Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-07 00:41:38
Üzenet elküldve: 2016-04-07 00:41:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot ébredése//
//Megfigyelők - Ylsiana//
*Bár rendesen megmozgatja a fantáziáját a kastély környékének átnézése, van némi sejtése mit, vagy pontosabban miket találhatnának odabent. Már ha egyáltalán be tudnak jutni észrevétlenül. De az még a kisebb gond.*
- Legfeljebb neked. *Veti oda félvállról. Neki aztán nem kell csinálnia semmit. Nem azért jött ide, hogy segédkezzen a holtak ellen, futárnak álljon vagy hasonlók. Csak közelebbről akarta szemügyre venni ezeket a szépségeket, és ez nagyjából meg is történt.* Őszinte legyek? Véleményem szerint előbb kapnánk egy nyílvesszőt a hátunkba valamelyik halandótól, mint a holtaktól. *Ennyi a hozzáfűznivalója, és eddigi benyomása a hódképűről és sleppjéről. Ezekből simán kinézi, hogy képesek kilőni őket, ha meglátják a szemük sarkából, hogy mozognak. Legalább lenne rá ürügyük. Még csak figyelemre sem érdemes méltatni az ilyet, mint az a kopasz fejű. Intelligenciája nincs. Modora nincs. Megnyerő külseje nincs. Az emberi faj egy totál félresikeredett példánya, aki hátrányos helyzetét izmokkal kompenzálta, és amik máig az egyetlen előnye, ami a javára írható. Totál használhatatlan utódnemzés gyanánt. Más fajok, ha tehetik a legjobb adottságokkal rendelkező hímeket választják ki, hogy utódaik a lehető legjobb tulajdonságokkal születhessenek. Ilyen szempontból ez a hím totál alkalmatlan, pont annak jó, amit most csinál. Harcosnak, feláldozható és könnyen pótolható figurának, akinek génjei halálával együtt fognak elrohadni a földben.
Ahogy a harc egyre hevesebbé válik, az Éji Démon úgy kezdi egyre inkább élvezni a műsort. A fájdalomtól való ordítások, ahogy egynek-egynek éveket szívnak el az életéből, a ki nem mutatott, elnyomni próbált félelmek, sebek, égési sérülések és egyéb károk miatt érzett fájdalmak mind mind mennyei lakoma az eredar számára. A sikolyokra mámoros bizsergés fut végig a gerincén, a félelem akár a fűszer, a fájdalom pedig az igazi lakoma. Még jó, hogy volt annyi esze az elején, és esze ágában se volt önkéntest játszani. Akkori haragja is már elszállt, helyét az elégedettség vette át.
Az alakváltók mosolygásra késztetik. Jó kis előadást mutatnak, és ahogy egyre múlik az idő, kezdi megérteni, hogy miért nem csinál semmit a fősereg. Azért, mert ezt a maréknyi indokolatlan nagy egoizmussal rendelkező halandót egyáltalán nem tekintik fenyegetésnek. Mással vannak épp elfoglalva, és ha úgy látnák, hogy lassan felülkerekednének a felderítőiket, valószínűleg megint küldenének oda egy-két erősebb entitást, akik ismét az ő oldalukra billentik a mérleget.
A lovas felbukkanása már csak hab a tortán. Azon, amit mond, elégedett mosoly kúszik az arcára. Őt személy szerint nem foglalkoztatják az elhangzottak. Nem azért, mert nem akar az oldalukra állni, hanem mert ő pártatlan nézelődő. Fel nem vállalná a világért se, hogy a halandókat támogatja, és segít nekik, de átállni a lovas oldalára túl fárasztónak és macerásnak tűnik a számára. Kényelmesen van ő itt, ahol ül. Ha tudná, milyen gondolatok fordulhatnak meg a mellette lévő vörös hajú fejében is, hogy szimpatizál a holt sereggel… Biztosan szimpatikusabbá válna a számára.
Ezután hangzik el a lány megjegyzése a fogadásukkal kapcsolatban, mire kelletlenül elhúzza a száját, hümmentve.*
- Nagy a pofája, de az ilyen rühes kutya elsőként inal el az életét mentve. Ez se marad sokáig, már ha nem sül ropogósra. *Mert ugye kap egy kis égési sérülést, sajnos nem elég súlyosat.
A továbbiakon egy-egy durvább találatnál valamelyik halandóra, csilingelő hanggal felnevet. Nem vonná magára a harcosok figyelmét, még a végén azt hinnék áruló, kém, vagy valami hasonló. A hódképű biztosan.*
- Én azt sem értem, miért támadták meg ezt a kis felderítőcsapatot, mikor látótávolságon belül van a fősereg. Hatalmas mázlijuk volt, hogy a holtak látszólag kicsit se tekintik ezeket fenyegetésnek, szerintem azért nem is törődik velük a fősereg. Szánalmas. *A fősereg irányába mutat, majd egy pár másodpercre elgondolkozik, csak hogy eméssze a kérdéseket.* Artheniorra gondolsz? Igen, az nincs messze innen. Ha a kikötő elesik, minden bizonnyal arra fognak fordulni. *De előbb ha minden igaz, keresztülszáguldanak annak a primitív barbár hordának a területén is, ami talán még ennél is szórakoztatóbb látványt nyújtana. Elvégre az Éji Démonnak még mindig az a véleménye, hogy azok a barbárok csak és kizárólag a harc és dicsőség miatt jöttek, egyáltalán nem áll szándékukban bárkiért is kockára tenni az életüket. Ezzel neki még nincsen semmi baja, egyéb kézenfekvő tényezők miatt nem bírja elviselni a közelségüket.
Ahogy telik az idő, lassan már alig látja át, hogy ki is áll nyerésre. A lovas úgy tűnik rendelkezik némi intelligenciával, tehát elmélete, miszerint az alacsonyabb rendűek csak az agyatlan bábuk, helytállónak bizonyul. Egyre inkább kíváncsi lenne ki, és hogyan idézi meg ezeket a lényeket. Afelől is meg kellene valahogy bizonyosodnia, hogy hozzá hasonló eredarokat nem hoznak át.*
- Hm? Kőagy őrnagy meg hová tűnt? Meghalt már végre? *Pillant fel a harc egy adott pillanatában, mikor már jó pár perce nem esett be a perifériájába annak a képe. Talán Ylsiana látja épp hol tevékenykedik. Még mindig abban reménykedik, hogy ő veszíti majd el a fogadást. Még sose akart ennyire megszabadulni száz aranytól, de a magasztosabb cél érdekében készséggel fizet.
Sajnos inkább kezd mindenki szétszéledni, mint meghalni, vagy egyszerre mindkettő. A fogadást úgy tűnik sajnos valóban ő fogja nyerni. A kérdés inkább csak az, hogy végignézzék-e még a végét, távozzanak, vagy mi legyen.*
- Szerinted az élőholtak maradnak, és folytatják a kőrözést ha az emberek elmennek, vagy visszatérnek a fősereghez? *Ő még ráér, szívesen megnézi a végjátékot, annál többet ehet, de egy kedvezőbb ajánlatra mindig vevő. Az biztos, hogy hosszú ideje nem lakott ennyire jól, így most kimondottan elviselhető, mint társaság.*
//Megfigyelők - Ylsiana//
*Bár rendesen megmozgatja a fantáziáját a kastély környékének átnézése, van némi sejtése mit, vagy pontosabban miket találhatnának odabent. Már ha egyáltalán be tudnak jutni észrevétlenül. De az még a kisebb gond.*
- Legfeljebb neked. *Veti oda félvállról. Neki aztán nem kell csinálnia semmit. Nem azért jött ide, hogy segédkezzen a holtak ellen, futárnak álljon vagy hasonlók. Csak közelebbről akarta szemügyre venni ezeket a szépségeket, és ez nagyjából meg is történt.* Őszinte legyek? Véleményem szerint előbb kapnánk egy nyílvesszőt a hátunkba valamelyik halandótól, mint a holtaktól. *Ennyi a hozzáfűznivalója, és eddigi benyomása a hódképűről és sleppjéről. Ezekből simán kinézi, hogy képesek kilőni őket, ha meglátják a szemük sarkából, hogy mozognak. Legalább lenne rá ürügyük. Még csak figyelemre sem érdemes méltatni az ilyet, mint az a kopasz fejű. Intelligenciája nincs. Modora nincs. Megnyerő külseje nincs. Az emberi faj egy totál félresikeredett példánya, aki hátrányos helyzetét izmokkal kompenzálta, és amik máig az egyetlen előnye, ami a javára írható. Totál használhatatlan utódnemzés gyanánt. Más fajok, ha tehetik a legjobb adottságokkal rendelkező hímeket választják ki, hogy utódaik a lehető legjobb tulajdonságokkal születhessenek. Ilyen szempontból ez a hím totál alkalmatlan, pont annak jó, amit most csinál. Harcosnak, feláldozható és könnyen pótolható figurának, akinek génjei halálával együtt fognak elrohadni a földben.
Ahogy a harc egyre hevesebbé válik, az Éji Démon úgy kezdi egyre inkább élvezni a műsort. A fájdalomtól való ordítások, ahogy egynek-egynek éveket szívnak el az életéből, a ki nem mutatott, elnyomni próbált félelmek, sebek, égési sérülések és egyéb károk miatt érzett fájdalmak mind mind mennyei lakoma az eredar számára. A sikolyokra mámoros bizsergés fut végig a gerincén, a félelem akár a fűszer, a fájdalom pedig az igazi lakoma. Még jó, hogy volt annyi esze az elején, és esze ágában se volt önkéntest játszani. Akkori haragja is már elszállt, helyét az elégedettség vette át.
Az alakváltók mosolygásra késztetik. Jó kis előadást mutatnak, és ahogy egyre múlik az idő, kezdi megérteni, hogy miért nem csinál semmit a fősereg. Azért, mert ezt a maréknyi indokolatlan nagy egoizmussal rendelkező halandót egyáltalán nem tekintik fenyegetésnek. Mással vannak épp elfoglalva, és ha úgy látnák, hogy lassan felülkerekednének a felderítőiket, valószínűleg megint küldenének oda egy-két erősebb entitást, akik ismét az ő oldalukra billentik a mérleget.
A lovas felbukkanása már csak hab a tortán. Azon, amit mond, elégedett mosoly kúszik az arcára. Őt személy szerint nem foglalkoztatják az elhangzottak. Nem azért, mert nem akar az oldalukra állni, hanem mert ő pártatlan nézelődő. Fel nem vállalná a világért se, hogy a halandókat támogatja, és segít nekik, de átállni a lovas oldalára túl fárasztónak és macerásnak tűnik a számára. Kényelmesen van ő itt, ahol ül. Ha tudná, milyen gondolatok fordulhatnak meg a mellette lévő vörös hajú fejében is, hogy szimpatizál a holt sereggel… Biztosan szimpatikusabbá válna a számára.
Ezután hangzik el a lány megjegyzése a fogadásukkal kapcsolatban, mire kelletlenül elhúzza a száját, hümmentve.*
- Nagy a pofája, de az ilyen rühes kutya elsőként inal el az életét mentve. Ez se marad sokáig, már ha nem sül ropogósra. *Mert ugye kap egy kis égési sérülést, sajnos nem elég súlyosat.
