiszen itt az idő azt is kipróbálni, milyen jól működik harc közben az égési sérülés okozása. Semmiképpen nem fog előretámadni, ha a hárpiák még nem rontottak rá, akkor mindössze védekezőleg maga előtt tartja a kalapácsot, miközben odasúgja Allynnak:*
- Figyelj a vörös szeműre *elvégre még őt sem írhatják le, főleg ha nem ájult bele a varázslatba.*
A varázsló egy Tudatbörtön nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a célpont reakcióideje lecsökken, nem lesznek tiszták a gondolatai és akár az eszméletét is elvesztheti.
*Hát igen, a hárpiákkal való tárgyalás lehetősége odalett, amikor Allynt elragadta a vörös szemű, mivel Zrekil ettől a húzástól rendkívül mérges lett. A varázslata viszont szerencsére sikerül, így hát lebénítja a hárpiákat, már ha ezt annak lehet nevezni, és ki tud surranni közülük. Legszívesebben megsuhintaná valamelyiket a kalapácsával, azonban még a karavánpihenőben beleültette a szunnyadó magmahatást a kalapácsba, hát kár lenne ezt elvesztegetni, ha nem nagyon szükséges. Így kalapácsát továbbra is az oldalán hagyja lógni, és hagyja el a szobát. Persze a hárpiák viszonylag gyorsan kitalálnak a sötétből, illetve elég közülük egynek, és az már hívja is a többit. Átkozottul bosszantó szituáció, és ha ez lehetséges, Zrekil kezd még jobban dühbe gurulni, mint a mocsárban, amikor megjelentek a vadászok. Igen, nagyon mérges kezd lenni...
Végigrohan a folyosón, közben hallja az üvegcsörömpölést, amikor az ostoba hárpiák megunják a bolyongást. Rohanás közben persze hallja is az undorító nyerítést, amit a másik teremtmény ad ki (minden bizonnyal az, amelyik Allynt elragadta), így könnyen eljut egy szép tágas terembe onnan pedig át egy szobába. A kacaj egészen biztosan innen jött... Vagy mégsem? Csak a füle játszadozott volna vele? Jobb híján követni kényszerül az egyetlen utat, amit jelenleg maga előtt lát, mely újból felfelé vezet. Lassan kezdi úgy érezni magát, mintha a régi mesék hőseként egy griffet lovagolna meg, és azzal mutatna be trükköket. Fel, aztán le, aztán megint fel. Viszont ha másra nem is, ez a kis futás arra legalább jó, hogy a gnóm némileg lehiggadjon, habár ez az áldott állapot nem tarthat soká, hiszen hamarosan eljut egy újabb folyosóra. Tulajdonképpen újabb feszültséglevezetésként szolgál számára egyesével berúgni az ajtókat. Valójában nem is sokat gondolkozik, odaérve az első ajtóhoz vállával nekimegy, és bedönti, viszont olyan könnyen adta meg magát a fa, hogy legközelebb már csak lábát használja. Nem számolja igazán, hogy hány ajtót rúg be, mire ráakad Allynra. A lánynak van ugyan egy testőre, de ez Zrekilt nem tántorítja, rögtön hátat fordít a hárpiának, mintha hallana valamit maga mögött (hall is, de ez lényegtelen) és úgy tesz óvatosan néhány kézmozdulatot, melyet testtel igyekszik takarni, ám erre tényleg csak pillanatai vannak, hiszen megjelenik a többi hárpia az ajtóban. Ha sikerül idejében a varázslat végére érnie, akkor villámgyorsan fog pördülni, miközben azt kiáltja:*
- Ugorj! *a mondat egyértelműen Allynnak szól, a varázslat célpontja pedig egyértelműen a vörös szemű, így ha sikeres a varázslat, akkor a lánynak jó eséllyel még akkor is lesz ideje visszajutni a szobába, ha a hárpia nem ájul el, csak összezavarodnak a gondolatai. Közben a visszafordulással együtt ragadja kézbe a kalapácsát, hiszen itt az idő azt is kipróbálni, milyen jól működik harc közben az égési sérülés okozása. Semmiképpen nem fog előretámadni, ha a hárpiák még nem rontottak rá, akkor mindössze védekezőleg maga előtt tartja a kalapácsot, miközben odasúgja Allynnak:*
- Figyelj a vörös szeműre *elvégre még őt sem írhatják le, főleg ha nem ájult bele a varázslatba.*
A varázsló egy Tudatbörtön nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a célpont reakcióideje lecsökken, nem lesznek tiszták a gondolatai és akár az eszméletét is elvesztheti.
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-28 18:49:16
Üzenet elküldve: 2013-11-28 18:49:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A hárpiák még mindig önfeledten táncikálnak a gnóm körül, s próbálják ujjuk köré csavarni, ám Zrekil sikeres varázslatának köszönhetően az egész szoba sötétségbe borul. Mivel nagyon szorosan fogták közre a férfit, ezért mellettük nem, de a lábuk közt könnyedén ki tud surranni, hiszen a hirtelen keletkezett zavar bomlasztja a kört. A lények eközben hol egymásnak mennek, hol a falnak csapódnak, ám az egyik hamar megtalálja a torony nyílását, így ki is repül a sötétségből, s egy hangos kiáltással jelez a többieknek, akik rögtön kezdik is követni a hangját - ezt például Zrekil is hallhatja, aki eközben a toronyból igyekszik lefelé. A helyzetet jól mérik fel, s mivel az sokkal hosszabb ideig tartana, ha az ajtó után kezdenének tapogatózni a sötétben, ezért hát gyors tempóban megkerülik a kastélyt, s amikor behatolnak, azt a hölgyemény és a gnóm is hallhatja, ugyanis ablakcsörömpölések közepette törnek be.
Erre a hangra már a kandallón ücsörgő vörös szemű is felkapja a fejét, majd halkan odareppen az ajtóhoz, résnyire kinyitja, mikor észreveszi, ahogy társai átszelik a termet. Ekkor gyorsan felszáll Allynhoz, ajka elé helyezi mutatóujját jelezve, hogy maradjon csendben, mikor is váratlanul megragadja kezét, s ránt egy akkorát a fél-elfen, hogy az pillanatokon belül már zuhan is lefelé! Ám mielőtt földet érne, hirtelen elkapja a hárpia hosszú karmaival a ruháját, s már szállnak is kifelé a szobából! Hangos kacaját még Zrekil is hallhatja, így nagyjából rájöhet, hogy merre kell keresnie őket - az útvonal levezet a toronyból, át a folyosón, melyről szobák nyílnak, majd ki a nagyterembe, ahonnan érkezett a hang. Ebből a teremből nyílik az a szoba, ahova először elvitte Allynt, ám itt hűlt helyük van, s innen már csak egy olyan út van, melyet nem ismer a férfi, ez pedig ismét felfelé vezet. Ez az út is egy folyosóra vezet, ahonnan szintén szobák nyílnak, ám ez már nem ágazik el semerre, csak ezek találhatóak itt. Nagyjából mindegyik ugyanúgy néz ki: egy kopottas ágy, szekrények, asztal, s egy erkély. Ha esetleg átnézné az első hat szobát Zrekil, akkor nem fedez fel semmit, viszont a hetediknél már annál inkább!
A vörös szemű volt olyan "kedves", hogy szegény Allynt ráállította a vékony kőből készült "kerítés" szélére, mely az erkély körül van. A hárpia nem messze tőle repked, s a hölgynek nagyjából esélye sincs visszaugrani a szobába, hiszen sejtheti, hogy nem véletlenül állította oda a lény, hiszen egy rossz mozdulat, s már pottyan is lefelé! Ha Zrekil benyit, akkor a vörös szemű közelebb röppen Allynhoz, ehhez próbálja a tudtára adni, hogy ha egy fenyegető mozdulatot tesz a férfi, akkor a kis barátnőjét már nem fogja többet látni.. Ezzel párhuzamban viszont a többi lény is megjelenik a gnóm mögött az ajtóban.. Na most mihez fognak kezdeni? Úgy látszik, hogy a játék már nem is annyira vicces..*
*A hárpiák még mindig önfeledten táncikálnak a gnóm körül, s próbálják ujjuk köré csavarni, ám Zrekil sikeres varázslatának köszönhetően az egész szoba sötétségbe borul. Mivel nagyon szorosan fogták közre a férfit, ezért mellettük nem, de a lábuk közt könnyedén ki tud surranni, hiszen a hirtelen keletkezett zavar bomlasztja a kört. A lények eközben hol egymásnak mennek, hol a falnak csapódnak, ám az egyik hamar megtalálja a torony nyílását, így ki is repül a sötétségből, s egy hangos kiáltással jelez a többieknek, akik rögtön kezdik is követni a hangját - ezt például Zrekil is hallhatja, aki eközben a toronyból igyekszik lefelé. A helyzetet jól mérik fel, s mivel az sokkal hosszabb ideig tartana, ha az ajtó után kezdenének tapogatózni a sötétben, ezért hát gyors tempóban megkerülik a kastélyt, s amikor behatolnak, azt a hölgyemény és a gnóm is hallhatja, ugyanis ablakcsörömpölések közepette törnek be.
Erre a hangra már a kandallón ücsörgő vörös szemű is felkapja a fejét, majd halkan odareppen az ajtóhoz, résnyire kinyitja, mikor észreveszi, ahogy társai átszelik a termet. Ekkor gyorsan felszáll Allynhoz, ajka elé helyezi mutatóujját jelezve, hogy maradjon csendben, mikor is váratlanul megragadja kezét, s ránt egy akkorát a fél-elfen, hogy az pillanatokon belül már zuhan is lefelé! Ám mielőtt földet érne, hirtelen elkapja a hárpia hosszú karmaival a ruháját, s már szállnak is kifelé a szobából! Hangos kacaját még Zrekil is hallhatja, így nagyjából rájöhet, hogy merre kell keresnie őket - az útvonal levezet a toronyból, át a folyosón, melyről szobák nyílnak, majd ki a nagyterembe, ahonnan érkezett a hang. Ebből a teremből nyílik az a szoba, ahova először elvitte Allynt, ám itt hűlt helyük van, s innen már csak egy olyan út van, melyet nem ismer a férfi, ez pedig ismét felfelé vezet. Ez az út is egy folyosóra vezet, ahonnan szintén szobák nyílnak, ám ez már nem ágazik el semerre, csak ezek találhatóak itt. Nagyjából mindegyik ugyanúgy néz ki: egy kopottas ágy, szekrények, asztal, s egy erkély. Ha esetleg átnézné az első hat szobát Zrekil, akkor nem fedez fel semmit, viszont a hetediknél már annál inkább!
A vörös szemű volt olyan "kedves", hogy szegény Allynt ráállította a vékony kőből készült "kerítés" szélére, mely az erkély körül van. A hárpia nem messze tőle repked, s a hölgynek nagyjából esélye sincs visszaugrani a szobába, hiszen sejtheti, hogy nem véletlenül állította oda a lény, hiszen egy rossz mozdulat, s már pottyan is lefelé! Ha Zrekil benyit, akkor a vörös szemű közelebb röppen Allynhoz, ehhez próbálja a tudtára adni, hogy ha egy fenyegető mozdulatot tesz a férfi, akkor a kis barátnőjét már nem fogja többet látni.. Ezzel párhuzamban viszont a többi lény is megjelenik a gnóm mögött az ajtóban.. Na most mihez fognak kezdeni? Úgy látszik, hogy a játék már nem is annyira vicces..*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-28 16:55:16
Üzenet elküldve: 2013-11-28 16:55:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Allyn nagyon örül neki, hogy majd együtt gyakorolhat a gnómmal varázsolni, akkor is, ha tisztában van vele, hogy közel sincs azon a szinten, amin a férfi. De minden csak akarat, elszántság és legfőképpen gyakorlás kérdése. S mivel Allyn most elhatározta magát így ezekkel a dolgokkal nem lesz gondja. Szerencsére elég jó a memóriája, de abban koránt se biztos, hogy ez sokat jelente abban, hogyan tud varázsolni, na de majd Zrekil megmutatja neki, hogy kell, ő meg majd figyel és tanul. A kastélyban Allyn megjegyzésére a csenddel kapcsolatban egyetértő választ kap. Legalábbis a gnómtól, ugyanis Thaira-t hidegen hagyja, hogy meghallják-e vagy nem! S ezt Allyn tudtára is adja.*
~Felesleges csendben lenni! Egyszer úgy is meghallanak majd. Ha valóban olyan jó a hallásuk, azt is észrevehetik, hogy közeledünk! Nem kell feltétlen beszélnünk!~
~Azért jobb óvatosnak lenni. Lehet, hogy egy-egy döntésünkön múlik az életünk! Meg kell fontolnunk mit teszünk, vagy mondunk!~
*Oktatja ki Allyn belső hangját, mire az gúnyos hangon ismétli, meg az előző mondatot, viszont ez a kis főnököt nem nagyon zavarja. Addig jó, amíg Thaira nem beszél! Ott kezdődnek a bajok, ha megszólal. Mikor a gondolatmenet végéhez ér már az ajtó előtt vannak. A gnóm be akarna nyitni, mikor is Thaira hirtelen felszínre tör, s nekinyomja a falnak a férfit. Nem is gondolkodik el azon, hogy a másik esetleg azt hiszi ő Allyn, hiszen ez abszurdum lenne. A kis főnök nem merne ilyet tenni, legfeljebb óvatosan megfogta volna a vállát és nemet bólogatott volna. De Thaira nem ilyen, ő gyorsan, tömören kifejti mit gondol, s nem zavarja mit gondolnak róla. Viszont mielőtt elengedi a gnómot még ad neki egy puszit, na ez az, amit Allyn sose merne megtenni anélkül, hogy megkérdezné. De belső hangja pont ezért tette meg, hogy felidegesítse a mindig nyugodt jó kislányt! Nem mellesleg ezt a gnóm sem valószínű, hogy elkönyvelni magában, ez pedig csak még boldogabbá teszi az uralkodó felet. Azonban legnagyobb bánatára a gnóm ügyet sem vet a kis akciójára, inkább benyit az ajtón. Thaira kicsit meglepődik azon, hogy sehol sincs senki, s ez arcán is meglátszik, hiszen összeráncolja homlokát.*
~Na tessék csak jó hallásuk van! Elzavartad őket! Nesze neked Thaira, ezt most megkaptad!~
~Nem vagy vicces! Nem mentek messzire érzem! Atya világ! De ronda tollak! Így lehullajtva nem is olyan szépek!~
*Nyavajog Thaira, a földön lévő tollakat nézve. Nem is tekintene fel a plafonra, bár ennek most személyes oka van, hiszen Allyn pont ezt tanácsolja neki, de ő nem lenne ő, ha hallgatna rá. Azonban mikor valami furcsa neszt hall, amit rögtön szóvá is tesz, feltekint.*
~Hallottad? Valami mozog odafenn.~
~Igen. Mond, hogy nem a hárpiák.~
~Hogy a jó égbe bele! Mennyien vannak ezek?~
*Ám ahogy ezt kimondta magában a vörös szemű hárpia már fel is kapta. Mire igen csak magához illő módon kezd el ordítani, s persze kapálózni.*
- Hogy az a jó édes anyukád fojtott volna vízbe, mikor megszülettél! Eressz el, te nagyra nőtt szörnyeteg! Hallod?! Eressz el! Mondom!
