Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-15 16:24:10
Üzenet elküldve: 2014-05-15 16:24:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg //
*Szelíd mosollyal köszönti ismét a nőt, ahogy karjaiba hullik, majd óvatosan leteszi a földre. Pár percig szinte semmi sem történik. A támadó elment, újak egyenlőre nem jönnek. Kezével jelez Ranának, hogy várjon egy kicsit, majd a holttest felé lép. Féltérdre ereszkedik, hogy jobban szemügyre vegye a testet. Először is kihúzza belőle Rana nyilát és leteszi maga mellé a földre. Másik térdét is lefekteti a földre. Ekkor jelenik meg a két új hárpia. Rana felé pillant, majd a hárpiákra és ismét Ranára. Fejét enyhén megrázva jelezi, hogy várjon még egy kicsit.*
~Kijár még ezeknek a dögöknek is, hogy tisztes haláluk legyen.~
*Toragg nagyon reméli, hogy azért, minden esetre az íj fent marad, célra tartva. Mivel nincsenek messze egymástól, maximum 1-2 méterre lehet a nő Toraggtól, úgyhogy ha baj van, ő is gyorsan tud reagálni. Lehunyja szemeit. Először hagy egy résnyi nyílást két szemhéja között, figyelve, hogy mit reagálnak a nőstények, majd pár pillanat múlva, ha semmi sem történik, ténylegesen átadja magát kis rituáléjának. Balját az előtte fekvő tetem szemeire, jobbját hasára helyezi, pontosan a köldöke alá, majd mormolni kezd, melyet szinte, hogy csak ő hall, esetleg Rana egy-két részletet.*
-Plaar Rhou'lim'tor, serrolim thorlm loruk Shalloum'tor radn horeop tho'Rhei flard thorlum iflorn perale radn harpin. Serrol Rhee'lim'tor! Raayk Toragg.
*Ha imáját Rana kiáltása, figyelmeztetése, vagy akármi más, veszélyt jósló dolog félbeszakítja, kérdés nélkül felpattan és megy segíteni társának. Kis imáját elmondva kinyitja szemeit és lassan felemelkedik, hogy Rana mellé léphessen. Kiropogtatja ökleit.*
-Elvégre egy bizonyos cél miatt lennénk itt... Ha kilövöd azt a nyilat én nekiugrok a másiknak. Lehet, hogy nem lenne szerencsés dolog úgy lőni, hogy mindketten rajtam vannak.
*Arcán nem látni vigyort, vagy akármi mást. Csupán komor kedvtelenség és gyász tükröződik róla. Vannak emberek, akik élvezik, ha áldozatokat szerezhet, de ő nem ilyen, főleg, ha nincs feltétlen szüksége rá a túléléshez.
Ha a mellette lévő elengedi az ideget, a megmaradt nőstény felé veti magát. Jobbjával viszi be az első ütést, lehetőleg fejre, majd baljával a hasfalt célozva. Ha az meghajol, könyökével a hárpia tarkójára próbál rámérni egy akkora ütést, mellyel ha minden igaz, el tudja kábítani áldozatát.*
A hozzászólás írója (Toragg Trognoul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.15 16:24:43
// Rana, Toragg //
*Szelíd mosollyal köszönti ismét a nőt, ahogy karjaiba hullik, majd óvatosan leteszi a földre. Pár percig szinte semmi sem történik. A támadó elment, újak egyenlőre nem jönnek. Kezével jelez Ranának, hogy várjon egy kicsit, majd a holttest felé lép. Féltérdre ereszkedik, hogy jobban szemügyre vegye a testet. Először is kihúzza belőle Rana nyilát és leteszi maga mellé a földre. Másik térdét is lefekteti a földre. Ekkor jelenik meg a két új hárpia. Rana felé pillant, majd a hárpiákra és ismét Ranára. Fejét enyhén megrázva jelezi, hogy várjon még egy kicsit.*
~Kijár még ezeknek a dögöknek is, hogy tisztes haláluk legyen.~
*Toragg nagyon reméli, hogy azért, minden esetre az íj fent marad, célra tartva. Mivel nincsenek messze egymástól, maximum 1-2 méterre lehet a nő Toraggtól, úgyhogy ha baj van, ő is gyorsan tud reagálni. Lehunyja szemeit. Először hagy egy résnyi nyílást két szemhéja között, figyelve, hogy mit reagálnak a nőstények, majd pár pillanat múlva, ha semmi sem történik, ténylegesen átadja magát kis rituáléjának. Balját az előtte fekvő tetem szemeire, jobbját hasára helyezi, pontosan a köldöke alá, majd mormolni kezd, melyet szinte, hogy csak ő hall, esetleg Rana egy-két részletet.*
-Plaar Rhou'lim'tor, serrolim thorlm loruk Shalloum'tor radn horeop tho'Rhei flard thorlum iflorn perale radn harpin. Serrol Rhee'lim'tor! Raayk Toragg.
*Ha imáját Rana kiáltása, figyelmeztetése, vagy akármi más, veszélyt jósló dolog félbeszakítja, kérdés nélkül felpattan és megy segíteni társának. Kis imáját elmondva kinyitja szemeit és lassan felemelkedik, hogy Rana mellé léphessen. Kiropogtatja ökleit.*
-Elvégre egy bizonyos cél miatt lennénk itt... Ha kilövöd azt a nyilat én nekiugrok a másiknak. Lehet, hogy nem lenne szerencsés dolog úgy lőni, hogy mindketten rajtam vannak.
*Arcán nem látni vigyort, vagy akármi mást. Csupán komor kedvtelenség és gyász tükröződik róla. Vannak emberek, akik élvezik, ha áldozatokat szerezhet, de ő nem ilyen, főleg, ha nincs feltétlen szüksége rá a túléléshez.
Ha a mellette lévő elengedi az ideget, a megmaradt nőstény felé veti magát. Jobbjával viszi be az első ütést, lehetőleg fejre, majd baljával a hasfalt célozva. Ha az meghajol, könyökével a hárpia tarkójára próbál rámérni egy akkora ütést, mellyel ha minden igaz, el tudja kábítani áldozatát.*
A hozzászólás írója (Toragg Trognoul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.15 16:24:43
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-15 01:05:59
Üzenet elküldve: 2014-05-15 01:05:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Nagyon sok minden nem történik eleinte. Ugyan ők feszülten várnak, mikor esnek egymásnak a hárpiákkal, ám nem akarnak rájuk támadni. Így pedig nekik sincs okuk. Bár ő akart ide jönni és vadászni, Dawn véleményét osztja már. Felesleges akkor megölni bármelyiket is, ha nem árt senkinek.
Személy szerint nincs ellenvetése, hogy Dawn legyen rögtönzött kis csapatuk feje. Tapasztaltabb náluk vadászat terén, jogosan ragadja meg az irányítást. Neki valahogy inkább ad a szavára, mintha Telpum akarna parancsolgatni, magáról pedig tudja, hogy nem jó vezető.
Gilly mindkét kezében egy-egy kés és ha el is dobná őket, újabb kettő rögvest akadna mindkét kezébe. És jól tudja, hogy ha támad, az egyből hatásos kell, hogy legyen. Halál, de legalábbis harcképtelenség. Létfontosságú pontok, a vadászok egyik első leckéi közé tartozik, hogy ezeket tudják.
Ahogy maguk közé vonják őket, Dawn pedig igyekszik kideríteni, hogy mennyire értik őket. Egyre csak simogatni kezdik őket, amitől Gillyben feldereng a kastélyon kívül tapasztalt álomvilág pár részlete. A hideg rázza meg és karjain libabőr jelenik meg. Kezei szinte minden erejével feszülnek a tőrök markolatain. Feszülten vár minden érintés ellenére, mikor hangzik el a parancs, hogy egymás után vágja le őket. Az egyik torkát, a másik bordái közé döfni, arcon dobás a penge hegyével és újabb torokmetszés... Szinte látja, hogyan tudná az első párat megölni úgy, hogy reagálni se nagyon lenne még idejük. De túl sokan vannak. Kell egy terv.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Nagyon sok minden nem történik eleinte. Ugyan ők feszülten várnak, mikor esnek egymásnak a hárpiákkal, ám nem akarnak rájuk támadni. Így pedig nekik sincs okuk. Bár ő akart ide jönni és vadászni, Dawn véleményét osztja már. Felesleges akkor megölni bármelyiket is, ha nem árt senkinek.
Személy szerint nincs ellenvetése, hogy Dawn legyen rögtönzött kis csapatuk feje. Tapasztaltabb náluk vadászat terén, jogosan ragadja meg az irányítást. Neki valahogy inkább ad a szavára, mintha Telpum akarna parancsolgatni, magáról pedig tudja, hogy nem jó vezető.
Gilly mindkét kezében egy-egy kés és ha el is dobná őket, újabb kettő rögvest akadna mindkét kezébe. És jól tudja, hogy ha támad, az egyből hatásos kell, hogy legyen. Halál, de legalábbis harcképtelenség. Létfontosságú pontok, a vadászok egyik első leckéi közé tartozik, hogy ezeket tudják.
Ahogy maguk közé vonják őket, Dawn pedig igyekszik kideríteni, hogy mennyire értik őket. Egyre csak simogatni kezdik őket, amitől Gillyben feldereng a kastélyon kívül tapasztalt álomvilág pár részlete. A hideg rázza meg és karjain libabőr jelenik meg. Kezei szinte minden erejével feszülnek a tőrök markolatain. Feszülten vár minden érintés ellenére, mikor hangzik el a parancs, hogy egymás után vágja le őket. Az egyik torkát, a másik bordái közé döfni, arcon dobás a penge hegyével és újabb torokmetszés... Szinte látja, hogyan tudná az első párat megölni úgy, hogy reagálni se nagyon lenne még idejük. De túl sokan vannak. Kell egy terv.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:19:22
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:19:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rana, Toragg //
*Az újabb támadásra nincs ideje felkészülni, így lezuhan a mélybe. Nem remél semmi jót, így igencsak meglepődik, mikor Toragg karjai közt landol. Pár másodpercig csak értetlenül pislog rá, majd tesz egy próbát arra, hogy lekászálódjon az ork öléből. Közben elmotyog valami "köszönöm" félét, de nincs igazán a helyzet magaslatán.
Ám nincs túl sok idejük egymásra, mert máris előkerül két újabb szerzemény. Rana gondolkodás nélkül kap íja után. Egy vesszőt az idegre helyez és lövésre készen pillant hol egyikre, hol másikra. A szokatlan viselkedés kissé megzavarja ugyan -vagy korábbi esése?- így nem cselekszik azonnal. Toraggra pillant, majd feszülten annyit szól:*
-Na hagyjuk magunk megtéveszteni!
*Nem gondolná, hogy a szörnyvadászok csoportját, akik felesküdtek a világ szörnyektől való megtisztítására érdekelné az élet törvénye, vagy bármi hasonló szentség. Nem szédítheti meg őket most két szép könnyes szempár!
Míg Toragg nem nyilatkozik, gyorsan felmérné a terepet, de nem akarja levenni tekintetét a hozzájuk közeledő hárpiákról igazán, így figyelme átsiklik a lesben álló bestián.
Nem engedi magukhoz túl közel a másik kettőt (egyébként sem), ha nem maradnak meg tisztes távolságban (kar-, láb- és szárnytávolságon kívül), akkor beléjük ereszti a készenlétbe helyezett vesszőt. Akkor is így tesz, ha Toragg kifejezetten nem kéri a türelmét, nem jelez felé valamit egyértelműen.*
// Rana, Toragg //
*Az újabb támadásra nincs ideje felkészülni, így lezuhan a mélybe. Nem remél semmi jót, így igencsak meglepődik, mikor Toragg karjai közt landol. Pár másodpercig csak értetlenül pislog rá, majd tesz egy próbát arra, hogy lekászálódjon az ork öléből. Közben elmotyog valami "köszönöm" félét, de nincs igazán a helyzet magaslatán.
Ám nincs túl sok idejük egymásra, mert máris előkerül két újabb szerzemény. Rana gondolkodás nélkül kap íja után. Egy vesszőt az idegre helyez és lövésre készen pillant hol egyikre, hol másikra. A szokatlan viselkedés kissé megzavarja ugyan -vagy korábbi esése?- így nem cselekszik azonnal. Toraggra pillant, majd feszülten annyit szól:*
-Na hagyjuk magunk megtéveszteni!
