//Sa'argathot ébredése//
//Front//
//Gworash , Qira//
* Az ork hárítása félsikerrel jár, a fegyvere megtaszítja ugyan a másik lándzsáját de nem a kellő időben. A felnyársalást ez által mondjuk sikerül elkerülni, de a jobb vállán végigszánt így a lándzsa pengéje. Komoly sérülést nem okoz ugyan, inkább csak zavaró tényező, bár lehet az Ork harci láznak köszönhetően észre sem veszi. Ez után persze mehet az a bizonyos fejtámadás, ami lényegében mivel védekezni nem tud mivel a lény, sikeres. A kobakját védő vassisakba robban a zúzófegyver és reccsen is a dolog. Ez eddig rendben is volna, de a következő pillanatban a lény bal karja engedi a fegyverét és öklével próbálja viszonozni a másik kedvességét. Jó eséllyel képen is törli Gworasht s ha így van akkor bizony érezheti, hogy van erő a lényben.
Qira Újabb jól célzott lövést ad le ami ilyen távból szintén talál is, ennek hatására a lándzsás feje meglódul kissé hátra ahogy reccsen egy újabbat majd a földre hull. Persze ez nem tartja vissza a további cselekvéstől, legalább is egyelőre. *
//Worenth FONTOS: csak Te látod!//
* A mágus önmagát látja viszont, bizony még a szemek is egyeznek, nincs semmi különbség, mint két tojás. A kántálás elkezdődik mindkét féltől. Az igazi Worenth előbb befejezi de annak semmi hatása nem mutatkozik. Ellenben a másik is végez a varázslattal se ennek hatására lángoszlop indul útnak ott hol a két ork harcos éppen a lándzsással hadakozik, amazok pedig mind lángba borulnak, üvöltés szakad ki belőlük, ork hörgés. A lángoszlop pedig ott kering körülöttük, s a tűz terjedni kezd minden irányba. *
//Mirakh, Turrog, Hrothgaar//
* A 3 törpe harcos okos taktikához nyúl. Ősi nyelvüket veszik elő, hogy úgy kommunikáljanak. Határozottan okos. De továbbra is jó kérdés vajon az áll mellettük aki, vagy pedig mégsem? Hiszen látni továbbra sem látnak a vak sötétben. Motoszkálást viszont mely tán néhány méterre lehet tőlük.
A törp nyelv jó ötlet, de a hangok árulkodók is lehetnek. Miközben körkörös védelemre szánják magukat, ami szintén okos ötlet hirtelen a sötétség feloszlik, újra látnak! És a következő pillanat, hogy oldalról iszonyatos erővel az idegen Turrog rohan bele Hrothgaar pajzsába, a sajátját használja ék gyanánt, hogy letarolja a másikat. Ha sikerrel jár akkor már lódul is a Turrog féle Artheniori mesterkard és Mirakh felé kaszabol vele. Immár végképp képtelenség megmondani melyik is az igazi külsőre. A hármas mellett nem sokkal egy másik kis csapat látszik, néhány méter lehet csupán, két sötételf és egy ember. (Medliel, Aoneer, Lars) *
//Hárman törpék olvassátok a "Sötétségbe lépők" részt is!//
//Közép//
//Gabrien//
* A csontharcos nem szórakozik a kecmergéssel, ahogy van a földön fekve próbál karjával, melyben ott a fegyver, rácsapni a másikra. Vélhetően sikertelenül ha csak nem ügyetlenkedik a másik is hiszen ez elég esetlen támadás. Persze ha sikeres akkor az erő érezhető ebben is, bár közel nem akkora mint más esetben. Nincs konkrét célpontja, amolyan, amit ér, HA ér.
Aztán végül jön a zúzda, hát nincs ezen mit taglalni, a termetes harcos határozott mozdulatokkal döngöli a földbe a rémséget. Elkél azért néhány jól irányzott csapás azzal a pajzzsal de végül nem mozdul már a rémség. Törik ott minden, borda, rozsdás páncél, ami útba esik.
Okos ötlet a haj levágás, immár valóban különböznek. A dobókés pedig kevés eséllyel megy ugyan mellé, lévén nem rá koncentrál és nem is kicsi a célpont, de a kés bizony megpattan a tulajdon vértjén. Kárt nem okoz, a fémes hangon kívül.
