Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-15 19:47:22
Üzenet elküldve: 2014-04-15 19:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
-Az enyém ugyan nem, ami azt illeti nem is tudok lovagolni...*Szégyelli kicsit el magát.*-Nos, akkor azokat a tornyokat kell még elintézni, igaz?*Érdeklődik, miközben újra el kezd írni : "Megérkeztünk, érdekes kis hely valami furcsa kísértetiesség járja át. A vezetőnk parancsot adott ki, és két csoportra osztott minket.
A férfi, kivel korábban társalogtam sajnálatos módon a másik csoporthoz került."
Egyenlőre még nem ír sokat, hisz még nem is tud sok mindent. Majd szépen lassan megtellenek a tekercsek.*
-Az enyém ugyan nem, ami azt illeti nem is tudok lovagolni...*Szégyelli kicsit el magát.*-Nos, akkor azokat a tornyokat kell még elintézni, igaz?*Érdeklődik, miközben újra el kezd írni : "Megérkeztünk, érdekes kis hely valami furcsa kísértetiesség járja át. A vezetőnk parancsot adott ki, és két csoportra osztott minket.
A férfi, kivel korábban társalogtam sajnálatos módon a másik csoporthoz került."
Egyenlőre még nem ír sokat, hisz még nem is tud sok mindent. Majd szépen lassan megtellenek a tekercsek.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-15 14:19:13
Üzenet elküldve: 2014-04-15 14:19:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rap csapat //
*Az öreg kiadja a parancsokat. Arsenor szinte majd kiugrik a bőréből. Úgy indulna már a nagy kalandra. Túlzott izgalma akkor csökken egy kicsit mikor megtudja kik lesznek a társai. A rosszindulatú lovag és az eddig szótlan hölgy. Nekik a földszintet kéne megtisztítaniuk. Sajnálja, hogy nem maradhat az írnok társaságában. Telpum egész rendesnek látszik. De ha nem, hát nem. A lovag párat rá is vág az ajtóra ami eleinte nem nagyon akarja adni magát de, mivel Paleva nem kér segítséget Arsenor nem zavarja meg. Végül kitárul a nehéz ajtó és a lovag már most indulna is. De a lány nem akar. Arsenor kis aggodalommal meg is kérdi.*
-Biztos, hogy biztonságos itt kint maradnod egyedül?
*Aztán mivel eszébe jut egy régi esete mikor az aggodalmával magára haragított egy kalandornőt ezért gyorsan javít.*
-Mármint...öhm...úgy...értem,...hogy...öhm...mint...mint egy íjjász nem kéne egy közelharci valaki mellét nehogy bajba kerülj?
// Rap csapat //
*Az öreg kiadja a parancsokat. Arsenor szinte majd kiugrik a bőréből. Úgy indulna már a nagy kalandra. Túlzott izgalma akkor csökken egy kicsit mikor megtudja kik lesznek a társai. A rosszindulatú lovag és az eddig szótlan hölgy. Nekik a földszintet kéne megtisztítaniuk. Sajnálja, hogy nem maradhat az írnok társaságában. Telpum egész rendesnek látszik. De ha nem, hát nem. A lovag párat rá is vág az ajtóra ami eleinte nem nagyon akarja adni magát de, mivel Paleva nem kér segítséget Arsenor nem zavarja meg. Végül kitárul a nehéz ajtó és a lovag már most indulna is. De a lány nem akar. Arsenor kis aggodalommal meg is kérdi.*
-Biztos, hogy biztonságos itt kint maradnod egyedül?
*Aztán mivel eszébe jut egy régi esete mikor az aggodalmával magára haragított egy kalandornőt ezért gyorsan javít.*
-Mármint...öhm...úgy...értem,...hogy...öhm...mint...mint egy íjjász nem kéne egy közelharci valaki mellét nehogy bajba kerülj?
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-15 13:19:59
Üzenet elküldve: 2014-04-15 13:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
*Eleinte észre sem veszi a változást, csak mikor megpillantja az arcokat. Szomorúak... De mitől? Az érintések apadni tűnnek, mégis egyre kellemesebbek. Már nem testét, inkább lelkét érik forróságukkal, szinte elöntve bensőjét a jó érzetével. De ennek a jónak is árnyékából nyúl a kegyetlen valóság, ahogy látja a könnyeket. Nem érti, nem tudja felfogni, hogy mi történhetett. De eltűnnek, homályba vesznek, vissza se térnek többé.
Hirtelen tárul elé a világ. Nem az, melyben eddig volt, egy sötétebb, egy komorabb világ. Nehezen emeli csak kezét arcához, hogy letörölje a cseppet, mi arcát érte. Oldalra sandít és látja nővére kúszó alakját. Mit csinál? Nem tudja, szólna, de torka se engedi, hogy hangot adjon. Csak felköhög, ami még rosszabb a hátán fekve. Oldalára fordul, majd nagy nehezen sikerül ülő helyzetbe tornáznia magát. Látja, nővérét, de valami más töri meg a fejében ülő káosz zsibongását. Közeledő léptek hangja. Szavak hangja. Egy férfi hangja. Ha legjobb állapotában lenne, már talpon várná az érkezőket, késekkel kezeiben, ám most örül, hogy nem dől vissza a földre.
Hallja még, ahogy Dawn köszön is feléjük, Gilly viszont csendben marad. Kíváncsi, hogy észre veszik-e őt is, még ha nem is kerültek túl messze egymástól. Ha egyiküket meg is találják, támadó szándékkal lépnek fel, a másik azonnal hátba tudja őket támadni. Bár, túlerőben vannak és közelharcban biztosan jobbak mindkettejüknél. De hát, majd a szellemek megmondják, hogyan tovább...*
*Eleinte észre sem veszi a változást, csak mikor megpillantja az arcokat. Szomorúak... De mitől? Az érintések apadni tűnnek, mégis egyre kellemesebbek. Már nem testét, inkább lelkét érik forróságukkal, szinte elöntve bensőjét a jó érzetével. De ennek a jónak is árnyékából nyúl a kegyetlen valóság, ahogy látja a könnyeket. Nem érti, nem tudja felfogni, hogy mi történhetett. De eltűnnek, homályba vesznek, vissza se térnek többé.
Hirtelen tárul elé a világ. Nem az, melyben eddig volt, egy sötétebb, egy komorabb világ. Nehezen emeli csak kezét arcához, hogy letörölje a cseppet, mi arcát érte. Oldalra sandít és látja nővére kúszó alakját. Mit csinál? Nem tudja, szólna, de torka se engedi, hogy hangot adjon. Csak felköhög, ami még rosszabb a hátán fekve. Oldalára fordul, majd nagy nehezen sikerül ülő helyzetbe tornáznia magát. Látja, nővérét, de valami más töri meg a fejében ülő káosz zsibongását. Közeledő léptek hangja. Szavak hangja. Egy férfi hangja. Ha legjobb állapotában lenne, már talpon várná az érkezőket, késekkel kezeiben, ám most örül, hogy nem dől vissza a földre.
Hallja még, ahogy Dawn köszön is feléjük, Gilly viszont csendben marad. Kíváncsi, hogy észre veszik-e őt is, még ha nem is kerültek túl messze egymástól. Ha egyiküket meg is találják, támadó szándékkal lépnek fel, a másik azonnal hátba tudja őket támadni. Bár, túlerőben vannak és közelharcban biztosan jobbak mindkettejüknél. De hát, majd a szellemek megmondják, hogyan tovább...*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-15 12:35:47
Üzenet elküldve: 2014-04-15 12:35:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*A kekeckedésre haragosan összeszűkíti a szemét és legszívesebben rögtön bokán is rúgná a másikat, ha nem ismerné fel a helyzetet, hogy olykor tényleg nevetségesen buta, vagy csak annak látszik. Gyakran többet gondol magáról, mindezt arra alapozva, hogy mennyi mindenben volt már része életében, ám ott a másik oldala, amely még mindig csak egy fiatal lány, aki szörnyen keveset tud a körülötte levő világról és ez a két oldala gyakran keveredik, ebből pedig persze az jön elő, hogy teljesen idiótának tűnik. Mindenesetre hiába próbálja is Bress javítani a helyzetét a hajára tett megjegyzésével, ami persze a hiúságát fényezi, de mégis megjegyezte magának az előbbi kis mondatot, még ha az egy apró kis semmiség is.*
- Remélem olyat találunk ami megátkoz. *Sziszegi oda a másiknak fél sértettséggel a hangjában. Amikor azonban Bress kétértelmű célzással reagál veszi a lapot, pláne, hogy a két nap alatt nem ez volt az első és végül csak elmosolyodik, majd csípőre teszi a kezét.* - Sokba kerülne az neked. *Mondja kissé sejtelmesen, majd elfordul és értetlen arcot vág, ezt pedig saját magának célozván.* ~Sokba fog ez kerülni? Mi ez a duma?~ *Kissé meg is rázza a fejét, de úgy dönt, nem mond mást, amivel csak rontana saját helyzetén.
Elindul a világító kis zöld izé felé. Mikor a fél-elf odahajol, Dyn lényegében a nyakába mászik, annyira meresztgeti a szemét, bár kissé fél, de a kíváncsiságát semmi sem fogja tudni soha felülmúlni. Már-már lábujjhegyen kukkol és amikor a másik előhúzza a tárgyat, rögtön felcsillan a szeme. Őt aztán könnyű lenne átverni, mivel ami fénylik az számára már arany, hiába volt tele egykori lakóhelye szebbnél szebb igazi arannyal bevont tárgyakkal, amelyeket szebbnél szebb ékkövekkel díszítettek, de avatatlan szeme mégsem ismeri fel, ha csak egy hamisítványról van szó. Még mindig Bress háta mögött van, széles vigyora azonban azonban gyorsan eltűnik az arcáról, amikor a fél-elf megállapítja, hogy hamis az egész. Persze, ahogy a férfi felé fordul, elrejti csalódottságát és bőszen bólogat, mintha ő magától is pontosan ezt akarta volna mondani. Eszébe sincs elérni, hogy a másik azt higgye, hogy ennyire béna.*
- Igen, igen, nekem is úgy tűnik. Izé, tuti nem arany. *Rázza a fejét, de amint a férfi továbbmereng felcsillan benne a remény.*
- Talán rátudjuk sózni valami féleszűre, mondván, hogy igazi. Bár, melyik idióta gondolná, hogy ez az? *Megejt egy tettetett kacagást, ami azonban nem az igazira sikeredik. Arról nem is szólva, hogy épp az imént idiótázta le saját magát.* - De abban biztosak lehetünk, hogy egy paraszt nem ilyenből iszik, ha csak nem akarja magát jobb színben feltüntetni, mint amilyen.* Közben elfogadja a kupát és amennyiben Bress kiengedi a kezei közül táskájába ejti.*
- Csak, hogy legyen mivel fejbe vágnom, ha ismét kekeckedsz. *Kacsint egyet és a romok felé néz. Az épület egyes részei még egyben vannak, hiszen a tornyok is épen állnak, csak éppen a bejáratot benőtte a gaz. Előhúzza a szablyáját.*
- Ki tudja mi lehet még bent? *Kérdezi és fejével biccent, hogy kövesse, miközben ő elől vágja a növényeket. Az szegény fejében fel sem merül, hogy mivel ez egy régi kastély valószínű, hogy már azokat is kifosztották azóta akik egyszer ezt fosztották ki, de azért ő reménykedik, ha egy kupát találtak, talán lesz hozzá egy villa is. Igaz, hogy szablyája nem egy bozótvágó, az épületet benövő növény pedig nem egy gyenge kis fűszál, de ő kitartóan próbálja vágni az utat. Lépten-nyomon megvágja valami a lábát, olykor ismét megbotlik, majd lopva hátrasandít, hogy lesse a férfi követi-e.*
- Tök jó ez a hely. *Kezdi közben a fecsegést. * - Itt nem kell attól tartani, hogy valaki felismer vagy kibelez. Aki egyébként biztos nem kellemes, de nekem fogalmam sincs, hogy mi értelme valakit kibelezni. Ha gyomron szúrod úgyis elvérzik, minek kell még kiforgatni a belsőségeit is, annyira baromság. Amúgy is hatásosabb nyakon szúrni... Ááá! *A kellemes nőies témákat kerülgető fecsegése közben az épületből valami szokatlanul magas hang szűrődött ki, nagy valószínűséggel egy varjú, vagy egy holló lehetett az, de Dynnek több sem kell, haláli sikollyal rohan neki Bressnek, mint aki tőle várja a védelmet.*
- A szellem, ez tuti a szellem volt! *Liheg ezerrel. * - Lehet a kupa kell neki. *Találgat, továbbra sem tágítván a férfi közelségéből, miközben a pókhálós, indás, sötét épület bejáratánál járnak még csak. Egy átlagos személy számára nyilvánvaló lenne, hogy ezután pucol innen minél messzebb, ám Dyn nem egy egyszerű eset, valószínűbb, hogy miután lenyugodott, ugyanúgy be akar majd menni.*
*A kekeckedésre haragosan összeszűkíti a szemét és legszívesebben rögtön bokán is rúgná a másikat, ha nem ismerné fel a helyzetet, hogy olykor tényleg nevetségesen buta, vagy csak annak látszik. Gyakran többet gondol magáról, mindezt arra alapozva, hogy mennyi mindenben volt már része életében, ám ott a másik oldala, amely még mindig csak egy fiatal lány, aki szörnyen keveset tud a körülötte levő világról és ez a két oldala gyakran keveredik, ebből pedig persze az jön elő, hogy teljesen idiótának tűnik. Mindenesetre hiába próbálja is Bress javítani a helyzetét a hajára tett megjegyzésével, ami persze a hiúságát fényezi, de mégis megjegyezte magának az előbbi kis mondatot, még ha az egy apró kis semmiség is.*
- Remélem olyat találunk ami megátkoz. *Sziszegi oda a másiknak fél sértettséggel a hangjában. Amikor azonban Bress kétértelmű célzással reagál veszi a lapot, pláne, hogy a két nap alatt nem ez volt az első és végül csak elmosolyodik, majd csípőre teszi a kezét.* - Sokba kerülne az neked. *Mondja kissé sejtelmesen, majd elfordul és értetlen arcot vág, ezt pedig saját magának célozván.* ~Sokba fog ez kerülni? Mi ez a duma?~ *Kissé meg is rázza a fejét, de úgy dönt, nem mond mást, amivel csak rontana saját helyzetén.