*De persze minden sértése hiába való. A hárpia a lábán lévő karmokkal, amik egy saséra emlékeztetnek belekapaszkodik a lány ruhájába, s úgy repül vele. Le a toronyból, s keresztül a romokon, ami sem Thaira-nak, sem Allyn-nak nem tetszik!*
~Te Ally! Hogy is volt az a rühes varázslat, amelyikkel ilyen lövedéket lehet csinálni?~
~Minek az neked? Nem a legjobb ötlet itt kipróbálni! Tudod te mekkorát zuhannánk?~
~Nagyot, és? Jobb, mint ennek a valaminek a fogságában lenni!~
~Nem kicsit sem jobb! Itt legalább életben vagyunk!~
~Na mi lett? Csak nem megjöttünk?!~
*Kérdezi Thaira mikor a hárpia berepül egy ajtón. Sajnos van olyan okos, hogy ne a földre rakja le a lányt, hanem inkább egy nagyobb párkányra teszi, ami jóval a plafon alatt és a föld felett van. Thaira éppen készülne arra az bizonyos varászlatra, hogy mikor a vörös szemű elmegy legyen egy kis meglepetésben része. Azonban ehelyett ő lett meglepve, mikor a hárpia megragadta a kezeit, s teljesen hozzá simulva szenvedélyesen megcsókolta. Viszont, amint el lett engedve, köpködve ordítja el magát, Allyn-nal egyszerre.*
- Fújjj! Ez undorító!
~Téged mindenki le akar csókolni? Hova az életbe raktad a kulacsot?~
~Nem tudom! Minek a kulacs?~
~Kimosni a szám! Vajon minek? Hol van?!~
~Xini mellett!~
*Szerencsére gyorsan megtalálja, s így ki tudja öblíteni száját, viszont, mikor kiköpi a vizet, s lebámul a peremről, nagyon megszeppen!*
~Innen nem tudunk lejutni egy könnyen! Oda nézz ott pöffeszkedik az a szörnyeteg! Most már tényleg mond meg hogy van az a varázslat!~
~Többet ártanál vele, mint használnál! Ki vagyunk neki szolgáltatva! Ha feldühíted meg is ölhet!~
~Igaz! Akkor nézzük meg le lehet-e innen jutni valahogy!~
*S Thaira odasiet a falhoz, azonban sajnos sehol egy kapaszkodó sem. Bosszúsan, s elkeseredetten szólal meg újra.*
~Itt ragadtunk! Most mi legyen?! Vezess te én feladom!~
~Pihenj egyet Thaira! A sok idegesség nagyon lefáraszt te is tudod!~
~Igen tudom! Szólj, ha történik valami!~
*Jegyzi meg még búsan, s azzal át is adja a vezetést a kis főnöknek. Allyn sóhajt egy nagyot. Majd leül a párkánynak azon részére, ami a fallal összeér. Felhúzza lábait, s karját összekulcsolja.*
- Remélem nincs semmi bajod Zrekil! Te vagy az utolsó reményem! Ha valami bajod lesz, én... én...
*Elsírja magát, s fejét térdére fekteti. Nem is tudja, hogy valójában miért sír. Csak abban biztos, hogy most minden eddigi fájdalmát kisírja. A varázslással nem próbálkozna meg, akkor sem, ha nyugodtabb lenne, hiszen, ahogy Thaira-nak is elmagyarázta túl kockázatos lenne. Hiszen nagy valószínűséggel ő húzná a rövidebbet. Így csak könnyek között ül fenn a párkányon, abba az apró reményébe kapaszkodva.*
*Allyn nagyon örül neki, hogy majd együtt gyakorolhat a gnómmal varázsolni, akkor is, ha tisztában van vele, hogy közel sincs azon a szinten, amin a férfi. De minden csak akarat, elszántság és legfőképpen gyakorlás kérdése. S mivel Allyn most elhatározta magát így ezekkel a dolgokkal nem lesz gondja. Szerencsére elég jó a memóriája, de abban koránt se biztos, hogy ez sokat jelente abban, hogyan tud varázsolni, na de majd Zrekil megmutatja neki, hogy kell, ő meg majd figyel és tanul. A kastélyban Allyn megjegyzésére a csenddel kapcsolatban egyetértő választ kap. Legalábbis a gnómtól, ugyanis Thaira-t hidegen hagyja, hogy meghallják-e vagy nem! S ezt Allyn tudtára is adja.*
~Felesleges csendben lenni! Egyszer úgy is meghallanak majd. Ha valóban olyan jó a hallásuk, azt is észrevehetik, hogy közeledünk! Nem kell feltétlen beszélnünk!~
~Azért jobb óvatosnak lenni. Lehet, hogy egy-egy döntésünkön múlik az életünk! Meg kell fontolnunk mit teszünk, vagy mondunk!~
*Oktatja ki Allyn belső hangját, mire az gúnyos hangon ismétli, meg az előző mondatot, viszont ez a kis főnököt nem nagyon zavarja. Addig jó, amíg Thaira nem beszél! Ott kezdődnek a bajok, ha megszólal. Mikor a gondolatmenet végéhez ér már az ajtó előtt vannak. A gnóm be akarna nyitni, mikor is Thaira hirtelen felszínre tör, s nekinyomja a falnak a férfit. Nem is gondolkodik el azon, hogy a másik esetleg azt hiszi ő Allyn, hiszen ez abszurdum lenne. A kis főnök nem merne ilyet tenni, legfeljebb óvatosan megfogta volna a vállát és nemet bólogatott volna. De Thaira nem ilyen, ő gyorsan, tömören kifejti mit gondol, s nem zavarja mit gondolnak róla. Viszont mielőtt elengedi a gnómot még ad neki egy puszit, na ez az, amit Allyn sose merne megtenni anélkül, hogy megkérdezné. De belső hangja pont ezért tette meg, hogy felidegesítse a mindig nyugodt jó kislányt! Nem mellesleg ezt a gnóm sem valószínű, hogy elkönyvelni magában, ez pedig csak még boldogabbá teszi az uralkodó felet. Azonban legnagyobb bánatára a gnóm ügyet sem vet a kis akciójára, inkább benyit az ajtón. Thaira kicsit meglepődik azon, hogy sehol sincs senki, s ez arcán is meglátszik, hiszen összeráncolja homlokát.*
~Na tessék csak jó hallásuk van! Elzavartad őket! Nesze neked Thaira, ezt most megkaptad!~
~Nem vagy vicces! Nem mentek messzire érzem! Atya világ! De ronda tollak! Így lehullajtva nem is olyan szépek!~
*Nyavajog Thaira, a földön lévő tollakat nézve. Nem is tekintene fel a plafonra, bár ennek most személyes oka van, hiszen Allyn pont ezt tanácsolja neki, de ő nem lenne ő, ha hallgatna rá. Azonban mikor valami furcsa neszt hall, amit rögtön szóvá is tesz, feltekint.*
~Hallottad? Valami mozog odafenn.~
~Igen. Mond, hogy nem a hárpiák.~
~Hogy a jó égbe bele! Mennyien vannak ezek?~
*Ám ahogy ezt kimondta magában a vörös szemű hárpia már fel is kapta. Mire igen csak magához illő módon kezd el ordítani, s persze kapálózni.*
- Hogy az a jó édes anyukád fojtott volna vízbe, mikor megszülettél! Eressz el, te nagyra nőtt szörnyeteg! Hallod?! Eressz el! Mondom!
*De persze minden sértése hiába való. A hárpia a lábán lévő karmokkal, amik egy saséra emlékeztetnek belekapaszkodik a lány ruhájába, s úgy repül vele. Le a toronyból, s keresztül a romokon, ami sem Thaira-nak, sem Allyn-nak nem tetszik!*
~Te Ally! Hogy is volt az a rühes varázslat, amelyikkel ilyen lövedéket lehet csinálni?~
~Minek az neked? Nem a legjobb ötlet itt kipróbálni! Tudod te mekkorát zuhannánk?~
~Nagyot, és? Jobb, mint ennek a valaminek a fogságában lenni!~
~Nem kicsit sem jobb! Itt legalább életben vagyunk!~
~Na mi lett? Csak nem megjöttünk?!~
*Kérdezi Thaira mikor a hárpia berepül egy ajtón. Sajnos van olyan okos, hogy ne a földre rakja le a lányt, hanem inkább egy nagyobb párkányra teszi, ami jóval a plafon alatt és a föld felett van. Thaira éppen készülne arra az bizonyos varászlatra, hogy mikor a vörös szemű elmegy legyen egy kis meglepetésben része. Azonban ehelyett ő lett meglepve, mikor a hárpia megragadta a kezeit, s teljesen hozzá simulva szenvedélyesen megcsókolta. Viszont, amint el lett engedve, köpködve ordítja el magát, Allyn-nal egyszerre.*
- Fújjj! Ez undorító!
~Téged mindenki le akar csókolni? Hova az életbe raktad a kulacsot?~
~Nem tudom! Minek a kulacs?~
~Kimosni a szám! Vajon minek? Hol van?!~
~Xini mellett!~
*Szerencsére gyorsan megtalálja, s így ki tudja öblíteni száját, viszont, mikor kiköpi a vizet, s lebámul a peremről, nagyon megszeppen!*
~Innen nem tudunk lejutni egy könnyen! Oda nézz ott pöffeszkedik az a szörnyeteg! Most már tényleg mond meg hogy van az a varázslat!~
~Többet ártanál vele, mint használnál! Ki vagyunk neki szolgáltatva! Ha feldühíted meg is ölhet!~
~Igaz! Akkor nézzük meg le lehet-e innen jutni valahogy!~
*S Thaira odasiet a falhoz, azonban sajnos sehol egy kapaszkodó sem. Bosszúsan, s elkeseredetten szólal meg újra.*
~Itt ragadtunk! Most mi legyen?! Vezess te én feladom!~
~Pihenj egyet Thaira! A sok idegesség nagyon lefáraszt te is tudod!~
~Igen tudom! Szólj, ha történik valami!~
*Jegyzi meg még búsan, s azzal át is adja a vezetést a kis főnöknek. Allyn sóhajt egy nagyot. Majd leül a párkánynak azon részére, ami a fallal összeér. Felhúzza lábait, s karját összekulcsolja.*
- Remélem nincs semmi bajod Zrekil! Te vagy az utolsó reményem! Ha valami bajod lesz, én... én...
*Elsírja magát, s fejét térdére fekteti. Nem is tudja, hogy valójában miért sír. Csak abban biztos, hogy most minden eddigi fájdalmát kisírja. A varázslással nem próbálkozna meg, akkor sem, ha nyugodtabb lenne, hiszen, ahogy Thaira-nak is elmagyarázta túl kockázatos lenne. Hiszen nagy valószínűséggel ő húzná a rövidebbet. Így csak könnyek között ül fenn a párkányon, abba az apró reményébe kapaszkodva.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-28 12:08:03
Üzenet elküldve: 2013-11-28 12:08:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Allynnak láthatóan tetszik az ötlet, hogy együtt gyakorolják a varázslást, noha a gnómnak ebben igencsak nagy előnye van, de sosem késő elkezdeni. Amikor Allyn kitér arra, hogy elleshetne pár trükköt, Zrekil csak bólint, hiszen valóban kíváncsi volna arra, milyen gyorsan tanul a lány. Odabent a kastélyban pedig csak gyorsan annyit felel:*
- Igen, ki tudja, milyen jó a hallásuk *majd megindul felfelé a lépcsőn, ám mielőtt benyithatna, Allyn (vagy Thaira, nem tudja megmondani) hátulról elkapja, és a falnak nyomja. Igen, a szavak gyorsan megválaszolják a kérdést, azonban a gnóm tántoríthatatlannak bizonyul. Majd végképp megzavarodik, amikor kap a lánytól egy puszit, viszont jelenleg ennél fontosabb dolga is van, így benyit a szobába. Azonban legnagyobb meglepetésére az egész üresnek bizonyul. Jó kérdés, vajon hogyan is felejthetett el Zrekil felfelé nézni, hiszen a szoba pontos szemrevételezéséhez az is hozzátartozik, azonban helyette a padlón lévő tollakat kezdi vizsgálni. Ekkor némi halk neszre lesz figyelmes felülről, ám amikor felpillant, úgy tűnik, már késő. Mielőtt bármilyen varázslattal megpróbálkozhatna, Allynt (vagy Thairát, a gnóm már nem tudja követni) már el is ragadja a vörös szemű hárpia, a többi pedig őt veszi körül. Zrekil soha nem a testi örömökre helyezte a hangsúlyt élete során, ettől függetlenül talán zavarba hozhatnák a hölgyek, ha nem épp most ragadta volna el az egyikük a lányt. Hisz mindenki tudja, a gnómokat jobb nem felbosszantani, mert akkor kő kövön nem marad, Zrekil esetében ez talán hatványozottan igaz. Habár a hárpiák egy idő után elég közel vannak hozzá ahhoz, hogy egyetlen varázslattal jó eséllyel mindegyiknek felgyújtsa a tollazatát, azonban ezt még ebben az állapotban is kegyetlenségnek gondolja. Helyette inkább most egyik legerősebb Holdvarázslatára támaszkodik, és reménykedik benne, hogy nem fogja elrontani. Amennyiben sikerül, úgy (mivel apró szobáról van szó) az egész helyiség sötétbe borul, így a gnóm jó eséllyel el tud szökni, hiszen csak ő lát. Amelyik hárpia útban lenne, azt kénytelen lesz kalapácsával odébb lökni. Távozáskor becsukja maga mögött az ódon faajtót, hátha feltartja a hárpiákat. Amennyiben a varázslat nem sikerül, úgy nincs jobb esélye, mint várni, hogy mire készülnek a szárnyasok, mivel egy ezüsthíd az ismeretlenbe ostobaság volna.*
A varázsló egy Holdfogyatkozás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló 20 méteres körzetében koromfekete sötétség keletkezik, melyben csak ő lát, s tud pontosan tájékozódni. Hatása 3 körig tart.
