Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-23 15:56:48
Üzenet elküldve: 2014-04-23 15:56:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Az biztos, hogy, ha egyszer nekiállt volna bakancslistát írni, nem szerepelt volna benne olyan pont, miszerint egyszer szeretne egy repkedő hárpia lábán lógni. Eltekintve attól, hogy a lény már sérült és a lány is ott van nehezéknek, azért nem azt jelenti, hogy nincs már benne annyi energia, hogy miközben Bresst támadja, ne tudjon össze-vissza rángatózni. A lány érzi, ahogy karizmai megfeszülnek, fűzője fentebb csúszik, a haja pedig hol a szájába, hol a szemébe száll. Sok mindent nem is tud mondani, de reméli, hogy a fél-elf minél hamarabb lerendezi. Szerencséjére túl sokat nem is kell várni, a férfi tudja kezelni a dolgot. Sőt, a lánynak kimondottan tetszik, ahogy az ridegen, de mégis valami fojtott tűzzel elvágja repkedő torkát. Ugyanakkor azzal a mozdulattal, ahogy az élettelenül a földre hull, úgy Dyn is vele együtt. Szerencsére nem túl magasról, de nem is fájdalommentesen. Újra elterül a földön és kihasználván ezt a kis időt, kifújja magát. Persze ő is tisztában van vele, hogy nincs túl sok idejük tovább fetrengeni.
Hagyja, hogy a férfi felsegítse a földről és közben bólint egyet a kérdésre.*
- És te? *Kérdezi miközben Bress lába felé bök a fejével. Ahogy kiegyenesedett elindul, hogy gyorsan összeszedje mindenfelé szétdobált fegyvereit, mindhárom csöpögött a vértől. Sok ideje nincs arra, hogy szépen egyesével letörölgetni őket, így csak egyenként kicsapja őket oldalra, hogy a vér nagy részét lerázza, majd helyükre teszi őket és odalép a férfihez.*
- Segítsek? *Kérdezi, ha esetleg a másiknak még gondja lenne a járással. Persze lehet, hogy nem pont Dyn a legfelelőbb támasz, tekintve testfelépítését, de mivel jelenleg sem mankó, sem lovasszekér nem áll szolgálatukra így a férfi képtelen lesz ennyivel beérni, ha minél hamarabb ki akarnak innen jutni.
Ahogy kifelé tartanak egy ideig meg sem szólal, csak a fülére koncentrál, arra, hogy nem jön-e elő még több ideges hárpiarokon a romok közül, de egyelőre úgy tűnik megúszták. Így megkönnyebbülvén igyekszik valami vidámabb hangulatot visszacsalni az iménti halálközeli élmények után.*
- na, hát ez jó volt. Jövőhéten megismételjük? *Ejt meg egy fáradt mosolyt és végignéz magukon. Bress húzza a lábát, arca véres, Dyn bőre szintén, sőt ő a földön való fetrengés után jó kis port is magára tudott szedni. Haja persze kócos is, koszos is. Megint úgy néz ki mint egy hajléktalan, de mindezek ellenére még mindig nem érzi magában a késztetést, hogy haza menjen, bárhol is legyen az.*
- Remekül nézünk ki.*Most már inkább felnevet, ahogy ismét végigméri mindkettőjüket.*- Mit szólnál, ha valami kellemesebb helyen pihennénk ki ezt a remek ötletet? *Fejével a kastély távolodó romjai felé bök.* - Persze, ha nagyon fáj a lábad, ha gondolod vihetlek a hátamon, bár azok után, hogy hátba vágtál egy kővel, még nem biztos, hogy bevállalom. *Kacsint egyet, bár tudja, hogy ezzel mentette meg a férfi az életét, de az incselkedésről nem tud lemondani.*
*Az biztos, hogy, ha egyszer nekiállt volna bakancslistát írni, nem szerepelt volna benne olyan pont, miszerint egyszer szeretne egy repkedő hárpia lábán lógni. Eltekintve attól, hogy a lény már sérült és a lány is ott van nehezéknek, azért nem azt jelenti, hogy nincs már benne annyi energia, hogy miközben Bresst támadja, ne tudjon össze-vissza rángatózni. A lány érzi, ahogy karizmai megfeszülnek, fűzője fentebb csúszik, a haja pedig hol a szájába, hol a szemébe száll. Sok mindent nem is tud mondani, de reméli, hogy a fél-elf minél hamarabb lerendezi. Szerencséjére túl sokat nem is kell várni, a férfi tudja kezelni a dolgot. Sőt, a lánynak kimondottan tetszik, ahogy az ridegen, de mégis valami fojtott tűzzel elvágja repkedő torkát. Ugyanakkor azzal a mozdulattal, ahogy az élettelenül a földre hull, úgy Dyn is vele együtt. Szerencsére nem túl magasról, de nem is fájdalommentesen. Újra elterül a földön és kihasználván ezt a kis időt, kifújja magát. Persze ő is tisztában van vele, hogy nincs túl sok idejük tovább fetrengeni.
Hagyja, hogy a férfi felsegítse a földről és közben bólint egyet a kérdésre.*
- És te? *Kérdezi miközben Bress lába felé bök a fejével. Ahogy kiegyenesedett elindul, hogy gyorsan összeszedje mindenfelé szétdobált fegyvereit, mindhárom csöpögött a vértől. Sok ideje nincs arra, hogy szépen egyesével letörölgetni őket, így csak egyenként kicsapja őket oldalra, hogy a vér nagy részét lerázza, majd helyükre teszi őket és odalép a férfihez.*
- Segítsek? *Kérdezi, ha esetleg a másiknak még gondja lenne a járással. Persze lehet, hogy nem pont Dyn a legfelelőbb támasz, tekintve testfelépítését, de mivel jelenleg sem mankó, sem lovasszekér nem áll szolgálatukra így a férfi képtelen lesz ennyivel beérni, ha minél hamarabb ki akarnak innen jutni.
Ahogy kifelé tartanak egy ideig meg sem szólal, csak a fülére koncentrál, arra, hogy nem jön-e elő még több ideges hárpiarokon a romok közül, de egyelőre úgy tűnik megúszták. Így megkönnyebbülvén igyekszik valami vidámabb hangulatot visszacsalni az iménti halálközeli élmények után.*
- na, hát ez jó volt. Jövőhéten megismételjük? *Ejt meg egy fáradt mosolyt és végignéz magukon. Bress húzza a lábát, arca véres, Dyn bőre szintén, sőt ő a földön való fetrengés után jó kis port is magára tudott szedni. Haja persze kócos is, koszos is. Megint úgy néz ki mint egy hajléktalan, de mindezek ellenére még mindig nem érzi magában a késztetést, hogy haza menjen, bárhol is legyen az.*
- Remekül nézünk ki.*Most már inkább felnevet, ahogy ismét végigméri mindkettőjüket.*- Mit szólnál, ha valami kellemesebb helyen pihennénk ki ezt a remek ötletet? *Fejével a kastély távolodó romjai felé bök.* - Persze, ha nagyon fáj a lábad, ha gondolod vihetlek a hátamon, bár azok után, hogy hátba vágtál egy kővel, még nem biztos, hogy bevállalom. *Kacsint egyet, bár tudja, hogy ezzel mentette meg a férfi az életét, de az incselkedésről nem tud lemondani.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-22 23:24:23
Üzenet elküldve: 2014-04-22 23:24:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Annyit még észlel szeme sarkából, hogy Dyn észhez tér, viszont elvágódik a földön, így még talán rosszabb is a helyzet. Ennyi ideje maradt, mivel a hárpia támadásba is lendül, ráadásul még több energia maradt a féregben mint gondolná. Két-három csapást véd le könnyedén a kard lapjával, majd előre szúr egyet, mire kirúgja kezéből a kardot a hárpia, és szépen szájba is vágja Bress-t. Feje kicsit elfordul, és egy szép adag vérrel keveredett nyálat köp ki a földre. Isteni szerencséje, hogy a kard nem repült messzire, így könnyen lenyúlhat érte, pusztán egy kicsit hátrálnia kell. Ezzel még önmagában nincs is baj, de a hárpia szárnyaival csapkodva követi, és éles karmaival próbálja a bárd testét szanaszét tépni. Bress elhajolgat, de eszébe sem jut, hogy ökölharcba kezdjen, mivel akkor biztosan itt halna meg, mivel a pusztakezes harcművészetben finoman fogalmazva nem ő a sivatag legélesebb pengéje. Egyszer csak azonban a hárpia felvisít, mire Bress meglátja a lábain lógó vöröskét, amire rögtön el is mosolyodik.*
~Ügyes nagyon ügyes.~
*Bress lehajol a kardjáért, kezébe veszi, és mielőtt a hárpia kikászálódna a fogásból, amit igen erőteljesen igyekszik elérni, a fél-elf megpörgeti a kardot, és a torkához szorítja.*
-Ne vergődj. *suttogja hidegen a hárpia szemeibe, aki biztosan nem érti szavait, de a nyakának feszülő penge hatására szárnycsapásai megszűnnek, és a lény lehiggad.*
-Ideje eltakarodnod. *suttogja közelebb hajolva a füleihez, majd elveszi fejét, és elmetszi a hárpia nyakát. Az élettelen test összeesik, Bress pedig lehajol, karon fogja Dyn-t, és segít neki talpra állni.*
-Minden oké ? *kérdezi kicsit aggódva, majd felveszi a földön fekvő furulyáját, és elrakja inge belső zsebébe.*
-Most már tényleg menjünk. *biccent elfelé, majd a lehető leggyorsabban próbál eltűnni, persze húzza keményen a lábát, de minden tőle telhetőt elkövet.*
*Annyit még észlel szeme sarkából, hogy Dyn észhez tér, viszont elvágódik a földön, így még talán rosszabb is a helyzet. Ennyi ideje maradt, mivel a hárpia támadásba is lendül, ráadásul még több energia maradt a féregben mint gondolná. Két-három csapást véd le könnyedén a kard lapjával, majd előre szúr egyet, mire kirúgja kezéből a kardot a hárpia, és szépen szájba is vágja Bress-t. Feje kicsit elfordul, és egy szép adag vérrel keveredett nyálat köp ki a földre. Isteni szerencséje, hogy a kard nem repült messzire, így könnyen lenyúlhat érte, pusztán egy kicsit hátrálnia kell. Ezzel még önmagában nincs is baj, de a hárpia szárnyaival csapkodva követi, és éles karmaival próbálja a bárd testét szanaszét tépni. Bress elhajolgat, de eszébe sem jut, hogy ökölharcba kezdjen, mivel akkor biztosan itt halna meg, mivel a pusztakezes harcművészetben finoman fogalmazva nem ő a sivatag legélesebb pengéje. Egyszer csak azonban a hárpia felvisít, mire Bress meglátja a lábain lógó vöröskét, amire rögtön el is mosolyodik.*
~Ügyes nagyon ügyes.~
*Bress lehajol a kardjáért, kezébe veszi, és mielőtt a hárpia kikászálódna a fogásból, amit igen erőteljesen igyekszik elérni, a fél-elf megpörgeti a kardot, és a torkához szorítja.*
-Ne vergődj. *suttogja hidegen a hárpia szemeibe, aki biztosan nem érti szavait, de a nyakának feszülő penge hatására szárnycsapásai megszűnnek, és a lény lehiggad.*
-Ideje eltakarodnod. *suttogja közelebb hajolva a füleihez, majd elveszi fejét, és elmetszi a hárpia nyakát. Az élettelen test összeesik, Bress pedig lehajol, karon fogja Dyn-t, és segít neki talpra állni.*
-Minden oké ? *kérdezi kicsit aggódva, majd felveszi a földön fekvő furulyáját, és elrakja inge belső zsebébe.*
-Most már tényleg menjünk. *biccent elfelé, majd a lehető leggyorsabban próbál eltűnni, persze húzza keményen a lábát, de minden tőle telhetőt elkövet.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-22 21:06:06
Üzenet elküldve: 2014-04-22 21:06:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Első csapat //
- Állítólag csak azokon jelentkeztek a tünetek, akiket megsebesítettek. Persze *emeli fel nyugtatóan a kezét*, könnyen lehet, hogy tényleg csak a sokk okozta ezeket a fizikai tüneteket, de nem árt óvatosnak lenni. Ami pedig az írnokot illeti, igazad van - ezért is tartottam jobbnak, hogy velem legyen, így szemmel tudom tartani. Ám az is tény, hogy hasznos, ha mindent leír, így legalább lesz története a rendnek papíron.
*Mondandóját ezennel le is zárja, majd egy határozott, amolyan "akkor ezt tartsd egyelőre titokban"-féle bólintás után meg is indul a hölgyek felé. Közben persze felméri a terepet, hátha a támadóik még jelen vannak, ám erre nem lát semmilyen jelet.*
- Gyümölcsök? Érdekes... *vakarja meg fejét* De legalább nem támadták meg magukat! *lengeti meg ujját a levegőben* Ahogy pedig látom, a színük is lassan kezd visszatérni! *próbálja kicsit oldani a helyzetet, miközben öreg arcára egy mosoly ül ki* Vadászni? *kérdően néz maguk mögé* Hát igen, bár jelen esetben nem volt szerencsés a gyorsaság! *kacag fel végül* Viszont nagyon örvendek a találkozásnak, az én nevem Halmar, s ez a kis csapat egyik fele! A másik fele bement a kastélyba, mi egyelőre itt kint nézünk körül. Ha úgy érzik, hogy készen állnak, akkor tartsanak velünk! Itt hagyni semmiképp sem szeretném magukat!
*Azzal megvárja, míg mindenki újra összeszedi magát, s ha ez megtörtént, akkor meg is indul a kastély mögé, miközben szemeit a magasban legelteti.*
- Hát, akad itt pár torony... Kíváncsi vagyok, hányan lehetnek. *ekkor hátrafordul* Öröm látni vérbeli elf hölgyeket a vadászat során! Azért a maguk vérében tényleg ott van ez! *mondja, mikor is észrevesz egy nyílást az épület oldalán* Itt talán bemehetnénk. *jegyzi meg, majd kiszalad oldalra, s visszafut* Innen látni már a bejáratot, a többiek valahol ott lesznek, mi nézzük itt be. *ekkor Toragghoz lép* Most már megkeresheted a hölgyeményt. *biccent felé, s vele, vagy nélküle, de belép a csapat, már ha nincs ellenkezés* Hogy őszinte legyek, túlságosan nagy a csend az egész helyen... Ezek hangoskodni szoktak, még messze az úton is hallani olykor a hangjukat, most viszont semmi.
*Suttogja maga elé, miközben halkan lépked azon a szűk folyosón, melyen bementek - ajtó sehol, csupán egy kövekből kirakott járat, melynek végén valami fény pislákol, s váratlanul egy hangos csörömpölés hangja szűrődik ki a járat másik oldaláról*
// Második csapat //
*Rana megpróbálhat lemászni, hiszen a kastély fala kissé romos, így akadhat kapaszkodó. Ám azzal számolnia kell, hogy egy rossz lépés, s hiába nincs túlságosan magasan, ettől még szörnyet halhat. A csillár szerencsére nem talál el senkit, de igen nagy visszhangot kelt, mely az egész kastélyt felveri.
