Nincs játékban - Grombar kastély
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Grombar kastély | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 15:41:17
Üzenet elküldve: 2015-11-11 15:41:17
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Általában az ilyen dolgokra gyorsabban kap határozott nemet, mint ebben az esetben, még végigmondani is van ideje, sőt, még utána levegőt venni is. Ráadásul eztán sem kap határozott nemet (vagy nem figyel eléggé, ami lehet azért is van, mert a tekintetével még mindig igen élénken követi a medgolyokat, vagy mi a francokat), ellenben egy felajánlást igen, hogy a hölgy megmutatja neki a kastélyt. Illetve ez inkább kérésének teljesítése, de hát...*
- Ezt egy talánnak veszem *jegyzi meg, amint a nő elindul. Ugyanakkor azt látva, hogy mire is van szükség a bejutáshoz (és itt főleg a köveken ugrándozás képessége bizonytalanítja el) kicsit megtorpan. A kérdésre kicsit ingatja fejét, aztán megjegyzi:*
- Ha beleesek ebbe a... *mi a franc ez? Itt gyűjtötték össze a világ összes növényét, ami kisebb nagyobb tüskéit Lorew felé meresztgetve vigyorog?* Szóval nagyon mérges leszek, ha oda esek. Nem hiszem el, hogy a régi korok embereinek nem futotta egy normális út építésére... A nagy és dicső Grombar család, na persze... Legalább ránk hagytak volna egy kertészt, de nem...
*Viszont hiába panaszkodik, a növényzet csak nem akar elkotródni, így kénytelen lesz követni a kijelölt utat, és felfedezni magában valamit, amit az őt nevelő szerzetesek nem tudtak: az ügyességet. Világéletében elég ügyetlennek tartotta magát, de legalábbis soha nem annak, aki csak így végigugrál a köveken leesés és nyaktörés nélkül. Ugyanakkor lehet most valami a levegőben, mert sikerül mindenféle baklövés nélkül követnie a nő által kijelölt utat. Furcsa... Na mindegy, talán valaki odafent hirtelen megkedvelte. A hirtelen neki szegezett kérdés hatására kicsit megtorpannak a gondolatai, főleg ez a körüljárás sem valami bizalomgerjesztő. Kicsit mint a vadállat, mielőtt ráveti magát a prédára. nem, nem szereti az ilyet.*
- Mondjuk... *ingatja a fejét* De inkább szerzetes. Amolyan szerzetesféle volnék. És nem látom, hogy tolonganának itt az egyéb jelentkezők.
*Gázoljon szügyig a mágiában, rendben, de ne az egyéb agyilag rokkant mágusokban. Azt a posztot szereti kisajátítani. Hiszen lassanként vallhatja már magát mágusnak, csak annyi hiányzik hozzá, hogy megtanuljon varázsolni. Minden más már adná magát...*
- A... *mi is volt a nevük?* Az állatforma szolgáidnak nem lesz bajuk?
*Feltéve persze, ha nem követték őket a medgolyok, bár még akkor is érdekli a szerzetest, hogy a kastélyba is velük tartanak-e. Az udvarias felkínálás hatására kicsit ismét gondolkodik, mérlegeli a helyzetet, ilyesmik. A nő ebből csak hezitálást érezhet kifelé, de azt sem sokáig.*
- Hát rendben *bólint* De nem fogunk eltévedni, ha én megyek előre?
*Ezzel párhuzamosan megindul a bejárat felé, mert hát minek is húzza az időt. Sok idő van még napnyugtáig, de hát majd eltököli valamivel az időt odabent. Mert hát igen, természetesen mondani sem kell: feltett szándéka megvárni a sötétedést, sőt, a kastélyban tölteni az éjszakát. Egyes mondák szerint a gonosz szellemek és lidércek ugyanis csak ilyenkor jönnek elő.*
*Általában az ilyen dolgokra gyorsabban kap határozott nemet, mint ebben az esetben, még végigmondani is van ideje, sőt, még utána levegőt venni is. Ráadásul eztán sem kap határozott nemet (vagy nem figyel eléggé, ami lehet azért is van, mert a tekintetével még mindig igen élénken követi a medgolyokat, vagy mi a francokat), ellenben egy felajánlást igen, hogy a hölgy megmutatja neki a kastélyt. Illetve ez inkább kérésének teljesítése, de hát...*
- Ezt egy talánnak veszem *jegyzi meg, amint a nő elindul. Ugyanakkor azt látva, hogy mire is van szükség a bejutáshoz (és itt főleg a köveken ugrándozás képessége bizonytalanítja el) kicsit megtorpan. A kérdésre kicsit ingatja fejét, aztán megjegyzi:*
- Ha beleesek ebbe a... *mi a franc ez? Itt gyűjtötték össze a világ összes növényét, ami kisebb nagyobb tüskéit Lorew felé meresztgetve vigyorog?* Szóval nagyon mérges leszek, ha oda esek. Nem hiszem el, hogy a régi korok embereinek nem futotta egy normális út építésére... A nagy és dicső Grombar család, na persze... Legalább ránk hagytak volna egy kertészt, de nem...
*Viszont hiába panaszkodik, a növényzet csak nem akar elkotródni, így kénytelen lesz követni a kijelölt utat, és felfedezni magában valamit, amit az őt nevelő szerzetesek nem tudtak: az ügyességet. Világéletében elég ügyetlennek tartotta magát, de legalábbis soha nem annak, aki csak így végigugrál a köveken leesés és nyaktörés nélkül. Ugyanakkor lehet most valami a levegőben, mert sikerül mindenféle baklövés nélkül követnie a nő által kijelölt utat. Furcsa... Na mindegy, talán valaki odafent hirtelen megkedvelte. A hirtelen neki szegezett kérdés hatására kicsit megtorpannak a gondolatai, főleg ez a körüljárás sem valami bizalomgerjesztő. Kicsit mint a vadállat, mielőtt ráveti magát a prédára. nem, nem szereti az ilyet.*
- Mondjuk... *ingatja a fejét* De inkább szerzetes. Amolyan szerzetesféle volnék. És nem látom, hogy tolonganának itt az egyéb jelentkezők.
*Gázoljon szügyig a mágiában, rendben, de ne az egyéb agyilag rokkant mágusokban. Azt a posztot szereti kisajátítani. Hiszen lassanként vallhatja már magát mágusnak, csak annyi hiányzik hozzá, hogy megtanuljon varázsolni. Minden más már adná magát...*
- A... *mi is volt a nevük?* Az állatforma szolgáidnak nem lesz bajuk?
*Feltéve persze, ha nem követték őket a medgolyok, bár még akkor is érdekli a szerzetest, hogy a kastélyba is velük tartanak-e. Az udvarias felkínálás hatására kicsit ismét gondolkodik, mérlegeli a helyzetet, ilyesmik. A nő ebből csak hezitálást érezhet kifelé, de azt sem sokáig.*
- Hát rendben *bólint* De nem fogunk eltévedni, ha én megyek előre?
*Ezzel párhuzamosan megindul a bejárat felé, mert hát minek is húzza az időt. Sok idő van még napnyugtáig, de hát majd eltököli valamivel az időt odabent. Mert hát igen, természetesen mondani sem kell: feltett szándéka megvárni a sötétedést, sőt, a kastélyban tölteni az éjszakát. Egyes mondák szerint a gonosz szellemek és lidércek ugyanis csak ilyenkor jönnek elő.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-11 14:43:56
Üzenet elküldve: 2015-11-11 14:43:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egyre összébb és összébb szalad Kara póklábszemöldöke, egészen addig, míg egy határozott 'S' betűt nem formáz. Mindezt a töménytelen mennyiségű zagyvaság indukálja, ami a fura, hórihorgas ember száján jön ki a kőtapogatás közepette.*
- Egy kicsit bogaras vagy, barátom, de ez persze nem baj. - *Összegzi végül tapasztalatait a nő, aztán sarkon fordul.* - Én megmutathatom, hol a bejárat.
*A csalitosba hág. Mivel a szúrós kóróval, csalánnal, és ki tudja, még milyen alattomos növényekkel kuszára nőtt romkövek közt lavírozva könnyen teletüskézheti magát az óvatlan, a törékeny asszonyszemély kőről kőre ugrál, gyakorlottan, és bár koordinálatlan mozgásából az ember ügyetlenségre következtetne, ruganyosan pattan előrébb egyik kőről a másikra. Visszafordul.*
- Na mire vársz, tapsra?! - *Nem kell különösebben szuggerálni Karát, megy hát, amerre a bejáratot sejdíti.*
- Szóval csak úgy erre jártál, hmm? - *Torpan meg a keresett helyen, hátrafordulva bevárja Lorewet. Komótosan körbejárja a férfiút, szokásához híven itt-ott meglebbenti a ruháját, szimatoló hangokat hallat.*
- Te amolyan varázslóféle vagy, mi? Azok bizony érdeklődnek a hely iránt, úgy ám. Megmondjam miért? Mert szügyig gázolsz a mágiában, ősi és elátkozott hely ez. - *A műsort némi hadonászással tarkítja.* - Rúnákat keresnek, és falba vésett titkokat, és elfeledett, csúnya varázslatokat, de nem vagyok biztos benne, hogy megtalálod amiért idejöttél.
*A leroncsolt boltívre mutat maguk előtt.*
- Csak utánad.
*Egyre összébb és összébb szalad Kara póklábszemöldöke, egészen addig, míg egy határozott 'S' betűt nem formáz. Mindezt a töménytelen mennyiségű zagyvaság indukálja, ami a fura, hórihorgas ember száján jön ki a kőtapogatás közepette.*
- Egy kicsit bogaras vagy, barátom, de ez persze nem baj. - *Összegzi végül tapasztalatait a nő, aztán sarkon fordul.* - Én megmutathatom, hol a bejárat.
*A csalitosba hág. Mivel a szúrós kóróval, csalánnal, és ki tudja, még milyen alattomos növényekkel kuszára nőtt romkövek közt lavírozva könnyen teletüskézheti magát az óvatlan, a törékeny asszonyszemély kőről kőre ugrál, gyakorlottan, és bár koordinálatlan mozgásából az ember ügyetlenségre következtetne, ruganyosan pattan előrébb egyik kőről a másikra. Visszafordul.*
- Na mire vársz, tapsra?! - *Nem kell különösebben szuggerálni Karát, megy hát, amerre a bejáratot sejdíti.*
- Szóval csak úgy erre jártál, hmm? - *Torpan meg a keresett helyen, hátrafordulva bevárja Lorewet. Komótosan körbejárja a férfiút, szokásához híven itt-ott meglebbenti a ruháját, szimatoló hangokat hallat.*
- Te amolyan varázslóféle vagy, mi? Azok bizony érdeklődnek a hely iránt, úgy ám. Megmondjam miért? Mert szügyig gázolsz a mágiában, ősi és elátkozott hely ez. - *A műsort némi hadonászással tarkítja.* - Rúnákat keresnek, és falba vésett titkokat, és elfeledett, csúnya varázslatokat, de nem vagyok biztos benne, hogy megtalálod amiért idejöttél.
*A leroncsolt boltívre mutat maguk előtt.*
- Csak utánad.
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:25:42
Üzenet elküldve: 2015-11-10 22:25:42
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
~Biztos szép lehet a kilátás odafentről.~ *Gondolja és Hagrar után maga is belép a kastélyba. Vagy épp előtte ha úgy jön ki a lépés. Effajta gondolatokkal inkább nem fárasztaná társát, mindenesetre ő nehezen állná meg, hogy felmásszon arra az irdatlan toronyra, és legalább egyszer úgy végignézzen a vidéken mint ahogy azt a karavánpihenő őrei teszik a saját tornyukból.
Belépve, a hely kihaltnak látszik. Nincs sok látnivaló talán üres is a hely és ők csak az idejüket pazarolják vele, azonban egy démoni hírű kastély esetén ez még nem is jelentene gondot. Ha tényleg nincs itt senki az azt jelentené, vaklárma volt csupán az egész, ők pedig nyugodtan belakhatják a helyet és gyűjthetik ide orkjaikat.*
-Sok nyamvadt kacat. *Néz végig a nagycsarnok öreg falain.* -Szőnyeg, festmény, gyertyatartó. Semmi értelmük, de az emberek sokat fizetnek érte. Még többet, ha tudják honnan van.
*Ezt inkább csak az orra alatt mormolja. Jelenleg mit se számít neki a pénz, jobban örülne egy üveg tömény italnak, legyen az rum, abszint, vagy bármiféle hülyeség azokból amiket Gallippul osztogatott.