*Allynnak láthatóan tetszik az ötlet, hogy együtt gyakorolják a varázslást, noha a gnómnak ebben igencsak nagy előnye van, de sosem késő elkezdeni. Amikor Allyn kitér arra, hogy elleshetne pár trükköt, Zrekil csak bólint, hiszen valóban kíváncsi volna arra, milyen gyorsan tanul a lány. Odabent a kastélyban pedig csak gyorsan annyit felel:*
- Igen, ki tudja, milyen jó a hallásuk *majd megindul felfelé a lépcsőn, ám mielőtt benyithatna, Allyn (vagy Thaira, nem tudja megmondani) hátulról elkapja, és a falnak nyomja. Igen, a szavak gyorsan megválaszolják a kérdést, azonban a gnóm tántoríthatatlannak bizonyul. Majd végképp megzavarodik, amikor kap a lánytól egy puszit, viszont jelenleg ennél fontosabb dolga is van, így benyit a szobába. Azonban legnagyobb meglepetésére az egész üresnek bizonyul. Jó kérdés, vajon hogyan is felejthetett el Zrekil felfelé nézni, hiszen a szoba pontos szemrevételezéséhez az is hozzátartozik, azonban helyette a padlón lévő tollakat kezdi vizsgálni. Ekkor némi halk neszre lesz figyelmes felülről, ám amikor felpillant, úgy tűnik, már késő. Mielőtt bármilyen varázslattal megpróbálkozhatna, Allynt (vagy Thairát, a gnóm már nem tudja követni) már el is ragadja a vörös szemű hárpia, a többi pedig őt veszi körül. Zrekil soha nem a testi örömökre helyezte a hangsúlyt élete során, ettől függetlenül talán zavarba hozhatnák a hölgyek, ha nem épp most ragadta volna el az egyikük a lányt. Hisz mindenki tudja, a gnómokat jobb nem felbosszantani, mert akkor kő kövön nem marad, Zrekil esetében ez talán hatványozottan igaz. Habár a hárpiák egy idő után elég közel vannak hozzá ahhoz, hogy egyetlen varázslattal jó eséllyel mindegyiknek felgyújtsa a tollazatát, azonban ezt még ebben az állapotban is kegyetlenségnek gondolja. Helyette inkább most egyik legerősebb Holdvarázslatára támaszkodik, és reménykedik benne, hogy nem fogja elrontani. Amennyiben sikerül, úgy (mivel apró szobáról van szó) az egész helyiség sötétbe borul, így a gnóm jó eséllyel el tud szökni, hiszen csak ő lát. Amelyik hárpia útban lenne, azt kénytelen lesz kalapácsával odébb lökni. Távozáskor becsukja maga mögött az ódon faajtót, hátha feltartja a hárpiákat. Amennyiben a varázslat nem sikerül, úgy nincs jobb esélye, mint várni, hogy mire készülnek a szárnyasok, mivel egy ezüsthíd az ismeretlenbe ostobaság volna.*
A varázsló egy Holdfogyatkozás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló 20 méteres körzetében koromfekete sötétség keletkezik, melyben csak ő lát, s tud pontosan tájékozódni. Hatása 3 körig tart.
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-28 10:59:07
Üzenet elküldve: 2013-11-28 10:59:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// A Hallgatagok //
*Tény, hogy a hárpiák szépen felsorakoztak egymás mellé a peremen, mint a kismadarak, ám ettől függetlenül a fülük még ugyanolyan jó, így remekül meghallják az ajtó mögül beszűrődő zajt és szavakat. Bár az imént még nagyon hangoskodtak a lények, ám most síri csendben röppennek szét, ezért is érheti váratlanul a párost a látvány, amikor belépnek a szobába, hiszen a hárpiáknak nyomuk veszett - első látásra. Egy öt percig még Allyn és Zrekil körbenézhet akár a szobában, bár pár poros, rémtörténetekről szóló könyvön, a szakadt bútorokon, elhullajtott tollakon kívül nem sok mindent találhatnak. Ekkor viszont halk motoszkálásra lehetnek figyelmesek, mely felülről érkezik. Abban a pillanatban, ahogy felfelé tekintenek, megláthatják a hárpiákat a plafonon, amik eszeveszett gyorsasággal csapnak le a párosra: mivel sokan vannak, s a szoba nem éppen nagy, ezért nagyjából egy másodperc leforgása alatt ragadja el a vörös szemű Allynt, s gyors repülésben viszi magával át az ajtón. Bár úgy tűnhet, hogy megtámadták a lények e párost, viszont e következtetés téves lenne, ugyanis kacajuk, s az, hogy sem Zrekilben, sem Allynban nem tesznek egyáltalán kárt, arra utalhat, hogy csupán szórakozni akarnak - hiszen nem nézhetik tétlenül, hogy valaki betolakodott az otthonukba, s még örülni kellene, hogy nem haragosan reagáltak.
A vörös szemű a lábán levő karmokkal - melyek úgy néznek ki, mint egy saskarom -, Allyn ruhájába kapaszkodnak, s így repül vele gyorsan le a toronyból, át a romok közt, míg nem az egyik Zrekiltől eléggé távol eső zárt helyiségben lerakja őt. Természetesen nem a földre... Messze a plafon alá egy kiugró kis vetületre helyezi rá, mely nagyjából két méter széles és két méter hosszú lehet. Nem annyira szűk ez a hely, hogy leessen róla, ám lemászni egyáltalán nem tud, hiszen a falon nincsenek kapaszkodók, emellett ha megpróbálna leugrani, az egyértelműen halálos lenne, hiszen nagyon magasan van. Allyn pedig így Zrekilre van utalva teljesen.. A vörös szemű pedig amikor ott hagyja a hölgyet, megragadja kezeit, s szenvedésen megcsókolja őt, miközben hozzásimul, majd nagy kacajjal a szobában levő kandalló tetejére ül le, törökülésbe, karba tett kezekkel, pontosan az ajtóval szemben, melyen bejött.
Eközben a toronyban maradt gnómot körbeveszik a hárpiák, természetesen most sem ártó szándékkal, hiszen szorosan egymás mellett, összekapaszkodva fogják közre, s nagy kacajokkal keringenek körülötte a földön. Olykor az egyik finoman megsimogatja a férfi mellkasát, hátát, arcát, vagy éppen telt és formás keblüket tolják hozzá közel. Ezzel együtt pedig a kör is folyamatosan szűkül, így a hárpia hölgyek egyre szorosabban simulnak Zrekilhez, miközben kaján kacajaiknak már csak a hallását is megirigyelné rengeteg férfi! Tény, hogy nem emberekről van szó, s az is tény, hogy ezek egyáltalán nem beszélnek, viszont szokatlan külsejük - a karmokkal és a szárnyakkal, no meg a szürkés, kékes feketés bőrrel -, számos férfi fantáziáját mozgatják meg erősen, hiszen arcuk nagyon szép és nőies, keblük dús, alakjuk formás, emellett egy darab ruha sem takarja őket.. Nem egy hím egyed használná ki eme - kissé beteg - alkalmat!*
// A Hallgatagok //
*Tény, hogy a hárpiák szépen felsorakoztak egymás mellé a peremen, mint a kismadarak, ám ettől függetlenül a fülük még ugyanolyan jó, így remekül meghallják az ajtó mögül beszűrődő zajt és szavakat. Bár az imént még nagyon hangoskodtak a lények, ám most síri csendben röppennek szét, ezért is érheti váratlanul a párost a látvány, amikor belépnek a szobába, hiszen a hárpiáknak nyomuk veszett - első látásra. Egy öt percig még Allyn és Zrekil körbenézhet akár a szobában, bár pár poros, rémtörténetekről szóló könyvön, a szakadt bútorokon, elhullajtott tollakon kívül nem sok mindent találhatnak. Ekkor viszont halk motoszkálásra lehetnek figyelmesek, mely felülről érkezik. Abban a pillanatban, ahogy felfelé tekintenek, megláthatják a hárpiákat a plafonon, amik eszeveszett gyorsasággal csapnak le a párosra: mivel sokan vannak, s a szoba nem éppen nagy, ezért nagyjából egy másodperc leforgása alatt ragadja el a vörös szemű Allynt, s gyors repülésben viszi magával át az ajtón. Bár úgy tűnhet, hogy megtámadták a lények e párost, viszont e következtetés téves lenne, ugyanis kacajuk, s az, hogy sem Zrekilben, sem Allynban nem tesznek egyáltalán kárt, arra utalhat, hogy csupán szórakozni akarnak - hiszen nem nézhetik tétlenül, hogy valaki betolakodott az otthonukba, s még örülni kellene, hogy nem haragosan reagáltak.
A vörös szemű a lábán levő karmokkal - melyek úgy néznek ki, mint egy saskarom -, Allyn ruhájába kapaszkodnak, s így repül vele gyorsan le a toronyból, át a romok közt, míg nem az egyik Zrekiltől eléggé távol eső zárt helyiségben lerakja őt. Természetesen nem a földre... Messze a plafon alá egy kiugró kis vetületre helyezi rá, mely nagyjából két méter széles és két méter hosszú lehet. Nem annyira szűk ez a hely, hogy leessen róla, ám lemászni egyáltalán nem tud, hiszen a falon nincsenek kapaszkodók, emellett ha megpróbálna leugrani, az egyértelműen halálos lenne, hiszen nagyon magasan van. Allyn pedig így Zrekilre van utalva teljesen.. A vörös szemű pedig amikor ott hagyja a hölgyet, megragadja kezeit, s szenvedésen megcsókolja őt, miközben hozzásimul, majd nagy kacajjal a szobában levő kandalló tetejére ül le, törökülésbe, karba tett kezekkel, pontosan az ajtóval szemben, melyen bejött.
Eközben a toronyban maradt gnómot körbeveszik a hárpiák, természetesen most sem ártó szándékkal, hiszen szorosan egymás mellett, összekapaszkodva fogják közre, s nagy kacajokkal keringenek körülötte a földön. Olykor az egyik finoman megsimogatja a férfi mellkasát, hátát, arcát, vagy éppen telt és formás keblüket tolják hozzá közel. Ezzel együtt pedig a kör is folyamatosan szűkül, így a hárpia hölgyek egyre szorosabban simulnak Zrekilhez, miközben kaján kacajaiknak már csak a hallását is megirigyelné rengeteg férfi! Tény, hogy nem emberekről van szó, s az is tény, hogy ezek egyáltalán nem beszélnek, viszont szokatlan külsejük - a karmokkal és a szárnyakkal, no meg a szürkés, kékes feketés bőrrel -, számos férfi fantáziáját mozgatják meg erősen, hiszen arcuk nagyon szép és nőies, keblük dús, alakjuk formás, emellett egy darab ruha sem takarja őket.. Nem egy hím egyed használná ki eme - kissé beteg - alkalmat!*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-27 23:48:04
Üzenet elküldve: 2013-11-27 23:48:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Biztos benne, hogy meglepte a gnómot ez a hirtelen viszony változás a mágiával kapcsolatban, hiszen saját magát is meglepte vele. Még mindig nem nagyon érti, hogy tudták így a fejébe mesélni a papok, hogy mágiát tanuljon. Egy biztos ugyanazzal a lendülettel Thaira-t el is támtorították tőle. Szóval lehet azt mondani, hogy kicserélődött a két lány véleménye, ami igen ritka esetükben. Mikor pedig Zrekil felajánlja, hogy gyakorolhatnának Allyn csillogó szemekkel pillant a gnóm felé.*
- Annak felettébb örülnék! Legalább elleshetnék tőled valamit!
*Mondja kuncogva, bár teljesen komolyan gondolja, amit mondott.*
~Te jó ég! Lehet ennél rosszabb valami?~
~Ilyet nem szabad kérdezni! Tudod, hogy mindennél van rosszabb!~
~Hát ennél a nyálas viselkedésnél nincs!~
~Tudod Thaira, ahogy a nagybácsi mondta mindig. Ha már minden boldogságod elfogyott, gondolj arra...~
~Hogy ennél már csak rosszabb lesz! Tudom, tudom! De akkor is, hogy tudsz ilyen kedves lenni vele! Ez gyomorforgató!~
~Te is tudod, hogyan vagyok rá képes! Gondolom jobb, ha nem kezdem el magyarázni!~
~Sokkal jobb! Köszönöm!~
*Mondja Thaira morcosan, miközben Allyn tisztázza, hogy a gnóm kicsit sem nyugtatta meg, s nem mulaszotta el félelmét a hídon való átkelésről. Persze az meg se fordult a fejében, hogy esetleg direkt tegye próbára a gnómot. Az nem ő lenne! Legfeljebb Thaira, de azért a saját bőrét ő se kockáztatná az égvilágon semmiért! S ez is egy ilyen semmi lenne. Miután átértek Allyn felveti azt az ötletet, hogy keressék meg a legmagasabb tornyot, amit a gnóm el is fogad, így meg is indulnak lefelé a lépcsőn.*
- Akkor innentől megint csend, igaz?