Ha Rana esetleg az erkélyen maradt, s ha Toragg amellett döntött, hogy végül visszamegy a hölgyeményhez, akkor ők könnyedén találkozhatnak "odakint", a hölgyemény megmentésére siető páros viszont ekkora már eltűnik. Utóbbiak az előcsarnokban találhatnak egy romos lépcsőt, mely ugyan elég rozoga, s könnyen beszakadhat bizonyos pontokon, de kis ügyességgel feljuthatnak rajta. Persze az öreg azt mondta, hogy maradjanak lent, de jelen helyzetben talán egy hölgy biztonsága sokkal előrébb van, mint egy parancs.
Ha feljutnak az első szintre, akkor igen sok ajtóval találják szembe magukat, ahol bármelyikben ott rejtőzhet Rana. Mindegyik ajtót kinyithatják, ám pókhálón és poros berendezéseken kívül semmit sem találhatnak, kivéve az utolsónál, mely egy újabb folyosóra vezeti őket. Ám még mielőtt ezt kinyithatnák, valami zajt hallhatnak maguk mögül - ha visszanéznek, semmit se láthatnak. Persze, minden hangnak meg van a forrása, így ennek is hamarosan megtapasztalhatják: váratlanul a mellettük levő még ép állapotban levő lovagpáncél megmozdul, s igen nagy erővel a sisakját Arsenor feje felé dobja! Szellemről szó sincs, hiszen hamar megpillanthatják a szürke kezeket s az ocsmány hárpiafejet! Szokatlanul úgy néz ki, mint egy banya, hiába is írták le szépnek... Hangos kacagásban tör ki, miközben kireppen a páncélból, s hátrálva ami csak a keze útjába ér, azt dobja a páros felé: gyertyatartót, könyvet, törmeléket, páncéldarabot.
Eközben ha Rana nem ment vissza a szobába, akkor felfedezheti újra a lényt, mely felkapta, ám ekkor már teljese egészében láthatja, hiszen kicsit messzebb az erkélynél repked - ha Toragg is jelen van, akkor a szörnyeteg azonnal ki is nézi magának az orkot, s karmait meresztve, szélsebesen repülni kezd felé! Ha a zöldbőrű nem ment vissza, akkor ugyanezzel a módszerrel Ranát veszi célba.*
// Első csapat //
- Állítólag csak azokon jelentkeztek a tünetek, akiket megsebesítettek. Persze *emeli fel nyugtatóan a kezét*, könnyen lehet, hogy tényleg csak a sokk okozta ezeket a fizikai tüneteket, de nem árt óvatosnak lenni. Ami pedig az írnokot illeti, igazad van - ezért is tartottam jobbnak, hogy velem legyen, így szemmel tudom tartani. Ám az is tény, hogy hasznos, ha mindent leír, így legalább lesz története a rendnek papíron.
*Mondandóját ezennel le is zárja, majd egy határozott, amolyan "akkor ezt tartsd egyelőre titokban"-féle bólintás után meg is indul a hölgyek felé. Közben persze felméri a terepet, hátha a támadóik még jelen vannak, ám erre nem lát semmilyen jelet.*
- Gyümölcsök? Érdekes... *vakarja meg fejét* De legalább nem támadták meg magukat! *lengeti meg ujját a levegőben* Ahogy pedig látom, a színük is lassan kezd visszatérni! *próbálja kicsit oldani a helyzetet, miközben öreg arcára egy mosoly ül ki* Vadászni? *kérdően néz maguk mögé* Hát igen, bár jelen esetben nem volt szerencsés a gyorsaság! *kacag fel végül* Viszont nagyon örvendek a találkozásnak, az én nevem Halmar, s ez a kis csapat egyik fele! A másik fele bement a kastélyba, mi egyelőre itt kint nézünk körül. Ha úgy érzik, hogy készen állnak, akkor tartsanak velünk! Itt hagyni semmiképp sem szeretném magukat!
*Azzal megvárja, míg mindenki újra összeszedi magát, s ha ez megtörtént, akkor meg is indul a kastély mögé, miközben szemeit a magasban legelteti.*
- Hát, akad itt pár torony... Kíváncsi vagyok, hányan lehetnek. *ekkor hátrafordul* Öröm látni vérbeli elf hölgyeket a vadászat során! Azért a maguk vérében tényleg ott van ez! *mondja, mikor is észrevesz egy nyílást az épület oldalán* Itt talán bemehetnénk. *jegyzi meg, majd kiszalad oldalra, s visszafut* Innen látni már a bejáratot, a többiek valahol ott lesznek, mi nézzük itt be. *ekkor Toragghoz lép* Most már megkeresheted a hölgyeményt. *biccent felé, s vele, vagy nélküle, de belép a csapat, már ha nincs ellenkezés* Hogy őszinte legyek, túlságosan nagy a csend az egész helyen... Ezek hangoskodni szoktak, még messze az úton is hallani olykor a hangjukat, most viszont semmi.
*Suttogja maga elé, miközben halkan lépked azon a szűk folyosón, melyen bementek - ajtó sehol, csupán egy kövekből kirakott járat, melynek végén valami fény pislákol, s váratlanul egy hangos csörömpölés hangja szűrődik ki a járat másik oldaláról*
// Második csapat //
*Rana megpróbálhat lemászni, hiszen a kastély fala kissé romos, így akadhat kapaszkodó. Ám azzal számolnia kell, hogy egy rossz lépés, s hiába nincs túlságosan magasan, ettől még szörnyet halhat. A csillár szerencsére nem talál el senkit, de igen nagy visszhangot kelt, mely az egész kastélyt felveri.
Ha Rana esetleg az erkélyen maradt, s ha Toragg amellett döntött, hogy végül visszamegy a hölgyeményhez, akkor ők könnyedén találkozhatnak "odakint", a hölgyemény megmentésére siető páros viszont ekkora már eltűnik. Utóbbiak az előcsarnokban találhatnak egy romos lépcsőt, mely ugyan elég rozoga, s könnyen beszakadhat bizonyos pontokon, de kis ügyességgel feljuthatnak rajta. Persze az öreg azt mondta, hogy maradjanak lent, de jelen helyzetben talán egy hölgy biztonsága sokkal előrébb van, mint egy parancs.
Ha feljutnak az első szintre, akkor igen sok ajtóval találják szembe magukat, ahol bármelyikben ott rejtőzhet Rana. Mindegyik ajtót kinyithatják, ám pókhálón és poros berendezéseken kívül semmit sem találhatnak, kivéve az utolsónál, mely egy újabb folyosóra vezeti őket. Ám még mielőtt ezt kinyithatnák, valami zajt hallhatnak maguk mögül - ha visszanéznek, semmit se láthatnak. Persze, minden hangnak meg van a forrása, így ennek is hamarosan megtapasztalhatják: váratlanul a mellettük levő még ép állapotban levő lovagpáncél megmozdul, s igen nagy erővel a sisakját Arsenor feje felé dobja! Szellemről szó sincs, hiszen hamar megpillanthatják a szürke kezeket s az ocsmány hárpiafejet! Szokatlanul úgy néz ki, mint egy banya, hiába is írták le szépnek... Hangos kacagásban tör ki, miközben kireppen a páncélból, s hátrálva ami csak a keze útjába ér, azt dobja a páros felé: gyertyatartót, könyvet, törmeléket, páncéldarabot.
Eközben ha Rana nem ment vissza a szobába, akkor felfedezheti újra a lényt, mely felkapta, ám ekkor már teljese egészében láthatja, hiszen kicsit messzebb az erkélynél repked - ha Toragg is jelen van, akkor a szörnyeteg azonnal ki is nézi magának az orkot, s karmait meresztve, szélsebesen repülni kezd felé! Ha a zöldbőrű nem ment vissza, akkor ugyanezzel a módszerrel Ranát veszi célba.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-22 18:01:01
Üzenet elküldve: 2014-04-22 18:01:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Teljes kábulattal, agyhalott zombi módjára lépked a hárpia felé, ám pár lépés után egy éles fájdalom téríti magához, amikor valami kemény csapódott a hátának. Rögtön ahogy visszarángatta az agyát a valóságba megrázza a fejét és egy röpke pillanatra nem is nagyon érti mi történt.
Maga előtt látja a lényt és ismét arra törekszik, hogy ne nézzen annak a szemébe, ugyanis már saját bőrén tapasztalta, mi is történik akkor. Nem kell sokat agyalnia rajta, egy másodperc alatt felismeri miért fájt a háta, de ideje nincs Bressnek megköszönni, mert miután nem sikerült a lányt közelebb csalni, a hárpia úgy dönt, akkor majd ő megy oda.
Az alatt a gondolkodásra elegendő röpke fél másodperc alatt Dyn egy dolgot biztosan tudott. A szablya a földön, a tőr egy másik példány mellkasában, így csak egy használható fegyvere maradt az arzenáljából, mégpedig az a rövid kard az oldalán, amiről ellehet mondani, hogy pontosan egyszer sem volt még használva, tulajdonképp ez egy B lehetőség volt a számára mindig, de általában elég volt szablyáját használni.
Gyorsan előkapja a fegyvert, majd hátrálni kezd. Hogy a következő egy percet előre megtervezte-e vagy a véletlen rendezte-e így a dolgokat, valójában ő sem tudná megmondani, viszont, ha Bress életben marad és rákérdez, biztosan azt fogja mondani, hogy ő ezt így találta ki. A hátrálás közben ugyanis hátravágódik a földre, a felbosszantott ördögi lény pedig egyből utána. Pont ez okozta a vesztét. A hátpia ugyanis túl mohón és túl hirtelen támadt rá a hátán fekvő lányra, aki kardját egyenesen felfelé tartva nehezen, de lényegében sikeresen átszúrja a ránehezedő testet. Persze ő sincs acélból. A kard markolata a halott lény súlya alatt a gyomrába nyomódik, így hirtelen se kép se hang. Szemeit kimereszti és alig kap levegőt, de megpróbálja minden erejével lelökni magáról az élettelen testet, mielőtt még megfullad alatta. Körülbelül harmadik próbálkozásra sikerül oldalra gurítania azt, de ő még egy fél percig egy helyben marad és olyan gyorsan szedi a levegőt, amilyen gyorsan csak tudja. Még így fekszik egy ideig és próbálja összeszedni magát, amikor eszébe jut, hogy nincs egyedül. Felemeli a fejét és ekkor látja meg a vértócsában fürdőző fej nélküli testet, valamint Bress hasonló ábrázatát. Ekkor jön rá, hogy talán segítenie kéne, bár kétsége sincs afelől, hogy a fél-elf elbánna ezzel a hárpiával is, főleg, hogy már sérült, ugyanakkor ő már szeretne kijutni erről a helyről, mert az elmúlt percek alatt többet ugrándozott, mint az a béka amelyikre pár hete rálépett.
Egyetlen dolog jut eszébe. Felpattan a földről és odafut a repkedő lényhez és egy nagyobb ugrással megfogja a hárpia lábát. Ez egy igen összetett gondolat, amit az előbbi fél másodperc alatt hozott össze a fejében és melynek lényege, hogy a sebzett állat így is nehezen tud repülni, ugyanis jó kis szúrás van a szárnya alatt, de ha még Dyn is rátehénkedik, akkor az még rosszabb lesz neki így nem tud magasabbra repülni, Bress pedig egész nyugodtan leszúrhatja ha akarja, és az ő dobótőrét is kihúzhatja, ha akarja.
Szóval így lógván két hárpia lábon szemben a férfival, feje felett a lénnyel nem sok más dologra tud gondolni, csak arra, hogy minél hamarabb elmenjenek innen. Ezt szemeivel próbálja jelezni a fél-elf számára is, de nem valószínű, hogy az pont erre figyel, ahogy az is valószínű, hogy nincs arra ideje, hogy emiatt a kis akciója miatt idiótának nézze.*
*Teljes kábulattal, agyhalott zombi módjára lépked a hárpia felé, ám pár lépés után egy éles fájdalom téríti magához, amikor valami kemény csapódott a hátának. Rögtön ahogy visszarángatta az agyát a valóságba megrázza a fejét és egy röpke pillanatra nem is nagyon érti mi történt.
Maga előtt látja a lényt és ismét arra törekszik, hogy ne nézzen annak a szemébe, ugyanis már saját bőrén tapasztalta, mi is történik akkor. Nem kell sokat agyalnia rajta, egy másodperc alatt felismeri miért fájt a háta, de ideje nincs Bressnek megköszönni, mert miután nem sikerült a lányt közelebb csalni, a hárpia úgy dönt, akkor majd ő megy oda.
Az alatt a gondolkodásra elegendő röpke fél másodperc alatt Dyn egy dolgot biztosan tudott. A szablya a földön, a tőr egy másik példány mellkasában, így csak egy használható fegyvere maradt az arzenáljából, mégpedig az a rövid kard az oldalán, amiről ellehet mondani, hogy pontosan egyszer sem volt még használva, tulajdonképp ez egy B lehetőség volt a számára mindig, de általában elég volt szablyáját használni.
Gyorsan előkapja a fegyvert, majd hátrálni kezd. Hogy a következő egy percet előre megtervezte-e vagy a véletlen rendezte-e így a dolgokat, valójában ő sem tudná megmondani, viszont, ha Bress életben marad és rákérdez, biztosan azt fogja mondani, hogy ő ezt így találta ki. A hátrálás közben ugyanis hátravágódik a földre, a felbosszantott ördögi lény pedig egyből utána. Pont ez okozta a vesztét. A hátpia ugyanis túl mohón és túl hirtelen támadt rá a hátán fekvő lányra, aki kardját egyenesen felfelé tartva nehezen, de lényegében sikeresen átszúrja a ránehezedő testet. Persze ő sincs acélból. A kard markolata a halott lény súlya alatt a gyomrába nyomódik, így hirtelen se kép se hang. Szemeit kimereszti és alig kap levegőt, de megpróbálja minden erejével lelökni magáról az élettelen testet, mielőtt még megfullad alatta. Körülbelül harmadik próbálkozásra sikerül oldalra gurítania azt, de ő még egy fél percig egy helyben marad és olyan gyorsan szedi a levegőt, amilyen gyorsan csak tudja. Még így fekszik egy ideig és próbálja összeszedni magát, amikor eszébe jut, hogy nincs egyedül. Felemeli a fejét és ekkor látja meg a vértócsában fürdőző fej nélküli testet, valamint Bress hasonló ábrázatát. Ekkor jön rá, hogy talán segítenie kéne, bár kétsége sincs afelől, hogy a fél-elf elbánna ezzel a hárpiával is, főleg, hogy már sérült, ugyanakkor ő már szeretne kijutni erről a helyről, mert az elmúlt percek alatt többet ugrándozott, mint az a béka amelyikre pár hete rálépett.