*Nem gondolná, hogy a szörnyvadászok csoportját, akik felesküdtek a világ szörnyektől való megtisztítására érdekelné az élet törvénye, vagy bármi hasonló szentség. Nem szédítheti meg őket most két szép könnyes szempár!
Míg Toragg nem nyilatkozik, gyorsan felmérné a terepet, de nem akarja levenni tekintetét a hozzájuk közeledő hárpiákról igazán, így figyelme átsiklik a lesben álló bestián.
Nem engedi magukhoz túl közel a másik kettőt (egyébként sem), ha nem maradnak meg tisztes távolságban (kar-, láb- és szárnytávolságon kívül), akkor beléjük ereszti a készenlétbe helyezett vesszőt. Akkor is így tesz, ha Toragg kifejezetten nem kéri a türelmét, nem jelez felé valamit egyértelműen.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-14 18:25:16
Üzenet elküldve: 2014-05-14 18:25:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
-Akkor velük játszunk mi is.
*Súgja vissza Telpumnak, miközben lassan leereszti az íját. A hárpiák közelednek, de nem támadólag, inkább... Barátságosan? Bármi legyen is az indíték, a távolság csökkenésével az íj használata lehetetlenné válik, így nem marad más, mind a vadászkés. Ideje lenne megtanulnia valamelyik közelharci fegyver forgatását is, épp az ilyen esetekre, mert kezdi magát védtelennek érezni, ami nem kellemes.*
-Nem támadunk, nincs rá semmi okunk. Amíg nem ellenségesek, addig a természet törvényei ellen való, hogy a vérüket vegyük. Okkal hoztak ide minket, már csak ki kell deríteni ezt az okot.
*Dawn sem tudja, mikor nevezte ki magát önkényesen kis hármasuk vezérévé, de mivel úgy tűnik, ő a legtapasztaltabb vadászat kérdésében, így talán jogos, hogy megragadja az irányítást.*
-A szárnyak tövét pedig felejtsd el. Ha egyetlen csapással nem tudod megölni, elvesztél.
*Ujjai jobban a kés nyelére szorulnak, ahogy a hárpiák megérintik, kezét fogják meg. harcképtelenné akarják tenni? Jobbját megpróbálja óvatosan elhúzni, nem kapkodva, miközben annak a lénynek a szemébe néz, amelyik őt fogja. Ilyenkor bánja, hogy csak felületesen ismeri a hárpiákat, de valamit mégis ki kell találnia.*
-Értitek a közös nyelv szavait? Ha igen, eresszetek minket békével, nem célunk a harc kezdeményezése.
*Nem tűnnek vérszomjasnak, akkor a helyiek mégis miért kértek fel vadászokat, hogy öljék meg őket? Valami nem stimmel.*
//Dawn, Gilly, Telpum//
-Akkor velük játszunk mi is.
*Súgja vissza Telpumnak, miközben lassan leereszti az íját. A hárpiák közelednek, de nem támadólag, inkább... Barátságosan? Bármi legyen is az indíték, a távolság csökkenésével az íj használata lehetetlenné válik, így nem marad más, mind a vadászkés. Ideje lenne megtanulnia valamelyik közelharci fegyver forgatását is, épp az ilyen esetekre, mert kezdi magát védtelennek érezni, ami nem kellemes.*
-Nem támadunk, nincs rá semmi okunk. Amíg nem ellenségesek, addig a természet törvényei ellen való, hogy a vérüket vegyük. Okkal hoztak ide minket, már csak ki kell deríteni ezt az okot.
*Dawn sem tudja, mikor nevezte ki magát önkényesen kis hármasuk vezérévé, de mivel úgy tűnik, ő a legtapasztaltabb vadászat kérdésében, így talán jogos, hogy megragadja az irányítást.*
-A szárnyak tövét pedig felejtsd el. Ha egyetlen csapással nem tudod megölni, elvesztél.
*Ujjai jobban a kés nyelére szorulnak, ahogy a hárpiák megérintik, kezét fogják meg. harcképtelenné akarják tenni? Jobbját megpróbálja óvatosan elhúzni, nem kapkodva, miközben annak a lénynek a szemébe néz, amelyik őt fogja. Ilyenkor bánja, hogy csak felületesen ismeri a hárpiákat, de valamit mégis ki kell találnia.*
-Értitek a közös nyelv szavait? Ha igen, eresszetek minket békével, nem célunk a harc kezdeményezése.
*Nem tűnnek vérszomjasnak, akkor a helyiek mégis miért kértek fel vadászokat, hogy öljék meg őket? Valami nem stimmel.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:06:38
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:06:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
//Dawn, Gilly, Telpum//
*A szörnyetegek bizarr látványa fölborzolja Telpumot, nem úgy, mint egy szép táncosnő, vagy egy jó történet, hanem mint egy rakás gusztustalan hárpia.
A nő utasítására, kis lépést tesz, és fürkésző tekintettel vizsgálja a környezetét, valami lyukat, vagy foltot vesz észre a falban.*~Hát, oda nem lenne jó bebújni, ha nem vezet sehová, akkor csak megkönnyítjük a dögök dolgát~*A kardját óvatosan marokra fogja, hogy használatra kész legyen. Oda súgja Dawnnak.*
-Ezek a rohadékok játszanak velünk, ha megfutamodunk, meghalunk. Ha támadunk, valószínűleg meghalunk. Menekülés, csak az ajtón keresztül lehetne, de azt elállják a hárpiák. Ha támadni kell, akkor szárny tőbe döfjetek, vagy lőjetek. *Mondja, majd vissza húzza fölső testét. A szárnytőbe való döfést onnan vette, hogy amikor bátyjával vadászni mentek, a struccoknak is oda kellett lőni a fúvó csővel, mert ott vékony a bőr, és vagy szervet sért, vagy a lapockát, és mind a kettő eléggé súlyos seb.*
//Dawn, Gilly, Telpum//
*A szörnyetegek bizarr látványa fölborzolja Telpumot, nem úgy, mint egy szép táncosnő, vagy egy jó történet, hanem mint egy rakás gusztustalan hárpia.
A nő utasítására, kis lépést tesz, és fürkésző tekintettel vizsgálja a környezetét, valami lyukat, vagy foltot vesz észre a falban.*~Hát, oda nem lenne jó bebújni, ha nem vezet sehová, akkor csak megkönnyítjük a dögök dolgát~*A kardját óvatosan marokra fogja, hogy használatra kész legyen. Oda súgja Dawnnak.*
-Ezek a rohadékok játszanak velünk, ha megfutamodunk, meghalunk. Ha támadunk, valószínűleg meghalunk. Menekülés, csak az ajtón keresztül lehetne, de azt elállják a hárpiák. Ha támadni kell, akkor szárny tőbe döfjetek, vagy lőjetek. *Mondja, majd vissza húzza fölső testét. A szárnytőbe való döfést onnan vette, hogy amikor bátyjával vadászni mentek, a struccoknak is oda kellett lőni a fúvó csővel, mert ott vékony a bőr, és vagy szervet sért, vagy a lapockát, és mind a kettő eléggé súlyos seb.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-12 20:55:20
Üzenet elküldve: 2014-05-12 20:55:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava, Arsenor //
*Érzi, hogy a mellkasa megsérült de, most nem törődik vele. A hárpia előnytelen helyzetben van. Most meg tudja sebezni bár ez fordítva is igaz. Előkapja hát dobókését és elkezdi vágni és szúrni ahogy csak tudja. Sok sikeres de, a lény nem adja fel. A lovag segít neki mikor bezúzza a lény koponyáját amitől Arsenor egész testét és az arcát is beterítik az agyvelődarabok. Egyáltalán nem így képzelte a kalandor életet. A lovag hangja messziről tompán ér el hozzá. A sebet kimossa ahogy tudja és a fejet is levágja. Ez után szótlanul követi a lovagot. Hirtelen nagyon fáradtnak érzi magát. Nem találták meg a lányt ki tudja mi történhetett vele úgyhogy vissza indulnak. Mivel ezt is elfelejtette ezért az arcán még ott vannak a vér és velődarabok.*
// Pelava, Arsenor //
*Érzi, hogy a mellkasa megsérült de, most nem törődik vele. A hárpia előnytelen helyzetben van. Most meg tudja sebezni bár ez fordítva is igaz. Előkapja hát dobókését és elkezdi vágni és szúrni ahogy csak tudja. Sok sikeres de, a lény nem adja fel. A lovag segít neki mikor bezúzza a lény koponyáját amitől Arsenor egész testét és az arcát is beterítik az agyvelődarabok. Egyáltalán nem így képzelte a kalandor életet. A lovag hangja messziről tompán ér el hozzá. A sebet kimossa ahogy tudja és a fejet is levágja. Ez után szótlanul követi a lovagot. Hirtelen nagyon fáradtnak érzi magát. Nem találták meg a lányt ki tudja mi történhetett vele úgyhogy vissza indulnak. Mivel ezt is elfelejtette ezért az arcán még ott vannak a vér és velődarabok.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-12 15:13:46
Üzenet elküldve: 2014-05-12 15:13:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava, Arsenor //
~ Siker, ezaz! ~ * Gondol bele mindkétszer a nehézpáncélos alak aki az első csak meglegyinti és bordákat tör míg a másikat sikeresen egy ütésből kifilézi. A fejre mért ütés miatt és a rögtön szakadó koponya függvényében a vér úgy plattyan szét mintha egy tál kocsonyába ütötte volna kalapácsát. Bár a benne lévő folyékony vér úgy árasztotta el mindkettejük vértjét mint ahogy egy művész fest a szűz vászonára. Mivel ekkora fejre mért ütést nem bírhat ki semmi épp ezért nehéz pajzsát kezében tartva és pörölyét is leengedve figyeli az eseményeket. A fiút meg vizsgálva odamondja neki. *
- Mosd meg ha van nálad víz, inkább fázz mint elgennyedjen. Addig én foglalkozom a másikkal, vágd le ennek a fejét. Elvégre az alapján kapunk pénzt meghagyom neked. Jól voltál. * Dicséri meg a hollófiút a hatalmas monstrum akinek szavai nehezen kivehetőek lehetnek a sisak mögül, főleg hogy a monológjának felénél elfordul hogy kezelésbe vegye a vért köhögő csúszó élőholt hárpiát. Ahogy megy a köpenye lobog mögötte és ez így jó jobb ha a fiú nem látja a következő másodperceket. Pelava odalép mellé és mivel jobb lábával rálép a nyakára az élőlénynek ami a saját súlyától és a páncéltól úgy törik el mint egy egyszerű gally. Ezután megbizonyosodik arról hogy egyik oldal felől sem fenyegetik csecses monstrumok. Ha sikeresen körbefürkészett úgy letérdel és hosszú tőrével elmetszi az inakat. Mivel csont már nem tartja a fejet. Amíg vágdos elgondolkodik. Mekkora fájdalmai lehettek annak a szegény nősténynek aki csak enni vagy párzani akart. De hát ilyen az élet egyszer fenn egyszer lenn. A kalapácsát elrakja helyére a csípőtokjába és a fejet felemelve áll fel kesztyűjének viszonylag tiszta felső oldalába törli arcát és homlokát amely inkább elkeni a vért mint letörli. Így haja, arca és páncélján már alvad a hárpiák vére, miközben kezében ott van egy halálra vált fej amelynek állkapcsa nagyon furcsa módon áll illetve ez esetben függ. A maradék vér még csordogál kifelé az élettelen fejből és így megy oda a fiúhoz a kegyetlen alak. *
- Mély a seb? Ha nem nézzük végig ezt a szintet feljebb nem megyünk mivel láttuk hogy valahol itt lehet a kislány. Ha nem találunk semmit kimegyünk és megnézzük a helyzetet. * Nem érdekli semmilyen ellentmondás sőt nem is vár a fiútól, jó kis közkatona. A kutatás sikertelenül zárul így elindulnak vissza a kastély elé kezében a fejjel és a pajzsával. A tőle telhető legnagyobb csendben. *
// Pelava, Arsenor //
~ Siker, ezaz! ~ * Gondol bele mindkétszer a nehézpáncélos alak aki az első csak meglegyinti és bordákat tör míg a másikat sikeresen egy ütésből kifilézi. A fejre mért ütés miatt és a rögtön szakadó koponya függvényében a vér úgy plattyan szét mintha egy tál kocsonyába ütötte volna kalapácsát. Bár a benne lévő folyékony vér úgy árasztotta el mindkettejük vértjét mint ahogy egy művész fest a szűz vászonára. Mivel ekkora fejre mért ütést nem bírhat ki semmi épp ezért nehéz pajzsát kezében tartva és pörölyét is leengedve figyeli az eseményeket. A fiút meg vizsgálva odamondja neki. *
- Mosd meg ha van nálad víz, inkább fázz mint elgennyedjen. Addig én foglalkozom a másikkal, vágd le ennek a fejét. Elvégre az alapján kapunk pénzt meghagyom neked. Jól voltál. * Dicséri meg a hollófiút a hatalmas monstrum akinek szavai nehezen kivehetőek lehetnek a sisak mögül, főleg hogy a monológjának felénél elfordul hogy kezelésbe vegye a vért köhögő csúszó élőholt hárpiát. Ahogy megy a köpenye lobog mögötte és ez így jó jobb ha a fiú nem látja a következő másodperceket. Pelava odalép mellé és mivel jobb lábával rálép a nyakára az élőlénynek ami a saját súlyától és a páncéltól úgy törik el mint egy egyszerű gally. Ezután megbizonyosodik arról hogy egyik oldal felől sem fenyegetik csecses monstrumok. Ha sikeresen körbefürkészett úgy letérdel és hosszú tőrével elmetszi az inakat. Mivel csont már nem tartja a fejet. Amíg vágdos elgondolkodik. Mekkora fájdalmai lehettek annak a szegény nősténynek aki csak enni vagy párzani akart. De hát ilyen az élet egyszer fenn egyszer lenn. A kalapácsát elrakja helyére a csípőtokjába és a fejet felemelve áll fel kesztyűjének viszonylag tiszta felső oldalába törli arcát és homlokát amely inkább elkeni a vért mint letörli. Így haja, arca és páncélján már alvad a hárpiák vére, miközben kezében ott van egy halálra vált fej amelynek állkapcsa nagyon furcsa módon áll illetve ez esetben függ. A maradék vér még csordogál kifelé az élettelen fejből és így megy oda a fiúhoz a kegyetlen alak. *
- Mély a seb? Ha nem nézzük végig ezt a szintet feljebb nem megyünk mivel láttuk hogy valahol itt lehet a kislány. Ha nem találunk semmit kimegyünk és megnézzük a helyzetet. * Nem érdekli semmilyen ellentmondás sőt nem is vár a fiútól, jó kis közkatona. A kutatás sikertelenül zárul így elindulnak vissza a kastély elé kezében a fejjel és a pajzsával. A tőle telhető legnagyobb csendben. *
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-12 11:22:45
Üzenet elküldve: 2014-05-12 11:22:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg //
*Rana vészesen esik lefelé, ám Toragg gyorsaságának - és lelkiismeretének - köszönhetően sikerül elkapnia a hölgyeményt, akinek így nem esik bántódása. A hárpia pár percig teljesen eltűnik, viszont egy váratlan pillanatban kiront a kastély bejárata felől egy másik társával együtt, ám szokatlan módon nem repülnek el. Mindkettő megáll a párostól nem messze - nagyjából öt-hat méternyire -, kicsit összehúzzák magukat, mintha félnének, s könnyes szemekkel a páros felé pillantanak, majd szemeik halott társuk és az ellenség közt cikáznak. Egy apró támadó jelleg sincs bennük, s a vonásaik teljesen őszintének tűnnek. Persze, sosem lehet tudni...