*Kérdezi halkan, de nem is vár már választ, inkább csendben halad tovább.*
~De jó, de jó, de jó! Hárpiára vadászunk! De jó, de jó, de jó! Most egy szemet akarunk!~
~Ne, csak ne dalolj! Könyörgök az szörnyű! Bármit csak azt ne! Ne énekelj! Ne, ne, ne!~
*Könyörög Allyn keserves hangon, persze rezzenéstelen arccal.*
~Rendben van! Abba hagyom! Már be is fejeztem!~
*Egyezik bele Thaira is, s így csendben követhetik a férfit. Kiérnek egy folyosóra, itt pedig Allyn meggyőződhet arról, hogy ez a hely nem csak kívülről néz ki öregnek! Belül is omladozik már. Nem kell sokat gondolkodniuk azon, hogy merre menjenek, hiszen hangos sikolyok vezetik őket. Így elindulnak egy lépcsőn felfelé. Mikor elérik az ajtót először a gnóm néz be, utána pedig Allyn.*
~Ezek nem is olyan rondák, mint gondoltam!~
~Tényleg nem olyan rondák! Egész emberiek, a karmokat leszámítva, meg a tollas szárnyakat. Kicsit olyanok, mint a tündérek, igen ez a legmegfelelőbb hasonlat, de attól még ugyanúgy szörnyetegek!~
~Ez az Allyn! Jól csinálod! Hagyd, hogy az előítéletek uralkodjanak, hagyd eluralkodni a rossz gondolatokat! Hagyd, hogy én uralkodjak!~
*Suttogja Thaira édesgető hangon. Ám ekkor valami bezavar a gondolat menetébe. Mégpedig az, hogy a férfi a kilincsért nyúl. Thaira hirtelen felül kerekedik a kis főnökön, a pillanatnyi meglepetést kihasználva, majd még gyorsabban mozdul meg. Egyik kezével befogja a gnóm száját, a másikat pedig a férfi mellkasán veti keresztbe, s teljes erejével a falnak nyomja. Szemében a könyörtelen gyűlölet ég. Lassan odahajol a másik füléhez.*
- Eszedbe se jusson, te agyament gnóm! Nem mindig használnak a szavak! Ez egy ilyen eset! Ne feledd, ezek így is szörnyek! Akárhogy néznek is ki! Okosan cselekedj!
*Suttogja, úgy hogy csak a férfi értse. Majd hirtelen megfordul egy ötlet a fejében, amit azon nyomban meg is valósít, Allyn hiába is ellenkezik vele, még így is örülhet, hogy nem az eredeti ötletét veti be, hanem csak annak egy gyengébb változatát. Csókot hint a férfi arcára, s arra a pillanatra Allyn kapja meg a vezetést, de szinte ugyanebben a másodpercben Thaira vissza is veszi az irányítást. Majd mind a két kezén lazít, s miközben el lép a gnómtól még megszólal.*
- Csak ne fejjel menj a falnak! Ne feledd, ennél már csak rosszabb lesz!
*Ezek után a gnóm akár be is nyithat a terembe, s ha erre sor kerül, Thaira követi. Kihúzza magát és tekintetében még mindig ott ég a gyűlölet, arcán pedig egy gonosz félmosoly ül. Így néz farkasszemet a hárpiákkal. Allyn-nak pedig egyenlőre esélye sincs felülkerekedni belső hangján. Majd a gnóm példáját követve ő is köszön ezeknek a durcsa lényeknek!*
*Biztos benne, hogy meglepte a gnómot ez a hirtelen viszony változás a mágiával kapcsolatban, hiszen saját magát is meglepte vele. Még mindig nem nagyon érti, hogy tudták így a fejébe mesélni a papok, hogy mágiát tanuljon. Egy biztos ugyanazzal a lendülettel Thaira-t el is támtorították tőle. Szóval lehet azt mondani, hogy kicserélődött a két lány véleménye, ami igen ritka esetükben. Mikor pedig Zrekil felajánlja, hogy gyakorolhatnának Allyn csillogó szemekkel pillant a gnóm felé.*
- Annak felettébb örülnék! Legalább elleshetnék tőled valamit!
*Mondja kuncogva, bár teljesen komolyan gondolja, amit mondott.*
~Te jó ég! Lehet ennél rosszabb valami?~
~Ilyet nem szabad kérdezni! Tudod, hogy mindennél van rosszabb!~
~Hát ennél a nyálas viselkedésnél nincs!~
~Tudod Thaira, ahogy a nagybácsi mondta mindig. Ha már minden boldogságod elfogyott, gondolj arra...~
~Hogy ennél már csak rosszabb lesz! Tudom, tudom! De akkor is, hogy tudsz ilyen kedves lenni vele! Ez gyomorforgató!~
~Te is tudod, hogyan vagyok rá képes! Gondolom jobb, ha nem kezdem el magyarázni!~
~Sokkal jobb! Köszönöm!~
*Mondja Thaira morcosan, miközben Allyn tisztázza, hogy a gnóm kicsit sem nyugtatta meg, s nem mulaszotta el félelmét a hídon való átkelésről. Persze az meg se fordult a fejében, hogy esetleg direkt tegye próbára a gnómot. Az nem ő lenne! Legfeljebb Thaira, de azért a saját bőrét ő se kockáztatná az égvilágon semmiért! S ez is egy ilyen semmi lenne. Miután átértek Allyn felveti azt az ötletet, hogy keressék meg a legmagasabb tornyot, amit a gnóm el is fogad, így meg is indulnak lefelé a lépcsőn.*
- Akkor innentől megint csend, igaz?
*Kérdezi halkan, de nem is vár már választ, inkább csendben halad tovább.*
~De jó, de jó, de jó! Hárpiára vadászunk! De jó, de jó, de jó! Most egy szemet akarunk!~
~Ne, csak ne dalolj! Könyörgök az szörnyű! Bármit csak azt ne! Ne énekelj! Ne, ne, ne!~
*Könyörög Allyn keserves hangon, persze rezzenéstelen arccal.*
~Rendben van! Abba hagyom! Már be is fejeztem!~
*Egyezik bele Thaira is, s így csendben követhetik a férfit. Kiérnek egy folyosóra, itt pedig Allyn meggyőződhet arról, hogy ez a hely nem csak kívülről néz ki öregnek! Belül is omladozik már. Nem kell sokat gondolkodniuk azon, hogy merre menjenek, hiszen hangos sikolyok vezetik őket. Így elindulnak egy lépcsőn felfelé. Mikor elérik az ajtót először a gnóm néz be, utána pedig Allyn.*
~Ezek nem is olyan rondák, mint gondoltam!~
~Tényleg nem olyan rondák! Egész emberiek, a karmokat leszámítva, meg a tollas szárnyakat. Kicsit olyanok, mint a tündérek, igen ez a legmegfelelőbb hasonlat, de attól még ugyanúgy szörnyetegek!~
~Ez az Allyn! Jól csinálod! Hagyd, hogy az előítéletek uralkodjanak, hagyd eluralkodni a rossz gondolatokat! Hagyd, hogy én uralkodjak!~
*Suttogja Thaira édesgető hangon. Ám ekkor valami bezavar a gondolat menetébe. Mégpedig az, hogy a férfi a kilincsért nyúl. Thaira hirtelen felül kerekedik a kis főnökön, a pillanatnyi meglepetést kihasználva, majd még gyorsabban mozdul meg. Egyik kezével befogja a gnóm száját, a másikat pedig a férfi mellkasán veti keresztbe, s teljes erejével a falnak nyomja. Szemében a könyörtelen gyűlölet ég. Lassan odahajol a másik füléhez.*
- Eszedbe se jusson, te agyament gnóm! Nem mindig használnak a szavak! Ez egy ilyen eset! Ne feledd, ezek így is szörnyek! Akárhogy néznek is ki! Okosan cselekedj!
*Suttogja, úgy hogy csak a férfi értse. Majd hirtelen megfordul egy ötlet a fejében, amit azon nyomban meg is valósít, Allyn hiába is ellenkezik vele, még így is örülhet, hogy nem az eredeti ötletét veti be, hanem csak annak egy gyengébb változatát. Csókot hint a férfi arcára, s arra a pillanatra Allyn kapja meg a vezetést, de szinte ugyanebben a másodpercben Thaira vissza is veszi az irányítást. Majd mind a két kezén lazít, s miközben el lép a gnómtól még megszólal.*
- Csak ne fejjel menj a falnak! Ne feledd, ennél már csak rosszabb lesz!
*Ezek után a gnóm akár be is nyithat a terembe, s ha erre sor kerül, Thaira követi. Kihúzza magát és tekintetében még mindig ott ég a gyűlölet, arcán pedig egy gonosz félmosoly ül. Így néz farkasszemet a hárpiákkal. Allyn-nak pedig egyenlőre esélye sincs felülkerekedni belső hangján. Majd a gnóm példáját követve ő is köszön ezeknek a durcsa lényeknek!*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-27 22:57:20
Üzenet elküldve: 2013-11-27 22:57:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil eléggé meglepődik azon, hogy Allyn végül úgy döntött, mégis belefog a mágiába. Főleg azért, mert nem is olyan égen a szegénynegyedi viskóban még ő érvelt olyan hevesen ellene. Milyen üdítő változatosság tud lenni, ha egyes személyek ilyen jellemfordulatokon esnek át.*
- Majd gyakorolhatunk együtt *jegyzi meg. Nem szándékozik szóvá tenni, hogy milyen érdekes, hogy így megváltozott a mágiához való viszonya, hiszen azzal csak esetleg zavarba hozná a lányt. Helyette inkább felajánlja ezt a lehetőséget, hiszen neki is van jó pár varázslata, melyet még nem volt alkalma kipróbálni. És habár a hídra lépés előtt nem sikerül túlzottan megnyugtatnia a lányt, legalább elkerülhetővé válnak az olyan ostobaságok, mint például hogy kedvtelésből leugorjon azt várva, hogy a gnóm utána repül vagy ilyenek. Beérve a toronyba, kap egy remek javaslatot, és eképpen is cselekszik.*
- Hát legyen *mondja, majd lesétál egy keveset a toronylépcsőn, kilép egy hosszabb folyosóra, és ott igyekszik azt a lépcsőt választani, amely a legmagasabb toronyba vezet. Segíti a választásban a sok sikoly is, ami fentről árad, mintha hatalmas madarak vijjognának.*
- Lehet, hogy odafent vannak *súgja Allynnak, majd szépen lassan megindul felfelé a lépcsőn. Szerencsére masszív kőlépcsőről van szó (vagy ha nem is masszív, legalább nem korhadt fa, ami még recseg is), így minden gond, és különösebb zaj nélkül felérhetnek. Zrekil rögtön beles a résen, amit a faajtó öregségének köszönhet, és megszemléli a teremtményeket. Külsőre talán a tündérekre hasonlítanak legjobban, legalábbis kis termetük és a szárnyak erre utalnak. A karmok már kevésbé, azonban korántsem olyan rettenetesek (legalábbis nem tűnnek annak), mint ahogy a gnóm elképzelte. Ezután már csak az a probléma, hogy Zrekil így nem biztos benne, hogy képes lesz véghez vinni a tettet, amiért ideküldték őket. Mert ha valami kegyetlen küllemű, ronda lényekről lenne szó, az más, de ezek... szinte nők. Szinte tündérek. Hogyan is végezhetne velük? Tulajdonképpen nagy a késztetés, hogy ezt a dolgot is megpróbálja szép szóval megoldani... nagyobb, mintsem hogy gondolkodni tudjon, így tulajdonképpen mindenféle előzetes megfontolás nélkül feltárja az ajtót (már ha ez lehetséges), és üdvözli a teremtményeket a lehető legbarátságosabb hangján.*
*Zrekil eléggé meglepődik azon, hogy Allyn végül úgy döntött, mégis belefog a mágiába. Főleg azért, mert nem is olyan égen a szegénynegyedi viskóban még ő érvelt olyan hevesen ellene. Milyen üdítő változatosság tud lenni, ha egyes személyek ilyen jellemfordulatokon esnek át.*
- Majd gyakorolhatunk együtt *jegyzi meg. Nem szándékozik szóvá tenni, hogy milyen érdekes, hogy így megváltozott a mágiához való viszonya, hiszen azzal csak esetleg zavarba hozná a lányt. Helyette inkább felajánlja ezt a lehetőséget, hiszen neki is van jó pár varázslata, melyet még nem volt alkalma kipróbálni. És habár a hídra lépés előtt nem sikerül túlzottan megnyugtatnia a lányt, legalább elkerülhetővé válnak az olyan ostobaságok, mint például hogy kedvtelésből leugorjon azt várva, hogy a gnóm utána repül vagy ilyenek. Beérve a toronyba, kap egy remek javaslatot, és eképpen is cselekszik.*
- Hát legyen *mondja, majd lesétál egy keveset a toronylépcsőn, kilép egy hosszabb folyosóra, és ott igyekszik azt a lépcsőt választani, amely a legmagasabb toronyba vezet. Segíti a választásban a sok sikoly is, ami fentről árad, mintha hatalmas madarak vijjognának.*
- Lehet, hogy odafent vannak *súgja Allynnak, majd szépen lassan megindul felfelé a lépcsőn. Szerencsére masszív kőlépcsőről van szó (vagy ha nem is masszív, legalább nem korhadt fa, ami még recseg is), így minden gond, és különösebb zaj nélkül felérhetnek. Zrekil rögtön beles a résen, amit a faajtó öregségének köszönhet, és megszemléli a teremtményeket. Külsőre talán a tündérekre hasonlítanak legjobban, legalábbis kis termetük és a szárnyak erre utalnak. A karmok már kevésbé, azonban korántsem olyan rettenetesek (legalábbis nem tűnnek annak), mint ahogy a gnóm elképzelte. Ezután már csak az a probléma, hogy Zrekil így nem biztos benne, hogy képes lesz véghez vinni a tettet, amiért ideküldték őket. Mert ha valami kegyetlen küllemű, ronda lényekről lenne szó, az más, de ezek... szinte nők. Szinte tündérek. Hogyan is végezhetne velük? Tulajdonképpen nagy a késztetés, hogy ezt a dolgot is megpróbálja szép szóval megoldani... nagyobb, mintsem hogy gondolkodni tudjon, így tulajdonképpen mindenféle előzetes megfontolás nélkül feltárja az ajtót (már ha ez lehetséges), és üdvözli a teremtményeket a lehető legbarátságosabb hangján.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-27 21:23:57
Üzenet elküldve: 2013-11-27 21:23:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A kastély eléggé kísérteties, főleg, hogy a ködös idő alant beborítja sűrű fátylával a robusztus építmény falát, mely hamarosan sötétségbe is borul. Mivel egy ősi kastély romjairól van szó, ezért könnyen meglehet, hogy állatok is tanyáznak valahol, amik zajonghatnak, ezáltal szokatlan hangok bújhatnak meg az épület belsejében - no meg azt se felejtsük el, hogy régebben nem egy ember lelte itt halálát eléggé erőszakos körülmények közt..