A továbbiakon egy-egy durvább találatnál valamelyik halandóra, csilingelő hanggal felnevet. Nem vonná magára a harcosok figyelmét, még a végén azt hinnék áruló, kém, vagy valami hasonló. A hódképű biztosan.*
- Én azt sem értem, miért támadták meg ezt a kis felderítőcsapatot, mikor látótávolságon belül van a fősereg. Hatalmas mázlijuk volt, hogy a holtak látszólag kicsit se tekintik ezeket fenyegetésnek, szerintem azért nem is törődik velük a fősereg. Szánalmas. *A fősereg irányába mutat, majd egy pár másodpercre elgondolkozik, csak hogy eméssze a kérdéseket.* Artheniorra gondolsz? Igen, az nincs messze innen. Ha a kikötő elesik, minden bizonnyal arra fognak fordulni. *De előbb ha minden igaz, keresztülszáguldanak annak a primitív barbár hordának a területén is, ami talán még ennél is szórakoztatóbb látványt nyújtana. Elvégre az Éji Démonnak még mindig az a véleménye, hogy azok a barbárok csak és kizárólag a harc és dicsőség miatt jöttek, egyáltalán nem áll szándékukban bárkiért is kockára tenni az életüket. Ezzel neki még nincsen semmi baja, egyéb kézenfekvő tényezők miatt nem bírja elviselni a közelségüket.
Ahogy telik az idő, lassan már alig látja át, hogy ki is áll nyerésre. A lovas úgy tűnik rendelkezik némi intelligenciával, tehát elmélete, miszerint az alacsonyabb rendűek csak az agyatlan bábuk, helytállónak bizonyul. Egyre inkább kíváncsi lenne ki, és hogyan idézi meg ezeket a lényeket. Afelől is meg kellene valahogy bizonyosodnia, hogy hozzá hasonló eredarokat nem hoznak át.*
- Hm? Kőagy őrnagy meg hová tűnt? Meghalt már végre? *Pillant fel a harc egy adott pillanatában, mikor már jó pár perce nem esett be a perifériájába annak a képe. Talán Ylsiana látja épp hol tevékenykedik. Még mindig abban reménykedik, hogy ő veszíti majd el a fogadást. Még sose akart ennyire megszabadulni száz aranytól, de a magasztosabb cél érdekében készséggel fizet.
Sajnos inkább kezd mindenki szétszéledni, mint meghalni, vagy egyszerre mindkettő. A fogadást úgy tűnik sajnos valóban ő fogja nyerni. A kérdés inkább csak az, hogy végignézzék-e még a végét, távozzanak, vagy mi legyen.*
- Szerinted az élőholtak maradnak, és folytatják a kőrözést ha az emberek elmennek, vagy visszatérnek a fősereghez? *Ő még ráér, szívesen megnézi a végjátékot, annál többet ehet, de egy kedvezőbb ajánlatra mindig vevő. Az biztos, hogy hosszú ideje nem lakott ennyire jól, így most kimondottan elviselhető, mint társaság.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-07 00:12:47
Üzenet elküldve: 2016-04-07 00:12:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Lovas mellett, kucsmástól//
//K17//
*Amíg Hrothgaarral a igyekeznek becserkészni a harcoló csapatot, rengeteg minden történik, és mindegyik tétel egy-egy savas paca Kagan lelkének papirosán. Arra rájön, hogy a lovagjai képviselte harcmodor, illetve a "majd jól megragadom, oszt derékig bevágom a földbe, az árgyélusát!" hozzáállás nem nagyon akar működni. Persze ott van még a Tharg módszer, de a sunyuláshoz egyrészt több pihent csapat, lassabb ellenfél és némi elszántság is kellene.*
~ Rák falja fel a... ja nem. Azon már túlvagyunk. ~ *mérgelődik, aztán megpróbálkozik egy utolsó trükkel.*
- Fedezz. *suttogja a törpének, majd mágiát próbál alkalmazni. Közben látja, hogy Aletaiék is nyüzsögni kezdenek, és ez így együtt talán kellően elvonja a Fekete Lovag figyelmét.*
*Amennyiben a mágia sikerül: A hadúr - méretét meghazudtolva - meglepően jó a sunnyogásban, a nyomolvasásban, és megannyi kisebb-nagyobb trükköt is ismert, ami kiváló erdőkerülővé (vagy tolvajjá) tenné. Ezért jó esélye van, hogy képes oldalba kapni a Fekete lovagot, és mindössze egyetlen alulról felfelé irányuló döfést enged meg magának, a vért derékrésznél lévő illestékét célozva. Kiválóan céloz és jól is vív, de azt is tudja, hogy Argath nem a halandók súlycsoportja, így azonnal mozdul tovább.*
~ Üss, fuss, rejtőzz. ~ *eközben bízik benne, hogy a törpe sem tétlen.*
*Ha a mágia besül, Kagan nem támad rá a lovagra, még mit nem. Pajzsát hátára vetve dobótőreiért nyúl és két acélos villanással kínálja meg Argathot, miközben észak-északkeletnek oldalaz, hogy közte és a Fekete Lovag között a távolság nőjjön, míg lovagjai felé közelítsen, de ne akadályozza őket az esetleges közvetlen rohamban.*
- Gyere, Hroth! *hörren fel, jelezve a törpének az új parancsot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, halandó és halandó mágia számára áthatolhatatlan falat képezve oda-vissza.
//Lovas mellett, kucsmástól//
//K17//
*Amíg Hrothgaarral a igyekeznek becserkészni a harcoló csapatot, rengeteg minden történik, és mindegyik tétel egy-egy savas paca Kagan lelkének papirosán. Arra rájön, hogy a lovagjai képviselte harcmodor, illetve a "majd jól megragadom, oszt derékig bevágom a földbe, az árgyélusát!" hozzáállás nem nagyon akar működni. Persze ott van még a Tharg módszer, de a sunyuláshoz egyrészt több pihent csapat, lassabb ellenfél és némi elszántság is kellene.*
~ Rák falja fel a... ja nem. Azon már túlvagyunk. ~ *mérgelődik, aztán megpróbálkozik egy utolsó trükkel.*
- Fedezz. *suttogja a törpének, majd mágiát próbál alkalmazni. Közben látja, hogy Aletaiék is nyüzsögni kezdenek, és ez így együtt talán kellően elvonja a Fekete Lovag figyelmét.*
*Amennyiben a mágia sikerül: A hadúr - méretét meghazudtolva - meglepően jó a sunnyogásban, a nyomolvasásban, és megannyi kisebb-nagyobb trükköt is ismert, ami kiváló erdőkerülővé (vagy tolvajjá) tenné. Ezért jó esélye van, hogy képes oldalba kapni a Fekete lovagot, és mindössze egyetlen alulról felfelé irányuló döfést enged meg magának, a vért derékrésznél lévő illestékét célozva. Kiválóan céloz és jól is vív, de azt is tudja, hogy Argath nem a halandók súlycsoportja, így azonnal mozdul tovább.*
~ Üss, fuss, rejtőzz. ~ *eközben bízik benne, hogy a törpe sem tétlen.*
*Ha a mágia besül, Kagan nem támad rá a lovagra, még mit nem. Pajzsát hátára vetve dobótőreiért nyúl és két acélos villanással kínálja meg Argathot, miközben észak-északkeletnek oldalaz, hogy közte és a Fekete Lovag között a távolság nőjjön, míg lovagjai felé közelítsen, de ne akadályozza őket az esetleges közvetlen rohamban.*
- Gyere, Hroth! *hörren fel, jelezve a törpének az új parancsot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására három körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, halandó és halandó mágia számára áthatolhatatlan falat képezve oda-vissza.
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:41:00
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:41:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//M12 -> L12//
*A helyzet az, hogy Aletai nem elsősorban a nyílt harc vállalása mellett teszi le a voksát, ami a kiképzésen felül éppen annak köszönhető, hogy nem sok esélye lenne egy páncélos egységgel szemben. Most is ezért vonakodik harcba indulni, ami egyébként az ő meglátása szerint rendkívül vakmerő tett lenne, főleg, hogy az eddig kimentett emberek is bajba kerülnek, ha a Lovas áttör rajta. Nem mozdulhat, ehhez semmi kétség sem fér, ám a látványtól, ami fogadja, nem is igen bírna. Látszólag a helyzet a javukra billen, amint Worenth mester egy érdekes varázslattal besüppeszti a lovast, és egyébként a kolosszust is a homokos talajba, ám azzal nem számol, hogy a nyomorult bestia innen is dimenzióugrást kísérel meg, magával rántva Gabrien fizikai valóját is. A Lovas egyedül tér vissza, és néhány villanással később a nagy és erős harcos teste látszólag élettelenül omlik a földre. Ez az a pont, ahol a félvér orgyilkos bátorsága az inába száll, ha nem szégyellné Chiari előtt, vélhetően össze is pisilné magát. A szíve összeszorul, amint a fantom a sárgán izzó tekintetét egyenesen az övébe fúrja. Eddigi lassú előrehaladása végleg megtorpan, amint elidőzik a sárga íriszekben.*
~Képtelenség megölni!~
*Azt persze semmiképp sem hagyhatja, hogy ne kísérelje meg a korábban eltervezett támadását. Ha bejön, akkor sok életet ment majd meg, ha nem, akkor pedig időt nyer a gyógyítónak, hogy Gabrienért is belovagoljon, vagy hogy fedezni tudja a visszavonulást. Ideje hát megkeményíteni a szívét az éteri teremtmény előtt, és így egy nagy lélegzetvétel erejéig leveszi ellenségéről a tekintetét. Mellkasa megemelkedik, amint hatalmasat szippant a homokos levegőből, majd bátorságot kölcsönöz remegő szívébe, és elteszi a kezében lévő barnás üvegcsét.*
-Ethea! Eireni! Zárjátok mögöttem az utat!
*Üvölti el magát torkaszakadtából, vélhetően a harctérre telepedett hirtelen csendet kihasználva el is fog jutni a hang az érintettekig. A fantomtól(1) kölcsönvett kardot maga mellé szúrja a földbe, majd előhúzza az ívkardot, amivel a támadást igyekszik kivitelezni. Vélhetően kap majd erősítést, és a parancsának megfelelően a két harcos el is zárja mögötte az utat a sebesültek felé. Amíg ez megtörténik, kivár még egy kicsit. Ő sem feltétlenül vágyik a vesztébe rohanni, és csak remélni tudja, hogy Chiari is kivárja a megfelelő pillanatot.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.06 20:42:41
//M12 -> L12//
*A helyzet az, hogy Aletai nem elsősorban a nyílt harc vállalása mellett teszi le a voksát, ami a kiképzésen felül éppen annak köszönhető, hogy nem sok esélye lenne egy páncélos egységgel szemben. Most is ezért vonakodik harcba indulni, ami egyébként az ő meglátása szerint rendkívül vakmerő tett lenne, főleg, hogy az eddig kimentett emberek is bajba kerülnek, ha a Lovas áttör rajta. Nem mozdulhat, ehhez semmi kétség sem fér, ám a látványtól, ami fogadja, nem is igen bírna. Látszólag a helyzet a javukra billen, amint Worenth mester egy érdekes varázslattal besüppeszti a lovast, és egyébként a kolosszust is a homokos talajba, ám azzal nem számol, hogy a nyomorult bestia innen is dimenzióugrást kísérel meg, magával rántva Gabrien fizikai valóját is. A Lovas egyedül tér vissza, és néhány villanással később a nagy és erős harcos teste látszólag élettelenül omlik a földre. Ez az a pont, ahol a félvér orgyilkos bátorsága az inába száll, ha nem szégyellné Chiari előtt, vélhetően össze is pisilné magát. A szíve összeszorul, amint a fantom a sárgán izzó tekintetét egyenesen az övébe fúrja. Eddigi lassú előrehaladása végleg megtorpan, amint elidőzik a sárga íriszekben.*
~Képtelenség megölni!~
*Azt persze semmiképp sem hagyhatja, hogy ne kísérelje meg a korábban eltervezett támadását. Ha bejön, akkor sok életet ment majd meg, ha nem, akkor pedig időt nyer a gyógyítónak, hogy Gabrienért is belovagoljon, vagy hogy fedezni tudja a visszavonulást. Ideje hát megkeményíteni a szívét az éteri teremtmény előtt, és így egy nagy lélegzetvétel erejéig leveszi ellenségéről a tekintetét. Mellkasa megemelkedik, amint hatalmasat szippant a homokos levegőből, majd bátorságot kölcsönöz remegő szívébe, és elteszi a kezében lévő barnás üvegcsét.*
-Ethea! Eireni! Zárjátok mögöttem az utat!