Elindul a világító kis zöld izé felé. Mikor a fél-elf odahajol, Dyn lényegében a nyakába mászik, annyira meresztgeti a szemét, bár kissé fél, de a kíváncsiságát semmi sem fogja tudni soha felülmúlni. Már-már lábujjhegyen kukkol és amikor a másik előhúzza a tárgyat, rögtön felcsillan a szeme. Őt aztán könnyű lenne átverni, mivel ami fénylik az számára már arany, hiába volt tele egykori lakóhelye szebbnél szebb igazi arannyal bevont tárgyakkal, amelyeket szebbnél szebb ékkövekkel díszítettek, de avatatlan szeme mégsem ismeri fel, ha csak egy hamisítványról van szó. Még mindig Bress háta mögött van, széles vigyora azonban azonban gyorsan eltűnik az arcáról, amikor a fél-elf megállapítja, hogy hamis az egész. Persze, ahogy a férfi felé fordul, elrejti csalódottságát és bőszen bólogat, mintha ő magától is pontosan ezt akarta volna mondani. Eszébe sincs elérni, hogy a másik azt higgye, hogy ennyire béna.*
- Igen, igen, nekem is úgy tűnik. Izé, tuti nem arany. *Rázza a fejét, de amint a férfi továbbmereng felcsillan benne a remény.*
- Talán rátudjuk sózni valami féleszűre, mondván, hogy igazi. Bár, melyik idióta gondolná, hogy ez az? *Megejt egy tettetett kacagást, ami azonban nem az igazira sikeredik. Arról nem is szólva, hogy épp az imént idiótázta le saját magát.* - De abban biztosak lehetünk, hogy egy paraszt nem ilyenből iszik, ha csak nem akarja magát jobb színben feltüntetni, mint amilyen.* Közben elfogadja a kupát és amennyiben Bress kiengedi a kezei közül táskájába ejti.*
- Csak, hogy legyen mivel fejbe vágnom, ha ismét kekeckedsz. *Kacsint egyet és a romok felé néz. Az épület egyes részei még egyben vannak, hiszen a tornyok is épen állnak, csak éppen a bejáratot benőtte a gaz. Előhúzza a szablyáját.*
- Ki tudja mi lehet még bent? *Kérdezi és fejével biccent, hogy kövesse, miközben ő elől vágja a növényeket. Az szegény fejében fel sem merül, hogy mivel ez egy régi kastély valószínű, hogy már azokat is kifosztották azóta akik egyszer ezt fosztották ki, de azért ő reménykedik, ha egy kupát találtak, talán lesz hozzá egy villa is. Igaz, hogy szablyája nem egy bozótvágó, az épületet benövő növény pedig nem egy gyenge kis fűszál, de ő kitartóan próbálja vágni az utat. Lépten-nyomon megvágja valami a lábát, olykor ismét megbotlik, majd lopva hátrasandít, hogy lesse a férfi követi-e.*
- Tök jó ez a hely. *Kezdi közben a fecsegést. * - Itt nem kell attól tartani, hogy valaki felismer vagy kibelez. Aki egyébként biztos nem kellemes, de nekem fogalmam sincs, hogy mi értelme valakit kibelezni. Ha gyomron szúrod úgyis elvérzik, minek kell még kiforgatni a belsőségeit is, annyira baromság. Amúgy is hatásosabb nyakon szúrni... Ááá! *A kellemes nőies témákat kerülgető fecsegése közben az épületből valami szokatlanul magas hang szűrődött ki, nagy valószínűséggel egy varjú, vagy egy holló lehetett az, de Dynnek több sem kell, haláli sikollyal rohan neki Bressnek, mint aki tőle várja a védelmet.*
- A szellem, ez tuti a szellem volt! *Liheg ezerrel. * - Lehet a kupa kell neki. *Találgat, továbbra sem tágítván a férfi közelségéből, miközben a pókhálós, indás, sötét épület bejáratánál járnak még csak. Egy átlagos személy számára nyilvánvaló lenne, hogy ezután pucol innen minél messzebb, ám Dyn nem egy egyszerű eset, valószínűbb, hogy miután lenyugodott, ugyanúgy be akar majd menni.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-15 09:27:45
Üzenet elküldve: 2014-04-15 09:27:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Kicsit oldalra fordítja testét, hogy a vöröske minél közelebb simuljon hozzá, közben vigyorog maga elé, amit persze ő nem láthat. Törzsét még kicsit meg is dűti előre, mint aki nagyon néz valamit csak azért, hogy minél tovább feküdjön hátán Dyn. Persze nem tart sokáig, de élvezettel nézi a a kerek arcon felszínre törő arcpírt.*
-És még nem is ittál. *jegyzi meg humorosan, kicsit meg is fogja a nő karját, hogy segítsen neki visszanyerni az egyensúlyát.*
-Hát attól, hogy elveszted az eszedet nem kell félned. *mondja nevetve, amiért ki is járna egy tasli, de valahol érezheti Dyn is, hogy Bress olykor komplett idiótának tartja.* -De a megöregedéssel még várhatsz, kár lenne őszhajszálakkal tarkítani ezt a szép hajkoronát. *mondja, kicsit kiengesztelve az előző csipkelődése miatt, de ha nagyon zokon veszi, majd elhúz neki később egy nótát ha szépen megkéri.*
-Nem hiszem, hogy mágikus tárgy az. Van egy ötletem, de csak egy módon derülhet ki. *vakargatja meg először tarkóját, majd karba teszi kezeit, és látja, ahogy Dyn a fegyverére helyezi kezét.* -Itt most ? Hát ha neked megfelel a helyszín, tőlem csinálhatjuk. *mélyeszti szemeit a vöröske nagy szemeibe, szája még szélesebb mosolyra vigyorra húzódik, könnyen meglehet, hogy egészen másra gondol, mint amire Dyn.* -De előbb nézzük meg. *bök fejével oldalra, és megindul a valami felé, hogy elsőnek fedezhesse fel. Szinte érzi Dyn leheletét a tarkóján, amit egyáltalán nem is bán, sőt még kifejezetten tetszik is neki. A fogaskerekek az agyában persze rögtön megindulnak, és a fantáziáját is szabadjára engedi.*
-Biztos, hogy nem állat. *mondja maga mögé, majd leguggol közvetlen a fényforrás fölé, és kicsit megpróbálja megmozdítani a köveket. Sikerül is neki, így már számára láthatóvá válik az a tárgy, amire gondolt.* -Szinte tudtam. *mondja Dyn-nek, majd benyúl a két szikla közé, és kihúzza a tárgyat.*
-Ez egy kupa. *emeli meg Dyn felé, aki ha szeretné, el is veheti tőle. Nagyjából akkora, mint egy söröskorsó, szép csillogó sárgás színe van, bár szinte kizárt, hogy arany legyen, inkább a rézhez hasonlít. A nyakánál apró zöld kövekkel van kirakva, amik a smaragdhoz hasonlóan csillognak. Így már érhető, a sárgás-zöldes fény.*
-Szerintem értéktelen vacak. A köveken látszik, hogy csak utánzat, a kupa pedig biztos, hogy nem arany. *simítja végig ujjait a köveken, majd a kupán.* -Viszont mindezek ellenére szerintem ritka darab, így gyűjtőknek talán megérhet valamit. Vagy te mit gondolsz róla ? Láttál már hasonlót ? Kíváncsi lennék, hogy nemesek, vagy parasztok eszköze volt e. *ébred fel benne a kíváncsiság.* -Ha gondolod megtarthatod.
*Kicsit oldalra fordítja testét, hogy a vöröske minél közelebb simuljon hozzá, közben vigyorog maga elé, amit persze ő nem láthat. Törzsét még kicsit meg is dűti előre, mint aki nagyon néz valamit csak azért, hogy minél tovább feküdjön hátán Dyn. Persze nem tart sokáig, de élvezettel nézi a a kerek arcon felszínre törő arcpírt.*
-És még nem is ittál. *jegyzi meg humorosan, kicsit meg is fogja a nő karját, hogy segítsen neki visszanyerni az egyensúlyát.*
-Hát attól, hogy elveszted az eszedet nem kell félned. *mondja nevetve, amiért ki is járna egy tasli, de valahol érezheti Dyn is, hogy Bress olykor komplett idiótának tartja.* -De a megöregedéssel még várhatsz, kár lenne őszhajszálakkal tarkítani ezt a szép hajkoronát. *mondja, kicsit kiengesztelve az előző csipkelődése miatt, de ha nagyon zokon veszi, majd elhúz neki később egy nótát ha szépen megkéri.*
-Nem hiszem, hogy mágikus tárgy az. Van egy ötletem, de csak egy módon derülhet ki. *vakargatja meg először tarkóját, majd karba teszi kezeit, és látja, ahogy Dyn a fegyverére helyezi kezét.* -Itt most ? Hát ha neked megfelel a helyszín, tőlem csinálhatjuk. *mélyeszti szemeit a vöröske nagy szemeibe, szája még szélesebb mosolyra vigyorra húzódik, könnyen meglehet, hogy egészen másra gondol, mint amire Dyn.* -De előbb nézzük meg. *bök fejével oldalra, és megindul a valami felé, hogy elsőnek fedezhesse fel. Szinte érzi Dyn leheletét a tarkóján, amit egyáltalán nem is bán, sőt még kifejezetten tetszik is neki. A fogaskerekek az agyában persze rögtön megindulnak, és a fantáziáját is szabadjára engedi.*
-Biztos, hogy nem állat. *mondja maga mögé, majd leguggol közvetlen a fényforrás fölé, és kicsit megpróbálja megmozdítani a köveket. Sikerül is neki, így már számára láthatóvá válik az a tárgy, amire gondolt.* -Szinte tudtam. *mondja Dyn-nek, majd benyúl a két szikla közé, és kihúzza a tárgyat.*
-Ez egy kupa. *emeli meg Dyn felé, aki ha szeretné, el is veheti tőle. Nagyjából akkora, mint egy söröskorsó, szép csillogó sárgás színe van, bár szinte kizárt, hogy arany legyen, inkább a rézhez hasonlít. A nyakánál apró zöld kövekkel van kirakva, amik a smaragdhoz hasonlóan csillognak. Így már érhető, a sárgás-zöldes fény.*
-Szerintem értéktelen vacak. A köveken látszik, hogy csak utánzat, a kupa pedig biztos, hogy nem arany. *simítja végig ujjait a köveken, majd a kupán.* -Viszont mindezek ellenére szerintem ritka darab, így gyűjtőknek talán megérhet valamit. Vagy te mit gondolsz róla ? Láttál már hasonlót ? Kíváncsi lennék, hogy nemesek, vagy parasztok eszköze volt e. *ébred fel benne a kíváncsiság.* -Ha gondolod megtarthatod.
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 22:50:02
Üzenet elküldve: 2014-04-14 22:50:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
*A csapat ismét együtt van, legalábbis testileg. Lélekben kicsit sem. Hiányukat nem különösképp érzékelte az öreg, de úgy látszik, hogy a többiek sem igazán. Mikor kiosztják a csapatokat, Toragg Ranára pillant, kinek lehet, hogy teljesen véletlenül is, de még sikerül elcsípnie az ork felé irányított mondatát.*
~Hát igen. Legalább valami érdeklődést színlelhetnének irántunk, történt-e valami érdemleges, amíg utánuk koslattunk.~
*Erőltetett félmosolyt rajzol le arca vonulataival, majd 'vezetőjük' felé fordul.*
-Személy szerint. Örülnék neki, ha továbbra is Ranával tarthatnék, elvégre eddig is ketten jöttünk, valamennyire, ha mondhatom így, megszoktuk egymás társaságát és csak a javunkra válna, ha együtt folytathatnánk tovább.
*Toragg egy lépéssel közelebb megy a nőstényhez. Bár eddig sem voltak túlságosan távol egymástól, de talán így sikerül kissé nyomatékosítani előző mondatait.*
-A virágszedésnek is eljön majd az ideje, de ha már itt vagyunk csináljuk végig.
*Feleli a nőnek hasonlóan hangosan mint előbb, bár talán kicsit megkésve, elvégre azóta már az öreghez is intézett pár szót.*
*A csapat ismét együtt van, legalábbis testileg. Lélekben kicsit sem. Hiányukat nem különösképp érzékelte az öreg, de úgy látszik, hogy a többiek sem igazán. Mikor kiosztják a csapatokat, Toragg Ranára pillant, kinek lehet, hogy teljesen véletlenül is, de még sikerül elcsípnie az ork felé irányított mondatát.*
~Hát igen. Legalább valami érdeklődést színlelhetnének irántunk, történt-e valami érdemleges, amíg utánuk koslattunk.~
*Erőltetett félmosolyt rajzol le arca vonulataival, majd 'vezetőjük' felé fordul.*
-Személy szerint. Örülnék neki, ha továbbra is Ranával tarthatnék, elvégre eddig is ketten jöttünk, valamennyire, ha mondhatom így, megszoktuk egymás társaságát és csak a javunkra válna, ha együtt folytathatnánk tovább.