Ha felfelé kezdenek haladni, akkor váratlanul halk sikolyokat fedezhetnek fel az egyik torony felől. Ezek nem éppen jajveszékelő kiáltások, sokkal inkább tűnik úgy, mintha valamik így kommunikálnának - a hárpiák már nincsenek messze! Ha feljebb haladnak, akkor elérhetnek egy ócskább ajtót, melynek repedésein tökéletesen kiláthatnak, s megpillanthatnak egy amolyan nyílt szobát, melynek a plafontól a tetőig érő széles ablaka helyett semmi sincs. A bútorok kopottak, koszosak, szakadtak, porosak, s a rumli is eléggé nagy.. Bár természetesen nem ez a "legmeglepőbb" a szobában, hanem az a repülő valami, ami ott száll a torony körül! Hol megpihen az épület peremén, hol lerohanás szerűen repül végig a szobán, hol pedig zuhanó játékot kezd játszani. Hamarosan még pár meg is jelenik, s mint a madarak az ágon, úgy ülnek le szép sorban a peremen.
Ha hárpiákról hall az ember, akkor nagy valószínűséggel valami ronda repülőlények jutnak az eszébe, viszont ezek egyáltalán nem rondák, sőt, viszonylag szép külsővel rendelkeznek! Testük feketés, szürkés, és teljesen mezítelen - azaz remekül látszanak a keblek és minden más csudajó dolog! Alkatuk karcsú, s magasságuk nagyjából olyan lehet, mint Zrekilé. Hosszú karmuk van, hátukból szárny nő ki, mely tollas, s mely sötétkékes árnyalatban tündököl. Valamelyiknek sárgás a szeme, valamelyiknek fekete - egyetlen egyednek viszont tűzpiros! Bár tény, hogy Amos Thenior nem mondta, hogy milyen színű szemet kell szerezni, talán nem ártana mindegyik fajtából egyet, hátha.. Ki tudja..*
*A kastély eléggé kísérteties, főleg, hogy a ködös idő alant beborítja sűrű fátylával a robusztus építmény falát, mely hamarosan sötétségbe is borul. Mivel egy ősi kastély romjairól van szó, ezért könnyen meglehet, hogy állatok is tanyáznak valahol, amik zajonghatnak, ezáltal szokatlan hangok bújhatnak meg az épület belsejében - no meg azt se felejtsük el, hogy régebben nem egy ember lelte itt halálát eléggé erőszakos körülmények közt..
Ha felfelé kezdenek haladni, akkor váratlanul halk sikolyokat fedezhetnek fel az egyik torony felől. Ezek nem éppen jajveszékelő kiáltások, sokkal inkább tűnik úgy, mintha valamik így kommunikálnának - a hárpiák már nincsenek messze! Ha feljebb haladnak, akkor elérhetnek egy ócskább ajtót, melynek repedésein tökéletesen kiláthatnak, s megpillanthatnak egy amolyan nyílt szobát, melynek a plafontól a tetőig érő széles ablaka helyett semmi sincs. A bútorok kopottak, koszosak, szakadtak, porosak, s a rumli is eléggé nagy.. Bár természetesen nem ez a "legmeglepőbb" a szobában, hanem az a repülő valami, ami ott száll a torony körül! Hol megpihen az épület peremén, hol lerohanás szerűen repül végig a szobán, hol pedig zuhanó játékot kezd játszani. Hamarosan még pár meg is jelenik, s mint a madarak az ágon, úgy ülnek le szép sorban a peremen.
Ha hárpiákról hall az ember, akkor nagy valószínűséggel valami ronda repülőlények jutnak az eszébe, viszont ezek egyáltalán nem rondák, sőt, viszonylag szép külsővel rendelkeznek! Testük feketés, szürkés, és teljesen mezítelen - azaz remekül látszanak a keblek és minden más csudajó dolog! Alkatuk karcsú, s magasságuk nagyjából olyan lehet, mint Zrekilé. Hosszú karmuk van, hátukból szárny nő ki, mely tollas, s mely sötétkékes árnyalatban tündököl. Valamelyiknek sárgás a szeme, valamelyiknek fekete - egyetlen egyednek viszont tűzpiros! Bár tény, hogy Amos Thenior nem mondta, hogy milyen színű szemet kell szerezni, talán nem ártana mindegyik fajtából egyet, hátha.. Ki tudja..*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-27 15:41:39
Üzenet elküldve: 2013-11-27 15:41:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Mikor a mágustoronyban megveszi a tekercset a gnómtól pontosan azt a reakciót kapja, amit vár. Így csak elmosolyodik, majd nevetve válaszol.*
- Mondtam, hogy a papok jól tudnak magyarázni! Kíváncsivá tettek! Gondoltam, abból nem lesz baj, ha megpróbálok egyet-kettőt!
~Persze, hogy nem aztán majd egyre többet és többet tanulunk meg!~
~Nem! Csak annyit, amennyit szükségesnek látunk. Egyenlőre még ez a tekercs is nagyon sok!~
~De én a nagyon sokat látom szükségesnek!~
~Na pontosan ezért fogom én megmondani mit és mennyit tanulunk!~
*Persze ez Thaira-nak kicsit sem tetszik. Ő szeretné a mágiát irányítani. De Allyn ebből nem enged! Tudja, hogy vissza kell fognia belső hangjának irányítási vágyát, ha biztonságban akar lenni. Már amennyire ez lehetséges egy ilyen helyzetben. Eközben már mind a ketten belemerültek a tekercseikbe. Allyn is mindent alaposan megfigyel. Neki még nagyon újak ezek az információk, bár ennek ellenére a szavak megjegyzése nem okoz akkora gondot neki, mint amilyenre számított.*
~Ha ezt megtudnák otthon!~
~Már nincs is otthonunk! Hol tudnák meg?!~
~Te csak ne beszélj velem így! Te nem követed a családi hagyományokat!~
~Eddig nem te akartál annyira varázsolni?~
~De! Viszont akkor még te nem akartál! Így pedig nincs min veszekedni!~
~Legfeljebb azon, hogy melyiket tanuljuk meg!~
~Azon nem nagyon lehet vitatkozni! Az utolsó reményem az a nyomorult függő! Csak vezetnék már! Biztos leállnék vele egy beszélgetésre!~
~Meg ahogy azt te elképzeled! Nem fogom hagyni! Csak az kellene, hogy elkezdj vele társalogni, aztán meg majd hagyd, hogy eluralkodjon rajtunk!~
~Ez a tervem! De ha van jobb ötleted hallgatom! Vagy esetleg maradjak annál, hogy minél jobban felidegesítselek?~
~A lélekkővel való társalgásnál még az is jobb! Ezerszer jobb! Ezt nem hittem, hogy valaha kimondom. De tényleg rosszabb, mikor a lélekkővel beszélsz, mint mikor engem piszkálsz!~
~Ha így állunk, akkor legyen! Te mondtad! Már tudom is hol fogom kezdeni!~
*Ekkor hangosan nevetni kezd. S mivel sikerült egy pillanatra kizárnia Allynt a gondolataiból, így a lánynak fogalma sincs arról, mit találhatott ki belső hangja. Bár ötlete az van, hiszen biztos valami, ami a gnómmal kapcsolatos. Csak azt nem tudja mi, hiszen akármennyire is erős, ha Thaira igazán akarná biztos benne, hogy nem tudná elnyomni. Viszont a legutóbbi eset után, mikor álmában hallotta meg, mit gondol belső hangja, s abból az alvó állapotból kerekedett felül rajta lehet, hogy van valami, ami annyira erőssé teszi, amit még ő sem tud felfogni. Viszont az igaz és őszinte érzelmeivel tisztában van, s tudja, hogy nem tudna mihez kezdeni, ha Zrekil miatta szenvedne. Ellenben Thaira ő örömmel nézné végig, s talán csak legeslegbelül egy igen apró ponton sajnálná a férfit. Persze ő is tisztában van azzal, amit érez, de az nem több közönynél, legfeljebbb azért kedveli a gnómot mert lehet vele szórakozni. S ezt igazán élvezi, csakhogy Allyn erre nem ad sok lehetőséget, hiszen tudja milyen belső hangja, s azt is, hogy akár még olyan kedves is tud lenni, mint ő. Bár akkor belülről a hideg rázza és nem győzi magát nyugtatni, hogy ne mondjon olyanokat, amivel megbánt másokat. Miközben ezen gondolkodik elérnek a kastélyhoz. Miután eldöntötték, hogy jobb lenne kívülről megközelíteni a helyet, Zrekil egy ezüst hidat varázsol, amitől még a légegzete is eláll a lánynak. Azonban, mikor előre kellene mennie, kicsit megijed. De persze a gnóm megint megnyugtatja, s egyszerre még idegesebbé teszi.*
- Ezzel nagyon megnyugtattál ám! *mondja idegesen, majd hozzáteszi* Az utolsó megjegyzés ismerete nélkül is megtudtam volna halni! Akkor hajrá! Végülis egyszer élünk, na nem igaz?
*Majd nagyot nyelve megindul a hídon. Kicsit dőlöngél, hiszen csak magasan vannak. Ennek ellenére elég ügyesen halad.*
~Köszönet a táncórákért! Meg a vándor előadós játékokért!~
~Most kifejezett örülök, hogy annyit játszottunk tornászt! Pedig, hogy útáltam!~
~Te mindent útáltál, ami nem olyan volt, mint amit akartál Thaira!~
~Igaz, de akkor is jó, hogy játszottunk ilyet! Opp, Allyn óvatosan! Ablakpárkány!~
*Kiáltja Thaira, s valóban már el is érte a toronyablakot. Óvatosan bemászik a szobába. Majd lehuppan a földre. Úgy ülve nézi, ahogy a férfi is bejut. Mikor pedig az ezüsthíd eltűnik feláll és kikukucskál az ablakon. Ezek után a hozzá intézett kérdésen kicsit elgondolkodik, végül csettint egyet ujjával és mosolyogva megszólal.*
- Szerintem próbáljuk meg kitalálni melyik a legmagasabb torony! Valószínűleg ott találkozhatnánk legkönnyebben hárpiákkal! Legalábbis ez logikusnak tűnik!
*Jegyzi meg végül, majd megint kinéz az ablakon. Nagyon szép a kilátás, ha nem vadászni jöttek volna, talán még azt is mondta volna, hogy mardjanak itt! De az első a munka. Viszont, amíg a gnóm nem válaszol. Összefont karját az ablakpárkányra, fejét pedig karjára helyezi és úgy nézi az egyre lejebb menő napot, ahogy az sárgásra és vörösesre festi a tájat.*
*Mikor a mágustoronyban megveszi a tekercset a gnómtól pontosan azt a reakciót kapja, amit vár. Így csak elmosolyodik, majd nevetve válaszol.*
- Mondtam, hogy a papok jól tudnak magyarázni! Kíváncsivá tettek! Gondoltam, abból nem lesz baj, ha megpróbálok egyet-kettőt!
~Persze, hogy nem aztán majd egyre többet és többet tanulunk meg!~
~Nem! Csak annyit, amennyit szükségesnek látunk. Egyenlőre még ez a tekercs is nagyon sok!~
~De én a nagyon sokat látom szükségesnek!~
~Na pontosan ezért fogom én megmondani mit és mennyit tanulunk!~
*Persze ez Thaira-nak kicsit sem tetszik. Ő szeretné a mágiát irányítani. De Allyn ebből nem enged! Tudja, hogy vissza kell fognia belső hangjának irányítási vágyát, ha biztonságban akar lenni. Már amennyire ez lehetséges egy ilyen helyzetben. Eközben már mind a ketten belemerültek a tekercseikbe. Allyn is mindent alaposan megfigyel. Neki még nagyon újak ezek az információk, bár ennek ellenére a szavak megjegyzése nem okoz akkora gondot neki, mint amilyenre számított.*
~Ha ezt megtudnák otthon!~
~Már nincs is otthonunk! Hol tudnák meg?!~
~Te csak ne beszélj velem így! Te nem követed a családi hagyományokat!~
~Eddig nem te akartál annyira varázsolni?~
~De! Viszont akkor még te nem akartál! Így pedig nincs min veszekedni!~
~Legfeljebb azon, hogy melyiket tanuljuk meg!~
~Azon nem nagyon lehet vitatkozni! Az utolsó reményem az a nyomorult függő! Csak vezetnék már! Biztos leállnék vele egy beszélgetésre!~
~Meg ahogy azt te elképzeled! Nem fogom hagyni! Csak az kellene, hogy elkezdj vele társalogni, aztán meg majd hagyd, hogy eluralkodjon rajtunk!~
~Ez a tervem! De ha van jobb ötleted hallgatom! Vagy esetleg maradjak annál, hogy minél jobban felidegesítselek?~
~A lélekkővel való társalgásnál még az is jobb! Ezerszer jobb! Ezt nem hittem, hogy valaha kimondom. De tényleg rosszabb, mikor a lélekkővel beszélsz, mint mikor engem piszkálsz!~
~Ha így állunk, akkor legyen! Te mondtad! Már tudom is hol fogom kezdeni!~
*Ekkor hangosan nevetni kezd. S mivel sikerült egy pillanatra kizárnia Allynt a gondolataiból, így a lánynak fogalma sincs arról, mit találhatott ki belső hangja. Bár ötlete az van, hiszen biztos valami, ami a gnómmal kapcsolatos. Csak azt nem tudja mi, hiszen akármennyire is erős, ha Thaira igazán akarná biztos benne, hogy nem tudná elnyomni. Viszont a legutóbbi eset után, mikor álmában hallotta meg, mit gondol belső hangja, s abból az alvó állapotból kerekedett felül rajta lehet, hogy van valami, ami annyira erőssé teszi, amit még ő sem tud felfogni. Viszont az igaz és őszinte érzelmeivel tisztában van, s tudja, hogy nem tudna mihez kezdeni, ha Zrekil miatta szenvedne. Ellenben Thaira ő örömmel nézné végig, s talán csak legeslegbelül egy igen apró ponton sajnálná a férfit. Persze ő is tisztában van azzal, amit érez, de az nem több közönynél, legfeljebbb azért kedveli a gnómot mert lehet vele szórakozni. S ezt igazán élvezi, csakhogy Allyn erre nem ad sok lehetőséget, hiszen tudja milyen belső hangja, s azt is, hogy akár még olyan kedves is tud lenni, mint ő. Bár akkor belülről a hideg rázza és nem győzi magát nyugtatni, hogy ne mondjon olyanokat, amivel megbánt másokat. Miközben ezen gondolkodik elérnek a kastélyhoz. Miután eldöntötték, hogy jobb lenne kívülről megközelíteni a helyet, Zrekil egy ezüst hidat varázsol, amitől még a légegzete is eláll a lánynak. Azonban, mikor előre kellene mennie, kicsit megijed. De persze a gnóm megint megnyugtatja, s egyszerre még idegesebbé teszi.*
- Ezzel nagyon megnyugtattál ám! *mondja idegesen, majd hozzáteszi* Az utolsó megjegyzés ismerete nélkül is megtudtam volna halni! Akkor hajrá! Végülis egyszer élünk, na nem igaz?