*Üvölti el magát torkaszakadtából, vélhetően a harctérre telepedett hirtelen csendet kihasználva el is fog jutni a hang az érintettekig. A fantomtól(1) kölcsönvett kardot maga mellé szúrja a földbe, majd előhúzza az ívkardot, amivel a támadást igyekszik kivitelezni. Vélhetően kap majd erősítést, és a parancsának megfelelően a két harcos el is zárja mögötte az utat a sebesültek felé. Amíg ez megtörténik, kivár még egy kicsit. Ő sem feltétlenül vágyik a vesztébe rohanni, és csak remélni tudja, hogy Chiari is kivárja a megfelelő pillanatot.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.06 20:42:41
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:39:27
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:39:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot Ébredése//
~Hát még sem.~
*Csalódottan állapítja meg, hogy nem uralhatta egy pillanat erejéig sem a lovas elméjét. Pedig annyira egyértelműnek tűnt.*
~Talán csak az a másik hely, az okozott bennem ilyen tévképzetet. Borzalmak földje.~
*Aztán elméje újra csak elsüllyed, valami végtelen feketeségben. Nem bánja túlságosan, bár ennek nincs éppen tudatában, hiszen ebben a feketeségben nem láthatja mindazt az iszonyatot, melyet megmutatott számára a lovas. Már csak abban lehet bízni, hogy a többiek azért elbírnak vele. Bár jelenleg Jelahan erről sem tud.
Aztán a sötét újra oszlik, és megint rémálmok gyötrik az öreg harcost. Teste megrándul, végtagja néha mintha görcsbe merevednének. De még nem ébred öntudatra, a különös élmény még fogságban tartja elméjét egy olyan síkon, melynek létezéséről eleddig mit sem sejtett.
Lesz mit mesélni a Majorságbelieknek, annyi szent. Csak érjenek vissza mind épségben, hiánytalanul.*
~Hát még sem.~
*Csalódottan állapítja meg, hogy nem uralhatta egy pillanat erejéig sem a lovas elméjét. Pedig annyira egyértelműnek tűnt.*
~Talán csak az a másik hely, az okozott bennem ilyen tévképzetet. Borzalmak földje.~
*Aztán elméje újra csak elsüllyed, valami végtelen feketeségben. Nem bánja túlságosan, bár ennek nincs éppen tudatában, hiszen ebben a feketeségben nem láthatja mindazt az iszonyatot, melyet megmutatott számára a lovas. Már csak abban lehet bízni, hogy a többiek azért elbírnak vele. Bár jelenleg Jelahan erről sem tud.
Aztán a sötét újra oszlik, és megint rémálmok gyötrik az öreg harcost. Teste megrándul, végtagja néha mintha görcsbe merevednének. De még nem ébred öntudatra, a különös élmény még fogságban tartja elméjét egy olyan síkon, melynek létezéséről eleddig mit sem sejtett.
Lesz mit mesélni a Majorságbelieknek, annyi szent. Csak érjenek vissza mind épségben, hiánytalanul.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:20:29
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:20:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//O16//
*És sikerül. Végre képes egy olyan sebzést bevinni, amely igazán ártani tud a fantomnak. Ehhez persze, kellettek a társai is. Ethea nincs annyira eltelve magától, hogy elhiggye, egyedül is ment volna.
Zöld fény öleli körül hirtelen őket, ahogy a páncélból kicsapnak a lángnyelvek, s ahogy az zörögve, üresen a földre hull, úgy rogyik féltérdre a lány is. Ereje végére ért hirtelen. Régen volt része ilyen kemény harcban.
Liheg néhányat. Ez az idő elég ahhoz, hogy Kagan kiáltása betöltse a teret, és mindenki lassan meginduljon északi irányba, s aki teheti összeszedjen ezt-azt. Felpillant, és talpra áll. Összeszedte magát annyira, hogy újra képes legyen mozdulni. Eddigre a városőr felszedte a fantom pajzsát, az ork pedig a páncélt vette magához a buzogánnyal együtt. Ha esetleg maradt még valami a földön, kard vagy hasonló, azt persze Ethea magához veszi, de aztán lassú futással megindul észak felé.*
//O16//
*És sikerül. Végre képes egy olyan sebzést bevinni, amely igazán ártani tud a fantomnak. Ehhez persze, kellettek a társai is. Ethea nincs annyira eltelve magától, hogy elhiggye, egyedül is ment volna.
Zöld fény öleli körül hirtelen őket, ahogy a páncélból kicsapnak a lángnyelvek, s ahogy az zörögve, üresen a földre hull, úgy rogyik féltérdre a lány is. Ereje végére ért hirtelen. Régen volt része ilyen kemény harcban.
Liheg néhányat. Ez az idő elég ahhoz, hogy Kagan kiáltása betöltse a teret, és mindenki lassan meginduljon északi irányba, s aki teheti összeszedjen ezt-azt. Felpillant, és talpra áll. Összeszedte magát annyira, hogy újra képes legyen mozdulni. Eddigre a városőr felszedte a fantom pajzsát, az ork pedig a páncélt vette magához a buzogánnyal együtt. Ha esetleg maradt még valami a földön, kard vagy hasonló, azt persze Ethea magához veszi, de aztán lassú futással megindul észak felé.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-06 01:12:07
Üzenet elküldve: 2016-04-06 01:12:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kipp, Tyran, Ray//
//O18 – O19//
* Hiábavaló volt az igyekezete, mert mire odaér, már gyakorlatilag vége van még egy fantomnak. A barbár a kardjára támaszkodva figyeli, ahogy bajtársai rendezik soraikat, majd ketten el is mennek. Ekkor lép oda Al a kimerült Kriaghoz, hogy egy fura színű italt nyomjon a kezébe. *
- Még hogy asszony ölelése fáj. Bah
* Jegyzi meg, halványan vigyorogva, majd lehúzza az italt. Kirázza tőle a hideg, de érzi, hogy valami ismeretlen erő szünteti meg a fájdalmait, ami a mellkasában honol. *
- Köszönöm. Kriag viszi a páncélt.
* Válaszolja, majd nem foglalkozva az illesztésekkel, kapcsokkal, megragadja fél kézzel a mellvért nyaki részét, míg a másik kezében kardját egyensúlyozza, s elkezdi húzni társa után. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//O18 – O19//
* Hiábavaló volt az igyekezete, mert mire odaér, már gyakorlatilag vége van még egy fantomnak. A barbár a kardjára támaszkodva figyeli, ahogy bajtársai rendezik soraikat, majd ketten el is mennek. Ekkor lép oda Al a kimerült Kriaghoz, hogy egy fura színű italt nyomjon a kezébe. *
- Még hogy asszony ölelése fáj. Bah
* Jegyzi meg, halványan vigyorogva, majd lehúzza az italt. Kirázza tőle a hideg, de érzi, hogy valami ismeretlen erő szünteti meg a fájdalmait, ami a mellkasában honol. *
- Köszönöm. Kriag viszi a páncélt.
* Válaszolja, majd nem foglalkozva az illesztésekkel, kapcsokkal, megragadja fél kézzel a mellvért nyaki részét, míg a másik kezében kardját egyensúlyozza, s elkezdi húzni társa után. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:51:51
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:51:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Lovas körül//
//Gabrien, Turrog, Khan//
* Gabrien erősen tartja a lovast s állja a két ütést is. Teste már feladná de valami belülről még sem enged utat a fájdalomnak és a fáradtságnak, valami idegen erő járja át. Turrog így gond nélkül viheti be támadását. Majd érdekes esemény történik, Argath süllyedni kezd s vele együtt Gabrien is (már ha tartani akarja a lovast ami ésszerű, hiszen ellenkező esetben bizony ő sem lenne rest cselekedni). Értetlenül pillant le egy pillanatra s magában megjegyzi ~ A mágus... ~ kiadta a parancsot de a fantomok nem hajtották végre itt az eredménye. Ha már így alakult akkor a Lovas is ráfog a másikra.
Nem süllyednek teljesen le, csupán derék magasságba, aztán még a hirtelen folyékonnyá vált talaj meg is szilárdul, nos lássuk be, ez elég nagy baj. Ha már ilyen intim helyzetbe került a lovas és a harcos akkor ismét a másik szemébe a narancsos szempár, felizzik a lánggömb. *
- Sejtelmed sincs mi az igazi pusztítás.
* Aztán Turrog készül lesújtani, csapása nyak magasságba készül. Száguld is a penge, de amikor Argath befejezi kis mondatát Gabriennek nos abban a pillanatban ismét szertefoszlik a szemek elől s csupán éteri lángnyelvek maradnak nyomán. De ez úttan sem egyedül hagyta el a világot. Gabrien, csak úgy mint néhány perce Jelahan szertefoszlik vele együtt... *
//Gabrien//
* Az izzó szempár fellángol és megszakad minden a harcos körül. Idegen világ látképe tárul a szemek elé. Koromszín föld a lábak alatt, mindenütt sötétség uralkodik s csupán távoli, éteri fények járnak körbe. Más világ rémei, démonok üvöltenek a horizonton túl. Fényalakok száguldanak el. Tompa morajlás lopja el a nyugalmat. Rémséges élmény egy halandónak. Az elme képtelen felfogni a látottakat. Ezt élte át Jelahan egyetlen röpke pillanatra, s ezt a kínt mely ezen a helyen folytonos élte át a lovas is hosszú, hosszú időn át. Az idő mint olyan nem létezik ezen a vidéken, mintha csak évek súlya nyomasztaná az ember fiát. Túlvilág? Holtak síkja? Netán az alvilág démonainak idegen otthona? A kérdésre nem jön válasz, csupán az izzó alak tornyosul Garbein fölé. Hátralép majd letekint rá, éteri hangja a harcos fejében dübörög. *
- Itt pusztíts, ha tudsz.