*Toragg egy lépéssel közelebb megy a nőstényhez. Bár eddig sem voltak túlságosan távol egymástól, de talán így sikerül kissé nyomatékosítani előző mondatait.*
-A virágszedésnek is eljön majd az ideje, de ha már itt vagyunk csináljuk végig.
*Feleli a nőnek hasonlóan hangosan mint előbb, bár talán kicsit megkésve, elvégre azóta már az öreghez is intézett pár szót.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 22:08:13
Üzenet elküldve: 2014-04-14 22:08:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rap csapat //
* Az öreg után pár perccel fut be. Nem bírja ezt a lassúságot amelyet a csapat diktál. * ~ Inkább sereghajtó lehetett volna az öregember. ~ * Gondolja magában és biztos így is történhetett volna gyorsabbak is lettek volna bár ez is mint minden kétesélyes. A Kövön telepszik az öreg épp ezért Pelava keres egy hasonló ülő alkalmatasságot, és letelepszik az öreg mellé. A beszélgetést nem forszírozza ha az öreg sem. Kialussza magát legalább, ülve és páncélban bár, de a pihenés az pihenés. A páncélban még mindig ott nyugszik az a fehér és vörös rózsa amelyet a kapun talált. Kicsit furcsa jelenség lehet társainak. A tömény rosszindulatú férfi mégis szeret valamit? A virágnak körülbelül nyolc szirma van, felváltva piros és fehér amely pont ugyan olyan mint a haja mivel frissen mosott nem piszkolja még sem zsír sem por. Csak amit idáig szedett fel, bár az elhanyagolható.
A vörös viszont nem olyan vérszínű mint a szeme sokkal inkább halvány feketébe forduló. De az összeállítás kétségkívül neki készült. *
* Ahogy felébred már mindenki befutott és pont beszél az öreg. Körbehordozza tekintetét rajtuk. Itt a petrezselyem, a hagyma a holló, és a sárga savanyúság. No meg persze a ráncos paradicsom. Így a kint töltött idő alatt ebből a szögből kipirulhatott az öreg vagy még kótyagos a feje az alvástól amit hamar kiráz magából. Feláll köröz karjaival és kiroppantja hátát majd ugrik kettőt a nehéz páncéljában ami megrázkódik és zörög. A kétszínű virágra ügyel és a tövisek beakadtak alsóruhájába így nem fog kiesni egy jó darabig. A parancsokat megkapták, az ork az elf megy az öreggel és a három ember egy külön csapatban megtisztítja az alsó részeket. Amennyiben ez szükséges. Szerencsére nála van kalapácsa mellet legjobb barátja. Bár az ő fejeit tuti bezúzza vagy megjelöli, őt aztán nem fogják meglopni. Ahogy megkapja a parancsot odamegy a kapuhoz, és megpróbálja belökni amely nem sikerül. Épp ezért rá is rúg amely nem hozza meg a kecsegtető eredményt ezért a nagy szavakat elvetve ráver kétszer kalapácsával a fára. Majd nehézkesen belöki az ajtót, talán valami keresztrudat tört ketté? Nem lényeges. A por hatalmas bent és a beszivárgó fény végén megáll. *
- Na jöttök vagy enyém lesz minden hárpia? * Mondja hátra elég pesszimistán és unottan. *
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 09:50:53, a következő indokkal:
Lanawinidegen szó.
// Rap csapat //
* Az öreg után pár perccel fut be. Nem bírja ezt a lassúságot amelyet a csapat diktál. * ~ Inkább sereghajtó lehetett volna az öregember. ~ * Gondolja magában és biztos így is történhetett volna gyorsabbak is lettek volna bár ez is mint minden kétesélyes. A Kövön telepszik az öreg épp ezért Pelava keres egy hasonló ülő alkalmatasságot, és letelepszik az öreg mellé. A beszélgetést nem forszírozza ha az öreg sem. Kialussza magát legalább, ülve és páncélban bár, de a pihenés az pihenés. A páncélban még mindig ott nyugszik az a fehér és vörös rózsa amelyet a kapun talált. Kicsit furcsa jelenség lehet társainak. A tömény rosszindulatú férfi mégis szeret valamit? A virágnak körülbelül nyolc szirma van, felváltva piros és fehér amely pont ugyan olyan mint a haja mivel frissen mosott nem piszkolja még sem zsír sem por. Csak amit idáig szedett fel, bár az elhanyagolható.
A vörös viszont nem olyan vérszínű mint a szeme sokkal inkább halvány feketébe forduló. De az összeállítás kétségkívül neki készült. *
* Ahogy felébred már mindenki befutott és pont beszél az öreg. Körbehordozza tekintetét rajtuk. Itt a petrezselyem, a hagyma a holló, és a sárga savanyúság. No meg persze a ráncos paradicsom. Így a kint töltött idő alatt ebből a szögből kipirulhatott az öreg vagy még kótyagos a feje az alvástól amit hamar kiráz magából. Feláll köröz karjaival és kiroppantja hátát majd ugrik kettőt a nehéz páncéljában ami megrázkódik és zörög. A kétszínű virágra ügyel és a tövisek beakadtak alsóruhájába így nem fog kiesni egy jó darabig. A parancsokat megkapták, az ork az elf megy az öreggel és a három ember egy külön csapatban megtisztítja az alsó részeket. Amennyiben ez szükséges. Szerencsére nála van kalapácsa mellet legjobb barátja. Bár az ő fejeit tuti bezúzza vagy megjelöli, őt aztán nem fogják meglopni. Ahogy megkapja a parancsot odamegy a kapuhoz, és megpróbálja belökni amely nem sikerül. Épp ezért rá is rúg amely nem hozza meg a kecsegtető eredményt ezért a nagy szavakat elvetve ráver kétszer kalapácsával a fára. Majd nehézkesen belöki az ajtót, talán valami keresztrudat tört ketté? Nem lényeges. A por hatalmas bent és a beszivárgó fény végén megáll. *
- Na jöttök vagy enyém lesz minden hárpia? * Mondja hátra elég pesszimistán és unottan. *
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.04.15 09:50:53, a következő indokkal:
Lanawinidegen szó.
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:52:37
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
*Az orkjuk egy kicsit jóhiszemű, de nem fogja ezt felróni neki. Főleg, hogy ő meg sokkal paranoidabb a kelleténél.
Úgy fest beérték a többieket. Rana nem túl lelkes, vezetőjüknek láthatóan fel sem tűnt a távollétük. Odaszól még (vélhetőleg utoljára) a vajákosnak, lehetőleg úgy, hogy a többiek ne hallják, de ha meghallják az sem tragédia.*
-Úgy látszik jól elvoltak nélkülünk is, menjünk inkább vissza virágot szedni.
*Csak szemöldökét húzza fel az öreg bejelentésein.*
~Majd ha fagy Vénember!~
// R.A.P. csapat //
*Nem igazán van ínyére, hogy egyetlen igazi bajtársa nélkül kell fojtatnia a kalandot egy felszeletelt kis csapatban és szembenézni a kastély veszélyeivel, míg a profi -és talán értük felelős?- mester csak andalog a környéken egy kicsit. Valamiért egyre inkább tűnik habókos öregnek, semmint tapasztalt vezéregyéniségnek a szemében.
Ő aztán nem fog bemenni a kastélyba másodmagával, az egészen biztos. Még ha az "alsóbb szinteken nem igazán tanyáznak", akkor sem.
Inkább őrt áll, vagy valami. A hozzá beosztott párosnak csak int az ajtó felé, hogy felőle mehetnek, ám ő nem tér be utánuk.*
*Az orkjuk egy kicsit jóhiszemű, de nem fogja ezt felróni neki. Főleg, hogy ő meg sokkal paranoidabb a kelleténél.
Úgy fest beérték a többieket. Rana nem túl lelkes, vezetőjüknek láthatóan fel sem tűnt a távollétük. Odaszól még (vélhetőleg utoljára) a vajákosnak, lehetőleg úgy, hogy a többiek ne hallják, de ha meghallják az sem tragédia.*
-Úgy látszik jól elvoltak nélkülünk is, menjünk inkább vissza virágot szedni.
*Csak szemöldökét húzza fel az öreg bejelentésein.*
~Majd ha fagy Vénember!~
// R.A.P. csapat //
*Nem igazán van ínyére, hogy egyetlen igazi bajtársa nélkül kell fojtatnia a kalandot egy felszeletelt kis csapatban és szembenézni a kastély veszélyeivel, míg a profi -és talán értük felelős?- mester csak andalog a környéken egy kicsit. Valamiért egyre inkább tűnik habókos öregnek, semmint tapasztalt vezéregyéniségnek a szemében.
Ő aztán nem fog bemenni a kastélyba másodmagával, az egészen biztos. Még ha az "alsóbb szinteken nem igazán tanyáznak", akkor sem.
Inkább őrt áll, vagy valami. A hozzá beosztott párosnak csak int az ajtó felé, hogy felőle mehetnek, ám ő nem tér be utánuk.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:34:30
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:34:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly //
-Szeretném, ha az lenne, de félek, hogy csak egy álom.
*Esetében a félelem egészen más keletű, mint az sejthető lenne. Persze ennek részletezésébe nem megy bele, így is összefacsarodik a szíve, ha a férfi arcára néz. Miért lett ilyen? Mi romolhatott el? Az, hogy azt mondta, nem hiszi, hogy ez több lenne egy álomnál? Belegondolva lehetséges, hogy tényleg udvariatlan volt, megbántva ezzel a félszerzetet, de már nincs ideje visszaszívni.
Tiszta szándékok... Csak még jobban elvörösödik, bár hangosan nem mondja ki, tekintete a levelekből kialakított ágy felé siklik, mielőtt szigorúan a földre szegezné. Eddig nem úgy tűnt, hogy annyira tiszták, de persze lehetséges, hogy teljesen rossz következtetést von le. Nem ez lenne az első eset...
Inkább gyorsan elszalad a fegyvereiért, miközben azon töpreng magában, hogy talán a kentaurok nem is adnak nevet egymásnak, ezért nem kapott a burkolt kérdésre választ. Hiszen semmit nem tud róluk, azon kívül, hogy mennyire... Közvetlenek és barátságosak. Mosolyogva veszi át holmiját a nimfától, megköszöni, ahogy illik, majd fordul is meg, hogy újra a férfihoz siessen, ám a látvány annyira gyomron vágja, hogy képtelen megmozdulni. Mi... Miért? Ahogy a kéz felé nyúl, könnyek folynak végig az arcán, ő pedig futásnak ered, minden erejével rohan, de a távolodót nem érheti el. Ő is tudja, mégsem képes elfogadni a tényt, addig szalad, amíg végleg el nem tűnik a kép vagy fel nem bukik.
Amikor szemei kipattannak, hevesen zilálva mered maga elé, jelen esetben egyenest a fa koronájára. Mi volt ez? Valami álom? Vagy a gyümölcs hatása? Nagy nehézségek árán, de ülő helyzetbe tornázza magát, fejét oldalra fordítva pillant le húgára, remegő kézzel simítva ki pár tincset az arcából. Egy álom. Kedve lenne üvölteni a fájdalomtól, hogy bár végig tudta, hogy nem lehet valóság, amit lát, mégis engedte, hogy beleélje magát a helyzetbe.
Még végig sem tudja teljesen vezetni az önostorozást, maikor valami különösre figyel fel a földön. Patanyomok? Négykézlábra küzdve magát minden erejét megfeszíti, hogy a nyomokhoz menjen, alaposan megvizsgálva. Ezek frissek... Tehát járt itt valaki, ők a saját lovaikat arrébb kötötték meg, nem jöhettek el eddig. Ha tudná követni, ha meg tudná találni, hogy hová vezetnek, talán megválaszolhatná a lelkében fellobbanó kérdést is: mi van, ha...? Valószínű, hogy nem jut messzire, feje is sajog, végtagjai is nehezek, az egyensúlyérzéke sem a legtökéletesebb, de megpróbál minden tőle telhetőt. Amint a nyomok elfogynak, csak a ruhájáról leszedett hajszál marad, amit a lehető legnagyobb gonddal helyez egy, a zsebéből előhúzott pergamenre és hajtja össze. Muszáj megőriznie, talán ez az egyetlen, ami ehhez a különös, édes-keserű álomhoz köti.
A közeledő léptekre felpillant, arcán még mindig jól látszik a könnyek vágta ösvény, haja kicsit csapzott, amit továbbra is négykézláb tekint az érkezőkre. Hát ez kínos.*
-Öhm... Üdv?
// Dawn, Gilly //
-Szeretném, ha az lenne, de félek, hogy csak egy álom.
*Esetében a félelem egészen más keletű, mint az sejthető lenne. Persze ennek részletezésébe nem megy bele, így is összefacsarodik a szíve, ha a férfi arcára néz. Miért lett ilyen? Mi romolhatott el? Az, hogy azt mondta, nem hiszi, hogy ez több lenne egy álomnál? Belegondolva lehetséges, hogy tényleg udvariatlan volt, megbántva ezzel a félszerzetet, de már nincs ideje visszaszívni.