Egyetlen dolog jut eszébe. Felpattan a földről és odafut a repkedő lényhez és egy nagyobb ugrással megfogja a hárpia lábát. Ez egy igen összetett gondolat, amit az előbbi fél másodperc alatt hozott össze a fejében és melynek lényege, hogy a sebzett állat így is nehezen tud repülni, ugyanis jó kis szúrás van a szárnya alatt, de ha még Dyn is rátehénkedik, akkor az még rosszabb lesz neki így nem tud magasabbra repülni, Bress pedig egész nyugodtan leszúrhatja ha akarja, és az ő dobótőrét is kihúzhatja, ha akarja.
Szóval így lógván két hárpia lábon szemben a férfival, feje felett a lénnyel nem sok más dologra tud gondolni, csak arra, hogy minél hamarabb elmenjenek innen. Ezt szemeivel próbálja jelezni a fél-elf számára is, de nem valószínű, hogy az pont erre figyel, ahogy az is valószínű, hogy nincs arra ideje, hogy emiatt a kis akciója miatt idiótának nézze.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-22 10:22:17
Üzenet elküldve: 2014-04-22 10:22:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mikor a hárpia leszáll előtte, szinte érzi annak rothadó dögszagát, ami a száján keresztül árad a bárd érzékeny orrába. Grimaszol is egyet, de rendületlenül fújja a furulyát, igaz pár izzadtságcsepp végiggurul homlokától indulva az arcán. A hárpia mellkasát nézi, igyekszik elkerülni a szemkontaktust, fittyet sem hányva Dyn szavaira. Egyszer csak hallani a másik hárpia visítását, Bress pedig egyik szemével próbálja követni az eseményeket. Aztán Dyn felkiált, és újabb visítás jön, majd tisztán kivehető a hangokból, hogy valami jócskán elterül a földön. A bárddal szemben álló hárpia figyelmét el is vonja, mivel az dühösen kapja oldalra fejét. Bress arcán egy ravasz mosoly kerekedik ki, majd villámgyorsan reagál. Földre ejti a furulyát, majd a hóna alatt szorongatott kardját megfogja, kicsit hátrahúzza, majd teljes erejéből a hárpia mellkasába döfi. A lény egy pillanat alatt megmered, szája tátva marad, és lassan fordul a támadója felé, közben a kard odabent szépen elmetszi a belsőségeket, és a beleket. A bárd belevigyorog az üveges szempárba, majd ránehezedik a kardra, és teljesen átszúrja a hárpia testét. Vér és húscafatok szállnak szerte a levegőbe, amiből a bárd ruházatára, sőt még az arcára is kerül. Dühösen kap arcához másik kezével, igyekezvén levakarni a dög vérét, és ez még inkább feldühíti, így jó nagyot köp a hárpia szemei közé, majd kirántja a kardot, és mielőtt a holttest térdre zuhanna, egy suhintással lecsapja a hárpia fejét. Így az élettelen test a fejtől elválasztva terül el, a fej pedig végiggurul a porban, összevérezvén mindent ami az útjába kerül. Odapillant Dyn irányába, és látja, amint a harmadik hárpia csábítgatja a vöröskét.* ~Még mit nem te rohadék.~ *indulna el, viszont képtelen odaszaladni, így hirtelen nem jut más eszébe, mint egy pici kavicsot vesz fel a földről, becélozza a vöröskét, és nekidobja a követ a hátának, és abban a pillanatban odakiált neki.*
-Dyn térj észhez !
*Aztán az a hárpia, amit Dyn megsebzett feltápászkodik, és észreveszi a földön darabokban hempergő társát, és rikácsolva sikítozva indul el lassan a bárd felé.*
-Héj ! Téged is felszeleteljelek ? Akkor gyere csak. *int saját maga felé, közben támadó pozíciót vesz fel, kardját a magasba emeli, és készen áll a sebzett harmadik hárpia fogadására. Sajnos nincs ideje a vöröskével foglalkozni, de reméli, hogy sikerült észhez térnie. Közben újabbat köp, de nem a földre, hanem a fej nélküli hullára, amiből a maradék vér is kifojt, csinos kis patakot kirajzolván ezzel a talajra.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mikor a hárpia leszáll előtte, szinte érzi annak rothadó dögszagát, ami a száján keresztül árad a bárd érzékeny orrába. Grimaszol is egyet, de rendületlenül fújja a furulyát, igaz pár izzadtságcsepp végiggurul homlokától indulva az arcán. A hárpia mellkasát nézi, igyekszik elkerülni a szemkontaktust, fittyet sem hányva Dyn szavaira. Egyszer csak hallani a másik hárpia visítását, Bress pedig egyik szemével próbálja követni az eseményeket. Aztán Dyn felkiált, és újabb visítás jön, majd tisztán kivehető a hangokból, hogy valami jócskán elterül a földön. A bárddal szemben álló hárpia figyelmét el is vonja, mivel az dühösen kapja oldalra fejét. Bress arcán egy ravasz mosoly kerekedik ki, majd villámgyorsan reagál. Földre ejti a furulyát, majd a hóna alatt szorongatott kardját megfogja, kicsit hátrahúzza, majd teljes erejéből a hárpia mellkasába döfi. A lény egy pillanat alatt megmered, szája tátva marad, és lassan fordul a támadója felé, közben a kard odabent szépen elmetszi a belsőségeket, és a beleket. A bárd belevigyorog az üveges szempárba, majd ránehezedik a kardra, és teljesen átszúrja a hárpia testét. Vér és húscafatok szállnak szerte a levegőbe, amiből a bárd ruházatára, sőt még az arcára is kerül. Dühösen kap arcához másik kezével, igyekezvén levakarni a dög vérét, és ez még inkább feldühíti, így jó nagyot köp a hárpia szemei közé, majd kirántja a kardot, és mielőtt a holttest térdre zuhanna, egy suhintással lecsapja a hárpia fejét. Így az élettelen test a fejtől elválasztva terül el, a fej pedig végiggurul a porban, összevérezvén mindent ami az útjába kerül. Odapillant Dyn irányába, és látja, amint a harmadik hárpia csábítgatja a vöröskét.* ~Még mit nem te rohadék.~ *indulna el, viszont képtelen odaszaladni, így hirtelen nem jut más eszébe, mint egy pici kavicsot vesz fel a földről, becélozza a vöröskét, és nekidobja a követ a hátának, és abban a pillanatban odakiált neki.*
-Dyn térj észhez !
*Aztán az a hárpia, amit Dyn megsebzett feltápászkodik, és észreveszi a földön darabokban hempergő társát, és rikácsolva sikítozva indul el lassan a bárd felé.*
-Héj ! Téged is felszeleteljelek ? Akkor gyere csak. *int saját maga felé, közben támadó pozíciót vesz fel, kardját a magasba emeli, és készen áll a sebzett harmadik hárpia fogadására. Sajnos nincs ideje a vöröskével foglalkozni, de reméli, hogy sikerült észhez térnie. Közben újabbat köp, de nem a földre, hanem a fej nélküli hullára, amiből a maradék vér is kifojt, csinos kis patakot kirajzolván ezzel a talajra.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-21 20:39:59
Üzenet elküldve: 2014-04-21 20:39:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
~Ne nézz sokáig a szemükbe.~ *Ismétlődik a férfi figyelmeztetése a fejében, miközben kissé bosszúsan csapkod a kardjával fel és le.* ~Mintha az lenne most a leghőbb vágyam, hogy meghitt szemezésbe kezdjek egy repkedő, hullaszínű pucér nővel.~ *Morgolódik, de közben azzal is tisztában van, hogy Bress mire fel mondta ezt, csupán azon húzta fel magát, hogy egy apró kis felfedező kalandból az lett, hogy lehet felnyársalja őt egy pár karom. Azonban, a helyzet egyrészt kiborítja, másrészt viszont teljesen felspannolja, ami a megnövekedett adrenalinszintnek köszönhető, vagy csak pusztán a harci szeretetének.
Még csak annyi ideje sincs, hogy gyorsan felmérje a környezetét, hogy mit tudna előnyére használni, mert immár három lény kereste fel a társaságukat és nyilvánvalóan nem azért jöttek, hogy kellemesen bekapcsolódjanak a belezés értelméről szóló társalgásba.
Két csapás között egy pillanatra hátranéz és ekkor veszi észre, hogy Bress húzza a lábát, de ideje nincs arra, hogy ezt az információt ténylegesen feldolgozza az agya, ám amikor meghallja a furulyaszót, arra van ideje az agyának, hogy megforduljon benne az a gondolat, hogy a fél-elf megbuggyant. Ezek szerint nagyobbat koppanhatott a feje a földön, mint azt gondolta.*
- Komolyan? *Kérdezi meglepetten.* - Bress, nem gondolom, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy lassúzzunk egyet.*Próbálja elviccelni a dolgot, miközben újabb és újabb csapásokkal ostorozza a felette repkedőt. Ekkor azonban számára teljesen meglepő módon a lény, mit akit megbabonáztak a bárdra fordítja figyelmét. A lány egy pillanatra leereszti a kardját és megfordul, hogy feldolgozza mi is történik. A hangszerből áradó kellemes dallamok a hárpiákra is hatással vannak. Kapva a pillanaton, elrugaszkodik és egy nagy lendülettel meg is szúrja azt a szárnya alatt, az oldalánál. Persze ilyen magasságokban esélytelen lett volna mélyen bele is szúrni a kardot, de ez épp elég volt ahhoz, hogy olyan sebet kapjon, amitől az meggyengült. Ez előbbi támadásból okulván Dyn ledobja szablyáját a földre és előkapja újonnan szerzett dobótőrét, amelyet most fel is avathat. Nincs ideje sokáig célozgatni és nem is ebben a legjobb, de mivel jelenlegi ellenfele már megsebesült, így egész könnyen el tudta találni a mellkasán, így az leesett a földre.*
- Zseni vagy! *Kiáltja kissé lihegve a férfinek. Ám ez a figyelmetlensége az ő veszte is lehet, mivel a másik lény a társai sebesülései miatt magához tért a zene bűvöletéből és arra irányult törekvése, hogy Dynt csábítsa el. A lány éppen csak egy pillanatra nézett a szemébe, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy úgy döntsön nem is akar kardhoz nyúlni. Lassú léptekkel indult meg az őt csábító lény felé, szemét le sem véve róla, arra nem is gondolván, hogy mi történik, ha odaér, ő most csak egy dolgot tud, még pedig azt, hogy valami földöntúli erő mozgatja lábait.*
~Ne nézz sokáig a szemükbe.~ *Ismétlődik a férfi figyelmeztetése a fejében, miközben kissé bosszúsan csapkod a kardjával fel és le.* ~Mintha az lenne most a leghőbb vágyam, hogy meghitt szemezésbe kezdjek egy repkedő, hullaszínű pucér nővel.~ *Morgolódik, de közben azzal is tisztában van, hogy Bress mire fel mondta ezt, csupán azon húzta fel magát, hogy egy apró kis felfedező kalandból az lett, hogy lehet felnyársalja őt egy pár karom. Azonban, a helyzet egyrészt kiborítja, másrészt viszont teljesen felspannolja, ami a megnövekedett adrenalinszintnek köszönhető, vagy csak pusztán a harci szeretetének.
Még csak annyi ideje sincs, hogy gyorsan felmérje a környezetét, hogy mit tudna előnyére használni, mert immár három lény kereste fel a társaságukat és nyilvánvalóan nem azért jöttek, hogy kellemesen bekapcsolódjanak a belezés értelméről szóló társalgásba.