A másik csontharcos pedig nem adja magát olyan könnyen mint azt gondolnák, éppen Kagan és Gabrien között szorul, de ez őt speciel cseppet sem érdekli. Nem kell soká menni, hogy összeakadjanak s amannak lódul is masszív alabárdja. Fentről súlyt le, egészen ügyesen, így normál esetben a fejre mért csapást némi oldalra mozgással Gabrien háríthatja, hogy enyhítse annak hatékonyságát, de ebben az esetben a bal, vagy a jobb vállat éri a súlyos csapás, van ereje, átlag embert vélhetően csonkolt volna s kulcscsontot tört volna. De jelenleg ez nem áll fenn. *
//Khan//
* A könyökös úgy látszik nem jött be, millimétereken múlhatott hiszen szinten ugyan olyan sebesen mozognak. Bár elég fura ilyen lendületből a sikertelenség, de hát vannak még csodák. De ha már így alakult a másik sem rest, a könyök támadást tovább viszi ha már a másik hátra szökellt, olyan messzire nem röpülhetett ha már támadni is akarna ugye, az idegen Gabrien pedig egyetlen újabb, rövid mozdulatot tesz, nem telik szinte túl sok idő ez a mozgás, bizonyosan kevesebbe mint a másik lendületváltása: baljára lép egy rövidet előre, s ha már a könyök nem talált hát rámegy a vállal egy egyszerű lökésre. Ha ez elől is elugrik a másik az már valóban a csoda és a szentség megnyilvánulása lenne. Ha valóban sikerül, akkor az oroszlánpáncél vállvértjétől egy nem túl kellemes csók érkezik meg persze némi hátralökődés / esés, ez utóbbi főként akkor ha egyensúlyát veszti a másik. Már folytatná is, hogy újabbat támadjon az ál Gabrien s ez az a pillanat mikor megpattan a hátán valami. Múló pillanat csupán míg a reflexek mozdulnának, de végül nem teszik hisz a vért teszi a dolgát. Így végül egyik fél sem tudja kihasználni a pillanatnyi előnyét. No de majd a folytatásban. Ő maga ha már így alakul, hogy bal váll elől van, a jobb kard pedig, a fegyverrel együtt hátul, akkor két kézre fogva a Pirtianesi acélt lódít majd irdatlan erejű vágást alulról indítva mely felfelé fog száguldani, hogy a másikat ketté próbálja szelni, már ha eljut odáig. *
//Kagan//
* A szellem eloszlik hát, de a sziszegő híreket hoz, nem túl jókat. S ha a harcos odapillant akkor láthatja a közelgő vészt: a lovast dübörög keresztül a pusztán, amint a harcolók felé száguld. A varázslat hatása egy apró fejmozdítást eredményez, felfigyelt a másik, de egyelőre nincs konkrét célja, csupán eljutni a rögtönzött kis harctérre. Néhány száz méter lehet még hátra. *
//Jobb szárny//
* Az íjászok védtelenül maradtak a lovas rohamozókkal szemben így különösebb gond nélkül letarolhatják őket ami bizony jó húzás hiszen amazok éppen készültek volna egy sorozatot leadni a középső csapat számára (Kagan, Khan, Gabrien) illetve egy másik részük (2en) pedig a középen harcoló orkokra és a mágusra. Láthatják amint Khan éppen Gabriennel harcol, valamint egy másik Gabrient aki éppen egy csontharcossal küzd. *
//Bal szárny//
//Cotys//
* Talál pajzsot a harcos és rögtönzötten sikerül is felkapni azt, indul hát az újabb roham immár kissé védettebben. A pajzs teszi a dolgát, s megpattan rajta a lándzsa hegye így hát sikerrel jár az újabb támadás és letarolja a csontharcost. Reccsen is a páncél ismét de ahogy tovább halad a másik úgy a csontharcos lassan ismét talpra kecmereg. Törött lándzsáját immár rövid dárdaként, törött véggel fogja használni fegyverként ha netán közelharcra kerül a sor. *
//Sötétbe lépők//
* Ahogy halad előre a kis csapat hangok szűrődnek kis majd pár szó hangzik el Aoneertől s a többiektől is. A következő pedig, hogy hirtelen a sötétség feloszlik, ismét látni mindent. Ami a következő egészen pontosan:
Tőlük kissé balra néhány méterre, a három törpe áll körben s az egyik Turrog éppen hevesen próbálja fejét venni a többieknek. Előre, s kissé jobbra a csapattól pedig ott áll a csuhás, jó 10-15 méterre.
Ami viszont nagyobb baj:
A szellem hirtelen robban bele Aoneer arcába s karmos karjával belenyúl a férfi testébe, halálnemek egész sora, ellopott évek száguldanak keresztül a csontig hatoló félelem képeiben. //+5 év öregedés//
Üvöltő sikoltás szakad ki a rémségből, hogy a támadást még jobban tetézze. *
//Hátsó megfigyelők - Felderítők - Mindenki! //
* A sötétség hirtelen szerte foszlik, s középen ott áll a csuhás a csapat többi tagja kik odabenn voltak eddig.
Aki ellát a Grombarig az továbbra is a mozdulatlanságot láthatja, ugyan minek törődnének egy ilyen maroknyi kis csapattal? Vélhetően ezért nem mozdul ott semmi. Más terveik vannak. A lovas viszont néhány száz méterre lehet csupán.
Az őt fogadni vágyók immár jobban kivehetik küllemét:
Koromfekete páncélzat fedi teste minden porcikáját, no nem azért mert ilyenre festette volna holmi felvágásból. Ez a páncél valaha ezüstösen csillant, de korom borítja mostanra, mintha csak a szó szoros értelmében szénné égették volna. A sisak alól narancs szempár izzik s ontja magából a földöntúli félelmet. A lény, melyet hátasként használ valami démoni rémség melyet éteri zöldes fénylángok vesznek körbe. Aztán érdekes esemény történik ami vélhetően elgondolkodásra bírja azokat kik távolról próbálnak támadást intézni (pl.: Aletai) :
A lovas szól, s aki érti a Pirtinanesi nyelvet az érti mit mond, egyetlen szót dübörgő, túlvilági hangján: *
- Kritha!
* Ami annyit tesz, Alakzatba! Mindez csupán azért lehet fura, mert hogy a barátunk egy szál magában vágtat. Vagy mégsem? A következő pillanatban a zöldes lángnyelvek lassan kikúsznak oldalra. Éteri fényből álló lángok lassan alakot öltenek, előbb egy ló orrnyerge majd a feje, s végül egész teste ölt formát az éteri tűzből, hátán páncélos lovasa is formát ölt, teljes páncélzat fedi testüket ahogy sorra jelennek meg a fantomok. Fekete lovas jobb oldalán 3 míg a balon 4 zöld lángokból álló fantom lovas vágtázik, lándzsát szegez mind maga elé mely szintén az anyagtalan lidércfényből hegyesedik előre. Immáron 8 páncélos száguld a harcolók felé. Úgy 200 méter lehet már csak hátra, itt bizony gyorsan kell cselekedni. *