* Röpke mondta s a lovas lép is tovább. Gabrient mintha tonnás súly húzná, képtelen mozdulni. Ahogy körülnéz látja társait, előtte nem sokkal éppen Turrog füstből s éteri fényből álló alakja súlyt le, de mintha egy örökké valóság volna a mozdulat. A lovas már sehol. Téboly és őrület keveredik a nyomasztó gondolattal azzal mely az embert s főként egy harcost mélybe ránt s nem ereszt: a tehetetlenség. Aztán valami történik... //Lásd lentebb// *
//Lovassal harcolók//
//J16//
* Csupán szemvillanás, de most kicsit több mint amit eddig láttak volna, s már ismét összeáll a fantom lovag. Immár egymaga, Gabrien sehol, nem tért vele vissza mint az imént Jelahannal. Ahogy megjelenik észak-keleti irányba fordul szembe a csapatokkal. Kardját maga mellett leengedve tartja. A narancs szempár izzik a támadó csapatra. Egyelőre nem mozdul. Kivár. *
//Gabrien//
* Rémalakok közelednek a sötétségből, idegen hangok melyek egyre közelebb érnek, bekerítik a harcost. Aztán hirtelen valami belső érzés keríti hatalmába. Melegség árad szét a testen. Egy idegen, kemény, határozott hang dübörög fel hirtelen a harcos fejében, tán válaszul a feltett kérdésre. ~ A háború! ~ Egyetlen szócska csupán majd vakító fény robban az arcba s az elme elsötétül... ismerős szagok, vér s hús, fekete föld. Az elme végül feladja, teljes sötétség borul a harcosra. //Eszméletvesztés// *
//Mindenki aki a harcolókat nézi//
* Néhány pillanattal az után, hogy Argath visszatért erre a világra s szembe fordult a halandó csapattal, a helyen, ahonnan eltűnt hirtelen meghasad a környezet. Éteri fény, mely Argahtot is alkotja szakad ki s Gabrien hasít át rajta. Hatalmasa puffan a termetes férfi, mozdulatlanul terül el a földön. *
//Lovas körül//
//Gabrien, Turrog, Khan//
* Gabrien erősen tartja a lovast s állja a két ütést is. Teste már feladná de valami belülről még sem enged utat a fájdalomnak és a fáradtságnak, valami idegen erő járja át. Turrog így gond nélkül viheti be támadását. Majd érdekes esemény történik, Argath süllyedni kezd s vele együtt Gabrien is (már ha tartani akarja a lovast ami ésszerű, hiszen ellenkező esetben bizony ő sem lenne rest cselekedni). Értetlenül pillant le egy pillanatra s magában megjegyzi ~ A mágus... ~ kiadta a parancsot de a fantomok nem hajtották végre itt az eredménye. Ha már így alakult akkor a Lovas is ráfog a másikra.
Nem süllyednek teljesen le, csupán derék magasságba, aztán még a hirtelen folyékonnyá vált talaj meg is szilárdul, nos lássuk be, ez elég nagy baj. Ha már ilyen intim helyzetbe került a lovas és a harcos akkor ismét a másik szemébe a narancsos szempár, felizzik a lánggömb. *
- Sejtelmed sincs mi az igazi pusztítás.
* Aztán Turrog készül lesújtani, csapása nyak magasságba készül. Száguld is a penge, de amikor Argath befejezi kis mondatát Gabriennek nos abban a pillanatban ismét szertefoszlik a szemek elől s csupán éteri lángnyelvek maradnak nyomán. De ez úttan sem egyedül hagyta el a világot. Gabrien, csak úgy mint néhány perce Jelahan szertefoszlik vele együtt... *
//Gabrien//
* Az izzó szempár fellángol és megszakad minden a harcos körül. Idegen világ látképe tárul a szemek elé. Koromszín föld a lábak alatt, mindenütt sötétség uralkodik s csupán távoli, éteri fények járnak körbe. Más világ rémei, démonok üvöltenek a horizonton túl. Fényalakok száguldanak el. Tompa morajlás lopja el a nyugalmat. Rémséges élmény egy halandónak. Az elme képtelen felfogni a látottakat. Ezt élte át Jelahan egyetlen röpke pillanatra, s ezt a kínt mely ezen a helyen folytonos élte át a lovas is hosszú, hosszú időn át. Az idő mint olyan nem létezik ezen a vidéken, mintha csak évek súlya nyomasztaná az ember fiát. Túlvilág? Holtak síkja? Netán az alvilág démonainak idegen otthona? A kérdésre nem jön válasz, csupán az izzó alak tornyosul Garbein fölé. Hátralép majd letekint rá, éteri hangja a harcos fejében dübörög. *
- Itt pusztíts, ha tudsz.
* Röpke mondta s a lovas lép is tovább. Gabrient mintha tonnás súly húzná, képtelen mozdulni. Ahogy körülnéz látja társait, előtte nem sokkal éppen Turrog füstből s éteri fényből álló alakja súlyt le, de mintha egy örökké valóság volna a mozdulat. A lovas már sehol. Téboly és őrület keveredik a nyomasztó gondolattal azzal mely az embert s főként egy harcost mélybe ránt s nem ereszt: a tehetetlenség. Aztán valami történik... //Lásd lentebb// *
//Lovassal harcolók//
//J16//
* Csupán szemvillanás, de most kicsit több mint amit eddig láttak volna, s már ismét összeáll a fantom lovag. Immár egymaga, Gabrien sehol, nem tért vele vissza mint az imént Jelahannal. Ahogy megjelenik észak-keleti irányba fordul szembe a csapatokkal. Kardját maga mellett leengedve tartja. A narancs szempár izzik a támadó csapatra. Egyelőre nem mozdul. Kivár. *
//Gabrien//
* Rémalakok közelednek a sötétségből, idegen hangok melyek egyre közelebb érnek, bekerítik a harcost. Aztán hirtelen valami belső érzés keríti hatalmába. Melegség árad szét a testen. Egy idegen, kemény, határozott hang dübörög fel hirtelen a harcos fejében, tán válaszul a feltett kérdésre. ~ A háború! ~ Egyetlen szócska csupán majd vakító fény robban az arcba s az elme elsötétül... ismerős szagok, vér s hús, fekete föld. Az elme végül feladja, teljes sötétség borul a harcosra. //Eszméletvesztés// *
//Mindenki aki a harcolókat nézi//
* Néhány pillanattal az után, hogy Argath visszatért erre a világra s szembe fordult a halandó csapattal, a helyen, ahonnan eltűnt hirtelen meghasad a környezet. Éteri fény, mely Argahtot is alkotja szakad ki s Gabrien hasít át rajta. Hatalmasa puffan a termetes férfi, mozdulatlanul terül el a földön. *
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:42:05
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:42:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//P10 -> O15//
*Nem is kell neki kétszer mondani, megböki a mént és az már kezdi is a vágtát.
Minek akadékoskodna? Az imént világosan kifejtette, hogy megteszi, csupán elhamarkodottnak találja a dolgot. De mesterében megbízik a fiatal mágustanonc, efelől semmi kétség.
Q nyomában veri hát a port Szürke dobogó patáival, célja pedig nem más, mint Kriag, Kagan és a többiek társasága. Ha minden igaz, Akheel vezetésével tódulnak vissza a csatát vívó harcosok (vagy miegyebek) egy részével, s ő pont emiatt jött.*
-Worenth mester küldött, hogy segítsek a sebesülteknek. *Jelenti ki emelt hangon, hogy lehetőleg mindenki hallja, akire tartozik.* Bárki, akinek nehezére esik a járás, szálljon fel! Akinek pedig esetleg súlyos sebet kaptak, azokat segítsen valaki felültetni!
*Nem az ő világa ez a parancsolgatás, de nyugtatja a tudat, hogy ő csak közvetítő és végrehajtó jelen esetben. Ha úgy esik, leszáll a lóról, hogy helyet adjon annak, akinek szüksége van rá, ha viszont a szerencsés csatározás az élők hadait szolgálta, akkor csak egy-két súlyosabban megsebesült lehet csak... Az is meglehet azonban, hogy szolgálatainak senki nem veszi hasznát. Akárhogyan is, az lenne a legjobb.
Megpillantja azonban Kriaget, akinek kihozatalát nem is olyan régen megvitatták Worenthel.*
-Harcos, szállj csak fel a lóra, szükséged van rá. *Szól oda invitálóan.
Hiába, nagy a valószínűsége, hogy a jelenlevők nagy többsége meg sem mondaná, ha bármi nyűge-baja lenne. "Harcosi méltóság", vagy hogy a csudába is hívják ezt... De ezzel sokat nem tud kezdeni az elf. Az önbecsapás csak az egyénnek árt, Eireni meg kicsoda, hogy megkérdőjelezze az életüket kockáztató bátrak akaratát?
Egyelőre marad és várja a fejleményeket.*
//P10 -> O15//
*Nem is kell neki kétszer mondani, megböki a mént és az már kezdi is a vágtát.
Minek akadékoskodna? Az imént világosan kifejtette, hogy megteszi, csupán elhamarkodottnak találja a dolgot. De mesterében megbízik a fiatal mágustanonc, efelől semmi kétség.
Q nyomában veri hát a port Szürke dobogó patáival, célja pedig nem más, mint Kriag, Kagan és a többiek társasága. Ha minden igaz, Akheel vezetésével tódulnak vissza a csatát vívó harcosok (vagy miegyebek) egy részével, s ő pont emiatt jött.*
-Worenth mester küldött, hogy segítsek a sebesülteknek. *Jelenti ki emelt hangon, hogy lehetőleg mindenki hallja, akire tartozik.* Bárki, akinek nehezére esik a járás, szálljon fel! Akinek pedig esetleg súlyos sebet kaptak, azokat segítsen valaki felültetni!
*Nem az ő világa ez a parancsolgatás, de nyugtatja a tudat, hogy ő csak közvetítő és végrehajtó jelen esetben. Ha úgy esik, leszáll a lóról, hogy helyet adjon annak, akinek szüksége van rá, ha viszont a szerencsés csatározás az élők hadait szolgálta, akkor csak egy-két súlyosabban megsebesült lehet csak... Az is meglehet azonban, hogy szolgálatainak senki nem veszi hasznát. Akárhogyan is, az lenne a legjobb.
Megpillantja azonban Kriaget, akinek kihozatalát nem is olyan régen megvitatták Worenthel.*
-Harcos, szállj csak fel a lóra, szükséged van rá. *Szól oda invitálóan.
Hiába, nagy a valószínűsége, hogy a jelenlevők nagy többsége meg sem mondaná, ha bármi nyűge-baja lenne. "Harcosi méltóság", vagy hogy a csudába is hívják ezt... De ezzel sokat nem tud kezdeni az elf. Az önbecsapás csak az egyénnek árt, Eireni meg kicsoda, hogy megkérdőjelezze az életüket kockáztató bátrak akaratát?
Egyelőre marad és várja a fejleményeket.*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:00:55
Üzenet elküldve: 2016-04-05 22:00:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
*Miután legyűrték az újabb fantomot közös erővel követi Kagan parancsát és az esetlegesen lemaradókat megsürgetve északnak tereli a leharcolt csürhét. Érzése szerint még elég jól bírja magát, ennek a korábban elfogyasztott bájitalhoz lehet köze.
Sajnos saját sikerei ellenére nem járja át a jól végzett munka öröme és a kiadós harc adta kellemes fáradtság. Nyűgös és menne már haza minél hamarabb, mielőtt lepottyan az égből egy újabb varázsos csodamadár aki egy szempillantással töri ketté az összeverbuválódott sereg gerincét.*
*Miután legyűrték az újabb fantomot közös erővel követi Kagan parancsát és az esetlegesen lemaradókat megsürgetve északnak tereli a leharcolt csürhét. Érzése szerint még elég jól bírja magát, ennek a korábban elfogyasztott bájitalhoz lehet köze.
Sajnos saját sikerei ellenére nem járja át a jól végzett munka öröme és a kiadós harc adta kellemes fáradtság. Nyűgös és menne már haza minél hamarabb, mielőtt lepottyan az égből egy újabb varázsos csodamadár aki egy szempillantással töri ketté az összeverbuválódott sereg gerincét.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:21:28
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kriag, Tyran, Ray//
//O18 – O19//
*A Kagan-Kipp páros erőteljes csapásai védhetetlenül zúdulnak az egyre jobban gyengülő, tehetetlen ellenfélre, majd mikor már érezni lehet, hogy közel a siker, egy csontporlasztó pörölycsapás vet véget a fantom e páncélbeli szenvedéseinek és távozik odabentről.