Bárdjait továbbra is magánál tartja. Türelmesen megvárja, hogy Hagrar elinduljon valamerre, akár a pincébe, akár a padlásra. Most ő a főnök ő pedig nem hajlandó elválni tőle. Ketten amúgy sincsenek elegen, hogy átkutassák ezt az egész helyet, akkor meg legalább mozogjanak együtt és közösen nézzenek szembe azon valamik egyikével, melyekről a rémmesék szólnak. Persze ha elkezdenek rombolni, előbb vagy utóbb az is előcsalja azt amit elő kell csalni, már ha egyáltalán van ilyen, csak akkor fújhatnák is a szövetséget.*
~Biztos szép lehet a kilátás odafentről.~ *Gondolja és Hagrar után maga is belép a kastélyba. Vagy épp előtte ha úgy jön ki a lépés. Effajta gondolatokkal inkább nem fárasztaná társát, mindenesetre ő nehezen állná meg, hogy felmásszon arra az irdatlan toronyra, és legalább egyszer úgy végignézzen a vidéken mint ahogy azt a karavánpihenő őrei teszik a saját tornyukból.
Belépve, a hely kihaltnak látszik. Nincs sok látnivaló talán üres is a hely és ők csak az idejüket pazarolják vele, azonban egy démoni hírű kastély esetén ez még nem is jelentene gondot. Ha tényleg nincs itt senki az azt jelentené, vaklárma volt csupán az egész, ők pedig nyugodtan belakhatják a helyet és gyűjthetik ide orkjaikat.*
-Sok nyamvadt kacat. *Néz végig a nagycsarnok öreg falain.* -Szőnyeg, festmény, gyertyatartó. Semmi értelmük, de az emberek sokat fizetnek érte. Még többet, ha tudják honnan van.
*Ezt inkább csak az orra alatt mormolja. Jelenleg mit se számít neki a pénz, jobban örülne egy üveg tömény italnak, legyen az rum, abszint, vagy bármiféle hülyeség azokból amiket Gallippul osztogatott.
Bárdjait továbbra is magánál tartja. Türelmesen megvárja, hogy Hagrar elinduljon valamerre, akár a pincébe, akár a padlásra. Most ő a főnök ő pedig nem hajlandó elválni tőle. Ketten amúgy sincsenek elegen, hogy átkutassák ezt az egész helyet, akkor meg legalább mozogjanak együtt és közösen nézzenek szembe azon valamik egyikével, melyekről a rémmesék szólnak. Persze ha elkezdenek rombolni, előbb vagy utóbb az is előcsalja azt amit elő kell csalni, már ha egyáltalán van ilyen, csak akkor fújhatnák is a szövetséget.*
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-10 21:48:16
Üzenet elküldve: 2015-11-10 21:48:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahogy az az apró, birtokló felhang eltűnik, tartása lassacskán teljesen ellazul. Nem volt túl feltűnő, hogy izmai mereven várakoznak, mégis észlelhető a változás.
Furcsa érzések kezdenek feléledni benne, régi dolgok visszhangja. Nem bízik meg a hímben, tudata folyamatosan emlékezeti rá, hogy bármikor ellene fordulhat, bármikor lecsaphat, ha nincs résen. És mégsem nyugtalan emiatt. Sem felszíniek, sem más mélységiek közelében nem érzett még hasonlót sem, legalábbis régóta nem.
Az egyetlen, akiben megbízott annyira, hogy hajlandó legyen minden védelmét mellőzni, és hagyni, hogy ébersége néha lankadjon, az az a hím, aki a felszínen jelentette a családját. Mióta elhagyta Lichanechet, nem igazán tudta megmondani, mi is az, amit hiányolt. A maga ura lett, már nem állt senki sem felette a rangban, nem ugráltatták, nem parancsolgattak neki, abba foghatott bele, amibe csak akart. És mégis, valami apró dolog hiányzott. Valami, amit jelentéktelennek tartott. Most már kezdi sejteni, mi is az. Halk, lemondó sóhajjal konstatálja a felfedezését.
Különösebben nem rajong az állatokért, de már nem egyszer megállapította, hasznosak tudnak lenni. Zsákmányukat is jóval nehezebben és lassabban tudták volna elhozni a lovak nélkül, az éber vérebek a szállásuk környékén elcsíptek jó pár oda nem tartozó személyt, és az arcán lévő hegeket is egy jól idomított bestiának köszönheti.*
- Nocsak, most már legalább tudom, ki miatt szívom a fogam folyton a söntésnél a pofátlanul magas árak miatt. *Ereszt meg egy vigyort, de figyelme a felszólítással egyetemben az ételre vándorol. A korábban kapott gesztenyék már kellemesen ehető hőmérsékletre hűlnek, úgyhogy nyugodt szívvel kezd neki a falatozásnak, egy keveset csippentve a szárított húsból is. Nem mintha kis étkű lenne, de délután már volt alkalma enni egy keveset.*
- Zsoldos vagyok. Voltam. A fene se tudja már, minek tituláljam magam. *Kezd bele két falat között.* Sejtéseim szerint nem fog meglepni, hogy az alvilági körökben mozgott a csapat, nem is, inkább szervezet, amihez tartoztam. Kedves rokonom értett hozzá, hogyan csinálja meg a szerencséjét a felszínen. *Mosolyodik el, mintha némi büszkeség is kiülne a skarlát tekintetekbe.* De aztán a lehető legalattomosabb dolog támadta meg, és vetett véget fényes pályafutásának. Emiatt jöttem el Lichanechből is. Azóta a Hold karavánpihenő és Arthenior környékén üzletelek, vagy riogatom a népeket. Többnyire egyedül.
*Ahogy az az apró, birtokló felhang eltűnik, tartása lassacskán teljesen ellazul. Nem volt túl feltűnő, hogy izmai mereven várakoznak, mégis észlelhető a változás.
Furcsa érzések kezdenek feléledni benne, régi dolgok visszhangja. Nem bízik meg a hímben, tudata folyamatosan emlékezeti rá, hogy bármikor ellene fordulhat, bármikor lecsaphat, ha nincs résen. És mégsem nyugtalan emiatt. Sem felszíniek, sem más mélységiek közelében nem érzett még hasonlót sem, legalábbis régóta nem.
Az egyetlen, akiben megbízott annyira, hogy hajlandó legyen minden védelmét mellőzni, és hagyni, hogy ébersége néha lankadjon, az az a hím, aki a felszínen jelentette a családját. Mióta elhagyta Lichanechet, nem igazán tudta megmondani, mi is az, amit hiányolt. A maga ura lett, már nem állt senki sem felette a rangban, nem ugráltatták, nem parancsolgattak neki, abba foghatott bele, amibe csak akart. És mégis, valami apró dolog hiányzott. Valami, amit jelentéktelennek tartott. Most már kezdi sejteni, mi is az. Halk, lemondó sóhajjal konstatálja a felfedezését.
Különösebben nem rajong az állatokért, de már nem egyszer megállapította, hasznosak tudnak lenni. Zsákmányukat is jóval nehezebben és lassabban tudták volna elhozni a lovak nélkül, az éber vérebek a szállásuk környékén elcsíptek jó pár oda nem tartozó személyt, és az arcán lévő hegeket is egy jól idomított bestiának köszönheti.*
- Nocsak, most már legalább tudom, ki miatt szívom a fogam folyton a söntésnél a pofátlanul magas árak miatt. *Ereszt meg egy vigyort, de figyelme a felszólítással egyetemben az ételre vándorol. A korábban kapott gesztenyék már kellemesen ehető hőmérsékletre hűlnek, úgyhogy nyugodt szívvel kezd neki a falatozásnak, egy keveset csippentve a szárított húsból is. Nem mintha kis étkű lenne, de délután már volt alkalma enni egy keveset.*
- Zsoldos vagyok. Voltam. A fene se tudja már, minek tituláljam magam. *Kezd bele két falat között.* Sejtéseim szerint nem fog meglepni, hogy az alvilági körökben mozgott a csapat, nem is, inkább szervezet, amihez tartoztam. Kedves rokonom értett hozzá, hogyan csinálja meg a szerencséjét a felszínen. *Mosolyodik el, mintha némi büszkeség is kiülne a skarlát tekintetekbe.* De aztán a lehető legalattomosabb dolog támadta meg, és vetett véget fényes pályafutásának. Emiatt jöttem el Lichanechből is. Azóta a Hold karavánpihenő és Arthenior környékén üzletelek, vagy riogatom a népeket. Többnyire egyedül.
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-10 21:25:11
Üzenet elküldve: 2015-11-10 21:25:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Különös, így milyen törékenynek tetszik a nőstény. Valahogy más benyomása volt ama kis dulakodás közben, pedig most sincsenek sokkal távolabb egymástól.
Furcsa érzés, ahogy hozzá bújik. Valahogy nem érzi a késztetést, hogy minden rezdülését éberen figyelje. Lehet, hogy ez a legnagyobb trükk az egészben. Hogy elhiteti vele ez a kis kóbor nőstény, hogy másmilyen, mint fajtájuk alattomos matrónái. Kharasshi nem engedi messzire az érzést, de minek tagadná, jólesőn elmerül benne, amennyire csak lehet. Nem simul a nőstényhez, de tartása birtokló felhangjai nagyon hamar védelmező, szeretetreméltó morózusságra váltanak.*
- Rossz pénz nem vész el *dörmögi az orra alatt, ahogy a kesely csődört mustrálja. Vajon hogy lehet, hogy ez a mihaszna jószág látszólag minden erőlködés nélkül keni kenyérre az útjukba kerülő nősténykéket?*
- Úgy? *sandít le megjátszott sértődöttséggel az újabb szurkálódásra.* - S bizonyára az is az én hibám, hogy az idei termés silányabb volt, s hogy az italmérésekben évről évre feljebb verik a sör árát.
*Az álságos kifejezések persze hamar lefeslenek a képéről, helyüket pedig halovány mosolygásféle veszi át.
Vesz egyet a gesztenyék közül is és a darabka szárított hús után küldi.*
- Egyél *morrantja, mielőtt Iluse eszébe jutna szégyenlősködni a folyamatos kínálgatás hiányában.* - És mesélhetnél még erről a te tevékenykedésedről. Vagy amiről akarsz *vonja meg a vállát, mert azt nem akarja, hogy kíváncsiskodás vádja érje. Viszont ha a csendet az ő nyomorult életének nyomorult dolgai töltik ki, a nap talán végérvényesen belefúl a búskomor hangulatba.*
*Különös, így milyen törékenynek tetszik a nőstény. Valahogy más benyomása volt ama kis dulakodás közben, pedig most sincsenek sokkal távolabb egymástól.
Furcsa érzés, ahogy hozzá bújik. Valahogy nem érzi a késztetést, hogy minden rezdülését éberen figyelje. Lehet, hogy ez a legnagyobb trükk az egészben. Hogy elhiteti vele ez a kis kóbor nőstény, hogy másmilyen, mint fajtájuk alattomos matrónái. Kharasshi nem engedi messzire az érzést, de minek tagadná, jólesőn elmerül benne, amennyire csak lehet. Nem simul a nőstényhez, de tartása birtokló felhangjai nagyon hamar védelmező, szeretetreméltó morózusságra váltanak.*
- Rossz pénz nem vész el *dörmögi az orra alatt, ahogy a kesely csődört mustrálja. Vajon hogy lehet, hogy ez a mihaszna jószág látszólag minden erőlködés nélkül keni kenyérre az útjukba kerülő nősténykéket?*
- Úgy? *sandít le megjátszott sértődöttséggel az újabb szurkálódásra.* - S bizonyára az is az én hibám, hogy az idei termés silányabb volt, s hogy az italmérésekben évről évre feljebb verik a sör árát.
*Az álságos kifejezések persze hamar lefeslenek a képéről, helyüket pedig halovány mosolygásféle veszi át.
Vesz egyet a gesztenyék közül is és a darabka szárított hús után küldi.*
- Egyél *morrantja, mielőtt Iluse eszébe jutna szégyenlősködni a folyamatos kínálgatás hiányában.* - És mesélhetnél még erről a te tevékenykedésedről. Vagy amiről akarsz *vonja meg a vállát, mert azt nem akarja, hogy kíváncsiskodás vádja érje. Viszont ha a csendet az ő nyomorult életének nyomorult dolgai töltik ki, a nap talán végérvényesen belefúl a búskomor hangulatba.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-10 19:00:03
Üzenet elküldve: 2015-11-10 19:00:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
-Jó majd akkor!