Két csapás között egy pillanatra hátranéz és ekkor veszi észre, hogy Bress húzza a lábát, de ideje nincs arra, hogy ezt az információt ténylegesen feldolgozza az agya, ám amikor meghallja a furulyaszót, arra van ideje az agyának, hogy megforduljon benne az a gondolat, hogy a fél-elf megbuggyant. Ezek szerint nagyobbat koppanhatott a feje a földön, mint azt gondolta.*
- Komolyan? *Kérdezi meglepetten.* - Bress, nem gondolom, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy lassúzzunk egyet.*Próbálja elviccelni a dolgot, miközben újabb és újabb csapásokkal ostorozza a felette repkedőt. Ekkor azonban számára teljesen meglepő módon a lény, mit akit megbabonáztak a bárdra fordítja figyelmét. A lány egy pillanatra leereszti a kardját és megfordul, hogy feldolgozza mi is történik. A hangszerből áradó kellemes dallamok a hárpiákra is hatással vannak. Kapva a pillanaton, elrugaszkodik és egy nagy lendülettel meg is szúrja azt a szárnya alatt, az oldalánál. Persze ilyen magasságokban esélytelen lett volna mélyen bele is szúrni a kardot, de ez épp elég volt ahhoz, hogy olyan sebet kapjon, amitől az meggyengült. Ez előbbi támadásból okulván Dyn ledobja szablyáját a földre és előkapja újonnan szerzett dobótőrét, amelyet most fel is avathat. Nincs ideje sokáig célozgatni és nem is ebben a legjobb, de mivel jelenlegi ellenfele már megsebesült, így egész könnyen el tudta találni a mellkasán, így az leesett a földre.*
- Zseni vagy! *Kiáltja kissé lihegve a férfinek. Ám ez a figyelmetlensége az ő veszte is lehet, mivel a másik lény a társai sebesülései miatt magához tért a zene bűvöletéből és arra irányult törekvése, hogy Dynt csábítsa el. A lány éppen csak egy pillanatra nézett a szemébe, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy úgy döntsön nem is akar kardhoz nyúlni. Lassú léptekkel indult meg az őt csábító lény felé, szemét le sem véve róla, arra nem is gondolván, hogy mi történik, ha odaér, ő most csak egy dolgot tud, még pedig azt, hogy valami földöntúli erő mozgatja lábait.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-19 21:56:53
Üzenet elküldve: 2014-04-19 21:56:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Fél-elf lévén megvan az az aprócska előnye, hogy hallása valamivel élesebb mint az embereké. Így mikor meghallja a csörtetést a bozótban megperdül, és keresztirányba suhint egyet kardjával a levegőben. A hárpia szerencsésnek is mondhatja magát, hogy Dyn kupán vágta, így elrepül a levegőben hasító kard elől, talán csak épp a szárnya hegyét csiklandozta meg a hideg penge. A hárpia gyorsan felkel a földről, úgy látszik, nagyon nem jó neki ottan, Dyn ekkor pillant hátra, Bress pedig emeli kezét, és figyelmeztetni próbálja a vöröskét, hogy bizony saját magával foglalkozzon, de szerencsére a szablyáját ő sem dísznek hordja.*
-Csak ne nézz sokáig a szemükbe ! *kiálltja Dyn-nek, majd kicsit berogyaszt felemeli a jobb kezében lévő kardot, majd a bal kezére fekteti annak lapját. Nem egy kardművész, nem is az erőssége, de ilyenkor áldja igazán a szerencséjét, hogy lovag apja adott neki némi kiképzést. Nem véletlen a pozíció, mert a romok közül előbukkan egy újabb hárpia, így máris hárman lettek a kezdeti egyből. A hárpia közeledik, majd Bress előre ugrik, és vízszintes csapást mér ellenfelére. A mozdulat precíz, a hárpia felvisít, ahogy a mellkasát végigvágja a kard pengéje, majd szárnyait hevesen csapdosva, rikácsolva kezd egyre jobban hátrálni. Megfordul Bress Dyn irányába, azonban itt jön a bibi, szó szerint, mert sérült térdébe belehasít a fájdalom, amitől felszisszen, és önkéntelenül is odakap. Pulzusa gyorsan emelkedik, megtesz pár lépést előre, de bal lábát látványosan húzza. És hát természetesen a baj nem jár egyedül, mint úgy az esetek nagy százalékában, így a jobb könyöke is megfájdul, de ennek külső látszatja nincs, csak agya közvetíti neki folyamatosan. Felnéz a levegőbe, azonban az ott röpködő hárpia eltűnt, csak az a baj, hogy nem a francba, hanem pont Bress irányába. Látszólag felbosszantotta ahogy a társát csúnyán helyben hagyták. Aztán egy őrült ötlete támad, amit ki is fog vitelezni, ugyanis e legütősebb kártyáját még nem használta ki. Kardját a hóna alá szorítja, hogy azért közel legyen, majd benyúl belső zsebébe, és előveszi furulyáját, aztán gyorsan bele is fúj. Romantikus, kellemes, csábító hangok törnek fel, és mikor Dyn fülébe jutnak, nagyon meglepődhet, és joggal gondolhatja, hogy ez teljesen megkergült, és elment az esze. Ugyanakkor ha a hárpiáknak az egyik nagy fegyverük, mért ne lehetne ezt velük szemben is alkalmazni ? Másrészről elég az, ha kicsit ennek a kettőnek magára vonja a figyelmét, igazság szerint ez is a fő célja, hogy aztán Dyn-nek könnyű prédái lehessenek.*
*Fél-elf lévén megvan az az aprócska előnye, hogy hallása valamivel élesebb mint az embereké. Így mikor meghallja a csörtetést a bozótban megperdül, és keresztirányba suhint egyet kardjával a levegőben. A hárpia szerencsésnek is mondhatja magát, hogy Dyn kupán vágta, így elrepül a levegőben hasító kard elől, talán csak épp a szárnya hegyét csiklandozta meg a hideg penge. A hárpia gyorsan felkel a földről, úgy látszik, nagyon nem jó neki ottan, Dyn ekkor pillant hátra, Bress pedig emeli kezét, és figyelmeztetni próbálja a vöröskét, hogy bizony saját magával foglalkozzon, de szerencsére a szablyáját ő sem dísznek hordja.*
-Csak ne nézz sokáig a szemükbe ! *kiálltja Dyn-nek, majd kicsit berogyaszt felemeli a jobb kezében lévő kardot, majd a bal kezére fekteti annak lapját. Nem egy kardművész, nem is az erőssége, de ilyenkor áldja igazán a szerencséjét, hogy lovag apja adott neki némi kiképzést. Nem véletlen a pozíció, mert a romok közül előbukkan egy újabb hárpia, így máris hárman lettek a kezdeti egyből. A hárpia közeledik, majd Bress előre ugrik, és vízszintes csapást mér ellenfelére. A mozdulat precíz, a hárpia felvisít, ahogy a mellkasát végigvágja a kard pengéje, majd szárnyait hevesen csapdosva, rikácsolva kezd egyre jobban hátrálni. Megfordul Bress Dyn irányába, azonban itt jön a bibi, szó szerint, mert sérült térdébe belehasít a fájdalom, amitől felszisszen, és önkéntelenül is odakap. Pulzusa gyorsan emelkedik, megtesz pár lépést előre, de bal lábát látványosan húzza. És hát természetesen a baj nem jár egyedül, mint úgy az esetek nagy százalékában, így a jobb könyöke is megfájdul, de ennek külső látszatja nincs, csak agya közvetíti neki folyamatosan. Felnéz a levegőbe, azonban az ott röpködő hárpia eltűnt, csak az a baj, hogy nem a francba, hanem pont Bress irányába. Látszólag felbosszantotta ahogy a társát csúnyán helyben hagyták. Aztán egy őrült ötlete támad, amit ki is fog vitelezni, ugyanis e legütősebb kártyáját még nem használta ki. Kardját a hóna alá szorítja, hogy azért közel legyen, majd benyúl belső zsebébe, és előveszi furulyáját, aztán gyorsan bele is fúj. Romantikus, kellemes, csábító hangok törnek fel, és mikor Dyn fülébe jutnak, nagyon meglepődhet, és joggal gondolhatja, hogy ez teljesen megkergült, és elment az esze. Ugyanakkor ha a hárpiáknak az egyik nagy fegyverük, mért ne lehetne ezt velük szemben is alkalmazni ? Másrészről elég az, ha kicsit ennek a kettőnek magára vonja a figyelmét, igazság szerint ez is a fő célja, hogy aztán Dyn-nek könnyű prédái lehessenek.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-17 23:35:35
Üzenet elküldve: 2014-04-17 23:35:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Kissé megnyugszik, hogy Bressnek nem esett komoly baja, ugyanis nem esett kicsit. Ő maga viszont eltekintve a bozótvágta lábától egész jól van, legalábbis külsőleg. Egyébként folyamatosan forgatja a fejét, egészen addig amíg ismét meg nem látja a lényt. Első ránézésre inkább egy halottra hasonlított, azonban minél tovább nézte, annál szebbnek látta. Így teljesen értelmet nyert a férfi magyarázata is, miszerint könnyen elcsavarják bárki fejét. Ezen számára semmi meglepő sincs. Ugyanakkor az ő fejében a hárpia az mindig az öreg kertészük felesége lesz, akármennyire is nem akarja párhuzamba vonni a kettőt.
Jó lenne ha valamelyikőjük tudna íjászkodni, na meg persze ha felszerelés is lenne hozzá.*
- Igazán romantikus. *Utal a helyzetre. Egy romos, ódon kastélyban, repkedő meztelen nők borítják fel őket, legalábbis most csak egy, de ha a férfinak igaza van, bármikor megjöhet a többi is. Két kezével fogja kardját és fülel. Ő még mindig nem biztos benne, hogy mindez nem-e esetleg az eltulajdonított kupa miatt történik velük. Egyik kezével kiveszi a tárgyat a zsebéből és "hatalmas" ötlete támad. Megdobja vele a lényt, és esetleg amíg a többi ideér, ők szépen elhúzzák a csíkot.* ~ Mert, mint tudjuk lábon futni gyorsabb, mint repülni.~ *Szólal meg cinikusan a belső hangja, így a dobást végül elveti, de nem rakja vissza a kupát.*
- Egyetértek. Ennél én szebb halált találtam ki magamnak. *Teszi hozzá és igyekszik a fal mentén visszajutni arra, amerről jöttek. Nincs könnyű dolguk, hiszen egyrészt az égre kell nézni, másrészt a lábuk elé sem árt. Remélte, hogy egyben ki tudnak innen jutni, de ekkor a bozótból kirepül egy másik példány. Dyn szívverése természetesen ekkor már inkább hasonlított egy pörgődobra, mint egy egészséges ember pulzusszámára. Hirtelen persze mást nem csinál, csak hozzávágja a kupát a lényhez, ami jól jött, mert legalább kitért az útjukból, de az is hozzátartozik, hogy igen nagy zajjal csapódott le a földre, és Dyn fejében egy pillanat alatt végigfutott a kérdés, hogy vajon nem most keltette-e fel a többi társukat, hogy rémes visításukkal a frászt hozzák a lányra. Lopva hátrapillant, hogy meglesse Bress is él-e még. Amikor visszafordul ismét elé röppen egy hárpia, valószínűleg éppen az, amelyiknek a homlokát megajándékozta egy aprócska kis kupa okozta púppal. Ekkor kardjával amatőr módon, mint aki még életében nem fogott fegyvert elkezd hadonászni. Persze ezzel csak az a célja, hogy elhessegesse a bájos kis lényt, és esetleg időt nyerjenek maguknak, ahhoz, hogy elhúzhassák a csíkot, de csak annyit ér el, hogy pár méterrel az arrébb repült.*
- Nem igen akarják, hogy elmenjünk. *Kiált hátra Bressnek és igyekszik közben nem a hárpiára nézni, emlékezvén a férfi iménti szavaira. Csak remélni tudja, hogy ő is hasonlóan fog viselkedni, mert arra még nincs kész terve, hogy hogyan tudná a másikat kimenteni a repkedő meztelenség karmai közül, úgy, hogy az nem akarja.*
- Ott van az idióta korsód! *Kiabálja és közben a földön heverő tárgyra mutat. Valószínű, hogy a lény semmit sem fogott fel mondani valójából és az is, hogy teljesen hidegen hagyják a korsók. Továbbra is úgy repked előtte mint amikor Dyn egy kocsmában várja a pultnál a sörét. Ami azonban a lányt jobban aggasztja, hogy mi van a másikkal, ami eddig a fejük fölött volt?
Az egy helyben ácsorgással csak maguk alatt vágják a fát így Dyn inkább átlendül támadásba a védekezésből és közben fokozatosan próbál haladni, de valahogy olyan az érzése mintha a hárpia őt pécézte volna ki magának, ami nem is meglepő, mivel épp az imént vágta fejbe, de az is lehet, hogy ez a szokásuk ezeknek a lényeknek, így nem lenne meglepő, ha a másik Bressre támadna rá. Azt is csak remélni tudja, hogy a fél-elf sérülései nem olyan komolyak, hogy ne tudjon fegyvert forgatni.
Dyn amióta csak él emberekkel vagy egyéb fajokkal harcolt, állatfélékkel nem igazán, főleg nem olyannal, amelyik repül így ez még neki is furcsa, aki egyébkén egy tapasztalt harcos. Alulról felfelé irányuló csapásokat mér a lény irányába, amivel több célja is van. Egyrészt lefoglalja, így hátha nem tudja kivetni rá a hálóját, vagy akár a karmait, másrészt pedig távol tartja magától, ugyanis sebet még nem sikerült rajta ejtenie.*
*Kissé megnyugszik, hogy Bressnek nem esett komoly baja, ugyanis nem esett kicsit. Ő maga viszont eltekintve a bozótvágta lábától egész jól van, legalábbis külsőleg. Egyébként folyamatosan forgatja a fejét, egészen addig amíg ismét meg nem látja a lényt. Első ránézésre inkább egy halottra hasonlított, azonban minél tovább nézte, annál szebbnek látta. Így teljesen értelmet nyert a férfi magyarázata is, miszerint könnyen elcsavarják bárki fejét. Ezen számára semmi meglepő sincs. Ugyanakkor az ő fejében a hárpia az mindig az öreg kertészük felesége lesz, akármennyire is nem akarja párhuzamba vonni a kettőt.
Jó lenne ha valamelyikőjük tudna íjászkodni, na meg persze ha felszerelés is lenne hozzá.*
- Igazán romantikus. *Utal a helyzetre. Egy romos, ódon kastélyban, repkedő meztelen nők borítják fel őket, legalábbis most csak egy, de ha a férfinak igaza van, bármikor megjöhet a többi is. Két kezével fogja kardját és fülel. Ő még mindig nem biztos benne, hogy mindez nem-e esetleg az eltulajdonított kupa miatt történik velük. Egyik kezével kiveszi a tárgyat a zsebéből és "hatalmas" ötlete támad. Megdobja vele a lényt, és esetleg amíg a többi ideér, ők szépen elhúzzák a csíkot.* ~ Mert, mint tudjuk lábon futni gyorsabb, mint repülni.~ *Szólal meg cinikusan a belső hangja, így a dobást végül elveti, de nem rakja vissza a kupát.*
- Egyetértek. Ennél én szebb halált találtam ki magamnak. *Teszi hozzá és igyekszik a fal mentén visszajutni arra, amerről jöttek. Nincs könnyű dolguk, hiszen egyrészt az égre kell nézni, másrészt a lábuk elé sem árt. Remélte, hogy egyben ki tudnak innen jutni, de ekkor a bozótból kirepül egy másik példány. Dyn szívverése természetesen ekkor már inkább hasonlított egy pörgődobra, mint egy egészséges ember pulzusszámára. Hirtelen persze mást nem csinál, csak hozzávágja a kupát a lényhez, ami jól jött, mert legalább kitért az útjukból, de az is hozzátartozik, hogy igen nagy zajjal csapódott le a földre, és Dyn fejében egy pillanat alatt végigfutott a kérdés, hogy vajon nem most keltette-e fel a többi társukat, hogy rémes visításukkal a frászt hozzák a lányra. Lopva hátrapillant, hogy meglesse Bress is él-e még. Amikor visszafordul ismét elé röppen egy hárpia, valószínűleg éppen az, amelyiknek a homlokát megajándékozta egy aprócska kis kupa okozta púppal. Ekkor kardjával amatőr módon, mint aki még életében nem fogott fegyvert elkezd hadonászni. Persze ezzel csak az a célja, hogy elhessegesse a bájos kis lényt, és esetleg időt nyerjenek maguknak, ahhoz, hogy elhúzhassák a csíkot, de csak annyit ér el, hogy pár méterrel az arrébb repült.*
- Nem igen akarják, hogy elmenjünk. *Kiált hátra Bressnek és igyekszik közben nem a hárpiára nézni, emlékezvén a férfi iménti szavaira. Csak remélni tudja, hogy ő is hasonlóan fog viselkedni, mert arra még nincs kész terve, hogy hogyan tudná a másikat kimenteni a repkedő meztelenség karmai közül, úgy, hogy az nem akarja.*
- Ott van az idióta korsód! *Kiabálja és közben a földön heverő tárgyra mutat. Valószínű, hogy a lény semmit sem fogott fel mondani valójából és az is, hogy teljesen hidegen hagyják a korsók. Továbbra is úgy repked előtte mint amikor Dyn egy kocsmában várja a pultnál a sörét. Ami azonban a lányt jobban aggasztja, hogy mi van a másikkal, ami eddig a fejük fölött volt?
Az egy helyben ácsorgással csak maguk alatt vágják a fát így Dyn inkább átlendül támadásba a védekezésből és közben fokozatosan próbál haladni, de valahogy olyan az érzése mintha a hárpia őt pécézte volna ki magának, ami nem is meglepő, mivel épp az imént vágta fejbe, de az is lehet, hogy ez a szokásuk ezeknek a lényeknek, így nem lenne meglepő, ha a másik Bressre támadna rá. Azt is csak remélni tudja, hogy a fél-elf sérülései nem olyan komolyak, hogy ne tudjon fegyvert forgatni.