A fémöltözet a földre hullik, számukra pedig nagyon úgy fest, hogy a végéhez közeledik az ütközet. Ideje végignézni a csatatéren, megkeresni társait, felmérni a sérülések nagyságát és kicsit rendezni a sorokat.
Kagan szavaira biccent, majd mikor Kriag mellé érkezik, kimondatlanul is látható, hogy a harcos megsérült. Még jó, hogy a nyeregtáskából magához vette a bájitalos készletet, így miután felmérte társa sérülésének súlyosságát, azonnal átad 1 db Sötétzöld varázsitalt Kriag Warkonak
.*
- Ez majd segíteni fog, megyek, hozom a lovat és beszélek Tyrannal. Ha rendben vagy, válassz egy páncéldarabot és vidd a megbeszélt helyre, hamarosan csatlakozok én is. *a részéről nem parancs, hisz nem felettese, ám, ha már felettes, jó lenne, ha Jelahant, mint hiányzó vezetőjüket megpillanthatná valahol. Leginkább sértetlenül.*
- Tyran! Ray! *szólítja meg a férfiakat, akik nincsenek tőle túlságosan messze.*
- Egyben vagytok, minden rendben? *elnézve a viseltes ábrázatukat, a válasza egyértelműen az lenne, hogy nincsenek rendben, de hát a vérbeli harcosoknak egy két hiányzó fog, vagy félig letépett arc olyan, mint a hétköznapi embernek egy megszúrt tenyér.*
*Ha szükségük lenne ellátásra szóljanak, ha nincs, akkor robog is a közelben hátrahagyott lováért, aki igencsak kitett magáért a küzdelemben, hiszen akkorát rúgott a néhai páncélosba páros lábbal, hogy az majdnem szaltózott is egyet a levegőben.*
- Jól van, minden rendben, ügyes voltál. *nyugtatja hátasát miután megérkezik mellé.*
*Itt az idő visszaindulni Kriaghoz és a páncélzat fennmaradó, ráeső részéhez, majd elcipelni a gyűjtőhelyre.*
//O18 – O19//
*A Kagan-Kipp páros erőteljes csapásai védhetetlenül zúdulnak az egyre jobban gyengülő, tehetetlen ellenfélre, majd mikor már érezni lehet, hogy közel a siker, egy csontporlasztó pörölycsapás vet véget a fantom e páncélbeli szenvedéseinek és távozik odabentről.
A fémöltözet a földre hullik, számukra pedig nagyon úgy fest, hogy a végéhez közeledik az ütközet. Ideje végignézni a csatatéren, megkeresni társait, felmérni a sérülések nagyságát és kicsit rendezni a sorokat.
Kagan szavaira biccent, majd mikor Kriag mellé érkezik, kimondatlanul is látható, hogy a harcos megsérült. Még jó, hogy a nyeregtáskából magához vette a bájitalos készletet, így miután felmérte társa sérülésének súlyosságát, azonnal átad 1 db Sötétzöld varázsitalt Kriag Warkonak
.*- Ez majd segíteni fog, megyek, hozom a lovat és beszélek Tyrannal. Ha rendben vagy, válassz egy páncéldarabot és vidd a megbeszélt helyre, hamarosan csatlakozok én is. *a részéről nem parancs, hisz nem felettese, ám, ha már felettes, jó lenne, ha Jelahant, mint hiányzó vezetőjüket megpillanthatná valahol. Leginkább sértetlenül.*
- Tyran! Ray! *szólítja meg a férfiakat, akik nincsenek tőle túlságosan messze.*
- Egyben vagytok, minden rendben? *elnézve a viseltes ábrázatukat, a válasza egyértelműen az lenne, hogy nincsenek rendben, de hát a vérbeli harcosoknak egy két hiányzó fog, vagy félig letépett arc olyan, mint a hétköznapi embernek egy megszúrt tenyér.*
*Ha szükségük lenne ellátásra szóljanak, ha nincs, akkor robog is a közelben hátrahagyott lováért, aki igencsak kitett magáért a küzdelemben, hiszen akkorát rúgott a néhai páncélosba páros lábbal, hogy az majdnem szaltózott is egyet a levegőben.*
- Jól van, minden rendben, ügyes voltál. *nyugtatja hátasát miután megérkezik mellé.*
*Itt az idő visszaindulni Kriaghoz és a páncélzat fennmaradó, ráeső részéhez, majd elcipelni a gyűjtőhelyre.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:19:25
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:19:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//O18 -> I15 felé//
*A harci kalapács ismét pontosan talál, Hrothgaar pedig ismét látja a zöldes lángnyelveket felcsapni, de most már az is eszébe jut, hogy lehet, csak a szeme káprázik a rátörő kifáradástól. Újabb páncél hull üresen a földre és Hrothgaar is lepihen. Ő is féltérdre ereszkedik, hangosan zihál és fel-felhördül, ahogy lélegzik. Tekintete elidőzik pár pillanatra a vértezeten és ekkor kerekedik el igazán a tengerkék szempár.*
- Az anyja gyalázatos térgyekalácsát... *zihálja Kagannak* ez a felszerelés...
*Tekintete vezérére vándorol.*
- Nem hagyhatjuk itt, ez túl jó minőségű, hogy holmi városi bugrisok megkaparintsák. Kagan... ezeket haza kell vinnünk. Kiváló minőségű acél.
*Úgy látszik vezére hamar felfogja ezt, nem kérdőjelezi meg a törpe kovács szakértelmét. Ki is adja a környékbeli harcosoknak, hogy azok, ha lehet szedjék fel a vértezetet és vigyék északra. A biztonság kedvéért azért Hrothgaar is szól nekik.*
- Ha darabjának lába kél, a porrá zúzott csontotokat kalapálom bele a következő vértbe, amit kovácsolok.
*Ezzel a mondattal lehet nem keltett túl jó képet magáról, de nem ezen fog forogni a következő percekben. Kagan ugyanis tovább áll és a törpét is magával viszi.*
- Ki nem maradnék egy ilyen csetepatéból, te is tudod... hehhe!
*Harci kalapácsát két kézbe fogja és kocogva követi vezérét, ám válla felett még visszatekint a hátrahagyott harcosokra. Ha úgy alakulna, hogy visszavonulnak, Hrothgaar átnézi a csataterek iziben és biztos felmarja a fantom páncélját, még ha pár horzsolásba is fog neki kerülni. Az a bizonyos törpe kapzsiság csak kiütközik rajta...*
//O18 -> I15 felé//
*A harci kalapács ismét pontosan talál, Hrothgaar pedig ismét látja a zöldes lángnyelveket felcsapni, de most már az is eszébe jut, hogy lehet, csak a szeme káprázik a rátörő kifáradástól. Újabb páncél hull üresen a földre és Hrothgaar is lepihen. Ő is féltérdre ereszkedik, hangosan zihál és fel-felhördül, ahogy lélegzik. Tekintete elidőzik pár pillanatra a vértezeten és ekkor kerekedik el igazán a tengerkék szempár.*
- Az anyja gyalázatos térgyekalácsát... *zihálja Kagannak* ez a felszerelés...
*Tekintete vezérére vándorol.*
- Nem hagyhatjuk itt, ez túl jó minőségű, hogy holmi városi bugrisok megkaparintsák. Kagan... ezeket haza kell vinnünk. Kiváló minőségű acél.
*Úgy látszik vezére hamar felfogja ezt, nem kérdőjelezi meg a törpe kovács szakértelmét. Ki is adja a környékbeli harcosoknak, hogy azok, ha lehet szedjék fel a vértezetet és vigyék északra. A biztonság kedvéért azért Hrothgaar is szól nekik.*
- Ha darabjának lába kél, a porrá zúzott csontotokat kalapálom bele a következő vértbe, amit kovácsolok.
*Ezzel a mondattal lehet nem keltett túl jó képet magáról, de nem ezen fog forogni a következő percekben. Kagan ugyanis tovább áll és a törpét is magával viszi.*
- Ki nem maradnék egy ilyen csetepatéból, te is tudod... hehhe!
*Harci kalapácsát két kézbe fogja és kocogva követi vezérét, ám válla felett még visszatekint a hátrahagyott harcosokra. Ha úgy alakulna, hogy visszavonulnak, Hrothgaar átnézi a csataterek iziben és biztos felmarja a fantom páncélját, még ha pár horzsolásba is fog neki kerülni. Az a bizonyos törpe kapzsiság csak kiütközik rajta...*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:17:27
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//M12//
*Sajnos semmi érdemlegeset nem lát a fantomon, ami végzetes lehetne a túlvilági lény számára. A lovagi sisak kellően zárt, hogy rést lehessen találni rajta, és a hordozója mozgása sem olyan, hogy egy kockázatos pontot kiválasztva előbb érjen oda Aletai kölcsönfegyvere, mint a lovasé hozzá. Pedig a lovagi páncélnak is vannak gyengéi, elsősorban a térd- és könyökhajlatban, valamint alulról az ágyéki részen a csataszoknya (ha van) alatt. Ez utóbbi sajnos csak meglepetés által támadható, ám a halhatatlan sebessége ellen még így is kevésnek bizonyulna úgy is, hogy lapul még a bájitalai között egy olyan, amivel önnön sebességét feljavíthatja. A harcot elemezve elsüvít mellette egy mágikus erő, amit nem érzékel ugyan fizikálisan, de a hatását annál inkább. Ha igaz, akkor a lovas besüpped a homokba, lehetőséget kínálva a harcosoknak arra, hogy megkezdjék a visszavonulást, vagy végzetes sebet ejtsenek az éteri alakon. Aletai is támadna, de nem tudja biztosan, hogy a három harcos mellett szükség van-e a kardjára, vagy csak akadályozná őket a halálos csapás véghezvitelében, így úgy dönt, kivár még legalább egy kört.
Idő közben a dél felé harcoló csapattársak mozgolódni kezdenek, és ebből arra következtet, hogy egy kicsit át fog rendeződni a front. Vagy visszavonulnak, vagy pedig újrarendezik a soraikat. Utóbbi esetben lesz, aki vigyáz a felcsernőre és a mágusra, és így Alaetai felszabadul.*
~Jó lesz kifundálni valamit ez ellen a dög ellen!~
*A világosbarna üvegcsét előhúzza a köpenye alól, és egyelőre csak szorongatja, miközben tovább agyal a gyenge pontokon.*
~A hónalj! Hát persze!~
*A térdhajlathoz hasonlóan az is éppoly mozgó rész, amit nem fedhet páncél, csupán egy erősített bőrdarab. Egy mesteri vágással talán le lehet választani a fegyverforgató kart, ami nagy előnyhöz juttathatja a csapatot. Történetesen az ívkardot pontosan hasonló célokra találták ki.
Határozottan bólint egyet, de egy rövid ideig még továbbra is kivár. Ha a szövetséges erők közelebb húzódnak észak felé, Aletai pár lépéssel közelebb merészkedik majd a harcoló felekhez.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 21:18:13
//M12//
*Sajnos semmi érdemlegeset nem lát a fantomon, ami végzetes lehetne a túlvilági lény számára. A lovagi sisak kellően zárt, hogy rést lehessen találni rajta, és a hordozója mozgása sem olyan, hogy egy kockázatos pontot kiválasztva előbb érjen oda Aletai kölcsönfegyvere, mint a lovasé hozzá. Pedig a lovagi páncélnak is vannak gyengéi, elsősorban a térd- és könyökhajlatban, valamint alulról az ágyéki részen a csataszoknya (ha van) alatt. Ez utóbbi sajnos csak meglepetés által támadható, ám a halhatatlan sebessége ellen még így is kevésnek bizonyulna úgy is, hogy lapul még a bájitalai között egy olyan, amivel önnön sebességét feljavíthatja. A harcot elemezve elsüvít mellette egy mágikus erő, amit nem érzékel ugyan fizikálisan, de a hatását annál inkább. Ha igaz, akkor a lovas besüpped a homokba, lehetőséget kínálva a harcosoknak arra, hogy megkezdjék a visszavonulást, vagy végzetes sebet ejtsenek az éteri alakon. Aletai is támadna, de nem tudja biztosan, hogy a három harcos mellett szükség van-e a kardjára, vagy csak akadályozná őket a halálos csapás véghezvitelében, így úgy dönt, kivár még legalább egy kört.