Tiszta szándékok... Csak még jobban elvörösödik, bár hangosan nem mondja ki, tekintete a levelekből kialakított ágy felé siklik, mielőtt szigorúan a földre szegezné. Eddig nem úgy tűnt, hogy annyira tiszták, de persze lehetséges, hogy teljesen rossz következtetést von le. Nem ez lenne az első eset...
Inkább gyorsan elszalad a fegyvereiért, miközben azon töpreng magában, hogy talán a kentaurok nem is adnak nevet egymásnak, ezért nem kapott a burkolt kérdésre választ. Hiszen semmit nem tud róluk, azon kívül, hogy mennyire... Közvetlenek és barátságosak. Mosolyogva veszi át holmiját a nimfától, megköszöni, ahogy illik, majd fordul is meg, hogy újra a férfihoz siessen, ám a látvány annyira gyomron vágja, hogy képtelen megmozdulni. Mi... Miért? Ahogy a kéz felé nyúl, könnyek folynak végig az arcán, ő pedig futásnak ered, minden erejével rohan, de a távolodót nem érheti el. Ő is tudja, mégsem képes elfogadni a tényt, addig szalad, amíg végleg el nem tűnik a kép vagy fel nem bukik.
Amikor szemei kipattannak, hevesen zilálva mered maga elé, jelen esetben egyenest a fa koronájára. Mi volt ez? Valami álom? Vagy a gyümölcs hatása? Nagy nehézségek árán, de ülő helyzetbe tornázza magát, fejét oldalra fordítva pillant le húgára, remegő kézzel simítva ki pár tincset az arcából. Egy álom. Kedve lenne üvölteni a fájdalomtól, hogy bár végig tudta, hogy nem lehet valóság, amit lát, mégis engedte, hogy beleélje magát a helyzetbe.
Még végig sem tudja teljesen vezetni az önostorozást, maikor valami különösre figyel fel a földön. Patanyomok? Négykézlábra küzdve magát minden erejét megfeszíti, hogy a nyomokhoz menjen, alaposan megvizsgálva. Ezek frissek... Tehát járt itt valaki, ők a saját lovaikat arrébb kötötték meg, nem jöhettek el eddig. Ha tudná követni, ha meg tudná találni, hogy hová vezetnek, talán megválaszolhatná a lelkében fellobbanó kérdést is: mi van, ha...? Valószínű, hogy nem jut messzire, feje is sajog, végtagjai is nehezek, az egyensúlyérzéke sem a legtökéletesebb, de megpróbál minden tőle telhetőt. Amint a nyomok elfogynak, csak a ruhájáról leszedett hajszál marad, amit a lehető legnagyobb gonddal helyez egy, a zsebéből előhúzott pergamenre és hajtja össze. Muszáj megőriznie, talán ez az egyetlen, ami ehhez a különös, édes-keserű álomhoz köti.
A közeledő léptekre felpillant, arcán még mindig jól látszik a könnyek vágta ösvény, haja kicsit csapzott, amit továbbra is négykézláb tekint az érkezőkre. Hát ez kínos.*
-Öhm... Üdv?
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:05:14
Üzenet elküldve: 2014-04-14 20:05:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly //
*A kentaur enyhe szomorúsággal teli sóhaja utal arra, hogy itt bizony sokkal több bújik meg a felszín alatt, mint azt bárki is gondolná. Ki az, ki megszabja, hogy hol kezdődik a képzelet, s hol a valóság?*
- Ez egyelőre túlságosan bonyolult... Szerinted ez nem valóság?
*Ekkor lágyan végigsimítja Dawn karját, mely ennél valóságosabbnak nem is tűnhetne! Az illatok, a kavargó érzések, a csodálatos képek már-már szinte tényleg átlépik az álomvilág határát, s valós testet öltenek.*
- Mi nem játszunk veletek. *pillant rá komolyan* Ez nem játék. A Mi világunkat nem láthatja meg akárki... Ezt csak a kiválasztottak tekinthetik meg. S ami engem illet... *hajol közelebb* A ti fajotok valami különleges dolgot indít meg bennem. A szándékaim pedig oly tiszták, mint az a kristályos tó...
*Simítja végig lágyan Dawn arcát, s mikor a nevéről érdeklődik, egy újabb szomorú mosoly telepedik a férfi arcára. S nem szól semmit... Ahogy akkor sem, mikor a hölgyemény sietősen távozik fegyvereiért. A nimfa természetesen egy kedves mosollyal nyújtja át neki azokat, ám ami ezután jön, már nem éppen szívderítő...
Ha visszapillant a kentaur felé, akkor megláthatja őt ott állni egymagában, miközben arcára oly kétségbeesett bú ül ki, mely túlságosan is szívszorító lehet egy olyan lány számára, mint Dawn. S ahogy nyújtja felé szomorúan kezét, hogy elérje, úgy távolodik el egyre jobban Dawntól ez a csodálatos teremtmény. Alakja egyre homályosabb lesz, egyre sötétedik, mígnem teljesen eltűnik, ám ez a bús arc minden bizonnyal örökre beleég az elf tudatába.
Eközben a tó másik partján a Gillyt csókoló és ölelő nimfák s kentaurok arcára is enyhe szomorúság ül ki. Érintéseik már nem szenvedélyesek, hanem inkább átváltanak védelmezőbe. Úgy ölelik, mintha ez lenne az utolsó, s olyan melegséget árasztanak magukból, mintha befogadták volna a hölgyeményt maguk közé, s óvó kezeik védik mindentől. Viszont az ő kérdésére sem érkezik válasz, csupán a nimfák könnybelábadt szemei utalhatnak arra, hogy valami baj van. Ez pedig hamarosan be is következik! Épp úgy, mint testvére, ő is láthatja, ahogy a bús alakok távolodnak tőle, s kétségbeesésükben egymás karjába borulva vigasztalják egymást, miközben szomorúan néznek Gilly után. Az ő alakjuk is először csak halványodik, majd teljesen elfeketedik...
A sötétségből valami nedvesség ébresztheti fel a testvérpárt. Ha kinyitják a szemeiket, akkor igen szokatlan látványban részesülhetnek: ott fekszenek mindketten a leszakított gyümölcs szára mellett, s arcukra épp egy nagyobb levélről hullott le egy jókora vízcsepp. A végtagjaik egyelőre nehezek lehetnek, s fejük is igazán sajoghat. Hát, úgy látszik, hogy a gyümölcsök tényleg egy álomvilágot szültek... Vagy tán... mégsem? Dawn ruháján egy hosszú, fekete hajszál pihen, s pár patanyomot fedezhetnek fel maguk körül, melyek hamarosan elvesznek a sárban...*
// Mindenki //
*Függetlenül attól, hogy Halmar messze a legidősebb mindegyikük közül, mégis ő a leggyorsabb, s ő halad legelöl, ezzel is ösztönözve talán a lassabbakat. Mikor odaér a kastélyhoz, letelepedik egy kőre, s úgy várja be a többieket, kik szép lassan szállingóznak is. Mikor mindenki odaér, rögtön beszélni is kezd.*
- Nagyobb ez a kastély, mint gondoltam! Jó sokan lehetnek odabent, az már biztos! S akkor egy kis ismertető... Ha okot adtok rá, akkor igen gonoszak tudnak lenni ezek a bestiák, viszont... Vagy úgy fogadnak minket, hogy túlzott barátsággal, vagy mély ellenségeskedéssel, elvégre a területükre lépünk be. Azt se felejtsétek, hogy ezek a szörnyvilág szajhái, s könnyen meglehet, hogy titeket sem fognak kímélni e téren. Hiába vagyunk törpék, orkok, nők... *pillant Rana felé* Egyszóval, inkább a vadászatra koncentráljatok, sem mint arra, hogy ezek nőstények. Tény, hogy szépek, de hamar lepucolják rólatok az összes értéket! *előhúzza ekkor kardját, indulásra készen* Most pedig kettéválunk. Szeretném, ha Telpum s Toragg velem tartana, amíg körbenézünk a kastély körül. Addig a többiek hatoljanak be, s pucolják ki az előteret, ha szükséges, majd induljanak meg a bal szárny felé. Ott egy kisebb tornyot fogtok találni. Az alsóbb szinteken nem igazán tanyáznak, de azért érdemes benézni a szobákba is, de a fő cél az a torony legyen, melyet a bal oldalról nyíló alsó folyosóról tudtok elérni. Ha végeztetek, az előtérben találkozunk. *ekkor az ifjú író s az ork felé pillant* Mi pedig most körbejárjuk szépen a kastélyt!
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
- No, fiaim... *indul meg az öreg jobb oldalra* Innen felmérjük a terepet, hogy hány tornyot kell kipucolnunk. Ha a többiek végeznek azzal az eggyel, akkor legalább nem fognak minket hátba támadni onnan. *ekkor váratlanul megpillant egy lovat* Hát ez meg...? Nem a tiétek, ugye? *lép oda az állathoz, majd megsimogatja a fejét, mikor is megpillant az egyik fa takarásában kicsit beljebb a sűrűben egy szőke hajkoronát* Ott, ni!
*Mutat a megfelelő irányba, ahol Dawn és Gilly fekszik. Reméli, hogy az ork és az író odasiet hozzájuk, mert bár Halmar jó vadász, de az öreg kor egyre jobban kezdi lassítani, így a rohanás nem az erőssége.*
// Rana, Pelava, Arsenor //
*A kastély bejárata nehézkesen nyílik, s igen nagy robajjal, mely szinte felveri az egész helyet, de szerencsére egyelőre a hárpiáknak a nyomát sem fedezhetik fel. Ha elhaladnak a bal oldal felé, akkor a folyosón régi, szakadt képeket, törött szobrokat fedezhetnek fel, s a végén kiérhetnek egy igen nagy terembe, mely a székekből és a hatalmas, hosszú asztalból ítélve ebédlő lehetett egykor. Innen három ajtó vezet kifelé. Egy, amelyik szemben a falnál levő méretes kandalló jobb oldaláról nyílik, egy, mely ennek a bal oldaláról, s egy, mely az egész terem jobb oldalánál levő falnál van. Mindegyik be van csukva, így nem lehet tudni, hogy mi van mögötte, így hát a kis csapatnak valahogy meg kell egyeznie, merre menjenek tovább, együtt, vagy külön.*
// Dawn, Gilly //
*A kentaur enyhe szomorúsággal teli sóhaja utal arra, hogy itt bizony sokkal több bújik meg a felszín alatt, mint azt bárki is gondolná. Ki az, ki megszabja, hogy hol kezdődik a képzelet, s hol a valóság?*
- Ez egyelőre túlságosan bonyolult... Szerinted ez nem valóság?
*Ekkor lágyan végigsimítja Dawn karját, mely ennél valóságosabbnak nem is tűnhetne! Az illatok, a kavargó érzések, a csodálatos képek már-már szinte tényleg átlépik az álomvilág határát, s valós testet öltenek.*
- Mi nem játszunk veletek. *pillant rá komolyan* Ez nem játék. A Mi világunkat nem láthatja meg akárki... Ezt csak a kiválasztottak tekinthetik meg. S ami engem illet... *hajol közelebb* A ti fajotok valami különleges dolgot indít meg bennem. A szándékaim pedig oly tiszták, mint az a kristályos tó...
*Simítja végig lágyan Dawn arcát, s mikor a nevéről érdeklődik, egy újabb szomorú mosoly telepedik a férfi arcára. S nem szól semmit... Ahogy akkor sem, mikor a hölgyemény sietősen távozik fegyvereiért. A nimfa természetesen egy kedves mosollyal nyújtja át neki azokat, ám ami ezután jön, már nem éppen szívderítő...
Ha visszapillant a kentaur felé, akkor megláthatja őt ott állni egymagában, miközben arcára oly kétségbeesett bú ül ki, mely túlságosan is szívszorító lehet egy olyan lány számára, mint Dawn. S ahogy nyújtja felé szomorúan kezét, hogy elérje, úgy távolodik el egyre jobban Dawntól ez a csodálatos teremtmény. Alakja egyre homályosabb lesz, egyre sötétedik, mígnem teljesen eltűnik, ám ez a bús arc minden bizonnyal örökre beleég az elf tudatába.
Eközben a tó másik partján a Gillyt csókoló és ölelő nimfák s kentaurok arcára is enyhe szomorúság ül ki. Érintéseik már nem szenvedélyesek, hanem inkább átváltanak védelmezőbe. Úgy ölelik, mintha ez lenne az utolsó, s olyan melegséget árasztanak magukból, mintha befogadták volna a hölgyeményt maguk közé, s óvó kezeik védik mindentől. Viszont az ő kérdésére sem érkezik válasz, csupán a nimfák könnybelábadt szemei utalhatnak arra, hogy valami baj van. Ez pedig hamarosan be is következik! Épp úgy, mint testvére, ő is láthatja, ahogy a bús alakok távolodnak tőle, s kétségbeesésükben egymás karjába borulva vigasztalják egymást, miközben szomorúan néznek Gilly után. Az ő alakjuk is először csak halványodik, majd teljesen elfeketedik...