*Biccent és füttyent Quaro'thnak hogy nézzen körbe a környéken. Semmi kedve váratlan vendégekkel találkozni, jobb tudni kivel állnak szemben. Ő még fegyverét nem kapja elő. Figyel. Figyel minden hangra, minden rezzenésre. Érzékeire hagyatkozik, és bízik a szellemekben. A madarak zaja még nem ijeszti el egy kis mókától. Meg ő előre ha kell, és nem lassít a kapunál sem. A kúszónövényekkel összeszőtt kastély elég elhagyatottnak tűnik. Ideális búvóhely, szállás lenne nekik. De másnak is. Ezért is kell minden egyes részt átfésülni. Ki tudja milyen lények telepedtek le itt, hogy az ember fél tőlük. Talán még szövetségesre lelnek ezen a helyen. A családi szálat pedig most nem erőlteti, majd ha végeznek a kastéllyal. Mert úgy kell hozzáállni a dolgokhoz ahogy egy ork. Nem aggódik, nem idegeskedik. Csupán azokra a dolgokra koncentrál ami előtte van. Így egyszerűen úgy néz a problémákra hogy azok már meg is oldódtak.*
- Gyerünk! Talán még orkok is rejteznek a helyen!
*Megindul egy kicsit gyorsabb tempóban, hisz nem szokott ő rejtezni. Az ő kezükben van a meglepetés ereje.*
-Jó majd akkor!
*Biccent és füttyent Quaro'thnak hogy nézzen körbe a környéken. Semmi kedve váratlan vendégekkel találkozni, jobb tudni kivel állnak szemben. Ő még fegyverét nem kapja elő. Figyel. Figyel minden hangra, minden rezzenésre. Érzékeire hagyatkozik, és bízik a szellemekben. A madarak zaja még nem ijeszti el egy kis mókától. Meg ő előre ha kell, és nem lassít a kapunál sem. A kúszónövényekkel összeszőtt kastély elég elhagyatottnak tűnik. Ideális búvóhely, szállás lenne nekik. De másnak is. Ezért is kell minden egyes részt átfésülni. Ki tudja milyen lények telepedtek le itt, hogy az ember fél tőlük. Talán még szövetségesre lelnek ezen a helyen. A családi szálat pedig most nem erőlteti, majd ha végeznek a kastéllyal. Mert úgy kell hozzáállni a dolgokhoz ahogy egy ork. Nem aggódik, nem idegeskedik. Csupán azokra a dolgokra koncentrál ami előtte van. Így egyszerűen úgy néz a problémákra hogy azok már meg is oldódtak.*
- Gyerünk! Talán még orkok is rejteznek a helyen!
*Megindul egy kicsit gyorsabb tempóban, hisz nem szokott ő rejtezni. Az ő kezükben van a meglepetés ereje.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-10 18:37:24
Üzenet elküldve: 2015-11-10 18:37:24
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Asmino'thar//
*Hümmög egyet az újabb feltett kérdésre. Nehéz téma ez, de nem tagadhatja meg a választ, és különben is elég hősies az a történet, bár tényleg jobban illene egy borgőzös éjszakához mint ebbe a pillanatba mikor mindketten csatára készülnek.*
-Hosszú história az. *Szavai nehezek, a régi sérelem ismét előtűnik benne, mely ugyan tragikus de nem igazán lehet mit kezdeni vele, elvégre bárkin akin bosszút lehetne állni már halott.*
-Nem mostanra való. Ha a szellemek kegyesek és győzelmi tort ülhetünk a fekete kastély felett akkor elmesélem a teljes históriát.
*Nagy kezébe temeti a nyakában lógó koponyát, jelezve, hogy ennek az egykor volt személynek is köze van a dologhoz.* -Mielőtt találkoztam volna a boszorkánnyal az apám és az öcsém velem volt. Miután végeztem vele, már nem találtam meg őket. A zsákmány mit szereztem elfogyott. A dicsőséget mit arattam senki nem látta, de keményen megfizettem a méltóságomért, és már nincs kin megbosszulni a sérelmeket.
*Márpedig az amit akkor tett neki nem elég. Messze nem elég. Több kell. Több koponya, több vér, több halál. Épp csak alany nincs a bosszú kitöltéséhez. Közben meg is érkeznek a kastély bejáratához. A fák itt is az út fölé borulnak, és Gravak ebből már kezdi sejteni mennyire komisz is ez a hely. A fák számára sosem jelentenek jót. Fentről varjak károgása hallatszik. Talán még nagyobb szárnyas vadak is vannak köztük, de azt innen lentről nem lehet látni. Gravak megdörgöli állát és előkapja csatabárdjait. Készen rá, hogy esetleg amint belépnek máris szembetalálkoznak valami rettenettel.*
~A szellemek legyenek kegyesek.~ *Ha felgyújtanák a kastélyt talán még a városban is hősökként ünnepelnék őket a gyáva emberek. Na abból nem is kérne. Nem kell a gyengék és a gyávák elismerése. Ő sem fogja elismerni azokat.*
*Hümmög egyet az újabb feltett kérdésre. Nehéz téma ez, de nem tagadhatja meg a választ, és különben is elég hősies az a történet, bár tényleg jobban illene egy borgőzös éjszakához mint ebbe a pillanatba mikor mindketten csatára készülnek.*
-Hosszú história az. *Szavai nehezek, a régi sérelem ismét előtűnik benne, mely ugyan tragikus de nem igazán lehet mit kezdeni vele, elvégre bárkin akin bosszút lehetne állni már halott.*
-Nem mostanra való. Ha a szellemek kegyesek és győzelmi tort ülhetünk a fekete kastély felett akkor elmesélem a teljes históriát.
*Nagy kezébe temeti a nyakában lógó koponyát, jelezve, hogy ennek az egykor volt személynek is köze van a dologhoz.* -Mielőtt találkoztam volna a boszorkánnyal az apám és az öcsém velem volt. Miután végeztem vele, már nem találtam meg őket. A zsákmány mit szereztem elfogyott. A dicsőséget mit arattam senki nem látta, de keményen megfizettem a méltóságomért, és már nincs kin megbosszulni a sérelmeket.
*Márpedig az amit akkor tett neki nem elég. Messze nem elég. Több kell. Több koponya, több vér, több halál. Épp csak alany nincs a bosszú kitöltéséhez. Közben meg is érkeznek a kastély bejáratához. A fák itt is az út fölé borulnak, és Gravak ebből már kezdi sejteni mennyire komisz is ez a hely. A fák számára sosem jelentenek jót. Fentről varjak károgása hallatszik. Talán még nagyobb szárnyas vadak is vannak köztük, de azt innen lentről nem lehet látni. Gravak megdörgöli állát és előkapja csatabárdjait. Készen rá, hogy esetleg amint belépnek máris szembetalálkoznak valami rettenettel.*
~A szellemek legyenek kegyesek.~ *Ha felgyújtanák a kastélyt talán még a városban is hősökként ünnepelnék őket a gyáva emberek. Na abból nem is kérne. Nem kell a gyengék és a gyávák elismerése. Ő sem fogja elismerni azokat.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:47:58
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:47:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem. Vannak dolgok, amikre sokan hajlandóak, és van az a pénz, amiért sokan hajlandóak valamire. De nincs az a pénz (vagy legalábbis nem evilági halandó birtokában) amiért hajlandó lenne reagálni, vagy egyáltalán tudomást venni arról, hogy agybajosnak nyilvánítják. Elég lenne egyetlen szót kisziszegnie, és az olyan áradatot indítana el, hogy fél perc múlva már el is durranna a szíve. De hiába, komoly dolog az önkontroll, legalább ennyi haszna legyen már a szerzetesi kiképzésnek, hogy ne egy ilyen helyen, és ilyen hülyeség okán haljon meg. A kérdés már magában is... tehát nem mindegy valakinek, hogy ki mit miért tapogat?*
- Mert talán élvezem *jegyzi meg* Talán életem értelme köveket tapogatni, és jó messziről jöttem el eddig, hogy megtapogathassam a kastély köveit, és most kiélvezem. Hosszan. Nem erről van szó, de akár ez is történhetne, és akkor egy ilyen idilli pillanatot szakítottál volna meg.
*Persze erre kicsi az esély, de hát na, bármikor előfordulhat. Annyiféle ostoba fétis ütötte már fel a fejét Lanawinszerte, hogy igazán nem lenne meglepő, ha egyszer valaki a simogatásnál tovább is jutna a kövekkel. De nem, Lorew nem ezért keresett korábban fennhangon lyukat a falon. Lévén a szándékát is kiböki, miszerint be szeretne jutni az építménybe, hogy aztán körbenézzen, feltérképezze, feljegyezzen minden egyes jelet és karcolást a falakon. Bármit, ami segíthet benne, hogy később megidézzen egy entitást, vagy legalábbis kapcsolatba kerüljön eggyel.*
- De igen, hallottam ilyesmit *bólint* Egy nagyon hülye mutatványos adta elő a dolgot nagyon hatásosan. Bár eddig minden hazugság volt, amit mondott, de bízom abban, amit odabent találok. Hátha tényleg tanyázik odabent valami...
*Nem igazán hiszi, egyáltalán hülyén érzi magát, hogy az eddigieket elhitte, de hát... A világot irányító felsőbb erők általában olyankor lepik meg, mikor a legkevésbé számít rájuk. Csak most kicsit számít rájuk, pontosan ilyen alapon, így biztosan nem lesz ott semmi. Végtelen kör.*
- Nos, bizonyos értelemben a megkóstolás bántásnak minősül. Bár attól, függ, ki csinálja... *eztán pedig legalább akkora szemeket mereszt a két állatra, mint azok rá. Csak Lorewé nem sárga. Egy darabig így szemeznek egymással, a szerzetes közben igyekszik kitalálni, hogy mi minden állat részeiből rakhatták össze ezeket a kis furcsa lényeket.*
- És a maradék, amit mondtam és gondoltam? *kérdez rá gyorsan, miután a nő közli, hogy nem lakik itt* Felsőbbrendű vagy, ők pedig a szolgáid, többé-kevésbé sikeresen állati alakot öltve?
*Ha ezeken a felettébb komoly és lényeges kérdéseken is átküzdik magukat, akkor jöhet a másik ilyen, miszerint mit is keres itt Lorew.*
- Nos, éppen csak erre jártam. Körbe szeretnék nézni odabent, végigjárni minden egyes termet, megszemlélni minden egyes téglát... De főleg valami olyat keresek, ami felsőbbrendű erőkhöz köthető, vagy ilyenek. De tényleg... ha te olyan jól ismered a helyet *mert hát korábban valami ilyesmit mondott a nő* akkor akár körbe is vezethetnél. Már... ha... ráérsz.
*Kitartóan nézi a nőt, pillantása minden másodpercben azt sugallja: de igen, te körbe szeretnél vezetni a kastélyban.*
*Nem. Vannak dolgok, amikre sokan hajlandóak, és van az a pénz, amiért sokan hajlandóak valamire. De nincs az a pénz (vagy legalábbis nem evilági halandó birtokában) amiért hajlandó lenne reagálni, vagy egyáltalán tudomást venni arról, hogy agybajosnak nyilvánítják. Elég lenne egyetlen szót kisziszegnie, és az olyan áradatot indítana el, hogy fél perc múlva már el is durranna a szíve. De hiába, komoly dolog az önkontroll, legalább ennyi haszna legyen már a szerzetesi kiképzésnek, hogy ne egy ilyen helyen, és ilyen hülyeség okán haljon meg. A kérdés már magában is... tehát nem mindegy valakinek, hogy ki mit miért tapogat?*
- Mert talán élvezem *jegyzi meg* Talán életem értelme köveket tapogatni, és jó messziről jöttem el eddig, hogy megtapogathassam a kastély köveit, és most kiélvezem. Hosszan. Nem erről van szó, de akár ez is történhetne, és akkor egy ilyen idilli pillanatot szakítottál volna meg.