*Majd nagyot nyelve megindul a hídon. Kicsit dőlöngél, hiszen csak magasan vannak. Ennek ellenére elég ügyesen halad.*
~Köszönet a táncórákért! Meg a vándor előadós játékokért!~
~Most kifejezett örülök, hogy annyit játszottunk tornászt! Pedig, hogy útáltam!~
~Te mindent útáltál, ami nem olyan volt, mint amit akartál Thaira!~
~Igaz, de akkor is jó, hogy játszottunk ilyet! Opp, Allyn óvatosan! Ablakpárkány!~
*Kiáltja Thaira, s valóban már el is érte a toronyablakot. Óvatosan bemászik a szobába. Majd lehuppan a földre. Úgy ülve nézi, ahogy a férfi is bejut. Mikor pedig az ezüsthíd eltűnik feláll és kikukucskál az ablakon. Ezek után a hozzá intézett kérdésen kicsit elgondolkodik, végül csettint egyet ujjával és mosolyogva megszólal.*
- Szerintem próbáljuk meg kitalálni melyik a legmagasabb torony! Valószínűleg ott találkozhatnánk legkönnyebben hárpiákkal! Legalábbis ez logikusnak tűnik!
*Jegyzi meg végül, majd megint kinéz az ablakon. Nagyon szép a kilátás, ha nem vadászni jöttek volna, talán még azt is mondta volna, hogy mardjanak itt! De az első a munka. Viszont, amíg a gnóm nem válaszol. Összefont karját az ablakpárkányra, fejét pedig karjára helyezi és úgy nézi az egyre lejebb menő napot, ahogy az sárgásra és vörösesre festi a tájat.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-27 11:12:46
Üzenet elküldve: 2013-11-27 11:12:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Miután közölte, hogy nem tartja Allynt ostobának, haladnak szépen tovább, és a mágustoronyban a lány is magához vesz egy tekercset.*
- Nocsak, megváltozott a mágiához való hozzáállásod? Mégis csak tanulnál pár trükköt? *kérdezi mosolyogva, miközben saját tekercsébe pillant bele. Hihetetlen dolgok vannak benne, többek között (ami később még jól jöhet) egy olyan varázslat, mellyel rendbe tehetné az öltözetét. Mi tagadás, valóban bosszantó már számára, hogy a ruhája nagyjából háromszor nehezebb a beleszáradt sártól és vértől, ráadásul olyan, mintha valami páncélban lenne. Csak nagy nehezen akar hajlani, a hidegtől szinte egyáltalán nem véd (no de erre is van egy varázslata), ráadásul átkozottul kényelmetlen is. Viszont ezt most háttérbe kell szorítsa, hiszen nagyjából úgy néz ki, célhoz értek, megpillantják a kastélyt.*
- Biztos fog menni néhány, minden csak gyakorlás kérdése *jegyzi meg, majd miután Allyn beleegyezik, hogy kintről menjenek, Zrekil a ruhája rendbetétele helyett inkább egy ezüsthidat varázsol az ablakig. A lány persze nem akaródzik előre menni, viszont a gnóm igyekszik megnyugtatni:*
- Nyugalom, a híd maga elég széles ahhoz hogy egy személy szinte kényelmesen elférjen, csak kettőnknek lenne egyszerre túl keskeny. Ó, és nincs semmi olyan varázslatom, amivel el tudnálak kapni, szóval ügyesen *teszi hozzá. Most már bánja, hogy nem tanulta meg azt a varázslatot, amelynek hatására keményen meg tudja vetni a lábát a talajon, hiszen akkor legalább a kezével elkaphatná. No de csak nem esik le a lány, hát nem olyan keskeny ez a híd! Ha mindenféle gond nélkül bejutnak az ablakon, akkor már csak azt kell megvárni, hogy az ezüsthíd eltűnjön, és már mehetnek is hárpiára vadászni. Talán ezek is esténként jönnek elő, szóval most jó esélyeik lehetnek. Mindenesetre a gnóm nem próbálkozik újabb varázslattal, mert neki is kell a pihenés, helyette inkább Allynhoz intéz egy kérdést:*
- Nos, akkor merre menjünk? Vagy maradjunk itt a toronyban? Elvileg magas helyeken szoktak tanyázni, szóval itt vannak a legjobb esélyeink vagy... talán egy másik toronyban? *kipillant az ablakon, hogy vajon lát-e egy olyan tornyot, amit megcélozhatna az ezüsthíddal, azonban egyelőre cselekvésre nem szánja el magát, csak várja a lány válaszát.*
*Miután közölte, hogy nem tartja Allynt ostobának, haladnak szépen tovább, és a mágustoronyban a lány is magához vesz egy tekercset.*
- Nocsak, megváltozott a mágiához való hozzáállásod? Mégis csak tanulnál pár trükköt? *kérdezi mosolyogva, miközben saját tekercsébe pillant bele. Hihetetlen dolgok vannak benne, többek között (ami később még jól jöhet) egy olyan varázslat, mellyel rendbe tehetné az öltözetét. Mi tagadás, valóban bosszantó már számára, hogy a ruhája nagyjából háromszor nehezebb a beleszáradt sártól és vértől, ráadásul olyan, mintha valami páncélban lenne. Csak nagy nehezen akar hajlani, a hidegtől szinte egyáltalán nem véd (no de erre is van egy varázslata), ráadásul átkozottul kényelmetlen is. Viszont ezt most háttérbe kell szorítsa, hiszen nagyjából úgy néz ki, célhoz értek, megpillantják a kastélyt.*
- Biztos fog menni néhány, minden csak gyakorlás kérdése *jegyzi meg, majd miután Allyn beleegyezik, hogy kintről menjenek, Zrekil a ruhája rendbetétele helyett inkább egy ezüsthidat varázsol az ablakig. A lány persze nem akaródzik előre menni, viszont a gnóm igyekszik megnyugtatni:*
- Nyugalom, a híd maga elég széles ahhoz hogy egy személy szinte kényelmesen elférjen, csak kettőnknek lenne egyszerre túl keskeny. Ó, és nincs semmi olyan varázslatom, amivel el tudnálak kapni, szóval ügyesen *teszi hozzá. Most már bánja, hogy nem tanulta meg azt a varázslatot, amelynek hatására keményen meg tudja vetni a lábát a talajon, hiszen akkor legalább a kezével elkaphatná. No de csak nem esik le a lány, hát nem olyan keskeny ez a híd! Ha mindenféle gond nélkül bejutnak az ablakon, akkor már csak azt kell megvárni, hogy az ezüsthíd eltűnjön, és már mehetnek is hárpiára vadászni. Talán ezek is esténként jönnek elő, szóval most jó esélyeik lehetnek. Mindenesetre a gnóm nem próbálkozik újabb varázslattal, mert neki is kell a pihenés, helyette inkább Allynhoz intéz egy kérdést:*
- Nos, akkor merre menjünk? Vagy maradjunk itt a toronyban? Elvileg magas helyeken szoktak tanyázni, szóval itt vannak a legjobb esélyeink vagy... talán egy másik toronyban? *kipillant az ablakon, hogy vajon lát-e egy olyan tornyot, amit megcélozhatna az ezüsthíddal, azonban egyelőre cselekvésre nem szánja el magát, csak várja a lány válaszát.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-26 22:01:34
Üzenet elküldve: 2013-11-26 22:01:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Bár Allyn-nak igen kínos, hogy ilyen ostoba mondatot rakott össze ez láthatóan a gnómot nem zavarja. A lányt viszont belső hangja igen is zaklatja, hiszen szépen kifejti, hogy ostoba és hogy ezt valószínűleg Zrekil is így véli. Mire Allyn ijedten, s ahhoz az önmagához hasonlóan, akit a férfi először megismert, dadogva kérdez tőle. A gyors válaszon elmosolyodik, majd fejét megbillentve felel a kérdésre.*
- Thaira! Ő mondta, hogy szerinte te is így gondolod nem csak ő. Viszont örülök, hogy nem így van.
*Persze sem a lány, sem a férfi nem fordít több szót erre az igencsak fére sikeredett mondatra. Inkább a mágistoronyról kezdenek beszélni. Majd mikor Allyn elmagyarázza, miért is lett hirtelen ez a nagy érdeklődése a varázslatok iránt a gnóm csak bólogat rá. Ez persze a lányt kicsit sem zavarja, sokkal inkább a kikötő forgataga nyugtalanítja. Nem szereti ezt a zajos helyet. Viszont Thaira nem egyszer ámul el azon, hogy itt mennyit lehetne keresni. S nem egyszer teszi ezt szóvá a kis főnöknek, amit persze az rögtön le is tud annyival, hogy fontosabb dolguk is van, mint a kerskedelem. Például a hárpiaszem megszerzése, vagy a város megmentése. Mikor kiérnek a szirtekere Allyn kifejezi csodálatát a mágustorony látványától. Az pedig, ami benne lehet egyenesen fantasztikusnak ígérkezik, hiszen egy csomó érdekesebbnél érdekesebb tekercs lehet ott. S nem is kell csalódnia, hiszen amint belépnek annyi tekercset lát, hogy eltátja a száját. Persze a gnóm hamar megtalálja azt amelyik neki a legmegfelelőbb, közben pedig Allyn is kutakodott egy kicsit és talált egy olyat, amiben igen érdekes dolgokat olvashatott. Így kapva kapott az alkalmon és megvette azt a tekercset. Bár meg kell hagyni nem adja olcsón ez az ember a tekercseit. Nem baj ez most kifejezetten tetszik a lánynak. Miután pedig az üzletet nyélbe ütötte követi a férfit, aki kimegy a toronyból. A tkercs megvétele nagyon jó ötletnek bizonyult, bár Thaira nem lelkesedett annyira, mint ő, hiszen benne ott van a kerskedők fukarsága, Allyn mégis nagy örömmel vette meg. Talán ez volt a legjobb dolog ebbe a toronyban. Az első varázslatok, amiket megtanul. Ez a gondolat hihetetlenül izgatottá teszi. Ennek ellenére még kicsit vár azzal, hogy tüzetesen megszemlélje ezt a kis csodát a kezében, addig amíg meg nem tudják egy helybélitől, (aki igencsak nehez akarta elmondani) merre van a kastély. A szántóföld szó hallatán Thaira nevetni kezd, s nevetésének okát Allyn-nal is megosztja.*
~Na most elemében lehet a te kis gnómod! A szántóföld az ő terepe! Túrhatja a földet!~
~Nem hiszem, hogy gondol rá! Nem azért van itt, hogy földet műveljen!~
*Mondja Allyn közönbösen, s igaza is lett, hiszen a gnóm inkább a tekrcsét bújja. Egy kis gondolkodás után pedig a lány is követi a példáját. Nem is olyan nehéz, mint amilyennek hitte. S egy-egy érdekesebb varázslatnál Thaira is kifejti véleményét, a szavak és mozdulatok megjegyezhetőségét illetően. Ez a megjegyzés pedig általában igencsak negatív töltetet kap. Még mielőtt elérnék a kastélyt a gnóm megszólal, mire Allyn felkapja a fejét és mosolyog.*
- Biztos, hogy megérte. Tudom, hogy milyen ügyes vagy. Sok hasznod lehet belőle. Én már annak is örülnék, ha egy sikerülne. Na majd megpróbálom egyszer.
~A lehető leghamarabb, ha nem okoz gondot!~
~Nyugodj meg. Akkor fogjuk kipróbálni, amikor kell.~
*Jelenti ki Allyn magabiztos hangon, s így belső hangja nem tud vele ellenkezni. Csak némán hallgathatja, ahogy a lány memorizálja a szavakat. Mikor pedig elérik a kastélyt, már sötétedik, mivel a hely eléggé romosnak látszik Allyn-nak semmi kedve se lenne bemenni. A végén még a fejére dőlne! Szerncsére a gnóm is inkább a külső megközelítés híve.*
- Én sem akaródzok bemenni. Szeintem is kintről menjünk be.
~Félősek, pedig milyen jó is lenne ebben a romos kastélyban sétálni.~
~Úgy is be kell mennünk, de minél rövidebb ideig, annál jobb!~
*Jegyzi meg miközben követ a gnómot fel a kastély melletti dombra, ahol is az elmormol egy-két varázsszót, s hirtelen egy ezüstös híd jelenik meg a domb és az egyik ablak között.*
- Na ezt nevezem varázslatnak!
*Mondja Allyn tátott szájjal csodálva a hidat. Viszont, mikor a férfi előre engedi kicsit megszeppen.*
- Mi, hogy én? Előre? Csak, ha elkapsz, ha megcsúszok. Nincs kedvem onnan leesni!