A sötétségből valami nedvesség ébresztheti fel a testvérpárt. Ha kinyitják a szemeiket, akkor igen szokatlan látványban részesülhetnek: ott fekszenek mindketten a leszakított gyümölcs szára mellett, s arcukra épp egy nagyobb levélről hullott le egy jókora vízcsepp. A végtagjaik egyelőre nehezek lehetnek, s fejük is igazán sajoghat. Hát, úgy látszik, hogy a gyümölcsök tényleg egy álomvilágot szültek... Vagy tán... mégsem? Dawn ruháján egy hosszú, fekete hajszál pihen, s pár patanyomot fedezhetnek fel maguk körül, melyek hamarosan elvesznek a sárban...*
// Mindenki //
*Függetlenül attól, hogy Halmar messze a legidősebb mindegyikük közül, mégis ő a leggyorsabb, s ő halad legelöl, ezzel is ösztönözve talán a lassabbakat. Mikor odaér a kastélyhoz, letelepedik egy kőre, s úgy várja be a többieket, kik szép lassan szállingóznak is. Mikor mindenki odaér, rögtön beszélni is kezd.*
- Nagyobb ez a kastély, mint gondoltam! Jó sokan lehetnek odabent, az már biztos! S akkor egy kis ismertető... Ha okot adtok rá, akkor igen gonoszak tudnak lenni ezek a bestiák, viszont... Vagy úgy fogadnak minket, hogy túlzott barátsággal, vagy mély ellenségeskedéssel, elvégre a területükre lépünk be. Azt se felejtsétek, hogy ezek a szörnyvilág szajhái, s könnyen meglehet, hogy titeket sem fognak kímélni e téren. Hiába vagyunk törpék, orkok, nők... *pillant Rana felé* Egyszóval, inkább a vadászatra koncentráljatok, sem mint arra, hogy ezek nőstények. Tény, hogy szépek, de hamar lepucolják rólatok az összes értéket! *előhúzza ekkor kardját, indulásra készen* Most pedig kettéválunk. Szeretném, ha Telpum s Toragg velem tartana, amíg körbenézünk a kastély körül. Addig a többiek hatoljanak be, s pucolják ki az előteret, ha szükséges, majd induljanak meg a bal szárny felé. Ott egy kisebb tornyot fogtok találni. Az alsóbb szinteken nem igazán tanyáznak, de azért érdemes benézni a szobákba is, de a fő cél az a torony legyen, melyet a bal oldalról nyíló alsó folyosóról tudtok elérni. Ha végeztetek, az előtérben találkozunk. *ekkor az ifjú író s az ork felé pillant* Mi pedig most körbejárjuk szépen a kastélyt!
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
- No, fiaim... *indul meg az öreg jobb oldalra* Innen felmérjük a terepet, hogy hány tornyot kell kipucolnunk. Ha a többiek végeznek azzal az eggyel, akkor legalább nem fognak minket hátba támadni onnan. *ekkor váratlanul megpillant egy lovat* Hát ez meg...? Nem a tiétek, ugye? *lép oda az állathoz, majd megsimogatja a fejét, mikor is megpillant az egyik fa takarásában kicsit beljebb a sűrűben egy szőke hajkoronát* Ott, ni!
*Mutat a megfelelő irányba, ahol Dawn és Gilly fekszik. Reméli, hogy az ork és az író odasiet hozzájuk, mert bár Halmar jó vadász, de az öreg kor egyre jobban kezdi lassítani, így a rohanás nem az erőssége.*
// Rana, Pelava, Arsenor //
*A kastély bejárata nehézkesen nyílik, s igen nagy robajjal, mely szinte felveri az egész helyet, de szerencsére egyelőre a hárpiáknak a nyomát sem fedezhetik fel. Ha elhaladnak a bal oldal felé, akkor a folyosón régi, szakadt képeket, törött szobrokat fedezhetnek fel, s a végén kiérhetnek egy igen nagy terembe, mely a székekből és a hatalmas, hosszú asztalból ítélve ebédlő lehetett egykor. Innen három ajtó vezet kifelé. Egy, amelyik szemben a falnál levő méretes kandalló jobb oldaláról nyílik, egy, mely ennek a bal oldaláról, s egy, mely az egész terem jobb oldalánál levő falnál van. Mindegyik be van csukva, így nem lehet tudni, hogy mi van mögötte, így hát a kis csapatnak valahogy meg kell egyeznie, merre menjenek tovább, együtt, vagy külön.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 15:19:10
Üzenet elküldve: 2014-04-14 15:19:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*A férfit láthatóan kevésbé hozza lázba a helyszín és Dyn számára az is biztos, hogy sokadjára járhat erre. Az unottság szinte kézzel tapintható felőle, de a lányt ez egyáltalán nem zavarja, sőt még inkább lázba hozza és arra sarkalja, hogy vegye a kihívást és keressen valami olyat a helyszínen, ami őt is érdekelné. Talán, ha nekiállna meztelenül cigánykerekezni, de az nevetségesen festene, pláne ilyen romok között.
Feszült figyelemmel hallgatja a másik beszédét. Az első történet még felcsigázza, a másodiknál azonban lelankad a lelkesedése. Egyrészt mert az az opció végtelenül unalmasan hangzik, másrészt pedig azért, mert annak van a legnagyobb realitása. Emiatt beletörődően bólogat a végén. Lopva azért hátrapillant, hátha valami árnyat vélne felfedezni, de semmi. Igazából azt sem tudja mit csinálna, ha látna egy ilyet, de valószínűbb, hogy Bresst maga elé tartaná pajzsként, majd elfutna, hiszen mihez kezdene a fegyverével?
Amikor a férfi felpattan, ő rögtön izgatottan követi. Hangulata folyamatosan ingadozik, míg az előbb még le volt törve, most ismét fel van pörögve, de azért nem engedi el füle mellett a másik figyelmeztetését, gondosan ügyelvén lépteire, a fél-elf mögött kullog. Leginkább azt figyeli, hogy az merre lép és ő is ugyanezzel próbálkozik. Amikor a férfi kiállt, Dyn felpillant és persze meg is botlik, nekiesvén az előtte állónak. Na persze szerencsétlenkedése nem volt vészes, éppen csak egy aprócska lendület vitte előre, de azért el is pirul. Mindig próbál magabiztos lenni, ami többnyire nem jön össze, mert valami mindig közbe szól, most például ez a kis botladozás. *
- Upsz! *Húzza el a száját, majd tarkóját vakarván igyekszik kiegyenesedni. Ahogy előre néz ő is látja az apró fényt és már meg is indul felé, majd megtorpan és keresztbe fonja a karját maga előtt, úgy néz a férfire.*
- Na még mit nem... *Mondja, arra célozván, hogy neki kellene először hozzányúlni, ahhoz a valamihez.* - És ha megátkoz? Mondjuk hirtelen megöregszem, vagy elvesztem az eszem? Vagy, ami még rosszabb,mi van ha elveszi a gyűrűm? *Gyanakodva nézi a pontot. Érti ő, hogy kalandozó társa csak nagylelkű akart lenni, ugyanakkor pont ő az aki a lánynak óvatosságot is tanított.* - Nincs az a pénz... *Mondja, de elakad.* ~Pénz!~ *Csillan fel a szeme a szóra. Mi van, ha pénz van ott, ő meg naívan Bressre hagyja. Persze, ha a másik közben a lány tétovázását látván megindulna a fény felé, akkor rögtön útját állja. * - De most komolyan, mi van ha tényleg valami gonosz dolog az? *Húzza el a száját. És a szablyára teszi a kezét, mintha azzal bármire is menne. Sóhajt egyet, úgy tűnik kezd kibújni a mély határozatlanságából.* - Csináljuk együtt. *Dönt végül. Így, ha esetleg valamilyen értékes dologról van szó, megosztoznak rajta, ha nem, akkor mindketten meghalnak. Megrántja a vállát, és elindul. Akkora dolgot csinált egy apró is fényből, mintha egy szörny szájába kellett volna önként belesétálnia, közben simán meglehet, hogy csak egy egyszerű növény az, ami világít. Bár nem hallott még ilyenről, de sose lehet tudni. Ismét csak hátrál, inkább Bress mögött megy.* - az is lehet, hogy valami állat. *Folytatja tovább a találgatást és mégis inkább Bressre bízza annak feltárását, ami a kő közül ki akar jönni. Ő pedig már úgy szorítja kardja markolatát, hogy eláll közben a vérnyomása is, de hát izgul, pedig gondolhatná, hogy a férfi nem aggódik, akkor neki sem kéne.*
*A férfit láthatóan kevésbé hozza lázba a helyszín és Dyn számára az is biztos, hogy sokadjára járhat erre. Az unottság szinte kézzel tapintható felőle, de a lányt ez egyáltalán nem zavarja, sőt még inkább lázba hozza és arra sarkalja, hogy vegye a kihívást és keressen valami olyat a helyszínen, ami őt is érdekelné. Talán, ha nekiállna meztelenül cigánykerekezni, de az nevetségesen festene, pláne ilyen romok között.
Feszült figyelemmel hallgatja a másik beszédét. Az első történet még felcsigázza, a másodiknál azonban lelankad a lelkesedése. Egyrészt mert az az opció végtelenül unalmasan hangzik, másrészt pedig azért, mert annak van a legnagyobb realitása. Emiatt beletörődően bólogat a végén. Lopva azért hátrapillant, hátha valami árnyat vélne felfedezni, de semmi. Igazából azt sem tudja mit csinálna, ha látna egy ilyet, de valószínűbb, hogy Bresst maga elé tartaná pajzsként, majd elfutna, hiszen mihez kezdene a fegyverével?
Amikor a férfi felpattan, ő rögtön izgatottan követi. Hangulata folyamatosan ingadozik, míg az előbb még le volt törve, most ismét fel van pörögve, de azért nem engedi el füle mellett a másik figyelmeztetését, gondosan ügyelvén lépteire, a fél-elf mögött kullog. Leginkább azt figyeli, hogy az merre lép és ő is ugyanezzel próbálkozik. Amikor a férfi kiállt, Dyn felpillant és persze meg is botlik, nekiesvén az előtte állónak. Na persze szerencsétlenkedése nem volt vészes, éppen csak egy aprócska lendület vitte előre, de azért el is pirul. Mindig próbál magabiztos lenni, ami többnyire nem jön össze, mert valami mindig közbe szól, most például ez a kis botladozás. *
- Upsz! *Húzza el a száját, majd tarkóját vakarván igyekszik kiegyenesedni. Ahogy előre néz ő is látja az apró fényt és már meg is indul felé, majd megtorpan és keresztbe fonja a karját maga előtt, úgy néz a férfire.*
- Na még mit nem... *Mondja, arra célozván, hogy neki kellene először hozzányúlni, ahhoz a valamihez.* - És ha megátkoz? Mondjuk hirtelen megöregszem, vagy elvesztem az eszem? Vagy, ami még rosszabb,mi van ha elveszi a gyűrűm? *Gyanakodva nézi a pontot. Érti ő, hogy kalandozó társa csak nagylelkű akart lenni, ugyanakkor pont ő az aki a lánynak óvatosságot is tanított.* - Nincs az a pénz... *Mondja, de elakad.* ~Pénz!~ *Csillan fel a szeme a szóra. Mi van, ha pénz van ott, ő meg naívan Bressre hagyja. Persze, ha a másik közben a lány tétovázását látván megindulna a fény felé, akkor rögtön útját állja. * - De most komolyan, mi van ha tényleg valami gonosz dolog az? *Húzza el a száját. És a szablyára teszi a kezét, mintha azzal bármire is menne. Sóhajt egyet, úgy tűnik kezd kibújni a mély határozatlanságából.* - Csináljuk együtt. *Dönt végül. Így, ha esetleg valamilyen értékes dologról van szó, megosztoznak rajta, ha nem, akkor mindketten meghalnak. Megrántja a vállát, és elindul. Akkora dolgot csinált egy apró is fényből, mintha egy szörny szájába kellett volna önként belesétálnia, közben simán meglehet, hogy csak egy egyszerű növény az, ami világít. Bár nem hallott még ilyenről, de sose lehet tudni. Ismét csak hátrál, inkább Bress mögött megy.* - az is lehet, hogy valami állat. *Folytatja tovább a találgatást és mégis inkább Bressre bízza annak feltárását, ami a kő közül ki akar jönni. Ő pedig már úgy szorítja kardja markolatát, hogy eláll közben a vérnyomása is, de hát izgul, pedig gondolhatná, hogy a férfi nem aggódik, akkor neki sem kéne.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-14 09:29:58
Üzenet elküldve: 2014-04-14 09:29:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
-Szerintem is hihetetlen, hogy valakit ennyire lázba hoz. *legyint egyet Bress, és egy kis káromkodás is kicsúszik száján. Aztán hallgatja Dyn szavait, mondani sem kell, hogy kikerekedett szemekkel, mivel újra hihetetlenül jól kombinál a vöröske, és tényleg úgy tűnik, kiválóan elférne a nagytanácsba, az összeesküvés elméleti órákon pedig már nem is kellene részt vennie.*