*Persze erre kicsi az esély, de hát na, bármikor előfordulhat. Annyiféle ostoba fétis ütötte már fel a fejét Lanawinszerte, hogy igazán nem lenne meglepő, ha egyszer valaki a simogatásnál tovább is jutna a kövekkel. De nem, Lorew nem ezért keresett korábban fennhangon lyukat a falon. Lévén a szándékát is kiböki, miszerint be szeretne jutni az építménybe, hogy aztán körbenézzen, feltérképezze, feljegyezzen minden egyes jelet és karcolást a falakon. Bármit, ami segíthet benne, hogy később megidézzen egy entitást, vagy legalábbis kapcsolatba kerüljön eggyel.*
- De igen, hallottam ilyesmit *bólint* Egy nagyon hülye mutatványos adta elő a dolgot nagyon hatásosan. Bár eddig minden hazugság volt, amit mondott, de bízom abban, amit odabent találok. Hátha tényleg tanyázik odabent valami...
*Nem igazán hiszi, egyáltalán hülyén érzi magát, hogy az eddigieket elhitte, de hát... A világot irányító felsőbb erők általában olyankor lepik meg, mikor a legkevésbé számít rájuk. Csak most kicsit számít rájuk, pontosan ilyen alapon, így biztosan nem lesz ott semmi. Végtelen kör.*
- Nos, bizonyos értelemben a megkóstolás bántásnak minősül. Bár attól, függ, ki csinálja... *eztán pedig legalább akkora szemeket mereszt a két állatra, mint azok rá. Csak Lorewé nem sárga. Egy darabig így szemeznek egymással, a szerzetes közben igyekszik kitalálni, hogy mi minden állat részeiből rakhatták össze ezeket a kis furcsa lényeket.*
- És a maradék, amit mondtam és gondoltam? *kérdez rá gyorsan, miután a nő közli, hogy nem lakik itt* Felsőbbrendű vagy, ők pedig a szolgáid, többé-kevésbé sikeresen állati alakot öltve?
*Ha ezeken a felettébb komoly és lényeges kérdéseken is átküzdik magukat, akkor jöhet a másik ilyen, miszerint mit is keres itt Lorew.*
- Nos, éppen csak erre jártam. Körbe szeretnék nézni odabent, végigjárni minden egyes termet, megszemlélni minden egyes téglát... De főleg valami olyat keresek, ami felsőbbrendű erőkhöz köthető, vagy ilyenek. De tényleg... ha te olyan jól ismered a helyet *mert hát korábban valami ilyesmit mondott a nő* akkor akár körbe is vezethetnél. Már... ha... ráérsz.
*Kitartóan nézi a nőt, pillantása minden másodpercben azt sugallja: de igen, te körbe szeretnél vezetni a kastélyban.*
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 21:47:51
Üzenet elküldve: 2015-11-09 21:47:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bár a mozdulat, amivel a hím magához húzza óvatos, ennek ellenére csak érezni belőle egyfajta birtoklási zöngét. Ez pedig cseppet sincs a nőstény ínyére, de ezt nem most fogja megtorolni. Be fogja nyújtani érte a számlát, de már megtanulta, hogy néha jobb nyugton maradni. Ennyit még el tud viselni az önérzete, minthogy valami apróság miatt egy egész estét kelljen átvacognia.
Nem is bánja, hogy semmiféle ölelgetés nincs, a számára szokatlan helyzetet az már egyenesen furcsává varázsolná. Előző kompániája is olyan volt, hogy nemhogy nem volt semmiféle összebújás, egymás melegítése meg egyebek, de amellett, hogy fegyvereit le sem tette, legfeljebb csak egy kevésbé pihentető félálom mélységéig merészkedett pihenés gyanánt. Most azonban hozzásimul a hímhez, hogy egyszerűbb legyen a köpenyt magukon tartani, s nem utolsó sorban testük melegét kiélvezni. Ütései, modora és kisugárzása könnyen elterelhetik a figyelmet róla, hogy a szívós harcost valójában karcsúsága mellett vékony alkattal áldotta, vagy átkozta a sors, s hiába vannak szálkás izmai, sokkal vaskosabb látszatot az sem kölcsönöz neki. Ilyen közelségből pedig kifejezetten érezni a nőstény furcsa kettősségének eme elemét.
A hím szavaira vigyorogva csóválja a fejét. Legfeljebb újabb rögtönzött birkózás edzést tartanak a romos kastély márványpadlóján. A helyi lidércek és egyéb rémeknek amúgy sem lehetett sok szórakozásuk az elmúlt évtizedekben, vagy még régebb óta, legalább valami megzavarja a nyugalmukat. Hogy egyéb módon nem tudná fékezni magát a hím, attól még kevésbé tart, a korábbi mélabújából kiindulva legalábbis. A felszín átka. Maga is megfigyelte már, hogy megváltoztat, ami rendjén is való, hiszen itt más szabályok vannak érvényben, és az Óhaza elvei is kudarcos bukásra ítéltettek. De néha már-már ijesztő, milyen mértékű behatásokra képes a napfény birodalma.*
- Ennek ellenére mégis a te hátasod még mindig. Sőt mi több, még a kósza nőstények settenkedésére is figyelmeztet. Ez máris több, mint amit sok kétlábúról el lehet mondani.
*Tekintete az említett jószágra vándorol. Pofás jószág, meg kell hagyni. Talán mégis meg kellene hagyni magának az elragadott lovak egyikét, még illene is hozzá. Az izmos, erőteljes, fekete szőrű hátas, amint a vágta közben lobog hófehér sörénye és farka. A végén még kiderül, a Sors keze van a dologban, hogy kirabolták azt a lerobbant hintót.*
- Talán a gazdájára ütött a természetében? *Sandít fel a hímre. Újfent egy apró kis szurkálódás, de ebbe még szemernyi gúnyt sem enged belevegyülni.*
*Bár a mozdulat, amivel a hím magához húzza óvatos, ennek ellenére csak érezni belőle egyfajta birtoklási zöngét. Ez pedig cseppet sincs a nőstény ínyére, de ezt nem most fogja megtorolni. Be fogja nyújtani érte a számlát, de már megtanulta, hogy néha jobb nyugton maradni. Ennyit még el tud viselni az önérzete, minthogy valami apróság miatt egy egész estét kelljen átvacognia.
Nem is bánja, hogy semmiféle ölelgetés nincs, a számára szokatlan helyzetet az már egyenesen furcsává varázsolná. Előző kompániája is olyan volt, hogy nemhogy nem volt semmiféle összebújás, egymás melegítése meg egyebek, de amellett, hogy fegyvereit le sem tette, legfeljebb csak egy kevésbé pihentető félálom mélységéig merészkedett pihenés gyanánt. Most azonban hozzásimul a hímhez, hogy egyszerűbb legyen a köpenyt magukon tartani, s nem utolsó sorban testük melegét kiélvezni. Ütései, modora és kisugárzása könnyen elterelhetik a figyelmet róla, hogy a szívós harcost valójában karcsúsága mellett vékony alkattal áldotta, vagy átkozta a sors, s hiába vannak szálkás izmai, sokkal vaskosabb látszatot az sem kölcsönöz neki. Ilyen közelségből pedig kifejezetten érezni a nőstény furcsa kettősségének eme elemét.
A hím szavaira vigyorogva csóválja a fejét. Legfeljebb újabb rögtönzött birkózás edzést tartanak a romos kastély márványpadlóján. A helyi lidércek és egyéb rémeknek amúgy sem lehetett sok szórakozásuk az elmúlt évtizedekben, vagy még régebb óta, legalább valami megzavarja a nyugalmukat. Hogy egyéb módon nem tudná fékezni magát a hím, attól még kevésbé tart, a korábbi mélabújából kiindulva legalábbis. A felszín átka. Maga is megfigyelte már, hogy megváltoztat, ami rendjén is való, hiszen itt más szabályok vannak érvényben, és az Óhaza elvei is kudarcos bukásra ítéltettek. De néha már-már ijesztő, milyen mértékű behatásokra képes a napfény birodalma.*
- Ennek ellenére mégis a te hátasod még mindig. Sőt mi több, még a kósza nőstények settenkedésére is figyelmeztet. Ez máris több, mint amit sok kétlábúról el lehet mondani.
*Tekintete az említett jószágra vándorol. Pofás jószág, meg kell hagyni. Talán mégis meg kellene hagyni magának az elragadott lovak egyikét, még illene is hozzá. Az izmos, erőteljes, fekete szőrű hátas, amint a vágta közben lobog hófehér sörénye és farka. A végén még kiderül, a Sors keze van a dologban, hogy kirabolták azt a lerobbant hintót.*
- Talán a gazdájára ütött a természetében? *Sandít fel a hímre. Újfent egy apró kis szurkálódás, de ebbe még szemernyi gúnyt sem enged belevegyülni.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:34:49
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:34:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A hím ezúttal óvatos, mint aki hátracsapott fülű ebhez nyúl. Nem tesz hirtelen mozdulatot, még a légzése üteme is mintha lelassulna, elmélyülne kissé. Az ajánlatával ellentétben a másik Kharasshi példáját követve leteszi a fegyvereit. Beszédes gesztus. Még úgy is, hogy egy lyukas garast se tenne rá, hogy a lány valóban fegyvertelen.
Ahogy letelepszik mellé, lassú, megfontolt, de még így is valamiféle birtoklást sejtető mozdulattal vonja a nőstény vállára a prémes köpeny szárnyát. Nem öleli át a kis sebhelyest, de úgy helyezkedik, hogy amaz nagyon is kényelmesen hozzá tudjon simulni.*
- Nagyon fogok igyekezni *súgja a leteperés kapcsán szinte a fehér tincsek közé, melyekből azért eloroz egy mély szippantást.
Kínálásra tolja közelebb a nőstényhez a kibontott szütyőt a szárított hússal meg a sült gesztenye maradékával. De hogy jó példával járjon elöl, maga is elvesz egy darabka húst és kedélyesen elrágódik rajta. Valahogy az egész a békés öregkor nyugodalmas téli estéit idézi. A jó ég tudja, honnan kerül elő az érzés, de furcsasága ellenére egészen kellemes.*
- Az jó *szólal meg kisvártatva, akár egy beszélgetés fonalán elmélázó öregúr.* - Már, hogy nem vagy tolvaj. Mert a lovam hálátlan jószág *pillant a hátas felé.* - Bárkivel elmegy, aki könnyebb nálam.
- De pokoli természete van *nyúl a méltatlanul elfeledett flaska után és kicsit lefújkodja róla a port.* - Rosszul járnál vele.
*Újfent a nősténynek nyújtja az italt, de ezúttal nem készül semmi galádsággal, s ha visszakapja, maga is hajt belőle egy újabb kortyot.*
*A hím ezúttal óvatos, mint aki hátracsapott fülű ebhez nyúl. Nem tesz hirtelen mozdulatot, még a légzése üteme is mintha lelassulna, elmélyülne kissé. Az ajánlatával ellentétben a másik Kharasshi példáját követve leteszi a fegyvereit. Beszédes gesztus. Még úgy is, hogy egy lyukas garast se tenne rá, hogy a lány valóban fegyvertelen.
Ahogy letelepszik mellé, lassú, megfontolt, de még így is valamiféle birtoklást sejtető mozdulattal vonja a nőstény vállára a prémes köpeny szárnyát. Nem öleli át a kis sebhelyest, de úgy helyezkedik, hogy amaz nagyon is kényelmesen hozzá tudjon simulni.*
- Nagyon fogok igyekezni *súgja a leteperés kapcsán szinte a fehér tincsek közé, melyekből azért eloroz egy mély szippantást.
Kínálásra tolja közelebb a nőstényhez a kibontott szütyőt a szárított hússal meg a sült gesztenye maradékával. De hogy jó példával járjon elöl, maga is elvesz egy darabka húst és kedélyesen elrágódik rajta. Valahogy az egész a békés öregkor nyugodalmas téli estéit idézi. A jó ég tudja, honnan kerül elő az érzés, de furcsasága ellenére egészen kellemes.*
- Az jó *szólal meg kisvártatva, akár egy beszélgetés fonalán elmélázó öregúr.* - Már, hogy nem vagy tolvaj. Mert a lovam hálátlan jószág *pillant a hátas felé.* - Bárkivel elmegy, aki könnyebb nálam.
- De pokoli természete van *nyúl a méltatlanul elfeledett flaska után és kicsit lefújkodja róla a port.* - Rosszul járnál vele.
*Újfent a nősténynek nyújtja az italt, de ezúttal nem készül semmi galádsággal, s ha visszakapja, maga is hajt belőle egy újabb kortyot.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:00:14
Üzenet elküldve: 2015-11-09 20:00:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fakó szempár egyetlen villanás a válasz a szurkálódására. Mégis olyasmit érez tőle, amihez egy ideje már nem volt szerencséje. A félelem egy röpke pillanatra felüti fejét a nőstényben, hogy emlékeztesse, ő még nagyon is létezik, benne is, és hogy a tűzzel játszik. Ettől az egész csak még édesebb ízt kap.