Ha ekkor a páros még nem cselekedik valamit, akkor ugyanígy kissé meglapulva, nagyon lassan és óvatosan megtesznek egy lépést a páros felé. Ha nem történik semmi, akkor újabb lépéseket tesznek meg, s ezt addig csinálják, míg egy karnyújtásnyira nem érnek hozzájuk. Azt még nem tudni, hogy mi a szándékuk, hiszen ha el is érik őket, akkor is csak állnak szótlanul, kicsit nyöszörögve, s könnyes szemmel figyelik őket.
Eközben ha esetleg valamilyen oknál fogva betérnének a kastélyba, vagy benéznének, bármi, akkor észrevehetik, hogy az egyik hárpia ott lapul a bejárattól nem messze a fal mellett. Ha nem néznek be, akkor egyelőre nem történik semmi, hiszen nem csap semmi zajt, s nem is vehetik észre kintről.*
// Pelava, Arsenor //
*Mivel a hárpiák azért nem túl eszesek, így a Pelava páncélját karmolgató sem számol azzal, hogy oldalról egy jókora ütés éri a vállát, mire hangosan fel is sikít. Ez is közrejátszott abban, hogy inkább átreppent a másik oldalra, gyengébb ellenfelet keresve, viszont ezzel a mozdulattal valamilyen szinten magát is zsákutcába zárta. Éles karmai elérik Arsenor mellkasát, ahol ugyan nem súlyos, de eléggé fájdalmas felszíni sérüléseket okoz - remélhetőleg a férfi bírja a vért, hiszen a sebből fakadó vörös patakot előszeretettel fröcskölik szét a bestia karmai! Szerencsére nem vészes, ám a vérből ítélve Pelava könnyen hiheti azt, hogy sokkal súlyosabb sérülést okozott az a dög társának.
Eközben a másik hárpia dobott tárgyai könnyedén pattannak le a lovag pajzsról, s minden erejét bevetve koncentrál arra, hogy minél szorosabban tolja oda őket a másik lényhez. Eléggé erősen tolja őket, viszont nem eléggé ahhoz, hogy valamilyen sérülést okozzon nekik. A lovag első csapása pedig rögtön eléggé sikeres is, olyannyira, hogy igen nagyot csattan a nőstény oldalán a kalapácsa, aki hangosan felvisít, s hátra zuhan. Ha megpillantja a férfi, akkor láthatja, hogy eléggé deformált lett az a rész, melyet megütött: nagyon vérzik, csontdarabok a földön. A hárpia innentől kezdve visszavonulót is fúj, s megpróbál hátrafelé mászni, minél tovább a párostól. Lábra állni egyáltalán nem tud, a repülés lehetőségét pedig most teljesen "elfelejti" a fájdalomtól.
Egy kiesett, maradt egy. Arsenor döfései, vágásai természetesen sikeresek, amely kicsit meg is gyengíti a lényt, viszont kezét nem húzza vissza - hiszen nem is tudja! Hiába feszegeti, a másik vállára mért csapás miatt nem tud nagy erőt kifejteni. A férfi pajzsa ugyan eltörött, de a hárpia keze szépen beszorult a szoros pajzsba. Ez gyengíti is, emellett el is tereli a figyelmét, így kitérni sem képes Pelava végső támadása elől, mely a fejet éri. Nem csak kis felületi sérülés lesz, hanem egy az egyben betöri koponyáját, s a véres agymaradékok szépen Arsenorra fröcsögnek.
Úgy néz ki, hogy legyőzték őket, bár még az első bestia kúszik a távolban, ami nem biztos, hogy szerencsés, hiszen hívhatja a többieket. Viszont az már a páros döntése, hogy tényleg elintézik, vagy békén hagyják azon az elven, hogy "úgyis meghal". Bármi történjék is, ha tovább haladnak a következő folyosóra, akkor egyik szobában sem fogják megtalálni Ranát, hiszen eközben ő lezuhant az erkélyről, ám Toraggnak hála nem esett nagyobb baja. Viszont Pelava és Arsenor egy vékonyabb csigalépcsőt találhat felfelé a folyosó végén - persze ha nem fordulnak vissza, csak akkor -, melynek tetején egy bezárt ajtó van. Fából készült, nem tűnik olyan masszívnak, így be is lehet törni akár.*
// Dawn, Gilly, Telpum (NJK) //
*A hárpiák még mindig nem támadnak, még akkor sem, mikor Dawn kifeszíti az íját. Sem tekintetükben, sem mozgásukban nincs arra utaló jel, hogy esetleg támadni akarnának. Viszont valami mégis ott lapul a vonásokban, valami szokatlan ott lapul a félmosolyban, melyet a hármas felé villantanak. Lehet, hogy Dawn képes lenne megölni kettőt, s még ha a többiek is kettőt-kettőt küldenének a túlvilágra, akkor is maradna tizennyolc darab, akik ez esetben a legkevésbé sem reppennének szét, sőt, a félmosoly hamar eltűnne róluk, s a harag venné át szerepét.
Ám ha nem támadnak, akkor a nőstények szép lassan elindulnak feléjük. A mozgásukban van valami groteszk báj, valami taszító s egyben vonzó kecsesség. Oly lengék, mint egy szenvedélyes, csodás "igazi" hölgy... Az egész társaság egyszerre indul meg a hármas felé, még mindig békésen. Ha ez idő alatt nem történik semmi, akkor a hárpiák lágyan megragadják mindegyikük kezét, s szép lassan a szoba közepére húzzák őket. Eközben halk, kéjes kacajokat lehet tőlük hallani, miközben apró simogatások is érik a hármast.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Rana, Toragg //
*Rana vészesen esik lefelé, ám Toragg gyorsaságának - és lelkiismeretének - köszönhetően sikerül elkapnia a hölgyeményt, akinek így nem esik bántódása. A hárpia pár percig teljesen eltűnik, viszont egy váratlan pillanatban kiront a kastély bejárata felől egy másik társával együtt, ám szokatlan módon nem repülnek el. Mindkettő megáll a párostól nem messze - nagyjából öt-hat méternyire -, kicsit összehúzzák magukat, mintha félnének, s könnyes szemekkel a páros felé pillantanak, majd szemeik halott társuk és az ellenség közt cikáznak. Egy apró támadó jelleg sincs bennük, s a vonásaik teljesen őszintének tűnnek. Persze, sosem lehet tudni...
Ha ekkor a páros még nem cselekedik valamit, akkor ugyanígy kissé meglapulva, nagyon lassan és óvatosan megtesznek egy lépést a páros felé. Ha nem történik semmi, akkor újabb lépéseket tesznek meg, s ezt addig csinálják, míg egy karnyújtásnyira nem érnek hozzájuk. Azt még nem tudni, hogy mi a szándékuk, hiszen ha el is érik őket, akkor is csak állnak szótlanul, kicsit nyöszörögve, s könnyes szemmel figyelik őket.
Eközben ha esetleg valamilyen oknál fogva betérnének a kastélyba, vagy benéznének, bármi, akkor észrevehetik, hogy az egyik hárpia ott lapul a bejárattól nem messze a fal mellett. Ha nem néznek be, akkor egyelőre nem történik semmi, hiszen nem csap semmi zajt, s nem is vehetik észre kintről.*
// Pelava, Arsenor //
*Mivel a hárpiák azért nem túl eszesek, így a Pelava páncélját karmolgató sem számol azzal, hogy oldalról egy jókora ütés éri a vállát, mire hangosan fel is sikít. Ez is közrejátszott abban, hogy inkább átreppent a másik oldalra, gyengébb ellenfelet keresve, viszont ezzel a mozdulattal valamilyen szinten magát is zsákutcába zárta. Éles karmai elérik Arsenor mellkasát, ahol ugyan nem súlyos, de eléggé fájdalmas felszíni sérüléseket okoz - remélhetőleg a férfi bírja a vért, hiszen a sebből fakadó vörös patakot előszeretettel fröcskölik szét a bestia karmai! Szerencsére nem vészes, ám a vérből ítélve Pelava könnyen hiheti azt, hogy sokkal súlyosabb sérülést okozott az a dög társának.
Eközben a másik hárpia dobott tárgyai könnyedén pattannak le a lovag pajzsról, s minden erejét bevetve koncentrál arra, hogy minél szorosabban tolja oda őket a másik lényhez. Eléggé erősen tolja őket, viszont nem eléggé ahhoz, hogy valamilyen sérülést okozzon nekik. A lovag első csapása pedig rögtön eléggé sikeres is, olyannyira, hogy igen nagyot csattan a nőstény oldalán a kalapácsa, aki hangosan felvisít, s hátra zuhan. Ha megpillantja a férfi, akkor láthatja, hogy eléggé deformált lett az a rész, melyet megütött: nagyon vérzik, csontdarabok a földön. A hárpia innentől kezdve visszavonulót is fúj, s megpróbál hátrafelé mászni, minél tovább a párostól. Lábra állni egyáltalán nem tud, a repülés lehetőségét pedig most teljesen "elfelejti" a fájdalomtól.