-Hallottam ezt-azt. *mondja Dyn szavai után, és vesz egy mély levegőt, mivel annyira ostobaságnak tartja az egészet, hogy még beszélni sem szeret róla.* -A helyi földművesek, és polgárok szerint szellemek élnek e falak között még a mai napig is, és ők is építették fel a kastélyt egy gonosz fekete mágus által, akit a hatalmukba kerítettek. Ez az egyik feltevés. *néz Bress a vöröskére, kissé fancsali képet vágva, és erről az ábrázatról bizony lerí a hitetlenség, bár bizonyára Dyn fantáziáját be fogja indítani.*
-A másik. Arthenior Nagytanácsa szerint a Grombar kastély nem más, mint egy erődítmény, ami nagyon régen a régi Arthenior védelmének bástyáját képezte. Ez volt a legerősebb, és a legfejlettebb védvonal, amikor még Arthenior határai nem húzódtak olyan messzire. *nyújtja előre kezét a bárd a végtelenségbe.* -Szóval én ezeket hallottam, de egyiket sem kell készpénznek venni. Szerintem meg egy nagyravágyó, öntelt, pökhendi uralkodó építtette unalomból, hogy egyel több kastélya legyen. *von vállat a bárd, majd el is vigyorodik saját szavain, aztán a vöröskére néz, akinek már biztosan forognak a fogaskerekek a fejében.*
-Beljebb is ugyan ezt találod, mint itt. A nagy semmit. *mondja még unottabban a bárd, aki már nem is érti, mi a jó fenének hozta ide a vöröskét.* -De végül is szétnézhetünk, hátha találunk valami értékes portékát. *kacsint egyet Bress, és ez már kicsit fel is lelkesíti, bár legbelül tudja, hogy ez csak önmegnyugtatás, valójában szinte kizárt, hogy állati maradványokon, vagy varjúürülékeken kívül bármi mást is találnának. Bress előre indul, majd hátraszól Dyn-nek.*
-Légy résen, mert állítólag a szellemek mindig ébren vannak. *vigyorodik el, persze próbálja kicsit a frászt hozni a vöröskére, nehogy már az nyugodtan sétálgasson. Óvatosan lépked, elég kemény a terep, egy rossz mozdulat, és könnyen bokáját törheti, mindezek ellenére egész ügyesen mozog a bárd, lantja a hátán ide-oda himbálózik, ami még segít is az egyensúlyozásban.*
-Találtam valamit ! Ott ! *mutat előre Bress egyenesen két kődarab közé, amiből valami sárgás-zöldes fény tisztán láthatóan próbál kitörni.* -Csak utánad. *tárja ki karját a vöröskének, megadva ezzel a lehetőséget, hogy ő kaparinthassa meg elsőnek azt a valamit.*
-Szerintem is hihetetlen, hogy valakit ennyire lázba hoz. *legyint egyet Bress, és egy kis káromkodás is kicsúszik száján. Aztán hallgatja Dyn szavait, mondani sem kell, hogy kikerekedett szemekkel, mivel újra hihetetlenül jól kombinál a vöröske, és tényleg úgy tűnik, kiválóan elférne a nagytanácsba, az összeesküvés elméleti órákon pedig már nem is kellene részt vennie.*
-Hallottam ezt-azt. *mondja Dyn szavai után, és vesz egy mély levegőt, mivel annyira ostobaságnak tartja az egészet, hogy még beszélni sem szeret róla.* -A helyi földművesek, és polgárok szerint szellemek élnek e falak között még a mai napig is, és ők is építették fel a kastélyt egy gonosz fekete mágus által, akit a hatalmukba kerítettek. Ez az egyik feltevés. *néz Bress a vöröskére, kissé fancsali képet vágva, és erről az ábrázatról bizony lerí a hitetlenség, bár bizonyára Dyn fantáziáját be fogja indítani.*
-A másik. Arthenior Nagytanácsa szerint a Grombar kastély nem más, mint egy erődítmény, ami nagyon régen a régi Arthenior védelmének bástyáját képezte. Ez volt a legerősebb, és a legfejlettebb védvonal, amikor még Arthenior határai nem húzódtak olyan messzire. *nyújtja előre kezét a bárd a végtelenségbe.* -Szóval én ezeket hallottam, de egyiket sem kell készpénznek venni. Szerintem meg egy nagyravágyó, öntelt, pökhendi uralkodó építtette unalomból, hogy egyel több kastélya legyen. *von vállat a bárd, majd el is vigyorodik saját szavain, aztán a vöröskére néz, akinek már biztosan forognak a fogaskerekek a fejében.*
-Beljebb is ugyan ezt találod, mint itt. A nagy semmit. *mondja még unottabban a bárd, aki már nem is érti, mi a jó fenének hozta ide a vöröskét.* -De végül is szétnézhetünk, hátha találunk valami értékes portékát. *kacsint egyet Bress, és ez már kicsit fel is lelkesíti, bár legbelül tudja, hogy ez csak önmegnyugtatás, valójában szinte kizárt, hogy állati maradványokon, vagy varjúürülékeken kívül bármi mást is találnának. Bress előre indul, majd hátraszól Dyn-nek.*
-Légy résen, mert állítólag a szellemek mindig ébren vannak. *vigyorodik el, persze próbálja kicsit a frászt hozni a vöröskére, nehogy már az nyugodtan sétálgasson. Óvatosan lépked, elég kemény a terep, egy rossz mozdulat, és könnyen bokáját törheti, mindezek ellenére egész ügyesen mozog a bárd, lantja a hátán ide-oda himbálózik, ami még segít is az egyensúlyozásban.*
-Találtam valamit ! Ott ! *mutat előre Bress egyenesen két kődarab közé, amiből valami sárgás-zöldes fény tisztán láthatóan próbál kitörni.* -Csak utánad. *tárja ki karját a vöröskének, megadva ezzel a lehetőséget, hogy ő kaparinthassa meg elsőnek azt a valamit.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-13 22:17:24
Üzenet elküldve: 2014-04-13 22:17:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
-Természetesen még én sem bízok benned teljesen, de minden kétséget kizáróan jobban, mint te bennem, de remélem ez majd idővel változni fog!
*Vigyorogva kacsint egyet Ranára, majd tekintetét ismét maga elé helyezi. Ahogy kiértek az erdőből, végtelen szántóföldek veszik át az uralmat. Szereti az ilyen helyeket. Szülőhazájára emlékezteti, ahol mindent maguknak termeltek meg, és csak az volt egy-egy család asztalán, amit maga elő tudott állítani -vagy elvenni a másiktól-. Nosztalgikus mosoly ül ki arcára egészen addig, amíg rá nem eszmél, hogy a másik ismét kérdezett tőle.*
-Hmmm? Elnézésedet kérem, mit kérdeztél?
*Néz, kissé csodálkozó fejjel Ranára, ahogy az, a többiekre vonatkozó kérdését felteszi az orknak.*
-Jah igen, a többiek. Nem tudom. Sokkal előttünk nem lehetnek elvégre nem időztünk annyit a tisztáson, lassan vagy nekünk, vagy nekik, de meg kell, hogy lássuk egymást. Elvégre már nem az erdő sűrű fái között bóklászunk. De ha mégis annyira előrehaladtak volna, bízok benne, hogy az öreg majd maradásra bírja valahol a többieket. ő legalább értelmesnek tűnik...
*Nagyot sóhajt, ahogy szemei visszavándorolnak az őket körülvevő tájra.*
-Akármennyire is barbár és könyörtelen helyről származok, hiányzik is az ottani élet. Sokkal nagyobb tiszteletnek örvendett a tudományom és vallásom, mint ezeken a helyeken. Itt nem ismerik, vagy ha ismerik is, nem tisztelik annyira az Ősöket, mint ott. De mindegy is. Nem akarlak ezzel fárasztani.
*Egy újabb mosolyt erőltet arcára, majd pár alakot lát meg a távolban. Talán a társaik. Négyen vannak, alkatra is egyeznek.*
-Szerintem megvannak.
*Erős jobbjával nagyot int a levegőben, melyhez egy nagy, hangos kiáltást is társit, melyet biztosan meghallanak a többiek.*
-Természetesen még én sem bízok benned teljesen, de minden kétséget kizáróan jobban, mint te bennem, de remélem ez majd idővel változni fog!
*Vigyorogva kacsint egyet Ranára, majd tekintetét ismét maga elé helyezi. Ahogy kiértek az erdőből, végtelen szántóföldek veszik át az uralmat. Szereti az ilyen helyeket. Szülőhazájára emlékezteti, ahol mindent maguknak termeltek meg, és csak az volt egy-egy család asztalán, amit maga elő tudott állítani -vagy elvenni a másiktól-. Nosztalgikus mosoly ül ki arcára egészen addig, amíg rá nem eszmél, hogy a másik ismét kérdezett tőle.*
-Hmmm? Elnézésedet kérem, mit kérdeztél?
*Néz, kissé csodálkozó fejjel Ranára, ahogy az, a többiekre vonatkozó kérdését felteszi az orknak.*
-Jah igen, a többiek. Nem tudom. Sokkal előttünk nem lehetnek elvégre nem időztünk annyit a tisztáson, lassan vagy nekünk, vagy nekik, de meg kell, hogy lássuk egymást. Elvégre már nem az erdő sűrű fái között bóklászunk. De ha mégis annyira előrehaladtak volna, bízok benne, hogy az öreg majd maradásra bírja valahol a többieket. ő legalább értelmesnek tűnik...
*Nagyot sóhajt, ahogy szemei visszavándorolnak az őket körülvevő tájra.*
-Akármennyire is barbár és könyörtelen helyről származok, hiányzik is az ottani élet. Sokkal nagyobb tiszteletnek örvendett a tudományom és vallásom, mint ezeken a helyeken. Itt nem ismerik, vagy ha ismerik is, nem tisztelik annyira az Ősöket, mint ott. De mindegy is. Nem akarlak ezzel fárasztani.
*Egy újabb mosolyt erőltet arcára, majd pár alakot lát meg a távolban. Talán a társaik. Négyen vannak, alkatra is egyeznek.*
-Szerintem megvannak.
*Erős jobbjával nagyot int a levegőben, melyhez egy nagy, hangos kiáltást is társit, melyet biztosan meghallanak a többiek.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-13 00:00:28
Üzenet elküldve: 2014-04-13 00:00:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
-Te bíznál bennem? *Villantja róka vigyorát az orkra, de csak azért, hogy kétkedést ébresszen benne. Nem olyan ravasz és dörzsölt, mint amennyire ravasznak és dörzsöltnek mutatni szeretné magát.*
-Melyikünkből nézted ki azt, hogy kellemes társaság lehet?
*Kérdez vissza. Ő a maga részéről nem egy nagy emberbarát. Lehetséges, hogy ezért (is) érzi magát jobban az ork mellett. De egy ilyen vad kalandra nem azok vállalkoznak, akik a csacsogásban jeleskednek. Nyelvük helyett karjukat erősítették. Remélhetőleg, bár némelyik társát elnézve már ebben sem egészen biztos.*
~Valahol el kell kezdeni.~
*Nyugtatja magát. Próbál visszaemlékezni saját fiatalkorára, de nehezen megy. Nem azért, mert olyan régen volt, hanem mert már annyirszor próbálta meg kisatírozni emlékezi közül életének azon szakaszát.*
-Tartalékold.
*Javasolja egyszerűen. A tény, hogy a csapat teljesen szétszakadt még mielőtt elérhették volna céljukat, nem túlzottan dobja fel.*
-Mit gondolsz, hol vannak a többiek? Már odaérhettek?
*A kastély lassan alakot ölt előttük, de Rana egyelőre nem látja ki az aki jelen van, ki az aki végleg elmaradt.*
-Te bíznál bennem? *Villantja róka vigyorát az orkra, de csak azért, hogy kétkedést ébresszen benne. Nem olyan ravasz és dörzsölt, mint amennyire ravasznak és dörzsöltnek mutatni szeretné magát.*
-Melyikünkből nézted ki azt, hogy kellemes társaság lehet?
*Kérdez vissza. Ő a maga részéről nem egy nagy emberbarát. Lehetséges, hogy ezért (is) érzi magát jobban az ork mellett. De egy ilyen vad kalandra nem azok vállalkoznak, akik a csacsogásban jeleskednek. Nyelvük helyett karjukat erősítették. Remélhetőleg, bár némelyik társát elnézve már ebben sem egészen biztos.*
~Valahol el kell kezdeni.~
*Nyugtatja magát. Próbál visszaemlékezni saját fiatalkorára, de nehezen megy. Nem azért, mert olyan régen volt, hanem mert már annyirszor próbálta meg kisatírozni emlékezi közül életének azon szakaszát.*
-Tartalékold.
*Javasolja egyszerűen. A tény, hogy a csapat teljesen szétszakadt még mielőtt elérhették volna céljukat, nem túlzottan dobja fel.*
-Mit gondolsz, hol vannak a többiek? Már odaérhettek?