Nem fél attól, hogy a préda szerepét osztják rá. Máskor is megtörtént már, ennél sokkalta kiélezettebb helyzetben is, és még itt van. Ha néhány szívdobbanásnyi időre át is suhant rajta a félelem, az is csak egy érzés, amit nem enged, hogy uralkodjon rajta, hogy komoly befolyásoló tényezővé nője ki magát.
Hiába az egyértelműen invitáló mozdulat, csupán néhány röpke pillanat múltával mozdul. Mérlegeli magában az ajánlatot, s végül inkább megkockáztatja, hogy egymásnak esnek, vagy valami alattomos húzással fog próbálkozni a hím, minthogy feleslegesen fagyoskodjon. Merthogy a hideg is egy alattomos ellenfél tud lenni, őt pedig nem fogja az acél.
Fegyverövét lecsatolja, és a dobótőröktől is megszabadul, mielőtt a hím mellé települne át. Természetesen egyiket sem teszi magától túl messze, akkor sem szokása, ha egyedül alszik. Nem kínozza üldözési mánia, de a fegyverek közelsége számára megnyugtató érzés, mintha jó barátok, hű társak vennék őt körül.*
- Nem, nem vagyok ostoba, ahogy te sem. Talán meg fogsz lepődni, de bármennyire is szeretem a küzdelmeket, feleslegesen nem óhajtom vásárra vinni a bőröm. Ha nem tepersz le megint, én se fogom valamelyik pengém megforgatni a hátadban. Hasonló ajánlatot tudok mondani a torokmetszésre is. Tolvaj meg nem vagyok. *Ezt nagyon határozottan állítja, mint aki már a feltételezést is sértőnek gondolja. Fosztogató? Zsivány? Útonálló? Hogyne, csinál ilyeneket. Erővel elveszi, amit akar. De nem alattomban, suttyomban kaparintja meg mások tulajdonát, hogy aztán észrevétlen szeleljen el.*
*A fakó szempár egyetlen villanás a válasz a szurkálódására. Mégis olyasmit érez tőle, amihez egy ideje már nem volt szerencséje. A félelem egy röpke pillanatra felüti fejét a nőstényben, hogy emlékeztesse, ő még nagyon is létezik, benne is, és hogy a tűzzel játszik. Ettől az egész csak még édesebb ízt kap.
Nem fél attól, hogy a préda szerepét osztják rá. Máskor is megtörtént már, ennél sokkalta kiélezettebb helyzetben is, és még itt van. Ha néhány szívdobbanásnyi időre át is suhant rajta a félelem, az is csak egy érzés, amit nem enged, hogy uralkodjon rajta, hogy komoly befolyásoló tényezővé nője ki magát.
Hiába az egyértelműen invitáló mozdulat, csupán néhány röpke pillanat múltával mozdul. Mérlegeli magában az ajánlatot, s végül inkább megkockáztatja, hogy egymásnak esnek, vagy valami alattomos húzással fog próbálkozni a hím, minthogy feleslegesen fagyoskodjon. Merthogy a hideg is egy alattomos ellenfél tud lenni, őt pedig nem fogja az acél.
Fegyverövét lecsatolja, és a dobótőröktől is megszabadul, mielőtt a hím mellé települne át. Természetesen egyiket sem teszi magától túl messze, akkor sem szokása, ha egyedül alszik. Nem kínozza üldözési mánia, de a fegyverek közelsége számára megnyugtató érzés, mintha jó barátok, hű társak vennék őt körül.*
- Nem, nem vagyok ostoba, ahogy te sem. Talán meg fogsz lepődni, de bármennyire is szeretem a küzdelmeket, feleslegesen nem óhajtom vásárra vinni a bőröm. Ha nem tepersz le megint, én se fogom valamelyik pengém megforgatni a hátadban. Hasonló ajánlatot tudok mondani a torokmetszésre is. Tolvaj meg nem vagyok. *Ezt nagyon határozottan állítja, mint aki már a feltételezést is sértőnek gondolja. Fosztogató? Zsivány? Útonálló? Hogyne, csinál ilyeneket. Erővel elveszi, amit akar. De nem alattomban, suttyomban kaparintja meg mások tulajdonát, hogy aztán észrevétlen szeleljen el.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 19:00:26
Üzenet elküldve: 2015-11-09 19:00:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem is azt mondtam, hogy süket vagy, kis drágám, hanem hogy agybajos! - *Csattan fel Kara felegyenesedve. Mivel a fickó továbbra sem mutatja jelét annak, hogy ezen túlmenően bármilyen racionális cselekedeted készüljön véghezvinni, morogva közelebb ólálkodik.*
- 'Sztán mi másért tapogatnád a köveket? - *Tudakolja kétkedve. Csinosnak egyébként sajnos csak igen nagy jóindulattal mondható: Bár termete magas, karcsú, végtagjai véznák és csontosak. Jelenleg jó részét csapzott állatszőrme fedi, a hideg ellen. Arca szabályos, orra határozott, tekintete jégkék és szigorú. Mivel a maga különcségében is kellőképp érdekesnek látszik ez a fura figura, a helyzet megkívánja, hogy megvillogtassa egyaránt sárga, barna és szürke, hegyeskés és csálé fogazatát is. Tegye fel a kezét, aki nem vágja hanyatt magát a csáberőtől. Ugyanis Kara mosolyog.*
- És minek szeretnél belülre jutni, hmm? Tudod, miket mesélnek erről a helyről? Holt lelkek tanyáznak itt, és gonosz szellemek, bizony ám! - *Vigyora csak szélesedik, amikor beérik őket a medvebaglyok. Már kezdi megszokni, de azért nem szűnik meg kiélvezni a hatást, amit a csupa vadság és életkedv gyalogszőrösök kiváltanak azokból, akik az útjukba kerülnek.*
- Medgolyok. - *Nyilatkozza a kérdésre, teátrálisan rámutatva a nagyobbik darabra, Baulra. Amaz mélyen lesunyja fejét, körbe-karikába járkál Kara lábai alatt, értelmes, narancssárga szemét egy percre sem véve le Lorewről.* - Ártatlan kis teremtmények. Nagyjából. Egyelőre. Tudod, nem bánt az, csak megkóstol.
*A további elhangzottakból már bizonyosan kikövetkezteti, hogy Lorewnek tuti-dugó, hogy legalább egy kereke hiányzik. Még hogy ő meg entitás meg itteni? Hangja már inkább fölényes, mint kétkedő, szemében komiszkás csillogás tanyázik.*
- Én nem itt lakom. - *Tudatja fölényesen.* - És senki sem lakik itt már hosszú-hosszú ideje. De sokat tudok erről a helyről, úgy ám! Mi okból zargatod a békéjét?
- Nem is azt mondtam, hogy süket vagy, kis drágám, hanem hogy agybajos! - *Csattan fel Kara felegyenesedve. Mivel a fickó továbbra sem mutatja jelét annak, hogy ezen túlmenően bármilyen racionális cselekedeted készüljön véghezvinni, morogva közelebb ólálkodik.*
- 'Sztán mi másért tapogatnád a köveket? - *Tudakolja kétkedve. Csinosnak egyébként sajnos csak igen nagy jóindulattal mondható: Bár termete magas, karcsú, végtagjai véznák és csontosak. Jelenleg jó részét csapzott állatszőrme fedi, a hideg ellen. Arca szabályos, orra határozott, tekintete jégkék és szigorú. Mivel a maga különcségében is kellőképp érdekesnek látszik ez a fura figura, a helyzet megkívánja, hogy megvillogtassa egyaránt sárga, barna és szürke, hegyeskés és csálé fogazatát is. Tegye fel a kezét, aki nem vágja hanyatt magát a csáberőtől. Ugyanis Kara mosolyog.*
- És minek szeretnél belülre jutni, hmm? Tudod, miket mesélnek erről a helyről? Holt lelkek tanyáznak itt, és gonosz szellemek, bizony ám! - *Vigyora csak szélesedik, amikor beérik őket a medvebaglyok. Már kezdi megszokni, de azért nem szűnik meg kiélvezni a hatást, amit a csupa vadság és életkedv gyalogszőrösök kiváltanak azokból, akik az útjukba kerülnek.*
- Medgolyok. - *Nyilatkozza a kérdésre, teátrálisan rámutatva a nagyobbik darabra, Baulra. Amaz mélyen lesunyja fejét, körbe-karikába járkál Kara lábai alatt, értelmes, narancssárga szemét egy percre sem véve le Lorewről.* - Ártatlan kis teremtmények. Nagyjából. Egyelőre. Tudod, nem bánt az, csak megkóstol.
*A további elhangzottakból már bizonyosan kikövetkezteti, hogy Lorewnek tuti-dugó, hogy legalább egy kereke hiányzik. Még hogy ő meg entitás meg itteni? Hangja már inkább fölényes, mint kétkedő, szemében komiszkás csillogás tanyázik.*
- Én nem itt lakom. - *Tudatja fölényesen.* - És senki sem lakik itt már hosszú-hosszú ideje. De sokat tudok erről a helyről, úgy ám! Mi okból zargatod a békéjét?
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 15:58:22
Üzenet elküldve: 2015-11-09 15:58:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nincs itt semmi fenyegetés... A kijelentésre mintha morranna valami Kharasshi mellkasában. Valami ősi, valami, ami démoni vigyor képét rebbenti egy pillanatra a mozdulatlan vonásokra, csupán a fakó íriszek különös fényjátéka okán.
A pillanat el is száll, mintha csupán a hely sajátos szelleme munkálna valamiképp. Vagy éledő vadászösztön lapos pislantásai lennének? Szimatoló vadász lélegzetének fodrozódása az éj matériájában?
Kharasshi a vállára vonja prémes köpenyét, de aztán a lány felé eső oldalán kitárja a karját, mintegy felkínálva a köpeny, s egyszersmind saját teste melegét is. Emellett válasznak is megteszi a mozdulat.
Kardját és tőrét a másik oldalt maga mellé teszi és egy kissé arrébb tolja.*
- Tartsd a kezed a késeden, ha az megnyugtat.
*Ezúttal Kharasshi tekintete burkolózik olyan megfejthetetlenségbe, mint ahogy korábban a karmazsin szempár tette.*
- Ha nem vagy ostoba, tartasz tőle, hogy *kissé elgondolkodik, hogy is fogalmazza meg azokat a dolgokat, amik felmerülhetnek* - kihasználom a helyzetet *mondja végül, elég széles kört hagyva az eshetőségeknek.* - Márpedig nem vagy ostoba. Ahogy én sem. *Megmozgatja még mindig sajgó állkapcsát, utalva rá, hogy nem esett abba a hibába, hogy alábecsülje a nőstényt.* - Semmi kedvem átvágott torokkal végezni vagy arra ébredni, hogy egy kósza nőstény meglépett a holmimmal.
*Dilemma. Mivelhogy egyikük se igazán tudna hitelesnek elismerhető garanciát adni arra, hogy nincsenek ilyen szándékai.*
- Valahogy illenék megegyeznünk, különben ez az éjszaka nagyon-nagyon hosszú és kényelmetlen lesz mindkettőnk számára, nem igaz?
*Nincs itt semmi fenyegetés... A kijelentésre mintha morranna valami Kharasshi mellkasában. Valami ősi, valami, ami démoni vigyor képét rebbenti egy pillanatra a mozdulatlan vonásokra, csupán a fakó íriszek különös fényjátéka okán.
A pillanat el is száll, mintha csupán a hely sajátos szelleme munkálna valamiképp. Vagy éledő vadászösztön lapos pislantásai lennének? Szimatoló vadász lélegzetének fodrozódása az éj matériájában?
Kharasshi a vállára vonja prémes köpenyét, de aztán a lány felé eső oldalán kitárja a karját, mintegy felkínálva a köpeny, s egyszersmind saját teste melegét is. Emellett válasznak is megteszi a mozdulat.
Kardját és tőrét a másik oldalt maga mellé teszi és egy kissé arrébb tolja.*
- Tartsd a kezed a késeden, ha az megnyugtat.