Egy kiesett, maradt egy. Arsenor döfései, vágásai természetesen sikeresek, amely kicsit meg is gyengíti a lényt, viszont kezét nem húzza vissza - hiszen nem is tudja! Hiába feszegeti, a másik vállára mért csapás miatt nem tud nagy erőt kifejteni. A férfi pajzsa ugyan eltörött, de a hárpia keze szépen beszorult a szoros pajzsba. Ez gyengíti is, emellett el is tereli a figyelmét, így kitérni sem képes Pelava végső támadása elől, mely a fejet éri. Nem csak kis felületi sérülés lesz, hanem egy az egyben betöri koponyáját, s a véres agymaradékok szépen Arsenorra fröcsögnek.
Úgy néz ki, hogy legyőzték őket, bár még az első bestia kúszik a távolban, ami nem biztos, hogy szerencsés, hiszen hívhatja a többieket. Viszont az már a páros döntése, hogy tényleg elintézik, vagy békén hagyják azon az elven, hogy "úgyis meghal". Bármi történjék is, ha tovább haladnak a következő folyosóra, akkor egyik szobában sem fogják megtalálni Ranát, hiszen eközben ő lezuhant az erkélyről, ám Toraggnak hála nem esett nagyobb baja. Viszont Pelava és Arsenor egy vékonyabb csigalépcsőt találhat felfelé a folyosó végén - persze ha nem fordulnak vissza, csak akkor -, melynek tetején egy bezárt ajtó van. Fából készült, nem tűnik olyan masszívnak, így be is lehet törni akár.*
// Dawn, Gilly, Telpum (NJK) //
*A hárpiák még mindig nem támadnak, még akkor sem, mikor Dawn kifeszíti az íját. Sem tekintetükben, sem mozgásukban nincs arra utaló jel, hogy esetleg támadni akarnának. Viszont valami mégis ott lapul a vonásokban, valami szokatlan ott lapul a félmosolyban, melyet a hármas felé villantanak. Lehet, hogy Dawn képes lenne megölni kettőt, s még ha a többiek is kettőt-kettőt küldenének a túlvilágra, akkor is maradna tizennyolc darab, akik ez esetben a legkevésbé sem reppennének szét, sőt, a félmosoly hamar eltűnne róluk, s a harag venné át szerepét.
Ám ha nem támadnak, akkor a nőstények szép lassan elindulnak feléjük. A mozgásukban van valami groteszk báj, valami taszító s egyben vonzó kecsesség. Oly lengék, mint egy szenvedélyes, csodás "igazi" hölgy... Az egész társaság egyszerre indul meg a hármas felé, még mindig békésen. Ha ez idő alatt nem történik semmi, akkor a hárpiák lágyan megragadják mindegyikük kezét, s szép lassan a szoba közepére húzzák őket. Eközben halk, kéjes kacajokat lehet tőlük hallani, miközben apró simogatások is érik a hármast.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-09 10:54:20
Üzenet elküldve: 2014-05-09 10:54:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Teplum//
*A híres vihar előtti csend... Ha nem tudná, hogy éppen hárpiákra akarnak vadászni, még megnyugtató is lenne ez a hangtalan béke, de így nem érez benne semmi kellemeset, szinte hallja a csendet, aminek köszönhetően libabőr fut végig a karjain. Biztos, hogy jó helyre jöttek?
A kétség éledő szikrája azonnal kialszik, amint váratlanul lábai elemelkednek a talajtól, ő pedig, két társával együtt a levegőben találja magát. Szerencséjére ösztönből markol rá még jobban a szorongatott vadászkésre, szabad kezével pedig az őt szorító hárpia csuklójára, nem szeretne lezuhanni, talán ezért is nem próbálkozik semmivel. Öngyilkosság lenne, ha ilyen magasságból esne, így egyelőre kivár, tekintete húga alakját kutatja, gondterhelten véve tudomásul, hogy ő is a dögök kezébe került, akárcsak az írnok. Nem lesz ez így jó, főleg, hogy elszakítják őket Halmartól. Agya lázasan kattog, amint földet ér, máris a kijutás lehetőségeit keresi. Hátra nem, talán előre? Húsz hárpia vagy zuhanás? Előrébb lép, pontosan Telpum elé, vadászkését átvéve baljába, azzal a kézével tudja tartja az íjat is, jobbjával pedig gondtalanul választhat nyílvesszőt és helyezheti az idegre, megfeszítve.*
-Gilly, készülj, ha harcra kerül a sor, minél beljebb kell kerülnünk, de minden irányból támadhatóak leszünk. Fiú, nézz körbe alaposan, próbálj menekülési utat keresni.
*Nem tudja, a hárpiák mennyire értik a beszédet, így a lehető leghalkabban beszél, ügyelve, hogy társai azért hallják. Reméli, hogy Telpum nem fél túlzottan, képes lesz a rá kirótt feladatra. Normális körülmények között Dawn is azonnal a kijutást kutatná, de tekintete mereven a hárpiákra tapad, a legkisebb rezzenésüket is figyelve. Ezek is csak vadállatok, ahogy a farkasok és vaddisznók az erdőben. Ha támadni akarnak, annak kell, hogy legyen jele, amit ő észrevehet és nyilával talán még időben megölheti. Túl sok a ha, túl nagy szerepe van a szerencsének, de ezen most nem lehet segíteni, meg kell tenni mindent, amit csak lehet ebben a helyzetben.*
-Hányat tudnánk megölni, ha mi támadnánk először?
*A kérdés egyszerre szól saját magának és húgának is. Az első nyílvessző és dobókés váratlanul érkezne, az máris két halott szörnyűség, kérdés, hogy utána megbénulnának-e legalább pár pillanatra, amíg még kettő elhullik. Ha igen, akkor is még rengeteg marad. Vajon azonnal a torkuknak esnének vagy szétrebbennének, mint a madarak? Támadjanak vagy várjanak?*
// Dawn, Gilly, Teplum//
*A híres vihar előtti csend... Ha nem tudná, hogy éppen hárpiákra akarnak vadászni, még megnyugtató is lenne ez a hangtalan béke, de így nem érez benne semmi kellemeset, szinte hallja a csendet, aminek köszönhetően libabőr fut végig a karjain. Biztos, hogy jó helyre jöttek?
A kétség éledő szikrája azonnal kialszik, amint váratlanul lábai elemelkednek a talajtól, ő pedig, két társával együtt a levegőben találja magát. Szerencséjére ösztönből markol rá még jobban a szorongatott vadászkésre, szabad kezével pedig az őt szorító hárpia csuklójára, nem szeretne lezuhanni, talán ezért is nem próbálkozik semmivel. Öngyilkosság lenne, ha ilyen magasságból esne, így egyelőre kivár, tekintete húga alakját kutatja, gondterhelten véve tudomásul, hogy ő is a dögök kezébe került, akárcsak az írnok. Nem lesz ez így jó, főleg, hogy elszakítják őket Halmartól. Agya lázasan kattog, amint földet ér, máris a kijutás lehetőségeit keresi. Hátra nem, talán előre? Húsz hárpia vagy zuhanás? Előrébb lép, pontosan Telpum elé, vadászkését átvéve baljába, azzal a kézével tudja tartja az íjat is, jobbjával pedig gondtalanul választhat nyílvesszőt és helyezheti az idegre, megfeszítve.*
-Gilly, készülj, ha harcra kerül a sor, minél beljebb kell kerülnünk, de minden irányból támadhatóak leszünk. Fiú, nézz körbe alaposan, próbálj menekülési utat keresni.
*Nem tudja, a hárpiák mennyire értik a beszédet, így a lehető leghalkabban beszél, ügyelve, hogy társai azért hallják. Reméli, hogy Telpum nem fél túlzottan, képes lesz a rá kirótt feladatra. Normális körülmények között Dawn is azonnal a kijutást kutatná, de tekintete mereven a hárpiákra tapad, a legkisebb rezzenésüket is figyelve. Ezek is csak vadállatok, ahogy a farkasok és vaddisznók az erdőben. Ha támadni akarnak, annak kell, hogy legyen jele, amit ő észrevehet és nyilával talán még időben megölheti. Túl sok a ha, túl nagy szerepe van a szerencsének, de ezen most nem lehet segíteni, meg kell tenni mindent, amit csak lehet ebben a helyzetben.*
-Hányat tudnánk megölni, ha mi támadnánk először?
*A kérdés egyszerre szól saját magának és húgának is. Az első nyílvessző és dobókés váratlanul érkezne, az máris két halott szörnyűség, kérdés, hogy utána megbénulnának-e legalább pár pillanatra, amíg még kettő elhullik. Ha igen, akkor is még rengeteg marad. Vajon azonnal a torkuknak esnének vagy szétrebbennének, mint a madarak? Támadjanak vagy várjanak?*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:24:07
Üzenet elküldve: 2014-05-06 19:24:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Nem érkezik több zaj, ami egyfelől megnyugtató. Lenne. Ha nem tudnák jól valószínűleg mind, hogy a túlzott csend előfutára a bajnak. A legnagyobb viharok előtt is némaság uralkodik, majd szinte már váratlanul csap le és pusztít, amit csak tud. S ezen gondolat kissé megrémíti a lányt.
Ők zárják a sort, elől pedig a férfi, hogy közre fogják a harcban talán annyira nem járatos írnokot. Végül elérnek a járat végéhez, hol a belső várja őket. Ami hárpiák tekintetéből üres. Ezen Halmar is meglepődik. S alig adna ennek hangot, mikor egy kisebb csapat hárpia támad rájuk. Gilly próbál szabadulni, de nem tud, Halmar szerencsére a földön végzi, szabadon, ám a többiek és ő nem tud lejutni. Főleg, hogy a férfit támadó már holt is, miként a nemrégiben felvisító hang is jelzi.
Ők viszont már nincsenek ott, mire segítségükre sietne az öreg, feljebb kerültek a hárpiák jóvoltából. Sőt, teljesen máshová kerülnek. Majd szabadságra lelnek, ami jó, ám a helyzet, mibe így keverednek, már nagyon nem. A majdnem két tucat hárpia nem tűnik túl jó változásnak, ahogy a lezuhanás se egy túlzottan élhető választás. Viszont ami most meglepő, hogy nem támadnak rájuk. Innen egyszerű lenne megölni őket, nem kell sokat tenniük, mégse cselekednek. Mintha várnának valamire. Gilly közelebb csúsztatja lábait, hogy biztosabban, stabilabban tudjon állni, de még taszító a kisebb falka fenevad. Nem merne még tovább menni, hacsak nem látja ezt az egyetlen megoldásnak. Hiszen még azzal is több esélyük van, mint hátrálni és a mélybe vetni magukat.*
// Dawn, Gilly, Telpum //
*Nem érkezik több zaj, ami egyfelől megnyugtató. Lenne. Ha nem tudnák jól valószínűleg mind, hogy a túlzott csend előfutára a bajnak. A legnagyobb viharok előtt is némaság uralkodik, majd szinte már váratlanul csap le és pusztít, amit csak tud. S ezen gondolat kissé megrémíti a lányt.
Ők zárják a sort, elől pedig a férfi, hogy közre fogják a harcban talán annyira nem járatos írnokot. Végül elérnek a járat végéhez, hol a belső várja őket. Ami hárpiák tekintetéből üres. Ezen Halmar is meglepődik. S alig adna ennek hangot, mikor egy kisebb csapat hárpia támad rájuk. Gilly próbál szabadulni, de nem tud, Halmar szerencsére a földön végzi, szabadon, ám a többiek és ő nem tud lejutni. Főleg, hogy a férfit támadó már holt is, miként a nemrégiben felvisító hang is jelzi.