Dyn amióta csak él emberekkel vagy egyéb fajokkal harcolt, állatfélékkel nem igazán, főleg nem olyannal, amelyik repül így ez még neki is furcsa, aki egyébkén egy tapasztalt harcos. Alulról felfelé irányuló csapásokat mér a lény irányába, amivel több célja is van. Egyrészt lefoglalja, így hátha nem tudja kivetni rá a hálóját, vagy akár a karmait, másrészt pedig távol tartja magától, ugyanis sebet még nem sikerült rajta ejtenie.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-17 22:22:11
Üzenet elküldve: 2014-04-17 22:22:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rap csapat //
*A lány nem akar velük menni. Eddig is szűkszavú volt és válaszával nem cáfolt magára. Arsenor valahogy nem is tud mit válaszolni. Azt sem tudja, hogy most megsértette-e a lányt vagy sem. A lovag pedig nem hiszi, hogy olyan sokat várna. Épp lelki vitában van magával mikor a hárpiák elragadják Ranát. Arsenor is odarohan de, ő sem elég gyors. A célzó tudását pedig nem találja elég pontosnak ahhoz, hogy a mozgó hárpiákat ledobja úgy, hogy a lánynak ne essen baja. És amúgy is ha leesik szintén baja esik. A lovag szerencsére cselekszik helyette. A hozzá intézett szavakra csak bólint. Miközben a másik készülődik ő is ellenőrzi a páncélját. Majd lándzsáját előreszegezve várva a támadásokat lépnek be a lovaggal a kastélyba.*
// Rap csapat //
*A lány nem akar velük menni. Eddig is szűkszavú volt és válaszával nem cáfolt magára. Arsenor valahogy nem is tud mit válaszolni. Azt sem tudja, hogy most megsértette-e a lányt vagy sem. A lovag pedig nem hiszi, hogy olyan sokat várna. Épp lelki vitában van magával mikor a hárpiák elragadják Ranát. Arsenor is odarohan de, ő sem elég gyors. A célzó tudását pedig nem találja elég pontosnak ahhoz, hogy a mozgó hárpiákat ledobja úgy, hogy a lánynak ne essen baja. És amúgy is ha leesik szintén baja esik. A lovag szerencsére cselekszik helyette. A hozzá intézett szavakra csak bólint. Miközben a másik készülődik ő is ellenőrzi a páncélját. Majd lándzsáját előreszegezve várva a támadásokat lépnek be a lovaggal a kastélyba.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-17 22:12:49
Üzenet elküldve: 2014-04-17 22:12:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Hamarabb padlót fog, mint hinné. Két nagyobb kődarab közé esik, persze reflexből előre nyújtja kezeit, és így egy kicsit tompítja a becsapódást, így viszont a mancsai bánják. Bal térdét keményen beüti, ugyan úgy mint a jobb könyökét. Feje és felsőteste belemélyed a két kő közötti nyílásba, a hátán lévő lant is koppan egyet a kövön. Halkan szisszen fel a becsapódás után, szemeit is csak ekkor nyitja ki.*
~Hogy az a jó édes...~ *mérgelődik előbb durván magában, majd kezei segítségével kiemeli magát a mélyedésből. Egyelőre csak azt tudja, hogy biztosan valami embernagyságú lény lehetett a tettes, nem pedig valami kis rágcsáló. Először fülel pár másodpercig, hogy hall e bármi olyat, ami azt jelzi, hogy Dyn harcba szállt volna a lökdösődővel. Majd gyorsan talpra áll, természetesen Dyn segítségét nem fogadja el.*
-Jól vagyok. *nyújtózkodik egyet, megropogtatja ujjait, megforgatja nyakát, majd felszisszen egyet, és felhúzza nadrágja szárát a térdéig, ahol egy csúnya seb éktelenkedik.* -Hogy a rossz seb állna bele. *mérgelődik újra, majd idegesen lehajtja vissza a nadrágot. Aztán előre fordítja hátáról a lantját, és örömmel látja, hogy annak kutya baja.* -Szerencséd van nyomorult. *mondja durván, úgy tekint fel az égre. Magát nem sajnálja, ebcsont beforr, de ha a lantja eltört volna a szemét hárpia miatt, biztosan kibelezte volna, aztán még a vöröske meg is láthatta volna mi is annak az értelme.*
-Ez egy hárpia. *mondja, közben előrántja kardját, és fenyegetően emelgeti a magasba.*
-Embernagyságú viszonylag formás lények, baromi nagy szárnyakkal, és hegyes karmokkal. *magyarázza Dyn-nek. Párszor már Bress is összeakadt velük, de sosem harcolt velük, és igazából most sem tervezi, mivel tudja, hogy a hárpiák szinte sohasem tanyáznak egyedül.*
-Nem valami erősek, de könnyen elcsavarhatják a fejedet, megvannak rá a módszereik. *mondja, közben lejjebb engedi kardját, és amolyan úriember módjára szép nagyot köp a földre.*
-Viszont az is biztos, hogy sosem járnak egyedül. *forgatja körbe fejét, megszemlélve a belátható területet, aztán felnéz az égre, ahol a hárpia még mindig körözget.*
-Szerintem húzzuk el a csíkot Dyn, jobb ha nem várjuk meg a többit. *mondja Dyn felé fordulva, és várja a nő reakcióját és véleményét, rövid kardját azért még készenlétbe tartja szinte várva a következő támadásra. Ha ez történik nem lesz rest lekaszabolni belőlük párat.*
*Hamarabb padlót fog, mint hinné. Két nagyobb kődarab közé esik, persze reflexből előre nyújtja kezeit, és így egy kicsit tompítja a becsapódást, így viszont a mancsai bánják. Bal térdét keményen beüti, ugyan úgy mint a jobb könyökét. Feje és felsőteste belemélyed a két kő közötti nyílásba, a hátán lévő lant is koppan egyet a kövön. Halkan szisszen fel a becsapódás után, szemeit is csak ekkor nyitja ki.*
~Hogy az a jó édes...~ *mérgelődik előbb durván magában, majd kezei segítségével kiemeli magát a mélyedésből. Egyelőre csak azt tudja, hogy biztosan valami embernagyságú lény lehetett a tettes, nem pedig valami kis rágcsáló. Először fülel pár másodpercig, hogy hall e bármi olyat, ami azt jelzi, hogy Dyn harcba szállt volna a lökdösődővel. Majd gyorsan talpra áll, természetesen Dyn segítségét nem fogadja el.*
-Jól vagyok. *nyújtózkodik egyet, megropogtatja ujjait, megforgatja nyakát, majd felszisszen egyet, és felhúzza nadrágja szárát a térdéig, ahol egy csúnya seb éktelenkedik.* -Hogy a rossz seb állna bele. *mérgelődik újra, majd idegesen lehajtja vissza a nadrágot. Aztán előre fordítja hátáról a lantját, és örömmel látja, hogy annak kutya baja.* -Szerencséd van nyomorult. *mondja durván, úgy tekint fel az égre. Magát nem sajnálja, ebcsont beforr, de ha a lantja eltört volna a szemét hárpia miatt, biztosan kibelezte volna, aztán még a vöröske meg is láthatta volna mi is annak az értelme.*
-Ez egy hárpia. *mondja, közben előrántja kardját, és fenyegetően emelgeti a magasba.*
-Embernagyságú viszonylag formás lények, baromi nagy szárnyakkal, és hegyes karmokkal. *magyarázza Dyn-nek. Párszor már Bress is összeakadt velük, de sosem harcolt velük, és igazából most sem tervezi, mivel tudja, hogy a hárpiák szinte sohasem tanyáznak egyedül.*
-Nem valami erősek, de könnyen elcsavarhatják a fejedet, megvannak rá a módszereik. *mondja, közben lejjebb engedi kardját, és amolyan úriember módjára szép nagyot köp a földre.*
-Viszont az is biztos, hogy sosem járnak egyedül. *forgatja körbe fejét, megszemlélve a belátható területet, aztán felnéz az égre, ahol a hárpia még mindig körözget.*
-Szerintem húzzuk el a csíkot Dyn, jobb ha nem várjuk meg a többit. *mondja Dyn felé fordulva, és várja a nő reakcióját és véleményét, rövid kardját azért még készenlétbe tartja szinte várva a következő támadásra. Ha ez történik nem lesz rest lekaszabolni belőlük párat.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-17 14:21:17
Üzenet elküldve: 2014-04-17 14:21:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Még a lába is beleremegett, persze mint mindig az ijedtsége nagyobb, mint amekkorának a valóságban lennie kellene. Bár kissé lenyugszik a másik biztató közelségétől, a szablyát nem engedi.
Ő Bress mindenféle cinikus megnyilvánulása ellenére szentül hisz benne, hogy van némi összefüggés a serleg eltávolítása és a semmiből felhangzó riasztó hangok között, sőt azt sem tartja túl jó jelnek, hogy a férfi ilyen hangosan viccelődik. Ezek ellenére mégis megnyugszik és még kényszeredetten mosolyog is egyet az értékbecslős viccen. Benne már száz és száz elmélet megfogalmazódott, hogy mik adhatják ki ezeket a különös hangokat, de az, hogy maga a serleg a szellem, még számára sem tűnik reális megoldásnak.
Amikor a fél-elf elindul, ő még erősebben szorítja a kardot, viszont ahogy meglátja a felszálló madarakat, hatalmas kő esik le a szívéről és még hangosan fel is sóhajt.*
- Attól nem félek, hogy valaki elvágja a torkom, mert egy emberrel vagy elffel, még el is bánok, de azzal, ami megfoghatatlan, vagy akár láthatatlan, nem lehet mit csinálni. *Még csak most reagál a korábbi kérdésre és körbe-körbe kapkodja a fejét, miközben a másik megejt egy újabb viccet. Dynnek már arra nincs ideje, hogy ezen is elmosolyodjon, mert, ahogy Bress a földre kerül, neki is a földre kell vágódnia, mert az a valami most szélsebesen felé tartott, elrepült a feje felett, majd eltűnt. A lány meglepetten ugrott fel a földről és a férfi felé nézett. Egyéb esetben valószínű, hogy ez lenne az a pillanat, amikor úgy döntene, hogy most már tényleg ideje pucolnia innen, de valamiért mégis inkább odafut a másikhoz és lehajol hozzá.*
- Mit kell szájhősködni? *Kérdezi amolyan aggódó szemrehányással a hangjában, mikor levágódik mellé a földre, hogy megnézze él-e még egyáltalán és ismét megkönnyebbül mikor azt tapasztalja, hogy még lélegzik. Csak ekkor kapja fel a fejét az ég felé. Pontosan meg sem tudná fogalmazni, hogy mit látott, mert ilyet még nem tapasztalt. Az a valami ahogy feltűnt és Bresst fellökte már el is tűnt. Valami emberforma volt, mégis repült. Nem állt össze fejében a kép, talán a férfi többet tud erről mondani. Visszanéz rá és ha az magához tért az esés okozta esetleges megrázkódtatástól, próbál rámosolyogni, de be kell vallania, hogy megint fél.* - Jól vagy? *Kérdezi aggódva és persze, ha a másik engedi, segít neki felállni. Ekkor leporolja magát és felveszi a futás közben eldobott kardot a földről, fejét behúzva nézi megint az eget.*
- Egy repülő nő. *Suttogja valószínűleg megelőzvén a férfi első kérdését, miközben egyre csábítóbbá válik számára a helyszínről való minél gyorsabb távozás gondolata, de nem akarja, hogy ez a valami levigye a fejét ezért egy nagyobb bozót felé biccent, jelezvén, hogy ott némileg biztonságosabb lehet.*
- Te többet tudsz a világról, hallottál te már ilyenről? *Kérdezi csendben, közben fürkészve a fél-elfet, mintha így akarná ellenőrizni, hogy minden rendben van-e nála. Valahonnan a távolban ismét felhangzik az a ricsaj amit körülbelül két perce is hallottak, a lány pedig megint megrázza magát és csendben fülel.*
*Még a lába is beleremegett, persze mint mindig az ijedtsége nagyobb, mint amekkorának a valóságban lennie kellene. Bár kissé lenyugszik a másik biztató közelségétől, a szablyát nem engedi.
Ő Bress mindenféle cinikus megnyilvánulása ellenére szentül hisz benne, hogy van némi összefüggés a serleg eltávolítása és a semmiből felhangzó riasztó hangok között, sőt azt sem tartja túl jó jelnek, hogy a férfi ilyen hangosan viccelődik. Ezek ellenére mégis megnyugszik és még kényszeredetten mosolyog is egyet az értékbecslős viccen. Benne már száz és száz elmélet megfogalmazódott, hogy mik adhatják ki ezeket a különös hangokat, de az, hogy maga a serleg a szellem, még számára sem tűnik reális megoldásnak.