*Ezúttal Kharasshi tekintete burkolózik olyan megfejthetetlenségbe, mint ahogy korábban a karmazsin szempár tette.*
- Ha nem vagy ostoba, tartasz tőle, hogy *kissé elgondolkodik, hogy is fogalmazza meg azokat a dolgokat, amik felmerülhetnek* - kihasználom a helyzetet *mondja végül, elég széles kört hagyva az eshetőségeknek.* - Márpedig nem vagy ostoba. Ahogy én sem. *Megmozgatja még mindig sajgó állkapcsát, utalva rá, hogy nem esett abba a hibába, hogy alábecsülje a nőstényt.* - Semmi kedvem átvágott torokkal végezni vagy arra ébredni, hogy egy kósza nőstény meglépett a holmimmal.
*Dilemma. Mivelhogy egyikük se igazán tudna hitelesnek elismerhető garanciát adni arra, hogy nincsenek ilyen szándékai.*
- Valahogy illenék megegyeznünk, különben ez az éjszaka nagyon-nagyon hosszú és kényelmetlen lesz mindkettőnk számára, nem igaz?
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 13:31:53
Üzenet elküldve: 2015-11-09 13:31:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lám, a hím kezd magára találni, s most már egyre talpraesettebben szúr vissza a szóbeli párbajukban. Ha nem vigyáz, a fejére fog nőni.*
- Hát hogyne, hát hogyne. *Mintha valami nagylelkű kegyet gyakorolna, hagyja rá a hímre. Keserű pirula, amit le kell nyelnie, de van némi igazság benne. Ha komolyabb harcra kerülne a sor, nem biztos, hogy magára tenne a nőstény. És nem azért mert a fogadás izgalmaként inkább kockáztatna inkább.*
- Miért is kellene a merszemnek cserbenhagynia? nincs itt semmi fenyegetés. *Horkan fel, ha már a büszkeségét akarja megpiszkálni a hím, nem rest viszonozni a próbálkozást. Bár nyúl a gesztenyéért, ha újabb kellemetlen meglepetés érné, és ismét erős szorítást érezne a karján, rögvest ütne, mielőtt még elkezdenék földre vinni. Legalábbis ez az elképzelés, fürgének fürge a nőstény, de ha a másik gyorsabb, szívhatná a fogát. A csemegének egyelőre nem áll neki, hagyja, hadd hűljön még egy kicsit.*
- Nocsak! Csak nem arra vágysz, hogy valaki hozzád bújva melengessen? *vonja fel kérdőn a tekintetét. Hogy egyszerű kérdésként, vagy újabb szurkapiszkálnak ítéli a hím, a döntés jogát meghagyja neki.
Egyelőre azonban nem húzódik közelebb. Talán ezt kihasználva újabb merszét kétségbevonó kérdéseket kap, talán mégsem. Ama bizonyos bizalmatlanság megvan benne is, elvégre nem szeretne sem arra ébredni, hogy többé már nem ébred fel az örök álomból, sem arra, hogy valami roppant kellemetlen szituációban találja magát. Például fogoly, vagy leléptek a holmijával, és efféle eshetőségek szeretné elkerülni.
A másik okot talán nem is ismerné be magának. Túlságosan megszokta az egyedüllétet, és nehéz belőle kilépnie. Talán ki sem akar.*
*Lám, a hím kezd magára találni, s most már egyre talpraesettebben szúr vissza a szóbeli párbajukban. Ha nem vigyáz, a fejére fog nőni.*
- Hát hogyne, hát hogyne. *Mintha valami nagylelkű kegyet gyakorolna, hagyja rá a hímre. Keserű pirula, amit le kell nyelnie, de van némi igazság benne. Ha komolyabb harcra kerülne a sor, nem biztos, hogy magára tenne a nőstény. És nem azért mert a fogadás izgalmaként inkább kockáztatna inkább.*
- Miért is kellene a merszemnek cserbenhagynia? nincs itt semmi fenyegetés. *Horkan fel, ha már a büszkeségét akarja megpiszkálni a hím, nem rest viszonozni a próbálkozást. Bár nyúl a gesztenyéért, ha újabb kellemetlen meglepetés érné, és ismét erős szorítást érezne a karján, rögvest ütne, mielőtt még elkezdenék földre vinni. Legalábbis ez az elképzelés, fürgének fürge a nőstény, de ha a másik gyorsabb, szívhatná a fogát. A csemegének egyelőre nem áll neki, hagyja, hadd hűljön még egy kicsit.*
- Nocsak! Csak nem arra vágysz, hogy valaki hozzád bújva melengessen? *vonja fel kérdőn a tekintetét. Hogy egyszerű kérdésként, vagy újabb szurkapiszkálnak ítéli a hím, a döntés jogát meghagyja neki.
Egyelőre azonban nem húzódik közelebb. Talán ezt kihasználva újabb merszét kétségbevonó kérdéseket kap, talán mégsem. Ama bizonyos bizalmatlanság megvan benne is, elvégre nem szeretne sem arra ébredni, hogy többé már nem ébred fel az örök álomból, sem arra, hogy valami roppant kellemetlen szituációban találja magát. Például fogoly, vagy leléptek a holmijával, és efféle eshetőségek szeretné elkerülni.
A másik okot talán nem is ismerné be magának. Túlságosan megszokta az egyedüllétet, és nehéz belőle kilépnie. Talán ki sem akar.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-09 12:21:01
Üzenet elküldve: 2015-11-09 12:21:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Óvatos, aprólékos mozdulatokkal kezdi el lefejteni a gesztenye héját. Még forró, úgyhogy ügyeskednie kell vele, nehogy megpörkölje az ujjait.*
- Ha úgy sejteném, elbánhatnál velem *pillant fel ügyködéséből* -, nem engedtelek volna el.
*Finoman fogalmazott és aljas eleganciával büszkeségbe csavart tüske. Kicsit úgy tűnhet, az egész csak ezt a célt szolgálta: megtudni a nőstényről ezt a fontos dolgot.*
- Gyere *nyújtja ki tenyerét, rajta néhány szem gőzölgő, megpucolt gesztenyével.* - Vagy cserben hagyott a merszed? *Mintha a másik büszkeségére apellálna, de ez inkább csak a kötelező látszat. Persze igaz, egy mélységinél ezt sosem lehet biztosra venni.*
- Hidegnek ígérkezik az éjszaka *mondja. Az egyszerű megállapításban több dolog is bujkál, bár hogy Iluse mit hall ki belőle, azt csupán ő tudja.
A mélységi pedig játszik. Játszik, mint egy különös, morózus kamasz. Úgy, ahogy csak a fajtájabéliek tudnak egymásközt.
Ha a nőstény hajlik a hívásra és közelebb húzódik, készakarva mozdul hirtelen. Inkább csak rezdül, hogy megriassza az óvatoskodót. Ha sikerül, csak széles, sikamlósan álszent vigyorral válaszol a vélhetőleg nagyon is szúrós pillantásra.
A sebhelyes arcú nőstény eléggé nyilvánvalóan cövekelt le itt, hogy egyértelmű legyen, ezen az éjszakán meg kell osztozniuk a tűz melegén. Az viszont más kérdés, hogy akármennyire kedvére való a kicsike, nem szívesen hunyná le a szemét a társaságában. Ez a nőstény tisztában van az erőviszonyokkal, s fajtájuk jó szokása, hogy a hátrányokat aljassággal pótolják ki a siker érdekében. Nem-nem. Egy mélységiben megbízni a legostobább dolgok közé tartozik, amit valaki elkövethet Lanawinon.*
*Óvatos, aprólékos mozdulatokkal kezdi el lefejteni a gesztenye héját. Még forró, úgyhogy ügyeskednie kell vele, nehogy megpörkölje az ujjait.*
- Ha úgy sejteném, elbánhatnál velem *pillant fel ügyködéséből* -, nem engedtelek volna el.
*Finoman fogalmazott és aljas eleganciával büszkeségbe csavart tüske. Kicsit úgy tűnhet, az egész csak ezt a célt szolgálta: megtudni a nőstényről ezt a fontos dolgot.*
- Gyere *nyújtja ki tenyerét, rajta néhány szem gőzölgő, megpucolt gesztenyével.* - Vagy cserben hagyott a merszed? *Mintha a másik büszkeségére apellálna, de ez inkább csak a kötelező látszat. Persze igaz, egy mélységinél ezt sosem lehet biztosra venni.*
- Hidegnek ígérkezik az éjszaka *mondja. Az egyszerű megállapításban több dolog is bujkál, bár hogy Iluse mit hall ki belőle, azt csupán ő tudja.
A mélységi pedig játszik. Játszik, mint egy különös, morózus kamasz. Úgy, ahogy csak a fajtájabéliek tudnak egymásközt.
Ha a nőstény hajlik a hívásra és közelebb húzódik, készakarva mozdul hirtelen. Inkább csak rezdül, hogy megriassza az óvatoskodót. Ha sikerül, csak széles, sikamlósan álszent vigyorral válaszol a vélhetőleg nagyon is szúrós pillantásra.
A sebhelyes arcú nőstény eléggé nyilvánvalóan cövekelt le itt, hogy egyértelmű legyen, ezen az éjszakán meg kell osztozniuk a tűz melegén. Az viszont más kérdés, hogy akármennyire kedvére való a kicsike, nem szívesen hunyná le a szemét a társaságában. Ez a nőstény tisztában van az erőviszonyokkal, s fajtájuk jó szokása, hogy a hátrányokat aljassággal pótolják ki a siker érdekében. Nem-nem. Egy mélységiben megbízni a legostobább dolgok közé tartozik, amit valaki elkövethet Lanawinon.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-08 15:06:34
Üzenet elküldve: 2015-11-08 15:06:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindenféle reakciót várt, csak azt nem, amit kapott. Ki tudja, talán valamit csak rosszul látott, de mintha a hím vonásai lágyabbá válnának. Ha így is van, sejtése szerint ez nem sokáig marad így, mert érkezik az a bizonyos manőver, és be is talál.
De megint csalatkoznia kellett, nem sokkal az után, hogy talpra szökken, a rég nem hallott mélységi nyelv káromkodása nevetésbe fordul. Elsőként egyik szemöldöke szalad a magasba, szép ívet formázva, de végül az ő ajkára is egy féloldalas mosoly telepedik.*
- Bármikor. *Fakad újabb jó ízű nevetésre a hímet hallva.
A nőstényt kicsit nosztalgikus érzés hagyja el. Emlékszik még, mikor a nagybátyja tanította a kardforgatásra, no meg a harc egyéb formáira és piszkos trükkjeire. Hogy nevetett a hím, mikor a még kamasz kölyöknősténynek sikerült bevinnie az első találatot neki. Iluse természetesen először vérig sértődött ezen, ami nagybátyjáról egyszerűen lepergett (szerencséjére). Az idő múlásával pedig lassan ő is vigyorogni, majd nevetni kezdett az edzés címén folytatott adok-kapok verések során. Ugyan fegyverforgató tudása folyamatosan fejlődött és javult, de mindig ő volt az, akit alaposabban helyben hagytak. A baj első jele volt, amikor a helyzet néhány éve megfordult.
A komor gondolatot hamar elűzi a fejéből, miközben visszaül a tűz mellé a hímmel szemben. A neki szánt kérdésre természetesen megannyi halálosan komoly választ adhatna, minthogy mert nem célszerű őt felbosszantani, vele újat húzni, vagy hogy más helyzetben reflex szerűen fegyver után nyúl, és nem puszta kézzel próbálja jobb belátásra bírni a balgát, aki kikezd vele. De ezek mint olyan klisés, és röhejes válaszok lennének, hiába igaz, hogy hajlamos vérszemet kapni egy küzdelemben. Az ajkára telepedő vigyor már előre jelzi a felelet jellegét.*
- Képzeld el, mi lenne, ha a korábbi borongós hangulatod mellé még társulna az is, hogy egy ide tévedő kósza nőstény még helyben is hagy.
*Hát persze, hogy egy újabb szurkálódás jön, minden acsargó gúnytól mentesen. Ostobának nem ostoba, ennyi alapján is fel tudta mérni, ha a hím komolyan neki akarna menni, nem lenne könnyű dolga vele a nősténynek a harcban.*
*Mindenféle reakciót várt, csak azt nem, amit kapott. Ki tudja, talán valamit csak rosszul látott, de mintha a hím vonásai lágyabbá válnának. Ha így is van, sejtése szerint ez nem sokáig marad így, mert érkezik az a bizonyos manőver, és be is talál.
De megint csalatkoznia kellett, nem sokkal az után, hogy talpra szökken, a rég nem hallott mélységi nyelv káromkodása nevetésbe fordul. Elsőként egyik szemöldöke szalad a magasba, szép ívet formázva, de végül az ő ajkára is egy féloldalas mosoly telepedik.*
- Bármikor. *Fakad újabb jó ízű nevetésre a hímet hallva.