Ők viszont már nincsenek ott, mire segítségükre sietne az öreg, feljebb kerültek a hárpiák jóvoltából. Sőt, teljesen máshová kerülnek. Majd szabadságra lelnek, ami jó, ám a helyzet, mibe így keverednek, már nagyon nem. A majdnem két tucat hárpia nem tűnik túl jó változásnak, ahogy a lezuhanás se egy túlzottan élhető választás. Viszont ami most meglepő, hogy nem támadnak rájuk. Innen egyszerű lenne megölni őket, nem kell sokat tenniük, mégse cselekednek. Mintha várnának valamire. Gilly közelebb csúsztatja lábait, hogy biztosabban, stabilabban tudjon állni, de még taszító a kisebb falka fenevad. Nem merne még tovább menni, hacsak nem látja ezt az egyetlen megoldásnak. Hiszen még azzal is több esélyük van, mint hátrálni és a mélybe vetni magukat.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-04 04:25:05
Üzenet elküldve: 2014-05-04 04:25:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// A szépség és a szörnyeteg //
*A szárnyas jószág hirtelen jön, ugyanis Toragg sem Ranát, sem pedig az érkezö hárpiát nem veszi észre, mikor a föbejárat felé közelít. Ahogy feleszmél, hogy mi is történt, már a földön van, rajta a szárnyas némber csupasz testével. Egy határozott mozdulattal lelöki magáról a dögöt és mielött az akármi érdemlegeset is tudna tenni, egy másik egyszerü de nagyszerü mozdulattal eltekeri fejét, megszabadítva a további fájdalmaktól.*
~Egy hárpia pipa, de honnan a francból került ez ide és mi...~
*Gondolatmenetét a bestia szárnyában fellelhetö nyílvesszö látványa szakítja félbe, melyböl arra következtet, hogy Rana valahol a közelben lehet és ö biztos, hogy látja a zöldbörüt. Normális esetben egy elhalálozásnál mondana egy imát, eljátszaná a kis ceremóniáját de erre jelenleg nincs idö, kénytelen ezt az éppen aktuális problémák utánra helyezni, jelenleg csupán annyira van ideje, hogy a hárpia hirtelen halála miatt fentmaradt szemhéjjait 'alvó' pozícióba helyezze majd egyböl fel is kel a földröl hogy szemeivel Ranát kereshesse. Egyböl ugyan nem találja, csupán egy újabb, potenciális öngyilkosjelölt szajhát pillant meg és ennek jóvoltából, célpontját keresve Ranát is.*
-RANA! VIGYÁZZ!!
*Kezd el ordítani, bár már édes mindegy, hogy megszólalt volna-e vagy sem, ugyanis a hölgyemény ekkor sok minden hasznosat már nem tud tenni. Mikor már erösen úgy néz ki, hogy ennek esés lesz a vége, Toragg ahogy csak tud, elkezd rohanni Rana felé, hogy el tudja kapni, persze csak ha sikerül neki. Ha valamilyen okból kifolyólag mégsem érne oda idöben, elrugaszkodik és úgy próbálja elkapni, hogy legalább puhára essen.*
// A szépség és a szörnyeteg //
*A szárnyas jószág hirtelen jön, ugyanis Toragg sem Ranát, sem pedig az érkezö hárpiát nem veszi észre, mikor a föbejárat felé közelít. Ahogy feleszmél, hogy mi is történt, már a földön van, rajta a szárnyas némber csupasz testével. Egy határozott mozdulattal lelöki magáról a dögöt és mielött az akármi érdemlegeset is tudna tenni, egy másik egyszerü de nagyszerü mozdulattal eltekeri fejét, megszabadítva a további fájdalmaktól.*
~Egy hárpia pipa, de honnan a francból került ez ide és mi...~
*Gondolatmenetét a bestia szárnyában fellelhetö nyílvesszö látványa szakítja félbe, melyböl arra következtet, hogy Rana valahol a közelben lehet és ö biztos, hogy látja a zöldbörüt. Normális esetben egy elhalálozásnál mondana egy imát, eljátszaná a kis ceremóniáját de erre jelenleg nincs idö, kénytelen ezt az éppen aktuális problémák utánra helyezni, jelenleg csupán annyira van ideje, hogy a hárpia hirtelen halála miatt fentmaradt szemhéjjait 'alvó' pozícióba helyezze majd egyböl fel is kel a földröl hogy szemeivel Ranát kereshesse. Egyböl ugyan nem találja, csupán egy újabb, potenciális öngyilkosjelölt szajhát pillant meg és ennek jóvoltából, célpontját keresve Ranát is.*
-RANA! VIGYÁZZ!!
*Kezd el ordítani, bár már édes mindegy, hogy megszólalt volna-e vagy sem, ugyanis a hölgyemény ekkor sok minden hasznosat már nem tud tenni. Mikor már erösen úgy néz ki, hogy ennek esés lesz a vége, Toragg ahogy csak tud, elkezd rohanni Rana felé, hogy el tudja kapni, persze csak ha sikerül neki. Ha valamilyen okból kifolyólag mégsem érne oda idöben, elrugaszkodik és úgy próbálja elkapni, hogy legalább puhára essen.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-01 23:44:05
Üzenet elküldve: 2014-05-01 23:44:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava, Arsenor A hárpiaszomorítók! //
*Elővette a pajzsát. Teljes figyelemmel várja a támadást. Először a lovagot támadja a bestia de, az a sok vas nem véletlenül van ott. Viszont utána a levegőben megkerüli őket és Arsenor felé repül. Ő egyből védekezésnek maga elé tartja a pajzsát. Ekkor viszont olyasmi történik amire a kezdő kalandozó egyáltalán nem gondolt. Az a gyenge pajzs amiben ő teljesen biztos volt, hogy védelmet nyújt összetörik. A hárpia egyből ki is használja ezt és Arsenor mellkasára támad. Ami ez után történik azon Arsenor már nem lepődik meg. Ha egy fapajzs nem védte meg akkor a bőrpáncél se nyújt olyan hihetetlen biztonságot. Mivel belharcra nem jó ezért a lándzsáját a földre ejti ami egyet puffan a fadeszkákon és puszta kézzel vagy ha van ideje akkor az egyik dobótőrét előrántva és azzal vagdalkozva küzd a támadója ellen. Ha a lovag szól neki akkor megpróbálja lefogni a szörnyeteget.*
// Pelava, Arsenor A hárpiaszomorítók! //
*Elővette a pajzsát. Teljes figyelemmel várja a támadást. Először a lovagot támadja a bestia de, az a sok vas nem véletlenül van ott. Viszont utána a levegőben megkerüli őket és Arsenor felé repül. Ő egyből védekezésnek maga elé tartja a pajzsát. Ekkor viszont olyasmi történik amire a kezdő kalandozó egyáltalán nem gondolt. Az a gyenge pajzs amiben ő teljesen biztos volt, hogy védelmet nyújt összetörik. A hárpia egyből ki is használja ezt és Arsenor mellkasára támad. Ami ez után történik azon Arsenor már nem lepődik meg. Ha egy fapajzs nem védte meg akkor a bőrpáncél se nyújt olyan hihetetlen biztonságot. Mivel belharcra nem jó ezért a lándzsáját a földre ejti ami egyet puffan a fadeszkákon és puszta kézzel vagy ha van ideje akkor az egyik dobótőrét előrántva és azzal vagdalkozva küzd a támadója ellen. Ha a lovag szól neki akkor megpróbálja lefogni a szörnyeteget.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-05-01 20:26:51
Üzenet elküldve: 2014-05-01 20:26:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Pelava, Arsenor A hárpiaszomorítók! //
* A páncél karmolására csak röhög egyet, és megpróbálja kalapácsával a vállát célozni a hárpiának. Ha elhúzza magát a kezét még mindig elérheti a nehéz vassal. amely ha talál csontot tör, de az izom biztos elgémberedik a kezében találat esetén. Ekkor látja hogy repül fel és kiabál amitől enyhén csengeni kezd a füle. *
- Kishaver! Figyelj, én elbánok emezzel. Maradj talpon! * Azzal beáll védekező pózba, mintha csak csatában lenne, hátsó lábán a súly és előre lép, hogy tudjon küzdeni rendesen. Már látja az őt vizslató másik ébenfekete szempárt. Ahogy közeledik, dobja könyvét magánéletéről, amire csak egyszerűen megemeli a pajzsát hogy a könyv lepattanjon. Ekkor érzi meg azt az erőt, ami a könyv mögött rejlett. * ~ Okos kis cafka! ~ * Jegyzi meg magában. Miközben húzza le a pajzsát eredeti helyére hogy tudjon fejelni. Eközben a hárpia tovább tolja, de az ő súlyát plusz a páncélt úgy látszik, nem tudja eltolni. Így megpróbál a testére oldalról egy csapást mérni. Széles ívben meglendíti a kalapácsot, úgy, hogy ne akadjon bele semmibe és addig húzza, míg találat nincs, avagy el nem éri a másik váll vonalát. Ha találat nélkül húzza vissza fegyverét, úgy remélhetőleg eléggé lehúzta a pajzsot, amelyet megtartva megpróbálja sisakjával eltörni a nő valamely ujját. Avagy ha eléri fejét, testét, szárnyát. Ha nem sikerül fejelnie, tehát pajzsa nem jött le, úgy kalapácsát visszafelé húzza és felfelé. Csontot törni nincs elég ereje, de mivel acél, ezért a fájdalomokozásban elsők között szerepel. Ha sikerül kiütnie az ellenfelét vagy legalábbis egy időre el tudja zárni a harcuktól, úgy hátra fordul, és a társa hölgyét is megpróbálja jó belátásra bírni. Itt egyből fejre avagy vállra támad, nem eldönthető a fentről irányuló ütésnél. Az ütést egy kiáltással tetézi meg. *
- Fogd meg a fattyút! * Ad nyomatékot cselekedetének. Mivel nem állt messze, ezért csak fordult és most az az erő mind benne van az ütésében. Ha a nőt jól megfogta az ifjú, akkor nehéz lesz mozognia, így könnyebb eltalálni a szinte halálos ütéssel, de balesetek mindig vannak.
Ha nem sikerül elszabadulnia első ellenfelétől, úgy mivel a roham megállt a fizika törvényeinek értelmében, megpróbál előre lépni és ő támadni, egy döfés a szárnyas nő mellkasa felé hatalmas pörölyével biztos fájdalmas tény lehet. *
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.12 10:27:58, a következő indokkal:
Obszcén kifejezések javítása.
// Pelava, Arsenor A hárpiaszomorítók! //
* A páncél karmolására csak röhög egyet, és megpróbálja kalapácsával a vállát célozni a hárpiának. Ha elhúzza magát a kezét még mindig elérheti a nehéz vassal. amely ha talál csontot tör, de az izom biztos elgémberedik a kezében találat esetén. Ekkor látja hogy repül fel és kiabál amitől enyhén csengeni kezd a füle. *
- Kishaver! Figyelj, én elbánok emezzel. Maradj talpon! * Azzal beáll védekező pózba, mintha csak csatában lenne, hátsó lábán a súly és előre lép, hogy tudjon küzdeni rendesen. Már látja az őt vizslató másik ébenfekete szempárt. Ahogy közeledik, dobja könyvét magánéletéről, amire csak egyszerűen megemeli a pajzsát hogy a könyv lepattanjon. Ekkor érzi meg azt az erőt, ami a könyv mögött rejlett. * ~ Okos kis cafka! ~ * Jegyzi meg magában. Miközben húzza le a pajzsát eredeti helyére hogy tudjon fejelni. Eközben a hárpia tovább tolja, de az ő súlyát plusz a páncélt úgy látszik, nem tudja eltolni. Így megpróbál a testére oldalról egy csapást mérni. Széles ívben meglendíti a kalapácsot, úgy, hogy ne akadjon bele semmibe és addig húzza, míg találat nincs, avagy el nem éri a másik váll vonalát. Ha találat nélkül húzza vissza fegyverét, úgy remélhetőleg eléggé lehúzta a pajzsot, amelyet megtartva megpróbálja sisakjával eltörni a nő valamely ujját. Avagy ha eléri fejét, testét, szárnyát. Ha nem sikerül fejelnie, tehát pajzsa nem jött le, úgy kalapácsát visszafelé húzza és felfelé. Csontot törni nincs elég ereje, de mivel acél, ezért a fájdalomokozásban elsők között szerepel. Ha sikerül kiütnie az ellenfelét vagy legalábbis egy időre el tudja zárni a harcuktól, úgy hátra fordul, és a társa hölgyét is megpróbálja jó belátásra bírni. Itt egyből fejre avagy vállra támad, nem eldönthető a fentről irányuló ütésnél. Az ütést egy kiáltással tetézi meg. *
- Fogd meg a fattyút! * Ad nyomatékot cselekedetének. Mivel nem állt messze, ezért csak fordult és most az az erő mind benne van az ütésében. Ha a nőt jól megfogta az ifjú, akkor nehéz lesz mozognia, így könnyebb eltalálni a szinte halálos ütéssel, de balesetek mindig vannak.