Idő közben a dél felé harcoló csapattársak mozgolódni kezdenek, és ebből arra következtet, hogy egy kicsit át fog rendeződni a front. Vagy visszavonulnak, vagy pedig újrarendezik a soraikat. Utóbbi esetben lesz, aki vigyáz a felcsernőre és a mágusra, és így Alaetai felszabadul.*
~Jó lesz kifundálni valamit ez ellen a dög ellen!~
*A világosbarna üvegcsét előhúzza a köpenye alól, és egyelőre csak szorongatja, miközben tovább agyal a gyenge pontokon.*
~A hónalj! Hát persze!~
*A térdhajlathoz hasonlóan az is éppoly mozgó rész, amit nem fedhet páncél, csupán egy erősített bőrdarab. Egy mesteri vágással talán le lehet választani a fegyverforgató kart, ami nagy előnyhöz juttathatja a csapatot. Történetesen az ívkardot pontosan hasonló célokra találták ki.
Határozottan bólint egyet, de egy rövid ideig még továbbra is kivár. Ha a szövetséges erők közelebb húzódnak észak felé, Aletai pár lépéssel közelebb merészkedik majd a harcoló felekhez.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 21:18:13
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:00:08
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:00:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//I14//
*Elszámolja magát, ez minden halandó előjoga a Félszemű értelmezésében. Hamar rendre tér azonban azon az apró malőrön, hogy néhány lépéssel elkésve érkezik csak meg Argathhoz, akin eddigre már két társa is sikeresen fogást talál, s mintha csak azon vitatkoznának, hogy melyikük vigye maga hazával a zsákmányt. Ha nem hatvan szívdobbanással ezelőtt készült volna meghalni és táncolnának egyébként is egy kisebb katasztrófa peremén, megjutalmazná saját elmésségét egy olyanfajta elégedett vigyorral, amit az ember csak saját humora felett képes érezni, mert általában más nem tudja vagy akarja azt értékelni.
Gabrien és Argath között egyébként mintha valamiféle párbeszéd is kialakult volna: a Kolosszus biztosan "földijére" talált a túlvilágiban, mivel nagyjából ugyanolyan tőszavas mondatok buknak csak ki az ő száján is. Mintha valamiféle világvégéről meg pusztulásról szólna a kötelező egysoros.
Az ő agyát már eléggé elöntötte a gőz ahhoz, hogy mindenképp vöröset akarjon látni. Vérgőzfürdőt rendezne, csak ebben a sajnálatos formátumban nem fog tudni, lévén az élőholtak ereiből már korokkal ezelőtt kiszáradt az utolsó csepp vér is, társaiéból pedig érthető okoknál fogva csak nem akarná ezt minden áron pótolni. Lemondásokkal teli élet...
Mostanra már nem lehet gond a távolsággal, sem pedig karjának erejével: az Isuriitól kapott ital nem csak a sérüléseire volt hatással, kitartását és fizikumát is egy új szintre emelte, legalábbis egy rövid időre.
Függetlenül Worenth vajákolásától valamint Turrog és Gabrien erőfeszítéseitől, szeretné végre nyugvópontra helyezni ezt a harcot. Félkerülőt téve Argath háta mögé irányozta a lépteit, a mesterkarddal a talán homok fogságába süllyedni készülőre veti magát (na nem szó szerint). Annyi szent, ha megvan rá a lehetősége, keresztvasig tolja az artheniori mesterpengét a Fekete Lovasban, "koccanásig", ahogy a mondás tartja.*
//I14//
*Elszámolja magát, ez minden halandó előjoga a Félszemű értelmezésében. Hamar rendre tér azonban azon az apró malőrön, hogy néhány lépéssel elkésve érkezik csak meg Argathhoz, akin eddigre már két társa is sikeresen fogást talál, s mintha csak azon vitatkoznának, hogy melyikük vigye maga hazával a zsákmányt. Ha nem hatvan szívdobbanással ezelőtt készült volna meghalni és táncolnának egyébként is egy kisebb katasztrófa peremén, megjutalmazná saját elmésségét egy olyanfajta elégedett vigyorral, amit az ember csak saját humora felett képes érezni, mert általában más nem tudja vagy akarja azt értékelni.
Gabrien és Argath között egyébként mintha valamiféle párbeszéd is kialakult volna: a Kolosszus biztosan "földijére" talált a túlvilágiban, mivel nagyjából ugyanolyan tőszavas mondatok buknak csak ki az ő száján is. Mintha valamiféle világvégéről meg pusztulásról szólna a kötelező egysoros.
Az ő agyát már eléggé elöntötte a gőz ahhoz, hogy mindenképp vöröset akarjon látni. Vérgőzfürdőt rendezne, csak ebben a sajnálatos formátumban nem fog tudni, lévén az élőholtak ereiből már korokkal ezelőtt kiszáradt az utolsó csepp vér is, társaiéból pedig érthető okoknál fogva csak nem akarná ezt minden áron pótolni. Lemondásokkal teli élet...
Mostanra már nem lehet gond a távolsággal, sem pedig karjának erejével: az Isuriitól kapott ital nem csak a sérüléseire volt hatással, kitartását és fizikumát is egy új szintre emelte, legalábbis egy rövid időre.
Függetlenül Worenth vajákolásától valamint Turrog és Gabrien erőfeszítéseitől, szeretné végre nyugvópontra helyezni ezt a harcot. Félkerülőt téve Argath háta mögé irányozta a lépteit, a mesterkarddal a talán homok fogságába süllyedni készülőre veti magát (na nem szó szerint). Annyi szent, ha megvan rá a lehetősége, keresztvasig tolja az artheniori mesterpengét a Fekete Lovasban, "koccanásig", ahogy a mondás tartja.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:24:13
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:24:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Észak felé//
//Gworashoz//
*Mivel igencsak lemaradt a támadóktól, így nem is kergeti már a fenevadat. Arra lesz csak figyelmes, hogy lapockájánál igencsak nedves valami. Mikor még épp kezével odanyúl, keze véres lesz. Sajog rendesen a háta. Fáradt, és harci őrjöngése is csak nehezít ezen. Minden nehéz. Tartani a fegyvert, haladni előre. De meghallja Gworasht és meg is indul annak irányában. Daetthet is keresi. Pásztázza a környéket, de nem lát senkit. Ideje eltűnni erről a vidékről.*
//Észak felé//
//Gworashoz//
*Mivel igencsak lemaradt a támadóktól, így nem is kergeti már a fenevadat. Arra lesz csak figyelmes, hogy lapockájánál igencsak nedves valami. Mikor még épp kezével odanyúl, keze véres lesz. Sajog rendesen a háta. Fáradt, és harci őrjöngése is csak nehezít ezen. Minden nehéz. Tartani a fegyvert, haladni előre. De meghallja Gworasht és meg is indul annak irányában. Daetthet is keresi. Pásztázza a környéket, de nem lát senkit. Ideje eltűnni erről a vidékről.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 17:34:45
Üzenet elküldve: 2016-04-05 17:34:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//O19 Tyran, Raymond, majd Akheel, Cotys, s aki még, aztán M20 Aoneerhoz//
* A tervezett roham jól sikerült, erre jött még a Thargok segítsége. Eredmény, a Fantom végre-valahára semmivé foszlik és csupán a páncélja és a fegyvere marad a porban. Pár pillanatig mindannyian némán állnak a romok felett, csupán fáradt zihálásuk hangja hallatszik. Ezután az egyik barbár akinek a segítségére siettek se szó se beszéd megindul kifelé a csatatérről. A másik viszont kérdőn fordul feléjük. Arra kíváncsi hogyan tovább.
Ekkor hasít a levegőbe a Tharg hadúr parancs szava, mely elrendeli az észak felé való visszavonulást. Ideiglenes Tharg bajtársai azonnal engedelmeskednek is neki.
A félvér csak ekkor néz körül a csatatéren és konstatálja, hogy a Fantomok sorra elbuktak. Már csupán a Fekete Lovas maradt talpon, de őt is erősen szorongatják.*
~Már csak idő kérdése.~
*Szeme sarkából vágtató lovasra lesz figyelmes. Aoneer őrmestert ismeri fel a harcosban. Nagy meg könnyebülés Cotys számára, hogy a fickó életben van, mint ahogy az is, hogy az ő fekete csataménjén ül.*
~Tehát valószínűleg a táska is megvan még, benne a palackokkal!~
*Egy ötlet kezd körvonalazódni a másodtiszt elméjében, melyet azonnal meg is kíván osztani felettesével, ezért a többiekhez fordul.*
-Megtiszteltetés volt önökkel harcolni. Menjenek csak! Kövessék a vezérüket. Ám nekem az én parancsnokom mellett a helyem.
*Itt kardjával a jégfal romjai előtt éppen megtorpanó és számszeríját célra tartó Aoneer-re mutat. Azt nem tudja mire akar lőni vele, de jelenleg a saját gondolatai foglalkoztatják, így nem is töri rajta a fejét, csupán kocogva megindul felé.
Útközben sikerül befognia egy pej csődört.*
~Nem tudom kié lehetsz, de most nem is fontos.~
*Felül a nyeregbe és most már ügetésben halad a Városőrség őrmestere felé.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 17:38:07
//O19 Tyran, Raymond, majd Akheel, Cotys, s aki még, aztán M20 Aoneerhoz//
* A tervezett roham jól sikerült, erre jött még a Thargok segítsége. Eredmény, a Fantom végre-valahára semmivé foszlik és csupán a páncélja és a fegyvere marad a porban. Pár pillanatig mindannyian némán állnak a romok felett, csupán fáradt zihálásuk hangja hallatszik. Ezután az egyik barbár akinek a segítségére siettek se szó se beszéd megindul kifelé a csatatérről. A másik viszont kérdőn fordul feléjük. Arra kíváncsi hogyan tovább.
Ekkor hasít a levegőbe a Tharg hadúr parancs szava, mely elrendeli az észak felé való visszavonulást. Ideiglenes Tharg bajtársai azonnal engedelmeskednek is neki.
A félvér csak ekkor néz körül a csatatéren és konstatálja, hogy a Fantomok sorra elbuktak. Már csupán a Fekete Lovas maradt talpon, de őt is erősen szorongatják.*
~Már csak idő kérdése.~
*Szeme sarkából vágtató lovasra lesz figyelmes. Aoneer őrmestert ismeri fel a harcosban. Nagy meg könnyebülés Cotys számára, hogy a fickó életben van, mint ahogy az is, hogy az ő fekete csataménjén ül.*
~Tehát valószínűleg a táska is megvan még, benne a palackokkal!~
*Egy ötlet kezd körvonalazódni a másodtiszt elméjében, melyet azonnal meg is kíván osztani felettesével, ezért a többiekhez fordul.*
-Megtiszteltetés volt önökkel harcolni. Menjenek csak! Kövessék a vezérüket. Ám nekem az én parancsnokom mellett a helyem.