*A kastély lassan alakot ölt előttük, de Rana egyelőre nem látja ki az aki jelen van, ki az aki végleg elmaradt.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-11 22:30:08
Üzenet elküldve: 2014-04-11 22:30:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
~Na végre valami jót is mondtam~ *Gondolja, amikor Bress elneveti magát a gyenge poénján.*
- Szavadon foglak *Reagál a kutyás kijelentésre, majd amikor a férfi ismét nyomatékosabban kifejti a lány módszerében rejlő veszélyeket kissé összehúzza magát, de azért kényszeredetten elneveti magát. Elképzelte magában, ahogy a részeg fickó próbál kiáltozni városőrség után, minthogy menni nem igazán bírt. Valószínűbb, hogy még mindig ugyanott alszik és amikor felkel, fogalma sem lesz hova tűnt az összes holmija, kivéve ha esetleg összefut közben ismét a lánnyal és beugranak neki a dolgok, de Dyn ezt a kockázatot vállalja, hiszen nem tudja az illető semmivel sem igazolni, hogy ellopott tőle valamit, hiszen az egyedüli amit megtartott az aranyon kívül az a dobótőr, de azt is gondosan elrejtette az övén, és mivel jelenleg ingje a dereka köré van tekerve, így nem is látszik. Persze ha Bress nekiáll a nyílt utcán az újdonsült ajándékával sípolgatni, ő tényleg megütheti a bokáját.*
- Ennél azért előretekintőbb vagyok. Nem kezdek olyannal, aki fél napnál kevesebb ideje ivott. *Nevet fel megint, de abban egyet kell értenie, hogy a kardforgatáshoz mindenki ért, vagy mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. De túlment ő már egy-két megpróbáltatáson ahhoz, hogy önbizalma az egekbe szökjön és se tudja képzelni, hogy valakinek sikerülne benne nagyobb kárt tennie. Mindenesetre a kedves megjegyzésnél a kezére kukkant és ismét egy olyan pillanatra jutott, amikor nem tudta hova tenni a másikat, de tény, hogy máskor egy ilyen megjegyzés fel sem tűnt volna neki. Miután szemügyre vette saját kezét, a háta mögé teszi zavartan és továbbfigyel. Kissé lehangoló számára, hogy nincs ott semmi, de majd meglátja a saját szemével. Amikor odaérnek hirtelen megtorpan. Rémmesék ide, rémmesék oda, de neki kimondottan tetszik ez az elhagyatott látvány. Mondhatnánk, hogy kicsit saját magára emlékezteti és van is benne valami.*
- Hülyéskedsz? Ez hihetetlen. *Amikor az kevesebb érdeklődést mutat a hely iránt. Dyn, mint egy hadvezér, aki saját seregét kémleli, derekára tett kézzel áll és bámul. Számára az a szép benne, hogy milyen ijesztő. Miután befejezte az álmélkodást, követi a férfit egy kőhöz, közben persze azért van benne némi félelem. A varjak károgására például folyamatosan behúzza a nyakát, az ég felé néz, mint aki attól tart, hogy azok támadást indítanak ellene Ennek ellenére azért folyamatos a csábítás benne, hogy bemenjen a kastély falai közé is, ám láthatóan partnerét nem izgatta fel a hely túlságosan. A lány izgatottan odapattan mellé és leül. Lábát felhúzza maga mellé.*
- Nem tudod a történetét? *Biccent fejével a kastély irányába. * - Kihalt a dinasztia? Esetleg megtámadták őket a varjak? Várj, tudom. *Mondja, miközben becsukja a szemét, és a mutató ujját a homlokához emeli, majd ismét felnéz és sejtelmes hangon kezd el suttogni, mint amikor egy mesélni nem tudó fiatal gyerek rémmesékkel próbálja ijesztgetni társait. * - Egy magányos harcos nőé volt, akinek szerelme meghalt valami csatában, de a nő túlélte, ideköltözött és vérbosszút fogadott a férfi halála miatt, aki egyébként egy ööö, mondjuk egy elf volt, a nő pedig egy ember. *Kissé kitér a tárgyról majd vissza. Néha még izgatott izegni mozogni is kezd.*- De a bosszú nem sikerült, mert őt is megölték. Lelke azóta is itt bolyong és ugyanúgy várja a bosszúját, mint amikor élt. *Gyorsan le is zárja a végét. Talán már Bress számára is kiderülhetett, hogy a lány fantáziája vetekszik egy vemhes anyatetűével, már csak abból is látszik, hogy milyen bénán hazudik.* - Nem nézzük meg? *Kérdezi kissé elviccelve a dolgot, de egy következő varjúkárogás miatt ismét összerezzenve. Bár most nem is igazán magától a madártól tart, inkább attól, hogy az állat megajándékozza őket valamivel a fejükön. Miután ismét tisztult felettük az ég vissza fordul a másikhoz.*
- És mi a te véleményed?
~Na végre valami jót is mondtam~ *Gondolja, amikor Bress elneveti magát a gyenge poénján.*
- Szavadon foglak *Reagál a kutyás kijelentésre, majd amikor a férfi ismét nyomatékosabban kifejti a lány módszerében rejlő veszélyeket kissé összehúzza magát, de azért kényszeredetten elneveti magát. Elképzelte magában, ahogy a részeg fickó próbál kiáltozni városőrség után, minthogy menni nem igazán bírt. Valószínűbb, hogy még mindig ugyanott alszik és amikor felkel, fogalma sem lesz hova tűnt az összes holmija, kivéve ha esetleg összefut közben ismét a lánnyal és beugranak neki a dolgok, de Dyn ezt a kockázatot vállalja, hiszen nem tudja az illető semmivel sem igazolni, hogy ellopott tőle valamit, hiszen az egyedüli amit megtartott az aranyon kívül az a dobótőr, de azt is gondosan elrejtette az övén, és mivel jelenleg ingje a dereka köré van tekerve, így nem is látszik. Persze ha Bress nekiáll a nyílt utcán az újdonsült ajándékával sípolgatni, ő tényleg megütheti a bokáját.*
- Ennél azért előretekintőbb vagyok. Nem kezdek olyannal, aki fél napnál kevesebb ideje ivott. *Nevet fel megint, de abban egyet kell értenie, hogy a kardforgatáshoz mindenki ért, vagy mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. De túlment ő már egy-két megpróbáltatáson ahhoz, hogy önbizalma az egekbe szökjön és se tudja képzelni, hogy valakinek sikerülne benne nagyobb kárt tennie. Mindenesetre a kedves megjegyzésnél a kezére kukkant és ismét egy olyan pillanatra jutott, amikor nem tudta hova tenni a másikat, de tény, hogy máskor egy ilyen megjegyzés fel sem tűnt volna neki. Miután szemügyre vette saját kezét, a háta mögé teszi zavartan és továbbfigyel. Kissé lehangoló számára, hogy nincs ott semmi, de majd meglátja a saját szemével. Amikor odaérnek hirtelen megtorpan. Rémmesék ide, rémmesék oda, de neki kimondottan tetszik ez az elhagyatott látvány. Mondhatnánk, hogy kicsit saját magára emlékezteti és van is benne valami.*
- Hülyéskedsz? Ez hihetetlen. *Amikor az kevesebb érdeklődést mutat a hely iránt. Dyn, mint egy hadvezér, aki saját seregét kémleli, derekára tett kézzel áll és bámul. Számára az a szép benne, hogy milyen ijesztő. Miután befejezte az álmélkodást, követi a férfit egy kőhöz, közben persze azért van benne némi félelem. A varjak károgására például folyamatosan behúzza a nyakát, az ég felé néz, mint aki attól tart, hogy azok támadást indítanak ellene Ennek ellenére azért folyamatos a csábítás benne, hogy bemenjen a kastély falai közé is, ám láthatóan partnerét nem izgatta fel a hely túlságosan. A lány izgatottan odapattan mellé és leül. Lábát felhúzza maga mellé.*
- Nem tudod a történetét? *Biccent fejével a kastély irányába. * - Kihalt a dinasztia? Esetleg megtámadták őket a varjak? Várj, tudom. *Mondja, miközben becsukja a szemét, és a mutató ujját a homlokához emeli, majd ismét felnéz és sejtelmes hangon kezd el suttogni, mint amikor egy mesélni nem tudó fiatal gyerek rémmesékkel próbálja ijesztgetni társait. * - Egy magányos harcos nőé volt, akinek szerelme meghalt valami csatában, de a nő túlélte, ideköltözött és vérbosszút fogadott a férfi halála miatt, aki egyébként egy ööö, mondjuk egy elf volt, a nő pedig egy ember. *Kissé kitér a tárgyról majd vissza. Néha még izgatott izegni mozogni is kezd.*- De a bosszú nem sikerült, mert őt is megölték. Lelke azóta is itt bolyong és ugyanúgy várja a bosszúját, mint amikor élt. *Gyorsan le is zárja a végét. Talán már Bress számára is kiderülhetett, hogy a lány fantáziája vetekszik egy vemhes anyatetűével, már csak abból is látszik, hogy milyen bénán hazudik.* - Nem nézzük meg? *Kérdezi kissé elviccelve a dolgot, de egy következő varjúkárogás miatt ismét összerezzenve. Bár most nem is igazán magától a madártól tart, inkább attól, hogy az állat megajándékozza őket valamivel a fejükön. Miután ismét tisztult felettük az ég vissza fordul a másikhoz.*
- És mi a te véleményed?
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-11 19:57:06
Üzenet elküldve: 2014-04-11 19:57:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly //
*Nem tehet róla, jól esik neki az érintés, nem csoda, hogy el is feledkezik az ellenkezésről. A puha csókok kimondottan kellemesek, egészen átmelegítik testét és lelkét is. Arcára rózsákat nyit pár elvétett kéz simítása, s talán csapna is egyből azokra a mancsokra, de minduntalan tovább siklanak, nem ragadnak meg egy-egy ponton. Amitől talán még kellemesebb lesz.
Eleinte fel sem tűnik neki, hogy lefegyverezték. Talán a simogatások közben? Ennyire nem lehetett figyelmetlen. Akkor mikor tették? De alig látja meg késeinek aprócska kupacát, s Dawn alakját, a kentaur hangja vonzza magára a tekintetét.*
- Miféle jóslat?
*Csak ennyit tud kérdezni, mielőtt ajkait a férfi betapasztaná sajátjaival. Egészen beleremeg, ez az első csókja, az első valódi csókja egy férfitól. Hogy mennyire valódi ez? Most a legkevésbé sem érdekli, csak szeretne beleveszni abba a csókba, amennyire lehet. Csak ez után jut eszébe, hogy levegőt is kellene venni. Tényleg olyan lesz a végén, mint nővére...*
- Szóval... izé... Milyen jóslatról beszéltél?
*Kérdi újra, most már remegő hangon, ahogy próbálja túltenni magát az előbbin. Ilyen élményben még nem volt része, de egész kellemes, az egész helyzet. Talán képes lenne levetkőzni az ellenkezés legapróbb vágyát is, csak el kellene lazulnia. De azt nem akkor fogja tenni, amikor vadászni készülnek.*
// Dawn, Gilly //
*Nem tehet róla, jól esik neki az érintés, nem csoda, hogy el is feledkezik az ellenkezésről. A puha csókok kimondottan kellemesek, egészen átmelegítik testét és lelkét is. Arcára rózsákat nyit pár elvétett kéz simítása, s talán csapna is egyből azokra a mancsokra, de minduntalan tovább siklanak, nem ragadnak meg egy-egy ponton. Amitől talán még kellemesebb lesz.
Eleinte fel sem tűnik neki, hogy lefegyverezték. Talán a simogatások közben? Ennyire nem lehetett figyelmetlen. Akkor mikor tették? De alig látja meg késeinek aprócska kupacát, s Dawn alakját, a kentaur hangja vonzza magára a tekintetét.*
- Miféle jóslat?
*Csak ennyit tud kérdezni, mielőtt ajkait a férfi betapasztaná sajátjaival. Egészen beleremeg, ez az első csókja, az első valódi csókja egy férfitól. Hogy mennyire valódi ez? Most a legkevésbé sem érdekli, csak szeretne beleveszni abba a csókba, amennyire lehet. Csak ez után jut eszébe, hogy levegőt is kellene venni. Tényleg olyan lesz a végén, mint nővére...*
- Szóval... izé... Milyen jóslatról beszéltél?
*Kérdi újra, most már remegő hangon, ahogy próbálja túltenni magát az előbbin. Ilyen élményben még nem volt része, de egész kellemes, az egész helyzet. Talán képes lenne levetkőzni az ellenkezés legapróbb vágyát is, csak el kellene lazulnia. De azt nem akkor fogja tenni, amikor vadászni készülnek.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-10 21:13:48
Üzenet elküldve: 2014-04-10 21:13:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly //
-A felszín alá? Tehát akkor ez tényleg nem a valóság.
*Túl szép lett volna. Hiába érez mindent reálisnak, mégsem több ez, mint egy álom. Másképp nem tudja értelmezni a sejtelmes szavakat, csakis úgy, hogy a felszín a valóság, ők pedig valamiképp az alá tudtak bepillantani. A hogyanok és a miértek titokba burkolóznak, de csak így lehet.
Ajkai önkéntelenül nyílnak el kissé, amikor a kentaur újfent megérinti, hallgatásra késztetve így. Tagadhatatlanul hatásos módszer, hiszen meg sem mukkan, csak fejét fordítja el egy kicsit, hogy a tó felé lessen. Innen nem látja pontosan, de valami lelke legmélyén azt súgja, hogy hihet az elhangzott szavaknak, ezért nem is indul már most, hogy megnézze őket.*
-Eddig mindig azt hallottam, hogy ártalmatlanok, csak szeretnek játszadozni másokkal. Bár ahogy észrevettem, ti is.
*Egészen belepirul a csók emlékébe, hiába, nem gyakran került ilyen fizikai kontaktusba férfiakkal, elvétve volt talán egy-két példa rá, hogy valaki megcsókolta, de inkább volt az ártatlan puszi, ellentétben a mostanival. Szellemekre, még mindig beleszédült, ha csak rá gondol.
Az arcsimítás és a gyengéd mosoly olyan, amit nem lehet elviselni, nem tud uralkodni magán, átöleli a férfit, fejét a mellkasának döntve. Hogy érezheti ezt helyesnek, az rejtély, de most nem is akar ezzel foglalkozni. Ha örökké csak válaszokat keres, hogy szavakká, logikus gondolatokká fordítson le mindent, el fogja felejteni, hogyan kell kiélvezni a pillanatot.*
-Még a neved sem mondtad meg.