Ha nem sikerül elszabadulnia első ellenfelétől, úgy mivel a roham megállt a fizika törvényeinek értelmében, megpróbál előre lépni és ő támadni, egy döfés a szárnyas nő mellkasa felé hatalmas pörölyével biztos fájdalmas tény lehet. *
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.12 10:27:58, a következő indokkal:
Obszcén kifejezések javítása.
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-30 18:59:24
Üzenet elküldve: 2014-04-30 18:59:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Telpum(NJK) //
*A csörömpölés a visszhang után hamar elül, s ahogy beljebb hatolnak a szűk járaton, rájöhetnek, hogy a zaj nem is olyan közelről érkezett, csupán a falak felerősítették. Halmar halad elől, kardját készenlétben tartva, mögötte halad Telpum, hátul pedig a két nővér. Az öreg próbál halkan lépkedni, ami valamilyen szinten sikerül is neki. Ám a csend még mindig túl nagy...
Hamarosan kijjebb érnek, mikor is a járatból megpillanthatnak egy nagyobb termet. Az öreg természetesen nem hatol beljebb rögtön, először a fedezékből körbekémlel nagyjából, ám mivel nem lát semmit, ezért előrébb lép.*
- Hát, őszintén szólva, azt hittem, hogy már itt sokan lesznek, de..
*A mondatot már nem tudja befejezni, hiszen hirtelen, szinte a semmiből terem elő vagy öt hárpia, akik Dawnt, Gillyt, és Telpumot azonnal elragadják. Mindhármójukat a két kezüknél fogva emelik fel, így maximum ha a kezükben van fegyver, akkor kis csuklómozgással némi sebet ejthetnek a dögök csuklóján, de semmi komolyat. Halmarnak szerencséje volt, mert bár őt is megpróbálták felemelni, ám aki vele próbálkozott, az ügyetlenül ledobta, s a férfi azonnal felpattanva visszasietett a járatba. Ide közben követi a hárpia, ám azzal nem számolt, hogy itt bizony az öregnek van előnye, s egy keserves visítás jelzi is a dög halálát.*
- Tartsatok ki!
*Kiáltja a férfi, miközben újra kisiet a rejtekből, ám ekkor a hármasnak már hűlt helye van. Nem véletlen, hiszen a plafonon levő kisebb lyukon át távoztak egy magasabb szintre, onnan pedig még egyet felfelé, ahol az egyik ablakon mindegyik kireppen, s a kastélyt megkerülve egy romosabb, kívülről megközelíthető toronyszobába viszik a "zsákmányokat". A szoba szélére le is dobják őket a hárpiák - ha egy lépést tesznek hátra, már zuhannak is a mélybe! Ám talán ez a kisebb baj... Ha maguk elé pillantanak, vagy húsz hárpiával nézhetnek farkasszemet, kik szokatlan módon nem támadnak rájuk...*
// Rana, Toragg //
*Toraggnak nincs ideje arra, hogy berontson a kastélyba, hiszen a hölgyeményt megtámadó nőstény nyílegyenesen, hosszú karmaival pontosan felé repül! Nem látszik rajta, hogy lassítani akar, s függetlenül attól, hogy "elvileg" nem annyira veszedelmesek, most mégis igen halálos csapásnak tűnik, melyet végre akar hajtani. Pontosabban, akarná, ha Rana nyílvesszője nem lőné keresztül bőrszárnyát! Keserves visítás veszi kezdetét, ám a lény ugyan már nem repül, viszont a lendület tovább viszi, s így egyenesen telibe kapja Toraggot! Az orkot szerencsére keményebb fából faragták, mint ellenfelét, így egy jókora esésen és pár zúzódáson kívül neki nem esik komolyabb baja. Ellenben a nősténnyel, ki ott fekszik mellette, a fal fel kúszva vinnyogva, kifordult lábbal s törött karokkal. Már nem árthat senkinek igazából, így Toragg döntésére van bízva a "nő" sorsa.
Ha minden ilyen egyszerű lenne... A vinnyogást meghallotta egy másik is, mely most nem a magasból, hanem a torony oldaláról közelíti meg Ranát. Eléggé dühösnek látszik, s ő is hasonló sebességgel iramodik neki a hölgyeménynek - sajnos arra már nincs ideje, hogy nyílvesszőt repítsen felé, hiszen pillanatokon belül ahogy elsuhan mellette, egy igen nagyot lök Ranán, aki már zuhan is lefelé. Az ork hallhatja a másik szárnysuhogását, így azt is észreveheti, ahogy meglökte a hölgyeményt. Megpróbálhatja elkapni, ám hagyhatja azt is, hogy a földre zuhanjon... Ha utóbbi áll fent, akkor Rana bár nem hal meg, de eléggé komoly töréseket szerezhet.*
// Pelava, Arsenor //
*Mindkét férfi pajzsot ránt, s mivel Pelavához van közelebb a bestia, ezért karmaival megpróbálja felszántani az acélpajzsot, ám az egy hangos csikorgáson kívül mást nem is csinál. Hiszen hogy is csinálhatna? Azért az acél nem képesek áttörni! Ellenben a fával... Azt már igen! A hárpia így hirtelen a magasba reppen, s egy gyors félkörös ívben megkerüli a párost, s pillanatok alatt Arsenor oldalára kerül, s nem is habozik sokat! Karmával nagyot vág a pajzsra, mire az egy szép nagy reccsenéssel ketté is reped. A résen azonnal átnyúl a lény, s jó erősen belemarkol a férfibe, a mellkasát ezzel fel is szántva.
Eközben ha Pelava figyelme lankad, akkor igen könnyen fejbetalálhatja egy vaskos könyv, melyet egy újabb felbukkanó nőstény vág a feje felé. Ő már nem próbálkozik karmolással, hanem nekirugaszkodik a pajzsnak, s elkezdi tolni a lovagot! Ez sem éppen szerencsés, mert ezzel a mozdulattal a másik oldalon levő hárpiát a falnak tolta, így pedig Arsenor is közelebb a karmokhoz, melyek a szívét is kitéphetik hamarosan, ha valahogy nem kerülnek ki ebből a szorult helyzetből!*
// Dawn, Gilly, Telpum(NJK) //
*A csörömpölés a visszhang után hamar elül, s ahogy beljebb hatolnak a szűk járaton, rájöhetnek, hogy a zaj nem is olyan közelről érkezett, csupán a falak felerősítették. Halmar halad elől, kardját készenlétben tartva, mögötte halad Telpum, hátul pedig a két nővér. Az öreg próbál halkan lépkedni, ami valamilyen szinten sikerül is neki. Ám a csend még mindig túl nagy...
Hamarosan kijjebb érnek, mikor is a járatból megpillanthatnak egy nagyobb termet. Az öreg természetesen nem hatol beljebb rögtön, először a fedezékből körbekémlel nagyjából, ám mivel nem lát semmit, ezért előrébb lép.*
- Hát, őszintén szólva, azt hittem, hogy már itt sokan lesznek, de..
*A mondatot már nem tudja befejezni, hiszen hirtelen, szinte a semmiből terem elő vagy öt hárpia, akik Dawnt, Gillyt, és Telpumot azonnal elragadják. Mindhármójukat a két kezüknél fogva emelik fel, így maximum ha a kezükben van fegyver, akkor kis csuklómozgással némi sebet ejthetnek a dögök csuklóján, de semmi komolyat. Halmarnak szerencséje volt, mert bár őt is megpróbálták felemelni, ám aki vele próbálkozott, az ügyetlenül ledobta, s a férfi azonnal felpattanva visszasietett a járatba. Ide közben követi a hárpia, ám azzal nem számolt, hogy itt bizony az öregnek van előnye, s egy keserves visítás jelzi is a dög halálát.*
- Tartsatok ki!
*Kiáltja a férfi, miközben újra kisiet a rejtekből, ám ekkor a hármasnak már hűlt helye van. Nem véletlen, hiszen a plafonon levő kisebb lyukon át távoztak egy magasabb szintre, onnan pedig még egyet felfelé, ahol az egyik ablakon mindegyik kireppen, s a kastélyt megkerülve egy romosabb, kívülről megközelíthető toronyszobába viszik a "zsákmányokat". A szoba szélére le is dobják őket a hárpiák - ha egy lépést tesznek hátra, már zuhannak is a mélybe! Ám talán ez a kisebb baj... Ha maguk elé pillantanak, vagy húsz hárpiával nézhetnek farkasszemet, kik szokatlan módon nem támadnak rájuk...*
// Rana, Toragg //
*Toraggnak nincs ideje arra, hogy berontson a kastélyba, hiszen a hölgyeményt megtámadó nőstény nyílegyenesen, hosszú karmaival pontosan felé repül! Nem látszik rajta, hogy lassítani akar, s függetlenül attól, hogy "elvileg" nem annyira veszedelmesek, most mégis igen halálos csapásnak tűnik, melyet végre akar hajtani. Pontosabban, akarná, ha Rana nyílvesszője nem lőné keresztül bőrszárnyát! Keserves visítás veszi kezdetét, ám a lény ugyan már nem repül, viszont a lendület tovább viszi, s így egyenesen telibe kapja Toraggot! Az orkot szerencsére keményebb fából faragták, mint ellenfelét, így egy jókora esésen és pár zúzódáson kívül neki nem esik komolyabb baja. Ellenben a nősténnyel, ki ott fekszik mellette, a fal fel kúszva vinnyogva, kifordult lábbal s törött karokkal. Már nem árthat senkinek igazából, így Toragg döntésére van bízva a "nő" sorsa.
Ha minden ilyen egyszerű lenne... A vinnyogást meghallotta egy másik is, mely most nem a magasból, hanem a torony oldaláról közelíti meg Ranát. Eléggé dühösnek látszik, s ő is hasonló sebességgel iramodik neki a hölgyeménynek - sajnos arra már nincs ideje, hogy nyílvesszőt repítsen felé, hiszen pillanatokon belül ahogy elsuhan mellette, egy igen nagyot lök Ranán, aki már zuhan is lefelé. Az ork hallhatja a másik szárnysuhogását, így azt is észreveheti, ahogy meglökte a hölgyeményt. Megpróbálhatja elkapni, ám hagyhatja azt is, hogy a földre zuhanjon... Ha utóbbi áll fent, akkor Rana bár nem hal meg, de eléggé komoly töréseket szerezhet.*
// Pelava, Arsenor //
*Mindkét férfi pajzsot ránt, s mivel Pelavához van közelebb a bestia, ezért karmaival megpróbálja felszántani az acélpajzsot, ám az egy hangos csikorgáson kívül mást nem is csinál. Hiszen hogy is csinálhatna? Azért az acél nem képesek áttörni! Ellenben a fával... Azt már igen! A hárpia így hirtelen a magasba reppen, s egy gyors félkörös ívben megkerüli a párost, s pillanatok alatt Arsenor oldalára kerül, s nem is habozik sokat! Karmával nagyot vág a pajzsra, mire az egy szép nagy reccsenéssel ketté is reped. A résen azonnal átnyúl a lény, s jó erősen belemarkol a férfibe, a mellkasát ezzel fel is szántva.
Eközben ha Pelava figyelme lankad, akkor igen könnyen fejbetalálhatja egy vaskos könyv, melyet egy újabb felbukkanó nőstény vág a feje felé. Ő már nem próbálkozik karmolással, hanem nekirugaszkodik a pajzsnak, s elkezdi tolni a lovagot! Ez sem éppen szerencsés, mert ezzel a mozdulattal a másik oldalon levő hárpiát a falnak tolta, így pedig Arsenor is közelebb a karmokhoz, melyek a szívét is kitéphetik hamarosan, ha valahogy nem kerülnek ki ebből a szorult helyzetből!*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-28 20:58:42
Üzenet elküldve: 2014-04-28 20:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Első csapat //
*Szerencsére Toragg segítségére van, így nem kerül ismét a földre, hamarosan pedig saját két lábán áll meg. Hát, nem igazán tudja eldönteni, hogy megéri-e ez a gyümölcs ezt az egészet, még ha ilyen szép álmot is hoz. Hiszen a vége szomorú, mikor elmúlik a hatása. Gilly számára nincs semmi nyom, hiszen a paták maradványait nem látta, így egyértelműen úgy gondolja, hogy puszta álom volt.