A nőstényt kicsit nosztalgikus érzés hagyja el. Emlékszik még, mikor a nagybátyja tanította a kardforgatásra, no meg a harc egyéb formáira és piszkos trükkjeire. Hogy nevetett a hím, mikor a még kamasz kölyöknősténynek sikerült bevinnie az első találatot neki. Iluse természetesen először vérig sértődött ezen, ami nagybátyjáról egyszerűen lepergett (szerencséjére). Az idő múlásával pedig lassan ő is vigyorogni, majd nevetni kezdett az edzés címén folytatott adok-kapok verések során. Ugyan fegyverforgató tudása folyamatosan fejlődött és javult, de mindig ő volt az, akit alaposabban helyben hagytak. A baj első jele volt, amikor a helyzet néhány éve megfordult.
A komor gondolatot hamar elűzi a fejéből, miközben visszaül a tűz mellé a hímmel szemben. A neki szánt kérdésre természetesen megannyi halálosan komoly választ adhatna, minthogy mert nem célszerű őt felbosszantani, vele újat húzni, vagy hogy más helyzetben reflex szerűen fegyver után nyúl, és nem puszta kézzel próbálja jobb belátásra bírni a balgát, aki kikezd vele. De ezek mint olyan klisés, és röhejes válaszok lennének, hiába igaz, hogy hajlamos vérszemet kapni egy küzdelemben. Az ajkára telepedő vigyor már előre jelzi a felelet jellegét.*
- Képzeld el, mi lenne, ha a korábbi borongós hangulatod mellé még társulna az is, hogy egy ide tévedő kósza nőstény még helyben is hagy.
*Hát persze, hogy egy újabb szurkálódás jön, minden acsargó gúnytól mentesen. Ostobának nem ostoba, ennyi alapján is fel tudta mérni, ha a hím komolyan neki akarna menni, nem lenne könnyű dolga vele a nősténynek a harcban.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-08 13:54:11
Üzenet elküldve: 2015-11-08 13:54:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem mondhatni, hogy kizökken. Főleg, hogy tetteit nem indulat vezérelte. Csak figyeli a kacagó nőstényt. Ahogy korábban, most sem talál rajta fogást. Na nem a szó szoros értelmében, mert végre sikerül azokat az álnok karokat is a földre szorítani.
Se rémület, se harag, se lenéző pökhendiség. Egyszerűen úgy viselkedik vele, mint aki már nagyon régről ismeri és pontosan tudja, meddig menne el, s hogy mikor lehet valóban félnivalója tőle.
Kharasshi vonásainak zord vonulatait nem környékezi mosoly, de valahogy mintha mégis lágyulnának. Sokáig, nagyon sokáig elnézné még a nevetéstől rázkódó nősténykét. Olyan érzése van tőle, mintha minden gond, minden keserű momentum csupán semmiség volna, amit egy könnyű fuvallat szétrebbent.
Épp ez a könnyed béke kapaszkodik meg benne, ahogy elmerül a karmazsin íriszek szertelen csilogásában, amikor letaglózza a revans.
Állkapcsa sajgásához társként orrnyergéé is hozzácsapódik. Két kezét rászorítva fordul a hátára. Az Óhaza reszelős, mássalhangzókat ropogtató nyelvén való szitkozódás azonban ezúttal nála vált át lassan kacagásba. A kacagás pedig öblös, szívből jövő nevetéssé szélesedik, ahogy megadón széttárja karjait a földön kiterülve.
Miután kiszuszogta a nevetést, a mosoly egy fakó árnyalata azért az arcán marad.*
- Jól esett *vallja be egészen elcsendesedő hangon. Aztán pár pillanatig csak hallgatja a tűz ropogását.*
- Oda fog égni a gesztenye *nyögi, ahogy feltápászkodik, nemes egyszerűséggel söpörve le magáról az iménti közjáték viharát. Bár néhány mozdulat még árulkodik róla, hogy a nősténytől begyűjtött sérülések még egy darabig biztos kellemetlenek maradnak. Ezt persze sosem ismerné be.*
- Milyen fát? *kérdez vissza, miközben kikotorja a hamu alól a megsült gesztenyéket. Csak a szeme sarkából pillant a nőstényre, aki vagy visszamerészkedik a közelébe vagy nem. De a kérdés egyértelműen arra mutat, hogy érdekelné, vajon milyen terveket, szándékokat, elképzeléseket rongál azzal, ha a tüze mellett egy kíváncsi nősténykét maga alá teper?*
*Nem mondhatni, hogy kizökken. Főleg, hogy tetteit nem indulat vezérelte. Csak figyeli a kacagó nőstényt. Ahogy korábban, most sem talál rajta fogást. Na nem a szó szoros értelmében, mert végre sikerül azokat az álnok karokat is a földre szorítani.
Se rémület, se harag, se lenéző pökhendiség. Egyszerűen úgy viselkedik vele, mint aki már nagyon régről ismeri és pontosan tudja, meddig menne el, s hogy mikor lehet valóban félnivalója tőle.
Kharasshi vonásainak zord vonulatait nem környékezi mosoly, de valahogy mintha mégis lágyulnának. Sokáig, nagyon sokáig elnézné még a nevetéstől rázkódó nősténykét. Olyan érzése van tőle, mintha minden gond, minden keserű momentum csupán semmiség volna, amit egy könnyű fuvallat szétrebbent.
Épp ez a könnyed béke kapaszkodik meg benne, ahogy elmerül a karmazsin íriszek szertelen csilogásában, amikor letaglózza a revans.
Állkapcsa sajgásához társként orrnyergéé is hozzácsapódik. Két kezét rászorítva fordul a hátára. Az Óhaza reszelős, mássalhangzókat ropogtató nyelvén való szitkozódás azonban ezúttal nála vált át lassan kacagásba. A kacagás pedig öblös, szívből jövő nevetéssé szélesedik, ahogy megadón széttárja karjait a földön kiterülve.
Miután kiszuszogta a nevetést, a mosoly egy fakó árnyalata azért az arcán marad.*
- Jól esett *vallja be egészen elcsendesedő hangon. Aztán pár pillanatig csak hallgatja a tűz ropogását.*
- Oda fog égni a gesztenye *nyögi, ahogy feltápászkodik, nemes egyszerűséggel söpörve le magáról az iménti közjáték viharát. Bár néhány mozdulat még árulkodik róla, hogy a nősténytől begyűjtött sérülések még egy darabig biztos kellemetlenek maradnak. Ezt persze sosem ismerné be.*
- Milyen fát? *kérdez vissza, miközben kikotorja a hamu alól a megsült gesztenyéket. Csak a szeme sarkából pillant a nőstényre, aki vagy visszamerészkedik a közelébe vagy nem. De a kérdés egyértelműen arra mutat, hogy érdekelné, vajon milyen terveket, szándékokat, elképzeléseket rongál azzal, ha a tüze mellett egy kíváncsi nősténykét maga alá teper?*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-08 12:40:02
Üzenet elküldve: 2015-11-08 12:40:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Micsoda meglepetés, két mélységi találkozásának eredménye, hogy a földön birkóznak egymással. Cseppet sincs ínyére a helyzet, de nem először kerül kutyaszorítóba, és eddig is kimászott belőle valahogy, most sem tervezi másképp. Ahogy az várháta, újabb és újabb ütéseket próbál bevinni a hímnek, amíg az le nem fogja a másik karját is. Néhány erőteljes szabadulási kísérletnél többel azonban nem próbálkozik, nem esik abba a hibába, hogy felesleges erőlködéssel kifárassza magát.*
- Valld be, jól esett kiönteni a pici szíved. *És még most is, a pillanatnyilag vesztes helyzetben teszi a csípős megjegyzéseket. Vessen magára a hím, ha ilyen könnyedén árulja el azt, amit inkább megtartana magának. És vessen még inkább magára, ha azt hiszi, máris nyert ügye van a nősténnyel.*
- Ó, hát mit is lehetne kezdeni egy ilyen helyzettel. *A hangjában bujkáló mosolygás szavai végére gyöngyöző kacajjá válik. Nevet. Nem átall nevetni azon, hogy a hím a földre vitte.
Természetesen ezt is okkal teszi, ám ezúttal kockázatosabb játszmába kezd. Az idők végezetéig nem akar a márványpadlón heverni, pláne nem úgy, hogy fölötte van a harcos. Más helyzetben még szórakoztatónak is találná, de ez az ostoba hím már megint nem gondolkozik. Eddigi megfigyelései alapján a várttól egészen eltérő viselkedés hajlamos megakasztani néhány pillanatra a nyeregben lévő felet is. Most is erre játszik, habár a mostani esetnél különösen kiszámíthatatlan, miképp is fog erre reagálni a hím. Ám akár megszületik az a pillanatnyi bizonytalanság, értetlenség, vagy bármilyen egyéb kis rés, amit kihasználni, akár nem, minden átmenet nélkül jön a váltás. Kezeit, karjait nem vetheti be, hát használja a fejét, és megpróbálja úgy istenesen megfejelni azt a makacs mélységit. Ha sikerül, már próbálja is lelökni magáról, hogy utána már próbáljon is talpra szökkenni. A csel sikerétől függetlenül azonban nem rest még néhány megjegyzést közbeiktatni.*
- Jó lenne, ha néha lehiggadnál és legalább egy kicsit józanul próbálnád átgondolni a dolgokat. Mert most is magad alatt vágod a fát.
*Micsoda meglepetés, két mélységi találkozásának eredménye, hogy a földön birkóznak egymással. Cseppet sincs ínyére a helyzet, de nem először kerül kutyaszorítóba, és eddig is kimászott belőle valahogy, most sem tervezi másképp. Ahogy az várháta, újabb és újabb ütéseket próbál bevinni a hímnek, amíg az le nem fogja a másik karját is. Néhány erőteljes szabadulási kísérletnél többel azonban nem próbálkozik, nem esik abba a hibába, hogy felesleges erőlködéssel kifárassza magát.*
- Valld be, jól esett kiönteni a pici szíved. *És még most is, a pillanatnyilag vesztes helyzetben teszi a csípős megjegyzéseket. Vessen magára a hím, ha ilyen könnyedén árulja el azt, amit inkább megtartana magának. És vessen még inkább magára, ha azt hiszi, máris nyert ügye van a nősténnyel.*
- Ó, hát mit is lehetne kezdeni egy ilyen helyzettel. *A hangjában bujkáló mosolygás szavai végére gyöngyöző kacajjá válik. Nevet. Nem átall nevetni azon, hogy a hím a földre vitte.
Természetesen ezt is okkal teszi, ám ezúttal kockázatosabb játszmába kezd. Az idők végezetéig nem akar a márványpadlón heverni, pláne nem úgy, hogy fölötte van a harcos. Más helyzetben még szórakoztatónak is találná, de ez az ostoba hím már megint nem gondolkozik. Eddigi megfigyelései alapján a várttól egészen eltérő viselkedés hajlamos megakasztani néhány pillanatra a nyeregben lévő felet is. Most is erre játszik, habár a mostani esetnél különösen kiszámíthatatlan, miképp is fog erre reagálni a hím. Ám akár megszületik az a pillanatnyi bizonytalanság, értetlenség, vagy bármilyen egyéb kis rés, amit kihasználni, akár nem, minden átmenet nélkül jön a váltás. Kezeit, karjait nem vetheti be, hát használja a fejét, és megpróbálja úgy istenesen megfejelni azt a makacs mélységit. Ha sikerül, már próbálja is lelökni magáról, hogy utána már próbáljon is talpra szökkenni. A csel sikerétől függetlenül azonban nem rest még néhány megjegyzést közbeiktatni.*
- Jó lenne, ha néha lehiggadnál és legalább egy kicsit józanul próbálnád átgondolni a dolgokat. Mert most is magad alatt vágod a fát.
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-08 11:24:25
Üzenet elküldve: 2015-11-08 11:24:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Még szerencse, hogy önnön súlya kisegíti abban a pillanatban, amikor a könyököstől éles, fehér villanássá egyszerűsödik a világ körülötte. Méltatlankodva mozgatja meg az állkapcsát.