*Jegyzi meg idegesen, majd egyik lábával rálép a hídra, ám ekkor Zrekil tesz még egy megjegyzést, amitől Allyn igencsak ideges lesz.*
- De ugye nem kell futnom? A kilátásban pedig eszem ágában sem volt a hídon, majd az ablakban. Onnan úgy is szebb!
~Szerintem a hídon szebb lehet!~
~Nem baj! Én akkor se fogok megállni rajta hosszabb ideig!~
*Hordja le morcosan Thaira-t, majd egy nagyot nyel és megindul a hídon. Karjait vízszintesen kinyújtja teste mellett, hogy valami kis egyensúlyt biztosítson magának, bár így is van, hogy kicsit kileng menet közben.*
*Bár Allyn-nak igen kínos, hogy ilyen ostoba mondatot rakott össze ez láthatóan a gnómot nem zavarja. A lányt viszont belső hangja igen is zaklatja, hiszen szépen kifejti, hogy ostoba és hogy ezt valószínűleg Zrekil is így véli. Mire Allyn ijedten, s ahhoz az önmagához hasonlóan, akit a férfi először megismert, dadogva kérdez tőle. A gyors válaszon elmosolyodik, majd fejét megbillentve felel a kérdésre.*
- Thaira! Ő mondta, hogy szerinte te is így gondolod nem csak ő. Viszont örülök, hogy nem így van.
*Persze sem a lány, sem a férfi nem fordít több szót erre az igencsak fére sikeredett mondatra. Inkább a mágistoronyról kezdenek beszélni. Majd mikor Allyn elmagyarázza, miért is lett hirtelen ez a nagy érdeklődése a varázslatok iránt a gnóm csak bólogat rá. Ez persze a lányt kicsit sem zavarja, sokkal inkább a kikötő forgataga nyugtalanítja. Nem szereti ezt a zajos helyet. Viszont Thaira nem egyszer ámul el azon, hogy itt mennyit lehetne keresni. S nem egyszer teszi ezt szóvá a kis főnöknek, amit persze az rögtön le is tud annyival, hogy fontosabb dolguk is van, mint a kerskedelem. Például a hárpiaszem megszerzése, vagy a város megmentése. Mikor kiérnek a szirtekere Allyn kifejezi csodálatát a mágustorony látványától. Az pedig, ami benne lehet egyenesen fantasztikusnak ígérkezik, hiszen egy csomó érdekesebbnél érdekesebb tekercs lehet ott. S nem is kell csalódnia, hiszen amint belépnek annyi tekercset lát, hogy eltátja a száját. Persze a gnóm hamar megtalálja azt amelyik neki a legmegfelelőbb, közben pedig Allyn is kutakodott egy kicsit és talált egy olyat, amiben igen érdekes dolgokat olvashatott. Így kapva kapott az alkalmon és megvette azt a tekercset. Bár meg kell hagyni nem adja olcsón ez az ember a tekercseit. Nem baj ez most kifejezetten tetszik a lánynak. Miután pedig az üzletet nyélbe ütötte követi a férfit, aki kimegy a toronyból. A tkercs megvétele nagyon jó ötletnek bizonyult, bár Thaira nem lelkesedett annyira, mint ő, hiszen benne ott van a kerskedők fukarsága, Allyn mégis nagy örömmel vette meg. Talán ez volt a legjobb dolog ebbe a toronyban. Az első varázslatok, amiket megtanul. Ez a gondolat hihetetlenül izgatottá teszi. Ennek ellenére még kicsit vár azzal, hogy tüzetesen megszemlélje ezt a kis csodát a kezében, addig amíg meg nem tudják egy helybélitől, (aki igencsak nehez akarta elmondani) merre van a kastély. A szántóföld szó hallatán Thaira nevetni kezd, s nevetésének okát Allyn-nal is megosztja.*
~Na most elemében lehet a te kis gnómod! A szántóföld az ő terepe! Túrhatja a földet!~
~Nem hiszem, hogy gondol rá! Nem azért van itt, hogy földet műveljen!~
*Mondja Allyn közönbösen, s igaza is lett, hiszen a gnóm inkább a tekrcsét bújja. Egy kis gondolkodás után pedig a lány is követi a példáját. Nem is olyan nehéz, mint amilyennek hitte. S egy-egy érdekesebb varázslatnál Thaira is kifejti véleményét, a szavak és mozdulatok megjegyezhetőségét illetően. Ez a megjegyzés pedig általában igencsak negatív töltetet kap. Még mielőtt elérnék a kastélyt a gnóm megszólal, mire Allyn felkapja a fejét és mosolyog.*
- Biztos, hogy megérte. Tudom, hogy milyen ügyes vagy. Sok hasznod lehet belőle. Én már annak is örülnék, ha egy sikerülne. Na majd megpróbálom egyszer.
~A lehető leghamarabb, ha nem okoz gondot!~
~Nyugodj meg. Akkor fogjuk kipróbálni, amikor kell.~
*Jelenti ki Allyn magabiztos hangon, s így belső hangja nem tud vele ellenkezni. Csak némán hallgathatja, ahogy a lány memorizálja a szavakat. Mikor pedig elérik a kastélyt, már sötétedik, mivel a hely eléggé romosnak látszik Allyn-nak semmi kedve se lenne bemenni. A végén még a fejére dőlne! Szerncsére a gnóm is inkább a külső megközelítés híve.*
- Én sem akaródzok bemenni. Szeintem is kintről menjünk be.
~Félősek, pedig milyen jó is lenne ebben a romos kastélyban sétálni.~
~Úgy is be kell mennünk, de minél rövidebb ideig, annál jobb!~
*Jegyzi meg miközben követ a gnómot fel a kastély melletti dombra, ahol is az elmormol egy-két varázsszót, s hirtelen egy ezüstös híd jelenik meg a domb és az egyik ablak között.*
- Na ezt nevezem varázslatnak!
*Mondja Allyn tátott szájjal csodálva a hidat. Viszont, mikor a férfi előre engedi kicsit megszeppen.*
- Mi, hogy én? Előre? Csak, ha elkapsz, ha megcsúszok. Nincs kedvem onnan leesni!
*Jegyzi meg idegesen, majd egyik lábával rálép a hídra, ám ekkor Zrekil tesz még egy megjegyzést, amitől Allyn igencsak ideges lesz.*
- De ugye nem kell futnom? A kilátásban pedig eszem ágában sem volt a hídon, majd az ablakban. Onnan úgy is szebb!
~Szerintem a hídon szebb lehet!~
~Nem baj! Én akkor se fogok megállni rajta hosszabb ideig!~
*Hordja le morcosan Thaira-t, majd egy nagyot nyel és megindul a hídon. Karjait vízszintesen kinyújtja teste mellett, hogy valami kis egyensúlyt biztosítson magának, bár így is van, hogy kicsit kileng menet közben.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-26 19:55:49
Üzenet elküldve: 2013-11-26 19:55:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, Egy kastély és egy szörny//
//Második rész: egy kastély//
(A kalandorok kereső képessége és intelligencia szintje az alábbi információkra vet fényt.)
*Míg a lányok a polcokon nézelődnek a poros könyvek között, Roddar hevesen turkál a földön és az asztalon heverő könyvek között. Néhány elhullajtott szőrcsomó és egy viszonylag még meleg fekvőhely az első dolog, ami szembetűnik a harcosnak. A vak bestia, ami rájuk rontott biztosan ezt a szobát tekintette fészkének. Pár húscafat is pihen a földön, azonban könnyen kitalálható hogy az állat éhezett ezen a helyen. A könyvek és a pergamentek viszonylag segítséget nyújtanak Roddarnak: a papírokon görbe vonalakkal egy rituálé lépései vannak felrajzolva, elég kevés részletességgel. Az utasítások a következőek:
'Egy átjáró, mely csak egy irányú, ez segíthet. Egyetlen út ide, visszafelé pedig egy sem. Ennek segítségével a túlvilági ebben a világban reked, várva a begyűjtésre.'
(A mágus kiolvashatatlan írása ellehetetleníti a mondatok teljes elolvasását.)
'Egy gazdatesttel megköthető az entitás, az akarat...'
'Bizonyos mutációk. Bőr, vér és haj elváltozások elkerülhetetlenek...'
'A kísérlet sikeressége szempontjából két dolog elengedhetetlen: a gazdatest szervezetének életben tartása, a zárszerkezet, a rituális kör és a vér. Ezek segítéségével...'
'A befogott entitás ereje habár lecsökken, egy emberhez képest így is hatalmas. Aleec segítségével...'
'A zárszerkezet egy egyszerű erdei óriásgyík tojásával előállítható. Kellő mágia hatására a tojás fekete burkot, kövesedett külsőt növeszt, aminek segítségével...'
Ennyit tud kivenni Roddar a papírokból. Remélhetőleg nagy segítségére lesznek majd a csapatnak az információk.*
*A lányok a polcokon keresgélnek, míg Roddar az asztalokat futja át. A könyvek és a pergamentek nem sokat segítenek nekik, csupa tudományos kifejezés és görbe vonal bámul vissza rá a papírokról, azonban az egyik kupac papiros alatt egy furcsa, sötét medalion szerű tárgy kerül az ujjai közé. Az apró csecsebecse tojás alakú, enyhém érdes tapintású. Ékszernek tűnik, azonban nincs rajta semmi szépség: egy egyszerű, fekete tojás, amit valamiféle kőből faraghattak ki. Súlyra körülbelül annyi lehet, mint egy hason szerű szikladarab. Több tárgy a könyveken kívül nincs a polcokon, csak néhány eldobott, tintás toll és szalagok, amiket a papirosok összekötésére használhatott a varázsló.*
//Második rész: egy kastély//
(A kalandorok kereső képessége és intelligencia szintje az alábbi információkra vet fényt.)
*Míg a lányok a polcokon nézelődnek a poros könyvek között, Roddar hevesen turkál a földön és az asztalon heverő könyvek között. Néhány elhullajtott szőrcsomó és egy viszonylag még meleg fekvőhely az első dolog, ami szembetűnik a harcosnak. A vak bestia, ami rájuk rontott biztosan ezt a szobát tekintette fészkének. Pár húscafat is pihen a földön, azonban könnyen kitalálható hogy az állat éhezett ezen a helyen. A könyvek és a pergamentek viszonylag segítséget nyújtanak Roddarnak: a papírokon görbe vonalakkal egy rituálé lépései vannak felrajzolva, elég kevés részletességgel. Az utasítások a következőek:
'Egy átjáró, mely csak egy irányú, ez segíthet. Egyetlen út ide, visszafelé pedig egy sem. Ennek segítségével a túlvilági ebben a világban reked, várva a begyűjtésre.'
(A mágus kiolvashatatlan írása ellehetetleníti a mondatok teljes elolvasását.)
'Egy gazdatesttel megköthető az entitás, az akarat...'
'Bizonyos mutációk. Bőr, vér és haj elváltozások elkerülhetetlenek...'
'A kísérlet sikeressége szempontjából két dolog elengedhetetlen: a gazdatest szervezetének életben tartása, a zárszerkezet, a rituális kör és a vér. Ezek segítéségével...'
'A befogott entitás ereje habár lecsökken, egy emberhez képest így is hatalmas. Aleec segítségével...'
'A zárszerkezet egy egyszerű erdei óriásgyík tojásával előállítható. Kellő mágia hatására a tojás fekete burkot, kövesedett külsőt növeszt, aminek segítségével...'
Ennyit tud kivenni Roddar a papírokból. Remélhetőleg nagy segítségére lesznek majd a csapatnak az információk.*
*A lányok a polcokon keresgélnek, míg Roddar az asztalokat futja át. A könyvek és a pergamentek nem sokat segítenek nekik, csupa tudományos kifejezés és görbe vonal bámul vissza rá a papírokról, azonban az egyik kupac papiros alatt egy furcsa, sötét medalion szerű tárgy kerül az ujjai közé. Az apró csecsebecse tojás alakú, enyhém érdes tapintású. Ékszernek tűnik, azonban nincs rajta semmi szépség: egy egyszerű, fekete tojás, amit valamiféle kőből faraghattak ki. Súlyra körülbelül annyi lehet, mint egy hason szerű szikladarab. Több tárgy a könyveken kívül nincs a polcokon, csak néhány eldobott, tintás toll és szalagok, amiket a papirosok összekötésére használhatott a varázsló.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-26 18:13:24
Üzenet elküldve: 2013-11-26 18:13:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil nem tulajdonít sok jelentőséget annak, hogy a lány ilyen érdekesen fogalmazta meg a feladatukat, hiszen a szem mellett két látással kapcsolatos szót is használt. Legfeljebb magában megereszt egy mosolyt, azonban mikor Allyn dadogva feltesz egy kérdést, gyakorlatilag azonnal válaszol:*
- Nem, miért lennél? *tulajdonképpen nem érti, hogy a lány fejében hogy fordulnak meg ilyesmik, viszont jelenleg túlságosan leköti a mágustorony gondolata, mintsem hogy ezt is szóvá tegye. A magyarázatra is csak hümmög egy sort, majd már bele is vetik magukat a kikötő forgatagába. Odaérve a toronyhoz mindenképpen osztania kell Allyn véleményét, hiszen valóban csodás lehet a torony belseje, főleg az ottani tekercsek miatt. Valójában az egészben az a jó, hogy végül sikerül vásárolnia egy tekercset tele hasznosabbnál hasznosabb varázslatokkal, melyek jó része semmivel sem bonyolultabb, mint a nehezebb Nap- vagy Holdvarázslatok, ugyanakkor némelyik mégis elég veszélyes. Miután megkötötték az alkut, a gnóm rögtön el is hagyja a tornyot (már ha a lány nem akar mást elintézni), és a kastély felé veszi az irányt. Egy helybéli vonakodva ugyan, de elmondta neki, hogy a szántóföldekről lehet eljutni a kastélyhoz, oda pedig odatalált a gnóm is. Az út további része már nem okozhat nehézséget. Közben Zrekil még mindig a legújabb szerzeményét böngészi.*
- Megérte azt a néhány ezer aranyat, képzeld csak el, mi mindenre leszek ezzel képes. Hihetetlenek ezek a varázslatok *mondja, miközben elérik a kastélyt. Eléggé romosnak látszik, és közben kezd is sötétedni, Zrekil pedig nem szívesen akarna a váron keresztül feljutni a tetejére.*
- Én nem szeretnék bemenni *jegyzi meg* Jussunk fel inkább kintről a tetejére. Gyere *int Allynnak, majd felsétál a dombra, amely a kastélyt elkülöníti a szántóföldektől, éppen olyan magasra, hogy tökéletesen lássa a kastély tetejét, majd elmormol egy varázslatot, miközben egy egyik toronyablakra koncentrál. Ha sikerül a varázslat, akkor egy szép hosszú, íves, bár cseppet meredek híd fog keletkezni a domb és a kastély toronyszobája között.*
- Csak utánad *jegyzi meg a gnóm előzékenyen, hogy ha Allyn véletlenül rosszul lépne, akkor idejében segíthessen, de remélhetőleg ilyesmi nem történik* Ó, mielőtt elfelejteném, a híd nincs itt olyan hosszú ideig, szóval a kilátásban már csak az ablakból gyönyörködj.