Egy kedves mosoly még az ork felé, amiért ilyen segítőkész volt és még egy halk köszönömöt is elmormol, ahogy ellép tőle és nővére mellé sorol.*
- Bizony.
*Veszi is egyik kezébe tőrét, hogy láthassák, ő készen van az indulásra. Egy torony és pár szárnyas szajha nem fogja elriasztani, még ha szívesebben kíváncsiskodna még az álomvilág után, mibe nem is olyan régen cseppentek egy kis időre.
Megmosolyogja a kis csapatuk vezérét, ahogy szóvá teszi az elégedettségét, hogy ők ketten is csatlakoznak. Ő is örül, hogy sikerült elérniük a többieket, hiszen kettesben jó csapatot alkotnak, ám így még inkább ki lesznek egészítve.
Még az ork nélkül is, aki távozik. Közben pedig ők már be is hatolnak a kastély falai közé. Ahol valóban elég csendes minden. Dawn jelzésére hátat fordít és mindkét kezébe fegyvert vesz. Óvatosan lépdel, reméli, hogy egyikük se áll meg úgy, hogy átessen rajta. Nem lenne szerencsés...
A zajra megperdül és emeli kezét, dobásra készen késével. Még vár, bár látja, hogy Dawn elindult. Nem is baj, bár a legkevésbé tartja jó ötletnek, hogy nővére legyen a csali. Ezért is lehet, hogy a másik kettő mögé érve, óvatosan löki őket, hangtalan jelezve, hogy haladjanak. Ő hátvédnek marad inkább, ezért is minden második pillantása a járat másik végét vizslatja. Amíg ő van leghátul, senki nem fogja megtámadni őket arról. Ha mégis ilyennel próbálkozik bárki vagy bármi, hamar kaphat egy tőrt a fejébe.*
// Első csapat //
*Szerencsére Toragg segítségére van, így nem kerül ismét a földre, hamarosan pedig saját két lábán áll meg. Hát, nem igazán tudja eldönteni, hogy megéri-e ez a gyümölcs ezt az egészet, még ha ilyen szép álmot is hoz. Hiszen a vége szomorú, mikor elmúlik a hatása. Gilly számára nincs semmi nyom, hiszen a paták maradványait nem látta, így egyértelműen úgy gondolja, hogy puszta álom volt.
Egy kedves mosoly még az ork felé, amiért ilyen segítőkész volt és még egy halk köszönömöt is elmormol, ahogy ellép tőle és nővére mellé sorol.*
- Bizony.
*Veszi is egyik kezébe tőrét, hogy láthassák, ő készen van az indulásra. Egy torony és pár szárnyas szajha nem fogja elriasztani, még ha szívesebben kíváncsiskodna még az álomvilág után, mibe nem is olyan régen cseppentek egy kis időre.
Megmosolyogja a kis csapatuk vezérét, ahogy szóvá teszi az elégedettségét, hogy ők ketten is csatlakoznak. Ő is örül, hogy sikerült elérniük a többieket, hiszen kettesben jó csapatot alkotnak, ám így még inkább ki lesznek egészítve.
Még az ork nélkül is, aki távozik. Közben pedig ők már be is hatolnak a kastély falai közé. Ahol valóban elég csendes minden. Dawn jelzésére hátat fordít és mindkét kezébe fegyvert vesz. Óvatosan lépdel, reméli, hogy egyikük se áll meg úgy, hogy átessen rajta. Nem lenne szerencsés...
A zajra megperdül és emeli kezét, dobásra készen késével. Még vár, bár látja, hogy Dawn elindult. Nem is baj, bár a legkevésbé tartja jó ötletnek, hogy nővére legyen a csali. Ezért is lehet, hogy a másik kettő mögé érve, óvatosan löki őket, hangtalan jelezve, hogy haladjanak. Ő hátvédnek marad inkább, ezért is minden második pillantása a járat másik végét vizslatja. Amíg ő van leghátul, senki nem fogja megtámadni őket arról. Ha mégis ilyennel próbálkozik bárki vagy bármi, hamar kaphat egy tőrt a fejébe.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-28 14:57:01
Üzenet elküldve: 2014-04-28 14:57:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Első csapat //
-Lóval jöttünk, talán ezért előzhettük meg magukat.
*Hogy ő mennyire gondolja szerencsésnek vagy szerencsétlennek a gyorsaságukat, inkább megtartja magának, de van egy olyan sejtése, hogy akárcsak húgának, neki sem volt kifejezetten ellenére az időkülönbség eltöltése.*
-A nevem Dawn.
*Az esetlen és habogós bemutatkozás elmarad, mivel nem igazán van zavarban, így a gondolatait is képes rendesen szavakba önteni, nem úgy, mint máskor.*
-Szívesen, ezért is jöttünk, hogy segítsünk.
*Gilly-re pillant, nem is vár tőle sem mást, mint beleegyezést, így amint a csapatvezetőnek tűnő férfi megindul, ő is követi.
Sajnos a szűk helyek még mindig nem kedveznek a távolsági fegyvereknek, ezt szomorúan kell megállapítania a szűk folyosón. Az íj hát marad a vállán, csak vadászkését húzza elő, készen bármire. Nesztelenül halad, ahogy a könnyű léptű faj tagjaitól elvárható, tekintete ide-oda cikázik, nem csak a látványra, de a neszekre is egyaránt figyel.*
-Csapda?
*A vezető mellé lép, fejével biccent húgának, hogy figyeljen hátrafelé, meg ne lepjék őket. A csapat negyedik tagja nem tűnik túl harcedzettnek, jó lesz erre is figyelni.
A csörömpölésre azonnal a falhoz húzódik, hátával simulva lapul a kövekhez, ugrásra készen, hogy ha támadás érné őket. Honnan jöhetett a hang? Hunyorogva erőlteti a szemét, miközben lassan, a fal mentén haladva megindul előre, a fény irányába, kutatva, hogy merről jöhetett a hang. Néha persze hátra is pillant, figyelve arra, hogy a csapat többi része hol jár, mit csinál.*
// Első csapat //
-Lóval jöttünk, talán ezért előzhettük meg magukat.
*Hogy ő mennyire gondolja szerencsésnek vagy szerencsétlennek a gyorsaságukat, inkább megtartja magának, de van egy olyan sejtése, hogy akárcsak húgának, neki sem volt kifejezetten ellenére az időkülönbség eltöltése.*
-A nevem Dawn.
*Az esetlen és habogós bemutatkozás elmarad, mivel nem igazán van zavarban, így a gondolatait is képes rendesen szavakba önteni, nem úgy, mint máskor.*
-Szívesen, ezért is jöttünk, hogy segítsünk.
*Gilly-re pillant, nem is vár tőle sem mást, mint beleegyezést, így amint a csapatvezetőnek tűnő férfi megindul, ő is követi.
Sajnos a szűk helyek még mindig nem kedveznek a távolsági fegyvereknek, ezt szomorúan kell megállapítania a szűk folyosón. Az íj hát marad a vállán, csak vadászkését húzza elő, készen bármire. Nesztelenül halad, ahogy a könnyű léptű faj tagjaitól elvárható, tekintete ide-oda cikázik, nem csak a látványra, de a neszekre is egyaránt figyel.*
-Csapda?
*A vezető mellé lép, fejével biccent húgának, hogy figyeljen hátrafelé, meg ne lepjék őket. A csapat negyedik tagja nem tűnik túl harcedzettnek, jó lesz erre is figyelni.
A csörömpölésre azonnal a falhoz húzódik, hátával simulva lapul a kövekhez, ugrásra készen, hogy ha támadás érné őket. Honnan jöhetett a hang? Hunyorogva erőlteti a szemét, miközben lassan, a fal mentén haladva megindul előre, a fény irányába, kutatva, hogy merről jöhetett a hang. Néha persze hátra is pillant, figyelve arra, hogy a csapat többi része hol jár, mit csinál.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-25 20:28:42
Üzenet elküldve: 2014-04-25 20:28:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Második csapat //
*A vezetést Pelava veszi át. Szerencse ugyanis mikor Ranával elrepülnek akkor Arsenoor egy pillanatra össze is zavarodik és azt sem tudja mi legyen. A lovag fellépésének köszönhetően kitisztul a feje mikor a lépcsőkön megy fel. Kell egy kis ügyesség de, ő a lovagot jobban félti. Végül is Pelava van tetőtől talpig vaspáncélban. Arsenor bőrpáncéljának súlya ahhoz nem is fogható. A csend nagyon idegesíti Arsenort. Szólni akar valamit de, nem akarja megtörni a csendet. Hát igen nála még nem alakulhatott ki az a hidegvér amit Pelaván lát. A lovag mutogatásaira nagyon figyel de, alig bírja így is megérteni. Persze megérti de, hiába. Már az első ajtónál akadályba ütköznek. A bestia megjelenése végre megtöri azt a nyomasztó csendet. Arsenor leveszi a pajzsát és egyik kezében a pajzsával másikban pedig a lándzsájával Pelava mellé lép, hogy így bekeríthessék a lényt.*
*A vezetést Pelava veszi át. Szerencse ugyanis mikor Ranával elrepülnek akkor Arsenoor egy pillanatra össze is zavarodik és azt sem tudja mi legyen. A lovag fellépésének köszönhetően kitisztul a feje mikor a lépcsőkön megy fel. Kell egy kis ügyesség de, ő a lovagot jobban félti. Végül is Pelava van tetőtől talpig vaspáncélban. Arsenor bőrpáncéljának súlya ahhoz nem is fogható. A csend nagyon idegesíti Arsenort. Szólni akar valamit de, nem akarja megtörni a csendet. Hát igen nála még nem alakulhatott ki az a hidegvér amit Pelaván lát. A lovag mutogatásaira nagyon figyel de, alig bírja így is megérteni. Persze megérti de, hiába. Már az első ajtónál akadályba ütköznek. A bestia megjelenése végre megtöri azt a nyomasztó csendet. Arsenor leveszi a pajzsát és egyik kezében a pajzsával másikban pedig a lándzsájával Pelava mellé lép, hogy így bekeríthessék a lényt.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-25 20:08:37
Üzenet elküldve: 2014-04-25 20:08:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Második csapat //
* Ahogy megy be teljes vértezetben enyhén csörög a rajta lévő fémeknek köszönhetően a csillárt feljegyzi magának vannak benne szép kövek de nem nézheti meg közelebbről a csapat érdekében fenn kell tartani a fontosság álcáját. A lépcsőn felmennek elég komoly ügyességgel de csak félelemből be nem szakad alattuk csupán a legelső fok repedezik meg Pelava súlya alatt Ahogy vonulnak fel a port zsákba lehetne szedni. A csöndességet reméli nem kell ecsetelnie már amennyire tőle telik a több kilogramm fémbe öltözött embertől. Ha a férfi kérdez azt ajánlja suttogva tegye és csak fontosat ha nem akar a kalapáccsal a fejére kapni. Ez esetben míg nincs ellenség addig válaszol is már amennyire tőle telik és minden felett csöndesen. Lassan haladnak az ajtók pedig nyikorognak, ha valaminek jó hallása van meghallhatta őket de ez nem indok arra hogy máris üvöltözésbe kezdjenek. Mindegyik ajtó szinte ugyan azt rejti a por mérhetetlen tömegét, a bútorok törmelékét, és sötétet. No némelyiknél erkélyes ablakos drága pompázmányokat, de ez mostani valójukban teljesen mindegy a páncélos férfi számára. Az utolsó ajtóknál, próbál visszagondolni merre is mehetnek hogy a nőhöz jussanak, és arra jut hogy valahol el fognak kanyarodni. Kezeivel lemutogatja a fiúnak hogy most ő jön egyet ő egyet a varjú nyit így igazságos. Miközben nyílik az ajtó repül valami feléjük de nem is érdekli mi az megfordul a sarkán és előre lép hogy ütésre mérje kalapácsát a hárpia felé amely elsiklik mellette. Mivel ő páncélozva van nem tehet semmit a boszorka karmolás és harapás talán lehetséges lenne, ha olyan erős a körmük illetve a csontjuk de erre nem lát sok esélyt miközben előretolja pajzsát hogy meglökje a rondaságot. Ezután követi a mocskot míg szól a másiknak hogy zárkózzon fel a pajzs és ő mögé. *