*Itt kardjával a jégfal romjai előtt éppen megtorpanó és számszeríját célra tartó Aoneer-re mutat. Azt nem tudja mire akar lőni vele, de jelenleg a saját gondolatai foglalkoztatják, így nem is töri rajta a fejét, csupán kocogva megindul felé.
Útközben sikerül befognia egy pej csődört.*
~Nem tudom kié lehetsz, de most nem is fontos.~
*Felül a nyeregbe és most már ügetésben halad a Városőrség őrmestere felé.*
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.05 17:38:07
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 12:33:27
Üzenet elküldve: 2016-04-05 12:33:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Észak felé//
*A kis félvér parancsnoka szavai szerint célra tartotta íját és ki is eresztette volna nyílvesszejét ha nyúlszívű hátasa nem adja meg magát valamelyik szellemfattyú túlvilági sikolya szülte félelmének. A dögszag és a rémületes jelenségek kicsit sem segítenek megtalálni a lelki békét sem a kanca, sem lovasa számára, így a kócos leány is már csak annyit tud tenni, hogy íját el sem engedvén kapaszkodik bele a kantárba, mikor a barna sörényes megiramodik észak felé, holott egyik terv sem szólt erről, amit hallottak a hegyes fülek.
A pánik uralta tekintet elszakad a harcmezőtől, hogy a barna szőrű kanca kantárán kívül más kapaszkodót találhasson az állaton, ám szomorúan konstatálja, hogy bizony nyeregben tartózkodása még a harcmezőn történő közreműködésénél is kérészéletűbb lesz. Hiába próbál jobbjával megkapaszkodni a nyeregben míg baljával a kantárt és az íjat szorítja, a szajhalelkű állat dob egyet Janemitán, aki ennek örömére kicsusszan stabilnak vélt helyzetéből és kecses ívben repül a barna avarral borított talaj felé, hogy kedves kis arcával tompítsa a becsapódás erejét eldobva magától mindent, amit fog. Ha már esik, akkor legalább próbálja nem visszarántani magát a boldogtalan kanca dübörgő patái alá.*
//M8//
*Mikor picit magához tér, nem mozdul. Csendesen fekszik hason, ahogy földet ért és hallgatja a körülötte lévők zaját, hátha épp egy hullasereg készül átmenetelni felette vagy a fene tudja miféle lény szeretne harapni egyet az élőkből. No de ha halottnak hiszik, akkor talán békén hagyják. Ám hiába gondolja ezt roppant okos ötletnek a félvér, dübörögve dobogó szíve és a félelem nem hagyja a földön pihenni. Az egyetlen hang amit közvetlen közelről hall amúgy is csak kölcsönlova patáinak ideges dobogása, így fel mer ülni, hogy körülnézhessen.*
-Mit lesel, te beste?
*Kérdezi csendes dühvel a barna jószágra villantva tekintetét, majd arcához nyúl egy gyanúsan erősen odatapadt falevélkorhadékért. Miután lehúzza, megbámulja azt, és felháborodva látja, hogy az nem csak sár. Eldobja, majd felszabadult kezével a hajába túr, hogy visszahúzva lássa, hogy bizony vörösre festette ujjbegyét a vér.
Felnyög, majd feltápászkodik annyira, hogy meglapulva haladni tudjon és megbújjon picit. Rejtőszíne az arccal előre történő érkezés hálás mellékhatásaként lényegében adott, így emiatt nem aggódik. Keres egy pontot, egy kihalt bokor tövét, ahonnan megfigyelheti az eseményeket. A harcmező mozgalmasabb része helyett viszont egy másik lovat talál, amiben felismeri Vezére hátasát.
Újabb hullámban tör rá a pánik, amikor felismeri, hogy bizony a Hadúr nem ül rajta, mert még a harcok kezdeténél ő és Gabrien is kiestek a nyeregből.*
-Gabrien...
*Suttogja maga elé, majd visszaoson a barna kancához. Út közben megtalálja eldobott íját, amit magához vesz, mielőtt a másik hátast is begyűjti és visszaül kölcsönlovára.*
-Ha még egyszer ledobsz, magam nyúzlak meg.
*Suttogja előrehajolva az állat fülébe, miközben tekintete megtalálja Gabrient a feltételezhetően hullavezért szorongatva. Jane szívét szinte megfojtja a félelem, mégis arra felé fordítja hátasát és vezeti Kaganét is.*
//Észak felé//
*A kis félvér parancsnoka szavai szerint célra tartotta íját és ki is eresztette volna nyílvesszejét ha nyúlszívű hátasa nem adja meg magát valamelyik szellemfattyú túlvilági sikolya szülte félelmének. A dögszag és a rémületes jelenségek kicsit sem segítenek megtalálni a lelki békét sem a kanca, sem lovasa számára, így a kócos leány is már csak annyit tud tenni, hogy íját el sem engedvén kapaszkodik bele a kantárba, mikor a barna sörényes megiramodik észak felé, holott egyik terv sem szólt erről, amit hallottak a hegyes fülek.
A pánik uralta tekintet elszakad a harcmezőtől, hogy a barna szőrű kanca kantárán kívül más kapaszkodót találhasson az állaton, ám szomorúan konstatálja, hogy bizony nyeregben tartózkodása még a harcmezőn történő közreműködésénél is kérészéletűbb lesz. Hiába próbál jobbjával megkapaszkodni a nyeregben míg baljával a kantárt és az íjat szorítja, a szajhalelkű állat dob egyet Janemitán, aki ennek örömére kicsusszan stabilnak vélt helyzetéből és kecses ívben repül a barna avarral borított talaj felé, hogy kedves kis arcával tompítsa a becsapódás erejét eldobva magától mindent, amit fog. Ha már esik, akkor legalább próbálja nem visszarántani magát a boldogtalan kanca dübörgő patái alá.*
//M8//
*Mikor picit magához tér, nem mozdul. Csendesen fekszik hason, ahogy földet ért és hallgatja a körülötte lévők zaját, hátha épp egy hullasereg készül átmenetelni felette vagy a fene tudja miféle lény szeretne harapni egyet az élőkből. No de ha halottnak hiszik, akkor talán békén hagyják. Ám hiába gondolja ezt roppant okos ötletnek a félvér, dübörögve dobogó szíve és a félelem nem hagyja a földön pihenni. Az egyetlen hang amit közvetlen közelről hall amúgy is csak kölcsönlova patáinak ideges dobogása, így fel mer ülni, hogy körülnézhessen.*
-Mit lesel, te beste?
*Kérdezi csendes dühvel a barna jószágra villantva tekintetét, majd arcához nyúl egy gyanúsan erősen odatapadt falevélkorhadékért. Miután lehúzza, megbámulja azt, és felháborodva látja, hogy az nem csak sár. Eldobja, majd felszabadult kezével a hajába túr, hogy visszahúzva lássa, hogy bizony vörösre festette ujjbegyét a vér.
Felnyög, majd feltápászkodik annyira, hogy meglapulva haladni tudjon és megbújjon picit. Rejtőszíne az arccal előre történő érkezés hálás mellékhatásaként lényegében adott, így emiatt nem aggódik. Keres egy pontot, egy kihalt bokor tövét, ahonnan megfigyelheti az eseményeket. A harcmező mozgalmasabb része helyett viszont egy másik lovat talál, amiben felismeri Vezére hátasát.
Újabb hullámban tör rá a pánik, amikor felismeri, hogy bizony a Hadúr nem ül rajta, mert még a harcok kezdeténél ő és Gabrien is kiestek a nyeregből.*
-Gabrien...
*Suttogja maga elé, majd visszaoson a barna kancához. Út közben megtalálja eldobott íját, amit magához vesz, mielőtt a másik hátast is begyűjti és visszaül kölcsönlovára.*
-Ha még egyszer ledobsz, magam nyúzlak meg.
*Suttogja előrehajolva az állat fülébe, miközben tekintete megtalálja Gabrient a feltételezhetően hullavezért szorongatva. Jane szívét szinte megfojtja a félelem, mégis arra felé fordítja hátasát és vezeti Kaganét is.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-05 10:05:20
Üzenet elküldve: 2016-04-05 10:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Délkelet felé//
*Q megfontoltan, de tempósan lopakodik délkelet irányába és próbálja elérni a legközelebbi erdős területet, hogy onnan még alaposabban szemügyre tudja venni az idegent, aki egyre valószínűbb, hogy egy sokadik résztvevője a csatának. Nem tűnik holtnak, sem aktívnak aki esetleg varázsol, vagy esetleg harcra készül egy kivont karddal. Amikor a megfelelő helyre érkezik, megpróbál elrejtőzni, hogy akára férfi akár a csatában jeleskedők szeme elől feddve maradjon. Tudja, hogy a városi és tharg csapatok lassan a végét járják, így hamarosan menekülőre fogják a dolgot, másként mondva visszavonulnak. Ezt ő nem annyira akarja és nem is annyira szívleli, tehát épp ideje valami hasznot is látni az egész eseményből. Kellőképpen és megfelelően elhelyezkedik, utána még egyszer szemügyre veszi a távoli alakot és amikor nyugtázza magában annak szerepét és tevékenységét akkor visszafordul a csatatér felé, hogy azt is szemügyre vehesse. A csata jobban nem is alakulhatna az élők számára. A fantomok elhullottak és már csak a fekete lovag maradt hátra, de őt is elég sokan támadják, ráadásul a legrátermettebb harcosoknak tűnő egyének. A harcok így lassan a végéhez közelednek mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy egyre több a parancsszó, a helyezkedés és mintha egy északi irány kezdene kirajzolódni az élők mozgásában. Ez csupa jó hír Q számára, aki már így is túl sokáig várt arra, hogy vége legyen ennek az egésznek. Habár a fekete lovagot legyűrni talán nem lesz a legkönnyebb, még úgy sem, hogy már csak egyedül van, de azért a mélységi reménykedik a gyors megoldásokban, hiszen minél előbb szeretne hozzáférni jogosnak érzett jussához. Meglapulva várja a fejleményeket és próbál jobb pozíciók után nézni, ahonnan mind a csata, mind az idegen kényelmesen megfigyelhető.*
//Délkelet felé//
*Q megfontoltan, de tempósan lopakodik délkelet irányába és próbálja elérni a legközelebbi erdős területet, hogy onnan még alaposabban szemügyre tudja venni az idegent, aki egyre valószínűbb, hogy egy sokadik résztvevője a csatának. Nem tűnik holtnak, sem aktívnak aki esetleg varázsol, vagy esetleg harcra készül egy kivont karddal. Amikor a megfelelő helyre érkezik, megpróbál elrejtőzni, hogy akára férfi akár a csatában jeleskedők szeme elől feddve maradjon. Tudja, hogy a városi és tharg csapatok lassan a végét járják, így hamarosan menekülőre fogják a dolgot, másként mondva visszavonulnak. Ezt ő nem annyira akarja és nem is annyira szívleli, tehát épp ideje valami hasznot is látni az egész eseményből. Kellőképpen és megfelelően elhelyezkedik, utána még egyszer szemügyre veszi a távoli alakot és amikor nyugtázza magában annak szerepét és tevékenységét akkor visszafordul a csatatér felé, hogy azt is szemügyre vehesse. A csata jobban nem is alakulhatna az élők számára. A fantomok elhullottak és már csak a fekete lovag maradt hátra, de őt is elég sokan támadják, ráadásul a legrátermettebb harcosoknak tűnő egyének. A harcok így lassan a végéhez közelednek mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy egyre több a parancsszó, a helyezkedés és mintha egy északi irány kezdene kirajzolódni az élők mozgásában. Ez csupa jó hír Q számára, aki már így is túl sokáig várt arra, hogy vége legyen ennek az egésznek. Habár a fekete lovagot legyűrni talán nem lesz a legkönnyebb, még úgy sem, hogy már csak egyedül van, de azért a mélységi reménykedik a gyors megoldásokban, hiszen minél előbb szeretne hozzáférni jogosnak érzett jussához. Meglapulva várja a fejleményeket és próbál jobb pozíciók után nézni, ahonnan mind a csata, mind az idegen kényelmesen megfigyelhető.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-04 20:00:33
Üzenet elküldve: 2016-04-04 20:00:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//O19//
//Tyran, Raymond, majd Akheel, Cotys, s aki még//
* Igen, sikerrel járt mindahány, akik rányomúltak az ellenségre. Ahogy kell, semmivé foszlik misztikus módon s páncélzatát hagyva maga után távozik ebből az életből.*
- Szép munka.