Amikor a fél-elf elindul, ő még erősebben szorítja a kardot, viszont ahogy meglátja a felszálló madarakat, hatalmas kő esik le a szívéről és még hangosan fel is sóhajt.*
- Attól nem félek, hogy valaki elvágja a torkom, mert egy emberrel vagy elffel, még el is bánok, de azzal, ami megfoghatatlan, vagy akár láthatatlan, nem lehet mit csinálni. *Még csak most reagál a korábbi kérdésre és körbe-körbe kapkodja a fejét, miközben a másik megejt egy újabb viccet. Dynnek már arra nincs ideje, hogy ezen is elmosolyodjon, mert, ahogy Bress a földre kerül, neki is a földre kell vágódnia, mert az a valami most szélsebesen felé tartott, elrepült a feje felett, majd eltűnt. A lány meglepetten ugrott fel a földről és a férfi felé nézett. Egyéb esetben valószínű, hogy ez lenne az a pillanat, amikor úgy döntene, hogy most már tényleg ideje pucolnia innen, de valamiért mégis inkább odafut a másikhoz és lehajol hozzá.*
- Mit kell szájhősködni? *Kérdezi amolyan aggódó szemrehányással a hangjában, mikor levágódik mellé a földre, hogy megnézze él-e még egyáltalán és ismét megkönnyebbül mikor azt tapasztalja, hogy még lélegzik. Csak ekkor kapja fel a fejét az ég felé. Pontosan meg sem tudná fogalmazni, hogy mit látott, mert ilyet még nem tapasztalt. Az a valami ahogy feltűnt és Bresst fellökte már el is tűnt. Valami emberforma volt, mégis repült. Nem állt össze fejében a kép, talán a férfi többet tud erről mondani. Visszanéz rá és ha az magához tért az esés okozta esetleges megrázkódtatástól, próbál rámosolyogni, de be kell vallania, hogy megint fél.* - Jól vagy? *Kérdezi aggódva és persze, ha a másik engedi, segít neki felállni. Ekkor leporolja magát és felveszi a futás közben eldobott kardot a földről, fejét behúzva nézi megint az eget.*
- Egy repülő nő. *Suttogja valószínűleg megelőzvén a férfi első kérdését, miközben egyre csábítóbbá válik számára a helyszínről való minél gyorsabb távozás gondolata, de nem akarja, hogy ez a valami levigye a fejét ezért egy nagyobb bozót felé biccent, jelezvén, hogy ott némileg biztonságosabb lehet.*
- Te többet tudsz a világról, hallottál te már ilyenről? *Kérdezi csendben, közben fürkészve a fél-elfet, mintha így akarná ellenőrizni, hogy minden rendben van-e nála. Valahonnan a távolban ismét felhangzik az a ricsaj amit körülbelül két perce is hallottak, a lány pedig megint megrázza magát és csendben fülel.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-17 13:52:10
Üzenet elküldve: 2014-04-17 13:52:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Rap csapat //
* Pelava rögtön kifelé tekint ahogy belép azért hogy meggyőzze a nőt, ám erre inkább kevesebb mint több sikeresély van. A nő értelmes dolgokat vet fel, és bent amúgy sem vennék sok hasznát mivel íjász és a közelharcban csak ülne és pipázna. Bár ha felrepülnek sokkal hasznosabb mint bárki. Míg ezen morfondírozik egy árny elsiklik a szeme előtt és megfordul. A férfi is próbálja meggyőzni a nőt de az csak köti az ebet a karóhoz. Int Pelavának és készenlétbe áll. Ekkor hall egy nagy csikorgó zuhanó hangot és látja ahogy pár karom elkapja a lányt aki ijedtségében vagy félelmében enyhén felkiált. A lovag már is rohan oda hátha meg tudja fogni a bestia lábát mivel az ő nyolcvan-száz kilóját plusz a páncélt nem valószínű hogy fel tudja emelni. De pont a páncél miatt nem tud elég gyorsan odaérni a nőt tudná megfogni ha tudna ugrani de ezt inkább nem kockáztatja meg mivel, egy a nőnek hihetetlen fájdalom lenne, kettő ha elesne kaparhatná magát vagy két percig és még röhejesen is nézne ki. Tehát a nőt elkapja a szörny és fel is viszi valahova de evvel már nem foglalkozik mert hatalmas robajjal leesik a csillárszerű dolog. Néhány dolgot szét is törhet és felkavarja a port. Ezért úgy dönt felkiált a már remélhetőleg megállapodott nőnek. *
- Hé! Kishölgy. * Integet. * Felmegyünk érted rendben van? * Próbálja megnyugtatni ha szükséges ha nem akkor csak tényközlés. Most már biztos hogy balra fogják venni az irányt, remélhetőleg található ott egy lépcső és meg tudják vizsgálni a karzatokat. A fiúnak így vele kell tartania és biccent is neki. *
- Hé fiú, Areson ugye? Most félretesszük a bajunkat egymással, és vállvetve kiszabadítjuk rendben van? * Ne értse félre senki a viselkedését le se ejti mi van a csapattársaival. De mivel három fős csapatba osztották őket és hogy biztonságosan tisztítsák meg az alsó szintet kell a harmadik ember. Legalábbis boldogabban menne ha ott lenne vele még valaki. A férfit pedig jobb színben tünteti fel ha azt hiszik érdekli őket. Felszíjazza sisakját így teljesen védve van gyakorlatilag. Felveszi a pajzsát is, és kalapácsát előhúzza hogy jobb kezében pihentesse. Majd teljes harci díszben int a fekete varjú szerű férfinak és motyog alatta a sisakjában. * - Induljunk! * A férfit megvárja ha van kérdése még itt megválaszolja nehogy bent kelljen megállniuk. *
// Rap csapat //
* Pelava rögtön kifelé tekint ahogy belép azért hogy meggyőzze a nőt, ám erre inkább kevesebb mint több sikeresély van. A nő értelmes dolgokat vet fel, és bent amúgy sem vennék sok hasznát mivel íjász és a közelharcban csak ülne és pipázna. Bár ha felrepülnek sokkal hasznosabb mint bárki. Míg ezen morfondírozik egy árny elsiklik a szeme előtt és megfordul. A férfi is próbálja meggyőzni a nőt de az csak köti az ebet a karóhoz. Int Pelavának és készenlétbe áll. Ekkor hall egy nagy csikorgó zuhanó hangot és látja ahogy pár karom elkapja a lányt aki ijedtségében vagy félelmében enyhén felkiált. A lovag már is rohan oda hátha meg tudja fogni a bestia lábát mivel az ő nyolcvan-száz kilóját plusz a páncélt nem valószínű hogy fel tudja emelni. De pont a páncél miatt nem tud elég gyorsan odaérni a nőt tudná megfogni ha tudna ugrani de ezt inkább nem kockáztatja meg mivel, egy a nőnek hihetetlen fájdalom lenne, kettő ha elesne kaparhatná magát vagy két percig és még röhejesen is nézne ki. Tehát a nőt elkapja a szörny és fel is viszi valahova de evvel már nem foglalkozik mert hatalmas robajjal leesik a csillárszerű dolog. Néhány dolgot szét is törhet és felkavarja a port. Ezért úgy dönt felkiált a már remélhetőleg megállapodott nőnek. *
- Hé! Kishölgy. * Integet. * Felmegyünk érted rendben van? * Próbálja megnyugtatni ha szükséges ha nem akkor csak tényközlés. Most már biztos hogy balra fogják venni az irányt, remélhetőleg található ott egy lépcső és meg tudják vizsgálni a karzatokat. A fiúnak így vele kell tartania és biccent is neki. *
- Hé fiú, Areson ugye? Most félretesszük a bajunkat egymással, és vállvetve kiszabadítjuk rendben van? * Ne értse félre senki a viselkedését le se ejti mi van a csapattársaival. De mivel három fős csapatba osztották őket és hogy biztonságosan tisztítsák meg az alsó szintet kell a harmadik ember. Legalábbis boldogabban menne ha ott lenne vele még valaki. A férfit pedig jobb színben tünteti fel ha azt hiszik érdekli őket. Felszíjazza sisakját így teljesen védve van gyakorlatilag. Felveszi a pajzsát is, és kalapácsát előhúzza hogy jobb kezében pihentesse. Majd teljes harci díszben int a fekete varjú szerű férfinak és motyog alatta a sisakjában. * - Induljunk! * A férfit megvárja ha van kérdése még itt megválaszolja nehogy bent kelljen megállniuk. *
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 21:42:59
Üzenet elküldve: 2014-04-16 21:42:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
-Pont, hogy egy idiótára lehet rásózni. *emeli fel mutató ujját, javítva ezzel ki Dyn szavait. Véleménye szerint sok emberre rá lehetne sózni, de annyira értelmetlen az egész, mivel maximum egy sörre valót tudnának összehozni belőle.*
-De minimális az értéke, inkább tartsd meg, sose lehet tudni. *legyint egyet Bress, és megmosolyogja a vöröske megjegyzését.*
-Hát biztosan akadunk még valamikre, de értékes tárgyakról szőtt álmokat ne táplálj magadban. *mondja Bress, közben ő is előhúzza rövid kardját, és segít a vöröskének a bozótirtásban.* -Ha volt is valami, elég sok ahhoz a portyázó, hogy még itt legyen. *mondja a fél-elf, és kicsit magára is gondol, mert régen ő is portyázott errefelé nagy kincsek reményében, de semmit sem talált, és igazából ez az oka a nagy ellenszenvnek, amit a Grombar kastély táplál benne.*
-Élvezetből. *feleli Dyn kibelezéses mondókájára, szemeiben a pokol tüze izzik, arcára ördögi vigyor telepedik.* ~Azok a régi szép idők.~ *gondolja magában.* -Más ésszerű magyarázatot nem tudok rá mondani, de szerintem is undorító. *mondja az egyértelmű hazugságot, de ilyen téren mindenképpen ártatlannak igyekszik feltüntetni magát.*
-Mellesleg nem pont itt érzed úgy, hogy egyszer csak a romok közül rád tör valaki, és megforgatja benned a jéghideg pengét ? *kérdezi, és erre valóban kíváncsi is, de Dynt annyira elbűvölheti a hely, hogy az esetleges veszélyekről meg is feledkezhet. Bress ilyen téren is persze, hogy keménynek és határozottnak tartja magát, de látott már szikla mögül kiugró útonállót nyakat metszeni. Aztán ő is megtorpan egy pillanatra a hang hallatán, Dyn pedig már ütközik is a mellkasán. Kicsit megfogja karját, hogy nehogy még itt elessen és össze-vissza törje magát.*
-Hát nézd. Nem lehet egy szellem olyan ostoba, hogy ilyen vackokat őriz. *bámul fancsali képpel Dyn-re.* -Hacsak ! *emeli fel hangját, és arcára láthatóan kiül a megvilágosodás.* -Lehet, hogy rossz az értékbecslő képessége, és egy igazi serlegnek tartja. *vicceli el kicsit Bress a dolgot, aztán biccent egyet a hang irányába, kardját pedig elteszi, úgy indul meg a forrás felé. Pár lépés, és két varjú támad fel rikoltozva a földről, és belevesznek a végtelen kék égbe.* -Lehet, hogy alakváltó. *jön az újabb vicc, majd mihelyt kiejti a szavakat, valami előtör a romok közül, és felborítja a bárdot, aki egyensúlyát veszítve terül el a bozótos köves romos talajra.*
-Pont, hogy egy idiótára lehet rásózni. *emeli fel mutató ujját, javítva ezzel ki Dyn szavait. Véleménye szerint sok emberre rá lehetne sózni, de annyira értelmetlen az egész, mivel maximum egy sörre valót tudnának összehozni belőle.*
-De minimális az értéke, inkább tartsd meg, sose lehet tudni. *legyint egyet Bress, és megmosolyogja a vöröske megjegyzését.*
-Hát biztosan akadunk még valamikre, de értékes tárgyakról szőtt álmokat ne táplálj magadban. *mondja Bress, közben ő is előhúzza rövid kardját, és segít a vöröskének a bozótirtásban.* -Ha volt is valami, elég sok ahhoz a portyázó, hogy még itt legyen. *mondja a fél-elf, és kicsit magára is gondol, mert régen ő is portyázott errefelé nagy kincsek reményében, de semmit sem talált, és igazából ez az oka a nagy ellenszenvnek, amit a Grombar kastély táplál benne.*
-Élvezetből. *feleli Dyn kibelezéses mondókájára, szemeiben a pokol tüze izzik, arcára ördögi vigyor telepedik.* ~Azok a régi szép idők.~ *gondolja magában.* -Más ésszerű magyarázatot nem tudok rá mondani, de szerintem is undorító. *mondja az egyértelmű hazugságot, de ilyen téren mindenképpen ártatlannak igyekszik feltüntetni magát.*
-Mellesleg nem pont itt érzed úgy, hogy egyszer csak a romok közül rád tör valaki, és megforgatja benned a jéghideg pengét ? *kérdezi, és erre valóban kíváncsi is, de Dynt annyira elbűvölheti a hely, hogy az esetleges veszélyekről meg is feledkezhet. Bress ilyen téren is persze, hogy keménynek és határozottnak tartja magát, de látott már szikla mögül kiugró útonállót nyakat metszeni. Aztán ő is megtorpan egy pillanatra a hang hallatán, Dyn pedig már ütközik is a mellkasán. Kicsit megfogja karját, hogy nehogy még itt elessen és össze-vissza törje magát.*
-Hát nézd. Nem lehet egy szellem olyan ostoba, hogy ilyen vackokat őriz. *bámul fancsali képpel Dyn-re.* -Hacsak ! *emeli fel hangját, és arcára láthatóan kiül a megvilágosodás.* -Lehet, hogy rossz az értékbecslő képessége, és egy igazi serlegnek tartja. *vicceli el kicsit Bress a dolgot, aztán biccent egyet a hang irányába, kardját pedig elteszi, úgy indul meg a forrás felé. Pár lépés, és két varjú támad fel rikoltozva a földről, és belevesznek a végtelen kék égbe.* -Lehet, hogy alakváltó. *jön az újabb vicc, majd mihelyt kiejti a szavakat, valami előtör a romok közül, és felborítja a bárdot, aki egyensúlyát veszítve terül el a bozótos köves romos talajra.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 20:33:16
Üzenet elküldve: 2014-04-16 20:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
*A kemény valóság hideg talaján ébredni egy ilyen álom után felettébb kellemetlen, de legalább nem a bestia hárpiák leltek rájuk, hanem látszólag tisztes emberek. Szerencsére nővére is visszatér hozzá, így rögvest meg tudják egymást védeni. Jelen helyzetükben ugyan Gilly az, aki inkább lehet védőjük, hiszen tőrei közelharcban is jók tudnak lenni, míg Dawn, szerencsésebb esetben is beléjük tudja állítani egyik nyílvesszőjét.
Ám nincs szükség erőszakra, a férfiak láthatóan nem ellenségek, segítőkészségük alapján biztos hogy egy oldalon állnak. Fel is segítik őket, bár Gilly bizonytalan állása miatt még Toragg kezébe kapaszkodik kicsit, ha nem bánja az ork. Stabilitását szeretné visszanyerni és jelenleg a zöldbőrű a legközelebbi támaszték, ha valóban segíti őt a földről felkelni.
Nővére átveszi a szót és elárul egyet s mást. Látja, hogy Dawn közben miként pillant rá, nem is szól semmit. Csak amikor a vadászat kerül szóba.*
- Jártunk a Pegazusban, ott mondták, hogy már elindultak. Úgy tűnik, van aki gyorsabb maguknál.
*Erőltet egy láthatóan vértelen mosolyt arcára, lassanként azonban kezd visszatérni tagjaiba az erő és feje se zúg úgy. Hála a szellemeknek, hogy javuló állapotukban még nem kell hárpiákkal viaskodni, nemsokára pedig újból teljes értékű vadászként járulhatnak hozzá a csapat sikeréhez.*
- Gondolom, maguk már ismerik egymást. Az én nevem Gilmarne. De nyugodtan hívjanak csak Gillynek.
*Nővérének meghagyja, hogy maga mutatkozzon be, egyrészt szereti hallgatni, ahogy csinálja, másrészről pedig ő inkább próbálgatja addig is, mennyire tud csak saját két lábán megállni, ha nem kapaszkodik az orkba. Csak-csak sikerrel jár.*
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
*A kemény valóság hideg talaján ébredni egy ilyen álom után felettébb kellemetlen, de legalább nem a bestia hárpiák leltek rájuk, hanem látszólag tisztes emberek. Szerencsére nővére is visszatér hozzá, így rögvest meg tudják egymást védeni. Jelen helyzetükben ugyan Gilly az, aki inkább lehet védőjük, hiszen tőrei közelharcban is jók tudnak lenni, míg Dawn, szerencsésebb esetben is beléjük tudja állítani egyik nyílvesszőjét.
Ám nincs szükség erőszakra, a férfiak láthatóan nem ellenségek, segítőkészségük alapján biztos hogy egy oldalon állnak. Fel is segítik őket, bár Gilly bizonytalan állása miatt még Toragg kezébe kapaszkodik kicsit, ha nem bánja az ork. Stabilitását szeretné visszanyerni és jelenleg a zöldbőrű a legközelebbi támaszték, ha valóban segíti őt a földről felkelni.
Nővére átveszi a szót és elárul egyet s mást. Látja, hogy Dawn közben miként pillant rá, nem is szól semmit. Csak amikor a vadászat kerül szóba.*
- Jártunk a Pegazusban, ott mondták, hogy már elindultak. Úgy tűnik, van aki gyorsabb maguknál.
*Erőltet egy láthatóan vértelen mosolyt arcára, lassanként azonban kezd visszatérni tagjaiba az erő és feje se zúg úgy. Hála a szellemeknek, hogy javuló állapotukban még nem kell hárpiákkal viaskodni, nemsokára pedig újból teljes értékű vadászként járulhatnak hozzá a csapat sikeréhez.*
- Gondolom, maguk már ismerik egymást. Az én nevem Gilmarne. De nyugodtan hívjanak csak Gillynek.