*Valamiért az a képtelen ötlet fordul meg a fejében, hogy ha még ő sem tudja miként nevezni a kentaurt, nem fogja tudni bemutatni anyukának... Bolondság, tudja ő is, így megrázza a fejét, amikor a félszerzet elhátrál előle. Miért tűnik ennyire... Ennyire szomorúnak? Rémültnek?*
-Csak... Csak gyorsan felveszem őket és jövök vissza. Muszáj, hogy nálam legyenek, a te érdekedben.
*A másik ebből mit sem érthet, elég, hogy ő tudja, miért fontos ez. Szégyenlős mosollyal futtatja még végig ujjait a férfi karján, majd fürge léptekkel a tó irányába indul. Egyszer meg hátrapillant a válla fölött, biztatón int is, majd figyelmét az előtte álló útra összpontosítja. A víz még mindig hívogató, talán ha nem akarna ennyire sietni, elgondolkozna azon, hogy megmártózik...*
-Üm, szia! Én csak a... Fegyvereimért jöttem, ha nem baj.
*Hogyan kell beszélgetni egy nimfával? Nem igazán tudja, de próbál kedves lenni, miközben vadászkését az övére csatolja, tegezét hátára veti, íját pedig a vállára akasztja. Még egy köszönömöt is elmotyog, nem is érti, mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot.*
// Dawn, Gilly //
-A felszín alá? Tehát akkor ez tényleg nem a valóság.
*Túl szép lett volna. Hiába érez mindent reálisnak, mégsem több ez, mint egy álom. Másképp nem tudja értelmezni a sejtelmes szavakat, csakis úgy, hogy a felszín a valóság, ők pedig valamiképp az alá tudtak bepillantani. A hogyanok és a miértek titokba burkolóznak, de csak így lehet.
Ajkai önkéntelenül nyílnak el kissé, amikor a kentaur újfent megérinti, hallgatásra késztetve így. Tagadhatatlanul hatásos módszer, hiszen meg sem mukkan, csak fejét fordítja el egy kicsit, hogy a tó felé lessen. Innen nem látja pontosan, de valami lelke legmélyén azt súgja, hogy hihet az elhangzott szavaknak, ezért nem is indul már most, hogy megnézze őket.*
-Eddig mindig azt hallottam, hogy ártalmatlanok, csak szeretnek játszadozni másokkal. Bár ahogy észrevettem, ti is.
*Egészen belepirul a csók emlékébe, hiába, nem gyakran került ilyen fizikai kontaktusba férfiakkal, elvétve volt talán egy-két példa rá, hogy valaki megcsókolta, de inkább volt az ártatlan puszi, ellentétben a mostanival. Szellemekre, még mindig beleszédült, ha csak rá gondol.
Az arcsimítás és a gyengéd mosoly olyan, amit nem lehet elviselni, nem tud uralkodni magán, átöleli a férfit, fejét a mellkasának döntve. Hogy érezheti ezt helyesnek, az rejtély, de most nem is akar ezzel foglalkozni. Ha örökké csak válaszokat keres, hogy szavakká, logikus gondolatokká fordítson le mindent, el fogja felejteni, hogyan kell kiélvezni a pillanatot.*
-Még a neved sem mondtad meg.
*Valamiért az a képtelen ötlet fordul meg a fejében, hogy ha még ő sem tudja miként nevezni a kentaurt, nem fogja tudni bemutatni anyukának... Bolondság, tudja ő is, így megrázza a fejét, amikor a félszerzet elhátrál előle. Miért tűnik ennyire... Ennyire szomorúnak? Rémültnek?*
-Csak... Csak gyorsan felveszem őket és jövök vissza. Muszáj, hogy nálam legyenek, a te érdekedben.
*A másik ebből mit sem érthet, elég, hogy ő tudja, miért fontos ez. Szégyenlős mosollyal futtatja még végig ujjait a férfi karján, majd fürge léptekkel a tó irányába indul. Egyszer meg hátrapillant a válla fölött, biztatón int is, majd figyelmét az előtte álló útra összpontosítja. A víz még mindig hívogató, talán ha nem akarna ennyire sietni, elgondolkozna azon, hogy megmártózik...*
-Üm, szia! Én csak a... Fegyvereimért jöttem, ha nem baj.
*Hogyan kell beszélgetni egy nimfával? Nem igazán tudja, de próbál kedves lenni, miközben vadászkését az övére csatolja, tegezét hátára veti, íját pedig a vállára akasztja. Még egy köszönömöt is elmotyog, nem is érti, mivel érdemelte ki ezt a bánásmódot.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-10 20:40:47
Üzenet elküldve: 2014-04-10 20:40:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly //
- Pedig nagyon is létezik, csupán néha a felszín alá kell pillantani. Olykor taszító a mélység s félelmet szül, ám ha mélyebbre ereszkedünk, akkor megpillantjuk azt, mely a köd alatt bújik...
*Mondja igazán sejtelmesen a fekete hajú. Filozofálgatása jelen helyzetben egyértelműen a kis álomszerű helyre utal, ám más értelemben könnyen utalhat az elme mélységeire. Félünk a bolondságtól, ám ha jobban megismerjük, akkor a számunkra csodát szülhet...*
- Csss... *helyezi ujját a kentaur Dawn szájára, újra* A fegyvereid a tó szélén pihennek, nincs semmi bajuk, megtalálod ott őket.
*Mondja kedvesen, mikor mindkét férfi kissé elhúzódik tőle, ha esetleg a hölgyemény tényleg meg akar bizonyosodni arról, hogy a fegyverei épségben vannak. S ha ezt teszi, akkor csalódni nem is fog, hiszen éppen az egyik kékbőrű hölgyemény tisztogatja a vadászkés pengéjét.*
- Ó, a hárpiák! Ők egy érdekes népség... Az elmében olykor lapul egy fertő, mely az idő múlásával egyre csak hatalmasodik bizonyos személyeknél. Egykor ők sem voltak rosszabbak nálunk, csupán tévútra tértek. Igazat adok neked s testvérednek, nem valóak már erre a világra.
*Suttogja halkan, mikor is a nemrég érkezett kentaur szép lassan tovább lépked, kettesben hagyva a "régi" ismerősöket. A férfi gyengéden simítja végig az elf arcát, s olyan mosolyt küld felé, melyet csak a régi házasok szoktak bizalom és féltés jeleként. Az akadozott kérésre kissé kétségbeesett ábrázat ül a félszerzet arcára, s hátrál is egyet rögtön, hogy a hölgynek utat engedhessen a tó felé. Nem szól semmit, csupán hallgat, mint a sír...
Eközben odakint a kis rajongó társaság egyelőre nem megy tovább a lágy és finom csókoknál, s a kellemes és meleg érintéseknél. Bár kissé illetlen helyre ugyan odatéved olykor a kezük, de ezt inkább érezheti Gilly kedvességnek, mint erőszakos érintésnek. Ahogy Dawn fegyvereinek is lábakélt, úgy testvéréé sem maradt a helyükön, azok a tó partjára vándoroltak gondosan.*
- El sem hiszem, hogy itt vagy... *szólal fel váratlanul a szőkeség* Oly régóta vártunk rátok! A jóslat beteljesedik, s mi újra szabadok leszünk...
*Mondja kissé sejtelmesen a félvér, majd elhallgat, s egy újabb szenvedélyes csókot hint Gilly ajkaira.*
// Dawn, Gilly //
- Pedig nagyon is létezik, csupán néha a felszín alá kell pillantani. Olykor taszító a mélység s félelmet szül, ám ha mélyebbre ereszkedünk, akkor megpillantjuk azt, mely a köd alatt bújik...
*Mondja igazán sejtelmesen a fekete hajú. Filozofálgatása jelen helyzetben egyértelműen a kis álomszerű helyre utal, ám más értelemben könnyen utalhat az elme mélységeire. Félünk a bolondságtól, ám ha jobban megismerjük, akkor a számunkra csodát szülhet...*
- Csss... *helyezi ujját a kentaur Dawn szájára, újra* A fegyvereid a tó szélén pihennek, nincs semmi bajuk, megtalálod ott őket.
*Mondja kedvesen, mikor mindkét férfi kissé elhúzódik tőle, ha esetleg a hölgyemény tényleg meg akar bizonyosodni arról, hogy a fegyverei épségben vannak. S ha ezt teszi, akkor csalódni nem is fog, hiszen éppen az egyik kékbőrű hölgyemény tisztogatja a vadászkés pengéjét.*
- Ó, a hárpiák! Ők egy érdekes népség... Az elmében olykor lapul egy fertő, mely az idő múlásával egyre csak hatalmasodik bizonyos személyeknél. Egykor ők sem voltak rosszabbak nálunk, csupán tévútra tértek. Igazat adok neked s testvérednek, nem valóak már erre a világra.
*Suttogja halkan, mikor is a nemrég érkezett kentaur szép lassan tovább lépked, kettesben hagyva a "régi" ismerősöket. A férfi gyengéden simítja végig az elf arcát, s olyan mosolyt küld felé, melyet csak a régi házasok szoktak bizalom és féltés jeleként. Az akadozott kérésre kissé kétségbeesett ábrázat ül a félszerzet arcára, s hátrál is egyet rögtön, hogy a hölgynek utat engedhessen a tó felé. Nem szól semmit, csupán hallgat, mint a sír...
Eközben odakint a kis rajongó társaság egyelőre nem megy tovább a lágy és finom csókoknál, s a kellemes és meleg érintéseknél. Bár kissé illetlen helyre ugyan odatéved olykor a kezük, de ezt inkább érezheti Gilly kedvességnek, mint erőszakos érintésnek. Ahogy Dawn fegyvereinek is lábakélt, úgy testvéréé sem maradt a helyükön, azok a tó partjára vándoroltak gondosan.*
- El sem hiszem, hogy itt vagy... *szólal fel váratlanul a szőkeség* Oly régóta vártunk rátok! A jóslat beteljesedik, s mi újra szabadok leszünk...
*Mondja kissé sejtelmesen a félvér, majd elhallgat, s egy újabb szenvedélyes csókot hint Gilly ajkaira.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-10 15:02:37
Üzenet elküldve: 2014-04-10 15:02:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
*Telpum-ot ránézésre nem is annyira zavarja a dolog. Arsenort annál inkább. Az orkot szimpatikusnak ismerte meg, a nő meg végül is mégiscsak egy nő. Nem lenne jó ha veszélybe kerülne. Méghozzá milyen bajtársiasság az, hogy véletlenül elhagyják egymást. Arsenor szívesen visszamenne hozzájuk de, mivel úgy gondolja ő lenne az egyetlen ezért inkább nem tesz megjegyzést. Ellenben Telpum igen mikor megkérdezi, hogy az-e a Grombar kastély. Arsenor nem nagyon járt még erre úgyhogy csak a vállát vonogatja.*
-Nem tudom de, izgalmas kalandnak látszik nemde?
*Majd megigazítja a fején a bőrsisakot és meghúzza a bőrvértet.*
*Telpum-ot ránézésre nem is annyira zavarja a dolog. Arsenort annál inkább. Az orkot szimpatikusnak ismerte meg, a nő meg végül is mégiscsak egy nő. Nem lenne jó ha veszélybe kerülne. Méghozzá milyen bajtársiasság az, hogy véletlenül elhagyják egymást. Arsenor szívesen visszamenne hozzájuk de, mivel úgy gondolja ő lenne az egyetlen ezért inkább nem tesz megjegyzést. Ellenben Telpum igen mikor megkérdezi, hogy az-e a Grombar kastély. Arsenor nem nagyon járt még erre úgyhogy csak a vállát vonogatja.*
-Nem tudom de, izgalmas kalandnak látszik nemde?
*Majd megigazítja a fején a bőrsisakot és meghúzza a bőrvértet.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-10 13:59:01
Üzenet elküldve: 2014-04-10 13:59:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
-Nem, de nem hiszem, hogy bajuk lenne, majd elválik ez is.*Nem az a kifejezett aggódós típus, kivéve a kutyájára nézve.*
-No, akkor az ott a Grombar kastély, nem-de?*Mutat immár sokkal közelebbről a kastélyra. A kísérteties hangulat fölborzolja a szőrszálakat egész testén, libabőrös lesz, de nem a hőmérséklet, hanem a kastély látványától.*~Azt a büdös mindenedet, nekünk oda kell majd bemenni?~*Le is jegyzi a gondolatait : "A kastély látványától elbizonytalanodtam, nem tagadom, mintha a környezetünk sugallni akarná, hogy ne mennyünk be, gondolok itt az ellenkező irányba hajló száraz cserjéken, és a keselyűn, ami az imént szállt el tőlünk nem messze, nem olyan mint a mi keselyűink, kisebb, fekete színű, apró csőrű."*
-Nem, de nem hiszem, hogy bajuk lenne, majd elválik ez is.*Nem az a kifejezett aggódós típus, kivéve a kutyájára nézve.*
-No, akkor az ott a Grombar kastély, nem-de?*Mutat immár sokkal közelebbről a kastélyra. A kísérteties hangulat fölborzolja a szőrszálakat egész testén, libabőrös lesz, de nem a hőmérséklet, hanem a kastély látványától.*~Azt a büdös mindenedet, nekünk oda kell majd bemenni?~*Le is jegyzi a gondolatait : "A kastély látványától elbizonytalanodtam, nem tagadom, mintha a környezetünk sugallni akarná, hogy ne mennyünk be, gondolok itt az ellenkező irányba hajló száraz cserjéken, és a keselyűn, ami az imént szállt el tőlünk nem messze, nem olyan mint a mi keselyűink, kisebb, fekete színű, apró csőrű."*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258