- Hé te pöttöm, ha élsz még mögém! Harcra készülj és figyelj a hátam mögé! * Parancsol a férfira mintha csak csatában lennének a pajzsa testét védi és magához préseli Miközben jobb kezében lévő fegyver feje a saját fejével van egy vonalban. Így közelednek a hárpiához, amely dobálja őket mindenfélével. A lovag páncéljának sérülést nem okozhat, gyengeségéből és a tárgyak mikéntjéből kifolyólag. Ha mégis érkezne valami komolyabb félhető tárgy, arra ott a pajzsa és a tetemes kalapács is. *
* Ahogy megy be teljes vértezetben enyhén csörög a rajta lévő fémeknek köszönhetően a csillárt feljegyzi magának vannak benne szép kövek de nem nézheti meg közelebbről a csapat érdekében fenn kell tartani a fontosság álcáját. A lépcsőn felmennek elég komoly ügyességgel de csak félelemből be nem szakad alattuk csupán a legelső fok repedezik meg Pelava súlya alatt Ahogy vonulnak fel a port zsákba lehetne szedni. A csöndességet reméli nem kell ecsetelnie már amennyire tőle telik a több kilogramm fémbe öltözött embertől. Ha a férfi kérdez azt ajánlja suttogva tegye és csak fontosat ha nem akar a kalapáccsal a fejére kapni. Ez esetben míg nincs ellenség addig válaszol is már amennyire tőle telik és minden felett csöndesen. Lassan haladnak az ajtók pedig nyikorognak, ha valaminek jó hallása van meghallhatta őket de ez nem indok arra hogy máris üvöltözésbe kezdjenek. Mindegyik ajtó szinte ugyan azt rejti a por mérhetetlen tömegét, a bútorok törmelékét, és sötétet. No némelyiknél erkélyes ablakos drága pompázmányokat, de ez mostani valójukban teljesen mindegy a páncélos férfi számára. Az utolsó ajtóknál, próbál visszagondolni merre is mehetnek hogy a nőhöz jussanak, és arra jut hogy valahol el fognak kanyarodni. Kezeivel lemutogatja a fiúnak hogy most ő jön egyet ő egyet a varjú nyit így igazságos. Miközben nyílik az ajtó repül valami feléjük de nem is érdekli mi az megfordul a sarkán és előre lép hogy ütésre mérje kalapácsát a hárpia felé amely elsiklik mellette. Mivel ő páncélozva van nem tehet semmit a boszorka karmolás és harapás talán lehetséges lenne, ha olyan erős a körmük illetve a csontjuk de erre nem lát sok esélyt miközben előretolja pajzsát hogy meglökje a rondaságot. Ezután követi a mocskot míg szól a másiknak hogy zárkózzon fel a pajzs és ő mögé. *
- Hé te pöttöm, ha élsz még mögém! Harcra készülj és figyelj a hátam mögé! * Parancsol a férfira mintha csak csatában lennének a pajzsa testét védi és magához préseli Miközben jobb kezében lévő fegyver feje a saját fejével van egy vonalban. Így közelednek a hárpiához, amely dobálja őket mindenfélével. A lovag páncéljának sérülést nem okozhat, gyengeségéből és a tárgyak mikéntjéből kifolyólag. Ha mégis érkezne valami komolyabb félhető tárgy, arra ott a pajzsa és a tetemes kalapács is. *
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-25 19:29:09
Üzenet elküldve: 2014-04-25 19:29:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// rap csapat //
-Itt leszek. *Kiállt vissza a hozzá szóló lovag-félének, de nem pillant le rá. Még a végén újabb támadás áldozata lenne, ha lankad figyelme. Ezt nem kockáztatja meg.
Számolnia kell halálos náthával, szívrohammal és egyéb halálos meglepetésekkel egy napsütéses vasárnap reggel is, így annak lehetősége, hogy megbotlik és szerencsétlen esés miatt szörnyet hal, annyira nem rettenti meg.
Hiába nézelődik, nem látja miféle szobából nyílik az erkély, melyen ottragadt. Az őt elragadó hárpiának sem látja nyomát, de a felmentősereg érkezik. Nem tud mit tenni: vár.
Elindult volna kifelé, hogy mihamarabb összetalálkozzon társaival és nekik ne kelljen végigpróbálgatniuk minden ajtót, de valami nem az igazi a szemével, mert nem nagyon tudja kivenni mi is van mögötte a szobában. Márpedig úgy nem fog elmászkálni semerre, hogy nem tudja felmérni a helyzetet odabent.
Már épp kiáltana, hogy segítsen az ő megmentésére induló bátor férfiaknak -akik a hangok alapján valamivel igencsak el vannak foglalva odabent-, mikor végre érdemi dolgot észlel. Mivel többnyire harckész állapotban várta már a pillanatot -és támadóját-, meg is kísérel elereszteni egy lövést a nyílt és tiszta célpontra. Főleg, ha az újra felé repül!*
-Itt leszek. *Kiállt vissza a hozzá szóló lovag-félének, de nem pillant le rá. Még a végén újabb támadás áldozata lenne, ha lankad figyelme. Ezt nem kockáztatja meg.
Számolnia kell halálos náthával, szívrohammal és egyéb halálos meglepetésekkel egy napsütéses vasárnap reggel is, így annak lehetősége, hogy megbotlik és szerencsétlen esés miatt szörnyet hal, annyira nem rettenti meg.
Hiába nézelődik, nem látja miféle szobából nyílik az erkély, melyen ottragadt. Az őt elragadó hárpiának sem látja nyomát, de a felmentősereg érkezik. Nem tud mit tenni: vár.
Elindult volna kifelé, hogy mihamarabb összetalálkozzon társaival és nekik ne kelljen végigpróbálgatniuk minden ajtót, de valami nem az igazi a szemével, mert nem nagyon tudja kivenni mi is van mögötte a szobában. Márpedig úgy nem fog elmászkálni semerre, hogy nem tudja felmérni a helyzetet odabent.
Már épp kiáltana, hogy segítsen az ő megmentésére induló bátor férfiaknak -akik a hangok alapján valamivel igencsak el vannak foglalva odabent-, mikor végre érdemi dolgot észlel. Mivel többnyire harckész állapotban várta már a pillanatot -és támadóját-, meg is kísérel elereszteni egy lövést a nyílt és tiszta célpontra. Főleg, ha az újra felé repül!*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-25 09:40:13
Üzenet elküldve: 2014-04-25 09:40:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Első csapat //
*Bólint egyet az öregnek, felé intézett, utolsó szavaira, még a fertőzés témában, jelezve, hogy igen, tudomásul vette és kellően felkészítette magát az esetlegesen fellépő akadályokra nézve ilyen téren.
A nőt, melynek felajánlotta a segítséget, természetesen tartva magát ehhez, felhúzza a földről és az elkövetkezendő pár percben még segít neki talpon maradni, ha esetleg ez önerőből nem teljesen jönne össze neki. Azzal a kezével, melyben éppen támaszt talált a nőstény, a hátán, derekán, ahol éri, tenyerével ő is megtartja egy kicsit, ezzel is segítve a talponmaradást.*
-Csak óvatosan! Egy tudatvesztés után nem egyszerű egyből felállni.
*Mondja, szelíd, barátságos mosollyal arcán, majd ha az elf is úgy gondolja, elereszti jobbjáról.*
~Gyümölcsök? Hmm... Nem láttam még ehhez hasonló gyümölcsöket, amik ilyen hatást keltenének elfogyasztás után, sőt... Még hallani se nagyon hallottam ilyesféle történetet. Érdekes dolgok történnek ebben a városban.~
*Ő is a nyílás felé veszi az irányt, ahogy a többiek is, amíg az öreg fel nem ajánlja, hogy már visszamehet Ranához.*
-Úgy gondolom, vagyunk már elegen itt, a másik csoportban meg talán elkél a segítség, elvégre ők már bent vannak az épületben.
*Azzal, ha senkinek nincs más mondandója felé (ellenkező esetben persze örömmel válaszol), megfordul és visszaindul a kastély bejárata felé.*
-Aztán csak ügyesen!
*Veti oda nekik is, ugyan olyan kedves hangsúllyal, mint Ranának az előbb, majd jobbjával int egyet a mögöttük lévőknek, bár testével nem fordul vissza, valamint tekintetét is hagyja maga előtt.*
//Második csapat//
~Remélem nem történt semmi gond, amióta eljöttünk onnan. Nem szeretnék arra érkezni, hogy mindenki össze vissza van vagdosva a hárpiák karmai által, még inkább nem arra, hogy mindenki pánikbetegségben ordibál és fetreng egy helyben. Ámbár... Pelavának lehet, hogy kijárna, ha csak egy kicsit is, de biztosan megnézném.~
*Elmosolyodik a gondolaton, kicsit nevetgél is rajta, de persze nem gondolja komolyan. Ha létezik is ez a betegség, őszintén nem kívánja senkinek sem, hogy átélje. Egy kis idő után ő is, valami hangos csörömpölésre lesz figyelmes.*
~Mi a..?~
*Futásra vállt a visszafele úton, majd mikor odaér a kapuhoz gondolkodás nélkül beront a kastélyba.*
// Első csapat //
*Bólint egyet az öregnek, felé intézett, utolsó szavaira, még a fertőzés témában, jelezve, hogy igen, tudomásul vette és kellően felkészítette magát az esetlegesen fellépő akadályokra nézve ilyen téren.
A nőt, melynek felajánlotta a segítséget, természetesen tartva magát ehhez, felhúzza a földről és az elkövetkezendő pár percben még segít neki talpon maradni, ha esetleg ez önerőből nem teljesen jönne össze neki. Azzal a kezével, melyben éppen támaszt talált a nőstény, a hátán, derekán, ahol éri, tenyerével ő is megtartja egy kicsit, ezzel is segítve a talponmaradást.*
-Csak óvatosan! Egy tudatvesztés után nem egyszerű egyből felállni.
*Mondja, szelíd, barátságos mosollyal arcán, majd ha az elf is úgy gondolja, elereszti jobbjáról.*
~Gyümölcsök? Hmm... Nem láttam még ehhez hasonló gyümölcsöket, amik ilyen hatást keltenének elfogyasztás után, sőt... Még hallani se nagyon hallottam ilyesféle történetet. Érdekes dolgok történnek ebben a városban.~
*Ő is a nyílás felé veszi az irányt, ahogy a többiek is, amíg az öreg fel nem ajánlja, hogy már visszamehet Ranához.*
-Úgy gondolom, vagyunk már elegen itt, a másik csoportban meg talán elkél a segítség, elvégre ők már bent vannak az épületben.
*Azzal, ha senkinek nincs más mondandója felé (ellenkező esetben persze örömmel válaszol), megfordul és visszaindul a kastély bejárata felé.*
-Aztán csak ügyesen!
*Veti oda nekik is, ugyan olyan kedves hangsúllyal, mint Ranának az előbb, majd jobbjával int egyet a mögöttük lévőknek, bár testével nem fordul vissza, valamint tekintetét is hagyja maga előtt.*
//Második csapat//
~Remélem nem történt semmi gond, amióta eljöttünk onnan. Nem szeretnék arra érkezni, hogy mindenki össze vissza van vagdosva a hárpiák karmai által, még inkább nem arra, hogy mindenki pánikbetegségben ordibál és fetreng egy helyben. Ámbár... Pelavának lehet, hogy kijárna, ha csak egy kicsit is, de biztosan megnézném.~
*Elmosolyodik a gondolaton, kicsit nevetgél is rajta, de persze nem gondolja komolyan. Ha létezik is ez a betegség, őszintén nem kívánja senkinek sem, hogy átélje. Egy kis idő után ő is, valami hangos csörömpölésre lesz figyelmes.*
~Mi a..?~
*Futásra vállt a visszafele úton, majd mikor odaér a kapuhoz gondolkodás nélkül beront a kastélyba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258