*Ha varázslat nem sikerül, úgy kénytelen lesz a kaput használni.*
A varázsló egy Ezüsthíd nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik két pont között, melynek a varázshasználó látóterében kell lennie. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása 3 körig tart.
*Zrekil nem tulajdonít sok jelentőséget annak, hogy a lány ilyen érdekesen fogalmazta meg a feladatukat, hiszen a szem mellett két látással kapcsolatos szót is használt. Legfeljebb magában megereszt egy mosolyt, azonban mikor Allyn dadogva feltesz egy kérdést, gyakorlatilag azonnal válaszol:*
- Nem, miért lennél? *tulajdonképpen nem érti, hogy a lány fejében hogy fordulnak meg ilyesmik, viszont jelenleg túlságosan leköti a mágustorony gondolata, mintsem hogy ezt is szóvá tegye. A magyarázatra is csak hümmög egy sort, majd már bele is vetik magukat a kikötő forgatagába. Odaérve a toronyhoz mindenképpen osztania kell Allyn véleményét, hiszen valóban csodás lehet a torony belseje, főleg az ottani tekercsek miatt. Valójában az egészben az a jó, hogy végül sikerül vásárolnia egy tekercset tele hasznosabbnál hasznosabb varázslatokkal, melyek jó része semmivel sem bonyolultabb, mint a nehezebb Nap- vagy Holdvarázslatok, ugyanakkor némelyik mégis elég veszélyes. Miután megkötötték az alkut, a gnóm rögtön el is hagyja a tornyot (már ha a lány nem akar mást elintézni), és a kastély felé veszi az irányt. Egy helybéli vonakodva ugyan, de elmondta neki, hogy a szántóföldekről lehet eljutni a kastélyhoz, oda pedig odatalált a gnóm is. Az út további része már nem okozhat nehézséget. Közben Zrekil még mindig a legújabb szerzeményét böngészi.*
- Megérte azt a néhány ezer aranyat, képzeld csak el, mi mindenre leszek ezzel képes. Hihetetlenek ezek a varázslatok *mondja, miközben elérik a kastélyt. Eléggé romosnak látszik, és közben kezd is sötétedni, Zrekil pedig nem szívesen akarna a váron keresztül feljutni a tetejére.*
- Én nem szeretnék bemenni *jegyzi meg* Jussunk fel inkább kintről a tetejére. Gyere *int Allynnak, majd felsétál a dombra, amely a kastélyt elkülöníti a szántóföldektől, éppen olyan magasra, hogy tökéletesen lássa a kastély tetejét, majd elmormol egy varázslatot, miközben egy egyik toronyablakra koncentrál. Ha sikerül a varázslat, akkor egy szép hosszú, íves, bár cseppet meredek híd fog keletkezni a domb és a kastély toronyszobája között.*
- Csak utánad *jegyzi meg a gnóm előzékenyen, hogy ha Allyn véletlenül rosszul lépne, akkor idejében segíthessen, de remélhetőleg ilyesmi nem történik* Ó, mielőtt elfelejteném, a híd nincs itt olyan hosszú ideig, szóval a kilátásban már csak az ablakból gyönyörködj.
*Ha varázslat nem sikerül, úgy kénytelen lesz a kaput használni.*
A varázsló egy Ezüsthíd nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik két pont között, melynek a varázshasználó látóterében kell lennie. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása 3 körig tart.
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-20 15:00:08
Üzenet elküldve: 2013-11-20 15:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, Egy kastély és egy szörny//
//Második rész: egy kastély//
*Sok olyan ember van jobban mondva nincs, akit a kíváncsiság vitt a sírba. Ingon pedig nem akar közéjük tartozni. Egy kérdést szúrt közbe, de azt sem jókor. Hát így legyen az ember kíváncsi. Az árnyékok előbújnak a sötétséggből, majd amikor az íjász felteszi a kérdését, megindulnak feléjük és sikeresen el is kapják mindhármukat. Megpróbált ugyan kitérni, de mennyi eséje van egy halandónak kikerülni egy árnyékot. Amint elkapja, elkezdi fojtogatni. Próbálja ugyan leszedni magáról a csápokat, de sikertelenül. Már-már felajda és megbékél a halál gondolatával, amikor a csápok maguktól visszahúzódnak. Pontosabban dehogyis maguktól. A lány üvöltése volt az ok, ami miatt még élnek. Hatalmasat szív a levegőből, majd a magát Aleec-nak nevező lány felé emeli a tekintetét. Még pár mondatot intéz hozzájuk, aztán eltűnik. Mivel a többiek már elkezdték a szobák átkutatását, ő is hozzálát. Odalép a poros polcokhoz és elkezd keresgélni a még porosabb könyvek között. Minden irományba beleolvas és ha talál valamit, akkor azt viszi magával.*
//Második rész: egy kastély//
*Sok olyan ember van jobban mondva nincs, akit a kíváncsiság vitt a sírba. Ingon pedig nem akar közéjük tartozni. Egy kérdést szúrt közbe, de azt sem jókor. Hát így legyen az ember kíváncsi. Az árnyékok előbújnak a sötétséggből, majd amikor az íjász felteszi a kérdését, megindulnak feléjük és sikeresen el is kapják mindhármukat. Megpróbált ugyan kitérni, de mennyi eséje van egy halandónak kikerülni egy árnyékot. Amint elkapja, elkezdi fojtogatni. Próbálja ugyan leszedni magáról a csápokat, de sikertelenül. Már-már felajda és megbékél a halál gondolatával, amikor a csápok maguktól visszahúzódnak. Pontosabban dehogyis maguktól. A lány üvöltése volt az ok, ami miatt még élnek. Hatalmasat szív a levegőből, majd a magát Aleec-nak nevező lány felé emeli a tekintetét. Még pár mondatot intéz hozzájuk, aztán eltűnik. Mivel a többiek már elkezdték a szobák átkutatását, ő is hozzálát. Odalép a poros polcokhoz és elkezd keresgélni a még porosabb könyvek között. Minden irományba beleolvas és ha talál valamit, akkor azt viszi magával.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-20 10:02:17
Üzenet elküldve: 2013-11-20 10:02:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Egy ember, Egy kastély és egy szörny//
//Második rész: egy kastély//
*A kíváncsiság nagy Úr, aminek a lény szemmel láthatóan nem örül. Sajnos későn veszi észre, így őt is eléri a szúrós, fájdalmas érintés, mit a lény bocsát ki magából. Megrémül, de megőrzi hidegvérét.*
-Kö... köszönöm a válaszokat, és ne... ne haragudj, hogy ennyit kérdeztünk!
*Félve pillant fel, de már nem látja Aleec-et. Nagy kő esik le a szívéről, de nem lesz teljesen nyugodt, hiszen még át kell fésülni a kastélyt.*
- Hát más választásunk nincs!
*Válaszol Roddarnak, majd felkel a földről s átnézi a polcokat, minden sarkot s zegzugot átkutat, nyomok után nézve.*
~Szóval ő Aleec! S mégis hogy pusztítsuk el Galeil-t? Talán ha... egyszerre támadjuk meg mind a kettőt esélyünk lehet túlélni ezt az egészet. Sajnos nem babra megy a játék, és fogy az időnk. Inkább mi találjunk rá, mint meglepetés szerűen fordítva...~
//Második rész: egy kastély//
*A kíváncsiság nagy Úr, aminek a lény szemmel láthatóan nem örül. Sajnos későn veszi észre, így őt is eléri a szúrós, fájdalmas érintés, mit a lény bocsát ki magából. Megrémül, de megőrzi hidegvérét.*
-Kö... köszönöm a válaszokat, és ne... ne haragudj, hogy ennyit kérdeztünk!
*Félve pillant fel, de már nem látja Aleec-et. Nagy kő esik le a szívéről, de nem lesz teljesen nyugodt, hiszen még át kell fésülni a kastélyt.*
- Hát más választásunk nincs!
*Válaszol Roddarnak, majd felkel a földről s átnézi a polcokat, minden sarkot s zegzugot átkutat, nyomok után nézve.*
~Szóval ő Aleec! S mégis hogy pusztítsuk el Galeil-t? Talán ha... egyszerre támadjuk meg mind a kettőt esélyünk lehet túlélni ezt az egészet. Sajnos nem babra megy a játék, és fogy az időnk. Inkább mi találjunk rá, mint meglepetés szerűen fordítva...~
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2013-11-15 10:30:58
Üzenet elküldve: 2013-11-15 10:30:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Egy ember, Egy kastély és egy szörny//
//Második rész: egy kastély//
* Úgy tűnik sikerült elijesztenie szegény lányt a kérdéseivel és sajnos még csak érdemleges választ sem kapott. Akkor most mi legyen? Ha a varázsló a lány meggyilkolására szerződtette őket akkor ezt úgy sem fogja feladni amíg vagy be nem bizonyítják, hogy ártalmatlan vagy pedig meg nem ölik Aleecet. Rodd igazán megsajnálja a szegény teremtést de dolguk végezetlenül nem léphetnek ki innen, így vagy úgy de megoldásra kell jutniuk.
Ingon szavait meglepő válasz követi. Rodd riadtan néz körbe, mi az ami rájuk támadt? Hogy lehet egyáltalában az árnyakkal harcolni egy varázs-tudatlan embernek? Ránt egyet-kettőt a béklyóba szorított karjain de mintha a fagyos halál marna csuklóiba, zsibbadást érez ami a csuklójától az erőlködés hatására elkezd felfele kúszni a vállaihoz majd megindul a mellkasa felé, torkát fojtogatja. A küszködés fölösleges, mozdulni sem tud, s ha tudna is, mégis milyen kezet kellene lefeszítenie a nyakáról? Egyszer csak megszűnik a szorítás és a férfi is gyorsan lenyugszik, megadóan fúj egyet várva a fejleményeket. Reméli, hogy nem kell örök időkre szoborként itt állnia.
A lány még ad néhány támpontot és eltűnik Rodd pedig kérdőn néz körbe.*
- Na akkor kezdjünk hozzá felforgatni a házat. *mondja mogorván. Sem az gondolat, hogy itt maradhatott volna levegő nélkül sem pedig az, hogy a lány szenved nem tudja jó kedvre deríteni Beviharzik a szobába és minden könyvet ami az asztalon vagy a földön lehet felnyit és átlapoz kimondottan a két névre koncentrálva. Ha végzett az első szobával és talált valamit azt a hóna alá csapva indul a másikba, hogy hasonló módon cselekedjen. A lányokra hagyja a polcokat, ő oda most nem lép, inkább az asztalokon esetleg szétszórt pergamenek között kutakodik majd ha befejezte visszatér a lépcsők alá ahol társnőire várakozik, hogy megbeszélhessék a további lépéseket. Legjobban maga a mágia zavarja ami körülöleli az egész kastélyt.*
//Második rész: egy kastély//
* Úgy tűnik sikerült elijesztenie szegény lányt a kérdéseivel és sajnos még csak érdemleges választ sem kapott. Akkor most mi legyen? Ha a varázsló a lány meggyilkolására szerződtette őket akkor ezt úgy sem fogja feladni amíg vagy be nem bizonyítják, hogy ártalmatlan vagy pedig meg nem ölik Aleecet. Rodd igazán megsajnálja a szegény teremtést de dolguk végezetlenül nem léphetnek ki innen, így vagy úgy de megoldásra kell jutniuk.
Ingon szavait meglepő válasz követi. Rodd riadtan néz körbe, mi az ami rájuk támadt? Hogy lehet egyáltalában az árnyakkal harcolni egy varázs-tudatlan embernek? Ránt egyet-kettőt a béklyóba szorított karjain de mintha a fagyos halál marna csuklóiba, zsibbadást érez ami a csuklójától az erőlködés hatására elkezd felfele kúszni a vállaihoz majd megindul a mellkasa felé, torkát fojtogatja. A küszködés fölösleges, mozdulni sem tud, s ha tudna is, mégis milyen kezet kellene lefeszítenie a nyakáról? Egyszer csak megszűnik a szorítás és a férfi is gyorsan lenyugszik, megadóan fúj egyet várva a fejleményeket. Reméli, hogy nem kell örök időkre szoborként itt állnia.
A lány még ad néhány támpontot és eltűnik Rodd pedig kérdőn néz körbe.*
- Na akkor kezdjünk hozzá felforgatni a házat. *mondja mogorván. Sem az gondolat, hogy itt maradhatott volna levegő nélkül sem pedig az, hogy a lány szenved nem tudja jó kedvre deríteni Beviharzik a szobába és minden könyvet ami az asztalon vagy a földön lehet felnyit és átlapoz kimondottan a két névre koncentrálva. Ha végzett az első szobával és talált valamit azt a hóna alá csapva indul a másikba, hogy hasonló módon cselekedjen. A lányokra hagyja a polcokat, ő oda most nem lép, inkább az asztalokon esetleg szétszórt pergamenek között kutakodik majd ha befejezte visszatér a lépcsők alá ahol társnőire várakozik, hogy megbeszélhessék a további lépéseket. Legjobban maga a mágia zavarja ami körülöleli az egész kastélyt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258