*Nővérének meghagyja, hogy maga mutatkozzon be, egyrészt szereti hallgatni, ahogy csinálja, másrészről pedig ő inkább próbálgatja addig is, mennyire tud csak saját két lábán megállni, ha nem kapaszkodik az orkba. Csak-csak sikerrel jár.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 20:31:58
Üzenet elküldve: 2014-04-16 20:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// RAP csapat - kieg. //
*Nem kell sokáig várakoznia az eseményekre. Hogy odabent mi történik, az őt teljesen hidegen hagyja, csupán arra készül fel, mi lesz ha odabentről kiront valami ocsmányság és reá támad.
De a vész nem bentről, hanem az égből érkezik és csap le rá. Túl sok mindent valóban nem tud tenni ellene, íját markolja, hogy el ne ejtse véletlen, mert akkor elég rövid lesz az ő kis kalandja.
Felkiált közepes hangerővel, inkább csak a meglepettség végett, semmint a fájdalom miatt.
Amint szilárd talajt ér ismét, támadóját keresi, szétnéz, mielőtt döntene. Mérlegel.
Nem mindegy milyen magasan van, hova juthat, ha lemászik. (Belső udvarra, netán éppen oda, ahonnan felkapta a bestia?)
Ha a bal szárny egyik erkélyén landolt még talán érdemes is elindulnia lefelé, hiszen csak az első emeleten van. Hamar összefuthat a szintén erre induló társaival.*
~De hol az a dög?~
*Első sorban őt keresi lövésre készen.*
*Nem kell sokáig várakoznia az eseményekre. Hogy odabent mi történik, az őt teljesen hidegen hagyja, csupán arra készül fel, mi lesz ha odabentről kiront valami ocsmányság és reá támad.
De a vész nem bentről, hanem az égből érkezik és csap le rá. Túl sok mindent valóban nem tud tenni ellene, íját markolja, hogy el ne ejtse véletlen, mert akkor elég rövid lesz az ő kis kalandja.
Felkiált közepes hangerővel, inkább csak a meglepettség végett, semmint a fájdalom miatt.
Amint szilárd talajt ér ismét, támadóját keresi, szétnéz, mielőtt döntene. Mérlegel.
Nem mindegy milyen magasan van, hova juthat, ha lemászik. (Belső udvarra, netán éppen oda, ahonnan felkapta a bestia?)
Ha a bal szárny egyik erkélyén landolt még talán érdemes is elindulnia lefelé, hiszen csak az első emeleten van. Hamar összefuthat a szintén erre induló társaival.*
~De hol az a dög?~
*Első sorban őt keresi lövésre készen.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 20:16:04
Üzenet elküldve: 2014-04-16 20:16:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
*Semmi... Nem vezetnek sehova, vagy ha vezettek is, még az előtt eltűnt minden, hogy esélye lett volna megpróbálni követni a nyomokat. Ökle erőtlenül csapódik a földhöz, de legalább a hajszálat biztonságba tudta helyezni.*
-Gilly?
*Az a pár lépésnyi, amit eltávolodott, nem sok, vissza is mászik húga mellé, így mire a férfiak rájuk találnak, mindketten egy helyen vannak, Dawn épp azzal van elfoglalva, hogy gyenge mozdulatokkal a fiatalabbik lány arcát legyezgesse.
Ködös tekintete az érkezőkre fordul, tudja, hogy mennyire könnyű prédát jelentenek most, de reflexei még lassúak, mire az íjához nyúlna, egy idősebbnek tűnő férfi már előtte is van, kérdéseket zúdít rá, amit zsongó fejjel alig képes felfogni.*
-De... Rendben vagyunk. Én legalábbis.
*Bizonytalanul pillant húgára, végigsimítva az arcát, remélve, hogy ő sincs sokkal rosszabb állapotban. Vajon ő is részese volt annak különös álomnak, látomásnak, aminek ő? Ha lesz pár nyugodt percük, kifaggatja.*
-Nem, nem a hárpiák voltak, hanem a... A gyümölcsök. Nem lett volna szabad megkóstolnunk, de annyira kellemes illata volt...
*Tekintete nem mozdul Gilly arcáról, szemeiből süt a parancs: egy szót se szóljon, ha ő is ugyanúgy emlékszik a kentaurokra, mint ő. Vagy bolondnak néznék mindkettejüket, vagy vadászatot indítanának ellenül is, amit Dawn inkább elkerülne. Amit láttak, tapasztaltak, az kettejük titka kell, hogy maradjon egyelőre.*
-Tudjuk, mi is vadászok vagyunk. A hárpiák miatt jöttünk.
*Csak hogy igazát bizonyítsa, kicsit megemeli a vállán nyugvó íjat, a mozdulattól megrezzennek a hátára szíjazott tegezben tartott nyilak. Talán lassanként az ereje is visszatér, bár a lábán mintha kicsit még bizonytalanul állna, de ha minden kötél szakad, megtámaszkodik az őket megszólító férfi vállán.*
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
*Semmi... Nem vezetnek sehova, vagy ha vezettek is, még az előtt eltűnt minden, hogy esélye lett volna megpróbálni követni a nyomokat. Ökle erőtlenül csapódik a földhöz, de legalább a hajszálat biztonságba tudta helyezni.*
-Gilly?
*Az a pár lépésnyi, amit eltávolodott, nem sok, vissza is mászik húga mellé, így mire a férfiak rájuk találnak, mindketten egy helyen vannak, Dawn épp azzal van elfoglalva, hogy gyenge mozdulatokkal a fiatalabbik lány arcát legyezgesse.
Ködös tekintete az érkezőkre fordul, tudja, hogy mennyire könnyű prédát jelentenek most, de reflexei még lassúak, mire az íjához nyúlna, egy idősebbnek tűnő férfi már előtte is van, kérdéseket zúdít rá, amit zsongó fejjel alig képes felfogni.*
-De... Rendben vagyunk. Én legalábbis.
*Bizonytalanul pillant húgára, végigsimítva az arcát, remélve, hogy ő sincs sokkal rosszabb állapotban. Vajon ő is részese volt annak különös álomnak, látomásnak, aminek ő? Ha lesz pár nyugodt percük, kifaggatja.*
-Nem, nem a hárpiák voltak, hanem a... A gyümölcsök. Nem lett volna szabad megkóstolnunk, de annyira kellemes illata volt...
*Tekintete nem mozdul Gilly arcáról, szemeiből süt a parancs: egy szót se szóljon, ha ő is ugyanúgy emlékszik a kentaurokra, mint ő. Vagy bolondnak néznék mindkettejüket, vagy vadászatot indítanának ellenül is, amit Dawn inkább elkerülne. Amit láttak, tapasztaltak, az kettejük titka kell, hogy maradjon egyelőre.*
-Tudjuk, mi is vadászok vagyunk. A hárpiák miatt jöttünk.
*Csak hogy igazát bizonyítsa, kicsit megemeli a vállán nyugvó íjat, a mozdulattól megrezzennek a hátára szíjazott tegezben tartott nyilak. Talán lassanként az ereje is visszatér, bár a lábán mintha kicsit még bizonytalanul állna, de ha minden kötél szakad, megtámaszkodik az őket megszólító férfi vállán.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 19:23:26
Üzenet elküldve: 2014-04-16 19:23:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
*Arcán tökéletesen tükröződik az egyet nem értés, melyet szintén láthatólag szépen lassan kezd elfogadni. Bár száját húzva, de ő is bólint, ezzel is az előtte lévő két személy tudtára adva beleegyezését a dologba, nem mintha lenne kedve tovább vitázni, de még lehet, hogy lehetősége sem.*
-Aztán ügyesen ám!
*Kacsint még egy utolsót eddigi utazótársára, majd az öreggel a többiek után ered.*
-Hát, megmondom őszintén... Erről még nem hallottam. *Válaszol a kérdésekre, amelyeket feltett neki Halmar.*Sok esélyt nem látok rá, mivel azt mondtad, hogy egyre közelebb merészkednek az emberekhez, igaz? Vagyis, ha lenne egy ilyen vírus, valamint az érintkezés útján hat, nagy eséllyel már rég probléma lenne belőle. Az ilyenek egyik pillanatról a másikra elterjednek, kivéve, ha csak rögtön a véráramba kerülve kezd el működni a dolog, ugyebár egy karcolás, sebek esetén. Így már lehet igazság alapja, de ezek a fertőzéses megbetegedések nagyon ritkák. Nem lehetetlen, csak ritka. Szerencsére van nálam még egy-kettő növény, amely csillapítja a lázat, még régebbről, valamint a réten találtunk Ranával Vérfüvet is, ami sebesülések kezelésére tökéletes. Ezüstcsörgőm úgyszintén van még, ahogy egy-két emberre elegendő ördögvigyorom is az esetleges halálfélelem elkerülése véget. Miután elláttam őket, már csak imádkozni tudok értük, de nem hiszem, hogy olyan nagy veszélynek lennénk itt kitéve a hárpiák által. A problémát talán az írnok jelentheti. Pelava, ha minden igaz abból, amit elmondott, valamint ha hinni lehet a külsőnek, jól fogja bírni a gyűrődést, ha meg is sebezik és igaz ez a sok minden, talán még azt is bírná megfelelő lélekjelenléttel, ha egy fertőző egyedet fogna ki. Dongor, valamint Rana is kaphatott már néhány pofont élete során, viszont a kis írnok palánta... Szerintem neki fogom tartogatni az egyik Ördögvigyort, biztos-ami biztos. Nem lesz itt probléma!
*Mosolyog szélesen kis monológja befejeztével, ahogy szép lassan megérkeznek a többiekhez.
Vezetőjük kiszúrt két nőt, akik lehet, hogy próbálják tagadni, esetleg máshogyan viselkedni, mint amilyen állapotban vannak, de tisztán látszik rajtuk, hogy nincsenek teljesen képben. Lehet, hogy csak fáradtak, talán most ébredtek, ezt természetesen Toragg sem tudhatja, amíg el nem árulják neki. Ő is, mint Telpum, közelebb lép az ellenkező nem képviseltjeihez. Bár Toragg csak egy idegent vett észre, társuk többes számban szólítja meg őket. Toragg, miután megtalálja tekintetével a másik, még földön heverő lányt, odalép hozzá, hogy segíteni tudjon.*
-Telpum, te foglalkozz vele, *Mutat a közelebb esőre.* én ránézek a másikra.
*Széles mosollyal köszönti Gillyt, majd jobbját nyújtva ajánlja fel segítségét.*
*Arcán tökéletesen tükröződik az egyet nem értés, melyet szintén láthatólag szépen lassan kezd elfogadni. Bár száját húzva, de ő is bólint, ezzel is az előtte lévő két személy tudtára adva beleegyezését a dologba, nem mintha lenne kedve tovább vitázni, de még lehet, hogy lehetősége sem.*
-Aztán ügyesen ám!
*Kacsint még egy utolsót eddigi utazótársára, majd az öreggel a többiek után ered.*
-Hát, megmondom őszintén... Erről még nem hallottam. *Válaszol a kérdésekre, amelyeket feltett neki Halmar.*Sok esélyt nem látok rá, mivel azt mondtad, hogy egyre közelebb merészkednek az emberekhez, igaz? Vagyis, ha lenne egy ilyen vírus, valamint az érintkezés útján hat, nagy eséllyel már rég probléma lenne belőle. Az ilyenek egyik pillanatról a másikra elterjednek, kivéve, ha csak rögtön a véráramba kerülve kezd el működni a dolog, ugyebár egy karcolás, sebek esetén. Így már lehet igazság alapja, de ezek a fertőzéses megbetegedések nagyon ritkák. Nem lehetetlen, csak ritka. Szerencsére van nálam még egy-kettő növény, amely csillapítja a lázat, még régebbről, valamint a réten találtunk Ranával Vérfüvet is, ami sebesülések kezelésére tökéletes. Ezüstcsörgőm úgyszintén van még, ahogy egy-két emberre elegendő ördögvigyorom is az esetleges halálfélelem elkerülése véget. Miután elláttam őket, már csak imádkozni tudok értük, de nem hiszem, hogy olyan nagy veszélynek lennénk itt kitéve a hárpiák által. A problémát talán az írnok jelentheti. Pelava, ha minden igaz abból, amit elmondott, valamint ha hinni lehet a külsőnek, jól fogja bírni a gyűrődést, ha meg is sebezik és igaz ez a sok minden, talán még azt is bírná megfelelő lélekjelenléttel, ha egy fertőző egyedet fogna ki. Dongor, valamint Rana is kaphatott már néhány pofont élete során, viszont a kis írnok palánta... Szerintem neki fogom tartogatni az egyik Ördögvigyort, biztos-ami biztos. Nem lesz itt probléma!
*Mosolyog szélesen kis monológja befejeztével, ahogy szép lassan megérkeznek a többiekhez.
Vezetőjük kiszúrt két nőt, akik lehet, hogy próbálják tagadni, esetleg máshogyan viselkedni, mint amilyen állapotban vannak, de tisztán látszik rajtuk, hogy nincsenek teljesen képben. Lehet, hogy csak fáradtak, talán most ébredtek, ezt természetesen Toragg sem tudhatja, amíg el nem árulják neki. Ő is, mint Telpum, közelebb lép az ellenkező nem képviseltjeihez. Bár Toragg csak egy idegent vett észre, társuk többes számban szólítja meg őket. Toragg, miután megtalálja tekintetével a másik, még földön heverő lányt, odalép hozzá, hogy segíteni tudjon.*
-Telpum, te foglalkozz vele, *Mutat a közelebb esőre.* én ránézek a másikra.
*Széles mosollyal köszönti Gillyt, majd jobbját nyújtva ajánlja fel segítségét.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 16:35:19
Üzenet elküldve: 2014-04-16 16:35:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Szörnyvadászok-Hárpia vadászat//
*Odaszalad a hölgyekhez ő is, de még nem mer tenni semmit, mivel nem akar hamar cselekedni.*-Mi történt, azok a bestiák voltak?*Kérdezi a vezetőt, majd kérése szerint el kezd írni : "Két hölgy... két hölgyet találtunk, kik sebesülten fekszenek, ha ellátjuk őket, minden bizonnyal elmondják mi sebezte meg őket, de a legnagyobb valószínűséggel a hárpiák támadtak rájuk.
A vezetőnk, most egy kifejezetten drámait szónokolt, mely az én önbizalmamnak is nagy segítséget nyújtott.
Egyre kísértetiesebbnek hat eme hely, minél több időt töltünk itt, annál rémítőbb lesz minden árnyék, minden hang."
Elteszi a tekercset, majd kardját rántja elő, biztos ami biztos.*
-Hölgyek, jól vannak?*Ereszkedik féltérdre.*
*Odaszalad a hölgyekhez ő is, de még nem mer tenni semmit, mivel nem akar hamar cselekedni.*-Mi történt, azok a bestiák voltak?*Kérdezi a vezetőt, majd kérése szerint el kezd írni : "Két hölgy... két hölgyet találtunk, kik sebesülten fekszenek, ha ellátjuk őket, minden bizonnyal elmondják mi sebezte meg őket, de a legnagyobb valószínűséggel a hárpiák támadtak rájuk.
A vezetőnk, most egy kifejezetten drámait szónokolt, mely az én önbizalmamnak is nagy segítséget nyújtott.