~A mindenségedet! Keményebbet ütsz, mint az a félszemű fattyú!~ konstatálja, míg igyekszik harcképtelenné tenni a nőstényt. Persze lehet, hogy eközben még el kell szenvednie pár kellemetlenséget, de milyen mélységi lenne, ha ilyesmi eltántorítaná?*
- Az a helyzet, tündérem, hogy *lüktetve sajgó állkapcsa mellett rá kell jönnie, hogy a szájában vér íze árad szét. Ez vagy felszakadt ajka vagy egy kilazult foga miatt lehet. Vagy mindkettő miatt.* - Túl sokat tudsz rólam.
*Sóhajtva, fanyar gúnnyal csóválja a fejét.*
- A tehetséged igazi átok.
*Rossz érzések kezdenek gyűlni benne. A fogadóban történtek nem igazán segítenek a helyzeten. Ha így folytatja, lassan az egész délvidék az ő dolgain fog csámcsogni. Igazából nem biztos benne, hogy nincs így máris. Így fordul a szerencse balszerencsébe, aztán ismét szerencsébe, hogy végül minden összedőljön egy gyászos végkifejletet formázva.*
- Mihez kezdjek most veled, hm?
*A helyzetet tekintve valóban nem túl nagy horderejű, hogy még valaki tapicskol az élete dolgaiban. Lehet, hogy nem is ezért csinálja. Talán csak arról van szó, hogy mint a mélységiek legtöbbjének, nincs érzéke a lassú folyású, hagyományos ismeretségkötésekhez. Az ilyesmi néha nem több, mint az érdeklődés jele. Nem mintha Kharasshi nagyon eltöprengett volna a tettei mögött meghúzódó mélyebb tartalmakon. Pedig ha megkapargatnák a dolgot pallérozott, tudós elmék, sok-sok indíttató okot találhatnának. Többek között, hogy a Kharasshi népe körében a felszíni mintára fordult dominancia valahol még mindig bizonygatni akar az Óhaza rendjével szemben.*
*Még szerencse, hogy önnön súlya kisegíti abban a pillanatban, amikor a könyököstől éles, fehér villanássá egyszerűsödik a világ körülötte. Méltatlankodva mozgatja meg az állkapcsát.
~A mindenségedet! Keményebbet ütsz, mint az a félszemű fattyú!~ konstatálja, míg igyekszik harcképtelenné tenni a nőstényt. Persze lehet, hogy eközben még el kell szenvednie pár kellemetlenséget, de milyen mélységi lenne, ha ilyesmi eltántorítaná?*
- Az a helyzet, tündérem, hogy *lüktetve sajgó állkapcsa mellett rá kell jönnie, hogy a szájában vér íze árad szét. Ez vagy felszakadt ajka vagy egy kilazult foga miatt lehet. Vagy mindkettő miatt.* - Túl sokat tudsz rólam.
*Sóhajtva, fanyar gúnnyal csóválja a fejét.*
- A tehetséged igazi átok.
*Rossz érzések kezdenek gyűlni benne. A fogadóban történtek nem igazán segítenek a helyzeten. Ha így folytatja, lassan az egész délvidék az ő dolgain fog csámcsogni. Igazából nem biztos benne, hogy nincs így máris. Így fordul a szerencse balszerencsébe, aztán ismét szerencsébe, hogy végül minden összedőljön egy gyászos végkifejletet formázva.*
- Mihez kezdjek most veled, hm?
*A helyzetet tekintve valóban nem túl nagy horderejű, hogy még valaki tapicskol az élete dolgaiban. Lehet, hogy nem is ezért csinálja. Talán csak arról van szó, hogy mint a mélységiek legtöbbjének, nincs érzéke a lassú folyású, hagyományos ismeretségkötésekhez. Az ilyesmi néha nem több, mint az érdeklődés jele. Nem mintha Kharasshi nagyon eltöprengett volna a tettei mögött meghúzódó mélyebb tartalmakon. Pedig ha megkapargatnák a dolgot pallérozott, tudós elmék, sok-sok indíttató okot találhatnának. Többek között, hogy a Kharasshi népe körében a felszíni mintára fordult dominancia valahol még mindig bizonygatni akar az Óhaza rendjével szemben.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Grombar kastély
Üzenet elküldve: 2015-11-07 23:01:22
Üzenet elküldve: 2015-11-07 23:01:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen, az életben vannak bosszantó dolgok. Mikor a szerzetesi gúnya beleakad egy kiálló szögbe, mikor valaki megbotlik és a folyóba esik, vagy... mikor valaki kellemesen hangosan kitárgyalja az emberfiát a háta mögött. Amikor tudatosul benne, hogy valaki róla beszél, hirtelen előtörő enyhe bosszúságát a kastély falának vakargatásában, majd kaparásában vezeti le. Viszont ez a néhány másodperc hamar elillan, és végül talán ki véli sziszegni a fogai közt:*
- Nem vagyok süket... *ezt a nő még nem hallhatja, hiszen ez még tényleg csak sziszegés, egyfajta halk morajlás a földrengés vagy szökőár előtt. Egy szökőár, ami elpusztítja az életet Lanawinon...*
- Nem vagyok süket! *üvölt egy hirtelen félfordulattal egybekötve* Nagyon jó füleim vannak, és tökéletesen hallom, ha leőrülteznek *azzal már épp visszafordulna a kövekhez, de meggondolja magát, és hozzáteszi* De nem vagyok az!
*Még morog valamit az orra alatt, mikor ténylegesen visszafordul, és befejezi interakcióját a kövekkel. Nem feltétlen kedves dolgokat idéznek a szavai, de mivel nem hallja senki, így teljesen mindegy. Már csak azért is jól megtapogatja a köveket, sőt, ha esetleg tilos lenne, akkor egyesével végig fogja simogatni mindet (kivéve talán azokat, amiket túl precízen borít be a madárürülék), hogy mutassa: rá egészen más szabályok vonatkoznak, és ez így van rendjén. Viszont a magasztos gondolatmenetét megszakítja, mikor valaki (na persze... vajon ki?) megkocogtatja a vállát. Enyhén előrebillen, majd egyet előrelép, hogy szinte teljesen a köveknek simuljon, és úgy fordul meg. Eztán hátát a falnak dönti, szemöldökét pedig felvonja:*
- Ó, most már velem is hajlandó vagy szóba állni? Milyen kedves... *ugyanakkor képtelen lenne ellenségeskedni (vagy legalábbis sokáig) egy ilyen jól öltözött hölggyel, így sóhajt, és folytatja* Most érkeztem, és az ajtót kerestem. Vagy kaput... Vagy bármit, amin bejuthatok a romokba, de jól eldugták. Vagy legalábbis rossz oldalra tették *majd némi gondolkodás után még hozzáteszi* Egy lépés távolság, nem szeretem a sarokba szorítottság érzetét.
*Nem rajong a dologért, utálja a szűk helyeket, meg a mozdulatlanságot. Neki tér kell, szárnyalni akar... Nem, csak simán tér kell. Közben óhatatlanul is feltűnnek neki a kis... nem is olyan kis... izék. Amik a nővel jöttek. Ez egyszerűen... bámulatos összkép.*
- Szép bunda *jegyzi meg, majd pillantása átvándorol a két jövevényre* Bennük kit tisztelhetek? Egyáltalán milyen lények ezek? Még sosem láttam hozzájuk, vagy... hozzád hasonlót.
*Némi gyanakvás is vegyül a hangjába, mert maga a hölgy nem ad olyan érdekes képet, hogy az már gyanús legyen, de ezzel a kettő... valamivel együtt már igen. Nagyjából három lehetőség áll fenn szerinte: az első, hogy álmodik, vagy a kastélyból árad valami mágia, ami hallucinálásra készteti, egy szóval csak képzeli az egészet. A második, hogy valóban megtörténik, és pusztán a véletlen műve, hogy éppen összefutott egy halandóval, aki két ilyen furcsa jószágot terelget a kastély közelében. Na persze, ennél nagyobb hülyeséget... ezt nincs is értelme lehetőségszámba venni. A harmadik pedig, vagy inkább az új második, miután az elődje kiselejtezésre került, hogy ez a valóság, aki pedig Lorewvel szemben helyezkedik el, az egy szellem, démon, lidérc, vagy bármilyen felsőbbrendű entitás két kiméra, vagy... akármilyen szolgája kíséretében, akik több-kevesebb sikerrel állati alakot öltöttek. Nos, egyértelműen ez a leglogikusabb opció, így azonnal ki is tör belőle a kérdés:*
- Te a kastély egyik entitása vagy?
*Igen, az életben vannak bosszantó dolgok. Mikor a szerzetesi gúnya beleakad egy kiálló szögbe, mikor valaki megbotlik és a folyóba esik, vagy... mikor valaki kellemesen hangosan kitárgyalja az emberfiát a háta mögött. Amikor tudatosul benne, hogy valaki róla beszél, hirtelen előtörő enyhe bosszúságát a kastély falának vakargatásában, majd kaparásában vezeti le. Viszont ez a néhány másodperc hamar elillan, és végül talán ki véli sziszegni a fogai közt:*
- Nem vagyok süket... *ezt a nő még nem hallhatja, hiszen ez még tényleg csak sziszegés, egyfajta halk morajlás a földrengés vagy szökőár előtt. Egy szökőár, ami elpusztítja az életet Lanawinon...*
- Nem vagyok süket! *üvölt egy hirtelen félfordulattal egybekötve* Nagyon jó füleim vannak, és tökéletesen hallom, ha leőrülteznek *azzal már épp visszafordulna a kövekhez, de meggondolja magát, és hozzáteszi* De nem vagyok az!
*Még morog valamit az orra alatt, mikor ténylegesen visszafordul, és befejezi interakcióját a kövekkel. Nem feltétlen kedves dolgokat idéznek a szavai, de mivel nem hallja senki, így teljesen mindegy. Már csak azért is jól megtapogatja a köveket, sőt, ha esetleg tilos lenne, akkor egyesével végig fogja simogatni mindet (kivéve talán azokat, amiket túl precízen borít be a madárürülék), hogy mutassa: rá egészen más szabályok vonatkoznak, és ez így van rendjén. Viszont a magasztos gondolatmenetét megszakítja, mikor valaki (na persze... vajon ki?) megkocogtatja a vállát. Enyhén előrebillen, majd egyet előrelép, hogy szinte teljesen a köveknek simuljon, és úgy fordul meg. Eztán hátát a falnak dönti, szemöldökét pedig felvonja:*
- Ó, most már velem is hajlandó vagy szóba állni? Milyen kedves... *ugyanakkor képtelen lenne ellenségeskedni (vagy legalábbis sokáig) egy ilyen jól öltözött hölggyel, így sóhajt, és folytatja* Most érkeztem, és az ajtót kerestem. Vagy kaput... Vagy bármit, amin bejuthatok a romokba, de jól eldugták. Vagy legalábbis rossz oldalra tették *majd némi gondolkodás után még hozzáteszi* Egy lépés távolság, nem szeretem a sarokba szorítottság érzetét.
*Nem rajong a dologért, utálja a szűk helyeket, meg a mozdulatlanságot. Neki tér kell, szárnyalni akar... Nem, csak simán tér kell. Közben óhatatlanul is feltűnnek neki a kis... nem is olyan kis... izék. Amik a nővel jöttek. Ez egyszerűen... bámulatos összkép.*
- Szép bunda *jegyzi meg, majd pillantása átvándorol a két jövevényre* Bennük kit tisztelhetek? Egyáltalán milyen lények ezek? Még sosem láttam hozzájuk, vagy... hozzád hasonlót.
*Némi gyanakvás is vegyül a hangjába, mert maga a hölgy nem ad olyan érdekes képet, hogy az már gyanús legyen, de ezzel a kettő... valamivel együtt már igen. Nagyjából három lehetőség áll fenn szerinte: az első, hogy álmodik, vagy a kastélyból árad valami mágia, ami hallucinálásra készteti, egy szóval csak képzeli az egészet. A második, hogy valóban megtörténik, és pusztán a véletlen műve, hogy éppen összefutott egy halandóval, aki két ilyen furcsa jószágot terelget a kastély közelében. Na persze, ennél nagyobb hülyeséget... ezt nincs is értelme lehetőségszámba venni. A harmadik pedig, vagy inkább az új második, miután az elődje kiselejtezésre került, hogy ez a valóság, aki pedig Lorewvel szemben helyezkedik el, az egy szellem, démon, lidérc, vagy bármilyen felsőbbrendű entitás két kiméra, vagy... akármilyen szolgája kíséretében, akik több-kevesebb sikerrel állati alakot öltöttek. Nos, egyértelműen ez a leglogikusabb opció, így azonnal ki is tör belőle a kérdés:*
- Te a kastély egyik entitása vagy?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1239-1258