* Ismeri el halkan suttogva szavait, s letérdel az élettelen páncélzat mellé. Igyekszik óvatosan vizitálni az anyagot, mikor hallani véli Kagan vezér hangját. Felkelve helyéről, a hang irányába fordítja fejét.*
- Jól van... irány észak! Mindenki! Cotys, Akheel segítsünk az uraknak a jó irányba igyekezni!
* Szól névről ismert társaihoz s fejével a kettő , nemrégiben kisegítettre bök.*
A hozzászólás írója (Gardur Marthus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.04 20:01:38
//Tyran, Raymond, majd Akheel, Cotys, s aki még//
* Igen, sikerrel járt mindahány, akik rányomúltak az ellenségre. Ahogy kell, semmivé foszlik misztikus módon s páncélzatát hagyva maga után távozik ebből az életből.*
- Szép munka.
* Ismeri el halkan suttogva szavait, s letérdel az élettelen páncélzat mellé. Igyekszik óvatosan vizitálni az anyagot, mikor hallani véli Kagan vezér hangját. Felkelve helyéről, a hang irányába fordítja fejét.*
- Jól van... irány észak! Mindenki! Cotys, Akheel segítsünk az uraknak a jó irányba igyekezni!
* Szól névről ismert társaihoz s fejével a kettő , nemrégiben kisegítettre bök.*
A hozzászólás írója (Gardur Marthus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.04 20:01:38
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:46:30
Üzenet elküldve: 2016-04-04 19:46:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//O16 -> L15//
* A kalapács kezében komoly munkát végez, ahogyan a dörrenő hang visszacsap a páncélról. S ezzel oldalába pokoli fájdalom csap. Hiába a harag és düh ezt már nem tudta nem észrevenni. A buzogány csapásától arrébb is esik egy lépéssel de sikerül talpon maradnia. Viszont a nő csapása úgy tűnik pontot tett a harc végére. Amaz zöld lángokban elenyészve hullik a földre és a páncél dobbanó hangja a zárszó. Gworash csípőjében szétterjed a fájdalom. Reméli, hogy medencecsontja elég erős, ahhoz hogy nem tört el, vagy repedt meg. Ízülete mindenképpen komoly sérülést szenvedett egyelőre lépni sem bír. Majd felhúzza magát és amolyan hazai fájdalomcsillapítóként pokolian elüvölti magát -Amit gyakorlatilag mindenki hall- és indulóra fogja. Fáj a csípője, de nincs pihenő. Ekkor a Thargodar vezér utasításaira lesz figyelmes. Tiszta sor, mindenki északra és ha lehet hozzák a páncélokat. Úgy Gworash nem lesz rinyáló lusta dög, a páncél mellvért részét hátára dobja. Ekkor feltűnik neki a földön heverő gazdátlan buzogány... - Feltéve ha ott van - Amaz komoly sérülést okozott neki. ~ Végül is, csak a páncélokról volt szó... ~ Gworash úgy gondolja, hogy ha már megérezte a "csókját" a fegyvernek ideje elvennie feleségül. És mivel a lovas is elviszi magával a pajzsot, miért ne? Így ha lehetősége van rá, a buzogányt magával viszi és az oldalán lógó üres keskeny zsákba bújtatja, használni még esze ágában sincs, tervei szerint majd kivizsgáltatja valami mágussal. A páncélt pedig visszadobja a hátára, így el is takarva a zsákot. Ideje összeszedni a csapatát. ~ Hét pokol, mi lehet velük? ~ A súllyal hátán lassú tempóban biceg a csatatér közepére, amint odaért megpróbálja összeszedni a többieket.*
- Orkok hozzám! * Kiáltja lehetőleg olyan hangosan, hogy mindenki hallja. Közben észreveszi, hogy még a lovassal harcolnak, de ott nem lát orkot. Ő pedig bármennyire is szeretne segíteni, nem férne oda, nem is bírná már és csak teher lenne. Ha sikerül mindenkit összeszedni, a hadúr utasítására északra indulnak...*
//O16 -> L15//
* A kalapács kezében komoly munkát végez, ahogyan a dörrenő hang visszacsap a páncélról. S ezzel oldalába pokoli fájdalom csap. Hiába a harag és düh ezt már nem tudta nem észrevenni. A buzogány csapásától arrébb is esik egy lépéssel de sikerül talpon maradnia. Viszont a nő csapása úgy tűnik pontot tett a harc végére. Amaz zöld lángokban elenyészve hullik a földre és a páncél dobbanó hangja a zárszó. Gworash csípőjében szétterjed a fájdalom. Reméli, hogy medencecsontja elég erős, ahhoz hogy nem tört el, vagy repedt meg. Ízülete mindenképpen komoly sérülést szenvedett egyelőre lépni sem bír. Majd felhúzza magát és amolyan hazai fájdalomcsillapítóként pokolian elüvölti magát -Amit gyakorlatilag mindenki hall- és indulóra fogja. Fáj a csípője, de nincs pihenő. Ekkor a Thargodar vezér utasításaira lesz figyelmes. Tiszta sor, mindenki északra és ha lehet hozzák a páncélokat. Úgy Gworash nem lesz rinyáló lusta dög, a páncél mellvért részét hátára dobja. Ekkor feltűnik neki a földön heverő gazdátlan buzogány... - Feltéve ha ott van - Amaz komoly sérülést okozott neki. ~ Végül is, csak a páncélokról volt szó... ~ Gworash úgy gondolja, hogy ha már megérezte a "csókját" a fegyvernek ideje elvennie feleségül. És mivel a lovas is elviszi magával a pajzsot, miért ne? Így ha lehetősége van rá, a buzogányt magával viszi és az oldalán lógó üres keskeny zsákba bújtatja, használni még esze ágában sincs, tervei szerint majd kivizsgáltatja valami mágussal. A páncélt pedig visszadobja a hátára, így el is takarva a zsákot. Ideje összeszedni a csapatát. ~ Hét pokol, mi lehet velük? ~ A súllyal hátán lassú tempóban biceg a csatatér közepére, amint odaért megpróbálja összeszedni a többieket.*
- Orkok hozzám! * Kiáltja lehetőleg olyan hangosan, hogy mindenki hallja. Közben észreveszi, hogy még a lovassal harcolnak, de ott nem lát orkot. Ő pedig bármennyire is szeretne segíteni, nem férne oda, nem is bírná már és csak teher lenne. Ha sikerül mindenkit összeszedni, a hadúr utasítására északra indulnak...*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2016-04-04 14:22:47
Üzenet elküldve: 2016-04-04 14:22:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//I14//
// Aktív képesség aktiválása - Vérszomj//
*A törpe a szeme sarkából látja, ahogy a csatatér hirtelen az ő pártjukat kezdi fogni. A Fekete Lovas fantomjai sorra hullanak el a harcosok ütései általt, így alig néhány pillanaton belül már csak a élőholtak vezetője, Argath marad. Habár sikerült egyik kardját a szörnyetegbe döfnie, azonban az még mindig bestia módjára közd Gabrien szorítása ellen. Nem tudhatják, hogy meddig sikerül így feltartani ellenfelüket, úgyhogy gyorsan kell cselekedniük.
Turrog mély levegőt vesz, majd elengedi a szörnyetegbe szorult mesterkardjának markolatát. Mindkét erős markát kezében maradt lovagi kardjára fonja, majd újra megpróbálkozik megszokott igéjével.
Katonák kiáltásait hallja maga körül, parancsokat szórnak. Mintha Worenth mester jelenlétét érezné egy pillanatra, amikor is a fantom alatt szinte folyékonnyá válik a föld. A törpe nem tétovázik, egy rövid lépést tesz hátra majd pedig megvárja a mágia hatását.
~ Lekell zárnunk ezt. Azonnal.~ Cseng fel agyában a figyelmeztetés, ahogy gondolatait a célpontra összepontosítja. A törpe fáradt, azonban pont ez teszi elérhetővé hogy teljesen elszakadhasson elméjének kemény talajától. Ha csak egy pillanatra is, de agyában az uralmat teljesen a düh, a harag és a vérszomj veszi át. Nem érez se fájdalmat, se fáradtságot, így indítja utolsó támadását:
Hogyha Worenth mester varázslata sikeres és Argath valóban süllyedni kezd, akkor amint kellő magasságba süllyed a fantom teste Turrog kétkezes csapást lendít egyenesen annak nyaka felé. Az élőholtak ellen két dolog hatásos biztosan: a tűz és a lefejezés. ~Lássuk itt is hasznunkra lesznek-e ezek.~*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
//I14//
// Aktív képesség aktiválása - Vérszomj//
*A törpe a szeme sarkából látja, ahogy a csatatér hirtelen az ő pártjukat kezdi fogni. A Fekete Lovas fantomjai sorra hullanak el a harcosok ütései általt, így alig néhány pillanaton belül már csak a élőholtak vezetője, Argath marad. Habár sikerült egyik kardját a szörnyetegbe döfnie, azonban az még mindig bestia módjára közd Gabrien szorítása ellen. Nem tudhatják, hogy meddig sikerül így feltartani ellenfelüket, úgyhogy gyorsan kell cselekedniük.
Turrog mély levegőt vesz, majd elengedi a szörnyetegbe szorult mesterkardjának markolatát. Mindkét erős markát kezében maradt lovagi kardjára fonja, majd újra megpróbálkozik megszokott igéjével.
Katonák kiáltásait hallja maga körül, parancsokat szórnak. Mintha Worenth mester jelenlétét érezné egy pillanatra, amikor is a fantom alatt szinte folyékonnyá válik a föld. A törpe nem tétovázik, egy rövid lépést tesz hátra majd pedig megvárja a mágia hatását.
~ Lekell zárnunk ezt. Azonnal.~ Cseng fel agyában a figyelmeztetés, ahogy gondolatait a célpontra összepontosítja. A törpe fáradt, azonban pont ez teszi elérhetővé hogy teljesen elszakadhasson elméjének kemény talajától. Ha csak egy pillanatra is, de agyában az uralmat teljesen a düh, a harag és a vérszomj veszi át. Nem érez se fájdalmat, se fáradtságot, így indítja utolsó támadását:
Hogyha Worenth mester varázslata sikeres és Argath valóban süllyedni kezd, akkor amint kellő magasságba süllyed a fantom teste Turrog kétkezes csapást lendít egyenesen annak nyaka felé. Az élőholtak ellen két dolog hatásos biztosan: a tűz és a lefejezés. ~Lássuk itt is hasznunkra lesznek-e ezek.~*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258