Egyre kísértetiesebbnek hat eme hely, minél több időt töltünk itt, annál rémítőbb lesz minden árnyék, minden hang."
Elteszi a tekercset, majd kardját rántja elő, biztos ami biztos.*
-Hölgyek, jól vannak?*Ereszkedik féltérdre.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 15:31:43
Üzenet elküldve: 2014-04-16 15:31:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
-Hátrahagyni két embered mennyire bajtársias?
~Mennyire illik a rend profiljába?~
*Veti vissza csuklóból, nem kevésbé "jókedvűen", mint a férfi.
Persze, nem az asszonya ő az orknak, hogy felügyelje minden lépését, még csak barátoknak sem lennének nevezhetőek, így azt teljes mértékben meg tudja érteni, ha vezetőjük négyszemközt kíván társával beszélni. Ezt egyenesen is meg lehet mondani, tiszteletben tudja tartani.
Csak biccent egy aprót Toraggnak, hogy induljon megbeszélni. Majd találkoznak. Azzal már nem tud és nem is akar vitatkozni, hogy vezetőjüknek személyes megbeszélnivalója van vele.
// RAP csapat //
Vet egy lapos pillantást Arsenor felé. A nőnek íjászként idekint van a legtöbb esélye még egyedül is. Látszólag nincs veszély, odabent viszont ki tudja milyen bestia várja, hogy besétáljanak a csapdájába. Jó lesz a Vadásznak idekint. Ez az ő terepe és íja is hálásabb a szabadtéri használatért, mint a beltériért.*
-Majd sikítok.
*Válaszolja az aggódó ifjúnak, s remélhetőleg ennyivel le is van tudva a dolog. Majd ő őrzi a kis hátsójukat, hogy ne zárják rájuk az ajtót, míg ők odabent felderítenek.
Ahhoz képest, hogy szőke és nő... csak ő gondol ilyesmire a jelek szerint. Persze, lehet, hogy csak azért ilyen óvatos, mert zokon vette, hogy hátrahagyták őket. Igen, ez egészen valószínű.
A lovagnak csak int egyet ismét: induljanak csak.
Ő leveszi íját válláról és őrt áll.*
-Hátrahagyni két embered mennyire bajtársias?
~Mennyire illik a rend profiljába?~
*Veti vissza csuklóból, nem kevésbé "jókedvűen", mint a férfi.
Persze, nem az asszonya ő az orknak, hogy felügyelje minden lépését, még csak barátoknak sem lennének nevezhetőek, így azt teljes mértékben meg tudja érteni, ha vezetőjük négyszemközt kíván társával beszélni. Ezt egyenesen is meg lehet mondani, tiszteletben tudja tartani.
Csak biccent egy aprót Toraggnak, hogy induljon megbeszélni. Majd találkoznak. Azzal már nem tud és nem is akar vitatkozni, hogy vezetőjüknek személyes megbeszélnivalója van vele.
// RAP csapat //
Vet egy lapos pillantást Arsenor felé. A nőnek íjászként idekint van a legtöbb esélye még egyedül is. Látszólag nincs veszély, odabent viszont ki tudja milyen bestia várja, hogy besétáljanak a csapdájába. Jó lesz a Vadásznak idekint. Ez az ő terepe és íja is hálásabb a szabadtéri használatért, mint a beltériért.*
-Majd sikítok.
*Válaszolja az aggódó ifjúnak, s remélhetőleg ennyivel le is van tudva a dolog. Majd ő őrzi a kis hátsójukat, hogy ne zárják rájuk az ajtót, míg ők odabent felderítenek.
Ahhoz képest, hogy szőke és nő... csak ő gondol ilyesmire a jelek szerint. Persze, lehet, hogy csak azért ilyen óvatos, mert zokon vette, hogy hátrahagyták őket. Igen, ez egészen valószínű.
A lovagnak csak int egyet ismét: induljanak csak.
Ő leveszi íját válláról és őrt áll.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2014-04-16 12:47:09
Üzenet elküldve: 2014-04-16 12:47:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Szörnyvadászok - Hárpia vadászat //
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
*Az öreg látva és hallva, hogy a hölgyemény és az ork ennyire egymáshoz nőtt, elég komoly ábrázattal lép oda a zöldbőrűhöz, mikor a többiek már szétszéledtek a megadott irányba.*
- Én is tudom, hogy ennyire összenőttetek, viszont ez a magatartás nem méltó egy vadászhoz. *mondja komoran, majd végül megenyhül az ábrázata* Vele tarthatsz nyugodtan, hiszen annak nem is lenne jó vége, ha olyanokkal mennétek, akikben nem bíztok. De egyelőre velem tartasz, valamit meg kellene beszélnünk négyszemközt.
*Bólint Toragg felé, majd Rana felé is biccent egyet, jelezve, hogy hamarosan visszatérnek. Utasítást nem ad arra, hogy a hölgyemény menjen be a kastélyba, így veheti úgy is, hogy megvárhatja az orkot idekint. Ezek után az öreg fejében már meg sem fordul, hogy Toragg ne akarna vele tartani legalább addig, amíg felderítik a környéket, így hát meg is indul előre.
Még Dawn és Gilly felfedezése előtt pedig Halmar bizalmasan fordul oda a zöldbőrűhöz, mikor Telpum után erednek.*
- A hárpiákról... Említetted, hogy te gyógyító vagy. Remélem, hogy tényleg igazat beszéltél, ugyanis a fülembe jutott valami, mely lehet, hogy talán csak pletyka, de azért nem árt óvatosnak lenni. Szóval a pletyka szerint bizonyos embereket már megbetegítettek a karmolásukkal. Láz, rosszullét, halálfélelem... Állítólag valami vírus felütötte köztük a fejét, persze egyáltalán nem biztos, könnyen lehet, hogy csak a támadás készítette ki ezeket az embereket, és a traumába belebetegedtek. Egyszóval... Ha valakit megsebeznek a csapatban, szeretnélek megkérni, hogy valahogy kezeld le, hogy elkerüljük a bajt. A pánikkeltésnek pedig nem láttam értelmét, az csak hátráltatná a csapatot, így kérlek, ezt egyelőre tartsd titokban. Ha pedig itt kint végeztünk, mehetsz Rana után.
*Mondja az orknak, mikor felfedezik a hölgyeket a talajon feküdni, kissé mocorogni. Halmar odasiet hozzájuk, majd látván a kissé homályos tekintetüket és a megtépázott gyümölcsszárat, fejvakarva megszólal.*
- Minden rendben van, hölgyeim? Bár, hogy is lenne rendben... Telpum, segítenél? *mondja a fiúnak, s ha segít, akkor együttes erővel talpra állítják mindkét elfet* Azok a hárpiák magukat is megtámadták?! A tetves bestiák... *mérgelődik magában* Nem hallották, hogy ezen a vidéken egyre gyakoribbak a támadások? Nem biztonságos itt maguknak, inkább menjenek haza, majd mi levadásszuk őket! *ekkor Telpum felé pillant* Fiam, ha tényleg minden mozzanatot meg akarsz örökíteni, akkor ezt is tedd meg! Tudod, egyre hasznosabb tagnak gondollak, igazán jó, hogy egy író is csatlakozott. *hadarja el, miközben a fiú felé biccent biztatóan*
// Rana Pelava, Arsenor //
*Rana érezheti Halmar beleegyezését, ahogy azt is, hogy az orkkal akar négyszemközt beszélni, amit hamarosan meg is tesznek, így a hölgy vagy egyedül marad odakint az ajtó előtt, vagy pedig Arsenor próbálja egy kicsit még noszogatni. Bármi is történjék, Paleva sikeresen bejutott, ahol egy igen nagy előtérrel találhatja szemben magát. A belmagasság olyan hatalmas, hogy könnyedén elkerülheti a lovag figyelmét az a mennyezeten lógaszkodó hatalmas csillár, melyet nem tart már túlságosan sok minden... Egy váratlan pillanatban úgy érzékelheti a férfi, hogy valami elsuhant a magasban, viszont könnyedén lehetett, hogy csak az ablak előtt repült el valami madár, mely megtörte a fényt. Viszont ezután szinte a másodperc töredéke alatt hatalmas robajjal zuhan lefelé a csillár, pontosan Paleva felé! Ha ez eltalálja, az bizony végzetes is lehet, hiszen a csillár óriási, csodásan kirakott kövekből áll - csoda is, hogy nem lopták még el, bár már az is kérdés, hogy egyáltalán olyan magasra hogy tudták felrakni?! Ha Arsenor is közben betért az épületbe, akkor ő is hasonlókat tapasztalhat, mint Paleva - nem lenne szerencsés, ha egy ilyen baleset végett két embert is veszítenének. Rana is hallhatja odakintről a hatalmas robajt, mintha ezer tányér tört volna szét egy pillanat alatt! Ám még mielőtt bemehetne - már ha egyáltalán tervez ilyesmit -, igen váratlan dolog történik! Hirtelen karmok ragadják meg ruháját, melyek egy pillanat alatt röpítik fel egy szintel feljebb az egyik erkélyre, ahol ledobják őt. Bántódása ugyan nem esik, hiszen nem fúródtak a karmok a bőrébe, csupán egy kicsit megütheti magát a földet érésnél. A hárpiát nem igazán vehette észre, hiszen hihetetlen sebességet produkált! Az pedig már nagyobb gond, hogy odafent egyedül van a hölgyemény egy szoba erkélyén. Megpróbálhat lemászni, ha nem mer beljebb menni, avagy segítségért is kiálthat, esetleg nagy bátorságot véve egyedül is megpróbálhat kijutni - minden csak rajta áll.*
// Dawn, Gilly, Toragg, Telpum //
*Az öreg látva és hallva, hogy a hölgyemény és az ork ennyire egymáshoz nőtt, elég komoly ábrázattal lép oda a zöldbőrűhöz, mikor a többiek már szétszéledtek a megadott irányba.*
- Én is tudom, hogy ennyire összenőttetek, viszont ez a magatartás nem méltó egy vadászhoz. *mondja komoran, majd végül megenyhül az ábrázata* Vele tarthatsz nyugodtan, hiszen annak nem is lenne jó vége, ha olyanokkal mennétek, akikben nem bíztok. De egyelőre velem tartasz, valamit meg kellene beszélnünk négyszemközt.
*Bólint Toragg felé, majd Rana felé is biccent egyet, jelezve, hogy hamarosan visszatérnek. Utasítást nem ad arra, hogy a hölgyemény menjen be a kastélyba, így veheti úgy is, hogy megvárhatja az orkot idekint. Ezek után az öreg fejében már meg sem fordul, hogy Toragg ne akarna vele tartani legalább addig, amíg felderítik a környéket, így hát meg is indul előre.
Még Dawn és Gilly felfedezése előtt pedig Halmar bizalmasan fordul oda a zöldbőrűhöz, mikor Telpum után erednek.*
- A hárpiákról... Említetted, hogy te gyógyító vagy. Remélem, hogy tényleg igazat beszéltél, ugyanis a fülembe jutott valami, mely lehet, hogy talán csak pletyka, de azért nem árt óvatosnak lenni. Szóval a pletyka szerint bizonyos embereket már megbetegítettek a karmolásukkal. Láz, rosszullét, halálfélelem... Állítólag valami vírus felütötte köztük a fejét, persze egyáltalán nem biztos, könnyen lehet, hogy csak a támadás készítette ki ezeket az embereket, és a traumába belebetegedtek. Egyszóval... Ha valakit megsebeznek a csapatban, szeretnélek megkérni, hogy valahogy kezeld le, hogy elkerüljük a bajt. A pánikkeltésnek pedig nem láttam értelmét, az csak hátráltatná a csapatot, így kérlek, ezt egyelőre tartsd titokban. Ha pedig itt kint végeztünk, mehetsz Rana után.
*Mondja az orknak, mikor felfedezik a hölgyeket a talajon feküdni, kissé mocorogni. Halmar odasiet hozzájuk, majd látván a kissé homályos tekintetüket és a megtépázott gyümölcsszárat, fejvakarva megszólal.*
- Minden rendben van, hölgyeim? Bár, hogy is lenne rendben... Telpum, segítenél? *mondja a fiúnak, s ha segít, akkor együttes erővel talpra állítják mindkét elfet* Azok a hárpiák magukat is megtámadták?! A tetves bestiák... *mérgelődik magában* Nem hallották, hogy ezen a vidéken egyre gyakoribbak a támadások? Nem biztonságos itt maguknak, inkább menjenek haza, majd mi levadásszuk őket! *ekkor Telpum felé pillant* Fiam, ha tényleg minden mozzanatot meg akarsz örökíteni, akkor ezt is tedd meg! Tudod, egyre hasznosabb tagnak gondollak, igazán jó, hogy egy író is csatlakozott. *hadarja el, miközben a fiú felé biccent biztatóan*
// Rana Pelava, Arsenor //
*Rana érezheti Halmar beleegyezését, ahogy azt is, hogy az orkkal akar négyszemközt beszélni, amit hamarosan meg is tesznek, így a hölgy vagy egyedül marad odakint az ajtó előtt, vagy pedig Arsenor próbálja egy kicsit még noszogatni. Bármi is történjék, Paleva sikeresen bejutott, ahol egy igen nagy előtérrel találhatja szemben magát. A belmagasság olyan hatalmas, hogy könnyedén elkerülheti a lovag figyelmét az a mennyezeten lógaszkodó hatalmas csillár, melyet nem tart már túlságosan sok minden... Egy váratlan pillanatban úgy érzékelheti a férfi, hogy valami elsuhant a magasban, viszont könnyedén lehetett, hogy csak az ablak előtt repült el valami madár, mely megtörte a fényt. Viszont ezután szinte a másodperc töredéke alatt hatalmas robajjal zuhan lefelé a csillár, pontosan Paleva felé! Ha ez eltalálja, az bizony végzetes is lehet, hiszen a csillár óriási, csodásan kirakott kövekből áll - csoda is, hogy nem lopták még el, bár már az is kérdés, hogy egyáltalán olyan magasra hogy tudták felrakni?! Ha Arsenor is közben betért az épületbe, akkor ő is hasonlókat tapasztalhat, mint Paleva - nem lenne szerencsés, ha egy ilyen baleset végett két embert is veszítenének. Rana is hallhatja odakintről a hatalmas robajt, mintha ezer tányér tört volna szét egy pillanat alatt! Ám még mielőtt bemehetne - már ha egyáltalán tervez ilyesmit -, igen váratlan dolog történik! Hirtelen karmok ragadják meg ruháját, melyek egy pillanat alatt röpítik fel egy szintel feljebb az egyik erkélyre, ahol ledobják őt. Bántódása ugyan nem esik, hiszen nem fúródtak a karmok a bőrébe, csupán egy kicsit megütheti magát a földet érésnél. A hárpiát nem igazán vehette észre, hiszen hihetetlen sebességet produkált! Az pedig már nagyobb gond, hogy odafent egyedül van a hölgyemény egy szoba erkélyén. Megpróbálhat lemászni, ha nem mer beljebb menni, avagy segítségért is kiálthat, esetleg nagy bátorságot véve egyedül is megpróbálhat kijutni - minden csak rajta áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258